FőoldalAkvarista fórumBlogokTagokAkváriumokVideókKlubokSzabályok
PartnerekTermék ajánlóAkció figyelőTermészetvédelemKapcsolatHasznos linkek
Fórum kategóriák   Fórum kategóriák

Fórum kategóriák



 



 
 
 
 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:
 

Keresés   Keresés

Keresés


Rengeteg hasznos infó van az oldalon, azért, hogy meg is találd amire kíváncsi vagy, használd a keresőt...

Keresés
Részletes keresés

A 10 leggyakoribb kereső szó:

Cyphotilapia Gibberosa(frontos, DĂ©l Ameikai sĂĽgeres akváriu, Cyphotilapia Gibberosa(frontos, DĂ©l Ameikai sĂĽgeres akváriu, nevelde,dél amerikai,közép ame, Halas és Növényes édesvizi akv, Moha \\\\\\\"-kötél,-létra\\\\, DISZKOSZOK!!! NEM A LEGSZEBBEK, DĂ©l Ameikai sĂĽgeres akváriu, Cyphotilapia Gibberosa(frontos

A 10 utolsó kereső szó:

akvÄ‚Ä„rium hÄ‚Ä„ttÄ‚Ĺ r kÄ‚Ĺ , Moha \\\\\\\"-kĂ, hasv�zk�r kezelĂŻÂżÂ, Aranyhalak: etetés, gondozás, , kezdetek,régi lakók,és mostani, Édesvizi Vegyes 180literes Akv, nevelde,dél amerikai,közép ame, akvárium Megszüntetve 2012, no, Dél Ameikai sügeres akvárium,k, Tanganyika tavi sügerek trophe

További kereső szavak:

akvárium, akvarista.hu, eladó, www.akvarista.hu, házilag, hailea, tartása, szaporodása, háttér, hal

Találkozzunk Facebookon!   Találkozzunk Facebookon!

Találkozzunk Facebookon!



Új blogbejegyzések   Új blogbejegyzések

Új blogbejegyzések



Új képek   Új képek

Új képek



A legfrissebbek...   A legfrissebbek...

A legfrissebbek...


Azoo Nyereményjáték 2. eredményhirdetés

Egy márka a Távol-Keletről. Félünk tőle?

Azoo Nyereményjáték Eredményhirdetés!

Azoo-aqua - egy új márka Magyarországon

Azoo-aqua - egy új márka Magyarországon

Sturisoma aureum

Bemutatkozik:
Vadvilág Akvarisztika



Barátaink   Barátaink

Barátaink


szentgyo garnélás oldala
 
Aquad - Videó hírlevelei

 

Új videók   Új videók

Új videók



Id?járás   Id?járás

Id?járás


Hőtérkép
  Forrás: www.idokep.hu

 

 

 

ENNI AKVARISTA.HU Akvarisztika témában tippek, fórumok, cikkek


Keresés
Keresendő szó:
Hol keressen:





1. blogbejegyzés
Lilliputi akváriumok hulladéküvegből...

Mire jó egy kis akvárium?
 
Egy szépen berendezett, kisméretű akvárium is lehet a lakás dísze, de fontos tudni, hogy minél kisebb egy medence, annál nehezebb vele dolgozni. Több odafigyelést, méretéhez képest pedig aránytalanul több munkát jelent a gondozása is.
 
A picuri akvárium is lehet mutatós...
 
Az viszont soha sem árt, bármekkora „Akvamonstum” is díszlik lakásunkban, ha van tartalékban néhány kisebb medence is. Ugyanis sohasem lehet tudni, mit hoz a sors.... Kerülhetnek hozzánk idegen halak, amiket célszerű néhány hétig karanténban tartani, valamelyik hatunk leívhat, és az ivadékok, na meg persze a még kikelés előtt álló ikrák sem lesznek túl hosszú életűek, ha bent maradnak a társak akváriumban. A legrosszabb esetben pedig még az is előfordulhat, hogy minden odafigyelésünk ellenére valami kórság üti fel a fejét állományunkban. (Pl darakór). És gyakran már csak anyagi oldalát tekintve a dolognak sem mindegy, hogy a sikeres kezeléshez szükséges gyógyszerből mondjuk 200 literhez való mennyiséget kell megvásárolnunk, vagy csak 30 literhez valót. A eltérő vízmennyiségek fűtésének energiaigényéről már nem is szólva....
Vagyis egy szó, mint száz, bármennyire is „illúzióromboló” kimondani, egy kis akvárium is lehet kifejezetten elbűvölő szépségű, és igencsak hasznos alkalmatosság. Még akkor is jól jön, ha csak néha-néha vesszük elő, amikor éppen szükség van rá. A halaknak is jobb, ha amikor betegek, egy valódi aljzattal, és növénnyel, esetleg egy-két kővel csak szerényen berendezett akváriumban kénytelenek elviselni a gyógyszeres kezelés viszontagságait, még akkor is, ha ez csupán 5-6 literes. Még mindig jobb, mint egy sivár műagyagvödör, vagy lavór életidegen terébe zárva lenni. Ráadásul a kis akváriumban, ahol normál esetben a halak összezsúfolva vannak elhelyezve a normál körülményekhez képest, sokkal jobban és pontosabban átláthatjuk az egyes halak egészségi helyzetét. No, de itt nem igazán a halak gyógykezeléséről szeretnék szólni...
 
Személyes okaim egyike, ami miatt munkához kellett látnom...
 
Jelen esetben azért fogtam hozzá egy pici akvárium elkészítéséhez, mert örömteli oka volt, nevezetesen kishalak születtek a már amúgy is kicsike akváriumomban. Szerencsémre az alapanyagok is ingyen voltak. Az üveg, és a ragasztó is. Csak hozzá kellett látnom a munkához!
 
Előkészületek
Még mielőtt bármihez is hozzáfognánk, először kicsit gondolkodnunk kell. Először mindenképpen meg kell néznünk, mekkora akvárium férne el oda, ahova el szeretnénk majd helyezni, vagyis ki kell számítanunk, mekkora szabad térfogat áll a rendelkezésünkre. Ez az én esetemben egy könyvespolc egyik szintje volt, ahol a rendelkezésre álló, szabadon felhasználható tér 24 x 31 x 56 cm volt. Ez azt jelentette, hogy ide maximum egy kb. 40 literes akváriumot lehetne betuszkolni.
 
A rendelkezésemre álló hely
 
Ebből azonban le kellett számítanom némi kezelésre szánt teret, a világítótest és a csövek tereit, valamint hátul is kellett helyet hagynom a szellőzés végett.
Eképpen kombinálva eredeti terveimben egy 50 x 14 x 20 cm-es méretű, 14 literes akvárium képe kezdett kialakulni. Csakhogy mikor a rendelkezésre álló üveganyagot, ami 4 mm-es hulladéküveg volt, megmértem, azzal a ténnyel kellett szembesülni, hogy a leghosszabb éle csak 44 cm lehet az akváriumnak, mert hosszabb oldalt nem ad ki az üveg. Ez azt eredményezte, hogy terveim kivitelezéséhez minden elképzelésemet 44 x 14 x 20 cm-es, vagyis 12 literes akváriumra kellett átalakítanom. Gyorsan ki is számoltam a szükséges üveglapok méreteit.
 
 
Elsőként összeszedtem mindent, amire a munkám során szükségem volt: Az üveget, az üvegvágót, a vonalzóként funkcionáló laminált parkettacsíkot, üvegtisztítót, egy tekercs papírtörlőt, kombinált-fogót, csiszolókövet és a hozzá való víztartó edényt, mérőszalagot, Fugaszil-B ragasztót kartuspisztolyt, ollót, egy tekercs TESA ragasztócsíkot.
 
A felhasznált üveganyag munkára előkészítve
 
Eztán következhetett aztán a voltaképpeni iparosmunka, és én ennek jegyében szépen le is tisztogattam a „nyers” hulladéküveg táblákat, hogy az üvegvágó jobb hatásfokkal, és pontosabban működjön.
 
Az "üvegesasztalom" munka közben
 
Magára az üvegvágás műveletére ezúttal már nem szeretnék kitérni, mert ezt egy másik blogbejegyzésemben már megtettem.
 
Üvegvágás - csendélet
 
Természetesen miután sikerült minden egyes alkotóelemet kielégítő pontossággal kivágnom a hulladéküvegből, minden élet és sarkot alaposan lecsiszoltam, majd mindegyik oldallapnál ellenőriztem a vágott élek egyenességét, és a derékszögeket.
A kész oldallapok ragasztásra várva, kiterítve
 
Ezt egy újabb megtisztítás követte, mely már az élekre is kiterjedt, majd végre valahára nekiláthattam a munka kevésbé unalmas, ámde sokkalta látványosabb szakaszának, az akvárium összeállításának. Ehhez egy régi, fejtetőre állított konyhaszekrényt láttam az egyik legjobb helyszínnek.
Elsőként minden oldallapot leellenőriztem, és felállítottam magamban az összeállítási sorrendet. Ezután a fenéklapot elhelyeztem a konyhaszekrényen úgy, hogy az első lépésben ráragasztandó hátlapot nagyjából 90-fokos szögben meg lehessen támasztani. Ezt követően néhány kődarabbal lesúlyoztam a fenéklapot, hogy az esetleges igazgatások miatt ne csúszkáljon ide-oda.
A fenéklap előkészítése után a hátlap egyik hosszabbik élét finoman kihúztam ragasztóval úgy, hogy az üveglapot egy fatéglának támasztottam. Így az üveg stabilan állt, és könnyebb volt a kartuspisztollyal is dolgoznom.
 
A hátlap hosszabbik élére felhordott ragasztó
 
A hátlap ragasztóval kihúzott élét a fenéklap hátulsó éléhez illesztettem, majd finoman rányomtam, és kitámasztottam a hátlapot. Ezt követően szintén a kitámasztásos rögzítési módszert használva ez egyik oldallapnak is kihúztam az egyik hosszabbik oldalát, majd rögtön ezután az egyik rövidebbet is. Ezt a kis lapot aztán finoman passzítottam a hátlap, és a fenéklap „kombójához” úgy, hogy az oldallap rövid éle illeszkedjen a fenéklaphoz, a hosszabbik pedig a hátlaphoz. Nagyon óvatosan kellett elvégeznem az illesztést, hogy ragasztó csak ott érintkezzen az üveggel, ahol feltétlenül szükséges. Ennél a fázisnál már be kellett állítanom az fenék-, a hát, illetve az oldallapok közötti 3D-s derékszöget (sarkot) is, de sietnem kellett, hogy a ragasztó képlékeny maradjon mindaddig, míg as összes üveglap a helyére nem kerül.
 
Az első oldallap a helyére illesztve
 
Ezt a műveletet pontosan ugyanígy kellett elvégeznem a másik oldallap esetében is.
 
Mindkét oldallap a helyén van
 
Frissen ragasztott élek találkozása
 
Ezek után következik a művelet kulcspontja, amely a az eddigieknél még nagyobb odafigyelést, és pontosságot igényel. Ez a művelet pedig nem egyéb, mint a második frontlaphelyére illesztése.
Ismét kitámasztva hordtam fel a ragasztót a frontlap egyik hosszabbik élére, majd a már helyére illesztett oldallapok hosszú éleit is kihúztam Fugaszil-B-vel. Annak érdekében, hogy eközben lehetőség szerint még véletlenül se mozdulhassanak el a már összeillesztett üveglapok, a hátlapot, valamint a két oldallapot TESA-szalaggal két helyen rögzítettem.
 
Keskeny perem a fenéklapon a frontlap élének
 
Eztán a ragasztót alulról felfelé haladva hordtam fel. Az illesztésnél először a frontlap alsó szélét illesztettem a fenéklap fennmaradó éle mellé, majd a két oldallap felső sarkait mindvégig figyelve, és ujjal megtartva, bebillentettem a helyére.
Kicsit még finoman megnyomkodtam az üveglapok éleit, hogy a ragasztó minél jobban elterüljön a ragasztandó felületek között, majd az utolsó illesztés-ellenőrzést követően az immár teljesen összeállt akváriumot szilárdan körbetekertem TESA-szalaggal.
 
A körberagasztott akvárium
 
Eztán kihúztam a belső éleket is ragasztóval, majd ujjal szépen elhúztam az anyagot a teljes szigetelés érdekében. Ezt követően 24 óráig hagytam az erősen ecetszagú üvegkockát, hogy teljesen megkössön a ragasztó.
 
 
A kihúzott belső élek
 
A kellékek elkészítése
 
Míg a kész akvárium ragasztásának kötési ideje ketyegett, elkészítettem a fedlapot, és a szeparáló betétet.
A fedlapot úgy terveztem meg, hogy a rajta lecsapódó víz visszahulljon az akvárium vizébe. Ehhez az eredetileg levágott fedlap alapot hosszában kettévágtam 2:1 arányban, majd oldalról két rátétlappal rögzítettem a fedlap darabokat.
Mindkét darab középre lejtett, és ebben a helyzetben rögzítettem az egész üvegszerelvényt. Néhány óra múlva aztán, mikor a fedlap alapja elég szilárdan összeragadt már, ráragasztottam a támasztólábakat, két kis fülecskét, hogy felemeléskor ne csúszhasson az akvárium mögé, valamint egy kis fülecskét is, hogy könnyebb legyen felhajtani. A technika csöveinek egy kis, háromszög alakú nyílást hagytam a fedlap egyik sarkában. Aztán félretettem a fedlapot is hogy ezen is megköthessen a ragasztó.
 
A készülő fedlap
 
Az akvárium alkatrészeinek kivágása után fennmaradó kis mennyiségű üveganyagot 1 cm-es szélességű csíkokra vágtam, majd kivágtam egy akkora üveglapot, ami minden oldalán rövidebb 2-2 mm-el, mint az oldallapok. (vagyis 198 x 130 mm-eset).
 
Az alapanyagként szolgáló üvegcsíkok
 
Ezt szántam mintának a keret számára. végig a sablonon, a másiknál a rövidebbik. Miután levágtam és lecsiszoltam a keretek alkatrészeit, az egyik keretfelet összeállítottam az üveg sablonlapon, annak éleihez illesztve.
 
A sablonra helyezett alsó keretfél
 
Ezután üvegszálas dryvit-hálóból kivágtam a keret betétrácsát, majd előkészítettem a másik keretfél alkatrészeit, amik mindegyikére húztam egy egyenletes Fugaszil-B csíkot. Az előzőleg kivágott betétrácsot pontosan illesztve ráhelyeztem az alsó keretfélre, majd a felső keret ragasztóval behúzott oldalcsíkjait egyenként rápréseltem az alsó keretfélhez úgy, hogy a két üvegcsík közti ragasztórétegbe pozícióját továbbra is megtartva beágyazódjon a keret betétrácsa.
 
A keretfelek és a frissen beágyazott betétrács
 
Miután ezzel megvoltam, utoljára még egyszer leellenőriztem a keret alkatrészeinek elhelyezkedését, és egymással való érintkezését, majd egy kis hulladéküveg lapot tettem rá, és kissé lesúlyoztam. 8-10 óra múlva levettem a nyomólapot, és letörtem a keretre tapadt sablon-üveglapot. 
 
A kész rácsozat...
 
Az ekkor már éppen nyomáspróba alatt álló kis akváriumba helyezve győződtem meg arról, hogy elég pontosan illeszkedik-e a két frontlap közé.
 
A keret méretpontosságának ellenőrzése
 
Végül pedig az immár kész keret egyik rövidebbik élére hosszában ráragasztottam egy másik üvegsíkocskát is, de úgy, hogy két vége mindkét irányban 5 – 5 mm-el túllógjon a kereten. Ezzel elkészült a szeparátor-keret gerince is, mely nem engedi, hogy a keret beboruljon az akváriumba.
 
A keret gerincének felragasztása...
 
Nyomáspróba, és a berendezés
 
Miután a Fugaszil-B elérte végleges szilárdságát, következhetett a frissen elkészült akvárium nyomáspróbája. Ez csupán annyit tesz, hogy a késznek kikiáltott medencét egy vízszintes, rugalmas anyaggal borított felületre állítottam, és színültig töltöttem vízzel, majd így is hagytam mintegy 24 órán keresztül. Hál' istennek a próba sikeres volt, és ez egyúttal azt jelentette, hogy a kis 12 literes medence teljes mértékben alkalmas arra, hogy a lakásban is biztonsággal lehessen használni.
 
12 literes akvárium nyomáspróba közben...
 
A kis akvárium végleges helyét az egyik fekete könyvespolcomon alakítottam ki. 5 mm-es vastagságú hungarocell lapból vágtam ki egy 44 x 14 cm-es lapot alátétnek, majd erre helyeztem a tisztára suvickolt új medencécskét.
 
Az alátétlap az akvárium tervezett helyén
 
A helyére került akvárium
 
Aljzatnak való anyagot sóder átszitálásával nyertem. Azért ezt választottam, mert ez volt a leginkább takarékos megoldás, ráadásul, mivel ez a sóder már volt „élő” akváriumvízben, alkalmasabbnak látszott az ilyen célú felhasználásra.
 
A medencébe lapátolt finom aljzat
 
Azért láttam fontosnak a szitálást, hogy csak a finomabb szemcsék legyenek felhasználva, hogy ne nagyon tudjon a fenékre jutó táplálék felgyülemleni mélyen a kavicsszemcsék között, és a kishalak az aljzat felszínéről is tudjanak csipegetni. Az pedig, hogy a kis halacskák sokkal jobban észrevehetőek, és megfigyelhetőek így, csak még inkább jogossá teszi ennek az aljzatanyagnak a használatát.
A szitálás után fennmaradó finom szemcséjű sódert természetesen többször is átmostam, majd ezt követően belapátolgattam az ekkor még teljesen üres medencébe.
Dekorációs elemekként és a kishalak számára búvóhelyként egy jókora lapos „atkakő” és két érdekes kavics szolgált, amiket nemrég hoztam a délegyházi sóderbányából. Miután a kis medencécskét félig óvatosan feltöltöttem, az „ósdi” 25 literes akváriumomból vettem ki néhány szál érdes tócsagazt, mert ezek igencsak szépen növekedtek, és tökéletesen megfeleltek akváriumi növénynek.
 
A frissen berendezett mini-akvárium
 
A szép zöld szálakat az akváriumba helyezett kavicsok horgonyozták a fenékhez. A teljes feltöltést, és a fedlap felhelyezését követően az új keletű „mikro-akvárium” berendezettnek volt immár tekinthető!
 
Technikai eszközök egy kis akváriumban
 Az újonnan elkészült pici akváriumba egy-két napig csak egy porlasztó szellőztetett, majd vásároltam egyet a 25 literes akváriumban már jól bevált egyszerű szivacsszűrőt 650 Ft-ért, ami a szellőztetés mellett a víz szűrését is elvégzi.A medencébe nem telepítettem fűtést, mert arra gondoltam, hogy ennyire kis vízmennyiséget a világítótest kellő hőmérsékleten fogja tartani.
 
A szűrővel ellátott akvárium szeparátorral leválasztva, világítótesttel
 
A világítótestet egy cipődobozból csináltam, amit kívül-belül beborítottam alufóliával. Ez lett az ideiglenes lámpaernyő. A kellő fényerőt magamnak kellett kikísérleteznem. Mindegyiket használtam néhány napig, hogy kiderüljön, milyen hatással van a vízre és a növényzetre, és a halakra.
 
Még kisebb akváriumok...
Aztán hamarosan ismét kishalak születtek nálam, így újabb akváriumocskákat készültem üzembe állítani. A rendelkezésemre álló hely megközelítőleg ugyanakkora volt, de úgy gondoltam, hogy most az ide beilleszthető, és még kényelmesen kezelő 12 liternyi hasznos akváriumi térfogatot. 2:1 arányban fogom két kisebb medencére elosztani. Ráadásul egy akvarista kollégám is jelentkezett azon igényével, hogy kellene neki is egy „kis” akvárium, így hát hozzáláttunk a munkához. Elsőként közös erővel óvatosan leszabtuk a szükséges méretű üveglapokat és csíkokat. Sajnos nem volt túl könnyű dolgunk, mert a rendelkezésünkre álló hulladéküveg igencsak feszült volt, és ezért néha nem egészen úgy tört, ahogyan azt mi szerettük volna... :-(
 
Üvegszükséglet
 
Mivel összességében három akváriumhoz való üveglapot kellett ragasztásra előkészíteni, ez rengeteg időnkbe került volna, tekintve az élek lecsiszolásának és a lapok megtisztításának munkaigényét, úgy döntöttünk, megosztjuk egymás között a munkát. Én csiszoltam az éleket, Gábor cimborám pedig eközben serényen pucolgatta a már élcsiszolt üveglapokat. Így alig egy óra alatt el is készültünk az oldallapok előkészítésével.
Az akváriumok összeállítása a megfelelően előkészített üveglapokból a már ismertetett módon történt, de elsőként a legkisebb, utolsóként pedig a legnagyobb akváriumot ragasztottuk össze.
 
Száradó medencék sora...
 
Miután a medencéket alkotó üveglapokat TESA-szalaggal rögzítettük, a 24 órás száradási időt kivárva kerülhetett csak sor a pici „remekművek” nyomáspróbájára.
 
A második, sikeres nyomáspróba...
 
Itt a legkisebb akvárium rögtön meg is bukott, ugyanis az egyik sarkánál egy légzárványocska miatt kissé eresztette a vizet. Ezért ezen a részen pengével kivágtam a ragasztót, és újra húztam a belső élt. Ezzel a probléma meg is oldódott, és a második nyomáspróba már teljes mértékben sikeres volt.
 
Kész a legújabb széria...
 
A 8 literes apróság nyitható fedlapja....
 
.... és a 4 literesé....
 
Miután a második nyomáspróba során megbizonyosodtam róla, hogy a frissen elkészült medencécskék biztonságosak, tovább folytattam a munkát.
A medencék helyének a 12 literes, jelenleg ivadéknevelésre használt akvárium alatti könyvespolcot jelöltem ki.
 
Helyükre került Törp-akváriumok...
 
A medencék fenéklapjai alá vágtam egy-egy megfelelő méretű alátétet 5 mm vastag hungarocellből,majd erre nyomban rá is helyeztem az akváriumocskákat. Aljzatnak a már jól bevált finom szemű, szitált sódert használtam mindkét medence esetében, dekorációnak pedig a 8 literes medencébe néhány kavicsot, és egy „atkakövet” használtam.
 
Nem volt szükség túl sok aljzatra.... 8-)
 
A pirinyó 4 literes akváriumba azonban csupán néhány kavicsot tettem, hogy ne legyen olyan sivár, és legyen valami, ami lent tartja a növényeket.A betelepített növények itt is érdes tócsagaz szálak voltak, mert ezek a 12 literes akváriumban is szemmel láthatóan jól érzeték magukat, miután sikerült beállítanom a világítás intenzitását.
 
A 4 literes akváriumocska "minimáldizájnos" berendezése
 
Ami a két medencécske technikai hátterét illeti, itt sem vittem túlzásba a dolgot. A picike 4 literes medencében semmiféle technikai eszköz nincs beépítve.
A 8 literesbe vettem ugyan egy egyszerű porlasztós szivacsszűrőt, de ezt végül mégsem építettem be, mert túl nagynak találtam. Túl sokat vett volna el az akvárium hasznos vízteréből. Mivel azonban úgy terveztem, hogy ebben is ivadékokat fogok nevelni, muszáj volt valahogyan megoldanom a víz szűrését, és oxigénnel való ellátását. Ennek okán egy saját gyártmányú, „csőszűrőt” telepítettem ide.
 
A 8 literes megence berendezve a saját készítésű szűrővel...
 
A két új medence világítását ideiglenesen egyetlen világítótesttel oldottam meg.
 
Végső örömök...
 Az általam készített kis méretű akváriumok közül a 12 literesben és a 8 literesben kishalakat nevelek, míg a pici 4 literesben jelenleg csupán növények élnek. Végezetül, mintegy búcsú képpen néhány, az imént említett medencékben készült fotó...
 
 
 

2. blogbejegyzés
Antik aquarium reloading....

Prológus
 
 Régen, mikor még nem léteztek a modern szilikon alapú kaucsukragasztók, szinte kizárólag fémvázas akváriumokat használtak. Már magam sem tudom honnan, de birtokomba került egy ilyen akváriumocska. Igen, akváriumocska, hiszen külső méreteit tekintve kifejezetten picinek volt mondható. 50 cm széles, 20 cm mély, és 31 cm magas volt, vagyis nagyjából 25 literes. Ez az akvárium olyan régi volt, hogy az üveglapok még belülről is gittelve voltak. Ráadásul még sérült is volt, hiszen az egyik frontüveg be volt törve, és a fenéklap is repedt volt.
Az volt a tervem vele, hogy „egyszer majd” fel fogom újítani, ezért éveken át az udvari sufniban kallódott, és szerencsésen megúszott minden lomtalanítási akciót. Elgondolásom szerint az akvárium az 50-60-as években készülhetett, ami annyit tesz, hogy körül-belül 50-60 éves lehet. Arányait tekintve kifejezetten dekoratívnak, és jól kezelhetőnek tűnt.
Az a tény, hogy fémvázra épült, nem nagyon riasztott el, hiszen gyerek koromban is volt egy ennél nagyságrendekkel nagyobb fémvázas akváriumom, és azzal sem volt semmi gondom. Ez amúgy 81 cm széles, 40 cm mély, és 47 cm magas volt, azaz nagyjából 150 literes. Sajnos ez ma már nincs meg, és még csak egy fényképem sincs róla... :-(
Minden esetre aztán végre eljött az idő, hogy elkezdjem az antikvitás számba menő akváriumocska újjávarázslását!
 
A keret felújítása
 
Első feladatom az volt, hogy az igencsak romos állapotban leledző akváriumocskát kiássam a sufniból. Eztán következett a munka legbrutálisabb része, ugyanis a régi üveglapokat egy kalapáccsal ki kellett törni a keretből.
Ezt követően a keretet meg kellett szabadítanom a régi festékmaradványoktól, a hozzákövült gittdaraboktól, és a rozsdától. Ezt egy fúrógépbe fogott drótkefekoronggal végeztem el. Itt látszott aztán az is, hogy a keret elég gödrös, de sikerült nagyon jól fémig lepucolni a. Ekkor vettem észre azt is, hogy a keret az egyik saroknál el volt törve, de jó atyámnak sikerült gond nélkül meghegesztenie.
A fémtiszta keretet aztán sötétbarna olajfestékkel festettem le. Persze, feketére festve sokkal jobban nézett volna ki, de sajnos ilyen festék éppen akkor nem volt idehaza... Az így elkészült akváriumkeret aztán hónapokig várta további kalandjait. Addig is főként állványként szolgált modellezési munkáim során...
 
Az újrafestett akváriumkeret
A szép újrafestett keret
 
A keret beüvegezése
 
A nagy akváriumhoz készült fedőlapok levágása után még maradt egy kis üveganyag. Ezt használtam fel. Az üveg 4 mm vastag volt, amit fenéklapnak való felhasználásra egy kicsit rizikósnak tartottam, ezért valahonnan még felkutattam még egy kis lap 6 mm-es üveget is. Miután már megvolt az üveganyag, előkészítettem a szükséges dolgokat: üvegvágót, szilikonkaucsukot, kartuspisztolyt, mérőszalagot, vonalzó gyanánt egy parkettalap darabot. Tudtam, hogy az üveg széleinek lecsiszolásához csiszolókőre is szükségem lesz.
Ezt követte az oldallapok, és a fenéklap szélességeinek és hosszúságának kimérése. Mivel maga a keret igencsak ósdi, nem igazán volt olyan, ahogyan a szakkönyvek írják. A sík, sehol sem volt tökéletes, mint ahogyan a derékszögek is hagytak maguk után némi kívánnivalót. Emiatt számolnom kellett azzal, hogy a behelyezett üveglapok nem mindenhol fognak teljesen felfeküdni a keretben.
 
A keret szélességének mérése
 
 
A keret hosszának mérése
 
 
Egy kis ráhagyással kellett méreteznem a kivágandó üveglapokat. Csakhogy a keret méreteltérései miatt, valamint mert nem tudtam teljes biztonsággal megállapítani, hogy a fenéklapot mennyire tudom majd a keretbe süllyeszteni, az oldallapok méretét is a keret adta lehetőségekhez képest mértem ki. Fedőlapnak a keret alapterületét vettem meghatározó méretként.
A következő üvegszükségleteket állapítottam meg:
 
Üveganyag-szükséglet
 
Aztán végre jött az üvegesmunka egyik legkényesebb része, az üvegvágás, de ez sem ment minden probléma nélkül...
Az történt ugyanis, hogy a fenéklapnak szánt igencsak viseletes üveglap nem volt elég hosszú ahhoz, hogy kiadja a fenéklapot, pedig felületét tekintve rendelkezésre állt a szükséges mennyiségű üveg. Nem maradt hát más választásom, két darabból kellett elkészítenem a fenéklapot.
 
A rendelkezésre álló 6-os üveganyag hosszmérése
 
Ez nem túl esztétikus megoldás ugyan, de ha figyelembe veszem, hogy az aljzat úgyis takarni fogja a ragasztási vonalat, és hogy egy gyakorlatilag már semmire sem jó, kidobásra ítélt rissz-rossz üveget szándékoztam erre a célra felhasználni, elfogadható kompromisszumnak tűnt a kétrészes fenéklap megoldás.
Figyelni kellett, mert az üvegvágó acélkereke pontosan 3 mm-re helyezkedik el a vezetőél síkjától, és ezt mindig bele kell kalkulálni a mérésbe.
A rendelkezésre álló üveglap szélességét beleszámítottam a leendő fenéklap szélességébe. A hiányzó darabot pedig a vágáskor leeső hulladékból alakítottamki. Először a hulladéklapon is a fenékszélességet állítottam be, majd ezt követően levágtam a hiányzó méretet. A két lapot egymás mellé téve ellenőriztem, hogy A két üveglap méretileg valóban helyesen lett-e kivágva.
 
A frissen levágott fenéklap-szélesség ellenőrzése
 
 
A levágott fenéklap-elemek együttes méretellenőrzése
 
Apropó, kivágva!
Az üvegtáblák vágását nem úgy kell elképzelni, mint ahogyan ezt más anyagok esetében szokás. Az üveg vágását talán sokkal helyesebb lenne irányított törésnek nevezni.
Itt arról van szó ugyanis, hogy az üvegvágóval csak egy jó mély karcolást hozunk létre az üveg felületén, ami miatt abban belső anyagfeszültség keletkezik. E belső feszültség teszi lehetővé, hogy az üveget a karcolás mentén eltörjük. A titok mindössze annyi, hogy a karcolásnak elég egyenletesnek, és lehetőleg minél egyenesebbnek kell lennie.
Arra viszont, hogy a voltaképpeni törést -vágást- elvégezzük, csak 1-2 percünk van, ugyanis ezt követően az anyagban keletkezett belső feszültség lassaneloszlik, és innentől fogva már nem tudjuk megfelelően törni az üveget. Az eztán már ott törik majd el, ahol a bal, illetve a jószerencse hozza. Az üvegesmesterek ezt a jelenséget úgy i s nevezik, hogy „kihűl” a vágás.
Mivel pedig az üveg vágása finoman szólva nem kétirányú folyamat, fokozottan ügyeljünk a pontosságra mind a mérésekkor, mind pedig a vágás során! A levágott darabokat is ellenőrizzük mindig, hogy kellően méretpontosak-e, nehogy aztán az összeállításkor kerüljünk kínos helyzetbe.
A lapok levágása után a vágási felületek hihetetlenül élesek. Ezt nedves csiszolókővel kell lecsiszolni minden oldalon
 

A nyers és a csiszolt vágási él közti eltérés...
 
Ez már csak a kezünk épsége miatt is fontos, arról nem is beszélve, hogy ezzel az élek könnyen meg is sérülhetnek egy véletlen koccanástól is akár, ami aztán az üveglap töréséhez vezethet. Jómagam erre a célra egy durva csiszolókövet használtam, amit egy használt, vízzel telt húsos-tálcában tároltam.
 
A csiszolókő
 
Nos, miután méretre szabtam a fenéklap darabokat, és az oldallapokat, valamint kivágtam az fedlap alapjául szolgáló üveglapot is, a voltaképpeni ragasztási munkálatok előtt ablaktisztítóval szépen lepucoltam az összes üveglapot, és a keretet is.
 
Megtisztított oldallapok a sorsukat várják...
 
Erre azért volt szükség, mert a poros, zsíros felületeken a  ragasztóanyag nem képes rendesen megtapadni. Fontos volt továbbá az is, hogy szárazak legyenek a ragasztandó felületek, így én egyszerű háztartási papírtörlővel töröltem véglegesen csillogóvá az üveglapokat.
Mivel elsőként a fenéklapokat szándékoztam a helyükre tenni, ezeket illesztettem be a keretbe, de természetesen még ragasztó nélkül, hiszen csak arról akartam megbizonyosodni, hogy valóban megfelel-e a méretük, és hogy mennyire jól fekszenek bele a keretbe.
 
A helyükre próbált fenéklap elemek
 
Nos, hát nem volt valami eszményi a felfekvésük, a keret alakja miatt, no de sebaj... Annyi már ekkor is egyértelmű volt, hogy mindenféleképpen a nagyobb méretű lapot kell először a helyére tenni, és csak utána a kicsit. Mikor ezzel megvoltam, végre kezdetét vehette maga a ragasztás.
Persze, ezt se lehetett csak úgy „Hűbele Balázs” módjára összecsapni. Elsőként kartuspisztollyal jó bőven hordtam fel ragasztót a keret alsó éleibe. Azért az élekbe, mert az volt a célom, hogy a keret eldugott sarkaiban se nagyon maradjanak légzárványok.
 
A keret alsó peremére felhordott ragasztó.
 
Aztán óvatosan helyére illesztettem a nagyobbik fenéklap elemet, majd egy kissé belenyomkodtam a ragasztóval behúzott keretbe.
 
A nagyobbik fenéklap elem a helyére illesztve...
 
Utána a kis fenéklap-elemnek azt az élét, amelyik a nagyobbikkal fog érintkezni, szintén kihúztam ragasztóval, majd ezt is beillesztettem a helyére, a nagy mellé. Eztán már csak néhány közepes méretű kővel le kellett kicsit szorítanom a fenéklapokat, hogy a lehető legnagyobb felületük érintkezzen a ragasztóval.
 
A kisebbik fenéklap-darab érintkezési élére felhordott ragasztó
 
A kisebbik fenéklap-darab helyére illesztése...
 
Kerültem a túlzott nyomóerő alkalmazását, mert nem akartam, hogy esetleg valamelyik üveglap közvetlenül érintkezzen a keret fémfelületével. Azt szerettem volna elérni, hogy a fenéklapok alatt megszilárduló szilikonkaucsuk egyfajta csillapítóanyagként is szolgáljon majd a szigetelésen kívül, ha már terhelve lesz a medence.
 
 A véglegesen helyére ragasztott fenéklap
 
Miután mindkét fenéklap-elem a helyére került, rövid ideig préseltem őket két teli ásványvizes palackkal. Amíg a ragasztó meg nem szilárdult annyira, hogy már képes volt helyzetben tartani az üveglapokat, úgy véltem, jobb, ha egyáltalán nem bolygatom az akváriumot.
.
Üvegcsík letörése az oldallapok méretigazításakor..
 
Annyit tettem csak, hogy a már fenéklappal rendelkező kereten újból megmértem az oldallapok méreteit, és az előzőleg kivágott „nyers méretű” lapokat pontosan méretre vágtam, és a vágási éleket jól eldolgoztam. Szerencsére a pontosító vágások mind jól sikerültek, így nem kellett egy oldallapot sem újra elkészíteni. E folyamat során néhány üvegcsíkocska keletkezett, amiket félreraktam, mert a fedőlap kialakításánál úgy gondoltam, még jó hasznukat vehetem...
Három, négy óra múlva, mikorra a ragasztóanyag valamennyire megszilárdult, és az immár félkésznek mondható akvárium biztonságosan mozgathatóvá vállt, óvatosan, persze megint csak ragasztó nélkül, próbaképpen helyére illesztettem az összes oldallapot.
Vigyáznom kellett rá, nehogy valamelyik oldallap befeszüljön, és eltörjön. Elsőként a két frontlap, majd a két oldallap került a helyére. Eztán kemény hungarocellből kivágtam két akkora csíkot, amikkel stabilan ki tudtam feszíteni az oldallapokat, nehogy valamelyik bedőljön, és ne adj' isten meg is sérüljön.
A helyükre próbált oldallapok és rögzítésük...
 
