FőoldalAkvarista fórumBlogokTagokAkváriumokVideókKlubokSzabályok
PartnerekTermék ajánlóAkció figyelőTermészetvédelemKapcsolatHasznos linkek
Fórum kategóriák   Fórum kategóriák

Fórum kategóriák



 


 
 
 
 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:
 

Keresés   Keresés

Keresés


Rengeteg hasznos infó van az oldalon, azért, hogy meg is találd amire kíváncsi vagy, használd a keresőt...

Keresés
Részletes keresés

A 10 leggyakoribb kereső szó:

DISZKOSZOK!!! NEM A LEGSZEBBEK, Cyphotilapia Gibberosa(frontos, Dél-amerikai jellegű akváriumo, Halas és Növényes édesvizi akv, Aranyhalak: etetés, gondozás, , Aranyhalak: etetés, gondozás, , TrĂłpusi, tĂ·rsasa akvĂ·rium 2, Trópusi, társasa akvárium 200 , malawi 6db frontosa mpimbve , Aranyhalak: etetés, gondozás,

A 10 utolsó kereső szó:

Cyphotilapia Gibberosa(frontos, Halas és Növényes édesvizi akv, Aranyhalak: etetés, gondozás, , Tanganyika tavi sĂĄgerek troph, Tanganyika tavi sügerek trophe, Betta tenyÄ‚Ĺ sztÄ‚ĹÂ, DĂ©l Ameikai sĂĽgeres akváriu, kezdetek,régi lakók,és mostani, Ä‚Ĺ desvĂ­zi nÄ‚Ĺ›vÄ‚Ĺ nyes,, akvárium Megszüntetve 2012, no

További kereső szavak:

akvárium, akvarista.hu, eladó, www.akvarista.hu, házilag, hailea, tartása, szaporodása, háttér, hal

Találkozzunk Facebookon!   Találkozzunk Facebookon!

Találkozzunk Facebookon!



Új blogbejegyzések   Új blogbejegyzések

Új blogbejegyzések



Új képek   Új képek

Új képek



A legfrissebbek...   A legfrissebbek...

A legfrissebbek...


Azoo Nyereményjáték 2. eredményhirdetés

Egy márka a Távol-Keletről. Félünk tőle?

Azoo Nyereményjáték Eredményhirdetés!

Azoo-aqua - egy új márka Magyarországon

Azoo-aqua - egy új márka Magyarországon

Sturisoma aureum

Bemutatkozik:
Vadvilág Akvarisztika



Barátaink   Barátaink

Barátaink


szentgyo garnélás oldala
 
Aquad - Videó hírlevelei

 

Új videók   Új videók

Új videók



Id?járás   Id?járás

Id?járás


Hőtérkép
  Forrás: www.idokep.hu

 

 

 

FA DEKOR AKVARISTA.HU Akvarisztika témában tippek, fórumok, cikkek


Keresés
Keresendő szó:
Hol keressen:





1. blogbejegyzés
Mit adott nekem az Akvarista.hu?


…elsősorban egy sokkal természetesebb akváriumot, kiegyensúlyozottabb halakat, szemléletváltást, nélkülözhetetlen tudásanyagot (noha ez most még bizonyosan csak az alapvető minimum határait súrolja) és jó pár ’pofont’, amiket ugyan nem én kaptam, de szerintem sokszor ugyanúgy fájt, mint annak, aki ténylegesen elszenvedte, mert magamra ismertem több fórumozó írásában.
 
Kezdeném a sokat emlegetett giccsparádéval:
-az akváriummal megörököltem egy műanyag dekorációs elemet, aminek szürkésfehér színe van és egy korhadt faágat imitál. Az előző tulajdonosok szerint marhára szerették a halak, ezért kár lenne nem betenni az akváriumba. Szépen elhelyeztem…valóban szerették a halak, de a Blog- és fórum hozzászólások olvasásával párhuzamosan valahogyan megváltozott bennem valami. Elkezdte szúrni a szemem. (mint ahogyan az ajándékba kapott tengeri kagylók is)
-a Keresztfiammal csináltunk egy hátteret a Nat.Geo. naptárából kivágott képekből. Élveztük az alkotást…de mára a remekmű lekerült a neki szánt helyéről és inkább építettem egy hátteret fakéregből, kövekből, stb.
Az akváriumomról készült képeket gyorsan leszedtem és az új arculatról sem merek feltenni fotókat, de ez már csak az én paranoiám, ha mondhatom így, mert tartok attól, hogy sok negatív véleményt kapok. Nyilván amennyiben így is lenne, nem dobnám ki az akváriumot a francba, de az utóbbi másfél héten annyit szívtam vele, hogy most szeretnék neki egy picit örülni.
Szóval nem átallottam különböző lyukméretű tésztaszűrőkkel átdolgozni két vakolatos vödörnyi folyami sódert-kavicsot, azt lekezelni, kifőzni, apránként beletenni az akváriumba egy kis pohárral. Kézzel válogattam egy csomót, mert szerettem volna egy pár négyzetcentiméteres területen csakis vöröses árnyalatú kavicsokat elhelyezni. (mivel meglévő aljzatot kellett részben eltávolítani, majd az újat elhelyezni) Végül ott ültem a szinte átláthatatlan víztömeg előtt és csak reméltem, hogy nem tettem nagy kárt és a végeredmény mindenért kárpótol.
 
Az új hátterem alapja két egymáshoz ragasztott kartonpapír, amit lefestettem, rögzítettem az akvárium oldalához úgy, hogy kiöblösödjön (természetesen előzőleg méretet vettem és elterveztem, hogy mennyire lehet ’többdimenziós’) majd faháncsot, mohát, köveket helyeztem el úgy, mintha az akvárium folytatódna. Ezzel optikailag jókorát csaltam. A műanyag fatörzs utánzat helyét igazi fa dekoráció vette át és ma már azt is tudom, hogy milyen növényt érdemes még és milyet nem szabad soha többé vennem.
Elolvastam Horn-Zsilinszky, Dick Mills, Peter W. Scott –számomra elérhető-könyveit.
Kicseréltem az ósdi fénycsövet, felújítottam a szűrőt (értsd: új betétek) és folyamatosan megfigyelek:
-próbálom belőni hány órát kell világítanom, mennyit kell tápoznom, mennyi időnként és mekkora mennyiségű vizet ideális lecserélnem.
 
Amikor valaki teljesen kezdőként egy ilyen oldalra vetődik, óhatatlan, hogy egymástól akár radikálisan eltérő véleményeket is olvasson. Velem is megtörtént ez több ízben. Próbáltam megfigyelni, hogy adott témában melyik irányadó szám ’hangzik el’ a legtöbbször , ezt összehasonlítottam más oldalak, tudományos cikkek adataival és a végén teljesen felborult a napi bioritmusom, mert éjszaka a fórum és blog bejegyzéseket olvasom, amiket az előbb említett módon összehasonlítok más értekezésekkel. Azok az oldalak elnavigálnak más oldalakra, én meg hagyom magam vezetni, mert még ez is érdekel meg az is érdekel, közben kb. hajnali fél 3 környékén átesek a holtponton és már ha akarnék sem tudnék elaludni, szóval már úgyis mindegy, még megnézem ezt a növényt, még összehasonlítom azt a két külső szűrőt, stb.-stb.
Most egyelőre leálltam az átrendezéssel, annál is inkább, mert van egy másik kardinális problémám, a túlnépesedés. Én is beleestem a tipikus ’ez is tetszik, abból is kell’ hibába, noha nem eszet lenül és teljesen felkészületlenül vásároltam, hiszen előzőleg tájékozódtam a halak igényeiről, társíthatóságáról…ámde a Nagymamáim például nem és mivel ez az új hobbi annyira a hatalmába kerített, mi mást is kaphattam volna tőlük –és még két rokon Családtól- mint halakat?!
Nyilván nem mondtam a 72, ill. 79 éves Nagyimnak, hogy vigyétek már vissza légyszi a halakat, de az kétségtelen, hogy egyesek nem maradhatnak nálam ilyen-olyan okból kifolyólag.
Ma már én is úgy látom, hogy nem kellene ennyi fajta, a kissé homogénebb összeállítás jobb lenne, ezért most azon vagyok, hogy feltérképezzem a lehetőségeimet azon halak eladása/becserélése/elajándékozása ügyében, akik nem élhetek hosszútávon az én vízi világomban.
 
 
Zárásként, de nem utolsósorban köszönetet mondok mindenkinek, aki –tudtán kívül is - hozzájárult fejlődésemhez és adott nekem valamit, ami számomra rendkívüli érték és amit majd jó eséllyel én is továbbadhatok. (erről most ugyan még szó sincs, hiszen tudjuk, milyen borzalmak születhetnek a ’vak vezet világtalant ’ esetekből, de mindenképpen így képzelem el a jövőt)
Ez a bejegyzés nem egyfajta tanmese akart lenni, gyorsan elnézést is kérek azoktól, akiknek például szürkésfehér fa imitációjuk van vagy esetleg egy maguk által készített montázs a hátterük esetleg elfogadnak úgy ajándék halakat, hogy tudják nem feltétlenül alkalmas az új lakó számára a meglévő élettér! Senkit nem állt szándékomban megsérteni!
 
Én csupán a saját átalakulásom, fejlődésem történetét szerettem volna megosztani, ezzel ha úgy tetszik visszaigazolva azon akvaristák munkáját, akik arra törekszenek, hogy a mostani kezdők minél professzionálisabban űzzék ezt a hobbit.
 
Tisztelettel:
demese
 
 

2. blogbejegyzés
Egy csésze teát?

 Senki ne aggódjon, nem az angol teázási szokásokról vagy az Ötórai tea felszolgálásának pontos menetéről fogok írni. Már csak azért sem, mert nincs az a brit lakáj, aki az én „csészémet” minden nap ki-be tologatná egy zsúrkocsin…
 
Ha valakit tényleg elkap az akvarista gépszíj szinte biztos, hogy - a lehetőségeihez képest - mindig nagyobb vagy több akváriumot szeretne látni a lakásban. Így volt ez nálam is, az 5 literes bettatartótól eljutottam a 650 literes medencéig. Természetesen nem rögtön, hanem folyamatában. Az említett új 650 literes akváriumom tehát az a bizonyos teásbögre (a csésze mégiscsak olyan lekicsinylő), amiről írásomban olvashattok. Aki egy picit tapasztaltabb, már biztos rájött, miért emlegetem a teát. Bizony, ez egy igazi feketevizű, szinte teljesen növénymentes akvárium berendezésének, kialakításának a története. De kezdjük is!
 
Miért pont a feketevíz, növények nélkül?!
 
Ez a kérdés biztosan megfordul most a fejetekben, hiszen sokaknak nem tetszik már az enyhén színezett víz sem, ezért mindent elkövet, hogy az akváriumba helyezett fa dekorációk minél előbb kiengedjék színüket (főzés, áztatás, aktívszén, voodoo, stb.). Nekem kifejezetten tetszik, hogy a víz nem kristálytiszta. Ami így nem egészen pontos, hiszen a víz minősége itt is nagyon fontos, tehát kristálytiszta lesz az, csak a fából kioldódó színezékanyagoknak, huminsavaknak, tőzegkivonatnak köszönhetően kap egy sötétebb árnyalatot. Az ilyen vizek általában nagyon lágyak, savas kémhatásúak és gyenge fényviszonyok uralkodnak bennük.
 
Az egyik legismertebb és legnagyobb ilyen folyó a Dél-Amerikában található Rio Negro. Így egyenes út vezetett egy Rio Negro biotóp akvárium létrehozásához. Ebben a folyóban viszont nagyon kevés növény található, azok is leginkább a vízfelszínen úszva. Ezért nem lesz tehát angolkert az aksiban …. Mikor ezt eldöntöttem, nekiálltam olvasni a folyóról, a feketevízről, a benne megtalálható halakról, növényekről. Sokat kérdeztem (néha biztos hülyeségeket is) itt az oldalon, külföldi fórumokon. Sok kutatás előzte meg tehát a fizikális munkát. Nyár elején kezdtem, most ott tartok, hogy aksi még gyártás alatt, a dekorációk nagyrésze pedig már ázik. Ez idő alatt sokaktól hallottam, hogy nem vagyok normális ez nem lesz szép, stb. Hát márpedig akkor is megmutatom, hogy igenis gyönyörű dísze lesz a lakásnak! De lássuk is a további részleteket.
 
A medence mérete
 
Az akvárium méretének kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kellett vennem: rendelkezésre álló hely, tartani kívánt halak, pénz, és nem utolsó sorban a NŐ szava. Utóbbival nem volt probléma, elfogadta már, hogy nem vagyok teljesen normális, ha akvarisztikáról van szó. (A türelméért és segítségéért pedig ezer hála és köszönet, sokkal tartozom neki, egyszóval örök respect …) Eleinte egy 540 literes akváriumban gondolkodtam, de a készítő javaslatára és egy nappali festés-átrendezés hatására beleszorítottam a + 30 cm helyet az adott szobaméretbe. Ennek elég sok könyv látta ugyan kárát, de - amint itt az akvaristán is olvashattuk Bakipetitől - már a tópartokon is van könyvtár (!), így ez nem jelentett számomra oly nagy gondot.   Hiszen mégiscsak itt van mellettünk ez a nagy tó, könyvet meg csak találunk ….
Az aksi végül így lett 180 x 60 x 60 cm-es, azaz br. 648 liter.
 
Aljzat
 
Talán a talaj kiválasztásával küszködtem a legtöbbet. Mivel biotóp akváriumot szerettem volna, mindenképpen homokot kellett használnom. DE MILYET!? Rengeteg oldalt, webáruházat, fórumot átolvastam, de egyik megoldás sem tetszett igazán. Egyszerűen nem találtam meg azt a fajta talajt, ami minden feltételemnek megfelelt volna (ár, szemcseméret, szín, stb.). Így nekiálltam kísérletezni különféle homok típusokkal, amit nem kifejezetten akváriumba készítettek eredetileg. Külföldi honlapokon olvastam, hogy homokozóba való, finomszemcsés kvarchomokot használnak aljzatnak, így ez volt az első kísérletem alanya. Beállítottam egy kisebb aksit, loptam egy adag homokot gyermekeim homokozójából és sósavas kezelésnek vetettem alá. Alaposan átmostam és betettem a lágyvízzel feltöltött kísérleti üvegkockába. Mint kiderült, teljesen felesleges volt savazni, mert az ég egy adta világon semmi nem oldódott ki belőle, de nem akartam semmit a véletlenre bízni, hiszen lágy és savas akváriumvízben kell majd bizonyítania. Figyeltem mi történik, vízteszteztem, szűrőt állítgattam, vártam és figyeltem megint. Nem működött. A víz paramétereit a fent említett ok miatt ugyan nem változtatta meg, de a behelyezett jávai mohával benőtt vasfa úgy nézett ki mint Mici néni százéves padlása: porzott. Ha ebbe a vízbe halat rakok szinte biztos, hogy súlyos asztmás tünetekkel utalják be a legközelebbi tüdőgondozóba. (Pedig tényleg sokszor és alaposan átmostam, de ezek szerint nem jól csináltam vmit.)
 
Nem akartam semmit a véletlenre bízni, illetve nem akartam talajt cserélni majd az elkészült aksiban, így elvetettem ezt a fajta homokot. Ismét olvasgatás, böngészés mígnem rátaláltam az igazira, melyről itt az oldalon írták, hogy használható: térkőhomok. Szintén kísérleteztem vele és ez működött (édesvízi akváriumba csakis savazás után használható!). Vettem is egy 40 kilós zsákkal, amiből 10 liter 20%-os háztartási sósavval sikerült végleg kiűznöm a gonoszt. Majd alapos átmosás után kiszárítottam a talajt. Mindenki figyeljen oda, ha ilyet csinál, ugyanis az átmosás után keletkező víz is simán tönkreteszi a nemesacél mosogatótálcát! (Nálam így történt, úgyhogy a teljes pénzügyi keretet megnöveltem egy új tálca vásárlásával…) Számomra egyébként megdöbbentő volt, de a 40 kilós zsák a kezelés (savazás, többszöri átmosás) után 3 kilóval lett könnyebb! Itt jöttem rá, hogy helyem lenne a fogyókúra bizniszben, hiszen még NORBI is csak úgy tudna leszedni rólam 3 kilót két nap alatt, hogy befizetteti velem last-minute akció keretében egy Törökországi fitness nyaralásra. 
 
Dekoráció
 
A medencébe kerülő kövek teljesen hétköznapi bazalt görgeteg kövek. Sima és gömbölyű, tehát semmi extra. Kevés darabot, de több fajtából szerettem volna, hogy minél élethűbb legyen a majdani dizájn, de sajnos az itteni kőkereskedésben ez volt az egyetlen, ami a nálam lévő sósavra nem kezdett őrült pezsgésbe. Márpedig mindent végignéztünk, mert az ottlévő srácot nagyon feldobta ez a savazás, egyszerűen a megszállottja lett. Amikor pedig már a 9000 Ft / nm áron kapható kerti tipegőt is meg akarta savazni éreztem, ha tovább maradok egy nagy pezsgés közepette fog eltűnni az egész kereskedés. 1 liter (!) sósav „ellötyikülése” után hát úgy döntöttem beérem a bazalttal.
 
A fákkal kapcsolatban hasonlóan éreztem, mint a kövekkel. Mivel a feketevizű folyókat a sok hordalékból kioldódott anyagok festik feketévé, nagyon sok és különböző fajtájú fát akartam. Elkezdtem hát vadászni az eladó mangrovékat, vasfákat, szőlőtőkéket, stb. Mikor ezek megvoltak, elkezdtem én is gyűjtögetni az erdőből tölgy, cser, akác ágakat. Így többféle színű, alakú és típusú fa lesz majd az elkészült üvegben. Direkt jóval többet szedtem, mint ami befér majd, hiszen egy erdőből szedett fa előkészítése sokkal tovább tart, mint pl. egy bolti vasfáé, így nem akartam a beállítás után még egy hónapot várni mire megint elázik egy újabb fadarab, ami hiányzik. Plusz sokkal több variációs lehetőségem lesz feldíszíteni az én kis csodámat, ami pedig nem kell, egyszerűen kidobom vagy felajánlom a környékbeli akvaristáknak.
 
A fák sterilizációs kezelése általában viszonylag egyszerű: sikálás, főzés, áztatás. Nálam kicsit nehezebb a helyzet, hiszen az átlagban 100-150 cm-es ágakat darabolás nélkül igen nehéz elhelyezni a 10 literes edényzetben, hogy megforraljam. Márpedig a forróvizes kezelést semmiképpen nem akartam kihagyni. Egyrészt az esetleg az ágakban élő, természet által létrehozott élőlények likvidálása volt a cél, másrészt pedig a száraz ágak forró vízben hamarabb felveszik a vizet, így valamivel gyorsabban elérhető, hogy lesüllyedjenek. Megoldást kellett hát találnom a méret által okozott problémákra. Kialakítottam hát a gyártósort, melynek első lépése az ágak felszabadítása a kérgük általi nyomás alól, vagyis kézzel és késsel eltávolítottam a nagyobb, könnyebben leszedhető darabokat. Mivel igyekeztem teljesen száraz ágakat gyűjteni, ez nem volt nagy feladat. Az ágakat - bár nem lett volna szabad - nem a földről szedtem, hanem akrobatikus mutatványokkal lábon száradt fákról törtem le. Így nem érintkezhetett vadállatok semmilyen testnedvével, illetve a lábon száradt fa szinte tökéletesen száraz, hiszen felélte saját nedvességtartalmát.
A fák egy része még a sózóteknőben
 
De vissza a gyártósorra!
 
Miután végeztem a kérgezéssel, mindegyik ágat lemostam, megsikáltam. Egy kamaszodó fiú nem használja annyit a kezét, mint én mire végeztem a teljes sikálással, kéregtelenítéssel (volt is izomláz rendesen). Az eredmény nem maradt el, a fák tényleg szépek lettek. A következő lépés a 200 literes műanyaghordóban való áztatás sós-ecetes forró vízben, közben forgatás, hogy a fák minden porcikája részesüljön a tisztító fürdőben. Ezt két napig csináltam, majd áttettem minden fát gyermekeim medencéjébe. (Mivel a konyhából slagon nyomattam a 85 fokos vizet a sózóteknőbe, mire végeztem a konyhai csap belseje eldeformálódott, így ismét váratlan kiadásom keletkezett, szűkül a büdzsé …) A sósvizes áztatástól a fákon szépen fellazultak a még hátramaradt kéregdarabok, melyek eltávolítására nekem legjobban a fém dörzsi jött be.
 A medence 200 x 120-as!
Most ott tartok, hogy minden faág, gyökér a gyerkőcök medencéjében ázik a jelenleg nehezék szerepét betöltő bazaltkövekkel együtt. További dekorációként platánfa kérget, illetve tölgyfalevelet fogok felhasználni. A levelek megtisztítva, fellógatva száradnak. A platánkérgeket megsikáltam és a már említett főzési technikával fertőtlenítettem majd kiszárítottam. Itt tartok jelenleg.
Társaim a küzdelemben 
 
Időközben rá kellett eszmélnem, hogy a Rio Negro biotóp nem biztos, hogy sikerül a halfajok nehézkes beszerzése miatt. Talán túl szűk a keresztmetszet, és inkább egy autentikus feketevizű Dél-amerikai aksi lesz a vége. De ezt még alakulóban van, meglátjuk mi lesz. Tanácsokat, ötleteket és persze kritikát is szívesen fogadok! A következő részben már a berendezésről, technikáról olvashattok. Persze csak ha érdekel valakit …
 

3. blogbejegyzés
Első sügeres avkáriumom

 Sziasztok,engedjétek meg hogy bemutatkozzak,Gyuri vagyok Debrecenből.Volt már több akváriumom is,különféle halakat tartottam többnyire sikerrel :)  De sügeres még nem volt. Nos itt az idő..

Hosszas tervezgetés után végre hozzáfoghattam egy sügeres akvárium berendezéséhez! Mondhatom igen nagy volt az öröm:)Mivel csak egy 54literes akvárium áll rendelkezésemre így adottak voltak a fajok.
Elsősorban Neolamprologus multifasciatus - Sokcsíkú csigasügér -t szerettem volna 5-6dbot,csak sajnos nem tudtam beszerezni őket.Boltban drága..és nem is jelentkezett senki a hírdetéseimre.Így hát vártam...Egyik nap egy ismerősöm szólt,hogy eladóvá vált egy 1pár felnőtt Neolamprologus pulcher "daffodil" Kalambo
 
-ja.Utána néztem és kiderült hogy megfelelő otthont tudok nekik kialakítani a kis akváriumomban.
Ami adott volt: 54l akvárium,maszek tető Resun 15w                               Fresh water neonnal.
                        hungarocell
                        Sera Aquatan
                        Shark 1 belső szűrő
                        Aquael 150w-s fűtő
                        Resun AC-1000 légpumpa,szűrővel.
                        1,5kg pala dekorációnak.
                        6 kis tő  Anubias barteri var. nana
                        3 tő fodros vizikalász
                        háttérposzter
                        lelkesedés:)
Amit még terveztem:
                         kvarchomok 
                        na és persze a halak :)
Megtörtént a kvarchomok beszerzése.Nekiálltam serény aranyásó módjára mosni a homokot.Szép ki munka volt :) Legalább 15-20ször kellett mire tiszta lett.Mind ezalól megkímélhettem volna magam,ha nem az olcsóbbik 30kg os MULTIS kiszerelést választom,de hát egy pályekezdő(meg szerintem mindenki) ott spórol ahol tud.Homok tiszta,kövek áznak..
Betöltöm az aljzatot,elrendezem a köveket,csigaházakat,beültetem a növényeket,feltöltöm csapvízzel.Egy kis Aquatan és másik akváriumból frissen kivett szűrőszivacs bele a Sharkba.Úgy hallottam így hamarabb beáll a víz...Másnap jött 5db Maláj tornyos csiga "a földmunkások" :) Ők szépen el is kezdték midnennapos munkájuk.Nincs más hátra mint megvárni a napot  mikor megérkeznek akváriumom büszke lakói! :)
Íme a végeredmény:

4. blogbejegyzés
Ökoakvarisztika

Találtam egy érdekes írást a neten, szeretném kikérni véleményeteket a témával kapcsolatban, persze az alapelvek itt is ugyan azok, de van egy két eltérés!? Nekem is vannak kivetnivalóim, de sokminden szól mellette is. Tehát a következő cikkről lenne szó:
 
"Napjainkban egyre több ember éli környezettudatosan az életét. Ez a szemlélet egy olyan hobbinál is érvényesül, mint az akvarisztika. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az ökoakvárium, csak és kizárólag olyan édesvízi halfajoknál alkalmazható, amelyek jelentõs áramlások nélküli állóvizekben élnek. Vannak halfajták, melyek minden próbálkozásunk ellenére is ki fogják túrni a növényeket, mint például az aranyhal.

Az igazán környezetbarát akvárium: Elõször dobjuk ki a mûnövényeket és az oxigénellátásért felelõs levegõztetõt is (kivonja a vízbõl a növények számára létfontosságú szén-dioxidot)! Élõ növények mellett nem lesz rá szükségünk, mert a fotoszintézis biztosítja, hogy az akvárium vize oxigéndús, tiszta legyen, valamint növényeink sok nitrátot és ammóniumot kötnek meg.

A gyógyító fény: A folyamat persze csak a megfelelõen megvilágított akváriumban mehet végbe, ez napi 12 órányi fényt igényel. Minél többféle növényt telepítünk halaink mellé, annál inkább kizárjuk a káros baktériumokat, és a vegyianyag-koncentráció is szabályozott lesz.
A növények beszerzésével halainknak azért is kedvezünk, mert így el tudnak bújni a levelek között, továbbá táplálékul szolgálnak a növényevõ fajtáknak, és ívóhelyként is remekül megállják a helyüket.

Ősi bölcsesség: A maja indiánok öntözõcsatornáikba gumós vízinövényeket ültettek és halakat telepítettek, hogy élõvé és tápanyagokban gazdaggá tegyék a vizet.

Miért nem jó a mûanyag? A mûnövények mellett számtalan természetellenes és akváriumba nem illõ tárgyat kínálnak a szakboltok, ezek többsége is mûanyagból készül. Az elemzõ vizsgálatok azt mutatják, hogy az akváriumi halak sokkal rövidebb ideig, és kevésbé egészségesen élnek mesterséges környezetben.
 
Piros dekorációs homok helyett válasszuk a folyami sódert, kvarchomokot, vagy olyan kõzúzalékot, ami nem oldódik vízben.
 
Olcsón, könnyen jót: Búvóhelyet készíthetünk hosszas forralással fertõtlenített fatörzs darabból, különbözõ színû kövekbõl és nagyobb kavicsokból. A természetben talált fadarabokkal érdemes dolgozni, hiszen a leváló apró fadarabka, remek csemege a halaknak.
 
Tartsuk fent a vadászösztönt: Ha egy kis örömet szeretnénk szerezni halainknak ne a boltban kapható dobozos granulátumot adjuk nekik, hanem szerezzünk be élõ táplálékot számukra, például kisméretû rákokat. A halak élvezni fogják a vadászatot, számunkra pedig szórakoztató figyelni, hogyan próbálják elkapni a zsákmányt.
 
Hasznos tippek vízcseréhez: A vízcserénél fontos megjegyezni, hogy húsz százaléknál többet ne szívjunk le a vízbõl és ezt is csak az akvárium aljáról, fõként az aljzatot képezõ kavicsokról, kövekrõl. Ehhez a mûvelethez szívócsövet használjunk. Az így vödörbe került vizet ne öntsük ki, mert a szobanövények számára igazi kincs. Ha a víz túl savassá válna, ezen egy csapott kávéskanálnyi szódabikarbónával hamar segíthetünk. Olcsóbb és környezetkímélõbb megoldás, mint más bolti kemikáliákhoz folyamodni. Az üveg tisztítását ne vegyszerekkel, hanem ecettel végezzük.
 
Fény és hõmérséklet: Az akvárium fûtõberendezésére és lámpájára kössünk idõkapcsolót, ami napi 12-14 órára legyen beállítva. Ezeket a berendezéseket takarjuk kövekkel, kavicsokkal vagy fadarabokkal.
 
A halak jól tûrik a víz fokozatos lehûlését-persze csak a biztonságos tartományon belül, ha éjjel hidegebb a víz, jobban alszanak. A levegõztetõ nélküli akváriumban a víz fokozatosabban hûl.
 
Így gondozd növényeidet: Növényeinket, csakúgy, mint szárazföldi rokonaikat, tápoldatoznunk kell. Célszerû az elhalt leveleket rendszeresen távolítani, mert rothadásuk oxigént von el. A növényeket 4-5 cm vastag homokba ültessük. Figyelem! Az egyes növényfajták gyökércsúcsának ki kell látszódnia! Ha árnyékolni szeretnénk, válasszunk olyan növényt, amely a víz felszínén terjeszkedve nõ. A magasra növõ fajtákat hátra, az alacsonyabbakat mindig eléjük ültessük. Érdemes odafigyelni a természetes részletekre, ha úgy döntöttünk, hogy otthonunkba becsempészünk „pár” liternyi vízivilágot. Természetes környezetben lubickoló halak látványa a mi lelkünket is kiegyensúlyozottabbá teheti, erre pedig egyre nagyobb szükségünk lehet."

5. blogbejegyzés
Első napok

   
Új akváriumom csodálatos látványt nyújt szobám közepén. Elhelyezése kevésbé volt ilyen csodálatos. Az előző akvárium helye nem felelt meg a nagyobb akváriumnak, így mielőtt elhelyezhettem volna, ki kellett találni melyik is lenne a legtökéletesebb hely. Pár órával később már meg is volt a tökéletes fekvésű polc és már meg is kezdtem a feltöltést.
A feltöltést csapvízzel végeztem, de előtte elhelyeztem a kavicsokat az akvárium alján, majd beágyaztam a műnövényeket (sajnos a vízicsigám nem sok növényt hagy maga körül, szinte az egyetlen élő növényem, ami nem szerepel a csigám étlapján az a gömbmoha) A feltöltés és az üresen járatás után betelepítettem az első halakat. Jobban viselték új környezetüket, mint gondoltam. Eddigi akváriumomban néhány halfajta nem bírta az ideális körülmények ellenére sem...
Miután a halak és a környezetük rendben volt elkezdtem a dekorációt az akvárium körül. A díszítéshez a kerti tó melletti bambusztól kaptam ihletet. Megpróbáltam egy japán stílusú dekorációt kialakítani. Levágott nádból csodálatos bambusz hangulatú hátfalat lehet készíteni. Egyenlő, az akvárium magasságával megegyező hosszúságú darabokra vágtam őket, majd egyik oldalukra lyukat fúrtam és drótot fűztem át rajta, másik oldalát madzaggal kötöztem össze és már kész is volt a háttér. Ez a fajta háttér szimpatikusabb számomra, mint amit az akváriumon belülre tehetünk, hiszen nem kell fertőtleníteni és a vizet sem keményíti, bár a halaknak kevésbé hasznos és búvóhelyet sem biztosít. Képeket is biztosítok nemsokára, ha valaki kíváncsi hogyan is néz ki a gyakorlatban ez a "bambusz fal".
Most csodálom az akváriumom és kíváncsi vagyok mit tartogathat nekem a vízivilág.
 
 

6. blogbejegyzés
A világítás ... (2)

 Ha így haladok, lassan több lesz a szám a címben, mint a betű ...
 
No hát kérem, az Úr malmai lassan őrölnek, de azért őrölnek. 8))
 
A hét elejére elkészült az elképzeléseim alapján felvázolt és megtervezett "ház". 0,5-ös szinterezett acél lemez. Jó anyag. Nem nehéz, de masszív szívós. Köszönhetően Kálmán barátomnak, aki kissé módosította terveimet és itt-ott alkalmazott - néhány tíz éves tapasztalata alapján - merevítéseket.
 
A színterezés nagyon szép és exkluzív külsőt kölcsönöz a háznak. Remélhetőleg az elképzeléseim is elég pontosak voltak ahhoz, hogy a jövőben is praktikusnak bizonyuljon a dolog.
 
 
Tudom, fotózás előtt letörölhettem volna a tetejét, hogy ne legyen poros, de majd a végeredménynél villogok... ;)
 
 
Mint az előző blogbejegyzésemben leírtam már jó ideje megrendeltem az elektormos cuccokat egy budapesti cégtől, de nem kaptam visszajelzést. Kis utánajárás után kiderült ez csak némi mulasztás eredménye, a cuccaim megjöttek és már csak rám várnak.
 
Szóval elmentem a Béke úti üzletbe - ott éppen megdöglött a számlázási rendszer - de mivel odaszóltam előtte telefonon a Gondviselés lehetővé tette, hogy 5 perc alatt amíg éppen jó volt a rendszer megcsinálják a számlámat.
 
Így meglettek a páramentes foglalatok és az elektronikus előtét. Ezután elmentem kedvenc akvarista depómba és megvettem a fénycsöveket is. (hadd ne mondjam aznap mennyi pénzt költöttem el "hobby" címszóval ...) 8))
 
Hazafelé szakadt az eső és tömegközlekedve 4db 90 centis fénycsővel nem is olyan egyszerű az élet. Főleg miután a csomagolás alja kissé elázott, a papír szétmállott és a fénycsövek kis híjján az aszfalton törtek ezer apró szilánkra. Na de ugye megint csak a gondviselés ... minden megmenekült, szerencsésen hazaértem.
 
A hét közepén felkerestem az első munkahelyemet, ahonnan sikerült műanyag dekor táblát szereznem, ami jól bírja a "meleget" és tökéletes választás lesz az elektromos felépítmény talapzataként. Tanulság érdemes minden főnökkel jóban lenni még ha szét is válnak az útjaink. ;))
 
Ma utolsó cikként még vettem 50x50-es kábelcsatornát. Ebből tervezek kvázi páramentes házat építeni az elektronikus előtétnek. Többen kifejezték már ezirányú kétkedésüket akikkel beszéltem, de ha egyszer valamit a fejembe veszek ... konok tudok lenni nagyon. 8)))
 
Ma este neki láttam összeépíteni a világítás belsejét. Persze az idő nagyon szalad, holnap meg kelni kel, szóval közel nem végeztem, de azért szépen lassan, lépésről lépésre előbb utóbb minden összejön. Remélem ...
Íme néhány kép az eddig elvégzett műveletsorról.
 
 
 
 
 
 
 
Holnap folytatnám, de "magánélet" címszóval holnap a barátnőmé vagyok. Annál is inkább, mert holnap átlépek a krisztusi 33-ból a 34-be. Előre is Isten éltessen sokáig! ;))
 
 Ha egyszer elkészül szép születésnapi ajándék lesz magamtól magamnak!
 
 

7. blogbejegyzés
Kéne pár garnéla....

-De annyira jól nézne ki.

-Nem érdekel!! Elég ide egy akvárium!!                             

-Meglátod mennyire szép lesz….

-Nem látok meg semmit. Itt nem lesz még egy akvárium!!! 

 Valahogy így kezdődött, illetve ekképp haladt az épületes vita jómagam, valamint elvei mellett elszántan kardoskodó nejem között. Fennt említett párbeszéd már nem az első volt eme témakörben, de hevességét, eredményességét ugyanannyira nem lehetett vitatni, mint elődeiét.Igazából az első jól sikerült megállapítás ismét az enyém volt. Egy napsütéses, vidám, családias hangulatú, óbégatás mentes szombat délutánon, miután a semmibe meredtem hosszas percekig, elhagyták a torkom ama hangkombinációk, melyek alapjaiban megváltoztatták nemcsak a hallgatóság hangulatát, de még az előszobát is.

-Kéne pár garnéla……-búgtam romantikától fűtve a kedves fülébe.

-Tudod mikor?-búgta vissza.-Minden marhaságot összenézel az interneten, aztán persze nekünk is kell, mert olyan szép. Nem, ide nem kell garnéla!!!

Alig két hét múlva meghitten álldogáltunk az előszobában, és nagy örömködésekkel nyugtáztuk, hogy a kis garnéla had,(szám szerint négy egyed) szemmel láthatólag jól érzi magát, a 25 liternyi faunában.

Nem tudom, máshol ez hogyan működik, de nálunk minden apró változtatásért palotaforradalmat kell kirobbantani. Nem a hierarchiát vitatom én, az szent, és sérthetetlen. Én úgy tudom, mindenképp a Nő a főnök, aztán jönnek fordított születési sorrendben a porontyok, aztán valahol, a sor végén, a félhomályban, bizonytalan léptekkel tipródik apa. Ha nincs kutya, mert akkor az egy kicsit megzavarhatja a sorrend végét. Esetleg macska….. Na, mindegy. Lehet, rosszul tudom? Nem tudom. A lényeg, hogy én ha itt valami szerintem szép változtatást akarok csinálni, legalábbis mintha a földalatti mozgalom kiépítésének terhét venném a vállamra. Legyen az a kocsira valami kis dekor, vagy teszem azt egy 120 literes aksi feltűnés nélküli elhelyezése a nappaliban, mindenből hatalmas gond kerekedik.

Esetünkben, megtetszettek a mini garnélák, az interneten. Számtalan oldal foglalkozik ezen apró szépségekkel, itt is sok szakértő található,ők igaz profik.

De vissza a történethez. Már korábban írogattam a kicsiny akváriumról, ami a cseperedő ancik otthonául szolgált, egy darabig. Kihalásos alapon szántam az akit a garnéláknak, ugyanis egy másik napsütéses, hangulatos szombat délutánon minden kölyök anci, ismeretlen okból, eltávozott. Két napig harcoltam a megmaradt csapatocska életéért, sikertelenül.Eme tragédia után tettem félre a kicsi aksi projectet egy időre, de aztán jött ama napsütéses szombat délután, amit már említettem……..

-Kéne pár garnéla………

Kezdtem neki.A harci zajok elültével  győzedelmeskedve az ellenen,diadalmámorban fetrengve legott elsiettem a kisállatkereskedésbe,ahol már korábbi írásaimból esetleg megismert belémfáradt kedves eladók fogadtak.Az igazság az,hogy a diadalt,meg a győzedelmeskedést úgy kell érteni,hogy az a drága asszony,megengedte,hogy a legújabb kedvencek sorát mini garnélákkal gyarapítsam.De azt hiszem, ez semmit  nem vesz el heroikus küzdelmem nagyságából,melyet  esdeklő,nyöszörgő hangokon hajtottam végre…….khmm…….A végeredmény számít. Lőn garnéla. Egy férfi tudjon néha nyöszörögni, esdekelni, kérni…….. rimánkodni….. győzködni….. különben. Sosem lesz garnélája.

Tehát legott rohanás az üzletbe. Gyakori látogatásaimtól kissé megtörten, de azért pozitív hozzám állással fogadtak.Még bennem volt a győzelem mámor, fent említett diadalittasság, hát kiböktem, garnéla kell. Sok. Kicsi. Nagy. Mind. Most. Az addig nyugodt mosoly, az eladó arcán szélesebbre húzódott, szinte hallottam, ahogy belül hangosan viháncol, mert mint kiderült, nem lehet kicsi is, meg nagy is, meg annyiféle, meg kényes, meg…… Naszóval. Igenlő volt a válasz, válasszak. Előre közölte velem, hogy most csak nagyon kicsi garnélák vannak készleten, a legközelebbi nagyobb darabokért ugyan, csak a szomszédos Tesco fagyasztó pultjáig kell elhaladnom, bár azt Ő személy szerint nem ajánlja tartós használatra, kicsit talán kevesebb is benne az élet, mint ezekben. Vadul bólogattam, nem-nem, nekem sokkal inkább az életvidám törpék tetszenek, semnem a fagyos hangulatúak, lássuk hát. Hát lássuk. Magával intett, minek folyamányaként megpihentünk az akváriumokból kirakott fal előtt, és kertelés nélkül az egyik alsó üvegdobozra bökött.

-Tessék választani Tamás.-az meg ugye én volnék, hát akartam választani. Odakucorodtam a földszinten lévő átmeneti szállóhoz, és vadul vizslatni kezdtem a benti világot.Egy apróság akadályozott csakcsupán, ami szinte elhanyagolható lenne, biztos csak az én szőrszálhasogatásom az oka, de engem bizony megzavart. Nevesítve,… nem volt benti világ. Víz volt benn. Tehát alapfeltételek adottak voltak, de ennyi. Talán két-három hosszú percig kuporodtam az aksik előtt, mikor fölém lépett az eladó és mosolyogva kérdezte, sikerült-e választanom a sok kis kedves apróság közül?-Hááát-nyöszörögtem-még egy kissé bizonytalan vagyok…Mi lehet a bajom? Jó, talán romlott a szemem, de ennyit? A kuszlikban nem volt semmi. De SEMMI!! Ismét bátorító pillantás, ismét a kérdés, mit volt mit tenni, segítséget kértem. Jól van, akkor segítenek, ha a szerencsétlen nem tud ugye még egy nyomorult rákot sem kiválasztani. Mellém kucorodott hát a segítő, aztán elkezdte magyarázni, hogy a jobb oldalon lévő kék amano garnélák mennyire szépek lesznek, valamint ha jobban, megnézem, ott a zöld, és a cseresznye között, egy igazán pompás darab red cherryt is kifoghat nekem…………

Külső szemlélődő, elmondom mit látott. Két felnőtt ember, guggol egy akvárium előtt, amiben gyönyörűen csillogó víz található, valamint semmi más. Időnként a nagyobb darab (ez lennék jómagam) nekinyomja az orrát az üvegnek, óvatosan távolabb húzódik az eladótól és hitetlenkedő pillantásokkal mered a semmire. Eközben az eladó lelkendezve magyaráz az üveg túloldalán leledző csodákról. Kezdtem megriadni, hogy itten nem én vagyok a leginkább elrugaszkodva a realitások talajáról, kezdtem már bánni, hogy annyi hülyeséggel zaklattam a személyzetet korábban, lám valami gond ütötte fel a fejét itt is, oda képzelt állatokat árulnak.-És… khmm… sokat eladnak… ezekből?-böktem a fejemmel az állítólagos garnélák felé. Igen volt a válsz, sőt, még azt is megtudtam, azért vannak most csak ennyire fiatalok, mert már a nagyobbak elfogytak. Na, mondom, most elkapom a fonalat.-Négyet kérek, vegyesen!-böktem ki a döntésem. Gondoltam, majd most kiderül a csalás, fény derül a poénra, lelepleződnek a fantom garnélákok!! Fehér tálka elővesz, rövid kergetőzés az akiban, és máris elém tolták a fehér csöbrek tartalmát. Négy apró garnéla volt benn… Egy amano, egy kék, egy cseresznye, és egy red cherry. Ahogy kértem. Nyeltem egyet, fizettem és hazahúztam az irhájam.

Szóval meghitten álldogáltunk az előszobában a kicsiny aksi előtt, ami immáron négy apróság otthona lett. Álltunk, nézegettünk, keresgéltünk. Tizenöt perc fagyott mosolyú semmit nem látás után nejen feltette a már régóta a levegőben lógó kérdést.-Vettél valami szépet szívem? Hol is vannak a kis drágák? Mondom a kis DRÁGÁK??

Azóta természetesen előbújtak, láttuk őket, esznek, gyarapodnak, sőt, sokasodnak. Jelenleg olyan 15-20 egyedből álló garnéla nyáj büszke tulajdonosa vagyok, vagyunk, ami folyamatosan növekszik, születnek a picik.

Persze nagyon szép dísze lett a lakásnak, természetesen megint nekem lett igazam.Vannak aggályaim a jövőt tekintve, ugyanis nemsokára szeretnék a szobába egy másik, új, hetven literes akváriumot. Is…..

Üdv. Tom


8. blogbejegyzés
\"Vízesés\" az akváriumban

“Vízesés”, ahogy én készítettem
 
Előszónak csak néháhy gondolat amit mindenképpen el akarok mondani:
Ez életem első akvárium dekorációja. Soha nem dolgoztam előtte polisztirollal, csemperagasztóval, sőt még szilikon ragasztót sem használtam eddig, azt se tudtam hogy létezik olyan, hogy vasoxid porfesték. Mindent az akvarista.hu fórumon olvastam és tanultam. Ezúton is köszönet minden fórumozónak, mert nélkületek soha nem tudtam volna összeszedi az ötleteket és a szükséges alapanyagokat. Nem vagyok hülye hozzá csak programozó vagyok :-) építési dolgokkal nem foglalkoztam, valahogy eddig kimaradt az életemből.
 
 
A terv
 
Az eredeti tervem egyébként nem ez volt. Egy működő akváriumba dekorációt akartam készíteni, amely eltakarja a belső szűrőt és a fűtőt, és az aljzatot is szerettem volna kicserélni. A fórumon háttér készítéssel kapcsolatos tanácsok után kutatva akadtam erre a vízeséses témára és nagyon megtetszett az ötlet. Láttam, hogy még elég kevés infó van erről a dologról. A működési elvet már leírták, ebből kiindulva elkezdett zakatolni az agyam, hogy hogyan is valósítsam meg. Elhatároztam, hogy minden tapasztalatomat leírom nektek, ha sikerül megépítenem. Ha ezt olvasod, akkor sikerült :-) A képek minőségéért elnézést kérek, mobiltelefonnal készültek, mert nem volt nálam a fényképezőgépem. Azért a lényeg így is látszik.

A következő dolgokat használtam fel:
  • Oldószer mentes ragasztó
  • Polisztirol táblák
  • Flexibilis, vízálló, élelmiszerbarát csemperagasztó
  • Vasoxid porfesték
  • Gumikesztyű (csemperagasztó keverésekor és felhordásakor)
  • Plexi lap
  • 16 mm-es műanyag cső (ebben fog áramlani a víz a homokkal)
  • Vékony cső a levegőztetőhöz
  • Finom szemcséjű fehér kvarchomok (ez lesz a “víz”)
  • Szerszámok (dekorkés, csiszolóvászon, ecset, edény a csemperaginak)
 
 
Működési elv
 
A vízesés működése egyszerű. Ha egy vízben lévő cső aljába levegőt vezetünk, a felszálló buborékok által keltett áramlat felszippantja a homokszemcséket, majd a cső felső végén távozva megszűnik az áramlat, és lehullik. Ha a lehulló homokszemcséket összegyűjtjük és újra az áramlatba juttatjuk, akkor egy körforgás jön létre, mely biztosítja a folyamatos vízesés illúzióját. Azért érdemes a lehető legfinomabb szemcséjű homokot megvenni, mert azt könnyedén fel tudja kapni az áramlat.


 
 
Próba
 
Első lépésként kipróbáltam, hogy a levegőztető milyen magasra bírja nyomni a homokot. Mivel működő akváriumba készül, ott nem tudtam kipróbálni, ezért egy átlátszó vödörbe töltöttem vizet és a kvarchomokot. Fogtam a műanyag csövet (egy külső szűrőjé volt régen) és a végétől kb. 15 mm-re kivágtam belőle egy darabot. Ezen a résen jut az áramlatba a homok. Bedugtam a levegőztető csövet és ideiglenesen egy parafadugó darabbal rögzítettem, hogy ne csússzon ki belőle. Belenyomtam a vízbe, addig hogy a kivágott rést is ellepje a homok. Elindítottam a pumpát és nagy megelégedéssel figyeltem, hogy csak úgy okádta magából a homokot. Nekem egy SERA AIR 275 R típusú levegőztetőm van. Ha nem jön a homok, vagy csak nagyon gyengén, vágd rövidebbre a csövet, mert valószínűleg nem bírja olyan magasra felszívni a homokot. A cső ne legyen túl nagy átmérőjű, mert akkor is gyengül az áramlat. Porlasztót ne tegyél a levegőztető cső végére, mert jelentősen gyengébb lesz (kipróbáltam).
 
 
Elkészítés
 
Miután kellően kiszórakoztam magam a próbálgatással, megittam egy sört, benyomtam a kedvenc zenémet, és hozzákezdtem a megépítéshez.
Nagyon fontos, hogy a vízesést úgy kell megtervezni és elhelyezni az akváriumban, hogy a szűrő által keltett áramlat ne vigye ki a homokot belőle.
Levágtam egy kb. 10cm széles és az akvárium magasságának megfelelő hosszúságú polisztirol darabot. Ez lesz a vízesés fala. Alul vágtam egy ferde lyukat, amelyen keresztül fog majd visszafolyni a homok. Felül kivágtam a kiömlő nyílást. A két nyílás távolsága természetesen egyezzen meg a cső hosszával. Az alsó lyukhoz a fal hátulján elkészítettem plexiből egy tartályt amiben a lefolyt homok gyűlik össze, és innen szippantja fel majd az áramlat. A tartályt érdemes úgy megcsinálni, hogy több homok férjen bele mint amennyire szükség lenne, így biztos, hogy mindig elegendő mennyiségű kerül az áramlatba. Persze az se jó ha túl sok homok van benne, mert akkor nem tud elég vizet szívni hozzá és eldugul. Ugyanezen lyukhoz, csak a fal elején, kialakítottam polisztirolból egy tölcsér szerű tálat, amibe belehúlik a homok és átfolyik a lyukon keresztül a hátsó tartályba.


 
Beépítettem a csöveket:


 
Másnap vettem észre, hogy a kis tartályban a levegőztető cső megtört, mert felül vezettem ki és így keletkezett benne egy jó kis kanyar. Még szerencse, hogy plexiből készült, és bele láttam. Szétkaptam a tartályt, fúrtam egy lyukat az oldalára, és ott vezettem ki a csövet. Erre te is nagyon figyelj, hogy a hajlékony csöveknél minél kevesebb és minimális kanyarok legyenek, mert megtörhetnek. Végeztem még egy próbát a vízben, hogy működik-e. Később már bajos lenne szétszedni egy esetleges hiba miatt. A próba után rögzítettem a csövet és leragasztottam a kis plexi tartályt is. A plexi tartályt azért zártam le teljesen, mert így a szívó hatás az elején lévő tálkára sokkal hatékonyabb szerintem, és a homok sem tud kikavarodni belőle.
Elkészítettem egy takaró lapot a kivezető nyílásra, hogy a kiáramló homokot a megfelelő helyre terelje, mert különben összevissza kavarogna:

Takaró lap
 
Felragasztottam a takaró lapot. Gondoskodnunk kell a buborékok sorsáról is. Én úgy oldottam meg, hogy egy kis darab csővel hátra vezettem, ott ráér bugyogni :-) :


 
A szerkezet elkészült, kezdődhet a szobrászkodás. Fúrtam, faragtam, csiszoltam és ragasztottam. Kialakítottam két üreget is, melyekbe növényeket ültetek.


 
Jobb oldalon a talajszint közelében készítettem egy nyílást. Erre azért van szükség, hogy a dekoráció mögé tudjon menni a víz a szűrőhöz. A nyílásra műanyag hálót ragasztottam, hogy a halacskák ne tudjanak átúszni, de a kisebb szennyeződések zavartalanul a szűrőhöz áramolhassanak. A szűrőnek is vágtam egy lyukat, melyen keresztül a megszűrt víz távozik. Miután végeztem a faragással, az egészet ráragasztottam egy plexi lapra, így stabilabb az állása, és könnyebben tudom majd az akvárium aljához rögzíteni.

A középső képen látszik, hogy a levegőztető csövét lent vezettem ki, mert keletkezett benne egy törés
 

Másnap előkaptam a csemperagit és elkezdtem pacsmagolni, persze a háttérben a kedvenc zeném szólt. Én az a típus vagyok, aki nem szeret csendben dolgozni. Háttérzene mindig kell nekem (meg néha egy kis sör). Az első réteget kicsit hígabbra, tejfölhöz hasonló állagúra kevertem, hogy a kisebb résekbe is be tudjon folyoni. Egy napot vártam a száradással, teljesen kivilágosodott és megkeményedett. A következő napon már sűrűbb lekvár szerű masszát kevertem, úgy hogy azért még ecsettel kenhető legyen.


frissen kenve

Újabb 24 óra várakozás. A harmadik réteg ismét hígabb egy kicsit. Ehhez adtam a színezőport. Minden színt külön tálkába kevertem és külön ecsetet használtam hozzá. A mélyebb réseket, mélyedéseket feketével, a magasabban fekvőket barnával kentem. Valami szürkés-barnás színt képzeltem el, mert ebben szépen fog majd látszani a lehúló világos színű homok. Elég durván nézett ki frissen festve (jobb oldali kép). Azt hittem, hogy valamit elrontottam a színek keverésénél, de ahogy szép lassan száradt egyre barátságosabb lett.


először a feketével, majd a barnával kentem

A száradás után túl sötétnek találtam az egészet, ezért még kevertem egy kis világosbarnát és a kiálló részeket az ecsettel nyomkodva összevissza foltosra kentem. Minden réteget ezzel a nyomkodós módszerrel csináltam, mert eltünteti az ecsetnyomokat és jó kis kő hatású rücskös felületet ad.


Két nap után amikor már teljesen megkötött, alaposan kiáztattam nehogy az akvárium vizét elrontsam. Mint azt korábban már említettem, működő akváriumba lesz téve és nem akartam kockáztatni. Naponta cseréltem a vizet róla. Első nap kiült valami fehér trutyi a felületére, de azt könnyen le tudtam mosni. Addig cserélgettem a vizet míg teljesen tiszta nem maradt. Még egy fogkefével is (nem azzal amit használok) átsúroltam, hogy a pici darabkákat eltávolítsam, melyek nem kötöttek rá rendesen. Idővel ezek úgyis leváltak volna az akváriumban. Lehet, hogy túllihegtem a dolgot, de még mielőtt betettem az akváriumba, zuhany alatt jól átmostam.
A vízesésen kívül még készítettem egy kis patakmedret tavacskával. Ezt feltöltöm kvarchomokkal. Olyan hatást nyújt, mintha a vízesésből elfolyna a homok. Fogtam néhány kisebb követ és azokat is bekentem csemperagival, hogy színben passzoljanak. Ezeket elszórtan helyezem el a vízesés köré. Ezek elkészítéséről nem csináltam képeket.

 
A halacskák kiköltöztetése
 
A halak elhelyezése okozott egy kis fejtörést, mert nem volt másik akvárium ahová át tehettem volna őket. Kellett valami nagy edény amiben kényelmesen elférnek. Vásároltam egy 25 literes műanyag szemeteskukát :-) Ebben szépen elférnek a halak, a szűrő és a levegőztető és még később is tudom használni :-). Feltöltöttem akváriumvízzel. Nem volt könnyű feladat a halacskák kifogása, főleg az anci nem hagyta magát. A szűrőt is fontos üzembehelyezni, mert a hasznos bacikat csak így lehet életben tartani.

 
Beépítés
 
Ki kellett találnom valami rögzítési módszert. Nem akartam az egészet leragasztani, mert ha nem tetszik, akkor nem tudtam volna könnyen kiszedni. Olyan megoldást kerestem, mellyel könnyen és minimális roncsolással kivehető az egész.


A képen látszik, hogy két plexi lapocskát összeragasztottam kicsit eltolva egymáson. Ebből kettőt ragasztottam az akvárium aljára, úgy hogy a vízesést alá csúsztatva megtartja. A harmadik tartóelem a patakmeder. Ezt viszont már odaragasztottam. Tehát ha esetleg ki akarom venni a cuccost, akkor csak a patakmedret kell valahogyan feltépnem. Nem ragasztóztam be az egészet, csak a szélein húztam két csíkot.


A patakmeder elkészítéséről nem csináltam képeket.
Itt már be van ragasztva

A következő napon betettem a talajt, feltöltöttem csapvízzel és kipróbáltam. Azért csapvízzel, mert ha esetleg még bezavarosodna, ne a jó beállt vizet rontsam el. Tökéletesen működött a vízesés. A beáramló levegőt elég rendesen le kellett csökkentenem, mert olyan intenzitással nyomta, hogy teljesen felkavarodott. Hagytam pár órát ázni, majd leszívtam az összes vizet. Beültettem a növényeket, betettem a szűrőt és a fűtőt is és ismét csapvízzel feltöltöttem. Megint hagytam pár óráig állni, közben ment a szűrő is. Éppen hogy elfért a vízesés mögött a technika. Ha a szűrőt ki akarom venni, akkor előbb a fűtőt kell eltávolítanom. Ez nem gond kibírom. Már nem volt zavaros a víz. Csapvíz le, beállt víz vissza és végül a halacskák. Nagyon aggódtam a halacskák miatt, nehogy valami bajuk legyen. Rövid idő elteltével már nyugodtabb voltam, mert már csipegettek, szemlélték az új környezetet, sőt a fiú guppik már udvaroltak is a lányoknak. Egy nap elteltével semmi problémát nem láttam, és a víz is szép tiszta volt.

 
Tapasztalatok
  1. Tervezésnél nem szabad megfeledkezni a szűrő által keltett áramlatról. Úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy ne kavarodjon ki belőle a homok.
  2. Mivel nem az akvárium oldalához van rögzítve, hanem az aljához, könnyen előfordul, hogy nem passzol teljesen az oldalüveghez. Az én esetemben is ez volt, de nem vészesen. A rést betömtem szűrőszivaccsal és szerencsére nem feltűnő.
  3. Alul a gyűjtő tálca szélét magasabbra kellett volna készítenem, mert kikavarodott a homok. Utólagosan úgy oldottam meg, hogy köveket tettem oda, így azok visszaterelik.
  4. A vízesés feltöltését érdemes akkor elvégezni, mikor még nincs víz az akváriumban. Én vizesen tettem bele a kvarchomokot, ilyenkor nem szóródik összevissza. Volt hogy sokat tettem bele és úgy betömörült, hogy alig bírtam beindítani.
  5. A vízesés levegőcsövére mindenképpen tegyél szabályzót. Első alkalommal nem tettem rá, és mikor elindítottam, csak úgy ömlött a homok szanaszét. Indítás előtt teljesen elzártam. Beindítottam a pumpát és szép óvatosan nyitottam a szabályzót, így prímán belőhető.
  6. Ha harcsád van, számíts rá, hogy beletúr. Tiszta ideg lettem, mikor beúszott és egy határozott mozdulattal akkorát túrt, hogy egy csomó homokot kiszórt belőle.
 

Végszó

Hát ennyi lenne. Lehet, hogy nem tökéletes és még lehetne mit változtatni rajta, de ahhoz képest, hogy az első munkám, egész jól sikerült, nem számítottam 100%-os sikerre. Azt nem tudom, hogy mennyi ideig bír folyamatosan működni, de ha nem szóródik mellé, nem verik ki a halak vagy nem viszi el az áramlat a homokot, akkor szerintem sokáig. Az elvesztett homok mennyiség meg pótolható. Ha a világítás egy kicsit jobb lenne, szebben látszódna a lehúló homok. Na majd kitalálok erre is valamit úgyis fel kell már újítanom a világítást, az is saját tákolmány :-)

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az írást és nagyon örülök, ha hasznos volt számodra.

Video: http://akvarista.hu/index.php?oldal=129&id=1383
 

átalakítás előtt

átalakítás után

 

 
 

9. blogbejegyzés
Vegyes akvárium

Sziasztok!
Ismét túl vagyunk egy tarraplaza-n. Elég sokan voltak (mint midndig).
Az elmúlt héten úgy döntöttem, hogy beruházom egy kisebb akváriumra melyben a Neolamprologus multifasciatus (sokcsíkú csigasügér) "kolóniámat" fogom tartani. Próbálok minél élethűbb és a természetes élőhelyükhöz legjobban hasonlító életteret kialakítani nekik. Egy 54 literes 60X30X30-as akváriumot vettem, melyben egy belső szűrős levegőztető, egy 3D-s köves háttér és tetővilágítás, valamint autómata vízfűtő kap helyet. Aljzatnak kb. 0,6-1 mm-es mosott folyami "homokot" teszek. Dekorációnak pedig egy-két mészkő darabot és csigaházakat, amiket még gyűjtögetnem kell. Növényen még gondolkodom, de a szakirodalmat olvasgatva sem tudom eldönteni, hogy mi legyen. Még a sügeresek bibiliája (Sinkó Gábor-Lukács László) sem ad tuti biztos tippet. Igazából az akvaristára bízzák. Szóval még nem tudom. Ha lesz is benne növény, biztos, hogy csak egy nagyon minimális. Talán egy két tő valisneria. Kb. 5-6 csigasügeret teszek a medencébe. Igyekszem majd az ivararányt úgy megosztani, hogy ne a hímek legyenek túlsúlyban.
A hátteret holnap ragasztom be, aztán jöhet az aljzat a kövek és a víz. 4-5 napos járatás után hozom a lakókat is.
Kellemes estét a kedves olvasóknak.
 
 
Sziasztok!
 
Huh, jó réen nem jeletkeztem már. Volt azóta már jó pár terraplaza is. No mindegy.
Végül is letettem a biotóp Dél-Amerikai stílusú akváriumról. Egyszerüen lenyűgözött a fajgazdagság a halas boltban ahova járok és egy nap úgy döntöttem, hogy Ázsia felé veszem az iránít. A ponytylazacaim amúgy is kezdtek kikopni. Az elmúlt nyár melege elég soka halamat elpusztította. 
Szóval most egy vegyes akvárium van, olyannyira, hogy most már tényleg van minden mint a búcsúba.:-)
Viszont nagyon megtetszett egy halfaj: a Csigasügér és az a tervem, hogy az egyik sarokban kialakítok egy kis "kolóniának" életteret, homokkal, csigaházakkal. Sőt távolabbi terveim között az is szerepel, hogy majd ha lesz hely, akkor egy külön akváriumban őket fogom tartani egy-két odavaló másik fajjal együtt.
Egy hét múlva ismét terraplaza, majd ott szerintem merítek ihletet, hogy miként és hogyan boldoguljak.
 
Elöljáróban ennyit, remélem mindenki jól van és a halak is...:-)
További szép napot!
 
Sziasztok!
2011.01.02-án elérkezett a várva várt nap. Elhoztam az új akváriumom, melyet szép igényes munkával készítettek el. Az előző akváriumomról is írnék, mert igazán említésre méltó. Egy 50 literes akvárium, amit még kb. 13-14 éves koroman kaptam. Volt benne guppi "tenyészet" ivaronkénti elkülönítéssel, aztán később xipho, majd platty is nevelkedett benne. Itt lehettem részese a betták nászának is, a habfészek remekművének. Itt egy szerencsés ivadék fel is nőtt. Majd később egyetem, és nem voltam otthon, akkor apuék gondozták, de eléggé lestrapálódott. Mostanra pedig úgy döntöttem, hogy ideje újabb kihívások elé nézni.
Szóval az új akváriumom egy 180 literes (100x40x45). Beépített 3D-s háttérrel ami kövek és egy üreges korhadt fagyökeret jelent. Elég szépre sikerült. Dél-Amerikai biotópot szeretnék.
Elsőként kipucoltam, majd mehetett bele a mosott finom sóder (0,3-1mm), a víz és pár növény. A növények hez szórtam nagyobb szemű sódert is.
Jelenleg a következő növények vannak benne: Vízi hortenzia, kis termetű valisneria faj, Aponogeton boivinianus, valamint tegnap kaptam Cryptocoryne härtei nevezetű (ha van ilyen) növényt.
A halakat illetően: Neon 11db, Rézlazac 6db, Tepsifejű harcsa 1db, Ancistrus 2db, Loricaria 1db, és van egy kakukktojás is (ún. csokicsík)
A jövőben szeretném még bővíteni a halállományom, ancik még, lorika, és corydorasok (sterbai), valamint vmi nagyobb testű pontylazac, petitellák. Szeretnék még garnélát is.
A neonok és a rézlazacok a hétvégén ívtak, tehát gondolom, h jól érzik magukat.
Remélem sikerül egy igazi biotóp akváriumot kialakítanom...
folyt. köv....
 
A hétvége ismét hozott egy kis plusszt az akvárium kinézetét illetően. Szombat reggel leszaladtam és vettem 6 szál süllőhínárt, 5 szál csavart levelű valisneriat, valamint egy adag jávai mohát. Beültetve ismét megváltozott az élettér. Remélem a vasárnapi börzén találok megfelelő halakat is. Tervezem Corydoras sterbai, Baltahasú lazac, Petitella, Loricaria, beszerzését. Meg esetleg apró garnélákat....
Fotókat hamarosan töltök fel...
Nos, ahogy ígértem, tettem fel fotókat az albumba. Remélem azért látható a változás.
2011.02.14
Véget ért a börze... Szerintem egész jó volt, nem voltak túl sokan. Az akvárium lakói gyarapodtak. 6db csíkos baltahasú lazaccal, 1 pár lorikáriával és 6 db Corydoras sterbai-val, valamint vettem még négy yeloow garnélát, bár őket nem nagyon látom...:-S Lehet megették a halak...
Vízinövények terén is újítottam, ugyanis megvettem életem első Echinodorus tövecskéjét és beruháztam egy Lándzsás vízipáfránnyal is, amit majd egy szőlő ágra szeretnék ráültetni.
Egyenlőre ennyi, most várom, hogy minden kis élőlény sikeresen beilleszkedik-e.
 
2011.02.15
Sajnos tegnap észrevettem, hogy a baltahasú lazacok darakórosak. Ez most elég rosszkor jött, basszus... 180 liter, tele hallal, garnélával és tessék, beüt a krahh. Gyorsan el a legközelebbi halashoz... Vettem sera omnipurt, és most reménykedem a legjobbakban...:-S
Vettem aktív szenet is, hogy majd egy hét múlva kiszűrjem a gyógyszer maradványt
Szóval most ez van, veszélyben az összes kis élőlény az akváriumban...
folyt. köv.
2011.02.16
Tegnap délután hazaérve bámultam a zöld vizet... Állítottam a fűtő termosztátján, 28-ra. A darakór leküzdéséhez szükséges a 30 fok körüli vízhőmérséklet. Ma is állítok rajta még plussz két fokot és akkor elérem a 30-at. Remélem a hét végére helyre jönnek a halak és megkezdhetem az aktívszenes szűrést, valamint 1/3-os vízcserét...
folyt köv....
2011.02.17
Két Corydoras sterbai növendékem sajnos elpusztult, nem volt rajtuk parazita, valószínüleg a gyógyszer hatását nem bírhatták, vagy csak szimplán életképtelenek voltak... Rossz volt szembesülni vele...:-(
2011.02.20.
Tegnap végre teljesen eltűnt a darakór. Ma 1/3-os vízcserét csináltam, beletettem a szűrőbe a szenet, hogy kiszedje a maradék gyógyszert a vízből. Holnap pedig a szén ki, és mehet bele a nitrivec, hogy újraélesszem a bacikat a szűréshez.
2011.02.21
A hőmérsékletet három nap alatt visszaállítottam 24 fokra. Este beállítottak a barátok. (szülinapi összejövetel) egy zacskó hallal a kezükben:-D
Huh, most mit csináljak, még nincs karantén... Szokásos vízhez szoktatása az új halaknak, lesz ami lesz...
3-3 petitella, citromlazac
Remélem megmaradnak, valamint nem hoznak be betegséget.
Karantén akvárium beszerzése folyamatban.
folyt. köv.
2011.02.22
Hazaérve a munkából, a szűrőből kivettem az aktív szenet. Visszatettem a kimosott kerámiagyűrűket. Töltöttem még vagy 10 liter vizet az akváriumba, valamint hozzáadtam a nitrivec-et a vízhez. Olyan mintha tejet öntöttem volna a vízbe, de majd ez idővel kitisztul.
Az új halakat a westend-ben vásárolták a barátaim. Sajnos jobban megvizsgálva láttam, hogy eléggé életképtelen egyedeket sóztak a laikus vásárlókra. Szerintem felháborító, hogy egyes helyeken (főleg plázákban) mindent rásóznak az emberre. Szóval láttam, hogy az egyik petitella hasa beesve, étvágytalan... A citromlazacoknak semmi színe, az egyiknek a bal mellúszója lecsonkítva. Mire végeztem a szűrő pucolással és töltöttem vizet az akváriumba a petitella el is pusztult...
no comment...
folyt. köv.
2011.02.23
Kiegészítettem a citromlazac állományomat plussz 3 példánnyal. Most már 6-an vannak, hamar összeszoktak és nagyjából együtt úszkálnak, bár a sérült példány külön van és szerintem el fog pusztulni... Nem táplálkozik, elkülönül, elbújik...
2011.02.25
Tegnap délutánra elpusztult az említett citromlazac. Azt kívánom az ilyen eladóknak, h még a boltjukban történjen meg a szelekció.... Megérdemelnék.
A többi hal most rendben van, esznek rendesen. Rendeltem sötét színű aljzatot, szerencsére sikerült olyat találnom, ami jó a páncélosharcsáknak...
Remélem jó lesz. Majd töltök fel képeket.
folyt. köv.
2011.03.01
Minden ok, a halak élnek, mint hal a vízben:-) A yellow fire garnélák is egész bátrak, már a halak között szlalomoznak, nem félnek senkitől és semmitől.
Tervezem az akvárium talajának cseréjét. JBL táptalajokkal. Nem kis munka, mert ugye a teljes berendezés újra építésével jár.
2011.03.16
Múlt héten új élőlényekkel bővült a akvárium életközössége. 8db Endler Guppy és 3 db Csigaevő csiga. A csigaevőket muszáj volt már megvenni, mert a csigák nagyon elszaporodtak. Remélem kissé megfékezik az inváziót...
 

10. blogbejegyzés
182 liter a falban 3.

 
A növények beültetése több ütemre szakadt. Az első ütem, a nanóból kiemelt növények, a többi ütem, az ezek mellé beszerzendő fajok voltak. A kis akváriumomból a legnagyobb mennyiségben, a Staurogine sp.-t sikerült kiszedni. Ezt a növényt nagyon ajánlom mindenkinek. Viszonylag alacsony az igénye (persze ő se veti meg a kényeztetést) és elég sokféle koncepciót meg lehet vele valósítani. Nem volt kérdés, hogy a továbbiakban is használni szeretném.
 
 
Az egyik legnagyobb ereklyém, Orpheustól kapott Fissidens, melyet szintén sikerült a többszörösére nevelni, így szinte mindenhova el tudom helyezni, ágakra, kövekre, ahol csak egy kis kiegészítésre van szükség. Kisebb mennyiségben még találtam a Spiky mohát, ami szintén fára lett kötözve. A listát egy itthon még igen nagy ritkaságnak számító növénnyel, vagy inkább növénykével zárom, ez pedig a Ricardia sp., más néven Mini Pellia. Ennél lassabban növő növényem még sose volt. Ha mégis valaki türelmesen vár, egy gyönyörű, természetes felületet képez faágakon, köveken, persze ha előtte fel volt kötözve. Mióta Pistitől kaptam, ami már jó pár hónapja volt, igen csak megszépült, de a szaporodást nem vitte túlzásba. Egy igazi nano növény. Ezt egy az előtérbe elhelyezett fadarabra kötöztem, hogy lehessen látni belőle valamit. 
Az ültetések, főleg egy ekkora akváriumnál, igen sokáig tart, így a szárazon belekerülő növényeket a vízporlasztóval folyamatosan nedvesen kell tartani a munka végeztéig. Erre nagyon oda kell figyelni, mert egy halom idő, pénz megy kárba, ha például leakadunk egy Alekoszos kirohanáson a tv mellett.
Ezzel az első ütem végéhez ért, minden „nano” növény a helyére került.
Másnap az első utam az újonnan megnyílt csoda GA galériába vezetett, hogy további palántákat szerezzek be. A boltról most csak annyit, hogy „szép volt fiúk!”. Az én elsőszámú kapcsolattartóm Nigro és ez úttal is őt üldöztem egy banktól egészen a boltig. Bár így is késett, de sikerült egy nagyon jó kis növénycsomagot összeállítanunk.
Tervim között már elég régóta szerepel egy komolyabb, nagyakváriumos zöld szőnyeg az előtérbe. Nyilván felmerült a HC is, de talán a legrégebbi álmom az a Glossostigma elationides. Erről szerintem senkinek nem kell sokat mesélni, egyszerűen lenyűgöző tud lenni. Na, ebből vettem két cserepet és hozzá a gyógyászati segédeszköz boltba egy derék merevítőt, mert a beültetés végére biztos, hogy derékba törtem volna. Egészen pontosan 2 órán keresztül szórtam az előtérbe szinte szálanként. Az esti szeánsz növény téren ezzel le is zárult.
A többi zöldség beültetése a következő napra tolódott. Ezek között említésre méltó a Didiplis diandara. Sok tapasztalatom nincs vele, de az ázsiai akváriumokban rendszeresen felbukkan, nagyon szépen hozzájárul az összhatáshoz és háttérnövénynek is jól megállja a helyét. Talán nem fejlődik annyira agresszíven és könnyebben kordában tartható. A baloldali nagyobb fára végül is a jól bevált (Amanonál sokszor látható volt) Microsorium „narrow”-Bolbitis kombináció kerül, melyet a felkötözött Fissidens csomók egészítenek ki.
A növényekkel szinte teljesen meg lehet változtatni a képet, így felmerült, hogy a végleges layout a konkáv vagy a háromszög elrendezést mutassa. Végül a háromszög mellett maradtam, ami abban nyilvánul meg, hogy a baloldali kisebb dombot viszonylag alacsony növésű növénnyel futtatom be, mégpedig Eleocharis parvulával. Még további növények is kerültek be és fognak is bekerülni, de ezekről később.
 
Egy hét után a következő dolgok történtek. Sajnos volt egy momentum, mely majdnem tönkretette a projektet. A nagy fámhoz amúgy is hosszú történet tartozik, de ami most történt az úgy szólván igen nagy para volt. A két éve nagy vadászat eredményeként találtam ezt a szép dekort az Exotika kiállításon. Azóta folyamatosan ázott egy esővíz gyűjtő hordóban. Természetesen már nagyon régóta lent maradt a fenéken, így alkalmassá válva az akváriumi felhasználásra. Sajnos a hardscape összeállítása előtt napokig szárazon volt, ennek eredményeként, mint utólag kiderül, ismét a víz felszínén érezte (volna) jól magát. Épp kötözgetem a Narrow-t és a Bolbitist a fára, mire az egész „sziget” elkezdett felfele emelkedni. Hirtelen nem tudtam mi legyen, mert ha felengedem a felszínre, akkor az egész mögé épített „löszfal” leomlott volna. Valamelyest lent tudtam tartani az akkor pont az akvárium szélére rögzített leszívó csővel, beleakasztva a végét. Gyorsan felkaptam a maradék kövekből két darabot és a fa két pontjára helyezve sikerült a helyzetet normalizálni. Sajnos így ezen a két helyen jelenleg megborult a terv (bal szélen a lávakő az egyik). Egy hónapig biztos a nehezékeket rajta szeretném hagyni, így a kitakart helyeket később fogom növényesíteni. Remélem ilyen jellegű probléma többször nem lép fel.
A növények terén már látszódik némi fejlődés. A legintenzívebb növekedést a Glosso produkálta. Szinte azonnal elindultak a növénykék gyökérszálai lefelé a talajba és elkezdték oldalra futtatni az új hajtásokat. Sok szál van, ami felfele áll (ezt még az ültetésnek tudom be), de egyre több helyen látszik, a vízszintes növekedés. Ha már valamivel összefüggőbb takarót fog produkálni, akkor azonnal nekiesek a feljebb álló levélkék levágásának.
Nagy beindulást látok a fára kötözött Spiky mohán is, bár erre számítottam, de a sok vödörben állástól besötétült Fissidensen is már látszódnak a kis, üde zöld hajtások. A D. Diandara is sokasodni kezdett és elkezdte felvenni az alakzatot. A többi növény csak most került be, így azokról még nincs mit írni, de összességében úgy néz ki, hogy talán jó irányba mennek a dolgok. Egyébkén most még kétnaponta 50%-os vízcserét csinálom, a papírforma szerinti, ilyenkor folyamatosan növekvő ammónia szint csökkentése érdekében. Jelen pillanatban a lebontó baktériumok még csak elkezdték kialakítani telepeiket, így rájuk még nem számítok.
 
