FőoldalAkvarista fórumBlogokTagokAkváriumokVideókKlubokSzabályok
PartnerekTermék ajánlóAkció figyelőTermészetvédelemKapcsolatHasznos linkek
Fórum kategóriák   Fórum kategóriák

Fórum kategóriák



 



 
 
 
 
 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:
 

Keresés   Keresés

Keresés


Rengeteg hasznos infó van az oldalon, azért, hogy meg is találd amire kíváncsi vagy, használd a keresőt...

Keresés
Részletes keresés

A 10 leggyakoribb kereső szó:

manusz123 Édesvizi akvá, Aranyhalak: etetĂ©s, gondozÄ, Tanganyika tavi sĂĄgerek troph, Aranyhalak: etetĂ©s, gondozás, Édesvizi Vegyes 180literes Akv, EladĂł ivadĂ©k nevelĹ‘ állvá, Aranyhalak: etetĂ©s, gondozás, hasv�zk�r kezelĂŻÂżÂ, DĂ©l Ameikai sĂĽgeres akváriu, nevelde,dél amerikai,közép ame

A 10 utolsó kereső szó:

Moha \\\\\\\"-kötél,-létra\\\\, Aranyhalak: etetĂ©s, gondozás, Aranyhalak: etetés, gondozás, , kezdetek,régi lakók,és mostani, Édesvizi Vegyes 180literes Akv, Tanganyika tavi sügerek trophe, Cyphotilapia Gibberosa(frontos, édesvizi halas és növényes akv, hasv�zk�r kezelĂŻÂżÂ, Tanganyika tavi sĂĄgerek troph

További kereső szavak:

akvárium, akvarista.hu, eladó, www.akvarista.hu, házilag, hailea, tartása, szaporodása, háttér, hal

Találkozzunk Facebookon!   Találkozzunk Facebookon!

Találkozzunk Facebookon!



Új blogbejegyzések   Új blogbejegyzések

Új blogbejegyzések



Új képek   Új képek

Új képek



A legfrissebbek...   A legfrissebbek...

A legfrissebbek...


Azoo Nyereményjáték 2. eredményhirdetés

Egy márka a Távol-Keletről. Félünk tőle?

Azoo Nyereményjáték Eredményhirdetés!

Azoo-aqua - egy új márka Magyarországon

Azoo-aqua - egy új márka Magyarországon

Sturisoma aureum

Bemutatkozik:
Vadvilág Akvarisztika



Barátaink   Barátaink

Barátaink


szentgyo garnélás oldala
 
Aquad - Videó hírlevelei

 

Új videók   Új videók

Új videók



Id?járás   Id?járás

Id?járás


Hőtérkép
  Forrás: www.idokep.hu

 

 

 

KERTI Tó AKVARISTA.HU Akvarisztika témában tippek, fórumok, cikkek


Keresés
Keresendő szó:
Hol keressen:





1. blogbejegyzés
Itt a tavasz!Indul a kerti tó láz!!

 Sziasztok egy kis időre eltüntem,de újra itt vagyok nagyon sok jó dolog történt itt a fórumon szép képek és blogok készültek.
 
Végre jön a tavasz és újra lehet élvezni a kert és a tó szépségét végre ki lehet jönni a négy fal közűl és rendbe tenni amit a tél egy kicsit lerontott a kerten és a tavacskán.
 
Meglepődésemre idáig a tónak semmi baja nem lett mivel nekem a tó sima mezőgazdasági fóliából van,de tartotta magát.A télen töbszőr ki mentem és vizsgálgattam a jég nagyságát hogy jövő télre ne kellene behozni a halakat,de lehet inkább maradnak bent.
 
A csigák nagyon elszaporodtak benne és hatalmasra nőttek. Nagyon várom hogy melegebb legyen és újra ki rakhassam a halakat a tóba mert már egy kicsit szűkösen vannak az akváriumban.
 
A tél egy sajnálatos halál esettel fejeződött be a szép 15-20 cm-es cápaharcsám elpusztúlt Don Línó sajnos nem érte meg hogy tavasszal kimehessen a tóba,de próbálkozni fogok a trópusi halakkal megint a guppik nagyon éltek de nagyon elszaporodtak úgy hogy idén csak a hímeket rakom ki .
 
03.16-án Kicsit kimentem a kertbe és rendet raktam kiszedtem a gazat a kertből és a tó körül is.kiszedtem a nagyszikláta a tóból és egy kicsit azt is letakaritottam mert nagyon be algásodott meglepődésemre a törpeharcsa túl élte a telet,de ki is vettem a tóból hogy nehogy bántsa majd a kisebb halakat ha visszarakom a tóba és nagyon sok vizibogarat is találtam benne lárvákat valószínű hogy szitakötő lárvák,de igen méretesek voltak hármat négyet össze tudtam nyomni de ki tudja hogy mennyi van még a tóban.már nagyon várom hogy végre ki rakhassam a tóba a halakat .
 
Találtam kis fa darabokat és csináltam belőle egy kis horgász stéget a tó szélére amire majd a szikla lámpát szeretném rakni.

2. blogbejegyzés
Trópusi halak a kerti tóban!!

 Végre kész lettem a tóval teljesen és már a szökőkutat is megvettem.Nagyon szerettem volna kipróbálni hogy miként fejlődnek a trópusi halak egy tóban mivel ahonnan származnak az is tó vagy folyó.
 
 
Mikor feltöltöttem a tavat úgy gondoltam mi lenne ha a kis guppikat kiraknám a tóba. Sajnos az akváriumba nem tehettem vissza mert a nagyobb halak felfalták volna őket másik akváriumot meg nem akartam venni mert nem nagy a ház és nem tudtam volna hova rakni. Így betettem a tóba 12 db kis guppit + a 4db aranyhalat csodák csodája az aranyhalak nem ették meg a kis guppikat szépen fejlődtek. Nem sokára már színesedett a farkuk közbe persze csinosítgattam a tavat bújóhelyeket csináltam hogy el tudjanak bújni a nagyobb halak elől.
 
 
Pár nap múlva amikor végre sokat sütött a nap úgy döntöttem hogy a cápaharcsát is kirakom mert a 120 literes akváriumban már nem érezte jól magát.meglepődésemre amikor kihalásztam az akváriumból sikerült kihalászni a guppi nőstényt(az anyuka) az apuka sajnos már rég meghalt.Úgy hogy ő is kikerült a tóba. Hihetetlen gyorsasággal fejlődtek a guppik még a nőstény guppim is sokat nőtt és élénkebb lett a színe.
 
 
Sajnos felütötte fejét a darakór és egy pár guppit el vesztettem 12db ból  csak 6 db maradt meg 3 hím 3 nőstény meg a felnőtt nőstényem meg persze az aranyhalak.Mivel elment ennyi hal kiraktam még az akváriumból a platti hímet mert sajnos a nőstény meghalt de veszek neki majd másik nőstényt.2 hónapja kiraktam a betta nőstényemet is mert a párját el vitte a darakór nagyon élvezi az állandó élőeleséget vadászik egész nap,de azért télire behozom és meglepem egy hímmel.
 
 
Nem kellett sokat várni és bébi halak úszkáltak a tó vizében gyorsan kiszedtem őket és egy 30 literes edénybe raktam nevelkedni 13 db ott tudtam kimenteni.Kaptak csigákat amik takarítottak.Nagyon gyorsan növekedtek a kis guppik 7 db hím lett 6 db nőstény,de őket már nem tettem a tóba mert jön az ősz és nem bírnám kiszedni meg az aranyhalak sokat nőttek és már egy cuppantással bekapnák őket.Beraktam az akváriumba a tóból a három hím guppit is és a 13 kis guppit szerencsére a többi hal nem piszkálja őket.Muszáj voltam kiszedni a hímeket mert annyira elszaporodtak a guppik hogy a nevelde tele van megint kis guppival.
 
 
Lassan itt az ősz és a tél vége a kerti tóban való lubickolásnak nagyon örülök hogy idáig eljutottam és köszönöm a sok segítséget amit kaptam tőletek!!!!
 
 
 
 
 

3. blogbejegyzés
kerti tó

Tegnapelott megásta a helyét,tegnap fóliázta s vízzel feltöltötte.:)10000 liter felett van most benne víz. :)

4. blogbejegyzés
Kerti tó a lakásban

Régóta foglalkoztat a gondolat, hogyan valósíthatnék meg egy mini tropicariumot a lakásban, a sok akvárium mellett, amit növények, orchideák, tillandsiák vesznek körül...de hát tavat a lakásba??
Minden őrült ötletre kapható vagyok, elég fanatikusan rajongok a trópusi vízi világ és a növények iránt, és elindultam vettem egy kerti tavat..és ez lett belőle.
Nagy ötlet , fantázai nem kellett hozzá, csak egy kis őrültség, az egészhez a hozzávalók:
1 adott nagyságú kész kerti tó meder
pár Ytong tégla, pár farönk méretre vágva és vagy 10 flakon pur hab.
A víz szűrését egy alacsony fogyasztású szökőkút szivattyúra kötött dupla szivacsszűrés látja el, nem is láttam értelmét külön szűrőhordónak.
Az aljzat a hagyományos fehérvárcsurgói kvarchomok tisztára mosva.
Fűtés nincs, hiszen adott a lakás hőmérséklete.
A világítás időzítőkapcsolóra kötött du. 15-23 ig tartó (amikor már nem süt be a nap) növényes led 15W erősségű, no ez a led izzó már kicsit drágább volt. (15EFt)
Egy barkácsáruházakban is kapható fa ágyásszegély körbe...és mehet is a víz a "kerti" azaz szoba tóba.
A lakás levegőjét is enyhén párásítja, növények nagyon jól érzik magukat, már csak azon variálok milyen halakat...:)

5. blogbejegyzés
Első napok

   
Új akváriumom csodálatos látványt nyújt szobám közepén. Elhelyezése kevésbé volt ilyen csodálatos. Az előző akvárium helye nem felelt meg a nagyobb akváriumnak, így mielőtt elhelyezhettem volna, ki kellett találni melyik is lenne a legtökéletesebb hely. Pár órával később már meg is volt a tökéletes fekvésű polc és már meg is kezdtem a feltöltést.
A feltöltést csapvízzel végeztem, de előtte elhelyeztem a kavicsokat az akvárium alján, majd beágyaztam a műnövényeket (sajnos a vízicsigám nem sok növényt hagy maga körül, szinte az egyetlen élő növényem, ami nem szerepel a csigám étlapján az a gömbmoha) A feltöltés és az üresen járatás után betelepítettem az első halakat. Jobban viselték új környezetüket, mint gondoltam. Eddigi akváriumomban néhány halfajta nem bírta az ideális körülmények ellenére sem...
Miután a halak és a környezetük rendben volt elkezdtem a dekorációt az akvárium körül. A díszítéshez a kerti tó melletti bambusztól kaptam ihletet. Megpróbáltam egy japán stílusú dekorációt kialakítani. Levágott nádból csodálatos bambusz hangulatú hátfalat lehet készíteni. Egyenlő, az akvárium magasságával megegyező hosszúságú darabokra vágtam őket, majd egyik oldalukra lyukat fúrtam és drótot fűztem át rajta, másik oldalát madzaggal kötöztem össze és már kész is volt a háttér. Ez a fajta háttér szimpatikusabb számomra, mint amit az akváriumon belülre tehetünk, hiszen nem kell fertőtleníteni és a vizet sem keményíti, bár a halaknak kevésbé hasznos és búvóhelyet sem biztosít. Képeket is biztosítok nemsokára, ha valaki kíváncsi hogyan is néz ki a gyakorlatban ez a "bambusz fal".
Most csodálom az akváriumom és kíváncsi vagyok mit tartogathat nekem a vízivilág.
 
 

6. blogbejegyzés
Killifish tapasztalatok

Két hete kaptam killifish ikrákat. Nagyon meg örültem neki, gondoltam ha bejön a dolog tavasszal kirakom őket a kerti tóba.
Szóval megjött a póstás egy borítákkal,amibe egy müanyag kanál,egypipetta egy szépen becsomagolt origi kisi zacsi benne a "lényeg"
állítólag 50 db ikra.
Annak rendeje módja szerint ahogy a kezelésibe leírták beleöntöttem egy kis edénybe.
Már kezdetnek gyanús volt a dolog,gondoltam /mivel szeműveget hordok olvasáshoz / lehet,hogy én vagyok a vak!
Na mindegy szóltam a családnak,hogy ők is tágítsák a pupillájukat ,de csak kiröhögtek.
Szóval sajnos nem találtam benne ikrát egy darabot sem. Nem baj gondoltam azért adok nekik egy esélyt hátha csak én vagyok a béna!!
Le tellett a leírásba megadott idő, de sajnos ebből sem ikra sem hal nem lett
Nemtudom,hogy másnak milyen tapasztalata van ebben a témába de ha tudtok valami okosat amit én nem szóljatok!!!
Lehet,hogy megjátszom még egyszer ezt a csomagot, mert minden kezdet nehéz alapon,kitudja.

7. blogbejegyzés
Majd megvágjuk...

Szárazföldet akarok! Azaz, nem magamnak, hanem a tarisznyarákoknak.
Az ötletek közül a kavicshalom homokkal feltöltve mellett döntöttem, DE!
Múltkor már befürödtem néhány tipussal, mivel mészzárványok voltak benne.
Minden esetre gyűjtöttem infót, és lestem a képeket, hogy melyek a megfelelők, és hogyan lehet felismerni. Igaz, az egyik üzletben nagyon szép és élethű műgyanta sziklák voltak, de a természeteset úgy variálom, ahogy akarom.
Ma eltéptem az egyik közeli áruházba, mert az új akváriumra készítek tetőt. Elrobogtam a szokásos helyre és kiválasztottam a megfelelő "hobbiüveget".
Megindulok a pénztár felé, amikor odalépek a pult mögött ácsorgó alkalmazotthoz, és megkérdeztem, vannak-e sziklakerti kövek. Jelzi, hogy vannak, és már mutatja is.
 
Felmegy a redőnyajtó és ott egy csomó kő párszáz ft/db árom, de legtöbbjük akkora, mint maga az akvárium. Mondom, mire kellene, erre mutat még pár rekeszt. Hu-húúú!
Micsoda kánaán, de ezek, még mindig túl nagyok. Erre a srác odatol egy lenylonozott dobozt és láss csodát. Az van ráírva akváriumi, terráriumi díszkövek!!!
 
Elolvasom a szöveget: Mohs skálán 6-osnál keményebb, időtálló természetes kőzet, vízben nem oldódó, az élőlényekkel koherens.
 
Wowww! Nézegetem, ötszáz volt a csomag. Kérdeztem, hogy van-e még több is. Egy fémkosárhoz kisért és ott volt egy csomó. Sok csomag már kiszakadt, és meg lehetett nézni a köveket. Ekkor jegyeztem meg, hogy kár, hogy nem lehet válogatni egy csomagravalót.
 
Ekkor megszólalt a srác, hogy megoldhatjuk. Majd megvágjuk a nylont és kiegészítjük a csomagot. Összeválogattam egy adagot, fogta a blankolót és...
 
Egy frankó kis csomaggal topogtam a pénztárnál, majd leszakadt a karom.
Ez jól jött, köszi még egyszer!

Képek: Még az oviakiban készültek. A másik a háttérben duzzog. Most is jellemző rá!
Oviban1
 
Oviban2

8. blogbejegyzés
Szűrés, egyszerűen, hatékonyan-avagy ahogy én csinálom...

 
A szűrés elkészítése minden akvarista egyik leginkább megfontolandó tevékenysége az akvárium megépítése során.
Mindenkinek más és más elképzelése van az ideális szűrésről, ám ami biztos, hogy mindenki kristálytiszta, szennyeződéstől mentes akváriumvizet szeretne, melyben házi kedvencei jól érzik magukat. A kereskedelmi forgalomban zavarba ejtően sokféle és különböző nagyságú, teljesítményű és kivitelű szűrőket szerezhetünk be.
Az alábbi cikk azoknak tud segítséget nyújtani, akik saját kezűleg szeretnének megépíteni olyan szűrési rendszert, mely magában hordozza az ideális szűrés feltételeit, ám emellett a pénztárcát is kímélve nem kergeti fölösleges pénzkidobásba a tulajdonosát.
Ajánlom ezt a rendszert azoknak, akik nagy, vagy akár extra nagy méretű édesvízi akváriumot szeretnének építeni, illetve azoknak akik olyan halakat tartanak, melyek életvitele következtében különösen megterhelik az akvárium vizét, és ezért gondot okoz a megfelelő szűrés.
 
A szűrési rendszerben a hagyományos elrendezést alkalmazom, amikor felül található az akvárium, alatta pedig rendelkezésre áll annyi hely, amelyben kényelmesen el lehet helyezni a szűrőegységet.
Ennek a feltétele hogy az akvárium alján, vagy esetleg az oldalán legyen egy furat, melyen keresztül a víz gravitációsan távozhat az akváriumból.
 
Az akvárium méretének kb ¼-ét használom szűrőegységként. Tehát 1,000literes akvárium alá kb. 250 literes szűrőház kerül. A szűrés 2 fázisból tevődik össze. Az első fázisa a szűrőegységnek a mechanikai szennyeződéseket szűri le, a második részegység pedig a biológiai szűrés feladatát látja el.
A szűrési feladat elvégzésére alkalmas lehet egy külön ere a célra készített szűrőakvárium, műanyag szűrőtartály, de mégy egy nagyobb méretű műanyag hordó is.
 
Annak érdekében, hogy a szűrő minél kisebb terhelésnek legyen kitéve, alkalmazok egy úgynevezett előszűrő egységet is, melynek célja a nagyobb méretű szerves szennyeződések, etetőanyag maradványok, ürülékek, egyéb hordalékok felfogása.
 
Ez az egység közvetlenül a leömlőcső alatt helyezkedik el, melyhez meg kell oldani a könnyű hozzáférést. Az előszűrő egységbe perlonvattát helyezek, melyen a teljes vízmennyiséget átfolyatom, mielőtt a szűrőházba menne. A lerakódástól elszennyeződött perlonvattát hetente egyszer kicserélem.
(ennek a költsége kb 50-100.- ft közötti összeg, hetente)
 
Ezzel elértem azt hogy a mechanikai szűrőrészbe már csak „előszűrt” víz érkezzen, ami ugyan még szennyezett, de már nem tartalmaz nagy méretű bomlásra alkalmas szennyeződést. Ezáltal a szűrő hatékonyabban tud működni, és kisebb terhelésnek van kitéve, valamint garantált, hogy évekig nem kell foglalkoznom a karbantartásával, esetleges kitisztításával, mert nincs olyan nagyságú szennyezőanyag, amely a szűrőközeg pólusait eltömíthetné.
 
A következő fázis a mechanikai szűrés.
 
A szűrőegység első kamrája a mechanikai szűrés feladatát látja el.
Az első, kb 10-15cm szélességű kamrarészbe perlonvatta rétegek kerülnek oly módon hogy a teljes kamrát kitöltsék. Figyeljünk arra hogy a kamrába ne „tömjük” bele a szivacsot, csupán lazán helyezzük be abba.
Ezt a szűrőanyagot kb. havonta, vagy jobb esetben kéthavonta cseréljük ki új perlonvattára.
(Mielőtt bárki megijedne hogy az előszűrő vatták cseréje komolyabb havi kiadást jelent, érdemes megjegyezni hogy a kereskedelmi forgalomban, méterre kapható ilyen szűrőanyag, csupán azzal a különbséggel hogy nem perlonvattának hívják, hanem egy más néven forgalmazzák a méterárúval foglalkozó cégek…)
Ezzel a szűrőrésszel tehát elértük azt a célt, hogy nagy méretű szennyeződések, ill. olyan anyagok nem jutnak el a fő szűrőrészig, melyek túlságosan megterhelnék, vagy akár eltömítenék a szűrőnket.
 
Most következik a részben még mechanikai, részben már biológiai szűrés.
 
A szűrőegység harmadik kamrájába TM20-as, vagy TM30-as szűrőszivacsot használok, legalább 10-15 cm-es vastagságban, több réteget egymásra téve. Fontos hogy a szivacsot „faltól-falig” méretűre szabjuk, hogy az átáramló víz a teljes felületet használja, és ne tudjon a szivacsréteget megkerülve bejutni a biológiai szűrési részbe!
A szivacsok között hagyjunk 1-1 cm-es távolságot amennyiben több, vékonyabb lapot használunk.
Ezeket a szivacsokat nem kell kimosni, mert ez már részben a biológiai szűrési funkciókat is ellátja, mindamellett hogy még mindig képes az esetlegesen a vízben maradt lebegő szennyeződéseket is megkötni, és lebontani.
 
A negyedik kamrában most már elékeztünk a biológiai szűrési egységhez.
 
Ezekben a további kamrákban nagy felületű szűrőanyagokat használok, mint pl. a lávakövet, amely a negyedik kamrában foglal helyet. Ha jobban szeretjük a kerámiagyűrűket, természetesen azt is használhatunk a biológiai szűrőnk megtöltésekor.
A kamrákat egymástól furatokkal ellátott üveg, plexi, vagy akár polikarbonát lapokkal válasszuk el. A leginkább pénztárcakímélő megoldás, amikor a szűrőház falára két oldalra műanyag síneket ragasztunk fel és ebbe vágunk bele méretre polikarbonát lapot, amelyet négyzetrácsosan furatokkal látunk el a teljes felületén. Ezzel a módszerrel kellőképpen elválasztottuk egymástól a szűrőkamrákat, ugyanakkor biztosítottuk a víz átáramlást is.
 
A következő kamrába, mely a szűrőegység legnagyobb méretű tere, Biolix labdákat töltök, melyek az egyik legkiválóbb biológiai szűrésre alkalmas, nagyfelületű üreges műanyag gömböcskék. Valójában ez a kamra a „lelke” az egész szűrőegységünknek! A Biolix kamra alá levegő csövet vezetek be, és a szűrőanyag alá beporlasztom azt egy porlasztófej segítségével. Ezzel a Biolix közeget „megszellőztetem” melynek révén a biológiai szűrőteljesítmény lényegesen javul. A Biolix nem túl ismert szűrőanyag, de a világ fejlettebb országaiban speciális szűrési feladatokra rendszerint használják, mert kiváló szűrőtulajdonságokkal rendelkezik, valamint lényegesen olcsóbb mint a hasonló adottságokkal bíró különböző biolabdák és egyéb műanyagból készült nagyfelületű szűrőanyagok.
 
A következő kamra már az utolsó fázisa a szűrőegységünknek. Ennek a mérete szintén kb 10-15 cm szélességű rész a szűrőnkben. A feladata a víz utószűrése és az esetleges „kóbor” lebegő szennyeződések megkötése, mielőtt a tiszta vizet az akváriumba pumpáljuk. Ide TM10-es szivacsréteget helyezek, melyek általában 5 cm-es lapokból állnak. Közöttük szintén kb 1-1 cm-es távolságot hagyok.
 
A végső kamrába, mely szintén egy 10-15 cm széles kamra, perlonvatta kerül. Ezt a vattát már csupán évente 1-2 alkalommal szükséges cserélnünk, de csak abban az esetben, ha a színén látjuk hogy apró szemcséjű szennyeződésekkel telítődött.
 
Ezzel elérkeztünk a szűrőegység azon részéhez, ahol a pumpa található. Ha szeretnénk költséghatékony pumpát használni, akkor vásároljunk egy egyszerű kerti tóba való szökőkút szivattyút! Tapasztalatom alapján ezek a pumpák évekig kiszolgálnak minket és biztosítják a megfelelő vízáralmást a szűrőegységünknek. A méretezésénél vegyük figyelembe, hogy az óránkénti vízhozama legyen kb. akkora mint az akváriumunk mérete.
 
Mielőtt az akváriumunkba a már megszűrt vizet visszajuttatjuk, használhatunk UV szűrőt, amennyiben szükségesnek tartjuk azt.
 
Ne felejtsük el azt sem hogy a szűrőakváriumban elhelyezhetjük a fűtésünket is.
 
Ez lehet elektromos, vagy nagyobb akváriumok esetében gondolkodhatunk abban is hogy az épület gázfűtésével kötjük egybe az akváriumunkat, ezzel energiát és pénzt spórolva meg magunknak.
Ebben az esetben a szűrőakváriumba műanyag padlófűtés csövet célszerű betekerni, kb 100 literenként 1-1,5 fm fűtéscsövet alkalmazva. Fontos hogy egy termosztát egységgel szabályozzuk a víz hőmérsékletét! Kiegészítésképpen érdemes az ilyen medencékbe kiegészítő tartalék elektromos fűtést is betennünk, váratlan helyzetekre.
 
Az akváriumból a gravitációs túlfolyó csövet kb kétszeres átmérőjűre méretezzük a nyomócsőhöz képest, vagy használjunk dupla kifolyó csövet a megfelelő vízáramlás érdekében.
 
Amennyiben kisebb méretű halakat is tartunk az akváriumunkban, úgy a túlfolyócsőre tegyünk egy rácsot, vagy bármit, ami megakadályozza, hogy esetleg a halaink a szűrőakváriumban kössenek ki.
 
Ha lehetőségünk van rá és a szűrőakvárium, szűrőtartály közelében van csatorna rákötési lehetőségünk, esetleg vízvételi lehetőség, akkor akár a rendszerünket teljesen automatára is megépíthetjük, oly módon hogy egy elektromos adagoló segítségével minden héten egy bizonyos százalékos vízcserét csinálunk, úgy hogy friss víz kerül az akváriumba, majd pedig a többlet víz távozik a szűrőakvárium túlfolyón a csatornarendszerbe.
Ezzel a rendszerrel egy relatív olcsó, ám annál nagyobb teljesítményű és kis karbantartási igényű szűrőberendezést készíthetünk magunknak.
 
írta: worldinvestman
 

9. blogbejegyzés
Kerti Tavacska

2010.03.20
Délután 3 óra után értem haza suliból. Mivel nagyon szép tavaszi időnk volt, gondoltam kezdjünk el bringázni. Mire leértem a szobámból a bringához, elment tőle a kedvem és azonnal egy másik, már régóta bennem élő vágy fogott el. Ez arra sarkalt, hogy fogjak egy ásót, meg egy lapátot és kezdjek ásni.
Így estem neki tegnap a tó kiásásának. Apum aznap ment el vidékre 4 napra, szóval nem pici meglepetés lesz neki. :D
Szombaton, csak körvonalazni akartam, hogy kb. hogyan is kéne kinéznie.
Ám ez lett belőle szombat kora estére. Pontosabban vasárnap dél körül.
 
Nézem is, hogy csak 3 óra alatt mennyi földet sikerült megmozgatnom. Az ásás során nem kevés törmeléket találtam. Egy játék darabja, cserepek, téglák, beton darabok, üveg… A téglákat még hasznosítani is tudtam. Az egészen felbuzdulva ismét átrágtam a Sera kerti-tó tanácsadó füzetecskét, nehogy valami végzetes hibát kövessek el.
Két fontos szabályt találtam benne.
1. min. 10m2 vízfelülettel rendelkezzen
2. min. 2m2-es terület min. 1m mély legyen (ha a halakat/növényeket a tóban szeretnénk átteleltetni ill. h nyáron legyen egy hűvösebb oxigénben dúsabb vízréteg is
Én a mélységet inkább 1,2mre céloztam meg, hogy pontosan mennyi lett azt még nem tudom. Sajnos, a tó pont a víz és a gáz között van, így nagyon óvatosan ástam, nehogy fedél nélkül, maradjak.
Aztán, hogy átlapoztam a kis füzetecskét, nekiláttam böngészgetni, tó-technika után. Hát mit ne mondjak, gyengébb idegzetű embereknek ezt nem ajánlom. Félelmetesek az árak. Így most egy alternatív (házi) szűrőn gondolkodom. Szökőkút, meg ilyenek egyenlőre kimaradnak a listáról. Ami nem maradhat ki az a tófólia lesz, de még nem tudom, hogy hol és h milyet vegyek.
2010.03.21
 Vasárnap így haladtam:
A nap végére:
Ezen a képen látható, hogy a tó hol, milyen mély lett. Bejelöltem a szűrő helyét is ill. tervem szerint a vizet a sziklakertem vezetném át(kék nyilak), így sok oxigént tudna beleoldani, nem beszélve, hogy nyáron a tó hűtésében is segítene. A zöld rész meg a teknősök nyári panziója lenne. A narancssárga meg az a rész amit még ki szeretnék ásni, hogy növeljem a tó felületét, meg persze ide kerülnének azok a növények, amik a tavacskának extra árnyékot nyújtanának.
 
Ha bárkinek bármilyen észrevételé van, ha van már tava, akkor válaszolni kötelező :), plz. írjon.
 
2010.03.23
Hát nem sok minden történt. A felső kis részt kaptam ma le. Így ha minden igaz + 1-2m2-el nagyobb lett a vízfelszín. Még talán erőt veszek magamon és lemérem pontosan a paramétereket.
 
2010.05.25
Hát jó 2 hónap telt el. Nem mondhatnám, hogy elkapkodom a dolgokat. Igaz az utóbbi 2 hónapban sokszor volt nagyon rossz idő, amikor meg jó volt, akkor meg vagy nem értm rá, vagy a boltban nem volt megfelelő tófólia.
Apum is kivett némi szabit, hogy befejezhessük a tavat. Hát már csak az időnek kéne szebbnek lennie.
Minden esetre beugrottunk a Bricoba és megvettük a fóliát, meg a geotextilt és a szűrőt is. Aztán még 1 út a nagy bevásárláshoz, hiszen étkezni is kell. Ha ezen a napon nem váltott az idő a Holnap után stílusú időjárásról a király nyári napsütéses időre vagy 4x, akkor 1x sem. Nem hittem volna, hogy ezen a napon még valamit is tudunk majd haladni. Tévedtem :)
Lássuk a medvét:
Pici fazonigazítottuk a tavacskát. Volt rész amit betemettünk picit, máshonnan leszdetünk.
A narancssárga részekhez földet adtunk.
A kékekből levettünk.
A zöld rész eredetileg a teknős rezervátum napozós része lett volna. Inkább leszedtem és a napozós terasza sárgán jelölt részre kerül egy kis sziget formájában.
A rózsaszín jelenleg egy kisebb árok, amibe a tófólia széle kerül, majd kaviccsal lesz feltölve, hogy ne a tóba follyon a sziklakertről a piszkos víz. Az ötlet a Sera tanácsadó füzetből származik.
A pirosan jelölt rész... hát igen, semmi sem lehet tökéletes. Azon a részen nagyon keskeny lett a "járda". Alig 20cm, a tervezett 50 helyett.
 
Volt 1 kis probléma a feltöltés közben. Már vagy félig fel volt töltve a tavacska, amikor a magára hagyott cső életre kelt, kiugrott a vízből és a kisebb földkupacot megcélozta. Szerencsére nem sok, 1-2 maréknyi földett mosott a vízbe, de azért nem örültem neki.
Tökéletesen sikerült az időzítés. Épp az utolsó szintet töltöttük fel vízzel, már félig volt, amikor elkezdett esni.
Geotextil a helyén, fólia rajta, vízzel 90%ban feltölte. Sokat haladtunk már lárom is magam előtt a végeredményt :)
 
2010.05.28 19:00
Ma a tavacskát kaviccsal töltöttem fel. A kavicsot a majdnem 2 hónapja megrendelt sóderből mostam ki anyum segítségével. 4-5 vödörnyi mosott kavics került  a tóba, de még 3nak szerintem mennie kell majd. Jelenleg így néz ki.
 
2011.03.21 14:00
Majdnem pont 1 éve, hogy nekiestem a kerti tó készítésének.
Sajnos a nyár folyamán nem nagyon haladtam a tó „fejlesztésével”, csinosítgatásával, szépítésével. Valahol, megszakadt az a nagy lendület, ami az elején tapasztalható volt.
Új Év új lendület.
Először is kezdeném egy összefoglalóval, főleg az általam tapasztalt hibáim észrevételével.
- tó szintezése: még ilyen kis tónál is a léc+vízmértékkel történő szintezés nem volt a legjobb megoldás. Az egyik part majdnem 10cm-rel magasabb a legalacsonyabbhoz képest. Az Sera tanácsadó könyvében leírt csöves megoldás jobb lett volna.
- tó kialakítása: minden esetben első legyen a tó! aztán jöhet a sziklakert. A képeken is látható, hogy a sziklakert előbb került oda, mint a tófólia. Így utólag visszatekintve nem volt egy jó döntés, mivel a tó fóliázása nem lett optimális.
- tó talaj: mi sódert rendeltünk, amiből lényegében csak a kavicsot használtuk fel. Az átmosásához majdnem annyi vizet használtunk el, mint amennyi a tó feltöltéséhez kellett. Szóval aki nem szeretne iszapfürdőt csinálni a kertben, az inkább vegyen kavicsot olyan méretben amilyet szeretne.
- Ricca a tóba: Hát nő rendesen, de nem lesz olyan szép dús, mint az akváriumban. Gondolom azért, mert a tóban a vízmozgás szétszedi a növényt, ill. a sok fény miatt vékonyabb lesz a növény „levélzete”.
- olcsó xxxx szűrő: Jónak tűnt, mert a pumpa, a tartály és az UV-C is benne volt az árban(all in 1 szett), de az UV-Ct egyszerűen képtelenek voltunk üzembe helyezni. A pumpa nem a legerősebb és az előszűrő szivacsát 1-2 hetente tisztítani kell.
- teknősök: a teknősökkel kapcsolatban kellemest csalódtam. A nyár folyamán csak „átmenetileg” raktuk ki őket, hogy ússzanak egy picit, ám 1x-2x véletlenül kint maradtak éjszaka is, de nem mentek el. Így aztán egész nyáron övék volt a tavacska, na meg a halaké. Ősszel, amikor kezdett hűlni az idő, akkor jelezték, hogy ideje áttelelni. A jel számunkra az volt, hogy a tótól messzebb, a kert más részein találtuk meg őket. Ekkor költöztettük őket vissza a szobámba.
- xiphók: nyerő bio szúnyoglárva ölő kis gépezetek. Csak 6-8 párt helyeztem be és pár száz halacska lett belőle a nyár végére. Igaz aki nem szeretné, hogy elpusztuljanak annak kb 15fok után már le kell hogy halássza őket, ami nekem csak a tó leengedésével sikerült. Célszerű az őszi esőzések alkalmával elvégezni, így legalább ingyen megvan a feltöltés, jobbik esetben.
Na most térjünk át az idei tervre.
Zöldesítés!!!
2010 a Ricca a sallangos páfrány , alga és moszat éve volt, de idén már jó lenne ha szép zöld lenne és nem csak zöld.
 
Itt egy összeállítás amit kinéztem a tóhoz. Úgy próbáltam a növényeket kiválasztani, hogy minden hónapban legyen pár olyan ami virágzik.
Itt kérnék is némi segítséget olyanoktól, akiknek már vannak tavi növényei.
1. Mikor lenne érdemes őket beszerezni, hogy egyből ki is rakhassam őket?
2. Milyen talajba érdemes őket ültetni? (gyöngykavics, sóder, én JBL Manadora gondoltam)
3. Tápozás?
4. UV-C szűrő mennyit mennyen naponta, hogy ne legyen alga? (eddig 24/7ben ment)
 
Folyt.

10. blogbejegyzés
Földet az akváriumba? Kísérlet :)

Szeretettel üdvözlöm mindazokat, akik bekukkantanak a blogomba!
Mi ez a kérdőjeles cím? És hogyhogy földet???
Nemsokára egy egészen nagy akváriumot fogok indítani, amiben majd Dél-Amerika néhány sügérkéje fog úszni. Arra gondoltam, hogy mivel ők hajlamosak kicsit megrángatni a növényeket valami tervet kéne kitalálnom, amivel meggyorsítom a növények megkapaszkodását. Eddig mindig növénytáp tablettát dugtam a gyökerek közé, de most valami újat szerettem volna megpróbálni.
Benéztem a "Vízinövények" című topikba és éppen valaki a virágföldről érdeklődött, majd kapott egy pro és egy kontra választ. Kíváncsivá tett a dolog!
Megkérdeztem a google-t és egy akvakertész fórumot dobott ki, ahol nézelődni kezdtem. Arra jutottam, hogy ki kell próbálnom. Később még több megerősítő válasz érkezett az itteni "Vízinövények" topikba, így felbátorodtam!
Szerencsére éppen kéznél egy üres akvárium, leírom hát, hogy mire jutottam, hátha valaki hasznosítja majd, vagy elretten. :) A történésekről időközönként tájékoztatást tervezek adni.
Eszközök:
* 46 literes akvárium
* saját készítésű kerti komposzt
* homok
* Aqua-El Fan micro apró belső szűrőcske
* eldobható műanyag edény
* további akvárium berendezések: növények, sóder, kövek
 
A komposztot átválogattam, a növényi részeket kiszedegettem belőle, majd átmostam párszor. Amikor egyre világosabb lett a lé úgy döntöttem, hogy abbahagyom, nehogy pont a lényeget mossam ki!
Összekevertem kb 1/3 arányú száraz tiszta
homokkal, majd ezt egy nagyobb műanyag tálkába tettem. A tálka oldalát visszavágtam, hogy kb 2 cm magas legyen csak, így könnyen tudom majd álcázni, és a föld sem folyik szét mindenhová.
A képen látható edényről van szó, a föld szintjéig vágtam le.
Ezek után az egyik sarokba helyetem a tálkát a homokos földdel, beletettem a növényeket, és egy fedő kb 2-3 centis aprószemű sóder réteget.
Az akváriumot feltöltöttem vízzel, beüzemeltem egy kis szűrőt és várom a fejleményeket! :)
 
Közvetlen feltöltés után kicsit zavaros volt a víz, de kb 30 perc alatt a pici szűrő kitisztította, így teljesen kristálytisztának tűnt. Vízértékeket nem mértem, Budapesti csapvíz egy az egyben, mivel halakat majd jóval később tervezek bele, egyelőre nem tettem bele semmit.

11. blogbejegyzés
Cejloni tarisznyarák és más érdekességek

A legutóbbi bejegyzésem idején még nem is tudtam annak az állatnak a létéről, amit nem rég Sri Lankáról küldtek.