E műveletre már csak azért is szükség volt, hogy lássam, mekkora síkbéli eltérések vannak a fémkeretben az üveglapok síkjaihoz képest. Nos, kár lenneazt állítani, hogy minden szépen illeszkedett, ugyanis némelyik sarokban az üveglap 1-2 mm-re is elállt a keret vonalától.
 
Jókora rés az üveg és a keret között az egyik sarokban...
 
Mikor már láttam, mi a valós helyzet, kiszedegettem az oldallapokat, és ragasztóval kihúztam a keret oldalsó és felső éleit, valamint a fenéklapi éleket szintúgy- Aztán fokozott figyelemmel és óvatossággal egyenként helyére illesztettem az oldallapokat a már jól bevált sorrendben, majd a már leszabott hungarocell lapokkal jól kiékeltem őket a véletlen elmozdulás ellen.
Megint várnom kellett a ragasztó részleges megkötése miatt néhány órát, majd minden egyes oldallap külső élét szintén kihúztam ragasztóval. Nem spóroltam az anyaggal, mert szerettem volna az üveg és a fémfelület közti réseket minél inkább ragasztóanyaggal kitölteni. A művelet végén ujjammal igyekeztem a lehető legsimábbra elhúzni a ragasztóanyagot, majd sietve kihúztam az összes belső élt is, és e helyen is az ujjamat használtam simítónak. Az akvárium belső felső élét különösen nehéz volt megfelelően eldolgozni!
 
Minden ragasztási munka megvan, hát akkor tessék szépen száradgatni, kötögetni, kedves ragasztó!!!
 
Miután végre elkészültem az üvegezéssel, félretettem az akváriumot mintegy 24 órára, hogy a ragasztó teljesen megköthessen. Addig elkészítettem a fedlapot.
Az eredetileg levágott fedlap alap egyik sarkából levágtam egy darabot, majd egy kicsivel nagyobb sarkot vágtam ki hulladék üvegből. Ezt két, pontosan méretezett üvegcsíkocska közbeiktatásával ragasztottam vissza a fedlap levágott felülnézeti síkjába.
Ezáltal elértem, hogy a fedlap felülről nézve továbbra is szabályos téglalap alakú maradt, csak az egyik sarka mintegy 8 mm-el magasabban van. Mikor néhány óra száradási idő múlva az ekkor még mindig száradó akváriumra próbáltam a fedőlapot, azzal a problémával szembesültem, hogy a keret egyenetlenségei miatt az üveglap erősen billegett.
Ennek okán az oldallapok méretigazítása során keletkezett 1 cm-es üvegcsíkokból 2 cm hosszú, kis téglalapocskákat vágtam. Úgy terveztem, ezek lesznek a fedlap tartóbakjai. Alaposan lecsiszoltam a kis üveglapocskák éleit, és felragasztottam a fedlap alsó szélélére úgy, hogy a kiemelt sarok alá nem tettem egyet sem. Az így elkészült fedlap stabilan illeszkedett a keret felső peremére, megfelelő szellőzést biztosít, és kielégítő védelmet nyújt a halak véletlenszerű kiugrása ellen még a technikai eszközök vezetékeinek kialakított sarokban is.
Miután eltelt a ragasztó teljes száradási ideje, a 24 óra, eljött az ideje a végső nyomáspróbának. Stabilan felállítottam az akváriumot, majd eltávolítottam belőle a hungarocell lapocskákat, é lassan feltöltöttem vízzel. Örömmel láttam, hogy a frissen beüvegezett medence sehol sem ereszt, és nagyon jól néz ki. Ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy nyomban be is vigyem a lakásba, hanem még további 1 napig folytattam a nyomáspróbát, abban bizakodva, hogy a víz továbbra is benne marad. Biztos, ami biztos.
 
Nyomáspróba alatt a megújult ó-akvárium
 
Miután eltelt a száradási idő, már csak a munka desszertrésze volt hátra, az akvárium berendezése. Ezzől viszont e helyütt most nem írnék részletesen, hiszen biztos már száz ilyet olvastatok... 8-)
 
Berendezve végre újból akváriumként funkcionál a "kisöreg"
 
Elég az hozzá, hogy elég minimalista módon kiviteleztem a dolgot. Saját kezűleg oldottam meg az aljzat, a dekor, valamint a növények dolgát. Igyekeztem természetes jellegűen berendezni a kezeim közt megújhodott "kisöreget" Ezért nincs benne festett kavics, Elsüllyedt gálya, és "művizigaz" sem.
Az akváriumnak ugyanakkor nincsenek állandó lakói, mert hol ivadékok nevelkednek benne, hol pedig azon szerencsés halak tanyázhatnak itt, akiket azon kegy ért, hogy itt tölthetik el  mézesheteiket. A nagy társasakváriumban ugyanis a nem kívánt szaporulat 99%-át levadássza a szumiraj. A maradék túlélő 1% viszont elég életrevaló ahhoz, hogy az esetleges rokoni ágak keveredése ellenére is megérdemelje az életet.
"fénycsőhalak" 8-) karanténban
 
Ha pedig esetleg hal nélkül marad esetenként néhány napra az antik medence, a vízinövények szaporítása miatt még ekkor is nagy hasznát veszem...8-)
A technikai berendezéseknél is a "pici fűtő, pici szűrő" elvet tartottam szem előtt.

3. blogbejegyzés
Haltestrablók

 Üdv Tisztelt halszerető népek!

 Remélem nem véletlenül a Hekkelők (Hekk kedvelők) oldalára töltöttem fel az írást, mert akkor eme beköszönés, egyből más értelmet nyer. Ha meg jó oldalon vagyok, akkor jó oldalon vagyok. Nasszóval.  Tettem fel már pár agymenést,mely agymenések klaviatúra  csapkolódásban nyertek realizációt. Rég írogattam blogot, nem volt mit, nem volt mikor. Hát, sajnálattal közlöm, megint rámjött. Nostehát. Messziről futok neki, mint általában. Elnézést.

A halak egy nem elhanyagolható tulajdonságára szeretném elsőként felhívni a figyelmet, tudományos szempontból sem mellőzhető fontosságú írásom kezdetén. A halak, márpedig nőnek. Mondjuk, ehhez kell némi megfelelő környezet, jó víz, táplálék, egészség, valamint legalább egy darab gazda szeme, ami mint tudjuk, hizlalja a jószágot. A hal pediglen jószág. Ott van például a jószágosz aranyhal a mesében, de ez most szinte teljesen mellékes. Nem szabad tehát oda sem figyelmezéssel jutalmaznunk haltartásunk kezdetén, hogy oly halat válasszunk, ami nem fog méreteit tekintve konkurenciánkká válni az otthonban. Eccer voltunk, hol nem voltunk gyermekien ártatlan kezdő akvaristák mi is, mármint családom és jómagam. Vettünk is minden földi jót, minek kopoltyúja volt, vagy legalább áramvonalas volt a teste, és adott pillanatban víz alatt tartózkodott. Vagy leges legalább A-ból B-be víz alatt jutott el. Mondjuk ez alapján vehettünk volna akár tengeralattjárót is, de mi konzekvensen kitartottunk az elképzelés mellett, úgyis, mint halat fogunk venni az akváriumban. Sok minden mellett kiszúrtam egy furcsa jószágot, ami harcsának tűnt, de azért azt kezdőként is megláttam, hogy a kicsiny kedvesség, a hátán fekszik. Aggodalommal a képemen kérdeztem a boltban, hogy ugyan mi a baja a szegény döglött halacskának, aki mint említettem, a hátán leledzett. Nyugtattak legott, miszerint ez csupán egy háton úszó harcsa. Hmmm… azért minden hülyeséget nem vagyok hajlandó elhinni, hogy most már a döglött halat is rám sózzák, valami elit néven, gondoltam. Látszódhatott rajtam a kétség apró szikrája, mert rögtön mutatták, hogy van még ebből több is, és csak tessék elhinni, ez egy létező faj. Világos, gondoltam, nyilván járvány volt a boltban, s most a hozzám hasonló kezdők boldogan viszik haza a speciális harcsafaj képviselőt, amik gondolom majd pár nap múlva eltűnnek az aksiból, osztódásos lebomlás útján. Kis piszkálás után a harcsafalak megfutamodott, azonmód bizonyítva, életrevalóságát. Szerintem, ennyire könnyen még hal nem ment át vizsgán, csakcsupán bizonyítania kellett, hogy él. Örvendeztem, tapsikoltam kicsinyt, s máris bezacsiztattam kettő példányt a tecchalottakból. Szépen elmondták, hogy ezekkel semmi baj nem lesz, kijönnek a többi halakkal, nem bántanak senkit, bújnak, félnek, valamint minden szuper, barátságos dolgokat. Erről jut eszembe, ha legközelebb arra járok, el ne felejtsem a boltban ezt az utolsó sort fennhangon megcáfolni!!

Tellt múlt az idő, aksi aksit követett, halak jöttek, mentek. A kezdő csapatból, már csak néhány mohikán volt meg, köztük a két háton úszó harcsa. Az évek alatt, összegyűlt pár megmagyarázhatatlan élmény. Elsődlegesen például, alkalmanként az éj leszálltával, vad rodeó vette kezdetét a béke eme nedves kis szigetén. Puffanások, csobogások, kavicsok csapódása az üvegfalon színesítették éjszakáink unásig zavartalan csendjét. A csobogást olyan szinten kell elképzelni, hogy a víz nem találva a helyét, koordinációs problémákkal küzdve, az üveg rossz oldalán keresett magának menedéket. Nyakig húzva a takarót pislogtunk riadtan, ahogy meghitten csordogált lefelé az aksi oldalán. Én ilyenkor vadul kipattantam (nettó 120 kiló vagyok…) az ágyból, odasuhantam csapzott fejjel, vaksin hunyorogva, zseblámpámmal bőszen hadonászva. Magamból kikelve, káromkodva, a halak le, illetve felmenőit kiátkozva az univerzumból. A vadul kipattanás általában nem hozott eredményt, mert addigra minden hal, angyali nyugalommal billegett egy helyben, és szinte méltatlankodva néztek rám, mit akarok én itt ezen a kései órán. Észrevettem továbbá, hogy ha veszek egy marék halat, nem lehet a létszámukat tíz fölé emelni, mert valami megmagyarázhatatlan erő, nem engedi. Vettem például, tíz neont, mert az szép. Örültünk. Kicsit. Mármint idő intervallumban. Másnap reggelre hat úszkált körbe. Az is szép, de nem tíz. Hanem két nappal később négy. Tehát négy csodaszép neon alkotta a hatalmas falkát, hogy szépségével betöltse a százhúsz litert. Nem túlzok, ha azt mondom, nem sikerült nekik maradéktalanul feledtetni a maradék kilencven liter ürességet, amit nem használtak ki. No nem baj, talán nem a neonnak való az én Vizi világom, szerezzünk be pár ékfoltos razbórát. Ekkor már tapasztalt akvárium mániás voltam, hatalmas előrelépésekkel, tapasztalatokkal, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy már tudtam négy –öt halfajta nevét. Tehát, nagyjából tudtam mit szeretnék. Vegyünk, mondjuk tízet. Az olyan szép. Meg majdnem sok is.  Legyen hát. De széééép. Reggelre hat. Két nappal később négy. Üveges tekintettel bámultam az ismét kiürült élettért. A neonokat vizslattam, akiknél mintha az elfojtott röhögést véltem volna felfedezni. No lám, ezek sem bírták itt tovább, mint mi. Kezdtem elgondolkozni, hogy esetleg nincs-e egy A. H. K. SZ. nevű földalatti mozgalom. Úgyis, mint Akváriumi Halakat Kiszabadító Szervezet. Reméltem, hogy nincs. A mi a legfurcsább volt, hogy egy tetem sem volt feltalálható az üvegkalickában. A halak nyom nélkül eltűntek.

Tudom, a gibicepsz elpucolja a maradványokat, de gondoltam, ez a tempó még tőle is sok lenne, más ilyesmim meg nincs, csak az a két békés, mindenkivel barátságos időközben tizenöt centissé duzzadt háton úszó harcsa, de hát ők senkit nem bántanának, mint tudjuk.  A „legvalószínűbb” elképzelésembe kapaszkodtam, amivel csak őrületbe tudtam kergetni a hajlék többi két lábon járó lakóját. Nem lehet más, mint az ufókok. Ja. Mi más. Simán lehülyéztek. Szerencsére csak az asszony, a gyerekek még nem mernek, csak valami furcsa elnéző mosollyal nézik apát, amit egy újabb marhaságot eszel ki a rejtélyes akváriumával kapcsolatban.

Ez így ment hosszú hónapokon keresztül. Én megvettem az apróhalat, beleengedtem, szép volt, aztán két-három nap alatt szépen eloszlott a semmiben pár ezer forintom. Jópár kidobott pénzzel, és kitépett hajhagymával később, megint csak rám jött a vehetnék, a furcsa kockáztathatnék, hogy hátha most már megmaradnak a jövevények, és valahogy sikerül négy fölé tornászni a látványosságok számát. Beengedtem a tíz kis neont. Szépek voltak, de eljött az este. Megszámoltam őket, aztán elköszöntem tőlük, nem tudva, ki lesz a kiválasztott, és reggelre mennyinek tudok a vizenyős szemébe nézni. Egy óra múlva Fogolytáborost támadt kedvem játszani a halakkal. Ez abban merül ki, hogy a sötétben, zseblámpával… pásztázok. Szoktam… ilyen….. marhaságokat……… mindegy. Ne ítéljen el senki. Mindenki volt tíz éves, csak van, aki továbbfejlődött lelkileg…

Szóval, pásztáztam, s ekkor, az aljzaton mit kell látnom? Az én egyik gyönyörű pöttyös, kifejlett, ártatlan, békés, szolidáris, nyugodt természetű háton úszóm nagy élvezettel, hersegve tömi le a torkán kétszázötven forintomat. Mely kétszázötven forint még próbált eliszkolni, de esélye sem volt. Az ártatlanság mintaszobra, kicsit megdermedt ugyan a pásztázástól, de azért nem hagyta abba esti nasiját. Meg voltam döbbenve. Esküszöm, szinte láttam, ahogyan ártatlan tekintettel rám mosolyog a harcsa, szája sarkában ott kapálódzik a kétszázötven forintom, és azt mondja teli szájjal,: bocsikaa… Ám nem mondott semmit, csak befordult a fal felé, és eltűnt a kerámia csőben. DE VIGYORGOTT A KIS ROHADÉK, AZ TUTI!!! Le voltam sújtva, mint akit arcul csaptak. Kígyót, mit kígyót, harcsát melengettem kebelemen. Szembe kellett sülnöm a tényekkel, hogy a háton úszó harcsa egy alattomos agresszív kis dög, ami remekül leplezte eleddig hátrányos tulajdonságát. És nekem ebből van kettő. Mi lesz itten kérem. Ki voltam rá váncsi, vajh mióta terheli a kis ártatlan képüket a vérengzés, mióta hagyták, hogy az ártatlan ufókokat vádoljam a testrablással.

Most, itt, megvallom azt, amit ez idáig, még nemhogy a családomnak, de még magamnak sem mertem bevallani. A ragadozás kiderültével, megtaláltam az indokot, hogy felhozhassam a tiltott témát. Kéne még egy akvárium…… Mert, ugye, ez így nem mehet tova, hogy élő eleségnek tartjuk a kicsinységeket, kettőszázötven per kopf minyimum! Ugye?! Hát, nincsen is mit tenni, kéne egy másik akvárium. Zárójelben jelzem meg, eddigre már volt kettő. Egy százhúszas, valamit egy huszonötös, garnélás. De én, mint ha ez lenne a legnormálisabb dolog, síkra szálltam a szent ügy okán, hogy legyen külön hely az alattomosaknak. Elmondtam a mondandóm, majd vártam a felsőbb szerv, jelesül a nejem döntését. Az meg nézett. Szokott. Így is. Ismertem ezt a nézést. Olyan volt, mint amikor bejelentettem a második akvárium beállításának tervét. Vagy mikor az ufók kerültek szóba. Szóval, olyan ÉdesIstenemanyámpedigmondtagondoljammegapárválasztást féle nézés volt ez. Mondom, ismertem már, a sok év alatt volt rá módom, hogy találkozzam véle. Mindegy, arccal a vész felé. Miután végighallgattam, hogy mit miért csinálok hülyén, valamint a felsorolást, a kicsiny lakás paramétereiről, valamint az ott élők ember-hal arányának aprólékos ecsetelését, a vert had, tehát én, elsomfordáltam. Lezártnak tekintve a vitát, a NEJ diadalmasan érezte magát. Megértettem, kicsi a lakás, nincs hely, meg mifene. Főleg.

Realista ember vagyok, meg felnőtt is, valamilyen szinten. Adófizető, jogilag érett egyed. Így aztán, mikor két nap múlva egy barátom felhívott, hogy elmúlt a varázs náluk, nem kérek-e egy hatvan literes akváriumot mindenestől, nyilván azonnal igent mondtam…..:) Délutánra ott is volt a kis akvárium, benne egy gyönyörű sziklaháttér, amit egyébként én ekecseltem bele fél éve. Igazi mestermunka. Még két nap, és feltöltve terpeszkedett a gyerekszobában, de erről bővebben a következő írásban, mert külön sztori. Addig is,

Üdv, Bigtom.

 

4. blogbejegyzés
Banánféreg-mi más?

Alig pár hónapja,hogy az AM.hu oldalain rácsodálkoztam egy újabb kis élőlényre,ráadásul az őszi börze után kaptam is belőlük egy bőséges oltásnyit..De ne szaladjunk előre:)
Dr.Szita úr "billentyűzetéből" látott napvilágot az ismertető,és akik ismertek engem nem is csodálkozhattok:azonnal harci lázba hozott a megszerzésének lehetősége..mert ugye nincs is annál jobb mint újabb eleségállatkával gazdagítani az otthon tenyésztett élőanyagok listáját.Szerencsére ekkor már nem volt messze az őszi börze,és óriási szerencsémre önzetlen segítőnk Pasa jelezte is:a rendezvény végeztével szívesen ellát oltással:)Egyébként is "randim" volt vele az általam csak "Szent hely"-ként aposztrofált birodalmában,így estefelé kezembe is vehettem ajándékát.Ezúton is köszönöm neki mindazt amit értünk tett,és tesz nap mint nap..Ezt a bejegyzésem ajánlom neki,és Dr.Szita tanár úrnak-hálásan köszönöm hogy megosztották velem is tudásukat.
Hazatérésem után hajnalok hajnalán azonnal hozzá is láttam a megfelelő tenyésztő edénykék beüzemelésének,majd kedvező tapasztalataim után népszerűsíteni kezdtem ezen a honlapon is..Jelzésemre hogy nagyon szívesen küldök postán nektek,számosan kértétek is az oltásokat,így mára elmondhatom:jóleső érzéssel konstatálom sikereiteket,és visszajelzéseiteket:)!
Kapi,és P.S barátom blogbejegyzést is szánt rájuk,kérem olvassátok őket is olyan szeretettel amilyennel ők írták nektek..hasznos olvasmányok,értékes tapasztalatok!
 És akkor lássuk mi az a plussz amit én tudok nektek átadni..jómagam gyakorlati és vizuális típus vagyok,tehát fényképekkel gazdagítom ismereteiteket..no meg pár mondattal.
Ez hát egy régebbi telep,mint látható itt még közvetlenül a táptalajra fektetett műa.lapocska volt "divatban"..erről kicsit később.Lássuk mi az ami kell egy pár tenyészet beindításához..az oltóanyag ugye már rendelkezésre áll.
Gondolom nem okoz nehézséget a megállapítás:ezen kis tégelyekben bizony mennyei ínyencségek voltak..és most is azok lesznek-de a halainknak:)Fontosnak tartanám megjegyezni:az alufóliát maradéktalanul távolítsuk el a peremről,mert később bajokat okozhatna..visszatérünk rá!
Mindig is rosszallóan szemlélem a kidobott PET palackok garmadáját,most legalább egyet felhasználhattam értelmesen..A felső sorban lévő "szüretelő lapocskák" mérete sacc/kb 4X4cm,egyik oldaluk mintegy 1cm szélességben felhajtva.Középső sorban 1cm széles csíkból összegönygyölt kis távtartó spirál,míg alul 5X4cm-es lapocskából hajtogatott távtartó "U" látható.
Lássuk hát a táptalajnak valókat:zabpehely,érett banán,víz-no látjátok mennyire klóros nálunk:(?-a keveréshez tégely,az adagoláshoz kanál,és az elmaradhatatlan botmixer..
Talán jól leolvasható:1dl zabpehelyhez adagoltam az egész banánt,majd nagyon kevés vizet-talán 30ml-nyit.
Ezen a gyengécske fotón érzékeltetni szerettem volna a mixelés utáni eredmény konzisztenciáját...hasonlóan sűrű mint az asszonypajtás sztrapacska alapanyaga..Itt jegyezném meg,hogy ha túl hígnak találjátok az elkészült "katyvaszt" egy kevéske zabpehellyel megfelelően utána lehet sűríteni.Illata nagyon kellemes, az érett banántól a kisgyermekek azonnali késztetést éreznek a lemeózáshoz..meg én is:)Fini!
Ha sikerült megmentenünk a mixet,akkor kanállal kiadagoljuk az edénykékbe,de én nem javaslom a túlzott mennyiséget!Mindössze 5mm vastagságban terítsük az edényke aljára,vigyázva hogy a falára ne jusson belőle!Mivel esetleg ecsetkével az edény faláról is szeretnénk szedni a férgecskékből,így elkerülhetjük a massza nevelő medencéinkbe jutását..de ezzel még nem végeztünk.Pár napos tapasztalataimmal a hónom alatt egyértelműen a "spirál" használatát javaslom, a masszába való behelyezése problémamentes,a kis műanyag "szüretelő lapot" megbízhatóan tartja..
Engedjetek meg még pár sort a massza mennyiségéről...igen én is olvastam már,hogy van ahol 2cm vastagan ajánlják behelyezni!De minek?A férgecskék mindössze a felső egy millimétert használják,az alsó réteg csak erjedne..ráadásul a pár hetes-egy hónapos működésére bőséggel elegendő ez a mennyiség szvsz.+tapasztalat.
Következzen a telep beoltása,amit a régi tenyészetünk azon pontjáról vegyünk ahol a "nyüzsi" a legnagyobb..a képen ez látható.
Tetszenek látni a kiskanálon a fényes foltban "rezsegő":) banánférgek tömegét?Ettől jobban nem tudtam leképezni őket..olyan aprók!A kiskanállal minél több pontba szétosztva helyezzük őket új lakhelyükre.
Nos,itt már megtörtént az oltás,az általam ajánlott mennyiségű alapanyagok felhasználásával minimum 5 tenyészet indítható...felhívom figyelmeteket a felhelyezett lapocskákra,később ezekre fognak felmászni a banánférgek..remélem nálatok is!:)Ezt a kis lapocskát csipesszel-de akár kezünkkel is-egyszerűen beleöblítjük a nevelő medencéinkbe,ahol megannyi éhes száj vár a finom csemegére.
Íme a kész banánféreg tenyészet,pár napon belül a teljes felszínt elborítják majd a kis férgecskék..itt talán jobban látható a spirálra helyezett műa.lapocska.Nagyon ajánlott letakarni a tenyészetet üveglappal,megelőzve ezzel annak kiszáradását-vagy nem kívánatos újabb lakók betelepülését!Kedves tenyésztő társunk jelezte:bár takarva vannak tenyészetei,a muslincák mégis megtalálták a kis rést ahol beférkőzhetttek az alufólia által eltartott,vagy megvetemedett tégely-üveglap találkozásánál.Más ismerősömnél a legyek,és muslincák együttesen indítottak offenzívát a benti finoman illatozó massza ellen,mert ők nem,de a petéikből kikelő nyüvek már utat találtak a tégelybe.Ezért javaslom az összes tégelyt egy nagyobb műanyag edénybe helyezni,majd azt sűrű szövésű anyaggal lefedni...köztünk legyen szólva nyári időszakban a mikrókkal is ajánlott ugyanezt "megjátszani"!
Elkészültünk hát a tenyészettel,más dolgunk nincs is..naponta levegőztessük őket pár másodpercnyi időre felnyitott üveggel,és a tömegesen megjelanő férgekkel etessük kedvenc ivadékainkat!Méretük okán akár a papucsállatka után közvetlenül is használható,érzésem szerint minden hal szivesen és örömmel fogyasztja amelyiknek mérete ezt kívánja.Lazacoknak,apróbb coryknak,de akár nagyon kicsike sügereknek is megfelelő..és még mi mindennek,azt majd ti írjátok le!:)
Legvégül egy már csúcson futó tenyészetemet mutatom be nektek..itt már jól kivehető hogy tömegesen másznak fel az edény falára is,sőt a középen lévő műa.lapot is elárasztották..
Egy pár szó a praktikákról...ha ne adj isten kiszáradna,sose nedvesítsd meg vízzel,én nem gondolom hogy jó lenne nekik.Ilyenkor az átoltás segít,vagy a kicsike banánpép behelyezése.Hőmérsékleti kívánalmak:nálam szobahőmérsékleten kitűnően megy a tenyészet,nincsenek kiugró elburjánzások,de észrevehető visszaesések sem..tehát nyári körülmények között biztonsággal tenyészthetők akár egy akvárium tetejére helyezve is..Télen nálam a 15-18 fokos pincében is kielégítően fejlődtek,bár meg kell mondanom:számuk kevesebb volt,viszont a banános táptalaj is kitartott egész télen!
Tehát értelemszerűen a magasabb hőmérsékleten tartott állatkák jobban fejlődnek,de a táptalaj erjedése következtében legalább havonta szükséges az átoltás.Illata még ekkor sem kellemetlen,ha valaki belép lakásunkba nem dob hátast..bátran elhelyezhető akár a fürdőszobába is-nálam ez az új lakhelyük
Sok sikert nektek,meggyőződésem hogy egy könnyedén tartható,bármikor elérhető kis férgecskével van dolgunk!
Végezetül jelzem:már az ország számos pontjára eljuttattam belőlük,és biztosan nem egyedül munkálkodtam ezen:)Ha ti is segítenétek hobbitársaitoknak akkor egy tapasztalat:a banánféreg 5 napig is utazott már a postán..végül sikerrel lettek beindítva.
Tiszteletel:Gábor
...................
2011.07.03.kiegészítés:
Bizonyára olvastatok már a neten máshol is a banánféregről..,van ahol élesztő bekeverését is ajánlják a táptalajba.Nos,kinek-kinek gondolataira bízom:vajon nem gyorsítja-e az élesztő a táptalaj elöregedését,erjedését?Vajon így garantálható-e a havi újraoltási ciklus?
Szépen fut a szekér banánféreg ügyben...szombat hajnalban szétküldtem egy körlevelet mindazon társainknak akik kértek és kaptak tőlem ilyen oltást.Legnagyobb örömemre már a legtöbbjüktől visszajelzést is kaptam,így hát álljon itt azon társaink nickje,akik önzetlenül,és hozzám hasonlóan tökéletesen ingyenesen bármelyikőtöknek szivesen ad egy oltásnyi mennyiséget.
 
Hadfifan-Tatabánya
Marpali24-Miskolc
Clyde-Aparhant
Csaszi55-Nárai
Doli-Debrecen
Zaxxon64-Pécs
Meeki-Debrecen
Kapi-Tevel
Pecajoco-Vác
Thor2-Budapest
Díszhal-Gyömrő
Szotyi79-Tatabánya
 
Javaslom hogy keressétek meg előzetesen pü-ben őket,van akinél nehezített a mozgás....A legjobb lenne ha személyesen tudnátok egymásnak kézbeadni az oltásokat,hiszen nagy meleg,vagy hidegebb idő erősen kétségessé teszi a postai szállítás sikerét-hacsak nem elsőbbségivel megy.
Egyébként időközben újabb kört "futottam",tehát az ország más pontjain is elképzelhető hogy ki fog alakulni banánféreg "lelőhely":)ebben kérem a segítségeteket...Elismerésemet fejezem ki a fentebb említett hobbitársaimnak,és köszönöm megelőlegezett segítségnyújtási szándékukat.Jóleső érzés hogy közösen segíthetünk nektek...
Végezetül megköszönöm az Akvarista.hu szakmai "zsűrijének" hogy ezt a blogomat érdemesnek találták az "Akvarista tanoda" sorába felvenni,öröm számomra a befektetett munkám elismerése.
Köszönöm:Gábor
 

5. blogbejegyzés
Kerti Tavacska

2010.03.20
Délután 3 óra után értem haza suliból. Mivel nagyon szép tavaszi időnk volt, gondoltam kezdjünk el bringázni. Mire leértem a szobámból a bringához, elment tőle a kedvem és azonnal egy másik, már régóta bennem élő vágy fogott el. Ez arra sarkalt, hogy fogjak egy ásót, meg egy lapátot és kezdjek ásni.
Így estem neki tegnap a tó kiásásának. Apum aznap ment el vidékre 4 napra, szóval nem pici meglepetés lesz neki. :D
Szombaton, csak körvonalazni akartam, hogy kb. hogyan is kéne kinéznie.
Ám ez lett belőle szombat kora estére. Pontosabban vasárnap dél körül.
 
Nézem is, hogy csak 3 óra alatt mennyi földet sikerült megmozgatnom. Az ásás során nem kevés törmeléket találtam. Egy játék darabja, cserepek, téglák, beton darabok, üveg… A téglákat még hasznosítani is tudtam. Az egészen felbuzdulva ismét átrágtam a Sera kerti-tó tanácsadó füzetecskét, nehogy valami végzetes hibát kövessek el.
Két fontos szabályt találtam benne.
1. min. 10m2 vízfelülettel rendelkezzen
2. min. 2m2-es terület min. 1m mély legyen (ha a halakat/növényeket a tóban szeretnénk átteleltetni ill. h nyáron legyen egy hűvösebb oxigénben dúsabb vízréteg is
Én a mélységet inkább 1,2mre céloztam meg, hogy pontosan mennyi lett azt még nem tudom. Sajnos, a tó pont a víz és a gáz között van, így nagyon óvatosan ástam, nehogy fedél nélkül, maradjak.
Aztán, hogy átlapoztam a kis füzetecskét, nekiláttam böngészgetni, tó-technika után. Hát mit ne mondjak, gyengébb idegzetű embereknek ezt nem ajánlom. Félelmetesek az árak. Így most egy alternatív (házi) szűrőn gondolkodom. Szökőkút, meg ilyenek egyenlőre kimaradnak a listáról. Ami nem maradhat ki az a tófólia lesz, de még nem tudom, hogy hol és h milyet vegyek.
2010.03.21
 Vasárnap így haladtam:
A nap végére:
Ezen a képen látható, hogy a tó hol, milyen mély lett. Bejelöltem a szűrő helyét is ill. tervem szerint a vizet a sziklakertem vezetném át(kék nyilak), így sok oxigént tudna beleoldani, nem beszélve, hogy nyáron a tó hűtésében is segítene. A zöld rész meg a teknősök nyári panziója lenne. A narancssárga meg az a rész amit még ki szeretnék ásni, hogy növeljem a tó felületét, meg persze ide kerülnének azok a növények, amik a tavacskának extra árnyékot nyújtanának.
 
Ha bárkinek bármilyen észrevételé van, ha van már tava, akkor válaszolni kötelező :), plz. írjon.
 
2010.03.23
Hát nem sok minden történt. A felső kis részt kaptam ma le. Így ha minden igaz + 1-2m2-el nagyobb lett a vízfelszín. Még talán erőt veszek magamon és lemérem pontosan a paramétereket.
 
2010.05.25
Hát jó 2 hónap telt el. Nem mondhatnám, hogy elkapkodom a dolgokat. Igaz az utóbbi 2 hónapban sokszor volt nagyon rossz idő, amikor meg jó volt, akkor meg vagy nem értm rá, vagy a boltban nem volt megfelelő tófólia.
Apum is kivett némi szabit, hogy befejezhessük a tavat. Hát már csak az időnek kéne szebbnek lennie.
Minden esetre beugrottunk a Bricoba és megvettük a fóliát, meg a geotextilt és a szűrőt is. Aztán még 1 út a nagy bevásárláshoz, hiszen étkezni is kell. Ha ezen a napon nem váltott az idő a Holnap után stílusú időjárásról a király nyári napsütéses időre vagy 4x, akkor 1x sem. Nem hittem volna, hogy ezen a napon még valamit is tudunk majd haladni. Tévedtem :)
Lássuk a medvét:
Pici fazonigazítottuk a tavacskát. Volt rész amit betemettünk picit, máshonnan leszdetünk.
A narancssárga részekhez földet adtunk.
A kékekből levettünk.
A zöld rész eredetileg a teknős rezervátum napozós része lett volna. Inkább leszedtem és a napozós terasza sárgán jelölt részre kerül egy kis sziget formájában.
A rózsaszín jelenleg egy kisebb árok, amibe a tófólia széle kerül, majd kaviccsal lesz feltölve, hogy ne a tóba follyon a sziklakertről a piszkos víz. Az ötlet a Sera tanácsadó füzetből származik.
A pirosan jelölt rész... hát igen, semmi sem lehet tökéletes. Azon a részen nagyon keskeny lett a "járda". Alig 20cm, a tervezett 50 helyett.
 
Volt 1 kis probléma a feltöltés közben. Már vagy félig fel volt töltve a tavacska, amikor a magára hagyott cső életre kelt, kiugrott a vízből és a kisebb földkupacot megcélozta. Szerencsére nem sok, 1-2 maréknyi földett mosott a vízbe, de azért nem örültem neki.
Tökéletesen sikerült az időzítés. Épp az utolsó szintet töltöttük fel vízzel, már félig volt, amikor elkezdett esni.
Geotextil a helyén, fólia rajta, vízzel 90%ban feltölte. Sokat haladtunk már lárom is magam előtt a végeredményt :)
 
2010.05.28 19:00
Ma a tavacskát kaviccsal töltöttem fel. A kavicsot a majdnem 2 hónapja megrendelt sóderből mostam ki anyum segítségével. 4-5 vödörnyi mosott kavics került  a tóba, de még 3nak szerintem mennie kell majd. Jelenleg így néz ki.
 
2011.03.21 14:00
Majdnem pont 1 éve, hogy nekiestem a kerti tó készítésének.
Sajnos a nyár folyamán nem nagyon haladtam a tó „fejlesztésével”, csinosítgatásával, szépítésével. Valahol, megszakadt az a nagy lendület, ami az elején tapasztalható volt.
Új Év új lendület.
Először is kezdeném egy összefoglalóval, főleg az általam tapasztalt hibáim észrevételével.
- tó szintezése: még ilyen kis tónál is a léc+vízmértékkel történő szintezés nem volt a legjobb megoldás. Az egyik part majdnem 10cm-rel magasabb a legalacsonyabbhoz képest. Az Sera tanácsadó könyvében leírt csöves megoldás jobb lett volna.
- tó kialakítása: minden esetben első legyen a tó! aztán jöhet a sziklakert. A képeken is látható, hogy a sziklakert előbb került oda, mint a tófólia. Így utólag visszatekintve nem volt egy jó döntés, mivel a tó fóliázása nem lett optimális.
- tó talaj: mi sódert rendeltünk, amiből lényegében csak a kavicsot használtuk fel. Az átmosásához majdnem annyi vizet használtunk el, mint amennyi a tó feltöltéséhez kellett. Szóval aki nem szeretne iszapfürdőt csinálni a kertben, az inkább vegyen kavicsot olyan méretben amilyet szeretne.
- Ricca a tóba: Hát nő rendesen, de nem lesz olyan szép dús, mint az akváriumban. Gondolom azért, mert a tóban a vízmozgás szétszedi a növényt, ill. a sok fény miatt vékonyabb lesz a növény „levélzete”.
- olcsó xxxx szűrő: Jónak tűnt, mert a pumpa, a tartály és az UV-C is benne volt az árban(all in 1 szett), de az UV-Ct egyszerűen képtelenek voltunk üzembe helyezni. A pumpa nem a legerősebb és az előszűrő szivacsát 1-2 hetente tisztítani kell.
- teknősök: a teknősökkel kapcsolatban kellemest csalódtam. A nyár folyamán csak „átmenetileg” raktuk ki őket, hogy ússzanak egy picit, ám 1x-2x véletlenül kint maradtak éjszaka is, de nem mentek el. Így aztán egész nyáron övék volt a tavacska, na meg a halaké. Ősszel, amikor kezdett hűlni az idő, akkor jelezték, hogy ideje áttelelni. A jel számunkra az volt, hogy a tótól messzebb, a kert más részein találtuk meg őket. Ekkor költöztettük őket vissza a szobámba.
- xiphók: nyerő bio szúnyoglárva ölő kis gépezetek. Csak 6-8 párt helyeztem be és pár száz halacska lett belőle a nyár végére. Igaz aki nem szeretné, hogy elpusztuljanak annak kb 15fok után már le kell hogy halássza őket, ami nekem csak a tó leengedésével sikerült. Célszerű az őszi esőzések alkalmával elvégezni, így legalább ingyen megvan a feltöltés, jobbik esetben.
Na most térjünk át az idei tervre.
Zöldesítés!!!
2010 a Ricca a sallangos páfrány , alga és moszat éve volt, de idén már jó lenne ha szép zöld lenne és nem csak zöld.
 