 
 
Hát ez a jelenlegi kép. A következő beszámolót akkor szeretném elkészíteni, ha már a fejlődés olyan stádiumba került, mely már valamelyest tükrözi az eredeti elképzelésemet. Szóval, majd folytatjuk…………
Az eredeti bejegyzés és további képek itt: http://levinen.blogspot.com/2011/02/182-liter-falban-3.html
 
 
 
 

11. blogbejegyzés
182 liter a falban - update

 
Két hónap telt el az indítás óta. Az eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy az akváriumoknak 2 hónap kell ahhoz, hogy egy valamilyenfajta egyensúly beálljon. Ennyi idő kell, hogy a lebontó baktérium telepek, mind az akváriumban, mind a szűrőben, megfelelő kapacitásura fejlődjenek. Úgy is mondhatnám, az akvárium „életre kelt.”
 
Az első két hétben szinte semmi negatív hatás nem jelentkezett, ez mondjuk normális. Sokan azt hiszik, hogy ha két hét után nincs alga, akkor már minden rendben van, hát nem. Innentől kezdve kezdenek a jelentkezni a tünetetek, ilyenkor kezdenek megjelenni a növényeken, dekorokon az algák. Az, hogy ez milyen mértékű és, hogy a fejlődésük mennyire tartható egészséges kereteken belül, na ez függ az akvaristától. Azt azért leszögezném, hogy ALGAMENTES AKVÁRIUM nincs!
 
Körülbelül két hét után megjelent a fonálalga. Az akvarisztika egy nagyon bonyolult valami, melyben soha nem lehet valamit egyértelműen kijelenteni. Nem lehetünk soha biztosak abban, hogy ezért, meg azért jelentek meg bizonyos algák. Pár faj azért van melyek keletkezésének okában majdnem biztosak lehetünk, de a legtöbbjüknél csak a találgatás lehetősége áll rendelkezésre. Mindig az a legjobb megoldás, ha megpróbálunk mindent a lehető legjobban csinálni. Odafigyelünk vízcserékre, elhalt növényi részek eltávolítására, a tápozásra, a co2 folyamatos adagolására, az akvárium higiéniai követelményeinek megpróbálunk eleget tenni. Aki ezekre odafigyel hosszútávon, kevesebb mérgelődést, idegeskedést fog jelenteni számára az akvarisztika.
 
Én is olyan vagyok, aki mindent szeret a lehető legjobban csinálni. Bár a fonalalga megjelent, de zavaró mértéket soha nem öltött. De hogy az, ami van, az is eltűnjön, ideiglenesen Black mollykat telepítettem az akváriumba. Már korábban is olvastam róla, hogy az elenevszülő fogaspontyfélék előszeretettel fogyasztják a „lobogó” algaféléket, a molly meg kifejezetten. Nos, ez nem városi legenda, valóban szinte nullára eltüntették a fonalat.
 
A növények mind e közben szépen fejlődtek. Ki-ki a maga ütemében, de mindenki szépen zöldült, vagy akár pirosodott.
Ami a legnagyobb változást mutatta, már-már félelmetes szinten, az a Glossostigma elatinoides. Ez a növény elsősorban az akváriumok előterének a fűszerű befuttatására használható. De olyan mértékben fejlődik, hogy szinte minden nap hozzá lehet nyúlni ollóval. Ha nem figyelünk oda a nyírására, akkor túl vastag réteget alkot, mely az alsó rétegek elhalásához, általános káoszhoz vezethet. Nálam is egy kicsit magas, de az előző drasztikusabb nyírásnál bebizonyosodott, hogy bátran vissza lehet vágni, úgy is szépen vissza fog nőni.
 
A Staurogine talán az a növény, mely nem túl gyorsan és nem is túl lassan nő. Eleinte elég gyengén muzsikált, de mára tökéletes átmenetet teremtett a Glossoval. Összefuttatva nagyon jól mutat, ajánlom mindenkinek.
 
Az akvakertész akváriumok nagy favoritja az Echinodorus tenellus. Nagy sikerét annak is köszönheti, hogy rendkívüli természetességet kölcsönöz az berendezés egészének. Én pár tövet tettem ide, oda, de az akvárium minden részén megjelent. Igen, ez a növény is nagy utakat képes megtenni az indáival, így rá is oda kell figyelni. De a célt végül is elértem vele, mert valóban nagyon természetes hatást ad az akváriumomnak.
 
A mohák szépen hozzák a papírformát. A fára kötözött Fissidens szép kis párnákat képeztek az ágakon, a Spiky moha is szépen befutotta a neki szánt részeltet. A Riccardiáról eddigi is tudtam, hogy nagyon lassan fejlődik, de hogy ennyire? Elképesztő lassú növény, így a kordában tartás szóba se jön. Egy követ növesztek be vele, ami már egész jó úton jár, de szívinfarktust soha nem fog kapni az eszeveszett növekedéstől.
 
Nagyon lassú fejlődést mutattak eddig a fadekor fő növényei a Microsorium narrow és a Bolbitis is. Bár több helyen is leírták, én is jól tudtam, hogy a páfrányfélék rizómáját meg kell szabadítani a levelektől kötözés előtt a gyorsabb fejlődés érdekében, én ennek ellenére nem tettem. Sajnáltam eltüntetni az a kevés levelet is, ami volt. Ennek az lett a böjtje, hogy csak most érték el a fejlődésképes szintet. Nekik mostantól kezdve legalább egy hónap kell, hogy mutassanak valamit.
 
Mikor még csak terveztem a fejembe az akváriumot, nem igazán akartam stem növényeket belerakni. Gyönyörűek tudnak lenni, de a legnagyobb kalamajkát is ők tudják okozni. Nem tudtam ellenállni. Bekerült a háttérbe meghatározó, illetve kiegészítő növénynek a Didiplis diandara. Ez is egy gyorsan fejlődő növény, de sok nyírás kell neki, mire megfelelő takarási vastagsággal kezd el rendelkezni. Már 4 nyíráson túl van, de még legalább kettő kell, hogy megfelelően bedúsuljon. Képeken ennek a növénynek nagyon szépen bepirosodott csúcshajtásait lehet megfigyelni, de nálam még ezt nem sikerült belőlük kihozni. Egyenlőre ez a kérdés még nem annyira mozgat, a „befestéssel” még ráérünk.
 
A másik stem választásom a Proserpinaca palustrisra esett. Elképesztő különbség van a víz felett és a víz alatt termesztett változatok között. Nagyon megtetszett a teljesen egyedinek mondható víz alatti levélzete, mely nagyszerű kiegészítése lehet egyéb stem növénynek, jelen esetben a diandarának. Ő is nagyon lassan fejlődik, így igen nagy művészet lesz jól összehangolni a többi növénnyel a „nagy fotózásra” mikor a „kész van” fényképeket fogom készíteni.
 
Állat fronton a következő dolgok történtek az elmúlt időszakban. Alapszabály, főleg a növényes akvarisztikában, hogy az halakat, garnélákat leghamarabb az indítás után egy hónappal telepítsük az akváriumba. Én így is tettem. Az első körben 10 Amano garnéla és 10 Otocinclust került be. Ezek azon felül, hogy nagy kedvencek, segítenek a tisztántartásban, az algák elleni harcban. Ezek után került be 4 Black molly, melyekről már korábbi soraimban már beszámoltam. Jelenleg ők jelentik az „életet” az akváriumban és annak ellenére, hogy csak ideiglenesnek szántam őket, nagyon jól mutatnak a nagy zöldségben.
 
Sokan kérdezték, hogy milyen halat fogok az akváriumba tenni, elvégre már 2 hónap is eltelt. A választásom a Rasbora hengelire esett. Olyan halat szerettem volna, melyek jól bírják az erős megvilágítást, megfelelő mértékben exibicionisták  és könnyen rajba igazodnak, ha kapnak egy kis inspirációt (nasit). Sajnos a halak beszerzése még folyamatban van, így én is türelmetlen vagyok miattuk. De a lényeg amúgy is az, hogy az akvárium úgy fejlődik, ahogy szerettem volna, ahogy szeretném. Hát egyelőre ennyi. Az akváriumról a legközelebbi bejegyzést akkor szeretném elkészíteni, mikor már kijelenthetem, hogy well done. :)
 
Eredeti bejegyzés, további képek itt: http://levinen.blogspot.com/2011/04/182-liter-falban-update.html
 
 
 
 
 

12. blogbejegyzés
Ázsiai Barangolás 1.rész

Az elmúlt mintegy két hetem, párom kíséretében Ázsiában-Malajziában töltöttem, bejárva az országot, meglátogatva több vizes élőhelyet és díszhal tenyészetet, exportőr céget.
A soron következő néhány írásomban ezeket szeretném sorra veni. Nem feltétlenül időrendileg, inkább tematikusan. Írva olyan dolgokról, mint hideg, lágy vizű hegyi patakok, ahol csak a Pseudogastromyzonok élnek meg, írva brakk-vizes területekről, ahol az évszak nem kedvezett a mangrovemag gyűjtésnek… sorra venni Malajzia aktuális halas trendjeit(arrowana, diszkosz, koi), érdekességeit. Mindezt úgy 2-3 hét alatt 4-5 blog terjedelemben. És persze majd beszámolni a hozott halakról, csigákról is!
Néhány napja Kuala Lumpur külvárosába vezetett utunk, ahol a taxis már messziről az autópályáról mutogatott egy zöld hangár épületre, mondva, oda kell eljutnunk. A következő egy óra azzal telt, hogy a megfelelő lejárót megtaláljuk, körözve a pályán ide-oda, próbálkozva már földutakkal is, mindhiába. Így több telefon után későbbi idegenvezetőnk inkább elénk jött, mintsem még órákig várakozzon.
A találkozó nem volt előre lefixálva, egy helyi kereskedő irányított tovább, ha már ott vagyunk, nézzük meg az általam egyébként korábbról ismert exportőrt is, elvégre nagy cég és nincs olyan messze. Mindezt a maláj vendégszeretet és kedvesség minden elemével. Ha már ennyit utaztak egész Európából, ne maradjanak élmények nélkül!
A kérdéses export telepen délután 5-6 körül lévén mindössze egy irodai dolgozó volt bent, valamint 5-6 a halak körül szorgoskodó helybéli, így némiképp mázli is volt, hogy a munkaidő után érkezve még sikerült bejutnunk.
A cégről azt érdemes tudni, hogy több magyar nagykereskedést is ellátnak halakkal, de az export tevékenység csak egy kis részét teszi ki a profiluknak, sokkalta fontosabb a helyi boltok ellátása, ideértve a szaküzleteket is! Ennek megfelelő a telephely felosztása is. Tenyésztéssel, szaporítással egyáltalán nem foglalkoznak.
Az elhúzható kapun mindössze egy kis tábla hirdeti a cég logójával, hogy itt halakról van szó és nem vas-felvásárlásból élnek. Bent tágas parkoló ahonnét jobbra és balra is egy-egy hangár épület nyílik. Az első ajtó 2cm vastag üveg, belépőkártyával, kóddal nyitja ki idegenvezetőnk, aki egyébként a könyvelési osztály egy dolgozója, de némileg a halakat is ismeri.

Bent számos dolgozó munkahelye, fehér fél-falakkal elválasztva egymástól az íróasztalok, számítógépek. Na itt ülnek a sales és customer-service dolgozói, innét intézik a bejövő megrendeléseket, új potenciális üzletfelek keresését, de még a légitársaságokkal való kapcsolattartást, export procedúrát is.
Innét tovább van a tárgyaló terem, ahol elbeszélgettünk, honnét jöttünk, miért, ki adta meg a címüket, mit szeretnénk látni (leginkább mindent) stb.
Tisztázva, hogy főleg baráti látogatás, körülnézés a cél, noha már néhány alkalommal került hozzám az ő halaikból, de önálló importot az eddigi tapasztalatok alapján nem valószínű, hogy csinálnék nem is próbáltak jobban győzködni, majd meglátom, mit tudnak kínálni. Kövessük…
 
A nagyker
Az első terem, rögtön az irodák után teljesen nyitott, nincs ajtaja, annál több ventilátor a szellőzésért. Az épület hosszával párhuzamosan 3-4 nagyon hosszan futó állványsor, becsövezett, lapos, nagy alapterületű akváriumok, egy alsó kb. bokától térdig érő szinten és egy felső, kényelmesen elérhető kb. könyök magasságig érő sor.

Minden akvárium elején egy lamiált kártya. Halfaj, darabszám, érkezés, beszállító, használt vízkezelők, vegyszerek, etetés, elhullás: 1. nap, 2.nap, 3.nap, később…
Itt a helyi kereskedések számára tartogatott halak voltak, amelyek nem vagy csak külön kérésre kerülnek exportra. Az ember, ha ázsiai díszhalra gondol, akkor gyakran a gmo dániókra, festett halakra, papagájsügerekre,torzókra asszociál, merthogy ott nyílván az a divat.
-Cichla ocellaris növendékek


Ezzel szemben itt ezeknek nyoma sem volt! Albínó neonhal, albínó kongó lazac, tüdőshalak, nagyon szép xifók, minőségi ramirezi, márványsügér több változatban 3-tól a 18centis méretig, extrém jó kondícióban, érdekes garnélák, nagytestű rákok, ezüst arrowanák, kiemelkedő minőségű aranyhalak! Egy alsó akváriumban volt narancssárga, festetlen papagájsügér is, talán 20 egyed. Inkább elrejtve, mintsem kínálva a vevőknek.

Afrikai sügérből is meglepően szép felhozatal volt, főleg a 10-15cm-es mérettartományban különféle mbunák, császársügerek, de ritka, nagytestű malawi ragadozó halak is akadtak. Guppiból csak a legszebb sri lankai példányok, helyi vad hal pedig szinte egyáltalán nem volt, ahogy gurámikat sem árultak, ellenben 20-30centis rájákat már igen! Botiákból, Labeokból a felhozatal minimális volt 1-1 akvárium, kisszámú hallal, cápaharcsa, cápamárna szintén teljesen hiányzott innét, akárcsak az összes brakk vízi halfaj! Extrém vad dánió fajokból, pontylazacokból, érdekes kistestű harcsákból annál több volt. Igazán civilizáltnak tűnt a felhozatal. Nagyon pozitív volt!
 
Export Részleg
A következő terem ennél jóval nagyobb volt, a sorok merőlegesen álltak és minden sor végén egy cetli, hogy honnét is származnak az állatok. Indonézia, Thaiföld, Taiwan, Szingapúr… néhol pedig az szerepelt, hogy WILD FISH.
Ez az export részleg, ahonnét kilószám kerülnek ki a díszhalak a világ minden részébe. Itt már a klasszikus, kínálatokból, árlistákból várt felhozatal szerepelt, amellyel a magyar nagykereskedésekben is találkozik az ember. Rengeteg Labeo és Botia, Brakkvízi lepényhalak, Betta hímek, tetovált ezüstmollik és papagájsügérek…pontylazac téren szinte csak vörös neonhalak és petitellák (mindkettő Dél-Amerikából!), pontyfélék között rengeteg nagyra növő márna, amanó garnélák egész sorokban, törpe gurámi, óriásgurámi stb.
Míg ott voltunk dühített a különbség. Helyi piacra nagyon szép halak, ritka változatok stb. Exportra pedig mindennek a legalja? De aztán világossá vált, hogy erre van igény… Ha egy vásárlójuk konkrétan szeretne valamely érdekesebb fajt, azt beszerzik, vagy a helyi raktárból exportálják, ha beéri a „kommersz” kínálattal, akkor viszont innét rendelhet. A terem végében egy bemutató sarokban nagy flowerhornok, ázsiai arrowanák úsztak felosztott akváriumokban,meglehetősen vegyes minőségben. A flowerhornok többsége 20centi körüli „Short Body”, tehát rövid testű variáns volt, az arrowanák között pedig gerinc illetve száj hibás példányok is akadtak. Valahogy nem ezt várná az ember a híres maláj sárkányhal tenyésztőktől.
 
A harmadik terembe csak a körbevezetés legvégén engedtek be, merthogy felesleges macera és amúgy sincs semmi látnivaló. Innét Ausztráliába küldenek halakat, ahol az állategészségügyi szabályozás némiképp eltér az eus és ázsiai gyakorlattól. A magas teremben, sok emeltes állványok, gyakran csak 50literes akváriumokkal, többnyire üresen vagy 1-1 zacskónyi hallal.
Amíg a korábbi termekben főleg hamburger mattenfilter jellegű szűrés üzemelt, levegővel hajtva és max. 25centi mély medencék, addig itt mindenhol kicsi szivacsszűrők vagy kövekkel töltött poharak, amelyekbe egy-egy levegőcső ágazik bele. Mintha csak egyszer használatosak lennének.
A bejáratnál hipermangánnal töltött tál, cipőfertőtlenítés. Az ajtón dekoratív tábla, hogy a dolgozók csak köppenyben, összefogott hajjal mehetnek be, akárcsak egy vegyi üzembe. Itt több hetet töltenek a halak állatorvosi felügyelet alatt, mielőtt Ausztráliába küldhetnék őket. Az épp raktározott fajok között néhány patakhal, tányérlazac, thai diszkosz, kolumbiai lorikária szerepelt. Talán 10boxnyi összmennyiségben.
 
A jobb oldali hangárt így közel egy óra alatt be is jártuk, a szemben lévő helyek mindegyikébe külön be kellett kéretkezni, hogy ott mi van? azt miért nem mutatják meg? Mit csinálnak/tartanak ott?
Ezek nem kereskedelmi egységek, a cég által újonnan importált halakat tartják a legnagyobb teremben. Sok beton és műanyag kád, rengeteg nemes aranyhal, vitorláshal, pontyféle…dél-amerikai algaevő harcsák számos faja.

Egy állvány újrazacskózott, csak aznap beérkezett halakkal.

Nemes aranyhalak Taiwanról, külső szűrővel.


Amíg ott voltunk a cég egy teherautója gördült be, új rakománnyal… a raktér félig volt összedobált halas zacskókkal, főleg vadon fogott maláj állatokkal. Darázsgébbel, félcsőrös csukával és hasonló fajokkal.
A kapkodás, sietség, hogy ezt most azonnal ki kellene pakolni, nem jellemzett senkit. Majd, valamikor átcsomagolják néhányszor, aztán kirakják az üres akváriumokba, másnapra talán már a helyükön is lesznek. Ami elhullás addig keletkezne azt majd a beszállítón „leverik”… Lassan, nagyon lassan, de biztosan tevékenykedtek a munkások.
 
Ezt követte a csomagoló helyiség, az iroda mellett az egyetlen klimatizált szakasz. Az első térben talán 20-22 fok volt, hátrább, ahol aranyhalakat csomagolnak, nagyjából 15 fok.
A halakat lezacskózzák ezen a hőmérsékleten, majd a zacskókat állványokra pakolják, ha leengedne vagy gond lenne a hallal, akkor újracsomagolják, majd 4-6 zacskónként hungarocell dobozokba teszik az állatokat, de úgy, hogy épp hogy csak be tudják csukni a doboz tetejét, téglatest helyett már már gömb formára alakítva a ruganyos tartókat. Ezzel biztosítják, hogy órákkal később is kellő nyomás alatt legyenek a zacskók és által a bennük lévő oxigén gáz is.
A halak vizét előre bekeverik jópár m3-es tartályokba. Ahogy németországban is láttam, itt is csak 2 féle csomagolóvíz van. Egy általános, amibe egy Azoo Aquaguard nevű szert, valamint bizonyos halaknál egy acriflavinos/xantachridines színes keveréket tesznek, és egy másik, amibe Azoo Double Black Water nevű vízkezelő kerül. Ezek a gyári szerek már Magyaroszágon is kaphatók, noha kellően meglepett, hogy pont a taiwani gyár termékeit használja a nagyker, sokkalta inkább vártam volna valamely német vagy japán vízkezelőt.
 
Az utolsó terem volt az, amit már tényleg nincs hova fokozni. Arrowanák. Ázsiai Arrowanák. Minden színben. Vadtól a super red-ig.

Na meg egy akváriumnyi icipici 5-6 centis, Arapaima ivadék. Cites-es védett halak, microchippel… sok millió forint összértékben. A Kuala Lumpur-ban működő néhány tucat arrowana kereskedés egyebek mellett innét vásárol. Maláj és Indonéz tenyésztésű magas minőségű példányok, 10-től egész 70centis méretig! A medencék tetején műanyag rács, a helyiség sarkában pedig sok egymásra pakolt műanyag láda. Ezekre mutatva a vezető első kérdése: nálatok, Európában is ismerik ezt a férget? Lisztkukac… Nekik leginkább ez vált be az arrowanák etetésére, minden méret szívesen fogyasztja, de azért néha adnak mellé apró élő halakat is. Ennél fogva az arrowanás táblákról a „Feeding” rész teljesen hiányzott is. Származás-Egyedszám-DOA.

A tartásmód nem tűnt vészesnek, a szokásos lapos, talán 140x60 centis alapterletű max. 35cm magas akváriumok, szivacs-szűréssel, erős levegőztetéssel. 10 centis halakból 10-15 is úszott együtt, míg a 20-25centis vagy nagyobb példányok szigorúan egyesével pakolva. Az igazán nagy halaknak sem volt nagyobb helye 100x100x50centinél. Ellenben ezeknél már komolyan, vastag falapokkal volt lefedve az akvárium.
 
Erről a részlegről már ismét a tárgyalóba mentünk tovább. Közben befutott néhány sales-es alkalmazott is, akik a tengerentúli vevőkhöz alkalmazkodva este-éjszaka ülnek számítógéphez. Közöttük volt aki szabadkozott a csekély felhozatal miatt, de hát a szingapúri rendezvényekre készülnek, „kevés a hal a telepen”.
 
Képek feltöltése, beszúrása, helyesírás ellenőrzés stb. folyamatos. Remélem, úgy este 8-ig feltöltődnek a fotók...

13. blogbejegyzés
CO2 rendszer összeállitása, költségei

Sziasztok!

 Sokszor merülnek fel a fórum CO2-es topicjában egy nagynyomású CO2 rendszer összeállitásával kapcsolatos kérdések és sokan állnak kicsit elbizonytalanodva vásárlás előtt az alkatrészek forgatagában. Kissé unalmasan telik az este igy gondoltam összeállitok egy kis összefoglalót a témával kapcsolatban hátha valaki hasznositani tudja az itt elhangzottakat.
Vágjunk is bele...
 
1, Palack
A palack megvásárlása a rendszer egyik sarkalatos pontja, ugyanis ez azaz alkatrész amin lehet és talán érdemes is spórolni. Lehet kapni „eldobható” patronokat, kisebb – 500 grammos – akvarisztikai palackokat, azonban a legjobban talán akkor járunk ha legalább egy 2Kg-os palackban gondolkodunk. Természetesen az akvárium méreteihez képest ennél nagyobb is indokolt lehet, de 2Kg alá nem érdemes menni, két okból. A szép reklám ígéretekkel szemben - amit például a Sera is hirdet a CO2 szettjén – miszerint az 500 grammos palackot 400 literre ajánlja, a megfelelő CO2 szint tartásához 400 literre a 500 gramm kb. 2 hétre elég aztán lehet töltetni. Ez már alapjaiban véve gondot jelent, hisz egyik fő oka a palackos CO2 rendszerek használatának hogy nem kell vele annyit pepecselni mint az élesztősökkel, de a másik nagy problémát az jelenti hogy a legtöbb helyen 2Kg-os töltés alatt szóba sem állnak az emberrel, ami azért elég kellemetlen lehet egy közel 10.000Ft-os akvarisztikai célú palack megvásárlását követően. De még ha töltik is a palackot a töltés ára közel azonos a 2Kg-os palack töltésével ami általában 4.000Ft körül mozog.
200 literes növényes akvárium esetén a 2 Kg-os palack nagyjából 2-2,5 hónapig elég diffúzort használva, míg külső reaktort használva a jobb beoldás miatt kevesebb gázra van szükségünk, így ez kitolható kb. 3-3,5 hónapra. 2 Kg-os palack felett a töltet ára szintén nem arányosan növekszik a mennyiséggel, mert míg a 2-5Kg-os palackokat 4-5000Ft-ért töltik, addig a 20kg-os palackot 6-7000Ft-ért, tehát ha van hely a nagyobb palacknak érdemes azt választani hisz a gáz nem romlik meg, megfelelő csatlakozásokkal nem is szökik és egy nagyobb palackkal akár több évre biztosítható a CO2 ellátás.
Tehát az egyik amivel a CO2 rendszerünk ár/érték arányát növelhetjük az a megfelelő méretű CO2 palack megválasztása. A másik ami rendkívül jó hatással van a pénztárcánkra, azaz ha nem akvarisztikai célú palackot vásárlunk hanem hegesztés technikait. Egy akvarisztikai 2Kg-os palack, csak mert „szép Sera logo” van rajta 35-40.000Ft, és dettó ugyanazt tudja mint a hegesztés technikai, csak esetleg kapsz hozzá egy jó kis tartófület. A hegesztésre készült vagy élelmiszeripari palackok viszont rosszabb esetben is beszerezhetőek boltból, vagy megfelelő aukciós oldalakról 10-15.000Ft között ráadásul jóval nagyobb méretben és semmivel sem tudnak kevesebbet. A vásárláskor azért érdemes ellenőrizni hogy van-e a palacknak érvényes nyomáspróbája, mert ennek hiányában bizony kellemetlen meglepetésként érhet minket amikor töltetni visszük a palackot és nem vállalják el.
Összegezve: Hacsak nem ér meg nekünk egy Sera matrica +25.000Ft-ot akkor a CO2 palackunk kb. 15.000Ft-ba fog kerülni töltettel. (Én most egy 20Kg-ost néztem, tehát térfogatra 10x annyi mint a Sera, és egy 200 literes akváriumot véve nagyjából 2 évig lát el minket gázzal.)
 
2, Reduktor
 
Én többnyire a precíz dolgok híve vagyok, főleg esetünkben amikor egy nagynyomású rendszer összeállítását tűztük ki célul magunk elé, így én mindenképpen akvarisztikai célú reduktor használatát javaslom. Egyre több gyártó kínálatában jelennek meg a CO2 reduktorok, ebből a teljesség igénye nélkül kiemelnék párat. Itt is jelen van természetesen a Sera bár ahogy azt már a CO2 palack esetében is láthattuk itt is borsos felárat fizethetünk a logóért. Az Aqua Medic reduktora már közelebb áll a szívemhez, árban is barátibb, egyetlen hátránya hogy fix kimenő nyomásra van beállítva, és csak egy tűszelep van rajta amivel finom hangolható. Ez persze nem egy tragédia, de minél több beállítási lehetőségünk van annál precízebben beállítható a rendszer, és ha ilyen áron van más jó alternatíva, akkor meg miért is korlátoznánk önmagunkat. Ezt az alternatívát pedig a Papillon kínálja, melyben a kimeneti nyomás is szabályozható és a tűszelep lehetőséget kinál a finomhangolásra, valamint árban is az egyik legjobb készülék a maga 20.000Ft körüli árával.
Van még egy harmadik típusú reduktor amit pl. az ISTA kínálatában találhatunk meg, melyben egybe van építve a mágnesszelep és reduktor. Nekem például ilyen van, mert épp jó lehetőség adódott a megvásárlására. Ennek előnye a kompaktságban rejlik, valamint az egybeépítésnek köszönhetően egyel kevesebb helyre kerül cső ami potenciális hibaforrás lehet. Előnye egyben hátránya is, hisz az egybeépítésnek „köszönhetően” ha a két összetevő bármelyike meghibásodik úgy az egész szerkezet használhatatlanná válik.
A mágnesszelepe fordítottan működik az alapesethez képest, azaz akkor van nyitva ha áram alá helyezzük, és akkor van zárva ha kihúzzuk az áramból. Ennek talán annyi előnye van hogy áramszünet esetén a szelep zárva marad.
Szintén az ISTA-nak van egy reduktora ami jó alternativát kinál azok számára, akik kicsit vissza szeretnék fogni a költségeket. 10.000Ft környékén adják és lényegében a normál reduktoroknak egyfajta „butított” változata. Csak egy óra van rajta, kevesebb beállítási lehetőséggel, de ettől függetlenül a feladatát tökéletesen ellátja, teljesen szabványos, és nem utolsó sorban fele annyiba kerül mint a többiek.
Ha viszont nem ragaszkodunk annyira az akvarisztikai precizitáshoz, akkor jó alternatívát kínál ismét a hegesztés technika. A hegesztésre való reduktorokat megkaphatjuk 6-10.000Ft között márkától és minőségtől függően, a hátrányuk viszont az hogy nem olyan precizek mint az akvarisztikai reduktorok hisz ezeket nem ilyen 1-10 buborék/másodperces használatra találták ki. Ezek egyszerűen egy kimeneti nyomást állító kar van, így tűszelep hiányában rendkívül nehéz beállítani őket, ezért ajánlott hozzá külön tűszelep vásárlása is, ami további 3-5000Ft-ot jelent. Ekkor viszont már ott járunk hogy ~15.000Ft-ba került a reduktor, tehát szerintem megér +5.000Ft-ot hogy egy precízebb, akvarisztikai célra készített műszert vegyünk. A hegesztés technikai reduktorhoz még hozzátartozik az is hogy a legtöbb típushoz szükséges adaptert készíteni amivel csatlakoztatható az akváriumnál használt CO2 cső, mert a hegesztéshez nem 4/6-os csövet használnak, ami egy újabb potenciális hibaforrás a rendszerünkben.
 
Összegezve: Amennyiben akvarisztikai célú reduktort választunk, és –talán- a legjobb ár/érték arányú Papillon reduktort választjuk úgy 20.000Ft-ból úszhatjuk meg a reduktor vásárlást. Ha hegesztés technikai alkatrész vásárlása mellett döntünk akkor pedig 10-15.000Ft közötti árral számolhatunk.
 
3, CO2 cső
 
Fontos hogy rendszerünknél ne sima levegő csövet használjunk. Bár első ránézésre jó ötletnek tűnhet, de a későbbiekben kellemetlen meglepetéseket okozhat. A sima szilikon levegőztető cső viszonylag puha és vékony anyagból készül, így már a cső falán is CO2 gázt enged át valamint a csatlakozásoknál se biztosit olyan masszív kötést mint az eredetileg CO2-höz szánt cső. A CO2 cső lényegében ugyanaz a méret mint a levegőcső, de merevebb anyagból készült is a falvastagsága is duplája a sima levegőcsőének, így nem kezdi ki a CO2, masszivabb, és a falán se tud „átszivárogni” a gáz. Ha drága üveg eszközöket használunk beoldásra (kerámia diffúzor) akkor érdemes jelentős ráhagyással vásárolni a csövet, igy amikor a diffúzor takarítására sor kerül, egyszerűen levághatjuk azt a pár cm-es darabot az üvegről nem kell róla lefeszegetni. A diffúzorok könnyen törnek, így érdemes ezt a megoldást választani, mert egy új diffi többe kerül mint egy méter plusz cső.
Fontos hogy a rendszer összeállítását követően minden csatlakozást ellenőrizzünk le borotvahabbal, vagy szappanos oldattal nincs-e szivárgás. Ez azért lényeges mert a CO2-nek nincs szaga, nem fogjuk észrevenni ha szivárog, csak azt látjuk hogy gyorsan kiürül a palack.
 
Összegezve: Itt nem igazán érdemes spórolni, mert könnyen azon kaphatjuk magunkat hogy rohamosan csökken a CO2 palackban a nyomás és értetlenül állunk a kérdés előtt hogy hova lett a drága gáz? Egy méter CO2 cső ára egyébként olyan 500-700Ft között mozog.
 
3, Mágnesszelep
 
A mágnesszelep nem „kötelező” eleme a CO2 rendszerünknek, inkább csak kényelmi kellék, így akár rendszerünk összeállításakor ha kordában szeretnénk tartani a költségeket akkor elhagyható elem és a későbbiekben bármikor utólag is beszerelhető.
Az akvarisztikai mágnesszelepek márkától függően 10-20.000Ft között vannak. Itt is szerintem az Aqua Medic mágnesszelepe az egyik legjobb ár/érték arányú készülék. Egy időkapcsolóra kötve pontosan beállíthatjuk mikortól induljon akváriumunk CO2 ellátása, és mikor zárja el a gázt. Hosszabb távon mindenképpen megtérül a használata, mert estére felesleges CO2-t adagolni a vízbe, így néhány töltés után visszahozza az árát. Persze lehet kézzel is zárkálni a csapot, de akkor minden alkalommal újra be kell lőni a megfelelő mennyiséget, szóval elég macerás.
 
Természetesen itt is lehetőség nyílik a költségcsökkentésre, bár itt rendkívül körültekintően szabad csak spórolni. Többen próbálkoztak itt is hegesztéshez használt mágnesszelepek használatával azonban a 230V-os mágnesszelepeket nem ilyen több órás igénybevételre tervezték és bár áruk rendkívül meggyőző (kb. 5000Ft), annyira melegszenek hogy volt akinek leolvadtak reggelre a CO2 csövek a szelepről, és akkor még nem is beszéltünk az esetlegesen tűzveszélyes helyzetről, szóval ha ilyen téren költségcsökkentésre szánjuk el magunkat feltétlen teszteljük előtte külön máshol, üresjáratban az alkatrészt mert kellemetlen meglepetésekben lehet részünk.
Mostanában viszont egyre többen vesznek kis feszültségű (pl. 24V-os) mágnesszelepet, és használják még alacsonyabb feszültségen (pl. 9-12V) amin már zár a szelep, így viszonylag olcsón megoldható a mágnesszelep kérdése (3-5000Ft), és nem is melegszik veszélyes módon, tehát ez egy lehetséges alternatíva az akvarisztikai gyártók termékeinek kiváltására, azonban itt is azt tanácsolom hogy próbáljuk ki előtte a szerkezetet, mert jobb a bajt megelőzni…
 
 
Összegezve: Egy precíz, erre a célra készített akvarisztikai termék ára kb. 13.000Ft (Aqua Medic), amely árban természetesen nagyban jelen van a márkanév megfizetése, de szerintem talán ennyi felárat megér a biztonság. Ha egyéb (pl. 24V-os) mágnesszelet választunk, hozzá való trafóval úgy nagyjából 5.000Ft környékén oldható meg az automatizálás.
 
4, Visszacsapószelep
 
Visszacsapó szelepet szerintem nem nagyon kell bemutatnom, itt egyedül talán annyit emelném ki hogy érdemes minőségi darabot választani. Volt itthon több Sera visszacsapó szelepem innen-onnan kimaradva, de ezek rendre széthullottak a CO2 rendszerben. Egyszerűen a gáz annyira meggyengítette hogy szétesett. Ha ez mondjuk olyankor történik amikor nem vagyok itthon akkor könnyen elázhatott volna fél szoba. Furcsa mód amióta Tetratec visszafolyásgátló van a rendszerben semmi gond sincs. Ezzel nem azt akarom mondani hogy csak Tetratec-et kell venni, de érdemes masszívabb darabot választani.
A buborékszámláló elé szokás kötni hogy az abban elhelyezett víz a rendszer lezárása után ne folyhasson vissza akár a mágnesszelepbe, vagy akár a reduktorba. Egy pótdarabot mindenképpen érdemes otthon tartani, mert jobb a békesség.
 
Összegezve: Kb. 500-1000Ft között mozognak a visszafolyásgátlók.
 
5, Buborékszámláló
 
A buborékszámláló segítségével pontosan be tudjuk állítani hogy mennyi CO2 gázt szeretnénk beoldani az akváriumba. Ez egy egyszerű szerkezet melynek egyik ágán be, a másik ágán ki megy a CO2 gáz, de az egyik ág a víz alatt helyezkedik el, így a felszálló gázbuborékok láthatóvá válnak, és megszámolhatóak. A beoldott CO2-t buborék/másodperc formátumban szokták számolni, és a tűszelep segítségével szinte buborékonként szabályozható. Ezt mindenki egyéni igényeinek megfelelően lőheti be, de fontos a fokozatosság mert könnyen a CO2 túladagolás hibájába eshetünk, ami akár a halak elvesztésével is járhat rosszabb esetben.
Lehet kapni „divatos” üveg illetve akryl buborék számlálókat, melyek többnyire az alsó és felső részükön rendelkeznek 1-1 csatlakozással, és egy fecskendő segítségével tölthető bele a gáz számlálhatóságát segítő vízmennyiség. Előnyük hogy diszkrét látványt nyújtanak, sőt már már szépek, viszont hátrányuk hogy törékenyek, tehát utántöltés vagy a rendszer szétszedése esetén fokozott óvatossággal kell eljárni a csövek eltávolításánál különben új buborékszámláló után kell néznünk, és bár csak egy kis üvegcsőről van szó, az ára 2-3000Ft.
Lehetőség van a buborékszámláló elkészítésére házilag is, mely fillérekből megvan, és a funkcióját tökéletesen ellátja. Egy átlátszó üvegcsére lesz csupán szükségünk és egy kis ragasztóra. Az üvegcse tetejét két helyen ki kell fúrni, a bejövő és kimenő CO2 csöveket elhelyezni a lyukakban, úgy hogy a bejövő vége az edény aljára kerüljön amit majd ellep a víz. Ezt követően rögzítjük ragasztóval a csöveket és már kész is a házi buborékszámlálónk.
Hasonló megoldás kapható készen is 1000Ft körüli áron.
 
Összegezve: Egy szép üveg buborékszámláló kb. 2-3000Ft-ba kerül, míg házilag elkészítve ugyanazt az eredményt érhetjük el párszáz forintból, persze nem lesz olyan dekoratív az eszköz, de a funkcióját tökéletesen ellátja.
 
6, Beoldás
 
A beoldás a rendszer talán legfontosabb pontja, ezen áll vagy bukik az egész hatékonysága, és talán itt kínálkozik a legnagyobb mozgástér a számunkra szimpatikus megoldás kiválasztására. A teljesség igénye nélkül a legelterjedtebb megoldásokat szeretném egy kicsit bemutatni:
 
A, Diffúzor
Manapság nagyon elterjedt az akvakertészet térhódításának köszönhetően eme szép készülék. Egy üveg testbe rögzített nagyon finom kerámia lap porlasztja rendkívül apró buborékokra a beérkező CO2 gázt, melyek a kis méretüknél fogva viszonylag gyorsan beoldódnak a vízbe, de természetesen a vízfelszínt elérő buborékok így is veszteségként jelentkeznek. A működtetéséhez nagy nyomás szükséges, így ne lepődjünk meg ha esetlegesen élesztős rendszerünkkel nem üzemel megfelelően. Ebből is több árkategória létezik amit főleg a kerámia lapkák minősége határoz meg. Vannak belőle olcsóbb, 2000Ft körüli változatok amiknél gyakrabban előfordul hogy nem a lapka teljes felületén porlaszt. Ez sajnos többnyire velejárója az olcsóbb terméknek, de egy egyszeri hirtelen nyomásnövelés néha javít a helyzeten és nagyobb felületen tud porlasztani. Ezt követik árban a japán diffúzorok amik már 4-5.000Ft-os áron kaphatóak, azonban itt már ritka hogy a fent említett probléma felmerül. Lehet természetesen abszolút profi non-plusz ultra kategóriát is kapni több tízezres áron, de ez nem feltétlen hoz annyi pluszt a beoldásban hogy megérje érte kifizetni ezt a borsos összeget.
A diffúzor használatnak igazából talán két hátrányát emelném ki… az egyik hogy nem 100%-os a beoldás tehát ahogy a palacknál már írtam, több gázt kell adagolni, igy gyorsabban ki is fogy a palack, de ez nem akkora veszteség hogy valaki csak ez miatt lemondjon ezen eszköz használatáról hisz nem drasztikus veszteségekről beszélünk. A másik hátránya hogy gyakran kell tisztítani a lerakódásoktól és algáktól mert ezek is csökkentik a beoldás hatékonyságát, ez pedig főként egy speciális oldattal végezhető ami további kiadásokat eredményez.
 
 
Összegezve: Egy minőségi diffúzort kb. 5000Ft-ból vásárolhatunk meg
 
B, Belső Reaktor
 
Több gyártó kínál belső reaktort (Aqua Medic, Sera, JBL) de ez talán az általam bemutatott három alternatíva közül a leggyengébb lehetőség a CO2 bejuttatására az akváriumba. A szerkezet lényege hogy egy –többnyire- hengeres test maga a reaktor melynek két bemenete van. Az egyiken keresztül érkezik a CO2 gáz, míg a másik a külső szűrőről vagy belső szivattyúról leágaztatott csövön keresztül jön a víz (nyomás) ami az áramlat segítségével beoldja a CO2-t a vízbe… vagyis csak oldaná! Volt szerencsém a Sera ezen termékéhez, és bár a gyártó 400 literre ajánlja, még 200 literbe sem felelt meg. Én egy külön neki fenntartott 400l/h-s szivattyúval hajtottam, tehát a teljes teljesítmény a reaktorba jutott egy 3cm-es csövön át, és még így se tudta beoldani a számomra szükséges CO2 mennyiséget. Talán egy 100 literest elvisznek ezek a reaktorok, de nagyobba nem igazán jelentenek hatékony alternatívát.
További hátrányuk hogy méretes műanyagdarab mivoltunknál fogva jelentősen rontják az akvárium összképét, nem is beszélve arról hogy ha külső szűrő ágáról vesszük hozzá az áramlatot, akkor az ott elhelyezett –elég egyszerűcske- szabályozócsapnak köszönhetően jelentősen romlik a szűrő által keltett áramlat.
Bár árban elég baráti megoldás mert gyártótól függően 4-10.000Ft között hozzájuthatunk egy-egy darabhoz, ennél sokkal jobb megoldás egy külső reaktor, vagy egy diffúzor használata.
 
 
Összegezve: Igazából csak ismertetés céljából írtam le ezt a lehetőséget, de szerintem az árát látva nem jelent komoly alternatívát hisz ennyi pénzért már egy jó diffúzort kaphatunk, vagy készíthetünk egy DIY reaktort. Ára: 5000Ft
 
C, Külső reaktor
 
Ez a CO2 beoldás jelenleg ismert –talán- leghatékonyabb módja, hisz itt a CO2 gáz 100% -ban beoldásra kerül és nem utolsó sorban az akváriumon kívül helyezkedik el, így nem rontja az általunk oly gondosan felépített összképet. Működési elve hasonlóan a belső reaktorhoz azon alapul hogy a CO2 gázt egy zárt házba juttatjuk ahol az áramlat segítségével az beoldásra kerül, és a kimenő ágon már a CO2-vel dúsított víz távozik. Az eltérés főként abban keresendő hogy a külső reaktorok méreteiket tekintve jóval nagyobbak belső „testvéreiknél” és általában valamiféle töltetet/szerkezetet tartalmaznak hogy teljes legyen a beoldás.
Vannak a „hagyományos” külső reaktorok, amik olyan töltetet tartalmaznak melybe az áramlat által belemosott nagyobb CO2 buborékok egészen apró buborékokra törnek, és ennek köszönhetően gyorsan beoldódnak. Ilyen gyári megoldás például az AquaMedic AM1000-res reaktor, amit nagyon sokan használnak teljes megelégedéssel. A szerkezetnek talán két hátrányát említeném. Az egyik a külső reaktorok közös jellemzője, hogy a külső szűrőre kell őket felszerelni és a töltetnek „köszönhetően” valamelyest csökkentik a szűrő által az akváriumban keltett áramlatot. Ez típustól és töltettől függően változik, de lehet akár 10 vagy akár 30% is. A másik kifejezetten ennek a típusnak a hátránya, ami pedig nem más mint az ára… ez a reaktor ugyanis 15-20.000Ft közötti áron mérik ami véleményem szerint meg barátok közt is elég borsos ár egy műanyag hengerért és néhány biolabdáért.
Vannak innovativ jellegű külső reaktorok, amivel például a Sera is előhozakodott a nem túl távoli múltban. Itt hasonlóan egy hengeres, a külső szűrő kimenő ágára köthető szerkezetről beszélünk, azonban itt nem töltet van a reaktorba helyezve hanem két szabadon –az áramlattal- forgó rotor, ami apróra töri a Co2 buborékokat, így segítve a beoldást. Volt szerencsém a modellhez, és ismét elszomorított a „német minőség”. A rotoroknak van hangja… mégpedig olyan amikor műanyag ütődik műanyaghoz, hisz a reaktort szétszedve szomorúan konstatáltam hogy egy műanyag csőre csak simán rá van húzva két műanyag lapátkerék és még lötyög is rajta kb. 2mm-t. A megfelelő CO2 beoldással pedig szintén nem tudott megbirkózni a készülék, mert az 500 literre ajánlott reaktorba annyi CO2 gyűjt össze hogy a szobai csobogónak nem volt olyan hangja mint annak, és a reaktorból a bubik is szöktek rendesen. Aztán végül az vetett véget a „reaktor horrornak” hogy szerettem volna áthelyezni a reaktort a szerkénybe egy még zártabb helyre a hangszigetelés végett, de a fröccsentett műanyag Co2 csőcsatlakozó a kezemben maradt… Hát ennyit kapsz a Sera névért és 6000Ft-ért, úgyhogy részemről kezelje mindenki fenntartással és maximális óvatossággal a nevezett készüléket.
Végére hagytam a számomra –utolsó mentsvárként- legkedvesebbé váló külső reaktor megoldást, amit saját maga készít az ember. Erre több lehetőség kínálkozik, akár bogarászhatunk az interneten, de le is másolhatjuk a nagy gyártók termékeit, ahogy azt már sokan tették pl. az Aquamedic AM1000-res esetében is… sőt tökéletesítették! (N-Dee) Itt olvasható: http://akvarisztika.budapet.hu/2008/12/03/kulso-co2-reaktor-hazilag/
Tehát mindenkinek csak javasolni tudom saját hibáimból is tanulva, hogy nem mindig a márkanév számit, ha van egy jó egyéni elgondolásod egy próbát mindenképp megér a megvalósítása, mert lehet hogy „fillérekből” sikerül megalkotnod a számodra tökéletes megoldást!
 
 
Összegezve: A gyári külső reaktorok árban elég széles skálán mozognak 5000-20000Ft körüli áron. Ha valakiben nem buzog túl a barkácshajlam, vagy egyszerűen csak fél belevágni, akkor szerintem –még az ára ellenére is- az Aqua Medic AM1000-res a legjobb megoldás, de ha szeretnél egy kicsit spórolni akkor kb. 3000-6000Ft-ból rendkivül jó DIY megoldások megvalósítására van lehetőség internetes leírások, blogok, videók alapján, és talán a személyreszabhatóság miatt még elégedettebb is leszel vele mint a gyári megoldással.
 
Ez az írás azért született mert sokan félnek belevágni egy nagynyomású rendszer megvalósításába, vagy esetleg anyagilag irreálisnak érzik a bekerülési árat, de hosszútávon a rendszer visszahozza az árát ha például a méltán elterjedt élesztős rendszerhez viszonyítjuk, a növényeink pedig természetes pezsgőfürdővel hálálják meg törődésünk, amihez fogható látvány szerintem nagyon kevés van a vizi világban.
Nézzünk azért két lehetőséget a megvalósításra:
 
1, Költséghatékony
- Heg.tech.Palack -> 10.000Ft
- Heg.tech. Reduktor -> 15.000Ft
- CO2 cső -> 1.500Ft
- Visszacsapószelep-> 500Ft
- DIY Buborékszámláló -> 500Ft
- Japán diffúzor - > 4000Ft
Összesen: ~ 31.500Ft ( +5000Ft 24V mágnesszelep)
 
2, Minőségi
- Heg.tech palack -> 10.000Ft
- Akvarisztikai reduktor -> 20.0000Ft
- Akvarisztikai mágnesszelep -> 12.000Ft
- CO2 cső -> 1.500Ft
- Visszacsapószelep -> 700Ft
- Üveg buborékszámláló -> 3000Ft
- DIY külső reaktor / Japán Diffúzor -> 5000Ft
Összesen: ~ 52.200Ft
 
Tehát a „minőségibb” rendszer összeállítása nagyjából 30%-50%-os felárat eredményez, ugyanazon hegesztés technikai palack használata esetén. Ezt azért nem változtattam a szettben mert semmi jelentősége sincs, a gyári palackok is ugyanilyenek max szépen le vannak festve.
Az hogy valakinek megér-e +30-50% felárat a minőség és a valamivel precízebb eszközök használata azt mindenki döntse el maga, ezen kár is lenne vitatkozni…
 
Az élesztős rendszerrel –nagy vonalakban- összehasonlítva:
 
Ha folyamatosan fenn akarod tartani az élesztős rendszerben a nyomást, hogy ne legyen ingadozás és ennek folyományaként algásodás, akkor 3 naponta érdemes frissíteni a töltetet a palackban. Ez durván számolva havi 500Ft-nyi cukrot (2Kg) az élesztő ára pedig mondjuk fél év alatt 1000Ft. Tehát egy évre a cukor 6000Ft az élesztő pedig 2000Ft, így 8000Ft az üzemeltetés és akkor a sok szenvedést még nem is számoltuk.
Vegyünk alapul egy 100 literes akváriumot mert azt még nagyjából ki tudja szolgálni az élesztős rendszer.
Egy 5Kg-os palackkal ellátott nagynyomású rendszer ezt 1 évig tudja ellátni egy töltettel, ami 4000-4500Ft.
 
Tehát hosszú távon mindenképpen olcsóbb a nagynyomású rendszer üzemeltetése, valamint nagyobb akváriumokhoz már nem is elég az élesztős rendszer.
 

14. blogbejegyzés
Lilliputi akváriumok hulladéküvegből...

Mire jó egy kis akvárium?
 
Egy szépen berendezett, kisméretű akvárium is lehet a lakás dísze, de fontos tudni, hogy minél kisebb egy medence, annál nehezebb vele dolgozni. Több odafigyelést, méretéhez képest pedig aránytalanul több munkát jelent a gondozása is.
 
A picuri akvárium is lehet mutatós...
 
Az viszont soha sem árt, bármekkora „Akvamonstum” is díszlik lakásunkban, ha van tartalékban néhány kisebb medence is. Ugyanis sohasem lehet tudni, mit hoz a sors.... Kerülhetnek hozzánk idegen halak, amiket célszerű néhány hétig karanténban tartani, valamelyik hatunk leívhat, és az ivadékok, na meg persze a még kikelés előtt álló ikrák sem lesznek túl hosszú életűek, ha bent maradnak a társak akváriumban. A legrosszabb esetben pedig még az is előfordulhat, hogy minden odafigyelésünk ellenére valami kórság üti fel a fejét állományunkban. (Pl darakór). És gyakran már csak anyagi oldalát tekintve a dolognak sem mindegy, hogy a sikeres kezeléshez szükséges gyógyszerből mondjuk 200 literhez való mennyiséget kell megvásárolnunk, vagy csak 30 literhez valót. A eltérő vízmennyiségek fűtésének energiaigényéről már nem is szólva....
Vagyis egy szó, mint száz, bármennyire is „illúzióromboló” kimondani, egy kis akvárium is lehet kifejezetten elbűvölő szépségű, és igencsak hasznos alkalmatosság. Még akkor is jól jön, ha csak néha-néha vesszük elő, amikor éppen szükség van rá. A halaknak is jobb, ha amikor betegek, egy valódi aljzattal, és növénnyel, esetleg egy-két kővel csak szerényen berendezett akváriumban kénytelenek elviselni a gyógyszeres kezelés viszontagságait, még akkor is, ha ez csupán 5-6 literes. Még mindig jobb, mint egy sivár műagyagvödör, vagy lavór életidegen terébe zárva lenni. Ráadásul a kis akváriumban, ahol normál esetben a halak összezsúfolva vannak elhelyezve a normál körülményekhez képest, sokkal jobban és pontosabban átláthatjuk az egyes halak egészségi helyzetét. No, de itt nem igazán a halak gyógykezeléséről szeretnék szólni...
 
Személyes okaim egyike, ami miatt munkához kellett látnom...
 
Jelen esetben azért fogtam hozzá egy pici akvárium elkészítéséhez, mert örömteli oka volt, nevezetesen kishalak születtek a már amúgy is kicsike akváriumomban. Szerencsémre az alapanyagok is ingyen voltak. Az üveg, és a ragasztó is. Csak hozzá kellett látnom a munkához!
 
Előkészületek
Még mielőtt bármihez is hozzáfognánk, először kicsit gondolkodnunk kell. Először mindenképpen meg kell néznünk, mekkora akvárium férne el oda, ahova el szeretnénk majd helyezni, vagyis ki kell számítanunk, mekkora szabad térfogat áll a rendelkezésünkre. Ez az én esetemben egy könyvespolc egyik szintje volt, ahol a rendelkezésre álló, szabadon felhasználható tér 24 x 31 x 56 cm volt. Ez azt jelentette, hogy ide maximum egy kb. 40 literes akváriumot lehetne betuszkolni.
 
A rendelkezésemre álló hely
 
Ebből azonban le kellett számítanom némi kezelésre szánt teret, a világítótest és a csövek tereit, valamint hátul is kellett helyet hagynom a szellőzés végett.
Eképpen kombinálva eredeti terveimben egy 50 x 14 x 20 cm-es méretű, 14 literes akvárium képe kezdett kialakulni. Csakhogy mikor a rendelkezésre álló üveganyagot, ami 4 mm-es hulladéküveg volt, megmértem, azzal a ténnyel kellett szembesülni, hogy a leghosszabb éle csak 44 cm lehet az akváriumnak, mert hosszabb oldalt nem ad ki az üveg. Ez azt eredményezte, hogy terveim kivitelezéséhez minden elképzelésemet 44 x 14 x 20 cm-es, vagyis 12 literes akváriumra kellett átalakítanom. Gyorsan ki is számoltam a szükséges üveglapok méreteit.
 
 
Elsőként összeszedtem mindent, amire a munkám során szükségem volt: Az üveget, az üvegvágót, a vonalzóként funkcionáló laminált parkettacsíkot, üvegtisztítót, egy tekercs papírtörlőt, kombinált-fogót, csiszolókövet és a hozzá való víztartó edényt, mérőszalagot, Fugaszil-B ragasztót kartuspisztolyt, ollót, egy tekercs TESA ragasztócsíkot.
 
A felhasznált üveganyag munkára előkészítve
 
Eztán következhetett aztán a voltaképpeni iparosmunka, és én ennek jegyében szépen le is tisztogattam a „nyers” hulladéküveg táblákat, hogy az üvegvágó jobb hatásfokkal, és pontosabban működjön.
 
Az "üvegesasztalom" munka közben
 
Magára az üvegvágás műveletére ezúttal már nem szeretnék kitérni, mert ezt egy másik blogbejegyzésemben már megtettem.
 
Üvegvágás - csendélet
 
Természetesen miután sikerült minden egyes alkotóelemet kielégítő pontossággal kivágnom a hulladéküvegből, minden élet és sarkot alaposan lecsiszoltam, majd mindegyik oldallapnál ellenőriztem a vágott élek egyenességét, és a derékszögeket.
A kész oldallapok ragasztásra várva, kiterítve
 
Ezt egy újabb megtisztítás követte, mely már az élekre is kiterjedt, majd végre valahára nekiláthattam a munka kevésbé unalmas, ámde sokkalta látványosabb szakaszának, az akvárium összeállításának. Ehhez egy régi, fejtetőre állított konyhaszekrényt láttam az egyik legjobb helyszínnek.
Elsőként minden oldallapot leellenőriztem, és felállítottam magamban az összeállítási sorrendet. Ezután a fenéklapot elhelyeztem a konyhaszekrényen úgy, hogy az első lépésben ráragasztandó hátlapot nagyjából 90-fokos szögben meg lehessen támasztani. Ezt követően néhány kődarabbal lesúlyoztam a fenéklapot, hogy az esetleges igazgatások miatt ne csúszkáljon ide-oda.
A fenéklap előkészítése után a hátlap egyik hosszabbik élét finoman kihúztam ragasztóval úgy, hogy az üveglapot egy fatéglának támasztottam. Így az üveg stabilan állt, és könnyebb volt a kartuspisztollyal is dolgoznom.
 
A hátlap hosszabbik élére felhordott ragasztó
 
A hátlap ragasztóval kihúzott élét a fenéklap hátulsó éléhez illesztettem, majd finoman rányomtam, és kitámasztottam a hátlapot. Ezt követően szintén a kitámasztásos rögzítési módszert használva ez egyik oldallapnak is kihúztam az egyik hosszabbik oldalát, majd rögtön ezután az egyik rövidebbet is. Ezt a kis lapot aztán finoman passzítottam a hátlap, és a fenéklap „kombójához” úgy, hogy az oldallap rövid éle illeszkedjen a fenéklaphoz, a hosszabbik pedig a hátlaphoz. Nagyon óvatosan kellett elvégeznem az illesztést, hogy ragasztó csak ott érintkezzen az üveggel, ahol feltétlenül szükséges. Ennél a fázisnál már be kellett állítanom az fenék-, a hát, illetve az oldallapok közötti 3D-s derékszöget (sarkot) is, de sietnem kellett, hogy a ragasztó képlékeny maradjon mindaddig, míg as összes üveglap a helyére nem kerül.
 
Az első oldallap a helyére illesztve
 
Ezt a műveletet pontosan ugyanígy kellett elvégeznem a másik oldallap esetében is.
 
Mindkét oldallap a helyén van
 
Frissen ragasztott élek találkozása
 
Ezek után következik a művelet kulcspontja, amely a az eddigieknél még nagyobb odafigyelést, és pontosságot igényel. Ez a művelet pedig nem egyéb, mint a második frontlaphelyére illesztése.
Ismét kitámasztva hordtam fel a ragasztót a frontlap egyik hosszabbik élére, majd a már helyére illesztett oldallapok hosszú éleit is kihúztam Fugaszil-B-vel. Annak érdekében, hogy eközben lehetőség szerint még véletlenül se mozdulhassanak el a már összeillesztett üveglapok, a hátlapot, valamint a két oldallapot TESA-szalaggal két helyen rögzítettem.
 
Keskeny perem a fenéklapon a frontlap élének
 
Eztán a ragasztót alulról felfelé haladva hordtam fel. Az illesztésnél először a frontlap alsó szélét illesztettem a fenéklap fennmaradó éle mellé, majd a két oldallap felső sarkait mindvégig figyelve, és ujjal megtartva, bebillentettem a helyére.
Kicsit még finoman megnyomkodtam az üveglapok éleit, hogy a ragasztó minél jobban elterüljön a ragasztandó felületek között, majd az utolsó illesztés-ellenőrzést követően az immár teljesen összeállt akváriumot szilárdan körbetekertem TESA-szalaggal.
 
A körberagasztott akvárium
 
Eztán kihúztam a belső éleket is ragasztóval, majd ujjal szépen elhúztam az anyagot a teljes szigetelés érdekében. Ezt követően 24 óráig hagytam az erősen ecetszagú üvegkockát, hogy teljesen megkössön a ragasztó.
 
 
A kihúzott belső élek
 
A kellékek elkészítése
 
Míg a kész akvárium ragasztásának kötési ideje ketyegett, elkészítettem a fedlapot, és a szeparáló betétet.
A fedlapot úgy terveztem meg, hogy a rajta lecsapódó víz visszahulljon az akvárium vizébe. Ehhez az eredetileg levágott fedlap alapot hosszában kettévágtam 2:1 arányban, majd oldalról két rátétlappal rögzítettem a fedlap darabokat.
Mindkét darab középre lejtett, és ebben a helyzetben rögzítettem az egész üvegszerelvényt. Néhány óra múlva aztán, mikor a fedlap alapja elég szilárdan összeragadt már, ráragasztottam a támasztólábakat, két kis fülecskét, hogy felemeléskor ne csúszhasson az akvárium mögé, valamint egy kis fülecskét is, hogy könnyebb legyen felhajtani. A technika csöveinek egy kis, háromszög alakú nyílást hagytam a fedlap egyik sarkában. Aztán félretettem a fedlapot is hogy ezen is megköthessen a ragasztó.
 
A készülő fedlap
 
Az akvárium alkatrészeinek kivágása után fennmaradó kis mennyiségű üveganyagot 1 cm-es szélességű csíkokra vágtam, majd kivágtam egy akkora üveglapot, ami minden oldalán rövidebb 2-2 mm-el, mint az oldallapok. (vagyis 198 x 130 mm-eset).
 
Az alapanyagként szolgáló üvegcsíkok
 
Ezt szántam mintának a keret számára. végig a sablonon, a másiknál a rövidebbik. Miután levágtam és lecsiszoltam a keretek alkatrészeit, az egyik keretfelet összeállítottam az üveg sablonlapon, annak éleihez illesztve.
 
A sablonra helyezett alsó keretfél
 
Ezután üvegszálas dryvit-hálóból kivágtam a keret betétrácsát, majd előkészítettem a másik keretfél alkatrészeit, amik mindegyikére húztam egy egyenletes Fugaszil-B csíkot. Az előzőleg kivágott betétrácsot pontosan illesztve ráhelyeztem az alsó keretfélre, majd a felső keret ragasztóval behúzott oldalcsíkjait egyenként rápréseltem az alsó keretfélhez úgy, hogy a két üvegcsík közti ragasztórétegbe pozícióját továbbra is megtartva beágyazódjon a keret betétrácsa.
 
A keretfelek és a frissen beágyazott betétrács
 
Miután ezzel megvoltam, utoljára még egyszer leellenőriztem a keret alkatrészeinek elhelyezkedését, és egymással való érintkezését, majd egy kis hulladéküveg lapot tettem rá, és kissé lesúlyoztam. 8-10 óra múlva levettem a nyomólapot, és letörtem a keretre tapadt sablon-üveglapot. 
 
A kész rácsozat...
 
Az ekkor már éppen nyomáspróba alatt álló kis akváriumba helyezve győződtem meg arról, hogy elég pontosan illeszkedik-e a két frontlap közé.
 
A keret méretpontosságának ellenőrzése
 
Végül pedig az immár kész keret egyik rövidebbik élére hosszában ráragasztottam egy másik üvegsíkocskát is, de úgy, hogy két vége mindkét irányban 5 – 5 mm-el túllógjon a kereten. Ezzel elkészült a szeparátor-keret gerince is, mely nem engedi, hogy a keret beboruljon az akváriumba.
 
A keret gerincének felragasztása...
 
Nyomáspróba, és a berendezés
 
Miután a Fugaszil-B elérte végleges szilárdságát, következhetett a frissen elkészült akvárium nyomáspróbája. Ez csupán annyit tesz, hogy a késznek kikiáltott medencét egy vízszintes, rugalmas anyaggal borított felületre állítottam, és színültig töltöttem vízzel, majd így is hagytam mintegy 24 órán keresztül. Hál' istennek a próba sikeres volt, és ez egyúttal azt jelentette, hogy a kis 12 literes medence teljes mértékben alkalmas arra, hogy a lakásban is biztonsággal lehessen használni.
 
12 literes akvárium nyomáspróba közben...
 
A kis akvárium végleges helyét az egyik fekete könyvespolcomon alakítottam ki. 5 mm-es vastagságú hungarocell lapból vágtam ki egy 44 x 14 cm-es lapot alátétnek, majd erre helyeztem a tisztára suvickolt új medencécskét.
 
Az alátétlap az akvárium tervezett helyén
 
A helyére került akvárium
 
Aljzatnak való anyagot sóder átszitálásával nyertem. Azért ezt választottam, mert ez volt a leginkább takarékos megoldás, ráadásul, mivel ez a sóder már volt „élő” akváriumvízben, alkalmasabbnak látszott az ilyen célú felhasználásra.
 
A medencébe lapátolt finom aljzat
 
Azért láttam fontosnak a szitálást, hogy csak a finomabb szemcsék legyenek felhasználva, hogy ne nagyon tudjon a fenékre jutó táplálék felgyülemleni mélyen a kavicsszemcsék között, és a kishalak az aljzat felszínéről is tudjanak csipegetni. Az pedig, hogy a kis halacskák sokkal jobban észrevehetőek, és megfigyelhetőek így, csak még inkább jogossá teszi ennek az aljzatanyagnak a használatát.
A szitálás után fennmaradó finom szemcséjű sódert természetesen többször is átmostam, majd ezt követően belapátolgattam az ekkor még teljesen üres medencébe.
Dekorációs elemekként és a kishalak számára búvóhelyként egy jókora lapos „atkakő” és két érdekes kavics szolgált, amiket nemrég hoztam a délegyházi sóderbányából. Miután a kis medencécskét félig óvatosan feltöltöttem, az „ósdi” 25 literes akváriumomból vettem ki néhány szál érdes tócsagazt, mert ezek igencsak szépen növekedtek, és tökéletesen megfeleltek akváriumi növénynek.
 
A frissen berendezett mini-akvárium
 
A szép zöld szálakat az akváriumba helyezett kavicsok horgonyozták a fenékhez. A teljes feltöltést, és a fedlap felhelyezését követően az új keletű „mikro-akvárium” berendezettnek volt immár tekinthető!
 
Technikai eszközök egy kis akváriumban
 Az újonnan elkészült pici akváriumba egy-két napig csak egy porlasztó szellőztetett, majd vásároltam egyet a 25 literes akváriumban már jól bevált egyszerű szivacsszűrőt 650 Ft-ért, ami a szellőztetés mellett a víz szűrését is elvégzi.A medencébe nem telepítettem fűtést, mert arra gondoltam, hogy ennyire kis vízmennyiséget a világítótest kellő hőmérsékleten fogja tartani.
 
A szűrővel ellátott akvárium szeparátorral leválasztva, világítótesttel
 
A világítótestet egy cipődobozból csináltam, amit kívül-belül beborítottam alufóliával. Ez lett az ideiglenes lámpaernyő. A kellő fényerőt magamnak kellett kikísérleteznem. Mindegyiket használtam néhány napig, hogy kiderüljön, milyen hatással van a vízre és a növényzetre, és a halakra.
 
Még kisebb akváriumok...
Aztán hamarosan ismét kishalak születtek nálam, így újabb akváriumocskákat készültem üzembe állítani. A rendelkezésemre álló hely megközelítőleg ugyanakkora volt, de úgy gondoltam, hogy most az ide beilleszthető, és még kényelmesen kezelő 12 liternyi hasznos akváriumi térfogatot. 2:1 arányban fogom két kisebb medencére elosztani. Ráadásul egy akvarista kollégám is jelentkezett azon igényével, hogy kellene neki is egy „kis” akvárium, így hát hozzáláttunk a munkához. Elsőként közös erővel óvatosan leszabtuk a szükséges méretű üveglapokat és csíkokat. Sajnos nem volt túl könnyű dolgunk, mert a rendelkezésünkre álló hulladéküveg igencsak feszült volt, és ezért néha nem egészen úgy tört, ahogyan azt mi szerettük volna... :-(
 
Üvegszükséglet
 
Mivel összességében három akváriumhoz való üveglapot kellett ragasztásra előkészíteni, ez rengeteg időnkbe került volna, tekintve az élek lecsiszolásának és a lapok megtisztításának munkaigényét, úgy döntöttünk, megosztjuk egymás között a munkát. Én csiszoltam az éleket, Gábor cimborám pedig eközben serényen pucolgatta a már élcsiszolt üveglapokat. Így alig egy óra alatt el is készültünk az oldallapok előkészítésével.
Az akváriumok összeállítása a megfelelően előkészített üveglapokból a már ismertetett módon történt, de elsőként a legkisebb, utolsóként pedig a legnagyobb akváriumot ragasztottuk össze.
 
Száradó medencék sora...
 
Miután a medencéket alkotó üveglapokat TESA-szalaggal rögzítettük, a 24 órás száradási időt kivárva kerülhetett csak sor a pici „remekművek” nyomáspróbájára.
 
A második, sikeres nyomáspróba...
 
Itt a legkisebb akvárium rögtön meg is bukott, ugyanis az egyik sarkánál egy légzárványocska miatt kissé eresztette a vizet. Ezért ezen a részen pengével kivágtam a ragasztót, és újra húztam a belső élt. Ezzel a probléma meg is oldódott, és a második nyomáspróba már teljes mértékben sikeres volt.
 
Kész a legújabb széria...
 
A 8 literes apróság nyitható fedlapja....
 
.... és a 4 literesé....
 
Miután a második nyomáspróba során megbizonyosodtam róla, hogy a frissen elkészült medencécskék biztonságosak, tovább folytattam a munkát.
A medencék helyének a 12 literes, jelenleg ivadéknevelésre használt akvárium alatti könyvespolcot jelöltem ki.
 
Helyükre került Törp-akváriumok...
 
A medencék fenéklapjai alá vágtam egy-egy megfelelő méretű alátétet 5 mm vastag hungarocellből,majd erre nyomban rá is helyeztem az akváriumocskákat. Aljzatnak a már jól bevált finom szemű, szitált sódert használtam mindkét medence esetében, dekorációnak pedig a 8 literes medencébe néhány kavicsot, és egy „atkakövet” használtam.
 
Nem volt szükség túl sok aljzatra.... 8-)
 
A pirinyó 4 literes akváriumba azonban csupán néhány kavicsot tettem, hogy ne legyen olyan sivár, és legyen valami, ami lent tartja a növényeket.A betelepített növények itt is érdes tócsagaz szálak voltak, mert ezek a 12 literes akváriumban is szemmel láthatóan jól érzeték magukat, miután sikerült beállítanom a világítás intenzitását.
 
A 4 literes akváriumocska "minimáldizájnos" berendezése
 
Ami a két medencécske technikai hátterét illeti, itt sem vittem túlzásba a dolgot. A picike 4 literes medencében semmiféle technikai eszköz nincs beépítve.
A 8 literesbe vettem ugyan egy egyszerű porlasztós szivacsszűrőt, de ezt végül mégsem építettem be, mert túl nagynak találtam. Túl sokat vett volna el az akvárium hasznos vízteréből. Mivel azonban úgy terveztem, hogy ebben is ivadékokat fogok nevelni, muszáj volt valahogyan megoldanom a víz szűrését, és oxigénnel való ellátását. Ennek okán egy saját gyártmányú, „csőszűrőt” telepítettem ide.
 
A 8 literes megence berendezve a saját készítésű szűrővel...
 
A két új medence világítását ideiglenesen egyetlen világítótesttel oldottam meg.
 
Végső örömök...
 Az általam készített kis méretű akváriumok közül a 12 literesben és a 8 literesben kishalakat nevelek, míg a pici 4 literesben jelenleg csupán növények élnek. Végezetül, mintegy búcsú képpen néhány, az imént említett medencékben készült fotó...
 
 
 

15. blogbejegyzés
Antik aquarium reloading....

Prológus
 
 Régen, mikor még nem léteztek a modern szilikon alapú kaucsukragasztók, szinte kizárólag fémvázas akváriumokat használtak. Már magam sem tudom honnan, de birtokomba került egy ilyen akváriumocska. Igen, akváriumocska, hiszen külső méreteit tekintve kifejezetten picinek volt mondható. 50 cm széles, 20 cm mély, és 31 cm magas volt, vagyis nagyjából 25 literes. Ez az akvárium olyan régi volt, hogy az üveglapok még belülről is gittelve voltak. Ráadásul még sérült is volt, hiszen az egyik frontüveg be volt törve, és a fenéklap is repedt volt.
Az volt a tervem vele, hogy „egyszer majd” fel fogom újítani, ezért éveken át az udvari sufniban kallódott, és szerencsésen megúszott minden lomtalanítási akciót. Elgondolásom szerint az akvárium az 50-60-as években készülhetett, ami annyit tesz, hogy körül-belül 50-60 éves lehet. Arányait tekintve kifejezetten dekoratívnak, és jól kezelhetőnek tűnt.
Az a tény, hogy fémvázra épült, nem nagyon riasztott el, hiszen gyerek koromban is volt egy ennél nagyságrendekkel nagyobb fémvázas akváriumom, és azzal sem volt semmi gondom. Ez amúgy 81 cm széles, 40 cm mély, és 47 cm magas volt, azaz nagyjából 150 literes. Sajnos ez ma már nincs meg, és még csak egy fényképem sincs róla... :-(
Minden esetre aztán végre eljött az idő, hogy elkezdjem az antikvitás számba menő akváriumocska újjávarázslását!
 
A keret felújítása
 
Első feladatom az volt, hogy az igencsak romos állapotban leledző akváriumocskát kiássam a sufniból. Eztán következett a munka legbrutálisabb része, ugyanis a régi üveglapokat egy kalapáccsal ki kellett törni a keretből.
Ezt követően a keretet meg kellett szabadítanom a régi festékmaradványoktól, a hozzákövült gittdaraboktól, és a rozsdától. Ezt egy fúrógépbe fogott drótkefekoronggal végeztem el. Itt látszott aztán az is, hogy a keret elég gödrös, de sikerült nagyon jól fémig lepucolni a. Ekkor vettem észre azt is, hogy a keret az egyik saroknál el volt törve, de jó atyámnak sikerült gond nélkül meghegesztenie.
A fémtiszta keretet aztán sötétbarna olajfestékkel festettem le. Persze, feketére festve sokkal jobban nézett volna ki, de sajnos ilyen festék éppen akkor nem volt idehaza... Az így elkészült akváriumkeret aztán hónapokig várta további kalandjait. Addig is főként állványként szolgált modellezési munkáim során...
 
Az újrafestett akváriumkeret
A szép újrafestett keret
 
A keret beüvegezése
 
A nagy akváriumhoz készült fedőlapok levágása után még maradt egy kis üveganyag. Ezt használtam fel. Az üveg 4 mm vastag volt, amit fenéklapnak való felhasználásra egy kicsit rizikósnak tartottam, ezért valahonnan még felkutattam még egy kis lap 6 mm-es üveget is. Miután már megvolt az üveganyag, előkészítettem a szükséges dolgokat: üvegvágót, szilikonkaucsukot, kartuspisztolyt, mérőszalagot, vonalzó gyanánt egy parkettalap darabot. Tudtam, hogy az üveg széleinek lecsiszolásához csiszolókőre is szükségem lesz.
Ezt követte az oldallapok, és a fenéklap szélességeinek és hosszúságának kimérése. Mivel maga a keret igencsak ósdi, nem igazán volt olyan, ahogyan a szakkönyvek írják. A sík, sehol sem volt tökéletes, mint ahogyan a derékszögek is hagytak maguk után némi kívánnivalót. Emiatt számolnom kellett azzal, hogy a behelyezett üveglapok nem mindenhol fognak teljesen felfeküdni a keretben.
 
A keret szélességének mérése
 
 
A keret hosszának mérése
 
 
Egy kis ráhagyással kellett méreteznem a kivágandó üveglapokat. Csakhogy a keret méreteltérései miatt, valamint mert nem tudtam teljes biztonsággal megállapítani, hogy a fenéklapot mennyire tudom majd a keretbe süllyeszteni, az oldallapok méretét is a keret adta lehetőségekhez képest mértem ki. Fedőlapnak a keret alapterületét vettem meghatározó méretként.
A következő üvegszükségleteket állapítottam meg:
 
Üveganyag-szükséglet
 
Aztán végre jött az üvegesmunka egyik legkényesebb része, az üvegvágás, de ez sem ment minden probléma nélkül...
Az történt ugyanis, hogy a fenéklapnak szánt igencsak viseletes üveglap nem volt elég hosszú ahhoz, hogy kiadja a fenéklapot, pedig felületét tekintve rendelkezésre állt a szükséges mennyiségű üveg. Nem maradt hát más választásom, két darabból kellett elkészítenem a fenéklapot.
 