Oziotelphusa ceylonensis
Magyar neve nem hiszem, hogy lenne, egy viszonylag jelentéktelen, kissé pöttyözött, sárgás-barna páncélú, apró ollójú tarisznyarák, amiből 2,5-4,5centisig egészen változatos méretben kaptam egyedeket rengeteg szivacs kocka között.
Jól kezdődött ismerettségünk, mert több példány feküdt a hátán kirakás után, semmi reakció, majd mikor ki akarom már dobni megmozdítják a lábukat, de éppen hogy csak egy ízt... 24-26fok alatt mint kiderült szinte teljesen inaktívak, a sekélyebb vízben gyülekeznek, felkapaszkodnak valamilyen növényre, tereptárgyra. Egymással nem törődnek.
A faj teljesen édesvízi, csak szaporodáskor jön ki a szárazra párosodás céljából (de erre jobb híjján a vízben is sor kerülhet), a felszín közelében lévő faágakra, növényekre viszont szívesen kimászik, kidugni a szemeit a vízfelszín fölé.
Elég passzív kis állatok, fagyasztott tápokat majszolnak néha, bejárják a területüket majd szinte ugyan oda visszaülnek, ahonnét elindultak. A végleges méretük az irodalom szint kb. 5-6cm-es szélesség, tehát a nagyobbak már valószínűleg ivarérettek is.
A pláne az egészben persze nem ez, hanem, hogy a lárváik nem planktonikusak, hanem kis tarisznyarák formában hagyják csak el az anyjuk haspáncélját! Ilyennel pedig nem gyakran találkozni a kereskedésekben kapható akváriumi tarisznyák között!
Ha valakit érdekel, 3500Ft/Pár áron tudok adni ezekből a ritka rákokból, akár leszállítva vidékre is.

Egy másik importból kaptam árgushalakat is. Azt tudni kell, hogy a kifejlett tengerbe kijáró egyedek a tél végén, kora tavasszal rakják le ikráikat a mangrove mocsarakban, illetve folyóktorkolatok édesvízes részein, így most kicsit meglepett ami a zacskóban fogadott, mintha egy csomó vékony fémlemezt raktak volna a vízbe, pár mm vastag, alig 4cm hosszú, 3cm magas szögletes, pöttyös, a nagyobbakhoz képest erősen csillogó testű minihalak. Mintha csak kicsi csőrös bozótok lennének, csakhogy sokkal aktívabbak. Meggyőződésem, hogy 2nappal ezelőtt nem voltak még ekkorák mint most.  A vizüket a szokásosnál jobban nem sóztam, 1kg/m3, nem tűnik úgy, mintha ennél többet igényelnének. Most épp rajban próbálják a vékony alga/biofilm réteget lelegelni a medence hátlapjáról, mint valami birka nyáj. Kellemes látványt nyújtanak így nagy csapatban. Azt olvastam, hogy 6centis mérettől igényelnek mindenképpen Brakk/félsós vizet(pl. 10kg/m3). Annál a méretnél kisebbeket még nem gondoztam. Nap közbenre az algázókhoz hasonlóan kapnak pár lesúlyozott saláta levelet. Vízinövény nincs a tartómedencéjükben.

Hogy a helyzet fokozódjon, ma két látogató is a következő mondattal nyitott:
"De szép kisdiszkoszok! :o  ez milyen színváltozat?" Lehet, hogy diszkosz néven jobban vinnék őket? :) Nagyon mellőzött halak, de hihetetlen ahogy szardínia raj módjára tükröződően csillogó rajban úsznak végig a medencén...Talán csak ezt a rajsűrűséget és halhossz/akváriumhossz arányt kellene megtartani az idősebbek tartásakor is.

A hét elején több algaevő is érkezett, meglepően jó minőségben, közel már a dél-amerikai szaporodási időszakuk.
Loricaria parva-ból ikrával telt, hatalmas nőstények, Farlowella acusból a szokásos minőség 10-14centis méretben, illetve véletlen kapcsán jött be egy ritkán importált L-es algázó L130, Hypostomus sp. punctatus "Primental pleco". Neten sem sok infót találni róla. Eleinte átkoztam az exportőrt, hogy ilyen szemetet küld, ázsiából a plekó töredéke áron beszerezhető, de mégsem egészen ugyan arról van szó. A farokúszó nagyobb, bemetszettebb, a hátúszó erősebben sugarazott, testalakra inkább gibbiceps szerű. A Testszín beleolvad a környezetbe, van amikor kontrasztos ezüst-sötétszürke pettyezettséggel, máskor teljesen kávébarna, Cochliodon jellegű az egész állat. Kifejlett mérete 25-30cm körül lesz, mindenképp célom már, hogy egy kisebb 10-15fős csapatot kihelyezek nyárra kerti tóba, tovább nevelni a már így is közel 7centis állatokat. A berakott zöldségek egy egy éjszaka alatt nagy mennyiségben fogynak náluk, de azt látom, mintha a belső szűrő szivacsának is változna a felülete a rágásuktól... Viselkedésben is érezni a különbséget a tenyésztett rokonokhoz képest, nem csak a vehemensebb táplálkozás, de már az első este tülekedés, szabályos verekedés ment az összes jobb helyért, legyen az akárcsak egy sarokban, vagy tereptárgy alatt, de egymást csak a legritkábban érintették meg ezalatt.
 
Az utóbbi időben egészen sokan kerestek meg azzal, hogy ők "KÉK HALAT" akarnak, de a normál gurámi az nagyra nő, vadul...az ibolya lazac kényes... Eddig paradicsomhalból volt egy nagyon jó, erős színezetű törzsem, de azért az mégis csak hangulat függő árnyalatú... Így most kobaltkék törpegurámikat is tartok, malajziából nagyon szép kifejlett, erős egyedeket küldtek, találni közöttük jó néhány azonalli ívatásra alkalmas nőstényt. Az egyik kedvenc halaim a Colisák, csak ne fejlődnének olyan veszett lassan...

12. blogbejegyzés
Tavak a télben

Noha a valódi tavas szezon még nagyon messze, a kinti hőmérséklet emelkedésével drasztikusan megnőtt azon leveleim száma, amelyekben hazai vizekben is honos vagy legalábbis áttelelésre képes fajokat keresnek akvaristák. Beszerzési források után érdeklődnek, úgy mint honnét lehetne a kerti tóba Tüskét pikót szerezni/fogni/venni vagy épp amurokat.

Néhány sort próbálok összerakni a szóba jöhető fajokról, létjogosultságról, előnyéről, aztán hátha lesz aki visszaolvassa a nyár derekán is. Szigorúan akvarisztikai és nem pedig gasztronómiai szemlélettel.
 
Ctenopharyngodon idella - Amur, Arany amur

1 méteresre növő, ázsiai eredetű, faunaidegen, betelepített, növényevő, gyors mozgású, robosztus hal, minek akarna ilyet bárki is a tavában látni? Vagy mert teljesen megőrült, vagy csak mert annak nézik mások... Lévén közismerten soknövényi anyagot fogyasztanak az amurok, akár a testsúlyuk napi 140%-át is Szárított növényzetből! Ezt lehet kihasználni. Nagyjából egy évvel ezelőtt kerestek meg tavi halakkal foglalkozó kereskedők ivadékokkal, illetve az amur albínó változatával, azt állítva, hogy ez egy "Csodahal lévén, annyira ostoba, hogy még a fonalas zöld algát is megeszi," miközben legfeljebb a hínárokat fogyasztja, nem nyúl a tavirózsákhoz! De főként, amíg van fonalas alga, addig ő a tápra sem néz rá, azt eszi, mintha csak makaróni lenne. Mutattak linkeket, felvételeket olyan nyugati egészen kicsi tavakról, ahol a tavirózsa rengetegben tűnnek fel jó 40 centis lélegzetelállítóan szép arany amurok (sárga, piros szemű tényleg meseszép állatok). A tartásuk érdekelt, így múlt nyáron szüleim kerti tavába is kihelyeztem egy kis csapatot. Valahányszor etették az aranyhalakat, aranycompókat, legfeljebb 1-1 szem tápot raboltak le az amurok, szinte láthatatlanok voltak, felülről feketének tűntek. De ami igazán érdekes, hogy a korábbi évekkel szemben Nem volt zöld fonalas alga a tóban! Némi üledék, lerakódás igen, de a megszokott gazdag, marékszám szedhető fonalas moszatnak híre hamva nem volt egész nyáron. Igaz a tópartról benyúló vékonyabb levelű növényeket is mintha csak levágták volna a víz magasságában. Komolyabb növényzetet viszont egyáltalán nem bántottak.
Amikor nálam Pesten állomásozott egy nagyobb csapat normál amur, előfordult, hogy egy egy egyed kiugrott az akváriumból, illetve kellően fürgén mozgott az egész csapat, szinte üvegnek csattanva, amikor a macskát meglátták. Viszont ez semmi nem volt ahhoz képest, amikor először albínókat kaptam. Már az átvétel is érdekes volt, az eladónál egy fekete 600-900 liter körüli űrtartalmú tartály, benne sok száz hal világított, a tartály tetején pedig apró szemű acél rács kifeszítve, téglákkal lesúlyozva. Az összes többi halnál nyílt víztükörrel néztem szembe vagy legfeljebb krumpliszsák-szerű fedéssel. A halakat megpróbáltam magamnak leválogatni, ez súlyos tévedés volt...nem tudom mi lett volna a helyes megoldás a tető levételére, de több kilónyi kishal ugrott hirtelen az arcomba, nyakamba, ruhámra, százszámra egyszerre vágódtak ki a vízből, ahogy elhúztam a rácsokat. Szerencsére jórészük vissza is esett, a földön lévőket felmertük vödörbe, majd megpróbáltam új halakat kiszedni hálóval...Ahogy a háló leért, új roham jött, ismét százak vágódtak ki a vízből, záporozott a ritka díszhal.... Innét kezdve meg is értettem az árukat, nem csak azért 6-8x annyi, mint egy vad színű, mert ennyivel különlegesebb, hanem mert a nevelés során ennyi kiugrik, ennyivel nehezebb a kezelésük... Valószínűleg a gyengébb látásuk miatt reagálnak hevesebben minden veszélyre.
Akváriumban is megfigyeltem ezt a borzasztó érzékenységet és ugrálást, a csomagolásuk kész tortúra volt mindig is, a medencéjüket nagyon erősen fedni kell, viszont kerti tóból kiugró egyedet érdekes mód sosem láttam, ott már inkább a tündérrózsa levelek közé menekültek.
Az amurok pár év után kinövik a tavak többségét, így a tartók többnyire szabadon engedik őket a vad vizekbe, helyükre növendékeket telepítve. Kerti tavi körülmények között spontán szaporodásról az albínó formánál sincs esély.
 
Hypophthalmichthys molitrix - Fehér busa

Szintén egy törpének nem nevezhető ázsiai növényevő, amely a lebegő szemcséket szűri a vízből, ugyanakkor a pettyes busánál nagyobb részben fogyaszt növényi táplálékot, fitoplanktont! Ennek megfelelően a hamar/erősen bezöldülő vizű kerti tavak számára adhat egy esélyt, egyfajta tüneti kezelést ez a gyorsan fejlődő hal. Tényleg meglepően hatékonyak! Cetek módjára szűrik naphosszat a tavakat. Tartása nem okoz problémát, akváriumban is jól fejlődnek, különösen ha némi fagyasztott planktont is kapnak, problémamentesek. Túlszaporodni ők sem fognak a kertekben. Akvarisztikai célokra általában importból tiszta vérű, nem keresztezett példányokat szánnak, míg a hazai vizekben főleg pettyes busával alkotott hibridekkel találkozni.
 
Silurus glanis Albino - Lesőharcsa

Piros szemű, fehér, sokan elsőre axolotlnak nézik/mások meg pont az axolotlokat lesőharcsának/ mégis talán ez az egyetlen tavi faj amelyet igyekszem egész évben tartani, és minden börzén el is visznek belőle néhány 8-10 centis fiatal egyedet. Meglepő tempóval képesek növekedni, akár félév alatt 30-50centit is fejlődve, kis tavakba vagy dús, értékes állomány mellé így nem igazán alkalmas, de 200nm-re, elszaporodott razbóra, kárász állomány közé elgondolkodtató választás. Hőtűrésük verhetetlen, az 5-6 centis akváriumban nevelt kishalak is minden gond nélkül kibírták a december közepén történő kerti tóba való kiengedést.
Mint kuriózum először bécsi börzéken láttam a fajt néhány évvel ezelőtt, majd saját részre,akváriumi tartásra is többször szereztem. Közel sem annyira jámbor, mint látszik, fiatalon sokkalta inkább beússza az összes vízréteget, mint azt egy hasonló Clarias teszi. Több horgász kért tőlem megfigyelni a mozgásukat, szokásaikat, hogy is kellene hatékonyabban harcsát fogni. Az egy év körüli példányok széles fejükkel már tóban is igazán mutatósak, rejtőzködve is jól észrevehetők. Ezeket általában 7000-9000Ft körüli összegekért lehet beszerezni. Látszólag egészen okos halak, láttam már szinte kézre szoktatott, a benyúló gondozó kezéből táplálékot elvevő példányt is.
 
Sander lucioperca - Süllő

Elsősorban akváriumi tartásra szoktak keresni csuka és süllő ivadékokat, megfigyelni a viselkedésüket, rablási szokásaikat, életmódjukat. Kerti tóba legfeljebb erős razbóra telítettség esetén szokták kihelyezni őket, vagy igazi biotópot utánozva, fajgazdag nagy területre. Mivel meglehetősen oxigénigényes, a sűrűn tartást akváriumban, nagykeres körülmények között is rosszul viseli, ritkán tartják őket készleten. Első ízben nekem is csak a napokban sikerült beszereznem egy 10centis halakból álló süllő csapatot. Mondhatni "életművészek", nem tudom meddig lesznek el granulátumokon.
 
Misgurnus anguillicaudatus - Bársonycsík

Ismét egy ázsiai halfajt, noha a kevésbé ismert tólakók közül. Miután a hazai csíkfajok mindegyike védett, mégis többen keresnek egyfajta "takarítószemélyzetet" a tavuk aljára(compók mellé is akár), az utóbbi időkben egyre gyakrabban találkozni a bársonycsíkokkal. Ez a faj Kelet-Ázsiában északra egész Szibériáig felhatol, így nem csoda, hogy Kanada számos vidékén is átteleltek dísztavakba kihelyezett példányaik. Akváriumban 15, kerti tóban akár 25centis méretet is elérhetnek. Különösen esős időben élénkülnek meg, kutatják át a partmenti régiókat. Sárga színváltozatuk különösen dekoratív.
 
Danio rerio - Zebra dánió

Néhány éve egy nagyon kedves vásárlóm számolt be a teleltetési tapasztalatairól. Mint megtudta a természetben Nepálban is honos a zebra dánió, lévén néhány kis patakban egészen a Himalája magasabb vidékeire is felmerészkednek. Ennek megfelelően Budapesten próbálta meg kerti tóban teleltetni őket, ahol meglepő mód néhány ujjnyi jégborítás mellett is, a kicsi, mindössze pár m3-es tavon vágott lékben is lehetett látni a vízközt mozgó, aktív zebra dánió csapatot! Később a tavasz folyamán szaporodásnak is indulnak a tóban. Más beszámolóról azóta sem hallottam, minden esetre egy próbát megérhet a faj tartása olyan helyeken is, ahol nincs lehetőség a lehalászásra.
 
Myxocyprinus asiaticus - Nyúlhal


Legalább tucatnyi akvarista keresett már meg annak kérdésével, hogy nyúlhalat lehetne e "jobb árasítva" szerezni, akár nagyobb mennyiségben, teleltetési tesztekhez. Lévén számos külföldi irodalom számol be arról, hogy különösen a nagyobb példányok jól viselik a hideg időjárást is, számos esetben áttelelve a jég alatt kisebb tavakban is. Valós hazai próbálkozásról sajnos nem hallottam, de remélem lesz aki beszámol eredményeiről. Nem egy olcsó, ám meglehetősen lassan fejlődő fajról van szó, így szerintem legalább 2-3 hány éven keresztül akváriumban nevelt példányokat lenne célszerű kitelepíteni. A felső képen egy kifejlett, kiszínesedett példány.
 
Tinca tinca - Compó

Pár évvel ezelőtt még kirobbanó sláger volt a kerti tó tulajdonosok körében az aranycompó. Feltűnő, világos sárga az aranyhalaktól és koiktól nagyon elütő színezetű, a talaj közelében mozgó faj, amely még némi hasznos is hajt az esetleg elszaporodott férgek, apró nadályok irtásával, a mulm csökkentésével, túrásával. Sőt akár az aranyhalak módjára szaporodhat is a kerti tavakban. És emellé nem is igényel fél hektárt a tartásához. Igazán ellenálló hal. A sekély, erősen felmelegedő vizeket is jól tűri. Táplálék terén gyakorlatilag bármit elfogad.
 
Csak felsorolásként néhány érdekesebb tavi hal még, ami időnként beszerezhető, ám sajnos nem mindegyikkel volt még tartósabb tapasztalatom:
Fekete sügér
Tüskés pikó
Arany vörösszárnyú keszeg
Arany jászkeszeg
Kék jászkeszeg
Tigris jászkeszeg
Tricolor compó
Tőponty, Tükörponty
Lapátorrú tok
Vágó tok
Lénai tok
Hibrid tokfélék
Viza - (hihetetlennek hangzik, hogy egyesek tóban tartják, de egy osztrák tenyészet rendszeresen áruba bocsájt 50-80centis növendékeket 300-500eurós darabáron!)
Arany fürge cselle
Arany szivárványos ökle
Normál, tenyésztett, eredetigazolt szivárványos ökle
__________________
 
A tavas írás mellé néhány személyes hír:
 
Az akvarista börze óta viszonylag kevés érdekességgel bővültem. Geophagus surinamensisből sikerült hozzájutnom egy újabb, meglehetősen népes növendék csapathoz. Kevesen keresik, noha jól fejlődő, szép és érdekes fajról van szó, amely diszkoszos tartási körülmények biztosítása nélkül is jól érzi magát. A fő ellenérv a kifejlett kori méretük szokott lenni, amely bizony meghaladhatja a 20centimétert.
 
Az almacsiga "gyűjteményem" néhány thaiföldről származó új példánnyal sikerült kiegészítenem, így mostanra már Sárga, Barna, Barna kék talpú, Fekete, Zöld, Kék, Fehér, Rosa és Lila példányokat is tartok egy különösen nagyra megnövő "óriás" faj mellett. A színváltozatok peterakása nálam elég rapszodikus, mostanában leginkább a fehérek tettek ki magukért.

Aktuális tervem még az A. spixi, a csíkos almacsiga beszerzése, nagyon szép faj, noha inkább a Marisa cornuarietissel, az óriás tányércsigával áll rokonságban. Leírások szerint kereszteződhetnek is egymással!
 
Miután többen is tenyésztési próbálkozásokhoz kerestek nálam törpe szívóharcsákat (Otocinclus affinis, mariae stb.), Németországból hozattam akváriumi szaporulatból származó Nannoptopoma spectabilis nevű "Otókat". Ez egy márványos-csokoládébarna színű, erős szín és minta változtató képességgel rendelkező faj, amely a többi Otocinclussal ellentétben rendszeresen szaporodik akváriumban, növények levelére vagy az üvegre rak ikrákat minden ráhatás nélkül is, egy-egy jól fejlett nőstény fél év alatt összesen akár 60 szemet is.
Áruk sajnos a befogott affinisekével nem versenyezhez, az 1200Ft körüli összeg pedig ezidáig minden érdeklődőt elriasztott. Nálam Apistogramma hongsloikkal vannak együtt egy 60 literes medencében. Közel sem annyira félénkek, mint a közismertebb rokonaik, a csipeszről felkínált tubifex csomón is elcsámcsognak, de láttam már a talaj között aktívan turkáló, táplálék maradványokat kereső egyedeket is. A kép egy szlovák fórumból származik, úgy tűnik az ottani akvaristák már felfedezték maguknak ezeket az aranyos törpe halakat.
 

13. blogbejegyzés
Új halak, vásárok

Az utóbbi időben nem volt lehetőségem blogot írni, ami miatt már leveleket is kaptam, miért a kihagyás... Az egyik ok, hogy az ősszel együtt beköszöntött a díszhalbörzék szezonja.
Volt alkalmam árusítani itthon az AME rendezvényén, majd Szlovákiában a két napos Pozsonyi Díszhalbörzén, Nagyszombaton(szintén Szlovákia), és a Terraplázán is. A folytatásként betervezett Kassai alkalmat már biztosan kihagyom, de december első hétvégéjére már foglaltak az asztalaim Pozsonyba a következő 2 napos banzájra!

Többen(főleg potenciális árusok, tenyésztők) kérték tőlem még az AME után, hogy mailban tájékoztassam őket, a közelben, mikor merre, hány halasbörze készülődik, hova is érdemes eljárni. A naptár kellően lehangolóra sikerült, egy részét be is másolom:

Okt.27 Brno - helyi kis egyesület összejövete, nanoakvárium készítő bemutatóval, killis előadással(Rivulus fajok a téma), minibörzével (max.10árus)

Okt.30 Pozsony - a városban két egyesület működik, ez a kisebb helyi vására, mindössze 4 órán át tart nyitva!

Nov.7 Kassa - rendszeresen tartanak hüllő és díszhalvásárokat a városban

Nov. 13 Ostrava - Minden hónapban rendeznek egy vásárt, ahova általában 40 árust várnak díszhal és kerti tó témakörben.

Dec. 4-5 Pozsony, 2 napos, kiállítással, díszhalversennyel, előadásokkal, sok látogatóval és kiállítóval...

Dec. 11 - Ostrava, Privigye, Pardubice - Két helyszín ugyan Csehországban van, de erre a dátumra 3 egyesület is szervezett börzéket, az egyik ezek közül Halas-Hüllős-Ásványos profilú

Dec. 18 - Brno, tradícionális, igényes helyi börze max. 50kiállítóval

És akinek ez nem lenne elég, Prágában Minden vasárnap díszhalbörze van 9-13H-ig, a helyi egyesület szervezésében.

Ez ha csak november-december 2hónap összesítését nézzük, 16 díszhalbörze, 2 szomszédos országban... amelyeket összesen 1,8x annyian laknak, mint Magyarországot...

Amit nagy különbségnek láttam, hogy szlovákiában olyanok is kimentek a börzékre, akiket itthon csak szeretnének a szervezők, hogy jöjjenek. Itt a kezdőkre, miniatűr tenyészetekre gondolok első sorban! Minden további nélkül kijönnek 1db akváriummal is olyanok akik pl. sikeresen tenyésztettek otthon Kékgurámit...és megpróbálnak 50-100db-ot eladni, minimális pénzért. Vagy kivisz valaki 50db ancit, hogy ne a boltokat házalja vele, hogy becseréljék neki haltápra, hanem hogy mások is olcsón hozzáférjenek a házi szaporulataihoz, hogy esetleg a pénzből lorikáriát vegyen, aminek a szaporulatát fél-egy év múlva viheti majd ki eladni...
És egyáltalán nem nézik ki az ilyen 1 akváriumos árusokat sem...
 
Persze, ugyanúgy vannak a kicsik mellett nagy sortimentre berendezkedett halasok, kupecek, akik kibérelnek 3-5m helyet és vagy a környékről vásárolnak össze minden irreális állatot, vagy akár német nagykerekből szerzik be a portékájukat, hogy aztán a Panaque nigrolineatus és a Cápauszony kagylót árulhassák mondjuk Inlecypris aureopurpureusok és Belontia signata-k mellett... Ezek között is van akinek az elmondása szerint a pinokkió garnélája is saját tenyészet(elvégre a halon nincs cetli, hogy made in thaiwan) és van aki mindent nem burkoltan a Glasertől vesz, akár előrendeléseket felvéve a következő vásárra. Főleg a rutinosabb tenyésztők élnek ennek lehetőségével ("Akkor abból a Notropis chrosomus-ból mennyiért tudna 20db-ot hozni?Megpróbálnám csinálni").

A harmadik kategória néhány 5-10m3 körüli magán tenyészet(ezek javát nyugdíjasok csinálják), akik már 10-20 halfajt is fel tudnak vonultatni, de többnyire mindig ugyan azokat viszik ki (pl. Vöröshasú piranha, vörösneon, páncélosharcsák, 3-4 féle algaevő, vitorlás 2-3 színváltozatban és meg is telt 15kiállító medence), de ha nem is adnak el nagy tételt, a nevük forog, mindenki tudja, hogy náluk kapni X fajt fixen folyamatosan... boltosok keresik meg őket, vagy épp a börzék végén a kupecektől kapnak ajánlatot, az összes megmaradt állatukra.

És szerencsére vannak olyan Műértők is, akik jelentősen tudják színesíteni a börzéket... pl. Fanatikus guppitenyésztők-nemesítők, akiknél ugyan 1,5eur egy piros guppi, de azon ezüstös pikkely nincs! vagy néha 1-1 sügérőrült, aki mindenféle Tropheus növendéket kínál, esetleg egy egy nagytestű sügér, garnéla vagy épp betta tenyésztő. Akik hobbiból, de nagy odafigyeléssel, gyűjteményüket állandóan fejlesztve, javítgatva próbálják a termékeik legjavát kínálni, olyan áron, hogy valahogy a kis tételes tenyésztés is kifizetődővé váljon!

Ami ugyanakkor meglepő, hogy a nagyobb növényes cégek hiányoznak kint szinte teljesen...1-2 kisebb kereskedő vagy hobbi akvakertész visz ki szaporítóanyag számba menően növényeket, de 3-4m-eket beterítő zöld tengerek szinte egy börzén sincsenek.

Biztos vagyok benne, hogy a fentiek egészséges aránya itthon is kialakulna, ha nem kuriózum számba mennének a vásárok, sokkalta inkább mindennapos halas, baráti összejövetelekként helyi szinten is megrendezésre kerülnének...


Hogy némiképp a konkrét szlovák börzeélményekről is írjak, a pozsonyin nagyon jól éreztem magam, magyar, illetve felvidéki tenyésztők is hoztak ki állatokat. A közönség szakmai volt, sok árus, igazából az akvarisztika minden területéről (talán diszkosz csak 2 helyen volt, mivel egybeesett a német kiállítással az időpont). Forgalom terén "átlagos", hóvégi rendezvényként meglehetősen jó.

A Nagyszombaton/Trnavában megrendezett börzét vasárnapra szervezték egy sportcsarnok lelátójának felső közlekedő részére! Nagyon jól reklámozott, igényesen szervezett rendezvény, amelyek híre  leginkább a kisgyermekes családokhoz, helyiekhez jutott el, mintsem a szakmaibb közönséghez. Ennek megfelelően a börze leggyakoribb mondatai a "ne nyúlkálj az akváriumba" és az "Anya, veszünk ilyet??" szlovák megfelelői voltak. Rengeteg látogató, nagyon sok gyerekkel, fiatallal. Most ugyan nehezítették az árusítást, és ahogy a látogatók mondták a közlekedést is az árusok között, de majd talán ők lesznek a leendő akvaristák :)

De áttérve a halakra, új beszerzésként nem rég sikerült ismét szert tennem Geophagus surinamensis -ekre. Már legalább 4-5 hete, hogy csehországból kaptam néhány példányt, majd hiába kaptam ígéreteket hetente továbbiak küldésére, vagy a szállítás nem jött össze, vagy a tenyésztő fogyott ki az állatokból. Így végül, mivel jópár dél-amerikai sügeres írt miattuk, mikor lesz már... keletről sikerült 50 egyedet behozatnom. Szinte ugyanekkor érkeztek malajziából diszkoszok is, kimondottan barátnőm kedvéért, ő viszont azokkal mit sem törődve inkább a Geophagusokat kezdte el szemlélni kipakolás után... Merthogy ezeknek milyen érdekes az alakja és Zölden csillognak, szemben a matt-statikus színezetű lapos halakkal... Még az érkezés napján elkezdték forgatni a talajt, de többnyire egy rajban mozogva a talaj felett 10centivel (mint egy csapat Callochromis nőstény). Másnap reggel a lemezes tápokat és később a fagyasztott szúnyoglárvát is minden szégyenlősség nélkül falatozták. Momentán közepesen lágy vízben, 30fok körüli hőmérsékleten tartom őket, de teljesen probléma mentes, gyönyörű állatok. Az egyetlen ami megrémít egy nagyobb csapat felnevelésétől az a kifejlettkori 25centis méretük...Pedig felmerült a gondolat, hogy a maradék, még le nem foglalt 35 egyedet egyben meg kellene tartani, díszmedence jelleggel... Úgyis pár hét múlva érkeznek még dél-amerikai halak, Satanoperca daemon-ok, ráják és egy új projekt, Altum vitorlások...

Altumok érkeztek 2-3 héttel ezelőtt is, viszont egy német nagykereskedésen keresztül küldve, sajnos meglehetősen rossz állapotban... Érdeklődés volt rájuk szép számmal, olyan aki ki is fizetné az árukat, már azért jóval kevesebb...Ennek ellenére elkezdtem szervezni egy behozatalt, már direktben az Orinocon halászóktól, növendék és kifejlett példányokból rendelve vegyesen... Lassan 4-5 éve nem voltak már Altumjaim, de az ember egy pillanat alatt újra beléjük szeret.

Mivel a kért vitorlások többségét saját célra hozatom, elkülönítve a célra összesen 1,5m3-nyi akváriumot és egy napi 3m3 lágyvizet kreáló berendezést... Konzultáltam német és maláj tenyésztőkkel is, dél-amerikai halászokkal az óriás vitorlások titkairól és valahogy mindenki csak egy dolgot emelt ki az altumokról... a stabilitást és nyugalmat (+ a külső paraziták veszélyeit)...ez az a hal, amit nem érdemes "csapvízhez szoktatni", sokkalta inkább megadni neki mindent, amit az eredeti környezetében is megtalál! A németek elmondása szerint az F2-3 generációs halak akár már 10-12 hónaposan is ivarérettek lehetnek 25cm úszómagasság mellett,  a vadak ívatása viszont jóval nehezebb... Ennek megfelelően találkozni 120eur-ért kínált 5centis és 490eur-ért ajánlott 30centis F1-es példányokkal is a német apróhirdetésekben!
Érdekes kontrasztot ad, hogy augusztusban a kis altumok fogási ciklusában a bogotai felvásárlók 0,5$-t fizetnek a halászoknak minden egyes ivadékért! Tavaly nyár végén még volt lehetőség ivarérettek, sőt tenyészpárok értékesítésére is, de az idei szezonra a kolumbiai kormány betiltotta a 12cm-nél magasabb halak kivitelét az országból a vad állományok védelme érdekében! Szezonon kívül pedig ahogy a halak az alacsonyabb vízállással szétszélednek, elvándorolnak az ívóhelyekről a tömeges gyűjtés szinte esélytelenné válik... Ezzel párhuzamosan viszont elkezdett felfutni a Pterophyllum leopoldik iránti kereslet, a kéken csillogó kopoltyúfedelű példányok már egyre gyakoribbá vállnak az ázsiai importőröknél is (Szingapúr jelenti a befogott altumok fő piacát).

14. blogbejegyzés
Megismerkedésem az Akvarisztikával!

Kis koromban ritkán láttam akváriumot, de mindig lenyűgözött ha szerencsém volt a búrámat az üvegre tapasztani. De sajna szüleim nem engedték, hogy házi állatot tartsunk. Utólag belátom, hogy jól tették mert gyerekfejjel nem foglalkoztunk volna vele annyit egy idő után mint azt egy jó gazdihoz illik. Úgyhogy egészen 18 éves koromig nem is volt háziállatom.
 
Az akvarisztikával komolyan ezért ilyen idős koromban ismerkedtem meg. Egy kedves ismerősnek volt otthon akváriuma és szívesen vette érdeklődésem a téma iránt. Ezért aztán kölcsön adta egyik könyvét (Horn-Zsilinszky 1970 valahanyas kiadása volt). Tehát még csak frissnek sem lehetett nevezni. De az tuti, hogy 7 hónapig se nekem se a könyvének még csak a színét sem látta. Én újra gyereknek éreztem magam mikor karácsonykor kibontja az ajándékot és a vágyott játékot találja benne. Ezek után már csak a tisztelet körök voltak hátra anyámnál. Addig is volt időm többször is elolvasni a könyvet. És sokat köszönhetek ismerősnek, hogy kölcsön adta és tanácsolta az elolvasását mielőtt bele fognék az akvarisztika világába. Anyámat 6 hónapomba telt meggyőzni, hogy kell nekünk a lakásba egy akvárium. Miután ez sikerült egy kis csellel (bevágtam a pokerarcot és azt blöfföltem, hogy már megvan rendelve az aki) elkezdtem tervezni Hogy mekkora lesz az aksim, milyen halakat veszek bele, milyen technikát, növényt.
 
Az első aksim 70 literes lett de ez gyorsan kicsi lett mert lelkes kezdőként bele estem én is a szokásos hibákba. Hiába a tervezgetés készülődés ha a hév elkapja az embert nehéz neki ellen állni. Hibái pedig voltak bőven és még most is akadhat. Szerencsére a halak nem látták kárát. Ugyanis sikerült rövid időn belül túlzsúfolni az aksit. Engem sem kerültek el az úgynevezett „akváriumi giccsek” de hála a jó égnek gyorsan kinőttem belőle. Igaz hajó még most is van de csak azért mert már meg volt és kellett valami bujkáló. Mihelyt megtalálom a tökéletes természetes bujkálót kifogom cserélni. A terveimmel ellentétben több volt a műnövény mint az élő. Ma már egy darab műnövény sincs.
A 70 literes aksit ezek után gyorsan le is cseréltem egy 120 liter körülire. És innentől már figyeltem arra, hogy ne zsúfoljam túl az akváriumot. Majd ahogy a guppik és a mollyik elkezdtek szaporodni egyre több lett az akvárium a szobámba. Igaz ezek kicsik voltak de még az író asztalomon is az volt. Na jó anyám akkor azt mondta jobb lesz ha én kiköltözöm az erkélyre vagy csökkentsem a létszámot. Szóval ultimátumot kaptam. Így sajna 3 akváriumnál több nem lehetett a szobámba.
Majd megvettem az ékszertekiket is és az akváriumozást abbahagytam egy időre. Most megint halakkal foglalkozom mert rájöttem, hogy ez az ami érdekel és a tekiknek is jobb egy kerti tóba mint a szobába az akváriumba.
 
Úgyhogy az akvarisztikának sok szép sikeres élményt köszönhetek. Legnagyobb sikeremnek pedig sokáig azt tartottam, hogy a vitorláshalaim leikráztam. De ma már tudom, hogy nem egy óriási dolog hisz kikelni soha nem keltek ki az ikrák mert egy idő után megették a szülők. Bár azért tudom azt is, hogy eléggé szép eredmény hisz megfelelő körülményt tudtam teremteni halaimnak ahoz, hogy szaporodni tudjanak. Hisz gondolom azért nem egyszerű a vitorlásokat szaporítani. Vagy ha igen akkor légyszi tudassátok velem, hogy ne éljek tévesen.
 

15. blogbejegyzés
Halak, tápok, börzés tapasztalatok

 
Az elmúlt 1-2 hetem elég esemény dúsan telt akvarisztikai téren, ahogy a jó idő beköszöntött, megérkeztek az első érdekes kerti tavi halak, albínó amúrok, jászkeszeg variánsok. Idén is jöttek szokatlan kérések(pl. Lápi pócot tudnék e szerezni? - Nem!) , de ezek többsége most a vad színű compóra irányult. Aranyat elvégre bárhol kapni, na de simát? Beszéltem több halászattal, mázsás minimális tételeket adtak, mígnem sikerült egy mitegy 300km-re lévő cégtől hozatni néhány növendéket.
 
De nem csak hazai halakat kaptam, volt egy kolumbiai import, amit még január végén rendeltem meg, kifizettem, majd vártam, hogy február első, második hetében beérkezzenek… manjana jeligés kinti hozzáállás persze, majd 1. kifogás… elvitte a nagy esőzés a halasházat, sorry pár hétig nincs hal.
Néhány hétre rá, a halasházat újraépítettük, foglalunk repülőt a jövő hét végére!
Foglalás megtörtént… minden oké, majd küldjük a halakat… Hétvégén jön egy levél: pont pénteken járt le az export engedély, elnéztük a dátumot, töröltetjük a foglalást, 2 hét és tudunk exportálni majd megint!
2héttel később: Időközben az altum vitorlás kivitelét megtiltották, csak júliustól exportálható újra, mit küldjünk a kért 180db helyett? Áh azt időbe tellik beszerezni, még egy hét legalább…
Később sms: Nagyon rossz az idő, nincs internet kapcsolatunk!
Még ez hétre rá: Jövő héten minden rendben lesz, küldjük a halakat, foglalás holnapra lesz!
Másnap: A Kamionsofőrök sztrájkolnak az országban, nem tudunk bemenni a városba intézni a papírokat, de jövő héten már biztosan lesz hal!
Na ekkor, már úgy áprilisban, az exportőr eltűnt, telefonon csak kizárólag spanyolul értő idős nő ismerősei voltak elérhetők, mailokra semmi reakció és közben sok pénz állt kint.
Felvettem a kapcsolatot több kinti hatósággal, néhány reakció: „Nyugalom, majd kap halat, ha azt írta a feladó, hogy „jövő hét” akkor majd „jövő héten” ez így normális.”
„Felvettük a kapcsolatot az Exportőrrel, azt mondta, hogy keresni fogja Önt, jövő héten a küldés miatt, legyen türelemmel”…
Végül egy másik, korábbi partner személyes közbenjárása, elbeszélgetése oldotta meg az ügyet, azt követően pár napon belül minden papír rendeződött, csak épp az nem, hogy mit is küldenek.
A halakat feladták, a repülőn voltak, de hogy milyen fajok és hány darab érkezik, az továbbra is rejtély, egyedül az látszott, hogy a rendelt 400kg-os szállítmány helyett alig 180kg került fel a repülőre… Már leszálltak pesten, amikor végre sokadik kérésre megkaptam a csomagolási listát:
Rendelt fajok száma: 22
Elküldött fajok száma: 8
Ezekből megrendelt faj: 6
Megrendelt és ugyanakkora mennyiségben kapott fajok száma: 0
Megrendelt és a kért méretben kapott fajok száma: 2
 
„De ez így normális” Így jár, aki nem nyugszik bele és sorra új és új exportőröket keres. Persze a kiküldött pénz maradéka már elveszett…
 
Hogy a behozatal továbbra se legyen izgalmaktól mentes, a reptéren a papírok intézése közben a vámos egyszer csak kiszaladt az irodából, „minden rendben, egy perc ”, negyed óra múlva visszajött „kérem foglaljon helyet kint, majd szólítjuk”. Mint később kiderült, csak ’rutin ellenőrzés’, minden papír stimmel, viszont mivel a feladó ország Kolumbia, így a dobozokat átnézik, kutyákkal végigszagoltatják a halakat. Kizárva minden esélyét annak, hogy nincsenek e titkos rekeszek a hungarocellben, vagy véletlenül nem e töltött rájákat küldtek… Külön kérés, hogy amíg ez be nem fejeződik, lehetőleg ne hagyjam el a repteret.
 
Később feljött az irodába egy szekrény alkatú vámos, minden tiszta, a halaim élnek. Dobozonként 2 zacskó van, mozognak benne a halak.
 
Innét már gyorsan ment minden, 2 órával később ki is lettek pakolva a halak. Nagyon szép L129-ek, L201-esek, 104-esek minden méretben és mennyiségben. A napok során az L-es harcsákból 15-nél is kevesebb hullott el, pedig mintegy 500db érkezett! Nagyon jó arány!
 