Itt egy összeállítás amit kinéztem a tóhoz. Úgy próbáltam a növényeket kiválasztani, hogy minden hónapban legyen pár olyan ami virágzik.
Itt kérnék is némi segítséget olyanoktól, akiknek már vannak tavi növényei.
1. Mikor lenne érdemes őket beszerezni, hogy egyből ki is rakhassam őket?
2. Milyen talajba érdemes őket ültetni? (gyöngykavics, sóder, én JBL Manadora gondoltam)
3. Tápozás?
4. UV-C szűrő mennyit mennyen naponta, hogy ne legyen alga? (eddig 24/7ben ment)
 
Folyt.

6. blogbejegyzés
álommeló

akvarista csevegések közepette ha megemlítem, hogy egy halas boltban dolgozom mindenki felkapja a fejét. mindenki elkezd ajnározni milyen jó helyen dolgozom, de jó miegymás, nekem ez az álommeló. nos, hát nekem nem. 
 
többen úgy vélik remek lehet egész nap halakkal foglalkozni, egész nap nézni őket. ez így is lenne ha pusztán mint megtűrt nézelődőből avanzsált barátja lennék a díszállat kereskedésnek. de én ott dolgozó vagyok. nekem kell megküzdenem az akváriumok tisztán tartásával és egy nagyobb üzletben ,ahol akár 20-30-40 akvárium is helyet foglal, nem olyan egyszerű az élet :) arról nem is beszélve, hogy a halak számtalan helyről érkeznek, roppant nagy galibát okozhat akár csak egy jófejségből visszavett csökött guppy is. 
mindenki csak a pozitív oldalát látja, h halakkal kell foglalkozni, pedig talán a halak kapják a legkevesebb figyelmet. hisz ott vannak a vevők, miattuk él az üzlet, velük kell törődni. a dolognak ezen része talán a legnehezebb. sokan elképzelés nélkül térnek be és elvárják, h rájuk erőltesd a vágyaidat. te milyen halakat ajánlanál? te milyen halakat raknál az akváriumodba? te összetennéd ezeket? te...? te...? te...?
 
van egy réteg akinek elmondod a véleményed, ajánlásod, ekkor rukkol elő az ő ötletével s mint makacs öszvér ragaszkodik hozzá, mert a szomszéd is így csinálja. akkor miért kéri ki az én véleményem, tanácsom? ha már megvan egy elképzelése ami mellől nem hajlandó tágítani? és jobban halgat Pistikére, a 12 éves szomszéd kisfiúra mint rám, aki már Pistike születése előtt is bettákat neveltem üres joghurtos poharakban.
 
a leggyakoribb ilyen eset a gömbakvárium és az aranyhal esete. sokan meg vannak döbbenve mikor mondom az aranyhal nem azért cuppog a víz tetején, mert éhes és enni kér, hanem mert fuldoklik abban a kis gömb cukorkatárolóban. az emberek illetve a hozzáállásuk miatt még évekkel ezelőtt úgy döntöttem soha többet nem akarok ilyen munkát végezni. erre tessék, újra itt vagyok :)
 
szerencsére sok pozitív visszacsatolás is érkezik, emberek akik visszajárnak, újabb és újabb tanácsokat kérnek, örömmel újságolják, hogy a halak remekül megvannak egymással és esetenként szépen szaporodnak is. az ilyen kis pozitív töltések azok amik életben tartanak, na meg a fizetés :D
 
figyelembe kell venni azt is, hogy ez is egy munkahely mint bármi más. itt is vannak munkatársak, főnökök a velük kialakult kapcsolat ugyanúgy lehet botrányos ami rányomja bélyegét a munkavégzésre a hangulat által. sőt, nem is biztos, h a kollégáid hozzáértő emberek ami csak újabb konfliktusokat szül.
 
tehát badarság azt hinni, csak azért mert az ember egy állatkereskedésben dolgozik, neki minden csupa jó és szép és ez az igazi álommeló.
 
diszallat.blogspot.com

7. blogbejegyzés
Nyári munka

 Történetünk főszereplőjét, nevezzük egyszerűen csak Apának. Nevezhetnénk nevén is az illetőt, de minek. Legyen hát apa. Apa lelkes volt, és akvarista. Volt még sok más tulajdonsága is, de hogy ebbe a történetbe keveredett, annak fő oka, eme kettő tulajdonságában leledzett. Tehát lelkes akvarista apa, gyakorta megfordult kicsiny szülőfaluja művelődési házában, ha  művelődhetnékje támadt. Már régóta figyelgette, az egyik sarokban megbúvó akváriumot. Szép volt az. Talán egyszer, régen, még valamikor a világháborúk tobzódása táján. Manapság, inkább egy szolid, kicsiny tavacska alsóbb régiójának bemutatására volt alkalmas. Roppant szemléletesen ábrázolta egy iszapos, bealgásodott tavacska életét, mely tavacska alján némi keresgélés után lehet csak felfedezni az ott „élő” halak tömkelegét. A tömkeleget, néhány vasakarattal túlélő, magát kiirtani nem hagyó gurámi, egy magányos neonocska, és egy, a töméntelen algát felfalni képtelen kicsiny anci személyesítette meg nagy átéléssel. Az igazat megvallva, először nem is látszott a nagy zöld dobozról, hogy egy álcázott akvárium. Pedig az volt.

Nohát. Ez pediglen így nem mehet tovább, érlelődött meg apában a gondolat, mivel lelkes akvarista volt, de mintha ezt már említettem volna. Nyomban riasztotta is kapcsolattartóit, azon belül is egy bizonyos Sógor nevűt, ugyan már vegye fel a kapcsolatot a ház befolyásosaival. Vegye fel, és mondja is meg azonnal, hogy Ő, mármint Akvarista Apa, majd hatalmas szabadidejében, ami a nyár elkövetkeztében, mintegy kettő hetet felölelő intervallumot jelent, szóval akkor majd Ő, nekiveselkedés általi reformintézkedéseket foganatosítana akvárium ügyileg. Magyarán mi lenne, ha átlátszó üvegkalickát varázsolnának a kis mocsárból. Meg is vitte a küldönc a hírt, s már hozta is a választ, mennyire nagy az öröm az intézményben, mert ugyan Ők is próbálkoztak, próbálkoznak hasonlóval, de eleddig a természet, mocsár formájában felülkerekedett. Úgyis rendezvény lesz szombaton, hú de jó lesz addigra a szép akvárium, köszönik szépen….. Ekkor volt szerda. A válasz hír hallatán Akvarista Apa, először kissé nem vett levegőt, majd miután ezt jobbnak látta módosítani, vett egy nagyot. Majd azonnal átgondolta, hogy a kommunikációt fejleszteni kell Sógor, és Ő között. -Nyáron!! Mondom nyáááron!!-hörögte reményvesztett hangon. De mivel nem volt mit tenni, a felajánlás megtörtént, még ha félre is siklott kissé az infó. Pénteken délután, mocsarat kellett járni. Mivel az idő nem volt túlzottan bőven mérve, ezért Apa ördögi tervet forralt ki vadul. Gyorssegélyt fog alkalmazni, látszatintézkedéseket tesz, amikkel ki lehet bliccelni, nyárig, a tényleges csodatétel időpontjáig. Felvonult hát óriási apparáttal, vödrökkel, csövekkel, rejtélyes tégelyekkel, lapátokkal, mifenékkel felfegyverkezve, az ottaniakban totális rémületet keltve, azon okból, hogy ennyi kacattal, bizonyosan, a végleges letelepedést fontolgatja. Ám nem így tett a mi szereplőnk. Nagy nyugalommal lecsorgatta a 200 liternyi posvány kb. 80 %-át, aztán vad sikálásba kezdett. Az első lelkes 20 perc elteltével, azonban rá kellett jönnie, hogy bár a dinamit nem tartozik szorosan az akvarisztika kellékei közé, ezt át kellene gondolni azért tudományosabban kissé. Szükség lehet rá. Ugyanis ellenállásba ütközött. Algailag. Nagyba. Az, hogy békanyál úszkált az akváriumban, csak elhanyagolható apróság volt, az aljzatot, valamint az üveg alját gyepszőnyegként belepő, folyamatosan bugyborékoló algához képest. Első vonalban, a fogkefével támadt, amit gyorsan felváltott az üvegmosó kefe. Ám kicsinek bizonyult az alkalmatosság. 30 perc elteltével döntött a nehéztüzérség bevetése mellett hősünk. Ezt egy zsilett penge személyesítette meg, amivel gyalu módjára támadt a „gyep”-nek. És sikált, és vakart, és kapart. Nem eredménytelen. Kb egy óra elteltével, egész szépen átláthatóvá vált az üveg. Kicsiny vízkő eltávolítás a tetőn, valamint az üveg szélén ecettel, és megvan.

Mehetett vissza a túlélők maroknyi csapata. Nem is igazán tudták mire vélni az új körülményeket a kopoltyúsok, cikáztak össze-vissza, miközben Apa, egyfolytában azon agyalt, nem lesz –e ez a rengeteg tiszta víz számukra annyira sokkoló, hogy beleszenderülnek a jobblétbe. Még egy kis sötét papír hátteret is sikerült eszkábálni az akvárium mögé, ezáltal megfékezni a napsugarak behatolását hátulról. A rendelkezésre álló időhöz képest, egész zajos sikert aratott Akvarista Apa, a körülálló megtekintők körében. Valamennyire Ő is elégedett volt az eredménnyel, de nem tökéletesen.

- Majd nyáron. - mondogatta, fel-feltologatva a szemüvegét, mintegy mentegetőzés képpen, valamint önmagát is bátorítva. De legalább a rendezvényre tiszta volt az aksi.

Aztán eljött a nyár. Megkezdődtek az előkészületek. Ismét hatalmas apparát, felkészültség, egyéb málhák, valamint egy már előre otthon, kb. 1.5 hét alatt elkészült pofás kis nikecell háttér jellemezte a felvonultatott hadrendet. Három réteg csemperagasztó, plusz egy színezett negyedik volt hivatott ellenállni az egy darab méreten aluli ancitrus dühödt támadásainak. Nem lett csúnya a hátterecske. Merítés, halak áthelyezése az átmeneti szállásra követte a megérkezést. Ezután,200 liter vizet locsolgatott szét a művelődési ház udvarán Apa, valamint lelkes segédje, az úgynevezett Gyermek. Miután teljesen kiürült az akvárium, elkezdődött az aljzat tottttális eltávolítása, biológiai megsemmisítése, kilövése az univerzumba, elégetése, beforgatása, valamint sóval való behintése. A benne lévő algáknak esélyt sem volt szabad adni egy új életre ezen a földön. Miközben Apa, roppant profizmust sugallva, kicsiny, kék játék homokozó lapátjával emelgette kifelé a szennyet, ecsetelgette az ott lévőknek, hogy mi is lehet az oka az ennyire megvadult algaterpeszkedésnek. Kiemelve a meleget a sok, illetve kevés fényt s, hogy a napfénynek sem szabad ormótlan módon, közvetlen odarontania az üvegdobozkának. Kell annak kérem világosság, ámde csak módjával.  Ekkor érdekes dolog történt. Apa lekapcsolta a világítást az akváriumban, a körülállók teljes megdöbbenésére. Nem a lekapcsolás volt az érdekes dolog, hanem a döbbenet. Apa közölte, hogy ez bizony itten egy olyan alkalmatosság, minek hatására sötétbe borul az egész víz alatti világ. Nohát! - lelkendeztek az ottaniak, majd ellentmondást nem tűrően ismételgették, hogy nem, ezt ők még soha nem használták, és valószínűleg most itt nem lévő társaik sem alkalmazzák túl gyakran, az”Estére kapcsoljuk le a lámpát az akváriumban.”- opciót. Hát, akkor talán meg is van az irgalmatlan algásodás egyik fő okozója. Név szerint, hogy emberi kéz még nem érintette a kapcsolót, vagyis a neon egy-két éve folyamatosan megy, ami önmagában sem elhanyagolható tény. Bár azért vannak kétségek. Valószínű, hogy valaki néha lekapcsolta, ha nem is mindig, esetleg tévedésből……

Lépjünk tova. Miután ekképp fény derült a fény kioltására, nagy fordulatok kezdődtek a reprezentációs akváriumban. Roppant változások, roppant lassan. Akvarista Apa napra pontos, mit napra, órára pontos ördögi tervet szőtt, mi alapján a látogatók a továbbiakban voltak hivatva ájuldozni az öreg, vadonat új üvegkalicka láttán. És sikált, és vakart, és kapart. Újfent. Egy, másfél óra elteltével, csillogott, villogott az akvárium, miképp annak lennie kell. És csodálatos módon, az alapbeállításokra visszatért az üveg is, vagyis hihhhetetlen módon átlátszó lett. Ismételt örömködés. Fent említett percre pontos ördögi terv, természetesen azonnal borult, mivel Apának egyéb fontos tevékenykedni valója akadt másnap, de azért megközelítőleg tartották az ütemtervet. Mert az is volt. Az ütemterv remek volt, benne leledzett, melyik nap, pontosan mit kell csinálni. Egy alig elhanyagolható csekélységet azonban Apa kicsit kihagyott pontos számításaiból. Szombaton, Vasárnap, hogy úgy mondjam, még az eb állat sem tartózkodott az irodák környékén, nagyban megnehezítve ezzel a bejutást. Tehát. Takarítás után, egy nap száradás, másnap beragasztható a szépséges sziklaságos nikecell háttér. Igen-igen oda lett ragasztva F. B.S tubusos ragasztó által. Egy nappal később fel is lehetett tölteni nedvvel. Azért, hogy egy nap ázás után, Apa ismételten szana, s szerte locsolhasson 200 litert az udvaron, mivel az, csak az ázást volt hivatva. Ezt azonnali újból feltöltés követte, hogy had ázzon csak az a háttér. Ezt még kétszer megismételte a maroknyi csapat, minduntalan nagy pacsázást okozva az udvaron. Dehát, ennek így kell lennie. Aztán eljött a nap.

Eljött az utolsó előtti nap, mikor is bekerült a homok, a kavicsok, némi Gyermek által válogatott kő, melyek oly szépek.  Némi metszés, valamint algátlanítás után, bekerültek a növénykék is. Elég nagy volt a kontraszt, a kivett növények, valamint a visszahelyezett zöldségek között, köszönhetően, az algától való rettegésnek betudható olló általi csupaszításnak. Az öt kis kórót visszatették hát, majd mindenféle kegyszerekkel kezelték a vizet, hogy kialakulhassék őbenne a halaknak megfelelő környezet, mely hal állatok érkezése két nappal későbbre volt várható, a szomszédos asztalon elhelyezett átmeneti szállóból. Aztán, az is eljövend. Egy igen-igen kedves kisállat-kereskedésből, miről már korábban is olvashattak azon népek, kik látogatják az itt fellelhető írásokat, szóval ezen kedves helyről, a jólelkű adakozók, még odaajándékoztak 15 db kicsiny halat, zömében guppyt, hogy ne legyen oly unalmas a bio-tv műsora. Nem is lett az. Utolsó napra virradva, hálóval való áthelyezést alkalmaztak az elszánt átalakítók. Bekerültek az uszonyosok, mik felvidulva a tértől, s fénytől, roppant rohangászásba kezdtek. A kicsiny guppyk, akik már eddig is éltek valahol, vidáman jöttek mentek. Az öt bennszülött azonban, láthatólag nem nagyon tudta mit kezdjen a hirtelen támadt nagy fényességgel, valamint tömeggel. Pár percig egyhelyben való lebegéssel próbálták leplezni a tanácstalanságot, majd elkezdték módszeresen hajkurászni a békés telepeseket. Megint 10-15 perc múlva azonban beálltak a rangsorok, a birodalom újraosztása is megtörtént, és megkezdődhetett az új életet kezdett üvegtartály részletes felfedezése. Minden kókuszhéj, minden bujkáló, minden gyökér, növény, nagyobb kő, alapos átvizsgálásban részesült a lakók által. Akvarista Apa, valamint Gyermek, büszkén feszítettek az alkalmatosság mellett. Egyértelműen büszkének tűnve a munkájukra, összevetve az előzményekkel, talán nem is alaptalanul. Aztán hazahurcolkodták a rengeteg kacatot, amit odavarázsoltak az elmúlt hetekben.

Szép lett. Szerintem szép. - mondogatták gyakorta. Maradt a remény, hogy talán egy kis ideig meg tudják őrizni majd a feljavított állapotot az irodisták. Úgy legyen. De ha esetleg mégsem,akkor ……..majd nyáron…….

Üdv. Bigtom

www.bigtom3.wordpress.com


8. blogbejegyzés
Házi mix 2.

Sziasztok!
 
Ismét egy mix elkészítését szeretném veletek megosztani, de már képekkel illusztrálok mindent! :)
 
Alapanyagok:
 
- 500g Pangasius filé
- 250g Tenger gyümölcsei előfőzött keverék ( 30% tintahalcsík, 25% feketekagyló, 15% tintahalcsáp, 10% polipcsík, 10% koktélrák, 10% vénuszkagyló )
- 1 gerezd fokhagyma
 
Első lépésben előkészítettem a hozzávalókat, így minden kéznél lesz! Daráló, fokhagymazúzó, tálca, tál, kés. Ajánlom a papírtörölközőt is! :)
Felolvadás után felbontom a csomagolást.Szűrőbe teszem, folyó vízzel átöblítem a halat és a tengeri keveréket. Ezután az összes vizet kinyomkodom. A halat darabokra vágom így egyszerűbben belefér a darálóba.
Következik a darálás. Mivel sok apró kukacot csinálunk, itt lehet igénybe venni a gyerekek segítségét, biztos tetszeni fog nekik (már ahol vannak). :)
Ha elkészültünk, mehet bele a zúzott fokhagyma. Jól keverjük össze, had keveredjenek az ízek. Na itt jött el az a pont, hogy feldobok egy serpenyőt a gáztűzhelyre, kis fasírozottakat sütök belőle és felfalom az egészet. Nagyon finom illat csapta meg az orrom! :) De ez a halaké és pont!
Ezzel megvolnánk. Kézmosás után előkerestem egy zacskót és belekotortam az egészet. Kézzel kinyomkodtam a levegő nagy részét és kilapítottam.
Elővettem a családi fa testápolót, majd egyenletesen kisodortam.
Van itthon vákumcsomagoló, ennek segítségével lezártam a zacsit. Írány a fagyasztó! Fagyás után össze is törhetjük az egyszerűbb adagolás miatt. FONTOS!!! Írjuk rá, mi ez, nehogy háziasszonyunk halászlé alapnak használja fel. :) Így készül a diétásnak mondható mixem! :) Mindenkinek sok sikert az elkészítéséhez, remélem segítenek a képek.
 
Jó halazást! :)
 
Üdv, Kutya

9. blogbejegyzés
élö eleségek

 papucsállat
a legkissebb halivadék számára is alkalmas 1 sejtü.
megtalálható állóvizekbe pocsojákba innen kell 1 üvegnyi vizet venni,hosszu nyaku üvegbe önteni,az üveg nyakába drot karikát kell rakni és erre vatta dugot a drot csak azért kell hogy ki tudjuk vele huzni a dugot,a dugo fölé tiszta vizet öntünk ahová a kis papucsok 4-6 ora alatt átmásznak innen már lehalászhatoak a számukra elö készitett vizbe ami akvárium viz de lehet csap viz vagy eső viz is.a tartó vizükbe hetente 1-2 cm -es száritott banánhéjat kell aprora vágva betenni,ezen nőnek a baktériumok ami a kis papucsok tápláléka.
etethetők tejjel is de mindig csak pár cseppel mert ha a viz megsavanyodik a kis papucsok elpusztulnak.


rotatória kerekes féreg
szintén apro a halivadék számára alkalmas kaja.
tovizben található veszünk 1 dunctos üveg tóvizet teszünk bele néhány száritott karalábé kockát 1-2 hét mulva lessz 1 csomo kis élőlény,tanácsos az üveget papirral letakarni.
a kicsiket ugy tudjuk kiszedni ha teljesen tele tesszük az üveget vizzel lefedjük üveglappal és erösen megvilágitjuk igy feljönnek a tetejére ahonnan szemcseppentővel vagy pipettával lehalászhatóak.


artemia sórák lárva
a petéket légmentesen csomagolva lehet kapni.
sós vizben kell porlasztoval keverni a kelésig ami 25 fokon kb két nap ez függ a pete származási helyétöl is.
1 liter vizbe 1 pupos kanál konyha sót kell tenni ebben szépen kikelnek a kis naupliuszok szabad szemmel láthatoak pici narancssárga ugri-bugrik.
etetés elött 5 perccel leállitjuk a porlasztást ekkor az üres peteburkok feljönnek a viz tetejére a ki nem keltek lesüjjednek az aljára,a picik 1 vékony slaggal leszivhatoak .a szürésüket hagyományos textil csebkendővel lehet megoldani majd jöhet 1 gyors öblités csap vizzel és lehet etetni.az eggyik legjobb élö eleség kis halak számára külön elönye hogy parazita mentes mert sós tavakbol származik.


Mikró
Ivadék etetésére szolgáló apro fehér féreg.
kávézaccon lehet tenyészteni aludt tejjel kell etetni naponta 1 kávéskanál aludttej.
Lényeges hogy a zacc teljesen száraz legyen a poharat a tetejétől 1-2 cm-rel lejjebb feltöltjük zaccal meglocsoljuk aludttej savóval és erre tesszük a féreg oltást,a pohár tetejét üveglappal kel letakarni erre másznak fel a pici fehér férgek innen lehet az akváriumba mosni öket.
sok hejen azt irják hogy a pontylazacok nem eszik de szeméjes tapasztalatom hogy ez nem igy van.


Grindál
A mikrónál nagyobb és táplálóbb fehér féreg margarinos vagy nagyobb müanyag dobozban tözegen szaporitható ,etetésére 8 tojásos száraztészta vagy zabpehej  a legjobb ,a tőzeget nedvesen kell tartani és üveg lappal letakarni, az üveglapra másznak fel a férgek innen moshatoak az akváriumba.
a doboz fedelét is rá kell tenni hogy ne tudják a legyek beköpni,a tözeg 3-5 cm magas kell legyen.
a jol müködő telep szagtalan és hónapokig nincs vele teendő az etetésen kivül,arra kell vigyázni nehogy tul vizes legyen mert akkor elrohad és nagyon büdös lessz.
 A lidliben fél kiló zabpehely 150 ft
Kiprobáltam a matrac szivacsra tett drivit hálon tartást szépen müködik a szivacs félig a vizben áll,a háló tetejére etetek azon volt az üveg,de közben rájöttem hogy nem kell az üveg a hálót mosom bele az akváriumba azon sokkal több a grindál mint az üvegen.
Hetente leöntöm a vizet a szivacs alól és ujat teszek igy nem büdösödik be 1 hónap alatt az egéssz.
1 angol oldalon láttam hogy a vizes szivacsra vitaminozott macska kaját tesznek és erre oltják a grindált ugy tünik igy is jól müködik.
A grindálok sokkal nagyobbra nönek mint a hagyományos modon tartottak,de 1- 1.5 hónap után a szivacs megbüdösödik és a telep használhatatlanná válik.
Kipróbáltam a hagyományos tözeges telepen is a macskakaját lényegesen több és nagyobb grindál lett mint zabpehejjel,és ami nagy külömség hogy nincs penész sem a telepeken ami azelött renszeresen visszatért.
Söt a mikro sem tudja a grindált kiszoritani a telepből-
Érdekes módon a grindál mérete nem éri el a vizes szivacson tartottakét.
Kaptam 1 kiskutyát igy volt kéznél aprószemü elválasztó táp is a tapasztalatok hasonlóak mint a macskakajával
Sokan kérdezték hogy mijen tápot használtam.
Royal cannin Kitten és Royal Cannin Starter amit használok ma is de bármej jobb hirü gyártó drágább kajája jó.
Az olcsóbb kaják szagositják a telepet.
 
muslinca
Sok faj tenyészkondicióba hozásához szükséges rendkivül tápláló.
2 literes üvegekbe tegyünk 1 jó érett banán harmad részét,1 dl vizet ,1 marék vattát rázzuk össze hogy felszivja a vizet a vatta,,rafia csomot hogy legyen min mászkáljanak.
Erre jönnek a muslincák 1 másik telepből.A tetejét ronggyal legumizzuk,és várunk kb 3 nap mulva apró fehér kukacok jelennek meg és további 9-10 nap mulva fejlödnek ki a muslincák.
etetés elött érdemes méjhütöbe tenni néhány percre igy lelassulnak és könnyen lehet öket megfogni csipesszel és etetni velük.
Ha már az üveg oldala tele van báb börökkel akkor uj telepet kell késziteni.

lisztkukac
A lisztkukac a lisztbogár hernyó alakja,tartása és tenyásztése is egyszerü nem büdös és nem csip teljesen ártalmatlan.
állatkereskedésekben kapható.
1 üres margarinos dobozba buzakorpát vagy lisztet teszünk és erre tesszük a kukacokat,bebábozodnak ,kifejlett bogarak lesznek majd petéket raknak és hamarosan lassz 1 csomó kukacunk amit nagytestü halakkal teknősökkel és rákokkal is megetethetünk ,
a doboz tetejét szunyog háloval vagy a kijuggatot doboz fedővel takarjuk le nehogy az élés kamrába jusson.
.
Banánféreg
A legkisseb ivadék etetésére is alkalmas apro kis kukac sokkal kissebb és táplálobb mint a mikro.
Hála Gábor barátomnak én is hozzájutottam  
A tartása egyszerü zabpelyhet összekeverünk 1-1 arányban banánnal és erre jönnek a kis férgek.
Kb 1 hét alatt telenövik a tartó dobozt és kezdenek felmászni a falára ahonnan 1 vékony kis ecsettel letöröljük és az akváriumba mossuk.
1 napig élnek a vizben igy nem baj ha kicsit több kerül bele mint amit rögtön elfoyaszt az ivadék. 
Közben változtattam a tartáson ,akvárium viz és zabpehej keverékébe teszem az oltást ,kb 1 hét alatt tele növik a kis férgek a zabpejhet, ekkor kapnak 1   2cm-es banánt amit elötte péppé zuzok, ezt belekeverem a dobozba.
Másnap már másznak a doboz oldalára és lehet etetni velük.
Hetente kapnak ujjabb banán adagot.
Közben kiprobáltam banán hozzáadása nélkül igy is müködik 3 hétig a tenyészet
 
 
 
Csuszi barátom meglepett 1 Walter oltással.
Régebben már irtam róla az élö eleséges topikban,akkor olvastam 1 angol oldalon.
A kis férgek tartása tenyésztése teljesen megeggyezik a banánféreggel.
Ez nálam ugy müködik hogy 1 müanyag dobozba némi zabpelyhet összekeverek akvárium vizzel.
A négy sarkába és a közepébe jön az oltásbol 1 csipetnyi,a dobozra nem furok szellözö nyilásokat mert szerintem felesleges.
1hétig hagyom hogy a kis férgek szaporodjanak és tele legyen velük a táptalaj,ekkor 2cm banánt összetörök és belekeverem a dobzba.
Másnap a kis férgek a doboz falára másznak ,innen 1 kis ecsettel letörlöm öket és az ivadék medencéjébe mosom.
A lényeges külömbség a Walter és a banánféreg közt hogy nem süllyed olyan gyorsan el a Walter féreg, még 15 perc mulva is vannak úszó példányok igy a viz közt úszó kis halak könnyebben elkapják öket.
Kiprobáltam a neptun teszt kémcsöveit megtöltöttem vizzel ,az eggyikbe banánférget a másikba Waltert raktam.
3perc mulva a banán már csak kb a kémcsö fele alatt uszkált, 6 perc után az összes banán a kémcsö alján volt, a Walter férgekből még 15 perc után is voltak úszó példányok a kémcső alsó harmadában.
Ma úszott el 1 zebradánió csapatom holnaptol megkezdem az etetésüket a Walterféreggel.
A kis dániók szépen eszik a waltert banánnal váltogatva.
Érdekes hogy az akváriumban elég hamar elsüllyedenek nem ugy mint a kémcsöben.
Szotyikátol kaptam 1 másik receptet a vizes zabpejhet némi élesztövel kell megszórni és erre jön az oltás ,tartósabb igy a telep mint a banános.
 
 

10. blogbejegyzés
Betta szempontból

 Már megint itt van. Most jött meg. Nem tudom hova lesz minden reggel, de kb. ilyentájt szokott megjönni. Nnnna. Már itt is van. Jön felém ez a nagytestű szőrös izé. Asszem… mintha… igen-igen, embernek hívja a fajtáját. Mindegy is. Már itt is van. Letelepszik ide az ablak elé, oszt megint széles vigyorral tart létszámellenőrzést. Igeen, igeen, itt vagyunk. Nem, nem, nemnemnemnemnem!!! Miért baj, hogy itt fekszem? Nesszóórakozz máár!! Miért zavar téged, ha az ember hala kicsit kimászik levegőzni? Különben is a te hibád!! Igenis a tiéd. Mi a fenének kell a mi kis mikrovilágunkba betenni ezt a nagy átlátszó úszkáló kockát. Minek? Aztán mikor megjön a kedvünk a napferedőzéshez, akkor meg rémült pofával, átvágtatsz a lakásodon, azt óbégatva, hogy- Hal a szárazon! Hal a szárazon!! Épp csak egy kis színt akar magára venni a hal ebben a szoláriumban, hogy kissé nyugira leljen rohanó világunk mindennapjaiban, de nem lehet. Amint kicsit kifekszem a neon alá, mán vágtatol is át a téren.

 A múlt héten kezdtük ezt a mi közös kis társasjátékunkat. Akkor tetted be a „bébi tankot” ha jól hallottam a beszélgetéseteket, így hívtad ezt a jó kis úszó stéget. Már másnap megkezdődött az őrület. Szokás szerint hazaérsz, kis időzés a hordád többi tagjával, aztán beköszönés nekünk. Létszámellenőrzés. Ezt talán nem kéne elmondanom, de mi ilyenkor jókat szoktunk röhögni rajtad razbóra, valamint neon kollégákkal. Mivel ők vannak a legtöbben az üvegkuszlikban,amit te roppant büszkén,a TE akváriumodnak szoksz nevezni!!Nem öreg!!Ez a MI akváriumunk!!Huh…de nem akarom magam belehergelni ebbe a másik sérelembe,egyrészt mert eltérek a témától,másrészt már így is égnek merednek a kopoltyúim.Naszóval.Visszatérve.Nagyokat röhögünk,főleg az elmélyült képeden,ahogy próbálod szemmel összeterelni a folyton szétrohangászó halnyájat.Te tényleg azt hitted,hogy mi csak úgy jövünk,megyünk idebenn?Neeeem „kis”barátom. Ennek pontos koreográfiája van, hogy épp mielőtt végeznél hatalmas elmeizzasztásoddal, a csapatok megszámlálásával, na akkor, gyors irányváltás, nálad teljes zavar, idebenn nagy röhögés. Figyi,… nem azért… de khmm. szóval… összesen vannak a két csapatban tízen. Szóval ezzel ennyit szerencsétlenkedni….. Mit csináljunk. csak ember vagy.

Szóval. Azon a szép napon is ment minden a maga rendjén. Én láttalak téged, te nem engem. Gondolom rosszra gondoltál, mert mostanában történt jó pár felderítetlen, már-már misztikus bűncselekmény az üvegházunkban. Halak tűntek el… nyom nélkül…… Csúnya ügy.

Épp napoztam tehát, mikor egyszer csak megláttam az ijedt képed közvetlen fölöttem, amint sűrűn pislogva azt ismételgeted,-Ez most él? Él ez? Szerintetek? Él?  Meg hasonló csacskaságokat. Mikor aztán elkezdtél böködni, na, akkor lett elegem, és visszacsobbantam a hűs habokba. Jelzem, még jól is esett, kicsit már kezdte megkapni a pikkelyem a neoncső barátságosan meleg fénye. Ha meg te ettől megnyugszol, ám legyen. Majd napozok máskor. Mondjuk, aznap egy nyugodt percet nem hagytál nekem. Állandóan ott tipródtál a nagyobbik ivadékoddal, hogy mit csinálok. Hallottam a tanakodást.-Biztos partra vetette egy hullám. Aham, mert ez itt a csendes óceán, oszt két, két és fél méteres hullámok zaklatják a jónépet. A másik tipp is jó volt.-Biztos kimászott. Erre az ivadék valami könyvel tért vissza, hogy abban benne van, hogy én mászó hal vagyok, hát akkor biztos kimásztam. Hihihihi… sose tudjátok meg…

Gondoltam, majd ha leszáll az éj, akkor jön el az én időm. Majd egy jófajta éjszakai holdfürdőzéssel kárpótolom magam. DE NEM!! Lámpaoltás után egy órával, zseblámpás őrjáratba kezdtél, és addig nem hagytál nyugtot, míg vissza nem tessékeltél a vízbe. Biztosíthatlak, semmi suicid hajlam nincs bennem. Szeretem az életet!! Érted? Mi lenne a bajom? Jó a kaja, jó a társaság, te még némi burleszket is szolgáltatsz nekünk. Nem mondom, hiányzik egy asszony a háztól, de azért öngyi lenni emiatt? Nem vagyok én holmi ember, az csak a ti köreitekben jellemző.

Az előbbiekben felsorolt cselekvés sorozatot, még vagy négy-öt alkalommal játszottuk el az utóbbi időben. Most megint itt vagy, böködsz, lökdösöl, taszigálsz. Mit képzelsz már!! Csak azért, mert neked nem kell a vízbül kivonnod a zoxigént, az már feljogosít arra, hogy megtagadd az oxigénlélegzés jogát másoktól is?? Kiszáradok, kiszáradok. Folyton ezt hajtogatod. Mi vagyok én hal?? Na jó….. ez talán nem volt a legjobb érvem. Hal vagyok ugyan, de úgy tűnik, olyan fajta, aki szakítani akar a beidegződésekkel. Igen is, én szeretek a szárazon, a partra vetve vergődni. Látod, mennyire mérges vagyok?Égnek mered minden tollam!! Ggrrrrr! Lenne csak itt ükükükükükükükükükükükükük nagyapám, a szép emlékű Teng Haió Csoa Cu. Na, ő aztán igazi harcos sziámi volt. Még sziámban. Na, jó, ez nem tuti, de biztos van közöm a szamurájokhoz. Ne máár….. hagyj lécciléccilécci. Mit csinálsz? Kiveszed? Nemnemnem!! Ígérem, többet nem mászom ki rá. De tényleg. Hát… ha kiveszed, akkor ez szinte biztos. Tudom, az én érdekem. Had döntsem már én ezt el jóó?! Ügyvédet! Ügyvédet!....

 Nem adod vissza a stégemet mi? Jól van, akkor most egyetlen fegyveremmel fogok élni.  Sértődötten, égnek emelt orral elsomfordálok a nagy Anubias mögé. Amúgy is mindjárt kezdődik a neonok körversenye, és komolyabb halpénz összeget tettem az egyik vadállatra. Pillantásra sem méltatlak, és roppantul mérges vagyok rád. Érezd vádló tekintetem majd az elkövetkező időkben. Most még nem. Most haragszom….. de azért egy kis… szúnyoglárvával megpróbálhatsz kiengesztelni…

 

Ui.: Tényleg megtörtént. Nem tudom, valakinél már volt ilyen?