A rendelkezésre álló 6-os üveganyag hosszmérése
 
Ez nem túl esztétikus megoldás ugyan, de ha figyelembe veszem, hogy az aljzat úgyis takarni fogja a ragasztási vonalat, és hogy egy gyakorlatilag már semmire sem jó, kidobásra ítélt rissz-rossz üveget szándékoztam erre a célra felhasználni, elfogadható kompromisszumnak tűnt a kétrészes fenéklap megoldás.
Figyelni kellett, mert az üvegvágó acélkereke pontosan 3 mm-re helyezkedik el a vezetőél síkjától, és ezt mindig bele kell kalkulálni a mérésbe.
A rendelkezésre álló üveglap szélességét beleszámítottam a leendő fenéklap szélességébe. A hiányzó darabot pedig a vágáskor leeső hulladékból alakítottamki. Először a hulladéklapon is a fenékszélességet állítottam be, majd ezt követően levágtam a hiányzó méretet. A két lapot egymás mellé téve ellenőriztem, hogy A két üveglap méretileg valóban helyesen lett-e kivágva.
 
A frissen levágott fenéklap-szélesség ellenőrzése
 
 
A levágott fenéklap-elemek együttes méretellenőrzése
 
Apropó, kivágva!
Az üvegtáblák vágását nem úgy kell elképzelni, mint ahogyan ezt más anyagok esetében szokás. Az üveg vágását talán sokkal helyesebb lenne irányított törésnek nevezni.
Itt arról van szó ugyanis, hogy az üvegvágóval csak egy jó mély karcolást hozunk létre az üveg felületén, ami miatt abban belső anyagfeszültség keletkezik. E belső feszültség teszi lehetővé, hogy az üveget a karcolás mentén eltörjük. A titok mindössze annyi, hogy a karcolásnak elég egyenletesnek, és lehetőleg minél egyenesebbnek kell lennie.
Arra viszont, hogy a voltaképpeni törést -vágást- elvégezzük, csak 1-2 percünk van, ugyanis ezt követően az anyagban keletkezett belső feszültség lassaneloszlik, és innentől fogva már nem tudjuk megfelelően törni az üveget. Az eztán már ott törik majd el, ahol a bal, illetve a jószerencse hozza. Az üvegesmesterek ezt a jelenséget úgy i s nevezik, hogy „kihűl” a vágás.
Mivel pedig az üveg vágása finoman szólva nem kétirányú folyamat, fokozottan ügyeljünk a pontosságra mind a mérésekkor, mind pedig a vágás során! A levágott darabokat is ellenőrizzük mindig, hogy kellően méretpontosak-e, nehogy aztán az összeállításkor kerüljünk kínos helyzetbe.
A lapok levágása után a vágási felületek hihetetlenül élesek. Ezt nedves csiszolókővel kell lecsiszolni minden oldalon
 

A nyers és a csiszolt vágási él közti eltérés...
 
Ez már csak a kezünk épsége miatt is fontos, arról nem is beszélve, hogy ezzel az élek könnyen meg is sérülhetnek egy véletlen koccanástól is akár, ami aztán az üveglap töréséhez vezethet. Jómagam erre a célra egy durva csiszolókövet használtam, amit egy használt, vízzel telt húsos-tálcában tároltam.
 
A csiszolókő
 
Nos, miután méretre szabtam a fenéklap darabokat, és az oldallapokat, valamint kivágtam az fedlap alapjául szolgáló üveglapot is, a voltaképpeni ragasztási munkálatok előtt ablaktisztítóval szépen lepucoltam az összes üveglapot, és a keretet is.
 
Megtisztított oldallapok a sorsukat várják...
 
Erre azért volt szükség, mert a poros, zsíros felületeken a  ragasztóanyag nem képes rendesen megtapadni. Fontos volt továbbá az is, hogy szárazak legyenek a ragasztandó felületek, így én egyszerű háztartási papírtörlővel töröltem véglegesen csillogóvá az üveglapokat.
Mivel elsőként a fenéklapokat szándékoztam a helyükre tenni, ezeket illesztettem be a keretbe, de természetesen még ragasztó nélkül, hiszen csak arról akartam megbizonyosodni, hogy valóban megfelel-e a méretük, és hogy mennyire jól fekszenek bele a keretbe.
 
A helyükre próbált fenéklap elemek
 
Nos, hát nem volt valami eszményi a felfekvésük, a keret alakja miatt, no de sebaj... Annyi már ekkor is egyértelmű volt, hogy mindenféleképpen a nagyobb méretű lapot kell először a helyére tenni, és csak utána a kicsit. Mikor ezzel megvoltam, végre kezdetét vehette maga a ragasztás.
Persze, ezt se lehetett csak úgy „Hűbele Balázs” módjára összecsapni. Elsőként kartuspisztollyal jó bőven hordtam fel ragasztót a keret alsó éleibe. Azért az élekbe, mert az volt a célom, hogy a keret eldugott sarkaiban se nagyon maradjanak légzárványok.
 
A keret alsó peremére felhordott ragasztó.
 
Aztán óvatosan helyére illesztettem a nagyobbik fenéklap elemet, majd egy kissé belenyomkodtam a ragasztóval behúzott keretbe.
 
A nagyobbik fenéklap elem a helyére illesztve...
 
Utána a kis fenéklap-elemnek azt az élét, amelyik a nagyobbikkal fog érintkezni, szintén kihúztam ragasztóval, majd ezt is beillesztettem a helyére, a nagy mellé. Eztán már csak néhány közepes méretű kővel le kellett kicsit szorítanom a fenéklapokat, hogy a lehető legnagyobb felületük érintkezzen a ragasztóval.
 
A kisebbik fenéklap-darab érintkezési élére felhordott ragasztó
 
A kisebbik fenéklap-darab helyére illesztése...
 
Kerültem a túlzott nyomóerő alkalmazását, mert nem akartam, hogy esetleg valamelyik üveglap közvetlenül érintkezzen a keret fémfelületével. Azt szerettem volna elérni, hogy a fenéklapok alatt megszilárduló szilikonkaucsuk egyfajta csillapítóanyagként is szolgáljon majd a szigetelésen kívül, ha már terhelve lesz a medence.
 
 A véglegesen helyére ragasztott fenéklap
 
Miután mindkét fenéklap-elem a helyére került, rövid ideig préseltem őket két teli ásványvizes palackkal. Amíg a ragasztó meg nem szilárdult annyira, hogy már képes volt helyzetben tartani az üveglapokat, úgy véltem, jobb, ha egyáltalán nem bolygatom az akváriumot.
.
Üvegcsík letörése az oldallapok méretigazításakor..
 
Annyit tettem csak, hogy a már fenéklappal rendelkező kereten újból megmértem az oldallapok méreteit, és az előzőleg kivágott „nyers méretű” lapokat pontosan méretre vágtam, és a vágási éleket jól eldolgoztam. Szerencsére a pontosító vágások mind jól sikerültek, így nem kellett egy oldallapot sem újra elkészíteni. E folyamat során néhány üvegcsíkocska keletkezett, amiket félreraktam, mert a fedőlap kialakításánál úgy gondoltam, még jó hasznukat vehetem...
Három, négy óra múlva, mikorra a ragasztóanyag valamennyire megszilárdult, és az immár félkésznek mondható akvárium biztonságosan mozgathatóvá vállt, óvatosan, persze megint csak ragasztó nélkül, próbaképpen helyére illesztettem az összes oldallapot.
Vigyáznom kellett rá, nehogy valamelyik oldallap befeszüljön, és eltörjön. Elsőként a két frontlap, majd a két oldallap került a helyére. Eztán kemény hungarocellből kivágtam két akkora csíkot, amikkel stabilan ki tudtam feszíteni az oldallapokat, nehogy valamelyik bedőljön, és ne adj' isten meg is sérüljön.
A helyükre próbált oldallapok és rögzítésük...
 
E műveletre már csak azért is szükség volt, hogy lássam, mekkora síkbéli eltérések vannak a fémkeretben az üveglapok síkjaihoz képest. Nos, kár lenneazt állítani, hogy minden szépen illeszkedett, ugyanis némelyik sarokban az üveglap 1-2 mm-re is elállt a keret vonalától.
 
Jókora rés az üveg és a keret között az egyik sarokban...
 
Mikor már láttam, mi a valós helyzet, kiszedegettem az oldallapokat, és ragasztóval kihúztam a keret oldalsó és felső éleit, valamint a fenéklapi éleket szintúgy- Aztán fokozott figyelemmel és óvatossággal egyenként helyére illesztettem az oldallapokat a már jól bevált sorrendben, majd a már leszabott hungarocell lapokkal jól kiékeltem őket a véletlen elmozdulás ellen.
Megint várnom kellett a ragasztó részleges megkötése miatt néhány órát, majd minden egyes oldallap külső élét szintén kihúztam ragasztóval. Nem spóroltam az anyaggal, mert szerettem volna az üveg és a fémfelület közti réseket minél inkább ragasztóanyaggal kitölteni. A művelet végén ujjammal igyekeztem a lehető legsimábbra elhúzni a ragasztóanyagot, majd sietve kihúztam az összes belső élt is, és e helyen is az ujjamat használtam simítónak. Az akvárium belső felső élét különösen nehéz volt megfelelően eldolgozni!
 
Minden ragasztási munka megvan, hát akkor tessék szépen száradgatni, kötögetni, kedves ragasztó!!!
 
Miután végre elkészültem az üvegezéssel, félretettem az akváriumot mintegy 24 órára, hogy a ragasztó teljesen megköthessen. Addig elkészítettem a fedlapot.
Az eredetileg levágott fedlap alap egyik sarkából levágtam egy darabot, majd egy kicsivel nagyobb sarkot vágtam ki hulladék üvegből. Ezt két, pontosan méretezett üvegcsíkocska közbeiktatásával ragasztottam vissza a fedlap levágott felülnézeti síkjába.
Ezáltal elértem, hogy a fedlap felülről nézve továbbra is szabályos téglalap alakú maradt, csak az egyik sarka mintegy 8 mm-el magasabban van. Mikor néhány óra száradási idő múlva az ekkor még mindig száradó akváriumra próbáltam a fedőlapot, azzal a problémával szembesültem, hogy a keret egyenetlenségei miatt az üveglap erősen billegett.
Ennek okán az oldallapok méretigazítása során keletkezett 1 cm-es üvegcsíkokból 2 cm hosszú, kis téglalapocskákat vágtam. Úgy terveztem, ezek lesznek a fedlap tartóbakjai. Alaposan lecsiszoltam a kis üveglapocskák éleit, és felragasztottam a fedlap alsó szélélére úgy, hogy a kiemelt sarok alá nem tettem egyet sem. Az így elkészült fedlap stabilan illeszkedett a keret felső peremére, megfelelő szellőzést biztosít, és kielégítő védelmet nyújt a halak véletlenszerű kiugrása ellen még a technikai eszközök vezetékeinek kialakított sarokban is.
Miután eltelt a ragasztó teljes száradási ideje, a 24 óra, eljött az ideje a végső nyomáspróbának. Stabilan felállítottam az akváriumot, majd eltávolítottam belőle a hungarocell lapocskákat, é lassan feltöltöttem vízzel. Örömmel láttam, hogy a frissen beüvegezett medence sehol sem ereszt, és nagyon jól néz ki. Ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy nyomban be is vigyem a lakásba, hanem még további 1 napig folytattam a nyomáspróbát, abban bizakodva, hogy a víz továbbra is benne marad. Biztos, ami biztos.
 
Nyomáspróba alatt a megújult ó-akvárium
 
Miután eltelt a száradási idő, már csak a munka desszertrésze volt hátra, az akvárium berendezése. Ezzől viszont e helyütt most nem írnék részletesen, hiszen biztos már száz ilyet olvastatok... 8-)
 
Berendezve végre újból akváriumként funkcionál a "kisöreg"
 
Elég az hozzá, hogy elég minimalista módon kiviteleztem a dolgot. Saját kezűleg oldottam meg az aljzat, a dekor, valamint a növények dolgát. Igyekeztem természetes jellegűen berendezni a kezeim közt megújhodott "kisöreget" Ezért nincs benne festett kavics, Elsüllyedt gálya, és "művizigaz" sem.
Az akváriumnak ugyanakkor nincsenek állandó lakói, mert hol ivadékok nevelkednek benne, hol pedig azon szerencsés halak tanyázhatnak itt, akiket azon kegy ért, hogy itt tölthetik el  mézesheteiket. A nagy társasakváriumban ugyanis a nem kívánt szaporulat 99%-át levadássza a szumiraj. A maradék túlélő 1% viszont elég életrevaló ahhoz, hogy az esetleges rokoni ágak keveredése ellenére is megérdemelje az életet.
"fénycsőhalak" 8-) karanténban
 
Ha pedig esetleg hal nélkül marad esetenként néhány napra az antik medence, a vízinövények szaporítása miatt még ekkor is nagy hasznát veszem...8-)
A technikai berendezéseknél is a "pici fűtő, pici szűrő" elvet tartottam szem előtt.

16. blogbejegyzés
Kacatokból lámpa

Mint sokan házilag barkácsoltak lámpát tetőt..én is kedvet kaptam a sajátom elkészítésére!
Mivel még hiányzott egy tetszetős világítás.. és anyagiakban sem engedhetem meg most egy gyári tetővillanyt ..a kacataim között turkálva összeszedve a felhasználható alapanyagokkal legózni kezdtem...
 
Megjegyzem ,nem minden háztartásban fordulhatnak elő ilyen alapanyagok (bár lehet még jobb is ) de mivel számomra ami nem görbült vagy törött, én szeretem gyűjtögetni a mások által nem hasznosítható tárgyakat,eszközöket amiben lehet még fantázia a későbbiekben....
70x20 Lámpaernyő..sajnos a 100x40 aksimhoz lehetett volna nagyobb is egy picit!...de jobb mint a semmi :) 
Alapanyagok :
Fali konzol (perforált lemez):az egy szervergép belső rögzítő eleme.
Hajlított acél szögvas ,nem tudom már honnan van. 
Lánc:szerencsémre találtam itthon-bár megjegyzem első tervem nem ilyen rögzítést akartam..de végül is jobb lett az állítási lehetőségek végett mint az első terv..
(kék) Lámpatető: az egy dekorációs elem része volt egy irodában,hogy mire használták fogalmam sincs,de már meg volt hajlítva,és festve....igaz nem egy nagy ördöngösség ha van valakinek kis asztalos satupadja azon is meg lehet hajlítani az alulemezt .
Lámpatető armatúra tartó: az egy asztalnak egy keresztmerevítője .Ez volt a legnehezebb méretre vágni a belső-oldalsó műanyag elem visszahelyezése végett.Abban egy fém stift van ami középen furattal van ellátva és azt át kell fűzni a műanyag elemen ,hogy majd a későbbiekben hozzá lehessen csavarozni a rögzítő elemhez..nálam a kék alulemezhez M6 csavarral.
 Tipp: az aluminium lemez kifúrását előbb mindig kisebb fúrószárral történjen mert ,utána még mindig lehet a furatot korigállni ,ha arrébb menne...
Armatúra: az szintén egy bontott..korlátozott élettartammal ,hónapok vagy hetei lehetnek vissza,sajnos már törik a műanyag a kor előrehaladtával
...Swéd bútoráruházban 1790Ft -ért kapható új T5 neonnal  :igaz csak 13w-os ..de kettő behelyezésével már elfogadható lenne...ez a következő tervem a fejlesztésben :) de ha tud valaki jobb ajánlatot szívesen venném !!!
 Ja igen ,még a lánc rögzítését két pici karabinerrel   szeretném megoldani ,a könyebb fénycsőcsere végett ,de az sajnos szintén nincs még megoldva a hiánya végett..
A munkafolyamatról nem készítettem fotókat ,de a kész lápa képei beszéljenek magáról !
 
 
 

17. blogbejegyzés
TerraPlaza 2011

Sziasztok !
 
Olvastam Facsiga "mini blogját", érdekes volt :)! Remélem azért nem látja ilyen borúsan a helyzetet, mert nekem egészen más a véleményem a tegnapi eseményekről!
Már nagy izgalommal vártam ezt a napot, mert az a megtiszteltetés ért, hogy a pult mögött posztoló önkéntes segítők egyike lehettem!
Ami igaz az igaz, elég kevesen ültek le az asztalhoz beszélgetni. Node ne rohanjunk ennyire előre!
Lássuk, miről is beszélünk:
A pult, rajta rengeteg hasznos ajándék, nyeremény, melyeket az E-Pet jóvoltából serényen osztogathattunk az Akvarista kártyával egyetemben. Mögötte sorrendben balról jobbra: Jojó, Laja8 és Facsiga.
Nyereményként kaptunk pár Sera kezdő csomagot, melyek ~3000.- értékű kis pakkok voltak Nitrivec-kel, Aquatannal, egy információs füzettel, spirulina tablettával és olyan üvegre ragaszthatós "elevenszükők kedvence" tabival egy kis lemezes táp kiséretében. Emellé a korrekt kis csomag mellé nyerhettek a vállalkozó szelleműek még élő állatot is, bár sajnos kevesen vállalták ezt fel! Mondanom sem kell, a csomagok hamar elfogytak :) ! Hiába, az Akvarista.hu nevelő hatása immár megállíthatatlan!
Efölött az asztal fölött találtunk rá Jojóval az egyetlen "igénytelen" halfajra az épületben, mégpedig a promóciós hal alakú Sera gumicukor képében, melynek a gyerekek nagyon örültek!
És bár mint már említettem, érdeklődők kevesen voltak, de voltak! Itt a bizonyíték :
Mestereim ügyeltek arra (mint jól látható :) ), hogy ne unatkozzam egy percre sem, küldtek sétálni is, így volt alkalmam fotózni szerencsére. A képek nagy részét a fotóim között megtaláljátok.
Pár szót a résztvevőkről:
Ha megengeditek, csak akvaristákról írnék, a terrarisztikai részre nem jutottam el!!
A rendezvényen használt cikkektől, növényeken, dekoráción át a halaktól az axolotlig minden fellelhető volt. Én legjobban az Interaqua Flora standját
és Brekk pazar jószágain túl
a GreenAqua kiállítását élveztem a leginkább! (Ez erősen lejön a fotókról is azt hiszem :) ) Itt élőben láthattuk a három szuper nano születését a csupasz akváriumtól a csilli-villi, üzemkész állapotig.
Alkalma nyílt a kedves érdeklődőknek ellesni nem kevés műhelytitkot az ültetés "csuklómozdulataitól", a fára kötözésen át a helyes arányok megtalálásáig!
De természetesen nagy sikere volt az E-Pet standjának is, ahol nagy kedvezmények várták a vásárlókat, köztük engem is ;)!
Mindenképpen meg kell említenem még az AME standját! Rengeteg gyönyörű könyvvel készültek, megvásárolhatók voltak az Akvárium magazin korábbi számai is. Továbbá volt valami, ami külön tetszett. Mégpedig az, hogy az AME is telepített akváriumokat, melyek iránt nagy volt az érdeklődés!
Nekünk halszerelmeseknek szép egy üres, "tenyésztő" akváriumban is minden hal, de egy család, gyerekekkel sokkal szívesebben nézeget egy szép, növényekkel beültetett medencét. Ez itt bizonyítást nyert!
Idén Szlovákiából is érkezett kiállító, szép szifókkal, garnélákkal.
A forgalomra úgy érzem, hogy senki sem panaszkodhat! Bizony idén minden vendég készült, hozta magával a zsebpénzét, mert úgy röpködtek a csomagok a pult fölött, mint nyáron a verebek! És ami ennél sokkal fontosabb, a tömeg ellenére idén sem hallottam egy rossz szót sem! Senki sem volt ideges, vagy feszült, még a kilóméteres sorok után sem, ami igen szívderítő.
A nap legnagyobb eredménye számomra hasonló mint legutóbb: sok új ismerős, akikkel ha legközelebb összefutunk, jóízűen ismét elbeszélgetünk. A rendezvény egy színfolt a güriző világban, ami úgy kell mint egy falat kenyér! Ezért én azt mondom, hogy aki most nem jött, legközelebb mindenképpen jöjjön, ha nem másért, hát beszélgetni!
Az Akvarista standja biztosan várni fogja!
 
 

18. blogbejegyzés
Ecsetalga elleni harcom

Sok hasonló blog van a fórumon ez is egy lesz a sok közül.
Nem kell mindent szentírásnak venni benne, lehet másképp, hatékonyabban is harcolni ellenük, nekem ez jött be.
Még az 50l.es aksimnál találkoztam velük. Fél éve ha ment az aki egyszer csak feltűnt egy fekete pamacs. Aztán hirtelen elkezdett terjedni mint a bolondgomba. Nálam olyan szintig bealgásodott az aki, hogy a szűrő kiömlőnyílásásn mint egy szakáll lengedezett, nem lehetett kiirtani.
 
Előkaptam a szakirodalmat (http://www.akvarista.hu/index.php?oldal=1&cikk=1143), ez alapján ecsetalga lett beazonosítva. Több fórumon és cikkben volt szó (http://edak.cellkabel.hu/fok/kiir.php?azonosito=34) hogyan és mit kell csinálni. Vegyszert nem szerettem volna bevetni. Emiatt módosítottam a folyamatot egy kicsit:

kivettemaz összes halat, vízzel (tartalék akvárium)

a növényeket kiraktam egy másik vödörbe

Nem élő dolgok:
  • az összes nem élő cuccot kivettem, (kő,fa műanyag - szűrő, dekor, aljzat, aki üveg stb, stb) mint az atom átmostam, kifőztem, lesikáltam stb, stb,
  • kisikáltam, majd tiszta vizzel feltöltöttem az akit, belehajítottam egy nagy marék neomagnolt, tablettákban árulják),
  • aztán hagytam néhány napig
  • jött aztán vizcsere, megint leöntés stb, aztán véglegesen visszarámoltam a cuccokat
Növények:
  • a növényekkel majdnem ugyanez, csak nem kell kifőzni, mert az akkor már zöldségleves lesz.
  • a beteg leveleket/növényeket kihajigáltam
Ezután el lehetett indítani az akit újra, elölről. Addig a halak a tartalék akiban voltak. Sajnos az alga benne van a vízben is, és ezáltal a halak bélrendszerében. Tehát lehet hogy kisikáltam az akit, de a kedves halaim visszafertőzhetik.
A tartalék aki vizét folyamatosan cseréltem le a főakvárium vizére, mire beindult a főaki, addig már a halak nagyjából hasonló vízben úsztak. Lehet hogy jön most a kövezés, de egyszerűen egy nap a tartalék akiból a főakiba átraktam a halakat mindenféle vizkeverés nélkül. Nem lett semmi bajuk.
Beszereztem néhány repülő rókát (ilyen néven kaptam meg a halacsot boltban) eszegeti az ecsetalgát (nem elpusztitja, hanem lerágja tövéig) meg borzashínárt.
Most is van algám, de már csak 1-2 levélen, azóta sem jött vissza.

19. blogbejegyzés
Beszélgetés egy akváriumkészítővel

Felkerül egy újabb bejegyzés, kivételesen nem haltenyésztőről...bár a beszélgetés alanyától sem áll távol a halazás.

Itt is szeretnék kérni mindenkit, akinek van ötlete, hogy korosztálytól függetlenül mely halasokat, vízinövény termesztőket lenne érdemes felkeresni, írjon nekem! De az se fogja vissza magát, aki akárcsak egy tenyésztőt is ismer a környezetében!

Olyan akvarista (1 max 2 fő) jelentkezését is várom, aki szívesen meglátogatna 1-1 tenyészetet és emellett adottak a technikai feltételei egy színvonalasabb videóriport készítéséhez (felvételéhez, vágásához)!
 
Brekk: mióta tartasz halakat?
PP.: több mint 10 éve
Brekk: milyeneket?
PP.: kezdetben főként hazai fajokat tartottam, aztán azok ahogy kikoptak folyamatosan átvették helyüket a Malawi Mbunák.
Brekk: ezekből jelenleg hány fajt tartasz és tenyésztesz? Miért éppen mbunák?
PP.: közel 30 féle malawi szájköltőt tartok, ezeknek nagy részét sikerrel szaporítom is. Látványos, megfelelő helyen kellően nagy méretet elérő halak, szokatlan szaporodásmóddal...Kell ennél több?
Brekk: hány literben tartod mindezt a mennyiséget?
PP.: jelen állás szerint elég szűkösen vagyunk, pont egy nagy átalakítás, lakásfelújítás közepén…
Brekk: Mégis, nagyjából mennyi vízzel gazdálkodsz? Mennyi szaporulatod van havonta?
PP.: mintegy 4000 liter, nagyon rapszodikus, de egy jobb hónapban 500-600 ivadék összejön.
Brekk: szép mennyiség! Létezik valamilyen trükk ehhez? Miben látod a sikeres szaporításuk feltételét?
PP.: megfelelő környezet, minőségi kaják.
Brekk: Mivel etetsz?
PP.: tetra discus, tetra rubin, sera granogreen, jbl novo rift, fagyasztott: artemia, fekete-fehér szúnyog, Cyclops, Daphnia, de legalább 60%-ban saját készítésű mixekkel.
Brekk: Mit értesz megfelelő környezeten?
PP.: fontos a fajokat a lehető legjobban megismerni...gondolok itt arra, h lehetőleg hasonló vehemenciával rendelkező jószágokat kell összeválogatni, nagyon sokszor előfordult már nálam is egy társításnál, h az erősebb banda szaporodott, a gyengébbeket elnyomva...
Brekk: folytatsd
PP.: figyelembe kell venni az azonos táplálkozást, az akváriummal szemben támasztott igényeiket
Brekk: úgy mint?
PP.: na talán leglényegesebb, a méret és habitus
PP.: pl sokat vesződtem az egyébként szapora Labidochromis „Yellow” tenyésztésével is
PP.: 250 literes medencében tartva, 5-10 fős csapatban nagyon ritkán forgattak nálam
PP.: sokféle társítást kipróbáltam, de valahogy mindig el voltak nyomva
PP.: aztán sikerült beszereznem egy közel 30 fős gyönyörű élénk tiszta sárga növendék csapatot. Ezektől volt szaporulat korábban is, de csekély ahhoz képest, mint miután kiszedtem a hímek nagy részét! Most Aulonocara „Firefish”-ekkel társítva nagy produkcióval megbízhatóan szaporodik mind a két faj.
Brekk: Mivel foglalkozol a halak mellett?
PP.: sajnos afrikai sügérre jelen pillanatban elég csekély az érdeklődés
PP.: az egyedi méretű akváriumok, és bútorok készítése jelenti a fő profilomat
Brekk: mióta? hogy jött az ötlet, hogy bútorokat gyárts? és az akváriumkészítést hol tanultad? hogyan?
PP.: már régóta foglalkozom akváriumkészítéssel, gyakorlatilag amióta halaim vannak... kezdetben csak saját részre, elvégre mégiscsak olcsóbb ha az ember saját maga készíti el a medencéit... aztán jött az ötlet, hogy miért is ne lehetne eladásra, egyedi méretben készíteni, akár különleges méretű akváriumokat, terráriumokat, nagyobb tételben beszerezve az üveget is hozzá.
Brekk: és mi a helyzet a bútorokkal? Ahogy elnézem te nem vas állványokat készítesz, hanem inkább bútorasztalos munkát végzel...
PP.: Minőségi alapanyagokból, komoly tervezést követően készítek akváriumbútorokat. Eleinte ez is saját részre történt, a díszakváriumaim alá terveztem, készítettem komódokat.
Brekk: És dőlt már össze belőlük a medence súlya alatt?
PP.: Sosem. A jelenleg beüzemelés alatt álló 1050 literes medencémet is bútorlap komódra építettem, minden acél merevítés nélkül
Brekk: és bírni fogja?
PP.: pontos tervezés, a bútor tagoltságát fontos figyelembe venni, de nem lehet probléma! Nyilván nem mindegy hány függőleges támasztóra esik a súly… teszem azt egy 200 literes medence, víz 200 kg+üveg 40 kg+homok, dekor stb közelítőleg 280 kg összsúlyú, ezt egy 3 függőleges tartójú, s kétoldalt merevített, belül polcozott komód simán bírja.
Brekk: hogy merevíted oldalt?
PP.: nyilván a megrendelői igények figyelembevételével történik a bútorok tervezése is, lévén h egyedi a dolog, s nem sorozat gyártott . De általában belül az oldallapok közepéhez van építve még egy függőleges idom, amely így T alakban merevíti a szerkezetet.
Brekk: használsz valódi fát is kérésre?
PP.: előfordult már, igaz a fával lényegesen nehezebb dolgozni. Az azért mégiscsak egy "élő" anyag, szakszerűen kell tárolni különben vetemedhet, impregnálni kell stb, ennek ellenére nagyon szép dolgokat lehet kihozni belőle, de ezt manapság csak kevesen fizetik meg. De ugyan ez a helyzet, az elegáns "csupa-fém", alumínium vagy formázott, kovácsolt acél állványokkal is.
Brekk: és ezek is toleránsak a vízzel szemben?
PP.: ha megfelelően vannak elkészítve, lekezelve akkor igen
Brekk: mi a helyzet a bútorlapok élfóliázásával? Arra nem szoktak panaszkodni, hogy a legkisebb nedvességre leválik? Ezt hogyan oldod meg?
PP.: Ha az akváriumból kikerül a víz, ott már nagy gond van!
Brekk: Feltöltésnél mellé fröccsen...
PP.: Úgynevezett ABS fóliát használok ez sokkal jobban bírja a vizet az átlagosnál. Nem volt még negatív visszajelzés róla.
Brekk: Milyen ragasztókat használsz a medencéidhez?
PP.: Dow corning és den brawen akvárium szilikonokat, ezek a tengervizet is bírják.
Brekk: Mekkora volt az eddigi legnagyobb medencéd? És mekkora a legextrémebb alakú? Kértek beépített, beton oldalú csak elöl üvegezett darabokat is tőled? Meg tudod ezeket is csinálni?
PP.: Betonmedencére még nem kértek tőlem ajánlatot, de kedvelem a kihívást! 2400 literes volt az eddigi legnagyobb akváriumom.
PP.:Dohányzóasztalba, konyhapultba, csaptelepbe, ágy vagy épp fürdőkád alá beépített medencék után már rendszeresen érdeklődnek, mitöbb rendelik is ezeket.
PP.: A legextrémebb megkeresésem, hmm… a világ legnagyobb koktélját szerette volna elkészíteni az érdeklődő és ehhez egy 1000-1200 literes "pohár alakú akváriumra" lett volna szüksége. Sajnos a néhány napos határidő vállalhatatlan volt, pedig a munka nagyon érdekesnek ígérkezett.
Brekk: Hány megrendelésed van heti szinten? Érdemes még akváriumokkal foglalkozni?
PP.: Heti 2-3 bútorozott szettet kell legyártanom, noha jóval többre is lenne kapacitásom, nagyon leült a piac.
Brekk: Mi a helyzet a tenyészmedencék készítésével, akvárium sorozatokkal?
PP.: A szettek készítése a fő, mivel ott még úgy ahogy megfizetik, látják a megrendelők a különbségeket az egyes munkák, készítők között... mindenre nyitott vagyok, de azokkal az üvegesekkel akik esetleg bontott ablaküvegből, 0 költséggel készítenek kis medencéket, vagy csak spórolásból inkább egyel vékonyabb üveget használnak az akváriumok aljához, lévén "körülragasztásnál úgysem látszik"...nem tudok és nem is akarok versenyezni. Aki nagyon olcsón dolgozik, egy olyan egyszerű szerkezetnél is, mint egy akvárium megtalálja azokat a pontokat, ahol lefaraghat a költségeiből vagy épp a készítés idejéből...de mindenképp a minőség dacára.
Találkoztam már olyan kész, javításra szoruló akváriummal is, ahol a felső merevítések, uv fényre azonnal szilárduló ragasztóval voltak felrakva(egy nappal korábban át tudta venni a megrendelő a medencét). Ez a ragasztó viszont nem vízálló! Így hiába fugázta ki vékonyan a merevítők alapját az üveges, az hetek múlva leesett, frontüveg repedt... garancia persze semmi (pedig irreálisan hosszú időt ígért a készítő), "biztos szállításkor, pakoláskor, feltöltéskor gyengítette meg a vevő a szerkezetet"...
Brekk: Már csak egyetlen kérdésem maradt a végére, mit üzensz az akvaristáknak, a cikk olvasóinak?
PP.: Tartsanak sok sügeret, és ne féljenek a nagy akváriumoktól!
Brekk: Ne is férjenek el tőlük?
PP.: Az lenne az igazi!

20. blogbejegyzés
Álom akvárium kezdetek PART 1.

    Halazásaim alatt leggyakrabban sajnos a pénztárca, a hely és a méret is igen befolyásoló volt. Kollégiumi életvitelem csak a kicsiket engedte,most,hogy innen csak a saját lakásba kell maximum költöztetni, úgy döntöttem  tervezek egy igazi tökéletes mindenben a kedvemre való akváriumot ahol a pénz nem számít. Ez lesz a kezdet,aztán majd jöhet a gyűjtögetés(hiszen a kész akváriumterv az asztalháttérként beállítva,mindennap látva jó ösztönző,hogy ez minél hamarabb bekövetkezzen).
   Arra kérek mindenkit,hogy ha óriási hibát talál vagy ötlete tippje, véleménye van azt írja meg!
   Ez a tervezés egy elég nagy pojekt lesz tőlem és egyenlőre csak a célfüzetem egy lapját fogja díszíteni,de jobb előbb megtervezni kikalkulálni mi hogy mennyiért. A tervezést képekkel illusztrálom majd ha sikerül. a képek egy külön terv mappában lesz. Külön szeretnék foglalkozni egyes részekkel úgyhogy külön blogokra is osztom a jobb átláthatóság kedvéért.
    A bologok témánként:
* akvárium, bútor, tető.
*világítás, szűrő és egyéb technikák.
* ajzatok, dekor kövek és fadekorációk
*Növények,élőlények.
   ha ezt mind sikerült megtervezem(a segítségetekkel!) akkor egy blogba összegzem az egészet a piszkos anyagiakkal együtt.
 
Első lépésként mindenképp keresnem kell egy jó tervező programot.
 
Nincs korrekt méretelképzelésem még,de olyan 300-500 liter közülire gondoltam először, aztán arra gondoltam,ha már álmodunk álmodjuk nagyot, a mostani akváriumom olyan,de olyan kicsi.
Nem tudom ki ismeri a célfüzetet , és annak lényegét.(ha valakit érdekel annak elmesélhetem) Nos nekem van egy ilyenem. Abban benne a tökéletes álomház számomra tervrajz meg minden:D. Nos találtam benn egy tökéletes helyet az akváriumnak. Ez a nappali egyik sarka ahol van kb. egy 230cmx100cm-es akváriumnak hely. Úgyhogy tervnek ezt tűzöm ki kiindulási méretként. A szélesség még tud egy kicsit nőni, ha szükségesnek látom. Magasságba egyenlőre 75 cm-rel kalkulálok. Miért? Mert az úgy tetszene egy szép hosszú akvárium. Ha jól számoltam akkor ez úgy egy jó 1700literes akvárium lesz.(huh már leírni is jó érzés)
 a nappali bal alsó sarkába  kerül!
Nos ez a fölszint. Itt a nappali bal alsó sarkába szeretném elhelyezni.
 
 A blogot folyamatosan frissítem ahogy,jön az ihlet vagy a segítség
 
 

21. blogbejegyzés
Rózsás díszmárnák szaporítása

Nem is olyan régen postoltam egy írást a díszmárnáim fura viselkedéséről. Azóta kicsit körüljártam a dolgot, illetőleg egész konkrétan utánaolvastam a szaporításuknak - hátha az a rejtély kulcsa.

Ez egy-két dolgot megmagyarázott ugyan, de a rángatózó úszást nem indokolta eléggé.
Mindenesetre ne csak én okuljak, itt egy kis info a málnácskák szaporításáról - és természetesen a forrás címe:

"Hazája Elő-India északi része, Bengál, Assam. A hát olajzöld, az oldalak és a has ezüstösen csillogó, rózsaszínben játszó, a hím ívás idején élénkvörös. A faroktövet borsó nagyságú, aranysárga szegélyű fekete folt díszíti. A nőstény úszói színtelenek, a teste teltebb. A hím karcsúbb, úszói rózsaszínűek, hátúszóját sötétfekete csík szegélyezi. Igénytelen faj, a víz minősége iránt nem érzékeny. Viszonylag jól tűri a hidegebb hőmérsékletű vizet is, azonban szép színét csak 20 °C feletti vízhőmérsékleten mutatja. Egyik legkönnyebben szaporítható trópusi díszhalfaj. Egy hím 2 nősténnyel is ívatható. Az ívás alatt 24-26 °C körül tartsuk a víz hőmérsékletét. Az ivadék 24-30 óra alatt kel ki. Az ivadék nevelése könnyű, növekedése gyors. Újabban a Szovjetunióból hazánkba került a rózsás díszmárna fátyolúszójú tenyészváltozata is.
 
Tenyésztése:
 
Tenyésztésük általában nem nehéz. A legtöbb faj üvegkádakban ívatható, talajréteg nélkül. Ikráztató növényként használhatunk finom levelű növényeket vigyázva arra, hogy ne rögzítsük a növényeket túl sűrűn. Elegendő az ívatómedence egy sarkát, a medence alapterületének 1/3-át betelepíteni ikráztató növénnyel. Alkalmas lehet ikráztatásra a puha, laza szálakból álló „perlonvatta" is. Ívatáshoz lágy és kristálytiszta vizet adjunk (4-8 nk°, pH 7). A víznek legalább a fele friss víz legyen, mert ez élénkítőleg hat a tenyészpárokra. Az ívatómedence vizéhez tegyünk 10 literenként egy kávéskanálnyi konyhasót. Az ívató-medence ne legyen 10-15 literesnél kisebb, mert viszonylag sok ikrát raknak, és több száz ivadékra számíthatunk. Feltétlenül érdemes az ívatómedencébe egy belső filtrálót is elhelyezni, hogy állandó szűréssel a víz tiszta maradjon. Az ívatómedencét lehetőleg úgy állítsuk fel, hogy a reggeli nap első sugarai ráessenek, mert ez növeli a kihelyezett pár ívási hajlandóságát. A tenyészpárt este helyezzük a medencébe, és rendszerint a második nap reggelén ikráznak le. Tapasztalataink szerint az ikrarakás biztosabb, ha az idő derült. Úgy tűnik, a derült napfényes idő kedvezően befolyásolja a Barbus fajok ívási kedvét. Az ívást általában a nőstény szokta „provokálni", amennyiben a hímet csipkedni, hajtani kezdi. Az ívásra hajlandó, beérett ikrával rendelkező nőstény jellegzetes magatartása ez. Reggelre azután a hím az, amelyik a növények közé csalja a párját, és ha kell, zavarja a nőstényt. A kora reggeli órákban, igen heves „hajtás" közepette a hím a nőstény oldalához préselődve „nyomja" ki belőle az ikrát, és termékenyíti. Az ikra egy része megtapad a növényeken, más része a fenékre süllyed. A jól táplált és előkészített pár rendszerint az ívás alatt nem eszi az ikrát. A szakirodalom e téren szerintünk túloz a Puntius-félék ikrafaló természetét illetően. Délelőtt 10 vagy 11 óráig az ívás rendszerint befejeződik. Ezután a párt el kell távolítani a medencéből, mert a kifáradt és megéhezett állatok elkezdhetik fogyasztani az ikrát. Az ívatómedencében ennek ellenére nem javasoljuk a tenyészpár etetését, mert ez a víz szennyeződését okozhatja. A kis lárvák 26-28 °C vízhőmérséklet mellett 24-26 óra alatt kelnek ki, majd 1-2 napig fekszenek a medence alján vagy függenek a növények levelein, szárain. A kikelést követő 4-5. napon elúsznak. Etetésüket akkor kezdjük, amikor az ivadék kb. 60%-a folyamatosan, süllyedés nélkül úszik. Az első nap etethetők Cyclops naupliusával, a sóféreg egynapos lárváival, valamint kerekesférgekkel. Pár napig szükségből a tojássárgája is megfelelő eleség lehet. Egyhetes kortól napi egy alkalommal etethetünk mikrót is. Kizárólag ez az eleség nem megfelelő, csak ettől az ivadék növekedése nem kielégítő. Fontos, hogy vizünk infuzóriamentes legyen, ezt legbiztosabban filtrálással érhetjük el. Az ivadék gyorsan nő, és fajtól függően 5-9 hónap alatt tenyészérett."
 
Idézet: Horn Péter-Zsilinszky Sándor: Akvarisztika 2005.
 
"Az akváriumban a márnák nagyon hamar jól érzik magukat. A hímek területet választanak, míg a nõstények általában egy rajban úsznak. A hímek színei pompásak egymással szemben harcolnak, egy arra tévedõ nõsténynek pedig imponálnak. A hím szinte ûzi a kiválasztott párját. A hasa alá kerül és izgatja. Igyekszik az ivóhelyre terelni, mely az akvárium védettebb zuga. Leginkább egy vízikehely töve, esetleg jávai mohával benõtt fadekoráció.
 
A nõstény válassza ki a helyet, majd szorosan, hajlított testtel megtörténik az ikrák és a hím ivarsejtek kibocsátása. Társas akváriumban ez nem zajlik zavarásmentesen. Egy másik hím is szeretné, ha õ lenne az örökítõ, ezért el akarja zavarni az éppen ívó hímet. Az erõfölény dönt, azonos halak esetében ez több idõt is igénybe vehet. A hímek kergetik egymást, úszóikat kifeszítve próbálnak nagyobbnak hatni.
 
Ennek a viselkedésnek ismeretében fontos, hogy a márnákat legalább 8–10 fõs rajban kell tartani. Ugyanis, ha kevesebb a hal, akkor a hímek állandóan veszekednek, melynek eredményeképp a gyengébbek az állandó stressz miatt elpusztulnak. Abban az esetben, ha egy párt tartunk, akkor a hím állandó zaklatása lesz a nõstény pusztulásának az oka."
 
Forrás: _http://www.freeweb.hu/hobbiallat/cikkek/edes88.htm_
 
Ez alapján kijelenthetem, hogy az előző bejegyzésemben foglalt "az egyik hal a másik oldalához akart simulni" dolog, meg az, hogy a hasát böködte az orrával, értelmet nyert.

A rángatózás után még nyomozok.

Ó, és ma 19 naposak a kis Bettáim. ^^ Raktam fel képeket a galériába.

22. blogbejegyzés
54 literes Ryuboku stílusban

Sziasztok!
Amikor egyszer nigro blogjára tévedtem, engem is "megfertőzött" az akvakertészet. (persze jó értelemben:)) Természetesen én is akartam rögtön egy növényes akit. Van egy több, mint fél éve működő akváriumom, amit most teljesen át fogok alakítani.
Lépésenként be fogok számolni a változásokról.
 
A Ryuboku stílussal is nigro blogján találkoztam először. Itt elolvastam egy postot erről és ez sokat segített. Nagyon megtetszett és tudtam, hogy ilyen lesz majd az enyém is.
 
 
Adatok:
Méret: 54 liter, 60x30x30
Szűrés: Tetratec ex 600 (már megy az üres akváriumban) Esőztető a bal oldalsó falon van, és a szívó ág pedig hátsó fal bal oldalán. Így az akvárium teljes hosszán átmegy a víz.
Világítás: Saját készítésű armatúra, 2 fénycső, összesen 36 watt
Fénycső: 6500 K, 950 lumen, 18 watt
Fűtés: tetőtérben nem kell :)
Hűtés: PC ventillátor
Tápozás: GA micro, macro, Easy carbo
Dekoráció: Egy szép Red moor fa és 3 db Seiryu kő.
Táptalaj: JBL AquaBasis Plus, talán 5 liter
Általános növénytalaj: ADA Aqua Soil Amazonia - általános növénytalaj - 9 liter
Dekorhomok: 4 kg. ADA Orinoco erdei homok
Co2: egyenlőre nem lesz, de ha látom a növényeken a hiány tüneteket, akkor egy olcsóbb szettet veszek
Vízcsere: heti 50%
 
Növények:
Eleocharis Parvula, Vesicularia dubyana 'Christmas', valamilyen anubias, még nem döntöttem el, Hemianthus callitrichoides ''Cuba''
 
Azokat a növényeket amiket tudok megveszem Ausztriában, amit nem találok kint azt a Tropicalfish-ből rendelem majd meg.
 
Halak:
15-20 Amanda lazac, talán még teszek bele anci ivadékokat, kb. 2 centisek. Őket el fogom adni, ha 5 centisek lesznek.
 
Garnlák: Red cherry garnéla
 
Szerintem hétvégén összerakom az armatúrát, és akkor már kezdem is átrendezni.
 
Ha szeretnétek, írok blogot az armatúra készítéséről is, képekkel illusztrálva.

23. blogbejegyzés
Fényrendszer saját kezűleg egy 500-ashoz

A kezdet
 
Végre elkészült az akvárium, nagyon jól is néz ki, csakhogy nem lehetett még mindig berendezni, mert egyszerűen nem volt hozzá megfelelő „műnap', vagyis világítótest, ami kellő fényt biztosított volna az üvegfalak közé zárt életközösség számára.
Kerestem a megfelelő alkalmatosságot, de olyan árakkal találkoztam a boltokban és a weben, amiktől egyszerűen le kellett ülnöm. Jobbnak láttam aztán, ha magam készítem el a fényforrást. Így sokkal olcsóbban jöttem ki, mint a gyárival. A megfelelő, és az akváriumhoz illő fényforrás elkészítése volt talán az egyik leginkább összetett folyamat az óriási akvárium létrehozása során. Egyszerre nagyon sok dologra kellett odafigyelnem, hiszen nagyjából négy, egymástól jól elkülöníthető fázisra bontható az a folyamat, melynek végén késznek tekinthettem akváriumom fényrendszerét. Nos hát akkor figyelem. Nóóóóta innnndujjjjj!8-)
 
1 - Dizájned
 
Eleinte úgy gondoltam, hogy az akváriumhoz kapott világítóegységet fogom felújítani, de aztán az anyagi, és egyéb (súly, esztétikum) okok miatt végül aztán úgy határoztam, hogy egy teljesen új világítási rendszert építek.
Elsődleges célként az lebegett a szemem előtt, hogy az új eszköz megfelelő mennyiségű és minőségű fénnyel lássa el a leendő akváriumot. A minőségi kérdést egyszerű volt megoldani, és itt a kevert fénytípust kibocsátó fénycsövekkel terveztem a megvalósítást. A mennyiség kérdése ezzel szemben már jóval komplexebb volt, mert nemcsak a fény intenzitásával, hanem a megvilágítás időtartalmával is számolnom kellett. A megvilágítási időt egy időzítővel gondoltam szabályozni, míg a fényintenzitást azzal, hogy az egyes fénycsöveket külön-külön is lehet majd kapcsolgatni.
 
A tervezés során még valamiféle különálló dekorációs fényekre is gondoltam, afféle éjszakai holdfény hatásúra.
A világítótest házának alakját illetően már nem voltam ennyire maximalista, így maradt a nagyobbik oldalára dőlt hasáb alak. Ez szinte adta is magát, elvégre ezt volt a legkönnyebb elkészíteni. Az akvárium oldallapjainak felső élére fektetve akartam elhelyezni, ezért az alkalmazott alapméret (170x45 cm) adott volt, magasságnak pedig a 12 cm-t tűztem ki célul. Ez nem túl magas, ugyanakkor elég hely marad a technikai eszközöknek a fedőüvegek lapjai felett.
Nem akartam rá semmiféle nyitható-csukható ajtócskát kialakítani, egyszerűbb volt felbillenthetőre elkészíteni. Ehhez támasztólábakra, és biztosítókörmökre is szükség volt, hogy a világítótest esetleges lecsúszásából eredő baleseteket elkerüljem.
Természetesen szükség volt -már csak a szellőzés miatt is- néhány nyílásra a világítás házán a technikai eszközök elektromos és légvezetékeinek kivezetéseihez. Ezen nyílások mindegyikét a lámpatest hátfalán terveztem kialakítani. A kapcsolók elhelyezésére a ház tetőlapja tűnt a legalkalmasabbnak és a leginkább biztonságosnak. Mikor aztán véglegesen rögzültek bennem a dolgok, rövidke érlelési idő múlva megérett bennem a végleges kép arról, mit is akarok valójában. Aztán nekiláthattam a második fázisnak...
 
2 - The body
 
Neeeem kedves alfahím kollégáim, itt sajnos nem "arról" a testről lesz szó. 8-) Ez a test viszont a maga módján igencsak fontos. Azon, hogy miként sikerült elvégeznem ezt a fázist, az múlott, szépen fog-e kinézni majd a kész világítótest, és hogy harmonikus egységet fog-e alkotni az állvány és az akvárium együttesével.
A felhasználható anyagok közül a műanyag, a fém, illetve a faanyagok voltak azok, amik egyáltalán szóba jöhettek. A fém hamar kiesett a lehetőségek közül súlya miatt, és mert esetleg könnyen rozsdásodni kezdhet. A műanyag lett volna a legjobb, mert nagyon könnyű, és a vele valómunka sem okozott volna gondot, nem úgy mint az ára. Szóval istentelenül drága volt, így aztán nem sok választásom volt hátra a felhasználandó anyagot illetően... Maradt tehát a fa!
Igen, a fa! No, de milyen fa? A vékony farostlemezek drágák, ráadásul a nedves környezetben könnyen deformálódnak. A merev, vastagabb deszkák pedig túlságosan nehezek voltak, akárcsak a rétegelt lemezek és a bútorlapok, amiket emellett kifejezetten drágán lehetett volna beszerezni. A farostlemez pedig azért nem felelt meg, mert nedvesség hatására hamar dagadni, majd peregni, morzsolódni kezd és még a tartásából is veszíthet. Mi tagadás,néhány napig tanácstalan voltam az alapanyag okán, de aztán egy csapásra megvilágosodott nem túl izzó elmém...
A garázsban ugyanis parkettázás utáni maradék OSB-lap darabokkal találkoztam. Ez könnyű volt, mert viszonylag durva, műgyantával átitatott fa-szilánkokból préselték, vastagsága pedig megegyezett az akvárium üvegfalaiéval (10 mm). Csakhogy ezeket nem volt biztonságos közvetlenül egymáshoz rögzíteni, ráadásul úgy véltem, nem fog ártani egy kis élmerevítés sem. Ez azt tette szükségessé, hogy még egy anyagtípust fel kellett használnom. Ezzel azonban nem volt gond, mert 15x15 mm-es finom léceket már megfelelően erősnek találtam. Némi számolgatás és előrajzolás után Édesapámat kértem meg a megfelelő méretű alkatrészek pontos (viszonylag 8-( ), gépi levágására.
 
 
A levágott faalkatrészek méreteinek leellenőrzése után az OSB-lapok vágási éleit fareszelővel lesorjáztam, majd hozzáláttam a világítótest házául szolgáló fadoboz összeállításához.
Eredetileg arra gondoltam, pozdorjacsavarokkal oldom meg az egyes elemek összeerősítését, de hamarosan egy sokkal jobb ötlet jutott az eszembe. A ragasztás! Arra az elgondolásra jutottam ugyanis, hogy a világítótest dobozát akár szilikonkaucsuk alapú ragasztóval is összeállíthatom. Ez ugyanis, bár jóval lassabban készült el, mint a csavarozás, viszont azzal szemben számos pozitív tulajdonságot vonultatott fel, ami a használat során sok esetben kifejezetten előnyként mutatkozott meg. Sokkal rugalmasabban kapcsolódtak tehát egymáshoz az egyes fa alkatrészek, miközben nem pontszerűen, feszültségek közepette rögzítették egymáshoz az egyes elemeket. Emellett pedig nem kellett a vizes környezetből eredeztethető oxidációs folyamatoktól (rozsda) tartani.
 
 Az oldallapok préselve ragasztása
 
Magát az összeállítást úgy kezdtem, hogy először az egyes oldallapokra ragasztottam fel a merevítőléceket. Az előlappal kezdtem az összeállítást, a hosszanti merevítőlécek felragasztásával.
Úgy pozicionáltam őket, hogy az alsót közvetlenül a vágási élhez, a felsőt pedig az alatt 10 mm-el helyeztem el. A lécek végeinél pedig az előlap mindkét végétől eltoltam 10-10 mm távolságra. Az oldallapokkal könnyű dolgom volt, mert ezekre csak a két-két átlós merevítőlécet kellett felragasztani úgy, hogy az alsó peremhez közvetlenül a vágási élhez illesztve, a felső élnél pedig alatta 10 mm eltolást alkalmazva ragasztottam fel.
 
A kész oldallapok
 
A hosszanti merevítőlécek közé merőleges helyzetben ragasztottam be a rövidke keresztmerevítőket. Az elő illetve hátlapra 4 db-ot ragasztottam fel úgy, hogy kettőt a hosszmerevítő lécek cégeihez közvetlenül, kettőt pedig a köztük maradt távolság harmadoló pontjaihoz. A hátlap ugyanígy készült el azzal a különbséggel, hogy itt a hosszanti merevítőlécek végeitől egyenlő távolságra toltam el. Így a kettő között is maradt egy jókora nyílás is harmadikként.
Az egyes oldalak összeállításához arra volt szükség, hogy a merevítőlécek tökéletesen rögzüljenek az oldallapok belső felületére, ezért vártam a ragasztó száradása miatt két napot. Minden egyes oldallapjára préselve ragasztással rögzítettem a merevítőléceket.
 
Félkész keret
 
Maga a doboz aztán úgy állt össze egésszé, hogy először a kész oldallapokat ragasztottam össze, mintegy keretet alkotva belőlük. Ez elég hosszadalmas folyamat volt, mert minden egyes oldallap rendszerbe illesztésnél 2 napot kellett várni a ragasztó teljes megszáradásáig. Itt már nem alkalmaztam préselést, mert inkább az egyes oldallapok közötti derékszög megtartására kellett fáradoznom. Azt, hogy megfelelően merev legyen a készülő keret, a sarkokba beragasztott sarokmerevítő lécek beragasztásával próbáltam biztosítani.
 
A kész oldalkeret
 
Mintegy egy hét múlva elkészült a kész keret, amelynek felső részébe, a felső hossz, illetve átlós merevítőlécekre besüllyesztve ragasztottam be a tetőlap elemeit. Itt már ismét préselést alkalmaztam a ragasztás során, hogy száradás közben ne torzuljon a szerkezet.
 
A kész nyers lámpatest
 
A nyers szerkezet összeállása után még egy gyakorlati méretellenőrzést hajtottam végre. Ez annyiból állt, hogy egyszerűen ráemeltem a félkész testet az üres akváriumra, és megnéztem, megfelelően ül-e a helyén. Szerencsére nem volt ezzel semmi gond.
 
A nyers lámpatest próbaültetése
 
Mikor már a nyers doboz elkészült, azokat a műveleteket kellett rajta elvégezni, amik révén, a könnyebb kezelhetőséget biztosító, valamint az elektromos alkatrészeket fogadni tudja.
Elsőként újabb merevítések beépítését láttam szükségesnek, főleg az oldallapok teljes felületén, valamint az előlap középső harmadában. Ezt úgy oldottam meg, hogy szintén 10 mm-es OSB lemezből kivágott 8x40 cm-es lapokat ragasztottam a belső oldalakhoz. Ezeket a lapmerevítéseket asztalosszorítóval tartottam nyomás alatt, míg a ragasztó megkötött. Végül pedig az összes belső sarok és élfelületet kihúztam ragasztóval, hogy így is növeljem a rögzítési felületeket, és az immár teljesen elkészült szerkezet rugalmas merevségét.
 
Lapmerevítések beragasztása
 
Ezt hosszas méricskélés, és tervezgetés követte, mert ki kellett találnom, mi módon teszem könnyen mozgathatóvá a világítótest házát. Aztán meglett a megoldás. A billentések során való rögzítést kerékpáralkatrészek alkalmazásával valósítottam meg. Sárvédőpálcákat, teleszkópos villákhoz használt gumibakokat, valamint cantilever fékek húzóháromszögeit használtam erre a célra. Az így sárvédőpálcákból hajlított támasztéklábak megfelelően rugalmasaknak bizonyultak, és gumibakok biztosítják, hogy az üvegre támaszkodó fémalkatrész biztosan és csúszásmentesen feküdjön fel.
Használaton kívül a támasztéklábakat a világítótestbe be lehet hajtani, és rögzíthetőek is, amit a fék húzóháromszöge tesz lehetővé.
 
Az egyik behajtott oldalsó támasztékláb
 
Három támasztéklábat építettem be, egy elsődleges lábat az előlapra, és két oldalsó segédlábat arra az esetre, ha netán oldalra billentve kell rögzíteni a világítótestet.
A megfelelő fogás biztosítására pedig öt fogantyút terveztem elhelyezni a világítótesten. Kettőt a tetőn az emelhetőség végett, egyet-egyet pedig az elő, és az oldallapokon, a billentéshez. Egyenlőre azonban még csak a rögzítőcsavarok furatait készítettem el., valamint felcsavaroztam a biztosítókörmöket is, amik megakadályozzák, hogy a billentett helyzetben lévő világítótest esetleg lecsússzon az akvárium tetejéről. Ezek a körmök műanyagból lettek kialakítva, és facsavarokkal rögzítettem őket az alsó merevítőlécekhez.
A víz közelsége miatt az esetleges fémmérgezések elkerülése érdekében a csavarokat ragasztóval befedve zártam el a víztől. Már csak az elektromos berendezések fogadását lehetővé tevő kiegészítő elemeket kellett beépíteni.
A hátfal egyik lapján fúrtam egy 4 mm-es lyukat a tápvezetéknek, valamint beépítettem a neonarmatúrákat rögzítő csavarbakokat is a tetőlapba.
 
3 - Blekk péjnted
 
Avagy a lámpatest esztétikai megjelenésének kialakítása
Miután elkészült a „fadoboz”, még el kellett volna érni, hogy a világos színű OSB lemezek valahogy jobban illeszkedjenek a fekete színben pompázó akvárium és az azt tartó állvány egységéhez. Egyértelmű volt, hogy a fekete szín uralmát nem érdemes megbontani, csak azt nem tudtam eleinte eldönteni, hogy miként érem el a világítótest dobozának átváltoztatását. Eleinte öntapadós tapétából készített bevonaton is gondolkodtam, de sajnos az OSB lemez felületére csak alig-alig tapadt a ragasztós felület. Így hát maradt a jó öreg festés. Festés előtt azonban még elő kellett készíteni a dobozt. Elsőként csiszolóvászonnal elsimítottam a vágási éleket, majd fehér Fugaszil-B-vel behúztam a kisebb réseket, hézagokat.
 
Hézagok kitöltése festés előtt
 
Sikerült jó sűrű fekete festéket szerezni, amit ecsettel hordtam fel a doboz külső felületére, mindenféle hígítás nélkül, töményen, vastag rétegben. A sűrű, majdhogynem kátrány sűrűségű festék nemcsak szenzációsan fedett, hanem még a kisebb felületi egyenetlenségeket is jól eltüntette.
 
Frissen festett lámpatest
 
A sűrű festéknek több mint három napra volt szüksége a teljes megszáradáshoz, ezt követően pedig már csak fel kellett csavarozni a helyére az öt fogantyút. Ezzel a világítótest felkészültnek volt tekinthető a villamos berendezések fogadására.
 
3 - Déndzsör Hájg voltédzs
 
 
Avagy a világítótest villamos berendezéseinek berhelgetése
Kissé ellentmondásos módon a villamos munkákat a dobozon kívül kellett elkezdenem. A fénycsöveket vezérlő kapcsolókat ugyanis egy kompozit nyáklapra rögzítettem, majd ezt követően csavaroztam a helyére az így létrejött „kapcsolóblokkot” belülről a doboz tetőlapján kialakított furataihoz.
 
A kész kapcsolóblokk
 
Az ötödik, a többitől eltérő alakú kapcsolót felülről pattintottam be a Fugaszil-B-vel előzőleg bekent szögletesre kiképzett áttörésbe. Biztonsági okokból egy újabb napot vártam is emiatt minden további munkával, nehogy a ragasztóval biztosított kapcsoló véletlenül elmozduljon vagy kiessen.
 
A lámpatestbe szerelt kapcsolósor
 
Miután a kapcsolók a helyükre kerültek, szétszedtem az egyben megvásárolt fénycső-armatúrákat is, majd bekábeleztem őket egyenként a kapcsolókhoz, ahová szintén bekötöttem a hálózati csatlakozó vezetékét . Ezt újfent Fugaszil-B-vel szigeteltem és rögzítettem annál a furatnál, ahol belépett a dobozba.
 
A fénycső-armatúrák beszerelve a lámpatestbe
 
A fénycső-rendszer kapcsolási rajza
 
A gyári fénycsőarmatúrák saját kapcsolóit meghagytam, valamint a hálózati csatlakozó vezetékére is felszereltem egy központi „vészkapcsolót”, amit szintén cseppmentessé tettem Fugaszil-B alkalmazásával.
A tetőlapon magányosan álló szögletes kapcsolót a hangulat, illetve dekorációs jellegű éjszakai fények ki/be kapcsolásához tartottam fenn, így ehhez egyenlőre még nem nyúltam.
Miután minden vezeték a neki megfelelő helyre került, és minden fénycső, valamint kapcsoló megfelelően funkcionált, eljött az villamos hálózat rögzítésének és szigetelésének ideje. Ezt megint a Fugaszil-B ragasztóval oldottam meg. Kis ragasztógátacskákba foglaltam a kábelkötegelővel összeszorított vezetékeket.
 
A kábelközpont szigetelése
 
A fénycsöveket vezérlő tetőlapi kapcsolók alatt lévő bekötési központot pedig ragasztóba ágyazva tettem védetté az felfreccsenő víztől.
A dekorációs fényforrás elkészítése még csak ezután került sorra. Sokat gondolkoztam, hogyan oldjam meg a kérdést, milyen műszaki megoldásokat használjak, aztán arra jutottam, minél egyszerűbbre kell készítenem. Eleinte beépített kis transzformátorral szerettem volna megoldani a LED-ek működtetéséhez szükséges 6 V-os törpefeszültséget, aztán mégis a tölthető AA méretű ceruzaakkumulátorok alkalmazása mellett döntöttem.
 
A LED-rendszer kapcsolási rajza
 
A LED-eket egy sorba rendezve tudtam a legkönnyebben beépíteni az immár majdnem kész világítótest házába, a fénycső-armatúrák közé. A LED-fűzér vázának egy ugyanolyan 122 cm hosszú 15x15 mm-es fenyőlécet választottam, mint amilyet a lámpatest dobozának kialakításakor merevítőnek használtam fel. Elsőként elkészítettem a LED-eknek helyt adó furatokat a lécben. A léc végeitől 1-1 cm-re fúrtam az első 3 mm-es furatokat, majd a két végfurat közötti szakaszon újabb 11 furatot hoztam létre egymástól 10 cm-es távolságban. 13 db eltérő színű LED-et használtam fel, a hozzájuk tartozó ellenállásokkal együtt.
 
LED és a ráforrasztott ellenállás
 
Elsőként minden egyes LED pozitív lábához egy ellenállást forrasztottam, majd Fugaszil-B-vel beragasztottam őket a vázlécen kialakított furatokba. A ragasztó száradása után bekábeleztem a már rögzített fényforrásokat, majd Fugaszil-B-vel vízhatlanná tettem a forrasztásokat.
 
Kész LED-egység a fűzérben rögzítve
 
Ezt követően minden LED mellett fúrtam 2-2 oldalfuratot, és kábelkötegelőkkel rögzítettem a vezetéket körülöttük. . Az így elkészült LED-füzért aztán három pozdorjacsavarral rögzítettem a doboz tetőlapjának belső felületéhez, majd bekötöttem a maga kapcsolójához.
A LED-rendszerhez patentcsatlakozóval lehet csatlakoztatni az elemtartót, ami 2, vagy 4 db AA jelű ceruzaelemet fogadva 3 illetve 6 V-ot biztosít. Az elemtartót egy PET-palackból készített tartózsebbel oldottam meg.
 
4 - Duál teszting
 
Tesztelés alatt azt értem, hogy kipróbáltam a világítótestet, megfelelően működik-e. Nincs-e melegedés, és hogy mennyire megbízhatóak a támasztéklábak.
 
24 órás folyamatos szárazteszt
 
A támasztékláb tesztelése
 
Első kőrben a száraz-teszt zajlott le, ami azt jelentette, hogy az üres akváriumra rátéve, néha felbillentett és kitámasztott állapotban 24 órán át működtettem a világítást. Csak minimális melegedés volt tapasztalható, aminek teljességgel elég volt a hátlapon lévő jókora szellőzőnyílás.
 
Fényviszonyok a vizesteszt alatt
 
A kész világítótest éles üzemben
 
Utána következett a vizes-teszt, de ez már a berendezett, de még élőlények nélküli akvárium felett. Itt nem tapasztaltam sem páralecsapódást, sem pedig érintkezési hibákat. Innentől kezdve aztán a készülő akvárium fénnyel való ellátásának problémáját megoldottnak tekinthettem. A mai napig is ezt a rendszert használom.
 
 



 

24. blogbejegyzés
360L hosszú tervezgetés után

Életem során már sok akváriumom volt hol kisebb (30-40 liter), hol nagyobb (450 liter), de még sohasem volt olyan akváriumom, amibe ne lettek volna valamiféle kompromisszumok. Minden akváriumom valamilyen formában már használt vagy csak félig kivitelezett volt.
Sorban:
1) kb. 20 éve 40 literes gyerek akvárium  Szakértelem és internet hiányában nem túlzott sikerrel
2) Kb. 18 éve 100-es állvány és normális világítás nélkül. A szakértelemnek még itt is hiányában voltam.
3) Amikor 15 éve 100 literest eladtam annak az volt az oka, hogy vettem használtan egy 450 literes akváriumot. Azt hiszen ez volt az a pont, amikor komolyabban kezdtem foglakozni az akvarisztikával. Ekkor egy ismerősömtől kaptam egy 160 literest felszereléssel, mert szerencsére megunta , így már egy sügéres akváriumot is ki tudtam próbálni. A lakásunkból költöztünk és a 450 literest nem tudtam volna megfelelő helyre tenni az új helyen, hát fájó szívvel eladtam . Ennek 3 és fél éve, és azóta csak a 160 literes akváriummal foglalkoztam, ami közben profilt váltott a sügérről újra a trópusi halakra.
1 éve már, hogy el kezdtem sóvárogni egy nagyobb akvárium iránt újra, de a tervem az volt, hogy most én építem, és olyan lesz amilyet mindig is szerettem volna.
Mivel elég sokat nézegettem az árakat és termékeket, így gondoltam megosztom veletek a tavaly évvégi tapasztalataimat, vagyis leírom, hogy miből raktam össze, és hogyan az új akváriumomat, hátha valakinek ötleteket tudok adni, vagy esetleg beindítom a fantáziáját egy új tank építésére .
(a fiam is örült az új akváriumnak, mert a 160-ast megnyerte )
 
Akkor sorban az elemek, melyik mennyiért és honnan:
 
Akvárium:
Egy csomó boltot és annak akváriumait átnéztem és megnéztem, kértem egy jó pár ajánlatot akvárium gyártóktól. Az elképzelésem az volt, hogy egy szépen ragasztott gépi csiszolt akváriumot szeretnék, hiszen ez lesz az lakás dísze, és nem szeretnék ezen spórolni. Persze nem is akarok csillagászati összegeket kifizetni egy tankért. A sok ajánlatnak, és néha kézi csiszolású nem túl szép akváriumok nézegetésének a vége a Szeged - Trópusból megrendelt akvárium lett. Vettem egy 120X50X60(magasság) akváriumot, amit a cég ingyen házhoz szállított Szegedről Pestre, ráadásul nagyon szép kivitelben, a piacon elérhető legjobb áron. Ebben azt hiszem verhetetlenek, így megérdemlik a dicséretet. Az akvárium ára: 32400HUF Ajánlom mindenkinek a céget!
A cég oldala: http://www.tropus-szeged.hu/
 
Bocs a képminőségért, de csak telefonnal készültek. Persze mind2 fiam kipróbálta:
 
Háttér:
Nem is tudom hol kezdjem. Végig túrtam a netet, megnéztem kismillió hátteret. Ami egy fontos szempont volt, hogy ne lógjon be az akváriumba 10 és néhány esetben 14 cm-ert, hiszen halaknak szeretnék életteret, és nem sziklákhoz keresek dekor halat. Persze ízlések és pofonok, nekem ez tetszik  Miután végig kutattam mindent, a JUWEL háttér stone lime granite (60x55) szürke mellett döntöttem. Ennek okai, hogy a vastagsága megfelelő, ki lehet fizetni, és az ancik sem fogják megzabálni  Sokat gondolkodtam az építésben is, de mivel művészi adottságaim kevésbé jók, így valószínűleg ebből nem tudtam volna jól kijönni. Mindemellett az hiszem a fórumokon található oktatások és leírások nagyon jók, és nagyon használhatóak, de hát a kézügyesség Ezt is a Szegedi cégtől szereztem be, akik már beragasztva szállították az akváriummal együtt. Ezt is külön köszönöm!
Ennek a pontos árára nem emlékszem, de ezt is sikerült jó áron az említett cégtől beszerezni. Emlékeim szerint 20e volt a háttér, de erre már nem vennék mérget.
 
A cég oldala: http://www.tropus-szeged.hu/
 A termék:
 
Polifoam:
Körbenéztem boltokban, de gondoltam, hátha a "kiadó" ezt olcsóbban tudja pzenetálni. A polifoam.com oldalon találtam egy céget, akik a 9. kerületben árulnak a mintaboltjukban polifoam-ot. Az üzletekben, amit találtam 120X50X1 (1 cm a vastagság) 1750HUF körül volt, a cégnél sikerült beszerezni egy 180X50X12 (1,2 cm a vastagság) polifoamot 800HUF-ért. Máris "kerestem" 950HUF-ot , és maradt a külső szűrő alá is egy jókora darab.
 
A cég oldala: http://polifoam.com/
Kb, így néz ki az akvárium alatt. A vastagságához ha a 18 mm-es bútorlapot nézitek, akkor magáért beszél:
 
Ajzat:
Fekete bazalt és csurgói fehér homok között bizonytalankodtam. Végül az akvaristáról rendeltem egy sráctól bazaltot. Igaz, nagyon sokszor kellett kimosni, mert nem akvarista bolti termék volt, de végső soron elégedett vagyok vele. Végülis 5440HUF -ban fájt a 25kg bazalt zuzalék.
 
A kapcsolat neve : Nem írnék nevet, de az aljatos topic-ban szokott hirdetni :-)
 Vízben így néz ki közelről:
 
 
Világítás:
T8-as csövekben gondolkodtam, a T5-ös kicsit drágállom. A trafón vacilláltam, de ami meggyőzött végül az elektronikus gyújtás mellett azok a következők voltak: Nem melegszik, állítólag kevebbet fogyaszt, hiszen a hő leadást sem kell megtermelnie, nem villog, így a csöveket is kíméli viszont kicsit drágább. Kellett még némi kábel és 1 villás dugó (Obi-ból). Kerestem a weben sok helyen, végül a Tungsramban vettem meg a csöveket és a trafót, az eladó nagyon korrekt, és szerencsére türelmes is a nem túl nagy hozzáértéssel rendelkező vevőkkel is
Termékek:
• 1 db Osram Fluora fénycső T8 30W/77 26x895mm
• 1 db Sylvania Aquastar akvárium fénycső T8 F30W/174 10000K 26x895mm
• 1 db Osram elektronikus fénycsőelőtét T5-T8 QTP5 2x24-39W; T8 2x30W
• 4 db T8 fénycső foglalat páramentes csavarozható
14300 HUF-ból úsztam meg + villás dugó + kábel, így a vége körülbelül :15000HUF volt
 
A cég oldala: http://bolthely.hu/tungsram/és http://www.obi.hu/hu/
 A világításról is egy valamiféle kép:
 
Időkapcsoló:
Sajnos a Baumax-ban vettem meg 680 HUF volt, de ezzel ráfaragtam, mert olyan hangos, hogy tervezgetem a cseréjét.
 
Cég oldala: http://www.baumax.hu
 
Szűrő:
Atman AT-3338 (Aqua-Pro 4 / Evo 2212) FULL az aquadepo-ból évvége felé akciós volt, emlékeim szerint 29000 HUF.
A cég oldala, bár nem hiszem, hogy itt be kellene mutatni bárkinek is: http://www.aquadepo.hu/
 Szekrénybe építve:
 
Bútorlap, szekrény, tető:
Megnéztem sok helyen illetve próbáltam az akvaristán is kérni ajánlatokat, de valahogy az lett a vége, hogy megcsinálom én. Anyagnak a kicsit drágább VASAFA fenyő bútorlapot választottam. A lapszabászat a Célpont Kft Zuglóban. Azért ezt a céget választottam, mert vágattam már több helyen bútorlapot, de ilyen pontosan és szépen még egyik cég sem dolgozott, mint ők. Az akvárium alá egy 3 rekeszből álló csak bútorlapból készült szekrényt készítettem, aminek minden rekeszét ajtóval zártam le. Az akvárium tetejét is én készítettem, amiben apósom "kekszvágó"-jának használata volt a legnehezebb, de ennek köszönhetően 1 darab csavar sincs a tetőben, így sokkal szebb szinte gyári . Arról nem írok inkább, hogy hogy nézett ki a lakás a marótól, de szerencsér e a párom nem volt itthon, és mire haza jött nyoma sem volt a pornak A tető nyitását nem szerettem volna zongorazsanérral megoldani, mert elég nehéz szerelni szerszámok nélkül. A kivetőpánthoz azonban megvolt minden eszközöm, így 3 darab olyan kivetőpántot szereltem a tetőbe, ami a 180 fok-on túl tud nyílni, így praktikus tetőnyitást sikerült eszközölnöm. A bútorlap (szekrény + tető) + 3 kivetőpánt a tetőbe + 4 ráütő és 2 féligráütő kivetőpánt a szekrényhez kb. 32e HUF volt. A célpont Kft-t is bátran ajánlom mindekinek, bár a nyitvatartásuk nem dolgozó barát
 
A cég oldala: http://butorlap.net/kapcsolat.html
Képek:
 
 A spéci kivetőpánt :
Az elkészült szekrény:
 
Refletor:
Hát ezzel nem voltam kibékülve, mert igazán jó áron nem tudtam szerezni. Azt gondolom, hogy ezen termék igencsak túl van árazva minden akvarisztikai kereskedésben. Amikor a kábelekért és villás dugóért voltam az Obiban belefutottam egy olyan dologba, amit hővisszaverő foliának hívnak. Gondoltam veszek egyet és kipróbálom, legfeljebb, később lecserélem. Most már hónapok teltek el és bátran állíthatom, hogy kitűnően működik és nem színeződik el. A fólia a tető egészére elég volt, sőt még maradt is, és mindezt 500HUF-ból megoldottam.
 
A cég oldala: http://www.obi.hu/hu/
 Valahogy így néz ki beragasztva:
 
Kapcsolófal:
Mivel nem szeretem a dugókat kihúzogatni etetéskor, így „terveztem” egy kis kapcsoló falat. Az akváriumba bejövő kábel egy elosztóba megy ami fixen áram alatt van. Ezt követi egy kapcsoló, melyre egy további elosztót kötöttem. A világítás a fixre van rátéve időkapcsolóval, a szűrő pedig a kapcsoló után, így ha etetés van csak kinyitom a szekrényajtót lenyomom a kapcsolót és meg is szűnt a víz keringetése. Etetés után (sajnos egyszer már elfelejtettem) visszakapcsolom és minden a régi kerékvágásban van. Ehhez a szükséges kapcsolót és a 2 szerelhető elosztót az OBI-ban vettem, nagyjából 2000HUF-ból. Mindent felszereltem a bútorlapra belülre, így nincsenek felesleges kábelek, és villannyal kapcsolatos problémák.
 