 
Volt egy másik import is, ami szintén váratott magára, ez ázsiából érkezett és az érdekességét néhány nem mindennapi nagytestű dél-amerikai sügér ivadéka jelentette.
Herichthys pearsei, A. trimaculatus, Vieja regani, Vieja hartwegi, Petenia splendida mindegyik hal egyesével csomagolva, kódszámos zacskókban, fél deci vízzel. Sajnos a peteniák nem élték túl ezt a tortúrát, a többi viszonylag jól érkezett. A várt tetracanthusokat viszont nem is küldték el, ők csak egy még későbbi szállítmánnyal jönnek.
A mennyiségek ugyan itt sem látszottak helyesnek, sőt… pearsei mindössze 7db volt a megjelölt dobozban, de később a betták közül is előkerült még 10 egyed.
Kipakolva látszik, hogy az állatok szépek lesznek, jó kondícióban vannak, noha elég aprók még.
 
Ha már korábban beharangoztam, nem hagyhatom szó nélkül a legutóbbi szlovák díszhalbörzét sem, a Trnava/Nagyszombat-i hüllős-halas-kaktuszos vásárt.
Csak a helyszínen derült ki, hogy ez a nagyszombati börze, nem az a nagyszombati börze, ahol én korábban jártam. Lévén hiába viszonylag kis település, két külön csoport is szokott hüllős-halas vásárokat szervezni! Az egyik egy tornacsarnokban, a másik pedig egy mezőgazdasági szakiskolában. Ez utóbbi volt most. A másik majd május második hétvégéjén kerül megrendelésre!
Akvariszitkai szemmel ez egy új börze, csak a második alkalom, hogy nem csak hüllőket árusíthatnak, de sajnos ez nagyon erősen rá is nyomta bélyegét. Két osztályterem jellegű helyiség körbe rakva asztalokkal, rajtuk hüllők, madárpókok, akváriumok és persze díszhalak, kiegészítők. A két termet egy hosszú, közel 30méteres folyosó köti össze, aminek a falában süllyesztve terráriumok vannak.
Leopárdgekkó, toke, görök teknős, csincsilla, mongol futóegér, botsáska, fürkészdarázs, szkolopendra… Mind egy egy külön hátterezett, szépen berendezett terráriumban, üvegvitrinekben.
A folyosóról nyílt egy pici, talán 10nm-es terem, ahol Kaktusz és szukkulens vásár és kiállítás volt kiírva. Mindössze 3 eladó. Ebből egy kaktuszt, egy húsevő növényeket és egy főleg aloékat,agavékat, hawortsiákat árult. Na meg egy 4m-es asztal telerakva öreg növényekkel.
Kaktuszok közül gyűjtöm az Astrophytum fajokat, területi variánsokat, de sajnos itt nem találtam semmi említésre méltó növényt. Pedig nagyon kerestem!
Mindkét teremben volt zenei aláfestés, a sarkokban elhelyezett nagy hangszórókból folyamatosan madárcsicsergés hallatszott, sokszor már tényleg zavaróan. Arról nem is beszélve, hogy a szervezők 20percenként bemondtak valamit. „A vásár megnyitott” „Tekintsék meg a kaktusz kiállítást is” „Reméljük jól érzik magukat a rendezvényünkön” „A börze fő támogatója a szlovák JBL, standjuk a nagyobb teremben a bejárat mellett áll” „Örömmel jelentjük, megállapodtunk a JBL-el, hogy a következő, őszi börzét is szponzorálják” „Reméljük szeptemberben is eljönnek majd” „Jó árusítást kívánunk!” „Elmúlt dél, nagy tömeg várakozik a bejáratnál, reméljük felkészültek az árusok!” és hasonló semmit mondó kiáltványok.
Egy másik nagyon komoly szervezési baki volt,hogy a wc-kben csak hideg vizes csapok vannak a helyszínen, meleg víz kizárólag egy irodában van, aminek az ajtaja elé egy patkányokat és kisrágcsálókat népszerűsítő, szórólapokat osztogató kirendeltség került, így a börze megnyitásától kezdve, az iroda lezárva, akinek víz kell a halakhoz, az melegítse fel a tenyerében a 6fokos csapvizet! Különben is igazán vihetett volna mindenki merülőforralót.
Mivel egyáltalán nem volt közismert, hogy ez nem csak hüllőbörze, gyakran megkaptuk, hogy mégis mit keresnek itt halasok? A látogatók 90%-a csak elviharzott a halas standok előtt, pedig voltunk vagy 10en, osztrák, cseh, szlovák és magyar kiállítók.
Végül az eladások nagyon alacsony szinten álltak meg, azok is inkább csigákból, mintsem díszhalból jöttek össze. A hüllősök ugyanakkor állítólag jó börzét zártak. A látogatószámra nem lehetett panasz!
 A börze képei: http://www.terranofauna.eu/april2011/index.html

A börze után meglátogattunk még egy kis tenyészetet, Gábort, akivel riportot is csináltam korábban, mostanra elég szépen beindult a halodája, a 8m3 roskadozik a fekete fátyolos vitorlásoktól és a aranyancitól. Ezekből a börzén is szép mennyiséget tudott eladni!

Vele együtt elmentünk egy kinti halkupechez is, nagyjából 15-20m3 vize lehet, tenyészt is néha halakat(jópár macropodus pár, meggyhasú sügerek, malawi tavi tenyészállat volt nála), de nem vallja magát tenyésztőnek, maximum tenyészet járónak, felvesz rendeléseket kommersz halra és leszállítja azokat, időnként külföldi import dolgokkal kiegészítve a felhozatalát. A kert végében aranyhalas tavak sora, főleg duplafarkú változatokkal. Sajátok. Egy pincehelyiségben nagyon rendezett, üvegállványos karanténrendszer, sok helyiség, jó megközelíthetőség, de mindez átható egérszag kíséretében... Az egyik teremben egér változatokat tenyészt... vörös, kékes, tarka, hosszú szőrű és más dísz egerek, százszámra... ők valahogy nem nyerték el a tetszésemet. Egy másik terem viszont kalitkákkal, üres volierrendszerekkel volt tömve, valószínűleg időnként papagájokat, pintyeket is felvásárol...

Még némi érdekesség így a blog végére. Megkeresett a taiwani Azoo cég termékeinek hazai importőre, azzal, hogy értékeljek néhány terméküket szakmai szemmel. Néhány napra rá meg is kaptam az első két termékmintát. A gyártóról még soha nem hallottam, egy próbát mindenképp megért.
Az egyik egy Nitripro névre hallgató szer, orvosságos dobozban 100gramm nagyon finom világosbarna por. Grammonként 5milliárd hasznos baktérium, táptalaj a baktrériumok szaporodásához, abszorbens közeg a káros anyagok lekötéséhez, szűrőbe vagy annak környékére célszerű adagolni, még egy átlátszó mérőkanalat is adnak hozzá, amely elvileg 1grammnyi port tud kimérni. Ez az 1 gramm új medence indításakor elég 75 liter vízre, vagy ha hetente adagolja az ember akkor 250 literre. Csak emlékeztetőnek 1 flakon az 100gramm!
Az ismertető tartalmaz még pár hasznos infót új medence beállításához (ne mossuk agyon a szűrőt stb.), nem nagyon van benne olyan dolog, amibe bele lehetne kötni.
Minden esetre kipróbáltam ezt a port, több akváriumban is. Csigáknál, márna növendékeknél, vadászsügeres akváriumban. Mivel mattenfiltereket használok, csak a felszínre szórtam, a halak érdekes mód meg sem próbálták megenni.10 perc múlva már nyoma sem volt a pornak… Ami feltűnt, hogy a vadászsügerek medencéjében a képződő mulm napról napra kevesebb lett, a víz még tisztább, mint korábban. A csigáknál ugyan ez a helyzet, az átlátszóság tovább javult már 2-3 nap után, az állatok nem mutattak semmi káros hatást, a csigák nem kezdték elhagyni a medencét, a szűrő mögött tanyázó rákoknak kutya baja… úgyhogy nem tévedésből került garnéla ábra is a dobozra.
Amikor a kolumbiai szállítmányom megérkezett, a sok halogatás miatt csak akkor kezdtem el vizeket csinálni, amikor már úton voltak a halak. Egy este töltöttem fel a teljesen kimosott medencéket Ro vízzel, a szűrőimet kivettem, újakat raktam be, valamint 150 literenként 2 grammot ebből a porból… Másnap a halak megjöttek, a víz nem törött meg, harmadnap már kimondottan beállt akvárium látszatát kezdte mutatni a medence, majd elkezdtem etetni a halakat fagyasztott spenóttal. Ez sem terhelte meg a rendszert. Az állatok tiszta környezetben, szépen kezdtek berendezkedni. Ilyen sos helyzetekben lehet létjogosultsága. A heti adagolás valószínűleg az abszorbens képessége miatt lehet helyes, de ehhez én már egész biztosan lusta leszek….
 
A másik terméket nagyobb érdeklődéssel vártam, „ARTEMIA GÉL”, ebből is a fokhagymás változatot kaptam. Kis, fehér, szemránckrémes fiola, hozzá kis műanyagkanál, és a dobozban nem épp krém, sokkalta inkább egy gyurma keménységű anyag, felhasználási javaslat: éld ki gyermeki éned, és gyurmázz a haltáppal… vegyél ki egy darabot, tapaszd rá az akvárium üvegére és a halak majd feleszik. Az ivadékhalak is. A nagyon apró ivadékhalak is. De még a dánió ivadék is!
Kipróbáltam, 2. etetésre már megszokták és elfogyasztották a tápot, a halak, rákok, csigák egységesen. Az összetételt olvasva egy kimondottan jó minőségű táp látszott, van beltartalma a szernek. Nekem 2 dolog tetszik benne, noha inkább csak játékszernek tartom.
Az egyik a szemránckrémes doboz a másik pedig a felhozatal. Van egy „Health Digest Gel” nevű változata is, új növényevő és érzékeny gyomrú halak beszokgatásához! Van a kipróbált fokhagymás (az illetán erősen érződik a hagyma, az ízében inkább a rák dominál), de van egy spirulínás, kékalgakivonatos növényi kaja is és egy „high energy” változat. Mindegyik termék alapját az artemia nauplius képzi, a fő tömegét az alkotja, mindenféle kiegészítőkkel, egy végülis kenhetőnek, formázhatónak mondható masszában.
Tropheusoknál, Garra rufáknál etető kő jelleggel kipróbáltam, működött. Dobtam be belőle az L-es harcsáknak is…reakcióként az 5 forintosnyi lapra rátapadt egy L 129-es és kb. amíg teljesen szét nem oszlott a kaja, nem tágított onnét.
Kipróbáltam ikrázó fogasponty növendékeknél is, kis medencében, itt arra voltam kíváncsi, be fog e durranni a víz, ha túletetek vele erősen… ennek viszont nem volt nyoma.
A termék mindezekkel együtt szerintem egy játékszer, kis kiszerelés, ivadéktápnak megfelelő árszabás(pl. jbl, tetra stb. kimondottan ivadékoknak ajánlott kajáinál olcsóbb). Felnőtt halakhoz, viszont kimondottan drága. Épp a formázhatósága miatt a 35centis Polypterusok is simán elfogyasztják, teáskanálnyi adagokban...
A doboz szép, jól mutat egy garnélás vagy nanohalas mini akvárium mellett, néha gazdagíthatja a halak étrendjét, de nagyjából ennyi. Játék. Aki fagyaszott kajával nem akar bíbelődni, kiváltaná valahogy egy díszmedencénél, az kipróbálhatja ezt is. Viszont leginkább talán egy hobbi tenyésztőknek lenne ez ajánlható, aki még csak 1-2 ikrázásnyi kishalat próbál felnevelni… Mégegyszer a gyártó neve: Azoo.
Jövő héten ismét irány németország, nagyker nézőbe, narancs neont, albínó vitorlást és némi amerikai sügeret hozni, de folyamatban egy ázsiai exportőrlátogatás szervezése is.
 
Fotók, kiegészítések, helyesírás ellenőrzés stb. folyamatban.
 
 
 

16. blogbejegyzés
Egy kis hogyan kezdtem

Még mielőtt rátérnék valóban a garnélákra, pár mondatban összefoglalnám hogy is kezdődött az egész...
 
Először is bemutatkoznék, Szentgyörgyi István Szabolcs a becsületes nevem, jelenleg a BME 5. éves műszaki informatikus hallgatója vagyok, bizony szemüveg meg minden :)
 
Az egész egy gömbakváriummal kezdődött... Karácsonyra meglepett egy ilyennel az akkori nagy Ő, benne 2 db aranyhallal... Szerencsére elég gyorsan utánanéztem a dolgoknak és rájöttem hogy ez nem a legjobb tartási körülmény, így az aranyhalak átköltöztek egy kerti tóba, a gömb akvárium azóta is rendkívül hasznos, mert abban szoktam köveket algásítani. Ezután jött egy 70 literes világkörüli akvárium, majd az egyik AME kiállításon láttam egy garnélás medencét, tudtam hogy nekem is ilyen kell, el is kezdtem mellőzni a halakat. Később tartottam killiket, most épp gyöngy dániót (ex galaxy razbóra) tartok.
Ő az első red cherry-k közül való:
 
 
Szóval lett is egy kisebb akvárium, garnélára várva. Itt ütköztem az első komolyabb problémába, ugyanis akkor még azért nem lehett 60 forintért vagy halkajáért cserébe hozzájutni a red cherrykhez... Kb 3-4 hónap keresgélés és várakozás után aztán sikerült. Szuper minden, vedlenek, születnek a kis garnélák de hát én másra vágyom már: crystal red...
 
Újabb akvárium, újabb kálvária, de végülis találtam C osztályú crs-eket (később lesz róla szó mi ez, egyelőre fedje csak a balladai homály, vagy aki nagyon türelmetlen reggel vegye meg az újságosnál az Akvárium Magazin legújabb számát).
Az akkori crystal redek:
 
 
Velük is minden szépen és jól alakult egészen egy nyári napig, amikor én a Tisza partján áztattam a lábam. Azon a napon a kb 150 darabos állományom egytől egyig lefordult. Ez van, ebből is tanultam. Alaposabb felkészülés, újabb hosszas keresgélés és 2007 őszén szereztem egy csapat nagyon szép S+ (talán 1-2 SS) osztályú crystal redet.
Ők a várva várt garnélák:
 
 
Aztán teltek múltak a hetek, minden adandó alkalmat kihasználtam, hogy új akváriumokat állítsak be, és újabb garnélákat szerezzek, végülis elég szépen alakultak a dolgok, volt ami sajnos nem sikerült, de sokminden más szépen alakult. Idén nyáron állítottam össze egy újabb 12 akváriumból álló állványt, így az elméletileg "begarnélásítható" akváriumok száma 22 lett, azt hiszem ez elég lesz még jövőre is...
 
Legközelebb már valóban a red cherry kerül terítékre :)

17. blogbejegyzés
Szivacsszűrő házilag

Szivacsszűrő házilag
 
Kedves akvarista társaim! Gondolom sokan vagytok olyanok mint én akik szivesen barkácsolnak bármit. Ha benne van a sáját kezünk munkája és az a valami működik is illetve a kitűzött célnak megfelel sokkal nagyobb örömöt okoz mintha megvettük volna.
Bevallom egy nagyon egyszerű gyorsan elkészíthető dolgot késszítettem: 1 légpumpára csatlakoztatható szivacsszűrőt meg is vehettem volna van 5 akvarista bolt is kisvárosomban kb párszáz forintért de igazából gyorsan kellett és sajnos nem sikerült volna beszereznem csak 2-3 nap múlva ezért gyorsan nekiláttam.
 
nem sok minden kell hozzá mindent találtam itthon:
-1 db szivacs akár egy mosogatásra használt szivacs is jó hozzá
-1db kb. 10cm hosszú kerti locsoló tömlő
- légpumpához cső (felénk benzincsőnek hivják)
- egy kis tömítő anyag (f.b.s használtam)
-1 db tapadó korong
 
Kezdjünk neki:
 
1,lépésként vágjunk le 1db kb 10cm slag darabot (vagy akorát amekkora szűrőt szeretnénk)
 
2,utánna fúrjuk vagy lukasszuk ki végig több oszlopban
kilukasztva
3,majd ragasszuk be az egyik végét ami majd az alja lesz (ha ezt nem tesszük meg itt fogja legjobban szivni a vizet a kis lukakon nem nagyon lesz szívóhatás
beragasztva
4,fűzzük be a legfelső lukon a levegőcsövét és addig dugjuk be még a beragasztott résztől (az aljától) kb 1cm re nem lesz
légcsővel
5,húzzuk fel a tapadó korongot a levegő csőre vagy magára a slagra (nekem jelen esetben kisebb csőre való volt itthon)
tapadó korong
6,lukasszuk ki a szivacsot, hogy rátudjuk húzni a csőre
szivacs
7,húzzuk fel a szivacsot és kész is a Szivacsszűrő
 kész
Használjátok egészséggel a kis kedvenceitek örömére!
Remélem azért adtam 1-2 jó ötletet hobbi társaimnak
 
Egyébbként köszönöm halőrnek hogy "megszólt a vödör projectnél" ez sarkalt rá hogy elkészítsem bár akkor gyorsba vettem egy szuper,kis kütyüt 600 kemény forintért ami nem sok de tegyük fel, hogy van 15 medencénk akkor mennyi is....)
 
 

18. blogbejegyzés
Zsúfolt-e az akváriumom? - kezdő kérdések-válaszok

 
Egyik társunk épp olyan halakat keresett, amilyeneket én tudtam volna neki adni. Ennek kapcsán olvasgattam a hozzászólásait, hogy lássam, hova is kerülnének a halacskáim. És találtam egy hozzászólást, ahol egy kb. 50 literes akvárium benépesítettségéről kérdezett, és kapott néhány választ, miszerint zsúfolt az akváriuma, túl sok a hal benne. De láthatólag a válaszok nem elégítették ki, ezért PÜ-ben írtam neki egy saját választ, az én véleményemmel, amiből hosszasabb levelezés alakult ki. Mivel a kérdések többször felmerültek itt, jelenleg is épp hasonló kérdést kaptam szintén PÜ-ben, gondoltam, megosztom a levelezést mindenkivel, így blogban. Biztosan ismétlés, mégis, ha csak néhány ember kap belőle hasznos gondolatokat, már megérte. Másrészt az én véleményemet és gyakorlatomat tükrözi, nyilvánvalóan nem ez az egyetlen hozzáállás, és egyes részeit lehet vitatni is. De ez nem baj, abból is tanulhatunk.
A levelezést átalakítottam úgy, hogy ne lehessen ráismerni a másik félre, de a lényeg mégis megmaradjon. Innen a levelek:
 
Hm, érdekes felvetés, hogy az akvaristaboltokban látható akváriumokhoz viszonyítod az otthonit. Egyrészt a boltokban (sajnos) elég kevés helyen tartják úgy a halakat (és más állatokat is), hogy az ne minősüljön minősíthetetlennek. A boltosok sokszor nincsenek tisztában az általuk tartott állatok igényeivel. Másodsorban ott jó esetben nem hosszú távon tartják a halakat, hanem átmenetileg. A hozzáállásuk hasonló az általad leírtakhoz: remélhetőleg hamar elviszik, ha nem, akkor remélhetőleg kibírják, de ha nem, hát akkor elpusztultak, majd teszünk be másikat.
A harmadik: az, hogy valahogyan elélnek a halak, nem azt jelenti, hogy az meg is felel az igényeiknek. Te is túlélnél, ha bezárnának egy setét barlangba egész életedben, és etetnének-itatnának-mozgatnának. Ettől még nem éreznéd marha jól magad. Vagy ha egy zsúfolt lakásban kéne laknod 50 nm-en huszadmagaddal. Túlélhető, de nem ideális.
 
Nekem egyébként nem az elevenszülők jelenlegi darabszáma önmagában tűnt soknak az aksidhoz, hanem az összes hal együtt. De mint elevenszülő, és három darab guppit vettem egy 100 l-es aksiba, mert tudja az ember, hogy egyetlen szülés elegendő, hogy túlnépesedjen az akvárium.
 
Növények: a halak jól érzik magukat a növények között bújkálva. Zsúfolt dzsungel kinézetű akváriumban is, elég, ha van elöl egy kis kiúszótér. Persze van más szempont is: az esztétikai, az egyensúly (ez utóbbinak is jót tesz a sok növény), meg hogy ki mivel mennyit szeret foglalkozni. Kevés növény sem baj, ha a hal is elég kevés, és ha nem idegelik egymást.
 
Még egyszer bocs, hogy hosszasan magyarázkodtam - azért remélem, tudod használni valamire, és nem bántásnak veszed.
 
Üdv: Erika
 
 
Szia!
Egyáltalán nem veszem bántásnak, sőt köszönöm szépen a leveled.
Persze a boltokban más a szempont én is tudom jól. Arról nem is beszélve, hogy ott telenyomatják különböző szerekkel, hogy ne legyenek betegek, stb.
Azt is tudom, hogy a xifók elég nagytestű halak. Igen, viszont amiket én megvettem még bőven nem kifejlettek, és az, hogy mekkorára nőnek, függ az akvárium méretétől is.
Saját tapasztalatból tudom, hogy amikor szumikat tartottam egész kicsiként kerültek hozzám. Kb. 4 évig éltek, de egyik sem nőtt meg 7 cm-re (ami elvileg a hosszuk lenne).
A szüléssel tisztában vagyok, ha megmarad kicsi, akkor azt nem is áll szándékomban betenni. De ha nem veszem ki a nőstény szüléskor, akkor meg a kicsikből nem igazán marad meg, tehát ez a gond úgymond kipipálva.
Az akvárium több, mint fele növénnyel borított. Plusz ott vannak a bújkálók, ahova szintén el tudnak bújni. És ilyen még a szűrő mögötti rész. Ezzel szerintem nincsen gond.
Kimondva, hogy 13 hal van egy 54 literes akváriumba soknak tűnik?
Az én célom is az - mint gondolom minden akvaristának - hogy legyen egy szép akváriumom, és a halak, növények is jól érezzék benne magukat.
Kíváncsi vagyok a véleményedre.
Üdv!
 
 
Az én véleményem a leírtak alapján ez:
Nincs igazán szigorú szabály, hogy ennyi db hal ennyi literre. Írnak mindenfélét. Nekem saját használatra leginkább az vált be, hogy ahány liter víz, annyi halcentimétert lehet belerakni, kifejlett cm-vel számolva. Azaz hozzád körülbelül (nem mereven) 54 cm kifejlett halat. Számolhatsz a kisebb kifejlett mérettel, ha szerinted nem nőnek meg teljesen a szakirodalmi méretre. Ezen felül figyelembe kell venni az egyes halfajok igényeit. Pl. a repülő róka (sajnos nem tudom, hogy melyik van neked, több halfajt is illetnek ezzel a magyar névvel, de mindegyikre igaz, amit írok) tényleg nagyra nő, tizenhárom centisre is, ráadásul nagyon nagy az úszásigénye, tuti, hogy rosszul érzi magát, ha nincs hosszú kiúszóhelye. Márpedig neki az 54 literes hosszú oldala kicsi. Elvan, persze, de nem jó neki. Teljesen másképp viselkedik, kivirul, ha nagyobb helyet kap. És, ha nem a sziámi algaevős a Te rókád, ráadásul még agresszívvá is válhat. Ez a hal (bármelyik is) nem való 80-100 literesnél kisebb társasba, az az alsó határ neki. Ha szeretnél jó algaevőket, keress Otocinclus nevűt, az kicsi, és nagyon jó algaevő. Ha csak tetszik a repülő róka, válts 100 literes aksira (meglátod, a gond is kevesebb vele).
 
Saját számításaim szerint: platti 5 cm, Anci - én 13 cm-nek számítom magamnál, a xifót számítsuk kb és átlagosan 8 cm-nek (bár ez szerintem kevés, 10-nek számítanám, ha a sajátomban gondolkodnék). Ekkor az általad tartott halak összhossza a repülő rókákat kihagyva is 73 cm, ami sok egy ekkora akváriumba, még jó levegőztetéssel is. Legalább 20 halcentiméterről (pl. a plattik) és a repülő rókákról le kellene mondanod, vagy beszerezni egy nagyobb aksit, legalább 80 litereset, ahol ez a halmennyiség okés lehet. De akkor már javaslom a 100-120 litert, méretben alig van különbség, gondozásban viszont sokkal könnyebb.
 
Ha teszel fel fényképet a repülő rókáidról, talán meg tudom mondani, hogy melyik (nem biztos). Vagy ha a boltban megmondták a latin nevét. Vagy van egy jó angol nyelvű oldal ezekről a halakról, ahol eldöntheted Te is: http://www.thekrib.com/Fish/Algae-Eaters/
 
Mindegyik halat nevezik magyarul repülő rókának is, ami a cikkben van.
 
Remélem, segítettem.
 
Erika
 
 
Nem tudom, hogy pontosan milyen fajta repülő rókám van (még arra sem esküdnék meg, hogy az, csak arra hasonlít). Hasonlít a sziámi ormányos márnára de a szájszerkezete nem pont ilyen. A boltban direkt megkérdeztem a tartátását - mivel a halat még nem ismertem - ott azt mondták, hogy hasonló a repülő rókához, de sokkal kisebb akváriumban is jól elvan. Régóta foglalkozik az eladó akvarisztikával, és nem nagyon szokott átverni embereket (szóval volt hogy lebeszélt vásárlót a halról, nemhogy eladta volna, pedig neki az jobb lett volna ugye).
Anci messze nem fog megnőni 13 cm-re, többször volt már, ekkorára sosem nőtt meg nálam.
Az akvárium kb. 1 hónapja üzemel, eddig minden jó vele, minden hal egészséges. Ha valami nem megfelelő, akkor az nyílván ki fog derülni, és elfog pusztulni néhány hal. Ha esetleg ez megtörténik - ne történjen - akkor utána nyílván máshogy próbálkozom majd, kevesebb vagy más halfajjal.
Ha tényleg sok a hal bele, és megterheli az akváriumot, annak milyen látható következményei, jelei lehetnek? Mert ez az, amiről senki semmit nem írt.
 
 
Tudom, nagyon nehéz elfogadni kívülállóktól olyan dolgokat, amiket nem tudsz belátni a saját tapasztalataid alapján (hiszen nincsenek másfélék, csak a saját aksidról levők), és amik ellen minden belső érzéked tiltakozik, hiszen megszeretted a halaidat, úgy, amint vannak, és látod, hogy élnek, úszkálnak, esznek, szaporodnak, látszólag vígan. Én is olyan vagyok, hogy huszonháromszor utánanézek valaminek, amíg hajlandó vagyok beismerni, hogy talán a másiknak lehet egy kis igazsága, és lehet, hgoy nem minden úgy van, ahogy én addig gondoltam. Látszik a válaszaidon, hogy nem szeretnéd, hogy az aksid ne legyen így jó, ahogy van. Ez rendjén is van így. Nem is erőltetem, de gondold végig, nem én egyedül írtam, hogy zsúfolt, sok a hal. A számítást, amit írtam, szintén komoly szakkönyv alapján írtam. Akik hozzászóltak, évek óta halaznak, nagy tapapsztalattal. Szakmám biológus, értek valamennyit az állatokhoz. Ennek ellenére nem erőltetem a saját álláspontom, természetesen kipróbálhatod, hogy túlélnek-e így a halaid. Nagy valószínűséggel igen, túl fognak élni, és látszólag semmi nem fog arra utalni, hgoy nem jól tartanád őket. Ez is egy módja az akvarizálásnak, sokan így csinálják, nem feltétlenül kell arra is figyelni, hogy mik a halaid valós igényei, elég, ha csak a látható eredményre koncentrálsz: van egy zöld mozgó képed otthon, ami szép, és él. Mégis megfontolásra ajánlom a saját soraimat is, és a többiek hozzászólásait is. Ezért is válaszolgatok továbbra is a kérdéseidre, annak ellenére, hogy látom, nem nagyon akaródzik Neked elfogadni lehetséges nézőpontként mindezeket. Tehát a válaszaim a mostani felvetéseidre:
 
A halak testmérete és jóérzése között is összefüggés van. Ha egy hal nem nő meg akkorára, mint nőhetne, mert kicsi a hely neki, akkor nem érzi jól magát. Ha a lábadat beszorítják egy picinyke cipőbe, és nem tud megnőni 43-ra, pedig elvileg akkorára nőtt volna, hanem csak 38-as marad, akkor elmondhatod ránézésre, hogy nem is 43-as a lábad, és nincs szükséged akkora cipőre, de akkor sem érzi jól magát a lábad a kicsi cipőben. Szóval ha az anci nem nő meg, az azt jelenti, hogy nem is érzi jól magát.
 
Mik a látható jelei? Mi a látható jele, hogy ha bezsúfolnak 20 embert bezárva 50 nm-re, kapnak kaját, néha futtatják őket ott körbe, mert nincs szék-bútor, kiviszik a végtermékeiket naponta egyszer, és még szeretkezhetnek is egymással - na mi a látható jele, hogy nem érzik jól magukat? Ha még sosem láttál embert úgy, amikor tényleg jól érzi magát, akkor semmi. Mert élnek, virulnak, esznek, szeretkeznek, szaporodnak, futkosnak, még viccelődnek is. És mégis, ha összehasonlítod egy ugyancsak 20 fős embercsoporttal, akiket egy hatalmas farmon tartanának, azonnal látod, hogy a kis helyre bezártak talán mégsem érzik jól magukat. Hát ha még meg is kérdeznéd őket, hogy ki akarnának-e menni egy nagyobb farmra - szerinted mit válaszolnának?
 
Halakra lefordítva: ha nagyon elbaltázod, és nem foglalkozol velük, akkor igen, az lehet a jele, hogy pusztulnak. Ha odafigyelsz, egészen összezsúfolva is életben tudod tartani a halaidat, és nem lesz pusztulás, az akváriumod látszólag működni fog. Mondjuk ehhez többet kell vizet cserélned, mint ha nem lenne zsúfolt. Esetleg erősebb szűrőt-levegőztetést kell alkalmaznod, de menni fog. Tehát jó esetben nincs látható jele, hogy nem jó a helyzet, csak abban, hogy a halaid viselkedése, növekedése nem olyan, mint az ideális helyzetben (azaz például nem érik el a lehetséges nagyságukat). A halak nem fognak szólni, hogy hé, gazdni, szeretnék ennél többet úszkálni, vagy unom már, hogy minden fordulónál nekiütközik valaki az uszonyomnak, én egy magányosabb fajta vagyok ennél. Tehát nem veszed észre, csak akkor, ha ismered a halaidnak a viselkedését akkor is, amikor igazán jól vannak tartva. Nyugodtan megpróbálhatod, semmit sem fogsz észrevenni, és azt fogod gondollni, hogy a halaid jól érzik magukat. Mint az emberek bezárva. De ha megkérdeznéd őket, és tudnának válaszolni, akkor ki akarnának menni az akváriumodból. Csak ennyi. És ha már bezárunk élőlényeket, csak a saját magunk kedvére-örömére, akkor valahol talán kötelességünk lenne figyelni arra, hogy a lehetőségekhez képest nekik is jó legyen bezárva. Tudod, egy hal mekkora területet úszik be szabadon, ha nincs akváriumban? Kilóméteres szakaszokat. A legkisebb is. Olvass utána kutatásoknak a halak eredeti élőhelyén történő megfigyeléseknek. Persze mondhatod, hogy akkor meg úgyis mindegy, hogy 80 cm-re vagy 50 cm-re zárod be őket...Tudod, hogy egy hal a természetes környezetében hány más fajba tartozó hallal talákozik naponta? Majdnem nulla. El tudják kerülni egymást, mert van hely, és mert nem akarnak találkozni. A rajhalak is, bár rajban élnek, és a raj látszólag zsúfolt, de amikor úsznak, meg tudnak lódulni, távol tudnak maradni azoktól a rajtársaiktól, akiknek nem bírják a közelségét. Mert van ilyen a halaknál is, hogy valamiért az egyikkel nagyobb távolságot tartanának. És ha összezárod őket, csak annyi történik, hogy stresszesebb lesz a halak élete. Látszólag semmi. Valójában idegesek, de csak belül. Ez nem látszik. Talán érzékenyebbek lesznek a betegségekre. Talán rövidebb ideig élnek, nem a lehetséges max. életkort. Talán néha odacsípnek egymásnak. De mindez talán, nem feltétlenül. Mégis belül ott a stressz.
 
Az embernél is úgy van, hogy van, aki jobban bírja a stresszt, többet lehet rá terhelni, éli az életét, mintha semmi nem nyomná a vállát, mintha minden oké lenne. Aztán egyszercsak szívinfarktust kap, és ha csak kívülről nézed, hát rossz volt a szíve. De ha tudod, hogy egész életét stresszes körülmények között élte le, el tudod képzelni, hogy talán nem kapott volna infarktust, ha nem ekkora az őt ért stressz.
 
Minden jót Neked és a halaidnak!
 
Erika
 
 
A leírtakkal teljesen egyetértek. Csak az a baj, hogyha ennyire figyelembe vennénk a dolgokat, akkor ki tarthatna például kutyát? Hiszen ő is be van zárva egy marha kics helyre, és jó esetben naponta elviszik egyszer sétáltatni... Milyen messze van a természetes élőhelyétől? Vagy például egy hörcsög. be van zárva egy pici terráriumba, kap egy mókuskereket, azt forgathatja, ha futni akar. Nem a mezőn rohangál.
Viszont van egy nagy különbség: az embernél ki vannak szolgálva. Kapnak enni, inni, és igazából az alapvető életfeltételek megvannak. És egy hörcsög sem tudja azt mondani, hogy rosszul érzi magát.
Mivel te vagy az első, aki tényleg komolyan leírja a dolgokat, nem úgy mint a legtöbb ember a fórumon (én elhiszem, hogy nagy tapasztalatokkal rendelkeznek, csak ezt sokszor kifejezhetnék máshogy is, mint ahogy te is le tudod írni).
Szóval köszönöm szépen a tanácsaidat. Megpróbálom mostantól ennek tükrében folytatni az akvarisztikát. :)
 
 
Teljesen igazad van a kutyával, hörcsöggel kapcsolatban. Nekem van kutyám, voltak tengerimalacaim, mongol futóegerem, és bizony, tényleg nagyon kevés olyan embert találni, aki legalább igyekszik megadni az állatainak, ami nekik alap lenne a jólétükhöz. Kutya tekintetében szerencsére megtaláltam a népszigeti kutyasulit, ahol rendkívül jó az ottani emberek hozzáállása, rengeteg kutatást is végeztek, találtam hát olyan embereket, közösséget, akik el is mondják, amit tudnak, és megfelelő módon teszik ezt. Bizony, igaz, hogy még egy kerti kutyának is szüksége van rá, hogy naponta sétáljanak vele a gazdái, és lehetőleg találkozzon másik kutyákkal, emberekkel eközben, akikkel szabadon játszhat; valamint szüksége van arra, hogy különböző ösztöneit megfelelő elfoglaltságokkal kiélje, feladatokat kapjon, pl. szaglászhasson eleget, tanulhasson eleget, stb.
 
A tengerimalacok terén szintén találtam egy jó kis közösséget, akik igyekeznek terjeszteni a tudást a tengerikről. A mongol futóegérnek magam néztem utána, mikor lányomék ilyent tartottak az osztályukban. Hát elkeserítő volt látni a kis egérkét egyedül (amikor alapvetően társas lény) egy iduripicuri helyre bezárva (amikor normál életterében napi minimum 5 négyzetkilométeres helyet futkos be). Csináltam is neki egy egérpalotát (emeletes, akváriumból és ketrecekből), és beszereztem neki egy társat. Érdekes, egészen másképp kezdett viselkedni.
 
Hm, igen, az ember kiszolgálja az állatait, nem kell élelem után kutatniuk, stb. De ez nem jó nekik! Emberi ésszel jó kéne legyen, de valójában nem jó. Az állat akkor érzi jól magát, ha veleszületett ösztöneit azoknak megfelelően kiélheti. Tehát a táplálékkereső, önfenntartó, védekező ösztönöket nekünk kell megfelelően mozgatni bennük, hogy kiélhessék annak ellenére, hogy ki vannak szolgálva, és lehetőleg úgy, hogy mindamellett biztonságban is legyen ők is, és a környezetük is. Ezért kell például a kutyákkal játszani, tanítani őket, nem azért, hogy mi vagy ők jól szórakozzunk. Alapösztön benne, hogy zsákmányt szerez, hogy őriz-véd, hogy szagot követ, és meg kell találnunk azt a formát, ahogyan ezt a kutya kiélheti, és ami nekünk is, és emberi környezetünknek is megfelel.
 
Tudod, nekem épp ez a hobbim: megtalálni, hogy mi az általam tartott állatoknak az igazán megfelelő bánásmód, természetesen figyelembevéve az én saját igényeimet is, meg lehetőségeimet, de mindamellett teljesen elkötelezve magam amellett, hogy a tartott állatok ne legyenek stresszelve, és lehetőleg minden ösztönös késztetésük a lehető leginkább ki legyen elégítve. Természetesen kompromisszum, pénzben, időben, lehetőségekben, hiszen nem tarthatok fenn pl. egy mongol futóegérnek 5 négyzetkilométer sivatagi füves pusztát. Imádok ilyenek után kutatni, imádom órák hosszat nézni az állatokat akár eredeti, akár fogságban tartott környezetükben. Az ember egy idő után kifejleszti az érzékét rá, hogy tudja, egy állat épp jól érzi-e magát, vagy sem. Az akvárium előtt is órákat tudok ücsörögni, ha van időm rá, és csak figyelem, hogy hogyan viselkednek a halaim. Csuda sokat lehet tanulni belőle.
 