Üdv: Tom.


11. blogbejegyzés
Bajban az Amazonas ?

 
A rövid válasz, igen. Szinte minden felbillenni látszik a folyóval kapcsolatosan. Mielőtt, ha felületesen is, de bővebben beszélnénk erről, ismételjük csak át, mit is tudunk a csodálatos vízfolyamról.
Nevét nem kell magyarázni, harcias nőkről kapta, az amazonaszokról.Bár ezen a nevén, a folyó Brazil szakaszát nevezzük.Francisco de Oranella már aXVI. században próbálta végig járni a folyót, de harcos nők állták útját. Lehet ez csak egy legenda, de könnyen hihető,hogy a kéretlen vendég, nem volt ínyére a helyieknek.
Az Amazonasról sokáig nem is tudták megállapítani, pontos hosszát, így sokszor csak 6200 méter volt az elfogadott, a tudományos világban is.1994. évben – milyen közeli dátum – két brazil tudós határozta meg a 6850 km.( még 13 év kellett a hitelesítéshez ) a mi Dunánk, hazai hossza 417 km!
Napjainkban kezdik a szerkesztők pontosítani az Amazonosról tudásukat . A világon a leghosszabb, legbővizűbb folyama az Amazonos amely több mint 11 millió éves. Dél -Amerika más, szintén nagynak tekinthető folyóinak paraméterei,még a felét sem érik el.Az Amazonas Peruból kezdi meg, hosszú útját, 5500 méterről eredve az Andokból. Nem bizonyítható pontosan, hogy itt és itt ered az Amazonas. A gleccserek mozgása, több kilométert is befolyásolhatja az „eredőpontot – pontokat „
 
Nem is olyan rég, egy bátor szlovén férfi úszott hosszában a folyón,aki ezután a teljesítménye után a Nílust, csak mint csermelyt emlegette.
 
De ha ilyen hatalmas, ennyire erős ez a folyó, hogyan is kerülhet bajba? Azonnal rávághatnánk a választ,az ember miatt. Azonban ez csak féligazság.A Föld 20 % adó édesvízi készlet gondnoka az Amazonas.( több mint a Nílus,Jangce,Missisipi együttes vízhozama )
Ehhez bőséges vízutánpótlás szükséges.Azoban a már említett gleccserek sem tudják megfelelően táplálni a folyót, de nagyobb baj, az eső hiánya, pontosabban,rohamos csökkenése az Amazonas gyűjtőterületén. A tudósok jelenlegi ismerete szerint az El Nino jelenség a veszély egyik forrása. Persze ez is a felmelegedés,tehát az ember számlájára is írható, de túl egyszerű lenne csak erre vezetni vissza. Hatalmas trópusi viharok során, a légkör egyensúlyának felborulásával,az Atlanti óceán felmelegedése olyan hurrikánokat hoz létre, amely az adott térségből – leegyszerűsítve, vizet von el. Így történhetett meg nem rég, hogy az Amazonas Szövetségi Állam, egyes részein, a szárazság miatt, katasztrófa állapotot hirdettek ki. Egyes helyeken 10 métert is csökkent a vízállás.
Röviden, gond a víz pótlása a gyűjtőmedencében.Ennek hatását az esőerdőkre úgy gondolom, nem is kell külön kiemelni. Azt már mindenki tudja, hogy az esőerdők,ma már kevesebb széndioxidot vesznek fel a légkörből
Azt viszont feltétlen, hogy az Amazonasnak,hatalmas hordalék utánpótlás is szükséges. Ezzel nincs is baj. Sőt.
Hatalmas szelek szárnyán , a folyam legalább évi 50 tonna ásványi anyagot kap Afrikából. Ezzel csak annyi a gond, hogy két, „téli” hónap alatt kell felvennie a folyónak. Vagy is,eső szükségeltetik, az elosztásához.A fentebb említett eső hiánya,így a „hordalék problémát” is nehezíti.Ha már a hordalék, az Amazonast rugalmas folyónak is nevezhetjük.A föld, matrac szerűen mozog a vízfolyam nyomásának függvényében.De érdekes az is hogy több mint 4500 métert kellett ásni az Amazonas torkolatában, amely delta is és tölcsér is, hogy bővebb információt kapjunk erről az aranyat érő hordalékról.
De nézzük a további okokat. Számottevő az erdők égetése is Braziliában.Kell a legelőknek a hely, a szarvasmarha tenyésztéshez.Az adatok persze nem megbízhatóak, bár a Brazil kormánynak az egész világ előtt kell, számot adnia erről.De ha pontos adat nincs is, abban egyetértés van, hogy több ezer négyzetkilométer erdő tűnik el évente. Itt is hamar sújthatnák le véleményünkkel a brazilokra, de ahol akkora a szegénység, nem csoda, hogy az állattartás fontos,a minden napi megélhetőséghez. Ahol álltartás ott előbb- útóbb a vegyszerezés is feltűnik, akár csak az állatok érdekében,pl. a rovarírtás.
Egye becslések szerint az esőerdők 50 % „átalakulhat” szavannává 2050 –ig.
Az Amazonas és medencéje, része a világ tíz természeti csodájának, így ne temessük, nézzük mit tett, és tehet az emberiség a jelen állapot megőrzéséért.
Tudatosítani kell, a Föld minden zugában hogy olyan értékeket élünk fel,amelyet nem tudunk pótólni.Valóban unokáink elől vesszük el azokat a csodákat, amelyeket még napjainkban sem ismerünk teljesen. Hiszen maradva az Amazonasnál, az állat és növényvilág megismerése nem fejeződött be. Legyen erre példa, a 2007.-ben felfedezett majmocska, a Saguinus fuscicollis,amely közel sem egy ukrán ökölvívó,a maga 214 grammjával.
Színészek, tudósok, sokasága vállal ezért jószolgálati tevékenységét, hogy felhívja az Amazonasra a figyelmet. Többek között Cousteau fia is.A Brazil kormány is kidolgozta, igaz vitatott programját, az Amazonas védelmében. Sokat tehetünk persze mi is. Nem azt mondom, ne pocsáljunk szét annyi vizet, vagy ne használjunk papírt, de talán, mi akvaristák, komolyabban vehetjük a környezet védelmét. Hiszen szívünk egyik csücskében találhatóak azok az állatok, különösen a halak, amelyek díszei akváriumainknak,és az Amazonasnak köszönhetjük őket.
 
 
Vanyolai László
( az információk és adatok nagyobb része az Interneten több helyen is megtalálhatóak, én is onnan gyűjtöttem)
 
 

12. blogbejegyzés
DIY - élesztős rendszer szódásszifonnal tuningolva

Élesztős széndioxid-rendszert használok az akváriumnál. Amikor megvettem a pH és keménység tesztjeimet, rögtön méricskélésbe fogtam. Azonnal ki is tudtam mérni, mennyire fluktuál-változik a széndioxid-szint az élesztős rendszerrel indítás után. Az első nap 6,5 pH, második-harmadikon lement 7-re, aztán felkúszott szép lassan 8-ra, pedig a porlasztó még mindig bubizott, szép lassacskán. Ez nagyon nagy széndioxid-szint változásokat jelent viszonylag rövid időn belül, ráadásul nem hiszem, hogy a halak nagyon örülnének a napokon belüli pH változásnak. Elkezdtem törni a fejem, hogy mit csinálhatnék, ha nem akarok áttérni nagynyomású rendszerre. Olvastam mindenfélét, de meggyőző megoldást nem találtam. De beugrott, hogy miért ne lehetne az élesztőst is szabályozni: eleinte lefolytani, aztán meg engedni. A T-elosztós megoldás nem tetszett, nem akartam a levegőbe engedni a gázt. Az elzárós meg azért nem, mert féltem, hogy valahol szétrobbantja a rendszeremet a nyomás, ha berekesztem. Ekkor ugrott be, hogy ha a szódásszifonba zárom, azt nem tudja szétrobbantani. Lassan megszületett a kivitelezéshez szükséges pontosabb terv is a fejemben, néhány ismerősöm hathatós segítségével.
 
Ahogy elképzeltem: a szódásszifon csőrére felteszem a csövet, utána csap, majd bubiszámláló, és megy be az akváriumba. Mindezt minden illesztésnél szivárgásmentesre kellett csinálni, lehetőleg úgy, hogy a szifont szükség esetén vissza tudjam állítani szódakészítésre. A következő megoldás született:
 
 
Szükséges hozzá:
szódásszifon (volt otthon)
egy bilincs (Praktikerből)
10-15 cm a csőrre épp felerőszakolható vastagabb cső (Praktikerből)
vékony szilikon cső (vagy co2 cső), amennyi a leendő helytől az akváriumi helyig elég
bubiszámláló, visszafolyásgátló (neten lehet vásárolni)
porlasztókő a végére (volt otthon)
csap (Gardena microdrip rendszerhez árult, Praktikerből)
 
A szifon fejében, a tetején van egy lecsavarható fém sapka, alatta egy rugó. Ha azt kiveszem, és a kart lehúzom, a szifon folyamatosan nyitva van.
 
 
A csőrre egy bilinccsel rögzítettem a szélesebb csövet, ez utóbbiba pedig szilikonnal ragasztottam be a vékonyabbat, jó hosszan, vigyázva, nehogy a szilikon betömje a vékony cső belső nyílását.
 
 
Száradás után fel lehetett tenni a csapot, a bubiszámlálót, és került rá még egy visszafolyásgátló is - nem szükséges, de így az akvárium alá is tudom tenni a szifont, ha akarom, illetve újratöltésnél nincs veszélye, hogy a cső véletlen leengedi a vizet a földre.
Az egésznek már megvolt a helye, hiszen befér a régi, palackos rendszerem helyére:
 
 
Eleinte nem akart működni a dolog, hiába kevertem be a lötyit, nem jött a gáz az akváriumban. Pedig lehetett érezni a savanyút a szifonból kivezető cső végénél (a csapnál). Végül kiderült, hogy hol ereszt, víz alá dugva az egész szifont: a patron beeresztésére szolgáló szelepnél. Más megoldást nem tudtam kitalálni, betömtem a lukat szelepestől szilikonnal. És láss csodát: azóta üzemel az elzárható élesztős rendszerem. A szabályozás már nehezebb kérdés: ez a csap arra nem nagyon alkalmas. Hiába csavarom a legfinomabban, vagy elzár vagy kinyit teljesen - elvétve sikerül csak alacsonyabb bubiszámra beállítani. Gondolkodom, hogy ha beválik a dolog, veszek egy tűszelepet a szabályozhatóság kedvéért. A másik továbbfejlesztés egy házi készítésű reaktor lesz, amivel a beoldást javítom a porlasztóhoz képest. Ez utóbbit (és a többi alkatrészt is) adott esetben, ha mégis áttérnék nagynyomásúra, akkor is használni tudom majd.
 
És az egész működően a helyén:
 
 

13. blogbejegyzés
DIY Külső szűrő V2.0

 
2009. december elején ismét szűrőépítésbe kezdtem. Az előzőről itt ( http://www.akvarista.hu/index.php?oldal=42&uid=2844&cmd=show&id=1833 ) olvashattok. 
 
 
 
Motorház
 
Szakítva az előző kétéltű vízpumpás megoldással, most egy Eheim Compact 1002-t használtam.
1000 L/h-t tud és 2 métert emel. Bitang erős. Egy ilyennel nyomom vissza a vödörből a vizet vízcserekor. Le kell szabályozni, mert a visszaáramló víz ilyenkor feltúrná a talajt :)
3 év garit adtak rá, amit nem szívesen veszítettem volna el egy kábelvég elvágással. Szerencsére derék akvarista barátom ismét nagyot ötletelt:
Az éle szándékosan kissé ferdén lett vágva, így nem esett át. Vinilfix-szel beleragasztottam majd FBS-sel befedtem.
 

 

 
 
A 230V-os vezették ezzel ki is van vezetve. Bármi gond lenne a pumpával, elég csak megbontani/szétvágni a PVC-t. Legrosszabb esetben újabb házat/kupakot kell hozzá építeni, filléres dolog.
 
A motorház egy 110-es cső, alul-felül kupak, benne az eheim vízpumpa, alatta, körülötte szivacs a rögzítés miatt. A kupakon lévő fehér csőhöz gumitömlővel csatlakoztattam, elkerülve a berezonálást.
A felhasznált fehér íveket villamossági boltban vettem. Szintén PVC-ből van, tehát a ragasztással nem lesz gond.

 

 
 
Eltávolítottam a szabályozó/fojtó lapot. Simán kipattintható.
 

 

 
 
Tévesen azt gondoltam, hogy tömítésre milyen jó lesz majd nekem a gumilapból kivágott perem:
 

 

 
Sajnos nem. Alkalmatlan ilyen feladatokra. Túl merev és nem követi a felületi egyenetlenségeket. Továbbá azt gondoltam, hogy a tetejét elég lesz csak FBS-sel rögzíteni. Sajnos az FBS kezdte elengedni, még jó, hogy észrevettem. Végül véglegesen vinilfix-szel beragasztottam a kupakot is. Így üzembiztossá vált a motorház. Minden eleme pvc, mely vinilfix-szel ragasztva :thumbup:
Egy apró veszélyforrás lehetett, a 230V-os vezeték+pvc találkozása. A vezetéket végül pillanatragasztóval kis ívet hagyva a pvc henger oldalához ragasztottam, a becsatlakozás tövét pedig vinilfix-szel majd FBS-sel beragasztottam. Mivel kicsit visszább pillanatragasztóval rögzítettem, a kábelmozgatásokra nem "jár ki" a becsatlakozás helyén. Probléma megoldva. :thumbup:
 
Ezt a motorházat kötöttem a szűrő után és nyomtam vele vissza a vizet az akváriumba. Tehát ugyanúgy, mint a kétéltű pumpával, csak itt a merülősből így lett "száraz" :)
 
Szűrőház
 
A test ugyanúgy egy 20 cm átmérőjű PVC henger.
Alj: most a gumiperemes felét választottam, melybe dugót tettem. A képen felül van, de senkit ne zavarjon meg.

 

 

 

 

 

 
 
Tető: Mindenképp újítást akartam bevetni a könnyebb bonthatóság érdekében.
 

 

 
 
Igen ám, de valahogy rögzíteni is kellene?!
Nem tudtam, hogy léteznek ilyen ötletes szerkezetek, szintén akvarista barátom hívta fel rá a figyelmem. Békapánt a neve.
 

 
A kupaknál lévő furatokat süllyeszteni kellett, hogy rá tudjon menni, mert passzos a méret. A furat fejét nem kellett víztől óvni, hiszen oldalt nem folyik ki, fentebb megfogjuk a tömítéssel.
A PVC csőben lévő furatot viszont lefedtem FBS-sel ( http://prociweb.hu/Photos/Akvarisztika/Technika/Kulso_szuro/2/091228012.jpg ), hogy ne bántsa a víz + nehogy kiszökjön 1-2 csepp a furat mellett. :)
A pánt rögzítésénél figyelembe kell venni, hogy kb 1 cm-es játéka van. Többet nem tudsz rajta húzni. Kevesebbet meg nem érdemes, mert nem feszül rá. Egy kis mozgásteret azért ad, mert rugószerűen van kialakítva. A kupakra fixen rögzítettem a fogantyúkat. Rátettem a kupakot, tömítést, zárt állapotban odamértem a békapánt furatait a szűrő oldalához és 0.5 cm-rel lentebb bejelöltem. Így erősen fogott.
 
Hogyan tömítsük? Először futottam egy kört a gumilappal, aztán rájöttem (konkrétan itt jöttem rá), hogy akárhogy feszítem rá, mindig maradnak egyenetlenségek amiket nem tölt ki. Pedig elég egyenes lett az a hengertest vég. 0.5-1 mm difi volt. Persze, ha lézervágóm lett volna... :D
Mindenképp puha gumira lett volna szükségem. Hosszas sikertelen kutakodás után, ismét a cimbora adta az ötletet. Ő maga FBS-t nyomott egyenletesen a PVC cső peremére. Hely van bőven, hisz 20 centisnél már van falvastagság. Majd rászorította békapánttal a kupakot és kész. Az FBS kellően puha még száradás után is. Ez kell nekem!
Azonban féltem, hogy idővel leválik a cső pereméről.
Fogtam hát egy bankkártyát, kivágtam a sarkából egy kis téglalapot, szilóval körbenyomtam a kupakom és elegyengettem a kártyával. Az eredmény csodás 8-) Ilyen a DIY tömítő :D
 


 
 
 

 
 
Kipróbáltam vízzel. Tökéletesen tömít. Itt kicsit látszódik a bemélyedés faltól 1 cm vastagságban.
 

 
 

 

 
Több hónap után szétszedve az eredmény:

 

 
Ahol víz érte ott kicsit megduzzadt (?), a peremnél viszont újszerű és ugyanolyan rugalmas maradt. Ismételt visszazárás után sem eresztett. Azért duzzadt meg, mert valójában én még itt csak tömítésre való szilikont használtam, nem igazi FBS ragasztót. FBS-sel már nem duzzadt meg.
 
A csatlakozások itt is fehér villanyszerelős kábelcsatorna kanyarok lettek. Nem akartam durva íveket. Ezeket pont jónak találtam és a csöveket is jól rájuk tudtam húzni. Ha nem rájuk, akkor a beléjük tolt csőre. Ezekből egyébként a legkisebb 16-os csövet fogad magába a kitágult résznél, egyébként 15mm körüli a belső átmérő és a kanyarnál ennél is kisebb. 13-14mm körül lehet.
Ezért az eggyel nagyobbat, 20-asat használtam. 20-as csövet fogad, belső átmérője kanyarnál is min. 16mm. A 20-as csőre 19-es szilikoncsövet szorítottam. Bilincs nélkül is szépen szorul. Ráhúzásnál kicsit tágítottam a csövön + bevizeztem a csonkot, hogy jobban csússzon.
 

 
 

 

 

 
Néhány kép, hogy is mutat:
 
 

 
 
 
A töltet most is hasonló, mint az előzőnél. A pumpa szépen dolgozik. 1000lph-ból 6-700lph-t nyom ~10 liternyi szűrőanyagon át. Reaktorral 650lph körül van.
Egy közel 80 centis pvc cső húzódik végig az akvárium hátlapján. 16db 3-as furattal és jól érezni kézzel az egyes furatoknál az áramlást. Az akvárium egészében szintén jó a vízforgás.
 
A szivattyúnak van egy kis hangja, mely leginkább rezgésből adódik. Lehet, hogy pont a szivacsok miatt mozog és ezt a mozgást átveszi a tehetetlen kis motorház. Lehet jobb lett volna fixen rögzíteni valahogy. Lehet jobb lett volna beépíteni a szűrőház tetejébe. Azt a nagy töltettel teli szűrőt csak nem mozgatta volna be. Ezt már nem tudjátok meg tőlem, mert nem bíbelődtem vele tovább. Jól működött, hangja nem volt vészes, szekrényben főleg nem. Lehetett mellette aludni. Erős is volt, de lecseréltem végül egy Eheim Prof3 2073-ra a síri csendes esték érdekében.
 
A hordó megmarad, sosem lehet tudni. Ha más nem, akkor az eheim után kötöm, ha kevésnek érzem a gyári vödör méretét.
 
Költségvetés
Vízpumpa: 6000 Ft
20 cm PVC cső: építkezésről 0 Ft
Kupak+dugó: 1500 Ft körül, majd megnézem pontosan
Békapánt: 600 Ft / 3db (ha valakinek kell, szóljon, 4db megmaradt)
Könyök: 200 Ft / 4db (ha valakinek kell 16 v. 20-as, szóljon, sok megmaradt )
Szivacs: 100 Ft
 
Hozzávetőlegesen 8400 forintba került + jó néhány munkaórába, mely mindenképp hasznos tanulás is volt ;)

 
Kicsit bővebb galéria: http://prociweb.hu/?q=photos&path=./Photos/Akvarisztika/Technika/Kulso_szuro/2

 
Videók:
Motorházról és a benne lévő eheim compact hangjáról: http://www.youtube.com/watch?v=o2t8UNkXSBQ
Működés közben esőztető nélkül: http://www.youtube.com/watch?v=Yw9SsZPxjEY
Működés közben esőztetővel: http://www.youtube.com/watch?v=4zhCLiDq_R8
 
Köszönöm a figyelmet!
Proci

14. blogbejegyzés
Vízcsere gépesítése

Vízcsere-gép.
 
Sokszor cseréltem a nagy (330l) akváriumban a vizet vödrökkel és kannákkal, de egy idő után elegem lett a szaladgálásból és az emelgetésből. 7-10 naponta 70-80l vizet leszívni, és kivödrözni a WC-be, majd az akvárium tetejére felemelgetni a 25l-es műanyag tartályokat, hogy a csövön lefolyjon a víz az akváriumba, nagyon fárasztó volt.
Először is vettem két nagy, egyenként 50l-es (55l víz simán belefér) műanyag tartályt, a 25l-eseket elajándékoztam.
Vettem egy 1300l/h és 2,7m emelési magasságú szökőkút-akváriumszivattyút,, aminek 19mm-es a nyomócsonkja. Ehhez vettem megfelelő méretű gumi slagot, arra 3/4" gyorscsatlakozót, és egy ellendarabot.
Vettem némi 3/4" PVC csövet és könyököt, amiből gyártottam egy pipát. A pipa akváriumba merülő részére tettem még egy könyököt, hogy a vizet vízszintesen nyomja ki, ne lefelé. A belső részt olyan hosszúra hagytam, hogy az 1/3-os vízcsere szint alatt legyen a cső vége (a csobogás elkerülésére). A másik végére menetvéget tettem, erre jött a gyorscsatlakozó.
http://kepfeltoltes.hu/view/090713/DSCN8460_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
 
Ezzel a feltöltő résszel már meg is voltam.
Készítettem még két pipát, de ezek végére már nem tettem még egy könyököt, és a menetvég helyett tömlő csatlakozót kaptak. Vettem PVC tömlőt is, az előre lemért akvárium-fürdőszoba-kád távolságnak megfelelően.
Az akváriumba szánt pipa végét az igényelt leszívási mélységnek megfelelően ferdén levágtam, és összeszereltem az egészet.
 
http://kepfeltoltes.hu/view/090713/DSCN8459_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
 
Így a vízcsere folyamata a következőképpen zajlik:
Egy-két nappal a vízcsere előtt feltöltöm a műanyag kannákat egy slag-csatlakozós fali csapról hideg vízzel, és levett kupakkal hagyom állni.
A leszívó csövet berakom az akvárium és a kád közé (állandóan tekeredik, ez a pvc cső hátránya), szoktam is vele harcolni rendesen. Kicsit meg is nyomódott nekem a cső a nagyobb (akvárium oldali) pipánál a hajtogatás miatt. A kis pipát a kád szélére teszem, oda méreteztem, így nem tud leesni, és a víz várhatóan a kádba érkezik, nem a fürdőszoba (összefolyó nélküli) padlójára.
Aztán összerakom a feltöltő részt is, be a kis szivattyút az egyik tartályba a csővel, a másik végét meg a feltöltő pipához kötöm a gyorscsatlakozóval (itt legalább alig van tekeredés, de az ehhez használt 3/4" sárga slag nem is nagyon hajlamos rá). A feltöltő szivattyút egy kapcsolós hosszabbítóba dugom, a könnyű kikapcsolhatóságért.
A szükséges algakapirgálás és aljzattisztítás után a fürdőszobában mélyet szívok -mintha csak valami havannai szivart szeretnék nagyon letüdőzni- a cső végébe, és csak várok. A víz a 3/4" rendszeren elég nagy tempóban folyik le, nem kell 5 perc és már el is éri a cső végét.
Ekkor bekapcsolom a szivattyút, az pedig a tartályból elkezdi felnyomni a vizet az akváriumba. Amíg az első tartály ürül, összetekerem a leszívó csövet. Ha kiürül a tartály, akkor működő motornál átrakom a másikba a szivattyút, és utána lekapcsolom egy pillanatra. Erre azért van szükség, mert levegős lesz az átrakásnál, és nem szállít semmit, ahogy lekapcsolom elindul a víz visszafelé, és kinyomja belőle a levegőt. Innen már csak azt kell figyelni, hogy nehogy túltöltsem az akváriumot, a szint elérésekor kiemelem a pipát, és lábbal közben kikapcsolom a szivattyút.
 
 
A rendszer hibái, és hátrányai:
aljzattakarításnál még mindig kell a vödör, és egy hagyományos leszívócső (nincs motoros aljzattisztítóm),
a gyorcsatlakozó belső átmérője 8mm, ami nagyon lefojtja a 3/4" rendszert, érezhetően lassabb is, mint mikor közvetlenül a slaggal töltöm fel,
a tartályokban bennmaradó víz egy idő után hajlamos beposhadni, ilyenkor a tartályt is ki kell súrolni egy kicsit. 3-4 nap állás után ezért már nem szoktam kicserélni a vizet, inkább újat teszek, és másnap cserélek, feltöltés előtt mindig megszagolom a vizet, hogy nincs-e rossz szaga,
télen nem elég 24h, hogy a tartályban lévő víz átvegye a szoba hőmérsékletét, két nap is szükséges,
a leszívó cső flexibilis pvc része könnyen megtörik, és nagyon felveszi az összetekert formát, kicsit kell szórakozni vele, mire rendesen ki tudom húzni a kád és az akvárium közé,
a teljes felszerelés és leszerelés ideje összemérhető magának a vízcserének az idejével,
meg kell venni kb. 8e Ft-nyi alkatrészt hozzá (szivattyú, csövek, pvc csövek, idomok, ragasztó, tartály),
el kell tudni helyezni a két nagy 50l-es tartályt.
 
 
Előnyei:
biztosan klórmentes vizet töltünk az akváriumba,
nem kell semmit sem emelgetni, a közel 100l víz cseréje sem jár valódi fizikai munkával,
nem veri szét az akvárium berendezését a feltöltés
sokkal gyorsabb, mint a vödörrel, leszívócsővel, majd a kis tartályokból történő feltöltéssel szórakozni,
kevesebb pancsolással jár, csak a csövek ki- és összetekerésénél juthat némi víz a padlóra.
 
 
Hol javítatható még a rendszer:
- a gyorscsatlakozó helyett menettel rögzíthető tömlővéget kell alkalmazni, így elkerülhető a nagy fojtás, viszont jobban kell figyelni a tömlő megtekeredésére
- a tartályokba lehet tenni ideiglenes levegőztetést és fűtést, így 2-3 óra alatt is cserélhető vizet kapunk
- a leszívó rendszernél a meglehetősen merev átlátszó pvc cső helyett lehet 3/4" slagot is használni, jóval puhább anyagú, és a megtekeredésre is kevésbé hajlamos
- a feltöltő pipán érdemes megoldani a légtelenítést, mert a beszorult levegő is fojtja feltöltő vízáramot,
- egy érzékeny szintkapcsolóval megoldható, hogy a szivattyú ne tudja túltölteni az akváriumot,
- új akvárium létesítésekor a feltöltő és leszívó csöveket be lehet fixen is tenni, és alul egy csappal elzárható csatlakozót felszerelni. Így csak a külső csövezést kell felrakni, a csapokat kinyitni, és már mehet is a vízcsere, akár az akvárium tetejének felnyitása nélkül is.
A szerzői jogaimat fenntartom!

15. blogbejegyzés
Algakaparás meglepetéssel

Nem műszakilag, inkább a haltartás szempontjából szeretném megközelíteni a témát, egy érdekes saját tapasztalaton keresztül.
Eleinte gyógyszertárban vett steril (itt ez most nem számít) gézlapokkal töröltem le az üveget, szépen lehozza a barna algát, talán még a zöld pontalgával is boldogul, de elkerülhetetlen, hogy az ember nyakig - na jó, csak könyékig- vizes ne legyen. Macerás, de jól működik, a gézlapok elég sok algát felvesznek, de a vízbe is kerül a szétporladó algából.
 
Aztán jött a mágneses algakaparó. Az ember nem lesz vizes, jobban látható, hogy hol van még alga, igaz a kialakítása miatt a sarkokból nem lehet kiszedni vele. A lekapart alga szétporlik a vízben, elég sok szabadon úszó spórát létrehozva ezzel. Nem mintha nem lenne amúgy is elég belőle a vízben, nem ettől fog jobban algásodni utána, csak feleslegesen terheli a vizet. Persze az algakaparás után közvetlenül végzett vízcsere elég sokat javít a helyzeten.
A homokos aljzatot messziről kell kerülni vele, szépen össze lehet karcolni az üveget akár 1 aláragadt homokszemmel is.
 
A kis garnélás akváriumba nem akartam mágneses algakaparót venni, így maradt a pengés. A pengés állítólag nem karcol, bár ezzel kapcsolatban vannak kételyeim, nekem még nem karcolt össze üveget, szemben a mágnesessel. Persze nehezebb használni, meg vizes is lehet az ember keze tőle, de olcsóbb is, valamivel. Ezzel egy lapon említeném a műanyag lapkás kaparót, amit lejárt bankkártyából, vagy telefon pin-kártya maradékából lehet csinálni, de azzal teljesen be kell nyúlni a vízbe, kivéve ha farag neki nyelet az ember, lehetőség szerint nem a konyhatündér kedvenc fakanalából.
Előnyük, hogy az algát vékony filmként húzzák le, nem szétporlasztják a vízben, így mechanikusan könnyebben kiszűrhető lesz.
 
Ez vezetett arra engem is, hogy kipróbáljam a nagy akváriumokban is, hátha jobb lesz az akvárium biológiájának.
 
És mikor elkezdtem, óriási meglepetés ért. Azt tudtam, hogy a mbunák szeretik az algát, a M. estherae-k az üvegről is harapdálják több-kevesebb sikerrel, minden esetre a fogaik nyoma látszik az algában.
Elkezdtem letolni az algát a pengés kaparóval, az meg annak rendje és módja szerint egy vékony -összegyűrt- hártyaként jött le. Az első ijedtségükön urrá lévő,  kíváncsi mbunák ott sertepertéltek, majd meg is kóstolták a letolt hártyát. Mondanom sem kell, a végén már nem bírtam kaparni, mert annyira ízlett nekik a csemege, hogy a kaparót lökdösték, hogy minél többhöz jussanak hozzá.
Érdekes módon, a másik akváriumban, a P. kribensiseknél nem tapasztaltam ilyen érdeklődést, azok inkább megijedtek a lebegő hártyáktól, pedig náluk is elfogynak a magasabb rendű növények -szép harapásnyomok kíséretében...
A garnélás akváriumban is elfogy az ilyen módon lekapart, idegesítő algafilm.
Talán kissé kevésbé fogynak a magasabb rendű növényeim azóta a mbunák mellett, de ezt lehet, hogy csak bebeszélem magamnak. Viszont a halak szívesen eszik, úgyhogy azóta ezt a módszert alkalmazom, a végeredményen szoktam a mágnesessel végigmenni, és az esetlegesen kihagyott pici foltokat eltűntetni.
Szóval akinek mbunái, vagy egyéb növény- és mindenevő halai vannak, érdemes kipróbálni, hátha nem vész kárba az amúgy csak idegesítő alga.
A szerzõi jogaimat fenntartom.

16. blogbejegyzés
Nyílik a bicska

Akvarista társunk, Blaze100 arról számolt be, hogy milyen embertelen (haltalan), amikor hozzá nem értő emberek vásárolják nyakra-főre a halakat. A végzetük biztosnak tűnik már a kasszánál, de nincs mit tenni. De, mi van ha a pult mögött álló is nagyban tesz a halaira.
Igaz, már érintőlegesen szó esett a témáról a színes halak kapcsán, de ez a sztroi megér egy misét.
A hirdetések között böngésztem itt, a honlapon, amikor a tarisznyarákokról írtam. Akkor láttam, hogy egy akvarista társunk értékesíteni akarja a meglévő két példányát. Gondoltam felhívom, és beszélek vele. Kiderült, már eladta őket, de ennek ellenére már többször váltottunk telefont más ügyben - garnélák, tartási tanácsok, stb..
Nos, ő homályosított fel, hogy a vársounkban nem kettő, hanem három bolt van, ahol halakat értékesítenek.
Uccu neki, munka után kiléptem az irodaházból és egy szolid kanyar után irány a megadott hely.
Ha nincs helyismeret, nehezen akad rá az ember. Kis üzlet, bepillantva az üvegajtón már is látszik, példás rend uralkodik a 4-6 négyzetméteren.
Hmmm, egész jónak tűnik, belépek. Egy hölgy áll a kis pult mögött. Üdvözöl, majd mély hallgatásba burkolózik. Szétnézek, nézelődök, majd harsan egy hang, és elhangzik a kérdés: Miben segíthetek?
Jelzem, csak nézelődnék, mert most vagyok itt első alkalommal. Egyből lelohadt minden kedv az arcáról, amit nagy nehezed eme kérdés erejéig magára erőltetett.
 
Árak után érdeklődök, mivel sehol nem találom őket. Keserűen válaszolgat a nő - kicsit kiábraándító, bár tetszetősek a számsorok.
Mondom neki, hogy szeretnék két cory-t - jó lesz a tarisznyákhoz, kicsit túrják a talajt és ami megmarad a napi etetésnél nem fog megbuggyanni.
A melyiket? - kérdés el sem hangzott, csak odalépett a kis medencéhez, és vadul kavarni kezdte azt.

Erre odaléptem és mondtam, hogy melyiket szeretném, de addigra már megvoltak. Visszaengedte, majd nagy nehezen meglettek a kiválasztottak. De ezt a percet, mintha egy jégveremben töltöttem volna el, olyan fagyos lett a hangulat.
Recsegő hangon kérdezte a nő, kérek-e még valamit. Mondom, ha lehet, szétnéznék, mert nagyon megtetszett az a nőstény tarisznyarák - szontén csalogató volt az ár. Az akvárium elég nagy, és talán így nagyobb az esély egy eredményes szaporulatra.
Az egyik akváriumban szintén cory-k voltak. Észrevettem, hogy az egyik sérült. Jelzem a nőnek, hogy a halnak hiányzik a szeme.
Válasza: És?
Mondom, sérült, valamit tenni kellene, mert már elhullott példány is van benne!?
Válasz: Hagy legyen, majd megeszik.
A két kis coryra pillantok a pulton, amire zuttyintott egy deci vizet. Ezeket legalább kimentem - gondoltam.
Fizettem és sebesen csaptam az ajtót.
A coryk jól vannak, élvezik a laza homokfövenyt. A rákok nem piszkálják őket. Bár, reggel volt egy incidens, mikor az egyik kisbajszos a rák ollóit kezdték el piszkálgatni, aki éppen tömte a búráját. Ekkor kapott egy kokit az ollóval és már repesztett is.
A tarisznyarákor szívesen menteném. De, megint jön a dilemma:

Ha megveszem, megy a biznisz -> folytatja a dolgait.
Nem veszem meg -> lehet, hogy elpusztul, és ott nem fog senkit sem érdekelni.
Ez van. Úgy érzem mentek. Felpattintom a RESCUE feliratú mellényt és nekilódulok.
 Csak, nehogy egyszer ez legyen:

17. blogbejegyzés
Botia-bója.

 Ismét itt vagyok, és ismét megpróbálok irogatni valami összefüggő betűhalmazt, hogy néhányan elhúzzák a szájuk sarkát felfelé.Vagy lefelé. Tudom, hogy itt zömében roppant tudományos szempontok alapján szoktak hosszas értekezéseket közzé tenni, mondjuk a sárban élő tüdőshal magánéletének témakörében, de én sajnos olyat nem tudok. Aki ragaszkodik a tudományos megközelítésekhez, az eddig olvassa és netovább!! Viszont még van pár halas történetem, amit a magam gyakorlatlan módján, megpróbálok bepötyögni a gépbe. Kellett nektek bátorítani…..