A cég oldala: http://www.obi.hu/hu/
Így sikerült:
 
Összességében az egész mutatvány a alábbi összegbe került, de a látvány megéri. Talán 1-2 dolog lehetett volna olcsóbb, de mivel inkább a minőségre próbáltam törekedni, így sikerült.
Termék                                   Ár
Akvárium                          32400
Háttér                               20000
Polifoam                                800
Aljzat                                   5440
Világítás                             15000
Időapcsoló                              680
Külső szűrő                         29000
Bútorlap + egyéb eszközök 32000
Reflektor                                 500
Kapcsolófal                           2000
Munkadíj                                    0, de jól esett a barkácsolás :-)
 
Összesen: 137820 HUF 
 
 
Remélem hasznos volt a cikkem, és 1-2 ötletet tudtam adni az új építőknek.
 
Az akvárium beindításáról, és az élőlényekről későbbi részekben írok, ha van rá érdeklődés
 
 Ja majdnem lemaradt a végeredmény!!!
Ilyen lett:

25. blogbejegyzés
Víz nélkül

Sziasztok!
Az előző blogomat ott hagytam abba, hogy felsoroltam az akvárium adatait.   Most a talajról és a dekorációkról lesz szó. (Szó volt arról is, hogy írok egy blogot a DIY armatúráról, de nem sikerült jól, elég ronda lett, így nem teszem fel inkább... )

Egy hét múlva lesz egy öt napos nyaralás, így csak víz és növények nélkül dobtam össze az akváriumot a talajjal és a dekorációkkal.
Kezdjük a talajjal:
A legalsó rétegen 1 centiméter Tropica táptalaj kapott helyet.  Az első egy centit beljebb toltam, hogy ne látszódjon ki. Ide később Orinoco erdei dekorhomok került, de erről majd később. Szóval valahogy így nézett ki:

Tropica növény táptalaj

Erre ment az ADA Aqua Soil Amazonia - általános növénytalaj, méghozzá 9 liter. A mélység növelése érdekében úgy rendeztem el, hogy hátrafelé emelkedjen. Kép:

ADA Amazonia - éltalános talaj

A talaj már bent van, most jön a dekoráció. Egy szép Red moor fa és három Seiryu kő. (Az egyiket kalapáccsal megsokszoroztam.) A cél az volt, hogy úgy nézzen ki mint egy félsziget vagy egy tengerpart.

Az a kis gyökér később kikerült. A nagy Red moor fa mögé még hétfőn jön egy másik. Ennek az ágai magasra fognak nyúlni, talán a vízből is ki egy kicsit.

Egy tenger se teljes homokos part nélkül, és itt se maradt ez ki. ADA Orinoco erdei homok került az előtérbe. Itt nem lesz növény. Még magam sem tudom teljesen, hogy ez most "félsziget" és "homokos part", vagy "félsziget" és "víz". Akkor a képen már látszódni fog az is amit fentebb említettem, hogy az első egy centit azért hagytam üresen mert oda megy az Orinoco. Kép:
Dekorhomokkal

Na ilyen lett... Szerintetek hasonlít egy félszgethez vagy tengerparthoz?
Amúgy, növényekből is újakat választottam:
-Eleocharis Parvula
-Microsorum pteropus
-Pogostemon helferi
-Hygrophila difformis
-Hemianthus callitrichoides ''Cuba''
-Hemianthus micranthemoides
-Rotala sp. ''green''
-Rotala rotundifolia
-Vesicularia dubyana 'Christmas
 
Ezek a növények csak a fekete részre lesznek ültetve, az Orinoco-s rész üresen marad.

2-4 hét múlva folytatjuk...
 

26. blogbejegyzés
Az elsők

 Oda kell egy akvárium!                                              Szögeztem le,kicsit ugyan aggódva a következményektől,hiszen csak nemrég költöztünk akkoriban a kicsiny,ám hangulatos másfél szobába.Becses nejem éppen csak túltette magát a traumán,amit a köznyelv csak költözésnek hív.Ám én már kora gyermek korom óta szerettem volna egy akváriumot.Úgy láttam,itt az idő, de az új bútor is kiáltott azért,hogy oda,valami kell....                           Oda kell egy akvárium! Legnagyobb megdöbbenésemre,támogatásra találtam a nej irányából,úgyhogy nemsokára el is vonultunk egy kisállatkereskedésbe,ahol diadal ittasan jelentettem ki,én bizony most megveszem a legszebb,legnagyobb és egyáltalán a leg akváriumot!!Aztán megmondták a kedves eladók,hogy mi,mennyibe kerül.A sokk elmúltával döntöttünk egy óóóóriási 57 literes szép kis akvárium szett mellett,mondván,...hát...izé....jóóóó lesz ez nekünk...khmm...úgyis kicsi a lakás..Meg ilyenek.              Na jó,mondom,de akkor legalább kérek vagy 50 gyönyörű,színes,békés,szép halacskát!!Ekkor ismét közölték mi mennyi,meg hogy kb 15-18 halnak megfelő az én méretem.Mármint az akváriumom.Az a hatalmas...  Ok.Mondtam,mintegy beletörődve a megváltoztathatatlanba,akkor legyen....és találomra ráböktem kb 20 halra a választékból.Kiváló érzékkel,sikerült egy olyan csapatot összeállítanom,ami az eladók szerint kb 20-25 perc békés együtt élést bírt volna ki, majd nagy egyetértésben,felfalták volna egymást.Igaz,közben nagyon szépek lettek volna.Volt közte guppi,neon,pár kis sügér(mert szép,mondta a nejem)vitorlás,valami cápajellegű,meg valami,ami leginkább egy mini loch ness-i szörnyre hasonlított.De annyira jól nézett ki,....Legalább szerencsére sikerült a lányomat lebeszélni,úgy a szakállas agáma,mint az ékszerteknős betelepítéséről az akváriumba.Jelzem,a lányka csakcsupán 5 éves volt akkoriban.
  Tehát ez sem annyira jött be.Következő hidegzuhany,a kedves eladólány,közli,hogy amúgy sem kéne bele még hal,majd csak kb 2 hét múlva.Kicsit aggódva sandítottam az eladó halak felé,miért,ezek nem jók?vagy csak dekoráció?Nem,be kell állni a víznek.-mosolygott rám.      Visszamosolyogtam,bár nem nagyon tudtam miről beszélt,de ha már mosolyog...ugye..Mondta,vigyek növényt,meg talajt,meg követ,oszt majd két hét múlva találkozunk.Hát...ok.
Hazavonultunk hát a szerzeménnyel kicsit csalódottan,de azért boldogan,hogy mi aztán most mit vettünk!!Meg azért is,mert apának sikerült egyetlen délután elköltenie félhavi fizetését....                                Csak Apa,vagyis én,azt az apróságot felejtette el,hogy a lakás,valamint vele együtt az akvárium után sóvárgó új bútor,a harmadik emeleten leledzik.Eredendően sporttól tartózkodó ember lévén,elkerülendő a többszöri fordulókat,mindent a hónom alá csapva támadtam a lépcsőknek.Egészen az elsőig.A kb 2 mázsányi kavics,növény,bujkáló,homok,dekoráció alatt ,egy rengeteg szitkot hangoztató serpa bőrébe bújva,lihegve,fújtatva,izzadva felkepesztettem valahogy a harmadikra,sok-sok-sok pihenőt beiktatva.Meg kell mondanom,a projekt ezen pontján,kezdett kissé fakóbbá válni az előzőleg felvázolt gyönyörű akváriumos kép.Bár lehet,hogy az egész csak a vérnyomásom,vagy a cukorszint változása miatt volt.Mondom a Nejnek,hogy ennyi,elég,majd holnap!Nem lehet,mondja,elpusztulnak a növények,meg különben is,itt ne merjem hagyni,meg ........ok.Álljunk neki.Ekkor volt kb este 7.Elmékeztem,hogy a kavicsot át kell mosni.Hányszor?Míg tiszta nem lesz.Hát,én kb a 25-ik öblítésnél döntöttem úgy,hogy SZERINTEM EZ TISZTA!!! Bele a növények, hevenyészve beletenni a dekort,technika beüzemelés,2 perc gyönyörködés a tök homályos vízben felsejlő növényekben,ahogy lobogtatja őket a szivattyú,alvás.Másnapra persze leülepedett,kitisztult,egész pofásan nézett ki.Pár nap múlva elmentem a boltba,(nem bírtam magammal)és vettem pár.......csigát.....Gondoltam hadd legyen abban az akváriumban  egy kis szaladgálás,élet.Így lett első lakónk Szélvész és Villám a két zebracsiga.Aztán persze két hét elmúltával jöttek a halak is de nekem akkor is két csiga volt az első....

27. blogbejegyzés
Tavak a télben

Noha a valódi tavas szezon még nagyon messze, a kinti hőmérséklet emelkedésével drasztikusan megnőtt azon leveleim száma, amelyekben hazai vizekben is honos vagy legalábbis áttelelésre képes fajokat keresnek akvaristák. Beszerzési források után érdeklődnek, úgy mint honnét lehetne a kerti tóba Tüskét pikót szerezni/fogni/venni vagy épp amurokat.

Néhány sort próbálok összerakni a szóba jöhető fajokról, létjogosultságról, előnyéről, aztán hátha lesz aki visszaolvassa a nyár derekán is. Szigorúan akvarisztikai és nem pedig gasztronómiai szemlélettel.
 
Ctenopharyngodon idella - Amur, Arany amur

1 méteresre növő, ázsiai eredetű, faunaidegen, betelepített, növényevő, gyors mozgású, robosztus hal, minek akarna ilyet bárki is a tavában látni? Vagy mert teljesen megőrült, vagy csak mert annak nézik mások... Lévén közismerten soknövényi anyagot fogyasztanak az amurok, akár a testsúlyuk napi 140%-át is Szárított növényzetből! Ezt lehet kihasználni. Nagyjából egy évvel ezelőtt kerestek meg tavi halakkal foglalkozó kereskedők ivadékokkal, illetve az amur albínó változatával, azt állítva, hogy ez egy "Csodahal lévén, annyira ostoba, hogy még a fonalas zöld algát is megeszi," miközben legfeljebb a hínárokat fogyasztja, nem nyúl a tavirózsákhoz! De főként, amíg van fonalas alga, addig ő a tápra sem néz rá, azt eszi, mintha csak makaróni lenne. Mutattak linkeket, felvételeket olyan nyugati egészen kicsi tavakról, ahol a tavirózsa rengetegben tűnnek fel jó 40 centis lélegzetelállítóan szép arany amurok (sárga, piros szemű tényleg meseszép állatok). A tartásuk érdekelt, így múlt nyáron szüleim kerti tavába is kihelyeztem egy kis csapatot. Valahányszor etették az aranyhalakat, aranycompókat, legfeljebb 1-1 szem tápot raboltak le az amurok, szinte láthatatlanok voltak, felülről feketének tűntek. De ami igazán érdekes, hogy a korábbi évekkel szemben Nem volt zöld fonalas alga a tóban! Némi üledék, lerakódás igen, de a megszokott gazdag, marékszám szedhető fonalas moszatnak híre hamva nem volt egész nyáron. Igaz a tópartról benyúló vékonyabb levelű növényeket is mintha csak levágták volna a víz magasságában. Komolyabb növényzetet viszont egyáltalán nem bántottak.
Amikor nálam Pesten állomásozott egy nagyobb csapat normál amur, előfordult, hogy egy egy egyed kiugrott az akváriumból, illetve kellően fürgén mozgott az egész csapat, szinte üvegnek csattanva, amikor a macskát meglátták. Viszont ez semmi nem volt ahhoz képest, amikor először albínókat kaptam. Már az átvétel is érdekes volt, az eladónál egy fekete 600-900 liter körüli űrtartalmú tartály, benne sok száz hal világított, a tartály tetején pedig apró szemű acél rács kifeszítve, téglákkal lesúlyozva. Az összes többi halnál nyílt víztükörrel néztem szembe vagy legfeljebb krumpliszsák-szerű fedéssel. A halakat megpróbáltam magamnak leválogatni, ez súlyos tévedés volt...nem tudom mi lett volna a helyes megoldás a tető levételére, de több kilónyi kishal ugrott hirtelen az arcomba, nyakamba, ruhámra, százszámra egyszerre vágódtak ki a vízből, ahogy elhúztam a rácsokat. Szerencsére jórészük vissza is esett, a földön lévőket felmertük vödörbe, majd megpróbáltam új halakat kiszedni hálóval...Ahogy a háló leért, új roham jött, ismét százak vágódtak ki a vízből, záporozott a ritka díszhal.... Innét kezdve meg is értettem az árukat, nem csak azért 6-8x annyi, mint egy vad színű, mert ennyivel különlegesebb, hanem mert a nevelés során ennyi kiugrik, ennyivel nehezebb a kezelésük... Valószínűleg a gyengébb látásuk miatt reagálnak hevesebben minden veszélyre.
Akváriumban is megfigyeltem ezt a borzasztó érzékenységet és ugrálást, a csomagolásuk kész tortúra volt mindig is, a medencéjüket nagyon erősen fedni kell, viszont kerti tóból kiugró egyedet érdekes mód sosem láttam, ott már inkább a tündérrózsa levelek közé menekültek.
Az amurok pár év után kinövik a tavak többségét, így a tartók többnyire szabadon engedik őket a vad vizekbe, helyükre növendékeket telepítve. Kerti tavi körülmények között spontán szaporodásról az albínó formánál sincs esély.
 
Hypophthalmichthys molitrix - Fehér busa

Szintén egy törpének nem nevezhető ázsiai növényevő, amely a lebegő szemcséket szűri a vízből, ugyanakkor a pettyes busánál nagyobb részben fogyaszt növényi táplálékot, fitoplanktont! Ennek megfelelően a hamar/erősen bezöldülő vizű kerti tavak számára adhat egy esélyt, egyfajta tüneti kezelést ez a gyorsan fejlődő hal. Tényleg meglepően hatékonyak! Cetek módjára szűrik naphosszat a tavakat. Tartása nem okoz problémát, akváriumban is jól fejlődnek, különösen ha némi fagyasztott planktont is kapnak, problémamentesek. Túlszaporodni ők sem fognak a kertekben. Akvarisztikai célokra általában importból tiszta vérű, nem keresztezett példányokat szánnak, míg a hazai vizekben főleg pettyes busával alkotott hibridekkel találkozni.
 
Silurus glanis Albino - Lesőharcsa

Piros szemű, fehér, sokan elsőre axolotlnak nézik/mások meg pont az axolotlokat lesőharcsának/ mégis talán ez az egyetlen tavi faj amelyet igyekszem egész évben tartani, és minden börzén el is visznek belőle néhány 8-10 centis fiatal egyedet. Meglepő tempóval képesek növekedni, akár félév alatt 30-50centit is fejlődve, kis tavakba vagy dús, értékes állomány mellé így nem igazán alkalmas, de 200nm-re, elszaporodott razbóra, kárász állomány közé elgondolkodtató választás. Hőtűrésük verhetetlen, az 5-6 centis akváriumban nevelt kishalak is minden gond nélkül kibírták a december közepén történő kerti tóba való kiengedést.
Mint kuriózum először bécsi börzéken láttam a fajt néhány évvel ezelőtt, majd saját részre,akváriumi tartásra is többször szereztem. Közel sem annyira jámbor, mint látszik, fiatalon sokkalta inkább beússza az összes vízréteget, mint azt egy hasonló Clarias teszi. Több horgász kért tőlem megfigyelni a mozgásukat, szokásaikat, hogy is kellene hatékonyabban harcsát fogni. Az egy év körüli példányok széles fejükkel már tóban is igazán mutatósak, rejtőzködve is jól észrevehetők. Ezeket általában 7000-9000Ft körüli összegekért lehet beszerezni. Látszólag egészen okos halak, láttam már szinte kézre szoktatott, a benyúló gondozó kezéből táplálékot elvevő példányt is.
 
Sander lucioperca - Süllő

Elsősorban akváriumi tartásra szoktak keresni csuka és süllő ivadékokat, megfigyelni a viselkedésüket, rablási szokásaikat, életmódjukat. Kerti tóba legfeljebb erős razbóra telítettség esetén szokták kihelyezni őket, vagy igazi biotópot utánozva, fajgazdag nagy területre. Mivel meglehetősen oxigénigényes, a sűrűn tartást akváriumban, nagykeres körülmények között is rosszul viseli, ritkán tartják őket készleten. Első ízben nekem is csak a napokban sikerült beszereznem egy 10centis halakból álló süllő csapatot. Mondhatni "életművészek", nem tudom meddig lesznek el granulátumokon.
 
Misgurnus anguillicaudatus - Bársonycsík

Ismét egy ázsiai halfajt, noha a kevésbé ismert tólakók közül. Miután a hazai csíkfajok mindegyike védett, mégis többen keresnek egyfajta "takarítószemélyzetet" a tavuk aljára(compók mellé is akár), az utóbbi időkben egyre gyakrabban találkozni a bársonycsíkokkal. Ez a faj Kelet-Ázsiában északra egész Szibériáig felhatol, így nem csoda, hogy Kanada számos vidékén is átteleltek dísztavakba kihelyezett példányaik. Akváriumban 15, kerti tóban akár 25centis méretet is elérhetnek. Különösen esős időben élénkülnek meg, kutatják át a partmenti régiókat. Sárga színváltozatuk különösen dekoratív.
 
Danio rerio - Zebra dánió

Néhány éve egy nagyon kedves vásárlóm számolt be a teleltetési tapasztalatairól. Mint megtudta a természetben Nepálban is honos a zebra dánió, lévén néhány kis patakban egészen a Himalája magasabb vidékeire is felmerészkednek. Ennek megfelelően Budapesten próbálta meg kerti tóban teleltetni őket, ahol meglepő mód néhány ujjnyi jégborítás mellett is, a kicsi, mindössze pár m3-es tavon vágott lékben is lehetett látni a vízközt mozgó, aktív zebra dánió csapatot! Később a tavasz folyamán szaporodásnak is indulnak a tóban. Más beszámolóról azóta sem hallottam, minden esetre egy próbát megérhet a faj tartása olyan helyeken is, ahol nincs lehetőség a lehalászásra.
 
Myxocyprinus asiaticus - Nyúlhal


Legalább tucatnyi akvarista keresett már meg annak kérdésével, hogy nyúlhalat lehetne e "jobb árasítva" szerezni, akár nagyobb mennyiségben, teleltetési tesztekhez. Lévén számos külföldi irodalom számol be arról, hogy különösen a nagyobb példányok jól viselik a hideg időjárást is, számos esetben áttelelve a jég alatt kisebb tavakban is. Valós hazai próbálkozásról sajnos nem hallottam, de remélem lesz aki beszámol eredményeiről. Nem egy olcsó, ám meglehetősen lassan fejlődő fajról van szó, így szerintem legalább 2-3 hány éven keresztül akváriumban nevelt példányokat lenne célszerű kitelepíteni. A felső képen egy kifejlett, kiszínesedett példány.
 
Tinca tinca - Compó

Pár évvel ezelőtt még kirobbanó sláger volt a kerti tó tulajdonosok körében az aranycompó. Feltűnő, világos sárga az aranyhalaktól és koiktól nagyon elütő színezetű, a talaj közelében mozgó faj, amely még némi hasznos is hajt az esetleg elszaporodott férgek, apró nadályok irtásával, a mulm csökkentésével, túrásával. Sőt akár az aranyhalak módjára szaporodhat is a kerti tavakban. És emellé nem is igényel fél hektárt a tartásához. Igazán ellenálló hal. A sekély, erősen felmelegedő vizeket is jól tűri. Táplálék terén gyakorlatilag bármit elfogad.
 
Csak felsorolásként néhány érdekesebb tavi hal még, ami időnként beszerezhető, ám sajnos nem mindegyikkel volt még tartósabb tapasztalatom:
Fekete sügér
Tüskés pikó
Arany vörösszárnyú keszeg
Arany jászkeszeg
Kék jászkeszeg
Tigris jászkeszeg
Tricolor compó
Tőponty, Tükörponty
Lapátorrú tok
Vágó tok
Lénai tok
Hibrid tokfélék
Viza - (hihetetlennek hangzik, hogy egyesek tóban tartják, de egy osztrák tenyészet rendszeresen áruba bocsájt 50-80centis növendékeket 300-500eurós darabáron!)
Arany fürge cselle
Arany szivárványos ökle
Normál, tenyésztett, eredetigazolt szivárványos ökle
__________________
 
A tavas írás mellé néhány személyes hír:
 
Az akvarista börze óta viszonylag kevés érdekességgel bővültem. Geophagus surinamensisből sikerült hozzájutnom egy újabb, meglehetősen népes növendék csapathoz. Kevesen keresik, noha jól fejlődő, szép és érdekes fajról van szó, amely diszkoszos tartási körülmények biztosítása nélkül is jól érzi magát. A fő ellenérv a kifejlett kori méretük szokott lenni, amely bizony meghaladhatja a 20centimétert.
 
Az almacsiga "gyűjteményem" néhány thaiföldről származó új példánnyal sikerült kiegészítenem, így mostanra már Sárga, Barna, Barna kék talpú, Fekete, Zöld, Kék, Fehér, Rosa és Lila példányokat is tartok egy különösen nagyra megnövő "óriás" faj mellett. A színváltozatok peterakása nálam elég rapszodikus, mostanában leginkább a fehérek tettek ki magukért.

Aktuális tervem még az A. spixi, a csíkos almacsiga beszerzése, nagyon szép faj, noha inkább a Marisa cornuarietissel, az óriás tányércsigával áll rokonságban. Leírások szerint kereszteződhetnek is egymással!
 
Miután többen is tenyésztési próbálkozásokhoz kerestek nálam törpe szívóharcsákat (Otocinclus affinis, mariae stb.), Németországból hozattam akváriumi szaporulatból származó Nannoptopoma spectabilis nevű "Otókat". Ez egy márványos-csokoládébarna színű, erős szín és minta változtató képességgel rendelkező faj, amely a többi Otocinclussal ellentétben rendszeresen szaporodik akváriumban, növények levelére vagy az üvegre rak ikrákat minden ráhatás nélkül is, egy-egy jól fejlett nőstény fél év alatt összesen akár 60 szemet is.
Áruk sajnos a befogott affinisekével nem versenyezhez, az 1200Ft körüli összeg pedig ezidáig minden érdeklődőt elriasztott. Nálam Apistogramma hongsloikkal vannak együtt egy 60 literes medencében. Közel sem annyira félénkek, mint a közismertebb rokonaik, a csipeszről felkínált tubifex csomón is elcsámcsognak, de láttam már a talaj között aktívan turkáló, táplálék maradványokat kereső egyedeket is. A kép egy szlovák fórumból származik, úgy tűnik az ottani akvaristák már felfedezték maguknak ezeket az aranyos törpe halakat.
 

28. blogbejegyzés
A Betta Splendens (A Sziámi Harcoshal)

Mi is az a betta splendens egyáltalán?
 
 
Sziám Harcos Hala... a Betta Splendens. Az akváriumi halak közül az egyik a legkülönlegesebb, legintelligensebb és legérdekesebb. A betta splendens Thaiföld melegebb térségeiből származik, ahol általában a sekély vizű rizsföldek lakói. Ahogy neve is mutatja, a Harcos Hal különösen területvédő természetű, harcias, agresszív. Ez a viselkedés általában a hím bettáknál figyelhető meg.
 
 
A modern betta splendens alig hasonlít ahhoz a halhoz, amiből kitenyésztették (és ami vad formában még mindig megtalálható Dél-Ázsiában). A Vad Típusú Betta splendens sokkal rövidebb úszókkal rendelkezik, és kevésbé élénk a színük. A nőstényeket nehezen lehet megkülönböztetni a hímektől.
 
 
Fajtársaik jelenlétében a betták gyakran pózolnak. Amikor a hím egy másik hímet lát (legyen az akár a saját tükörképe) a kopoltyúfedőit kimereszti, az uszonyait szélesre tárja hogy megmutassa ellenfelének, milyen nagy, és erős. Ez hamarosan ahhoz vezethet, hogy testével ütlegelni kezdi vetélytársát, megtépi úszóit, ha az nem vonul vissza azonnal. Ez órákon keresztül is tarthat, és csak akkor lesz vége, ha az egyik hím visszavonul, vagy túlságosan sebesült ahhoz, hogy folytatni tudja a küzdelmet. Éppen ezért nem szabad a hímeket egy akváriumban tartani.
 
 
 
Testfelépítése
 
Természetük ellenére a betták az akvaristák kedvencei, hiszen élénk színűek, látványosak az úszóik, és van egy különleges képességük: olyan életfeltételek között is életben maradnak, amiket más akváriumi halak már nem bírnának. A betták ugyanis egy különleges légzőszervvel rendelkeznek, a labirintszervvel*, aminek segítségével képesek életbenmaradni az alacsony oxigénszintű thaiföldi állóvizekben. Ahelyett, hogy a vízből nyerné ki a testének szükséges oxigént, a betta időközönként feljön a felszínre, hogy levegőt vegyen. Ennek a képességnek köszönhetően lehet a bettákat igen kis mennyiségű vízben tartani (a túl kicsi és alaktalan akvárium nem humánus, és hihetetlenül egészségtelen a hal számára).
 
*A kis zsákra emlékeztető labirintszerv a kopoltyúk felett helyezkedik el, réteges szerkezetű, erekkel sűrűn átszőtt, így a hal által beszippantott oxigént fel tudja dolgozni.
 
 
Tartása
 
Először is felejtsük el azokat a fél-, egy-literes kis akváriumokat, amiket a boltok úgy hirdetnek, hogy tökéletesen megfelel a bettáknak, és állítják, hogy a betták szeretik a kis akváriumokat. Ez nem csak valótlan állítás, de ezek a "dobozok" a bettákra nézve igen károsak! Az ammónia és nitrát olyan gyorsan felhalmozódik ezekben a konténerekben, hogy a halnak minden nap 100%-os vízcserére lenne szüksége, hogy egészséges maradhasson. Mint minden hal, a betta is szereti körbeúszkálni, felfedezni az akváriumot, és embertelen őt arra kényszeríteni, hogy egész életét egy pohárnyi vízben élje le. 2 liternél kisebb űrtartalmú tárolóban már ne tartsuk!
 
Ügyelni kell arra, hogy a 4 liter alatti akváriumokban hetente akár többször is kell teljes vízmennyiséget cserélnünk. A 4 liter feletti akváriumok már jobbak, mert ebben az esetben elég hetente 1-2 alkalommal teljes vízcserét csinálni. Minél nagyobb egy akvárium, annál inkább kihúzódhat a vízcserék között eltelt idő (minél nagyobb, annál jobb). A betták igazán jól a kb. 18 literes akváriumokban érzik magukat, melyben van fűtő és szűrő, nővények, bújkálók. Itt van helyük úszkálni, felfedezni, melegben tartja őket a fűtő, és tisztán tartja vizüket a szűrő.
 
 
Vízparaméterek:
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6,8-7,5 (semleges)
Keménység: 5,6-11,2NK° (enyhén/közepesen kemény)
 
Etetés:
Ami a táplálékot illeti, adhatunk neki élő vagy fagyasztott tubifexet, vörös vagy fekete szúnyoglárvát, artemiát. A száraz tápot is elfogadják, de vitathatatlanul az élő/fagyasztott táplálék a legjobb. Azonban a jóból is megárt a sok, csak óvatosan és mértékkel adjunk enni halainknak, mert a betta hímek könnyen elhíznak.
 
 
Szaporodása
 
A betta élete egy víz felszínén lebegő "boborék-óvodában" kezdődik. Ezt a habfészket az apa készíti és gondozza. Különleges légzőszervét használva, a hím a levegőt boburék formájában fújja ki száján, és amint ez a buborék távozik, a hal cement-mirigyeiből származó váladékot vesz magához. Ennek köszönhető, hogy a buborékok képesek egymáshoz, illetve növényekhez tapadni, továbbá tartósságágukat is ennek a mirigy-váladéknak köszönhetik. A hím a buborékfészek építését 25-30 fokos vízben kezdi. A habfészek elkészülte után a hím kész az ívásra.
 
A hím és nőstény betta kapcsolata távol áll az édes romantikától. Ha egy nőstény, ami elúszik a fészek előtt, sexuális téren tapasztalatlan, túl fiatal, vagy rossz kondícióban van, azonnal eliszkol a helyszínről, és ez a hímet üldözésre provokálja. Ez a hajsza a hím agresszív támadásával fejeződhet be. Ha a nőstény nem reagál a hím akciójára, akár meg is ölhetik. Ellenkező esetben a nőstény higgadtan a fészek alá úszik, és elkezdődik az udvarlás. Az udvarlás első szakaszában a hím kifeszíti úszóit, kopoltyúfedelét felemeli és mutogatja a nősténynek. Amikor a nőstény kész a párzásra, fejét lehajtva és úszóit szorosan testéhez szorítva, alázatosan megközelíti a fészek alatt várakozó hímet. A hím ezután, testével ölelésbe szorítja a nőstényt, mely kibocsájta ikráit, majd a hím megtermékenyíti azokat. Az lepotyogó ikrákat általában a hím (de van hogy a nőstény is) összegyűjti szájában, és a habfészekbe köpi őket. A párzás egészen addig tart, amig a nőstény vissza nem vonul (vagy el nem üldözik).
 
A hím az ívás után 3 napig őrzi teljes odaadással a fészket. Szükségük is van az ikráknak a fokozozott figyelemre. A betta ikrák nehezebbek a víznél, hajlamosak elsüllyedni. A hím a leeső ikrákat gyengéden elkapja a szájával, és visszaköpi a fészekbe, segít az ikráknak vízközelben maradni. Azért fontos az ikráknak, hogy a felszínhez közel legyenek, hogy a gázcsere végbemehessen, és hogy oxigénelérésük fokozottabb lehessen fejlődésük érdekében. A hím gondoskodása továbbá segít az ikráknak a betegségek, gombák leküzdésében. A rendellenesen fejlődő embriókat az apa megeszi, ezzel is csökkentve az életképtelen utódok számát.
 
 
Szaporítása
 
A betták szaporításához sok módon hozzá lehet kezdeni. Saját tapasztalataimat osztom most meg:
 
Amire szükség lesz:
-20 liter feletti akvárium (lassabban koszolódik)
-növények (jávai moha, hínárfélék, puha műnövények)
-bújkáló (a nőstény ide el tud bújni udvarlója elől /nem fontos, ha sok növényt raktunk be/)
-úszó növény, hungarocell vagy nagy kupak (rossz fészeképítő hímeknek segít a habfészket stabilizálni)
-állítható fűtőszál (28-30 fokos víz érdekében)
-szivacsszűrő (a kishalak elúszása után)
 
Mielőtt beleraknánk a halakat az ívatóba, javasolni szoktam, hogy ismertessük meg halainkat egymással. 2-3 napon keresztül, napi 2x10-15 percre a hímhez lógassuk be pohárban a nőstényt. Ennek köszönhetően nem csak megszokják egymás jelenlétét, de a hímet ösztönzi a habfészeképítésre, a nőstényt az ikratermelésre. Továbbá ezzel a módszerrel megbizonyosodhatunk róla, hogy nőstényünk készen áll-e a párzásra (világos, függőleges sávok jelennek meg oldalán, ha készen áll /világos testszínű nőstény nem csíkozódik!/). A szoktatás alatt elkezdhetjük előkészíteni az ívató-medencét.
 
Töltsük tele az akváriumot csapvízzel, míg tart az ismerkedés (aljzatot ne rakjunk bele se most, se később! /a leeső ikrákat nem találná meg a hím/). Mire vége a szoktatásnak, állott vizet kapunk, amibe már belekerülhetnek a dekorációk. Helyezzük el a növényeket és a bújkálót, rögzítsük a kupakot/hungarocellt, ha szükséges, végül állítsuk be a fűtőszálat. Ha stabilan elértük a 28-30 fokot, minden készen áll az ívatáshoz, már csak a halak hiányoznak.
Vegyük ki a nőstényt, és a hímet is egy pohárba, majd lógassuk bele őket az ívatóba, hogy megszokják az ívató vizének hőjét. Kb. 10 perc kell a pohárban lévő víznek, hogy átvegye az ívató vizének hőfokát. Bár többen is a hímet szokták kiengedni először, nekem más a taktikám. A nőstényt eresszük szabadon először. Várjuk meg, míg kiúszkálja magát, megjegyzi a bújók helyét. Ha végzett a felfedezéssel és készen áll az ívásra, a hím pohara küröl kezd úszkálni, jelzi számunkra, hogy készen áll a hím fogadására. Ekkor eresszük ki a hímet is, és kezdődhet a fogócska. Ne aggódjunk, ha lesznek tépések a nőstényen, vagy a hímen, ez normális. Azonban a túlzott agresszió esetén közbe kell lépnünk, különben elveszíthetjük az egyik halat. Ha az egresszió a normálisnak mondható tartományban marad, hagyjuk halainkat magukra (fél szemmel azért mindig figyeljük őket). Hagyjuk őket estére is egymás mellett. Ha szerencsénk van, másnap a délelőtti órákban már kész a habfészek, és el is kezdhetik az ívást. Azonban ha a rákövetkező két nap sem történik semmi, vegyük ki őket, pihentessük a dolgot kb. egy hétig, aztán próbáljuk újra. Az ívatás alatt lehetőleg minél kevesebbet, vagy egyáltalán ne etessük a halakat, mert nem nagyon szoktak enni ilyenkor, és a lehulló étel bomlása szennyezi a vizet.
Ha befejezték az ívást, ennek jeléül a nőstény elúszik a habfészek alól (vagy elzavarják onnan). Ekkor a nőstényt távolítsuk el az ívatóból. A hímet javasolt benn hagyni az ikrákkal legalább addig, míg a kishalak el nem kezdenek elúszni a fészekből. Ezután az apát már csak stresszelni fogja a kishalak gondozása. Gondoljunk csak bele, mennyire reménytelen a helyzete, mikor 100 ivadékát próbálja a fészekben marasztalni, de azok meg folyton elúsznak.
 
 
Ivadékok fejlődése
 
Az ikrák 24-30 órával a megtermékenyítés után kikelnek a habfészekben. A pár órás ivadékok a habfészek buborékjain csüngenek. Egy-egy néha lepottyan, ilyenkor eszeveszetten keringve próbál visszajutni a fészekbe. Van, amikor ez sikerül is, de ha nem, a figyelő apuka azonnal ivadéka segítségére siet. Szájába veszi, és felköpi a habfészekbe. (Ne ijedjünk meg, ha a kishal nem úszik vissza, vagy apja nem segít neki visszajutni a fészekbe, nem lesz semmi baja a földön sem /figyeljünk, hogy ilyenkor még ne legyen csiga az ívatóban, amúgy sincs még szükség rá, hiszen nem etetünk/.)
A 80 órás (kb. 3 napos) ivadékok már elég fejlettek ahhoz, hogy búvóhelyet keressenek maguknak, és idejük nagy részét a növények közötti bújkálással töltik. A 14 napos betta már növeszti a labirintszervét, teste már elég erős ahhoz is, hogy áttörje a vízfelszínt, de a labirintszerv oxigénfelvételre még nem képes.
A 21 napon kezd el kialakulni a színezet. A betták életében a 21-től 30 napos korig terjedő szakasz a legkritikusabb. Sok pusztul el attól, hogy nem jut élelemhez, vagy nem megfelelő hőmérséklet, esetleg a hideg vízfelszín-közeli levegőtől. Ha az ívatónk csak félig volt töltve, akkor most elkezdhetjük pótolni a vizet., napi 1-2 liter állott vízzel.
Ekkor elkezdhetünk vízcseréket is alkalmazni. Ha nem rakunk szivacsszűrőt a kishalakhoz, akkor a heti 2x-i vízcsere ajánlott, egyébként elég a heti 1 (20-50% vízmennyiség).
A negyedik hét nagyon fontos mérföldkő a kishalaknak. Elég idősek ahhoz, hogy egyediségük megmutatkozzon mind viselkedésükben, mind színükben. Ekkor észrevehetünk néha ilyesztően nagy méretkülönbségeket. Ez azért van, mert a betta ivadékok, ahogy nőnek, olyan hormont termelnek, mely megakadályozza a többi növekedését (minél nagyobb a hal, annál több hormont termel). A tenyésztők ebben a korban szokták kiszedni a hímeket, hogy ne okozzanak egymásnak kárt a rivalizálás során.
A 3-5 hét körül már láthatunk kishalakat a felszínre jönni levegőért. Ekkor nagyon fontos, hogy a vízfelszín tiszta legyen (ne legyen rajta hártya-szerú réteg), és a vízzel azonos hőmérsékletű legyen, mert máskülönben a kishalak megfázhatnak a hideg levegőtől, és hasonúszóvá válhatnak.
 
Nem nőnek a kis bettáid? A betta tenyésztők halai már 3 hónaposan kifejlettek, de a tieid még csak most színesednek? Ha tudni szeretnéd miért, és hogy hogy küszöbölheted ki a problémát, akkor http://bettysplendens.com/articles/page.imp?articleid=1769 << (angol) /fordítás hamarosan/.
 
 
Ivadékok etetése
 
Az ivadékok addig, míg szikzacskójuk fel nem szívódik, a habfészek buborékjain csüngenek. Onnan tudjuk, hogy felélték szikzacskójuk tartalmát, hogy elhagyják a habfészket. Ez általában a kikelésük utáni 2-3. napon következik be.
Ha már látunk "hal módjára" (vízszintesen) úszó kishalakat, kezdjük el az etetést. Nem szabad abba a hibába esni, hogy ha még vannak a habfészekben csüngő kishalak, nem etetünk, mert ezzel éhhalálra ítélhetjük a már elúszottakat.
Kezdésnek etethetjük őket főtt tojás sárgájával. Főzzünk keményre egy tojást. A sárgájából törjünk le egy kiskörömnyi darabkát, majd ezt morzsoljuk bele a kishalak vizébe. Azonban vigyázni kell! A tojás hamar beszennyezi a vizet! Hogy elkerüljük a bomlást, reggel oldjunk fel egy kis tojást a vizükben, majd este takarítsuk fel a maradékot.
Ha nem szeretnénk tojással próbálkozni, akkor bármely száraz bébi-haltáp megteszi, azonban figyelni kell arra, hogy ezek általában túl nagyok a kisbettáknak. Ezt könnyen orvosolhatjuk. Két kiskanál között morzsoljunk szét egy kevés bébi tápot, és ezt szórjuk be a kicsikhez, ezeket az apró szemeket már meg tudják enni.
Esetleg még etethetünk infuzóriával, mikroval, frissen kelt sórákkal (néha még ez is nagy nekik).
 
Két hetesen a kicsik elég nagyok már ahhoz, hogy megegyék a pár napos sórákot. 2-3 hetes kicsiket naponta 2x max. 3x etethetjük. Ha a későbbiekben száraz táppal is szeretnénk etetni őket, akkor legalább az egyik etetésnél adjunk nekik szárazat, hogy hozzászokjanak. A nap végén a maradékot csővel szívjuk fel az akvárium aljáról, vagy tegyünk be hozzájuk egy almacsigát takarítónak (nem fogja bántani a kishalakat).
 
4-6 hetesen már megpróbálkozhatunk felnőtt bettáknak való tápok apróbb darabokra vágásával/törésével (lsd. Tartása).
 
 
Úszótípusok
 
Rövid úszójú (Plakat):
 
 
A rövid úszójú bettákat gyakran Plakát-ként is emlegetik. Ezek a halak sokkal agresszívabbak és aktívabbak, mint hosszú úszójú fajtársaik, és igazi fenyegetést jelentenek önmagukra nézve is. Hagyományos és modern formái is ismertek.
 
A hagyományos plakátok olyan betták, melyek úszói hasonlítanak a vad betta úszóihoz.
A modern plakát a legújabb kiállítási típus. Általában a HM, SD, DT és CT rövidúszós változatai.
 
Rövidítés: PK
 
 
Fátyolúszós (Veiltail):
 
 
Ez a leggyakoribb forma, és ha kisállatkereskedésben veszed a bettád, nagy valószínűséggel ilyen úszójú a halad. A farokúszó fátyolként hullik alá a hal mögött. A fátyolúszós gén nagyon erős, ami azt jelenti, hogy ha az ívatni kívánt bettáid közül az egyik fátyolos, a másik pedig például HM (HalfMoon), az utódok nagy valószínűséggel mind fátyolosak lesznek. A fátyolúszósak a szivárvány minden színében megtalálhatóak.
 
Rövidítés: VT
 
 
Szívfarkú (SpadeTail): A szívfarkú nagy valószínűseggel egy rövidebb változata a fátyolúszónak, vagy pedig egy hosszabb verziója a hagyományos plakátnak. Szívfarkúakat plakat-fátyolos párral kaphatunk.
 
Rövidítés: SpT
 
 
Kerekúszójú (RoundTail): Ez egy szimmetrikus úszótípus, ahol a farokúszó lekerekített, ellentétben az éles és egyenes élű úszóval, mely a delta, superdelta és a halfmoon úszó meghatározó eleme. Sok bettát hisznek deltának, vagy szuperdeltának, ami valójában kerekúszójú.
 
Rövidítés: RT
 
 
Duplafarkú (DoubleTail):
 
 
A bettások kedvencének, a duplafarkú bettának tulajdonképpen két jól elkülöníthető farokúszója van egy helyett. Létezik fátyolos, kerek, koronás, plakát és halfmoon duplaúszójú betta is.
 
Rövidítés: DT
 
 
Delta:
 
 
A delta bettának a faroktőnél szűk, majd a vége felé egyre szélesedő farokúszója van, háromszög alakú, legyezőre hasonlít. Bár a kerek úszójú bettákat gyakran összekeverik a delta típussal, az igazi deltáknak egyenes farok-élei vannak, nem pedig kerekek.
 
Rövitítés: DeT
 
 
SzuperDelta:
 
 
Egy sokkal extrémebb verziója a Deltának. A Super Delta bettának ugyanolyan háromszög alakú és egyenes élű farokúszója van, de a kifeszített úszó szöge valahol a Delta és a Halfmoon között van. Mikor beszélünk tehát Szuper Deltáról? Akkor, amikor a farokúszónak egyenes élei vannak, de a kifeszített úszó szöge csak éppen hogy nem éri el a 180 fokot, akkor Szuper Deltáról beszélhetünk.
 
Rövidítés: SD
 
 
Félhold (HalfMoon):
 
 
A krémek krémje. A halfmoon betta kifeszített farokúszója 180 foknál kezdődik, alakja a "D" betűre emlékeztet. Nincs "170 fokos" halfmoon! Ha a kifeszített úszó akár egy fokkal is kevesebb a 180 foknál, már Szuper Deltáról beszélünk.
 
Rövidítés: HM
 
 
Rózsásfarkú (RoseTail):
 
 
A forma akkor alakult ki, mikor a tenyésztők arra törekedtek, hogy minél többfelé ágazó úszó-sugárral* rendelkező HM-eket tenyésszenek. Az eredmény egy olyan hal lett, melynek 4-nél több felé ágazó úszó-sugarai lettek. Néhány példány úszója, ahogy az ágazások egymásra borultak úgy nézett ki, mint egy virágszirom. Ez ihlette a Rózsafarkú elnevezést.
 
Rövidítés: RT
 
*Úszó-sugár(Fin-Ray): A betta farkának tövéből sugárszerűen szerteágazó szálak.
 
 
Tollfarkú (FeatherTail):
 
 
A RoseTail egyik formája, ahol a sugarak elágazásai egy tollra emlékeztető formát alkotnak.
 
Rövidítés: FT
 
 
Fésűs (CombTail): Olyan hal, melynek úszó-sugarai között kevesebb az uszonyfelület, ezzel egy fűrészes hatást kelt. Azokat a fésűsöket, melyek képesek úszóikat 180 fokban kifeszíteni, gyakran nevezik FélNapnak (Halfsun) is. Koronás bettát egy normál cakkozott úszójú bettával leívatva kaphatunk fésűs ivadékokat.
 
 
Koronás (CrownTail):
 
 
Egy extrém változata a fésűsnek, szelektív tenyészet eredménye. Viszonylag gyakran találkozhatunk a formával a kisállatkereskedésekben. A hímek sokkal aktívabbak hosszú úszójú társaiknál, hiszen kevesebb uszonyfelülettel rendelkeznek. Ritkán van uszonyrothadásuk, és valamivel ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Minden színben és mintázatban megtalálhatóak.
 
Rövidítés: CT
 
 
Források: www.bettysplendens.com, saját tapasztalatok
Képek: Google

29. blogbejegyzés
A kezdet (ami nehéz)

Egy éves írás, folytatása következik majd... remélhetőleg gyorsabban felkerül majd, mint ez.
 
Honnan is kezdjem… Kb. 15 éve foglalkozom akvarisztikával, akkor kaptam az első 25 literes akváriumomat egy pár guppyval, Corydorassal. Na, jó. Túlzás, hogy foglalkozom. Azóta van. És ez nagy különbség, ezt most már tudom. 2009 júliusában úgy döntöttem, hogy elég a szórakozásból, és belevágok valami nagyobb, komolyabb dologba. A cél egy minimum 100l-es akvárium beszerzése volt minden szükséges felszereléssel együtt. Körbenéztem a helyi boltokban, meg a neten, végül egy komplett szettre esett a választásom: AquaEl Classic 80.
 
Ez állt legközelebb az elképzelésemhez: nem hatalmas cucc, de már érdemes arra, hogy kellő tapasztalatot gyűjtsek egy későbbi, igazán nagy akvárium elkészítéséhez.
 
A készletben benne van az akvárium 6 mm-es üvegből, fekete ragasztással, egy tető két 60 cm-s, vízhatlan neon foglalattal, AquaEl neoncsővel (típus nincs feltüntetve, de daylightnak tűnik), egy AquaEl FAN 2 szűrő, egy AquaEl vízmelegítő, és 2 tasak starter baktérium. Egész igényes cucc, a vásárlás pillanatában ez maga volt a tökély. Érdemes körbenézni egyébként a neten, mert kb. egy tízessel olcsóbban is hozzá lehet jutni, ha türelmes az ember. Miután megvettem, és hazavittem a dobozt, tudatosult bennem, hogy az előre tervezett méreteket túlléptem, az 80*35*53 cm sehogy sem stimmelt a 60*30*30-ba, de ekkor már nem érdekelt a dolog. A lényeg, hogy megvolt, amit már 10 éve szerettem volna. Egy nagy akvárium tele lehetőséggel... és persze buktatóval.
Augusztusban a következő lépés volt egy tisztességes háttér megépítése. Mert ugye, akkori szemléletem szerint, anélkül nem létezhet egy jól kinéző akvárium. Gyorsan rá is szakadtam az internetre, és kedvenc szolgám (google) segítségével találtam is sok tippet, és ötletet az elkészítéshez. A koncepció egyszerűnek tűnt: nikecell + csemperagasztó + színezék (+műgyanta). Rövid mászkálás után meg is lett minden, a lehető legjobb áron. Vettem egy 100*50-es 2 cm vastag hungarocell lemezt kemény 300 Ft-ért, egy 5 kg-os flexibilis csemperagasztót 2k-ért, és 1 kg ferrit port 1k-ért. Ezután úgy éreztem, hogy a lehetőségeknek csak a kreativitásom szabhat határt. Mint később kiderült, a biológia is belezavart a képbe... Egy palakő jellegű hátteret gondoltam ki, ami megvalósítható viszonylag kevés űrtartalom veszteséggel, ugyanakkor kellően dekoratív. Az elképzelésem az volt, hogy csinálok egy szürke köves hátteret fekete fúgával, ami a belső szűrőt, és a vízmelegítőt is elrejti. Ebbe a tervbe a 2 cm vastag nikecell tökéletesen beleillett. A kivitelezéshez kellett még egy szike, egy vasfűrészlap, egy pillanatforrasztó, és egy palackos kézi gázégő.
 
A kezdeti lépések remekül mentek. A forrasztópáka kiváló nikecell vágónak bizonyult, pillanatok alatt megvolt a méretre szabás. Kivágtam a fúga mintázatát, és a gázláng hőjével kialakítottam az érdes felületet. Itt meg kell említeni, hogy a meleg hatására mérgező gázok szabadulnak fel, így a vágás, és perzselés csak nyitott helyen végezhető. Ezután 4 réteg flexibilis csemperagasztóval egy kb. 1-2 mm vastagságú burkolatot vittem fel a nikecellre. A ragasztóval vigyázni kell, hogy ne legyen túl híg. A még kenhető állag a megfelelő. Lassan szárad, úgyhogy nem kell vele sietni. A fúgához és a „kövek” érdesebb hatásúvá tételéhez a csemperagasztót egyszerűen megszíneztem a fekete vasoxid porral, és ezt felvittem utolsó rétegként.
A teljesség kedvéért próbáltam utánajárni némi műgyantának is, azzal terveztem lekezelni a felületet az Ancik miatt. Gyakorlatilag egy helyen ajánlottak műgyantát, ott is két komponensút, 10 liter/komponens kiszerelésben, 15k értékben. Ekkor eldöntöttem, hogy nem lesz lekezelve a felület. Ennyit nem ért az egész project. Az epoxi műgyanta ilyen célú felhasználása a legtöbb boltban ismeretlen, beszerzése lehetetlen. Éljen Pécs... Ez mint később kiderült nagy öngól volt, gyakorlatilag az egész sztori ezzel halálra is lett ítélve, de erről majd később.
 
A háttér elkészült, a végeredmény egész pofás lett. Apró megjegyzés, hogyha az ember két darabból állítja össze a hátteret, nem árt, ha a darabok mintái illeszkednek a folyamatosság kedvéért. Nálam ez a gondolat kimaradt.
 
Miután a háttér száradt 5 napig, megtörtént a beragsztás. Ehhez F.B.S. szilikonkaucsukot használtam. Kiváló ragasztó, kicsit ugyan büdös a benne levő ecetsav miatt, de miután ez elpárolog, gyakorlatilag inert, így teljességgel ártalmatlan az akváriumra nézve. A ragasztást ajánlott szellőztetés mellett végezni, kicsit be lehet szédülni a szagtól zárt helyen. Bőséges ragasztó használata, és a 6 évnyi egyetemi szakirodalom nehezékként való felhasználása után egy tökéletesen betapadt, elvileg vízhatlan háttér lett az eredmény. Tutira akartam menni, úgyhogy a széleket még egy extra réteg szilikonkaucsukkal szigeteltem a tökéletes vízhatlanság érdekében. Mint később kiderült, ilyen nincs, ugyanis a háttér mögött pára csapódott le, amit nem értek, hogy került oda. Még furcsább, hogy pár hónap után 1-2 kiscsiga is megjelent a nikecell és az üveglap között. Hogy hogyan, azt a mai napig nem értem.
Aljzatnak hengerelt feketemárvány, és bazalt keverékét választottam, mivel mindenképp sötét talajt szerettem volna. Mind később kiderült, ez nem volt a legjobb döntés. Extraként egy kis házi CO2 rendszert is beüzemeltem. Ez a következőből áll: egy 1,5 literes PET palack, abba negyed kg cukor, 4 dl langyos víz, 1/6-od csomag élesztő, mindez hetente utántöltve, és egy másik palackban vízen keresztül átszűrve. Ez egy porlasztón át nagyjából biztosítja a szükséges CO2-t a növények számára. Azt nem állítom, hogy állandó a CO2 szint, de legalább van, és ahogy elnézem, ez is segíti szépen a növények növekedését.
 
Ezt követően a kész akváriumot feltöltöttem vízzel, beüzemeltem a szűrőt, hozzáadtam a starter baktérium flórát, amit gyárilag kaptam, és vártam. Egy hét után bekerült pár növény: Cryptocoryne wendtii, Bacopa, és vízi petrezselyem. Úgy tűnt, minden rendben. A víz kezdett érni, lett egy minimális színe, és kellemes volt a szaga. További 2 hét múlva bekerültek a halak: 6 guppy, 2 molly, 1 páncélos törpeharcsa, 2 Anci és egy Thoracatum. Minden rendben zajlott, a növények éltek, hajtottak is, a halak közül egy sem pusztult el. Ezután érkezett még 3 tő cryptocoryne crispatula, és egy tő Vallisneria spiralis, pár tő tündérhínár, valamint egy 2 éves Anci. Elvileg innentől már a biológia szabályai érvényesültek a vízben, sajnos jelen esetben ez nem jelentett túl sok jót.
 
Két hónapig minden rendben volt. A halak fejlődtek, bár nem szaporodtak. Kicsit gyanús volt, de betudtam annak, hogy a még gyér növényzet miatt a kishalak nem tudnak elbújni, és megeszik őket. A növények nagyon lassan bár, de nőttek, kivétel volt a wendtii, az szép nagy lett, és hozott új töveket is. A hínár novemberre kihalt a petrezselyemmel együtt, de akkor még nem törődtem vele, vettem helyettük 4 tő újabb tündérhínárt, és megoldottnak tekintettem a problémát. Közben megindult az algásodás (fonalalga, pokolalga), ezt a kereskedő tanácsára Happyplant algairtóval kezeltem. Vettem egy Sera automata etetőt, ami remekül működik. Karácsonykor hazautaztam 2 hétre, így a CO2 utánpótlás elmaradt. Ennek következtében visszaérkezve szomorú kép fogadott. A tündérhínár levelei kicsit megfogyatkoztak, felkopaszodott, a maradék levelek fokozatosan elsárgultak, széthullottak. A Cryptocoryne crispatula levelinek kocsánya elkezdett kontúrtalanná válni, majd gyakorlatilag szétesett, és a levelek elpusztultak. A Vallisneria spiralis levelei lebomlottak.
 
Ekkor egy kis pánik lett úrrá rajtam, ugyanis 4 hónap után az akvárium elég szomorúan festett. Internetes keresgélés után vettem egy Neptun GH, és KH mérőt 300 forintért, ami 27 össz, és 16 változó keménységet mért (aki igényes, vehet Sera típust is 2k-ért. Kimértem, nincs különbség pontosságban). Na, ez baromi magasnak számít. Megmértem a csapvizet is, a GH 25 nk volt Pécsen, ami nem épp ideális. Mivel ez alacsonyabb volt, mint az akvárium vízének összkeménysége, kezdtem gyanakodni, hogy valami még emeli a keménységet az alkatrészek közül, méghozzá nem is szerény mértékben. Elkezdtem keresgélni, hogy mi okozhatja ezt az értéket. Első körben a márványról derült ki, hogy nem jó aljzat. (a tiszta bazalt túl drága volt, a kereskedő pedig a márvány azon tulajdonságát, hogy emeli a keménységet, elfelejtette említeni). Utólag belátva ez az én hülyeségem volt, a sima folyami sóder is remekül mutat. A háttérre egy kis háztartási, 20%-os sósavat cseppentve élénk pezsgést tapasztaltam, ami ugye szintén a mészkőre utalt. Nagyon elbaltázott gondolat volt lehagyni azt a műgyanta borítást. Sügeres akváriumba teljesen jó lett volna, de ebbe nem.
Ezt követően más lehetőség nem lévén az akváriumot nullára szétszedtem. A hátteret is kibarmoltam, ami az alapos ragasztásnak köszönhetően nagy szopás volt. 2 óra kapirgálás késsel, szikével, és pengével érte el a kívánt hatást, a háttér tejes eltűnését. Addigra elfogyott 5-6 orvosi penge, meg 3 gilette, a kezemről pár bőrréteg, de megérte. Az aljzatot kukáztam, és kisósavazott, kb. harmincszor átmosott folyami sóderrel helyettesítettem (1 mm szemcseméret). A sósavas áztatás azért kell, mert a sóderben is van mészkő. Amit a sav remekül szétszed kalcium-kloridra és CO2-re. Savazás csak nyitott helyen vágezhető, a háztartási sósav gőze nem egészséges. Ezen kívül, ahogy éreztem még valami kénes cuccot is talált a sav, mert a záptojásszag képződő kén-hidrogénre utalt. Lehet, hogy ez a művelet egy ilyen jellegű akváriumnál kihagyható lenne, de mondjuk ott, ahol kifejezetten a lágy víz az igény, ott nem. Meg, itt ekkor mát tutira mentem, nem akartam pont ezen elcsúszni. A sóder alsó 1 cm-es rétegét kevertem JBL Proflora aljzattáppal. Ez majd kiderül, beválik-e. Annyi hátrányát már tapasztaltam, hogy a nagy Anci szereti körbeásni a mangrove gyökeret. Ami problémás, ugyanis simán felkeveri a tápot is. Ez valami agyagos cucc, amitől a víz teljesen szürkés, homályos jellegű lesz. Amikor először megláttam az akváriumot egyik reggel, majdnem dobtam egy hátast a látványtól, de gyorsan kiderült, mi az ok. Megoldás: növények (Anubias nana), illetve szúnyogháló a gyökér köré/alá. Azon azért nem megy át a hal. Az akvárium egyik felét bazalt zúzalékkal még 1 cm vastagon borítottam a látvány kedvéért. Ez még maradt a régi talajból, egy sima szita segítségével kiválogattam a márványból, és a biztonság kedvéért kisavaztam. Mint mára kiderült, ez takarítási szempontból nem volt jó ötlet, mert megül a nagy bazalt szemcsék között a kosz, de ez még nem zavaró egyelőre.
 
A szétszerelést egy költöztetéssel is egybekötöttem, és az egész szett az irodámba költözött, mivel az albérletben helyhiány alakult ki, illetve egyéb gubancok is voltak. Visszaköltözött a főbérlő, és nem tudott aludni a belső szűrőtől, így azt éjszakára ki kellett húzni. Azóta már tudom, hogy ez könnyen végzetes lehetett volna a szűrőben levő baktériumok pusztulása miatt, de szerencsére ezt a merényletet is túlélte minden. A költöztetés húzós dolog. Míg az ember egy 25l-es akksit simán szétszed fél óra alatt, itt egy kicsit körülményesek a dolgok. Egy hétvége ment rá a projectre, de minden jól sikerült. A szállítás alatt a halak egy 20 literes vödörbe kerültek a növényekkel együtt, természetesen frissen leszívott akváriumvízbe. 100 liter víz felét sikerült átvinnem az új helyre, és a szűrő szivacsa is megvolt, ezt simán belemostam a friss vízbe. Ekkor persze mindenféle ronda dolog jön ki a szivacsból, de ettől nem kell félni. Nem a kosz a lényeg, hanem a baktériumok, amik a szivacsban élnek. Ezek megtapadnak minden felületen, elszaporodnak, és a fölösleges anyagok lebontásával nélkülözhetetlen szerepet játszanak az akváriumban. A koszt a szűrő meg úgyis összeszedi pár óra alatt. A régi víz, és a használt szűrő miatt viszonylag gyorsan beindíthattam az új helyen a medencét. A növények 4 napig, a halak 8 napig voltak egy kicsi, 30l-es átmeneti szállásban, utána visszaköltöztek a kissé még nyers, viszont immár csak 12-es keménységű, jó szagú, és színű vízbe. Szerencsére mindenki túlélte a kalandot.
Azóta még beszereztem egy Osram Flura neoncsövet, valamint egy szép mangrove gyökeret, egy tő Anubias nanat, gömbmohát, egy pár Xifot, és most már a lakás tulaja sem szab gátat a folyamatos szűrésnek, és a CO2 adagolásnak. 5 hét után elmondhatom, hogy minden hajt ezerrel, a maláj csigák szaporodnak, és a gyuppyk, és a xifok násztánca felejthetetlen pillanatokkal ajándékozott meg. A növények meghálálták a törődést. A wendtii hajt, mintha misem történt volna, a crispatula régi leveli folyamatosan cserélődnek, de mivel 4-5 új levelet hoz szinkronban ez nem észrevehető. A Vallisneria spiralis pedig hozott már 4 új tövet. A jávai moha szépen nő, az újonnan beszerzett Anubias nana virágzáshoz készülődik, a gömbmoha pedig üde zöld.
 
Ezek után úgy érzem, hogy rendben van az akvárium. Egy valami még zavar: a pokolalga. A költözés után megjelent, és növekedésnek indult. Úgyhogy, most tervben van egy biológiai szűrő összegányolása, hátha ez megoldja a problémát. Játszok a fénnyel, a tápozással, lehet kipróbálom a borostyánt is. Bízok benne, hogy az egyre nagyobb növényzet, valamit, a beszerzés alatt levő sziámi algázó, esetleg almacsiga is segít az algásodás megoldásában. Amit betartok: heti 10-20%-os vízcsere, és a heti 5 ml happyplants adagolása. Jelenleg még adok 10-15 ml happy alga gátlót is, de mivel az alga erre nagy ívben tesz, ezt be fogom szűntetni, mivel tök felesleges vegyszer a vízben.
 
Egyelőre ennyi, egy év alatt többet tanultam az akvarisztikáról, mint eddig 15 év alatt összesen. Ez egy komoly hobbi, van még hova fejlődni benne. Szeretnék köszönetet mondani cJoe barátomnak a költöztetés során nyújtott segítségéért (nyitott vödröt kocsiban szállítani nem jó móka), illetve Soma barátomnak, akihez mindig fordulhatok, ha valami gubanc van, tuti, hogy végül találunk rá valami megoldást.
 
 
Érdeklődés esetén majd beszámolok a biológiai szűrő építéséről, és hasznáról szerzett tapasztalatokról is.
 

30. blogbejegyzés
Haustiermesse Wien 2010

Sziasztok!
 
Egy rövid beszámolóval jönnék az idei bécsi Exotica kiállításról. Az alább elmondottak a saját véleményem, lehet velem nem egyetérteni.
Viszonyítási alapként a tavalyi vásárt állítom.
 
Már régóta vártam, terveztem az idei vásárt, miután a tavalyi nekem nagyon tetszett. Hetekkel előtte nézegettem a weboldalát, hogy van-e valami új információ a vásárról. Először akkor csalódtam, amikor felkerült az oldalra a vásár helyszínrajza. De azért nem gondoltam meg magam, akkor is mentem.
Amikor elérkezett az aktuális hétvége, útra keltünk Bécsbe. Persze, hogy előző nap havazott, de végül szerencsésen odaértünk. 
Amikor beléptünk a terembe egy nagy tömeg fogadott minket. Mindenfelé emberek, de amin nagyon meglepődtem, hogy elég sok magyar hangot hallottam, főleg az akvarista részleg környékén. Meg kell jegyezni, az egész vásár most is nagyon nagy volt, de sajnos döntő többségben kutya-macska dolgok voltak. Amin idén is meglepődtem az a terrarisztika nagyszabásúsága. Rengeteg árus volt kinn, rengeteg élő állattal, és egyéb kellékekkel.
Na de áttérek akkor a minket érdeklő akvarisztikai részre. Amit először észrevettem, amit a helyszínrajzból is sejtettem, hogy kis része ez az egész vásárnak. Nagyon szép standok voltak, szép kiállító akváriumokkal. Kiemelném a Dennerle standját, ami nekem különösen elnyerte a tetszésemet. Gyönyörű akváriumokat raktak most is össze, és a kinálatuk is jó volt. Egy növényt vettem is ott, de azért az árakat nem magyar emberre méretezték.
Amit öszességében észrevettem, hogy a tavalyi vásárhoz képest lényegesen kevesebb volt a halakat, növényeket árusító kiskereskedő. Túlnyomó többségben a nagy cégek, Sera, Tetra, Eheim, stb jöttek ki. Ezt én a válság hatásának tudom be, de lehet nincs igazam.
Amúgy ennek nem annyira örültem, mivel a nagy gyártók termékeihez itthon is hasonló áron lehet hozzájutni. 
Volt viszont rengeteg dekoráció, fák, kövek. Sajnos még így sem találtam nekem tetsző fát.
Magyar árusokkal is találkoztam. Kinn volt a Galapagos egy nagyon szép standdal, szép halakkal, növényekkel. Büszke voltam rájuk, hogy ilyen színvonalon képviselik kis hazánkat. Volt itthonról egy növényes árus is. Azt hiszem Interaqua Flora volt a neve. Őbenne viszont csalódtam. Az árus nekem nem tűnt valami hozzáértőnek. Néhány dolgon csak nézett, amit mondtam neki, pedig én se vagyok nagy zseni. Az árai viszont "magyarok" voltak.
A kiállítás témájáról nem tudok sokmindent mondani, nem értek a tengeri akvarisztikához. Kevesen voltak ezzel a témával vásározók, az előadást meg hiányos német tudásom miatt nem hallgattam meg. 
Összességében egy kicsit csalódtam a vásárban, tavaly több számomra érdekes dologgal találkoztam, jobban tudtam vásárolni halakat, növényeket.
Azért most is költöttem el egy kevés pénzt csigákra, fagyasztott kajára (ami nagyon jó érték-árban volt kapható egy német cég jóvoltából).
 
Sajnos a képek nem sajátok, szokás szerint otthon hagytam a gépemet, és az A2-es jutott eszembe, de már nem fordultam inkább vissza. (forrás: http://www.vivatier.com/Haustiermesse_Wien_2010_Bildergalerie_Samstag)
A negatívumok ellenére én jövőre is ott leszek, egy kirándulásnak jó volt.

31. blogbejegyzés
182 liter a falban 2.

Bár számomra is egy kicsit hihetetlennek tűnik, de elérkezett az indítás időpontja. De mielőtt ténylegesen nekieshettem volna az akváriumnak, kellett egy-két előkészületi dolgot csinálnom. Ezek között a fő szerepet játszotta a nano akváriumom felszámolása, mely már egy jó ideje csak a benne lévő növények életben tartására volt hivatott. A növények között volt néhány érdekesség, különlegesség, melyek mégsem végezhették a kukában, mint sok tipikus növény, és persze az új projectben nagy szerepet szántam nekik. Szóval, kikapkodtam a növényeket egy vödör vízbe és ott várták türelmesen a következő beköltöző show-t. A nano utolsó útja a kukába vezetett. Sajnos már el is volt repedve, le volt harcolva, elmúlt az idő felette. Ha netán megint nano akváriumra adnám a fejem, kizárólag lo-tech-ben gondolkodnék és akkor is inkább garnélatartásba, nem is annyira növényesbe. Néhány év alatt megtapasztaltam, hogy mennyire nehéz is egy ilyen kis környezetben fenntartani az „egyensúlyt”, de ugyanakkor megtanított a gyors cselekvésre, a problémák gyors megoldására.
 
Majdnem másfél év telt el és ez az idő akaratlanul is bőven elég volt arra, hogy jól fel tudjak készülni. Szinte minden anyagom megvolt bőségesen, aljzatok, táptalaj, dekorációk, szóval minden. Amit szeretnék kiemelni, hogy a JBL csapra szerelhető vízcserélő szerkezete talán az egyik legnagyobb találmány, ami az árát is bőven megéri. Itt az olcsóbb szettre gondolok (JBL Aqua In-out Water Jet), melyhez minden egyéb tartozékot meg lehet venni a barkácsáruházakban. Ez oly mértékben könnyíti meg a vízcserét, hogy egy teljesen más dimenzióba került ez az amúgy unalmas folyamat.
Eljött a nagy pillanat. Minden feltétel megvolt a munkához. A család kétharmadát sikerült egy vendégségbe elküldeni, hogy tényleg csak is a feladatra tudjak koncentrálni. Előző este még csináltam egy nagy üveg-technika tesztet, hogy csak a simán vízzel feltöltött akváriumban hogy viselkednek, mennyire működnek. Beüzemeltem a szűrőt (Tetra EX 1200), rákötöttem az üveg be és kiömlőt, alatta elhelyeztem az üveg diffúzort. Az áramlatot megfelelőnek találtam, szépen megvolt a körkörös áramlat. A difi nagyon finom buborékait is szépen körbeszállította az akváriumba, melyet a dropcheckerem reggelre megfelelőnek nyilvánított. Ettől a résztől azért tartottam egy kicsit, mert a Lilly pipe-al olyan sok tapasztalatom nem volt még, de nem akarom elkiabálni, egyenlőre nagyon jól dolgozik.
 
 
 
Hát ott állt előttem az üres akvárium, felette a világító „csodalámpa” és elérkezett a nagy pillanat. Elérkezett az akvakertész nagy pillanata, mikor a fantázia szárnyra kap és testet ölt a négy üvegfal között. 
Az első lépés, melyről a mai napig talán senki nem tudja megmondani, hogy mekkora jelentőséggel bír, a baktérium kultúra elhelyezése az akvárium alján. Ha valamennyire is hiszek az ilyen „hókuszpókuszokban” akkor már legyen ADA, azaz a Bacter 100. Ennél többet nem voltam hajlandó szánni a misztikus dolgokra, így a jött a táptalaj. Erre a célra az egyik legmeggyőzőbb cég termékét választottam a Tropica növény táptalajt. Náluk a minőséget könnyen le lehet mérni az általuk termesztett növények minőségén.
A következő réteg, ami egyben az utolsó, az általános növény talaj. Itt úgy számoltam, hogy kb. 30 literre lenne szükségem, ha a megfelelő magasságot és döntést el akarom érni. Itt mindenképp az ADA Amasoniát szerettem volna használni, de azért az árak egy kicsit visszafogják a gyeplőt időnként. Úgy gondoltam, hogy ha már egy aktív talajról van szó, akkor egy másik gyártó aktív talajával valamelyest használhatom együtt. Így a 2/3 Amasonia alá beöntöttem 1/3 JBL Manadot. Jól sikerültek a dombok is és feltételezésem szerint jól is fognak együtt dolgozni.
 
A Bal oldali dombot egy kicsit tetemesebbre, magasabbra készítettem, ugyanis ide került az akvárium elsődleges fókuszpontja, melynek meghatározó eleme egy göcsörtös fadekor. Ezt helyeztem el legelőször a dekorok közül, nem is véletlen, mert ez határozza meg az akvárium összképét. A Hardscape további részében a fa köré elhelyeztem a Seiryu köveket arra törekedve, hogy minden egyes kő a legjobb textúráját mutassa. A köveken a bevágások, repedések is megfelelő irányba, szögbe álljanak. A kövekkel úgynevezett teraszokat is ki akartam alakítani, hogy az idők során a megdöntött talaj ne fusson le az aljára és a növények dimenziós elhelyezése is látványosabb legyen.
 
A jobb oldal bár szerényebb képet ad, annak ellenére, hogy a cél is ez volt, jó sokat vacakoltam vele. Két újabb kő, egy kis fadekor. Itt majd az aljzaton futó, alacsonyan tartott növények fogják igazán kiemelni a képet.
 
 
Ezzel a hardscape elkészült.
Eredeti bejegyzés és további képek itt: http://levinen.blogspot.com/2011/02/182-liter-falban-2.html
 
 
A folytatás hamarosan....
 
 
 
 
 

32. blogbejegyzés
Könyvajánló II.

Kápolnási Béla : Halak és akváriumok
Sajnos csak tavaly került a kezembe a könyv – köszönet érte Brekknek.Pedig, kiváló írás, és keveset is hallunk róla, még a halas fórumokon is. Miért is a kiváló jelző? Én ezt a könyvet, ajánlanám minden kezdő akvaristának. Elismerve, és érdemeit nem megkérdőjelezve, a Zsili könyvnek, ez a mű jobban segít az alapokban, a kezdetekben. Persze felesleges az összehasonlítás, én is csak azért teszem, mert indulásként, több, elsősorban technikai információt kaphatunk Kápolnási Bélától.
Az akvarisztikai könyvek szerkesztése, alapjában ugyan az, itt is először magáról az akváriumról olvashatunk. Viszont, több rajz segíti az olvasót. Ami már az első lapoknál figyelemre méltó, a határozott fogalmazás.Az első fejezetben magáról az akváriumról, azok fajtáiról ír a szerző. Áttekinti a múlt akváriumait, azok készítését, amely ma már csak érdekesség.De egy gittel összefogott akvárium gondozása, élettartalma, és korlátai ( pl. a tengeri akvarisztika, hiszen a fémkret rozsdásodik is) azért érzékelteti velünk, bizony még, 30 évvel ezelőtt is,milyen nehéz feladat elé állította az akvaristákat.Az epoxigyanta megjelenésével szabadult fel, az akvaristák képzelete.
Érdekes volt számomra, mint a technika iránt nem nagy érdeklődést mutató embernek, hogy ez az új akvárium készítési módszer is hordozott akadályokat. Itt jön elő, az akvaristák ősi ellensége, az alga.Nem gondoltam volna, hogy a ragasztott akváriumoknál,a ragasztóban is szaporodhatnak,különösen világos lakásokban. Ezért került a ragasztóanyagba algaölő szer. Így már nem kell félni, hogy az algák, mint egy szétfeszítik a ragasztást.
Ez után kezdődik a kedvenc részek egyike, az akvárium berendezése. Több oldalon át, rajzokkal mutatja meg a szerző mit és hogyan tegyünk, ill.milyen hibákat kerüljünk.A rajzok nagy segítséget adnak a szűrők, a világítás a levegőztetés hasznos beállításához. Talán ha előbb látom ezeket a képeket, pl. a leszívó tömlő használatát,nem ittam volna annyi akvárium vizet, és nem fröcskölöm szét a lakást sem. Bár ezt így is megteszem, szinte hetente, lsd.parkettám.A világítás, az áramoltatás rész, számomra maga a csoda a könyvben. Egyszerű, értelmezhető, és hasznos.Ha így helyezem el a neont, ezt várhatom, ha fordítva, vagy más szögben, akkor lehetséges, hogy jól cselekedtem.A könyv technikai részében, szinte visszaköszön, valamennyi kezdő akvarista kérdése, és persze a válasz is.
Az akvárium vízivel kapcsolatos információkkal folytatja okításunkat a szerző. Bátran állítom, minden alapkérdéssel foglalkozik.A víz színével kapcsolatosan, az indítástól, a rendszeres vízcserén,és keménységén át, konkrét példákat olvashatunk, választott halaink igénye szerint is.
Ehhez a részhez tartozik,a szép akvárium megfogalmazása is.Na, ez eléggé lápos talaj minden akvarista számára. Mindenkinek más és más a szép akváriumról az elképzelése.De, határozottan kijelenti a szerző, és lássuk be, hogy igaz van, a búvárok, roncshajók, halálfejek stb. nem valóak akváriumba.
Külön fejezet szól arról mi való, mitől életszerű egy gondosan elkészített medence.A dekorációk kialakítása, kezelése,pl. vasfa áztatása, kövek, növények elhelyezésére,biztos útmutatást kapunk.
Itt tér át a szerző a vásárlásra. Emeljünk ki egy általános, szinte alap dolgot,a tanácsok közül. ”Csak olyan üzletből szerezzük be halainkat, ahol az akváriumok tiszták, gondozottak.” Sajnos tapasztalatom szerint, még tiszta,rendezett boltokban is előfordul, hogy döglött halakat találhatunk a medencékben. Azt is bevallhatjuk, kevesen tesszük ezt szóvá,mi is úgy viselkedünk mint az eladók, úgy teszünk mintha nem látnánk.
folyt.köv.
 
 

33. blogbejegyzés
Az úgy kezdődött, hogy...

...betévedtem egy plázában egy állatkereskedésbe (volt egy kis agyoncsapni való időm). Tetszettek a halak és el kezdtem gondolkodni... Már kisgyerek koromban volt otthon egy akváriumunk mexikói kardfarkú halakkal. Akkor még csak apukám foglalkozott vele, a tesómmal meg időnként néztük, hogy cseréli a vizet. Aztán egy idő múlva elege lett a dologból és elajándékozta az egészet egy szomszédnak.
 
Tehát a kereskedésben nézegettem az akváriumokat, de nem akartam belekezdeni, mert nem sok üres helyem van otthon és nem is értem rá. De megláttam egy sarkot, ahol kb 1 literes nyitott üvegekben 1-1 hal kőrözgetett.  Se szűrő, se levegőztető ! Megkérdeztem, hogy ezek milyen halak (harcoshalak voltak), és hogy bűntetésben vannak e vagy nekik elég e ennyi víz is ? Megnyugtattak, hogy nekik elég ennyi is !
 