Erika
 
 
Szép dolog, hogy így utánajársz a dolgoknak, és megpróbálod megadni a legjobbat az állataidnak. Sajnos a legtöbb emebr nem így gondolkozik... Tehát szerintem kutyát panelban alapból nem lehet tartani, függetlenül attól, hogy hányszor sétáltatja az ember... Mégis hány és hány helyen tartják...
Az akváriumot én is nagyon szeretem nézni. :) Lehet előtte jókat gondolkodni.
Erről jut eszembe, mivel te jártasabb vagy az akvarisztikában, mit gondolsz, érdemes ilyen különböző szereket alkalmazni az akváriumban? Mert van rengeteg növényi tápanyag, halaknak ilyen-olyan szer, persze a ráírás szerint mind nagyon fontos, stb. de hát azért annyi pénze szerintem nem sok embernek van, hogy mind megvegye, aztán használ vagy sem...
Van itthon Sera aquatan és Sera bio nitrivec, mind a kettőt vízelőkészítéshez vettem. Az aquatan leírásában az szerepel, hogy csak vízelőkészítéshez jó, míg a nitrivecre az van írva, hogy adagoljak hetente az akváriumba (mondjuk ez jól felkavarja a vizet, utána egy napig tiszta zavaros a víz). Egyiket sem használtam még csak amikor az akvárium be lett állítva. Szerinted használjam ezt a bio nitrivecet? Vagy csak ha vízcsere van, akkor az új vízhez adagoljam ezeket?
Illetve milyen szereket ajánlasz, ami tényleg hasznos és megéri a pénzét?
Egyébként a AQUASTAR 60 akváriumom van (http://www.haldorado.hu/shop.php?itemid=15361&zoneid=2). Ahogy néztem az akváriumokat, ezt láttam a legjobbnak (nagyobbat nem igazán akartam). A fűtő nincs benne, mivel panelban lakok, és itt a hőmérséklet állandó (25 fok napközben, reggelre lemegy 24-24,5 fokra). Nyáron melegebb van, azon viszont a fűtő nem segít. :)
A halakat naponta kétszer etetem (reggel, este), különböző tápokkal (többféle lemezes, tubifex, algakocka, szúnyoglárva). Illetve az ancinak és a rókáknak ilyen merülő chips-szerű táp (marha jó nézni, ahogy leér aljára a víznek és megérzik, hogy tapadnak rá egyből...).
Egyébként itthon van egy másik kisebb akvárium is (az olyan 40 liter körül van). De azt most nem részletezném. :)
Köszi a válaszokat! És bocsi, hogyha feltartalak, de eddig te vagy az egyetlen aki ért is hozzá, és mégis normálisan válaszol a dolgokra. Köszönet érte! :)
 
 
Indításnak lenne egy kérdésem: mit szólnál, ha - természetesen a neved, nicked feltüntetése nélkül - a levelezésünkből csinálnék egy blogbejegyzést, valami olyasmi címmel, hogy kezdeti tanácsok, vagy ilyesmi? Engedélyeznéd? Mert szerintem tanulságos lehetne másoknak is olvasni, hátha ők is úgy gondolják, hogy nem válaszolnak a kérdéseikre megfelelően.
 
A vízkezelőszerekről:
 
Általánosságban számomra az a legnehezebb velük kapcsolatban, hogy a gyártók nem adják meg, mi is van bennük valójában. Így aztán mindig szerencsejáték, ha egyet hozzáadsz a vizedhez. Ha szeretnéd tudni, hogy mit is csinálsz, alapvető vízkémiai ismereteket kell magadra szedni. Ilyenek ismeretében aztán már könnyebben fog menni, hogy eldöntsd, mire is van szükséged. Gondolok itt arra, hogy tudjad, mi a pH, keménység, milyen anyagok lehetnek a vízbe, mire van ezekből szüksége a halaknak, növényeknek, mit termelnek a halak, növények, és mit és hogyan a bacik.
A csapvíz általában klóros, és esetleg vannak benne más, a halakra veszélyes anyagok. Valamint a keménysége sem mindig megfelelő. Az aquatan azt csinálja, hogy a csapvizet azonnal akvarizálásra alkalmassá teszi. Ha a vizet előtte tárolod egy kicsit, akkor semmi szükség rá. Én egy 30 literes hordót állítottam be a fürdőbe (minifürdő, mint egy lakótelepi, a mosdó alá befér, műanyag). Ezt töltöm tele csapvízzel, és ebből a napokig állt vízből csinálom a vízcserét (általában 30 litert cserélek le egyszerre). A vízcsere nálam úgy a legegyszerűbb, hogy vettem egy kis szivattyút, ami felnyomja a vizet a hordóból egy csövön az aksiba. A leszívás ugyanazon a csövön át megy előtte, egyenesen akádba, a cső hossza kb. 5 m (lakása válogatja, hogy mekkora kell). Kb. 15 perc alatt megvan a vízcsere, tisztogatással együtt, és közben épp csinálhatok mást is, csak figyelni kell arra, hogy ne akadjon ki a cső, és időbe leállítsam. Csövet a praktikerben vettem, ott olcsóbb, mint akvarisztikai célú társai.
 
A nitrivec baktériumokat tartalmaz. Nem árt az akváriumnak, de ha már beállt az egyensúly, nincs is rá szükség, ha megfelelően kezeled az akváriumodat. Indításkor meggyorsíthatja a megfelelő bacik megtelepedését, de feltétlenül nincs rá szükség indításkor sem (én most nem használtam, korábban volt idő, hogy igen). Vannak más baktériumokat tartalmazó szerek is, van olyan, amit a szűrőbe kell adagolni (ezt csak akkor érdemes használni, ha olyan szűrőd van, ahol meg tudnak telepedni a bacik). A bacik életét úgy tudod fenntartani, hogy csak részleges vízcserét csinálsz (kb. 1/3-a az akvárium vizének egyszerre, és ezt hetente-kéthetente ismétled); a szűrőt típusától függően ilyenkor kitakaríthatod, vagy ha külső, akkor elég ritkábban takarítani. Ami fontos: a szűrőanyagot az akváriumból leszívott vízben öblítsd át, ne csapvízben. Nyomkodd addig, amíg még nagyon koszos, ha már csak enyhén barna, akkor jó. A lényeg, hogy a nagy trutyi kijöjjön belőle, a pórusok ne legyenek eltömődve. Így tedd vissza, akkor életben maradnak a bacik benne, és nincs szükség nitrivecre sem. Ja, és még egy: csak annyit etess, amit hamar (mondjuk 5 perc) megesznek, ne legyen maradék (kivétel az a keményebb tabletta az ancinak, de azzal is vigyázni kell). Én csak napi egyszer etetek, kivéve az ivadékokat. És néha tartok egy-egy nap szünetet is. De állítólag a napi több etetés jobb a halaknak. Csináltam, én nem láttam nagy különbséget, és így egyszerűbb.
 
Ha úgy döntesz, hogy más halakat tartasz, amiknek a lágy, enyhén savas víz lesz megfelelő, akkor lehet tőzegkivonatot adagolni a vízhez, ami halvány sárgás-barnásra színezi. A mostani halaidnak erre nincs szüksége, jól elvannak a keményebb vízben is. Másrészt a tőzegkivonat is helyettesíthető másképp, ami olcsóbb.
 
Lehet még elevenszülőknél kevéske sót is adagolni, de ez sem szükséges. Vannak, akik sózva, vannak, akik nélküle nevelik az elevenszülőiket. Azt mondják, kicsit növeli az ellenállóképességüket.
 
A növényeket nem feltétlenül szükséges tápozni. Elviekben szükségük van tápanyagra, egy újonnan indított aksiban még inkább, hiszen általában üres kavicsot vagy homokot használnak aljzatként, nem tápföldet. De egy idő után termelődik annyi trutyi a halkajából, egyebekből, ami elég ahhoz, hogy a növények életben maradjanak, zöldelljenek. Függ a fényviszonyoktól is, ha sok a fény, és kevés a táp, akkor az algák kezdenek nőni a növények helyett. De akkor is, ha túl sok a táp. Én a nagy aksimban adagolok tápot, a heti vízcsere után, a kicsikben nem, semmit, és ott is szépek a növények. Természetesen a nagyban sokkal gyorsabban nőnek - tehát ritkítani, gondozni is gyakrabban kell.
 
Általánosságban írhatom, hogy nagyon kevés elég egy szép, jól működő akváriumhoz, és ha van lehetőség és kedv rá, akkor érdemes továbbiakkal kiegészíteni. Gyerekkoromban semmi táp, semmi ketyere nem volt, csak egy levegős szivacsszűrő az aksimban, meg alul kavics a Dunából szedve és átmosva. Vacak akkor kapható tömegtáppal etettem, meg vizibolhával, tubifexszel. Arra kell ilyenkor figyelni, hogy a fény ne legyen se túl sok, se túl kevés (az algák és a növények növekedésén mérheted le, hogy mi az éppen megfelelő), és ne tegyünk bele sok halat (miheztartás végett akkor az 5 liter/1 darab (guppi) halacskát tartottam szem előtt). Ez is működik. Most egy külső szűrőm üzemel, fűtés, tápozás, egy időben lágyvizeztem, amihez tőzeget is adtam, széndioxidot adagolok, és mérem a víz paramétereit - és ez is működik.
 
Üdv: Erika
 
 
Eddig a levelezés. Tudom, mindez már sok helyen le lett írva, sokszor. De mi emberek lusták vagyunk, hogy utánakeressünk, könnyebb az ölünkbe hulló információkat elfogadnunk. Remélem, hasznos lesz valakinek, hogy ezt átszerkesztettem és bloggá alakítottam.
 
 
 

19. blogbejegyzés
Kicsi kert kicsi tó!!!! Folyt.köv.

 
Nagyon ideges és szomorú lettem mikor reggel kinéztem a kis tavacskámra és az a fránya vakond szépen kilukaszgatta nekem.Feltúrta jópár helyen.
Most így hogy rakjak le fóliát mit csináljak pedig olyan jó kis terveim vannak.A kész tómedrek meg olyan drágák mert akkor már ha készen venném inkább nagyobbat vennék.A fóliát meg egy oldalon olvastam csak 2000 ft lenne van ilyen kalkúlátor Tófólia.net és ott kiszámoltam hogy nekem mennyire lenne szükségem.
TERVEK:
Szeretném a tó szélét be rakni apró kavicsokkal vagy sóderrel és ilyen fából ágyásszegélyt ütnék körbe 15-20 cm látszana ki a földböl. A tó szélére ami a víz alatt van oda szép növényeket ültetnék.  Még arra is gondoltam hogy lehetne ilyen napozó helyet kialakítani és kis teknőcöt is lehetne bele rakni ,de az nem jó mert a macsek biztos el vinné.Vennék a tó köré napelemes kerti lámpákat.
Jaj bárcsak már készlenne!!!
Reggel kimentem és nem láttam vakondot.Jó lenne ha el menne.Találtam egy lyukat és raktam bele üveget és remélem elijesztettem.
Egy kicsit csinosítottam rajta csináltam egy kis részt partot ahova kimehetnek a kis halak napozni ott majd szép kavicsokat rakok meg nem nagyra növő növényeket.

20. blogbejegyzés
10 éve akváriumozom??

Hát igen,eljött ez a nap is.10 évvel ezelőtt pont ezen a napon sétáltam Miskolc-Tapolcán a nagyszüleimmel a Békás tó mellett,piszkáltam a vizet, és valahogy kézzel kifogtam egy guppit,majd egy másikat.Biztos valaki elengedte őket, szép piros farkuk volt fekete pöttyökkel.Egy pici gyógyszeres üvegbe raktuk bele őket (Gyerek,ezt semmikép se utánozzátok!Minimum befőttes üvegben szállítsatok!)és otthon már egy befőttesüveg szolgált nekik otthonul.A szüleim nem nagyon ellenkeztek,gondolom arra számítottak,hogy egy 7 éves gyerek egyedül nem tudja őket életben tartani.Hát nem így lett XD
A régi 30l-es akváriumot használtam fel,(ami eredetileg a tengerimalacaim lakhelye volt,csak kinőtték) oda költöztek a halak,és mivel nem volt haleledelem,kenyérmorzsával etettem őket.Ez így kezdésnek nem túl bíztató igaz?
Még azon a nyáron beszereztem jónéhány aranyhalat(mindegyik nagyjából 1-2cm volt) az egyik ismerősünk kertitójából...Brutális zsúfoltság!Következő tavasszal miután az aranyhalak 3-5cmesre nőttek,már tudtam,hogy nekik  valami nagy helyre kéne költözniük.Nyárra terveztük a költöztetést,de előtte sajnos nyaralni mentünk.Magával a nyaralással nem volt baj,csak a halak ellátásával.Nagyszülőkre sose bízz halakat!!! Nem hiszem el hogy nem vették észre hogy a fél csapat fejjel lefelé "úszkál" és hogy annyi kaját adtak nekik,hogy már büdös volt a víz!"De ők úúgy szerettek enni!" Majdnem falba vágtam a fejem...
A csapat maradéka végre bekerült egy másik ismerősünk tavába,ahol a mai napig élnek csak már kicsivel többen vannak...Kicsivel..Minden évben segítünk a kerti tavuk kitakarításánál-mi szedjük ki a halakat egy 200l-es kádba.Tavaly kb 70 aranyhalat számoltam...
Ezután néhány évig 3 majd 2 aranyhallal éltem együtt...Tavaly nyáron végre kikönyörögtem,hogy nagyobb akváriumba költözzenek.Az akváium beszerzésével nem lett volna probléma,ha a készítő nem hésik vele egy hónapot....Viszont a késedelmi díj miatt mindössze 4000Ft volt a 65l-es akvárium.Hehh vannak még jó dolgok az életben XD
Nos a költözés elég nehéz volt,mert 2 szekrényt kellett kicserélni,amin az akváiumok voltak.Mivel már minden vödrünk foglalt volt a sok vízzel(ez nem volt annyira baj,csak az aranyhalak nálam hajlamosak ugrálni..érdemes a fedőt használni),a halakat kénytelen voltam egy 20l-es fazékba rakni...Szóval nem a fazékban laktak nyugi!!A halacsok átköltöztek,kaptak néhány növényt,de nem volt hozzá szinte semmi csak szűrő.
Közben a régi akváriumot újra megtöltöttem élettel,szereztem 10 redcherry garnélát, 6 amanda lazacot és két kuhlii-kuhlii-t.2 hónapig nem történt semmi különös,csak a garnélákból lett vagy 30-40db.És innentől kezdve a garnélák megtámadták(???) a halakat.Az amanda lazacokból kettőt tudtam kimenteni,és átraktam a kuhliikkal együtt az aranyhalakhoz és a páncélosharcsákhoz.
Nos én eddig olyanokat hallottam,hogy az aranyhal+pici lazacfélék=jóllakott aranyhalakkal.Nálam együtt úsznak :) Már tervezek 2-3 lazackát melléjük,mert csak nem maradhatnak mindig ketten nem?
Szóval a nagy akvárium teljesen rendben van, de a kicsi...Kb90-100 garnéla,és egyre többen lesznek.Kiszedtem mindent az akváiumvól-garnélát,növény díszlete- csak a homok maradt benn.Visszaraktam a nagyobb garnikat és az ültethető növényeket,és ekezdtem elosztogatni a garnikat,amivel szereztem 2 akváiumra való növényt-nagyon szépeket ráadásul.(Így utólag is nagyon köszönöm azoknak akik jelentkeztek értük!Bár még van jónéhány..)
Az így beültetett akváiumokról raktam képeket az albumokba.És nagyjából ennyit haladtam ebben a 10 évben.Elmondhatom magamról,hogy még ha nem jó körülmények között is de élt nálam 1-1 6 és 7 éves  aranyhal.Nem túl fényes,de remélem a következő 10 év jobban fog menni. :)

21. blogbejegyzés
A díszhalak akklimatizálásáról

 
Egy érdekes témát fogok most felvetni,régóta gondolkodom ezen, csak "félek",hogy sok ellenséget szerzek magamnak...
A téma  a   címben foglaltatik.Hozzá szoktathatók -e az uszonyosaink a ház,vagy éppen  a  kerti tó klímájához?
A válasz :IGEN-természetesen ésszerűségi határokon belül és nagyon -nagyon fokozatosan.
-és ,hogy miért teszem ezt? Ugyebár senki sem szereti a  magas villanyszámlákat...
Különböző fajok különbözően akklimatizálhatók:
Azt  hiszem ebben  a témában  az elevenszülők és  a  sokféle sügér verhetetlenek a  trópusi fajok közt.Az afrikai és  délamerikai sügérek döntő többsége szoktatással hihetetlenül nagy hőmérsékleti spektrumban jól érzi magát.A  zebrasávos sügér verhetetlen,de edzéssel  legalább ilyen  szívóssá és igénytelenné tehetők a  pseudotropheusok,labidochromisok,thorichtysek,vieják,
labeotropheusok,hemichromisok,lethrinopsok,aulonocarák,cyrtocarák  
és társaik ,a vitorláshalakkal együtt.Természetesen az
akklimatizáció csak generáiókon keresztül működik,különben csak állatkínzás.
Van olyan black molly törzsem/ami tudvalevően melegigényes/amelyek 20 fokon szépen fejlődnek,sőt szaporodnak.
Sügérjeim nyáron kint weekendeznek tóban,meg sem kottyan nekik a  14-15 fok sem.
Így az akvarisztika olcsóbbá válik,az ember könnyebben  tekintget a nagyobb akváriumok felé.
Senkinek sem ajánlom a "rapid"akklimatizálást,az ilyen kisérletezés csak ürömöt okoz.A szaporításhoz és amíg az ivadék zsenge érdemes   legalább megközelíteni az  ortimális hőfokot még edzett  törzsek esetében is.
Általában a  vad  változatok könnyebben szoktathatók,de  kivételek is akadhatnak...
ajánlom e témát azoknak,akik nem kívánják  villanyszámlájukat hízlalni,viszont szeretik a szép,ellenálló,igénytelen halakat

22. blogbejegyzés
A folytatás: Neocaridina heteropoda \"Red\"

 
Elérkezett az idő a folytatásra.
Szeretnék egy-két szót szólni a világszerte,de hazánkban biztossan a leggyakrabban akváriumban tartott édesvizi garnéláról a Red Cherry-ről. Általában aki belevág egy garnélás akvárium indításába ez lesz az első garnéla amivel próbálkozik. Ennek több oka is van. Magyarországon,ellentétben nyugat-európa és a távolkelettel a garnéla tartás még nem igazán terjedt el. Ezáltal a garnélák beszerzése sem egyszerű feladat. Bár remélem hamarossan felzárkózunk legalább nyugati szomszédainkhoz! Szóval a boltok garnéla választéka 0. A garnélákat leginkább egymás között szerzik be az akvaristák. Mivel a Red Cherry egy viszonylag egyszerűen tartható és szaporítható,olcsó garnéla egyértelmű,hogy a legelterjedtebb is.
 A RedCherry tartásához egy közepes méretű (30-60L) akvárium elegendő. Persze az akvárium mérete igazából a garnélák számától nagyban függ. Kezdésnek 10-20 példányt érdemes vásárolni. Így biztosak lehetünk abban,hogy lesz hím és nöstény garnélánk is.
 
Az akvárium talajának kiválasztásánál vegyük figyelembe azt a tényt,hogy kis garnéláink elég ügyessen váltogatják a színüket. Ha valami nem megfelelő számukra akkor a szép élénkpiros garnélák bestresszelnek és kifakul a színük. A világos színű talajnál is várható ez a színváltás.Ezért én a sötétebb tónusú aljzatot ajánlom. Vannak már speciálissan garnéla tartásra kifejlesztett talajok. Nem olcsó dolog de a legjobb amit kis kedvenceinknek adhatunk.
Dekorációnak gyökereket,köveket tehetünk. A növényválasztásnál figyeljünk arra,hogy garnéláinknak nem igazán megfelelő egy "szikrázó" akvárium. Jobban szeretik a félhomályt. A színeik is sokkal intenzívebbek ha nincsenek agyonvilágítva. Ezért olyan növényt válasszunk aminek a fényigénye kicsi. Én különféle mohákat és Microsoriumokat használok. Általában a gyökerekre,faágakra rákötözöm,így dekorálom a garnélák lakhelyét.Ha előkészítettük az akváriumunkat nem marad más hátra mint a víz! A Red Cherry nem igazán érzékeny a víz keménységére és a kémhatására sem pedig a hőmérsékletére. Viszont a tisztaságára mindenképpen figyeljünk! A hőmérsékletet teszteltem egy kerti hordóban. A nyári melegben a hordó alján 34C meleg volt. 30db önkéntes vállalkozott a kisérletre. Néhány hét múlva megjelentek a hordóban az apró garnélák. Ebből azt szűrtem le,hogy ha véletlenül nyáron 30C fölé megy a hőmérséklet akváriumunkban nem kell pánikba esni. A Red Cherry-t nem viseli meg. A teszt másik fele ősszel folytatódott. A hordó vize 6C-ra hűlt le. Ekkor kiürítettem a hordót és több mint 100db garnélát halásztam ki belőle! Szóval ezt a garnélát ajánlom minden kezdő és haladó akvaristának ha egy kis színt akar a halazás mellé vinni.
 Az etetés sem okozhat problémát. Ez a garnéla szinte mindent megeszik! Bármelyik haleledellel tartható de van külön garnéláknak kifejlesztett eledel is. Van olcsóbb és drágább kategória,mint minden másban a világon. De ha a drága eleséget leosztjuk arra az időre amennyi idő alatt ezek az apróságok megeszik rájövünk,hogy mégsem olyan drága. Havi szinten egy 20fős csapat a legdrágább eleségből sem eszik meg egy-két száz forintnyit! Arra viszont figyeljünk ugyanúgy mint a halaknál,hogy csak annyit adjunk enni amit rövid időn belül megesznek. A túletetés sokkal károssabb dolog mint a koplaltatás. A felhalmozódott maradék miatt megnő az akvárium nitrit/nitrát szintje ami halálos lehet a kis páncélosoknak! Kiegészítésként adható nekik még spenót,gyermekláncfű,tök,uborka,káposzta és különféle fagyasztott haleledelek.
 Ha minden a helyén,garnélák a vízben akkor nincs más dolgunk mint hátradőlni és csodállni ezeket a szép kis apróságokat.
 
  Következő post hamarossan!!!
 
  További infó: http://muller71.blogspot.com/
 

23. blogbejegyzés
Kicsi kert kicsi tó

 Úgy döntöttem hogy újra neki vágok a kerti tónak.. Egyszer már csináltam egy nagyot de nem birtam befejezni és inkább be temettem,most szeretném újra kezdeni de jóval kissebet csinálok  biztos nehezebb lessz rendbe tartani mint egy nagyobbat de sajnos nincs nagy helyem és van két kicsi gyerköc és biztos meg találnák ha nagyobb lenne
 
 
Csináltam egy kis helyet. Virágokat ültettem és kiástam
egy kissebb tavacskát. 
Nem messze a háztól van egy patak és tele van iszappal
és megprobálnám azt bele rakni  és vannak növények is
benne amiket betelepíthetnék a tavamba.És meg
bróbálnám a kis guppikat bele telepíteni nyárára.
Lemértem a fólia méretét 2 m x2.20 as de még
csinosítgatom úgy hogy kicsit biztos nagyobb lessz de
nem sokkal max 10-20 cm.40-60 között lessz a
mélysége. 
Nem szeretném mélyebbre mert kicsi és úgymeg túl
csúnya lenne ha olyan nagyon mély lenne meg nagyon
sok győkkérrel is találkoztam.
Már nagyon várom hogy sikerüljön megvenni a fóliát. 
 
 
 

24. blogbejegyzés
Akvárium 1. (50l gyári)

Figyelem! Ha valaki ebből a nagy okosságokat akarja megtudni, annak nem javaslom végigolvasni. Csak egy egyszerű akvárium "életéről" van szó. Nekem emlék.
2007 elején vettem. Ez volt az első, tanuló akváriumom. A kislányom kedvéért vettem, nagyon boldog volt. Amikor belekerültek a halak akkor volt nagy örvendezés
Az akkori lakók:
  • 3 guppy (2l/1f, el is lettek rögötn nevezve: Hajnalka, Bíborka és Péterke :))
  • 2 xipho
  • 2 platti
  • 2 anci (mindekettő lány lett, amiből az egyik anyuka már, a másik meg Kyry-nél úszkál)
2007 márciusában elmentünk egy hosszu hétvégére, mikor hazaértünk egy kivétellel minden halacska megvolt. Lányom sírósan megjegyezte:
- Péterkét megették a többiek....
Na volt öröm, mikor a szűrő mögül előkerült....
Természetesen voltak "nagy" elhullások.
- erről kicsit késöbb.
És a küzdelem az alga ellen
- erről az érdekeltek már tudnak, előveszem és leírom hogy el ne felejtsem.
 
Most már az enyém. Jelenleg kinnt van a kertben, mint halovoda/iskola működik. Most guppy/xipho/molli/anci lakja és van benne 3 picike zebrasávos sügi, ők valahogy nem akartak megnőni a nagy akiban, és bántották már az nagyobbak őket.
2009.07.12. a 2 ancim elpusztuét :((
technika:
  • eheim belsőszűrő
  • automata fűtő (jelenleg nem használva)
  • t8-es fénycsöves világítás (csak este hangulatfénynek)
halak
  • guppy (rengeteg)
  • molly (borostyán)
  • zebisügi
  • xipho
növények
  • érdes tócsagaz
  • úszó vizikehely (vizisaláta??)
  • és a kerti működés miatt nagyon megnövekedett benne a fonalalga
tisztítás
  • 2-3 naponta a fonalalga el van távolítva
  • 2 hetente 30%os vízcsere
  • gyógyszert egy hal sem látott eddig
etetés
  • napi egyszer, száraz lemezes stb táppal
 
 
 

25. blogbejegyzés
A Róka a Meggy és a Többiek

A következő történet véletlenek sorozatán alapul és senkit nem szeretnék arra buzdítani,hogy a halait szándékosan ilyen körülményeknek tegye ki!
                                   A cím
Mindenkit megnyugtatok,hogy nem vadászati vagy gasztronómiai élményeimet töltöttem fel rossz helyre .Az eredeti cím "Tavam első lakói"lett volna,de a bevezető olyannyira elkanyarodott és hosszúra nyúlt,hogy bár valóban tavam első lakóinak történetével végződik majd a blog,az előbb említettek végett az eredeti cím legfeljebb a a befejező fejezet címe lehetne.
                         Tehát a főszereplők:
1db Repülő Róka márna-Crossocheilus siamensis
1pár Meggyhasú sügér-Pelvicachromis pulcher
és a többiek:
1Moszatevő márna-Gyrinochelius aymonieri
1 Lángvörös pontylazac-Hyphessobrycon flamheus
                                Helyszínek:
-210literes Dél-amerikai jellegű(mára már mindenféle jellegű)akvárium
-kis halas tó
                               Előzmények:
A történet ott veszi kezdetét,ahol előző blogomat abba hagytam,aki nem olvasta,annak annyit elég tudni,hogy(mostani mesémmel ellentétben)az nem egy happy end-el végződött. "Halaskodásom"hosszú szünet után kezdtem újra.Elsőre egy 210literes használt akváriumot sikerült beszereznem néhány hallal együtt.
Előző lakhelyünkön nagyon kemény volt a víz,így nagyon sokat szenvedtem,főképp Dél-amerikai sügérjeimmel,így utólag talán célszerűbb lett volna afrikaiakat tartani,de nem így volt.Emlékszem volt a rokonságban egy pálinkafőzde,a rokoni látogatás gyakoriságát nem (csak)az ingyen két liter pálinka indokolta,mindinkább a két hordó lágy víz.Ezért is örültem,hogy új otthonunkban lágy víz folyik a csapból.Nem is volt kétséges,Dél-amerikai halakat fogunk tartani,mivel az akváriumhoz kapott halak bele is fértek az elképzelésbe,így sok gondom nem is volt.A kapott 5 Neon halat 11-re egészítettem ki és maradt a 7 Fekete tetra és az 5 Lángvörös pontylazac,pár Törpeszívó harcsával,Ancival,Páncélos harcsával bővítettem még az állományt.Kész is volt.Csak az akváriummal örökölt egy Meggyhasú nősténnyel nem tudtam mit kezdeni.Dél-amerikától messze laknak az ősei,és attól is tartottam,ha kap egy hímet,afrikai hatalom lesz az akváriumban,a többiek nagy hátrányára.Végül is párom unszolására kapott egy hímet,én is kezdtem bele törődni,a víz igényei ugyan azok csak nem fog kilógni nagyon a sorból,nyugtattam magam.Már a negyedik boltban voltunk,mikor párom kiválasztotta a megfelelő Meggyhasú fiút,de jól választott.A nász már az első találkozáskor a zacskó akváriumba merítésekor megkezdődött. A megilletődött hím először nem tudta mire vélni a zacskó köré u-alakba fonódott,szinte már feketére sötétedett nőstényt.Egy hét múlva már a kikelt kis halakat hurcolták,nagy meglepetésemre a hím is aktívan részt vett a nevelésben.
                          A bajok elkezdődtek!
Az akvárium "Dél-amerikai fillingje fokozatosan kezdett megdőlni,az alga elleni harc ürügyén bekerült egy Aymonieri és három repülő róka az akváriumba.Közben beüzemelésre került egy nagyobb társas(mára már Dél-amerikás)akvárium is.A problémát leginkább a 10centis igen agresszív Aymonieri okozta,míg a Meggyhasúak próbálták kicsinyeik és maguk számára elfoglalni az egész akváriumot,addig az Aymonieri utolsó vérig küzdött saját revirjéért.Nem volt más választás miután már a kicsikből is fogyatkozott és a verekedések is eldurvultak,pár halnak mennie kell!No nem messzire,úgy másfél méterre az új akváriumba.A gubanc itt kezdődött.Az Aymonieri kb 1 órás vadászása után kezdtem elfáradni.A berendezést nem szerettem volna megbolygatni,az újdonsült szülőket tovább streszeltetni,ezért csapdához folyamodtam,egy másfél literes flakon aljára az Aymonieri kedvenc kajáját csalán-csormóka mixet raktam,majd a palackot az akvárium aljára helyeztem.Arra gondoltam,hogy ha már úgy is szét van szedve az akvárium,egy részleges vízcserét is megejtek,közben egy rókát is kifogtam,amit az egyik akváriumból leengedett vízzel teli vödörbe tettem ideiglenesen.Nagy hiba volt!Az akvárium takarításában nagy lányom is szokott segédkezni,ő szokta cserélni a vödröket.Az akvárium víz nálunk nagy kincs,nem hogy a wc-n leöntsük,a virág locsoláshoz használjuk,a maradékot pedig a kerti tóba öntsük,hagy indulgasson a szűrője,amíg"hal"nincs benne.Az egyik cigi szünetben az Aymonieri is beúszott a csőbe,ő is ment a róka mellé a vödörbe.Majd azt vettem észre,hogy az egyik lángvörös pontylazac nagyon pipál,miután meg vizsgáltam,kopoltyú férgességre gyanakodtam.Ezért azonnal kifogtam és jobb híján egy hat literes karantén medencébe sós fürdőbe helyeztem.A Meggyhasúak erősen stresszelték az akvárium többi lakóját,mióta kicsinyeik voltak.Szerintem közvetve ez okozhatta a lazac betegségét.Átnéztem a többi halat is,náluk nem találtam semmi rendellenest.Meg akartam a kifogott Aymonierit és Rókát is vizsgálni,de ők már nem voltak a vödörben.A vödör üres volt.Némi tanácstalanság után ráeszméltem,szaladtam ki a tóhoz.A tó nyugodt volt,néhány szúnyoglárván és egy magányos csíboron kívül nem volt ott semmi,legalább is a nagy kövekkel,óriás gyökerekkel berendezett tóban nem sok mindent lehetett meg látni,ha az meg akart bújni.Bárhogy is szerettem a halakat,a tavat eszem ágában sem volt leengedni.Másnapra a lazacon sem vettem észre javulást,elkeseredésemben bár egy utolsó esélyt meghagyva,a tóba öntöttem őt is.A következő héten nagyon hidegek voltak az éjszakák,a víz sokszor a tíz fokot sem érte el.
                       Minden jó,ha vége jó!
Az akváriumban betegség jelei nem mutatkoztak,a kis halak növekedtek.A szülők a többi lakót továbbra is terrorizálták,de mintha azok mindezt kezdték volna megszokni,sokszor el sem úsztak egyből,csak úgy komótosan el fordultak,mintha nem is őket ijesztgetnék.Aztán egyre jobb lett az idő,észre vettem,hogy a kis tóban ennek ellenére nem jelent gondot az alga.Az estére bezöldült fa ágak reggelre szép tiszták.A gyanakvástól vezérelve órákig figyeltem csendben kis vízi világom,szitakötők párzását,összeragadt csíborokat,sőt még vizsla tekintetű,tavam fölött köröző gólya párt is meg figyeltem.Hiába itt a tavasz!A legboldogabb persze akkor voltam,mikor hetek elteltével róka márnámat megpillantottam.Flegmán felém úszott,mintha azt akarná mondani:Na mi van,itt vagyok.Ezen fel buzdulva kiraktam(természetesen némi koplaltatás és fokozatos hőmérséklet csökkentés után)a másik két márnát is,sőt,tegnap előtt 7Guppit,3 hímet és 4 nőstényt is telepítettem a tóba.Nagy csodálkozás volt,mikor tegnap délután nyolcan úsztak egy csapatban,el sem akartam hinni,hogy a nyolcadik a Lángvörös pontylazac,aki gyönyörű a benti társainál vörösebb színben próbál csatlakozni a megrémült Guppi társasághoz.Már csak egy reményteli kérdés maradt bennem,valahol a kövek alatt megbújva nincs egy Aymonieri?
 
 

26. blogbejegyzés
Az akvarisztika- sztorik, tapasztalatok, tudomány

"A blogot reményeim szerint folyamatosan fogom írni, az első bevezető részek után rátérek arra, ami valójában mindenkit érdekel- hogy kezdtem, milyen bakikat követtem el, megpróbálom minnél érthetőbben egy kis tudományt is belecsempészni írásaimba. Köszönöm Neked, ha úgy döntesz olvasod írásaimat."
 
Az akvarisztika volt az első olyan biológiai hobby, amelyet az emberek pusztán kedvtelésből űztek. Több mint ezer éve a kínai császárok idejében a szürke ezüstkárászból megalkották -a hozzáértő tenyésztők- a kultikus aranyhalat.
A kezdet- ezüstkárász és aranyhal
Legendák övezik keletkezését. Egyesek úgy gondolják, hogy a kínai tartományokat sújtó aszály miatt az embrek isteneikhez imádkoztak. A hetekig tartó szárazság után, azután kiadós zivatarral enyhítették a föld szomját. Akkorák voltak az esőzések, hogy új folyók alakultak ki és benne megjelentek az első lubickoló aranyhalak.
Mások úgy tartják, hogy az aranyhalak a mennyben- a felhők közt éltek... és az istenek kegyeltjei voltak. Egyszer azonban néhány a félhő szélén játszott és veletlenül lepottyantak a földre.
Megint mások úgy tartják, hogy létezett egy szerelmespár... de a fiúnak el kellett hagynia a lányt. A lánynak meghasadt a szíve elkezdett, zokogni és a könnyei aranyhalakkká váltak.
Mindezek csupán mítoszok. Egy azonban tény... a kínai nép körében hallatlan népszerűségnek örvendett ez a kis halacska. Nem volt olyan háztartás, ahol ne tartottak volna egy kis cseréptálban, vagy a kerti tóban néhány egyedet. Az aranyhaltartást mindenki megengedhette magának. Családok kezdtek azzal foglalkozni, hogy nemesítsék- újabb és újabb formákat hozzanak létre. Érdekes mód a leszármazottjaik szintén tovább vitték a családi tradíciót. A legidősebb aranyhaltenyészetet kb. 700 éve alapították és a mai napig létezik.
Kína után Japá és Thaiföld a legnagyobb aranyhaltenyésztő nemzet. Ezekben az országokban nem tudták kiszorítani a melegvizi akvarisztika képviselői a lomha aranyhalat a piacról.
Az igazi aranyhalakat nem oldalról hanem felülről érdemes személni. A tenyésztők a válogatás során arra törekedtek, hogy a halak fenntről legyenek minél tetszetősebbek. Ezt figyelhetjük meg a teleszkópszemű, hólyagszemű, égrenéző, oroszlán- és gombafejű formáknal is
A hajózás fejlődésével, az 1700-as években Európába is eljut az aranyhal és szintén nagy népszerűségnek örvend.
A tudomány azonban fejlődésnek indult és az 1800as évek idején már egyes helyeken megjelentek a trópusi biótópok hű másai- az igazi akváriumok
Tudomány és az akvarista
Néhány lépcsőfokra lehet felosztani az újkori akvarisztika tudásanyagát:
  1.  rendszertani, klimatikus ismeretek: a tudósok expedícióik során megismerkednek a különböző trópusi hal- és növényfajokkal, csoportosítják őket. Megismerkednek az életkörülményeikkel, amelyeket a gyakorlatban is meg kell teremteniük kedvenceik számára (tehát szerkezeteket kell készíteni, amelyekkel mesterségesen is fenn lehet tartani ezeket a fizikai faktorokat)
  2. élettani tudásanyag: a biokémiai folyamatokra derült fény- leegyszerűsítve az állatok szén- dioxidot, a növények oxigént termelnek.
  3. ökológiai tudásanyag: a természetben szoros együttműködés áll fenn a heterotróf (állat) és autotróf (növény) szervezet között.
Ez a három csoportnyi tudásanag birtokában tudták létrehozni a mai értelemben korszerű akvárium fogalmát. Az akvárium egy olyan kicsinyített mása a természetben megtalálható biotópoknak (életközösségek, életterek összessége), ahol a megfigyelhető az anyag részleges/ ritkább esetekben teljes körforgása, ahol az energia többék kevésbé áramlik, és ahol az állati szervezetek (többnyire halak) és a növények között egyensúly alakul ki. Ez az egyensúly mindenképp dinamikusnak mondható, mert mindkét írányba kitolódhat. Egy egészségesen müködő akváriumban ezen kívül jelen vannak a mikroorganizmusok is akik az anyagkörforgásban a lebontók szerepét töltik be.
Kezdet az én szempontomból
Kb. 12 éve foglalkozom akvarisztikával, ami ahhoz képest, hogy 21 éves vagyok hosszú időnek számít. Mint minden kisgyerek én is szerettem volna kutyát, macskát, hörcsögöt, vagy valamilyen kézbevehető állatkát. Viszont allergiás voltam minden állatszőrre és tollra... Azonban én nem adtam fel és tovább könyörögtem a szüleimnek állatért. Végül beadták a derekukat és megkaptam az első akváriumomat. Nem volt túl nagy, mindössze 25 literes.
Azt a tippet kaptam, hogy kezdjek egyszerűen tartható halakkal mint például az elevenszülő fogaspontyok- xifó, guppi... A szüleim technikai berendezésekkel is megleptek és megkaptam az első akvarista szakkönyvemet- Horn- Zsilinszky: Akvarisztika. Mai napig állítom, hogy ez egy nagyon jó könyv, bár a halak tartásáról szóló rész ma nem helytálló minden esetben.
Olvasva, egyre jobban elmerültem a témában és úgy éreztem készenállok az első halak fogadására. Utólag beismerem nagyot tévedtem akkor... még többet kellett volna informálódnom mielőtt belekezdek.
Az első halálos baklövés:
Egy 25 literes akváriumba nem sok dolog fér... de én mégis egy jól működő akváriumot szerettem volna. A technikai dolgok közül egy "HÉVIZ" tipusú légpumpám, egy 15 W-os fix melegitőm és egy szivacsos belső szűrőm volt. Egy hét után minden rendben funkcionált, a  szűrőben megtelepedtek a kül. baktériumok, amelyeket kis fénzmikroszkópommal vizsgáltam naponta.  Úgy éreztem beszerezhetem az első lakókat is.
Betértem a legközelebbi akvarista szaküzletbe és mindenből vásároltam egy kicsit. Két szumátrai diszmárnát, egy sziámi harcoshalat, vitrolás halakat és guppikat- de azokból rengeteget.
Hazaértem beleöntöttem a zacskók tartalmát a vizbe és váratam a fejleménzeket. Boldog voltam, hogy ennyire nyüzsög az élet a kis medencémben- nem is sejtettem mi vár rám másnap.
Reggel siettem a nappaliba, ahol az akvárium állt. Sajnos a látvány, ami fogadott szörnyű volt. Minden guppi himem farka cafatokra volt tépve, az egyik szkalár felső úszonya hiányzott, a másik pedig farkúszó nélkül pipált a viz szinén.
Néhány napon belül a márnáimon kivül nem maradt élve semmi.
Elővettem a Horn- Zsilinszkz féle "Akváriumbibliát" és találtam egy bekezdést- a szummikat sose társitsuk fátyolúszós halakkal, mint például gurámi, guppi, vitorláshal...
Elkeseredtem és arra gondoltam, ha jobban tájékozódom talán nem követek el ekkora hibát.
Elevenszülő fogaspontyokhoz 1.:
Az első kudarc után egy időre elment a kedvem az akvarisztikától, halacskáim helyét ékszerteknősök vették át. Mivel hamar nőttek, gyorsan ki kellett cserélnem medencéjüket egy nagyobbra. Akkor arra gondoltam, hogy miért is ne próbálkoznék újra akvárium gondozásával.
Beüzemeltem 3éves szűrőmet, a melegitőt, és másfél hét után is mét ellátogattam a már korábban emlitett akvarista szaküzletbe.
Szivárványos guppikat és plattikat vásároltam. Minden rendben ment, nem bántották egymást... csak érdekes módon a kergetőztek. A himek farok alatti úszója furcsa módon előre hátra himbálózott. Tudtam, ez jó jel.
Gyorsan utána kerestem, hogy mi történik. Az állt a könyvben, hogy az a bizonyos úszó nem is igazán az úszás során funkcionál. Ez egy párzószerv, a neve gonopódium. Az egész halcsalád him tagjai magukon hordozzák, ezt a speciális evolúciós adaptációt, amely segiti őket a belső megtermékenyitésben. Nem tudtam felfogni, hogyan is működhet ez az egész, ezért biosztanárnőmet nyaggattam tovább kérdéseimmel.
Elmondta, hogy ezen halak nőstényei nemcsak testen belül termékenyitik meg ikráikat, hanem  születésükig hordozzák őket saját magukban. Ez azért fontos, mert a megszülető halacskák, teljesen fejletten bújnak ki az ikraburokból, táplálkozásra készen. Kevesebb utód, jobb túlélési esélyekkel.
Megtudtam azonaban azt is, hogy ezek a halak az anyaállattól függetlenül fejlődnek a hasüregben, az ikrában elhelyezett szikanyagból táplálkozva.
A kis halak, a himek nagy nyüzsgése utáni  negyedik héten születtek meg. A folytatásra azonban várnotok kell, még a következő bejegyzést meg nem irom

27. blogbejegyzés
Habzószer és \"alga ölés\".