Mint azt már írogattam korábban, gyilkolászási szándéktól vezérelten, vásároltam két, elmondások alapján, tömeggyilkos jellegű botiát. Nos,… hát… nem gyilkolásznak. Csak elvétve. Igazából, a cél az lett volna, hogy mikor csendes estéken összeül a barnacsiga família a fodros Vizi kalász árnyékában a „táborvíz” körül, a csigaanyák féltőn öleljék keblükre a kiscsigákat, ha szóba kerülnek az én botáim. Ehhez képest roppant szerény eredményeket értek el a csiga kommandóm tagjai. Sőt. Inkább úgy alakult, hogy ragadozó és ragadozni való szerintem minden délutánt együtt töltöttek, valószínűleg kedélyes teázgatás közben nagyokat röhögve rajtam. A következő kis történet, akkor esett meg, amikor még csak pár hete voltak nálunk a boták. Akkor még hittem a vérengzésről szóló legendáknak. Örömmel konstatáltam, hogy csigaevőim szépen gyarapodnak, növekszenek. Igaz nem egyforma mértékben. Az egyik, meg nem mondom melyik ,kicsit nagyobbacska lett a napok múltával. Nem győztük a családdal magasztalni, hogy mennyire ügyes, meg jó kis gyilkos, hogy bezzeg a másik az bizonyosan nem öl annyit, mert az nem duzzad oly látványosan. Napról napra, szemmel láthatólag növekedett, duzzadt a hal. Csak egy furcsa dolog volt, hogy kizárólag középen. Lényegében, csak derékra hízott, de oda extrém mértékben. Hogy finoman fogalmazzak, több volt már, mint teltkarcsú. Addig addig, míg egy reggel a két botiámból, egy maradt. A másik átváltozott valami csíkos bójává. Annyira magáévá tette a bója létet, hogy csak függőleges pózban volt képes legyezni kissé az uszonyaival. Nem kezdett fonnyadni, nem fakult ki, nem pusztult el, épp csak…… bója lett. belőle. A másik, nem nagyon tudta kezelni a helyzetet. Gondolom egyedül nem akart maradni, kettesben a csigákkal. Ez bizonyára riasztó lett volna a számára. Hát, terelgetni kezdte a bóját. Böködte jobbról, böködte balról, kicsit megforgatta, szerintem jól mulatott, ahogy manőverezett a duzzadt tesójával. Így telt el egy hét. Feleségem, kegyes halált javasolt, merthogy szegény biztos szenved. Rövid válaszomban ecseteltem a nej számára, hogy valószínűleg semmivel sem okoz neki nagyobb szenvedést a függőleges lebegés, billegés faltól falig, mint egy könnyed siklás, kicsiny lakásunk illemhelyének zegzugos vízrendszerén keresztül, melynek végén, nem a nagymedence várja. Egyszóval szerintem inkább lebegjen, mintsem lehúzzam élve a wc-n. Merthogy én meg nem ölöm, az hótziher!! Kegyes halál. De. Mikor még a kezemet ezer foggal marcangoló szúnyogtól is elnézést kérek, hogy jobb létre szenderítem. Az ilyenféle gyilkolászás nem az én világom. Nem vagyok én olyan kemény, mint egy Botia.

Na szóval, gondoltam, én kivárok lesz, ami lesz. Lett. Egy nap, a mélységjelzővé avanzsált halacska oldalán, elkezdett kisebesedni a bőr. Ezen a ponton, közölte a feleségem, hogy ő mostantól nem hajlandó az akvárium közelébe menni, amíg ez az egész tart. A magam példájából tudom, hogy a hízásnak is vannak határai, nem bír el mindent a bőr. Hát így járt halunk is. Másnapra a kis seb, réssé alakult. Na, mondom, mehetek másik botiáért, ennek vége lesz holnapra. Vége is lett, de nem az elvárható módon. A bója másnap, visszaalakult hallá. Leeresztett. Szószerint leeresztett. Amikor kicsit utána olvastam, illetve érdeklődtem, mi a fene lehetett ez, arra a következtetésre jutottam, jutottunk szak avatatlan segítőimmel, hogy valószínűleg elzárult az emésztőrendszere, elkezdett felfúvódni, a bőre nem bírta, kilukadt, és… hát… leeresztett. Azt hisszük.De persze…akármi is lehetett. DE MI?!?!?

Annyira úrrá lett a baján, hogy manapság, kb. 1,5 évvel később, fogalmam sincs melyik hal volt a beteg. Azóta is megvannak, lelkesen rejtőzködnek, talán kissé jobban odafigyelnek a táplálkozásukra, nehogy megint így járjon valamelyikük.

 


18. blogbejegyzés
Szabadítsátok ki Willyt!

Héé! Hahó!Itt, itt,lejjebb! Még lejjebb! Itt vagyok! Na végre egy ember aki meghallott!
Hajolj már közelebb, ne kelljen kiabálnom!
 
 
Na ,most mit csodálkozol? Ne vágj már ilyen riadt képet. Tudnál nekem segíteni?
Bemutatkozom: Willynek hívnak. Neem, nem a bálna..... Látom ismered a fajtámat. Én is a tiédet..... Igen, egy tengeri garnéla vagyok, a red cherryk rokona.
 
Na,tudnál segíteni? Neked szelídebb képed van ,talán sikerül.
Hogy mit? Hát nem látod? Nézd meg mit műveltek velem! Bezártak egy tojásba! Hát csirke vagyok én, vagy mi a fene? Tudod ,hogy hívják az én otthonomat? Nem?
Ez az új divat az Ecosphere,magyarul ökoszféra. Csak tudnám kinnek a fejéből pattant ki az ötlet....
 
A te fajtád bámulatosan ért hozzá, hogyan kell minket szadizni. Most nézd meg. Hermetikusan bezártak ebbe a strucctojásba. Kaptam két deci sós vizet, mert az elég nekem,ugye. Soha nem érezhetem már a friss sós víz illatát. Bedobtak ide egy kórót,mely termel ugyan valamicske levegőt,de már most kevés. Mi lesz itt később?
 
Egy marék sóder,és kész. Elég spártai.Pedig úgy szeretnék elbújni. Itt a pulton állandóan csak bámulnak,lökdösnek,vigyorognak a képembe.
Jaj,de cuki! Mi az a bogár benne? Van aki azt hiszi,hogy egy karácsonyi hógömb,és rázogat!
Az ember,akarom mondani a garnéla még nyugton enni sem tud. Ja,hogy mit eszek?
Kérlekszépen, a fajtád úgy gondolta, hogy amit kilélegzem,abból növekednek az algák,amit én majd jó megeszek.Minden nap.Ugyanazt.Úgyhogy liheghetek rendesen,hogy legyen ennivalóm...
És az egyoldalú táplálkozás,meg a kalcium hiányom már nem is számít?
 
Pedig de jó is lenne végre egy tágas helyen a friss sós vízben lubickolni a társaimmal,randizni egy csinos garnilánnyal,majd egy szép korall árnyékában szemezgetni a friss algát.....
 
Érted már miért kértelek,hogy segíts?
Ki is terveltem már!Véletlenül leversz a pultról a könyököddel,a tojás széttörik,te meg a zűrzavarban zsebrevágsz és hazaviszel.
Na, mit szólsz?Ne legyél már alamuszi nyuszi!
 
Szabadítsd ki Willyt!
 
( http://www.ecosphere.hu )

 
 
 
 

19. blogbejegyzés
Gibi,a szövetséges

Üdv. Tisztelt halszerető népek!

Amint azt már korábban, elítélhető módon, hosszas csapkodással a billentyűzeten közzétettem, kb. 5 éve növeltem az egy négyzetméterre eső lakosok számát kicsiny másfélszobánkban, víz alatti létformákkal. Akkoriban egy kb.50 literes kapacitással rendelkező üveg kalicka volt hivatva betölteni az akvárium szerepét nálunk. A kezdőcsapat tagja volt egy gyönyörű algázó is, mely Pleco névre hallgatott. Ahogy múltak a hónapok, a mi kicsiny 1-2 centis pleco bébinkből, egy olyan jó tizenöt centis mini sárkánnyá alakult. Aztán nyár lett. Meg meleg. Valami gond támadt a dobozkánkban,aminek az lett a vége,hogy a populáció,rohamos csökkenésnek indult. Sajnos a Pleco is a statisztika részévé vált, a nem életben maradtak táborát gyarapítva.Kicsit üresnek is tűnt nélküle az egész hal-lakosztály. Megszoktuk, hogy mindenki rémülten menekül a sárkány elől, mikor békésen át libbent mind a 48 centién az akváriumnak. Szerettem volna egy másik hasonló algaevőt. N. E. J. típusú lakótársam kevésbé. Ez így nem teljesen igaz. Szeretett volna, csak voltak bizonyos kikötései. Pl., hogy legyen inkább a szomszédnak, illetve ok, legyen egy nagy algaevő, csak ne legyen olyan nagy…… Gyakorlatilag ő kiegyezett volna egy 2-3 centis üvegnyaló jószággal is, de abból már akkor is volt vagy négy.

Megszületett a kompromisszum.Veszünk valamit, ami kicsi, nem túl nagyra nő, szép és sárkány jellegű, de nem Süsü báb. Ám legyen. Kiürítettem minden zsebem, mondván pénz nem számít, menjünk hát. Mentünk hát. Belibbenve a már sokat emlegetett kedvenc kisállat-kereskedésembe, már szinte ismerősként üdvözöltek az eladók, elnéző, mintegy belenyugvó mosollyal az arcukon várták, az általam komolynak szánt kérdéseket. Hamar szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy amit én nagyon nagyon komolyan, tudományos kérdésként fogalmazok meg, az… hogy is mondjam… khhmm….. többnyire kapitális baromság,és még a kérdés mögött lappangó gondolat hatására is halak milliói ragadnának transzparenst, és vonulnának az utcákra, nevem harsogva, és valami tüzes vasat emlegetve velem egy mondatban.De hát, az ember úgy tanul, ha kérdez. Hát kérdéseknek sosem voltam hiányában. Az a kisebbik rossz. A nagyobbik, hogy feltettem őket. Na. Vissza halékhoz.

Szóval elrebegtem mi a problémám. Mit tanáltunk ki mink odahaza nagy egyet nem értésben, és hogy van-e itten mostan az. Hát, volt. Első ránézésre egy egészen mini sárkány jellegű valamit mutattak, hogy ez lesz ami nekünk kell, mert ez jó. Na mondom, ha jó, akkor jó, nincs mit ellenkedni. Mondták a kedvesek, hogy algázik is, meg nem is nagyon nagy, merthogy addig nő míg van hely, mivel ötven liter nem sok, ezért abba fog maradni a növekedés, nem bánt senkit, meg minden csupa földi jót meséltek erről a kicsiny jószágról.Utólag visszagondolva,szerintem ezeket a dolgokat,meg kellett volna beszélni a hallal is. Azt mondták, a neve valami Gibicepsz Nemtudommikusz. Bennem csak a Gibi maradt meg, annyi elég is volt mindünknek.

Hát, lett egy gibink. Aki kicsi volt. Volt. Örömmel konstatáltam, hogy a picike jól érzi magát nálunk, és gyönyörűen gyarapodásnak indult. Gyarapodott, gyarapodott és gyarapodott. Emlékeztetnék mindenkit, hogy az elején megállapodtunk az otthonom vezetőjével, kedves feleségemmel, hogy jöhet a hal, de nem lehet nagy. Az ötvenvalahány literes akvárium kicsit kezdett szűkösnek bizonyulni. De ezt igyekeztem teljesen figyelmen kívül hagyni, annak okán, hogy szerettem volna még a család többi tagjával is kommunikációba elegyedni. Már pedig, ha én azzal állok elő, hogy vegyünk egy nagyobb aksit, akkor sajnos csak az ablak túloldaláról tudtam volna jelbeszéddel csevegni az aktualitásokról, mivel a halaimmal egyetemben kiküldetésre utasított volna,máskor egyébként roppant békés társam a bajban. Pedig azt ígérte, jóban, rosszban. Igaz, azt nem ígérte, hogy halban…..

Szóval bizakodva figyelgettem a halacskát, etettem, nevelgettem.Kezdtem hasonlítani a mesebeli gonosz banyához, aki csak eteti, eteti a kiszemelt áldozatot, így jutva közelébb a terve megvalósításához. Annyi különbséggel, hogy én nem megsütni szerettem volna az etetés alanyát, hanem ördögi tervem megvalósításához volt szűkségem a szövetségesre. Szövetségesemnek pedig, Gibit kiáltottam ki. Szerettem volna venni egy nagyobb üvegkalitkát. Szépen nődögélt, mígnem az asszonynak is szemet szúrt, hogy lassan ott fogunk kis túlzással tartani, hogy csak a hal közepe lesz bent a vízben, a feje meg a farka pedig szárazon csapong. Nem tudott már elbújni, pedig szeretett volna, csak már nem volt akkora tereptárgy, ami eltakarta volna. Nem tudott egy normális tempót úszni, mivel mire egyet csapott, versenytempóra gyorsult, vége lett az akváriumnak.

Egy szép napon aztán, mikor épp a biotvben gyönyörködött a család apraja nagyja, ekképp szólt a feleségem: Nem kellene ennek a halnak egy nagyobb akvárium? Döbbenten fordultam felé, miközben belül alig hallottam a külvilág neszeit, a fejemben kibontandó pezsgők durrogásától, a hatalmas ovációtól.–Hát, nem tudom… nagyobb aksi? -érdeklődtem csodálkozó arccal.-Hát van minekünk ez a szép.

A többit talán nem is kell ecsetelni. Ördögi tervem megvalósult. Egy százhúsz literes gyönyörűség boldog tulajdonosa lettem. A vezérelv végig az volt, hogy szegény Gibi tudjon egy jót legalább úszni, ha már itt lakik nálunk Meglett a „nagy”aksi, beengedtük a halakat. Alig vártuk, hogy lássuk végre szépen méltóságteljesen siklani a mi Gibinket keresztül kasul az óóóóóriási medencében. Tehát betettük, mire azonnal elbújt a leg távolabbi sarokban, a szűrő alá. Egy olyan fél órát mosolyogtunk még az ablak előtt, mely mosoly egyre fogyóban volt, aztán belenyugodtunk, ezt se látjuk többet….. De azért jó pár nap múlva már megbátorodott az én szövetségesem, és láthattuk haltársai közt rémületet gerjesztve nagyokat úszni az új birodalmában.

Ő az akvárium királya, vagy királynője. Nem a nemek egyenlősége miatt, csak mert nem tudjuk hím-e, vagy nőstény. Így biztos nem lövünk félre a megnevezéssel. Jelenleg 28 centi a kicsike, és köszöni szépen jól érzi magát, még nődögél. Remélem, nemsokára kinövi a jelenlegi biotv-t, és akkor majd megint nézhetek ártatlan képpel a feleségemre,: Vegyünk nagyobbat? Miért??

Üdv, Tom


20. blogbejegyzés
Az akvarisztika, és konfliktusok a családban.

Mondhatni a szülők többsége szereti ha gyermeke halakat tart. Sok esetben kompromisszumok kötése után. Hiszen csak jobb,pár csendes hal, mint ha megint kutyát akarna, vagy büdös arihöriket a gyerek. Persze ez is pénz, de majd rendre szoktatja a gyereket. Mondjuk a nebuló nem adja fel, és ifjúként is folytatja a halazást. Semmi gond, majd jól beosztja a pénzét, megtanulja beosztani az apanázsát. (Sajnos sok család nem engedheti meg,még az akváriumot sem, anyagi okok miatt.)

De mi történik akkor, ha valóban akvaristaként folyatja életét, vagy csak,a gondos haltartó szokása megmarad ? Már nem lehet mutogatni, „jaj ez a gyerek olyan ügyes, és gondozza a halakat, jaj de büszkék vagyunk rá” De lehet hogy a barátnő is örül, hogy az ő embere, nem gépezik, nem kocsmába jár, akváriuma van. Igaz kicsit fura hogy a szobában akár több is van, de ezt a „bogarat” eleinte elfogadja. Sőt szerencsés pároknál, „megfertőződik” az asszonyka is a halak szépségével. Természetesen lehet hogy a férjnek kell ezt megtenni, hiszen több hölgy is akvarizál, szerencsére.

Azonban lakva ismeri meg az ember a másikat. Miért pont akkor jössz a fürdőszobába mikor én mosok? A lavórt megint bepiszkoltad a vacak halaiddal. Ekkor már sokan engednek, és elrakják képzeletbeli kisvasútjukhoz a felszerelést. Viszont pár csökönyös, mondhatni deviáns társ, nem enged , és csak halazik. Vasfát áztat a húsleveses lábasban, a teaszűrőt megint elvitte a fiókból, és ázik megint az egész lakás, mert ugye vizet cserélni kell.A cukrot pocsékolja valami colás hülyeségbe, és persze az élesztő pont akkor tűnik el a hűtőből, mikor az anyósék jönnek és tuti pogácsa készülne. Ajaj.
Aztán a „konyhapénz” is fogyatkozik néha, mert friss tubit vett, vagy talált egy gyönyörű nőstényt, amit megkellett venni. Már megint. Persze a villany is azért drága, mert a vacak kütyüid pörgetik az órát..
Azért a kollegáknak örömmel mutatja az asszonyka „ Na,ugye milyen szép?” Közben megsúgja „ne is mond, egy vagyon megy el erre a hülyeségre, de hát mit tegyek, az a bolondériája” Hosszan sorolhatnánk mennyi gondot okozhat, és okoz is, ez az ártalmatlan hobbi több családban is. Lehet kimutatást végezni, a szemspirálok összege, és a friss kvarchomok árának összehasonlításával.De ez már bukott ügy, ilyen formán.
Igen, engedni kell társunknak , családunknak. Meddig? Hogyan? Megéri?Lehetséges?
Reménykedve mondom, igen megéri, és lehetséges.
 
 
 
 

21. blogbejegyzés
Az UVC szűrő 1/6

A célom ezzel a bejegyzéssel, hogy az olvasó többet tudjon meg az UVC szűrésről. A magyar oldalakat böngészve, sajnos nem sikerült elég információt gyűjtenem, hogy objektíven el tudjam dönteni, kell-e nekem ilyen vagy sem. Ha igen mekkora kell, és milyen átfolyással kell üzemeltetnem. A szükséges információkat külföldi (német) oldalakon találtam meg. Itt szeretnék köszönetet mondani Norbert Dörre Úrnak, aki engedélyét adta, hogy lefordítsam a honlapjáról az ide vonatkozó részt.
 
A honlap:
http://www.ibdoerre.com/aqua/frame_start.html
 
Aki teheti, olvassa el eredetiben, mert nyelvtudásom nem akkora hogy teljes mértékben hiteles fordítást tegyek közzé.
 
A mechanikus UV szűrő
 
Ez a szűrő típus igaz, hogy a mechanikai szűrők közé van sorolva, de nem szelektíven szűri a vizet, hanem eltávolítja a vízben szabadon lebegő baktériumokat és vírusokat.
 
Idézet a Fraunhofer Intézettől:
 
Egy effektív csírátlanításhoz nem szükséges feltétlenül sok energia. Az UV technológiának egy erősen szennyezett víz teljes csírátlanításához csak 100Ws/l kell. A gyenge pontja az UV technológiának az égő a korlátolt élettartalma. A teszt során kiderült, hogy az egyes a piacra érvényes engedéllyel rendelkező eszközök, részben nem teljesítik az érvényes normákat és irányelveket, különös tekintettel arra, hogy nincs biztosítva a szükséges csírátlanítás.
 
Az ultraibolya sugárzás a természetes napfény része, és a hullámhosszban szűk határok között van csírátlanító hatása. Az UV sugárzás hullámhossz szerint 3 részre osztható:
 
UV-B (középhullám)   315 nm - 280 nm
UV-A (hosszúhullám)  400 nm - 315 nm
UV-C (rövidhullám)     280 nm - 100 nm
 
Csak az UV-C sugárzás jöhet szóba a csírátlanítás során, mert a rövidebb hullámhossznak köszönhetően ez rendelkezik a legnagyobb energia tartalommal. Az UV-C sugárzás megtámadja a baktériumok és a vírusok DNS-ét, úgy hogy a sejtosztódás nem megy végbe, és elegendő sugárzás során el is pusztul. Az akváriumban ezért minden szabadon lebegő baktérium és vírus, ami közvetlenül találkozik, az UV-C sugárzással elpusztul, minden egyéb helyen élőek túlélik pl.: szűrő, aljzat.
 
Idézet a Heraeus cégtől:
 
http://www.heraeus-noblelight.com/HNG/DEU/uvl/uvl_Home.nsf/$frameset/start
 
UVC sugárzásnak 254 nm-él erős germicid hatása van. Mikroorganizmusok, mint a vírusok, baktériumok, gombák hatásosan irthatók UVC sugárzással. Egyéb kémiai anyagok hozzáadása nem szükséges. 230 nm hullámhossz alatt a sugárzásnak elég energiája van kémiai kapcsolatok felbontásához. 200 nm alatti sugárzásnál az oxigénből ózon keletkezik, ami az organikus kapcsolatok oxidációjához vezet. Az UVC sugárzást víz, levegő és különböző felületek csírátlanításához használják.
 
Figyelem:
Egy akvárium, ami nem rendelkezik megfelelő biológiai szűréssel, tehát nincs olyan szűrőanyaga ami nitrifikálásra alkalmas, csak a szabadon lebegő baktériumok által szűr. Ha itt egy UVC szűrő kerül alkalmazásra, nem fog semmilyen említésre méltó nitrifikálás végbemenni, mert minden baktérium elpusztul. Az UVC szűrő alkalmazásának a feltétele egy működő biológiai szűrés. (Az átfolyási sebesség a szűrőanyagon max. 10 cm/perc)
 
Az UVC szűrők technikája, ami az akvarisztikában használatos, egy nagynyomású higany kisülőlámpából áll. A higany fizikai tulajdonságai miatt egy 254 nm hullámhosszú sugárzást hoz létre. Ez a sugárzás jellemző az összes higanygőz lámpára, csak a kivitelezés és a teljesítmény változik. Csak úgy, mint a látható fény, az UVC sugárzás is egyenesen terjed, intenzitása a forrástól való távolság négyzetével csökken. A hatótávolsága a tiszta vízben, csak néhány mm, mert a vízmolekulák felveszik a hullámok energiáit, és hővé alakítják. Az akvárium egy zárt rendszert képez külön vízkeringéssel. Az UVC sugárzás csak ott hat, ahol a baktériumok és vírusok közvetlenül találkoznak a sugárzással.
 
Nagyon szennyezett víznél (szennyvíz) a teljes csírátlanításhoz 100 Ws/liter sugárzás szükséges. A szabad vízben, az aljzatban és a szűrőben folyamatosan szaporodnak a baktériumok, ezért az UVC szűrő szerepe csak a szabad vízben úszó baktériumok, vírusok számának csökkentésében van. Egy jól bejáratott szűrő és egy működő aljzat mellett, semmilyen veszély nem fenyegeti a nitrifikáló vagy denitrifikáló baktériumokat, mert azok az aljzathoz illetve a szűrőanyaghoz kötöttek. A halparazitáknak, amiket a szűrő tényleg elpusztít, nagyságrendileg igazodnia kell a fent említett 254 nm-hez, mert minnél nagyobb a parazita, annál kevésbé tud a sugárzás behatolni a sejtszerkezetbe. Célja a folyamatosan üzemeltetett UVC szűrőnek, tehát nem az hogy sterilizáljuk az akvárium vizét, hanem hogy a mikroba mennyiséget a szabad vízben csökkentsük. Az UVC szűrő tehát virtuálisan megnöveli a vízmennyiséget. Ugyanis a természetben a baktériumok messzemenően eloszlanak, az akváriummal ellentétben.
 
Az UVC szűrő méretezése:
 
A kvarcüveg buroknak d=80 mm kell lennie. Ennél a távolságnál a sugárzásintenzitás még nem mérhető értékben csökken. A vízzel való érintkezési felület tehát optimális. Ha a teljes csírátlanításhoz 100 Ws/l teljesítmény szükséges, akkor 1 másodperc alatt 1 liter víz halad el a kvarcüveg előtt és 100 W sugárzás éri. Az 1 l/s 3600 l/h pumpa teljesítményt jelent. Ha csak 360 l/h az átfolyás akkor a teljes csírátlanításhoz szükséges sugárzás = 100/10 =10 W, egy 50%-os csírátlanításhoz elég 5 W UV teljesítmény. Az akvarisztikában használatos UVC szűrőknek közepesen 15 W teljesítmény felvétele van, és ebből a hasznos UV teljesítmény 5 W. Így a folyamatosan működtetett szűrő nagyjából egy 100 literes akvárium szűréséhez elegendő. A csírátlanítás hatékonysága függ az akvárium méretétől, és a pumpa tényleges teljesítményétől l/s-ban. Az akvárium mérete csak akkor befolyásolja számottevően a hatékonyságot, ha a pumpa kevesebb, mint egyszer forgatja át a teljes vízmennyiséget az UVC szűrőn, mert akkor a gyors reprodukciójú baktériumoknak sokkal nagyobb az esélye a túlélésre.
 
Képlet a pumpa átforgatási sebességének kiszámításához l/s-ban:
 
 Átforgatás [l/s] = akvárium térfogat [l] x átforgatási faktor [1...2] / 3600 [s]
 
Az átforgatási faktor, a biológiai szűrű típusához, és nagyságához, valamint az akvárium berendezéséhez is igazodik.
 
Példa:
Egy optimális szűrőhatékonysághoz, a teljes vízmennyiséget 1…1.5x-t kell a szűrőn átpumpálni. Egy 1200 literes akváriumnál ez 1200x1.5/3600= 0,5 l/s, egyszeres átforgatásnál 0,33 l/s.
 
Képlet az UVC teljesítmény, közelítő kiszámításához:
 
 UVC telj. [W] = 100 Ws x vízforgatás [l/s] x csírátlanítás [%] x vízvastagság [mm] x 0.5
 
A kívánt csírátlanítás százalékban van megadva, ahol 1 a teljes sterilizálást jelenti. A vízvastagság a kvarcüveg és a szűrő belső fala közötti távolság. A hatótávolsága a sugárzásnak tiszta vízben 2 mm ezért van a 0.5-s szorzó (a ford.: így akkor lényegében elég csak 2-vel számolni).
 
Példa:
Ahhoz hogy, UVC sugárzása egy 30%-s csírátlanítást elérjen, 4 mm vízvastagság és 0,33 l/s átfolyás mellett, a következőképpen számoljuk ki (a kiemelt részeket helyettesítettük be)
Tiszta UVC sugárzás [Wl] = 100Ws x 0,33 l/s x 0,3 x 4 x 0,5 = 19,8 WattLiter
Az UVC szűrőnek tehát a példában 20 W sugárzást kell leadnia.
Ehhez figyelembe kell venni, hogy az UVC szűrőnek a névleges/valódi teljesítmény felvétele típus függően 3-4-szer nagyobb. Az olcsóbb daraboknál a hatásfok kb. 2% körül van. Ezeknek az akváriumban max. ezoterikai hatásai vannak, ami kb. a holdfénynek felel meg.
A hatásos UVC szűrőknél, mint amilyenekkel az ivóvíz készítésénél használnak, egy közepes 0,25%-s hatásfokkal lehet számolni. Ez azt jelenti, hogy a példában említett teljesítményt egy 20/0,25=80 Watt-s névleges/valódi teljesítménnyel rendelkező szűrőre van szükségünk. Ezt a teljesítményt akár fel is lehet osztani sorba kapcsolt egységekre, amit ugyanaz a pumpa hajt meg. Itt figyelni kell arra, hogy lehetőleg egy szimmetrikus csövezést alkalmazzunk, hogy az esetleges csőveszteségek, és az áramlás az összes szűrőben ugyanaz legyen.
 
A gyakorlatban nem könnyű, egy mikroszkopikus számlálás nélkül, megvizsgálni az UVC szűrő hatékonyságát. De megfigyelhető úgy hogy, megtöltünk egy üres akváriumot és beledobunk némi táplálékot. Ha a vizet egy kis pumpával folyamatosan mozgásban tartunk, akkor megfigyelhetjük pár nap után a baktériumok által okozott homályosodást. Egy fotométerrel vagy csak a szemünk által megvizsgálhatjuk az UVC szűrés előtti és utáni állapotot. Ha a homályosodás egy órányi szűrés után 50%-t javult akkor a csírátlanító hatása a szűrőnek is 50%-s.
A szűrű teljesítmény túlméretezésének egyébként semmi akadálya, mert a sugárzás csak és kizárólag a szűrőtestben megy végbe.
 
 
Remélem hogy aki elolvasta annak segített
valamelyest. Mint a címben is szerepel, ezt a szösszenetet az UV szűrésről 6 részesre tervezem. Egy kis ízelítő a következő részekből:
 
2. egy másik álláspont az UV szűrésről
    a link:
     www.ohligers.de/UV_Entkeimer.htm
 
3. egy harmadik álláspont
    a link:
    www.firstfish.de/cms/front_content.php?idcat=30
 
4. egy fórumból válogatott hozzászólások, pro és kontra, és egy nagyon érdekes mérési eredmény
     a link:
    www.tropheus-forum.de/forum/viewtopic.php?t=3621
 
5. a saját véleményem
 
6. ha minden jól megy akkor az új tudás alapján megtervezett UV szűrésről a tapasztalataim
 
Amint megkaptam a szükséges engedélyeket az oldalak tulajdonosaitól, és amennyire időm engedi, úgy teszem ki az új részeket.

 
 
 
 

22. blogbejegyzés
Hogyan is kezdtem (avagy, elkerülendő és követendő példák a legújabb akvarista nemzedéknek)

Már régóta tervezem, hogy blogot írok. Jó olvasni mások írásait, eddig nem is csináltam nagyon mást ezen az oldalon, csak tanultam meg olvastam mindent, de elérkezettnek érzem az időt, hogy én is megosszak pár dolgot, tapasztalatot, hátha tanul belőle az ifjabb akvarista nemzedék.
 
Röviden tehát elmesélném, honnan is indultam s hol tartok éppen most ebben az akvarisztikában. Sajnos nem gondoltam volna, hogy írásra adom a fejem, így a folyamatos fényképes dokumentáció hiányába szavakkal próbálom lefesteni, hátha sikerül elképzelni a tisztelt olvasónak, hogyan is történhetett ez a bizonyos átalakulás.
Bár nem vagyok öreg, mégis a kezdetek elég régre nyúlnak vissza. Mint sok más társunkkal velem is megesett nemegyszer, hogy gyerekként az állatok iránti irgalmatlan szeretet kínzásba torkollott s az oly imádott kis jószág kínok közt alig élte meg saját halálát. Sokat nem is kívánok erről beszélni, csak egy sor erejéig kívánom tiszteletemet tenni ezeknek a parányi teremtmények az emlékére. Béke poraikra.
A kezdeti nagy ballépések után következett egy nyugodtabb tanuló fázis, mikor ismerkedtem a technikával, de a szakirodalomban nem néztem utána a dolgoknak, így elég kísérleti akvarisztikát folytattam. Ez idő alatt dolgom volt a különböző elevenszülő fogaspontyok tartásával és viszonylag sikeresnek mondható szaporításukkal. Tartottam aranyhalat, szumátrai díszmárnát meg egy jó pár fajta páncélosharcsát. Ebben az időben nem is volt 40 liternél nagyobb akváriumom. Az akváriumi növények tartása abszolút kudarc volt, nem is csoda hisz nem volt növény, ami asztali lámpa fényénél szépen fejlődött volna, na meg persze a talaj sem volt éppen ideálisnak mondható. Szűrőnek általában szivacsszűrő volt használatba, esetleg egy-két kis teljesítményű belső szűrő. Ekkoriban nem is sejtettem, hogy a profi akvarisztika mögött milyen magas szintű szaktudás áll, így nem lustaságból, hanem puszta tudatlanságból nem törekedtem az ilyen irányú önfejlesztésre. Nem is volt állandóan akváriumom, mert mindig beleuntam sok problémába meg abba, hogy mindössze pár hónapot tart az akvárium szépsége utána mindig beindul a katabolizmus s lassan leépíti magát az akvárium minden erőfeszítésem ellenére.
Akkoriban az irányelveim a következők voltak:
- havonta teljes vízcsere, talaj, tereptárgyak, szűrő alapos forró vízben átmosása
- minél nagyobb szemcseméretű kavics használata talajként, mert azt könnyebb tisztítani s a növényeket is jobban lent tartja
- a szűrés legfontosabb paramétere az áramlási sebesség, ami segít kiszűrni a lebegő szennyeződéseket
 Persze azóta sok minden megváltozott, másképp látom már a dolgokat.
Röviden ennyit a régmútban történt eseményekről. A közelmúlt-jelenben történt dolgokat várhatjátok a folytatásba.
Még annyit szeretnék mondani, hogy a fentiekben leírtakat, csak negatív példaként tessenek értelmezni.
A jelenleg feltöltött képek az akváriumomról nem a legfrissebbek. Ezt a hiányosságot majd pótolom amint lehetőségem lesz minőségben elfogadható képet készíteni a felújítás utáni állapotokról.
 
 
 

23. blogbejegyzés
Éhesnek látszanak, miért nem adsz többet?

Éhesnek látszanak igen...
Melyik szülő vagy egyéb rokon ne kérdezte volna ezt:
Éhesnek látszanak, miért nem adsz nekik többet?
Gondolom ismerős a helyzet, és javaslom ezt a választ:

Élt egyszer egy állatgyüjtő, író, állatkert vezető angol emberke, névszerint Gerald Durrell. (A könyveit mindenkinek csak ajánlom)
Ő egyszer, még kisebb korában újszülött sündisznókat talált, számszerint négyet. Volt érzéke az álaltokhoz, tehát nem volt nehéz rájönnie tapasztalat és tehetség útján hogy fél fecskedőnyi vizes tej kell nekik naponta, hogy jól növekedjenek.
De egyszer csak el kellett utaznia pár napra, és a nővérére Margo-ra hagyta a kicsik etetését. Mondta neki, hogy ne lépje át a fél fecskendőnyi mértéket, és vigyázzon rájuk. Margo mondta, hogy gondját viseli szegény éhenkórászoknak.
Mikor hazaért pár nap után megkérdezte a nővérét, hogy hogyan ettek a kis gézengúzok, ő azt mondta, hogy nagyon éhesek voltak, nem is tudja miért nem táplálta őket Durell rendesen, hiszen naponta két fecskendőnyi tejet megettek. Durell gyorsan meg is nézte a kicsiket és látta, hogy már inkább gumilabdára hasonlítanak mint sündisznóra a sok ennivalótól.
Másnapra mind a négy kis sündisznő elpusztult...
Az állatoknak azért teremtette az isten a mohóságot, mert jó kedve volt, hanerm azért , hogy örökös táplálékszerzésre ösztökélje őket, akkor is keressenek amikor már jóllaktak, mert nem biztos, hogy holnap vagy holnapután is tudnak élelmet találni.

24. blogbejegyzés
SK-avagy házibarkács

Tény: nem vagyok egy fúrógép forgató amazon de nagyon jó barkácsötleteim vannak minden hétvégére amik mind meg is valósulnak hiszen ezért is tartja a nő a férfit. Én is meg tudnám csinálni csak a módszer lenne kicsit másabb, amit eme segitő férfi minden alkalommal kimososlyog, de sebaj ha cserébe valóra váltja ötleteimet, amik mind-mind a halacskák javát szolgálják.
Lássuk mik voltak ezek az ötletek:
1. Kb 4 hete amikor a yellowmama már javában forgatott kezdtem el gondolkodni, hogy jó volna egy nagyobb akvárium amiben a kicsiket nevelhetem ha már kinövik a szülőszobát de még túl kicsik ahhoz, hogy bedobjam őket a mély vizbe. Azon szerencsések közé tartozom akinek az apukája üveges plusz exlelkes akvarista (bár mostanában kezd visszatérni az érdeklődés) igy nem volt gond az üveg, sem pedig az üvegvágás. Otthon volt némi termo amit szétszedtünk, apa méretre vágta és a kimosolygós, általam tartott férfi (nevezzük Rolandnak) segitett az összeragasztásban. Igy készült egy 65x28x32-es csinos kis nevelő amit másnap le is teszteltünk, eredmény: perfetto.
2. Még ugyanezen délután folyamán olyan magas volt az alkotási vágy,  hogy sitty-sutty összedobtunk Rolanddal egy styrofoam hátteret, amit egy héttel később be is ragasztottunk és elkezdtem áztatni a fürdőben. DE mivel a sokáig a fürdőben nem maradhat (mert ugye van nekem egy anyum is aki különösen érzékeny a nem megfelelő helyen elhelyezett tárgyaimra...)  ezért jött az e heti barkács ötlet:
3. Egy olyan csudaklassz akváriumot mint amilyen enié lesz, nem lehet csak úgy a földre rakni, terveztem egy kis szekrényt! Be is mentem tegnap a b.max-ba ahol sima faforgács lapot vágattam méretre, illetve egy kb 0.5cm- es másik lapot (ez lesz a tető, mert a vastag lap kissé otromba lenne egy ekkora akváriumon...). Ma már mehettem is érte, és hogy egyszinű legyen az egész, vettem hozzá öntapadós bükk mintázatú matricát. Neki is álltunk délután, összecsavaroztuk, bevontuk ezzel a matricával és nagyon jó lett. A tető holnapra marad mert abba be kell szerelni a világitást is és már fáradtak is voltunk.
 