Akkor eszembe jutott, hogy ennyi helyem azért nekem is van ! Bár azért megkönyörültem volna rajta, mert volt egy használaton kívüli 15L-es terráriumom. Az mégis csak 15-ször nagyobb ! És volt egy 10 éves, bár soha se használt szűrőm, mert egy mások projektemhez vettem mint szivattyút, de ott nem vált be ! És volt egy felragasztható hőmérő csíkom. Hiszen már szinte minden meg van ! Mivel munka nélküli lettem (a világválság miatt ) sok pénzt nem akartam beruházni, és marhára unatkoztam otthon. Hát belevágok...
 
Na azért lassabban egy kicsit !!! Higgadjunk csak le egy kicsit és nézzünk körbe az interneten mit írnak az akvarisztikáról (így találtam ide). Sokkal okosabb lettem ! A szakkönyvet, meg elhozom szüleimtől mihelyt haza megyek hozzájuk. Aztán nézelődtem az akvarisztikai boltok között is és kiválasztottam egy szimpatikusat. Elmentem oda, az élő tanács mindig jobb, mégha anyagilag mégis csak érdekeltek, hogy rám sózzanak valamit.
Előadtam a felállást. De kiderült, hogy:
  • Fűtő és világítás úgyis kell !
  • A meglévő szűrőm 100L-es akváriumhoz való, szegény jövendő beli halacskám centrifúgában érezné magát . Tehát ez is kell !
  • Nem a tégely a drága, hanem a tető lámpával !
  • Növény is kell, hogy szép és jó legyen a szisztem !
  • A neonhalak jobban tetszenek, könnyű tartani őket, kezdőnek (értsd: nekem) való.
  • Minnél kisebb az akvárium, annál kürölményesebb működtetni. (A látszat ellenére !)
Tehát jobban járok, ha veszek egy kisebb kezdő akvárium készletet ! Volt is egy akciós készlet. Engedtem a csábításnak. Így lett egy 60x30x30 cm-es íves elejű kb 52L-es.
 
Már délután csináltam neki helyet a konyhapulton. Jó stabil, erős, nyugodt hely (lévén legénylakás, nagy főzészet nincs a konyhában), az akvárium úgyis vízes üzem, a mosogató meg mellette van. Mindent beletettem, feltöltöttem vízzel (nyomáspróba), szűrő, fűtés be. Minden müxik. Fejben kitaláltam a dekorációt. Tehát neon halas, tuskós, amazonasi medence lesz !
 
Hétfőn irány a bolt ! Vettem sötét barna 1-2 mm-es apró kavicsot (sötét kő kell, hogy jobban érvényesüljenek a halak, ez nekik is nyugtatóbb). Olyan kell ami nem éles sarkú, hogy a talajturkálók se vágják el magukat. Egy 60x30-as alapterületű aksihoz kb 5-6L (7-8kg) kell. Viszont 5kg-os kiszerelésben árulják (lásd a háttér anyag beszerzési nehézségeket később), tehát venni kellett 10kg-t ! És vettem 2 vasfa gyökér darabot is. Ezeket nem véletlenül kilóra adják ! Kellene valamilyen 3D-s háttér is. Ezek marha jól tudnak kinézni bár elég drágák! Ami volt náluk az nem tetszett nekem, így nem is vettem. Otthon körbe néztem az interneten háttér ügyben, érdeklődtem telefonon, személyesen néhány helyen.
 
De úgy vettem észre, hogy nem szoktak raktáron tartani a boltok, biztos az ára, a tipusok és a méretek változatossága  miatt ! A webshopokban árulják, de csak megrendelésre. A képek meg elég kicsik. Mégse lehet közelebbről megfogni, megtapogatni, megnézni, főleg a mélysége nem érzékelhető, ami nem elhanyagolható egy csupán 30cm széles akváriumban. A webshopoknak meg nincs "boltjuk". Egy helyen kiválasztottam 2 potenciális hátteret, megbeszéltem velük, hogy a raktárban/ ügyfélszolgálaton/ lakásukon megnézhetem. Most várok, hogy mikor mehetek megnézni. Ti is így jártatok a hátterekkel ? Vagy tudtok olyan boltot, ahol raktáron van sokféle 3D háttér ?
 
Tanulságként még el kell mondanom, hogy néhány nappal a plázás eset után visszamentem ugyan oda (szintén az idő agyon verése miatt). És mit látok ? A harcoshalak az üvegecskékben már épp hogy csak vegetáltak, az uszonyaik már csak lógtak...
Most itt tartok, amint lesz változás írok...

34. blogbejegyzés
3 nap fáradozása.

 Hát három napos munkám és tervezgetés végre a végéhez közeledik. Most jutottam el odáig, hogy beragasszam a hátteret és „végleges formát adjak az akváriumomnak”.

Már három napja, hogy nekifogtam szétszedni az aksit és azóta van folyamatosan izomlázam. Nos az izomlázat köszönhetem a mai kornak. Azaz én sem különbözöm sok túlsúlyos társamtól. No mozgás, helyette rengeteg ülés a gép előtt és azért a nasit sem vetem meg.  Igaz nem nap mint nap nasizok, de azért valljuk be a mozgás hiány miatt lerakódik. Na de már egy ideje eldöntöttem, hogy változtatni fogok rajta. Ez a három nap csak segített elhatározni, hogy el kell kezdenem sportolni. Valamint aktívabban tevékenykedni egy másik kedvelt hobbiban, a fotózásban és eljárni a kamerával túrázni. Hogy aztán mi lesz belőle az már 80%-ban rajtam múlik. A maradék 20% pedig egy másik személy közben járására számítok, hogy támogasson, főleg a sportban mert nem szeretem az egyéni sportokat (futás ilyesmi).

 

Na de amiért elkezdtem írni ezt a blogot, hogy leírjam szenvedéseim ami remélhetőleg a végén megéri.

Nos csütörtökön lehoztam Apámmal a régi 150l-es aksit a pallásról. Ekkor kezdődött a legnagyobb megpróbáltatásom. Nevezetesen legyőzni a lustaságot. Amint ezt sikerült töretlenül hajt a lelkesedés a végkifejlett felé.

Első dolgom az volt, hogy ecetes vízzel kifertőtlenítsem a régi aksit. Miután ez megtörtént akkor jött a logisztikai rész. Alaposan átgondolni a helyszűke miatt (mert kis Öcsémmel vagyok egy szobában) mit hova és merre. Végül a régi aksi az ablak alá a földre került. Még jó, hogy öcsém ágya összecsukható mert így némi helyet tudtam ideiglenesen felszabadítani. Miután a vizet (ami megizzasztott), növényeket, dekorációt és a halakat átmentettem a régi aksiba jöhetett a külső szűrő áttelepítése és beüzemelése. Igen és most joggal elgondolkodhat a kedves olvasó, hogy ez nem szászas mivel aksi és a szűrő is a földön leledzik. Hát majd egy órát elszenvedtem vele míg beüzemeltem, azaz sikerült légtelenítenem a rendszert, hogy a szűrő menjen. A légtelenítő pumpájának így semmi hasznát nem vettem ezért a csövön át én magam töltöttem fel vízzel, majd beindítás után rásegítettem a légtelenítő pumpával. Tudom ez nem megfelelő módja a beüzemelésnek de sikerült és ígérem többet ilyet nem csinálok. Miután ezzel megvoltam jöhetett az aljzat kiszedése és aksi kitakarítása. Ezek után aznapra be is fejeztem.

 

Pénteken délelőtt nekifogtam a háttér formára szabásának és beragasztásának. Na persze itt is alakítottam mert a két illeszkedési pontot nem vettem figyelembe a háttér két darabjánál és így egy újnyival rövidebbre szabtam.  A pumpa rögtön felment bennem és arra gondoltam megnyugtatásképpen hangyát kéne szednem bokszkesztyűben. Helyette összetörve kimentem az erkélyre egy szál cigire. Miután kicsit megnyugodtam, hogy persze ezt is sikerült elba..nom eszembe villant (igen az eszembe, mert van csak ritkán használom), hogy a levágott darab pont illeszkedik a hézagba. Így sikerült kijavítanom a hülyeségem. Ezek után jöhetett a ragasztás. Mivel festő a szakmám már életemben szívtam elég hígítót munka közben. Az sem volt kellemes de ez a speciális akváriumi ragasztótól majdnem rosszul lettem. Az a tömény ecetes szag kikezdte rendesen légző csövem és nyálkahártyám. De túl éltem és sikerült beragasztanom gond nélkül. Majd a könyvtárammal lesúlyoztam, hogy rendesen illeszkedjen a ragasztás. Már csak a régi és az új kavics kimosása és a 80l víz bekészítése volt hátra. Miután a kavics átmosása után a kezem már nem éreztem jöhetett a krumpli pucolás és sütése ebédre. Mert Öcsém már majdnem verte az asztalt a villával a jól ismert mondókával. (Éhesek vagyunk enni akarunk!!!!!!)

Úgyhogy félholt kezeimmel megpucoltam a krumplit és elkezdtem sütni. Míg az adagok sültek közben a két műanyag kádba behordtam a vizet és lekezeltem vizelőkészítővel. Aztán jöhetett a jó megérdemelt szieszta.

 

Szombaton azaz ma pedig reggelt 6-ra vihettem Öcsém a suliba mert ma volt a ballagás és évzárójuk. Neki meg menni kellett díszíteni a suliját majd később az évzáróra. De nem is baj mert a ragasztónak 24 óra száradás kell és így egy kicsit több ideje volt száradnia. És máris elérkeztünk a jelenhez. Ott tartok, hogy a táptalaj behelyezve, majd rá a kavics és a friss víz betöltve. Most épp fűtöm a vizet mert hidegebb annál amibe a halak tartózkodnak.

Hát itt tartok.

Ha pedig felmelegszik akkor már csak a növények beültetése, a dekoráció behelyezése, valamint a megmentett vízzel való feltöltés van hátra. Ja és persze a lakók visszahelyezése, a szűrők beüzemelése.

 

Tanulság: Ha nem akarod ezt a cécót egy háttér miatt akkor gondolkozz előre és még a beüzemelés előtt hátterezz!

 

Képet fogok feltölteni a kész akváriumról az albumomba.
Kösz, hogy elolvastad ezt a hosszúra sikeredett blogot.
 
2010.06.19. 22:11
Na végre végeztem vele. Azt hittem már holnapra is szabit kell kérnem, de nem.
 
Hát ilyen lett. A valisneriákat rendesen megritkítottam. Ha minden rendben lessz akkor a növények szépen fejlődni fognak és még szebb lessz majd. Az albumba természetesen majd jobb minőségű képet töltök fel de már késő van ahoz, hogy előkapjam az álványt a fotózáshoz. A kezemmel meg most nem bírom elég stabilan tartani a gépet.
 
Sajna az egyik aranyhalam megviselte ez az akcióm és felfújodott.
Gondolom a stressz meg ez a hajcihő előidézett nála bélfertőzést. A gyógyszerezést ma meg is kezdtem külön akváriumban, a többiek vizébe pedig csepegtettem fishtamint is.

35. blogbejegyzés
Crystal red garnéla

2 éve kerültek hozzám az első crystal redek, azóta is ez a kedvenc garnélám, most 5 akváriumban tartom ezt a változatot (azaz 2 crystal red, 1 crystal black, 1 gold bee, 1 crystal red és crystal black közös akváriumom van).
Teljesen pontos besorlása még igazából nincs is ennek a fajnak, jelenleg Caridina cf. cantonensis -ként tartják számon, de már találkoztam a Caridina cf. maculata névvel is.
A crystal red garnéla receszív mutációja a fekete bee garnélának. Ez a kis fekete garnéla elég nagy népszerűségnek örvendett a tenyésztők között, többen elkezdtek vele foglalkozni és rengeteg egyedet tenyésztettek belőle. 1991 ben, az egyik ilyen tenyésztő, Hisayasu Suzuki rátalált egy piros példányra a nála született több ezer bee garnéla között. Ez az első garnéla elpusztult, de néhány generáció múlva ismét felbukkant 3 piros egyed, ezeket elkezdte szelektív tenyésztéssel továbbtenyészteni, és több év munkája során sikerült elérnie egy olyan változatot, amelyeknek már az utódai is pirosak voltak. 1996 ban ezeket a garnélákat elnevezte "Crystal red" garnélának, a nevet le is védette.
Mint a többi törpegarnéla, ez a faj is kb 2-2,5 cm nagyságúra nő meg, ez esetben is igaz, hogy a hímek a kisebbek, a nőstények a nagyobbak, viszont nálunk nem olyan egyszerű a nemek meghatározása mint pl a red cherry garnélánál. Elsősorban a garnéla alakján lehet látni, hogy milyen nemű, de ehhez azért gyakorlott szem kell.
 
Ezek a garnélák igazán jól lágy és kissé savas vízben érzik magukat, bár megjegyzem, hogy kíváncsiságból 1 kis jószágot betettem egy másik fajhoz, ahol sima csapvíz van, ami nagyon kemény és lúgos, és kb fél éve ott él és növekszik. Fontos megjegyezni, hogy ez a faj valóban eléggé érzékeny. (Valószínűleg abból adódik, hogy nagyon kevés egyedől lettek kitenyésztve.) A hirtelen változásokat nagyon rosszul tűrik, csakúgy mint a különböző fémeket és a magas nitrát szintet (20-30 ppm).
Természetesen a legjobb egy olyan akvárium számukra, amiben csak ők laknak, de ejtsünk pár szót a társításról. Ha más garnélákkal akarjuk együtt tartani őket, akkor legyünk tisztában azzal, hogy a többi cf. cantonensis változattal természetesen összeívik, az ivadékok termékenyek lesznek, viszont nem túlságosan dekoratívak, ha lehet ezt kerüljük. Egyéb Caridina fajokkal nagy valószínűséggel nem fog összeívni, ha minden fajból van az akváriumban mindkét nem, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy kereszteződjenek. Ha Neocaridina fajokkal akarjuk együtt tartani őket, akkor arra kell figyelnünk, hogy a Neocaridinák általában sokkal gyorsabban szaporodnak, mint a crystal redek, így könnyen előfordulhat, hogy teljesen elnyomják őket. Ezt meg lehet előzni azzal, ha "ritkítjuk" azt a fajt, ami láthatólag kezd eluralkodni az akváriumban. Halakkal való társítás során arra kell figyelni, hogy aminek befér a száján, az meg is fogja enni, de kistestű, békés halakkal nyugodtan tartható együtt.
Ha minden rendben van és jól érzik magukat a garnéláink, akkor 5-6 hónaposan már szaporodhatnak is. Ők is a specializált szaporodású fajok közé tartoznak, ami azt jelenti, hogy nincs lárva állapot, nem szükséges sós víz sem a kicsiknek. Mikor megszületnek a picik, akkor már látszanak rajtuk a csíkok, de a végső színüket kb 1 hónapos korukra érik el. Azt azonban megemlíteném, hogy nem szaporodnak olyan gyorsan, mint a heteropodák, a kicsik között is sokkal több az elhullás.
 
Kicsit bővebben, sok képpel az Akvárium magazin 2008. decemberi számában.
 
 

36. blogbejegyzés
Nano akvakertészet Levinen módra 3.

Eltelt 2-3 hét az indítás óta. A technika teszi a dolgát, a víz kristály tiszta, a növényekről leváló oxigén buborékok táncolnak a fényben, a szűrőházban kialakult baktérium telepek már megfelelő méretűek az ammónia lebontásához (normális esetben). Ekkorra már a növények is ledobták régi lombjukat és az új, üde hajtásokat hozzák. Kezd kialakulni az a kép, amit korábban elterveztünk, megálmodtunk.
Ránézek az akváriumra és valami hiányzik. Hiányzik valami pezsgés, az élet látványosabb jelenléte. Igen, eljött a várva várt pillanat, jöhetnek a halak, garnélák, csigák, szóval a fauna színes képviselői.
Az akváriumoknak természetesen a legjellemzőbb lakói a halak. Ők azok, akik a legjobban ki tudják tölteni a képet, akik a legnagyobb életet csempészik be kicsiny üvegkalitkánkba.
Az előző részben hangsúlyoztam, hogy a berendezésnél (dekor elemek, növények, stb.) nagyon fontos, hogy betartsuk az arányosság szabályát. Nos, ez az élőlények kiválasztásánál is elsődleges szempont és nem csupán az optikai hatás miatt kell erre figyelni. Azon túl, hogy egy gyönyörű összképre törekszünk, a lakók egészségére, hangulatára is nagy hangsúlyt kell fordítanunk. Nekik is meg kell adni mindent, amire csak szűkségük lehet az egészséges élethez, esetlegesen a szaporodáshoz. Meg kell teremteni számukra a megfelelő életteret (úszóteret). Általánosságban, főleg a halak esetében, 1 liter vízre kell számolni 1 cm halat (én bruttó 25 literben tartok 10 db 2-2.5cm-es halat). De nagyon fontos, hogy a hal kifejlett és nem a pillanatnyi méretével kell számolni. Fontos szempont lehet még, hogy az adott hal „magányos farkas” típus-e, vagy kizárólag rajban érzi jól magát. Egyébként az apróbb termetű halakra jellemző, hogy megfelelő biztonságérzetüket csak is csapatban kapják meg, így ebből jól következik, hogy nem szerencsés nagyon a fajokat keverni, inkább válasszunk ki egyet és abból több egyedet tartsunk együtt (6+). 
Folytatás itt: http://levinen.blogspot.com/2010/04/nano-akvakerteszet-levinen-modra-3.html
 
 
 
 
 
 

37. blogbejegyzés
Eheim Classic - Az örök klasszikus

 
A tesztek írását egy olyan szűrővel, szűrő családdal kezdeném, mely valójában nem egy újdonság, inkább egy élő legenda. A megjelenése óta még mindig nagy sikernek örvend a világon, de ugyanakkor sokszor osztja a fogyasztók véleményét, legalábbis idehaza. Az elkövetkező sorokban az Eheim Classic szűrőkről szeretnék írni, bemutatni azoknak, akik még nem ismerik, illetve meg szeretném osztani a vele/velük kapcsolatos tapasztalataimat. Már két mérethez is volt szerencsém, egy 2217 és egy 2211-hez. Mind a kettőt évekig használtam, így egy kicsit hosszabb távon is megfigyelhettem a működésüket, előnyeiket, esetleges hátrányaikat.
 
Aki már fogott kezébe Eheim terméket, az jól tudja, hogy a legjobb minőségű műanyagokból készülnek, melyet a küllemük rögtön elárul. (A minőségi anyagok jelentősége inkább hosszútávon jelentkezik, elsősorban az elöregedés szempontjából.)
 
A szűrőt nagyjából két nagy egységre oszthatjuk. Van a fejrész, gyakorlatilag ez a szűrő lelke, a legértékesebb része. Ebben található a forgó rész (rotor), melyet egy mágneses tér hoz mozgásba úgy, hogy egy műanyag fal elválasztja a motor tekercsétől, ezzel biztosítva a tökéletes vízbiztosságot. (Eheim szabadalom 1962-ből.) A forgó rész áll egy kerámia tengelyből, egy ráhúzott mágnesből és egy lapátkerékből. A forgó mozgás hatására a lapátkerék elkezdi hajtani a vizet és a szűrő működésbe lép.
 
A másik főrész a szűrőház, amibe a különböző szűrőtölteteket tehetjük (mechanikai, biológiai, kémiai) tetszés szerint. Bizonyos típusoknál a házba még kosár is található, mely egy kicsit megkönnyíti a szűrőanyag kivételét, kezelését, de ennek nincs akkora jelentősége. A fejegységen található a nyomóág, a szűrőházon a szívóág. A nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. A ház legalsó pontján található szívócsonkon keresztül beáramlik a tisztítandó akváriumvíz a szerkezetbe. A víz a szűrőben felfele haladva, a különböző szűrőanyagon keresztül megtisztul, végül a fejegységen található nyomóágon keresztül távozik. Nagyjából ennyit a működési elvéről.
 
 A szűrő nagyon hálása darab, de van néhány momentum, melyeket ismerni kell a hosszú távú, megbízható működéshez.
 
A legtöbbször felvetődő hiányossága, hogy alapból nem kapunk hozzá duplacsapokat. Ezek a csapok azt a célt szolgálják, hogy viszonylag egyszerűen és gyorsan, elázás nélkül tudjuk a szűrőt tisztítani, ha az már elkoszolódott. Ne keljen a merev csöveket, esőztetőt is kiszedni az akváriumból minden alkalommal. Ezt a négy csapot, azaz a két duplacsapot, a szívó és a nyomóág csövébe kell beiktatni. Ezek után már kényelmesen le lehet választani a szűrőnket a csövezés többi részéről és mehet a tisztítás. Annak idején ezek a duplacsapok nem léteztek, így értelem szerűen nem voltak a csomagban. Manapság is lehet kapni a szűrőket „fapadosan”, azaz csapok és szűrőtöltet nélkül, ez a lehető legolcsóbb verzió, de „tuningolt” csomagokat is lehet vásárolni, ahol már ezek a hiányzó dolgok is benne vannak. Ez az egység csomag azért jobb árban van, mintha külön vennénk meg a kiegészítőket. Bár az évek során bebizonyosodott, hogy ezekre a részekre nagy szükség van, de a hagyományokat őrizve az Eheim a mai napig árulja az szerényebb kivitelt. Azért ezt a magyarázatot meghallgatnám Gunther Eheim bácsitól, hogy csapok nélkül hogy lehet szárazon megúszni a takarítást. Bár ha jobban belegondolok, ha minden a fürdőszobában lenne, a fröcskölés nem is lenne akkora probléma. Ezek tudatában mindenkinek azt ajánlom, hogy figyeljen a vásárláskor, melyik szettet választja.
 
A másik felmerülő tényező, amit hátrányára szoktak írni, az a légtelenítés hiányossága. A mai szűrőkön szinte minden estben megtalálhatóak a légtelenítő gombok, különböző megoldások a levegő „kizavarására”. A Classic-on ilyen nincs, de megfelelő technikát használatával erre nincs is különösebben szükség. A megoldás nagyon egyszerű. Arra kell törekedni, hogy a rendszerbe mindenhol minél több víz legyen és minél kevesebb levegő. Az akváriumból kijövő csöveknél ez nagyon egyszerűen megoldható a duplacsapokkal.
 
Állítsuk a szűrőt egy vödörbe. A szűrőre rá kell kötni a szívóoldali ágat (vízzel teli) és a csapokat rá kell nyitni. Ekkor elkezd az akváriumból hömpölyögni lefele a víz a csövön keresztül a szűrőbe. A víz pillanatok alatt elkezd kifele jönni a nyomóágon, mely az elején elég sok levegőt szállít a szűrőházból kifele (ez a hangján is látszik), majd teljesen levegőmentes lesz. Ha ezt elértük, akkor elzárjuk az erre az ágra tartozó duplacsap felét és a kifele jövő víz megáll. Ekkor rákötjük a vízzel telített nyomóág csövét a duplacsap másik felével. Minden csövet kinyitunk, bedugjuk a szűrőt a konnektorba és a szűrés kezdetét veszi. Az elején még lehetnek kisebb kerregő hangok a maradvány levegő jelenléte miatt, de ezt a mennyiséget már a szűrő ki tudja hajtani a rendszerből.
 
Többször kerül témába, hogy az Eheim alkatrészek nagyon drágák. Rögtön leszögezem, hogy az alkatrészek pótlása az esetek 95%-ban a helytelen használatból, a figyelmetlenségből, a karbantartás hiányából válik szükségessé. Sajnos tapasztalatból tudom, hogy az emberek legnagyobb része csak annyit tesz a termékkel, hogy megvásárolja, de nem olvassa el a termékre vonatkozó egyéb információkat. Ha valamiért kifizetünk viszonylag sok pénzt, akkor vigyázzunk is rá és tegyünk meg érte minél többet a hosszú távú használhatóságért! Igen, az alkatrészek nem olcsók, de a prémium márkáknál, a prémium minőségnél ez természetes. Bármilyen más területről is beszélünk, az alkatrészeknek mindig irreális az ára. Ha belegondolok, hogy egy Lexus autó mennyibe kerülne, ha alkatrészekből szeretnénk összerakni………. az Eheim a szűrők Lexusa.
 
Épp a napokban futottam bele abba a valaki által felvetett problémába, hogy nem megfelelőek az akváriumhoz való ajánlások, melyek a szűrők dobozaira vannak feltüntetve. Ez abból adódik, hogy sok évvel ezelőtt még az akvarisztikai nézetek is mások voltak, így az ajánlások is. Régen az alga nem számított egy ördögtől származó valaminek. Ma már az algamentes akváriumokra nagyobb energiát fordítanak, melynek a nagyobb mértékű szűrés is feltétele. Annak idején az akváriumok szinte csak a halakról szóltak, a növények, dekorok csak szerényen járultak hozzá az akvárium egészéhez. Ma már minden tényező egyformán fontos, mert csak így születhet egy gyönyörű összképet mutató üveg kalitka, a lakás dísze, amibe persze a halak mellett a növények is gyönyörű formájukat mutatják. Az új szűrőknél már a mai akvarisztikának megfelelő adatokat közlik, így ismételten hagyatkozhatunk az írott formára.
 
Összegezve a tényeket, a tapasztalatokat, a következő értékelést tudom adni a szűrőre. Árban nem tartozik a legolcsóbbak közé, de aki az Eheimhez ragaszkodik, ezzel a szűrővel megkapja a minőséget, a kielégítő teljesítményt, egy megbízható társat hosszútávon. Bár ha jobban belegondolok, a hasonló márkák termékeihez képest egyáltalán nem drága.
 
Tény és való, hogy néhány kényelmi dolog hiányzik, de aki a kezét is és az eszét is használja, annak nem kell ennél több, főleg ha nem akar sokat rákölteni. Amit külön kiemelnék és ez szinte minden Eheim szőrőre igaz, hogy ennél a márkánál a legkisebb a különbség a névleges és a valós teljesítmény között, és e mellet az áramfogyasztásuk is jóval kisebb, mint a konkurens termékeknek. Ez utóbbi adatot figyelembe véve, ha egy év távlatában is gondolkodunk, már kifejezetten jó vételnek számítanak.
 
Nagyon fontos, hogy ilyen alkatrész utánpótlással és szerviz háttérrel, mint az Eheim, egy cég sem rendelkezik és ez hazánkban is maximálisan biztosított. Ez így volt 20 évvel ezelőtt is és így lesz 20 év múlva is.
 
Jelen pillanatban egy 2211-em van és eldöntöttem, hogy soha nem fogok tőle megválni. Bár én egy nagyobb akváriumnál már komolyabb „vizi erőművet „ választok/választanék a palettáról, de egy nano méretnél nem tudnék jobbat elképzelni az Eheim Classic szériánál.
 
 Eredei bejegyzés, képek itt: http://levinen.blogspot.com/2011/04/eheim-classicaz-orok-klasszikus.html
 
 
 
 
 

38. blogbejegyzés
Barkács szűrő, ragasztás nélkül 10 perc alatt

Sziasztok!
 
Tudom nem újdonság a téma, de hátha segít valakinek a módszerem!
Tehát:
Kell hozzá 1 db műanyag kötődoboz (130*95*55), 2db PG 11-es tömbszelence, 1 db PG 7 -es tömbszelence
9/12 gumicső, kicsi vízpumpa(Astro500)
Szerszámok: 1 db sniccer (penge), 1 db csavarhúzó
 
Ki kell vágni a megfelelő könnyítéseket a dobozból
A lenti a Pg7-es tömbszelence a vezetéknek
A bal oldali a Pg11-es a tömbszelence 11mm-es nyílását a sniccerrel 12mm -esre "faragtam" így könnyedén átment a cső és illeszteni lehetett a pumpára
A jobb oldali ágba beletettem egy kb 2cm hosszú 1 cm vastag merev csövet és erre tettem a gumicsövet.
Vissza csavaroztam a tetőt ami pont leszorítja a pumpát így nem mozog.
Ezt a műanyagdobozt elrejtem a háttér mögé és kész.
Magára a szűrőre az az ötlet, hogy lehet kapni fele ekkora dobozt a két oldalára a Pg11-es tömbszelencét erre a gumicsövet, a dobozba meg olyan szűrőanyagot ami szimpatikus.
Előnye, a háttér mögött több ilyen kis dobozt is sorba lehet kötni más más "töltelékkel". Könnyű cserélni, tisztítani. Készítéskor nem kell ragasztani és szabdalni, útolag is kiépíthető, bár nem a háttér mögé, hanem pl egy kő alá vagy bármilyen dekoráció mehet a dobozra. Nekem a teknős napozója alá megy.
Kész is tovább tartott leírni mint elkészíteni. :-)
Remélem van akinek segít, ha kérdés, észrevétel, kritika van csak bátran. Biztos lehet még tökéletesíteni.
 
SzaPeter

39. blogbejegyzés
Őrült nap!!!!

Hát bolond egy napom volt ma. Ott kezdődött, hogy tegnap a fejembe vettem kipróbálom az Easy Carbot. Mivel láttam itt az oldalon, hogy többen is használják és gyönyörűen néznek ki a növényeik az akváriumaikban.
 
Ezért aztán lelkesen nyomtam ki reggel az órát, hogy ne csörögjön tovább. Kipattantam az ágyból, gyorsan megkajáltam, lefürödtem. Majd uszgyi a garázs, hogy autóba üljek. És már itt figyelhettem volna az előjelekre. A garázs ajtót 5 percig tartott kinyitni. Nehezen akart kinyílni a lakat, aztán meg az ajtó is mert megszívta magát vízzel és bedagadt.
Na miután útnak indultam célba vettem rögtön az állatkereskedést ami 35 Km-re van a lakhelyemtől. Igaz van közelebb is de ott úgy gondoltam, hogy nem fogok kapni. Meg ahova mentem tudtam, hogy azon kívül még 2 kereskedést találok, tehát nagyobb az esély arra, hogy venni is tudjak.
Miután megérkeztem jó kedvel és lelkesen bemegyek a boltba az eladó pedig köszönés után megkérdezi „ Segíthetek?”. Mondom neki mit szeretnék, erre azt a választ kapom, hogy mi csak Serat forgalmazunk. Na bum neki. Mondom magamnak sebaj van még 2 másik kereskedés csak lesz valamelyikbe. De azért még szétnézek az üzletben mert dekor követ is akarok venni, hogy bujkálót készítsek belőle. Persze az sem volt. Na akkor irány másik üzlet.
És vajon kitaláljátok, hogy a másik két üzletben mit mondtak? Persze, hogy ők is csak azt a márkát forgalmazzák. Mondom ez tök jó. Ugyanis ilyen folyadékot az a márka nem gyárt. Helyette próbáltak rámtukmálni co2 tablettát. Szépen udvariasan hárítottam az ajánlatott mert a tablettával sokra nem mennék szerintem reaktor nélkül.
A dekor kőről már nem is beszélve. Egy darab igazi követ nem láttam a boltokban, kivéve a talaj kavicsot. De még azok közt is rengeteg volt a színes. Plusz tele volt mindkét üzlet műkövekkel és mindenféle giccsekkel. Koponya, hajó stb….
Na akkor már kezdtem megtörni. Irány a lakóhelyemhez közelebbi üzlet. És vajon milyen márkát forgalmaznak ott is?
Igen azt.
Levezettem majd 70 Km-ert a semmiért. Akkor gondoltam veszteni valóm nincs megkérdem dekor kő van-e. Igen de sajnos kifogytunk már csak kettő van. Na mondom magamban rendben akkor már ha törik ha szakad megveszem később majd veszek hozzá még a bujkálóhoz. Ha már megjártam a poklot. Haza érkezvén vettem csak észre a követ miután megfigyeltem jobban. Az egyik kövön valami fehér anyag van. Szerintem valami ragasztó. Na fajin, ezek a kövek valószínűleg már használva voltak az üzletben. A ragasztót meg majd vakarhatom le és fogalmam sincs, hogy meddig forraljam a követ, hogy fertőtlenítve legyen.
Képet a kőről rakok fel.
Akkor eszembe jutott, hogy volt még egy kereskedés a közelbe csak az ellenkező irányba kell menni. Na irány az autó és már száguldok is falun 50-nel. Persze ugyan úgy jártam mint a többi üzletben. Se Easy Carbo se dekor kő. De itt legalább felderültem. Régebben ez volt az egyik törzshelyem de aztán leromlott az üzlet minősége. Most meg ámultam bámultam. A hely új életre kelt nem egészen 2 év alatt. Se döglött ha se piszkos aksik. És újra van választék halak terén.
 
Úgyhogy tanulságos volt a mai nap a számomra. Mifelénk az már biztos, hogy a Sera monopol helyzetben van. Ismerős sem bírt találni olyan márkájú vízlágyítót mint szeretett volna. De még beszerezni sem hajlandók az üzletek, gondolom azért mert szerződésben állnak a márkával.Én meg elautóztam 1500 Ft-ot a semmiért.
 
 

40. blogbejegyzés
Így kezdtem - 2005-ben írtam

Ezt a rövidke összefoglalót még 2005 tavaszán írtam. (Hát mostani fejjel elolvasva sok butaságot csináltam (persze a pénztelenség okán)
Az akváriumot 2004. novemberében üzemeltem be.
Eleinte teljesen új akváriumot szerettem volna, de az árak olyanok mint az autóknál, használtan jóval olcsóbb. Szóval internetes hirdetések között találtam számomra megfelelőt.
Felhívtam a tulajt, és felkerestem, éppen szedte szét az aksit, így volt szerencsém összerakva látni, és a technika bontását és tisztítását is szakértőtől leshettem el.
Az általa kínált akciós csomag: 162 l-es (90x40x45) aksi, egy külső szűrő szűrőanyagokkal ( +szivacs, +vatta), 200W automata vízmelegítő, homok, "vasfa", vízkezelő, kövek, 1-2 növény, és egy háztartási neon-foglalatban egy Arcadia fénycső.
 
A vásárlást követő nap összeraktam az aksit egy-két növénnyel, de az automata világítás még nem üzemelt. Hétvégén felügyelet nélkül maradt az aksi, és 3 nap múlva az algásodás szemléltető bemutatására volt alkalmas az aksi.
 
A kisebb fajta takarítás után, szépen nézett ki, így már halak is kerülhettek a mini világba. Elsődleges szempont volt az alga evő faj (anci, ajmonéri) és a xifó. - még szerencse, hogy nem volt nagy feladatuk.
 
Idővel még egy-két növényt vásároltam szóval 11 növénnyel beindult az aksi (A Hygrophila corymbosa "Stricta" és az egyik Echinodorus bleheri a bolti műanyag cseréppel együtt került az aksiba, amit a dekoráció eltakart). A víz az szemre mindig tiszta volt (csak csapvíz). A Vallisneria az már hamar megadta magát (és a későbbi próbálkozások sem jöttek be). Egy-két hét eltelte után a növények szépen lassan elkezdtek hajtani a (microsorum az nem igazán).
 
A páncélos harcsák sajnos 2 hétnél többet nem bírtak.
Jött a karácsonyi rokon látogatás és néhány napra felügyelet nélkül maradt az aksi, de semmi gáz nem történt.
 
Az ajándékok mellett megleptem magam egy aksi állvánnyal is, így január elején teljesen szétszedtem az aksit (víz egy részét megmentettem) és az új helyén összeraktam. De ekkor már megszüntettem a "cserepes" növényezést. Ezt követően és még a mai nap (ezt 2005-ben írtam) is a Hygrophila corymbosa "Stricta" szenved, az alsó leveleit lehullajtja, de hoz új hajtásokat a tetején. Vettem egy új növényt, és az is.
Mindezek után vettem még egy 18 W-os Osram Fluora csövet, de csak keveset segített a helyzeten.
 
Február eleje óta a lámpakapcsoló automatikára van kötve az Arcadia cső, míg az Osram fénycsövet manuálisan kell csatlakoztatni . De mindegyik cső kb 10-12 órát megy.
Az aksi tetejét is elkészítettem idővel. A tető bútorlapból készül. Rajzolás, tervezés, lapszabászatban levágták az elemeket. Hazavittem. Összecsavaroztam, frakcionált tető lett, vízmentes fénycső foglalatokkal, a csövek előtétjeit nem a tetőbe tettem. Szóval kevés pénzből látványos tető készült.
 
Na minden ment a maga módján, mindenki jól érezte magát az aksiban. A xifó család 6 utóddal gyarapodott, a többiről Darvin gondoskodott. A nővények éldegéltek. Egyszer csak egyik napról a másikra az Aponogeton boivinianus és a Cryptocoryne Wendtii növények levelei elkezdtek szétmállani. Színük sötétebb lett és teljesen szétmállottak. (A gyökereiken semmi elváltozás nem volt, szépek egészségesek voltak.) A Fórumokon azt mondták, hogy hírtelen változott a fény vagy a keménység, na ez nem igaz.
Na mindegy, ez bukó volt.
 
Tápozáson is változtattam 
TÁPOLDAT
A folyamatos 70 Ft-os Neptun növényi tápozásról és néha a Sera tápról áttértem a saját keverékes megoldásra.
A Sears-Conlin növényi tápsó alapján vegyítettem a saját tápszert.
Damisol termékekről van szó. 300 ml elkészítéséhez, melynél a hiányzó részt vízzel pótoltam.
 
Elem S-C tápsóban Mennyiség a tápszerből Saját tápsóban
Vas (fe) 0,63g 4ml / Damisol Szőlő 0,04g
Bór (b) 0,12g 6ml / Damisol Bór 0,12g
Mangán (Mn) 0,18g 4ml / Damisol Mangán 0,2g
Cink (zn) 0,036g 4ml / Damisol Szőlő 0,04g
Réz (Cu) 0,009g 4ml / Damisol Szőlő 0,0132g
Nitrogén 0,83g 100ml / Damisol Kálium 1,2g
Kálium (K) 8,6g 100ml / Damisol Kálium 4g
Magnézium 3,27g 4ml / Damisol Szőlő 0,04g
 
  
A számolás kedvéért még néhány adat.
 
Damisol szőlő:
Vas 10g /1000 ml
Magnézium 10g /1000 ml
Cink 10g /1000 ml
Réz 3,3g /1000 ml
  
Damisol Kálium
Kálium 40g / 1000ml
Nitrogén 12g / 1000ml
  
Damisol Bór
Bór 20g / 1000ml
  
Damisol Mangán
Mangán 50g / 1000ml
  
2-3 naponta 3 ml kerül az aksiba, a tápszerből. Az Ozelot teljesen belendült, heti 2 új levél.
 
A bizonytalanság kicsit nyugtalanított, emiatt beszereztem JBL ill. Neptun tesztereket. eredmény: Nitrát(NO3) kb 40, Nitrit (NO2) 0, keménység 22, változó keménység 15, pH 7,5-8,0. Na a Nitrát miatt gyórsan beszereztem egy kis SZAT-ot és a belső szűrőbe tettem. Azóta a Nitrát kb 20 körüli. A vízcserék alkalmával állott vizet, forralt vizet használtam felesben csapvízzel 15-20 % vízcserekor, de az eredmény minimális. Ekkor jött az ötlet, ásványvíz és a növényeknek is oly kedvelt CO2 reaktor elkészítése. A növényeknek jót tett, de a víz paraméterei nem igazán változtak. (Ez az én szerencsém?) A következő vízcsere már eredményes volt ioncserélt víz, néhány csepp HCL és minden olyan, mint amelyet szeretnék ph=7,5 keménység=10-15.
Ez nem megoldás, csak tünet kezelés
 

41. blogbejegyzés
Második felvonás

Sziasztok!
 
 
Azt már írtam, hogy a 80 literes akváriumot ajándékba kaptuk. Az elhelyezés kissé problémás volt, mivel galérián lakom, és elég szűkös a hely, meg sötét is, ezért úgy döntöttünk, hogy a földre kerül az ablak mellé. Kellet egy egyenes felület, amire rá tudjuk tenni; ez egy 800*400*30 mm-es bútorlap ill. egy réteg polifoam lett.
 
 
 
Aljzatnak két féle homokot választottunk, egy nagyon finom és egy nagyobb szemcséjűt. Sajnos a finomabb meszesnek bizonyult ezért egy hétvégét ecetben kellet áztatni mire jó lett (ebből a fajtából sem veszek soha többet ). A másik fajta homok nem pezsgett ecet hatására, ezért az alapos átmosás után rögtön mehetett az akváriumba. Az aljazat vastagság kb. 3-4 cm vastagságúra sikeredett. Dekorációnak még egy-két marék gyöngykavicsot szórtunk be. Nagyobb köveket a Duna partról szereztük be, persze alaposan átsikáltuk és fertőtlenítettük, kiforraltuk őket.
 
Mivel az ismerősünk akitől az akváriumot kaptuk egy "jó helyen" dolgozik, a belső szűrőt és a termosztátos fűtőt megkaptuk nagyker áron. Növényeket és egy kisebb vasfát, gömbmohát is még a legelején kedvezményesen megkaptuk
 
Ezután jött az akvárium feltöltése, 10-15 cm magasan feltöltöttük vízzel, elrendeztük a nagyobb köveket és a vasfát. A növények egy részét szabad gyökérrel, egy részét, amiről nem tudtuk lefejteni a kőzetgyapotot a kis kosárral együtt ültettek be. Az anubiasokat meg rákötöztük a vasfára (azóta szépen rágyökeresedtek, az egyik még virágzik is). Majd feltöltöttük teljesen vízzel, bekapcsoltuk a technikát (fűtés, világítás, szűrés). Először fura volt aludni a búgás mellet, de azóta már megszoktuk Rá másfél hétre bele is kerültek az első lakók, de erről majd még a későbbiekben. A helyválasztás nagyon szerencsés volt, mert így esténként, elalvás előtt az ágyból tudjuk nézni Őket.
 
A világítás és az időkapcsolást is megoldottuk (de erről majd még később és részletesebben...)
 
 
 
Remélem nem untattam senkit az írásommal! Köszönöm a hozzászólásokat!
 
Üdv. mindenkinek!
Thor2
 


42. blogbejegyzés
02. Dekor

A dél-amerikai sügérekhez jobban passzol a fekete aljzat, mert kiemeli a színüket. Egy-két aljzatlakó pedig a fehér aprószemű kavicsot favorizálja, így fekete és fehér apróbb kavicsot választottam.
A dekorkövek kiválasztása hosszabb időbe telt. Ahogy elmélyülsz egy-egy témában, azonnal más szemmel nézed a világot. Így kitárult nálam is a kövek világa. Volt ajándékkövem és horvátországi vörös-csíkos kavicsom, amiket be is raktam első körben.
Majd találtam gyönyörű lyukacsos mészkövet egy díszkert kereskedésben és megjelent az első probléma, miszerint tévesen úgy tudtam, hogy a sügérek bírják a kemény vizet, de kiderült, hogy csak az afrikai sügérek bírják. Több helyről jött az az infó, hogy nem szeretik az amerikaiak a kemény vizet, de a neten egyes halas oldalak leírásából kiderül az is, hogy elvileg bírják. Nem próbáltam ki..
Tovább keresgettem és beszereztem lyukacsos homokkövet, ami nekem nagyon tetszett, de a halak nem nagyon használták ki. A sügérekről tudni lehet, hogy barlangokba ikráznak, így búvóhelyekre szükség van.Úgy tűnt mégis, hogy nekem jobban tetszik, mint nekik. Szép volt, de tovább keresgettem, rendezgettem.
 
Búvóhelynek ajánlják a félbevágott kókuszdiót, a kisebb virágcserepet, de ez utóbbi nekem nem tetszik... nem igazán biotóp :) Vettem kókuszt, kettévágtam, megittam, megettem, most pedig 3 db félbevágott van a halváriumomban. Szereztem lyukacsos lávakövet is, no és fát...
 
Először is kezdtem a biotóp anyagokkal, azaz pl. az amazonaszi folyók aljzatával. A gyökereken kívül a lehulló falevél uralja az aljzatot. Falevél nálam felejtős, de a gyökérre rákattantam. Találtam két szép vörös tőzeglápgyökeret, amiken jávai mohát próbáltam gyökereztetni - a homokköveken is - de nem jártam sikerrel. Bebarnultak. Az okát nem tudom. Jelenleg maradt egy pár szál itt-ott, melyek megkapaszkodtak és akár még terjeszkedhetnek is. Kiderül.
 
A Mopani-fa (vasfa) alap volt, mert az általa kibocsátott csersav kedvelt a sügérek körében. Kissé színezi a vizet, de ettől még szebb az aksi. A mangrove gyönyörű, és a belső járatai miatt jelen pillanatban a tarisznyarákok kedvenc búvóhelye lett.
 
Jelenleg 1 db lávakő van bent, 3 db kb. 20 cm-es vasfa, egy cca. 40 cm-es mangrove, 3 fél kókuszdió és a két nagy vörös tőzeglápgyökér (vörösfa).
 
Háttérnek egy 3D-s kulisszafalat választottam, mert igényes, szép, és pl. a tarisznyarák, ha levegőzni támad kedve (általában vedleni jár fel), akkor ezen fel tud kapaszkodni. A garnélák is kedvelik.
Bár nagyon szép tud lenni egy kép is a háttérben, de esztétikailag összehasonlíthatatlan.
 
halvárium > http://halvarium.blogspot.com/2010/12/12-dekor.html
 
 

43. blogbejegyzés
Az ikrázó fogaspontyokról

Azért írom meg ezt a blogot mert sok téves információ terjeng, téves hitet hallok. Sokan félnek tartani őket.
Mielőtt tartunk egy halat fontos a szakkönyvekben utána nézni a dolgoknak, de a saját tapasztalat a legfontosabb. Ezért megosztom veletek az enyémeket.
Legsimertebb fajai:
Aphyosemion gardneri, australe, scheeli, striatum, sjoestedti.
Sokan azért félnek, mert azt halják, hogy nehéz a tartásuk, igényesek, érzékenyek, és ennek fejében csak 2-3 hónapig élnek. De ez nem igaz!
A természetes élőhelyük Afrika. Itt kisebb tavakban pocsolyákban élnek, és a természetben tényleg csak 2-3 hónapig, mert erre a vidékra jellemző éghajlat ezt engedi. 2 évszak váltakozása figyelhető meg, a száraz és az esős évszaké. A szülők leteszik az ikrákat az iszapba, és mikor jön a száraz évszak, a pocsolya kiszárad, a szülők elpusztulnak, és néhány hónap múlva, az esős évszak érkezésekor a gödrök újra megtelnek vízzel és az ikrák 7 nap múlva kikelnek, és azonnal esznek. Hihetetlenül gyorsan nőnek, hisz kevés idejük van.
De az akváriumban akár 2-3 évig is elélnek. Fontos, hogy a medence hasonlítson az eredeti élőhelyükre.
Tartásuk nagyon egyszerű, hisz igénytelen halakról van szó.
Azt mondják, és írják a könyvek, hogy 6-7 pH-t, savanyú és lágy vizet igényelnek. A víz savanyítását, tőzegen átszűréssel végezhetjük. A tőzeget forraljuk ki, a lesüllyedő darabokat tegyük a medencébe, így akár még dekoráció, vagy aljzat is lehet. Vagy egyszerüen harisnyába téve belógathatjuk a vízbe. Ded a legegyszerűbb megoldás ha tőzegkivonatot csepegtetünk a vízbe, így azt nem szennyezzük, és nem lehet elrontani. Vagy tehetünk bele vasfát, ami elején festi a vizet, és a halaknak olyan érzése lesz mintha savanyú lenne a víz. És persze bujkálónak, és dekorációnak is tökéletes. Egyéni tapasztalatom, hogy a vízre is teljesen igénytelenek, én kemény vízben tartom őket (csapvíz), vasfával, de a sima vízben is elvannak. A vízhőfokra is igénytelenek, sőt a hidegebb vizet szeretik, nem kell fűtés, elég a szobahőmérséklet.
Az akváriumba sok növényt tegyünk, mert nagyon igénylik, abban bújkálnak. Legjobbak erre a célra a hínárfélék, gyorsan npnek, jó nekik a hideg víz, és igénytelenek. Javaslom az úszónövényt is, mert az adja a kellő árnyékot a halaknak, de nem muszály.
Alapvetően sötét aljzatot használjunk. Az akvárium mindig legyen lefedve, mert ugrálnak, előszeretettel ugranak ki. A szivacsszűrő bőven elég, világítás se kell komoly, és ne is világítsunk sokat, max. este, elég a nappali fény, mert alapvetően éjszakai halak, világosban elbújnak, mozdulatlanok, de ha sötétebb van akkor aztán élénkek.
Társasakváriumba tehetőek, de nem nagyon javaslom, mert előszeretettel csíokedik meg a másik halat, vagy megkergetik. Azt mondják a legverekedősebb a gardneri, de nálam soha nem verekednek, verekedtek, de ha valaki enm bízik benna akkor vegyen scheeli-t mert szinte ugyan úgy néz ki, csak békésebb.
A hímek tarkák, a nőstények sokkal színtelenebbek. Tartásuknál tehetjunk egybe több fajt, de javasolt fajonként 1 hím több nőstény. Én 1 párt tartok mindegyikből, nincs velük gond. Arra kell csak figyelni, ha a hím hajtja a nőstényt, akkor azt vegyük ki egy 5-10 literes akváriumba pár napra, hogy beikrásodhasson. Sjoestedti-t csak akkor tartsunk ha elég nagy a medence, mert menő 13cm-re, míg a többi faj csak 6-7 cm-re.
Sokan azért sem tartják, mert ragadozók, és azt mondják hogy csak élő eleséget esznek, és azt nem tudják mindgi biztosítani, Igaz hogy előszeretettel fogyasztják, de rászoktathatók száraz tápra is. Én lemezes táppal etetem őket.
Tenyésztésük is egyszerű, azt mondják az ikrát tegyük nedves tőzegbe 1-2 hónapra majd vízbe, és kikelnek a kishalak, de bőven elég kivenni, és áttenni egy akváriumba, ahol 2 hét alatt kikelnek, és azonnal úsznak, és esznek az ivadékok.
Remélem sok hasznos tanácsot adtam mindenkinek, és egyre többen tartanak majd ilyen halakat. Magyarországon ritkák, de nagyobb kereskedésekben vehetők, vagy rendelhetők, börzéken, és több akvarista.hu tenyésztő is foglalkozik velük. Igénytelen halak, és a kis törődést nagyon meghálálják.
 

44. blogbejegyzés
Vörös kígyófejű hal - Channa micropeltes

Vörös kígyófejű hal tartása

 
 
 
Körülbelül egy hete szereztem be 3db Vörös kígyófejű halat! Most körülbelül 5-6cmesek, nagyon gyorsan nőnek a gyors anyagcseréjük miatt, napról-napra szemmel látható a növekedésűk. Nagyon jó étvágyúak mohón falják a vörösszúnyogot és a tubifexet! Élő halat nem szeretnék nekik a későbbiekbe se adni, mert nehéz és drága lenne a táplálásuk, inkább fagyasztott hallal fogom őket megkínálni, ha kicsit nagyobbak lesznek. Most egy kb. 70l-es akváriumba helyeztem el őket. Sima csapvízzel töltöttem fel az akváriumot, a vízfok kb. 26C, erről egy termosztátos fűtő gondoskodik! Kaptak még egy nagyobb teljesítményű belső szűrőt és egy levegőztetőt! Aljzatnak kvarchomokot tettem, dekoráció egy nagyobb vasfa (már semennyire nem színészi a vizet) és pár növény, amik köre lettek rákötözve. Mivel nagyra növő fajok (70-100cm-t is olvastam) ezért valószínű csak pár hónapig gyönyörködök bennük, ahogy kezdik kinőni a helyet úgy túl is adok rajtuk!
 
Sziasztok.
Üdv,
Kristóf
 
 
 
 

45. blogbejegyzés
Előre csak előre, lássuk mi lesz belőle.

Helló mindenki!
Az előző blogomban leírtam mindent amit tudni kell a múltamról.
 
Most haladok tovább és leírom, hogy hogy állok most.
 
Nem rég volt egy nagy reform a nano akvárium berendezésével kapcsolatban.
Meguntam az eddigi elrendezést, mert ronda és káros volt. Elegem lett az állandóan vízköves peremből, a vizes szekrényből az elázott poszterből és a magas nitrit/nitrát szintből.
Az akvárium csak szenvedés volt, ahelyett hogy hobbi lett volna.
Még most leírom hogy van pár elég nagy hülyeség, ami miatt jó volna ha nem adnátok 24db  1 csillagot
(fórumba rámszáltak és szinte minden hozzászólásomon ez volt)
Mivel fiatalon kezdtem e hobbit szinte mindent rosszul csináltam.
Tudom hogy 100 literrel a legkönyebb bánni én mégis nano-val kezdtem, sőt a mai napig is csak az van.
 
Régen kaptam egy 37 literes üveg aksit, műnövénnyel halakkal, szivacsszűrővel.
Parasztgyerek lévén kankós nagy kavicsokkal oldottam meg az aljzat kérdést, dekornak műgyanta krokit és műanyag gazokkal "szépítettem"
 
 
 jobb képet nem is akarok felrakni mert úgy is megköveztek érte.
 
Igaz ezért is...
 
Szóval regisztráltam erre az oldalra és megvilágosodtam
Karácsonyra kaptam egy kicsit kisebb de esztétikusabb nano-t
35l    kb 31-32 liter víz lehet benne.
a fenti képen látható halakat szinte mind elvitte a darakórral egybekötött úszórothadás.
 
Így később kezhettem mindent 0-ról...
Először ezt is úgy rendeztem mint a régit
Hááát, nem is írok róla semmit...
Ez a ti dolgotok
 
 
 
                              
 Elázott poszter,    vízköves hátlap...
 
 
Kicseréltem az egészet úgy volt rossz ahogy volt.
Tényleg csak baj volt vele...
Első lépés volt az ágyugolyó méretű kavicsok kicserélése és az üvegkavicsok bentlétének megszüntetése.
 
 
Lehet nem látszik a külömbség de a nagy kövek közt kicsi van.
Jobb lett de semmiképp nem jó.
 
ezután jött a műgyantakroki megnyúzása és táskának való összevarrása...
Dekor híján vettem egy nekem megfelelő árú red moor fát, és egy kollégától jávai mohát meg ricciát.
 
 
 
szépen rákötöttem a követ hogy lenntmaradjon és az egyik ágára egy kis mohát, "hátha" alapon.
 
Én ezzel  befejezettnek láttam a dolgot, végül is csak növény hiányzik, majd lesz...
 
Persze az egyik fórumtárs nem hagyta szó nélkül, azt mondta:
Még úgy is átrendezed, én is ha tehetném minden nap átrendezném.
 
Igaza volt, ez se valami jó összaeállítás, holnap megyek aljzatot venni, bazaltzúzalék formájában...
eredetileg jbl manado-t terveztem de árban nem engedhetem meg magamnak.
 
tervezek egy atman at-f 301 bejső szűrőt mert keringés= 0 állandóan algás a frontüveg.
Terveim közt volt egy házi külső szűrő, de nem akarok még több helyet elvenni, az amúgy is zsúfolt helységből. A másik pedig, hogy nincs semmi technikám ahhoz hogy építsek egyet.
Persze a lustaság is közre játszik...
A növény kérdés talán megoldódik, legalább is jó volna.
 
 
Ami a halakat illeti 2 galaxy dánió van benne meg 2 anci és egy árva guppi.
 
Tudom,tudom a ancinak kicsi a hely...
Szerintem addig nincs gond míg kicsik.
 
A galaxy-k pedig rajhalak.
Nyugodjatok meg lesz több is.
A megfigyelésre épül a tudomány...
 
Okosságokat, tippeket írhattok pü-be, bármilyen tanácsot szivesen fogadok
Amint előrébb haladok írom tovább...
üdv.:Doktor Nigger

46. blogbejegyzés
Elkészült a 180 literes Dél-amerikai sügeres akvárium

 Üdvözlök minden kedves ide tévedt és szándékosan ide látogató olvasot.
 
Blogbejegyszésom néhol mutathat hasonloságot más ilyen jellegü, témáju bejegyzéssel, a történések sorrendjét tekintve. (mert ugy-e nem mindegy a sorrend. Egyszer a talaj s utánna a víz...)De biztosithatom a kedves olvasot, hogy ez csupán a véletlen műve.
 
De kezdjük az elején (a félreértések elkerülése végett...)
 
Az akvárium beszerzése
 
Írtam levelet a mikulásnak, de nem hozta el el a várva várt akváriumot. (talán nem fért bele a zsákjába...) De sebaj, nem adtam fel ilyen könnyedén a harcot. Engem nem olyan fából faragtak. Előkaptam maroktelefonomat, és felhivtam a telefonkönyvemböl (miért telefonkönyv ? Miért nem "telefonszámkönyv" ? Hisz azzal van tele...) szoval felhivtam pár embert, akik talán tudnak segiteni problémámon. Sikerült. Estére már száradt is a ragasztó az általam rendelt akváriumon. Nem kis örömömre három nap mulva telefonáltak, hogy el lehet hozni az aksit.
 
Úton az akváriumért és haza
 
Elkaptam a slusszkulcsot, zár fordul, motor gyújt, irányjelző villog, tükörből biztosit, gáz tapos, kuplung kicsap és már közeledtem kisszobám legujabb disze felé (az akváriumrol van szó...) Közben kelett tegergetni a kormányt jobbra-balra az auto épsége érdekében, de most nem mennék bele a részletekbe.
Hamar a helyszinre értem, de amikor megláttam az akváriumot, rádöbbentem nem igazán fog beférni a verdába, mivel ez nem egy összecsukhatos tipusu akvárium. (elárulom, hogy ilyen nincs is) Azonban hála az egyetemet végzett szemüveges német autotervezöknek, az ülések dönthetöek, igy már minden gond nálkül befért az "üvegkalitka". Lecsengettem a megbeszélt k.p.-t és elindultam haza.
 
 
Üzembe helyezés. (elhelyezés, berendezés, feltöltés)
 
Kiválasztottam a helyet. Egy olyan helyet választottam ahol nem éri közvetlen napfény és nem nagy a jövés menés.
Ime az akvárium üressen.
 
 
Az akvárium mérete 100cm x 40cm x 45cm = 180 liter.
Miután kimostam az újonnan elkészült akváriumot a gyártásnál maradt esetleges piszok eltávolitása végett, jöhetett a háttér felragasztása.
 
 
Az akvárium a háttér felragasztása után.
A háttér folyométerben vásárolható, az üvegre ragasztható, mindkét oldalán található kép (persze eltérő stilusu) a túloldal holland tipusu akváriumhoz való.
Szeretném a késöbbiekben probára tenni a velem született szobrásztehetségemet és saját kiszétisü sügeres hátteret készíteni hungarocelből.
 
A talaj.
A talajt képezö homokot (inkább apró méretü 3mm-5mm átmérőjü kavicsot) a kis városunkat átszelö folyocskából szedtem. (neve, mert van neki, Nagyküküllő.) Alapos és hosszan tartó mosás következett. Töltsünk meg egy 10 litres vedret félig a talajnak szánt anyaggal és addig mossuk eröss vizsugárral, ameddig a rajta levő víz kristálytiszta nem lesz. (közbe ne felejtsünk el belekavarni, hogy a teljes mennyiség mosodjon át ne csak a tetején levő 5-10 cm talaj)
Utánna helyezzük az akváriumba és tetszés szerint egyengessük el. (lehetöleg elöl kevesebbet, hátul többet tegyünk a nagyobb térhatás elérése érdekében)
Az akvárium a homokkal.
 
Ha ezzel idáig megvagyunk jöhet a többi Dekorácios elem. Gyökerek, ágak, kövek és egyebek. Az egyebek alatt értem a műgyantábol készült különböző tárgyakat. Elsülyedt tengeralattjáró, hajó, lezuhant világháborus repülő, kincses ládikó, buvár stb. Én nem használtam ilyensmit, mert giccsesnek tartom. (ez csak a magánvéleményem) elsősorban nekünk kell tetszedjen az akvárium és nem másnak... Ha persze nem megrendelésre készül. Ilyenkor a megrendelö a "diktátor"...
Mielött belehelyezzük a gyökeret, ágat, köveket ajánlatos erös vizsugárral lemosni, hogy ami le akar jönni a gyökerekröl hadd jöjjön és ne feltöltés után uszkáljon a vizben. Az sem árt ha elötte kifözzük. Igy megsemmisülnek a káros baktériumok (persze a jó fiuknak is löttek)
Az akvárium a gyökerekkel.
 
A gyökereket beszerezhetjük kereskedésben vagy magunk is begyüjthetjük. Ha utobbit választjuk, fontos, hogy az általunk beszerzett darabok ne legyenek korhadtak és élösködöktől mentes legyen. Számolnunk kell azzal is, hogy nem fog egyböl a fenékre sülyedni. Ehhez szügség lesz 3-4 hét áztatásra.Használhatunk szöllő fát, vasfát, magonit.
 
Ezután jöttek a kövek. A sügeres akváriumnál (az én esetemben is) fontos, hogy minél több búvohelyet alakitsunk ki. Ebben segitségünkre lehetnek a kövek. Más halfajoknál tabunak számit a mészkő vagy mészkő tartalmu kővek, a sügerek viszont nem haragszanak meg a kicsitt keményebb vízért. A kövek mésztartalmát nagyon egyszerüen megvizsgálhatjuk. Nem kell a NASA-tol segitséget kérnünk. És Dexter titkos laboratoriumát sem kell igénybe vennünk. Dede ugy is ott lenne és nem hagyná, hogy nyugodtan dolgozzunk. Szoval. Öntsünk pár csepp ecetet a kőre és ha pezseg akkor bizony meszet tartalmaz.
 
Az akvárium gyökerekkel, kővekkel
 
Ezután jöhetnek a növények. Ha sügeres akváriumot készitünk figyelnünk kell a növények kiválasztásánál. A sügereknek nincs szügségüg a növényekre. Felfalják öket. Az anubiás félék jó választás lehet ilyen esetben. Általában nem kezdik ki a levelek vastagsága miatt. Én tündérhinárt és átokhinárt ültettem be, latin nevét nem irom. Ez ellentmond elöző állitásomnak, de azért esett ezekre a választás, mert másik akváriumomban (nem sügeres) "tonnaszámra" nő. Igy hát beraktam és jóétvágyat kivántam.
Az akvárium a gyökerekkel, kövekkel,növenyekkel
 
 
 
Mostmár nagyjábol végeztünk a dekorácioval. Most jöhet a technika. Szürő(k), hőmérő, levegőztető berendezés, algakaparó, vízmelegitő, vízelőkészitő vegyszerek, algairtók stb. stb.
 
Külső szürő szivó ága
 
 
Külső szürő esőztető ága
A technika
 
A technikai felszereléseket az a három nap alatt szereztem be amíg az akvárium készült.
 
A rendszerek kiválasztásánál mindig legyen az első szempont az akvárium mérete, különben problémák lehetnek a hatásfok tekintetében.
 
A hőmérő legyen inkább belső mint a külső ragasztos, mert utobbit befolyásolja a szoba/helyiség hőmérséklete is, igy pontatlanul fogja mutatni akváriumunk vízének hőmérsékletét.
 
A vízmelegitő termosztátos legyen, igy nem melegitjük túl a vízet és nyugodtan magára hagyhatjuk miután beállitottuk a kivánt hőfokot.
 
A víztisztító szürő nagyobb mint 80 literes medencénél inkább külső szürö legyen. Mivel nagyobb a szürőfelület nagyobb a hatásfok is. A külső szürő szivó és essőztető ágát úgy helyezzük el lehetőleg, hogy a körforgás a szivó ág fele sodorja a vízben uszkáló darabokat.
 
Az oxigén bejuttatásához 45 cm-es flexibilis porlasztót használtam.
Ne feledjük, hogy a levegöztető rendszer nem arra szolgál, hogy pezsgőfürdőt varázsoljon halaink otthonábol, hanem , hogy oxigént juttason az vizbe. Ezért használjunk szoritógyürűt, minek segitségével beállithatjuk a kivánt hatást.
Külső szürő és levegőpumpa (hattal)
Ezután jöhet a mindent éltető vízecske. Én essővizet használtam a medence feltőltéséhez, de ez lehet csapvíz is.
 
Lassan megtelik a medence vízzel
 
 
Még több víz
 
Ha feltöltöttük a medencét vízzel, ne rakjuk bele egyböl a lakokat. Hadjuk 3-4 napot üzemelni az akváriumot. Ez azért kell, hogy (csapvíz esetén) - tudjon távozni a klór,- álljon be a biologiai egyensúly és a viz hőmérséklete.
 
Ezután jöhetnek az általunk kiválasztott halak. Az én esetemben 62 drb Dél amerikai albinó törpe sügér, 8 drb Dél amerikai zebracsikos sügér.
 
A kereskedőnél vízzel töltött zacskoban kapjuk a halakat. Ne öntsük egyböl bele az akváriumba. Helyezzük zacskotól az akváriumba 30-45 percre a hőmérséklet kiengylitődes céljábol.
A halak elöször nem fognak ugy úszkálni mint várnánk. Ez azért van, mert meg vannak rémülve. De aggodalomra semmi ok. Pár óra eltetével megszokják új helyüket és elkezdenek úszkúni. Ekkor már etethetjük is őket.
 
Ha ez is megvan nem maradt más dolgunk mint gyönyörködni alkotásunkban.
 
Íme pár foto...
 
A fotokon látható az akvárium tető. Ez is házi gyártmány. Jómagam készitettem, de erről és a munkafolyamatról majd egy másik irásomban számolok be. 
 
 
 

47. blogbejegyzés
Microsoriumok

Szívfájdalom nélkül kimerem jelenteni, hogy a víz alatti kertészek kedvenc növényei közé tartozik a Microsorium nemzetség szebbnél szebb felhozatalának valamennyi fajtája. Miért? Az akváriumban elhelyezett dekorációs elemekre valamilyen damil segítségével könnyen rögzíthetjük őket, és az élénk zöld, szerteágazó, hosszú, vékony levelei igazán természetes hatást kölcsönöznek a medencének. Egy átlagos akváriumban növekedésük nem kimondottan gyors, viszont egy megfelelő körülmények között működtetett növényes akváriumban meglepően gyorsan hozzák az új hajtásokat. Kedvelik az erős megvilágítást, amit tereptárgyakra felkötözve könnyen meg is kaphatnak. (Erős megvilágítás esetén több, kisebb levelet hoznak, és ilyenkor több CO2-ra tartanak igényt.) A Microsorium nemzetség nem az igényességéről híres, de meghálálja a CO2-ban és tápanyagokban dús vizet. Többségük Ázsiából származik. A víz keménységére, ph értékére és a hőmérsékletére nem kényesek.
 
A következő sorokban a legismertebb Microsorium fajokról írnék pár infót.
 
Tovább: http://premier-plant.blogspot.com/2011/02/microsoriumok.html
 

48. blogbejegyzés
85 literes akváriumom átalakítása

Nem tudom, hogy emlékeztek-e egy régebbi bejegyzésemre, amiben a 85 literes akváriumomról írtam. ( http://premier-plant.blogspot.com/2009/12/az-elso-novenyes-akvariumom_11.html )
átrendezés előtt
Ezt az akváriumot egy-két napja átrendeztem.

A végleges növénylista:
 
*Fissidens fontanus (köszi Orph!:))
*Hygrophila pinnatifida
*Spiky moss (köszi Patzu!:))
*Cryptocoryne parva
*Microsorum pteropus 'Narrow'
*Eleocharis parvula
*Anubias barteri var. nana
*Bolbitis heudelotii
*Hemianthus callitrichoides ''Cuba''
*Echinodorus tenellus
*Staurogyne repens
 
A technikán nemsok változtatás történt, csak a belső szűrőt lecseréltem egy hydor koraliára, tehát:
Szűrő: Tetratec ex 600 (600lph) és egy Hydor Koralia nano vízpumpa (900lph)
CO2: 5 kg-os palack, Japán nagy diffúzor, Dazs bubiszámláló, ADA visszafolyás gátló, Aqua Medic Mágnesszelep, Papillon reduktor - nyomáscsökkentő szelep
Világítás: Dymas HI-5 armatúra (60cm)
Talajfronton történt egy kisebb változtatás, ugyanis az ADA Amazonia helyett JBL Manado-t használok.
Dekoráció: 2 red moor fa és pár seiryu kő
És jöjjenek a képek!
 
Tropica táptalaj:
tropical táptalaj
 
tropica táptalaj
 
Háló: (ez ugye azért fontos, hogy a dekorációk rendezgetése és a növények ültetése során ne keveredjen az általános talaj a növényi táptalajjal.)
háló
 
JBL Manado:
JBL Manado
 
Fákkal és folyóval:
fákkal, folyóval
 
Kövekkel és pár növénnyel:
kövekkel és pár növénnyel
 
10 percesen.
10 percesen
 
1 órásan:
1 órásan
 
További pár óra múlva:
 pár óra múlva
Nagy méretben: http://farm5.static.flickr.com/4055/4711722643_665e0f085c_o.jpg
 
Nos, akkor ez lenne a második növényes akváriumom a kezdeti időkben. A folyó a képen nagyon fehér, de igazából nem ilyen.
 
Várom a véleményeket! :)

Teljes bejegyzés: http://premier-plant.blogspot.com/2010/06/85-literes-akvariumom-atalakitasa.html
 

49. blogbejegyzés
Harcsás emlékek

 
Így kezdetem:
Én is, mint szerintem sokan mások, csak egy kicsi 25 literes akváriummal kezdtem a „pályafutásom”. Már akkor felhívta Áginéni ( a kisállat-kereskedés eladója) a figyelmem arra, hogy minden féle képen vegyek egy páncélos harcsát bele. Először nem értettem, mert csúnyák is voltak, na meg minek, ha úgy sem látom soha  :)
Ma már értem! És rá kellett jönnöm, hogy minden akvárium elengedhetetlen lakója egy harcsa vagy valamilyen olyan állat, ami „felporszívózza” a talajt. Mert ezt csinálják.
Terjeszkedtem :)
Ahogy teltek, múltak az évek egyre nagyobb akváriumom lett. Gondolom ezzel sokan így vannak. Egyre szerelmesebb lettem az akváriumok rejtelmes világába és abba, hogy ezt mind én valósíthatom meg.
Ahogy nőtt az akváriumom mérete, annál nagyobb halakat raktam bele. Akkor is így tettem, amikor harcsát választottam bele. Ekkor már magam vettem figyelembe azt, hogy mit szeretnék tartani, mivel párosítsam, mi lesz, ha megnő és stb. kérdéseket.
Egy aprócskának tűnő gond: :)
Szóval a döntésem egy hátonúszó harcsára esett. Persze, ahogy ilyenkor lenni szokott, égen-földön nem találtam. Na végre rá egy hónapra láttam egyet, de albínó volt. Elgondolkodtam. Mint, ahogy azt állítják és már tapasztaltam is, hogy egy albínó példány, független attól, hogy milyen fajta az állat, sokkal kevesebb ideig él, és fogékonyabbak a betegségekre is.
A végén rászántam magam és megvettem. Nem bántam meg. Akkor még kb. 5-7 cm-s volt, de mára már olyan 16 cm körül van. Nagyon nehéz akár egy fényképet is csinálni róla, mert igen félénk. Csak enni jön elő, azt is csak este. És, ha valaki lát egy ilyen harcsát enni, akkor érti, hogy miért mondom azt, hogy porszívó 
A lényeg az, hogy mára, a több mint 2 éves együttélésünk során nagyon megkedveltem. Viszont nagyon vigyázni kell, hogy mit zár vele össze az ember. 20db neonhalat vettem és rá egy hétre nem maradt csak 2. Akarata ellenére beszippantja őket alvás közben akkora a szája.
Már annyi mindenen átmentünk együtt:
Pl.: volt az akváriumomban egy dekoráció, amin volt egy félliteres üvegnyi lyuk. Egy ideig át is fért rajta. Amikor láttam, hogy már egy hete nem jön ki onnan és hogy csak vergődik néha, akkor benyúltam és megpróbáltam megpiszkálni. Elkeseredve láttam, hogy beszorult.
Kemény küzdelem volt őt kihúzni onnan, de sikerült. A testén minden féle foltok lettek. a hátúszója is lógott. De már aznap jól bekajált tubifexből. Nem sok idő elteltével (kb. egy hónap) semmi baja nem volt neki. Még gyönyörűbb lett, mint volt.  Azóta nem bújik be sehova, csak a növények mögött áll.
Ennyit a kedvenc harcsámról!
 

50. blogbejegyzés
A folytatás: Neocaridina heteropoda \"Red\"

 
Elérkezett az idő a folytatásra.
Szeretnék egy-két szót szólni a világszerte,de hazánkban biztossan a leggyakrabban akváriumban tartott édesvizi garnéláról a Red Cherry-ről. Általában aki belevág egy garnélás akvárium indításába ez lesz az első garnéla amivel próbálkozik. Ennek több oka is van. Magyarországon,ellentétben nyugat-európa és a távolkelettel a garnéla tartás még nem igazán terjedt el. Ezáltal a garnélák beszerzése sem egyszerű feladat. Bár remélem hamarossan felzárkózunk legalább nyugati szomszédainkhoz! Szóval a boltok garnéla választéka 0. A garnélákat leginkább egymás között szerzik be az akvaristák. Mivel a Red Cherry egy viszonylag egyszerűen tartható és szaporítható,olcsó garnéla egyértelmű,hogy a legelterjedtebb is.
 A RedCherry tartásához egy közepes méretű (30-60L) akvárium elegendő. Persze az akvárium mérete igazából a garnélák számától nagyban függ. Kezdésnek 10-20 példányt érdemes vásárolni. Így biztosak lehetünk abban,hogy lesz hím és nöstény garnélánk is.
 
Az akvárium talajának kiválasztásánál vegyük figyelembe azt a tényt,hogy kis garnéláink elég ügyessen váltogatják a színüket. Ha valami nem megfelelő számukra akkor a szép élénkpiros garnélák bestresszelnek és kifakul a színük. A világos színű talajnál is várható ez a színváltás.Ezért én a sötétebb tónusú aljzatot ajánlom. Vannak már speciálissan garnéla tartásra kifejlesztett talajok. Nem olcsó dolog de a legjobb amit kis kedvenceinknek adhatunk.
Dekorációnak gyökereket,köveket tehetünk. A növényválasztásnál figyeljünk arra,hogy garnéláinknak nem igazán megfelelő egy "szikrázó" akvárium. Jobban szeretik a félhomályt. A színeik is sokkal intenzívebbek ha nincsenek agyonvilágítva. Ezért olyan növényt válasszunk aminek a fényigénye kicsi. Én különféle mohákat és Microsoriumokat használok. Általában a gyökerekre,faágakra rákötözöm,így dekorálom a garnélák lakhelyét.Ha előkészítettük az akváriumunkat nem marad más hátra mint a víz! A Red Cherry nem igazán érzékeny a víz keménységére és a kémhatására sem pedig a hőmérsékletére. Viszont a tisztaságára mindenképpen figyeljünk! A hőmérsékletet teszteltem egy kerti hordóban. A nyári melegben a hordó alján 34C meleg volt. 30db önkéntes vállalkozott a kisérletre. Néhány hét múlva megjelentek a hordóban az apró garnélák. Ebből azt szűrtem le,hogy ha véletlenül nyáron 30C fölé megy a hőmérséklet akváriumunkban nem kell pánikba esni. A Red Cherry-t nem viseli meg. A teszt másik fele ősszel folytatódott. A hordó vize 6C-ra hűlt le. Ekkor kiürítettem a hordót és több mint 100db garnélát halásztam ki belőle! Szóval ezt a garnélát ajánlom minden kezdő és haladó akvaristának ha egy kis színt akar a halazás mellé vinni.
 Az etetés sem okozhat problémát. Ez a garnéla szinte mindent megeszik! Bármelyik haleledellel tartható de van külön garnéláknak kifejlesztett eledel is. Van olcsóbb és drágább kategória,mint minden másban a világon. De ha a drága eleséget leosztjuk arra az időre amennyi idő alatt ezek az apróságok megeszik rájövünk,hogy mégsem olyan drága. Havi szinten egy 20fős csapat a legdrágább eleségből sem eszik meg egy-két száz forintnyit! Arra viszont figyeljünk ugyanúgy mint a halaknál,hogy csak annyit adjunk enni amit rövid időn belül megesznek. A túletetés sokkal károssabb dolog mint a koplaltatás. A felhalmozódott maradék miatt megnő az akvárium nitrit/nitrát szintje ami halálos lehet a kis páncélosoknak! Kiegészítésként adható nekik még spenót,gyermekláncfű,tök,uborka,káposzta és különféle fagyasztott haleledelek.
 Ha minden a helyén,garnélák a vízben akkor nincs más dolgunk mint hátradőlni és csodállni ezeket a szép kis apróságokat.
 