 
Lebegö algák által okozott viz zavarosodás a kerti tó tulajdonosoknál annyira gyülölt, hogy gyakran a kémiai anyagokkal való csapástól sem riadnak vissza. E miatt a kémiai habzószerek, valamint szabályszerü növényi mérgek minden évben a vevökre találnak. Példaképpen vas-(III)klorid vagy aluminium sók, helyesen adagolva eléggé gyorsan "tiszta körülményeket" teremtenek, mivel a lebegö algák más zavarosodást okozókkal együtt kicsapódnak és elösször a szüröben (filter) vagy a talajon leülepednek. De ha onnan extrém gyorsan nem lesznek eltávolitva, a bomlásuk által gyorsan minden makro-tápanyagokat mint foszfátokat és nitrátokat ismételten szabaddá teszik, igy a következö alga generációk vagy más algafajok örülnek egy ilyen gazdagon teritett asztalnak.
 
Fonal algákat a relativ ártalmatlan habzóanyagok nem befolyásolják. Velük szemben próbálkoznak mérgezö anyagokkal mint réz-szulfát vagy más réz kötödések, vagy gyomirtószerekkel esnek nekik. Ez sikeresedik is az adagolástól függöen elég gyorsan. Ezek után, büdösödö, oxigént elfogyasztó alga tömegek felbomlanak a talajon, az esetlegesen meglevö vizinövények rögtön felzárkoznak a tömeghalálozáshoz, baktériumok és milliárdos számú kis élölények, azonkivül rovarok és csigák ugyancsak megsemmisülnek. Ilyen réz mennyiségek még a halaknak is toxikusak (mérgezöek). Egyes kétségbeesett segélykiáltások, amikkor a halak külsö tünetek nélkül elpusztulnak, ilyen mérgezések nélkül fölöslegesek lennének. De mit tanácsolnak a kerti tó tulajdonosnak? Még csak nem diagnosztizálható "betegségek" ellen is vannak cseppecskék, amik állitólag "minden" ellen segitenének. Ezzel a legtöbb esetben a következö réz vagy más méreg adagot a tóba csepegtették. Az eredménye ilyen akcióknak gyakran egy kristálytiszta viz, de ami minden megelevenitetett kiöl vagy erösen kárositja.
 
Ajánlott réz darab (tömb) 150 g sullyal, ha az ember a gyártó cég ajánlatát követi, elektrolizis segitségével egy szezon alatt a tóban feloldódik. A prospektusban többek között áll: "A réz ionok vagy az ásványi anyagok leküzdik egy adott koncentrációban természetes módon az algákat".
 
Természetes? Természetes módon! A kalapáccsal is lehet algákat az embernek eléggé természetes módon megsemmisiteni! Rossz az ilyen készülékeknél egyszerüen az a tény, hogy egy milligramm réz sem tud ismételten kijönni a tóból, hanem kiesik és bármikkor, (kémiailag aktiv lesz) pl. a pH-érték csökkenése által egy erösebb esözés alkalmával ismételten feloldódik és átmenetileg hatalmas mennyiségü mérgezö rézt lead a vizbe.
 
A gyártó cég szerint 0,2 - 0,3 mg/l réz "az embereknek, halaknak és növényeknek" egy "abszolút veszélytelen koncentráció".
 
KRAUSE irja pl. a "Handbuch Aquarienwasser" c. könyvében következöket a réz témához: 
 
" Hosszantartó behatásnál 0,2-0,5 mg/l Cu2+ a halaknál halál esetekkel kell számolni. Károsodásokat lehet elvárni 
 
0,03 mg/l Algáknál, Baktériumoknál (Filter!),
0,08 mg/l magasabb rendü vizinövényeknél,
0,10 mg/l halaknál, 
 
Különösképpen lágy vizben már 0,03 mg/l réz tartalom is aggasztóan van érvényben és egy ellenintézkedést tesz szükségessé". 
 
Számtalan tavak esö vizzel müködnek, tehát pontosan azt a lágy vizet tartalmazzák, amiben a réz nagyon gyorsan veszélyes lehet. 
 
Az algák leküzdésére két lehetösége van: Vagy olyan mennyiségü rézt adagolunk, hogy az algák valóban megsemmisülnek, de akkor abszolút biztonsággal ugyancsak a növények, baktériumok és más kis élölényeket is megöljük, valamint halakat és kétéltüeket erösen kárositjuk. Vagy az ember redukálja a réz mennyiségét minimálisra, de akkor minden ugy marad ahogyan volt, és az algák a legjobb esetben halálra nevetik magukat és az ember sok pénzt az ablakon kidobott. 
 
Egy további veszély áll fent, ha nyáron nagyobb mennyiségben algákat megmérgezünk: Bomlanak és ezáltal hatalmas mennyiségü oxigént használnak fel. Mivel az algák és növények ilyen körülmények között oxigént nem termelnek és a legtöbbször ebben az idöszakban az erös oxigén felhasználó felmelegedésével a viznek számolni kell, különösen oxigént igénylö halakat szabályosan megölünk. Tokok (kecsegék, Waxdick) pisztrángok, piros szemü kelék stb.. a legtöbb esetekben ilyen alga irtó akciókat nem élnek túl. Mivel máj károsodások azonnal nem tünnek fel, a tó tulajdonosok az algák elleni réz használatát több hónappal késöbb a halak halálával nem látják kapcsolatban állni. 
 
Természetbarátoknak tiszta kémiailag ható alga ölö szer tulajdonképpen elképzelhetetlen. Sajnos idáig csak nagyon kevés cégek nyilatkoznak ezekhez a kémiai anyagokhoz, söt egyesek azzal is megbirkóznak, hogy a "BIO" szótagot a nevekben bevezetik, habár a fö hatóanyag bizonyitott módon tiszta növényi méreg. 2004 -ben elösször egy gyártó céget a hamburgi másodfokú bíróság, egy versenytárs (konkurrens cég) keresete (vádja) alapján, arra ítélte, hogy az algaszer csomagolására az utalást "Féregírtószer, veszélytelen alkalmazásához a használata elött mindig a jelzési ellátottságát és a termék információját elolvasni" ráirják és a reklám állitást mint "ártalmatlan halak és más tavi lakók számára" mellözék. A kiegészitésre "réz nélküli" a gyártó cégnek le kell mondania, mivel az alga ölö szerében két külön álló független labori-szakvélemény szerint a nehéz fém réz, ólom, vas és cink volt bizonyitott. Azonkivül a szer tartalmaz gyomirtószereket mint Ametryn, Atrazin, Desmetryn, Prometryn, Terbuthylazin és Terbutryn. Ma 2005, találunk a polcokon számos tisztán deklarált termékeket. Csak a deklarációt egésszen egyszerüen nem olvassák!
 
Itt egy kivonat a termék leirásából egy ismert alga irtó szert gyártó cégnek: 
 
Szakszerü használatnál nem károsit vizinövényeket, halakat és mikro organizmusokat. Különösen egyszerü és precízen adagolható.. és az utolsóelötti bekezdésben:
 
Hatóanyag oldat: Hatékony összetétele 100 ml -ben: Monolinuron 0,75 g. Káros vizi szervezetek számára, hosszantartóan a vizekben károsan tud hatni. Ezt a terméket a tartályával együtt külön erre célra levö szemétbe ki kell dobni. Tartalmaz Formaldehyd (formalint). Allergiás reakciókat okozhat. 
 
Monolinuron, egy gyomirtószere a Hoechst cégnek és az "andráskereszt" szimbólummal mint "csekélyebben mérgezö" -ként beosztott. Ez a beosztás és jelzés elö van irva veszélyeztetö anyagoknak karcinogén (rákkeltö) gyanú, kromoszómákat megváltoztató és magzatot kárositó hatásuk esetén. Azt a kérdést fel kell tenni, hogy a "szakszerü használat" és a "precíz adagolás" hogyan nézhet ki, ha 10 folia-tó tulajdonosa közül 9 -nek fogalma sincs a tényleges viz tartalmáról a tavában? Sacolt eltérések rendszeresen több köbmétert tesznek ki.
 
Ime egyes 'akciós árúban' található gyomirtószerek, amivel az ember a tavát tönkre teheti: Ametryn, Desmetryn, Diuron, Monolinuron, Prometryn, Simazin, Terbuthylazin, Terbutryn. 
 
TIPP: Ne csak a nagyszerü igéreteket olvassák a termékek leirásában, hanem szószerint az utolsó betüig a deklarációkban. 
 
Az algák is növények. Ha az ember mérgekkel kiöli öket, ugy más növények, kis élölények, gerictelenek, rovarok, amfibiák (kétéltüek), és végeredményben ugyancsak a halak ki lesznek pusztitva vagy legalább nagyon károsodnak. Ebböl az okból kifolyólag kémiai szereket, különösképpen réz tartalmuakat nem szabadna használni. 
 
(Mivel nagyon jó információnak tartottam; és itt látható, hogy a gyártó cégek nem angyalok,.. igy ide ezért bátorkodtam beszurni.. Irta Bernd Kaufmann...forditás mint kis infó...)
 

28. blogbejegyzés
Nem alkalmas megetetni a halaimat vizibolhával.

Üdv Blogom!
Már régota próbálom legyömöszölni a halaimon a vizibolhát de sehogyan sem megy.Már 4 napja koplaltak és semmi.Az aranyhalam sem edte emg azoakt a kicsi szarokat pedig az aranyhalamnak van pofája...
Azt csinálják hogy lenyelik picikét "csamcsognak"rajta és kiköpik.Ha összemorcsolom akkor is.
Kimentem horgászni nem rég és azt vettem észre hogy a 4 7kg-s pontyok viszont kedvelik :D
Ugy tudni illik hogy az aranyhale gy kitenyésztet ponytfajta csak kisebb.Azt javaslom mindenkinek hogy csak az vegyen vizibolhát akinek kerti tava van és abban lévő halakat akarja etetni...
Hellosztok!

29. blogbejegyzés
Gyors szűrők, avagy a cm/perc újragondolása

Mit nevezek gyors szűrőnek? > „30cm/perc”
 
Van egy általánosan elterjedt nézet, mely szerint az optimális biológiai szűrés 5-30 cm/perc alatt valósul meg. Ezt az akvarista társadalom axiómaként kezeli, anélkül, hogy ellenőriznénk a forrás hitelességét, a körülményeket és a célokat. A valóság az, hogy ez az érték a szennyvíztisztítók által megadott paraméterek. A szennyvíztisztítókban az elvárás az, hogy a szennyezett víz belép a szűrőanyagba, majd onnan fogyasztható minőségben lép ki. Az akváriumunkban ugyanakkor más a helyzet: a víz többször be- és kilép a szűrőből, tehát nem szükséges elsőre a zéró ammónia és nitrit szintet elérni, elég azt egy záros határidőn belül, akár többszöri forgatással.
 
Gyors szűrő az, ami képes a 30 cm/perc-nél nagyobb áramlás létrehozására a szűrővödörben. Gyakorlatilag manapság minden külső szűrő gyors szűrő, ha a gyári adatokat nézzük. Ha a tényeket, akkor már nem ilyen egyszerű a helyzet, igen sok szűrő marad a nevezett érték alatt. Az egyszerűség kedvéért: nevezzük az összes gyári, külső vödrös szűrőt gyors szűrőnek. Nem fognak a 30 cm/perc alá menni, az biztos :--)
 
Vannak gyors, és még gyorsabb szűrők. Ha már az átlagos külső szűrőket is gyorsnak neveztük, a még gyorsabbak ezek 1.25-1.5 – szeres teljesítményű megfelelői, azonos vödörméret mellett (pl Evo 2212 - Atman CF-1200).
  
gyors szűrők működési elve
 
A gyors szűrők trükköznek, jó menedzserként viselkednek (másokat dolgoztatnak). Hatalmas vízforgatási teljesítményük ugyan a saját szűrőanyaguk biológiailag optimális kihasználását csökkenti, de kihasználják az akvárium egyéb tereptárgyainak, talajának baktériummegkötő képességét, valamint az erős áramlás kialakításával megoldják a bomlástermékek hatékony kivonását. A megfelelő áramlás kialakításával saját szűrőfelületüket kiterjesztik az akvárium tereptárgyaira, ugyanakkor hatékonyan csökkentik a szűrnivalót. Megfelelő vízforgatás mellett a „pangó” víz nem jelentkezik az akváriumban, minden tereptárgy környékén van áramlás.
 
Nagyon jó gyakorlati példa erre a kerti tavak szűrése. Nekem a 8000 literes tóban egy névleges 6000 liter / óra teljesítményű szivattyú táplál egy Oase Filtoclear 15000-es vödröt. Akvarista mércével ez hatalmas szűrőteljesítmény, de ha az arányokat nézzük, nagyon gyenge (800 literhez egy 600 liter / órás forgatás? Katasztrófálisan kevés. A vödörben nincs is más, csak szivacs. A szűrés biológiai része gyakorlatilag áttevődik a tó „töltetre”, azaz a kavicságyra, beszórt zeolit-porra. Kristálytiszta a tó. A szűrésnek tehát nem kizárólagos területe a szűrőbe töltött szűrőanyag – az egész Egységként működik, és nagyon jól.
 
Igen kíváló gondolat, melyet eddig úgy oldottunk meg, hogy a külső szűrő mellé beraktunk egy vízforgatót (pl. Eheim Aquaball), aztán csodálkoztunk, hogy működik, pedig az nem is szűrő. Ez persze továbbra is egy működő megoldás, annak akinek lassú szűrője van, ezért nem kell új szűrőt vennie! Persze figyelni kell arra, hogy az akvárium belső tereptárgyai a hiányzó szűrőfelületet biztosítani tudják: nagyobb (1-2 mm-es kvarchomok-réteg, beszórt lávakő .. minél nagyobb felület).
 
gyors szűrők szivattyúi - nyomaték vagy pörgés?
 
Megint a publikált gyári adatok hamissága az összehasonlíthatósági területeken, de hát ezt már megszoktuk :--)
 
Nyomatékos szűrők („dízel-motor”): a vízforagtási teljesítményük a szűrőtöltet telítettségével sem csökken jelentősen. Csak megy és megy. Fontos persze a nyomatékos motor kialakításon kívül a vödör kialakításának megoldása, hogy a telített és ezáltal teljesen lefojtó szűrőtöltetet az áramlás ki tudja kerülni (bypass). Nyomatékos szűrők (saját tapasztalat): Atman, Evo, Aqua Pro, Eheim Prof I-III.
 
Pörgő motor („alacsony köbcentis turbó benzines”): Hatalmas liter / óra (lph) értéket adnak meg a gyárak. Megy is addig, amíg nincs terhelés, azaz telítettség a töltetben. Utána vészesen csökken a teljesítmény. Pörgő motor szűrők (saját tapasztalat): AquaNova, Serafil, Hydor
 
Töltetek viselkedése a gyors szűrőkben.
 
A gyors szűrők hatékonyságának egy igen fontos része a saját töltet. A nagy vízáramlási sebesség miatt két irányban gondolkozhatunk, amikor töltetet választunk: vagy a töltet vízkiszorításának minimalizálásával csökkentjük a valós áramlási sebességet - ezzel javítva a baktériumkultúrák megtelepedését a felületen -, vagy az áramlást osztjuk le lassabb és gyorsabb szakaszokra.

E vízkiszorítás csökkentésére legjobb a különböző "műanyag" megoldások közül választanunk, mint a bioball, a darabokra vágott elektromos csövek (amit pl. az Eheim igen drágán, MECHPro néven dob piacra), különböző műanyag idomok... Akárhogy is állítják a gyártók, hogy ezek a legjobbak, de NEM! Túlságosan egyenletes a viselkedésük az áramlatban, nincsenek lassú és gyors szakaszok, ennek megfelelően nem tud a biológia széles spektruma kialakulni.
 
A hagyományos töltetek (lávakő, zeolit) ezekben az áramlásokban kimosódnak. Nem tud a felületükön a megfelelő baktériumkultúra megtelepedni. A lassabb áramlás esetén ezek a töltetek hatékonysága hatványozottabb. Összehasonlítva a mesterséges utánzataikkal: a természetes kőzetek mikrocsatornái zártak, ezért nem tudnak áramlásban aktívan résztvevő csatornaként viselkedni.
 
A gyors szűrők leghatékonyabb töltete az üvegszál alapú "kerámiagyűrű". A gyűrűk anyagának belsejében futó mikrocsatornák biztosítják a baktériumtelepek megtelepedésének felületét, a tápellátásukról pedig az áramlás "Venturi"-szívóhatása gondoskodik. Fontos, hogy ezek a mikrocsatornák nyitottak legyenek, melyet egy ilyen gyűrű széttörésével, nagyító alatt ellenőrizhetünk.
 
Működési tapasztalatok (JBL "e" széria, Atman 800/1200)
 
Szűkös tesztelési lehetőségeink alapján a JBL tervezői munkapadról tudunk leemelni gyors és lassú típusokat:
 
JBL "e" sorozat: gyakorlatilag teljesen néma, a pumpa teljesítménye terhelés mellett is meggyőző, teljesítményvesztés nem tapasztalható. A szűrő szerkezete teljesen átalkításra került az előző sikeres szériához képest (előszűrő vagy bypass – én az utóbbira szavazok).
 
Atman 800/1200 - Az Evo 2208/2212 szűrő erősebb fejjel - és légtelenítő pumpával - ellátott változatai. Hangosabb mint az Evo (no, ez nem zaj, csak duruzsolás, és a többi, hasonló teljesítményű konkurrensét messze veri), nehezebben légteleníthető, mint a sima változat (komplikált fejegység), nagyobb fogyasztás.
 
Összefoglalva
 
A gyors szűrők olyan eszközök, melyeket nem önmagukban, hanem az akvárium installáció teljességében lehet értékelni. Ha a szűrést az akvárium egészére terjesztjük ki – a természetes vizekben is így van – akkor igen hatékony megoldást nyújtanak. Nálam bevált megoldás:
- szűrőtöltet (3 rekeszes szűrő, alulról felfelé):
• 2 rekesz ISTA Quartzite Glass. Hihetetlen szép, porozus szerkezet. (forrás: Aquadepo)
• Fél rekesz Gyári szivacs
• Fél rekesz SZAT műgyanta
• Perlon a tetejére
- szívópipa a talajig letolva (hadd szívja a mulmot, úgyis sűrűbben tisztítod)
- tisztítás 2 havonta ( a SZAT regenerálás miatt is).
- akvárium talaj: 1-2 mm-es kvarchomok.
- durva cementháttér
- lyukacsos mészkövek tereptárgyként
 
Ami még fontos: ha gyors szűrőt használunk, hagyjuk is, hogy gyors legyen :--) ne fojtsuk le a nyomó ágon esőztetővel, buborékolóval. Egy tölcsér a beömlőn, és kész.
 
Ha mindezek ellenére, soknak találod a gyors szűrő által keltett áramlatot – semmi gond. A nyomó oldalon nyugodtan fojthatod a teljesítményét – ha fogyasztásmérővel megnézed, ilyenkor az áramfelvétele is lecsökken a teljesítményével arányosan. Semmi baja nem lesz, és ugyanannyi lesz a fogyasztás, mintha csak sima szűrőt vennél.
 
(ez az első publikáció – ha valami nem tiszta, hiányos, kérlek jelezd, jön a frissített verzió )
 dátum javítva admin9
 

30. blogbejegyzés
\"El Natural\", avagy Diana Walstad módszere 1.RÉSZ-Bevezető gondolatok

A cikksorozat szerzőjének bevezetője, célkitűzése

Akvarisztika. A természet szeretete és csodálata övezi ezt a hobbit. Többféle módszer létezik művelésére, többé-kevésbé "természetes" módon próbáljuk űzni eme tevékenységünket.

Az egyik híres módszert az El Natural "emblémája" fémjelzi, ő az egyik legtermészetesebb szemléletmód képviselője, aki ráadásul tudományos alapossággal alakította ki módszerét, és egy alapos könyv által közkincsé is tette tapasztalatait és tudását.

Muszáj kitérnem egy témára a félreértések elkerülése végett. Igen, az El Natural filozófiája, a természetes akvárium már régen feltalált dolog, régen nem volt szinte semmilyen technikai berendezés.
Ezen akváriumok a háttértudás szűkössége miatt inkább a szerencsére és a hosszú tapasztalatszerzésre(sajátra, vagy másokéra) épültek.
Diana vette a fáradtságot, és hosszú idő alatt, több egyetemi könyvtárat fellapozva, saját biológusi(egészen pontosan mikrobiológus) tudását beleadva a természetes akvárium folyamataira is összpontosított, tudományosan leírva azt.


Tehát Diana esetében az, hogy példának véve nem használ biológiai szűrést, nem anyagi kényszer, se nem lustaság, nála inkább ez egy komoly szemléletmód jele, nagyon is jól tudja, hogy miért nincsen rá szüksége.

A közeljövőben közzétett cikksorozatom célkitűzése ennek a módszernek a népszerűsítése, vagy ismertetése azok számára, akik még nem találkoztak Diana Walstad nevével, vagy szerencsétlen módon a nyelvtudásuk korlátozottsága miatt nem is volt lehetőségük megismerni azt.

Alaposan utánakerestem a magyar akvarisztikai irodalomban Diana művének fordításai után, de a teljes könyvet még senki nem foglalta össze néhány cikk keretében.

Maga a cikksorozat forrása tehát Diana Walstad - A növényes akvárium ökológiája( Ecology of the planted aquarium) című könyve lesz.


Diana Walstadtól rendelkezem írásos engedéllyel a műve fordítására és közzétételére vonatkozóan.


Ez tehát könyvének egy tömörített, legfontosabb gondolatait összefoglaló, terjedelméből következően "csonka" verziója, így rengeteg érdekes dolgot, példát kellett kihagynom.
Így a cikk elolvasása nem helyettesíti a téma legrészletesebb megismerésére törekvő emberek számára magát a könyvet.


Ezen linkel keresztül tehetünk szert könyvére: http://www.bookmasters.com/marktplc/00388.htm



A soron következő cikk ( 1.rész)  Diana Walstad bevezető gondolatait fogja taglalni. Itt még több lesz a hű fordítás, a további cikkekben törekszem a tömörítésre.

Tehát kezdődjön a könyv!



Pendulum







Bevezetés


 
Diana azoknak ajánlja a könyvét, akik szeretnének egy kicsit többet megtudni a növényes akváriumukban zajló folyamatokról.
A legtöbb vízinövényekről szóló akvarisztikai könyv csak felsorolja a növényfajokat, leírja a növények tulajdonságait, ő viszont különös hangsúlyt fektetett arra, hogy az lezajló folyamatokat is leírja nekünk.
Szerinte a növények különösen fontosak abban, hogy a halaink egészségesek maradjanak, és kevesebb időt kelljen fordítanunk karbantartásra.
A könyv tudományos igényességgel tárgyalja a témákat, amik gyakran ellentmondanak az uralkodó szemléletmódoknak, amik elavult könyveken és megfigyeléseken alapulnak kísérleti adatok helyett.
A vízi növények, bárhonnan is származnak, nagymértékben hasonló fiziológiával rendelkeznek.
Így a vízi növényekről szóló tudományos cikkek könnyen átértelmezhetőek az akváriumi növényekre is.
Habár a köny maga az akvarisztikáról szól, de a kerti dísztavakra érvényes nagymértékben.
 
 
A könyv fejezetei 3 nagy téma körül csoportosulnak, amik egyben a könyv céljai is:
1. A növények hogyan hatnak az akvárium ökológiájára
2. Milyen tényezők hatnak a növényekre
3. Hogyan tudják az akvaristák ezeket az információkat hasznosítani egy sikeres akváriumhoz.
 
 
A könyv fejezetei címszavakban:(ezek a témák lesznek kitárgyalva a továbbiakban)

 
 1. Bevezető
2. Növények, mint akvárium tisztítók
3. Allelopátia
4. Baktériumok szerepe
5. A növényi tápanyagok forrásai
6. Szén
7. Növényi tápanyagok és ökológia
8. Szubsztrátok
9. Akváriumból kinövő növények előnyei
10. Alga kontroll
11. Egy praktikus növényes akvárium felállítása és gondozása

 
 
A „beállt akvárium” halott?

 
A régebbi akvarista könyvek hirdették azt, hogy az akváriumban a növények és halak teljes mértékben kiegyenlítik egymás igényeit, az akvárium „beállt”. Az alapjai ennek a gyorsan növő, egészséges növények voltak, de sok akvarista nehezen boldogult a növényes akváriumokkal.
Gyenge növény növekedés, ellenben korlátlan alga burjánzás gyakorta okozott gondokat. Így évek alatt az ötlet, hogy legyen egy természetes növényes akváriumunk, elvesztette a vonzerejét. Így sok akvarista teljes mértékben nélkülözni kezdte az élő növényeket.
 
Az embereket alig kezdték érdekelni a növények, a legtöbben elsődlegesen halakat tartottak és tenyésztettek. A növények nélküli haltartás az erős biológiai szűrésen, erős levegőztetésen, talajszűrésen, és sűrű akvárium takarításon alapult.
Kezdő akvaristák akik próbálják követni ezt a módszert, és közben növényeket is tartani, gyakran kudarcot vallanak.
 
Más akvaristák, főleg Európából és az utóbbi 20 évben, kifejlesztettek technológiákat a növények nevelésére amik elég sikeresnek bizonyultak. A kifinomult technika amit használtak, gyönyörű növényes akváriumokat eredményezett. Ezek a híres-neves „high-tech” akváriumok. Az eredmény valóban egy „szelet természet” lett.





Egy példa egy high-tech akváriumra.




 
Szerencsétlen módon, a túlzottan mesterséges módszerek, amivel létrehozták ezeket az akváriumokat, figyelmen kívül hagytak sok természetes, növények és baktériumok által létrehozott folyamatot.
A végeredmény hasonlított egy természetes, jól beállt akváriumra, de az eszközök, amikkel létrehozták ezeket természetellenesek-, drágák voltak, és rendkívül sok fáradtsággal jártak.
 
Ennek a könyvnek a célja feléleszteni a régebbi, természetes növényes akváriumokat, és jobban megérteni a benne zajló folyamatokat.


 

Egy természetes, „El Natural” akvárium jellemvonásai





Egy "El Natural" akvárium.


 
Azok a low-tech akváriumok, amiket ő gondoz, kicsi vagy kis számú halakkal vannak telepítve, csökkentett a szűrés és takarítás, nagy számú egészséges növényzet van benne, és változatos mikroorganizmus közösség.

Fontos a közepes világítás, táptalaj kerti talajból, jól alkalmazkodott növények .

Ez különbözik a legtöbb amerikai által űzött módszertől: gyenge világítás, kavics aljzat(táptalaj nélkül), egyúttal különbözik a high-tech akváriumoktól is, mivel az ő módszere jobban kihasználja a természetes folyamatokat.

A low-tech akvárium könnyebben gondozható és olcsóbban összeállítható. Ez azért van, mert teljesen kihasználja a természetes folyamatok előnyeit.
Például, baktériumok és halak biztosítanak szén-dioxidot a növényeknek. Növények kiveszik az ammóniát és ezzel védik a halakat. Haltáp és talaj biztosítja a nyomelemeket.

 
 
 
Milyen specifikus tulajdonságai vannak egy "El Natural" akváriumnak?
 
 
 
Stabil pH
 
Egy dolog, ami jól jelzi az akvárium sikerét, az a pH. Azok az akváriumok, amelyek savassá válnak idővel, nincsenek egyensúlyban, általában a túlzott nitrifikáció következtében.
 
 
Kis karbantartási igény
 
Egy low-tech akváriumot a kevés karbantartási igény jellemez. Példaként említi a saját akváriumait, amikben nem ritkán 6, vagy több hónapig sincsen vízcsere.
A halainak bőven ad táplálékot, így nem szükséges a növényeknek külön tápozás.
Egyedüli karbantartási feladat a párolgott vizet pótolni, és a növényeket időnként megnyesni.
A nem kiegyensúlyozott akváriumok sűrű karbantartást igényelnek.
 
A halak "egészségesen" viselkednek
 
A halak normális viselkedése jó indikátora az egészséges, stabil akváriumnak. Például a hím guppik aktívan udvarolnak a nőstényeknek.A szaporodásra való képtelenség gyakran jelez szennyezett vizet.
 

 
 
Milyen előnyökkel járnak az élő növények az akváriumainkban?
 







 
Védik a halakat az ammónia mérgező hatásától.

A növények szívesen felveszik az ammóniát, ami köztudottan toxikus. Teszik ezt annak ellenére is, ha a talajban van nitrogén, a vízben pedig sok nitrát. Ez azért van, mert a növények az ammóniát preferálják, mint nitrogénforrás(erről később részletesebben).
 
Védik a halakat azáltal, hogy kiveszik a nehézfémeket a vízből.

Ha nem is ölik meg őket egyből a nehézfémek, de gátolják a reprodukciót és az étvágyat, végül a hal megadja magát a betegségnek. A növények nagy mennyiségben és gyorsan felveszik a nehézfémeket. Pluszba, növények bomlása során humuszanyagok szabadulnak fel, amik megkötik és detoxifikálják a fémeket.
 
Gátolják az algák növekedését.

A gyors növénynövekedés úgy néz ki, gátolják az algák növekedését. Hogy ezt hogyan csinálják, nem tudjuk biztosan.
Habár, a növények bocsánatanak ki rengeteg fajta allelokemikáliát, amik enyhén mérgezőek az algákra. A növények segítenek kivenni a vízből a vasat, ami sok akváriumban valószínűsíthetően alga tápanyag.
 
Stabilizálják a pH-t

A fotoszintézis egy fontos „sav-fogyasztó” reakció. Így, a gyors növénynövekedés meggátolja a vizet abban, hogy savassá váljon idővel.
 
Növelik a biológiai aktivitást az akváriumban


A legtöbb mikroorganizmus nem él szabadon a vízben, de felülethez tapadva igen. A növények, főképpen az úszó növények gyökerei biztosítanak ideális otthont a baktériumok számára, amelyek visszaforgatják a tápanyagokat és stabilizálják a rendszert.
 
Oxigénnel dúsítják a vizet.


Igaz, hogy a halak számára szükséges oxigén java a levegőböl oldódik be, a növények a fotoszintézis mellett végeznek légzést is, amiben co2-t bocsátanak ki. Egy egészséges növény viszont sokkal több oxigént bocsát ki, mint felhasznál. Még amikor növények nem is fotoszintetizálnak, tehát este, jóval kevesebb oxigén fogyasztanak, mint nappal termelnek. Ez azért van, mert a szöveteikben tárolva lévő oxigén preferálják.
 
Felveszik a szén-dioxidot a vízből.


Túl sok szén-dioxid- úgy mint az oxigénhiány- okozhat légzésnehézséget. A növények minden bizonnyal felvesznek minden szén-dioxidot a vízből a megvilágított órák alatt.
 
Megelőzik a táptalaj toxikussá válását.


A tapasztalata szerint a táptalaj , ami biztosítja a jó növénynövekedést, nem válik toxikussá, és nagyon ritkán(inkább sosem) kell porszívózni. A növényi gyökerek tartják egészségesen.
 
 
 
Hogyan tudjuk elősegíteni a növények növekedését akváriumban?



Sokan szeretnének élő növényeket tartani akváriumban, de ismétlődő kudarcok, vagy a „high-tech” akváriumok költségessége miatt letesznek róluk.

Így a könyv további részében sorra vesszük azokat a tényezőket, amik szükségesek a növények növekedése szempontjából.

 
Ezek a következők:

 
Tápanyagok

A csapvíz, a táptalaj, és a haltáp könnyen fedezheti az akváriumi növények számára a szükséges tápanyagokat. Valószínűleg a szén-dioxid a limitáló tényező sok akváriumban.
 
Algák gátlása

A növények nem tudnak nőni, ha az algák elfojtják őket. Későbbiekben ez a téma is ki lesz merítve.
 
Táptalaj

A növények elméletileg képesek felvenni tápanyagot a vízből, mi a gond ezzel? A gyakorlatban a kavics talajok tápanyag nélkül nem hoztak túl jó eredményt, a növényeknek szükségük van tápanyagokra a talajban.
 
Baktériumok

A baktériumok lebontják a szerves anyagokat – többek között- szén-dioxidra, és egyéb alkotóelemekre, amiket a növények tudnak hasznosítani. Plusz még módosítják a táptalajban megjelenő toxinokat. Kaptak egy önálló fejezetet, de ez mellett az egész könyvben olvashatunk érdekes szerepükről az akváriumban.
 
Emers növények

Azok a növények, melyek ki tudnak nőni a vízből, sokkal gyorsabban tudnak növekedni ezután, mint a teljesen vízbe merül egyedek. Ha kinőhetnek a vízből, sokkal nagyobb esélyünk lesz a sikerre.
 
Fény

Megfelelő fény alapfeltétel ahhoz, hogy növényeink normális ütemben nőhessenek. Későbbiekben bőven tárgyalva lesz a téma.
 
Növényfajok ismertetése

Különböző növényfajok különböző módon reagálhatnak az akváriumban lévő feltételekre, mint fény, táptalaj, vízkémia, szén-dioxid, és esetleg más növények.
Ha a növény nem tud alkalmazkodni, lassan fog növekedni és az akvárium kudarccal végződhet.
Azok az akvaristák, akik sok különböző fajt telepítenek, nagyobb eséllyel találnak olyan növényt, aminek megfelelnek az adott körülmények.
 
 




A következő, 2. részben a
Növények, mint akvárium tisztítók,
Allelopátia,
Baktériumok szerepe

témakörei lesznek kitárgyalva.



 
 
Köszönöm, hogy elolvastad!



Képek forrásai:

http://farm5.static.flickr.com/4092/5090708392_3e6dd05310_z.jpg

http://nigro.hu/wp-content/uploads/2009/01/diana1_375863_original.jpg





Blogom: http://pendulumblog.gportal.hu/
 




31. blogbejegyzés
Tavam...

 Szeretném bemutatni a kertitavamat. 
Régóta ácsingóztam utána. Volt néhány előzménye, amit majd később levezetek. 
A tavam 2011 ápr. 30-án indult. Mindent egy webáruházból rendeltem. Nem a legjobb, így utólag... Mindenkit biztatnék, hogy csak személyesen vásároljon! A legjobb hírű helyen vásároltam. de a szállítással így is voltak gondok.
A halak jó részét, és szinte minden növényemet ajándékba kaptam. Ezért a mai napig nagyon hálás vagyok. Mindez egy másik internetes közösségben történt, ahol olyan barátokat szereztem, akik közül többekkel ma is napi szinten beszélek. Azelőtt azt hidtem, az internet teljesen személytelen. Már tudom, nem az :-)
Visszatérve a tóra... Egy házi szúrő megy benne, egy szökőkúttal. A sekélyebb zónákban apróbb kavicsok vannak, és nagy görgetegkövek. Mindig valami kis fejlesztésen töröm magam, általában flóra és fauna növelésen. Enne keretében az idei nyáron egy lerekesztett részen már megtalálható lesz néhány egzóta is. 
A koik szeretete a tavammal egyidős. Nem vagyok túl nagy szakértője a témának, de próbálok tanulgatni. Kedvenc színváltozataim: Sanke, Kohaku, Ochiba Shigure, Chagoi, Kikusui, Shuhui, Asagi... STB... :-)
/ a fotón legkedvesebb halam, egy Sanke látható. Hazai viszonylatban nagyon jó minőségű állat/
 

32. blogbejegyzés
Egy akvárium története

Sziasztok!
 