Ami a lényeg: Ha van egy kis fantáziád de nem akarsz sokat költeni, szerezz egy szorgos Mekk Mester tipusú pasit (amennyiben Te magad kedves olvasó nem vagy az) nézz körül mi van otthon, mit kell venni és hajrá!!! Nagyon klassz dolog együtt alkotni és az ember pénze is (többniyre) megmarad, arról nem is beszélve hogy milyen jó lesz látni a boldogan ficánkoló hal hadakat!!
jó barkácsolást!
u.i.:ismét elnézést a hosszó i hibákért:)

25. blogbejegyzés
Zsolti a Béka

 Nem különösebben szeretem a csúszómászókat. Az evolúció eme szintjén megrekedt lényeket, legyenek azok két lábon közlekedők, avagy hasmánt haladók, nem értékelem túlzottan. Félreértés ne essék, ők is nagyszerűek, hatalmas túlélők, csodálatos személyiségek……… a gazdáiknak, a terrárium rajongóknak. Mindezek ellenére, pár esztendeje, mikor már roppant tapasztalt, hatalmas gyakorlattal rendelkező haltartónak vallottam magam ,(mi lennék, hiszen már halak laknak a lakásomban vagy… pffhh… hát… legalább fél éve.) szóval akkoriban, szinte minden nap lelkesedést éreztem az ügyben, hogy énnekem márpedig megint kell valami lény az üvegdobozomba. Ehhez a lelkesedéshez köthető, az akkoriban tapasztalható kicsit kaotikus állapot az 54 literes csodában. Több féle, fajta, nemzetiségű, színű, gondolkodású életforma gyűlt össze nálunk azidőtájt, mint egy George Lucas által megálmodott űrkikötőben, a  Tatooine bolygón. Bementem a kedvenc   kisállatboltomba  csodáskodni, sóvárogni, mifene. Leginkább mifene. Az egyik akvárium sarkában, láttam mocorogni valamit, ami kicsit eltért a halaktól. Legfőképpen a tulajdonában lévő négy lábnak köszönhetően. Há’ mondom, ez meg… ez meg… olyan, mint… egy… béka. Mikor felfedezésem megosztottam az eladókkal, elnéző mosollyal az arcukon (nem először voltam ott, mondhatni ismertek addigra.) közölték, hogy igen, tudnak róla, hogy egy béka van a vízben, sőt, gyakorlatilag ők tették oda. Sőt, szúrós tekintetemnek, valamint ellentmondást nem tűrő kérdéseimnek köszönhetően azt is bevallották, hogy haszonszerzési vágytól hajtva tették mindezt. Magyarán, eladó. Sőt, eladók.

Látva döbbenetemet,elárulták,hogy más emberek,akik tájékozottabbak,többet tudnak az akvarisztikáról mint én,nemhogy már hallottak víz alatt élő békáról,hanem még láttak is ilyet.Na,mondom,én is szeretnék tapasztalt akvarista lenni,egyértelmű hát,hogy nekem is égető szükségem támadt egy ilyen kicsi jószágra.Ki is választottam egy vékony kezű,vékony lábú apróságot,ami annyira kicsi volt,hogy majdhogynem csak fény felé fordítva vált láthatóvá. Gyakorlatilag nem volt vastagsága. Kis túlzással. De azért béka volt. Törpe is volt, karmos is, meg béka is. Mi kellett még nekem a boldogsághoz. Marha nagy büszkeségtől, meg persze jelentős túlsúlytól dagadó mellkassal tértem meg hajlékomba, hogy megosszam a tudást a hozzámtartozókkal. Kisméretű utódom reakciójában bizonyos voltam, de hogy egy húron fognak pendülni N. E. J. típusú lakótársammal, azt remélni sem mertem. N. E. J. ugyanis viszolygással van tele, minden csúszó, mászó, harapó, nyálkás, és… béka jellegű lénnyel kapcsolatban. Ja,és a pókok. Meg a szöcskék. Vagy sáskák. Meg macskák. De csak a nagyok esetében. Meg aminek nagyon sok lába van. Vagy nincs semennyi. Valamint azok a kis izék, amiket nem ismerünk, de néha- néha futnak körbe- körbe a kád alján nagy lelkesen, amíg nem vagyok riasztva hangos sivalkodás által és részeseivé nem teszem őket, egy gigantikus csúszdázásnak a lefolyóban… De különben szereti az állatokat, csak van, amelyiket bizonyos távolságból, esetleg vastag üvegfal mögül.

Szóval a reakció. Hát, igen. Idézem: Jaaaaaj de aranyooos. Mennyire pici és hogy mocorog. Kis éééédes. Férfiember nem mindig hall ilyesmiket nagy örömmel, de most más szövegkörnyezet lévén, boldogan konstatáltam, hogy az első találkozást sikeresnek ítélhetjük. Ünnepélyesen bemutattam a családnak, Ő lett: Zsolti a Béka. Barátoknak csak Zsolti. Ezúton szeretném leszögezni, a számtalan illető számára, aki ugyan Zsolti, de nem béka, hogy semmi hasonlóságon alapuló viccelődésről nincsen szó. Kizárólagosan a három szó együtt jelenti a nálunk leledző békafi nevét. Azóta már Zsolti 1.0-vá avanzsált, több sajnálatos elhalálozás, valamint pótvásárlásnak köszönhetően. Sajnos mostanra nagyjából Zsolti a béka 4.2 magasságában járhatunk, de az más dolog. Az utóbbi pár évben volt módom megtapasztalni ezeknek a pici létformáknak a mindennapjait. Nagymértékben viccesnek nevezhetjük őket. Személyes véleményem, hogy vagy tök hülyék, vagy vakok, mint a földigiliszta. Ahogy én észrevettem, képesek 2-3 centire a tutibiztos tápláléktól éhenveszni. Gyakran jellemző rájuk, az úgynevezett” ússz-ússz az életedért” típusú cselekvésforma. Ezt úgy gyakorolják, hogy egy darabig békés (békás J ) szendergésben leleddzenek az akvárium alfelén, majd hirtelen, mint akit vízibolha csípett meg, eszeveszett tempóban a felszínre robbannak. Feltételezem, hogy levegőt vesznek kb. 0.0001 másodpercnyi fenntartózkodásuk alatt, majd az iméntihez hasonlatos sebességgel, az aljzat felé veszik az irányt. Becsapódás után, amennyiben legalább egy darab náluknál icipicivel is nagyobb tereptárgyat találnak, megkezdődik az „én ide elbújok, ha beledöglöm is”nevű rituálé. Következőként zajlik. Zsolti a Béka, fáradtságot nem ismerve, fejét a tárgy és az aljzat közé beékelve, úszik. De mivel az orra neki van támasztva a kőnek, az eszeveszett tempókat meg csak nyomja, lassan elkezd körbe-körbe keringeni a kavics körül. Mindeközben persze, az orrát tolja befelé, a kő alá. Nagyjából két percig nem adja fel. Aztán igen. Vagy rájön, hogy senki nem üldözi, vagy rájön, hogy nem tud beékelődni két homokszem közé, vagy elfárad. Szerintem leginkább elfárad. A legjobb, hogy ilyenkor nem néz nagy rémülten másik búvóhely után, hanem leáll. Talán úgy gondolja, kérem, én el akartam bújni, megtettem mindent, most már minden jól van. Jöjjön, aminek jönnie kell.

 Persze sosem jön semmi. Nem is jöhet, hiszen nincs bent az aksiban senki, aki bántaná, bánthatná őket. Mindezek ellenére, elég gyakran váltanak a béka műszakok nálunk sajnos. Hogy úgy mondjam, jönnek, mennek a békák. Volt már amelyiket, megsirattuk. Szó szerint. Le szeretném szögezni, hogy sosem úgy indulunk neki a” Zsolti a Béka „tartásnak, hogy ha elpusztul, sebaj, lesz másik. Hiszen az apró lakóközösség szerves részei ők. Általában minden előjel nélkül költöznek el tőlünk. Volt már akit külön gyógykezeléssel sikerült megmenteni, hogy aztán még jó pár hónapig legyen az életünk része. De minden egyes alkalommal, mikor megint úgy döntök, kell egy Zsolti a béka, biztos vagyok benne, hogy okoz majd jó néhány vidám pillanatot bámész tömeg családomnak. Tőlük elég csak annyi produkció is, hogy vagy villámsebesen, vagy nagy komótosan áttempóznak az egyik sarokból, a másik sarokba. Garantált a siker. Idézem: Apaaaapaaaapaaaa!! Úszik a Zsolti!!!

Üdv:Tom.

 Ui:NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET!!!

 

 

26. blogbejegyzés
Hogyan lettek kis pandáim...

Bár előző (halas) életemben sok faj tenyésztése sikerült, a corydoras félékkel sosem volt szerencsém. Eddig :)  Szóval, mostanság újra elkezdtem halazni és nem volt kérdés, hogy az új aksiba lesz-e cory vagy sem. A pandák mellett döntöttem, egyrészt mert nagyon tetszettek, másrészt, mert várhatóan igen kis számú ivadékkal lehet számolni, amennyiben persze sikerül a tenyésztésük. Hogy miért jó a kevés ivadék? Nem is tudom, talán mert kisebb helyen elférnek ;) Viccet félretéve, nem reméltem komolyan, hogy összejön a dolog,  így nem különösebben zavart, hogy milyen produkció várható tőlük az ívás során. Egyszerűen úgy terveztem, hogy megpróbálom a lehető legjobb feltételeket biztosítani nekik, aztán lesz ami lesz. Beszereztem egy kis, ötös brigádot, majd, ahogy kell elkezdtem tolni nekik a tablettákat. Fogyott is szépen a cucc, növögettek a kis pandák. Szépen fejlődtek és igen hamar elérték a mostani méretüket. Mivel kettő lényegesen kisebb, gyanítottam, hogy ezek lehetnek a srácok a brigádban. Jól elvoltak-vannak, jönnek-mennek egész nap, minden irányban bebarangolva territóriumukat. Egy nap kerültek melléjük kis kolumbia lazacok, és ezeket természetesen rögtön élő kajával kezdtem nevelni, mivel ezeknél egyértelműen a tenyésztés is célom. A lehulló tubit, szúnyoglárvát a pandák is nagy örömmel fogadták, és ha lehet, még inkább "beindultak". Ekkoriban kezdett foglalkoztatni a gondolat, hogy mi lenne ha mégis....Utána olvastam a coryk ívási szokásainak, megnéztem jópár videót, és toltam nekik az élő kaját. Nem sokkal ezután, az egyik este arra lettem figyelmes, hogy a két srác vadul hajtja az egyik lányzót. Hevesen körbeúszták, nekinyomták az "orrukat" a csajnak, és láthatóan nagyon be voltak gerjedve. Persze odakuporodtam az aki elé és le nem vettem volna a szemem róluk. Ezután nagy örömömre pontosan azt láttam amit a videókon, a hím a nőstény elé fordult keresztben, begörbítette testét és (ezt nem láttam) kibocsátotta a spermát a nyanya bajszára. Ujjé! Ha van sperma akkor valszeg van ikra is, és igen! Fel is fedeztem a mutti hasa alatt, az összeszorított kis hasi úszók között. Úgy fogta, mintha óvó tenyerei között tartaná az ember. Miután megvoltak a násszal, a nőstény elkezdett helyet keresni, amit végül egy jávamoha csomóban lelt meg. Végül 11 ikrát tudtam felfedezni vegyesen az üvegre tapasztva és a moha szálaira ragadva. A mohán lévőkkel nem volt gondom, simán kivettem de az üvegen lévők miatt főtt a fejem. Az akvárium be van passzítva egy szekrénybe, miáltal az oldalról való hozzáférés no funkció....Az ikrák persze az oldalfalon hátul figyelnek, mi legyen? Fogtam egy darab levegő csövet, és azzal szívtam le őket, folyamatosan rettegve, hogy a piszkálásommal nem ártok-e a féltett kincseknek...Nem ártottam. Simán átjöttek egy pohárba. A 11 ikrából a  xantakridin ellenére egy bepenészedett, 3 terméketlen maradt, így végül 7 kicsi panda lett. Öt napig fejlődtek az ikrában (25 fokos vízben), majd szépen előkerültek farral előre :) Apropo: A víz amibe az ikrák kerültek kétharmad részben az eredeti aki vizét, és egyharmad részben friss ioncserélt és csapvíz keverékét tartalmazta. Két - három napig csak bújnak, utána indulnak kaját keresni. Ez nálam rögtön sórák volt amit szívesen fogyasztanak. Két hetesen már a szüleikre hajaznak, és elfogadják az osztályozott (mini) tubit is. Én nem etettem vágot tubit velük, mert az nagyon pusztítja a vízminőséget, ami a 15 lityis kis nevelőakiban hamar megbosszulja magát. Inkább kimazsoláztam nekik a legapróbb tubikat és élve toltam eléjük. Ez azért is jó, mert amit nem tudnak egyből megkajálni, azt kicsit később még élve simán megtalálják és felszippantják. Sajnos az első ívásból elvesztettem három kicsit fogalmam sem volt, hogy miért. Olyan tíz nap körül egyszer csak lemaradtak a növésben, és nem ettek semmit. Hiába próbáltam mindent, még a tojássárgáját is, nem fogadtak el semmit, majd végül elpusztultak míg a maradék négy csak nőtt-nőtt. Később azt a tippet kaptam, hogy valszeg a sórákok peteburka lehetett a ludas, mert ha az bekerül a kajába, és megeszik a kicsik, eltömődik a bélcsatornájuk és nem tudják üríteni a cuccot, amiáltal nem tudnak táplálkozni többet. Hát ez történt :(  Bő két héttel az első ívás után, ugyancsak a társasban  ismét ívtak a szülők és 13 ikrából 9 ivadék kelt ki, amiket a fent leírt  módszerrel sikeresen fel is neveltem. Az igazat megvallva az első kis csapat most hat a második három hetes, de valszeg innen már minden megy simán :) Azért írtam ezt a kis beírást, mert azt remélem, hogy sokat segíthet a hozzám hasonló "félkezdő" tenyésztőknek. Sok örömöt és sikert mindenkinek! 
 
Utólag visszaolvasva a kis versikémet látom, hogy  néhány, "szakmai" szempontból igen fontos adalék kimaradt belőle. Ezek fontosak lehetnek, ha valaki komolyan szeretne próbálkozni a pandák ívatásával. Tehát: Az én halaim kb. 6,5 -7ph, 4 körüli karbonát keménységű, és 9-10 körüli totál keménységgel bíró, JBL Tropol feketevíz kivonattal kezelt vízben élnek. Azért ennyire primitív módon adom meg az értékeket, mert csak egy ( JBL Easy Test) kombi tesztcsíkom van az értékek megállapítására. A víz 25 fokos. A nagyok szerint szükség van áramló vízre, ezt nálam a külső szűrő elégségesen megvalósította. Az ikrák valóban a szűrő szívócsövéhez közel kerültek elhelyezésre. Elvileg szükség lenne friss, hűvösebb, akár 8 (!!!) fokkal hidegebb víz betöltésére is. Ezt nálam mindkét alkalommal a normál (20%-os) vízcsere pótolta. Az általam betöltött víz nem volt hidegebb, max. 0,5 fokos eltérés lehetett, de ez nem befolyásolta negatívan az ívási kedvüket. Ennyi, ami kimaradt. Remélem van, akinek hasznos segítséget tudtam nyújtani, mert igen nagy öröm, ahogy a saját kis tenyészet kialakul :) Sziasztok!
 
Khömmm....Még eszembe jutott néhány adalék :) De tényleg csak azért, hogy valaki végre a hasznomat tudja venni.... Szóval: Az ikrák egyből 15 és 20 lityis medencébe kerültek. Eredetileg egy fűtő és egy porlasztókő a berendezés. Ennyi elég. Az elpárolgó vizet csak az ikrák kikelése után kezdtem pótolni, de már csak az említett szellőztetett csapvíz és ioncserélt víz keverékével. Ezt nagyjából kettő az egyhez keverem a csapvíz javára. Később, úgy két hét környékén elkezdett taknyosodni a víz. A fűtőt, a levegő csövet ellepte egy takony szerű anyag. Kipucoltam a motyót majd betettem egy egyszerű szivacsszűrőt, ez tökéletesen helyrehozta a viszonyokat. Ekkor már napi szinten cserélgetek minimális mennyiségű vizet, mivel a kicsik egyre többet tojnak és a kajamaradék is megül a medence alján. Ezeket leszívom egy levegő csővel, majd pótlom a leszívott, ganés vizet. Ezt imádják a kicsik ,ilyenkor mindig megélénkülnek. Ennek következményeként elmondható, hogy három hét után egy csepp sincs már az akiban az eredeti vízből, a kicsik meg annyira edzettek, hogy szinte bármilyen (nem extrém retkes és szélsőséges értékekkel bíró) vízbe áthelyezhetőek lennének. Na, mára ennyi, de tényleg csak azért, hogy valakinek a hasznára legyek :)
 
Ja, nemsokára tolok fel képeket is, de most kicsit köhög a gépem, ezért kértem egyet a Jézuskától. ( Azt igérte, hogy nekem kicsit hamarabb hozza ) Ha így lesz, hamarabb lesznek képek is! Drukkoljatok lécci ;)
 
Nos, úgy néz ki, hogy Jézuska elakadhatott valahol a Blaha és az Astoria között a dugóban, de lehet, hogy máshol...Lényeg, hogy nem volt türelmem kivárni ezért intéztem egy gépet, de még kicsit szoknom kell. Sikerült kattintani párat, ha minden igaz némi videó is lesz idővel. A képeket mellékelem, hátha érdekel valakit :)
 
Oké-oké! Nem mondom, hogy egy Mátrix trilógia, de azért mégis csak némi mozgókép a kicsi pandákról...
http://www.youtube.com/watch?v=3qA50FzD4eA
 

27. blogbejegyzés
Interjú egy újdonsült díszhaltenyésztővel

A mai bejegyzés csak egy töredék, de nem győzöm kivárni, amíg a riportalany végigfényképezi az újonan épült halodáját, így inkább álljon itt a szöveg. Bízom benne, hogy lesznek benne elgondolkodtató részek.

Gábor egy Szlovákiában élő magyar akvarista, aki jópár éven keresztül szaporított 2-3m3-es otthoni rendszerében kommersz fajokat, a víztérfogatához viszonyítva meglepő mennyiségben. Mellette főállásban diákokat tanított, a szünetekben pedig díszhalkereskedésben dolgozott. Néhány év felkészülést követően elhatározta, hogy feladva az eddigi kereseti forrásait, díszhaltenyésztésből fog megélni. Keresett halakat, nagy odafigyeléssel, szívvel lélekkel tenyészt, immáron teljes munkaidőben.

Jó olvasást!
Képek hamarosan...

Brekk: van 15 perced most?
Gabor: pfu
Brekk: elég lesz akkor 10 is
Gabor: csak nem a riport...
Brekk: dede
Gabor: de szeretnék oda minőségi fotókat készíteni
Brekk: oké, viszont legalább a szöveg legyen meg
Brekk: Mondj valamit magadról... Hol laksz, mivel foglalkozol, minek tanultál, mióta tenyésztesz halakat komolyabban?Mennyi idős vagy?
Gabor: Szlovákia, Nyitra mellett. Biológia tanár vagyok, biosztanárnak is tanultam... Még mindig nem tenyésztek "komolyan" halakat…27 vagyok
Brekk: milyen fajokat csinálsz?
Gabor: most ami szaporodik: vitorlások, kakadu törpesügér(vad és double red), ramik,borelli, Hemigrammus caudovittatus, barlangi vaklazac, Pseudoapiplatys annulatus, Dermogenys pusillus, bécsi és koi szifok, ancik…
Brekk: és mikor kezdesz kereskedelmi céllal tenyészteni?
Gabor: eddig jobbára hobbiztam, most építem az új tenyészetet ami remélhetőleg februárra kész lesz, tehát azt mondanám most szeretnék úgy igazából kereskedelmi célokra tenyészteni, mintegy 10 000 liternyi vízben.
Brekk: mekkora mennyiséget jelent ez halból?
Gabor: amennyi csak sikerül….hogy a haloda maximálisan kilegyen használva
Brekk: vitorlás, ramirezi, kakadu törpesügér, mekkora tételeket tudsz eladni ezekből?
Gabor: annyit hogy sajnos akkora mennyiséget nem tudok még a megnövelt vízmennyiséggel sem kitenyészteni
Brekk: hova adod el ezeket?
Gabor: általában felvásárlóknak (ezek járják rendszeresen a helyi tenyésztőket), néha boltokba
Brekk: mennyiben más a szlovák halas helyzet, mint a magyar? Elvégre elég sok halad kikötött már a magyar nagykereskedésekben és kupecek akváriumaiban is...
Gabor: Talán jobbak a halárak nálunk, viszont több a tenyésztő is. Nehéz megítélni, de azt látom világosan, hogy sok szlovák hal végzi nálatok, ill. sok magyar import hal kerül át hozzánk! Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a akár a cseh úgy a szlovák akvarisztika is hanyatlásnak indult. A régebbi generációk akvaristái közül sokan befejezték már, és kevés a fiatal... Mindezt a helyzetet rontják az olcsó importhalak is, akikkel egy tisztességes tenyésztő nem veszi fel a versenyt. Ennek ellenére ugy gondolom, hogy a szlovák akvarisztika még mindig előbbre van.
Brekk: az új "divathalak" kereslete érződik nálatok is?
Gabor: divathal?
Brekk: pl. galaxy razbóra, új fajok, változatok
Gabor: 2évet dolgoztam akvarisztikában(díszhal kereskedésben) és most is minden hétfon bemegyek kisegíteni, el kell mondjam, hogy ami igazán pörög az a neon, viti, xifo, guppi
Brekk: akárcsak nálunk... Viszont Ti ezekből a fajokból gyakorlatilag önellátók vagytok, míg nálunk talán egyedül neon az amit nem kell behozni
Gabor: a divathalak inkább csak a borzéken kelendok, de vannak akvaristák akik keresik, csak kevés
Gabor: a boltban ahol dolgoztam azért próbáltunk eleget tenni mindenkinek és ha nem talált megfelelőt a bolton lévő 100-120 faj között akkor megrendelésre  többnyire cseh nagykerekből mindent beszereztünk
Gabor: az ancikat kihagytam, ez az orokzold ami mindig eladható
Brekk: plekót egyáltalán kapni nálatok? meg gibbicepset? itt lassan az Ancistrust látom kisebb számban az egyéb algaevő harcsák között
Gabor: persze
Gabor: akár hazai tenyésztetteket is
Brekk: hazait??, akkor tényleg csinálnak nálatok mindent!
Gabor: hát igen, vannak itt ügyes tenyésztok
Brekk: Akkor pár tenyésztési kérdés… hogy tenyészted a ramireziket? Miben tér el a kék változat tenyésztése a normálétól?
Gabor: szerintem a rami lényege hogy a párok egymást találják meg és ha van egy jó párunk az nálam sima csapvízbe is sikeresen szaporodott. Csinálom őket páronként is, de csapatban is ívatom, és elszedem az ikrákat
Brekk: és az ikra keltetés? ivadéknevelés?
Gabor: pici levegot rá, tiszta víz,és legalább 27 fok, elúszás után tengeri rotatoriát és 16 órás artemiát kapnak
Brekk: előbbit fagyasztva?
Gabor: igen, nagyon szeretik, és persze ha van akkor cyclops nauplius… A legtobb ramit akkor csináltam mikor jártam cyklopszozni.
Brekk: miben tér el a kék ramirezi tenyésztése ettől?
Gabor: kék ramit keményebb vízben is sikerult keltetni, csak a legelején volt velük problémám
Brekk: akkor mégis mitől drágább? miért csinálják kevesebben?
Gabor: lehet mert még ujdonság, de az ára nálunk 1 év alatt 6 euróról 1,5re esett le, ez azért nem semmi
Brekk: újabban valahogy mégis egyre kevésbé kapni, idén még nem sokat láttam belőlük
Gabor: a kisebb tenyésztők állnak is le velük… én sem csinálom már, nem tudom eladni őket
Gabor: az egyik ismerősöm havi 5-600at csinál belőle, és nem tudja értékesíteni 1,5eur felett, sőt még így is csak keveset ad el belőle
Brekk: Mondtad, hogy nem is próbálnak meg a tenyésztők versenyezni az importal… megfizetik a felárat azért, mert hazai hal? vagy csak minőség esetleg tenyésztői ismeretségek alapján tudnak többet elkérni?
Gabor: nem így működik…mindennek megvan az ára és az annyi... minden tenyésztő ugyanannyiért adja a boltokba a halat, más áron, de ugyanannyiért a felvásárlóknak. csak ha nagyobb a hal, vagy sokkal szebb, akkor ér többet. Kevesebbért inkább nem adják el, nevelik tovább.
Gabor: Nitrán a vegyes színű vitorlás bolti ára 4cm-es testméretnél 4 Euró
Brekk: ??
Gabor: jó mi
Brekk: hihetetlen
Gabor: meggyhasú sügér(pulcher)3,5centisen 3 Eur
Brekk: mikor több tucat tenyésztő csinálja őket arra felé, nagy tételben... az ember azt hinné, hogy fél eur lesz a bolti ár
Gabor: itt nem próbálják kiszipolyozni a tenyésztőket, nagykerekből főleg azt veszik amit a környéken nem kapni meg.
Brekk: hogyan tenyészted a vitorlásokat?
Gabor: páronként tartom,majd az ívást elvéve keltetem a kicsiket enyhe szellőztetés mellett, aztán artemiával indítok
Brekk: hogyhogy nálad nem penészednek be az ikrák?
Gabor: van ami nálam is penészesedik, sztem a lényeg a jó pár! Ha ugyanazon pár 2 ívását összehasonlítom, pl. a múlthéten 99 százalékos kelés, ezen a héten csak 70%, viszont mindent ugyan úgy csináltam… akkor szerintem a párban van a hiba, vagy éretlen ikrákat rakott a nőstény, vagy rosszul tejelt a hím. Van, hogy vagy 2-3 pár ívását is kihelyezem ugyanabba a keltetőbe és az egyiké mind kikel a másiknak csak fele…
Brekk: hány párod van most? Megéri az érdekesebb változatokkal foglalkozni?
Gabor: 3 pár és csapatban plusz felnőttek
Brekk: Megéri az érdekesebb változatokkal foglalkozni?
Gabor: persze próbálkozni kell
Brekk: mi a tapasztalat azokkal?
Gabor: nekem az, hogy általában mást dob mint amit szeretnénk
Brekk: pl?
Gabor: bikolor(félfekete) pár, fátyolos hím, rövid nőstény dobott: sima csíkosat, fátyolos csíkosat, sima és fátyolos feketét, sima és fátyolos aranyat, de bikolort egy darabot sem
Brekk: hogy neveled az ivadékot? Mi a titka, hogy rendkívül sok halat tudsz megtartani egy nevelő akváriumban, hogy még fejlődjenek is? mitől nőnek ilyen jól nálad?
Gabor: jó vitorlás párból viszont nem lehet sokat tartani, mert nincs az a nagy haloda amit meg nem lehet tölteni velük ha beindulnak. Próbálom amennyire csak lehet tisztán tartani a nevelőmendéceket a bőséges napi többszöri etetés mellett. Artemiával kezdem majd mikor már szárnyasodnak akkor cyclopsal, granulátumokkal folytatom, és heti pár alkalommal vágott vörösszúnyog lárvát is kapnak a növendékek.
Brekk: próbálkoztál már piros vitorlásokkal? vagy albínókkal?mit tudsz ezekről?
Gabor: inkább azt csinálom amit tömegesen el lehet adni, de van egy piros párom fiatal lassan ívni kezd
Brekk: ezekre nincs olyan kereslet?
Gabor: egyértelműen nincs
Gabor: ahogy a kék ramira sem
Brekk: valahogy pedig azokból is kifogytál
Brekk: mi az a felső ár, amiért eladható egy hal tételben? 1eur?
Gabor: A kék ramiból azért fogytam ki, mert időben leálltam velük. Egy nagyker sem akarta még áron alul sem. Maximum 100 kék ramit tudtam egyszer eladni egyszerre még 3 Eurba, de akkor még teljesen új volt.
Brekk: mennyi időt töltesz a halakkal?
Gabor: napi 1,5 óra a minimum és akkor még csak etettem, ha bármi mást is csinálok ez elhúzódhat akár 5 -8 órára is.
Brekk: mesélj még a szlovák és cseh halas helyzetről, szerintem az mindenkit érdekel...Hogyan látod, milyenek a börzék, hogyhogy mindenki ugyan azt tenyészti, mégis segítik egymást?
Gabor: Miért nálatok nem segítenek egymáson a halasok?
Brekk: sok az ellentét, legalábbis úgy érzem …tenyésztők között, felvásárlók között, az egyes piaci szereplők között... Talán a fiataloknál ez kevésbé jellemző már.
Gabor: van pár halas aki itt is aki rettentően irigy és mindent titkol, de ez abszolút nem jellemző… szerencsére többnyire jó viszony van az akvaristák közt és megosztják egymással tapasztalataikat. A régi nagy tenyésztőktől hallok ezt azt a múltból, amikor egy-egy faj szaporítása teljes titokba burkolózott, de manapság már maguk az öregek se gondolkodnak így.
Brekk: milyen fajokat titkolnak most? mire irigyek az említettek?
Gabor: hát épp ez az, ma már nincs mit titkolni, minden nyilvános és ez nagyon furán hat, ha valaki nem enged be az ívató akikhoz...
Gabor: én személy szerint már csak 1 ilyen halast ismerek, a többség azt is elárulja mit, mivel és mekkora adagban kell szúrni, hogy az ívás sikeres legyen…
Gabor: (apropó nem tudsz kifejlett clariasokat)? megpróbálnám csinálni őket…
 
 

28. blogbejegyzés
Ancik szaporítása

2006.03.17

 Már napok óta látom, hogy a hím albínó ancimmal valami gond van.- Azt hittem beteg, vagy halni készül. Elvonult egy csigába és kb 1 hete nem is láttam. Aztán ma a szuro takarítása közben találtam egy mini ancit. Eloször azt hittem kifogtam egy guppi ivadékot, de közelebbol egy 1.5 cm-es kis anci volt. Jobban körülnéztem az akkiban és találtam még párat (talán 8-an lehettek). Összeszedni nehéz lenne oket, így bent hagytam oket. A hím úgy látszik nem halódik, csak orzi a kicsiket. Még mindig nem láttam ot csak az úszója hegyét. A nostényrol: Itt a fórumon szereztem, de nem lehetett tudni a nemét, mert még elég kicsi volt, foleg a 12 cm-es hímhez képest. Elozo gazdija tubival etette, így jó borben volt. Én leszoktattam a tubiról, azóta lelkesen nyalogatja a berendezési tárgyakat.

2006.12.14.

Az eset újra megismétlodött, úgy látszik szerelmesek az ancijaim. Sajnos a picik nem élik túl a nagy akváriumot, rendbe kéne tenni a kicsit, de most nincs rá idom. 12-en voltak (annyit számoltam), de ma márcsak 1-2-t látni.

Sajnálom oket, tényleg. De a szüleik csak a nagy akkiban hajlandóak a gyermeknemzésre.


29. blogbejegyzés
Ecsetalga elleni harcom

Sok hasonló blog van a fórumon ez is egy lesz a sok közül.
Nem kell mindent szentírásnak venni benne, lehet másképp, hatékonyabban is harcolni ellenük, nekem ez jött be.
Még az 50l.es aksimnál találkoztam velük. Fél éve ha ment az aki egyszer csak feltűnt egy fekete pamacs. Aztán hirtelen elkezdett terjedni mint a bolondgomba. Nálam olyan szintig bealgásodott az aki, hogy a szűrő kiömlőnyílásásn mint egy szakáll lengedezett, nem lehetett kiirtani.
 
Előkaptam a szakirodalmat (http://www.akvarista.hu/index.php?oldal=1&cikk=1143), ez alapján ecsetalga lett beazonosítva. Több fórumon és cikkben volt szó (http://edak.cellkabel.hu/fok/kiir.php?azonosito=34) hogyan és mit kell csinálni. Vegyszert nem szerettem volna bevetni. Emiatt módosítottam a folyamatot egy kicsit:

kivettemaz összes halat, vízzel (tartalék akvárium)

a növényeket kiraktam egy másik vödörbe

Nem élő dolgok:
  • az összes nem élő cuccot kivettem, (kő,fa műanyag - szűrő, dekor, aljzat, aki üveg stb, stb) mint az atom átmostam, kifőztem, lesikáltam stb, stb,
  • kisikáltam, majd tiszta vizzel feltöltöttem az akit, belehajítottam egy nagy marék neomagnolt, tablettákban árulják),
  • aztán hagytam néhány napig
  • jött aztán vizcsere, megint leöntés stb, aztán véglegesen visszarámoltam a cuccokat
Növények:
  • a növényekkel majdnem ugyanez, csak nem kell kifőzni, mert az akkor már zöldségleves lesz.
  • a beteg leveleket/növényeket kihajigáltam
Ezután el lehetett indítani az akit újra, elölről. Addig a halak a tartalék akiban voltak. Sajnos az alga benne van a vízben is, és ezáltal a halak bélrendszerében. Tehát lehet hogy kisikáltam az akit, de a kedves halaim visszafertőzhetik.
A tartalék aki vizét folyamatosan cseréltem le a főakvárium vizére, mire beindult a főaki, addig már a halak nagyjából hasonló vízben úsztak. Lehet hogy jön most a kövezés, de egyszerűen egy nap a tartalék akiból a főakiba átraktam a halakat mindenféle vizkeverés nélkül. Nem lett semmi bajuk.
Beszereztem néhány repülő rókát (ilyen néven kaptam meg a halacsot boltban) eszegeti az ecsetalgát (nem elpusztitja, hanem lerágja tövéig) meg borzashínárt.
Most is van algám, de már csak 1-2 levélen, azóta sem jött vissza.

30. blogbejegyzés
NANO BONSAI STÍLUSBAN

Volt nekem akváriumom, 30-35 éve, süldőkoromban – olyan egyszerűbb.
 