  Következő post hamarossan!!!
 
  További infó: http://muller71.blogspot.com/
 

51. blogbejegyzés
Hogyan is kezdődött?!

Most hogy első akváriumom kezd összeállni ( hatalmas örömömre), úgy éreztem meg kéne osztanom a kezdeti nehézségeket, naivitásom árát.
Fontos leszögeznem hogy amikor eldöntöttem hogy halakat szeretnék egy percig sem gondoltam hogy ennyi munkát igényel.Eredetileg egy pici gömbakváriumra vágytam, hogy legyen vmi ami dísziti majd a szobámat. Erre fel apám meglepett saját, lestrapált akváriumával, ami valljuk be nem pont úgy nézett ki mint amilyet akartam. Először beletörődve sanyarú sorsomba,megköszöntem, feltöltöttük vízzel és még pár halat is kaptam bele. Mint később kiderült a helyzet rosszabb volt mint gondoltam, és a dolgot tovább tetézte hogy én se értettem hozzá.A szűrő nem működött rendesen, mondjuk mit is várhatnék egy olyan készüléktől aminek a belseje vattával van kitömködve?! Az akvárium alján ekkor  még különböző színekben pompázó díszkövek voltak pár műnövény és néhány hal.  A halak száma  sokáig nem változott, mert mindig vettem hozzá, de ezzel egyidejűleg pusztultak is rendesen. Bár így visszatekintve nem is csodálom hisz a környezet siralmas volt, és a halválasztás alapját az képezte hogy kinek melyik tetszik a legjobban. A végére már nagyon vegyesen voltak, a  harcoshaltól  a gömbmolly-ig elég sok faj megfordult nálam. Sajnos hamar szembesülnöm kellett azzal hogy valami nagyon nincs rendben. Ekkor bukkantam rá erre az oldalra és utána olvastam , hogy mi is lehet a hiba. Rájöttem hogy szinte mindent rosszul csináltam: nem vettem figyelembe, hogy egyes halak nem férnek meg egymással, azt hogy a vizet bizonyos időközönként cserélni kell, hogy a műnövények nem vmi dekoratívak. Elkezdtem mindent elölről és megtanultam, hogy ha vmi érdemlegeset szeretnék csinálni ahhoz a legfontosabb dolog a türelem. Az hogy ezt a problémát sikerült leküzdenem, és felnőnöm a feladathoz mind az itt összegyűlt akvaristáknak és tanácsaiknak köszönhetem.
Remélem továbbra is számíthatok ilyen segítségre.
Hamarosan töltök fel képeket is :)

52. blogbejegyzés
Csak erős idegzetűeknek

Na folytatom ahol múltkor abbahagytam.Egyszóval nulla költségből adott volt 16 vitorlás egy vizinövény egy 50l-es akvárium egy vasfa darab és két korall.Én már az elején soknak tartottam a 16 halat főleg miután azért megnéztem hogy egy pár vitorlásnak kell minimum 100l.
Mondtam is asszonynak hogy majd be kell cserélni a halakat mert így sok lesz és elég nekünk csak kettő vitorlás meg majd két másik amire becseréljük őket.Végül abban maradtunk hogy 4-et tartunk meg.
Elmentem aztán hogy szűrőt hálót meg kaját beszerezzek és elsefteljem a fölös 12 vitorlást.A boltban bele is ment az eladó lány hogy beveszi a 12 halat és cserébe kaptunk két kék gurámit(ezt ajánlották a vitorlás mellé) és két almacsigát meg egy adag tubifexet.Aztán vettem még vörös szúnyoglárvát meg szárított bolhát meg egy Aquael mini fan 260l/h szivacsos belső szűrőt.Annyit mondtak hozzá hogy hetente-két hetente mossam ki a szivacsot.
Ja a tubifexről azt mondták hogy hűtőben tartsam és ha naponta-két naponta cserélem rajta a vizet akkor sokáig eláll.Én még elsőre tudtam a 16 halnak enni adni belőle aztán két nap múlva megdöglött az összes tubi pedig cseréletm naponta rajtuk a vizet.
De eljött az ideje a halak kiköltöztetésének.Így kiszedtünk 12 vitorlást egy jó nagy befőttes üvegbe amit jól körbebugyuloláltam törülközővel és a kabátom latt rejtegetve a márciusi fagyok elől elvittem őket az állatkereskedésbe.Na ott utána vitorlások lead gurámik és csigák felnyalábol majd haza.
 
Bajok
 
Ezután teltek múltak a napok.A gurámik nem civakodtak a négy vitorlással senkinek semmi baja nem volt a szűrő is jól működött és hetente pucoltam a szivacsot és a teljes szűrőt is langyos csapvízzel(már tudom ezt nem szabad de akkor még tudatlan voltam).A részleges vízcseréről nem is hallottam.Aztán egyik nap barátném takarított és szépen egész nap nyitva volt az ablak és jól kihűlt a szoba.Persze ekkor még nem volt semmilyen fűtés az akváriumban meg hőmérő sem mert piszok meleg volt a szobában meg nem is tudtam mennyire kényesek a halacskák.Erre kb egy hétre döglött meg a négy vitorlásból az egyik majd pár napra rá a másik végül egy hétre rá a harmadik is megadta magát.Valószínűleg túl hideg volt nekik a víz vagy kevés.Igazából nem tudjuk máig sem mi bajuk lett.Amúgy ez várható volt mert szerintem túl sokan voltak.Én már időközben vártam mikor döglik meg a többi is mert hátha valami fertőzés volt.De csodák csodájára a többi három(1vitorlás 2 gurámi) azóta is megvan és élnek aktívak és virulnak a mostoha körülmények között.
 
Költözés után
 
Na de ne szaldok ennyire előre.Május első felében költöztün kegy új helyre és a halak is jöttek velünk.A következőképp történt.Kifogtuk őket a nagy befőttes üvegbe a vizet az akváriumból leereszt majd mindent át telepít a másik lakásba ott gyorsan a kavisc beleszór növény meg a dekoráció beletesz majd csapról vödörben vízzel feltölt és a halak csigák zutty bele.Semmi előkészítő folyadék meg víz szellőztetés meg bejáratás.Csak úgy egyszerűen.Arra azért figyeltünk hogy ne hideg vizet kapjanka hanem langyosabbat.Illetve hogy az akváriumot az alágk meg a huzat miatt ne az ablak alá tegyük de ne is a legsötétebb zugba.Ekkor amúgy még külön világítás nem volt mert a kolesz szoba elég napos volt és elég sok fényt kapott az akvárium.A lakás is elég napos nyáron és mivel nyár elején költöztünk.Egész nyáron lényegében nem is volt gond semmivel a halak meg voltak elég jól bírták azt hogy havonta egyszer befőttes üveg ők ki majd teljes víz lecserél és ők vissza.Aztán valamikor augusztus elején lett a vasfa kivéve a vízből(gipsz vagy műgyanta fa utánzatra cserélve) mert mindig megsárgította a vizet és utánna úgy nézett ki elég a másfél-két havi teljes vízcsere.Na de lényeg a lényeg hogy igazából jelen napig egyik halnak sem volt semmi baja(legalábbis észrevehető) nem is algásodott a víz egyszóval minden rendben ment.Szept első felében vettem fűtőt is a vízbe mert akkor már kezdett hideg lenn ia lakásban és nem akartam hogy kifagyjanak a halak illetev ugyanakkor vetem hirtelen felindulásból egy adag sera aquatan vízelőkészítő és klór megkötőt hátha így nem olyan durva a vízcsere.illetve ugyanekkor vettünk egy másik növényt is az akváriumba hogy ne legyen túl kopár az akvárium hozzá még 2kg kavicsot hogy legyne mibe beleágyazni és növény talajba dugható tápot.
Majd egy mivel egyre rövidebbek lettek a nappalok és az új növény kedzet barnulni felszereletem a falra egy kis olvasó lámpát egy 9 vagy 11 (?) w-os izzóval illetve egy időzítővel hogy reggel 8tól este 6ig fényben legyenek.A lámpa és a táptalaj megtette a hátását és a növények teljesen megtáltosodtak.A halak meg élvezték a növényeket mert csak enni jöttek elő közülük:)!
 
Na lényegében most valahol itt tartok az akváriummal és innetől az itt olvasottak alapján próbálom majd fejleszgetni és egyre szebbé és jobbá tenni.
 
Első lépésként tegnap vettem sera féle(hogy mi a pontos neve azt nem tudom) lemezes négyféle vitaminos tápot.
Illetve tegnap cseréltem most már csak részlegesen vizet kb 30% és előtte a csere vizet egy nípig hagytam állni és tettem bele vízelőkészítőt is.Viszont a furcsa az hogy így meg úgyanúgy tea sárga maradt a víz.Ezért tartottam én jobb ötletnek a teljes scerét mert utánna egy ideig legalább tiszta volt a víz.Innetől amúgy úgy terveztem hogy a heti 30-40%-ra állok majd rá.
Kérdések törölve majd a fórumon.
 

53. blogbejegyzés
Más háttér :)

Sziasztok!
Ma elkészült egy házilag barkácsolt hátér :) Apum segítségével persze :) Nagyon örülök neki, sokkal szebbnek tartom most az akim. Bár a múltkoriban vásárolt köves háttér is szép volt, de ez...ahhjjj :):):):)
Nem volt nagy dolog megcsinálni... Fogtam egy 50*50-es állmennyezet lapot, persze toldanom kellett, és vágnom, hogy meglegyen a méret. Volt egy műhínárom, és valami egy szál pofás kis műnövény, egy ezer éves szőlőtőke, pár kagyló...na meg persze...hosszúkás műviráglevél :D
Ezekkel lebattyogtam apum műhelyébe, és elkezdtem ragasztani... (sikerült összehoznom 2 "műsziklát nikecllből, az egyik barna lett... a másik valami kevert szín, mert nem volt elég a barna temperám :D De mondjuk szürkésbarnának azt a kevert színt) ... aljzatnak 1-2mm-es kavicsot ragasztottam, majd a 2 sarokba jött a szikla, és a faágak... a növényeket meg szépen elosztottam... kapott egy szép kék hátteret, persze vízfestékkel. Apum jóvoltából ennek a nikecell alapú háttérnek lett egy szép fa kerete, bele háttérvilágítás, keret alja még meg lett spékelve kicsit kaviccsal, és mohával... meg valami élő, kúszó növénnyel, ami a kertitó mellett termett(természetesen ez el fog száradni, de remélem nem indul rothadásnak:D), szóval pofás lett!Rá lett téve az aki hátuljára.. annyira nagy belső teret mutat így a háttér... pedig max 6cm széles keretról van szó! De mindenképp dekoratív, és mélyíti az aksit.
Fényképek majd idővel, de felkerülnek róla :) A véleményeket is várom majd :)
 

54. blogbejegyzés
új háttér, ismét -1 neon, és a kis törpék :)

Sziasztok!
Tettem fel az új hátteres akiról képeket! Várom a hozzászólásokat...Szerintem alakul az akim :)
Viszont.. a sok-sok kis guppi halakból csak 2 maradt meg... szerintem a véletlenségből vásárolt dánió megette őket:( De az a kettő szépen fejlődik, lassan 3 hetesek lesznek!
Tegnap pedig... este észrevettem, hogy az egyik neonom be van szorulva az aki fala, és a dekoráció közé...sajnos későn vettem észre, mert még élt, bár elég hülyén mozgott... inkább remegésnek látszódott a mozgása! Mindig eldőlt, majd amikor észbe kapott, akkor ment egy kis kört... utána pedig már csak függőlegesen úszott az árral, bár még a kopoltyúja mozgott! Hát sajnos meg is döglött!
A biztonság kedvéért egy kis metilénkéket nyomtam a vízbe, nem tudom amúgy ér e valamit vagy sem...Mármint ez a szer! Hallottam, hogy nem jó, viszont azt is hallottam, hogy jó fertőtlenítőnek! Vélemények?:)
Guppijaim pedig megint "násztáncot" járnak..komolyan órákat tudom őket bámulni..valami csodálatosak:)
Azt hiszem ennyi történt mostanában!Szép estét nektek:)

55. blogbejegyzés
Saját készítésű CO2 reaktor CO2 tablettához

Régóta tervezem már a Széndioxid bevitelének megfelelő módját, aminek Elég magas a hatásfoka, és anyagilag is bírható.
A gyári CO2 rendszerek amelyeket az akváriumhoz lehet venni, eléggé borsos áron adják, és nem beszélve ezeknek a töltéséről ami szintén eléggé macerás ügy.
A közismert és legtöbbet használt módszer az élesztős megoldás, ami valóban igen olcsó. A hatásfoka viszont nem a legmegfelelőbb illetve eléggé sok macera van vele, ami nem is lenne gond, de túl nehéz a megfelelő arányokat eltalálni a szabályozása pedig szinte lehetetlen.
Létezik ezen kívül még jó pár megoldás, de számomra a legkedvesebb a tablettás módszer. Nem csak széndioxid szabadul fel, hanem rengeteg tápanyag is amire a növényeknek szükségük van. Viszonlyag pénztárca barát árakon lehet hozzájutni. A legnagyobb hátránya, hogy csak a vízbe rakva vulkánként tör fel belőle a CO2 és minden fele hordja az áramlás a visszamaradt darabokat amik majd szépen lassan fognak csak feloldódni. Ez nem egy szép látvány.
A Sera tökéletesen, megoldotta ezt a Sera CO2 Star csomagjával ami egy belső reaktorból áll amiben a tablettát feloldva nem szórodik szét a tabletta lassabban oldódó daraja illetve sokkal nagyobb hatásfokkal oldódik a CO2. Bár nem egetverő összeg de azért sokan nem engedhetjük meg magunknak.
Ebből az ötletből jött, hogy készítek egy hasonló reaktort Majdnem 0Ft-ból. Amiben nagy szerencsém van hogy Szinte minden akváriumot másodkézből vettem így eléggé sok "használhatatlan" kelléket is kaptam mellé, amiknek most eléggé nagy hasznát vettem.
Az elképzelés a következő volt:
Úgy képzeltem el, hogy kell nagyobb hely ahol is a tabletta feloldódik de nem tud kijutni az összes Co2 egyből. ezért gondoltam rá, hogy a bemeneti nyíláshoz kell egy csapófedő ami a felszabadult gázt visszafogja és nem engedi egyből megszökni a buborékokat. A régi befolyónyílásomn keresztül pedig az áramlás szépen lassan kitudja oldani az akvárium vízébe a széndioxiddal dúsított vízet, így nagyobb a hatásfok és tovább fog tartani szerintem.
Felhasznált anyagok:
- Egy Aquael Fan 3 Szűrőnek a tartája
- Egy törött cd tartó
- Egy sűrű lyukcsos szivacs
- Két tapadó korong (csavarok a rögzítéséhez.)
A szűrő tartály azért volt megfelelő, mert reaktorkén megfordítva kerül majd bele az akváriumba, és így a régen beszívó oldal most pont ellentétesen, kivezeti majd a CO2-s vizet. Megkell oldani rajta a tabbletta berakásának a módját, ehhez Vasfűrész segítségével vágtam egy elég széles nyílást a reaktor tetejére. Ez nem nagy ördöngőség, viszont a visszacsapó lemez már bonyolúltabb. igazság szerint utólag rájövttem hogy olyan darbra van szükség ami a reaktor teljes szélésségén át ér. Én egy kissebb darabot, pont akkorát mint a nyílás, vágtam egy törött Cd tokból. Ennek a rögzítését meglehet oldani Szilikonnal vagy egyébb ragasztóval, de én amellett döntöttem, hogy forrasztópákával a saját anyagát felhasználva odaforrasztom.Nem egy túl dekoratív megoldás viszont gyorsabb és könnyebb mint a műanyag lapot alá támaszgatni míg megköt a ragasztó.
Ezután már csak ki kellett fúrni a tartályt, a tapadókorong csavarjainak, és méretre vágni a szivacsot ami az aljába kerül.
Több munka már nincs is vele, mint tesztelés.
Az akváriumban megvolt számára hely ahol több oldalról is takarva van így nem olyan feltűnő. Az első teszt szerintem eléggé jól sikerült.
Beleraktam a tablettát, majd teljesena víz alá nyomtam.
Az oldódás orán a szűrő régi befolyóján szépen látszott ahogy a co kibugyog, viszont mire a felszínre ért már nem is látszódott, fent pedig minimális volt a veszteség, bár nulla lenne ha elég nagy visszacsapó lemezt raktam volna be.
A hatásfokáról majd idővel tudok csak nyilatkozni, amint a növényeken is látszódik a hatás.
 
Van még egy elképzelésem hogy lehetne a tablettás megoldást még jobban kihasználni és úgy megcsinálni, hogy szinte semmi se látszódjon belőle.
Az elv lényege az lenne hogy lenne egy üvegcső az akvárium egyik oldalán sarkában ami kapcsolódik egy másikhoz ami az ajzat alatt van eltemetve. Ennek a csőnek szerintem mindegy miből van, ami fontos hogy 1-2mm-es lyukkal telefúrkálni. Az üvegcső teteje kilóghat egy kicsit a vízből de ne sokkal, és kell rá egy megfelelő kupak, amivel abszolut le lehet zárni, hogy ne eressze el a képződött CO2-t. A képződött széndioxid így a csőben feloldódik, és a növényeknek közvetlen a gyökérzete is kapja már oldott állapotban a széndioxidot, illetve az ajzaton keresztülk ami "felszáll" a növények leveléhez.
Ez még csak egy elgondolás, de várom az hozzászólásokat hogy ki-ki szerint jó vagy rossz ötlet.
Éljen a DIY

56. blogbejegyzés
Akváriumom készítése

Akvárium hozzávalók:

1 db 112 l akvárium,waterhome 2 fénycsöves tetővel; 1 db Sera fil 120 3 cellás belső szűrő;

 1 db Sera auto. fűtő; 1 db műgyanta háttér „amazonas” ; 1fél tubus FBS ragasztó.

1 db jól terhelhető házilag tervezett és kivitelezett bútor.

 

Az új és nagyobb akvárium ötletének megszületése után, elkezdődött a nagy internet böngészés és a fejtörés mekkorát, milyet stb… A választás végül egy 112 l-es normál falu akváriumra esett, a hely szűke és pénztárca vastagsága miatt.

Miután beszereztük az akváriumot, számolnunk kellett a súlyával (~150 kg alsó hangon) így méricskélés után elindítottuk a szekrény projektet is.

Sokat törtem a fejem milyen hátér legyen az akimban, szerettem volna saját magam elkészíteni, de ez idő, hely, anyag hiányában nem valósult meg. Persze a műgyanta háttérkészítésről nem tettem le, mert a sok leírás és fórum ötlet felkeltette az érdeklődésem… de ezt még csak jövő zenéje… J

Így készen vettem egy fa-szikla motívumos műgyanta hátteret. mely ismét okozott némi fej törést, de végül is simábban ment mint gondoltam. A gondot az oldalán lévő háló, és minimálisan kisebb mérete okozta (alacsonyabb volt mint szerettem volna. Ezt a problémát 2 db összesen kb 1 cm vastag plexi lap beragasztásával oldottam meg.

Alulra beillesztettem a 2 csík plexi, majd a háttér alját bekentemszilóval és rá nyomtam a plexire, illetve 1 ponton ahol a háttér hozzá ért a hátfalhoz, szintén egy kis sziloval rögzítettem. A hálót mely a háttér oldalára volt rögzítve szimplán visszahajtottam hátra, nem volt szükség ragasztásra, tehetetlenségéből adódóan stabil maradt. Bár kissé látszik oldalról, ezt fekete fólia felragasztásával terveztem eltakarni.

24 óra száradás után előkészítettem a P1-es S1-es finomságú sódert (szinte homok finomságú).

Bár a csomagoláson elő mosott felirat szerepel.. legalább 4-5 intenzív mosásra volt szükség.  végül 15 kg sóder került az akváriumba.  Víz feltöltés után szinte egyből zavaros (opálos) lett.

Amit 24 óra múlva természetesen lecseréltem. Gondoltam hagyom az esetleges káros anyagokat kiázni innen-onnan. Majd ismét feltöltöttem. Ez a töltet szemlátomást tiszta-tisztább volt (sokkal).

 Ezt az adag vizet már elkezdtem felfűteni és forgatni a szűrővel, 1 növény is került bele, másnap a víz felét leengedtem, majd a meglévő akvárium vizéből pótoltam a „hiányt” Úgy gondoltam ez finomítja a csapvizet és a halaknak is kisebb trauma ha némileg a „saját vizükbe kerülnek.  És persze bekerültek a  halak növények és némi kő dekoráció.. amit lehetséges hogy lecserélek fa-növény dekorációra.

Halak: 2 db 5-10 cm-es Vitorlás hal 3 db 3-4 cm Black Molly. és 1 nagy anci. Tervezek még  egy Gurámi pár beszerzését de nem szeretném túl zsúfolni az akváriumot.

Remélem eme hosszúra sikerült beszámolóval tudtam tippet tanácsot adni nektek...


57. blogbejegyzés
Meggyhasúak

Csajok... és Srácok...
 
Újra apa lettem :)
 
Ma a meggyhasúim leptek meg egy népes családdal, felforgatva az egész délelőttömet. Mivel agresszívan védik a piciket, muszáj volt az összes többi halamat átteni egy 20 literes akiba. A piciket azért mégsem tehettem át. Úgyhogy most egy 30-40 + 2 fős meggyhasú család úszkál az 54 literes "társas"ban. Az apa és az anya is őriz, remélem így is marad, nem szeretném, ha ez lenne a vesztük. Talán ha nincs semmi zavaró tényező, akkor nem járok így. 4 almacsiga van mellettük, a rendre valakinek figyelni kell. Részleges vízcserét csináltam ma, egyébként is aktuális volt, de remélem nem zavarja meg nagyon a nyugalmat. Természetesen ezzel kapcsolatban is várok tanácsokat, ötleteket mindenkitől, mert nekem az égvilágon semmi tapasztalatom a sügerek nevelésében. Most áldom az eget, hogy valahogyan behurcoltam az aksiba még régebben cyclopsot, mert most van mit enniük a kicsiknek így hétvégén, holnap pedig kéne vennem valami nevelő tápot, igaz? Ki mit ajánl?
 
 
 
Más. Tegnap Pesten jártam, voltam az aquadepoban, szerintem ez egy korrekt, és szaküzlet. Szépek az akváriumok, van választék sok mindenből, és a kiszolgálással sincs semmi probléma. Egyébként csipeszt+ollót, és növénytápot rendeltem, bolti átvétellel, ezekért mentem, mást nem vettem, pedig vmi bébitáp kellett volna így utólag :)
 
Megint más. Már feltettem a kérdést a megfelelő topicban is, de azért itt is. A Városligeti tóban láttam egy kis halacskát, aminek az alapszíne sötét, és a farka végén, végig az úszó széle mentén van egy 1-2 mm-es narancssárga sáv. Valaki ismeri ezt a halat? Felülről amennyi látszott, elég dekoratívnak tűnik. Nagyjából Xipho méret lehet.
 
Na most ennyit.
 
 
Üdv
Croi

58. blogbejegyzés
Betegség II.

A saicák furán viselkednek. A víz  megemelkedett hőfokától (vagy valami mástól)  sötétebb színük lett .A halvány farok és hátúszók  most mélyvörös színűek a csíkok majdnem egybeérnek a testükön.A vakarózás(tárgyakhoz való dörgöldődzés) megint elkezdődött de nem annyira sűrűn csinálják mint eleinte.
Most már valóban a tubifexre gyanakszom, lehet nem volt  túl "steril"pedig 100%-ban frissnek tűntek.
A saicák reggel a vízfelszin közelében (!) vagy az aljzaton állnak illetve  lebegnek. A raj fele azóta is elbújik a szűrő és a dekoráció mögé..A felkínált élő vörös-szúnyoglárvát elfogadták .Ettek ugyan  belőle  de folyamatosan bágyadtnak étvágytalannak tűnnek.
Mintha aludnának.A malachitzöld kezelés második felén is túl vagyunk és a részleges 15% os vízcserén is.
A vízcsere következtében a korábban felfűtött víz hőfoka 28 C-ról  26,5 C-ra csökkent. 
A friss víztől mintha jobban lennének a felszin közeléből eltűntek és mintha kezdenének magukhoz térni.
Tehát egyenlőre abbahagytam a víz felfűtését, mert lehet ez sem tesz jót nekik.A szűrő folyamatosan megy, a világítást kikapcsoltam a fűtőt eltávolítottam az akváriumból.
A víz 26,5 C fokos

59. blogbejegyzés
Rio Negro- A fekete amazon

 Rio Negro
 
 
Rio Negro…. Már minden akvarista hallott erről a folyóról. Arról a folyóról, amelyikről ha csak azt mondjuk,hogy fekete víz, avagy Black Water, egyértelműen rá gondolunk.
Számos közkedvelt akváriumi halunk innen származik, és számos horgásztúra közkedvelt helyszíne e vidék. Ebben a cikkben a folyóval és a vízgyűjtő területének élővilágával szeretnék foglalkozni. De mielőtt belevágnánk az élőhelyekbe, a biológiába, és ez egyéb akvaristák által érdekelt tartott dolgokba, szót ejtenék a területet földrajáról, és néhány általam érdekesebbnek tartott dolgokról.
 
Földrajz és geológia:
Kezdjük ott hogy, Dél-Amerika;) Ha ezt letisztáztuk, folytatom.
Ami a földtani szerkezet illeti, a vizsgált folyónk, és egész Amazóniáról elmondható hogy az újidei üledékes kőzet az alapja.A talaj ún. esőerdei vörösföld, és öntéstalaj. a Maga a folyó legjobb tudomásunk szerint Columbiában (Imeri hegység) ered, és innen folyik át Venezuelaba, majd Brazíliába, ahol Manaus közelében beleömlik az Amazonasba, melynek ez a legnagyobb bal oldali mellékfolyója. (sokan innen kezdik számolni az Amazonast, mint folyamot) .
Maga a folyó körülbelül 2250 kilométer hosszú. Viszonyítás képen a Duna kb 2850, a Tisza pedig kb 960 km. Vízgyűjtő területe 691 000 km2.
 
A térség éghajlatát az esős/száraz évszak alkotja, az előbbi Októbertől Márciusig tart.
 
 
Emberek:
Az Amazonas fővárosa Manaus. Viszont az, amiért szót ejtek erről a városról, az az, hogy a Rio Negro itt ömlik be a Rio Solimoesbe. Manausról annyit érdemes tudni, hogy az Amazonas medence közepén van, és Brazília egyik legfontosabb városa.
 
A főbb megélhetési módot a turizmus,a halászat, és sajnos a fakitermelés adja, és egyes vidékeken jelentős az arany kitermelés is.
 
A területen jelentős a világtól elzárva élő őslakók aránya is. Ők halászattal és vadászattal foglalkoznak. Egyes törzsek annyira megszokták a magas hőmérsékletet, hogy ha 24 fok alá csökken a hőmérséklet, oda gyűlnek a tábortűz köré, hogy ne fázzanak meg.
 
A főbb beszélt nyelvek a portugál, és az indiánok 150!!! beszélt nyelve
 
 
 
Fauna (inkább nem hal) állatvilág:
 
Megígérem, nem fogok papolni arról, hogy itt található a a legtöbb állatfaj, és csak a lényeget fogom kiragadni, de egy számot had engedjetek meg. Eddig ezen a területen 1.4 millió állatfajt fedeztek fel, de a tudósok becslése szerint akár 10 millió állat és növényfaj élhet a területen.
Itt él az anakonda, melyet a hüllősök egyszerűen csak a kígyók királynőének neveznek. Feljegyezték már 10 méter hosszú egyedeit is. (mint kb egy busz)
Az indiánok szerint él az esőerdő mélyén egy félisten, egy 30 méteres óriáskígyó, amit Cobra Giganteranak neveznek. Egész elképzelhető lenne(annyira feltérképezetlen a környék), csak azt nem tudom elképzelni, mivel táplálkozhat.
De ami biztosan valós, az az esőerdő szelleme, a jaguár. Őt azért is említem meg, mert annak ellenére hogy jelentős az orvvadászata, hál’ istennek jelentős populációja él a Rio Negro vízgyűjtő területein.
De találkozhatunk még kajmánokkal, tukánokkal, kolibrikkel, és egyéb gyönyörű állatkákkal.
 
Flóra:
Ezekről sajnos nagyon kevés információt találni az interneten, és sajnos olyan szakkönyvet sem találtam ami kimerítően foglalkozna vele, de azért néhány lényegesebb, fontosabb növényt sikerült kigyűjteni.
A területen az alábbi növény fajok fordulnak elő biztosan:
Oenocarpus distichus (mustpálma)
Bertholletia excelsa (para-dió)
Hevea brasiliensis (kaucsukfa)
Kúszópálma
Fikuszok
Esetleg orchidea fajok is előfordulhatnak.
Cattleya orchideák
 
Tavirózsák közül én a victoria amazonicát emelném ki. Róla majd lentebb írok.
 
Valamint az ADA ezen a területen gyűjti be a vasfáit.
 
 
 
Folyó:
Alapjáratban 4 különböző szakaszt fogunk megkülönböztetni, mégpedig a:
Fákkal borított keskeny patakocskákat
Nagyobb patakokat
Lassabb folyású mellékágakat Ez, és az előző inkább csak szélességben különbözik)
És a főfolyamot.
Ezekről majd később írok.
 
A víz paraméterei nagyjából azonosak, csak a hőmérsékletben különböznek, ezért ezektől eltekintek.
A vízben oldott tőzegtől, és csersavtól a víz rendkívül savas, és „teaszínű”. Erre utal a fekete víz kifejezés is.
A víz paraméterek az alábbiak:
6-7 ph
0-3 NK
 
Ami a vízinövényeket illeti, nincs nagy választék, de ami van, az rendkívül színes.
A főfolyam sekélyebb részein burjánzik a növényvilág, míg a lassabb mellékágakat tavirózsák borítják. Itt él a világ legnagyobb tavirózsája, a victoria amazonica.
 
A meder alján főleg iszap és homok keveréke van, amin lehullott falevelek fekszenek, és néhol lesüllyedt fatörzsek törik meg az összképet.
 
 
 
A folyó minden bizonnyal legérdekesebb lakója az amazonasi folyami delfin (Inia geoffrensis) .Azért is érdekes, mert esős évszakban, mikor a folyók elhagyják medrüket, gyakran az elárasztott területen, a fák között keresik a táplálékot. Főleg halakat, és rákokat eszik.
 
 
 
Élőhelyek:
 
Keskeny patakok (csermely):
Általában a dzsungelek mélyén, a fákkal borított, árnyékos helyen futnak.
Vízmélységük esős évszakban sem több 1 méternél.
Gyakorlatilag nincs vízinövény a vizekben. A víz hőmérsékletet évszaktól függően 22-26 fok körül mozog. Partvonalukat gyakran páfrányok, fák gyökerei borítják. A vízben bomló falevelek vannak. A vízmozgás lassú.
Az itt előforduló halfajok a különböző törpesügérek, neonhalak, garnélák, páncélos harcsák, arowanák!
 
 
Nagyobb patakok:
Itt már előfordul hogy a nap felmelegíti a vizet, így nagyobb a hőmérséklet, sőt itt már növények is előfordulnak.
Vízmélységük helyenként elérheti már a 1-1-5 méter is, de még mindig az 1méter a jellemző.
Nagyjából ugyan azon halak fordulnak elő itt, mint kisebb patakoknál, talán annyi a különbség, hogy itt már lehet találkozni a különböző L-es harcsákkal (pl L 135, L 202)
A vízinövények lehetnek tavirózsák, úszó növények, különböző vízi fűszerűségek, hínárfélék.
Az esős évszak után, amikor már apad a vízszint, gyakran előfordul hogy folyami delfinek rekednek az ilyen patakokban, esetleg a vízszint visszavonulása után keletkezett tavakban.
 
 
 
 
Mellékfolyók:
A víz hőmérséklete itt már gyakran elérheti a 26-27-28 fokot, de nem ez az általános.
A vízmozgás a legtöbbnél jelentéktelen. Ezek a különböző tavirózsák igazi élőhelyei. Ahol az áramlás nagyobb, ott különböző dél amerikai vízinövények is előfordulnak.(hínárfélék)
Errefele a víz már mélyül,de sok helyen előfordul hogy száraz évszakban a vízmélység csak 1-2 méter. Ami a halakt illeti, azok a halak, amik előfordulnak a Rio Negroban, azok itt előfordulnak. Sügérek, harcsák, pontylazacok, diszkoszok, vitorláshalak,piraják és természetesen a már a nagyobb horgászhalak élőhelyei ezek a vizek.
Igazából annyi féle ilyen folyó van, hogy nehéz általánosítani. A delfinjeink természetesen itt is előfordulnak.
 
 
 
 
 
 
Maga a folyó:
Pontos mélységéről nincs infó (változó), de a nagy része már hajózható, de a száraz évszakban a homokpadok miatt kockázatos a folyón való haladás.
Itt már tulajdonképpen az akváriumi halak közül az „igazán naaaaaaaaaagy” halak is előfordulnak.
Arapaima, Cichla orinocensis, különböző ráják, hatalmas, és különleges harcsák. A part széli élővilág azonban megfelel a mellékfolyók, patakok faunájának.
A növényzet néhol semmi, néhol meg elképesztően burjánzik, bár inkább az előbbi.
 
 
Hogyan is néz ki egy Rio Negro biotop?
Aljzatnak használjunk kvarchomokot, és szórjunk rá faleveleket.
Dekorációnak használjunk fákat, gyökereket.
Az ideális literszám a tartani kívánt halak helyigényétől függ.(hehe, mint mindenhol)
 
Ami a növényeket illeti, az alábbi fajokat tarthatjuk bátran.
Az, hogy mennyi növényt rakunk bele, az saját ízlésünktől függ, az igazi biotopnál maximum valami tavirózsát tudok elképzelni.
Én az alábbi növények tudom javasolni ilyen pacifikus medencékbe:
Lemna minor
Pistia stratioetis
Eichhornia crassipes (nincs információ, hogy előfordul-e arrafelé,de elképzelhető)
 
Taxiphyllum barbieri (nem kifejezetten biotop)
Vesicularia montagnei
Nymphaea lotus (nem él amerikában)
Nymphaea daubenyana (ő sem kifejezetten biotop, de alkalmas ilyen célokra)
 
Hínárfélék 
Echinodorusok (nem mindegyik fordul elő ott, de náluk nem lövünk annyira mellé, ha egy nem előfordulót helyezünk be) 
Különböző kardfüvek
 Előforduló halfajok:
Peckoltia vittata 
 Hoplarchus Psittacus
 L 135
 L 202
Geophagus sp. winemilleri
Cichla monoculus,
Cichla orinocensis
 Mesonauta festivus
Pterophyllum altum
Symphysodon aequifasciatus
Acarichthys heckelii
Dicrossus filamentosus
Cichla ocellaris
Bunocephalus coracoideus
Farlowella acus
Osteoglossum sp.
Paracheirodon axelrodi
Petitella georgiae
Liosomadoras oncinus
Corydoras schwartzi
Dekeyseria brachyura (l 168)
Corydoras melini
Hyphessobrycon socolofi -
Apistogrammák
Carnegiella strigata
Pygocentrus nattereri
Phractocephalus hemioliopterus
 Colossoma macropomum
-(a lista folyamatosan bűvöl)-
 
 
Amikor belevágtam, azt hittem hogy  könnyű dolgom lesz. Hát nem... Aránylag kevés információ található meg a folyóról, víz paraméterekről, és az élővilágáról. Inkább az előforduló halfajok tartási paramétereiről tudtam mondani valami használható adatot.
 
Miközben olvastátok a cikket, gondolom eszetekbe jutott, hogy ugyanannyit maszlagolok az akvarisztikai részről, mint a többiről. Nos ez azért van, mert egy átfogó cikket akartam írni a Rio Negroról, és vízgyűjtő területéről, hogy egyfelől) egy kolléga egy beszélgetésben meghallja a Rio Negro szót, ne csak az jusson eszébe, hogy ott él a diszkosz, és a neonhal, másfelől pedig, mert nagyon érdekelt eme folyó és környéke, de szinte semmi infót nem találtam, és gondoltam, ezzel az cikkel segíthetek mindazoknak, akik abban a cipőben járnak mint én.
 
Ami meg a különböző élő helyeket illeti, nagyon nem lehet általánosítani. Itt egy hatalmas támadási felületet hagytam magamnak, és ezt vállalom. Azok, amiket leírtam, azok korántsem biztos hogy biztosak, arról a mellékfolyócskáról, amit kinéztünk a Gugli Map-on, de ha tudunk valamit a kénezet halakról, akkor ennek a cikknek a segítségével biztosan nem lövünk mellé!
 
 
Remélem, legközelebb kicsit több info áll rendelkezésemre, és nem fogom így összecsapni.
viszont titkon remélem, sokaknak tudtam valami újat, érdekeset mondani, és ha ez sikerült, akkor azt hiszem megérte!
 
Köszönöm hogy elolvastátok!
.
 
 
 
 

60. blogbejegyzés
Geophagus sp. \"tapajós red head\"

„ A hal, amely megváltoztatta a véleményem”
 
Az alábbiakban egy olyan halról olvashattok, amelyik hazánkban még ritka fajnak számít, viszont sokat lehet róla hallani, illetve egyre több importlistán szerepel és egyre többen érdeklődnek utánuk akvarista társaink közül is. A cikk eredetije Klaus Steinhaus tollából származik és a saját történetét írja le, hogy hogyan is került eme csodálatos és rendkívül érdekes viselkedésű halfaj bűvkörébe. Úgy gondoltam, hogy mindenkép meg osztom veletek Klaus Steinhaus, a halfaj tartásával kapcsolatos tapasztalatait, illetve történetét. Véleményem szerint nagyon jó kis történet kerül bemutatásra az alábbiakban és sokaknak segít majd, hogy eloszlassa kételyeit, valamint felkeltse érdeklődését a halfaj iránt. Itt szeretném megjegyezni, hogy az eredeti írás angol nyelvű és kizárólag a magyar nyelvű fordítás a saját munkám eredménye. Az eredeti cikket az alábbi linken olvashatjátok:
http://www.cichlidae.com/article.php?id=308&lang=zh
 
A cikket ajánlom minden kezdő és tapasztalt akvarista társamnak.
 
„Az elmúlt 30 évben főként Tanganyika-tavi sügérek tartására koncentráltam. Eme halak különböző formái, méretei és habitusa mindig elkápráztatott, például amikor megfejtettem egy Tropheus csapat társadalmi struktúráját, csodáltam néhány Neolamprologus faj szülői gondoskodását, szemléltem egy gyönyörű Enantiopus melanogenys hím viselkedését, ahogyan próbálja a fészkéhez csábítani a nőstényét, vagy nevettem a kis csigaház lakókon, amint újrarendezik lakhelyüket. Ez rengeteg móka tárgyát képezte számomra.”
 
„Aztán körülbelül négy évvel később az egyik barátom azt mondta nekem, itt az ideje, hogy igazi sügérekkel foglakozzak és felajánlott a számomra néhány Geophagus növendéket. Azt mondta, hogy ez a halfaj, amit „Tapajos red head”-nek hívnak, még egyáltalán nincs leírva és nagyon nehéz volt beszerezni őket, itt Ontarióban. Még soha nem tartottam Geophagus fajokat, de nagyon érdekelt a különös szaporodási formájuk és természetesen a szépségük is lenyűgözött.”
 
 
 
Christoph Seidel és Rainer Harnoss fedezte fel a fajt 1991-ben a Tapajos folyóban, amely az Amazonas egyik mellékfolyója és Santarem városának közelében ömlik a nagy folyóba. A Tapajos folyó vize nagyon zavaros, ami magyarázza a szubmerz növények hiányát. A pH tartomány 6,2-6,8 között van, viszont a víznek nincs mérhető keménysége. A víz hőmérséklete 28 Celsius fok körül van, de az éves hőmérsékletingadozás több mint 12 Celsius fok. Ez a halfaj akváriumi körülmények között, minden nehézség nélkül tartható 8 pH-s és 20 nk körüli vízben. Mozgása rendkívül gyors eme káprázatos halnak és ívás idején kicsit agresszívvé válhat viselkedésük, ezért célszerű számukra 120 cm-nél hosszabb akváriumot berendezni, melyben biztosítanunk kell számukra elegendő úszóteret, valamint dekorációként alkalmazhatunk vaskos faágakat, sziklákat és növényeket, melyek búvóhelyként funkcionálnak számukra.
 
 
„Visszatérve a történetemhez: az időzítés tökéletes volt, mivel kezdtem megunni a Cyphotilapia frontosa-k tartását és erősen gondolkodtam a változtatáson. Nem volt nehéz a döntés. Amíg eladtam a C. frontosa-kat és berendeztem a 600 literes medencémet egy Amazonasi élőhelynek, az öt növendéket egy 250 literes medencébe helyeztem. Ekkor körülbelül 3,8-5,0 cm-esek lehettek, de még nevelgetni kellett őket. Mostanra elérték a 7,5 cm-es testhosszt és megfigyeltem, hogy már nem úsznak többé egy csapatban. Két pár különvált a csapattól és mindkét pár nagyon el volt foglalva egy-egy sima felületű szikla tisztogatásával, az egyik pár az akvárium bal sarkában, a másik a jobb sarkában. Ezt követően mindkét pár leikrázott és az ikrák három nap után keltek ki. A szülők egy ideig a szájukban hordták ivadékaikat, de sajnos kiváló csemege lett belőlük. Nem bántam, mivel ezek a halak még nagyon fiatalok voltak és nyilvánvalóan gyakorlatra volt még szükségük az ivadékgondozással kapcsolatban. Ez a következő néhány hónapban még megtörtént párszor és a szülők minden alkalommal, egyre hosszabb ideig hordozták szájukban ivadékaikat, bár hozzá kell tennem, hogy soha nem láttam egyetlen ivadékot sem.
 
 
„Abban az időben kaptam a „Tapajos”-okat, amikor az éves zarándoklatomra mentem az Ohio-i Sügér Társulat /OCA/ által szervezett díszhal börzére. A börze mindig egy nagy lehetőség, hogy dél- és közép-amerikai sügérekre tegyünk szert. Ontario-ban többnyire Afrikából származó sügéreket tartanak. A börzén találtam néhány Geophagus altifrons-t, melyek jól passzoltak a „Tapajos”-okhoz. Az volt a tervem, hogy mindkét fajt egy időben helyezem a nagyobb medencébe, hogy elkerüljem a rivalizálásból eredő bajokat. Velük egy időben néhány albínó Ancistrus-t is raktam az akváriumba, hogy segítsenek a dekoráció tisztogatásában. Nagydarab faágakat, sziklákat és néhány nagyobb tő Anubias barteri-it használtam az akvárium otthonosabbá tételéhez. Aljzatként nagyon finom szemcséjű (1 mm) kvarchomokot választottam. A szemcseméret semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a 2 mm-t. Ezeket a halakat „földevő”-ként is hívják, mely elnevezés arra utal, hogy az aljzat felsőbb rétegeit átszitálják élelem után kutatva és a homokszemcséket kopoltyúikon keresztül köpik ki. A 2 mm-nél nagyobb méretű szemcsék megsérthetik a kopoltyúlemezeket és ez gátolhatja őket a táplálkozásban. Az akvárium vízének hőmérsékletét 25,5-26,5 Celsius fok között állítottam be, a pH 8 és a víz keménysége pedig 12-15 nk közötti.”
 
 
„Az akváriumba helyezésüket követően rögtön eltűntek a faágak és a növények által biztosított búvóhelyeken és egészen addig bujkáltak, amíg meg nem szokták új környezetüket. Aztán néhány nap elteltével kezdtek előbújni és láthattam, amint fáradhatatlanul szitálják az aljzatot, egész nap, élelem után kutatva. Azt kell mondjam, hogy ez nem egy unalmas akvárium, folyamatos mozgolódás van benne. Ennek ellenére soha sem láttam őket verekedni és sérülések sem látszottak testükön. Mivel minden jól ment, úgy döntöttem, hogy békén hagyom az akváriumot, csak a szükséges karbantartásokat végzem el és élvezem a halaim szépségét. Rendszeresen ikráztak, de soha sem láttam egyetlen ivadékot sem, kizárólag a hím és a nőstény birtokolta őket. Így aztán egy napon úgy döntöttem, hogy az egyik párt áthelyezem egy 250 literes medencébe. Mindössze három napot vett igénybe és ismét tisztogatni kezdték az egyik sziklát. A következő napon megfigyelhettem, hogy hogyan is ikráznak. Nem okoztak nagy meglepetést. Ugyan úgy zajlott minden, mint más talajra ikrázó fajnál. A nőstény elhelyezte ikráit és a hím, szorosan követve a nőstényt, körbejárta azokat, hogy megtermékenyíthesse őket. Az egész procedúra néhány órát vett csak igénybe, kiseb-nagyobb szünetekkel tarkítva. A nőstény mindig az ikrák közelében maradt, miközben a hím figyelte az esetleges betolakodókat. Amikor két nappal később beléptem az akvárium szobába, azt tapasztaltam, hogy az ikrák eltűntek. Az első gondolatom az volt, hogy az ikrák ismét felfalták és sajnos ez van, talán legközelebb több szerencsém lesz. Aztán észrevettem, hogy mindkét szülő „rágó” mozdulatokat végez, mintha ennének valamit, de a szájuk mindvégig zárva volt. Ekkor ugrott be, hogy nem ették meg az ikrákat, hanem a szájukban hordják azokat. Az ivadékok néhány nappal később megjelentek, de csak nagyon rövid időre voltak láthatók. Ekkor óvatosan elkezdtem őket etetni. A nőstény rögtön kiköpte az ivadékokat elindult a lehulló morzsák után, miközben a hím a szájában tartotta ivadékaikat. Néhány perccel később a hím is kiköpte őket és nekilátott a táplálkozásnak. Ez idő alatt mindkét szülő nagyon frusztrált volt, fel-alá úszkáltak az akváriumban és közben fel-felcsíptek néhány ivadékot, majd ismét kiköpték őket. Az etetés alatt valami furcsa dolog történt. Minden akváriumomban van porlasztókő, hogy biztosítsam a víz megfelelő áramlását és szellőztetését. Úgy tűnt, hogy az ivadékok nagyon érdekesnek találták a felszálló buborékokat és az egész csapat elkezdett úszni és játszani az áramlásban. Fellifteztek a felszínig, majd vissza és ismét fel. A szülők, kevés sikerrel, de megpróbálták összeszedni ivadékaikat. Ezt követően le kellett kapcsolnom a víz szellőztetését, hogy ismét megnyugodjanak és össze tudják kapkodni az ivadékokat. Körülbelül két nappal később azt vettem észre, hogy a nőstény elvesztette érdeklődését a szájköltés iránt és hím volt az, amelyik a szájába vette az ivadékokat, ha túl közel merészkedtem az akváriumhoz, de hozzá kell tennem, hogy a nőstény mindvégig az ivadékok közelében maradt. Ezek a halak kitűnő szülők és két-három héten át gondozták ivadékaikat. Ez volt az az idő, amikor észrevettem, hogy az ivadékok száma kezdett megfogyatkozni és elkülönítettem néhányat, hogy aztán felneveljem őket. Az ivadékok a kezdetektől, frissen kelt sórákot kaptak és minden probléma nélkül, viszonylag gyorsan nőttek."
 
 
 
„Mostanra meg kellett értened e cikk címét. Ezek a szépségek horogra akasztottak. Már el kezdtem néhány kisebb, közép-amerikai sügér tartását is. A huszonnégy akváriumomnak több mint a fele van benépesítve „New World Cichlid” fajokkal, vagy ahogyan a klubtársaim mondják, „igazi sügérekkel”. Ne érts félre, soha nem leszek meg a szeretett Tropheus-szaim nélkül, de be kell vallanom, hogy a „földevők” sem állnak messze tőlem. Különösen a „Tapajos” ismertette fel velem, hogy mi is hiányzott számomra eddig. A csodálatos színeik, a kellemes és rendkívül érdekes viselkedésük, valamint a kezelhető méreteik miatt kell, hogy szerepeljen eme halfaj minden egyes sügérrajongó kívánságlistáján.”
 
 És végül egy nagyszerű video eme csodálatos halról:
http://www.youtube.com/watch?v=CrGzCuwNBNM
 

61. blogbejegyzés
Egy 300l-es akvárium hátterezése

  A következő oldalakon 300 literes akváriumom nikecell hátterének elkészítését fogom ismertetni. Nem ez az első ilyen jellegű háttér, amit készítek, 2006-ban két terráriumot háttereztem, ezek szárazföldi gyíkok részére készültek, cement-csemperagasztó és vas-oxid színezék alkalmazásával. A módszer bevált, a mai napig tartósnak bizonyult, egyes helyeken, ahol az állatok gyakran kapaszkodtak, a csemperegasztó-réteg lekopott, ezt majd pótolnom kell. A későbbiekben készítettem egy akváriumi hátteret is, nikecell, csemperagasztó és különböző oxidfestékek felhasználásával. Ez az akvárium (117l) egy talajszűrőt tartalmazott, ami nem a talajon keresztül szívta a vizet, hanem azon át nyomta, megakadályozva a mulm leülepedését. Ezt a módszert szerettem volna megvalósítani egy kissé nagyobb méretben.
 
  Öt és tíz cm vastagságú nikecell lapokat használtam a háttér elkészítéséhez. A sarkoknál 1-1 10 x 10 cm méretű nikecell oszlopot terveztem, amiben a szűrőakna helyezkedik majd el, itt fut majd a talajszűrő PVC csöve, illetve itt található a rácsos ki/beömlő is. A háttér többi részének alapját 5cm vastagságú táblák alkotják, középen elfelezve (így a háttérelemek éppen beférnek az akváriumba)
A 10x10 cm-s hasábokban elkészítettem a szűrőkamrát, kb 25-30 cm hosszban, körcikk keresztmetszetben. Ehhez a művelethez marok forrasztópákát alkalmaztam. (Célszerű ilyenkor szabadban dolgozni, vagy kültérre vezetett konyhai elszívó alatt, mert az olvasztott nikecell rendkívül kellemetlen szagú és mérgezőek a gőzei.)
Következő lépésként a talajszűrő PVC csövének fúrtam ki a helyét a hasáb hosszában. Ehhez egy elég hosszú fúrószárra volt szükség, különösen kellett vigyázni, hogy ne térjen el a furat a függőlegestől, mert akkor nem tudom lekerekíteni a kamra külső (akvárium belseje felé tekintő) oldalát. Ennek a külső oldalnak a lekerekítését szintén pákával végeztem el, óvatosan, hogy át ne szakítsam a kamra falát, illetve hogy ne nyíljon meg a talajszűrő csövének ürege. Az így létrejött sarokelem falvastagsága legalább 1,5-2cm volt. Hátra volt még a beömlő és kiömlő nyílásoknak azok üregeinek illetve az üregeket a szűrőkamrákkal összekötő járatoknak az elkészítése. A sarokelemek alján járatot kellett égetni a talajszűrő csövének ott már vízszintes ága részére.
sarokelem szűrőkamra
 
  A talajszűrőhöz felhasznált PVC cső 16mm-s az Aquadepoból szereztem be (elég drága volt). Sajnos ehhez az átmérőhöz nem tudtam idomokat beszerezni, így maradt a hajlítás. Az egyik végén lezárt csőbe száraz homokot töltöttem teljes hosszában (ez akadályozza meg, hogy a hajlítás során a cső ürege ellapuljon), majd a másik végét is lezártam. Óvatosan, hőlégfúvóval melegítve hajlítottam, hogy elkerüljem az anyag megégését.
Utólag kiderült, hogy ehhez az akváriummérethez nagyobb átmérőjű talajszűrő csövekre lett volna szükség, de a rendszer így is működik.
 A PVC csöveket sziloplaszttal ragasztottam a sarokelemek megfelelő járataiba, úgy, hogy mellettük ne tudjon a víz a szűrőkamrából elszivárogni.
 A sarokelemeket az akvárium alsó és felső hosszanti merevítései miatt kicsit még formázni kellett, majd a helyükre lettek próbálva (Az illeszkedés csaknem tökéletes volt). 1-1 szűrőrácsot is rögzítettem a szűrőkamrák be és kiömlőnyílásaihoz (később kiderült, hogy ez a rendszer gyenge pontja).
sarokelem szűrőráccsal
 A háttér közepén szintén elhelyeztem egy talajszűrőcsövet, ennek felső csatlakozási pontját a merevítés miatt előre kellett hajlítani.
  A háttér domborzatát hőlégfúvóval készítettem el, az ág és kőimitációkat pákával alakítottam ki a hulladék darabokból. Ezeket az elemeket műanyag fogpiszkálókkal illetve sziloplaszttal rögzítettem a háttérre. Különösen ott kellett kellett gondosan eljárni, ahol ezek az elemek átlógtak a másik táblára vagy a sarokelemekre. Arra törekedtem, hogy lehetőleg minél kisebb legyen a hézag, amit, majd csemperagasztóval kell kitöltenem.
Háttér csemperagasztózásra előkészítve
  A híg csemperagasztót ecsettel vittem fel az előtte megnedvesített felületre, vékonyan. A teljes száradást követően jöhetett a következő réteg. Arra mindig nagyon vigyáztam, hogy ne túl hirtelen száradjon meg a csemperagasztó, mert akkor kirepedezik, ill. porlik, ezért gyakran nedvesítettem a felületet. 6 réteget vittem fel, az utolsók már színezettek voltak (barna sárga – Fe-oxid, zöld- Cr-oxid). Ügyeltem, hogy a dekorációk mögötti részekre is megfelelő mennyiségű ragasztó jusson, továbbá, hogy eltűnjenek a hőlégfúvós formázás következtében létrejött cellaszerű üregek.
1. réteg csemperagasztó rákenése után
száradást követően
színezés, végső rétegek felvitele
 Az egyik legkritikusabb mozzanat a háttér beragasztása volt, a pár grammos nikecell táblák a csövek és a több réteg csemperagasztónak köszönhetően ekkor már több kilót nyomtak. Először a két sarokelemet ragasztottam be, ügyelve hogy az illeszkedés megfelelő legyen az üvegfelületekhez. A ragasztáshoz áttetsző sziloplasztot használtam (OBI-ból szereztem be a legolcsóbbat) Még sosem jelentkezett probléma azzal kapcsolatban, hogy nem akvarista szilikont, hanem áttetsző szilót alkalmaztam. Ragasztás előtt az üvegfelületeket alkohollal zsírtalanítottam. A ragasztáskor ügyeltem arra, hogy a kamrák fala legalább két csíkban hozzátapadjon az üveghez, illetve a sarokelemek víz felé néző széle is le legyen ragasztva. Ez azért fontos mert így a víz a szűrőkamrákba, ill. azokból kizárólag csak a szűrőrácson (ill. a külső szűrő csövein át tud majd távozni). Szűkség volt az egyes elemek érintkező felületeinek csiszolására is, hogy az összefekvés tökéletes legyen. A Nikecell táblák annak ellenére, hogy a padlón kentem rájuk a csemperagasztót kissé (0,5cm) meghajlottak. Ezért beragasztásukkor óvatos folyamatos nyomást kellett kifejteni, hogy ne alakuljon ki mögöttük üreg és ne szakadjon be a ragasztó. Erre a célra hulladék nikecell darabokat használtam amellyeket az akvárium elülső üvege és a háttár megfelelő pontja közé feszítettem be (óvatosan). Az illesztéseket még egy utolsó réteg csemperagasztóval tüntettem el.
háttér a beragasztást követően
illesztések eltüntetve
  A teljes száradást követően a talajszűrő rácsát készítettem el. Ehhez (és ez már többször bizonyított) zuhanyzókban alkalmazott műanyag lábrácsot használtam (jóval olcsóbb és tartósabb, mint a gyári talajszűrőrácsok, modulárisan összeilleszthető, és a talaj súlyából adódó terhelést is egyenletesebben osztja el az akvárium aljára). Kivágtam a benyúló háttérelemeknek megfelelő részeket, illetve a talajszűrő rács alá nyúló csöveinél a rács lábacskáit. A rács felületéhez nagyon finom szövésű műszálas anyagot varrtam (szitaszövetet kerestem, de azt nem kaptam, azt hiszem függönyanyag került bele) itt az a fontos, hogy a vizet átengedje, de a kavics kvarchomok ne kerülhessen a rács alá.
 Rács nélkül feltöltöttem az akváriumot vízzel, egy belső szűrő biztosította benne a megfelelő vízmozgást. Egy nap után már jócskán bezavarosodott. Ekkor vízcsere majd újra feltöltés. Én ezt csak 2x játszottam el, de mindenkinek javaslom 1 hétig bátran áztathatja a hátteret sok felesleges festék oldódik ki még ilyenkor.
 A rács behelyezése után durva kavicsot (sóder) rétegeztem, majd erre apróbb szeműt legfölülre pedig kvarchomokot, de azt nem mindenhova, csak néhány helyre és vékonyan (csak esztétikai okból), mivel lefogja a talajszűrőt. Dekorációk, növények, majd 2 külső szűrő beüzemelése Tetratec EX 700. A kezdeti verzióban a szűrők a szűrőkamrákból szívták a vizet és a talaj alá, valamint a háttér előtt elhelyezett esőztetőcsövekbe nyomták. Pár nap múlva először csak 1 halat, majd mivel az láthatólag jól érezte magát a többit is behelyeztem.
ime az eredmény
 Pár hét üzem után kiderült, hogy ebben az elrendezésben az EX700-as szűrők névleges 700l/h teljesítménye kevés, megfelelő áramlás kialakításához, ezért beszereztem egy tengeri akvarisztikában használt áramoltatót (1600l/h). Ez azonban elég zajos volt különösen az indulásnál, így hát csak időszakosan üzemelt. Be kellett látnom, hogy erősebb szűrőkre van szükség. Két Tetratec EX1200-t tudtam beszerezni az egyik fórumozótól. Ezeknek azonban a talajszűrő csövezésére használt cső keresztmetszete nagyon kicsi lett volna, lefojtotta volna a szűrőt, ezért átterveztem a szűrőrendszert. Mindkét szűrő az egyik szűrőkamrából szívja a vizet. Az 1-es számú nyomóága két vékonyabb csőre van osztva, amelyek a talajszűrő csöveire csatlakoznak. A 2-es számú szűrő nyomóága a másik szűrőkamrába lett bevezetve. Ebben a verzióban az áramlás megfelelő, mulm alig rakódott le. Viszont a szívóághoz tartozó kamra háttérbe épített szűrőrácsa napok (1-2) alatt eldugult az intenzív áramlás által összegyűjtött növényi részek miatt. Szélsőséges esetben kiürült a kamra és levegőt szívott a szűrő, ami egyáltalán nem kívánatos. Ezt kiküszöbölendő a szívóágat kiemeltem a háttér elé és egy szúnyoghálóból készített zárt kosárhoz csatlakoztattam, aminek a felülete sokszorosa volt az eredeti szűrőrácsénak. Ez esztétikailag nem túl szerencsés, de egy vasfa mögé, mellé rejtettem, viszont hatékonyan üzemel immár 8 hónapja. A mulm a szűrőkosár alatt gyűlik össze (nem tömíti el a külső szűrőket) viszonylag könnyen összeszedhető. az egyetlen problémám az akváriummal az algásodás, ez gondolom az intenzív világítás, nem megfelelő gyakoriságú vízcsere, silányabb minőségű szűrőanyagok következménye.
 
 

62. blogbejegyzés
Az akvarisztikáról kezdőknek....

 ....avagy az első akvárium berendezése és ápolása
 
1. A méret kiválasztása
Az akvárium méretének sok dolog határt szabhat. Azt azonban fontos tudni, hogy egy nagyobb akváriumban a biológiai egyensúly fenntartása könnyebb. Kezdetnekén 40litertől nem javaslok kissebb méretet, bár szerintem 100liter fölött a legkönnyebb kezdeni. 4-500liter felé már meghatározó tényező a súly is.
 
Gondoljunk csak bele, mekkora a súlya egy 400literes medencének....technikával és üveggel együtt elérheti az 500kg-ot is! Ezért fontos hogy tudjuk elbírja-e a mennyezet(ha emeletre tesszük).
 
2. A típus kiválasztása
Akváriumtípusok:
-Faj(Egy faj hímjei és nőstényei kerülnek bele).
 
-Biotóp(Egy természetes élettérből származó halak lakják).
 
-Társas(Vegyes)(Ezt a legnehezebb fenntartani. Különböző életterekből származó halak lakják).
 
Én a biotób akváriumot ajánlom, mivel ez színesebb, és élvezetesebb tud lenni egy faj akvárium-nál. Ezután jön a faj. Egy faj akvárium csak nagyobb halakkal igazán szép, közülük is kiemelném a diszkosz halakat, akiknek azonban eléggé nagyok az igényei is. A biotóp és a faj előnyei a vegyessel szemben:
-Könnyeb fenntartani, mivelhasonló vízértékeket kedvelnek a halak
-A biotóp akvárium olyan olyan, mintha a természetes élőhelyükün nézhetnénk kedvenceinket.
3. Az akvárium beszerzése
Akváriumot nem érdemes szettben venni, mivel a hozzá adott technika elég gyenge. Az akváriumot csináltassuk üvegesnél, vagy vegyük meg készen a díszállatkereskedésben. Az egyik legfontosabb tényező az üvegvastagság. Itt egy lista az akváriummérethez ideális üvegvastagságról:
Magassága/ Javasolt üvegvastagság/ Javasolt térfogat
25 cm-ig/ 4 mm/ 0-50 liter
25-35 cm/ 5 mm/ 50-70 liter
35-45 cm/ 6 mm/ 70-120 liter
45-55 cm/ 8 mm/ 120-300 liter
55-65 cm/ 10 mm/ 300-500 liter
65-75 cm/ 12 mm/ 500 litertől
4. A technika
Elérkeztünk a legfontosabb részhez. Technika nélkül nincs élet az akváriumban. A legfontosabb technikai eszköz a szűrő. Ez lehet belső, vagy külső. És hogy mélyket használjuk? Hát a legjobb, ha mindkettőt.
A belső szűrő előnyei:
-Olcsóbb.
-Nem foglal helyet az akvárium mellett, vagy alatt.
-Bizonyos esetekben jobb mechanikai szűrés.
Hátrányai:
-Ha még tehetünk is bele bio-szűrőanyagot a gyors áramlás miatt a nitrifikáció közel sem tökéletes.
-Egy növényes akváriumban nem nyújt túl szép látványt.
A külső szűrő előnyei:
-Nagy szűrőfelület(több szűrőanyag).
-Jó nitrifikáció a belül lévő lassabb áramlás miatt.
-A beszívó ágnál lévő erős áramlat összeszedi a növények közül kiporszívózhatatlan mulmot.
-Nem foglal helyet az akváriumban.
-Egy külső fűtés mellet teljesen megszabadulhatunk a vízben lévő elektronikától.
Hátrányai:
-Egyes esetekben a hang, de a legtöbb külső szűrő halk.
Szűrőhasználat:
0-90 literig elég egy belső, 90-250-300 literig elég egy külső, e fölött vagy külső+belső, vagy több külső együttes alkalmazása.
Hogyan is szűr a szűrő?
A folyamat neve nitrifikáció. Az elhullott növényi részekből, a halak ürülékéből, az ételmaradékokból ammónia szabadul fel, ami nagy mennyiségben mérgező halacskáink számára. Ezt hivattott nitritté alakítani a nitrosomas baktérium. A nitrit kis mennyiségben is súlyosan mérgező. A nitrit-et a nitrobacter baktérium a halak számára elviselhetőbb nitráttá alakítja.
NH4 +Oxigén->NO2 +Oxigén->NO3 Ez a szűrés folyamata.
Fontos tudnivalók a szűrő használatáról:
-éjjel nappal mennie kell különben a hasznos baktériumok kihalnak(életfeltételeik a következők: folyamatos áramlás, egy felület, amin megtelepedhetnek[szűrőanyag]). Áramlat nélkül kb. 10-15percig maradnak életben.
-A szűrőanyagokat csakis akváriumvízben moshatjuk ki, és soha ne túl erőssen nyomkodjuk ki a szivacsot
Szűrőt a következőképpen válasszunk:
-A szűrőteljesítmény szívósabb halak esetén az akvárium térfogatának 3, 4-szerese legyen óránként. Érzékeny halak esetében 10-12 szerese, növényesnél úgyszintén.
Tipp: Szűrőből az ajánlott típusnál egyel nagyobbat érdemes venni.
A másik húzósabb téma a világítás. Normál akváriumra elég 0.5, 0.6W/liter, növényesbe 1W/litert megközelítő értéknek kell lennie. Egy növényes akváriumban minden összefügg mindennel. Ha erős a fényünk, CO2-őzünk, de nem tápozonk a növényeink nem fognak jól fejlődni a tápanyag hiány miatt. Ha van táp és CO2 fény nélkül megint nem érünk semmit, mivel a növényeknek a tápanyag felvételéhez fényre van szükségük. A CO2 nem mindig szükséges, csak az igényesebb növényeknél.
Fűtésből mindenképpen automatát vegyünk. Ahány literes a medencénk annyi watt legyen a fűtőnk teljesítménye.
5. Egy akvárium elindítása
Az akváriumba először jól átmosott(bármilyen talajt veszünk mindenképpen mossuk át jópárszor) talaj kerül. Ezután jöhetnek a dekorációk, kövek, fák, majd a növények.
Az akváriumot egy napig állni hagyott vízzel célszerű feltölteni. Ez kiváltható vízelőkészítő használatával. Igényesebb fajok esetében a vízértékeket a boltihoz(amikor vesszük célszerű megkérdezni) kell lassanként beállítani.
Az akvárium feltöltése: Tegyünk egy tálat az akvárium aljára erre töltsük a vizet egy locsolóból. Az akvárium víze egy két napig opálos lehet.
Most következhet három hét üresjárat, eközben menjen a szűrő és néha szórjunk be egy-egy csipet haleledelt.
A három hét letelte után jöhetnek a halak. Sose telepítsünk egyszerre sok halat. Minden kifejlett halcentiméterre 1liter vizet számoljunk.
6.Egy akvárium gondozása
Naponkénti teendők:
-Haletetés(a legjobb naponta többször kis adagokban). A száraz tápok mellett használjunk fagyasztottat és élőt is.
-Létszámellenőrzés.
-A halak külsejének és viselkedésének megfigyelése(betegségre utaló jeleket keressünk).
-Hőmérséklet ellenőrzés. Tipp: Használjunk belső hőmérőt, mert a digitálisak nem mindig megbízhatóak.
-Növénytápozás előírás szerint(még jobb hatást érhetünk el, ha a heti adagot lebontjuk napira).
Hetenkénti teendők:
-Vízcsere(20%-os, kisebb akváriumok esetén 50%) állott, vagy előkészített vízzel.
-Vízértékek ellenőrzése(tesztelése).
Kéthetenként teendők:
-Szűrőszivacsok tisztítása.
Évente a neoncsövek cseréje.
7.Milyen márkát válasszunk?
Az Eheim szűrőket csak ajánlani tudom hosszú élettartamuk, és minőségi alkatrészeik miatt.
Világításból a legolcsóbb megoldás a barkács, ha azonban nem szretnénk ezzel foglalkozni, és megengedhetjük magunknak ajánlom a Resun és a Hagen armatúráit, fénycsőből pedig a Hagen márkájút.
Fűtésből én Eheim Jager-t használok.
Remélem tudtam segíteni, hogy minél több örömet találj szép akváriumodban és egészséges halaidban!
A képek forrása: első kép:http://blog.thelittlereef.com/wp-content/uploads/2010/10/Red_Sea_Max_500_reef_aquarium.jpg
a második és harmadik kép forrása:Internet
 
 

63. blogbejegyzés
Nannacara aureocephalus

(Aranyfejű törpesügér)
 
Angol: Goldhead Nannacara
Német: Goldkopf-Schachbrettcichlide
Francia: Cichlidé à tête d'or
 
A Nannacara aureocephalus egy dél-amerikai törpesügér, Francia Guyanában az Approague medencéjében valamint Brazília északi részén őshonos. Előfordulása viszonylag ritka. A hím 9-12 cm-re a nőstény pedig 6 cm-re nő meg. A hím pirosan szegélyezett hátúszója és farok alatti úszója megnyúltabb, a nőstény kisebb és zömökebb a hímnél, hát- és farok alatti úszója pedig lekerekített. A hím feje és kopoltyúfedői sárgásak, testének színezete zöldes sárgás, a nőstényé barnás. Ez a faj bomló növényi anyagokban (lehullott falevelek) gazdag mocsaras jellegű biotópokban, erdei patakok partmenti pangó, állóvizes részein él, 2 méternél kisebb mélységben, az alsó vízrétegben, ahová kevés fény jut el. Elsőként Allgayer írta le, a faj leírását a Revue française des Cichlidophiles közölte 1983 novemberében (33. szám).
Tartás és tenyésztés
Magyarországon ez a faj alig ismert, nehezen beszerezhető, többnyire csak külföldi importból lehetséges.
Egy pár számára legalább 80 literes akvárium ajánlott. A növényekkel sűrűn beültetett akváriumot, és a gyenge vízáramlást kedveli, dekorációként használhatunk ágakat, vagy gyökereket. Aljzatnak homok a legalkalmasabb.
 
Tartási hőmérséklet: 23-30°C Vízértékek: pH 4,0-6,0 és 5-8 NK keménység; alacsony vezetőképesség.
 
Általában nyugodt természetű törpesügér, jól tartható közös akváriumban, más békés halakkal. Törpesügérek közül A. cacatuoides, A. bitaeniata, A. agassizi, Mikrogeophagus altispinosa fajokkal, egyéb halak közül szifókkal, guppikkal, baltahasú lazacokkal volt nálam sikeres a közös medencében tartás.
 
Várható életkor: legalább 3 év
 
Etetés: A természetben apró élő eleséggel táplálkozik, akváriumban legtöbb szokásos eleséget, granulátumot, lemezes tápot, fagyasztott tubifexet, szúnyoglárvát stb. elfogadja, de leginkább az élő eleséget szereti.
 
Szaporítás: 26-28°C az ideális hőmérséklet. A nőstény az ikrákat fedett üregbe rakja, és egyedül őrzi mind az ikrákat, mind pedig a kikelt ivadékot.
 Felhasznált források:
 
saját fotók
[katt]
[katt]
[katt]
[katt]
 

64. blogbejegyzés
táptalaj

5 évvel ezelőtt kitaláltam azt , hogy mi lenne ha agyagot tannék a sóder alá ?
Nos kedves barátaim , ha azt hiszitek hogy bármilyen agyag jó , tévedtek .
Mindíg JBL-t használtam , és innen jött az ötlet .
Elvittem egy agyaggolyót bevizsgáltatni és meglepödtem , hogy mit is használ a JBL................
El is mentem egy helyre és megvettem az agyagot , és elkezstem az előkészületeket .
2 heti munka után behelyeztem az akváriumba , és 2 hét után meglepődtem hogy még jobb mint a golyó.
 Megvettem az agyagot  , 15 kilót . Jól felkevertem víttel , és hagytam ülepedni.  2nap után leszívattam róla a vizet és leszedtem a felső 2 cm-es réteget.
 kitettem a napra száradni .
 2 napig száradt . Ekkorra már ki megy annyi víz , hogy formázható állapotba kerül.
Formázzuk meg az agyagot az akvárium méreténél 5 centiméterrel kissebbre.
Helyezzük be az agyagtáblát . és szórjuk rá a talajt . Legalább 4-5 centi aljzat legyen rajta.
Engedjük fel vízzel a talaj fölé 2 cenire. Ültessük bele az előtéri alacsonynövésű növényeket.
Én hagytam 1,5-2 hónapig , így kialakult egyfajta baktériumkúltúra.
Majd ezt követően engedtem fel vízzel .
Belehelyeztem a dekorációt, és a nagyobb növényeket. ! napi intenzív szűrés után, tettem bele a halakat .
 
Hozzávalók 180 litereshez :
 
15kg sárga por agyag
 aljzat : csak ne táptalaj
képek majd eztán
 
 
 

65. blogbejegyzés
Eddig 0 forintos, kicsit gagyi, de nekem kedves...

Kicsit gayi, de nekem kedves...
Nem tudom, ki mire gondol. De persze az oldal jellege eléggé bekorlátozza... Természetesen egy akváriumról van szó. Szeretném most röviden ismertetni veled, kedves olvasóm, a régii új akváriumomat.
Az akvárium 11 éve, kis megszakításokkal üzemel. Ezalatt a világítása mindvégig egy 15 W-os fénycső /6500 kelvin/ reflektorral ellátva. A szűrésről egy belső szűrő gondoskodik. de ma már kiegészítettem egy kis szivaccsal működő, de nagy vízforgatású nevenincs szűrővel.
Vízcsere téren sokan sokmindent mondanak. Én heti 50%-ot szoktam, persze nem egyszerre... Két darabban, tehát heti 2x 25%-ot.
Növények... A némi profizmussal dolgozó akvarista most tépi a haját! Merthogy műnövényeim vannak. a zöld még az a csak-csak kategória, de a vörös... Amint sikerül elfogadható áron alacsony fényigényű, igénytelen növényt vennem, kirakom, a pirosat mindenképpen. :-)
Egyébb dekorációk. A dekoráció a kvetkezőkből áll: Az első napoktól kezdve gyöngykavics aljazatom van. Kövekkel és fákkal egészítettem ki. A fákat 11 éve vettem, a kövek egy kertészeti árudából vannak. Továbbá sóderkavicsot is pakoltam be, illetve kevés mészkőlapocskát.
Halaim még nincsennek. Guppikat, és páncélos harsákat szeretnék tartani. Ők nem éreznék rosszul magukat egy ekkora akváriumban sem. Esetleg néhány algázót is beraknék de nem hinném, hogy egy 5cm-nél lényegesen nagyobb hal olyan jól érezné magát benne.

66. blogbejegyzés
Caulastrea furcata-Fuvola, illetve ujjkorall

 

Caulastrea furcata-Fuvola, illetve ujjkorall

Előfordulása: Igen elterjedt, többek között megtalálható a Csendes-óceán nyugati részén, illetve a nagy korallzátony környezetében is.
Mérete: Fejenként legfeljebb 1 centiméter.
Hőmérsékleti igénye: 24-27 C
Táplálkozás: Zooxanthellae, fényt hasznosítja,illetve etethető.
Minimális akváriumméret: 150l
Tartási nehézség: Közepes

Kedveli a fényt, de kerüljük a HQI-nak való erős kitételt, mert nem bírja a nagyon erős fényt. A közepes áramlást kedveli. Éjszaka engedi ki tapogatóit, ilyenkor táplálható is. A telep osztódással szaporodik, ilyenkor a húsos test kétfelé ágazik el. Tapogatói szálynyílása körül helyezkednek el körben, ezek fogják meg a planktonokat, illetve az egyéb táplálékokat.