Szeretném bemutatni hogyan valósult meg egy 20éves álom, egy saját akvárium. Mamámnál láttam először akváriumot kb. 7-8évesen, és mint kiderült apukámnak is volt, így nagyjából 10éves korom óta én is szerettem volna egyet, de vagy nem volt eléggé erős a vágy, vagy mindig volt valami ami miatt nem tudtam megvalósítani.
Viszont fél évvel ezelőtt minden összeállt és sikerült véghez vinnem ezt a régi álmot.
A hozzáértésem kb. nulla volt, így majd 1évvel ezelőtt elkezdtem olvasni a neten található blogokat, fórumokat, amikből csak úgy dőlt az információ(sokszor ellentétes, mint azt tudjuk:) ) és majdnem belefulladtam, mivel nem gondoltam volna, hogy ez ennyire összetett hobbi(ha rendesen csináljuk), de kitartottam és nem adtam fel.
Nem voltak nagy vágyaim, csak szerettem volna egy szép akváriumot pár hallal, ahol a napi dolgokat egy kis gyönyörködéssel ellehet egy kis időre felejteni.
Inkább a növényes akváriumok tetszenek, de mivel nagy hozzáértést igényel, ezért egyelőre ezzel nem próbálkozom, csak próbálok tapasztalatot szerezni egy átlagos akváriummal, amit igyekszem a lehető legszebbé tenni.
Mivel szerettem volna magamnak egy íróasztalt, mert valahol dolgozni is kell, és a szoba kialakítása is úgy kívánta, összekombináltam a kettőt, és egy térelválasztóként funkcionáló, térben álló akváriumot csináltam. Nem egy megszokott dolog így rakni az akváriumot, meg olvastam, hogy nem is túl jó a halaknak, de amiket láttam felhozva ellenpéldákat azok tényleg eléggé zűrösek voltak és úgy gondoltam, hogy növényekkel azért lehet ellensúlyozni a térben álló akváriumok hátrányát.
Nem igazán tudtam, hogy mi legyen az akváriumot tartó szekrény alapja, mert nem volt tapasztalatom és először vas zártszelvénybe gondolkodtam, de látván a neten a képeket, gyakorlott asztalosként, és jelenleg egy asztalosipari cégnél dolgozó gyártás-előkészítőként, gondoltam fog ez menni bútorlapból is, csak a megfelelő fakötéseket és merevítéseket kell kitalálni. :)
Így hát fogtam magam és megrajzoltam mindent íróasztalostól, akváriumostól Autocad-ben és neki álltam a gyártásnak.
 
 
A váz
 
Az akváriumot tartó szekrény alapja végül vízálló rétegelt lemezből készült. Minden alkatrész 18mm vastag kivéve a tető, ami 22mm vastag.
Gyakorlatilag egy sima dobozról van szó, aminek a teteje és fenéklapja kifut, ezek közé mennek az oldalak és a függőleges alátámasztások. A felső részen van egy hosszanti merevítő, ami élére van állítva, így rengeteget merevít és erősít, ráadásul besüllyesztettem az oldalak és a függőleges alátámasztások éleibe, így nem a ragasztó meg a csavar viszi el azt a rengeteg súlyt(~350kg) ami majd rá nehezedik.
 
 
A felső 8cm-es merevítőkből ki/lemartam kb.0,5mm mélységben az oldalak és az alátámasztások 18mm-es vastagságát mivel a fekete filmbevonatra nem ragad a faragasztó.
 
 
 
A fenéklapba tessauer csavarokat tette aminek a belső menete fém metrikus, a külseje pedig famenetes és egy imbuszkulccsal lehet becsavarni a fába. Ezekbe a tessauer csavarokba csavartam bele az állítható lábakat, összesen 10db-ot.
 
 
 
Ezzel el is készült a vázszerkezet, amire majd később rákerül a külső burkolat.
 
 
A burkolat
 
Ez egy nem egyszerű része volt a projektnek, mert ahhoz képest, hogy otthon vagyok a témában, nem egyszerű dolog szép és a válság közepén beszerezhető bútorlapot találni. Végül pár hét utána járással sikerült rátalálnom az egyik cégnél egy, a gyártásból már kivont, raktárban álló„Portland cognac cherry” nevezetű bútorlapra, ami nagyon megtetszett.
A vázból már ki volt vágva a lábazatnak a helye, amivel a burkolást kezdtem.
 
 
A szekrényburkolatot úgy találtam ki, hogy maga az akváriumüveg aljára és tetejére rátakar, így sem az üvegfenék, sem az aljazatnak a fele, sem a vízköves felsőrész nem látszik. Mivel a bútorlap 18mm vastag és nagyon ronda lett volna ha ilyen vastagra hagyom, így vissza kellett vágnom(falcolni) a felére(9mm) ami már azért sokkal szebb.
A képet nem kell érteni, majd a későbbiekbe érthető lesz.:)
 
 
Mivel az alsó rész 80cm magas és 100cm széles, túl nagy összefüggő felületnek találtam és szerettem volna valamivel megtörni ezt a felületet, ezért a belemartam 1mm mélyen a bútorlap lapjába egy 15mm széles szálcsiszolt alumínium élzáró csíkot. Ezt úgy martam bele a lapba, hogy szimmetrikus legyen a tetővel, tehát az akvárium alatt és felett is 10cm széles bútorlap látszik. Ez a kész akváriumon majd jobban látszik.
 
 
Az oldal hosszanti élét azért kellett végig kifalcolni, mert ide fog belepasszolni az oldalsó burkolat, ez által egy falcot alkotnak majd a sarkokon. Erre azért volt szükség, mert a sarkot valahogy össze kellett hoznom és mivel se nyíló ajtó, se fiók, se semmi nem kellett ezért volt három lehetőségem.
Az egyik, hogy simán összerakom a bútorlapokat(pl. lentebb a lábazat), viszont akkor az egyik oldalról látszik a bútorlap 18mm-es éle ami nem szép.
A második lehetőség, hogy 45fokba megvágom az éleket és úgy rakom össze a sarkokat, így viszont nagyon kényes lett volna a sarok és balesetveszélyes is, így maradt a bonyolultabb, de szebb megoldás a 6x6mm-es falc.
A képen látszik, hogy a díszítő alumínium csíkkal a rövid 6mm-es élre is be kellett fordulnom, mert ott is látszik.
 
 
Rákerül az egyik oldallap.
 
 
 
 
 
Felfordítva látszik, hogy a lábazatnál csak simán összeraktam a lábazati lapokat, mivel abban a 6cm-be a kutyát nem érdekli, hogyan illeszkednek. Ezen a képen már látszik az oldallapok által képzett 6x6mm-es falc is.
 
 
A beépítésre váró sarok.:)
 
 
Ezen a képen látszik az a 4cm, amibe beleül majd az akvárium és kitakarja a fenéklapot és az aljzat egy részét.
 
 
Mivel a használatbavétel után 1-2hónappal kiderült, hogy a fenti pancsoláskor az üveglapon végigfolyva, a víz betud jutni az alsó, üveglapra rátakaró burkalat möge vmit ide is ki kellett találni.  Igaz, hogy építéskor ott is bekentem vízálló ragasztóval biztos ami biztos, így az a pár kilöttyenés nem okozott gondot, de hosszabb távon jó ha bebiztosítom ezt is jobban.
Szerencsére sikerült pontosra csinálni a csatlakozást, így azt a kb. fél milliméteres rést ami az üveg és a bútorlap között lett elég volt nagyon vékonyan kihúzni akvárium ragasztóval ami közelről nézve sem igazán látszik.
 
Ennyi egyelőre, haladjunk tovább felfelé, avagy….

 
Akvárium ragasztás
 
A méretek: h1000 x sz450 x m550mm
Mikor eldöntöttem, hogy csinálok egy akváriumot az egyetlen dolog volt amire azt mondtam, hogy 110%, hogy nem én csinálom az maga az akvárium elkészítése. Utána olvastam, hogy ki foglalkozik akváriumragasztással Sz.fehérvár és környékén, és hát nem volt túl sok. Akikre rámertem volna bízni az üvegragasztást (üveges) azok nem vállalták, messzebbről szállítva meg csak garanciával gyártattam volna az meg drága lett volna nagyon.
Olvasgattam fórumokat, néztem videókat, sziloplaszt már volt jó párszor a kezembe és hát ez is csak lapokból áll, így hát vettem egy nagy levegőt, gondoltam egy merészet, és megcsináltam ezt is magam.:)
Sok pancserségről olvastam a neten, ezért is döntöttem úgy, hogy inkább én csinálom és ez nem nagyképűség ajánlom mindenkinek, nem egy nagy ördöngőség.
[OFF]
Egy kis kitérővel itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy elmondjam szégyellje magát az az üveges, akvárium ragasztó „szakember” aki az 1500-2000,--os akvárium ragasztó sziloplaszttal szembe, sima ecetsavas sziloplaszt ragasztóval ragasztja össze vkinek az akváriumát, csak azért mert az 800,-. Sajnos van erre is példa.
[/OFF] 
Szóval az akvárium 10mm vastag üvegből készült melynél a két oldallap magassági élét felcsiszoltattam és políroztattam, mert az van kifele és eléggé látszik. Én annyira agyon biztosítottam a dolgokat, hogy utólag azt mondom, a 8mm-es üveg is elég lett volna, csak neten az 55cm-es magassághoz a 10mm-es üveget javasolták és hát nekem meg nem volt tapasztalatom és biztosra mentem. Végülis mindegy.
Az oldalakat közrefogó oldalakat érdemes 1-1mm-rel kisebbre szabatni, mivel a ragasztónak is kell hely. Ezt nem olvastam sehol, hogy így kell, csak gondoltam, de szerencsére jól gondoltam, mert pont akkora lett az akvárium, mint a fenéklap.
Az üveg élét vki megcsiszoltatja vki nem, mivel mikor megvágják az üveget és eltörik, vmikor "alátörik" és nem lesz teljesen merőleges a törés.
Én nem csiszoltattam meg, mert egyrészt a 10mm-es üveg élcsiszolásának az ára vmi horror, másrészt mivel élcsiszoláskor a gép 45fokba letöri az éleket ami kb. 1x1mm-es, elgondolkodtam azon, hogy az a 2mm a 10mm-es üvegnél 20%-kal kevesebb ragasztási felületet jelent. Leszabatás után kíváncsi voltam mennyit törött alá az üveg és vhol merőlegesen törött, vhol 0,5mm-1mm-es alátörés volt. Szerintem ez nem vészes egyáltalán főleg, hogy csak szakaszokon van alátörve. Véleményem szerint nem kell az éleket megcsiszoltatni, de lehet üvegese és üvegje válogatja. Nem merek egyik oldalon sem 100%-ra állást foglalni, ezt mindenkire rábíznám, hogyan csinálja.
 
 
Sokakkal ellentétbe én F.B.S helyett a Soudal akvárium ragasztóját használtam, ráadásul színtelent és merem ajánlani a maga 1500,- -os árával. Jó ragasztó, mert nagy a kezdeti tapadása, és szerintem egy árnyalattal halványabb, mint az F.B.S. Az alga néhol erre is rátelepedett 3hónap után, de dörzsivel a nagy része lejön és szinte nem is marad. Sőt amióta próbálom eltalálni a tápozást és az akvárium is kezd beállni az alga is kevésbé telepedik meg a szilón, de inkább semennyire.
A 10mm-es merevítőket előre ráragasztottam az oldallapra, pont ahova kellettek.
 
 
A szokással szembe én végig engedtem a merevítőket annyira, hogy még a két rövidebbik oldallapok is hozzá vannak ragasztva, így még ez is tartja az oldallapokat egymáshoz nem csak a saját élük, ahogy összevannak ragasztva. Sztem nagyon sokat számít, bár bonyolultabb és nehezebb a lapok összeállítása mikor már megvannak kenve ragasztóval, de hát magamnak csináltam és drága volt a kőrisfa parketta.:)
Sokat olvastam a fenéklaphoz való illesztésről. Úgy vettem észre alapszabály(bár sokan nem így csinálják), hogy kicsi akváriumoknál (50-60l-ig) lehet a fenéklapra építeni az oldallapokat, a nagy akváriumoknál pedig a fenéklap köré kellene építeni, mert a ragasztó úgy tart a legtöbbet, tehát húzóra, nem pedig nyírásra.
Én ezt is megoldottam, mert szerettem volna biztonságosra csinálni az akváriumot , de ugyan akkor nem akartam megnehezíteni az életem. A 10mm-es fenékre ráragasztottam még egy 8mm vastag 6cm széles üveget körbe a maradék F.B.S-emmel.
Ezzel a megoldással is sikerült bőven túlbiztosítani az akváriumot.
 
 
Ezek után már csak végig kellett kennem az éleket és a barátnőm segítséggel összeállítani a lapokat.
A neten lehet látni jó pár videót az összeragasztásról erre nekem nem volt időm, és energiám, hogy bemutassam, de annyit elmondanék, hogy aki nem túl gyakorlott az használja az árnyékoló szalagot(festékbolt). Annyit javasolnék még, hogy fekete ragasztónál az üvegvastagságnak a 2/3-a legyen a ragasztó vastagsága, színtelen ragasztónál, pedig szigorúan min.2/3-a és inkább menjen pocsékba a ragasztó, mivel ha levegős lesz a ragasztó az látszik a színtelennél
A sarkokra elég bőven az árnyékoló szalag, mert annyira tapad a ragasztó, hogy még talán a szalag nélkül is megállna, de azért fő a biztonság.
 
 
Erről nincs kép, de a két felső merevítőket összekötöttem még keresztbe egy 4mm vastag, 5cm széles üveglappal. Ez így már bőven, bőven biztonságos és nyugodtan alszom..:)
Vízpróbánál szinte színig volt töltve vízzel az akvárium mikor is a középső átkötő merevítő nélkül 1-1,5mm-rel volt nagyobb középen mérve az akvárium belmérete a szélekhez képest, ami oldalanként 0,5-1mm domborúság. Ez a domborúság az átkötő merevítővel nulla lett.
Természetesen raktam még a keresztmerevítő két oldalára 1-1db 4mm vastag üveglapot a párolgás ellen és van rajtuk 1-1db 20mm-es lyuk, hogy ujjal fel lehessen könnyen emelni.
 
 
Akváriumtető és világítás
 
Mint már azt írtam a tető oldallapjait is vissza kellett vágnom(falcolni), hogy rátakarjon az üvegre oldalról a vízkövesedés miatt(24nk...:( ) Ez majd később látszik.
Mind az alsó, mind a felső rész visszavágott oldalait belülről bepácoltam barna fapáccal(látszik az üvegen keresztül belülről) és bekentem felhígított(~10%-os hígítás) vízálló faragasztóval, mivel itt semmi védelem nem volt a félbevágott forgácslapon, ami pár csepp víz hatására is dagad, és tönkremegy.
Lehet vastagon kenni(vagy 2x vékonyan ha a helyzet úgy kívánja), mert miután a víz elpárolog a ragasztóból, teljesen összeesik és csak egy vékony vízálló műanyag réteget képez a forgácslapon. A sziloplaszttal szembe talán azért jobb megoldás, mert megszáradás után nincs vastagsága és a szilóval szembe a faragasztó ha minimálisan is, de beszívódik a fába és bele, illetve ráköt, ráadásul jól bele lehet pacsmagolni minden kis résbe. Mivel vizes bázisúak ezek a diszperziós faragasztók minden szerszámot ellehet mosni utána vízzel.
Szóval ajánlom mindenkinek, ezt a megoldást nem csak az akvarisztika terén és bár ettől nem lesz vízálló a forgácslap, de nagyon sokat segít.(a kezdet óta már ezt is megtapasztaltam:) )
A tetőlap nyitását dugópánttal oldottam meg, mert ezt a bútorlap élébe lehet befúrni és így kinyitott állapotban a fix tetőre fordul vissza és azon támaszkodik. Sárgarézből lévén a hagyományos értelemben véve nem rozsdásodik.
 
 
A világításhoz power kompakt fénycsővet használtam, mert a villanyszerelő apukám lévén ehhez volt itthon minden és olvastam, hogy mások is használják, ezért gondoltam nem lehet rossz megoldás.
36W-os 840-es 4000K 2900lumen-es csövek voltak itthon és egyelőre ezeket használom. Tervben van 2db 865-ös cső beszerzése, de már a 2. nagy villanyász szaküzlet küldött el, 1napos utánajárással, hogy ők nem tudnak(inkább sztem nem akarnak) ilyet beszerezni. Jelenleg is várok egy visszajelzést...nem egyszerű .
A fénycsövek fölé szerettem volna vmi védőburkolatot fémből, ami valamelyest megvédi a bútorlapot a hőtől. Tudtam, hogy vmi íves kellene, ami nem rozsdásodik, a hőt is bírja, és ne legyen egy kész vagyon. Erre a legjobb megoldás egy rozsdamentes lemez lett volna, amit egy bádogossal ívesre hajtatok, és bár van ismeretségem az utána járkálás sok lett volna. Viszont kitaláltam egy olcsóbb és gyorsabb megoldást, ez pedig a kisméretű(d=7,5cm) horganyzott ereszcsatorna a maga 700,-/fm árával. Elvágtam 45cm hosszúra, majd szétpattintottam az összeillesztésnél és elvágtam hosszába lemezvágó ollóval, illetve dekopírfűrésszel. Ezekről még le kellett vágni a összeillesztés hajlított részeit és kicsit megreszelni.
Igaz, most elég fényesek ezek az alumínium horganyzott lemezek, és idővel befognak homályosodni, de nem nagyon érdekel, mert a cél a bútorlap védelme volt a hőtől ami sikerült is, a 4x36W a 4x2900lumen-nel, meg úgy gondolom bőven elég(még sok is) egy 250l-es, vegyes akvárium fölé.
Mivel a fénycsövek foglalatai nem tartanak sokat a gravitációval ellen, ki kellett találnom vmit amivel a több mint 40cm hosszú fénycsőnek a másik végét alátámasztom. Erre azt találtam ki, hogy a felső hővédő burkolat végének a középső részét lemezvágó ollóval bevágtam és vissza hajlítottam.
 
 
Az előtétek az akvárium alatti dobozba lettek beszerelve, amik elég sok hőt termelnek, így azt ajánlom akinek van egy kis lehetősége, hogy ne a tetőbe szerelje az előtéteket az éljen vele. Egy pillanatra is hozzáérve megégetik az ember kezét. Annyi előnye van a forróságának, hogy a 4db előtét kb. 40fokot csinál az alsó dobozban, így lehet még télen sem lesz szükségem fűtőre.
Az előtétekből a fénycsövekhez vezető vezetéket megszakítottuk egy lengőaljzattal és egy dugvillával, így a tető levehető, ha ezeket széthúzom.
Lényegében ennyi itt egy összkép a világításról és pár kép a tetőről.
 
 
 
 
 
 
Szűrés
 
 
A szűrés egy hosszú gondolkodás végeredménye lett és nem bántam meg, bár sokszor majdnem feladtam a hihetetlenül nehéz anyagbeszerzések miatt.
Sok tapasztalt akvarista elriad, majd attól amit most itt írni fogok, mert hogy 20-30éve is voltak szép akváriumok külső szűrő nélkül és........ én csak hallottam és olvastam a régi technikákról, ezzel nem tudok vitázni sőt azt is látom és érzem, hogy túl van ragozva ez a szűrés mizéria, csak hogy mindenki bevételhez jusson, de nekem több okom is volt hogy egy 60literes hordóból csináltam a szűrőházat és egy Eheim C+ 2000 forgatja a vizet. 
  • minél kevesebb technikát szerettem volna látni az akváriumba hiszen rontja az összképet, ezért sem akartam belsőszűrőt és fűtőt az aksiba
  • másokkal ellentétben én a hordóba raktam a pumpát, mert minél kevesebb vízcsatlakozással, ezáltal hibalehetőséggel akartam megcsinálni a szűrőt és kellett a hely a pumpának
  • szükség volt a nagy átmérőre, hogy az átfolyási sebesség lelassuljon, mert egy szűrőben akartam a bió,- és mechanikai szűrést megoldani és a lebontóbaciknak a lassú vízáram kell
  • ha van hely úgy gondolom a szűrőanyag mennyisége többet számít, mint a milyensége/minősége
  • ha később szeretnék egy nagyobb akváriumot már nem kell másikat építeni, mert ezzel a szűrővel ennél sokkal nagyobb aksikat is lehetne szűrni
  • hely is volt bőven az akvárium alatt
  • takarítani minél kevesebbet akarom, mert nem szeretném ha a látvány élvezését a technikával történő "******" beárnyékolja 
....és mint azt tudjuk "túlszűrt akvárium nincs" :)
 
 
 
A hordó aljába találtam egy tökéletesen passzoló műanyag, mikróba használatos ilyen letakaró akármit párszáz forinttért, ami már ki is volt lyuggatva( egy gonddal kevesebb). Erre ráragasztottam egy műanyag tányért, ami azt a célt szolgálta, hogy ebbe van rögzítve a hordóba menő cső vége és a mikrós tető tetejére zúdul a víz ami tompítja a víz erejét, és mivel a mikrós tetőt kifúrkodtam kisebb-nagyobb lyukakkal, így a mikrós tető belsejébe ami maga az ülepítő, már több kis lyukon jut a víz, így kevésbe keveri fel az ott található dolgokat….legalábbis a cél ez volt.:)
 
 
Miután bekerült az ülepítő, körbevettem két, zsákba rakott gégecsővel. Kértem apukámtól egy kb.10méteres(d=20mm) darabot, gondolván 2-3m-t feldarabolok belőle és az elég is lesz. Jah persze…a 10m-t simán benyelte a hordó, még majdnem kevés is lett.:)
 
 
Ez után a következő lépés maga a szűrőközeg volt, aminek kerti tóba használatos lyukacsos, porózus szerkezetű Ubbink szűrő szubsztrátumot használtam.
 
 
21kg/40liter(3500,-) volt egy zsákba, ami pont elég is volt, és 4db raschel zsákba töltöttem, amikkel körberaktam a bevezetőcsövet.
 
 
Erre a szűrőközegre került rá végül a TM30-as kék szűrőszivacs, ami alá a későbbiekbe bekerült egy kb. 3cm vastag perlonvatta, hogy megfogja az apró dolgokat.
Igen alá, mert egyelőre nem sikerült semmit kitalálnom arra, hogy a pumpa ne szívja be a csövén. Azt hittem hamar elfog így tömődni, de nem, mert szerintem az ülepítő, a gégecső és az a 30cm-nyi szűrőközeg nagyon sokat megfog az apró „szemétből” és így 4hónap után sincs semmi gondom vele és a vízszint sem csökken a hordóban. Szóval ez így most szuperúl működik, a kékszivacs pedig bacitelepként funkciónál és megakadályozza, hogy a perlonvatta a pumpába kerüljön.
 
 
Pumpáról olvastam, hogy érdemes úgy elhelyezni/használni, hogy a tengely függőleges legyen mivel a gravitáció így kevésbé terheli és tovább bírja tengelycsere nélkül. Logikus és majd az idő igazolja az állítást.
Szóval csináltam neki egy stabil tartót amibe beleállítottam és alulról a saját gyári tömlőcsatlakozójával rögzítettem. Először egy lapra rögzítettem ami a hordó két oldalsó peremére támaszkodott rá, de a pumpa gerjesztette rezgéseket nagyon átadta a hordónak amitől elég hangos lett az amúgy nagyon-nagyon halk pumpa. Így most a szivacs ezeket a rezgéseket elnyeli.
 
 
Villanyvezeték….na igen, ez egy nagy kérdés volt, hogy levágjam-e a 18.000,- -es, 3év garival rendelkező pumpa villásdugóját és egy pillanat alatt megoldjam ezt a dilemmát egy kábelátvezetővel. Viszont, mivel ez túl egyszerű lett volna és ugyanakkor szívás is, ha véletlen kifogok egy hibás pumpát, inkább kerestem más megoldást.
A korábbi varriációt nem részletezném, de a végső megoldás egy akkora kábelátvezető lett amin átfért a közel 40mm széles villásdugó. Mivel viszont a vezeték csak 5mm vastag a szigetelés nem volt az igazi.:) Erre azt találtam ki, hogy fogtam egy danamid rudat és kiesztergáltam belőle nagyjából a kábelátvezető negatívját, majd félbevágtam és kinútoltam a közepét, hogy a vezetéknek is meglegyen a helye. Viszont a danamidot nem olyan egyszerű ragasztani pláne nem úgy, hogy az tömítő ragasztó is legyen és a víz alatt is tartson. Erre sikerült apukámnak megoldást találnia, mivel a villanyszerelésnél használnak vmilyen puha, papírszalagos tömítő szalagot, ami hő hatására felpuhul és hozzátapad mindenhez. Ez lett végül a jó megoldás, mert tapad is rendesen és az 1mm-es vastagságával tömít is. Kényes pont volt, de végül ez is szuper lett.
 
 
A másik ilyen kényes pont a hordótető szigetelése.
Azért vettem ezt a csatos hordót, mert állítólag a piros csavaros tetejűt nem lehet annyira meghúzni, hogy az szigeteljen.
Alapjában ez a kék csatos hordó nagyon jól szigetel, de ami számomra a mai napig hihetetlen és nem bírom felfogni, hogy az akváriumból a 1”-os csövön olyan erővel jött a víz a hordóba miközben a pumpa 2000liter/órával nyomta a vizet vissza az akváriumba, hogy a hordó kék ~3-4mm vastag PVC tetejét úgy felpúposította,(normál nyomás nélküli állapothoz képest ~+10-12mm) hogy azt tenyérrel nyomva is nehezen tudtam visszanyomni!(és nem én vagyok a gyenge:) ) Gyári szigeteléssel nem várható el, hogy ilyen körülmények között szigeteljen a hordó, így először megpróbáltam azt amit mások is egy ~5mm vastag madzagot raktam a tömítőgumi alá. Ez nem igazán vált be, pedig alig bírtam lezárni a csatot. Végül az lett a megoldás hogy a hordóba lejutó vizet lefolytottam úgy, hogy a hordóba vezető szívócsőre http://www.akvarista.hu/index.php?oldal=42&uid=27332&cmd=show&id=3119
annyi lyukat fúrtam ami nagyjából megegyezik a pumpa visszapumpáló teljesítményével, így a hordó minimális nyomás alatt van. Azért kell a nyomás , hogy a pumpát ne fogjam vissza.
Segítség képen, ha vki ilyen szűrő építésére adná a fejét megjegyezném, hogy azt a javaslatot kaptam(szóban és netről) hogy a szűrőbe vezető cső legyen eggyel vastagabb, mint a visszanyomó cső. Ez ekkora szűrőnél nem igaz!(lásd fentebb az erejét) Lehet, hogy egy kis külső szűrőnél a maga 12-15mm-es csövénél jó megoldás, de a 20mm-es(3/4”-os) visszanyomó ághoz nem kell 25mm-es(1”-os)szívócső.
A hordóba és a hordóból ki- és befolyó csövet a korábban kigondolt locsolótömlő helyett a mosó,-mosogatógépekhez használatos kifolyó csőre cseréltem, mivel 80cm-200cm-ig nyújtható, nagyon hajlékony és bírja a nyomást is ráadásul a két végén gumis gyári csatlakozó van amit nagyszerűen lehet rögzíteni AWAB bilinccsel a 3/4”-os idomokhoz.
A pumpát beállítottam ~1500l/órára aminek a tényleges vízszállítása 1000l/óra körül lehet. Mivel azt akartam, hogy a vízáram az akvárium minden szegletébe eljusson szükség volt erre a vízszállításra, viszont a baciknak meg a lassú vízáramlás kell, ezért is kellett a nagy hordó, hogy a keresztmetszet miatt a hordóba lelassuljon a víz és alacsony legyen az átfolyási sebesség. Nem mondom, hogy tökéletes lett, de ha minden igaz akkor 13cm/perccel halad a hordóba a víz, ami a max. 30cm/perchez képes nagyon jó és az ajánlott 5-10cm/perctől sem marad el nagyon, ráadásul a kapilláris járatokban ez sokkal kevesebb.
Szóval jó lesz ez, főleg ha 1évig hozzá sem kell nyúlnom.:)
 
 
Belvilág
 
Mint azt írtam nem voltak konkrét elképzeléseim, csak növények és halak, kb. ennyi.
Szóval raktam 3-6mm-es kavicsot aljzatnak, 2db mészkő sziklát ami ~10éve várta a sorsát, mert még vmikor 2002 környékén hoztuk az Adriáról erre a célra. Féltem, hogy majd bekeményíti a vizet, de semmit nem keményít. Talán azért, mert nem bányászott mészkő volt, és az évmilliók során a sósvíz megtette a hatását. Nem tudom.:)
Szőlőtőkéről is sok rosszat olvastam, de legalább annyi ellenpéldát is, így ez is rám várt, hogy leteszteljem. Nem csalódtam egyelőre.
A kivágás után 1-1,5 hónappal kifőztem, ázott az akváriumba ~2hétig majd elsüllyedt. Lett rajta vmi vastag nyálkás fehér penész amit, egy akvarista társamtól kapott 13db RC 3-4nap alatt kétpofára tömve lezabált és azóta sem jött elő. Cserébe úgy telerakták az aksit az RC-k, hogy az csuda.:)
A színét nem ereszti, csak félévente kell róla a fekete bevonatot lemosni és akkor jó lesz.
Növényekből, ami jelenleg is megvan még az a valiznéria, fodros vízikehely, törpe bacopa, anubias nana és egy gömbmoha. Az Ophiopogon kyoto-val kicsit átvertek, mert mint kiderült mocsári növény, de elajándékoztam, és sztem a pervulával is ez lesz a helyzet, mert nem akar rendbe jönni.
 
Hát ennyi az én akváriumom története.:)
 
Rakok fel majd képet több oldalról is, de most csak ennyire tellett.
 
 
Azért vettem a fáradságot és írtam le az akváriumom történetét, mert nekem is sokat segítettek az ilyen blogok és bár így is voltak bőven-bőven nehézségek, és egy-két dolgot máshogyan csinálnék, nem bántam meg és egy gyönyörű dísze lett/lesz a lakásunknak ez az akvárium.
Remélem ezzel a bloggal sokaknak segítek én is.
 
Köszönöm mindenkinek a segítséget !
 
----------------------------------------------------------------------------
Folyamatosan egészítem ki a blogot, mert nem jutott azonnal minden eszembe.
Az új részeket pirossal kiemelem amik 1hét múlva feketék lesznek, csak ha vki már olvasta és kíváncsi akkor ne kelljen átrágnia az egészet, hogy mi változott.
 
 
 
 
 
 

33. blogbejegyzés
Júniusi jövevények

Nyári halak, na nem csak kerti tóba...
Elég rég jelentkeztem már új bejegyzéssel, egy maláj beszámoló résszel adós is vagyok, de had takarózzak azzal, hogy nyár létére rengeteg munka akad, a héten 4 import is volt, viszonylag szépen fogynak a szokatlan, vagy épp letűnt halfajok, így most néhányat bemutatnék a legérdekesebbekből röviden...Tényleg futólag, csak úgy a készlet erejéig, némelyikről lehet, hogy már korábban is írtam, de legalább látszik, hogy oda vagyok értük...
Az akvarisztikának ugyebár van az ága, amely a nano irány felé megy el, minél kisebb, de mégis mutatós akváriumok, mohákkal, 1 centis halakkal, extra átlátszó üveggel... És van az az irányzat, ahol a lényeg a Hal. Nagy, üres akvárium, 1-2 nagyméretű Hallal. Legyen az akár egy ázsiai arowana, egy pár rája vagy éppen sokúszós csuka csapat, esetleg flowerhorn de az esztétikai érték, és egyben a valós anyagi érték is csak az állatban rejlik. "Petfish". Valahogy nem is várja el az ember, hogy ezek ára egy neonéval legyen azonos szinten, míg azért egy japán vagy holland medencére is könnyedén elkölt az akvarista annyit, amiért egy monstrumot is megvehetne.
 
Úgyhogy most a lista elején néhány olyan állat áll, ami egy állatkertben is megállná a helyét, mégis hobbisták számára is könnyen tartható, amennyiben az élettér megfelelő nagyságú.
 
Protopterus sp. Tüdőshal / Gőtehal
Még egy maláj nagykerben láttam ezeket a halakat, noha exportra sosem kínálták, de a helyi kereskedők számára folyamatosan készleten tartják őket. Mivel akváriumban szaporodásuk nem jellemző, szinte kizárólag nigériai importból kerülnek akváriumba, meglehetősen változó minőségben és gyakorisággal. Most 3 példány került csak hozzám, két bébi és egy 40cm körüli egyed. "A maga nemében egy szép hal"... a maga nemében. Természetfilmeken látni néha nyári álmot alvó tüdőshalakat, amint az iszapba ágyazódva várják az esőt és a kiszabadult, nekem ez mindig is tetszett, de valahogy kevés indok arra, hogy tartsam őket. Nagyon hosszú életűek, 30évnél is tovább képesek fejlődni, mégnem a méter feletti testméretet is elérik. Azért is maradhattak fent alkalmazkodóképességük mellett, hogy mindent megesznek, ami túl nagy nekik, azt megrágják, ami megfelelő azt rögtön nyelik, válogatás nélkül, a gondozó ujjaira is rákaphatnak. Sok dolgot lehet olvasni róluk, attól kezdve, hogy a kicsik még külső kopoltyúval lélegeznek (akárcsak a Polypterusok), addig, hogy milyen rendkívüli védelmi intézkedéseket tesznek az ausztráliában honos faj fennmaradásáért. Aki ilyen halat tart, hamar tisztában lesz ezekkel, elkönyvelve, hogy ez valami nagyon más, mint amit korábban megszokott...
 
Phractocephalus hemiolipterus
Egy másik, kedves, szerintem gyönyörű monstrum. Eddig valahány börzére vittem ki belőlük, mindig elkeltek, ha máshogy nem, akkor kupecek vásárolták fel őket. Általában, ha egy vevő megkérdezi, hogy és ez a harcsa mekkora lesz? A válasz az, hogy pont akkora, mint a gazdája... Ennek ellenére pl. egy trópusi üvegházi tavába  ideális választás lehet. A legnagyobb általam eddig tartott példány nagyjából 60cm-es volt, és engedte, hogy az ember megsimogassa a fejét, mint valami vizi cica... Catfish...A másik véglet a kis 5-6centis ivadékok, amikből rendszeresen érkezik hozzám. Ekkorán még viszonylag védtelenek, nagytestű sügerek ivadékai nem egy alkalommal tettek már kárt az azonos méretű harcsákban. Viszont nagyon gyors a fejlődésük, a 30-40centis méretet, napi etetés mellett fél-egy év alatt elérik, átlag heti 1 centit növekedve! Csak táppal bírja az ember...meg néha társhalakkal... Ami a száján befér, az eltűnik... legyen szó akár márványsügérről vagy kis rájáról. A faj szerencséje, hogy viszonylag drága, ergó nem túl gyakran importálják őket a nagykerek sem, így nem jutott a cápaharcsa ivadékok sorsára, hogy 20 literes akváriumokban is nyomorgatásra kerüljenek.
Dél-amerikában, ázsiában főleg horgászhalként ismertek. Az ipari tenyésztésükön magyar kutatók is dolgoztak korábban.
 
Boulengerochromis microlepis
Az angolok néhol csak óriássügér néven emlegetik, ezt a rokonságában egyedülálló, ősi halat, amely a Tanganyika tó endemikus faja. Az alakja, vékony faroknyele, könnyed gyorsulása, zöld színe teheti tetszetőssé ezt a monstrumot. Már az 1800-as évek végén leírták, mint Tilapia fajt, nem véletlen, hiszen a tó európai felfedezőinek is szerepelt már az étlapján.
Tanganyika tavi filmeken, nat. geo. alkotásokon emlékezetes jelenet, ahogy az ikráit védő microlepis pár elhajt egy teknőst, de még a kameramantól sem riadnak különösebben vissza. Ez a tanganyika tó egyik legnagyobb díszsügér faja (A rendszertanilag távoli Lates fajokat nem említem), fiatalon leginkább egy pici enantiopusra hasonlít, szürke, vézna hal, néhány sötét folttal... Ekkor még kedvelik is a talaj közelségét, majd idővel, ahogy fejlődnek, úgy zöldül, sárgásodik és válik terrorhallá... Nálam jelenleg egy 12-14 centis egyedekből álló 6 fős csapat van, ázsiai tenyészetből származnak, egy cseh importőrön keresztül jutottam hozzájuk. Szó szerint napi 1 marék granulátumot fogyasztanak el piranhákhoz illő vehemenciával, aminek eredményeként mint egy vemhes molli, úgy kikerekednek néhány órára. Szögletes pocakot növesztve. A fejlődésük napról napra látható, két villanyoltás között is pár mm-el vagy tizeddel, de nagyobbak lesznek! 15cm körül már a zöldes árnyalat is kezd megjelenni rajtuk. Hoztam be néhány ivadék példányt is, ők szinte azonnal gazdára leltek, ezt követően az érdeklődők száma erősen megcsapant, valahol ez jogos is, hiszen 800 liternél kisebb medencében nem igazán érdemes foglalkozni velük. Pár éve egy debreceni akvarista akart beszerezni belőlük, díszmedencés projekthez, akkor még nem sikerült beszereznem őket, legfeljebb holland vonalból, most épp viszonylag biztos forrásom van rájuk, fedett, tavas tenyészetekből, de szerintem már nem sokáig lesznek ennyire jól elérhetők... Maximális méretük 90-100cm körüli, tömegük 6kg is lehet. Akváriumi szaporultokról találni leírásokat, eszerint már a 30 centis halak is ivarérettek. Ikráik száma pedig a közép-amerikai sügérekéhez mérhető.
 
Cichlasoma umbriferum
Cichlasoma, Caqueta, Petenia vagy bárhogy is hívják, egy dél-amerikai gigász...Európába főleg úgy kerül, hogy kolumbiából származó kék akara szállítmányokba keveredik bele az ivadékuk, valahogy így juthatott a német tenyésztőm is hozzá az ő halaihoz.
Fejlődésük nagyon gyors és ivarérettségükre egy óriási kubai sügérre kezdenek hasonlítani, kékeszöld pikkelyzettel, vörösesbarna fejjel. 3 éves korukra 50-60cm-es méretet is elérhetnek, az idősebbek pedig akár 5kg-osak is lehetnek.
A nálam lévő növendékek leinkább márványsügér módra viselkednek, nem túl agresszívan, inkább megbújva, de jó étvággyal táplálkozva. Egymást egyáltalán nem bántják még. Itthon nagyon gyanús, hogy mintha pár éve a Pán-Amerika stúdióban lett volna 1 növendék pár a fajból, de azt leszámítva, ez volt az első eset, hogy találkoztam velük.
 
Polycentrus schomburgkii
Dél-amerikai tüskés sügér, Gvajanai levélhal, Törpe levélhal...Zsilinszki már írt róla, ehhez képest most is csak harmadik alkalomal jutottam a fajhoz, amely inkább az orosz akvaristák körében népszerű. Kis termetű, könnyen szaporodó hal, amely apró élő eleség igénye miatt mégis csak kiszorult az akváriumokból. Kevesek mernek próbálkozni velük, pedig jóval könnyebb a tartásuk, mint a többi levélhal fajnak. Aki többet akar róluk olvasni, irány a Horn-Zsilinszki :) Megéri!
 