Kb. 50 liter, vasvázas, szivacsszűrő, levegőztető, gyöngykavics, pár egyszerűbb növény, guppik, harcsák….ették ami volt, tubifex, vízibolha, élő és szárított, főleg ez utóbbi.
Nem is tudom honnan volt, valakitől kaptam, ha jól emlékszem Péter barátomtól. A halakat is úgy kunyeráltam ismerősöktől, talán csak a harcsákat vettem akvarista szaküzletben.
Kéthavonta (volt az három is) kipucoltam, átmostam a sódert, szűrőt, növényeket, kiirtottam annyi csigát, amennyit csak bírtam, feltöltöttem csapvízzel, és mentek vissza a halak…..
Nyáron kicsit algásodott, akkor lekapartam, és behúztam a függönyt. Egyszerű íróasztal lámpa volt fölötte, 60W-os izzóval. Egyszer aztán ereszteni kezdett, így a halakat „kölcsönadtam” a szomszédnak, az akvárium meg kikerült az erkélyre…..
De amíg megvolt, örültem neki. Még a Horn-Zsilinszkyt is megvetem a zsebpénzemen.
Úgy voltam vele mint Pelikán József Dániel Zoltánnal:
-Akkor még nem tudtam.......
Nem tudtam én semmit nitrátról, nitritről, ammóniáról, ammóniumról, pH-kH-CO2-összefügésről, sosem mértem gH-t, nem adagoltam easy carbot, nem volt mikro-makro meg EI alapú növény tápozás sem speciális haltápok. Nem néztük a világítást, és a szűrőkapacitást, igazi LOW-TECH korszak volt.
Indítás, nitrátcsúcs, heti vízcsere, 4-6 hét múlva halasítás - Hülye vagy? Miről beszélsz? 
Néha elpusztult pár hal, de inkább szaporodtak, a növények meg mint a dzsungel…. nem kellett hozzá nagy tudás, inkább csak szeretet, .
És ez a boldog tudatlanság és nyugalom egészen 2010 húsvétjáig tartott. Akkor kapott a 8 éves fiam egy 45 literes akváriumot. Én meg mint lelkiismeretes apa, elkezdtem utánanézni, hogyan is működik egy ilyen kis ökoszisztéma. Nem kellett volna.
Persze volt itthon pár könyv, a már említett alapmű, és az "Egészséges halak a lakásban" –szerettük nézegetni a sok szép színes képet.
De bővebb információt az INTERNETRŐL…..
Az INTERNET – korunk csodája – úgy vagyok vele, mint Wágner úr a rádióval:
„… egész éjjel dinamógépeket látott röpdösni a levegőben, szárnyakon (!) sokáig! Ez persze a veronézertől lehetett. Attól mindig nyugtalanul alszik. Az ember ne egyen sok vacsorát. De főként ne akarjon repülni. Az nem adatott meg. Van telefonhírmondónk, szabadonfutó (kontrafékes!) biciklink, telefon, sürgöny, öngyújtó és fényképezés. Quo vadis? Mi kell még?
Nincs tovább Edit, hidd el! Ha fejlődne még a technika, Isten lenne az emberből! És az ilyesmi ritkán vezet jóra. Egy rádium nevű dobozról (?) is álmodtam. Ha csak hozzányúltak, azonnal Londonból és Münchenből énekelt a veronézer ……”
Pechemre rögtön ráakadtam Nigro blogjára, majd Levinen, Viktor Lantos és Szentgyo (a halak már nem is érdekelnek csak a garnélák), Luna’s, Várkonyi A., és a többiek, nem akarom név szerint kiírni az összes vírusgazdát… de megfertőztek, az tény!
Aztán beregisztráltam ide, és egyre több hasonló őrültet ismertem meg.
Akkor már tudtam, hogy szeretnék még egy-két akváriumot, egyet a saját szobámba – azóta már 2 van ott – és majd egyet a nappaliba.
Mivel a hely korlátozott volt, egy kis akváriumot terveztem, elég érdekesen alakult..
Éppen valami apróságot akartam venni egy halnagykerben – név és cím a szerkesztőségben – mikor a nagyon kedves eladó ajánlott egy 20 literes szettet, belső szűrővel, világítással vicces áron.
Mondom, gagyi-kínai-műanyag nem kell. De ez olasz, üveg, tető, 2 kamrás szűrő, csak éppen nem működik a világítás. 3000?
Nem bírtam otthagyni, majd csak jó lesz valamire.
Elindultam hazafelé, de elindult a vezérhangya is… már terveztem a nano-t, iwagumi stílusban.
Hahaha, jópofa egy kezdőtől.
A következő egy Red Moor gyökér volt ami megihlettet – hogy mégsem az került be ebbe a kompozícióba annak az az oka, hogy túl nagy volt, pont akkora, hogy nem fértem volna az aljzathoz.
De ott figyel a polcon, vár a sorára – azon majd karácsonymoha lesz – a következő projektben.
Szóval amikor rájöttem, hogy nagy, vettem egy kisebbet is. És kezdett megszületni a fejemben a kép.
Kicsit zavaros volt, mint a friss akváriumvíz, de fokozatosan ülepedett. És szűrődött.
Közgazdász és mérnök ember lévén, megterveztem papíron, és összeírtam, mire lesz szükségem.
Íme a lista:
- Meg kell csináltatni a világítást – a trafót kell kicserélni -1700 Ft-ba fájt.
- Megvenni a növényeket, a HC és a Parvula volt a biztos pont, a többit „meglátniésmegszeretni” alapon választottam – Anubias barteri var. nana – törpe vízilándzsa, Lilaeopsis brasiliensis - brazil kardfű, meg még valami kövirózsa szerű szépség, és némi moha a fára. A moha végül is úszó májmoha lett, pedig karácsonymohát terveztem. Ezek beszerzése tartott a legtovább.
- Talaj: kizárásos alapon: ADA Aqua Soil Amazonia – mindenképpen sötétet akartam. Táptalaj nincs alatta, csak fél kiló lávakő a baciknak – hiszen ez nem egy HI-Tech növényes lesz. Maj d ha kimerül, tápozunk. Amúgy ezt elég nehezen szereztem be….
- Kvarchomok – végül is nem került felhasználásra ebben a projektben.
- Kő – szereztem több tonna különböző – nekem tetsző – követ, hát többé –kevésbé mind meszes volt. Mint tartalék lehetőség maradt a bazalt, próbáltam szépeket válogatni – nekem tetszik az egyszerűsége, és itt nem a kő a lényeg, hanem a fa.
- Fűtés – kellene egy 25w-os – szívesen adok érte egy 150w-os-at. Egyelőre nem tettem bele, a lakás hőmérséklete nem megy 22 fok alá, és nyáron sem több 26-nál. Majd meglátom.
- Hőmérő – azért legyen.
- Szűrés tuning: ez egy kétkamrás belső szűrő, 300 l/óra teljesítménnyel – egy 20 literes akváriumról beszélünk!!! - A nagyobbik szűrőházban lévő szivacsból lenyisszantottam 4 cm-t, és a felszabaduló helyre (a szivacs UTÁN) pár szem neccharisnyába kötött lávakövet tettem a baciknak. A kisebb szűrőházba, közvetlenül a szivattyú elé egy adag szintén bezoknizott aktív szén került, és egy kis szivacs. Most kb. 1/3 teljesítményen megy és minden növény libeg-lobog. Kicsit. Ahogy kell.
- Levegőztető pumpa: itt a fő szempont az volt, hogy halk legyen, hálószobában lesz. 2,5W-os UniStar lett.
- Levegőztető cső – szilikon, szabályozó, porlasztókő, tapadókorongok, ….
- Vízkezelők, vegyszerek, gyógyszerek, tápok, tesztek. Kiemelném az alábbiakat: Sera: bio nitrivec, aquatan, florena, Easy Carbo, Happyplant, Seachem Ammonia aler, pH alert, stb. Ezek megfelelő adagolásához lehet kapni a gyógyszertárakban 1 ml-es inzulinfecskedőt - 30 Ft, melegen ajánlom.
- Az ültetéshez olló, hajlított olló (majd a nyíráshoz – optimista vagyok, mi?), ültető-csipesz (e nélkül nem tudtam volna benyúlni a fa alá), talajegyengető, stb.
- cérna, damil, fogó, ragasztó, ezer biszbasz ami kellhet.
Na mire minden meglett, eltelt vagy 2 hét, én meg türelmetlen ember lévén addig összedobtam egy garnélásat, csak hogy ne unatkozzak - elvégre mosómedvét mégsem vehettem, mint Metud bácsi.
Persze ahogy szaporodtak itthon a meglevő és készülő haltartók, a fürdőszobában egy edényben ázott a fa, egy másik edényben előkezelt csapvíz pihent, az előszobában gyűltek a sziklák, kitört a lázadás.
A felségem türelmes típus, na meg este 9-10 előtt ritkán van itthon, és ritkán szól, de amikor egyik este 11 kor arra ért haza, hogy úszik a lakás, mert nem vettem észre, hogy egy repedt műanyag vödörbe eresztem le a vizet – nem volt sok, 10-15 liter…..
Azért már beszélünk.
Ezért kénytelen voltam másnap IDEIGLENESEN kölcsönvenni a gyerek IKEÁS tároló-dobozát , Yoda mestert, Anakint, Csubakkát és a többieket ideiglenesen az íróasztalán állomásoztatva – hiába mondtam, hogy az most a Tatuin bolygó.. Na ez már egy Bakugánba és némi fagyizásba került….
Persze mióta megvan a garnélás, már szeretné, ha az ő szobájában is lenne, és nagyon várja, hogy mikor „születnek” meg a kisrákok.
Végül minden összeállt, nem kis utánajárással.
Úgy döntöttem, hogy Éljen Május Elsejét munkával ünneplem.
A reggeli lazítás és kis kirándulás után ebéd. Kiengesztelendő a családot – már előre is – csináltam egy remek olasz húsgombócót, makarónival. A receptet majd blogolom. Megerősítettem magam némi Simon Bikavérrel, utána kávé, és nekivágtam.
Előszedtem minden hozzávalót, kikészítettem – nincs annál rosszabb, mikor vizes-agyagos kézzel keresel egy darab celluxot.
 
1.
 
Odakészítettem a növényeket, egyelőre vízzel együtt, meg egy üres vödröt a hulladéknak.
 
2.
 
Leterítettem az íróasztalt egy ócska törülközővel, mert ott akartam berendezni, jobban hozzáférek, mint a végleges helyén, a polcon.
Aztán kivittem a fürdőszobába, kibéleltem az alját és a hátulját némi hulladék polifoammal, hogy ne karistoljam össze az üveget – majdnem sikerül.
Beleszórtam némi bazaltot, és berendeztem, próbálgattam a köveket és a fát.
 
3.
 
Mikor úgy találtam, hogy minden a helyén van, kerestem egy megfelelő követ, és damillal hozzárögzítettem a gyökeret. Majd következett egy „vízpróba” – itt még kiderülhet némi turpisság, pl. a fa felúszik, vagy ereszt az akvárium.
 
4.
 
Miután semmi nem jött közbe, kivettem a köveket, kiöntöttem a vizet, eltávolítottam a bazaltzúzalékot, és az akit tisztára suvickoltam ecetes vízzel.
Majd bevittem a szobába, és ráragasztottam az aljára a polifoamot celluxal – nem szeretem ha elcsúszkál a későbbi mozgatásnál. Nem is látszik, ez jó lett.
 
5.
 
Majd nagy levegőt vettem, és elkezdtem bepakolni – immár véglegesen - a sziklákat.
6.
 
Ezután jött a bonsai – BANZAI!
Elkezdtem felkötözni a mohát az „ágakra”, egy darab barna cérna segített, meg némi leleményesség. Íme az eredmény:
 
7.
 
Betettem a helyére, gondosan kiszámolva az aranymetszést, esetünkben 16 : 24 cm. Mérőszalag….
És ügyeltem a háromszögekre is:
http://akvarisztika.budapet.hu/2008/09/14/miert-nem-sikerul-a-legtobb-embernek-berendezni-egy-akvariumot/
Katt, mert fontos!!!!
 
8.
 
 
Megszórtam az alját a lávakővel, meglocsoltam egy kis bacival, majd belekanalaztam a talajt.
Ekkor kezdődött a java, az ültetés. Itt komoly segítségemre volt az alábbi blog:
Ez is katt, mert hasznos!!!
Itt van egy-két video, meg kell nézni és mindent  tudsz az ültetésről. (Azt hiszed?)
Megnedvesítettem a talajt – kicsit túlzásba is vittem,  -az Amazónia alig vesz fel vizet, erre vigyázzatok.
Nem egészséges ha telemegy a szád a leszívócsőből agyaggal….. Szerencsére ott volt a vödör.
Kezdtem a legnehezebbel, a Parvulatöveket nyomkodtam be a fa alatti dombra.
9.
Aztán jött az Anubias, ezeket cérnával kavicsokhoz kötöztem és úgy helyeztem az aljzatba – tapasztalatból tudom, hogy különben felúszik, nem tartja meg a talaj.
 
10.
 
Jöhet a Brazil kardfű, ezt tövekre szedve ültettem be.
 
11.
 
Majd a kövek közé kerültek a kis valamik…. nem tudom mi, valaki igazán megírhatná.
 
12.
És a neheze: a HC- egész jól sikerült – másodikra. Elsőre is szép volt, de feltöltésnél elkeztek felúszni… Ezt a szopást (!)– rosszabb mint a Csepel Művekben dolgozni – szó szerint szopás volt, szoptam, szivtam a gumicsövön át a sáros vizet lefele, (vödör), majd újraültettem, immáron sikerrel. Ez az orális kalandot nem fotóztam, hátha kiskorúak is nézegetik a blogot….
 
13.
 
Ezzel nagyjából kész is volt az akvárium, mehet a polcra, bele a szűrő, levegőztető, és a víz, - majd a fenti intermezzó – na ott majdnem feladtam- és HURRÁ.
 
14.
 
Gyönyörködtem egy kicsit benne, majd láttam, hogy az egyik szikla fordítva van, az ütött-kopott felével kifele. De ezt is megoldottam: levágtam egy vékony műanyag lapot, meghajlítottam félcső alakban, lassan körédugtam, és a másik kezemmel kivettem, majd egy másik követ tettem be. Elsőre sikerült, összesen 2 kis parvula jött ki, ezeket könnyedén visszatunkoltam. Kellet még bele egy kis talaj, ezt egy csipeszbe fogott kupakkal pontosan a kellő helyre tudtam deponálni. A fenti kép már a csere után készült.
És újabb fontos felismeréssel lettem gazdagabb:
 
EGY 20 LITERES TELI AKVÁRIUMBA EGY KÉZZEL - CSIPESSZEL SIMÁN BENYÚLSZ. DE KÉT KÉZZEL KÖNYÉKIG NE PRÓBÁLD MEG. ROSSZ ÖTLET!!!
 
Miután kitettem száradni mind a 12 Robert Merle kötetet és feltöröltem a vizet, nekiláttam rendet csinálni, takarítani. A berendezés cca. 5 órát vett igénybe, a takarítás még vagy kettőt.
De úgy érzem megérte, mikor másnap reggel ez a látvány fogadott:
 
15.
 
Nekem nagyon tetszik.
Persze most már látom a hibákat is. A következő vízcserénél orvosolom is.
1. A bal hátsó sarok „üres”, oda kell valami - pár középmagas növény.
2. A hátsó fal mellé végig kell még Brazil kardfű.
3. A fa közepén lévő moha jó ötletnek tűnt, de összerakva látszik, hogy pont az akvárium optikai középpontjában van, ami nem nyerő. Azt levágom és feljebb teszem kb. 5 centivel, az elágazáshoz.
4. Annyira „letisztult” a kompozíció, hogy nem is tudom, lehet-e bele halakat tenni. Szerintem maximum 4-5 darab Pseudomugil furcatus lesz benne, és 2-3 Amano garnéla, vagy inkább Caridina gracilirostris – az kisebb. A jobb oldali nagy kő mögé teszek egy pár követ, vagy faágat, némi karácsonymohával, olyan lesz mint egy kis bokor, az nem rontja a képet, de legyen hova elbújniuk. Ez díszakvárium, nem akarok benne tenyészteni. És sok mulmot takarítani végképp nem.
5. Nem lehet fekete a háttér, az túl sötét, és fehér sem. Felhős kék ég lesz, majd nyomtatok egyet, és lamináltatom.
6. Kevésnek tűnik a fény, kell egy reflektort csináltatnom a fénycső fölé. Az ad plusz 20-30 %-ot, az elég is lesz.
Már megkezdtem a tápozást, kapnak carbot is…, 4 hét múlva jöhetnek az élőlények.
Az a baj, hogy eredetileg garnélásat akartam, de ez nem az.
Tehát kell egy , azaz még egy garnélás a meglevő mellé. Illetve kettő, merthogy jönnek Red Bee-k, és a Black Bee-k is.
Ilyeneket várok, de már nagyon:
 
16.
 
És hogy miért is japán BONSAI stílusú az akvárium? Pár kép a lakásból, nálunk pl. ilyenek az ajtók…. Ez azt hiszem elég magyarázat.
 
 
 
 
Köszönöm, hogy figyelemre méltattál, remélem tetszett és hasznos volt.
Ha ötleted vagy kérdésed van, esetleg csak hozzászólnál, kérlek ne folytsd magadba.
Rácz Dezső / Frettner
 

31. blogbejegyzés
(Wromak) Gyári műanyag tető tuning

Sziasztok!
 
Szintén egy régi tartozásom pótlom ezzel a poszttal.
Többen kérdeztétek, hogy miként tudtam 4x24W-t beletenni a gyári műanyag tetőmbe.
A gyári tető egy 112 literes akvárium esetén 2x18W T8-as csövet tartalmaz. Mint tudjuk, ez kevés.
 

 
 
A tetőbe rejtett gyújtóhoz, fojtótrafóhoz a tetején át lehet hozzáférni. Azt a lapot egy szélesebb csavarhúzóval meg kell feszegetni. Nem patentok tartják, hanem körbe van kenve fekete akvárium ragasztóval. Így gond nélkül el lehet távolítani és kicserélni a technikát.
 

 
 
Gyári T8-as csövek.
 

 
 
Kezdetben 2x24W T5-re cseréltem. Ehhez 2 csövet, 2db T5 páramentes foglalatot és 1 elektronikus előtetet vettem.
A T8-as foglalat helyére szépen bement a T5-ös páramentes foglalat, tekintve, hogy ugyanaz a bumszli, csak kisebb a szigetelő "szivacs" belső átmérője. Így jól ráfog a T5-ös csőre.
Sajnos ez is kevésnek bizonyult. Ekkor kisebb fényforrásokkal történő bővítésen gondolkoztam lévén, hogy több páramentes foglalat már nem fér a tetőbe.
 

 
 
Sajnos ez az út körülményes és egyébként sem az igazi.
Méregettem és kiderült, hogy még egyszer ennyi belefér okosan :)
 
Bekábeleztem a 4 csőnek való foglalatot.
Kicseréltem a hátsó páramentes foglalatot sima foglalatra, így hátul még egy cső belement.
Elől meghagytam a páramenteset, ha már úgy is ott van. Az etetőnyílás elé pedig pedig betettem plusz egy csövet.

 
 
És beletettem a 4 csőhöz való 2db 2x24 T5 HO elektronikus előtétet. Minő érdekes, egymás mellett pont elfér a 2 db.
 

 
 
A foglalatokat FBS-sel rögzítettem.
 

 
 
 
A foglalatokat kézzel tartottam, míg egy kicsit meg nem kötött az FBS, majd valami nehezékkel leszorítottam. Ez lehet egy izmosabb akvarisztikai könyv, 4 Ah-s zselés akku. Ki mit talál :D
 

 
 
Korábban alufóliával vontam be, de ezt később nehéz takarítani (vízkő). Így a takaríthatóság, mostani fotózás ügyén újrakezdtem és tükörfóliára cseréltem. Meg egyébként is még széjjelebb akartam húzni a hátsó csöveket, tehát már aktuális volt az átépítés.
A fotón durvábban látszanak a ráncok. Szerencsére nem ennyire vészes, bár tény, hogy nem egyszerű szépen bevonni. Tekintve, hogy a tető nem egy mindenféle akadály nélküli szabályos téglalap.
Talán az álló képen jól látszik, hogy azért síkban vannak a dolgok :)
 

 
 
 
 
 

 
 
 
Mivel alufóliás verzióban már 2009 nyarán összeállt a tető, így 1 év távlatban azt mondhatom, hogy jól működik. Az FBS jól fog, de ha nem fogna, akkor is megtartja a merev vezeték és az azt rögzítő tükörfólia. A neoncsövek tövére zsugorcsövet húztam kicsit ráhagyva, hogy hozzányomódjon a foglalathoz. Egyfajta páragátló megoldásként. Így utólag úgy gondolom nem sokat ér.
Noha a csövek érintkezőjén látszik némi oxidáció, kontakt hiba nincs a vízpára miatt. Mindig jól kapcsolódott. A foglalatok érintkezőjén nem láttam elváltozást így 1 év után sem.
 
A 2 előtét fölé érdemes lassú fordulatú kis ventit tenni. Az előtéteket hosszanti irányban egy kicsit eltoltam + hurkapálcát tettem közéjük. Így jobban szellőznek, ráadásul beleszorulnak az aknába, tehát bátran fejre lehet fordítani tetőt.
 
 
Mint látható, van egy hátránya ennek az akvárium méretnek: nem érnek végig a 60 centis csövek és igazából jól nem is lehet elosztani őket. Lesznek holt sávok, bár a vízben ez nem ennyire drasztikus. Szépen elvezeti a víz mindenhova a fényt. 1-2 kisebb keresztirányú powercompact csővel esetleg lehet segíteni a dolgon. 1-t talán én is beteszek a sötétebbik oldalra. Kis hosszított 18W-os untig elég. Ennek az elektronikája még mindig belefér az aknába :)
 
Ezzel a megoldással min. 96W T5 HO csövet passzírozhatunk a gyári műanyag tetőnkbe. 

 
 

32. blogbejegyzés
Beszélgetés egy akváriumkészítővel

Felkerül egy újabb bejegyzés, kivételesen nem haltenyésztőről...bár a beszélgetés alanyától sem áll távol a halazás.

Itt is szeretnék kérni mindenkit, akinek van ötlete, hogy korosztálytól függetlenül mely halasokat, vízinövény termesztőket lenne érdemes felkeresni, írjon nekem! De az se fogja vissza magát, aki akárcsak egy tenyésztőt is ismer a környezetében!

Olyan akvarista (1 max 2 fő) jelentkezését is várom, aki szívesen meglátogatna 1-1 tenyészetet és emellett adottak a technikai feltételei egy színvonalasabb videóriport készítéséhez (felvételéhez, vágásához)!
 
Brekk: mióta tartasz halakat?
PP.: több mint 10 éve
Brekk: milyeneket?
PP.: kezdetben főként hazai fajokat tartottam, aztán azok ahogy kikoptak folyamatosan átvették helyüket a Malawi Mbunák.
Brekk: ezekből jelenleg hány fajt tartasz és tenyésztesz? Miért éppen mbunák?
PP.: közel 30 féle malawi szájköltőt tartok, ezeknek nagy részét sikerrel szaporítom is. Látványos, megfelelő helyen kellően nagy méretet elérő halak, szokatlan szaporodásmóddal...Kell ennél több?
Brekk: hány literben tartod mindezt a mennyiséget?
PP.: jelen állás szerint elég szűkösen vagyunk, pont egy nagy átalakítás, lakásfelújítás közepén…
Brekk: Mégis, nagyjából mennyi vízzel gazdálkodsz? Mennyi szaporulatod van havonta?
PP.: mintegy 4000 liter, nagyon rapszodikus, de egy jobb hónapban 500-600 ivadék összejön.
Brekk: szép mennyiség! Létezik valamilyen trükk ehhez? Miben látod a sikeres szaporításuk feltételét?
PP.: megfelelő környezet, minőségi kaják.
Brekk: Mivel etetsz?
PP.: tetra discus, tetra rubin, sera granogreen, jbl novo rift, fagyasztott: artemia, fekete-fehér szúnyog, Cyclops, Daphnia, de legalább 60%-ban saját készítésű mixekkel.
Brekk: Mit értesz megfelelő környezeten?
PP.: fontos a fajokat a lehető legjobban megismerni...gondolok itt arra, h lehetőleg hasonló vehemenciával rendelkező jószágokat kell összeválogatni, nagyon sokszor előfordult már nálam is egy társításnál, h az erősebb banda szaporodott, a gyengébbeket elnyomva...
Brekk: folytatsd
PP.: figyelembe kell venni az azonos táplálkozást, az akváriummal szemben támasztott igényeiket
Brekk: úgy mint?
PP.: na talán leglényegesebb, a méret és habitus
PP.: pl sokat vesződtem az egyébként szapora Labidochromis „Yellow” tenyésztésével is
PP.: 250 literes medencében tartva, 5-10 fős csapatban nagyon ritkán forgattak nálam
PP.: sokféle társítást kipróbáltam, de valahogy mindig el voltak nyomva
PP.: aztán sikerült beszereznem egy közel 30 fős gyönyörű élénk tiszta sárga növendék csapatot. Ezektől volt szaporulat korábban is, de csekély ahhoz képest, mint miután kiszedtem a hímek nagy részét! Most Aulonocara „Firefish”-ekkel társítva nagy produkcióval megbízhatóan szaporodik mind a két faj.
Brekk: Mivel foglalkozol a halak mellett?
PP.: sajnos afrikai sügérre jelen pillanatban elég csekély az érdeklődés
PP.: az egyedi méretű akváriumok, és bútorok készítése jelenti a fő profilomat
Brekk: mióta? hogy jött az ötlet, hogy bútorokat gyárts? és az akváriumkészítést hol tanultad? hogyan?
PP.: már régóta foglalkozom akváriumkészítéssel, gyakorlatilag amióta halaim vannak... kezdetben csak saját részre, elvégre mégiscsak olcsóbb ha az ember saját maga készíti el a medencéit... aztán jött az ötlet, hogy miért is ne lehetne eladásra, egyedi méretben készíteni, akár különleges méretű akváriumokat, terráriumokat, nagyobb tételben beszerezve az üveget is hozzá.
Brekk: és mi a helyzet a bútorokkal? Ahogy elnézem te nem vas állványokat készítesz, hanem inkább bútorasztalos munkát végzel...
PP.: Minőségi alapanyagokból, komoly tervezést követően készítek akváriumbútorokat. Eleinte ez is saját részre történt, a díszakváriumaim alá terveztem, készítettem komódokat.
Brekk: És dőlt már össze belőlük a medence súlya alatt?
PP.: Sosem. A jelenleg beüzemelés alatt álló 1050 literes medencémet is bútorlap komódra építettem, minden acél merevítés nélkül
Brekk: és bírni fogja?
PP.: pontos tervezés, a bútor tagoltságát fontos figyelembe venni, de nem lehet probléma! Nyilván nem mindegy hány függőleges támasztóra esik a súly… teszem azt egy 200 literes medence, víz 200 kg+üveg 40 kg+homok, dekor stb közelítőleg 280 kg összsúlyú, ezt egy 3 függőleges tartójú, s kétoldalt merevített, belül polcozott komód simán bírja.
Brekk: hogy merevíted oldalt?
PP.: nyilván a megrendelői igények figyelembevételével történik a bútorok tervezése is, lévén h egyedi a dolog, s nem sorozat gyártott . De általában belül az oldallapok közepéhez van építve még egy függőleges idom, amely így T alakban merevíti a szerkezetet.
Brekk: használsz valódi fát is kérésre?
PP.: előfordult már, igaz a fával lényegesen nehezebb dolgozni. Az azért mégiscsak egy "élő" anyag, szakszerűen kell tárolni különben vetemedhet, impregnálni kell stb, ennek ellenére nagyon szép dolgokat lehet kihozni belőle, de ezt manapság csak kevesen fizetik meg. De ugyan ez a helyzet, az elegáns "csupa-fém", alumínium vagy formázott, kovácsolt acél állványokkal is.
Brekk: és ezek is toleránsak a vízzel szemben?
PP.: ha megfelelően vannak elkészítve, lekezelve akkor igen
Brekk: mi a helyzet a bútorlapok élfóliázásával? Arra nem szoktak panaszkodni, hogy a legkisebb nedvességre leválik? Ezt hogyan oldod meg?
PP.: Ha az akváriumból kikerül a víz, ott már nagy gond van!
Brekk: Feltöltésnél mellé fröccsen...
PP.: Úgynevezett ABS fóliát használok ez sokkal jobban bírja a vizet az átlagosnál. Nem volt még negatív visszajelzés róla.
Brekk: Milyen ragasztókat használsz a medencéidhez?
PP.: Dow corning és den brawen akvárium szilikonokat, ezek a tengervizet is bírják.
Brekk: Mekkora volt az eddigi legnagyobb medencéd? És mekkora a legextrémebb alakú? Kértek beépített, beton oldalú csak elöl üvegezett darabokat is tőled? Meg tudod ezeket is csinálni?
PP.: Betonmedencére még nem kértek tőlem ajánlatot, de kedvelem a kihívást! 2400 literes volt az eddigi legnagyobb akváriumom.
PP.:Dohányzóasztalba, konyhapultba, csaptelepbe, ágy vagy épp fürdőkád alá beépített medencék után már rendszeresen érdeklődnek, mitöbb rendelik is ezeket.
PP.: A legextrémebb megkeresésem, hmm… a világ legnagyobb koktélját szerette volna elkészíteni az érdeklődő és ehhez egy 1000-1200 literes "pohár alakú akváriumra" lett volna szüksége. Sajnos a néhány napos határidő vállalhatatlan volt, pedig a munka nagyon érdekesnek ígérkezett.
Brekk: Hány megrendelésed van heti szinten? Érdemes még akváriumokkal foglalkozni?
PP.: Heti 2-3 bútorozott szettet kell legyártanom, noha jóval többre is lenne kapacitásom, nagyon leült a piac.
Brekk: Mi a helyzet a tenyészmedencék készítésével, akvárium sorozatokkal?
PP.: A szettek készítése a fő, mivel ott még úgy ahogy megfizetik, látják a megrendelők a különbségeket az egyes munkák, készítők között... mindenre nyitott vagyok, de azokkal az üvegesekkel akik esetleg bontott ablaküvegből, 0 költséggel készítenek kis medencéket, vagy csak spórolásból inkább egyel vékonyabb üveget használnak az akváriumok aljához, lévén "körülragasztásnál úgysem látszik"...nem tudok és nem is akarok versenyezni. Aki nagyon olcsón dolgozik, egy olyan egyszerű szerkezetnél is, mint egy akvárium megtalálja azokat a pontokat, ahol lefaraghat a költségeiből vagy épp a készítés idejéből...de mindenképp a minőség dacára.
Találkoztam már olyan kész, javításra szoruló akváriummal is, ahol a felső merevítések, uv fényre azonnal szilárduló ragasztóval voltak felrakva(egy nappal korábban át tudta venni a megrendelő a medencét). Ez a ragasztó viszont nem vízálló! Így hiába fugázta ki vékonyan a merevítők alapját az üveges, az hetek múlva leesett, frontüveg repedt... garancia persze semmi (pedig irreálisan hosszú időt ígért a készítő), "biztos szállításkor, pakoláskor, feltöltéskor gyengítette meg a vevő a szerkezetet"...
Brekk: Már csak egyetlen kérdésem maradt a végére, mit üzensz az akvaristáknak, a cikk olvasóinak?
PP.: Tartsanak sok sügeret, és ne féljenek a nagy akváriumoktól!
Brekk: Ne is férjenek el tőlük?
PP.: Az lenne az igazi!

33. blogbejegyzés
Mit tehetünk a giccses akváriumok ellen?

Elsőként tisztázzuk mi is a giccs. „Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával.” (Wikipédia)
De számtalan megfogalmazást citálhatunk elő, az emberek többsége saját tapasztalása alapján meg és felismeri , mi a giccses.A skála széles és hosszú.
Az akvarisztikában elsősorban a dekorációval kapcsolatosan emlegetjük,a giccsességet. Látjuk a műanyag halacskákat, a műanyag tartályban.De még pár évet várhatunk, főleg az áruk miatt, hogy a díszállat-kereskedésekben tömegesen vásárolhassunk ilyesmit. De helyettük, van máááááásik...
Gusztustalan,színezett kavicsok,kék sárga, vagy éppen piros színben.
De ettől még nem fogunk padlót. Azt azonban nehéz tolerálni,hogy ha valaki szereti a természetet, és az akvaristák általában ilyenek, akkor hogyan süllyedhetnek olyan mélyre,hogy bántóbbnál bántóbb dekorációval spékelik meg akváriumukat.
Arról nem is szólva, hogy több esetben szépen felépített akváriumban éktelenkednek hajók, várak, ládák,paloták,kalózok,búvárok,hidak,halálfejek röviden, szörnyűségek. Itt álljunk meg egy pillanatra.
Valóban láthatunk folyókban, tengerekben elsüllyedt hajókat, amelyeket a természet felhasznál algatelepekre és megannyi fontos dologra, tehát újra hasznosítja..A lényeg az , hogy ezek az idegen anyagok, általában nem szándékosan és tervezetten jutottak mai helyükre.
Viszont akvaristáink tudatosan helyeznek el medencéikbe giccseket. Illetve, számukra ezek nem is giccsek.Kiegésztő elemek, amelyek aranyosak, és pl.” a halak is hogy megszerették, mert bujkálnak bennük”. Na ja, ha a nagyi étkészletéből állítunk elő barlangokat bujkálónak, azt is megfogják szeretni.
A 22-s csapdája, hogy a boltok polcain azért találhatóak meg ezek a tárgyak, mert van kereslet rájuk. Viszont azért van kereslet mert a boltok polcain megtalálhatóak. Akkor kinek a kezére üssünk? A gyártóéra? A kereskedőére? Úgy gondolom az akvaristáéra, mert ő az aki a terméket megveszi, ez a kisebbik baj, de fel is használja.
Könnyű szaporítani a szót, hogy mi mennyire idegen tárgy akváriumainkban az igazi gond nagyobb ennél.
Ki is az aki „bevállalja” hogy közli a tulajdonossal,hogy az akváriuma giccses. Mert ha valaki olyan vakmerő, hogy ezt megteszi, azonnali válaszokban utasítják el a „szemétkedő” hozzászólását.
A legkorrektebb válasz a , nekem tetszik és kész. Ezen sokat nem lehet cizellálni.
De többen a gyerekre fogják, hogy neki a boltban annyira, de annyira megtetszett a buborékolós műanyag baba, hogy nem lehetett nem megvenni. Itt már találhatunk fogást, és érdemes belemenni egy kis beszélgetésbe. Sajnos az esetek többségében nem tesszük, inkább lapítunk. Pedig ha nem figyelünk oda, az új akvarista nemzedéknek már elfogadható és természetes lesz, hogy nem babrálják és rejtegetik napokig a levegőztetést,hogy az szinte láthatalanul illeszkedjék az akvárium összképéhez, megveszik majd a búvárt és kész.
Tudom nem könnyű jelezni, hogy bizony - bizony ez meg az,nagyon nem illik oda. Meg bátortalan is az ember, hiszen legtöbb esetben szüleire hivatkozva küldik el, hidegebb vizekbe.De ha már az akvarisztikát is leigázza a fogyasztói társadalom, és tudjuk már megtette, legalább utolsó állásainkat ne adjuk fel, hiszen legjobb természetesen.
 
 

34. blogbejegyzés
Befőttes üvegtől, az akváriumig.