Forrás: Meerwasser lexikon
/itt további nagyon szép képeket tekinthetnek meg az érdeklődők, köztük nem egy, igen nagy s ezáltal akváriumi viszonylatban idős telepet is/
Egyéni tapasztalataim: Ugyan etetése nem kötelező, de sokkal gyorsabban fejlődik etetés mellett. Megítélésem szerint egy kezdőknek is ajánlható, nagyon hálás és dekoratív korall.

Tengermély tisztelettel!
Forrás: www.reefsystem.blogspot.com

67. blogbejegyzés
Főnix

Nem, nem Simon Phoenix a mostani szösszenet alanya, inkább egy feledésbe merült megszállottságé.
GY.I.K.: Ki is az a Simon Phoenix? Talán akit John Spartan egy televízióval próbál megnevelni egy jövőbeni világban. Aki erre tippel, nyert!


Egy kis szellemi mankó - elnézést ezért a kifejezésért, de a haverom faterja gyakran mondogatja ezt szeretett porontyának, és nekem annyira tetszik. Tehát: http://www.youtube.com/watch?v=DBcd5Xmb2pE&feature=related m.j.: 6:11-nél ajánlom megtekinteni ezt a remekbe szabott, eredeti német nyelvű snittet.
 
 
 
Néhány nappal ezelőtt elkezdtem nézelődni a lakásban és megpillantottam az akváriumot.
 
** Nos, ezt úgy mondtam, mintha nem az egyik legláthatóbb helyen lenne, és soha nem járnék amúgy arra, csak most véletlenül tévedt arra a tekintetem. Ez nem így van, de mielőtt nagyon elkalandoznék, gyorsan visszatérek a vezérgondolathoz. **
 
Elnézve az üveg munkásszállót valami olyan érzés fog el, mintha az ismert Disney eposz, a Csipkerózsika kastélya lenne előttem, a százéves álom után, amely csak régi fénye önmagának. Valami furcsa, torz tükörképe, egy ragyogó vízi társadalomnak. Igen, a felelősség az enyém, mert hátat fordítottam annak a felelősségvállalásnak, amely még néhány évvel, hónappal ezelőtt még minden időmet lekötötte. Hittem, tettem, akartam. Folyamatosan koptattam a cipőm, miközben boltkörutakra indultam, nem kíméltem a gázpedált, amikor egy pár halért és felszerelésért leutaztam több száz kilométert – persze így is megérte ezt nem vitatom.
De, hová lett a tűz, az a lelkesedés, amely szinte a nulláról felépített egy gyönyörű akváriumot. Most vegetál, mind a medence, mind az akvarista lényem. Ez van.
A növények nőnek, a halak elvannak. Egykedvűen bambuljuk egymást reggelente etetésnél. Persze, a kézből való etetés öröme megmaradt, de ennyi. A vízcsere a legnagyobb dolog, ami megtörténik hetente-kéthetente és ennyi. Semmi pörgés, semmi kaland. Van és kész.
 
De, az a pillanat, amikor ránéztem, és lepörögtek azok a kalandos momentumok – tejködben vezetni két vitorlával a hátsó ülésen késő este, mikor a látási viszonyok szinte lehetetlenné tették az autózást. Hmmm. Régi szép idők…
 
Tehát jött a szikra: ez nem maradhat így. Megindult a tettvágy, egy napot szántam arra, hogy hamvaiból újjáélesszem a főnixem. Jelentem él. Nem kellettek villámok, mindenféle csodaszerek – mint az öreg Frankenstein-nek, http://www.youtube.com/watch?v=8H3dFh6GA-A - csupán kitartás és elhivatottság.
 
A halak wellness kirándulást tettek két hódos vödörbe, a növények úgyszintén. Előkerült az olló, a szivacskészlet, az algakaparó és még pár dolog a halas-sufniból.
 
Az aljzatig jutottam, nem maradt semmi más. A Manado jól teljesít, óriási gyökérrészek, friss hajtások. Remek. Kis turkászás és kitakarítottam. Gondos tornyosok hadseregét emeltem ki az agyagtengerből, majd kicsit átforgattam az egészet, a bomlásnak induló növényi részeket eltávolítottam, a beszakadt gyökérzetet beforgattam a talajba.
 
Ez még ok volt, minden rendben zajlott, de elérkeztem a mangrove gyökerekhez. Az egyiket a micro teljesen elborította, mellette szép ecsetalga telepek virítottak. Nehéz volt szabadulni, ragaszkodó típusok, de a dörzspapír és szivacs mindent megoldott. A micro-t rendesen meggyérítettem, mert érezhetően a tápanyaghiány miatt erőtlenek voltak a frissebb növényi részek.
Sajnos az algainváziót megsínylették az anubias család tagjai is – jelenleg négy különböző egyed képviselteti magát az akváriumban. Némi ollózás után a megmaradt egészséges, algamentes levelek szépen mutattak, egy gyökértörzsön 3-4 levéllel. Öröm, hogy szépen megtapadtak a mangrove felületén, így az ott árválkodó damilra már nem volt szükség - nyissz és kuka.
A növényápolás javarészt kurtításból állt. A Manado-nak köszönhetően kialakult óriási gyökérrendszereket visszametszettem, ugyanezt tettem a burjánzó, de egészségtelen levelekkel. Sajnos sok volt a szakadt, sérült, így némelyik növény – valisneriák, echinodorusok – igen csak veszítettek a méretükből. A rotala szintén áldozatul esett az algák elszaporodásának. Az öregebb növényrészeken megtelepedtek a sötétzöld foltok, de a friss hajtások épen maradtak. Ezeket lenyestem, így megalapozva az új generációt.
 
A vízisalátával nem nagyon tudok mit kezdeni. A ProFito egyértelműen nem biztosít kellő tápanyagmennyiséget az egészséges fejlődéséhez. Ezért már rendeltem is egy M-M combo-t és bízom benne, hogy ettől majd megerősödnek. De, hozzátartozik a tápanyaghiány minden növényen – kivéve két tő echinodorus – tapasztalható.
 
Sajnos a focigyep megint nem jött össze. Már évek óta próbálok összehozni egy szép kis zöld fövenyt, de hol a halak, hol az alga nyírja ki a kezdeményeket. Most az alga feat. anci tette fel az i-re a pontot.
 
Kész lettem a növényekkel is. Ez a fentebb említett művelet csupán két órát vett igénybe - a munka jellegét és a félelmetes növénymennyiséget figyelembe véve ez nem is sok.
 
Az üveggel nem volt gond, ellenben a felszereléssel. Az algapamacsok ellepték az esőztetőt, a fűtőt, a hőmérőt - furcsa, de a CO2 tartóstesztet nem.
 
Igen, nyilvánvaló, hogy a vízcserék sem minden héten történtek meg, talán ez, talán az elburjánzó rotala okozta fénymennyiség-ingadozás okozta az algaerdőt, talán a rendszertelen tápozás. Mea culpa. Igaz a fénycsövek kérdése sem utolsó: 2x 10000 K-s + 2x 4900 K-s növényes Sylvania cső. Összesen 72 W, 110 liter vízre.
 
Szerencsére volt segítségem a tisztogatásban. A szűrőre is ráfért már egy nagytakarítás. A belsejében már egy szép ki tornyoscsiga kolónia fejlődött ki. Őket nem etettem meg a lefolyóval, hanem csobbantak a narancs hódosvödrök egyikében
 
A mosás, tisztítás után jött a víz. Nem, nem vártam ki a 2-3 nap szellőztetést, nyomtan bele vízkezelőt, majd néhány óra múlva elkezdődött a feltöltés. Egy kis mennyiség, majd bekerülnek a dekorok. Most kiegészítettem az összképet néhány szép kővel is. Indul a növénytelepítés, majd igazgatás, kurtítás itt-ott, ahol kell.
Jöhet a külsőszűrő csövezése, a belső szűrő, majd a fűtő, a CO2 és a többi kiegészítő.
 
Még több víz. Lassan telik az üvegteknő, végül a merevítés alján végigfut egy kis hullám, ez jelzi: nem kérek több löttyöt. Tápoldatozok, majd indítom a szűrőt.
 
Üzemeltetem néhány órát a rendszert, miközben cseppentek oxigéncseppeket a vödrökbe. Az összkép nem túl jó, lehetne még finomítani, de egyelőre, újraindulásra megteszi. Persze már bontakozik egy-két új növény terve, illetve apróbb változtatásoké, de előbb legyen életképes és egészséges ez az alapkonfiguráció.
 
A halak lassan visszakerülnek a medencébe. A vízértékek optimálisak, a fénycsövek jól megvilágítják a teljes aljzatot.
 
A vitorlák megint megküzdenek a szűrő beszívóágának birtoklásáért – győznek, ugyanis a neonhad nem volt valami kitartó ellenfél, az anci és a kuli-kulik meg nem pályáztak a placcra.
 
Mint említette, a megrendelés elment, most várom a kétszer csengető postás bácsit.
És, miért is írtam meg ezt az egészet. Mert azt gondolom, nem egyedül vagyok így a problémával. Megvenni, felépíteni, éltetni, majd lassan elfelejteni.
Igen, lassan elmúlik a varázs, ha nem kapunk a fejünkhöz és látjuk meg benne azt a szépséget, amiért elkezdtük. Ha nem lesz szikra, lehet nyomni az online aukciós oldalakra a cuccokat.
 
Nálam újra életre kelt hamvaiból a főnixem.
 
 
 

68. blogbejegyzés
Aequidens pulcher (Andinoacara pulcher)

Ez, a hazánkban Kék-Akaraként ismert, roppant barátságos és könnyentartható halfaj, élénk és változatos színeinek köszönheti a hazai akvarista körökben való elterjedését. Eredeti hazája Panama és Venezuela, illetve Trinidad egyes folyóiban is megtalálható.
 
 
Elsősorban a folyók lassabb szakaszait kedveli, ahol a vízbe lógó gyökerek és faágak között hűsölhet. Testének színezete rendkívül változatos. Alapszínezete zöldeskék, illetve a testét borító pikkelyek szélei irizáló kék pettyekkel tarkítottak. Testét, a homloktól egészen a farokig, sötét, függőleges sávok borítják. Úszói kékes-árnyalatúak, hát úszóik pereme narancssárga sávval díszítettek.
 
 
 
Könnyen tartható kisebb és nagyobb testű ségérekkel, mivel kimondottan békés természetű, kizárólag ívás alatt agresszívebb, de soha nem vívnak véres háborút. Azonban ha más Aequidens fajjal tartjuk őket egy medencében, akkor fokozottan oda kel figyelnünk rájuk, mert könnyen összeívhatnak. Annak idején kilenc egyedet vásároltam belőlük, saját tapasztalataim szerint a hímek egyáltalán nem űzik azonos nemű fajtársaikat, néha-néha van egy kis magamutogatás, de semmi egyéb. A nőstény egyedek, ha több van belőlük egy csapaton belül, akkor kimondottan agresszíven viselkednek egymással. Nálam többször előfordult, hogy úgy kellet kimenekítenem néhány nőstényt, mert a nagyobb nőstények a végkimerülésig üldözték a kisebbeket. Ha két azonos méretű nőstény kerül szembe egymással, akkor szinte egész nap összeakaszkodva háborúznak, mellyel komoly sérüléseket okozhatnak azonos nemű fajtársaiknak. Ebben az esetben is el kell távolítani az akváriumból az egyik egyedet, mert extrém helyzetben az egyik fél pusztulásához is vezethet a harc. Előfordult, hogy rojtosra szaggatták egymás ajkait és úszóikat, de ez megfelelő elkülönítés mellett hamar helyrejön.
 
 
A nemek közötti különbség megállapítása roppant egyszerű. A hímek /20 cm/ has-alatti, hát és farok-alatti úszója erősen megnyúlt és vékony cérnaszál vékonyságú sugárban végződik. A nőstények 14-16 cm-esek, úszóik kevésbé megnyúltak. A hímek teste robosztus, izmos felépítésű.
 
Szaporításuk könnyű, de fiatal párok esetében az első néhány ívás sikertelen lehet. Egy-egy ívás alkalmával 300-400 ikrát is rakhatnak, melyek az ívást követően 48-60 órával kelnek ki, 25 Celsius fokos vízhőmérskleten. A kivált pár, legszívesebben az akváriumba helyezett lapos kövekre ikrázik, melyet közösen választanak ki és tisztogatnak. A kiválasztott ivóhely körül semmilyen növényt és zavaró dekorációt nem tűrnek meg. Az ivadékokat, a kelést követően az aljzatba vájt gödörbe hordják és az elúszásig ott is maradnak, hacsak nem zavarják az akvárium más lakói, mert ebben az esetben többször átköltöztetik őket. Ivadékaik a kelést követő 5.-6. napon úsznak el és további 2-3 nap elteltével kezdenek el táplálék után kutatni. Az ivadékok gondozásában a pár mindkét tagja részt vesz. Szenzációs látvány, ahogyan a hatalmas hím óvatosan a szájába veszi az elkószált ivadékokat és aztán visszaviszi őket a bolyhoz, ahol aztán óvatosan kiköpi azokat.
 
Saját tapasztalatom az, hogy a legideálisabb számukra a 25 Celsius fokos vízhőmérsékelet. Nálam a társaágukban több olyan dél-amerikai sügér volt, van, amelynek ennél nagyobb a hőmérséklet optimuma, ezért ők a 25 Celsius fokos vízben már kicsit lassabban mozognak, így a pár minden gond nélkül felnevelhette ivadékait. Azért ennek ellenére is csak 30-40 db utódot sikerült csak felnevelniük.
 
Szaporodásukhoz hasonlóan, táplálásuk sem jelent nagy kihívást. Különösen szereteik a gilisztát és csontkukacot, de nem vetik meg az arthemiát és vörösszunyoglárvát sem. Nálam rendszeresen kaptak granulált és lemezes tápot is. Viszont hajlamosak a bélgyulladásra, ezért fontos, hogy vörösszunyoglárvát csak heti 1-2 alkalommal kapjanak, valamit megelőzhetjük a megbetegedést, ha kitinben gazdag eldellel tápláljuk őket, mint például a vizibolha, vagy a különböző apró rákok. Az ivadékok igen gyorsan nőnek, mivel igen falánkak, 5 hónapos korukra elérhetik az 5 cm-es méretet, ami természetesen a napi etetések számától és a táplálék minőségétől is függ. 5-6 cm-es méretnél már elkezdenek színesedni és ekkor már az azonos nemű egyedek is szépen fitogtatják erejüket társaik előtt.

69. blogbejegyzés
Thorichthys ellioti

Ez a rendkívül változatos színekkel rendelkező halacska, Dél-Mexico-ból, a Papaloapan folyóban és mellékfolyóiban őshonos. Változatos színei és békés természete ellenére nem rendelkezik számottevő populációval hazánkban. Hazájában a folyók lapos, homokos partszakaszait kedveli, ahol kisebb csapatokba verődve kisajátítják az adott partszakasz egy részét és ezt még nagyobb testű ragadozóhalakkal szemben is elszántan védelmezik.
 
 
 
Testformája hasonlít a Gephagus-ok testformájára. Testük nyúlt, vöröses alapszínezettel. Pikkelyeik széleit és páratlan úszóikat világoskék pöttyök tarkítják. Has-úszóik kékszínű csíkokkal díszítettek. Kopoltyúfedőiken, a mellúszók magasságában egy fekete folt található, mely kék, irizáló pontokkal van körülvéve. Hát és farok alatti úszói vörös szegélyűek, szemei élénk kék színben pompáznak, helyenként sötét foltokkal tarkítva. A felnőtt egyedek elérhetik a 12-14 cm-es testhosszt. A nemek között számottevő méretbeli különbség nem látszik, azonban a hímek hát és farok alatti úszói hegyesek, vékony sugárban végződnek, illetve kizárólag a nőstények hát úszóin található egy fekete folt.
 
 
 
Alapjában békés természetű, de nem szereti, ha az akvárium más lakói betolakodnak territóriumába, de ekkor sem megy bele komoly harcokba. A legideálisabb számukra egy 150-200 liternél nagyobb térfogatú medence, melyet bátran telepíthetünk be változatos növényekkel, mivel egyáltalán nem csipkedi le hajtásait, illetve leveleit. Azonban a növények gyökereit védenünk kell, mert ívás idején gödröket vájnak a talajba és megsérthetik növényeink gyökereit. Aljzatként legideálisabb számukra a finom, aprószemcsés, folyami homok. Dekorációként használhatunk faágakat, sziklákat és lapos köveket, melyeket előszeretettel választanak ívóhelyként. Ívás idején kicsit agresszívebbé válhat a megszokottnál, de ez nem törvényszerű. A kivált pár közösen választ ívóhelyet és ezt követően az ikrákat is közösen védelmezik, illetve gondozzák. Az ivadékok az ívást követően 72-96 óra múlva kelnek ki. Egyes források a 24-26 fokos, enyhén savas (pH 6-6,5) és lágy vízet, viszont egyes források pedig a 28-30 fokos, semleges pH-ju (pH 7), közepesen kemény vízet tartják a legalkalmasabbnak a szaporításukhoz. A kikelt ivadékok, igen hamar, a kelést követő 3.-4. napon úsznak el és 3-4 nap elteltével kezdenek élelem után kutatni. Etetésük nem jelent gondot, szüleikhez hasonlóan, szinte mindennemű táplálékot elfogadnak. Más sügérekhez hasonlóan, igen falánkak könnyen táplálhatóak, összemorzsolt granulált táppal, lemezes eledellel, illetve frissen keltetett artemiával is.
 
 
Úgy gondolom, hogy ez a hihetetlen színekben pompázó halacska több figyelmet érdemelne a hazai akvarista körökben, és igazi gyöngyszeme lehetne, egy ízlésesen berendezett, növényes akváriumnak!!!

70. blogbejegyzés
Geophagus steindachneri

Sziasztok, én is megpróbálkoznék egy írással egy általam korábban tartott nagy kedvencemről. Remélem sikerült nagyjából körbejárnom a témát ahhoz, hogy ne írjak nagy hülyeségeket, persze ez mégsem kizárt, ezért a kritikákat szívesen fogadom.

Geophagus steindachneri

Hazája a Rio Magdalena és mellékfolyói Kolumbiában és a Maracaibo medence Venezuelában. Geophagus hondae néven is ismert és pellegrinit is eladnak néha ilyen néven, de ez utóbbi már egy másik faj Kolumbiából, ami kiskorában nagyon hasonló a steindachnerihez, viszont jóval nagyobbra nő annál. Élőhelyén a víz kémhatása 6.5-7ph, keménysége 10-15nk, hőmérséklete 24-26 fok. Érzékenységüket szokták említeni a vízparaméterekre, de jól tolerálja a csapvizet, ami tartásához és tenyésztéséhez is megfelelő, természetesen jól beállt vizű akváriumban tartsuk ahol nincsenek hanyagolva az időnkénti részleges vízcserék. A felnőtt hímek 12 cm nagyságúak, fejükön vöröses színű “púpot” viselnek. A nőstények 10 cm körüliek. A nemek megkülönböztetése már kisebb korban is könnyű. A hímek hamarabb színesednek, gyorsabban nőnek, formájuk karakteresebb, később még határozottabb formai különbségeket mutatnak. Alapszínük sárgás. A hímre jellemző a markáns homlokvonal, megnyúlt hátúszó sugár és a nőstényénél “csillogóbb” színezet. Jellemzőek a testen az aranyszín fénylő pikkelyek és kékesen irizáló pikkelyek pontsor szerű elhelyezkedése. Az úszókat is kékesen fénylő pontok illetve vonalak díszítik a mellúszók kivételével. A hátúszó vörössel szegélyezett. A nőstényen halvány fekete csíkok láthatóak, amik “hangulatváltozáskor” jobban kivehetőek.

A geophagus földevőt jelent, szeretik a talajt átforgatni szájukban, kiszűrve a benne található férgeket, esetleges táplálékot. E viselkedésük miatt akváriumukba finom talaj, folyami homok való. A növények kitúrása nem tűnt jellemzőnek. Etetésük nem nehéz, szívesen fogyasztják a különböző élő-, fagyasztott- és szárazeleségeket. A tubifex etetésével igyekeztem óvatosan bánni, de úgy tűnt nem érzékenyek rá. Hatalmas étvágyuk van.

Tartásukhoz legalább 200 literes akvárium szükséges. Békés természetű másokkal szemben, de 200 literben maximum egy hímet tartsunk belőle. Társításánál, legalábbis kis helyen a hasonló forma közép- és dél-amerikai sügerek jöhetnek szóba, mint pl. vöröstorkú, zebrasávos, vitorlás, zászlós sügér, maróni akara.

Faágakkal, kövekkel dekorálhatjuk akváriumát, célszerű búvóhelyek kialakítása. Ez segítheti a nőstényt, ha véletlen a hím agresszívvé válna vele szemben, ha ilyen előfordulna figyelni kell, hogy szükség esetén közbe lehessen avatkozni.

Poligám természetű, egy hímhez 2-3 nőstényt érdemes szerezni, várhatóan mindegyikükkel fog szaporodni, esetleges agressziója is jobban eloszlik. Ivadékgondozását tekintve anyai szájköltő, ikrázás után egyedül a nőstény végzi a kicsinyek gondozását, nevelését. A hím udvarlása látványos, feszített úszókkal pózol a nőstény körül, “körbesepri”, remeg, nagy szájtátásokat végez. Ez utóbbi a nősténynél is többször megfigyelhető, amint szorosan egymás közelében úszkálnak. Az ikrázás során a nőstény apránként a szájába veszi az ikrákat, eközben a hím biztosítja a területet és néhányszor a nőstény elé úszik, ilyenkor termékenyíti meg az ikrákat a nőstény szájában. A forgatás ideje alatt a nőstény alig táplálkozik, de a vége fele azért evett pár kisebb falatot a tubifexből, ilyenkor mindig izgultam, hány kishalat nyel le, de egyszersem okozott csalódást.

Ikrázás után nem vettem ki a hímet, úgy tűnt nem zavarja annyira a nőstényt, hogy bajt okozzon. A nőstényt helyeztem külön 30 literes akváriumba még mielőtt kiengedte volna a kishalakat, ez ikrázástól kb 3 hétre tehető. Villámgyorsan és ügyesen tud kitérni a háló elől, főleg egy búvóhelyekkel jól berendezett akváriumban, ami nemcsak számára teszi kimerítővé a kifogását, de egy alkalommal sem lett gond belőle. Nagyon jó nevelő. A kicsik száma egy megtermett nősténynél 50 fölött van. Frissen kelt sórákkal indítható. Felnevelésük könnyű, fejlődésük viszonylag gyors, jó táplálás mellett 14 hetes korukra meghaladhatják a 4.5 cm-t és ivarilag megkülönböztethetővé válnak. A nőstény akváriumát érdemes nyugodt helyen elhelyezni, főleg kezdetben újságpapírral védeni valamelyest a külső hatásoktól. A kicsiknél illetve a nagyoknál sem szabad megfeledkezni a rendszeres részleges vízcserékről.

A nőstény a kishalakat még hetekig visszaszedi, ha veszélyt érez. Utána már be sem férnek mind, illetve a nőstény is kevésbé szedi őket vissza, ekkor a nőstény eltávolítható. A nőstényt igyekezni kell változatos táplálással jó kondícióba hozni, két normális ikrázás között eltelt idő hosszabb lehet, mint sok kőre ikrázó fajnál. Ezt is figyelembe kell venni, amikor újra összeengedjük a hímmel.

 

Felejthetetlen élmény, amikor első alkalommal megláttam a “kishalfelhőt” a nőstény szája előtt. Amint ő is észrevett engem, pár pillanat alatt, 2-3 szájmozdulattal visszagyűjtötte a kicsiket a szájába. A kishalak is tudják mi a dolguk ilyenkor. Zavart, hogy nem tudtam elég lassan és óvatosan megközelíteni őket, hogy többet is lássak, el is indultam egy kellően nagy kartondoboz keresésére, amire kis lyukat vágtam. Teljes koncentrálással kezdtem becserkészni az akváriumot, hasonló lehettem, mint egy magát bozóttal álcázó busman. Bohóckodásom és főleg a türelem eredményre vezetett, órákig tudtam figyelni, számolgatni, fotózni a kishalakat, amely élményt ajánlok mindenkinek aki teheti.


71. blogbejegyzés
Március

 
Ismét eltelt egy hónap a legutóbbi nagyobb bejegyzésem óta. És sajnos ez fel sem tűnt. Sem a barack virágzásból, vagy a békák ébredéséből nem láttam semmit itt pesten, de még az országot járva sem... Lekötött a munka, szervezés, és szerencsére volt mit. Az viszont annál inkább feltűnt, hogy miközben e blogot gépelem, a szomszéd szobában csobbanás... a fal az akvárium mögött, a vízszint hullámzik és a padlón tócsa, de a macska sehol...se az ágy alatt, se szekrényben...keresem tovább, a kalászhalak első ránézésre megvannak, a cica csurom vizesen óriási szemekkel előkullog... szóval folytathatom az írást... Na, amiről írni szeretnék most, az nem más, mint egy kalandos kongói sztori, továbbá némi plusz biztatás, miért KELL meghallgatni Blehert a jövő hétvégén, aztán hogy miért is lehetnek egyesek rablóhal bolondok, és talán még némi aktuális nano sztori is beleférhet.
Délelőtt fotózni voltam a boltban, sosem értettem, hogy adhat ilyen vacak képeket egy iphone, mint az tőlem megszokott volt, de az már tiszta sor, hogy én voltam a tudatlanabb... Össze is szedtem, hogy miről írnék ma este, beszámoztam, hogy mi-hova kerüljön a szövegen, témákon belül, ehhez képest vajmi kevés jut eszembe. Kezdjük kongóval...
 
A Kongói Demokratikus Köztársaság, régi nevén Zaire, nos hatalmas terület, 2 millió négyzetkilométer, afrika második legnagyobb országa, amely a világ rangsorban a 12. helyen van. Akkora, mint Franciaország, Németország, Spanyolország és Anglia együttesen...Mégis egész európában maximum 10 és 20 közé tehető azoknak a cégeknek a száma, amelyek erről a területről származó halakkal foglalkoznak. Hányszor hallom azt, hogy XY halfaj azért Ritka és kuriózum, mert Csak Kongóban él...
Az első találkozásom ezzel a területtel, nagyjából 4-5 évvel ezelőtt volt, amikor egy Bruno nevű fazon vezetett meg, némi pénzt kicsalva, az akkor nála lévő és fényképezett halak küldési díjára...Az állítólagos díszhal exportőr jó eséllyel legfeljebb kecskékkel kereskedhetett...
Februári blogomban már említettem, hogy mennyire várom már a "jövő hétre" a szállítmányt, mesés halakkal... Igen ám, minden rendben is volt, a repülőgép lefoglalva, minden rendezve a halak fogadásához, de sajnos pont külföldön az exportőr, az emberei pedig nem tudják kellő minőségben megoldani a csomagolást, ügyintézést, úgyhogy halasszuk el egy héttel! OK, a következő héten, áhh, nagyon sok a kintlévőségük, New York-ból, Japánból, Taiwanról tartoznak nekik nagy cégek, most nem tudják csak úgy küldeni a halakat...de mondjuk 2000 usd kisegítené a cégüket és akkor aztán annyi halat küldenek, hogy fél európát ellátom! Mindezt egy olyan cégtől, aki nagyon komoly európai referenciákat tudott felmutatni, mitöbb magam is láttam a tőlük származó halakat már...
Ekkor már sorra kaptam az ajánlatokat, minden nap más "cégektől", hogy én halat keresek kongóban? Vásárolok Zairei halászott állatokat? ŐK az én embereim! Nem kell sok, csak 500usd, hogy elkezdjék a halászatot! Csak hálóra kell pár dollár és már intézik is! Már van haluk, csak éppen halaszacskó, az nagy hiánycikk...Végül egy fiatal kongói bizonyítani akart, hogy Ő bizony tényleg küld 15 boxot, csak adjam le a rendelést stb. De, neki nem jó az a csatlakozás, amivel a korábbi exportőr jelölt küldte volna az állatokat, más légitársaságot kell keresnünk...ok, megoldottuk... bármely hihetetlennek is tűnt, de a 14 doboz hal el is indult...sőt át is szállt kétszer... az első átszállást követően kiderült, hogy nem sok köze van a halaknak a rendeltekhez, mert vagy más faj, vagy más méret, más darabszám, esetleg mindkettő...mitöbb a szállítási költség, amit Ferihegyen fizetnünk kell sokszorosa a megszokottnak... Áh, hisz még egy átszállás, úgyis visszaküldik, vagy kiderül, hogy 14 doboz kókuszdió, nem fog ez ideérni... valami még biztos közbe jön... A leszállás előtti délután halgondozóm nagy problémák előtt állt, hogy is csináljunk annyi üres akváriumot, hogy el tudjunk mindent helyezni... cirka 2500-3000 liter szabad, üres, steril, kezelhető akvárium mennyiséget? Mit, mivel kellene összerakni? Aztán délben jött a felismerés, hogy tényleg úton vannak a halak és hajnali fél 1-kor száll le a gép, éjszaka azt át kell venni, ki kell fizetni egy nagyon combos összeget, oké, de hogyan? Aznap két kocsi is szállított ki halakat az országban, de még ez is kevésnek bizonyult...sos értékesítés, további országjárás...majd amikor már minden okmány és fillér a helyére került, kiderült, hogy éjszaka sehogy sem vehetjük át a szállítmányt. 2 óra alvás és irány vissza a reptérre... Mire megkaptuk a halakat, már 9 óra is javában elmúlt


Karton dobozok kibélelve vékony, néha csak fél centi vastag hungarocell darabokkal... és az egész rengeteg celluxxal összefogatva, kívül belül...Ez egy olyan szállítmány, amihez csomagolási listát sem tudtam kérni, mitöbb az exportőr igazából azt se tudta, hogy mit küld... amikor már javában úton voltak a halak, faggatóztam a méretekről, darabszámokról, színváltozatokról...és hát, mint az kipakoláskor kiderült nem igazán volt képben a kolléga.

Mivel az út Kinshansa-tól Budapestig közel 3 napig tartott (Kinshansa(Kongó) - Nairobi (Kenya) - Frankfurt (Németo.) - Ferihegy), az állatok egy része tragikus állapotban volt.

G. tamandua, barna elefánthal vagy tapírhal... sajnos a várt 52 egyed fele ilyen állapotban érkezett meg.

Szerencsére, noha a veszteségek jelentősek voltak, érkezett néhány igazán szép halunk is!

19 évesen azzal a lendülettel kezdtem el díszhalakat importálni, hogy amire más képes, arra én is... tudok írni és olvasni... most is azt mondom, hogy ezt bárki utánam csinálhatja! Ha lelkileg felkészül, hogy esetleg milliós veszteségek érik!

Na, kicsit átfutva a szállítmányon, a legjobb állapotban a Tüdőshalak érkeztek... Egy Protopterus aethiopicus Zaire, amely gyönyörű, nagy foltos, hálózatos mintájú nagyjából 60-70 egyed...róla már nem tudok képet mutatni, mivel éppen, hogy csak kiraktuk, vevőre akadt. és 27db Protopterus dolloi, karcsú tüdőshal...
20-30cm közötti egyedeket vártunk, ehhez képest most 4 különböző méretet árusíthatunk a fajból...
S-es méret, 6-10cm, a legtöbbjük még külső kopoltyúval rendelkezik... Én élőben sosem láttam még ilyet! Egy kolléga szerint olyan, mint egy fekete anorexiás axolotl, engem inkább a csillag orrú vakondra emlékeztetett elsőre:

Ezeket az ivadékokat almacsiga és jaguársügér nevelő medencébe  raktuk. Tudni kell, hogy a 20 centi alatti tüdőshal példányok, érkezzenek akár kamerunból vagy nigériából rendszeresen elpusztulnak az út alatt vagy a rákövetkező 1-2 napban. Jellemzően nagyon rosszul tűrik a szállítást, és nehezen aklimatilálódnak. Ezzel szemben ők, már a vízbe érést követően vadászni kezdtek a kis jaguárokra!
A következő az M-es és L-es méretkategória, ezek 20-25 és 25-35 centis halak, amolyan Süldők... kissé formátlanok, kissé bambák, de azért aranyosak és talán ez a legjobb ár-érték arányú méret.

A szállításuk érdekessége, hogy minden Protopterus kettesével csomagolva, 2 liter vízzel érkezett és mindegyiknek a zacskójában volt 1 pár vadbefogott kongói Guppi... Legalább 50 évvel ezelőtt telepítették be ezt az elevenszülőt számos vad vízbe az országban, egészen szép példányok is érkeztek most véletlenül, a német importőrök, mivel afrikából csak nagyon kis csomagolási sűrűséggel tudják a guppikat küldeni, így 2-3 eurót is elkérnek ezekért a példányokért!
A "Jumbo" mérettartomány most a 40-60 centis halakat jelöli nálunk. Noha a faj ennél nagyobbra is megnő, ők már valószínűleg ivarérett példányok, még 8 egyedünk van belőlük.

Az egész szállítmány nagyon közel áll hozzám, és tényleg legszívesebben valamilyen nyílvános akváriumot nyitnék, megtartva valamennyi egyedet, de erre Még nem adottak a feltételek.

Haladjunk rohamléptekben tovább, az óriásokról a törpékre váltva. Többször voltak már nálam Microsynodontis batesii-k, egy darázs mintás nyurga tollasbajszú harcsa, amely micro neve daráca 6-7 centire is megnőhet. Ez egy nagyon széles elterjedési területű, toleráns, számunkra gyakorlatilag folyamatosan hozzáférhető faj. Most azonban a Microsynodontis polli-ra sikerült szert tennünk, amely Valóban NANO! 3,5-4 centisre nő meg, emellé szájnyílása egészen kicsi, nem tesz kárt a legapróbb halakban sem, viszont az aljzatra hullott apró táplálékot összeszedni, akár a galaxy razbórák alól is.

Én eddig a fajjal csak leírásokban találkoztam, még a legnagyobb eu-s nagykereskedések kínálatából is hiányzik, hazánkban pedig ez az első importja. Nem mondhatnám, hogy lenyűgöz a szépsége, viszont igazán Aranyos! A képen látható példányok mindössze 2-3 centisek és folyamatosan a szűrő körül csoportosulnak, néha kis rajokban szelve át a medencéjüket. Etetéskor pedig megelevenedik a talajfelszín.

A Synodontis schoutedeni az egyik kedvenc harcsám, noha rendszerint kifejlett 8-10 centis méretben kerültek eddig hozzánk. Most ivadékokat kaptunk, amelyek ára jóval barátságosabb a felnőtteknél, és vadbefogott lévén bizonyosan nem hibrid halak! Német tenyésztők az elsők között ezt a hátonúszó harcsafajt tenyésztették, néhány évtizeddel ezelőtt! És azóta is több ízben bebizonyosodott, hogy nincs szükség külső mesterséges indukcióra, mindössze ikraráccsal, pontylazacokhoz hasonlóan tenyészthető a faj! Nálunk ennek ellenére főleg a kifejlettkori aránylag kis mérete miatt keresték eddig.


Egy kicsit közelebbi kép:


Itt egy Nigriventris is van a képen, amelyek csak véletlenül keveredtek a schoutedenik közé.
Méghozzá a sötétbarna-fehér csíkos(mégha ez a képen kevésbé is kivehető) "Zebra Kuku" változatból kaptunk pár egyedet ebből a szintén kicsi, maximum 8-10 centisre növő az ideje nagyrészében tényleg fejjel lefelé úszó fajból.

Érkeztek gyönyörű bozóthalak is. Az első faj inkább csak az igazán vájtfülűeknek való, nem túl dekoratív, de békés, nyugodt természetű, erős hal, Ctenopoma kingsleyae.

A leopárd bozóthal ennél sokkal ismertebb, noha nem azokban a sötétvörös, mély rozsdabarna színekben, amikben a mi egyedeink pompáznak. Sokkal látványosabbak a farmtenyésztett törzseknél.

A korábbi blogban leírt ikráztató csomó hivatott a felszínen úszó vízi növények gyökereit imitálni. Nagytestű halak dacára rendszeresen beállnak a szálak közé, csokorba gyűlve ejtőzni.

A lenti képen a harmadik faj mintázata nem érvényesül, noha igazán jó kondícióban lévő, erős színezető Microctenopoma ansorgiikról van szó. Viselkedésük leginkább az Apistogramma fajokéra hasonlít, ahogy a szinte teljesen üres medencében, mindig akad 1-2 hím, amelyik épp pózol, vagy mutogatja magát a nőstényeknek, ahogy a képen a szivacs tövében lévő hím is teszi.


Az ismertető végére kerülnek a sokúszós csukák, amelyekből állíthatom, hogy európa szerte egy cég sem tart annyi változatot, fajt, mint most én. Sőt, a jövő héten tovább fog nőni a gyűjtemény :)

Az egyik kedvencem, amit folyamatosan tartok és nevelek, a díszes sokúszós csuka. Sajnos az új egyedek megérkezését követően 2 nappal a saját 45 centis nőstényem elpusztult, de némileg kárpótolnak a tündöklő fiatalok... A faj 60 centisre is megnő, de nagyon sok év alatt. Problémahal, de szaporítása ma már nem okoz problémát, Indonéziában, hormonnal sokezres tételekben nevelik, a piaci kereslet kötelezően magával hozta a tenyésztését is. A sokúszós csukákat igyekszem rendszerezve, fajonként két képpel bemutatni, hogy jól összehasonlíthatóak legyenek a faji jellegzetességek.
Figyeljük csak a mellúszók színét és mintáját!


Márk24 és talán Fjudors is csinált hasonló fajösszehasonlítást a sokúszós csukákról, én megpróbálom ugyanakkor saját halakkal, saját képekkel kivitelezni ezt.
Polypterus palmas polli - Egy törpe sokúszós csuka faj, 20-30 centi közötti méretével, még a senegalusnál is jóval kisebb marad. Testfelépítésre, fejformára azonban nagyon hasonló ahhoz, viszont sokkal nyugodtabb és remélem a képek is visszaadják, hogy dekoratívabb! Már már csicsásnak is nevezhetőek a kénárga úszóik.



A harmadik mintás/színes mellúszójú faj a Polypterus weeksii, az egyik legdrágább és legritkább sokúszós! Kissé indiánszerű ábrázata a pár éve felfedezett, nyúlánkabb testű mokelebembe nevű rokon fajra emlékeztet. Mellúszóik sötét narancssárgák.


Polypterus delhezi, avagy márványos sokúszós csuka. Kissé az endlicheri-re emlékeztet, de mérete jóval kisebb marad, mindössze 40cm körüli. Mintázata egészen kedvelhető díszhallá tehetné.



Az utolsó faj egy valóságos óriás. Némiképp kakukktojás, ugyanis egy tényleg csuka fejű jószág, amely megjelenését tekintve nem volt egyértelmű, hogy mely fajhoz is tartozik. A feje a Polypterus bichir bichir-re, míg a teste a Polypterus endlicheri congnicum (vagy újabban Polypterus congnicum)-éra hasonlít. A hátúszó sugarainak száma viszont a vizsgált egyedeknél nem passzol a két változat egyikéhez sem!
Minden bizonnyal azonban a P. congicum egy területi variánsáról van szó, amelyeket mint a blog első publikálását követően kiderült, a Kongó folyó Marebo medencéjében halásztak az exportot megelőző nap. Belőlük eleve csak 20-40 centis halak érkeztek, rendszerint kettesével csomagolva, így az érkezés idejére az ivararány sajnos némiképp eltolódott a testesebb nőstények javára.
Lehet, hogy ehhez már valami féle fanatizmus kell, de szerintem gyönyörű....Így kell kinéznie egy vízi ragadozónak! Kár, hogy nagyonon nagyra nőnek...


Egy vicces dolog a sokúszósok kapcsán... Egy kolléga ma teljesen lesokkolódva keresett meg, mivel lyukak vannak a hala koponyáján!
Pont úgy, mint az alábbi netes képen... Első gondolat Hole in the Head disease...vagyis hexamita vagy hiánybetegség... csakhogy a lyukak szimmetrikusak, a koponya tetején a jobb és baloldalon ugyan ott vannak. Akkor már kezdett gyanússá vállni, hogy ez valami féle érzékszerv, talán a szagláshoz kapcsolódóan... majd kiderült, hogy az oldalvonal nem csak a Polypterusok oldalán halad, hanem néhány pontban a fejen is vannak nyomásérzékelő receptorai!


Régi terv, hogy csináljunk egy falat kis 30-50 literes akváriumokkal, nano halak, garnélák részére, azonban ahhoz legalább 1-3m3 hasznot vizet kellene kidobnunk, így egyelőre az 5 éves terv része marad. Ebből fakad, hogy a nanohalaink legnagyobb részét együtt tartjuk egy 250 literes akváriumban, porított brekkgrannal és keltetett artemiával etetve őket. A nap kérdése, hány faj számolható meg a képen?

Az egyik legújabb projektünk az alábbi képen szereplő faj szaporítása, erről a későbbiekben fogok beszámolni!



Reggel egy futár csengetett hozzám a következő dobozokkal:


A legnagyobbat kinyitva, ezt láttam benne, kategóriánként a diszkoszverseny nyereményei:

Igenis lelkesedjenek a hazai tenyésztők, hobbi akvaristák, diszkoszbolondok! Itt a lehetőség megmérettetni a legszebb halaikat!

Amit minden nevező megkap, aki kihozza a diszkoszát:



És néhány nyálcsorgató kötet, amelyeket egyébként a börzén meg is lehet majd vásárolni! Mitöbb a szerzővel egyedileg dedikáltatni!



Szervezőként az egyik legnagyobb problémám a napokban Bleher kalászhalas előadása.
Anno amikor kijelöltük, átbeszéltük, hogy mégis miről kellene előadásokat szervezni, mi lenne az a téma, ami a legtöbbeket érdekel, legérdekesebb...néhány pont fix volt. Legyen diszkoszhal, mert abban profi az előadó, legyen Dél-Amerikai sügér, mert szeretjük Bakipetit :P Na meg, mert az amerikások menők!
Legyen valami más...tenyésztős, akvaristás előadás, L-es harcsa tenyésztőkkel, sügeresekkel, arowanamánokkal... Na meg, hogy is csinálják a világ más részein, miért megy máshol jobban az akvarisztika, miért van több haltartó Buenos Airesben vagy Kalkuttában, mint Pest megyében?

És felmerült az, hogy hát 4 előadás...de ne legyenek teljesen hasonló témák, mégis mi legyen a 4. ? Egy kedves akvarista azt javasolta, hogy legyen Bleher kedvenc témája? miről adna ő elő a legszívesebben? Mert az bizony legyen bármi, biztos, hogy hihetetlenül jóra fog sikerülni!


Erre a topicra pedig Bleher Pápua Új-Gíneát jelölte meg, mint a csodálatos zöld sziget, ahova évtizedek óta minden évben visszajár, ahonnét rengeteg kalászhalat, gébfajt, rákot és más vízi állatot mutatott be az akvarisztikának, fedezett fel...ahol az őslakosok, a geológiai környezet, az élőhely, az esőerdők, a rendkívül változatos világ mindd lenyűgözték...

És sajnos pont ez az az előadás, amelyre a legkevesebb jegy kelt el. Tény és való, hogy úgy hirdettük meg, mint Kalászhalas előadás, az pedig egy nagyon réteg terület, nehéz beszerezni manapság érdekes kalászhal fajokat, egymáshoz sok faj hasonló, ivadékban nem mutat, meg amúgy is, nincs divatja! Legfeljebb a Popondettáknak.

Nade most, egyeztetve az előadóval kicsit áthelyeznénk a hangsúlyt, egyfajta rendhagyó földrajz órára, élménybeszámolóra, a sziget és annak élővilágának egyik legjobb fehérbőrű ismerőjével, közérthetően, érdekességekkel tűzdelve, számtalan fotóval, videóval... Még van néhány nap, jegyeket lehet venni! Hajrá! Ne maradjanak üres sorok!

72. blogbejegyzés
126L Vegyes

Sziasztok!
 
Most sikerült eddigi legnagyobb akváriumomat beüzemelni, igaz még halak nélkül, de pár hét és azok is átkerülnek.
Valamikor régen, 20-25 évvel ezelőtt volt pár kisebb-nagyobb akváriumom, 2 db 30L és egy 70L szögvaskerettel, házilag barkácsolt sima neoncsöves világítással, Ciklon légpumpával. Emlékszem, mennyire boldog voltam, mikor a nagyba megkaptam egy ismerős használt akasztós szűrőjét
Aztán középiskola, sorkatonaság és mivel idő nem volt rá, illetve kedves szüleim hathatós segítségével a halaim a túlvilági vizekben lubickoltak hamarosan
 
Jó pár év telt el akvárium nélkül, mígnem pár éve feleségem meglepett egy 54L-es szettel. Mindíg is tudta hogy szerettem és szeretem az akváriumokat. Örültem is neki meg nem is. Ha elmondja mit szeretne, biztosan lebeszélem róla, illetve rávezetem a tudatosabb akvárium vásárlásra. Így maradt a szett, amiben rögtön szűrő és világítás cserével indult, amin nagyon meglepődött, de ezek a tények, mindenki tudja ezek a szettben árult dolgok nem mindíg a legjobb választás.
Növekedtek a halak,szaporodtak és kezdte belátni hogy ez tényleg kicsi és így nehéz. Meg aztán egy nagyobb jobban is mutat a lakásban. Beletörődött, hogy belevágok egy nagyobb projektbe, persze a hely és a lehetőségekhez képest. Így egy 126L-es akváriumra esett a választás. Természetesen sokat bújtam a fórumokat, hisz az eltelt időben nagyon sok minden megváltozott és lépést nem sikerült tartanom a fejlődéssel.
 
Az már ekkor világos volt számomra, hogy külön-külön vásárolok meg minden hozzávalót.
A sok utánaolvasás során rájöttem, csak is külső szűrővel tudom elképzelni az új akváriumot.Sokat olvastam, illetve kérdeztem különböző fórumokon, cikkekben, hozzászólásokban és ez tűnt a legnehezebb feladatnak, mivel hiába a sok olvasás, tanács, természetesen ezek után még jobban elbizonytalanodtam, mint addig voltam.
Nos, hosszas böngészés, keresgélés után, kb 3 hónap alatt sikerült összevadásznom mindent a tervezett akváriumhoz.
Sikerült nagyon jó áron vásárolni egy akváriumot, a mérete 80*35*45. Szerencsére olyan cégnél dolgozom, ahonnan rendszeresen mászkálnak az ország különböző pontjaira, így nem volt nehéz megoldani a hazaszállítást Pestről. Nézegetve a tetőket, a számomra megfelelőt ki is néztem egy webshopban. Elég gyér illetve szegényes a felhozatal. Rengeteg helyen csak 1 fénycsöves tetőt árulnak. Sosem értettem ekkora akváriumhoz hogyan lehet egyálltalán ilyet gyártani. Végül is szerencsém lett, egy fórumon próba-szerencse alapon keres topikba feldobtam, 2 nap múlva jött is a válasz, van egy felesleges, nem használt, 2 fénycsöves, fényterelőkkel.Ha még kell, mondjak árat és az enyém. Pofátlan voltam és mondtam egy összeget, legnagyobb megdöbbenésemre rábolintottak. Ekkor ismét kollégámé volt a főszerep, fuvar Pestről Külön köszönet neki érte.
Legnagyobb problémát a szűrő jelentette. Kerestem használtat, nem ragaszkodtam az újhoz. Természetesen az általam, illetve az akvárium méretéhez szükségeset sehol sem találtam. Kissebbet igen, Túl nagyot igen, de amit a számításaim és a tanácsok, valamint a pénztárcám szerint elfogadható lett volna, természetesen nem. Ekkor a Vaterán találtam újat, nagyon jó áron. Már majdnem megvettem, mikor is itt nagyon kedvező áron megjelent egy használt. Természetesen lecsaptam rá. Megegyeztünk, utalás és pár napon belül érkezett is a szűrő.
Sokat gondolkodtam az aljzaton is, ezt is innen sikerült beszereznem. Ezt a sógorom szállította házhoz szintén Pestről, illetve Gyálról.
A bútort, mivel eredetileg asztalos a szakmám, nem okozott nehézséget összeállítani mint az eddigieket sem.Megérkezett az alapanyag
 Természetesen segítség is akadt
 Megérkezett minden
A dekorációt illetően már régen összeállt a kép, hogy mit szeretnék. Sikerült megfelelő köveket szereznem, amit egy napi faragás és próbálgatás után végre elnyerte a végleges formát.
A legnagyobb gondot a növények okozták. Szerettem volna egy szép, tetszetős, ámde a szerény körülmények álltal is megmaradható növényeket az akváriumba. Ezt sajnos a helyi kereskedők kínálata, illetve a növények tartásából adódóan az állapota nem nyerte el a tetszésemet. Azt viszont luxusnak tartottam, hogy csak ezért elutazzak bárhová találomra, hátha szerencsém lesz. Ekkor ismét a Google sietett a segítségemre, az egyik hazai vizinövény kertészetben sikerült megtalálnom a kiszemelt növényeket és nagyon korrekt áron 2 napon belül meg is kaptam őket. Természetesen korrektül csomagolva és gyönyörű, egészséges növények. Sok növény esetében többet is kaptam, mint amit rendeltem, rengeteg kis, fiatal hajtással. Kellemeset csalódtam.
Így a múlt szombat az akvárium beüzemelésének lett szentelve.
Íme a végeredmény:
 
2013.05.12.
Pár napos távollét után, mikor hazaérkeztem, alga fogadott az új akváriumban. Az előfalon pár zöld pontalga, a Cambomba-n viszont iszonyatos mennyiségű rhizo alga. Manuálisna letakarítva, vízcsere. Remélem hamarosan megszűnik.
2013.05.17.
Nos, az alga nem igazán szűnt meg, a növényt teljesen ki kellett szednem. Pár szép fiatal hajtás megmaradt, most figyelem őket. Közben a halak egy része átkerült az új akváriumba, pillanatok alatt felfedezték és nekiálltak letakarítani mindenhonnan, ahol még maradt belőle. Ha így megy, pár nap alatt végeznek
Amúgy a költözésnek jó pár új lakója is lett, amint átkerültek a Guppik, az egyik úgy gondolta, szülőszobába került. Most jó pár kis Guppi is színesíti az akvát.
 
2013.09.06.
Eltelt egy kis idő és nem igazán értem rá írásomat folytatni. Most próbálom pótolni.
Első alkalommal próbáltam kicsit komolyabb növénytápot adagolni a növényeimnek. Kis keresgélés után az Easy Profito és a Carbo mellett döntöttem. Elég sokan javasolták, gondoltam egy próbát megér. A Carbo a fonalalgák elleni "harcban" is jól jött, ami időközben megjelent a növények levelein.  Azóta majdnem teljesen eltűnt, ami viszont idegesítő, az elhalt algák rákeményedve a levélre "feketednek", de lassan eltűnnek.
Közben jelentősebb változás történt technika terén is, a tető és világítás lekerült. A világítást kevésnek találtam, valamint a tető állandó levétele és a sötétben tapogatózás miatt úgy döntöttem, egy ültethető világítótestre ruházok be. Így egy ismert webáruházban akciósan sikerült kifognom egy ODYSSEA Dual Pro 2x24W világítást. Az akvárium teljesen új köntöst kapott, egyszerűen gyönyörű az új világítás alatt.
Valamint kikerült belőle a szőlőgyökér, nem voltam vele megelégedve, nagyon megült körülötte-alattta a mulm és elég sokat kitakart az akiból, valamint az állaga is hagyott kivetnivalót. Ezt egy Red Moor fával sikerült pótolnom.
Túlestem az első szűrő nagytakarításon, így utólag ráfért és szaporodott a Molly állomány 10-15 egyeddel, ami a szűrőben "talált" menedéket :)
Most így néz ki jelenleg:
 

73. blogbejegyzés
Parachromis managuensis

Hazája Közép-Amerika, ahol főként Nicaragua folyóiban, állóvizeiben található meg, de előfordul Honduras Ulua nevű és Costa Rica Matina nevű folyójában és csatornáiban is. Latin nevét Nicaragua fővárosáról, Managua-ról kapta. Eredeti élőhelyén főként a lassabb folyású, lapos medrű, sekély vizű partszakaszokat kedveli, ahol nem ritkán 32 celsius fölé is emelkedhet a víz hőmérséklete és a víz oxigéntartalma is csekély.
 
 
 
 
Hazánkban Jaguár sügérként ismert, ami a testét borító, szabálytalan, fekete foltokra utal. Ez az elnevezés rendkívül találó, mivel közelebbről szemlélve a halat, tényleg olyan, mintha egy halbőrbe bújt jaguár vonulna előttünk. Testük hosszúkás, megnyúlt, melyet számos fekete folt tarkít és ez különös megjelenést ad a halnak. Úszóik szintén fekete foltokkal tarkítottak, kivéve a mell úszókat. Az úszók szélei halványkékek, melyek a farok úszó és a mell úszók kivételével,  tüskeszerűen végződnek. Szemük írisze borostyán sárga, de egyes egyedeknél előfordul, hogy piros, vagy narancssárga. Alapszínezetük aranysárga, azonban egyes esetekben akár vöröses árnyalatú is lehet, mely a test egyes részein halványabb, illetve élénkebb. A fiatal egyedek mintázata eltér a teljesen kifejlett egyedekétől, mintázatuk inkább csíkos, mint foltos és alapszínük szürkés. Eme halak igazán mutatós mintázata és színei, leginkább kristálytiszta vízben érvényesülnek. A kifejlett halak testhossza elérheti a 30 cm-t, de igazán mutatós hímek ezt túl is szárnyalhatják.
 
 
 
 
Ragadozó és agresszív természetük miatt, kizárólag nagytestű sügérekkel tarthatjuk csak egy medencében, bár saját tapasztalataim azt mutatják, hogy kizárólag ívás idején voltak rendkívül agresszívek, ekkor semmilyen élőlényt nem tűrtek meg maguk körül és minden halat ki kellett menekítenem mellőlük. Nálam egy 300 literes akváriumban kaptak helyet, neonhalak, corydorasok és a Krobia-k társaságában, ekkor a hím jaguár sügér 18 cm lehetett, míg a nőstény 13-15 cm. Soha nem bántották a neonhalakat és a corydoras-okat sem, az akvárium minden lakójával barátságosan viselkedtek. Ez talán a napi 5-6 alkalommal való etetésnek köszönhető, de egy 40 cm-es hím esetén ez már komoly eledel mennyiséget jelent és ha nem tudjuk jóllakatni, akkor simán megkívánhatja a kisebb halakat. A legkiválóbb számukra a 28-30 Celsius fokos, közepesen lágy, semleges pH értékű víz és a 300 literesnél nagyobb űrtartalmú medence. Az akváriumot, lapos kövekkel és faágakkal, sűrűn dekoráljuk számukra. A növények telepítése nem ajánlott, mivel iszonyatos mennyiségű aljzatot képesek megmozgatni, akár egy kisebb földmunkagép is megirigyelhetné teljesítményüket. Ha mégis szeretnénk növényeket a medencéjükbe, akkor kizárólag a dekorációként alkalmazott faágakra erősítsük őket.
 
 
 
Szaporításuk nem nehéz, ahogyan a nemek közötti különbségek megállapítása sem. A hímek teste robosztusabb, nagyobb és foltjaik sűrűbbek, míg a nőstény hasa duzzadt és testükön több az egybefüggő, függőleges csíkot alkotó folt. Mind az ívóhely kiválasztásában, mind pedig az ivadékok gondozásában minkét szülő részt vesz. Rendkívül gondos szülők, minden apró rezzenésre ugranak, és harci pózt vesznek fel a betolakodóval szemben. Hal legyen a talpán, aki meg meri kockáztatni, hogy a közelükbe megy! Ívóhelyként a lapos köveket, esetleg szélesebb faágakat választják, melyet heves udvarlás közepette, közösen tisztogatnak. Egy-egy ívás alkalmával, egy kifejlett nőstény, akár 2000-3000, ikrát is rakhat. A szülők ikrázási hajlandóságát, heti két alkalommal történő vízcserével és a víz hőmérsékletének 30 Celsius fokra való emelésével javíthatjuk. Az ikrák narancsszínűek és viszonylag nagyméretűek és az ívást követően 72 órán belül kelnek ki a 28 Celsius fokos vízben. A keléskor a szülők egy hatalmas gödröt ásnak az aljzatba és ide hordják utódaikat. Az utódok a kelést követő 4.-5. napon kezdenek el elúszni és ekkor már kínálgathatjuk őket frissen kelt nauplius-sal, apró szemcsés granulált táppal. Ivadékaik nagyon mohók és megfelelő táplálás mellett, 6-7 hetes korukra elérhetik a 1,5-2 cm-es méretet. Nagyszerű látvány, amikor a szülők, hatalmas ajkaikkal ápolgatják ivadékaikat és olyan precízen, hogy még véletlenül sem nyelnek le egyet sem közülük.
 
 
 
 
 
Etetésük nem jelent problémát, nem válogatósak. Nálam rendszeresen kaptak, gilisztát, csontkukacot, vörösszunyoglárvát, artemiát, spirulina lemezes tápot, granulált eledelt. Ezen kívül elfogadják az aprított marhaszívet, rovar lárvákat, élő rovarokat, csirkemájat. Étvágyuknak csak a gyomruk kapacitása szab határt, de sokszor ez is megkérdőjelezhető. Véleményem szerint nélkülözhetetlen lakója egy szépen, faágakkal és kövekkel dekorált dél-amerikai sügérekkel benépesített akváriumnak. Egy közel 40 cm-es hím iszonyatosan jól mutat a maga tekintélyt parancsoló mozgásával és gyönyörű mintázatával!

74. blogbejegyzés
Crenicichla lepidota

Ez a halfaj Dél-Amerika több országában is honos. Megtalálható Paraguay folyóiban és csatornarendszerében, Argentínában a Rio Grande egyes szakaszain, valamint Brazíliában az Amazonas vízgyűjtőterületének déli részén és Bolíviában a Guapore folyó vízgyűjtőterületén. Főként a folyók sekély, növényzettel dúsan benőtt és faágakkal, valamint sziklás barlangokkal tarkított részeit kedveli, ahol könnyedén elbújhat és lesből támadhat zsákmányára.
 
 
 
 
Testük erősen megnyúlt, izmos, torpedó alakú. Oldalukon, a szájtól egészen a farok úszó végéig egy fekete csík húzódik, mely csík fölött, testük alapszínezete olívzöld és sárgás árnyalatú, valamint kontrasztos, fekete foltok tarkítják. A testükön végighúzódó csík alatti rész pedig ezüstös árnyalatú, vagy krémszínű. A kopoltyúfedőjük mögött, közvetlenül a mellúszók fölött, valamint a farok úszójukon, egy nagyobb kiterjedésű, sötét folt található. Szemük élénkvörös színű. Attól függően, hogy a hal Dél-Amerika mely részéről származik, az egyes egyedek jelentős színezetbeli eltérést mutathatnak, így az egyes egyedek színezete, kékes-szürke is lehet. Úszóik kékes színnel pöttyözöttek és csíkozottak, valamint széleik halvány vörös színnel szegélyezettek. Mellúszóik hatalmasak, ami a zsákmányszerzés során jelent számukra nagy előnyt. Színezetük élénksége és kontrasztossága nagyban függ az egyedek kiegyensúlyozottságától.
 
 
 
 
 
Változatos, élénk színei ellenére, hazánkban ritka halfajnak számít, vagy talán egyetlen példány sem található belőle, mely a ragadozó és rendkívül agresszív természetének tudható be. Nem célszerű kisebb méretű halakkal egy medencében tartani őket, mert néhány nap leforgása alatt elpusztítja azokat, sok esetben még a hozzá hasonló méretű halakat és fajtársait is megtámadhatja. Ha csak ebből a halfajból szeretnénk 3-4 egyedet tartani, akkor méretei (30-45 cm) és agresszív természete miatt, célszerű egy 200 literesnél nagyobb térfogatú medencét berendezni számukra, ha azonban más halfajokat is szeretnénk velük egy medencében tartani, akkor minimum 400-500 literes akváriumban kell gondolkodnunk, melyet sűrűn ültessünk be növényekkel és gazdagon dekoráljuk faágakkal, sziklákkal bujkálókkal és aljzatkén használjunk aprószemcsés, folyami sódert, homokot. A sűrű növényzetre és dekorációra azért van szükség, mert a fiatal egyedek rendkívül félénkek és hajlamosak a stresszre és emiatt könnyen le is gyengülhet szervezetük, melynek következtében akár el is pusztulhatnak. Ezt a félénkséget a koruk előrehaladtával kinövik és igazi ragadozóvá, valamint agresszív harcossá vállnak.
 
 
Az akvárium vízének minőségére nagyon érzékenyek, ezért elengedhetetlen számukra a megfelelően szűrt, kristálytiszta víz. A legideálisabb a 25-29 Celsius fok közötti vízhőmérséklet számukra, illeteve az enyhén savas (6,3-6,8 pH) kémhatású és lágy (2-10 nk) víz.
 
A nemek közötti különbségek megállapítása egyszerű. A hímek jóval nagyobbak nőstény társaiknál, elérhetik a 45 cm-es testhosszt is, míg a nőstények testmérete csak ritkán haladja meg a 35 cm-t. Ezen kívül a hímek színezete sötétebb és úszóik megnyúltabbak, a nőstény egyedek hát úszója pöttyözöttebb és hasuk halvány vöröses, vagy narancsszínű, valamint hasuk teltebb. Szaporításuk nem jelent gondot akváriumi körülmények között, bár íváskor még jobban oda kell figyelnünk a vízük minőségére. Rendkívül gondos, temperamentumos szülők és ezért ívás idején, az akvárium többi lakóját ajánlott eltávolítani a közelükből, ha nem akarjuk, hogy véres harcokat vívjanak és ez halaink pusztulásához vezessen! A nőstény egyedek, mire elérik a 14 cm-es méretet már ivarérettek, míg a hímek csak 17-18 cm-es méretnél vállnak ivaréretté. Szaporításukhoz legideálisabb a 26-27 Celsius fokos vízhőmérséklet. Násztáncuk nagyon heves, agresszív. Ikráikat leginkább egy kövekből, sziklákból kialakított, tágas barlangba rakják, melyek oválisak és fehéres árnyalatúak. Egy-egy ívás alkalmával 500-600 ikrát is rakhatnak. Az ikrák gondozását, legyezését egyedül a nőstény végzi, eközben a hím védelmezi az ikrarakó helyet, de az ikrák kikelése után már mindkét szülő részt vesz a gondozásban. Ikráik kb. 4-5 nap alatt kelnek ki a 27 Celsius fokos vízben. Ezt követően kb. 4-5 nap múlva úsznak el az ivadékok és ekkor már kínálhatjuk őket apróbb eleséggel.
 
Etetésüknél figyelembe kell venni, hogy ragadozó természetűek és ezért igénylik a rendszeres élő eleséget, melyet adhatunk számukra, giliszta, csontkukac, kishalak, rovarok és lárvák formájában. Ezen kívül előszeretettel elfogyasztják az artemiat, vörösszunyoglárvát, kagylót, rákokat, darabolt halhúst is.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

75. blogbejegyzés
Az uj kezdet :)

Üdv!

4-5 éve volt egy kis 40 literes akváriumom ami sikeresen üzemelt több évig aztán fel kellett számolnom sajnos.
pár hónapja az uj lakásba terveztem egy uj bútort,ebben kapott helyet az uj 100 literes akváriumom:)

Először összeraktam a bútort,majd beletettem az aksit:)
a teteje lecsukható ebben van 2db neoncső illetve a hűtés is:) (igen elég koszos... )



Láttam hogy nikecellből könnyen (?!) össze lehet hozni dekoratív hátteret.igaz hogy sügeres akváriumban láttam de az izlésemnek megfelelően elkezdtem énis alakitgani

Az első háttér elég jól sikerült,viszont nem megfelelő ragasztóval ragasztottam az üveghez igy feljött,

                 -sajnos pont rosszkor-
mivel az aljzat és a növények már  benne voltak.
ezek a növények nem is maradtak meg.

Tanulópénz meg volt.inkább a drágábbat de a minőségit

Elkezdtem az uj hátteremet, kialakitottam a hátulját és az oldalán a szőrőt is bele rejtettem igy olyan hatást kelt,mintha a szikla buborékolna :)

betettem az aljzatot ami kavics-homok egyvelege,majd a kissebb sziklákat amit győjtöttem.
Tettem bele szőlőtőkét is buvóhely gyanánt,ezt előtte kiáztattam hogy kiázzon a csersav

lehet hogy nem rendesen mert azóta pár hét alatt megint sárgássá vált a víz szine:/


itt még nincs benne viz,illetve nincs szinezve a háttér.

ez volt az "alapkoncepció" :)

beszereztem a növényeket,de kevésnek bizonyult ,illetve a könnyen tartható fajok közül válogattam,bár a tóalma és az átokhinárom is kidöglött...ennek okát ma sem tudom.

Következett a feltöltés,majd 1hónapig üresen állt hogy beérjen.szürő és a fűtötest is üzemelt.


következett a halak beszerzése.na ez már nagy probléma volt

régen a kis akváriumomban neonhalak voltak.ezeket szerettem volna előnyben részesiteni,de az üzletben nem voltak jelenleg,igy hát fekete neonokat választottam 10 darabot.

vettem még  3 guppit is de ezek közül egy srác már leadta a jogsit

Vettem bele eg ysöprögető garnélát is de miután betettem evett is rendesen mégis harmadnapra piros szine lett és megmurdált:(

a próbaüzem sikeres volt,a növények fejlődésnek indultak a halak is birták a kiképzést:)

ugydöntöttem beszerzem a többi lakót is :)


igy egy hete belekerült még 10 darab kék neonhal,1 csigaevő csiga.


szépen jól ment minden mig meg nem jelentek a csigák.

az istennek sem tudtam kiirtani őket igy beszereztem 2 kis botia-t is

meg kell hagyni nagyon alaposak azóta egy darab csiga sincs a környéken

a növényeimnek fogalmam sincs azóta sem miért döglött ki a fele,főleg a könnyen tartható fajok közülkaptak tápoldatot és tablettát is :/

remélem még sokáig fennmarad ez az állapot  és fejlődésnek indul az akváriumom :)

végezetül:





a jelenlegi állapot:)
 
  II fejezet.
(2011.Jul.31)
Üdv!
 
mivel tegnap csináltam a bejegyzést nem akartam ujat létrehozni folytatom ezt.
Mai nap lecseréltem a víz kb 30%át ->sokkal tisztább lett
 az eredmény:
Úgy látom a halaim is jólérzik magukat szinük élénkebb lett,és most nem csak egy helyben uszkálnak hanem minden területet bevizsgálnak
 
(ezen a képen látszik hogy mögötte van a szürö ez egyrészt jó is mert dekorativabb viszont ez lesz a baj is -lásd lejebb-)

átrendeztem kicsit a bal oldalt,belekerült egy kisebb kő,és elforditottam a szőlőtőkét is.
 
utánaolvastam a moháknak és kiderült hogy sokan kettészedik.ezt tettem énis,igy szőnyegszerüség lett belőle de szerintem elég mutatós lett.
 
Sajnos a tetőn kicsapódott egy ksi viz és mindig le lefolydogált.ennek az lett az eredménye hogy megszivta magát a jobb oldalon a butorlap...nemsokára ez is megujul.



ugylátszik hiába tettem középre szellőzőt:/

majd keresek valami kédergumit az üveg belsejére hogy visszacsöpögjön az akváriumba a viz és ne kivülre fojjon :)

 
A csigaevő csigám meglehetősen aktivizálta magát folyamatosan kutatja az áldozatait
 
Ti milyen külső(vagy belső?) szűröt használnátok ekkora akváriumhoz?
 
azért gondolkozom külsöben mert a háttér mögé épitettem be a szivacsos szürőt,ez felel a levegőellátásért is.
 
 Üdv!

76. blogbejegyzés
Parachromis dovii

Ez a nagytestű hal Közép-Amerikából származik. Főként Honduras, Nicaragua, és Costa Rica folyóiban, állóvizeiben fordul elő a leggyakrabban. Különösen kedveli a lassú folyású, lapos, homokos medrű partszakaszokat, ahol zavartalanul túrhatja az aljzatot.
 
 
 
 
 
 
Hazánkban Leopárdsügérként, illetve Dovi sügérként ismert és sajnos, mindössze néhány egyed úszkál hazai akvarista társainknál. Testük rendkívül izmos és hatalmas. Ajkaik erősen megvastagodottak, szájukban nagy fogak éktelenkednek, melyek igazi ragadozó külsőt kölcsönöznek a halnak. Szemeik szintén nagyok, kidülledtek, íriszük bronzszínű. A kopoltyúfedőktől, egészen a farok úszó tövéig egy sötét színű, vízszintes sáv húzódik végig a testükön, mely a nőstény egyedeken jóval kontrasztosabb, illetve nagyobb kiterjedésű és kevésbé szabdalt, mint hím fajtársaikon. Ez a jellegzetes sáv, már az egészen fiatal egyedeken is megfigyelhető. A fiatal egyedek színe szürke, mely a növekedés előrehaladtával fokozatosan átmegy sárgába, illetve aranysárgába, ezért gyakran össze is tévesztik a Parachromis managuensis fiatal egyedeivel. A felnőtt hímek színezete igen változatos, alapszínezetük ezüstös, esetenként aranysárgás árnyalatú, mely kék, fekete és bíbor színű, apró pettyekkel tarkított. A hím egyedek feje és úszóik zöldeskék árnyalatúak, de az úszóik esetében nem ritka a vöröses árnyalat sem. A nőstények alapszíne, a hímekkel szemben, sárga, mely rengeteg, kisebb-nagyobb kiterjedésű, fekete folttal tarkított, viszont úszóik szintén kékeszöld árnyalatúak.
 
 
 
 
Viselkedésükre a nagymértékű agresszió a jellemző, mely egészen fiatal korban is jól megfigyelhető. gyakran előfordul, hogy a gyorsabban fejlődő egyedek felfalják a fejlődésben kissé lemaradt fajtársaikat. Mindemellett intelligens is. Rendkívül agresszív természetük miatt egyáltalán nem ajánlott a fajból több példányt tartani egy medencében, mivel a domináns hím könyörtelenül elpusztítja fajtársait, illetve, ha társas akváriumban tarjuk őket, akkor számolnunk kell azzal, hogy ha nem megfelelő méretű a medence, akkor a lakótársakat sem kíméli és rövid időn belül a pusztulásba kergeti azokat. Legideálisabb, ha külön a számukra rendezünk be egy medencét, melynek minimális térfogata, ezen halfaj méretei miatt, legalább 2500 literes kell, hogy legyen és biztosítanunk kell halaink számára a megfelelő úszóteret a nagy mozgásigényük miatt. A medencét célszerű sziklákkal, lapos kövekkel, faágakkal dekorálnunk, azonban a nagyobb szikladarabokat rögzítenünk kell, mivel előszeretettel túrja az aljzatot és hatalmas erejének következtében könnyűszerrel odébb rak bármit, ami számára nem megfelelő helyen van és ezért könnyen összetörheti, megrepesztheti akváriumunk üvegfalát. Aljzatként legideálisabb, ha apró szemcséjű, folyami sódert használunk, lehetőleg világosabb színűt, mert ez hozza ki igazán halaink gyönyörű színét. Tartásukhoz legideálisabb a 25-30 Celsius fok közötti hőmérséklet, illetve a 6,5-7,3 közötti pH. Az akváriumuk vízének keménységével kapcsolatban több eltérő adat áll rendelkezésre, egyesek szerint bátran tarthatóak a 20 nk-s vízben, melyet én nem tartok helyesnek, mások szerint pedig a 6-12 nk-s víz a legmegfelelőbb számukra. Mint minden nagytestű sügér számára, úgy ezen halak számára is nagyon fontos az akvárium vízének megfelelően hatékony szűrése, mellyel biztosíthatjuk számukra az ideális életkörülményeket.
 
 
 
A nemek közötti különbségek egyértelműen megállapíthatóak. A hím és nőstény egyedek közötti színbéli eltéréseken kívül a méretek alapján is könnyen megkülönböztethetjük egymástól a hím és nőstény egyedeket, a kifejlett hímek meghaladhatják a 70 cm-es testhosszt, hát, has és farok alatti úszóik megnyúltak, illetve idősebb hímeknél megfigyelhető az, úgynevezett zsírhomlok is. A nőstények sárgábbak, színezetükben kevésbé változatosak és testhosszuk kb. 55-60 cm. Szaporításuk könnyű. Az összeállt pár, leginkább az aljzatba ásott gödörbe rakja ikráit. Egy-egy ikrarakás alkalmával 1000-1500 ikrát is rakhatnak. Az ívás ideje alatt a hím igen agresszívvé válik és, ha társas akváriumban tartjuk őket, akkor célszerű a lakótársakat eltávolítani a medencéből. Sok esetben a hím, saját nőstényét is alaposan elveri, mely a nőstény pusztulásához is vezethet. Az ikrákat csak a nőstény gondozza, miközben a hím kitartóan és agresszíven védi az ívóhelyüket. Az ikrák az ívást követően, kb. 4-5 nap elteltével kezdenek kikelni és további 4-5 napot vesz igénybe, hogy elússzanak. A kelést követően már a hím is aktívan részt vesz ivadékaik gondozásában és közösen terelgetik őket a medencéjükben. Az ivadékok etetése egyáltalán nem jelent problémát, gyakorlatilag mindent felfalnak és igen falánkak. Ennek következtében, gyorsan fejlődnek és a 4-6 hetes növendékek elérhetik az 1,5-2 cm-es méretet. 30-35 cm-es korukra más ivarérettek és rendszeresen ívnak is. Etethetjük őket frissen keltetett artemiával, apró szemcsés granulált eledellel, aprított garnélával, krillel, apróra vágott gilisztával stb... A kifejlett egyedek esetében nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy eredeti élőhelyükön apróbb halakkal táplálkoznak, ezért elengedhetetlen számukra a rendszeres és minőségi élő eleség, melyet kishalak, rovarok, rovalárvák, giliszta, csontkukac, vörösszunyoglárva, rákok, csigák formájában biztosíthatunk számukra. Ezen kívül etethetjük őket marhaszívvel, csirkemájjal és egyéb húsalapú készítményekkel. A fiatal egyedek estén napi 3-4 alkalommal célszerű etetést végeznün, míg kifejlett egyedek estében elegendő a napi egyszeri etetés.
 
 
 
 
Véleményem szerint méltatlanul kevés figyelmet kap ez az érdekes és intelligens halfaj, persze ehhez az is hozzátartozik, hogy nagyméretű, több ezer literes medencét igényel tartásuk és sajnos agresszív viselkedése miatt csak a hozzá hasonló habitusú és méretű halakkal tartható együtt, mint például a Cichla ocellaris. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy, aki megfelelő méretű medencével rendelkezik tartásukhoz, az ne hezitáljon, bátran szerezzen belőle egy párat, biztosan nem fog bennük csalódni és megfelelő életkörülményeket biztosítva számukra, hosszú időn át gyönyörködhet bennük, akár 10-15 évig is elélnek.
 
 
Forrás:
 
http://animal-world.com/encyclo/fresh/cichlid/WolfCichlid.php
 
http://www.aquaticcommunity.com/cichlid/wolf.php
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

77. blogbejegyzés
Retroculus xinguensis

Eredeti élőhelye Brazília, ahol kizárólag a Rio Xingu-ban és vízgyűjtő-területén fordul elő, bár egyes leírások szerint e halfaj példányait már a Rio Tapajos-ban is megtalálták. Viszonylag későn, 1971-ben, Gosse által történt meg a faj teljes leírása.
 