Steatocranus tinanti

Ismét egy olyan faj, amit a többség már csak könyvekben lát. A kazuárfejű sügér laposkúszó rokona, amely alkata dacára félelmetes tempóban képes rövid távon a háló elől menekülni. A hímek fején a kazuárokéhoz hasonlóan idővel búb alakul ki, viselkedésük, tartásuk nagyon hasonló. Erősen oxigénigényesek, a 6 órás szállítás is érezhetően megviselte már őket. Mivel egy cseh tenyésztő közel 30 párral állt rá a fajra, bizakodhatok, hogy a későbbiekben is lesz belőlük kínálat, noha az első fészekaljból került most hozzám egy kis csapat.
 
Fátyolos neonhal
Nem egy igazán új, viszont mégis inkább csak az utóbbi időben hozzáférhető tenyészváltozata ez a kék neonhalnak (P. innesi), amely talán a narancs és az albínó kivételével minden variánsból ismert. Hosszú ideig az a hír járta, hogy nem érdemes vele foglalkozni, hiszen csak egy tenyésztő van európában aki csinálja őket, hiába vettek belőle sokan, senkinek nem szaporodott, nem örökítette az úszókat stb.... Aztán valahogy a fátyolos gyémánt neon, fátyolos arany neon megjelenésével ez a balladai homály eltűnt a változatról, noha hazai tenyésztőt Még nem ismerek, szélesebb körben elérhetővé vállt...Igaz, egyáltalán nem kommersz neonhal áron.
 
Piros almacsiga "Ampullaria sp. Tomato"
Ez már a tizenkettedik almacsiga változat, ami hozzám került(barna, sárga, óriás, kék talpú barna, kék talpú sárga, fekete, fehér, kék, zöld, rosa, lila), így nem tudom kihagyni a mostani listából sem.
Az Aquarium Glaser Gmbh. korábbi kínálatából kért egy megrendelőm 10 egyedet, ám akkor csak 1-et kaptam, leginkább sárgarépára vagy mézre emlékeztető színű sárga almacsigát, magas összegért. Most az újabb rendelésnél már egy kicsit több egyed érkezett, ezek már határozottabb piros színűek, csak a friss növekedési vonal környékén sárgás vagy enyhén szürkés a házuk. Nem látszik, hogy közük lenne a barnából szelektált rosa vagy lila változatokhoz, de elsőre valahogy ellenállóbbaknak is tűnnek ezeknél. Remélem, hogy rövid időn belül ez a szín is továbbszaporításra kerül itthon.
 
A lista végére még az egyik kedvenc killim kerül. Szerintem elég lesz figyelemfelkeltésre egy kép is, a tartása nem túl nehéz, a tenyésztésére figyelni kell, de állítólag egyáltalán nem ödöngősség...
A nap kérdése, mi van a képen? A leggyorsabb, legpontosabb megfejtő (nem csak 2 szóból áll a név!), ha szeretne, kap egy akvarista kártyát, ingyen postázva (találtam még egy darabot itthon!)... A hirdetéseimben nem érdemes keresgélni, nem tettem még fel eladásra, saját részre tartogatom őket.
Mi ez a hal?



Helyesírás ellenőrzés, saját fotók feltöltése, még néhány órán-napon át folyamatban. Lehet, hogy 1-2 új faj is felkerül...


Akkor folytatás... Egy számomra teljesen új törpesügér... Amelyet valahogy a cseh tenyésztők sem szoktak kínálni, legfeljebb a "peru blue" változatot, de itthon is csak elvétve látom.
Apistogramma bitaeniata, vagyis Apistogramma kleei, összemosva AbK.

Erősen lágy, savas vizes, félénk, peruban honos törpesügér, amelyből egy csapat vadon befogott növendéket sikerült hozni 2 megrendelő számára 2-2párt + egy párt magamnak. Az Apistogrammákról kevésbé ismert, hogy "A" számokkal jelölik őket, akárcsak az L-es algaevőket és C-s páncélosharcsákat, csakhogy az A-s jelölés egy kicsit szisztematikusabb... Az egyes fajok variánsai sorban szünetnélkül követik egymást és egy hal csak 1 kódszámot birtokolhat. Így a bitaeniatak leírt változtai az A211-A216 közötti számokat kapták meg, ebből is általában 211-nek szokták tekinteni a kleei-t.

A Horn-Zsilinszki könyv halaiért rajongok, már csak azért is, mert sokat közülük ma már szinte képtelenség, vagy legalábbis kihívás beszerezni. Egy ilyen kis szépség a Guatemalai pontyocska is, vagy P. amates


Annak ellenére, hogy időnként meglepően sok vad elevenszülő fogaspontyot keresnek nálam, ez a faj valahogy heteken át nem akart gazdára találni, mígnem egészen Borsod-Abaúj-Zemplén megyéig kellett utazniuk egy tenyésztőhök. Lehetne rá mondani, hogy semmilyenek, pedig a tetalkatuk nem megszokott, inkább aranyos, mint valami tömzsi límiák színes úszószegéllyel.

Mára alighanem ennyi, elakadtam, hogy vajon a nikaraiguai sügérről írjak e vagy a corydoras weitzmanni csapatról esetleg a Sturissoma panamensékről?... Majd valamikor folyt. köv. Jövő péntekre malajziából várok egy új penangi diszkosz szállítmányt, míg hétvégére cseh-német kiruccanást tervezek. Addig is akvárium ragasztás gőzerővel.

34. blogbejegyzés
Muslica gyűjtés

 Az ötletet néhány évvel ezelőtt a garázsbéli állapotok adták.
A ládákba betárolt almából a nagyon hibásakat üres 5 literes üvegekbe dobáltam azzal a céllal, hogy majd a kerti komposzt halomba kerül. Úgy két hónap múltán – egyebek keresgélése közben – odébb tolva az egyik üveget, apró legyek garmada rebbent ki belőle.
No nézd csak –méláztam – nem szüret után vagyunk, meg nem is a pincében! Szemügyre véve az üvegeket konstatáltam a sok legyecskét, bábokat és maradványaikat. Mit szólnának hozzátok az üveglazacok meg a ferdén úszók? – méláztam tovább.
 
Másnap egy kilukasztott közepű kartonlappal és egy átlátszó PET palackkal célirányosan mentem a garázsba. A kartonlapba illesztett palackot az üvegre szorítva és az üveg oldalát paskolva a felrebbenő muslicákból jócskán sikerült összefognom. Bár a zárókupak rácsavarásakor néhány megszökött, így is néhány tucat példány igyekezett szabadulni a fény felőli oldalon. A lezárt palackot a fagyasztóba raktam, hogy majd az esti etetéskor tesztelhessem a hatást.
A halacskáim kezdetben csak kíváncsian méregették az eddig nem látott, felszínre pottyant jövevényeket ám néhány bátrabb társ próbálkozását látva hamar belemelegedtek a legyecskék összefogdosásába.
A továbbiakban rendszeresen próbáltam „fejni” az üvegeket halaim nagy örömére.
 
 
A kartonlap hamar megadta magát, nem bírva az ismétlődő alkalmazás terheit, így többrétegűre (hűtőszekrény csomagoló kartondobozából vágva) kellett cserélnem. A termelékenység fokozására váltakozó sikerrel próbálkoztam más edényekkel is (desztvizes palack, SPARos vödör), illetve konyhai használatra (ami kisebb összetűzéshez vezetett) 1 literes fagyis vödörrel. A legeredményesebb gyűjtés a nyári-ősz eleji gyümölcstermő időszak a kerti körülmények között a fák alól összedobált hullott/túlérett gyümölcs segítségével.
 
A begyűjtött adag aztán mehet 5-10 percre  -18 C fokos fagyasztásra és bármikor felhasználható etetésre /csak fagyasztva tárolható! Külön patent fedelű edénykében hetekig tárolható (szagmentesen) az egyéb fagyasztott eleség mellett. Sajna december dereka-végére rendre elfogy a fagyasztóba tárolt mennyiség.
A kezdeti primitív technológia alapjaiban megmaradt, amint az alábbi képekből is látható:
konyhai használatra 1 literes fagyis
12 literes a kertben
 
 
 

35. blogbejegyzés
Cichlasoma festae

Cichlasoma festae (Boulenger 1899)
 
 
Szinoním nevei: Amphilophus festae, Heros festae, Herychthys festae, Nandopsis festae
 
Elterjedési területe két folyóra korlátozódik.
 
Esmeraldas folyó Ecuadorban,
http://www.youtube.com/watch?v=tNomq8gGkI0
 
Tumbes folyó Peruban.
http://www.youtube.com/watch?v=ASV6ZE8F9dQ
 
Most egy olyan halról próbálok valami használhatót összehozni, mely mindig egy álom volt beszerezhetetlensége okán. Többször próbálkoztak már kollégák festae növendékek beszerzésével, de eddig mindig uropthalmusok érkeztek helyettük. Növendékkorban szinte lehetetlen megkülönböztetni a két fajt egymástól.
 
 
 
Összekeverhetőség elsődleges oka a hasonló színezet, illetve a függőleges fekete csíkozottság. Egyértelmű különbség a két faj között a második és harmadik fekete sáv Y alakja a festaénél. Az uropthalmusnál a vonalak nem találkoznak. A függőleges sávokat is érdemes megszámolni, a festae-nél 9,- míg az uropthalmusnál 8 sáv látható. Egy harmadik különbség a a farokúszó előtti szemfolt méretkülönbsége.
 
 
 
 
Halunk a végletek hala.
-Az egyik legnagyobb sügér amit még akváriumban lehet tartani. A hímek elérhetik az 50 cm-et, de nőstényeink is megközelítik a 30 cm-es testnagyságot. Természetesen ehhez megfelelő méretű –több ezer liter- medence és kiváló minőségű táplálék szükséges.
-Az egyik legszínesebb hal, ami beszerezhető. Hihetetlen piros szín, intenzív fekete sávokkal elválasztva, közben kék foltok és az arc, ami leírhatatlanul hozza a piros szín minden árnyalatát. (perui változat) A hím kékes zöldes árnyalata szintén leírhatatlanul gyönyörű. A legjobb fotótéma.
http://www.brentsmith-photography.com/media/6a10fa94-59bf-11e0-a02c-bf101f99d7a2-cichlasoma-festae
A hím visszafogott szépsége talán még fantasztikusabb látvány, mint a nőstény „harsány” vöröse.
-Az 5 legagresszívebb akváriumban tartott sügér közé sorolják, nem alaptalanul. Ezeket a halakat legjobb egyedül, vagy párban tartani. Angol neve red terror.
 
 
 
Ahhoz hogy ivarérett korukban legalább 1 pár halunk megmaradjon, mindenképp szükséges 6-8 db növendéket vásárolni. Amint elérik a 12-13 cm-es nagyságot –ami ivarérettségük kezdete- és kiválik egy pár, a többi halat el kell távolítani az akváriumból.
Ideális párnál a hím nagyobb a nősténynél, ennek azért van jelentősége, mert nőstényünk, ha nem érzi hímünkben a rátermettséget, a dominanciát, képes őt halálra üldözni. Ez az egyetlen faj, ahol a nőstény messze agresszívebb, mint a hím.
2011. október
Brekknek köszönhetően hozzájutottam egy kb 17-18cm-es gyönyörű párhoz.
http://www.youtube.com/watch?v=ir4RU9P92Kk&context=C3d3d0b2ADOEgsToPDskKlStMeEL2TzcKc-aQqLZqo
Sajnos nem túl jó a videó minősége, de egyenlőre nem tudtam jobban csinálni.
 
Megérkezésüket követően egy külön akváriumot kaptak, amit előzőleg teleraktam gambusiával és Xenotoca eisenivel. Elsődleges célom az elevenszülőkkel az volt hogy valamivel elvonjam a figyelmüket egymástól. Másodsorban, ha ezekből a halakból eltűnik pár db, az csak a javukra válik. Sajnos egyik elképzelésem sem hozta a várt eredményt. A betelepített elevenszülőkből 2 db eiseni tűnt el, nőstényem pedig folyamatosan kergette a hímet. 6 napig a hím próbált észrevétlenül meglapulni valamelyik sarokban. A hetedik nap reggelére hirtelen felcserélődtek a szerepek. A nőstény menekült a hím elől, elbújt egy cserép mögött és ha csak egy pillanatra is előmerészkedett, a hím heves mozdulatokkal visszazavarta a sarokba. Érdekes módon a hím egyszer sem ért a nőstényhez, testi sérülést nem okozott neki. Annak ellenére hogy a nőstény az ezt megelőző időszakban láthatóan megtépte az úszóit.
A 9. nap reggelén végre megtörtént a várva várt ikrázás. Több száz ikra sorakozott szépen a cserép belsejében. Másnap estig hagytam hagy gondozzák az ikrákat, ekkor azonban azt vettem észre hogy nem terjed ki a figyelmük az akvárium minden lakójára. Elkalandozásuk alatt az eisenik becserkésztek egy-egy ikraszemet. Mivel az elevenszülőket csak a berendezés teljes kipakolásával tudtam volna kifogni, így az ikrákat elvettem, a festaek bekerültek a közös akváriumba és így már ki tudtam pakolni az akváriumot. Erre a döntésre rásegített az is hogy közben elrepedt egy másik akvárium és a benne lévő halakat el kellett helyeznem valahol a javítás idejére. Illetve a 11 nap alatt halaim szinte semmit nem ettek, rájuk fért egy kis pihenő a közös akváriumban. Itt volt, ami elvonja a figyelmüket egymásról, így volt kedvük enni.
Az első kilenc nap nagyon nehéz volt, többször elővettem a hálót, hogy akkor most kifogom a halakat, végül mégis hagytam, valahol éreztem, hogy nem lesz itt baj.
Eltelt két hét. Akváriumukat ismét kitakarítottam, berendeztem ízlésüknek megfelelően és vártam a megfelelő pillanatot, amikor ismételtem megpróbálhatom őket különtenni.
Kéthétig alárendelt minőségben élték életüket, csak nagyritkán találkoztak. Színüket teljesen elvesztették, aki nem tudta hogy ők a festaek, simán le uropthalmusoszta őket. Mígnem egyik reggel,- érdekes hogy mindig éjszaka történik valami – a synspilum párom által 6 hónapja védett cserepet a festae nőstény kisajátította magának. Ekkor lépett közbe a telhetetlen akvarista és halászta át a párt régi-új helyükre. Itt a nőstény az áthalászást követően két perc múlva már elkezdte üldözni a hímet és a múltkori verekedésnél tapasztalható agressziót szinte megkétszerezte a hím irányába. Bíztam hímem erejében, kitartásában, így egyenlőre hagytam őket együtt. Persze nem tudtam nyugodtan aludni, ezért éjszaka többször kimentem megnézni hogy áll a csata. Most a hím csak két napig hagyta magát, két nap után a sarkára állt. Megtépett úszóit szinte folyamatosan kifeszített állapotban tartotta. Ekkor végül nem történt ikrázás, külön is kellett tennem őket, féltettem a nőstényt.
Mostanra tudatosult bennem, ezeket a halakat tényleg külön kell tartani párban, egy csak nekik berendezett medencében, náluk nem nagyobb halakkal.
Közben az elvett ikramennyiség nagy része megpenészedett. A szokásos xardarchridin/parakil kezelés nem vált be. Így is kikelt 81 db kishal. Sajnos csak napi kétszer tudom őket megkínálni artémiával, de így is nagyon szépen gyarapodnak. 1 hét után már jóízűen fogyasztják az apróra vágott tubifexet. Mivel általában az összes dél-amerikai nagytestű sügér gyomorgyulladásra hajlamos, így egy kissé tartok a tubifextől, de e nélkül nem lehet eredményesen felnevelni egy kisebb csapatot sem. Persze van aki az artemiát követően csak száraz eleséggel sikeresen felnevel halakat, de tapasztalatom szerint életerősebb és szebb halak nevelkednek tubi segítségével. Én a tibifex fertőtlenítését sulfaguaridin nevű humán gyógyszerrel végzem. Eddig úgy tűnik bevált, mert az elmúlt pár évben a tubifex etetésére visszavezethető elhullás nem volt.
Három hetesen elérték az 1 cm-es testnagyságot és átkerültek egy nagyobb nevelő medencébe.
 
2011. december
Az elmúlt egy hónapban, próbáltam megtalálni a megfelelő helyet és az ideális társítást. Eközben a nőstényem oldalán egy csúnya seb keletkezett, -okát nem sikerült kiderítenem- a hímem pedig úszóhólyag gyulladásra utaló tüneteket produkált. A nőstény sebe két hét alatt –külön akváriumban- szépen begyógyult és átkerült az ismételten elevenszülőkkel telepakolt akváriumba.
A hím szintén kapott bactopur directes kezelést, aminek a végén gyógyultnak látszott. Visszakerült a közös akváriumba, ahol egy hétig tünetmentes volt, de ezután szintén elkezdett rendellenesen úszni. Ismételt, külön akváriumos kezelés, majd ismét visszakerült a közös akváriumba. A harmadik alkalommal, amikor betegséget „színlelt”, már gyanús volt, ezért nem a gyógymedencébe került, hanem ő is visszakerült a nőstény mellé. Egy nap alatt megszűntek a fejen keletkezett gyulladásos sebek és a rendellenes úszás. Ezt megelőzően azért még az elevenszülők mellé bekerült jó pár 10 cm-es növendék rivulatus.
Egyenlőre, -egy hét után- a társítás tökéletesnek tűnik. Halaim kivirultak, készülnek a következő ikrázásra. Jelenleg nincs kezelhetetlen agresszió, csak kisebb úszófeszítések.
 
2011. december 12.
A mai nap elhalálozott a hímem. Két napra elutaztam és amire hazaértem feldagadt mindkét szeme, ami a fejben kialakuló gyulladás oka. Gyorsan beszereztem különféle gyógyszereket, de már késő volt. Hatalmas kudarcként élem meg, mivel rövid idő alatt is a szívemhez nőtt és mondhatni, pótolhatatlan. Minden tekintetben.
Feltételezésem szerint, lágyvizes halként kerültek be az országba. A viszonylag hirtelen vízminőség változás, illetve a stressz, együttesen okozhatták halam halálát. Persze bármi lehet, erre csak egy boncolásos vizsgálat tudna megbízható választ adni. Sajnos minden import halnál megvan a kockázat, ez a megfelelő információ birtokában akár el is kerülhető lenne. Én mindenesetre folyamatosan meg fogom osztani mindenkivel azt a tapasztalati tudást, -vagy nevezzük csak gondolatoknak,- amit ki kísérletezek, vagy megtudok. Engem elkeserít minden hal halála, még akkor is, ha az nem az én akváriumaimban úszkál.
 
Két dolgot tehettem volna, amire már későn jöttem rá.
-Lágyabb, savanyúbb vízben való tartással lehetett volna kezdeni és szép fokozatosan átszoktatni őket a keményebb csapvízhez.
-Legalább egy pár hétig külön kellett volna őket tartani, náluk kisebb halakkal, pld. elevenszülőkkel. A legtöbb halfaj életében legfontosabb a reprodukció. Ennek megfelelően bele adnak mindent, egy kicsit minden ikrázásnál kiégnek. Az ellenálló képesség lecsökken és az immunrendszerük, már nem bírja felvenni a versenyt az ismeretlen baktériumokkal, kórokozókkal. Erre csak két példa. Ramirezi törpesügerek itthoni állománya szinte teljes egészében hasvízkórral fertőzött. A tenyésztő steril körülmények között tartja halait, ahol a betegség nem tud előtérbe kerülni. Amint megváltozik az élettér, -bekerül egy hobbista akváriumába- még szaporodni is hajlandók és ekkor történnek az érthetetlen elhalálozások.
Épp tegnap mesélte kereskedő barátom, a tenyésztőtől elhozott 150 db növendék ramirezi létszáma, minden nap megfeleződik.
Poecilia veliferáknál szintén hasonló lefolyású a történet. Megvesszük a kereskedésben a távol-keleti import halakat és az első szülés után már nem úszik tovább halunk. A hímek egy kicsit tovább bírják, de ők sem hosszú életűek.
Természetesen biztosan van kivétel, vannak tisztességes tenyésztők, de nagy általánosságban ezek tények.
 
Egyetlen egy dolog vigasztal az egész történetben, mégpedig az, hogy ezzel a 81 db kishallal, hosszú évekre megalapozhatunk egy itthoni festae állományt.
A kicsik mostanra elérték a 3 cm-es nagyságot. Már egészben fogyasztják a tubifexet és a különféle granulátumokat. Azt várná az ember, hogy mivel ragadozó halakról van szó, hasonló növekedesi ütemet mutatnak, mint pld. egy, Parachromis, de erről szó sincs.
Egy idő után felgyorsul a növekedésük, de most még nem túl látványos. A hímem a két hónapos ittléte alatt legalább 4-5 cm-t gyarapodott.
 
Annak ajánlom ezt a fajt, aki egy különlegesen szép és intelligens halat szeretne tartani és meg tudja neki teremteni a megfelelő életfeltételeket. Sajnos még nekem is sokat kell tanulnom, sokkal türelmesebbnek kell lennem halaimmal.
 
2012.01.21.
 
 
2012 május közepe. Egy pár darab növendék kikerült a kerti tóba, kíváncsi vagyok hogy bírják a tavi körülményeket. Általában a dél-amerikai fajok nem tolerálják a hirtelen hőmérséklet változásokat, így őket már nem teszem ki. A festae egy kissé kilóg a sorból, remélem ősszel már nem fog elférni a kezemben. :)
 
 
 
 
 

36. blogbejegyzés
Az akvarisztika a világ leggyönyörűbb és legtanulságosabb hobbija

"Az akvarisztika a világ leggyönyörűbb és legtanulságosabb hobbija" / Heiko Bleher / 



Tanulságos volt számomra a hétvége, csütörtöktől hétfőig az időm nagy részét Bleherrel töltöttem, sokat tanultam a dologból. A rendezvényért tényleg brutális árat fizettem, de ezért cserébe legalább jól éreztem magam a programokon, találkoztam régen látott akvaristákkal.

Amikor meghívtam Blehert az egyik fő mozgató rugó az agyamban az volt, hogy vajon mi van a világban máshol, mennyire is vagyunk lemaradva? Hogyan, mit csinálnak más országok, ahol sok hobbi akvarista van?

Lelőnném a poént előre, egy jó hírrel elütve a keserű élt:
"Mindenki, aki az akvarisztikával komolyan foglalkozik, degeszre fogja keresni magát, olyan sokat fejlődhet a magyar akvarisztika, olyan nagy lehetőségek állnak előtte, ha végre valahára, elkezdenének tenni érte!"

Néhány érdekesség:
_________________________________________
"Édesanyám egyszer azt mondta, ha a világban recesszió lesz, ha válság lesz, na akkor jön majd el az akvaristák igazi ideje, akkor fog ez a hobbi igazán szárnyalni!" /Bleher/- ahogy innét az összes idézőjeles szöveg is//

A vicc, hogy évtizedekkel később, de igaza lett az anyukának. Amerikában, mióta vállság van, az akvarisztikai szaküzeletek forgalma rekordokat döntöget, a magyarázat szerint, egyre több embernek nincs munkája, egyre több időt töltenek otthon az emberek, és így egyre több idejük marad az akváriumaikra. Ez az "iparág" pedig abból él, hogy a nagymama megveszi az unokájának az első pár guppit.


Kontra nálunk, a válság ideje alatt az akvarisztikával is foglalkozó kiskereskedések 40%-a megszűnt. De még az akvarista egyesületek taglétszáma is 80-90%-al csökkent!

__________________________________________

"Az akvarisztika manapság csak ott Nem fejlődik, ahol nem tesznek érte!"
Az elmúlt 20 évről alkotott véleménye, az észlelt változások fordításába már nem is mennék bele...Nem tartunk már ott, ahol 94-ben.
___________________________________________

"Az embereket rá kell ébreszteni arra, hogy ha az ember a halak igényeinek rendezi be az akváriumot, akkor azt könnyű lesz fenntartani
Az embereknek ötleteket kell adni, be kell mutatni, hogy ez egy szép dolog!"
____________________________________________
"Az usában volt egy cég, aki 40 000db csomagolt akváriumszettet adott el egy évben, minden ismertetés, plusz információ nélkül... Majd tartott egy felmérést, hogy egy év után hány darabban tartanak még halakat?
Mit gondolsz, hány százalék nem dobta ki, vagy rakta a garázsba a medencéket?

Mindössze 1-2% volt az, aki még akvarizált ezen vásárlók közül egy év elteltével! A többi egyszer, kétszer, esetleg 3x is újratelepítette az akváriumot, mielőtt elrakta volna porosodni"

Ennyire sokat számít az információ! /És a jó minőségű díszhal./
 
___________________________________________


"Amikor az 1970-es években Prágában jártam, az a hír járta, hogy az országban 400 000 díszhaltenyésztő tevékenykedik. Többnyire 10m3 körüli 1 maximum 2-3 fajjal foglalkozó, hozzáértő tenyésztők... Mára Csehországban talán 4 000-en maradtak közülük"


"Az 1970-es években még voltak ilyan tenyészetek nyugat-európában, mint ahol ma jártam Magyarországon, kis vízmennyiségben, sok fajt, a helyi boltok számára közepes minőségben, sokat, olcsót termelni. Akkoriban még bármit el lehetett adni. A 80as években is volt még néhány, ám ahogy a piac szűkült és nőtt az import, csak a nagyon minőségi termelők tudtak fennmaradni, vagy azok a hobbi akvaristák, akik munka után pl. zebra plekót tenyésztenek, és jövedelemkiegészítés, vagy a 150m3-nél nagyobb 2-3 fajra specializált tenyészetek. Egész egyszerűen nem létezik középút! De a minőségi díszhal ma is bármekkora tételben eladható!"
Ma hazánkban, talán 15-20 olyan díszhaltenyésztő van, aki ténylegesen ebből él, import, felvásárlás stb. nélkül. Ezek egy része is exportra termel, hivatásos tenyészetekből kikerülő "magyar hal" gyakorlatilag nem létezik.
____________________________________________

"Malajziában legalább 400 Nagy diszkosz tenyészetben jártam eddig, noha ezekből csak néhányból vásárolnék... de gondolnád, hogy még Iránban, Üzbegisztánban, Kirgizisztánban is vannak profi/hivatásos tenyészetek?"


Ma hazánkban 50 körülre tippelem azon akvaristák számát akik diszkoszhalat szaporítanak, ikráztatnak, felnevelnek. Ugyanakkor egyetlen olyat sem ismerek szerte az országban, aki professzionálisan, diszkosztenyésztésből élne meg. Valószínű, hogy ezért is volt elhamarkodott dolog versenyben gondolkodni.
____________________________________________

Viszont engem mindez csak tovább tüzel.

El kell és egész biztos, hogy el lehet érni azokat is, akik ha meghallják az akvarisztikát, vagy a díszhalakat, haltartást, akkor az üveggömbben üveggolyók felett tartott aranyhalat képzelik el, aminek néha szórnak be valami lemezeket és leöntik-felöntik a vizét időnként, kisuvickolva a gömböt. Esetleg a gyerekkorukban volt 10 literben egy pár guppijuk, néhány szál növénnyel, amik aztán "annyira szaporodtak megállíthatatlanul"....
Nem tudok én semmi csodát, sőt, extrém lusta vagyok, örülnék, ha már minden ötletem le lett volna lőve... minden kritika közepette is full respect mindenkinek aki úgy érzi, tesz ezért. A növényes akvaristáknak, a garnélásoknak, a popularizálást végző nyílt oldalaknak stb.

Ahogy személyes találkozásunkkor Mccannon javasolta, felvettem a kapcsolatot több magazinnal, újsággal, hátha esetleg leközölnének néha az akvarisztikáról szóló írásokat, bemutatókat, cikkeket. Csak 1-1 szép akvárium fotóját, listával, hogy mi is került bele, mióta üzemel... Nem reklámanyagként, nem fizetett hirdetésként, nem megnevezett szerzővel, nem azért hogy bővebb infók az XY kft-nél vagy klubbnál vagy weblapnál...

Mindössze azért, hogy egyre többen vegyék észre, hogy egy akvárium nem akkora nyűg, ámde annál szebb dolog! Ha valaki további ilyen kontaktokkal rendelkezik, keressen meg mindenképp!


A májusi börzén szeretném kihasználni az aranyhal-koi szezont ahhoz, hogy olyanok is eljöjjenek, akik nem akvaristák, de van kerti tavuk, szeretik a növényeket stb. Szeretnék akár még kaktuszgyűjtőket is bevonni, vagy más hobbistákat.


De ha ez nem sikerül, és csak az akvaristák találkozója lesz, akkor is megéri már nekem a szervezkedés.


Elöljáróban, a tervekről. Május 13 vasárnapi nap, nem sokkal a fizetések után. Megrendeltük már a derült, napos időt és 24 fokot is hozzá. A helyszín változatlan. Kultúrált környezet a belvárosban, parkolási lehetőségekkel, vízzel, árammal miegymással.
Terv díszhalbörze lenne, de mivel adott az előadóterem, nagy vászonnal, projektorral, jó hangosítással, ezért kihagyhatatlan a lehetőség. Felkértem Bazsa Gábort (akinek a hajdani Ancistrus-os, algaevős videóját sokan láthatták itt az oldalon), valamint Lukács Lászlót (Sügérföld.hu), hogy tartsanak 1-1 előadást, a jelen terveim szerint 2 óra időtartammal (1-1 szünettel, csúszás nélkül).

Bazsa szeretne az ő történetéről mesélni, hogyan kezdte az akvarisztikát, és 30 év alatt, számtalan díszhalfaj tenyésztése mellett, több tenyészetet is felépítve, hogyan jutott el a mai szintre, amikor is egy nagyon magas minőségű halairól ismert tenyésztő jut az eszünkbe a neve hallatán. Magát még most is, ennyi tapasztalattal is félszeműnek vallja az akvaristák között. Na de a vakok között... :) És van oka a szerénytelenségre!


Lukács Lászlóval noha személyesen először egy olyan témáról beszéltünk, hogy a hazai afrikai sügeres akvarisztika hogyan is fejlődött, hogyan alakult ki, mi tette népszerűvé az afrikai nagy tavak halait, kik voltak az első tenyésztők stb.  Utólag inkább egy a blog elején írtaknak megfelelő előadásra kértem, hátha nem csak szak-akvaristák lennének jelen... Az előadás pontos felépítéséről, témájáról még egyeztetnünk kell.  Miszerint, hogyan lehet és kell élethűen, a halak igényeinek megfelelően egy igazán szép afrikai sügeres akváriumot létrehozni? Mely fajok, mely élőhelyek, mely akvárium méretek azok amelyek egy látványos, szerethető, megfigyelhető eredményre vezetnek bármely lakásban?! Egyáltalán lehet szemet gyönyörködtető egy afrikai sügeres akvárium? Akkor miért van ezekből egyre kevesebb?


37. blogbejegyzés
Interzoo

Múlt hét csütörtök és vasárnap között került megrendezésre Nürnbergben a legnagyobb európai kisállatos szakmai vásár az Interzoo.

A legfrissebb adatok:
1539 kiállíó cég (3%-al több, mint 2 éve), amelyek 79%-a  külföldi (az amerikai és ázsiai cégek részaránya nőtt a korábbiakhoz képest)

37 000 látogató (115 országból), amelyek 65%-a érkezett németországon kívülről. Meglepő, ezek között pl. az orosz látogatók magas aránya.

Kutya-Macska felszerelések-Állatorvosi termékek-Könyvkiadók-Magazinok-Országok szakmai szervezetei-Gyártók-Forgalmazók-Exportőrök.... Látatlanban képtelenség visszaadni, de majd talán néhány kép és videó segíteni fog. Úgy kell ezt elképzelni, mint a BNV-t, csakhogy 5x-ös alapterületen(100 000nm)!
Az Exofish és Tűzhal Kft közös csapata a nyitónapot kihagyva (ami egyébként kint munkaszüneti napra esett), péntek kora reggel indult útnak, hogy bécs legnagyobb díszállatkereskedését útbaejtve, majd a hétvégén járja be a helyszínt. Azonban mivel sikerült valamivel korábban a kiérni, egy csarnokot még pénteken sikerült megnéznünk. De ennyire nem is szaladnék előre. Május elején döntöttük csak el véglegesen, hogy hárman fogunk kimenni, így még az online jegy-elővételi időszakba estünk. A jegyvásárlás során igazolni kellett esetünkben mivel a magyar cégkivonatból túl sok információ nem derült ki, import szállítmányok okmányaival, hogy ténylegesen az állat-kereskedelemben tevékenykedünk. A rendezvény ugyanis a "nagyközönség" számára nem nyílvános. Ugyanakkor mégis egy show, ahol mindenki igyekszik a legjobb formáját mutatni és mindenki az üzleti kapcsolatokat keresi.
A rendezvényen az Akvarisztika szétszórva, nagyjából 5-6 csarnokban volt fellelhető, saccra a kiállítók 20%-a kötődött valamilyen formában az édesvízi-tengeri vagy épp kerti tavi akvarisztikához, vagy épp a vízinövény termesztéshez, medúza tartáshoz.
A vízinövények kapcsán csak egy példa. Kint voltak a nagy holland magas árú, minőségi növényeket termesztő mamutcégek, de kint volt az olasz Anubias is, Oliver Knott-al, de kiállított egy német kis családi vállalkozás is, akik habtálcára fektetve, befóliázva (mint egy bolti előrecsomagolt sajt vagy sütemény) árulták a növényeiket, de kint volt egy kb. 70 éves indonéz bácsi is, aki Echinodorus változatokat termeszt a kis farmján, még sosem adott el Európába növényeket, cserepezni sem tudja, csak gyökeres töveket tud adni, viszont láthatóan él-hal a növényeiért. A showt jellemzi, hogy más kiállítók, illetve ázsiai importőrök is érdeklődtek a bácsi növényei irányt, lévén hozzájuk sokkal gyorsabban és olcsóbban juthatnak el a kardfüvek.
De nem csak a növényeknél értek élmények. Az első délután nagyon lassan haladtunk, elbeszélgetve számos kiállítóval. A második akibe belebotlottunk egy muszlim ország helyi haltáp előállító cége, napbarnított, bajszos, középkorú képviselő úr, áh, we are from hungary? Melyik város? ő Debrecenben, majd Budán és Pesten is lakott egy darabig fiatal korában... És nem ő volt az egyetlen ilyen, sőt még nagy német cégeknél dolgozó magyarokkal is össze lehetett futni a kiállítóknál. Hazánkat ugyanakkor a Panzi Pet képviselte, saját márkás termékeivel, egy jól átlátható, ízléses standon.
 
A látogatók közül talán 10-15 magyar céggel/csoporttal találkoztunk, gyakorlatilag az összes jelentősebb hazai díszállatkereskedő megjelent.
 
Az akvarisztikai újdonságok kiemelten a nano és energia takarékos felszerelések irányába mozdultak el, egyre több ledes világítás, nano akvárium hűtők, hajlékony fűtők stb. De igazán nagy áttörést, szenzációt nem lehetett kiemelni.
 
A kínai gyártóknak külön csarnoka volt, ha jól emlékszem minőséget kínából feliratú zászlókkal...ami sokakat megmosolyogtatott... Itt kissé bazár szerű megjelnéssel, de úgy tűnt, hogy egymás mellett voltak az "átlag kínai" és a "minőségre árazott" cégek, ami kissé össze tudta zavarni az embert. Lévén lehet, hogy egy vállalat otthon tényleg nagy és híres és drága, és tényleg 6x-os áron kínálja konténerszám is a kutya játékait, mint egy magyar állatkereskedés a "noname kínait", de legalább ekkora az esélye, hogy néhol igencsak elszámolták a yuan-euró árfolyamot.
 
A vásáron a gazdasági válság nem igazán volt tettenérhető, sőt mi több,  Németországban járva sem igazán. A látogatók között a németek részaránya a statisztikák szerint csökkent, de egyesek szerint pont azért, mert tőlük tényleg szinte csakis a cégvezetők, tulajdonosok jöttek ki. A kinti kollégák is csak csekély forgalom csökkenésről vagy épp enyhe növekedésről, sokkalta inkább átrendeződésről számoltak be. Ami azért kontrasztot ad a nálunk tapasztalható változásokkal.
 
Fényképek feltöltése folyamatban...hamarosan. Addig is érdemes végignézni a youtube-ra az eseményről feltöltött videókat:
http://www.youtube.com/results?search_query=interzoo+2012&oq=interzoo&aq=0p&aqi=p-p1g2&aql=&gs_l=youtube.3.0.35i39j0l2.258.1987.0.4503.10.9.1.0.0.0.247.1592.0j5j4.9.0...0.0.7T8iAOA_3rc

38. blogbejegyzés
Zombie Kárász megmentése

Ezt a kis bejegyzést azért írom meg hátha valaki egyszer hasonló cipőben jár és legyen ötlete hogy mit is tehetne a halacskája megmentése érdekében.
 
Esemény:
2012.06.10.-én azt vettem észre, hogy a kerti tóban egymás után pusztultak el a kárászok és a kiokból is egyre kevesebbet láttam.
Este úgy döntöttem, hogy a még "élő" halkat inkább kiveszem a tóból, mivel betegségre tippeltem és a kezelés könnyebb kisebb medencében.
Amikor kivettem a koikat nem láttam rajtuk semmi gondra utaló jelet. Ám a kárászok esetében a szemük szerint már elpusztultak. Úgy tudom/tudtam, hogy ha a hal szeme mereven, üvegesen bámul minket, akkor a hal nem él.
A meglepő az volt benne, hogy bár szemük szerint nem éltek, a háló elől mégis elúsztak. Nem háton, vagy pörögve, hanem normálisan.
Na akkor beraktam őket tiszta vízbe. Csodák csodájára 5 perc után magukhoz is tértek.
Következtetés:
Nem betegség volt a vízben, hanem valamilyen mérgezést szenvedtek el.
Mértem NH4 és Cu szintet. Mind2 kizárva.
Az esemény előtti nap nagy eső volt felénk, és a víz a tetőről a tóba folyik. Valami innen került a vízbe.
 
Na most térek az említet kárász megmentésére.
Ő volt az utolsó nagyobb méretű, ami még élt.
1. lépés: tiszta vízbe raktam
2. lépés (mivel légzése szabálytalan és ritka volt) száján átengedtem a hideg vizet egyenesen a csapból
3. lépés estére egy kis 3-5Les vödörbe raktam hideg vízzel + 10m B1 vitamint raktam neki és a hűtőbe raktam
 
Mostanra már jól van.
 
Indoklás:
A hideggel lassítjuk az anyagcserét, így a károsodás is mérsékelhető. A B1 (thiamine) az agykárosodáson tud egy keveset segíteni. Meg konkrétan arra gondoltam, hogy valamilyen alga okozta a mérgezést, ami csökkentette a B1 szintjüket és így váltak zombivá. Az ötlet a NatGeo Predator CSI egyik részéből a zombi krokodilokból származik.
 
Nem tudom, pontosan mi is segített a halacskán. Lehet csak a hideg, lehet csak a tiszta víz, lehet hogy a B1 vagy ezek kombija is.
 
A végére még leszögezném:
A hideget trópusi halakon NE alkalmazzuk. Ezt a hűtős módszer csak hidegvízi halakon kivitelezhető.
 

39. blogbejegyzés
Számvetés az első akvarista évemről

1. rész
 
Miért is kezdtem el az akvarizálást?

A kérdés egyszerű, de mégsem lehet annyival letudni, hogy mert szeretem a természetet. Bár ez is igaz, de attól, még ha valaki szereti a növényeket, állatokat, még nem feltétlenül akar akváriumot telepíteni a házba. Tart kutyát, macskát, vadkacsát, nevel magonc citrom és narancsfákat. Ez esetemben meg is történt, és élnek, fejlődnek is szépen. :)
 
Ám valahogy mindig is vonzódtam az akváriumi világhoz. Valószínűleg azért, mert ez a miliő egyesíti legjobban az állat és növényvilágot szobai viszonylatban. Egy lakásban, ilyen összhangot csak akváriumban lehet megvalósítani. (Elkövetkezendő éves beszámolóimban egy plaudáriumról, vagy egy növényes akváriumról is szeretnék írni. Noh, de ne rohanjunk így előre!)
 
Egy éve indult el az üvegkockám. Ám mégis korábbra kell tennem az első vízi világom megszületését. Az első, általános iskolás koromban indult, de közel egy hét múlva véget is ért. A megszületését nővéremnek köszönhettem, aki egy iskolai biciklitúra alkalmával tavi kagylókat hozott haza. De nyár lévén a kb. 40 literes rekeszben igen kellemetlenül érezték magukat, így végül visszahelyeztük őket az eredeti életterükbe. Ezután próbálkoztam kerti tó üzemeltetésén, de a vadkacsák csakhamar lerombolták a tavat, s épülő környezetét.
 
Végül huszonéves fejjel vágtam bele a szobai csodába.
S azért írom ezt a posztot, - nah nem azért, hogy az előzményekkel halálra untassam a kedves olvasót - hanem, hogy megosszam tapasztalataimat, ötleteket adjak, illetve megóvjam a kezdő akvaristákat az olyan ostoba hibáktól, amelyeket elkövettem.
  • Tanács:
  • Olvasni, olvasni, olvasni! Én 3 – 4 hónapig aktívan készültem az akvarizálásra, 1 éve kézzelfoghatóan része az életemnek, mégsem mondhatom, hogy kész vagyok. Rengeteg hasznos információt kell még birtokba vennem, hogy a Jóisten teremtményei jobban érezzék itt magukat! (Készül is a nagyobb életterű aksi számukra, ahol boldogabban ficánkolhatnak.)
 
A vizek világának egy kis szeglete 2011. júl. 5-én költözött be a szobámba.
Meghatódva ámultam ezt a 30 literes csodát. Ám eljött az este, az elalvás ideje… A csoda csakhamar rém lett! Én, aki csendben szeret aludni, majd meg zavarodtam a szivattyú hangjától. Hibák: talán nem a legolcsóbb eszköz a legjobb, de az ára ellenére igen halk a szivattyú! A probléma ott kezdődött, hogy ha háttér mögötti szűrőt építesz, akkor a szivattyú nyomó ágára közvetlenül ne csatlakoztass merev PVC csöveket, mert iszonyúan fog rezonálni. S ezt a rezonanciát nálam felerősítette a szekrény, ahová helyeztem az aksit. (Alul felül üreges részek, ez erősített, mint valami hangfal-doboz.). De nem kell megijedni, 1 hét után megszokja az ember. :) De azért a problémát elhárítottam. (S később áthelyeztem az akváriumot egy - neki való - asztalra.)
  • Tanács:
  • Rugalmas csövek a szivattyú nyomó ágára, megfelelő elhelyezés. S pénztárcánkhoz mérten relatíve csöndes eszköz beszerzése.
Maradva a háttér mögötti szűrőknél, érdemes úgy megépíteni őket, hogy függőleges elválasztókkal terelgessük a vizet, de mivel én 150l–be gondolkoztam, s ahhoz már be is szereztem egy 300 wattos automata fűtőt, így kénytelen voltam változtatni a terveken. A fűtő a 30 literesbe csak fektetve fért be, így be kellett iktatnom egy vízszintes terelőt. Amellyel kaptam egy ülepítő részt. Aminek a tisztítása csak leszívócsővel lehetséges. S bontás nélkül fűtőt sem lehet cserélni. De a szükség nagy úr! Szóval a vízszintes terelő végénél felbukik a víz, s 2-3 réteg perlonvatán áthalad, mire eléri a 2 liter siporaxot. A keringetést egy Atman AT-303 (600l/h-s, de le van szabályozva) pumpa végzi, amely 6 szor forgatja át az akvárium vizét. Összességében elmondhatom, hogy a szűrés jól működik! A karbantartása sem bonyolult, mikor látom, hogy a szivattyúhoz kevesebb víz érkezik, akkor 1 perlonvattát kicserélek. Az ülepítőt pedig havonta, leszívőcsővel kiszippantom. A siporaxot 1 év után bolygattam meg, jelentős kosz csak a szivattyúnál volt. (Jelezte is, mivel csökkent a vízhozam.)
A befolyó elé egy szúnyogháló darabka volt hivatott megakadályozni a kis halak, garnélák átjutását a háttér mögé. Ez jó is volt kb. 2 napig, utána az ancik már annyi törmeléket generáltak a szőlőtőkékről, hogy eléggé lefojtódott a víz átjutása a szűrő részhez. Így ezt el kellett távolítani. Ami pedig a garnélák uralmát hozta el az ülepítőben. Ki-be járnak a résen, és a leülepedett hulladékot feldolgozzák, aprítják. Így már nem is kell az ülepítőt tisztítani, mert az áramlás az aprított koszokat a perlonba juttatja.
  • Tanács:
  • Lehetőleg függőleges terelőkkel operáljunk. (lehet: üveg, plexi, stb… De esetemben a perlon a függőleges terelő. Méretre vágva, összegöngyölve.)
  • Biológiai szűrőnek érdemes minőségi anyagot használni.
  • Spórolni a perlonon lehet, ugyanis azt a méteráruboltban meg lehet kapni vatelin néven. Olcsón!
    Vatelin

  • Fontos tanács:
  • Figyeljünk oda a befolyó nyílásra! A szúnyogháló nem a legjobb, esetleg alkalmazzunk dryvit hálót. De ha garnélabiztos akváriumot akarunk, akkor érdemes úgy kialakítani a befolyó részt, hogy egy sűrűn kilyuggatott pvc csőre (végét zárjuk le: kupak, melegragasztás, stb…) szivacsot húzunk. De úgy képezzük ki, hogy a tisztítás érdekében a szivacsot – csővel együtt – könnyen el tudjuk távolítani. (A befolyót egy dugóval, vonalzóval reteszeljük el, mert különben a garik 2 perc alatt felfedezőútra indulnak. :) S nem egyszerű kihalászni őket, főleg ha az ici-pici ifjoncok már a vatelin közé is bemásznak.)
A 2. részben az élővilággal kapcsolatos tapasztalataim kerülnek górcső alá.

Köszönöm a figyelmet!
András!

40. blogbejegyzés
Tavi algairtás másképp

Ezt a kis rövid bejegyzést azok számára készítetem, akiknek van kerti tavuk és néha napján megjelenik náluk a moszat, ill. az alga.
Tavacskám mindössze 2 éve van meg, így még sok minden új számomra. Növényeket még csak idén telepítettem.
Az algával a kezdetek óta meg kellet küzdenem, ezért is szereztem be egy 11W-os UV-C szűrőt, ami az elején segített. Ám egyszer az alga elérte azt a szintet, amit a szűrő egyedül már nem bírt.
2 dolog segített
- Fe-EDDHA
- Pistia stratiotes – Kagylótutaj
Hogyan segítenek?
A kagylótutaj elsősorban elvonja a tápanyagokat az alga elől, eközben nő, terjeszkedik és szaporodik. Egy idő után el is tudja lepni az egész tó felszínét. Innentől kezdve nem csak a fentebb felsoroltakat vonja meg, hanem a fényt is!
Miután ellepi a vízfelszínt legalább 2 hétig érdemes rajtahagyni, hogy az alga valóban elpusztuljon. Ezután a felesleges növényeket csak le kell halászni.
A Fe-EDDHA nem táplálja az algát?
De igen. Az algát is táplálja, csak egy valamit megvon tőle kellő koncentrációban: a fényt. Tudni illik ez a vas-kelát erősen színezi a vizet, már 0,1ppmtől látható a színeződés, a víz vöröses-barnás lesz tőle. Így a napfényből, ami fehér, csak a vöröset engedi át a víz mélyebb rétegeibe, így az algától és minden más a víz alatt fejlődő növénytől (pl.: hínárok) megvonja a többi fény hullámhosszt. Én 1-2ppmre szoktam ilyen irtások során beállítani a vas szintet.
Tudomásom szerint van alga, ami kizárólag ezen a vörös fényen is vígan elél, így ez csak egy fél megoldás. Csupán ezzel a vastáppal nem nyerhetünk, így kell hozzá az UV-C szűrés vagy a kagylótutaj.
 
Én minden esetre mindhárom fegyvert bevetem az alga ellen.

41. blogbejegyzés
Egy csésze teát?

 Senki ne aggódjon, nem az angol teázási szokásokról vagy az Ötórai tea felszolgálásának pontos menetéről fogok írni. Már csak azért sem, mert nincs az a brit lakáj, aki az én „csészémet” minden nap ki-be tologatná egy zsúrkocsin…
 
Ha valakit tényleg elkap az akvarista gépszíj szinte biztos, hogy - a lehetőségeihez képest - mindig nagyobb vagy több akváriumot szeretne látni a lakásban. Így volt ez nálam is, az 5 literes bettatartótól eljutottam a 650 literes medencéig. Természetesen nem rögtön, hanem folyamatában. Az említett új 650 literes akváriumom tehát az a bizonyos teásbögre (a csésze mégiscsak olyan lekicsinylő), amiről írásomban olvashattok. Aki egy picit tapasztaltabb, már biztos rájött, miért emlegetem a teát. Bizony, ez egy igazi feketevizű, szinte teljesen növénymentes akvárium berendezésének, kialakításának a története. De kezdjük is!
 
Miért pont a feketevíz, növények nélkül?!
 
Ez a kérdés biztosan megfordul most a fejetekben, hiszen sokaknak nem tetszik már az enyhén színezett víz sem, ezért mindent elkövet, hogy az akváriumba helyezett fa dekorációk minél előbb kiengedjék színüket (főzés, áztatás, aktívszén, voodoo, stb.). Nekem kifejezetten tetszik, hogy a víz nem kristálytiszta. Ami így nem egészen pontos, hiszen a víz minősége itt is nagyon fontos, tehát kristálytiszta lesz az, csak a fából kioldódó színezékanyagoknak, huminsavaknak, tőzegkivonatnak köszönhetően kap egy sötétebb árnyalatot. Az ilyen vizek általában nagyon lágyak, savas kémhatásúak és gyenge fényviszonyok uralkodnak bennük.
 
Az egyik legismertebb és legnagyobb ilyen folyó a Dél-Amerikában található Rio Negro. Így egyenes út vezetett egy Rio Negro biotóp akvárium létrehozásához. Ebben a folyóban viszont nagyon kevés növény található, azok is leginkább a vízfelszínen úszva. Ezért nem lesz tehát angolkert az aksiban …. Mikor ezt eldöntöttem, nekiálltam olvasni a folyóról, a feketevízről, a benne megtalálható halakról, növényekről. Sokat kérdeztem (néha biztos hülyeségeket is) itt az oldalon, külföldi fórumokon. Sok kutatás előzte meg tehát a fizikális munkát. Nyár elején kezdtem, most ott tartok, hogy aksi még gyártás alatt, a dekorációk nagyrésze pedig már ázik. Ez idő alatt sokaktól hallottam, hogy nem vagyok normális ez nem lesz szép, stb. Hát márpedig akkor is megmutatom, hogy igenis gyönyörű dísze lesz a lakásnak! De lássuk is a további részleteket.
 
A medence mérete
 
Az akvárium méretének kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kellett vennem: rendelkezésre álló hely, tartani kívánt halak, pénz, és nem utolsó sorban a NŐ szava. Utóbbival nem volt probléma, elfogadta már, hogy nem vagyok teljesen normális, ha akvarisztikáról van szó. (A türelméért és segítségéért pedig ezer hála és köszönet, sokkal tartozom neki, egyszóval örök respect …) Eleinte egy 540 literes akváriumban gondolkodtam, de a készítő javaslatára és egy nappali festés-átrendezés hatására beleszorítottam a + 30 cm helyet az adott szobaméretbe. Ennek elég sok könyv látta ugyan kárát, de - amint itt az akvaristán is olvashattuk Bakipetitől - már a tópartokon is van könyvtár (!), így ez nem jelentett számomra oly nagy gondot.   Hiszen mégiscsak itt van mellettünk ez a nagy tó, könyvet meg csak találunk ….
Az aksi végül így lett 180 x 60 x 60 cm-es, azaz br. 648 liter.
 
Aljzat
 
Talán a talaj kiválasztásával küszködtem a legtöbbet. Mivel biotóp akváriumot szerettem volna, mindenképpen homokot kellett használnom. DE MILYET!? Rengeteg oldalt, webáruházat, fórumot átolvastam, de egyik megoldás sem tetszett igazán. Egyszerűen nem találtam meg azt a fajta talajt, ami minden feltételemnek megfelelt volna (ár, szemcseméret, szín, stb.). Így nekiálltam kísérletezni különféle homok típusokkal, amit nem kifejezetten akváriumba készítettek eredetileg. Külföldi honlapokon olvastam, hogy homokozóba való, finomszemcsés kvarchomokot használnak aljzatnak, így ez volt az első kísérletem alanya. Beállítottam egy kisebb aksit, loptam egy adag homokot gyermekeim homokozójából és sósavas kezelésnek vetettem alá. Alaposan átmostam és betettem a lágyvízzel feltöltött kísérleti üvegkockába. Mint kiderült, teljesen felesleges volt savazni, mert az ég egy adta világon semmi nem oldódott ki belőle, de nem akartam semmit a véletlenre bízni, hiszen lágy és savas akváriumvízben kell majd bizonyítania. Figyeltem mi történik, vízteszteztem, szűrőt állítgattam, vártam és figyeltem megint. Nem működött. A víz paramétereit a fent említett ok miatt ugyan nem változtatta meg, de a behelyezett jávai mohával benőtt vasfa úgy nézett ki mint Mici néni százéves padlása: porzott. Ha ebbe a vízbe halat rakok szinte biztos, hogy súlyos asztmás tünetekkel utalják be a legközelebbi tüdőgondozóba. (Pedig tényleg sokszor és alaposan átmostam, de ezek szerint nem jól csináltam vmit.)
 
Nem akartam semmit a véletlenre bízni, illetve nem akartam talajt cserélni majd az elkészült aksiban, így elvetettem ezt a fajta homokot. Ismét olvasgatás, böngészés mígnem rátaláltam az igazira, melyről itt az oldalon írták, hogy használható: térkőhomok. Szintén kísérleteztem vele és ez működött (édesvízi akváriumba csakis savazás után használható!). Vettem is egy 40 kilós zsákkal, amiből 10 liter 20%-os háztartási sósavval sikerült végleg kiűznöm a gonoszt. Majd alapos átmosás után kiszárítottam a talajt. Mindenki figyeljen oda, ha ilyet csinál, ugyanis az átmosás után keletkező víz is simán tönkreteszi a nemesacél mosogatótálcát! (Nálam így történt, úgyhogy a teljes pénzügyi keretet megnöveltem egy új tálca vásárlásával…) Számomra egyébként megdöbbentő volt, de a 40 kilós zsák a kezelés (savazás, többszöri átmosás) után 3 kilóval lett könnyebb! Itt jöttem rá, hogy helyem lenne a fogyókúra bizniszben, hiszen még NORBI is csak úgy tudna leszedni rólam 3 kilót két nap alatt, hogy befizetteti velem last-minute akció keretében egy Törökországi fitness nyaralásra. 
 
Dekoráció
 
A medencébe kerülő kövek teljesen hétköznapi bazalt görgeteg kövek. Sima és gömbölyű, tehát semmi extra. Kevés darabot, de több fajtából szerettem volna, hogy minél élethűbb legyen a majdani dizájn, de sajnos az itteni kőkereskedésben ez volt az egyetlen, ami a nálam lévő sósavra nem kezdett őrült pezsgésbe. Márpedig mindent végignéztünk, mert az ottlévő srácot nagyon feldobta ez a savazás, egyszerűen a megszállottja lett. Amikor pedig már a 9000 Ft / nm áron kapható kerti tipegőt is meg akarta savazni éreztem, ha tovább maradok egy nagy pezsgés közepette fog eltűnni az egész kereskedés. 1 liter (!) sósav „ellötyikülése” után hát úgy döntöttem beérem a bazalttal.
 
A fákkal kapcsolatban hasonlóan éreztem, mint a kövekkel. Mivel a feketevizű folyókat a sok hordalékból kioldódott anyagok festik feketévé, nagyon sok és különböző fajtájú fát akartam. Elkezdtem hát vadászni az eladó mangrovékat, vasfákat, szőlőtőkéket, stb. Mikor ezek megvoltak, elkezdtem én is gyűjtögetni az erdőből tölgy, cser, akác ágakat. Így többféle színű, alakú és típusú fa lesz majd az elkészült üvegben. Direkt jóval többet szedtem, mint ami befér majd, hiszen egy erdőből szedett fa előkészítése sokkal tovább tart, mint pl. egy bolti vasfáé, így nem akartam a beállítás után még egy hónapot várni mire megint elázik egy újabb fadarab, ami hiányzik. Plusz sokkal több variációs lehetőségem lesz feldíszíteni az én kis csodámat, ami pedig nem kell, egyszerűen kidobom vagy felajánlom a környékbeli akvaristáknak.
 
A fák sterilizációs kezelése általában viszonylag egyszerű: sikálás, főzés, áztatás. Nálam kicsit nehezebb a helyzet, hiszen az átlagban 100-150 cm-es ágakat darabolás nélkül igen nehéz elhelyezni a 10 literes edényzetben, hogy megforraljam. Márpedig a forróvizes kezelést semmiképpen nem akartam kihagyni. Egyrészt az esetleg az ágakban élő, természet által létrehozott élőlények likvidálása volt a cél, másrészt pedig a száraz ágak forró vízben hamarabb felveszik a vizet, így valamivel gyorsabban elérhető, hogy lesüllyedjenek. Megoldást kellett hát találnom a méret által okozott problémákra. Kialakítottam hát a gyártósort, melynek első lépése az ágak felszabadítása a kérgük általi nyomás alól, vagyis kézzel és késsel eltávolítottam a nagyobb, könnyebben leszedhető darabokat. Mivel igyekeztem teljesen száraz ágakat gyűjteni, ez nem volt nagy feladat. Az ágakat - bár nem lett volna szabad - nem a földről szedtem, hanem akrobatikus mutatványokkal lábon száradt fákról törtem le. Így nem érintkezhetett vadállatok semmilyen testnedvével, illetve a lábon száradt fa szinte tökéletesen száraz, hiszen felélte saját nedvességtartalmát.
A fák egy része még a sózóteknőben
 
De vissza a gyártósorra!
 
Miután végeztem a kérgezéssel, mindegyik ágat lemostam, megsikáltam. Egy kamaszodó fiú nem használja annyit a kezét, mint én mire végeztem a teljes sikálással, kéregtelenítéssel (volt is izomláz rendesen). Az eredmény nem maradt el, a fák tényleg szépek lettek. A következő lépés a 200 literes műanyaghordóban való áztatás sós-ecetes forró vízben, közben forgatás, hogy a fák minden porcikája részesüljön a tisztító fürdőben. Ezt két napig csináltam, majd áttettem minden fát gyermekeim medencéjébe. (Mivel a konyhából slagon nyomattam a 85 fokos vizet a sózóteknőbe, mire végeztem a konyhai csap belseje eldeformálódott, így ismét váratlan kiadásom keletkezett, szűkül a büdzsé …) A sósvizes áztatástól a fákon szépen fellazultak a még hátramaradt kéregdarabok, melyek eltávolítására nekem legjobban a fém dörzsi jött be.
 A medence 200 x 120-as!
Most ott tartok, hogy minden faág, gyökér a gyerkőcök medencéjében ázik a jelenleg nehezék szerepét betöltő bazaltkövekkel együtt. További dekorációként platánfa kérget, illetve tölgyfalevelet fogok felhasználni. A levelek megtisztítva, fellógatva száradnak. A platánkérgeket megsikáltam és a már említett főzési technikával fertőtlenítettem majd kiszárítottam. Itt tartok jelenleg.
Társaim a küzdelemben 
 
Időközben rá kellett eszmélnem, hogy a Rio Negro biotóp nem biztos, hogy sikerül a halfajok nehézkes beszerzése miatt. Talán túl szűk a keresztmetszet, és inkább egy autentikus feketevizű Dél-amerikai aksi lesz a vége. De ezt még alakulóban van, meglátjuk mi lesz. Tanácsokat, ötleteket és persze kritikát is szívesen fogadok! A következő részben már a berendezésről, technikáról olvashattok. Persze csak ha érdekel valakit …
 

42. blogbejegyzés
Do It Yourself, avagy csináld magad - nano világítás saját kezűleg

Fontosnak tartom az elején leszögezni, hogy ha minden hozzávalót meg kell vennünk, semmivel sem lesz olcsóbb út, mint egy kész lámpa megvásárlása. Nekem egyetlen dolog kivételével szerencsére mindenből lapult itthon, ami a világítás elkészítéséhez szükséges. Egy kerti műanyag virágcserép volt megvásárolandó, ami így néz ki:
 
 
Egy tálca is elegendő, a számomra szükséges pici méretben viszont nem volt a helyi mezőgazdasági boltban, így egy teljes cserepet hoztam haza. Annak alja, avagy tálcája lepattintható. Ez a dolog a későbbiekben jól jött, tovább olvasva kiderül, miért.
 
 
Mielőtt a tálca megkapta az alapozót, majd a végleges, matt fekete színét, fúrtam rá egy lyukat. Azon keresztül bújik majd be a kábel.
 
 
 
Előkapartam a LED-szalagot, majd három azonos hosszúságú csíkot ragasztottam a tálca belsejébe.
 
 
Közép fehér fényű (gyakran cool white-ként tévesen reklámozott) SMD LED-ekről van szó, melyek fényereje nem túl nagy, díszvilágításként egy 15 literes akváriumhoz viszont elegendő.
 
A LED-ek 12 Voltot kérnek, így szükségem volt egy adapterra. Ilyet is találtam a szekrényben, működni viszont sajnos nem működött. Sebaj, volt még egy 12 Voltos LED lámpához kapott 12 Voltos dobozkám is, melyet beleszereltem, ezzel egyúttal elrejtettem az adapter házába. Lenyisszantottam másfél méter hangszóró kábelt, majd nekiláttam a bekötésnek.
 
Így fest a dobozka (a képen látható a víz fokozottabb párologtatására használatos tápventilátort működteti)
 
A LED-sorok immár sorba kötve
 
Nem maradt más hátra, mint felhelyezni a lábacskákat. Itt jön képbe a lepattintós megoldás. Erről a lejjebb látható képek mindent elárulnak.
 
Kábelről lehámozott burkolat
 
 
Elkészült a lámpa, eljött a próba ideje. Jelentem, az egyszerű kis alkotás remekül szuperál.
 
 
 
 
 
Lőn világosság

43. blogbejegyzés
Halak a betonban

  A minap az egyik fórumon találkoztam a kérdéssel: „Érdeklődnék, hogy van-e aktív fórumozó, aki épített betonból akváriumot? Egyelőre csupán tervezés szintjén érdekelne a dolog. Adott lenne majd egy pincehelyiség, ahová egy falba épített akváriumon gondolkodom, 3x1x1m méretben.” Talán másnak is, aki hasonlót tervez, segítségére lehet, ha leírom, hogyan készült az én ehhez hasonló medencém. Nem mintha úgy vélném, hogy tökéleteset építettem (sőt), de ez is egy lehetséges megoldása ennek a feladatnak.
 Az előző akváriumom egy saját készítésű, 10-es üvegből ragasztott 400 literes medence volt hazai fajokkal benépesítve. Három év után sajnos az első emeleti negyven négyzetméteres lakásból kiszorította helyéről a gyerekágy. Már akkor elhatároztam (Dehogy akkor! Már tizenévesen, amikor nyolc akváriumban neveltem az elevenszülőimet.), hogy ha egyszer lehetőségem lesz rá, egy szobányi medencét fogok építeni. Olyat, mint amilyen A nagy Zsákmány című Belmondo film egyik jelenetében látható, vagy amilyenek az állatkerti pálmaház alatt vannak.
 
 

Minták a saját akváriumomhoz
 
  2004-ben elérhető közelségbe került a régóta dédelgetett álom megvalósulása. Családi házunk tervezésénél már a tervrajzra is felkerült a megálmodott akvárium. A terv szerint a ház „kötelező eleme” a nappali egyik falába kerülne úgy, hogy a beton medence és a gépészet a kamra-lépcsőházban kap helyet, a szobából pedig a két és fél négyzetméteres üvegfalon keresztül látható a vízi világ. Érdekes, hogy a használatba vételi engedélyhez a szemlén a műszaki osztály munkatársait a házból csak az akvárium érdekelte (volna, mert akkor még csak az egésznek az alapja volt készen).
A megvalósulás:
A tervezett bruttó 1,1 x 1,8 x 3 méteres mérethez tartozó minimum 7 tonna tömegnek komoly alapozásra volt szükség. A házéval együtt készült a vasalt sávalap, majd a szerelőbeton és miután a belső falak már álltak lett beöntve a négy darab 30 centi magas talp. Ezen talpak egyikében kapott helyet a lefolyó 110-es pvc csöve a padlószint feletti 75-ös Y csatlakozással. Ide lett bekötve később a leeresztő szelep. Ennél a pontnál a technikai szünetet egy év hosszúságúra nyújtottam más, a lakhatáshoz nélkülözhetetlenebbnek mondott feladatok elvégzése miatt.
 
Az alapozás
 
Csatlakozások
 
  A következő nyáron a család két hétre elköltözött és a nappali ismét építési területté változott. Nekiláttam a medence aljának és falainak vasalásához és zsaluzáshoz. Az akvárium 25cm vastag alsó lapjában és a 12 cm vastag oldalsó falaiban kb. 10x10 cm-es rácsosztással, 10-es anyagból készült a vasalás az üveget tartó 50 x 50-es saválló szögprofil keretet is magába fogva. Na ennek az elemnek a pontos beállítása és rögzítése a kiöntésig egy egész napot igényelt.
 
Biztos, ami biztos
10-es betonacél elég sűrűn. Biztos, ami biztos!
 
Jutott a hátsó falba is
 
A rövidebb oldalfalak a ház belső falaihoz támaszkodnak, viszont a két hosszanti oldalt felül még egy-egy 20 x 20 centis koszorú is biztosítja. A lefolyó Y másik ágát meghosszabbítottam és a tervezett vízszint alatt fordul a medencébe. Ebből lett a túlfolyó egy bűzzáró könyök közbeiktatásával.
 
Az alja 1% lejtéssel készült
 
Bezsaluzva, beöntve
 
Zsalubontás közben
 
  Először az alsó lapot öntöttem, ami nagyjából 1%-os lejtést kapott a majdani lefolyó felé. Itt egy 75-ös PVC csővel zártam ki a betont. Ahhoz, hogy a beton beöntését és tömörítését minél könnyebb legyen elvégezni, az oldalfalak zsaluzata 10 cm magas darabokból készült. Ahogy telt alulról felfelé, úgy raktam be a következő elemeket, így a viszonylag sűrű anyagot is sikerült buborékmentesre tömöríteni, a lehető legnagyobb szilárdság elérése miatt. Legvégül a koszorú készült el. A kiöntéshez vízzáró adalékkal (Sikalite tömítőanyag és plasztifikáló adalékszer) kevert betont használtam.
 
A koszorú vasalása
 
  A szoba felőli oldalon az üvegfal felett egy Porotherm áthidaló tartja a 10-esYtong falat a mennyezetig, csökkentve az üvegfal terhelését. Majd az egész szoba felőli oldalt mészkő lapokkal burkoltam. Ezzel a fallal elkészült a térelválasztás is. A medence belső falait csemperagasztóval simítottam el, a sarkokat kissé lekerekítve. A következő lépés az volt, hogy a belső felület kapott egy réteg spec. vízzáró glettet (Sika).
 
Porotherm áthidaló tartja a 10-es Ytong falat
 
Elkészült a mészkő burkolat és a belső simítás
 
  Újabb hosszú szünet következett az építésben. A szerkezet hol játszótérként, hol pedig raktárként szolgált a tavalyi év elejéig, amikor új lendületet kapott a beruházás. Annak ellenére, hogy jónéhányszor hallgattam édesanyámtól: „Nem kell abba víz, abból csak baj lehet. Jó lesz az beépített szekrénynek .”
Több fórumot és gyártói weboldalt áttanulmányozva arra az elhatározásra jutottam, hogy a szigeteléshez epoxi gyantát kenek a betonra. Szerencsémre sikerült egy nagyon profi forgalmazó cégre és egy segítőkész mérnökre akadnom (Alvin-Plast Kft.-Még egyszer köszönöm a segítséget Molnár úr!). A hajóépítéshez használt SR5500-as gyantát SD5503-as térhálósítót és hozzá 300 grammos üvegszövetet ajánlott. Az első réteg gyanta felecsetelése után, még annak teljes kikeményedése előtt a következő réteggel felsimítottam az üvegszövetet, majd felkentem a harmadikat. (Ehhez a művelethez nem csak javasolt, hanem egyenesen kötelező legalább egy fő segítség. Nagyon kevés a két kéz, két láb meg az egy fej a szövet gyűrődésmentes és gyors elsimításához és helyén tartásához, miközben a gyantát is kenjük!)
 
Három réteg műgyantával, üvegszövettel szigetelve
 
  A teljes térhálósodás szobahőmérsékleten elvileg egy hét alatt megy végbe. Hát nálam volt ideje bőven. Három hétbe telt, mire a lefolyó átvezető csövét sikerült legyártatnom és a 6/4”-os csappal együtt a helyére szerelnem.
 
 A leeresztő: 6/4-es csap és rozsdamentes átvezető karimás cső
 
Már a helyén
 
  Az üveglap is a garázsban pihent még (hét éve sikerült jó áron hozzájutni – akkor csak kilencvenezer volt az ára). Annak a beemeléséhez egy négytagú csapatot szerveztem. Szükség is volt az erős haverokra. A 19mm vastag, két és fél négyzetméteres, közel egy mázsás tábla mozgatása nem egyszerű és nem is veszélytelen dolog. Elölről átlósan döntve próbáltuk a helyére tenni, de pár milliméter híján csak hátulról, a 180 centi magas hátfalon átemelve tudtuk a két-két centivel nagyobbra gyártott keretbe illeszteni. Műanyag lapocskákkal hézagoltam ki a hátulról kitámasztott üveg és a keret közti hézagot a ragasztó megkötéséig.
 
Fogyott rendesen
 
  Az első körben elhasznált 5 tubus FBS-sel alaposan alábecsültem a szükséges mennyiséget. A teljes rögzítéshez és a 6-8mm-nyi hézag fugázásához összesen 20 tubusnyi fogyott el. A medence feltöltésével meg kellett várni a teljes kikeményedést, ami, figyelembe véve a nagyjából 50x8 mm-es ragasztó vastagságot és a kb. 1-2 mm/nap kikeményedési időt, bő három hétig tartott. Az üveget tartó keretre hegesztett füleket és a medence hátsó falára szerelt szintén saválló keretet ekkor már össze tudtam kötni két hevederrel. Így biztosítottam (túl) a két hosszanti falat a kihajlás ellen. Ugyan nehezebb lett a medencébe a bejutás, de fő a biztonság!
 
Tömítés közben
 
 Az üveget tartó keret és a hátsó fal összekötve.
 
Kihajlás minimálisra csökkentve
 
  Február 24-én került sor az első feltöltésre. Bíztam ugyan a nem is kicsit túlbiztosított medencémben, de arra a két órára, amíg töltődött, a család apraját nem engedtem a nappali közelébe. A teszt két napig tartott. Szerencsére csak egy ponton, a keret felső sarkánál volt némi szivárgás, de egy csepp FBS-sel ezt a rést is behegesztettem.
 
Február 24. Végre tesztüzem!
 
  A tervezésnél, de még az építés első fázisában is az volt a tervem, hogy a készülő akvárium szűrését egy a belőle lerekesztett belső szűrővel fogom megoldani. Amikorra viszont bekerült az üveg és akvárium kinézete lett az egésznek, sajnáltam a hasznos teret elvenni a halak elől. Viszont külső szűrőnek hely csak az akvárium fölött maradt. A mennyezetig még egy méternyi szabad magasságot kihasználva a medence peremére egy 25x25-ös zártszelvény keretre ültetett L alakú kb. 240 literes szűrőakváriumot készítettem. Ebbe az akváriumba nyomja fel egy 32-es KPE csövön az Eheim 2000L/h-s szivattyú a koszos (előszűrt) vizet, majd a szűrőközegeken áthaladva a másik végén a két 25-ös KPE csövön folyik vissza a tiszta víz az akváriumba. A szűrést két darab 5cm-es TM20-as egy 5cm-es TM30-as és egy 3cm-es matrac szivacs 20kg lávakő, a felette az összekockázott maradék szivacsok valamint két réteg vatelin biztosítja.
 
5 mm-es üvegből készült a derékszögű szűrőakvárium és a kicsi 25 literes előszűrő-szivattyúház
 
 
A vattelinen előszűrt vízet innen nyomja fel a szivattyú...
 
...ide a 240 literes szűrőbe
 
Majd a bal sarokban a két 25-ös kpe csövön folyik vissza az akváriumba
 
  A leengedett és kiszárított medence hátsó falára (a tervezett vízszint felett három centivel) felragasztottam egy 25 literes előszűrőnek és szivattyúháznak szánt akváriumot. Innen nyomja a szivattyú a felső szűrőházba a vatelinen előszűrt tisztítandó vizet. Ebbe az előszűrő házba csatlakoztattam azt az 50-es PVC csövet, ami összegyűjti a medence két oldalán és a közepén a talajszintről induló 32-es csöveken szállított szennyezett vizet. A csöveket PUR habbal rögzítettem és zártcellás polisztirol lapokkal takartam el. Az akvárium bal sarkába készült egy másik szűrőház is. Ez zárt cellás polisztirolból van. Ebben kapott helyet a szivacsszűrő egy Eheim 1000L/h-s szivattyúval.
 
32-es PVC csőveken jut az 50-es főgyűjtőbe és az előszűrőbe a szennyezett víz
 
Szivattyúház felragasztva, csövek elrejtése folyamatban
 
Ebből lett a szivacsszűrő háza
 
Már a helyére ragasztva. Szivaccsal, szivattyúval és a túlfolyó csővel
 
  Eközben készültek a belső tereptárgyak is. Ezeket is az itt olvasottak alapján PUR habbal egymáshoz ragasztott polisztirol lapokból faragtam, majd vasoxid porral színezett csemperagasztóval kentem le két rétegben. A medencébe FBS-sel és PUR habbal ragasztottam be őket. Az egészet megpróbáltam „összesimítani” a hátfallal, majd a teljes belső felület kapott két réteg színezett csemperagasztót és két réteg „homokos” műgyantát: azaz, hogy a felülete ne legyen csillogó, fényes, a második réteg gyantába szivaccsal szitált homokot dörzsöltem bele. Meglepően kemény és valósághű felületet sikerült így előállítani. (Próbáltam csak a felületre szórni a homokot, de vagy túl híg volt még az Epoxy és megfolyt a felületen összegyűlt homokkal együtt, vagy már túl „száraz” volt ahhoz, hogy elegendő mennyiség megtapadjon rajta és fényes maradt a felülete. Arról nem is beszélve, hogy az egész lakást beterítette a finom porfelhő.).
 
Készülnek a belső tereptárgyak
 
Szárad a második réteg csemperagasztó
 
A teljes kikeményedés után az egész felületet többször leöblítettem, lekeféltem. A sósavazott, kimosott egy mázsányi folyami homokot elterítettem az alján, majd feltöltöttem a medencét friss vízzel és egy hétig járattam az aktív szénnel töltött szűrőket. A lecserélt vízbe három hét után telepítettem be a növényeket, majd a halakat.
 
Az első feltöltésnél egy hétig járattam az aktív szenes szűrőt
 
  A világítás okozott némi fejtörést. Nem találni pontos receptet a jó megvilágításhoz sem a szakirodalomban, sem pedig a neten. Az odáig tiszta, hogy egy alumínium lemezzel borított fa keretű testbe kerülnek beépítésre a fényforrások, de milyenek? LED, fénycső, fémhalogén? Milyen erős és milyen színű legyen?
Végül is egy vegyes összeállítás mellett döntöttem: négy darab, elektronikus előtéttel ellátott 36 Wattos fénycső és 8 darab smd LED-es szpot került a medence fölé egy 2mm-es plexi lappal takarva. Négy automatikus időkapcsolóval vezérelt külön körre vannak kötve, hogy a fel és lekapcsolást minél több fokozatban lehessen elvégezni. (Sajnos még mindig nem tökéletes. Azóta a fénycsövek kaptak egy- egy Juwel reflektort is, illetve beépítésre került még két újabb szpot is, mert a növényeknek kevésnek bizonyult a fény.)
 
A világítótest
 
Négy külön körre kötve
 
Fregoli csigák tartják a szerkezetet
 
  A jelenlegi állapotában csaknem egy éve működik a technika hiba- és fennakadásmentesen. Sok munka volt vele, de megérte. Szívesen ajánlom annak, akinek lehetősége van rá és szeret önmegvalósítani, hogy ilyet építsen magának. Ha ma kezdenék neki, akkor is beton medencét építenék, csak talán egy kicsivel nagyobbat.
 
Majdnem elkészült
 
Ami még hátra van: a hátsó fal burkolása.
Én mozaikra gondoltam, csak időt kéne rá szakítanom.



SQL1: select `cim`, `szoveg`, `id`, `tulaj` from `16_blogok` where `cim` like '%kerti%tó%' or `szoveg` like '%kerti%tó%' or `cimkemondat` like '%kerti%tó%' order by (`szavazat` / `szavazok`) desc LIMIT 0 , 100
Unknown column 'azon' in 'field list'