 
 
 
Hazánkban és külföldi akvarista körökben is igen ritka fajnak számít. Eredeti élőhelyén elsősorban a folyók sekély, homokos, gyors folyású szakaszain fordul elő, ahol gyakoriak a zúgók, kisebb zuhatagok. Testük megnyúlt, oldalról erősen lapított, valamint 6-7 egészen halvány, függőleges sáv található rajtuk. Alapszínezetük olívzöld, mely apró, kékesen irizáló pettyekkel tarkított. Úszóik kékes árnyalatúak és vörös színnel szegélyezettek. Hátúszóik utolsó harmadában egy jellegzetes fekete folt látható, farok alatti úszójuk, illetve torkuk, a mellúszók alatt, narancsvörös színű. Farok úszóikon élénkvörös színű sávok vannak, melyek halvány kék peremmel szegélyezettek. Hát, farok alatti és has úszóik enyhén megnyúltak. Mellúszóik kékes, esetenként bíbor árnyalatúak.
 
 
 
Bátran társítható, hozzájuk hasonló méretű halakkal, mivel egyáltalán nem agresszívek. Kizárólag ívás idején fordul elő, hogy lökdösődnek kicsit a lakótársaikkal, de legtöbbször ez is csak úszóik meresztgetésében merül ki. Tartásukhoz a legalább 250-300 literes űrtartalmú medence a legideálisabb, melyet dekorálhatunk növényekkel, melyek strapabíróbbak, erős gyökérzetűek, illetve faágakkal, kisebb sziklákkal. Nagyon fontos, hogy aljzatként nagyon finom szemcséjű, folyami sódert, vagy homokot használjunk, mivel lételemük az aljzat túrása, mind a táplálékuk felkutatása, mind pedig a szaporodásuk szempontjából.
 
 
 
A felnőtt egyedek testének hosszúsága elérheti a 25 cm-t, de nem ritka az ennél nagyobb testhossz sem. Tartásukhoz legalkalmasabb a 27-30 Celsius fokos vízhőmérséklet, valamint a 6,5-7-es pH-jú és 4-8 nk keménységű víz, melyet hatékonyan kell szűrnünk, hogy ne halmozódhassanak fel benne a mérgező bomlástermékek.
 
 
A nemek közötti különbségek megállapítása nagyon nehéz. A hím és nőstény egyedek között nincs szemmel látható különbség, így sok esetben csak az íváskor derül ki az egyes egyedek neme. Egyes források azonban megemlítik, hogy általában a hím egyedek kicsit színesebbek, illetve testük hosszabb a nőstényekénél, valamint úszóik megnyúltabbak.
 
 
Etetésük egyszerű, mindenevők. Itt azonban meg kell említenem, hogy etetésük során elengedhetetlen a megfelelő minőségű vörösszunyoglárvával és a földigilisztával való táplálás. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor halaink rövid időn belül hihetetlen színekben fognak pompázni és igazi, élő gyöngyszemmé válnak akváriumunkban. Ezen kívül táplálhatóak artemiával, különböző granulált eledelekkel, lemezes tápokkal, és ha van rá lehetőségünk, akkor megkínálhatjuk őket vízibolhával, rovarlárvákkal és különböző élő eleségekkel is.
 
 
Akváriumi körülmények között történő szaporításuk közepesen nehéz. A legjobb, ha több fiatal egyedet (8-10 egyed) vásárolunk ebből a fajból. Ennél a létszámnál már biztosan van egy hím és egy nőstény a csapatban, melyek szépen összeállnak idővel. Az összeállt pár az ívást megelőzően heves násztáncot jár, mely sok más dél-amerikai sügér násztáncához hasonlóan, egy fúrcsa remegő, hullámzó mozgást jelent, miközben kopoltyúfedőiket és úszóikat széttárják. A násztáncot követően az ívni készülő pár kiválaszt egy a számukra nyugodtnak mondható és a többi lakótárstól elszeparált helyet és egy hatalmas gödröt vájnak az aljzatba, melybe az ikrák kerülnek ezután. Előfordulhat az is, hogy egy lapos kőre, vagy faágra rakják ikráikat, melyek igen ragadósak. Érdekes, hogy a szülők úgy védik meg ikráikat más halaktól, hogy azokat egy nagy szikla alá vájt gödörbe rakják, melyet az ívást követően betemetnek, valamint a lapos kövekre és faágakra rakott ikráikra homokot hordanak, melyek így kevésbé jutnak oxingénhez, ezért a szülők erőteljesen legyezik azokat, illetve többször át is költöztetik őket. Egy-egy ívás alkalmával 300-400 ikrát is rakhatnak, melyek 60-72 óra múlva kelnek ki. Ezt követően kb. 4-5 napot vesz igénybe, amíg az ivadékok elúsznak. Ekkor már táplálék után is kutatnak, így legideálisabb, ha frissen keltetett artemiával tápláljuk őket, valamint növekedésük előrehaladtával kínálgathatjuk őket, apróra vágott gilisztával és vörösszunyoglárvával is. Az ivadékok, falánkságuk ellenére, igen lassan nőnek, hat hónapos korukra a 3-4 cm-es méretet érik csak el.
 
A leírtak és a mellékelt képek alapján levonhatjuk a következtetést, hogy mind viselkedésük, mind pedig testfelépítésük, nagy hasonlóságot mutat a Geophagus, Satanoperca és Acarichthys fajokkal, mely közeli rokonságukat bizonyítja.
 
 
 

78. blogbejegyzés
Biotodoma cupido

Dél-Amerika több folyójában is megtalálható. Leginkább Brazília, Peru, Guyana és Bolívia folyóiban fordul elő a leggyakrabban. Élőhelyén a folyók homokos, lapos medrű, lassabb folyású partszakaszait kedveli.
 
 
 
Európa más országaiban egyre gyakrabban lehet eme halacskával találkozni, azonban hazánkban még mindig igen ritka fajnak számít. Ritkaságának oka, a víz minőségével kapcsolatos igényessége, illetve stresszre való hajlama lehet, ezért egyáltalán nem ajánlható kezdő akvaristáknak. Testük barnás zöld árnyalatú, mely olívzöld is lehet, valamint pikkelyeik széle ezüstösen csillogó. Farok úszójuk széle, halványkéken irizáló. Fejükön, a szemük felső peremétől kezdődően, a kopoltyúfedőkön át, egy jellegzetes fekete csík látható, mely az egészen fiatal egyedeken is jól látszik. Testük utolsó egyharmadánál, a Hát úszó tövénél, szintén egy jellegzetes fekete folt található, ami a hal lelkiállapotától függően, halványabb, illetve sötétebb is lehet. Hát úszójuk rózsaszín árnyalatú, néhol halványkék elszíneződésekkel. Farok alatti úszójuk bíbor árnyalatú, míg has alatti úszóik vöröses, valamint halványkék színű csíkokkal tarkított. Kopoltyúfedőik irizáló kék csíkokkal, vagy pöttyökkel díszített. Egyes leírások szerint, lehetséges a színezetükben és testméretükben való eltérés az egyes egyedek között, attól függően, hogy Dél-Amerikai melyik részéről származnak. Ez alapján megkülönböztetnek egy kevésbé színes, viszont erőteljesebb testfelépítésű, valamint a faj egy színesebb változatát.
 
 
 
Viselkedésükre jellemző a nagymértékű félénkség, ezért célszerű őket békés, kevésbé agresszív halfajokkal egy medencébe telepíteni. Fontos, hogy medencéjüket sűrűn ültessük be növényekkel, illetve gazdagon dekoráljuk faágakkal, gyökerekkel, melyek búvóhelyül szolgálhatnak számukra. Előnyös, ha a vízfelszínen úszó növényeket is helyezünk az akváriumba, úgy, mint békalencse (Lemna minor), vagy sallangos vízipáfrány (Ceratopteris thalictroides), így megfelelő körülményeket biztosíthatunk számukra és kevésbé lesznek félénkek, mivel a víz felszínén úszó növények megszűrik az erős fényt. Aljzatként a finom, aprószemcsés homok, vagy folyami sóder a legmegfelelőbb. Ahogyan említettem, igen érzékenyek vizük minőségére, ezért nagyon fontos, hogy az akváriumuk vize bomlástermékektől mentes, lehetőleg 3-5 nk keménységű, 6,6-7,2 pH-jú legyen és a legideálisabb, ha a víz hőmérséklete 26-29 Celsius fok között van. A vizükben lévő, legkisebb mennyiségű bomlástermékre is érzékenyen reagálnak, ilyenkor úszóikat összehúzzák, színezetük kifakul és étvágytalanná válnak, ezért a rendkívül hatékony szűrés mellett, elengedhetetlen a heti 30-40 %-os vízcsere.
 
 
 
Etetésük probléma nélkül megoldható, mindent szívesen fogyasztanak, bár arra oda kell figyelnünk, hogy vörösszunyoglárvát, kizárólag heti 2-3 alkalommal kaphatnak, mivel nagyon érzékenyek a bélgyulladásra. Szívesen fogyasztják az élőeleséget, úgy, mint muslinca, vízibolha, apró férgek, ezen kívül pedig bátran etethetőek artemiával, cyclops-szal, granulált és lemezes tápokkal és alkalmanként apróra vágott garnélával is megkínálhatjuk őket.
 
Mivel a fiatal egyedeknél lehetetlen megállapítani az egyes egyedek nemét, ezért célszerű egy 6-8 fős csapatot vásárolnunk a fajból, így nagy eséllyel lesz egy pár a csapatban, amely a későbbiekben összeáll és szaporodik. A felnőtt egyedek esetében már kicsit könnyebb a nemek megállapítása. A hímek általában színesebbek és a kopoltyúfedőiken lévő halványkék mintázat összefüggő csíkokat képez, míg a nőstények esetében ez a halványkék mintázat pontokként jelenik meg, valamint a hím és nőstény egyedek között méretbeli eltérés is észrevehető, miszerint a hímek elérik a 13-15 cm-es méretet, a nőstények viszont 9-11 cm-nél ritkán nőnek nagyobbra.
 
 
Ha a csapatunkból összeállt egy pár, akkor előbb utóbb szaporodni is fognak. Természetesen ehhez biztosítanunk kell számukra a megfelelő feltételeket. Szaporításukhoz elengedhetetlen a nagyon lágy (0-4 nk) és 5,5-5,8 pH-jú víz, melyet fokozatosan 29 Celsius fokra kell temperálnunk. Ezen a hőmérsékleten a kivált pár hamar ívni kezd. A szertartás az ívóhely kiválasztásával és heves násztánccal kezdődik, ekkor halaink félénk természete teljesen eltűnik, és enyhén agresszívvé válnak. Ha sikerült kiválasztaniuk a számukra megfelelő helyet az íváshoz, a nőstény egy gödröt kezd el ásni az aljzatba, miközben a hím bőszen védelmezi az ívóhelyüket. Ezt követően a nőstény elkezdi lerakni ikráit az elkészült gödörbe és a hím szorosan követi őt, hogy megtermékenyítse azokat. Egy-egy ívás alkalmával 100-150 ikrát raknak, melyek szürkés árnyalatúak. Az ikrák gondozását, legyezését, kizárólag a nőstény végzi, eközben a hím az ívóhelyet védelmezi a betolakodókkal szemben. Az ívást követően az ikrák kb. 72 óra múlva kezdenek kikelni és további 5-6 nap elteltével kezdenek elúszni. Ekkor már etethetőek frissen keltetett artemiával, infuzóriával, apró granulált eleséggel. Az ivadékok még nagyon jó minőségű eledelekkel való etetés mellett is igen lassan nőnek, ezért szüleik gondoskodó és védelmező viselkedése mellett is rendkívül nehezen nevelhetőek fel.
 
 
 
 
Véleményem szerint ennek a gyönyörű, szivárvány színeiben pompázó halnak is, csak úgy, mint más, méltatlanul mellőzött dél-amerikai sügérnek, több figyelmet kellene szentelnünk, hogy népszerűvé válhasson hazánkban is. Ha biztosítani tudjuk az igényeiknek megfelelő körülményeket, akkor ne habozzunk, bátran szerezzünk be egy néhány fős csapatot a fajból, biztosan örömünket fogjuk lelni, mind viselkedésükben, mind pedig változatos színeikben! Itt azonban szintén ki kell hangsúlyoznom, hogy kizárólag tapasztalt akvaristáknak ajánlott a tartásuk!
 
Végül egy video, kedvcsinálásnak!
http://www.youtube.com/watch?v=sWqpV1JKKHY
 
 

79. blogbejegyzés
A vitorláshalak 1. rész

A vitorláshal elnevezés hallatán, a legtöbb akvaristának a fekete, vagy szürke alapszínű, megnyúlt úszójú, csíkos, furcsa formájú hal jut az eszébe. Nem tagadom, sokáig én is így voltam ezzel és egyáltalán nem jutott volna eszembe írni ezekről a halakról, mivel úgy gondoltam, hogy mindenki ismeri őket és lerágott csont a velük kapcsolatos téma. Személy szerint tisztában voltam vele, hogy több faja is létezik, de ez idáig nem mélyültem túlságosan bele a témába. Aztán egyik akvarista társunkkal váltottunk néhány üzenetet az elmúlt hétvégén és felvetődött, hogy a vitorláshalakkal kapcsolatban nagyon kevés info van és lehetne egy velük kapcsolatos blogbejegyzést, vagy témát feldobni, ide az akvaristára. Mondanom sem kell, hogy rögtön megpróbáltam belemélyedni a témába és meglepetésemre rengeteg használható információt találtam róluk, azonban ezek az információk, túlnyomó része idegen nyelven íródott. Az alábbi írásban, néhány hasznos és érdekes információt találtok a vitorláshalakról. Elsősorban az elnevezésükkel kapcsolatos hercehurcáról olvashattok, de néhány mondatban megemlítésre kerül az egyes Pterophyllum fajok jellemzője és tartási körülményei is. A későbbi terveim között szerepel az is, hogy megpróbálom külön-külön is bemutatni az egyes fajokat, illetve változataikat is. Remélem, sokatok számára szolgál majd megfelelő és értékelhető információval az alábbi írás. A képek minőségéért előre is elnézéseteket kérem, sajnos nem minden esetben lehet megfelelő minőségben találni az egyes halfajokról képeket!
 
Tudom, nehéz elhinni, hogy a vitorláshal és a diszkoszhal is igazi sügér, eltekintve attól, hogy sügérszerűek. Kinézetük egyáltalán nem sügérszerű és viselkedésük sem olyan, mint a sügéreké. Legalábbis ez a legjellemzőbb a kitenyésztett változatokra, melyek rengeteg hal közül lettek kiválogatva, eltérő színezetük, vagy úszóformájuk miatt.
 
Nem fogok mélyen belemenni, hogy hogyan is tenyésszük a vitorláshalakat. Mindössze, néhány, hasznos információval szeretnék szolgálni a vadonfogott vitorláshalakkal kapcsolatban. Sok vadonfogott egyed ugyanolyan szép, vagy talán még szebb, mint kitenyésztett fajtársai, és természetesen jóval nagyobb kihívást jelent tartásuk, tenyésztésük is.
 
Jelenleg három érvényes és ismert faja van az édesvízi vitorláshalaknak.
Ezek a következők:
• Pterophyllum scalare
• Pterophyllum altum
• Pterophyllum leopoldi
 
Kellően képzett, illetve tapasztalt akvaristák számára, egyáltalán nem jelent gondot, hogy kellő biztonsággal megállapítsák az egyes fajok közötti különbséget. Sokszor lehet hallani, hogy ezek a halak a kezdő akvaristák számára kitűnően tartható fajok, azonban ez ebben a formában nem igaz, mivel mindhárom faj rendkívül igényli az odafigyelést. Valószínűleg, aki ezt kitalálta, egyáltalán nem volt tisztában eme csodálatos halak igényeivel.
 
A legjellemzőbb vonásuk a drámai, oldalirányú lapítottság, az erősen megnyúlt hát-, illetve farok alatti-úszók és ennek következtében a háromszög formájú test, az ezüstös alapszínezet, mely kontrasztos, fekete, függőleges sávokkal tarkított, illetve a feltűnően hosszú, módosult has-úszók, melyek tapogatóként funkcionálnak. A rendkívül lapos testük és a váltakozó csíkozottságuk segítségével, könnyedén elrejtőznek a növényzetben és a vízbe nyúló faágak között a természetes környezetükben. Az egyes regionális fajokon belüli méretbeli különbségek már elegendő ahhoz, hogy az ichtiológusok különálló fajként sorolják be őket. A besorolásukkal kapcsolatos huzavonát az alábbiakban olvashatjátok.
 
Nevezéktani történet
 
Burgess (1979) ismertette meg velünk, jól érthető módon a vitorláshalak nevezéktanának történetét, melyet az alábbiakban összegzek.
 
Schultze 1823-ban írta a „Zeus scalaris” fajt, mely példányait Brazíliában fogta és ezt követően, eme példányokat a Berlini Múzeumnak ajándékozta. Később Cuvier és Valenciennes is újravizsgálta a fajt és úgy döntöttek, hogy átnevezik a fajt „Platax scalaris”-nak. A leírásuk alapjául, Schultze által, a Berlini Múzeumnak adományozott „Zeus scalaris”, kissé megcsonkított példányai szolgáltak. Heckel, 1840-ben ismét leírta a fajt, mely leírás alapjául a Rio Negro-ban fogott halak szolgáltak. Ezt követően létrehozta számukra a Pterophyllum nemet, beleértve a „scalaris” fajt is.
 
A Pteropyllum elnevezés jelentése, „szárnyas levél”, mely utal az erősen lapított testükre, a scalaris elnevezés pedig „lépcsős”-t jelent.
 
Castelnau (1855) egy másik vitorláshal fajt is leírt, a „dumerilii”-t. Később, ez a leírás 1862-ben helyesbítve lett Günther által, miszerint a Pterophyllum dumerlilii a Pterophyllum scalare szinonimája.
 
Az altum vitorlás, első ízben, 1903-ban lett leírva, Pellegrin által, mint Pterophyllum altum. A negyedik vitorláshal fajt, a Pterophyllum eimekei, 1928-ban írta le Ahl, ez utóbbi, kereskedelmi leírások alapján történt. Az Ahl által leírt faj a későbbiekben megegyezőnek bizonyult a Pterophyllum scalare-val (Schultz 1967). Végül 1963-ban J. P. Gosse írta le az ötödik fajt, a Plataxoides leopoldi-t. Gosse azt hitte, hogy a Heckel által adott Pterophyllum elnevezés már használatban volt, egyes rovarfajok nevezéktanában. Mint kiderült tévedett és a Plataxoides leopoldi Schultz (1967) által lett helyreigazítva, és mint a Pterophyllum dumerili szinonim elnevezéseként jegyezte le. 1986-ban Sven Kullander újravizsgálta a Pterophyllum dumerilii és a Plataxoides leopoldi mintapéldányait és azt a következtetést vonta le, hogy a Pterophyllum dumerilii holotípusa, valójában a Pterophyllum scalare egyik variánsa volt, valamint megállapította, hogy a Plataxoides leopoldi jól láthatóan különbözik tőle és az elnevezése helytálló.
 
Kutatásait a különböző fejformákra vizsgálatára alapozta. Mind a Pterophyllum scalare mind pedig a Pterophyllum dumerilli, úgynevezett csipkés profillal rendelkezik, miközben a Plataxoides leopoldi profilja nem csipkézett és egy szembetűnő folt található a hát utolsó részén, a negyedik sötét csík környékén és viszonylag, zömök, rövid úszói vannak a Pterophyllum scalare és a Pterophyllum altum-hoz képest. Kullander úgy hiszi, hogy a Plataxoides leopoldi áthidalja a Pterophyllum és a Mesonauta nemek közötti morfológiai szakadékot.
 
 
Hogy a dolgok még jobban össze legyenek kuszálva, Burgess arra a következtetésre jutott, hogy a P. scalare és a P. altum, végpontjai egy morfológiai és egy földrajzi leejtőnek. Később Burgess (1979) úgy gondolta, hogy eme fajokat alfajként kellene besorolni, úgy, mint P. scalare scalare és P. scalare altum. Kullander (1986) viszont úgy gondolta, hogy eme két faj besorolása a P. scalare és a P. altum szerint volt helyes, ha figyelembe vesszük, a függőleges mintázatukat, mely alapján jól megkülönböztethetőek a fajok, mert például a P. altum csíkjai szélesebbek. Biztos vagyok abban, hogy aki már látta mindkét fajt, egyetértenek Kullander észrevételével. Bár Kullander hozzáteszi, hogy a vizsgálata tárgyát képező scalare, Guyana, Brazília és Peru folyóiból származtak és különböző formájú úszókkal, eltérő számú pikkelyekkel és színezettel rendelkeztek. Valójában a vadon befogott P. scalare példányai, különböző helyekről származnak (Brazília, Guyana, Peru) és ezek számos, nyilvánvaló módon különböznek egymástól, beleértve a fejformát, a függőleges csíkozottság intenzitását, kontrasztosságát, vagy az oldalukon lévő vöröses árnyalatú pettyezettség mértékét, meglétét, illetve hiányát.
 
Tehát a tudósokat és az akvaristákat jelenleg három faj foglalkoztatja. A P. scalare a tipikus, ezüstszínű vitorláshal, mely az Amazonasban fellelhető, Perutól Brazílián át Guyanáig. A P. altum a magas testű, a Rio Orinoco és a Rio Negro vízeiben fordul elő és a P. leopoldi, a zömök testű vitorláshal, Guyanából.
 
A P. altum és kiváltképpen a P. leopoldi eléggé ritka az akvarisztikában és csak alkalmanként importálják őket, valamint szaporodni is csak nagyon ritkán képesek, akváriumi körülmények között.
 
Pterophyllum scalare
 
Németországba, első ízben 1911-ben importálták. A Pennsylvaniai William L. Paullin volt az első, aki sikeresen szaporítani tudta a fajt és a növendékeket sikeresen fel is nevelte. Mivel a vad scalare eléggé agresszív lehet és kifejezetten nagyra nő, körülbelül 10-13 cm hosszú és 15-20 cm magas, ezért egy nagy medencére van szükség a tartásukhoz, melynek térfogata legalább 300 liter. Nagyon fontos számukra a kiváló minőségű víz, illetve fontos, hogy a vizük gyengén áramló legyen. Bár élőhelyükön a víz átlagos kémiai paraméterekkel rendelkezik, pH 7,2-7,4 és mérsékelt keménységű, a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy jobb, ha vizüket enyhén savasra (pH 6,5) és kifejezetten lágyra állítjuk be. A vitorláshalak tartása és tenyésztése során nagyon hasznosnak bizonyult a tőzegen keresztül való filtrálás. Vizük hőmérsékletét célszerű 28-30 Celsius fok körül beállítani számukra.
 
 
Általában a sügérekkel kapcsolatban mindig felmerül egy nagyon fontos kérdés, hogy milyen növényeket telepítsünk az akváriumba!? Ez a kérdés, természetesen a vitorláshalak esetében is fennáll. Az ő esetükben a legjobb, ha nagy és széles levelű növényfajokkal próbálkozunk, melyek megfelelő búvóhelyet, valamint ívóhelyet biztosíthat számukra. Erre legalkalmasabbak az egyes Echinodorus fajok, de a Saggitaria fajok is megfelelőek számukra. Ezen kívül dekorációként alkalmazhatunk különféle faágakat, gyökereket is, hogy még otthonosabban érezhessék magukat halaink.
 
 
A vad scalare-k számára elengedhetetlen a kiváló minőségű eleségekkel való táplálás. Etetésükkel kapcsolatosan nem lesz nehéz dolgunk, mert falánk természetűek és szinte mindent elfogadnak. A legjobb, ha változatosan etetjük őket, például előszeretettel fogyasztják a különböző szúnyoglárvákat, földigilisztát, rovarlárvákat, apró rákokat, ezen kívül megkínálhatjuk őket granulált és lemezes tápokkal is. Ha szaporítani is szeretnénk őket, akkor még jobban oda kell figyelnünk a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálásra. Szaporításukhoz elengedhetetlen a rendszeres és bőség vízcsere, mellyel még jobban szaporodásra ösztönözhetjük őket.
 
Pterophyllum altum
 
Bárki, aki már látott altum vitorlást, tanúsíthatja, hogy nagyban különbözik a P. scalare-tól és sokkal szebb, illetve kecsesebb. Ezek a halak nagyobbra nőnek, mint a scalare. magasságuk, a farok alatti úszó végétől a hát úszó végéig, elérheti a 30-38 cm-t, testük hosszúsága pedig a 15-20 cm-t. A halak testén lévő függőleges csíkok, inkább barna, fahéj árnyalatúak, mint feketék, illetve szélesebbek és úszóikon is halványan látszanak. A P. scalare úszói ezzel ellentétben „tiszták”. Fejük jellegzetesen „lépcsős”, mely különös kinézetet biztosít a halak számára, azonban ez a jellegzetes vonás a P. scalare egyes egyedeire is jellemző lehet. Az altum vitorlás, Venezuelában és Columbiában, a Rio Orinoco felsőbb szakaszaiban, és Brazíliában a Rio Negro-ban fordul elő. Eredeti élőhelyükön a víz pH-ja 6 alatt van és a víz keménysége alig mérhető, a hőmérséklet pedig elérheti a 31-33 Celsius fokot is. Tenyésztésükhöz a P. scalare igényeinek megfelelő körülményeket kell biztosítanunk. Az ő esetükben, azonban még nagyobb hangsúlyt kap a megfelelő akvárium méret. Vizük hőmérsékletét soha ne engedjük 27 Celsius fok alá süllyedni, lehetőség szerint 31-32 Celsius fok környékén tartsuk.
 
 
Véleményem szerint az egyik legritkább és legszebb látvány, ha egy egész csapat altumot tartunk, egy a számukra, ízlésesen berendezett akváriumban. A legnagyobb látványt egy 8-12 fős csapattal érhetünk el. Célszerű számukra egy 700-800 literes medencét berendezni, melyet faágakkal, gyökerekkel, széles levelű növényekkel dekorálhatunk.
 
 
 
Pterophyllum leopoldi
 
Nem szerencsés, de sajnos a leopoldi-t, úgy is ismerik, mint a köpcös vitorláshal, amiatt, hogy testük kicsit nyúltabb, és úszóik kevésbé hosszúak és szélesek, mint a P. scalare, vagy a P. altum úszói. Azonban legtöbbször P. domerilii néven árulják a kereskedésekben és sajnos sok akvarista is ezen a néven ismeri, pedig, mint ahogyan már a fentebb leírtam, a dumerilii a scalare egyik szinonim elnevezése. A leopoldi példányai eredetileg a Rio Solimoes-ból, az Amazonas-ból és a Guyanai Rio Rupununi-ból származnak. Sajnos nagyon ritkán importálják és ezért kevésbé elterjedt. Kiválóan azonosítható különös testalkata alapján, illetve az oldalán mutatkozó sötét foltról, mely a testén lévő negyedik csík közelében található, és közvetlenül a hátúszó tövében, vagy magán az úszón díszeleg.
 
 
 
Konklúzió
 
Miközben a vitorláshalak tartása és tenyésztése iránti érdeklődés továbbra is népszerű az akvaristák körében, addig a vadon befogott vitorláshalak tartása kevésbé érdekes, mint kitenyésztett változataiké. Ez talán annak köszönhető, hogy a vad példányok kevésbé színesek, viszont véleményem szerint sokkal nagyobb kihívás egy akvarista számára, még a tapasztaltabbak számára is, a tartásuk és tenyésztésük, mint egy genetikailag agyon módosított, kitenyésztett fajé, ráadásul a vadon befogott példányok esetében, a maga valóságában figyelhetjük meg halaink természetes viselkedését, mely alapján nagyon nagy tapasztalatra lehet szert tenni. Ha minden feltételt képesek vagyunk biztosítani halaink számára és kellő odafigyeléssel, áhítattal, elszántsággal gondoskodunk róluk, akkor halaink előbb, vagy utóbb meghálálják a gondoskodást és lakásunk gyöngyszemévé változtatják akváriumunkat. Aki már látott csapatban úszó vitorlásokat, az biztosan tudja miről is beszélek, hiszen felemelő érzés csodálni a csapatot, ahogyan méltóságteljesen úszkálnak az akváriumban.
 
 
És végül egy kis csemege:
http://www.youtube.com/watch?v=gBjP8UWpr8s
 
Forrás:
 
Burgess, W. E. 1979: Studies on the family Cichlidae.
 
Cuvier G. & A. Valenciennes 1831:Histoire naturelle des poissons.
 
Stawikowski, R. & U. Werner. 1988: Die Buntbarsche der Neuen Welt: Sudamerika.
 
Kullander, S. O. 1986: Cichlid fishes of the Amazon River drainage of Peru.
 
Castelnau, F. L. 1855: Poissons. In: Animaux nouveaux or rares recueillis pendant l'expédition dans les parties centrales de l'Amérique du Sud, de Rio de Janeiro a Lima
 
Ahl, E. 1928: Übersicht über die Fische der südamerikanischen Cichliden-Gattung Pterophyllum
 
Schultz, L. P. 1967: Review of South American freshwater angelfishes - genus Pterophyllum
 
Gosse, J.-P. 1963: Description de deux cichlides nouveaux de la region amazonienne.
 
 
 
 
 

80. blogbejegyzés
Szeptember vége

Sikerült teljesen átköltözni a másodikból a hatodik kerületbe, beállítani az állványokat, akváriumokat, berendezkedni, légpumpát szerelni-cserélni-szerelni-szereltetni, majd a halakat is költöztetni, új importokat, szállításokat szervezni, majd a végén lefutni egy 2500km-es hétvégi európai felvásárló körutat.

Ezekről a képek majd mesélnek, de hozzájuk fűzve azért bemutatnék most is néhány érdekes, új halat, rákot, gerinctelent, miegymást.

Sokúszós csukákat mindig is tartottam, sosem tudtam igazán eladni őket, viszont izgatott a viselkedésük, szaporodásuk, étvágyuk. A minap voltam kint az Amazon-Exotic import nevű német cégnél, akik rendszeresen hoznak be nigériából, kamerunból kifejlett Polypterusokat is... Kinéztem az árlistából, hogy mire is lenne szükségem. Retropinnis 15cm, Ornatipinnis 20cm, szuper lesz. Egy pincehelyiség egyik termébe vezet be a tulajdonos és mutatja, hogy hol is vannak ezek a halak, két elég lapos kb. 30 literes akváriumban 8-10centis retok és külön szenegálik között kb. 10centis ornatik... Azt hittem, hogy rossz helyen járok... erre átvitt a másik helyiségbe, ahol egy több m3-es közel kocka akváriumban úsztak 40centis lapraedik és egy hasonló méretű kövér endlicheri nőstény... mindez hatalmas kígyófejű halak, egy pár Coius quadrifasciatus társaságában... de akkor még nem voltak meg az itthoni feltételei ekkora egyedek elhelyezésének. A Glasernél viszont nem úsztam meg, egyik fajt sem, noha csak 20-25 centisek voltak, de hibátlan áron és állapotban, noha kissé talán sovány halak, az ittnoni állományomhoz képest, de mindenképp feldobták a régieket is.

Elektromos halakat csehországban találtam, egy ottani importőr hozatott be afrikából bébi elektromos harcsákat, amik eléggé a nyakán maradtak, olyannyira, hogy 6centiről 20-25-re nőttek, igazán szép kövér, malacképű jószágok, örömmel vásároltam be belőlük... Azt már kevésbé vettem jó néven, amikor kirakáskor a háló műanyag szigetelésén is "átütve" tudatták, hogy nem piszkálásra termettek...
A dél-amerikai elektromos angolna már más tészta, egy egészen dekoratív, érdekesen úszó faj, látszik, hogy inkább késhal rokon, mintsem angolna... Sajnos a haltápokat nem fogadja el, viszont a fürge zebra dániókat is simán "kisüti" a 360 literes akváriumban is.

Egyik délután, amikor még az albínó lesőharcsa csapatom is megvolt(úgy szeptember közepén még), mentem hátra a halakhoz és az egyik képen megörökített állapot fogadott... Így jár aki 10-12centis szivárványos pisztrángokat rak a 15-16 centis lesőharcsák közé... Pisztráng-Harcsa 0:1

Az Archocentrus spilurus egy olyan közép-amerikai sügér, amiről Bakipeti is írt, az írása nyomán hozattam is egy csapatot, a sárga változatból... Azóta sem vittek el egyet sem, viszont nagyon szépen cseperednek, róluk is készült egy halovány fotó...

Valamivel jobb fénykép alanynak bizonyultak az új Gobioides brusonettik. a dél-amerikai sárkénygébek..haláliak, markológép módjára képesek a granulátumokat magukba fogadni.

A mellékelt képeken szerepel még állvány építés, néhány vegyes csiga, négyszemű hal, algázók (közte zebra otocinclus), garrák, farlowellák, Boulengerella maculata dárdalazacok(amiket autentikusan Pirrhulina filamentosa pontylazacokkal kell etetni...na náluk sem vettem komolyan a méretkülönbséget) valamint Édesvízi(valójában inkább enyhén brakkos) Tőrfarkú rák, amolyan Trilobita, amit 10-ből 9 ember elsőre valami elcsúfított, tüskéshátú rájának néz...Nem túl aktív, de hihetetlen állatok. Talán az első hazai importból? Ki tudja :)

Fotó nélkül, de beszereztem 4 bozóthal fajt is. Kettőt, amelyekről már Zsilinszki is írt, valamint Leopárd bozótból vadbefogottakat(egészen más a megjelenésük, mint a tenyésztett halaké, van amelyik egészen sötét narancssárga-pirosas alapszínű, de van olyan is amelyiken a foltok alig látszanak) és néhány közel kifejlett Microctenopoma ansorgii-t is egy tenyésztő ismerőstől.

Időm véges, rohanok vissza még egyszer etetni a halakhoz,hiszen mostanra 200 fölé emelkedett a tartott fajszámuk és ezek jó részéből eladó egyed is akad.
Lassan a szaporodás is beindul, sorra petésednek be a CPO nőstények, és állnak szülésnek a Micropoecilia para-k valamint Priapellák.

81. blogbejegyzés
Chaca bankanensis

Üdv mindenkinek!
 
A következőkben egy "szakmaibb" leírást olvashattok, saját tapasztalatokkal megspékelve, erről az érdekes halról.
 
* Időközben kiderült, hogy az általam tartott hal, a Chaca bankanensis.Nem Chaca chaca.Mivel alig van különbség a két faj között, így csak aprób javításokat végzek az íráson.
 
A Chacidae családba három Chaca tartozik:
 
- Chaca bankanensis
 
 
- Chaca burmensis
 
 
- Chaca chaca
 
 
Most az általam is tartott Chaca bankanensis nevezetű halról lesz szó. Ez az 1852-ben felfedezett faj, az én meglátásom szerint nem valami elterjedt az akvaristák körében itthon.Ennek két oka is lehet, kinézet, illetve az életmódja, de ezekről később.A természetben, Ázsián belül, Indonesia állóvizeiben, és mocsaraiban fordul elő.
 
 
 
Ezen a térképen, a három faj előfordulási helye látható.
 
 
A hossza elérheti a 20 centit is, és mivel nagyon nagy szája van így csak nála nagyobb halakkal tartsuk,mert még a hozzá hasonló méretű halakat is megeheti. Célszerű külön a számukra berendezett akváriumban tartani.Az akvárium mérete legalább 80 liter legyen, ugyanis élete során nagyon kevese mozog, de neki is kijár egy kis mozgástér.Tehát 80 liter alatt ne tartsuk!Sok búvóhelyet kell nekik biztosítani, az aljzat lehetőleg homok legyen, mert szeretik magukat beásni.Mivel éjszakai halról van szó, így a világításnak sem kell túl erősnek lennie.Szárított bükk, és tölgy levelekkel dekorálhatjuk az akváriumot.
 
 
 
A legmegfelelőbb hőfok, 22-24 °C között mozog.A víz keménysége, 4-25 NK°, míg a pH 6-8 is lehet.Táplálkozását, tekintve, nagyon érdekes.Saját tapasztalat alapján hetente eszik.Ez annak tudható be, hogy lassú emésztése van.Áldozatát lesből támadja, és egybe nyeli le.Ide tartozik, még egy érdekesség a hallal kapcsolatban.A felgyülemlett erős savat, amit táplálék emésztésénél is használ, képes kiengedni a vízbe és ezzel lecsökkenteni a víz pH értékét 7-ről 5,5-re, akár 1 hét alatt is, ezzel a többi hal pusztulását okozva.Természetesen, ez csak akváriumi környezetbe fordul elő.Étrendjét tekintve nem válogatós, bármilyen fagyasztott eredetű kaját elfogad pl: hal,szúnyoglárva stb.Én élő guppit adok neki, de elfogadja a garnélát, a gilisztát, és egyéb ilyen állatokat is.A kinézetére én inkább az érdekes jelzőt raknám, ugyanis egyáltalán nem csúnya, de ez saját véleméy.Testük csokoládébarna színű, melyen apró világosabb és fekete foltok találhatóak. A feje kissé világosabb, a hasa pedig fehér. Az úszók is barnás színűek.Védekezés képpen a hátúszója tövében méregmirigyek találhatók, amik erős fájdalmat okozhatnak, ha megszúrnak valakit.Szaporításuk nehéz, de akváriumban már szaporodtak.Általában relytett helyekre ikráznak.Ez idő alatt a hím őrködik felttük, míg 3 nap múlva ki nem kelnek.A kishalak, 7 nap múlva már elúsznak, és apró élő eleséggel felnevelhetőek.
 
 
 
Itt pedig a saját példányom, még elég "pici":
 
 
 
 
Vége!
 

82. blogbejegyzés
Black\'s Dream









A sikeres debreceni akvakertész workshop után egy új feladat, illetve kihívás került csapatunk elé. Az akvakertészről ismert Atti76, alias, Fekete Attila, vagy csak Attila Black, felkért minket, hogy az irodájába betuszkolt 756 literes akváriumát segítsünk neki berendezni.
Atti nem éppen a japánokra oly jellemző türelemmel bír, így záros időn bel szerette volna lebonyolítani ezt a nem kis projektet. Szerencsére a brigád egy hónapra rá tudott egy mindenki számára megfelelő időpontot kijelölni, ami utólagosan végiggondolva nem is volt baj.
A háttérben nagy volt a készülődés, pörögtek az e-mailek, csörögtek a telefonok, a hetek, a napok gyorsan elteltek és ott álltunk a nagy nap küszöbén.
 
A megrendelőnk városát (Hódmezővásárhely) három különböző irányból támadtuk be. A pesti startot a jól megszokott trió tette ki, N-dee, Orpheus és Jómagam. N-dee Andrisnak külön respekt, hogy ismételten egy kemény utat nyomott le Keszthelyről, hogy csatlakozhasson hozzánk reggel Budapesten, reggel 7-kor.
Atti már korábban felkérte segítségre Cecskát (Szecsei Tibor), aki szintén már elég jó tapasztalatokkal bír a növényezős világban, így lefele menet őt is felkaptuk Nagykőrösön, ami szerencsére „útba esett”. Útbaesett?
Hát nem. Az autópályán a nagykőrösi leágazás természetesen le volt zárva, így alapból mehettünk tovább. Néhány km-után, hála a nagy segítségnek, a GPS-nek, sikerült a legközelebbi lekanyarodót is elszúrnunk, mondjuk ez a végtelennek tűnő szakmai beszélgetésnek is köszönhető volt. Újabb pár kilométer után a kis, aranyos navigációs kütyünk, egy újabb lehetőséget ajánlott, amiről csak annyit mondanék, hogy bár aszfaltút volt a javaslat, a hullámvasút kutya füle volt ehhez az offroad pályához képest. A keresztbe áttotyogó halálosan nyugodt fácáncsaládról már nem is beszélve. Egy szó, mint száz Cecska jóval messzebb lakik, mint ahogy azt a térkép mutatja. :)
 
Nagykőrösről máris négyen robogtunk a cél felé, addig persze tovább folyt a megbeszélés, a növényezés, ahogy ez lenni szokott közöttünk. Mikor elszabadulunk a család többi részétől, akik meg vannak győződve arról, hogy mi mindannyian egy másik bolygóról jöttünk. Ha ezen elgondolkozok, talán lehet, hogy így is van. :)
 
Bármenyire is kalandos volt az utunk Vásárhelyig, így is mi értünk először a jövőbeni tett színhelyére. Atti tárt karokkal várt minket az irodája előtt, megnyugodva, hogy már nagy baj nem lehet.
Pár perc múlva megérkezett a debreceni növény mágnás Papó (Veréb Gábor) Bécivel a hóna alatt, de sokat Kazee (Knott Zoli) se várakoztatott minket, ő is befutott. Így a csapat teljes mellszélességgel felsorakozott Feket Attila mindent fordító irodája előtt.
 
Nem kell mondanom, hogy a munkálatokra nagyon erősen rákészültünk. A welcome drink egy jobb fajta pálesz volt Knott mestertől a megszokott minőségben. Ezt követte még pár. Folytatásban, hogy az energiánk is megfelelő mértékben kitartson a munka végezetéig, vendéglátónk és kedves mamája egy felejthetetlen szürke marhából készült pörkölttel vendégelt meg minket. Ezek után az igényünk pusztán valamiféle alvó alkalmatosság lett volna, de mint Debrecenben is, összeszedtük magunkat és a tettek mezejére léptünk.
A villanyszerelők megérkezésünkkor még javában szerelték az általam csak koporsó fedélnek keresztelt függeszthető világítást, de az ebédszünet végére tiszta lett a terep.
 
A helység valóban nem volt túl nagy, de egy egyszemélyes irodának egy ekkora akváriummal bőségesen megfelelt. Az üveg elképesztő méretei rögtön ámulatba ejtett mindenkit, fantáziánkat erősen felborzolta.” Igen, ebben aztán lehet alkotni”.
De ha már ilyen méretekről beszélünk, akkor a berendezés mennyisége se múlhatja alul a lehetőségeket. Hát Attiban nem csalódtunk. Eddig is bebizonyította, hogy ha valamiből sok kell, akkor neki kétszer annyi van, így el lehet képzelni a dekorok és a növények mennyiségét. Javasoltam is volna, hogy ebben a pillanatban még érdemes lenne elgondolkodni az iroda profiljának a váltásán. Dél-Magyarországot simán el lehetett volna látni egy fél évre ennyi cuccal.
Persze ehhez az egészhez hozzájárult még Gábor tropicas növényes doboza, Tibi köves szállítmánya és persze az „adományok”.
 
Minden késszen állt a művelet elkezdéséhez.
 
Az első körben a fél köbméternyi redmoorból válogattunk és próbáltuk összehozni a fa témát. Az alap koncepció úgy szolt, hogy a fákból két szigetet készítünk, egy elsődleges és egy másodlagos fókuszpontot. Hosszas variálás, próbálgatás, lehetőségek felvonultatása után, sikerült a fák összekombinálása. Ez volt talán az egész folyamat legbonyolultabb része, mert a lehetőségek szinte végtelenek voltak.
Ezt még az üres akváriumba próbálgattuk, annak ellenére, hogy korábban jeleztem, hogy szerencsésebb lenne ezt az aljzaton végezni, mert teljesen máshova fog esni a kreálmány és amúgy is sokkal nehezebben fognak megállni a sima üvegen. De Atti egy elvi ember és jelen esetben ez a kérdés is az elvei közé tartozott, így engedtünk az óhajának.
 
Egyébként a munka folyamatában jó párszor elkövettünk sorrendiségből adódó hibákat, de ezt nyugodtan foghatjuk a közben elpusztított alkoholra, amit mindig épp az iroda előtt várakozó, beszélgető csapat szomjasabbik fele döntött magába.
 
Persze ahogy írom ez így elég pörgősnek tűnik, de rengeteg idő telt el minden momentum között. Az akvárium készülgetett az eszmék cserélődtek, a poharak koccantak, a banda alakult.
 
Miután a fák a megfelelő formájukat elnyerték, kikerültek az akvárium mellé és bedöntöttük az aljzatokat. Atti korábban már beragasztott az akvárium aljára lépcsőzetesen elhelyezett lépésálló nikecellt, így praktikusan kevesebb kellett az általános aljzatból. Szóval, alulra került a Tropica táptalaj, persze meghintve minden földi jóval, értem ez alatt a baktérium kultúrák széles választékát, és erre ment általános aljzatként a szűrőhomok.
 
Itt jegyezném meg, hogy számomra a növényültetésnél a homok eddig nem volt alternatíva, de Papó munkái ennek az ellenkezőjéről meggyőztek. Bár azért még mindig azt mondom, hogy az égetett granulátum a legmegfelelőbb, az építhetőség szempontjából legalábbis mindenképp, de akinek ilyenre nincs pénze, nyugodtan próbálkozhat a homokkal is, ahogy ennél az akváriumnál is tettük.
 
Az aljzat bekerülése után, visszalegoztuk a fákat, lehetőség szerint a korábbi forma alapján. Ez nagyon nem volt könnyű, de ebben nagy segítséget kaptunk Bécitől, aki az eseményt folyamatosan dokumentálta fényképek formájában. Így minden egyes elképzelésről kép született, hogy vissza tudjuk állítani a számunkra legmegfelelőbbet.
 
Attila végig nagyon sokat segített, mikor mindig valamivel elkészültünk, bejött az office elől és kijelentette, hogy az, amit épp csinálunk az jó-e neki, vagy nem és azonnal visszament, hogy a kint maradt nép ne kapjon depressziót. :)
 
A folyamat során még egyéb üvegek is előkerültek, de nem a szögletes fajtából, mint inkább a kerekből, amin rendszerint vagy kupak, vagy dugó volt. Ezzel is csak érzékeltetni szeretném, hogy a hangulat alapból se tudott rossz lenni.
 
A fázás után, jött a kövezés. Mint említettem, a kőből se volt kevés, így ezen a területen is jócskán lehetett spekulálni. Gábor nem egy nagy kőmániás, de ahogy észrevettem, lassan ő is bevallja magának, hogy a fa és kő kombináció tudja az egyik legtermészetesebb képet adni.
 
A kronológiai sorrendre nem emlékszem pontosan, de további segítők, mondjuk inkább úgy, hogy résztvevők erősítették a mezőnyt. Egy-két helyi arc is előkerült, köztük talán a legemlékezetesebb figura, Zoi. Nos, ő nem nagyon szólt bele a munkálatokba, de nagyon más szavába se vágott bele. Egy olyan csendes szemlélő típus, akiről hamar kiderült, hogy a koccintás invitálásra nem tud nemet mondani. Ez lehet pusztán jó neveltség, vagy csak a minőségi pálinkák szeretete, de ez nem is fontos talán. Egy biztos, hogy az idő múlásával Zoi olyan tompítatlan, a sózsákot megszégyenítő merevséggel dőlt el, hogy nem lehetett nem észrevenni. Valójában mi arra gondoltunk, hogy a becsapódás helyén található Seiryu követ akarta csak megnézni makro távolságból, de így visszagondolva valószínűleg a válasz az utolsó koccintások miértjében keresendő. :)
 
A kövek szép lassan bekerültek. Amúgy itt is el kell mondanom, hogy ahányan voltunk, annyi féle ötlettel rendelkeztünk. „Ezt oda…….ne oda, szerintem itt lesz jó………..nem, ott”, hát igen, jó munkához idő kell, mi nagyon sok időt töltöttünk el.
 
Ahogy visszaemlékszem, már nagyon későre járt. Ritkán mondok ilyet, de nem gondoltam volna, hogy engem meg lehet ijeszteni egy növénnyel. Atti hozta szép sorban a diszperzites vödrökbe a növényeket. Csak jöttek a vödrök és jöttek. Idővel előkerült egy bokréta is, amit egy kisebb akváriumból varázsolt elő, számunkra érthetetlen módon. Olyan volt, mikor a bűvész előránt a mandzsettájából egy virágcsokrot, ami egyértelműen nem bűvész trükk, hanem varázslás, mágia. Erről a hatalmas fára növesztett Microsorium, Bolbitis komboról hamar kis is derült, hogy a projektben főszerepet játszó hatalmasnak számító üvegkalitka, nem is olyan nagy. Ezzel nagyjából lehet sejteni, hogy mekkora volt ez a „zöld szörny”. Nem is került bele a rendszerbe.
Persze, hogy nagy bajunk ne essen, még Papótól is rendelt egy hungarocell ládányi Tropicas növényt.
Hát így álltunk a bozót közepén, hogy kik lesznek azok, akik ezúttal valóban bevarázsolják a növényeket a helyükre. Már tényleg nagyon fáradtak voltunk, a vérünk helyén is már más csörgedezett, de nem volt mese, meg kellett tennünk.
 
Papó a „legfiatalabb” versenyzőnk fogta meg először a munka végét. Úgy kezdte beszórni a Glossot az aljzatba, mint a géppuska. Ezt látván én is erőre kaptam és behuppantam mellé, hogy segítsem ezt a vége láthatatlan ültetgetést. A Glosso szépen lassan elfoglalta a neki szán helyet. Jött a többi növény is szép sorba, szép hosszú sorban. Meg mondom őszintén, hogy egy-két hiányosság azért hátráltatott minket, mint pl. a cérna hiánya. Igen, valamivel fel kell kötözni a növényeket a fára. Ki gondolta volna? :) De szerencsére ott termett Orpheus, aki annak ellenére, hogy nem rendelkezik túl nagy hajkoronával, mégis mesterien bánik a hajhálóval. Én sem tudom, hogy ezt miként csinálta, de Anubias bokrocskákat rögzített ily módon kövekhez, nem is rosszul.
 
Már nagyon későre járt, kezdett a csapat igencsak megfáradni. Ki itt, ki ott, ki a Seiryu köveken volt, de már az battery mindenkinél a pirosban villogott.
De végre a mű elkészült. Atti feltöltötte vízzel a medencét, egy kis szűrő szerelgetés és ott álltunk a nap eredménye előtt csodálkozva. Igen, ez a látvány volt az, amikor csak ennyit tudtunk mondani, hogy „na igen”. Ez még csak egy nyers kép volt, értelem szerűen egy mesterkélt környezet, de már most is elvarázsolt mindenkit a látvány. Ha ez most ilyen, mi lesz ebből hónapokkal később?
 
Eljött a pillanat, mikor búcsút kellett inteni az irodának. Már többünk lelki szemei előtt is csak egy lebegő, vastag dunyhával felextrázott ágy lebegett. Zoi haza kanyargott, ahogy utólag kiderült sikeresen, mi meg elmentünk a szállásunkra, ami hozzá tartozott vendéglátónk szolgáltatásához. A szállásunk bár egy nyugdíjas otthon volt, de nagyon kényelmes volt, nagyon igényes és reggel egy igazi terülj-terülj asztalkám fogadott minket.
Evés után a csapat fele elindult hazafelé, mi meg visszatértünk még egy kis finomításra a tett helyszínére.
A víz gyönyörűen le volt már tisztulva, a látvány még szebb volt. Pár növényt még elhelyeztünk, kevés mohát felkötöztünk kövekre és ki lehetett jelenteni, hogy elkészült. Még kicsit álldogáltunk, pár fotó is készült még és mi is hazaindulót fújtunk.
Könnyes búcsút vettünk Attilától, még inkább az akváriumtól és elindultunk a szeretteink felé.
 
Az élmény leírhatatlan volt, az eredmény is hasonlókép. A továbbiak már csak Blacken múlik, hogy mit sikerül kihoznia ebből a nem gyenge alapból. Várjuk a fotókat, a fejlődést és sok sikert kívánunk a feldíszített fordító irodának!
 
 Az eredeti bejegyzés a fényképekkel itt: http://levinen.blogspot.com/2011/10/blacks-dream.html
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

83. blogbejegyzés
11.

Ma egész nap itthon voltam, kb. fél óránként nézegettem a garnikat. Nem is tudom, hogyan tudtam 34 évet leélni akvárium nélkül! Minden 2. gondolatom az akvárium :) Gondolom a környezetem is élvezi az új mániámat :)
Ma újra megpróbálkoztam a zöldborsóval, csak most konzervet adtam, nem pedig fagyasztott, főzőttet. Hát zabálták!! Az RC-k egész délután a zöldborsón voltak, az amanok viszont a továbbra is a növényeket részesítik előnyben. Ugyanakkor, az amanok nőttek, és gyönyörűek, egészségesnek tűnnek, az RC-k pedig bepirosodtak, pedig elég halványan hoztam haza őket. Tehát úgy tűnik, mindenki jól érzi magát.
Mivel a növények már inkább garnitápok, meg egyébként is.. újra terveztem a berendezést. Le is rajzoltam, leírom, hogy fog kinézni:
- az aljzat kb. 1/3 részét lecserélem fehér homokra, vagy valami fehérre, amit kedvelnek a garnik. Aljzat elválasztása céljából már be is tettem egy műanyag szalagot, hogy lássam, hogyan reagálnak rá a garnik és az áramlás. Egyébként kisebb fekete kövekkel lesz eltakarva.
- a fehér aljaztra kerül a barlangos kő, ahol a garnik tanyázni szoktak
- szintén ide kerül a jávai moha, amit ma vettem a vaterán
- a fekete részre részben bemohásított aljazot képzelek, dekorációnak pedig egy fát, aminek a talapzata a feketében lesz, de az ágai átnyúlnak a fehérbe. Az ágak egy részére mohát szeretnék telepíteni, mert nagyon tetszenek a lombos fa, bonsai kinézetű megoldások
- van a kis fűszerű növénykém - amit nem esznek a garnik, tehát úgy tűnik, megmarad - ezt a fa alá, köré képzelem
- a háttérben magasabb növények lesznek, kifejezetten a razbórák igényei szerint
- a világítás most 11W és 6500K, ezt duplázni fogom
- valahová a romot is el kéne helyeznem, hogy ne legyen családi dráma (a mű csillagot kimagyarázom), de ez a végén kiderül
- háttérnek a valami átmeneteset képzeltem el, alul fekete, ami kékbe megy át. Ezen kívül lehet sima fehér, vagy sima fekete. Gondolkodom valamilyen komolyabb háttéren, a közelünkben van egy mű-kő készítő, szerintem ő tudna csinálni egy nagyon vékony, de domború hátteret, ami nem venne le sokat az élettérből, de ez a jövő zenéje.
 
 

84. blogbejegyzés
Előkészületek

Sziasztok!
2 év kihagyás után újra rám tört a halazás.
Ezúton szeretném leírni a terveimet, hogy pontosan mit is szeretnék, és nagyon örülnék neki, ha ti is leírnátok, a véleményeteket legyen az pozitív illetve negatív. Minden észrevételt szívesen fogadok, hogy mit ne csináljak, illetve változtassak majd. Előre is köszönök minden hozzászólást
 
Hát kezdjük is:
 
Új tankot nem vettem így marad a 100L-es, amivel az első perctől akvarizálok. Először elevenszülők voltak benne, és azért is hagytam abba, mert nem volt túl sok sikerélményem , a halak pusztultak a növények nem nőttek , de erre most nem térnék ki, mert nem ez a lényeges most.
 
Most egy elég egyszerű konstrukciót választottam viszont rengeteg változtatást is, okosabban felkészültebben és reményekkel teli vágok neki a jövőnek.
 
 
Most pár mondatban az újításokról szeretnék írni, remélem, nem hagyok ki semmit:
 
Először is saját készítésű csemperegasztós hátteret készítek, amiben elrejtem a külső szőrű (később bővebben) illetve a többi csövet: valamint úgy alakítom ki , hogy el tudjam rejteni a "Kőfaragások" közé a fűtőtestet illetve a co2 difúzort.
 
Következő lenne az új külső szűrőm, ami nem túl nagy név szerint csak egy EHEIM Classic amit KB 100L-hez szoktak ajánlani. Ebbe töltetként Szivacsot, Siporaxot, lávakövet és Perlon Vatát töltök ebben a sorrendben.
 
Valamint beszéltem egy ács ismerősömmel és ő készít nekem egy méretre szabott szekrényt, ami illik majd a szobám többi bútorához, mert eddig egy egyszerű ruháskomódon volt az akvárium, ami a súlytól igen csak megroskadt, ebből is tanulva acélkeretes lesz a szekrény.
 
A következő fontos újítás a Co2 adagolás lesz, amit otthoni és bolti módszer keverékével oldok meg. A co2-t egy szódásszifon fogja tárolni, amit egy tűszelep, fojt majd le. A Co2 ezután belevezetem az újonnan vett SERA Co2 kerámia porlasztómba, ami porítja majd a vízbe.
 
Ezen felül növényeimet tápoldatozni is fogom, bár ezt valószínűleg saját magam állítom majd elő a növények igényére és nem a drága bolti löttyöket, fogom bevetni, hanem a saját magam által készített és kevert egyveleget.
 
Következő dolog a talaj lenne, hát régen igen csak átvertek vele mivel mint kiderült a jó pénzért megvett vörös 'kőzet" nem volt más mint nagyra tört tégla.... Most azonban okosabb vagyok és alternatív megoldással az udvaron lévő sóderkupacból 0.5-2mm átmérőjű kőzetet szitáltam, amit milliószor átmostam és 2x átfőztem. Ebből az anyagból 2x 40l van, ami sok, ugyan de inkább több legyen, mint kevesebb és mehetek megint 1fokba sódert szitálni:), de mindenképp KB 10cm vastagon lesz leterítve a cucc.
 
Így remélem, már a növényeim jól fogják érezni magukat.
 
Dekoráció: nem variáltam ezt sem túl a kertünk alatt lévő szőlőst megnyirbálva egy igen pofás szőlőtőke konstrukciót hoztam létre, amit összekapcsoztam így egy nagy dzsindzsát alkot, amibe majd a moha jól meg tud kapaszkodni. A következő díszítő elem egyszerű fekete márvány lesz amit a helyi sírkövet ingyen ide adott mint hulladék. Van pala szerű domború kő és még sorolhatnám . KB ennyi is lenne a dekor mivel nem akarom túlzsúfolni az úszóteret.
 
Világítás: na ezzel igen csak bajba voltam mivel 2 férőhelyes a tetőm és ez a rengeteg spektrum megőrített ,de vegyül így döntöttem: 1 Sera plant color T8 valamint 1 Sera daylinght brilliant T5 és ezek ugye 45cm esek csak hogy tisztázzuk .Ez az összeállítás jót tesz a növényeknek illetve a halaknak is, szóval szerintem rendben van , de ismétlem ha nem értettek egyet mondjátok el :)
 
Áramlás: Ezt egy EHEIM vízpumpa fogja szolgáltatni 500L/h teljesítménnyel
 
Most érkeztünk csak el az akvárium lakóihoz:
 
Menjünk felfelé a táplálékláncban
 
Akkor hát a növények. Velük volt talán a legtöbb bajom mivel mérlegelnem kellet a beszerezhetőségük az áruk az igényességük és persze a szépségük alapján.
 
Előtér:
 
Itt kérném, a segítségeteket mivel nem tudok dönteni, hogy melyik növény is legyen első jelöltem ő lenne:
pogostemon helferi
(képest sajnos nem tudok mutatni, mert, nincs rá lelki erőm kérlek googlizz rá )
 
A második pedig:
Lilaeopsis brasiliensis
Ezek igényesek viszont szőnyeget szeretnék csinálni és szerintem arra alkalmasak.
 
 
 
Középtér:
Kongói nagy levelű vízi lándzsa
 
illetve
Lándzsás vízipáfrány-ra gondoltam
 
Háttér:
Nem akarom, hogy elfogja a sok levél a fényt a kisnövényektől ezért nem túl magas növényeket választottam:
 
Tavi tündérhínár
Valamint
 
Althernanthera rosaefolia (mivel szép piros és feldobja a sok zöldet)
 
Utolsónak a kedvenc növényemet a Jávai Mohát hagytam mivel ebből lesz bőven az akváriumban.
 
Ezzel az összeállítással a vízfelszín tiszta marad nem lesz tele levelekkel így a fény egész az fajzatig le tud hatolni minimális energia veszteséggel.
 
 
Következő szempontom csigák rákok:
 
A régi akváriumomban nagy gondot jelentettek a hólyagcsigák ezért ezeket igyekszem elkerülni, viszont van 2 csigafaj, amit szeretnék betelepíteni hasznosságuk miatt, név szerint:
 
Maláj Tornyos csiga illetve Lapos algaevő csiga.
 
Ezeket nem stagnálnám mire valók valószínűleg mindenki tudja.
 
Rákokkal is szeretnék foglakozni egy a szépségük másrészről hasznosságuk miatt. 2 fajt szeretnék, mégpedig:
Red Cherry és legyező garnéla.
 
 
 
És végül elérkeztünk a halak- hoz, amikről szintén nem fogok sokat rizsázni mivel magamról tudom , hogy már ezt is elég lesz nektek elolvasni
Na, szóval:
A Vízfelszín közelébe 8db vörös neonhalat képzeltem el
 
a vízközbe Szumátrai Díszmárnát , tudom kicsit kötekedőek , de a neonhalakkal, tudtommal jól megvannak , de ha mégsem szóljatok. Egyébként 6db-ot szeretnék belőlük
 
Talajlakónak, mint sokan mások Panda pándélosharcsát szeretnék, és belőlük is 6db-ot.
 
És végül, de nem utolsó sorban az algapusztító társaságot is szeretném bemutatni 3db Anci személyében.
 
Így este ennyi dolog jutott eszembe, remélem nem hagytam ki semmit. Szeretném megköszönni aki elolvasta és annak is aki csak beleolvasott remélem nem vétek túl nagy hibát és karácsonyig be tudom üzemelni az egész akváriumot minden lakójával együtt és én is hozzájárulhatok egy kicsivel a magyar akvaristák világához.
Köszönöm szépen!
 
 

85. blogbejegyzés
Rocio octofasciatum (Regan, 1903)

Mostanság bővülni látszik a Cichlasomákat és más amerikai sügéreket tartók tábora. Többek közt köszönhető ez az esetenként nemzetközi viszonylatban is ritka fajok itthoni megjelenésének.
 
Már elég sok faj közül lehet válogatni és esetleg cikkeket is olvasni róluk itt az oldalon. Egy "alaphalról" viszont még senki nem írt. A nigrofasciatum-on és meeki-n valamelyest túlmutató Rocio octofasciatum-ról. Én régen ezzel a fajjal kezdtem el érdemben, akvarista módjára "amerikázni". Ezért is kedves számomra...
Egy belvárosi, eldugott bolt legalsó akváriumában volt kb 5 db, 8-12 centis belőlük, világítás és szűrés nélkül! A halak vadul pipáltak fent a felszínen. Egy egyke pedig egy "trendi" mbunás medencében kapott helyet, ami szemmel láthatóan nem az ő világa volt a már-már idióta nyüzsgés miatt. Én egyrészt meg is sajnáltam őket, másrészt nagyon megtetszett a legnagyobb hím markáns formája. Kiváncsi voltam mit lehet kihozni ezekből a színtelen szerencsétlenekből. Sem a tulaj, sem én nem ismertük fel a fajt, csak annyit tudtunk, hogy biztos amerikai.
 
Egy kis 75 literesbe tudtam őket otthon elhelyezni, mivel azelőtt kisebb H. lifaliliket tartottam. Gyorsan magukra találtak a halak a normális etetés és víz hatására. Hamar kivált egy pár, így a  többieket -2000 környékén, s így internet híján- a Margitszigetre kellett vinnem, mivel a környék boltjai nem akarták befogadni őket. A nálam maradt halak azonnal leikráztak.
 
A hím viszonylag gyorsan 19 centire nőtt, ezért csináltattam nekik egy kb. kétszer nagyobb, hosszú medencét, hogy ne törjem meg a folyamatot. Sajnos saját fotóim nincsenek abból a korszakból (csak VHS valahol), de kb így nézett ki addigra a 22-23 centire nőtt hím.
 Gyönyörű látvány volt ahogy egy helyben lebegett. Az úszóin szinte a szivárvány összes színe látható volt + narancssárga (ez a szín lehet, hogy csak a hímen van).
 
 
Na de jöjjön pár adat és info....
 
Hazája Közép-Amerika (Dél-Mexikó, Guatemala, Belize, Honduras) ennek a sokáig kubainak, majd itthon amazóniainak vélt fajnak. A "kubai" jelzőt még ma is sokan használják, holott a Horn-Zsilinszky féle Akvarisztikából (C. biocellatum) legalább 30 éve tudjuk, hogy köze sincs a szigetországhoz. A valódi kubai sügér a Nandopsis tetracanthus. Korábbi génusznevei közül természetesen a Cichlasoma-t, Nandopsis-t és talán a Parachromis-t említeném meg. A fajt állítólag betelepítették az USA-ba, Ausztráliába, Thaiföldre és természetesen a Margitszigetre , ahol bőven 20 centi feletti hímek is voltak még pár hónapja.
 
Az "octo" külföldön elterjedt beceneve a Jack Dempsey. A név tulajdonosa pedig minden idők egyik leghíresebb nehézsúlyú boxolója volt, aki mellesleg az "Ölj, vagy megölnek" elv szerint tette a dolgát. És mivel nekem pont a profibox a kedvenc sportom, ráadásul a kőkemény mexikói bunyósok mindig is a szívem csücskei voltak, nem kellett sokat gondolkodnom a névválasztáson amikor  felregisztráltam az oldalra.
 
 Azt azonban megjegyezném, hogy szerintem jellemzően a faj semmivel sem agresszívabb mint bármelyik közép-amerikai rokona. Ezt a nevet nyílván akkor kaphatta, amikor még csak pár "alap" Cichlasoma faj úszkált a világ akváriumaiban. Nem ritka eset, hogy kifejezetten gyávák, félénkek vagy szelídek. Erről külföldi fórumon is lehet olvasni. Na persze gyöngygurámi soha nem lesz belőlük, és az is könnyen előfordulhat, hogy jóval nagyobb sügérekkel szemben is felveszik a kesztyűt és le is zúzzák azt.
Én úgy gondolom, hogy az esetleges gyávaság mögött az is lehet, hogy a hal nem érzi magát maximálisan otthonosan a helyén, s így akár úgy tűnhet, hogy egy olyan cellatárstól fél, akit ideális esetben gyorsan bedarálna. Talán inkább csak ráhagyja a másikra....
Na persze ez nem fajspecifikus jelenség.
 
Méretek és ivari különbségek: A hímek általában 20 cm-re nőnek, de egyes populációknál ez 25 cm is lehet. (Ha a hím már kisebb méretben is szép színes és fekete, akkor sanszos, hogy alig fogja elérni a 18-20 centit. Ha viszont viszonylag sokáig viseli a szürkés gyerekruhát közepén egy szemfoltal, akkor jó eséllyel egy nagyobb alfajjal van dolga a szerencsésnek. Ezt ne vegye senki se ténynek, hanem inkább figyelje ezt meg és erősítse vagy cáfolja meg ha módjában áll. )
 
A nőstények természetesen jó pár centivel kisebbek és általában egészen a torkukig lenyúlnak a kéken irizáló pontok, míg a hímeknél a kopoltyúfedő alsó része gyakran üres marad. Idővel persze megjelenik a méretkülönbség és a hím robosztusabb felépítése.
Etetés: Ezzel általában nincs gond. Adható nekik mindaz ami más Cichlasomának. Előhelyén alapvetően vizi gerinctelenekkel, vízbe hulló rovarokkal és kis halakkal táplálkozik. Ha nem szoktatjuk idejében halhúshoz esélyes, hogy ki fogja köpni. Azt pedig nagy élmény volt látnom etetés előtt, hogy sokkal izgatottabbak lettek halaim, ha a tubifexet tartalmazó fehér edénnyel  közelítettem hozzájuk, mint amikor a sárga színű tápossal. Nem tudom az aranyhalaknak milyen memóriájuk van de, hogy a Cichlasomáknak nem 3 másodperces, az biztos. Keményen leteszteltem őket. :)
 
 Ívás: Ha a vízzel és az etetéssel kapcsolatos alapvető igényeiknek eleget teszünk, könnyen leikráznak valamilyen lapos felületre. A nőstény elsősorban az ikrákkal foglalkozik, a hím pedig a terület biztosításával (harapását ilyenkor könnyedén letesztelhetjük ). Nálam míg a kicsik nem úsztak el, az anyjuk naponta költözette őket az előre megásott fészekbe.
Nagy élmény volt ezt a minőségi ivadékgondozást látnom az állatvilágnak ezen a szintjén.
Az ikrákból a 3. napon kipattanó ivadékok kb. a 6.-7. napon fognak elúszni, és érdemes őket frissen keltett artemiával várni, vagy esetleg -az általam sohasem próbált- minőségi folyékony ivadéktáppal.
 
Arra figyeljünk oda ha octofasciatumot, vagy akár más Cichlasomát tartunk, hogy ha a kicsik nem jutnak elég eleséghez, és együtt hagyjuk őket a szülőkkel, akkor a nagyok farok- vagy hátúszóit fogják megkóstolni (nem szimpla hámváladék evés). Ezt inkább a hím hajlandó elnézni nekik, és ha ő már kifejlett hal, jó eséllyel soha nem nő vissza az amit a kölkök lerágtak.
Kb. 2 hetes korukban megpróbálkozhatunk vágott tubifexszel vagy más vágott/morzsolt felnőttkoszttal.
 
Nem hinném, hogy lehetne a fajról rendhagyó dolgokat írni ami az igényeit, szokásait illeti.
 
Ha korrekt körülményeket biztosítunk nekik akkor egy nagyon dekoratív hal gazdái lehetünk, amit nem nehézebb tartani mint más hasonló sügéreket. A kifejlett egyedek pedig sem túl nagyok, sem túl kicsik. Szóval ha esetleg párban tartjuk őket egy minimum 1 méter hosszú akváriumban, sok akadályt nem fognak elénk görgetni.
 
Akinek tetszik ez a faj és szereti a klasszikus vonalvezetésű, mokány sügéreket, kezdésre(is) nagyon jó választás lehet az octofasciatum.
 
 
Sarkadi Szabolcs (Dempsey)
 
 

86. blogbejegyzés
Csészebúvóhely

Egyik nap néztem az akváriumom és azt vettem észre, hogy valami hiányzik .Gondolkoztam,gondolkoztam és rájöttem.Kevés volt a búvóhely.Mindenképp saját készítésű dekorációt akartam.Egyrészt,mert szerintem minden akvaristának öröm ha a halai szívesen bújkálnak,játszanak vagy ikráznak az otthon készült remekműben,másrészt mert így megtakaríthatunk néhány forintot.
Több dekoráció szóba jött,de szerintem a legeredetibb egy törött csésze volt.Nem volt sok dolgom vele.Jól megmostam,és kicsit megcsiszoltam a szélét nehogy megkarcolja a halaim.És kész is.Még nem próbáltam ki,de remélem halaim szívesen fogadják.Sajnos képet sem tudtam még csinálni,de igyekszem.

87. blogbejegyzés
Majd egyszer akvarista leszek 1.

Akvárium az ebédlő asztalnál lévő ficakba??
 
Hát miért is ne? Régi álom..., már van hely..., éppen akkora fér oda, amekkorát érdemes..., éppen akkora fér oda, amekkorát még nem túl nehéz karbantartani..., éppen akkora fér oda, amelyikben 20-22 halacska kellemesen eléldegélhet...
 
Hurrá, lesz egy gyönyörű akváriumunk!
 
Az ám, csakhogy milyen legyen? Hát persze, guppis, meg xifós, meg black mollys és legyen algaevő harcsa, mert azok tüneményesek és imádnivalóak.
 
No akkor már csak azt kell eldönteni milyen szűrő kell, meg világítás, meg aljzat, meg növények, meg lázmérő, meg dekoráció, meg vízmelegítő, meg vízhűtő, meg porlasztó meg valamit még tuti kihagytam, de sebaj, irány a net. Ott mindennek utána tudok nézni. Talán egy akváriumra is szükség lesz, és alá egy enteriőrbe illő bútorra.
 
Valahol meg kell lennie a Horn-Zsilinszky féle könyvnek, abból is okosodhatok.
 
A net eláraszt információkkal, heteken keresztül bújom.
Bocs skacok, azonnal lesz ebéd, csak előbb még eldöntöm honnan rendeljek szűrőt.
Folyt.köv.

88. blogbejegyzés
Vitorláshalak 2. rész

 Pterophyllum scalare (Schultze, 1823)
 
A vitorláshalak közül a legismertebb és a leggyakrabban tartott faj. Ahogyan a vitorláshalakkal kapcsolatos előző írásomban olvashattátok, eme vitorláshal faj körül volt a legtöbb hercehurca a besorolásukat, leírásukat illetően. Ez talán abból is adódhatott, hogy Dél-Amerika több országának folyóiban, vizeiben is megtalálhatóak és az egyes fajleírók nem azonos élőhelyről fogták be a mintapéldányaikat, melyek leírásuk alapjául szolgáltak. Többek között Brazília, Kolumbia, Peru és Ecuador vizeiben találhatóak meg. Véleményem szerint, ennek a nagy területet felölelő elterjedésének köszönheti az akvarisztikában való elterjedését is.
 
Ezeknek a csodálatos halaknak rengeteg, különböző szín és úszóformájú változata létezik. Ezek a változatok, azonban nem természetes körülmények között alakultak ki, jöttek létre, hanem mind-mind a szelektív tenyésztésnek köszönhetőek. Ennek következtében nagyon gyakori, hogy eme változatok nagyban különböznek vad fajtársaiktól. Értem ez alatt, hogy méretükben is jóval kisebbek lehetnek, ivadékgondozó ösztönük szinte már nem is létezik és extrém esetekben teljesen terméketlenné válnak.
 
Ahogyan írtam néhány mondattal ez előtt, Dél-Amerika több országának vizeiben is előfordulnak, az Amazonas középső szakaszától, Perun át, egészen kelet Ecuadorig. Természetes élőhelyükön a víz, amelyben élnek, nem rendelkezik átlagon felüli paraméterekkel. A pH-ja semleges közeli, illetve enyhén lúgos kémhatású, míg a víz keménysége 8-10 nk körüli. Eredeti élőhelyükön a folyók és vizek lassabb folyású szakaszait részesítik előnyben, ahol a víz áramlása minimális és a növényzet sűrű, valamint rengeteg a vízbelógó faág. Ezekben a vizekben nem ritka, hogy a hőmérséklet egészen 32-33 Celsius fokig emelkedik. Akváriumi körülmények között, szintén elengedhetetlen számukra a lassan áramoltatott víz, viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy előnyösebb számukra, ha vizük pH-ja enyhén savas (6,5-6,8), valamint a víz keménysége 5-6 nk körüli. Mint a legtöbb dél-amerikai sügérfaj, úgy a vitorláshalak is érzékenyek a víz minőségére, ezért a megfelelően beállított és hatékony szűrés, illetve a rendszeres és gyakori vízcsere is nagyon fontos számukra.
 
 
Alapjában békés természetű halak, ennek ellenére mégsem ajánlott a kisebb testű pontylazacokkal közös medencében tartani őket, mert könnyen prédaállatnak nézhetik őket és alkalomadtán el is fogyasztják azokat. Hozzájuk hasonló méretű halakkal szemben, egyáltalán nem viselkednek agresszíven, bár saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy az ívás és az ivadékgondozás idején, már ha gondozzák ivadékaikat, kicsit ingerlékenyebbek és könyörtelenül elűznek minden betolakodót az ívóhelyük környékéről. A számukra kialakított életteret, lehetőleg faágakkal dekoráljuk és ültessük be sűrűn, nagy levelű növényekkel, melyre legalkalmasabbak az Echinodorus sp. fajok, illetve a Saggitaria sp. fajok. Ezekre a növényekre, azért van szükség, mert búvóhelyként funkcionálnak számukra, valamint ívás idején, főként a növényzet leveleire rakják ikráikat. A legideálisabb, ha egy 6-8 fős csapatot vásárolunk, mivel a csapatból kivált párok, általában jóval eredményesebbek az ivadékgondozás terén, mint a későbbiekben mesterségesen összeszoktatott párok. Ha