Nem értettem sokáig, miért is kedvelek halakat tartani, hiszen a pecázás közelebb áll hozám.Bár, a halászlét és szinte minden halkészítmény utálok. Amúgy is nyüzsgős ember voltam fiatalon, a horgászat sem volt fontos hobbim. Rohamszerűen rám tört, - na most pecázok megint- mivel nem tartottam renden a cuccost , azt hiszem készségnek hívják, így újból és újból botokat vásároltam. Persze sok pénzért. Munkámból adódóan. sokat jártam az országot, sofőrrel :) Egyszer rávett az egyik gépkocsivezető, ha már erre járunk, ő pecázna amíg én fontoskodok.Oksa, de tele volt a hócipőm mindennel,kértem, hadd menjek vele, és csak nézem, a csituban leszek.Ez a Rába és a Répce találkozásánál történt. Egy nappal tovább maradtunk a kelleténél, és kollegám próbált mindent megtanítani.Az nem zavarta, hogy ő csukára és harcsára ment, így ezeket az alapokat adta át. Nem ragozom tovább, sok-sok estét töltöttem el a vízparton, már egyedül. Néha egy üveg bor, és és üveges szemekkel néztem az úszót. Hiába fáradtam el, mindig vártam a „nagyfogást”Szegény Santiago...Ő ebből élt. Igaz nem is engem hívott segítségnek :)
Talán ennek hatására,kezdtem jobban odafigyelni az ötliteres „haltartómra” kavicsot tettem bele, pár szál hínárt, és a strapabíró sziphokat.Talán valami,értelmetlen tápot is használtam. Aztán leszólta egy ismerős,az én csodás művemet.
Vettem egy 25-30 literes AKVÁRIUMOT. Persze a rám erőltetett levegőztetővel, a jó öreg Ciklonnal. Hamar kiküszöböltem hangosságát, alkalomszerűen kapcsoltam be. Volt világításom is, édesapám készített, egy házi 2 x 5 W lámpát.Ha már láthatóan „dzsuvás” volt minden, én lévén gondos haltartó,kimostam mindent.
Hypóval.Kardomba dőlök, ahogy most visszamlékezek.Néha- néha még kis halak is születtek. Mivel átmentem profiba, egy 40 literessel folytattam.Ha ilyen „okos” vagyok, nagy akváriumom is lehetne. Gondolkodtam...és megint..és újból, úgy döntöttem legyen 200 liter. Nekem az hatalmasnak tűnt.A neten találtam egy akvárium készítőt, és megrendeltem. Szerencsére egy korrekt emberrel hozott össze a sors, aki leírta, ha már ez a döntésem, ez és ez meg,az is kell.N, rajtam nem talál fogást címmel, csak az akváriumot rendeltem meg. Akkor ő bekeményített, és azt mondta, csak akkor, és csak is akkor készíti el, ha lesz világításom, szűrésem olyan normális.Jó keressél rajtam sok pénzt, oksa.
Megvettem én mindent. Szerintem csak lehabzót nem. Aztán, ha valami felidegelt, pl. a szűrés, vettem egy másikat megint...és megint....Szerintem nincs olyan márka amit nem próbáltam volna ki. Aztán egy óvatlan pillanatban,rátaláltam az akvaristaponthura.Nem kellett volna :)
Próbáltam „jópofi” lenni, de csak megkérdezték, van nekem akváriumom, vagy csak bulizni járok ide.Persze, mondtam öntudatosan.
Milyen is? Jól elmagyaráztam. Akkor kaptam hideget-meleget, mondhatni szerencsém volt,hogy nem tiltottak ki az oldalról. Pedig nem osztottam az észt, csak elmondtam, én mit csinálok. Lévén idegesítően sokan” belém kötöttek” priviben beszéltem a dolgaimról.
( kiderült hogy én pontylazacos vagyok )
Ismét találkoztam egy gyógypedagógussal ( Brekk ) aki próbálta utam egyengetni.
( valaki vasfát vetetett velem, én depis lettem, mert csúnya,barna lett az én szép akváriumi vizem)
Sok év eltelt. Okosabb nem lettem. Beleszerettem az ancikba,gyémántlazacokba, a sziámi-algaevőkbe, (nem is értem miért nevezik őket algázóknak, hiszen ha tehetik minden mást megesznek az alga helyett.)
Most már próbálom az akváriumom, az ancik kedvére „építeni”Imádom őket. Persze néha rám tör az újdonság varázsa, és veszek, kapok, új, és más halakat. Ilyenek a loricariák, a félcsőrös csukák.Csórik nem igazán az én akváriumomba illenek, de több-kevesebb sikerrel megvannak. Néha visszasírom a régi időket, amikor nem mértem paramétereket, nem olvastam utána,melyik halnak,mi a szükséglete.A régi szép idők :)
Joggal mondhatná bárki, na ez a majom, miért is tart halakat, ha már ennyi év után sem jött meg az esze.
Tény, sokat hibázok. Viszont következtesen.
Miért tartok halakat? Nem tudom elmondani,de olyan jó,csak leülni,és nézni az akváriumomat.
 
 

35. blogbejegyzés
Betta szaporítási projekt

 
Kedves Olvasó!
 
Ahogy az a címből is kederülhetett számodra, újabb amatőr (vagyis én) próbálkozik meg a betta szaporítás művészetével. Bár korábbi próbálkozásaim már voltak, egyik eset sem tűnt olyan ígéretesnek, mint a mostani. Nem is húzom tovább az időt ezzel a bevezetővel, lássuk mi történt eddig:
 
 
2009.07.23.
 
Ma előkapartam a házilag kókányolt, korábban eresztő, de mostmár nem csöpögő, 20 literes, tetős, ívató akváriumomat. Feltöltöttem 10 centi magasságig vízzel, beleraktam a zsír-új fűtőszálamat, és felfűtöttem a vizet kb. 29 fokra. Mivel semmi nemű műsziklám nincs, mely búvóhelyként szolgálhatna a nősténynek, ezért ismét barkácsolni kényszerültem. Egy 0,33 ml-s, szürke, műanyag palacknak levágtam a nyakát, és az aljából kivágtam egy darabot. Az így megplasztikázott palackba aztán dobtam pár kavicsot, hogy ne mozduljon el az akvi alján, és a bal oldali sarokba görgettem. Az összes létező műnövényemmel "körbeültettem" ezután. (Tudom, igazi növénnyel jobb lenne az ívató, de sajnos a jelenlegi növényem haldoklik...) Már csak egy kupak hiányzott a víz felszínéről, ami később majd segítheti a hímet a habfészek felépítésében. Nem késlekedtem, bedobtam egy Nestea-s kupakot. Íme az eredmény:
 
Az ívató
 
Megvan tehát az akvárium, kik a szerencsés(?) kiválasztottak? Lássuk:
 
Villám, a hím
 
 
Be kell valljam a két hímem közül ő a szebb, ezért esett rá a választás.
 
Mona, a nőstény
 
A csaj
 
Mivel a korábbi nőstényekkel sikertelen volt a próbálkozás, így a legújabb jövevényre esett a választásom. Ez a kép már az ívatóban készült.
 
 
Kivadásztam tehát mindkettőjüket az addigi akváriumukból, és befőttesüvegben belógattam őket az ívatóba. Megvártam, míg az üvegben a víz felmelegszik, és most először a nőstényt engedtem ki.
 
Itt fontos megjegyeznem, hogy nem csak úgy durr-bele Balázs módjára engedtem őket össze. Az előző négy napban 5-10 percekre belógattam a hímhez a lányt, összeismertettem őket. Nem véletlenül volt már azonnal csíkos a nőstény, mikor befőttesüvegben az ívatóba került.
 
Tehát... Eddigi próbálkozásaim során mindig a hím volt benn először, és utólag érkezett a lány, de mindig egyfajta "területvédés" mutatkozott a hímen. Az akvárium egyik sarkában nem, a másikban bántotta a lányt.
 
Egyszóval most először a lány nézhetett körül. Mivel igencsak érdeklődött a még befőttes üvegben neki pózolgató hímnek, ezért azt is kiengedtem. Az első negyed órában nagyon jól viselkedett a hím. Nem ment neki egyszer sem a barátnőjének. Természetesen utána már megjelentek a csípkelődések és kergetőzések. Egy kicsit meg is mosolyogtam őket, mikor a lány, az összeengedést követően kb. 2 órával kitárt kopoltyúkkal nekirontott a felé közeledő hímnek.
 
Azóta csak annyi történt, hogy a hím pózolgatva odaúszik a kupak körül rostokoló nőstényhez, aki szintén kifeszíti az úszóit, majd a hím tesz egy kört az akviban, és kezdődik minden előröl, néha egy kis csete-paté után. A hím azonban még csak jelét sem adja annak, hogy szeretne fészket építeni. Pedig korábban szép nagyokat épített, ráadásul már 25 fokon. Most a majdnem 30 sem elég neki... Lehet mondjuk, hogy ez már túl sok is... A nőstény úszói még alig vannak megcsipkedve, aminek örülök. Tudniillik a másik nőstényemet ilyenkorra már cafatosra tépte ugyanez a hím. (Az a nőstény azóta jól van, teljesen felépült.)
 
 du. 7-8 óra
 
A hím végre elkezdte a habfészket, igaz nem a kupak alá, hanem a műnövények dzsumbujába. Nem tudom hogy gondolta, hogy majd itt akar párosodni, ugyanis megfordulni alig tud. Segítettem neki egy kicsit, arrébb toltam az egyik útbaeső műnövényt. Bár a habfészek még nagyon apró, már csalogatja a lányt a fészek alá. Csak mindig elbénázza, mikor odamegy a csaj. Legutóbb például már a lánynak kellett a fészek alá csalogatnia a hímet, mert az a nagy pózolgatással jól elvolt magának. :D Persze nem tolerálta a nőstény akaratosságát, és nekirontott. A nőstény uszonyain azóta nem keletkezett újabb szakadás, a hímén viszont történtek kisebb sérülések.
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2009.07.24.
de. 7-8 óra
 
A nőstény és a hím együtt töltötték az éjszakát. Reményeimnek megfelelően a nőstény még egyben van, csupán csak egy szakadással lett gazdagabb. Egyszóval a helyzethez képest jól néz ki. A hím farokúszója ma újabb sérülésekkel bővült, de nem vészes.
 
A habfészek szerencsére a háromsszorosára nőtt az éjszaka folyamán. Bár nagy kiterjedésű, szerintem elég labilis szerkezetű. Itt egy kép:
 
Habfészek
 
Amióta a lámpát felkapcsoltam, és szemmel tartom őket, azóta a hím az esetek nagy részében kergeti és csípkedi a nőstényt. Ha nem terrorizálja épp, akkor természetesen csalogatja a lányt a fészek alá. Kifeszített úszókkal körözget körülötte, amire a lány legtöbbször szintén kifeszíti az úszóit, és próbálja megfélemlíteni a hímet. Az a legbosszantóbb, hogy a lány ilyenkor egészen a fészekig követi a hímet, aztán gondol egyet, és visszafordul. Lehet, hogy a hím agya is ezért száll el néha... :D
 
A víz 29 fokos úgy, hogy tegnap este óta nincs bedugva a fűtőszál. Mivel ráraktam az akvira az eltolhatós tetőt, ezért már szépen bepárásodott. Remélem a habfészek elég stabil marad, és nem pukkadnak ki a bubik.
 
de. 10-12 óra
 
Kedves Olvasó!
 
Örömteli hírrel szolgálhatok! 10 órakor megkezdődött az ívás!!!
 
A hím 10-ig csak molesztálta a lányt, aztán egyszercsak gondolt egyet a nőstény, és odaúszott a fészek alá. A hím nekirontott, kapott egy jó nagy pofont, azonban nem menekült el. Ezután már nem is távolodott el a lány a fészek alól. Nem sokkal ezután megtörtént az első tucat (!) párzás, ikrák nélkül. Aztán végre megjött az első két ikra!
 
Párzás
 
Aztán egyre több, és több. Most, hogy soraimat írom, már 2 órája zajlik az ívás, minden alkalommal (ami már olyan sok volt, hogy nem tartom számon) 4-8 db ikrát présel ki a hím a nőstényből, amit aztán gondosan összegyűjtöget, míg a nőstény kiütve lebeg a víz felszínén. Egy-egy ikrát, amit nem vesz észre a hím, azt felcsipegeti a nőstény, és felküldi a fészekbe egy bubi kíséretében.
 
 
Készítettem egy videót is a párzásról: http://www.youtube.com/watch?v=1U5yxnnLP7k
 
 
de. 12 - du. 2 óra
 
12.20-kor befejeződött az ívás. A hím ennek jól látható jeleként elkergette a nőstényt. Azonnal ki is halásztam anyucit, nehogy még a végén baja essék, és betettem a hím üres akvijába. Egy kicsit még várok a közösbe való visszaengedésével.
 
Apuci egyelőre gondját viseli kb. 50 ikrájának, amit egy csomóba gyűjtött össze. A terjedelmes habfészek kezd összeomlani, egyedül az ikrák körül tűnik stabilnak az egykori fészek-maradvány. Nem tudom, hogy mit tehetnék, ha azt sem tartja karban, és kiesnek az ikrák... Találtam egy ikrát az akvi alján, amit valószínűleg nem vett észre. Szerintem nem is fogja, ugyanis kicsit takarásban van. Szegény pici betta... :(
 
Ikrák
 
 
du. 2-10 óra
 
A hím szépen gondozza a habfészket, egyéb dolga nem is akad. Nagyon aranyos, ahogy a fészket átfésüli a szemével, hogy mindenki megvan-e. Egyéb nem történt ma.
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2009.07.25.
du. 3-7 óra
 
3-kor megtaláltam az első kikelt kicsit, ami igazából úgy néz ki, mint egy farokkal rendelkező ikra! :D De már látni a két kis fekete pöttyöt, ami a szeme lesz! Nagyon aprócska.
 
3 óra óta egyre több halacskát láttam a habfészekben. Négy biztosan van, mert volt, amikor egyszerre négy pici pottyant ki a fészekből. Mókás nézni, ahogy a hím összeszedi őket, és felköpi a habfészekbe a még úszni nem nagyon tudó bébiket. Azonban mihelyst felköp egy kicsit, egy másik pont akkor esik le. Szegény hímnek nem lesz könnyű az elkövetkező pár nap.
 
A babák is nagyon mókásak, mikor kipottyannak, és minden erejüket összeszedve igyekeznek vissza a fészekbe, de sosem sikerül nekik. Kis ufók! :)
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2009.07.26.
du. 3 óra
 
A picik megvannak, apuci nagyon jól vigyáz rájuk. Mintha nőttek volna tegnap óta... :D Egy pár bébi háta már be is szürkült. Mostmár sokkal ügyesebbek, legtöbbször már vissza tudnak úszni a fészekbe, ha kipottyannak. Olyan érdekes látvány, amikor egymás után több is kiesik és visszaúszik. Mintha valami ősi tánc-féle lenne. Nagyon érdekes. Sikerült képet csinálnom a csimpaszkodó picikról!
 
Pici babák
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2007.07.27.
du. 4 óra
 
A kicsik nagy része már elúszott a habfészekből, amit már nem gondoz a hím, így az egyre inkább szétesik. Néhány pindúr-pandúr betta még csüng a buborék-maradványokon, mások meg az akvi alján fekszenek. Egy kicsit aggódom is értük, mert nem nagyon látom rajtuk az élet jeleit. Mozdulatlanok. Egy-két ivadékot látok tétován úszkálni, ők már hal módjára közlekednek (vízszintesen).
 
Mivel úgy olvastam, hogy elúszásukkor már lehet őket etetni, ezért főztem nekik egy tojást, majd annak sárgájából egy csipetnyit feloldottam vízben, és beleöntöttem az ívató vízébe. Azonban semmi reakció nem volt. A kicsik ugyanúgy mozdulatlanok voltak. Még az úszkáló példányok sem mutattak érdeklődést a kaja iránt. Lehet, hogy még maradt egy kis táplálék a szikzacskójukban?
 
Legnagyobb gondom tehát most az, hogy próbáljam-e adni nekik a következő adagot, vagy várjak holnapig. Majd megkérdezek valakit, akinek már voltak kicsijeik.
 
Beüzemeltettem a szivacs-szűrőt, amit előzőleg kifőztem (forrásban lévő vízben 5 percig úsztattam). Ahogy látom, jó munkát végez. A kishalakat nem szippantja be, a vizet úgy látom szűri. Csak a mulmot nem bírja eltávolítani, de erre számítottam. Majd "felporszívózok". Elő is készítettem a vizet, amivel majd holnap pótolom a szennyeződésekkel kiszívott vizet az akviból. Csak azon morfondírozok, hogy hogyan oldjam meg, hogy a piciket ne szippantsam ki... na majd meglátjuk...
 
Még egy dolog... Kiszedtem az összes műnövényt és a flakont, hogy jobban láthassam a kicsiket, na meg így majd könnyebb lesz takarítani is. Nem mellesleg így majd látni fogják a kishalak, ha etetés van.
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2007.07.28.
du. 1 óra
 
Ma újra megpróbálkoztam a tojással. Egy két halacska beleúszott a gomolygó "tojás-felhőbe", remélem, hogy ettek is. Az egyiknek legalábbis láttam, ahogy kinyitja a száját! Igaz, hogy a szemem már belefájdult az öszpontosításba, de legalább láttam! Sőt! Egy-két piczurnak már látom, hogy kezd kialakulni a farokúszója. Komolyan mondom izgalmas, ahogy látom őket napról-napra fejlődni.
 
Megvizsgáltam a földön fekvő bébiket is, és rájöttem, hogy nem is fekszenek! Bár alig pár milire, de lebegnek az akvi alja fölött. Arra gondoltam, hogy talán a lehullott kajamaradékokat nyalogatják. Egyelőre elpusztult példányt nem láttam. Lehet, hogy mondjuk azért, mert apuci gondoskodott a tetemről. Erről jut eszembe!
 
Úgy döntöttem, hogy míg ilyen aprók a bébik, benn hagyom apucit mellettük. Külföldi tenyésztők és itthon is vannak, aki támogatják, illetve sikerrel jártak e módszert illetően. A kishalak elméletileg gyorsabban nőnek, a hím nem szenved depresszióban az elválasztás miatt, illetve megeszi a nem életképes utódokat, és csakis egészséges ivadékok maradnak meg. Arra viszont figyelnem kell majd, hogyha a hím úgy érzi, nincs elég élettér neki és a piciknek, akkor elkezdheti ritkítani fiainak számát. Remélem erre azért nem kerül majd sor.
 
Mivel szeretnék néhány utódot végigkísérni fejlődésében, ezért tervezem, hogy 2 vagy 3 picit és aput átköltöztetem egy másik akviba, ha már kezdenek zsúfoltan lenni a mostaniban. Nyilvánvalóan egyszerűbb lesz így megfigyelni őket, mint testvéreik között.
 
Sikerült pár kicsit lefényképeznem:
 
 
 
 
 
du. 6 óra
 
Végre láttam a halacskákat enni. Igazából csak a víz felszínén lebegő tojást ették meg, mert amit beleöntöttem, annak a nagy része a fenéken landolt. Sebaj... legalább meg tudják enni, és meg is eszik. Mostmár bizakodóbb vagyok!
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2007.07.29.
du. 4 óra
 
Az igazat megvallva nem sok történt ma.
 
Új tojást főztem a kicsiknek, mert a két naposat már nem mertem volna énsem megenni. Aztán etettem. Legalább mostmár nem úsztak el a picik észvesztve, mikor bepottyantak a tojásos cseppek a vízbe.
 
Apuci mintha stresszelne, vagy én nem tudom. Kicsit megfakult. Az is lehet, hogy csak fáradt, bár nem tudom mitől lenne az, hiszen a kicsikkel már nem kell foglalkoznia. Néha be-bekap egyet, (imádkozom mindig, hogy viszontlássam a picit) de aztán pár pillanat múlva újra kinn van a kishal, épen, egészségesen. A hím érdekében komolyan gondolkozom a kiköltöztetésen. Lehet, hogy ezt fogom tenni. Elvégre a "Nagy betta könyv" szerint már rég ki kellett volna vennem. A fakóságon kívül amúgy nem tűnik betegnek. Úszkál, kíváncsi, és folyton kaja után kutat.
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2009.07.30.
de. 11 óra
 
Apucit kivettem az ívatóból, és beraktam egy 9 literes akviba. Úgy látszik tényleg stresszelt, mert most már újra kiszínesedett. Bár furcsa mód elkezdett habfészket építeni.
 
A kicsik, amióta apu nincs velük, azóta egyre többet úszkálnak és nem csak meghúzódnak valami sötét lukban.
 
Próba szerencse alapon megpróbáltam pótolni az elpárolgott/takarítással eltűnt vizet az akviból. A szivacsszűrőm már biztos nagyon utált, hogy erre csak most került sor. Legalább a rendes működéséhez szükséges vízmennyiséget pótolni akartam. Amit tettem, az a következő:
 
Tegnap vettem egy csapot a kisállatker.-ben 100 Ft-ért, amit aztán ráerősítettem arra a levegőcsőre, amit vízleszíváshoz/vízpótláshoz használok. Egyik vége a vizes edénybe, (2 napos állott vízet tartalmaz) a csapos vége pedig az akviba. (Megszívás egy edény fölött, hogy a hirtelen meginduló víz ne az akviba tóduljon, majd csap elzárása.) Amikor a csap a helyén volt, akkor egy nagyon picit megnyitottam, így 1 csepp/másodperc "sebességgel" csöpögött a víz az akviba.
 
Azért csepegtettem, és nem töltöttem fel az akvit egyből, hogy ne érje hideg zuhanyként a piciket az új víz. Úgy gondolom, hogy a friss víz így jobban elvegyül a régivel, és kevésbé sínylik meg a bébik.
 
És úgy tűnik igazam is volt a módszert illetően! A kicsik semmi jelét nem mutatják (még?) annak, hogy megártott volna nekik az új víz. Egyelőre várok...
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2007.07.31.
du. 5 óra
 
Megtaláltam az első elpusztult kishalat. :( Valami lógott ki a szájából, és mivel a hasa eltűnt... gondolhatod mi volt... Szegény az áramlattal sodródott, míg végül becsapódott a szivacsszűrőbe. Egy tesója megnézte, majd továbbúszott. Sajnálom szegényt, de fogalmam sincs mitől fordult ki. Annyi biztos, hogy valami megnyomorgatta kicsit...
 
A tojássárgájáról áttértem a FIX 1 tápra, mely ivadékhalaknak kifejlesztett, azonban nem a betta ivadékoknak. Egy kicsit össze kell morzsolni, és már be is fér a picik szájába. Bár nagyobb darabok is vannak, azért sok a tojássárga nagyságú is. Most is napi 3x etetem őket.
 
Hogy miért nem artemiával folytatom a nevelésüket? Az ok a következő:
 
Jövő héten, elutazom, vagy két hétig nem is jövök haza, csak 2 napra. Kire is bízhatnám a piciket? Hát az itthon maradókra természetesen. De ugye azt ti sem gondoljátok, hogy ők majd keltetni fogják az artemiát? :D Már az nehézséget okoz nekik, hogy hogy etessék a kicsiket (a nagy halak nem vészesek). De bízom benne, hogy azért egy csipetnyi granulátumot csak össze tudnak zúzni porrá... Aggódom is nagyon az elutazás miatt. Nem akarok arra hazaérni, hogy az összes kishal a szivacsszűrőn bomladozik... :(
 
Jelét sem látom annak, hogy a kicsiket megviselte volna az új víz. Ennyit erről...
 
--------------------------------------------------------------------------
 
 
2009.08.01.
du. 4 óra
 
Ma találtam egy óriás fehér bébit. Kb. 2x nagyobb a többinél, a szemei is hatalmasok, jól kitűnik tesói közül. Nyilván ő lesz az egyik, akit meg fogok figyelni (fedőneve: Colossus). Úgy döntöttem nem veszem külön a megfigyelt bébiket, mert nem tudnám hova elkülöníteni őket. Igazából képet sem nagyon tudok készíteni a picikről, mert a gép nem tud hova zoom-olni. :D De majd azért próbálkozok.
 
Apuci jól elvan, már második habfészkét építi a 9 literesben.
 
Visszatérve a kicsikre egy megjegyzés ereéig: Kb. 40-en lehetnek...
 
 --------------------------------------------------------------------------
 
 
2009.08.02.
du. 9 óra
 
Mától új blog-bejegyzés készítésébe kezdek, ugyanis a
 
Betta szaporítási projekt: SIKERES
 
volt. Legközelebbi bejegyzésemből egy kishal, Colossus növekedését ismerheted meg, hétről-hétre!
 
 
 
Készítette: Kiokel, 2009.08.02.

36. blogbejegyzés
Zsolti mentőakció

 Szóval van nekünk ez a Zsolti nevű lakótársunk. Zsolti állandó és mégis folyton megújuló tagja a nálunk fellelhető közösségnek. Teljes nevén, Zsolti a Béka. Mivel Zsolti, egy béka, ha ezt még nem említettem volna. Törpe, valamint karmos, továbbá béka. Állandó, mert régóta van békánk, megújuló, mivel nem a hosszú élet az ő reszortjuk sajnos, mindig pótlásra kerülnek a népesség tagjai. Volt, hogy többen is élvezték egyszerre vendégszeretetünket, de jelenleg csak egy képviselő terpeszkedik az akváriumban. Régóta meg akartam írni ezt a történetet, de elmaradt. Ma azonban újból meg kellett tennem, amit meg kellett tennem, és ez kihozta belőlem a betűket. Két szálról lehet megközelíteni a cselekményt. Egyik a béka vonal, amin elindultunk, valamint a háttérkészítős vonal, aminek jelenleg semmi értelmét nem látja a kedves böngésző, de majd kiderül, hogy ennek is van köze mindenhez. Szoktam csinálni háttereket, állítólag viszonylag sikereseket. Nade olyan vagyok, hogy amíg nem tudom valamiről, hogy az jó, addig nem szívesen mutogatom, vagy adom másnak. Lehet, hogy kihaló állatfaj vagyok, de ez van. Az első hátteremet a saját aksimon próbálgattam, mérsékelt sikerrel. Miután eltelt egy év, a felrakáshoz képest, valamint az algázók jó étvággyal, hangos ropogtatással elfogyasztották nagy részét, eljött a késsel, tűzzel, vassal való eltávolításnak ideje. Csakhogy nem hagyhattam csak úgy ott az üvegkádat, csupaszon, amikor én elvileg tudok csinálni hátteret. Így lett meg a második, egyben jelenlegi hátterem, nikecellből, csemperagasztóból, könnyből, és fájdalomból. Mert készülés közben többször megégettem, elvágtam, megszúrtam és odaragasztottam magam… De az most mellékes. Szóval az alkotás során felhasználtam sok mindent, amit más blogokban olvasgattam, ötleteket, amiket kipróbálni valónak találtam. Hát, nem mindent kellett volna bevetni, vagy legalábbis nem abban a formában, ahogy én kiviteleztem. Valahol azt a tippet olvastam, hogy a nikecellt, ne ragasszuk oda közvetlenül az akvárium hátsó falához. Miért tennénk. Inkább ragasszunk oda egy darab plexit, és ahhoz rögzítsük ragasztás oldhatatlan formájával a hátteret, mert ez majd forradalmi, meg jó lesz. Az indoklásra már nem emlékszem, de valami mintha rémlene a későbbi könnyebb kibontásról, meg az egyszerűbbségről, de ezek már a múlt, meg a vörös ködnek ködébe vésznek. Azt is mondta az írás, hogy igaz, ezáltal keletkezik egy kb. 4-5 milliméter vastagságú rész hátul, de hát kérem nincsen is semmi probléma, mivel nincs az a balga hal állat, ami oda furakodna. Ámde mégha a csekély szürke állomány indíttatást is adna a pikkelyesnek, akkor is fizikállissan képtelenség oly csekély helyre befurakodni egy halnak. Jahh….. Egy halnak az. De nem egy békának. Az Úr eme teremtményei nemcsak hogy hihetetlen rettegéssel, valamint elképesztően értelmetlen tekintettel szemlélnek mindent, ami nem ők, de még el is követnek mindent a tőlük eltérő jellegű bármi elől való elrejtőzés érdekében. De szép mondat volt…

Ez látványilag a következő. Béka ül nyugalomban a kövön. Béka gondol valamit-ebben mondjuk nem vagyok a végtelenségig bizonyos- elindul egy irányba, felderíteni a terepet, ahol már régóta éldegél, de minden nap egy új kaland. Béka felfedezi az átjárót a napos oldal, valamint a hátsó sötét lefolyó jellegű szeméttelep között, ahová maximum, egy pár milliméteres résen, vagy felmászva a háttér tetejére, szárazon lehet eljutni a mocsokba, mert ott jó. Nem tudom. Ha én béka lennék, lehet nekem is vonzóbb lenne a szűk pöcegödör, mint a tágas kajával gyakorta ellátott medence. De nem vagyok, így nem is érthetem eme nemes és nagy tudású lények gondolkodását, ha van nekik olyan. Nem akarom megbántani soraimmal a békák nagy múltú nemzetségét, de még munkál bennem a délelőtti barkácsolgatás dühe. Elnézést.

Tehát a békák, mostanában nálunk, a beszerzéstől számítva egy-kettő napon belül eltűnnek. De biztos szimattal rendelkező gazdaként, tudom, ha az akvárium mögé nézek, egy kis piperetükörrel, amit ha megvilágítok szemből egy zseblámpával máris megcsodálhatom eme kedves jószágokat, amiket nyilván ez ügyben szereztem be, azaz megcsodálás végett. Mi sem természetesebb, minthogy először gyönyörködik az ember az akváriuma csodáiban, majd a kis tükör, zseblámpa alkotta apparát segítségével, felkutatja a háttér mögé szorult, ki illetve belapult békalényt. JA, azt még nem említettem, hogy onnan soha többet nem jön ki? Pedig így van. Nem tudjuk mit ehet, mit csinál, miből él, de hónapokig képes ellenni odalapítva az üvegfalhoz. A picibbik lánykám sokáig, ha megnézdegéltük vele az akváriumot, utána kíváncsian pislogta a kis kézitükröt, hogy: „Hol fan a bíka apa?”Nem értette, hogy a béka miért van abban a pici tv-ben ha beteszem a fal meg az akvárium közé, és miért nincs benne ha csak úgy szemből belenéz. Ezt hogyan magyarázzam el egy másféléves csemetének? Egyszerűbbnek tűnt kiszedni valahogyan a lényt a pöcéből. Egyszerűbbnek tűnt. Társam a bajban (N. E. J.) adta az utolsó lökést az ördögi terv kovácsolás irányába. Ő szokott általában ilyen utolsó lökéseket adni, ezért is nem merek vele hegyek közé menni kirándulni. Szóval lökött egyet, mely lökés így festett. Sajnálkozó képpel üldögélt a kanapén, miközben én épp ellenőriztem, hogy a mi kis békánk vidáman éldegél-e beszorulva a fal mögé."Hát ennek a szerencsétlennek meg milyen élete van. Ott éli le az életét a nyomorult. Ki kéne szedni valahogy."

Valahogy. Hát ezaz. De hogy? Annyira szűk a hely, hogy a piszkálás nemes elfoglaltságát nem bírom végrehajtani. A tervezésnél, nem volt szempont, hogy onnan majd kamikázékat lehessen kipiszkálni. Ha dróttal akartam kiriasztani, nem ment, mert a távtartó lapocskák a háttér mögött, okos megfontolásból-szabálytalanul vannak felragasztva, tehát a drót elakad benne. Egy út van, ami levezet az aljáig a tákolmánynak, közvetlen a sarokban, de hogyan vegyem rá a kis ostobát, hogy menjen oda, kezdjen el menekülni a drót elől, mindezt pedig felfelé tegye, átbukdácsolva a háttér gáton, egy jobb élet reményében. A válasz egyszerű. Sehogy…

Más utat kell járhatóvá tenni. Micimackó módjára kezdtem neki a megoldásnak. Lekucorodtam a kisszékre szemben az akváriummal, és ütögetni kezdtem a homlokom. Gondolj! Gondolj!-ismételgettem. Aztán egy gyenge kis fény kezdett pislákolni egyszer csak a fejemben, elkezdve megformázni valami terv féleséget. Játszunk gejzírt. A drótot nem tudom irányítani, de a levegő… nyilván azt sem, de az utat tör magának tűzön, vízen, békán át. Illetve békával egyetemben. Elkezdtem hát letuszkolni a levegőztető csövét, a szűk kis nyíláson, mindeközben irányítani is megpróbáltam, hogy azért arra menjen, amerre a kétéltű szeret kucorogni. Miután emígy aláaknáztam a hátországot, nagy levegőt vettem. Egyrészt mert elérkeztem a terv következő lépcsőfokához, másrészt a terv következő lépcsőfokához nagy levegőre volt szükség, harmadrészt pedig az embernek kell az oxigén. Eddigre már kisebb csődület vett körül, szerencsére csak a családom tagjai nézdegéltek lankadó bizalommal és csodálattal. Szóval nagy levegő, és hajrá. Elkezdtem fújni a csőbe. Mely cső ledugott végén hatalmas buborékok formájában tört elő a szabadságra vágyó levegő. Amint ott találta magát, azonnal, vadul, megállíthatatlanul elkezdett felfelé vágtatni, maga előtt tolva minden lerakódott mulmot, mocskot, békát. Esetünkben a béka lett volna a fontos, de ugye elválasztani az ocsút a búzától, viszonylag nehéz három milliméteres résben, pláne hogy eddig szó nem volt búzáról. Meg ocsúról. Mindegy.

Leírnám a látványt. Apa vöröslő fejjel, nagyokat fúj a zöld csőbe, az akvárium hátulja ilyenkor mintha forrna, vad bugyborékolásba kezd. Fennt említett apa, a csak általa látott békát a helyes irányba állítás szándékától hajtva, csapkodja, ütögeti, koccolja fújás közben az üvegfalat. Hogy az előző folyamatok erősítéseként kellett-e mindezek közben hangosan a békák nemzetségének a tagjait, felmenőit emlegetni válogatott szitkok társaságában, az legyen az én titkom. Mindenesetre válogattam a szitkokat, mert körülöttem fetrengett a család a jókedvtől és nem szerettem volna, ha másnap rosszallóan néznek rám a bölcsiben, mert a gyerek le hülye békázott valakit. Ez a rituálé kb. olyan húsz percig tartott, kissé lanyhuló tendenciával, mivel az ájulás szélére fújtam magam. Egyszer csak egy levegő löketet meglovagolva előbukkant Zsolti. Szép ívet leírva placcsant az akvárium vízében, majd azon mód lendületet sem vesztve eltűnt a bozótosban. Gondolom ő is annyira megkönnyebbült mint én, hogy vége van. Kibontottam a katétert az aksiból, és iziben megbosszultam a családon a kiröhögést. Két nap múlva, nézegettem az én szép kis akváriumomat. Minden gyönyörű volt. Csak az én kis Zsolti barátomat sehol nem láttam. Kutakodtam, keresgéltem, semmi. Szörnyű gyanúm támadt. A feleségem, már csak az elfojtott jajgatásra, zokogáshoz hasonlatos nyöszörgésemre, dühödt ökölrázásomra, fenyegető hadonászásomra sietett be a konyhából. Ott álltam, kezemben a kistükörrel, rávilágítva a zseblámpával veszekedtem a csöpp létformával, aki bambán pislogva kucorgott a háttér, valamint az üvegfal közti négy milliméteren. Ott fogsz megdögleni!!   - Kiabáltam az egy centishez, és részemről lezártnak tekintettem a békát. De ma megint megesett rajta szívem, magam voltam itthon, nem volt aki kiröhögjön, megint bekatétereztem az aksit. Ripsz-ropsz fél óra alatt kiugrasztottam a békát a bokorból. Azóta nem láttam. De ha megint bemászik…..

Üdv.:Bigtom



37. blogbejegyzés
Rovarfogó növények III. Vízi fajok

Vannak olyan rovarfogó növények, amelyek vízben élnek, néhány akvaristát érdekelheti, ezért írom ezt a blogot. Csapdáik hólyaggá vagy varsává alakult, amivel megfogják a vízben élő kis élőlényeket, mint pl.: szúnyoglárva, vízibolha, kandicsrák, esetleg kisebb ivadékhalat. 2 fajról lesz szó, az Aldrovandáról, és a Rencéről.
Az Aldrovanda érdekes, hínár felépítésű, azonban még hólyagok is vannak rajta. A növény a víz felszínén él. Gyökere nincs így tápanyagot csak a csapdái segítségével, tud felvenni. Lágyvízben él, ahol nincs fonálalga. Ügyelni kell, hogy 30C°-nál ne nagyon legyen több a hőmérséklet. A télálló fajokat célszerű kint tartani, mert ősszel kezdenek telelőrügyet nevelni, ami majd átmenti a növényt a következő évre. A telelőrügyek a víz aljára süllyednek, majd tavasszal felúsznak, és újra elkezd fejlődni. Rügykifakadáskor nagyon érzékeny a fonálalgára, mert megfolytja.
Ha vállalkozunk ennek az érdekes növénynek a tartásával, akkor nem árt néhány életfeltételt biztosítani neki. Víznek csakis kizárólag esővizet használjunk. Talajnak tőzeget kell áztatni, ami szép kávészínűre festi a vizet. A fennmaradt tőzeg darabokat halászúk le, majd helyezzük bele a növényt. Társ növényt rakhatunk bele, mint pl.: VíziJácint, Rucaöröm. Sülyeszünk a vízbe száraz nádlevelet, belőle kioldódó tannin megakadályozza a fonálalga elszaporodását, ami végzetes lehet a növényünkre. Telelő rügyet teleltethetjük hűtőben is akár 4C°-on, 0 fok alatt könnyen elfagy. Érdekesség képpen van trópusi változat is amiből zöld és piros színű van, ezeket nem kell teleltetni.
 
A Rence vékony szárú, minden felé nő. Lebeg, vagy kapaszkodik az aljzatba. A száron kis varsák helyezkednek és levelek. Hasonlók az igényei, mint az Aldrovandának. Ügyelni kell, hogy nagyon ne borítsa be az alga, mert elpusztulhat. Észrevették, hogy az Utricularia minor csapdájába belenőtt algát meg tudja emészteni. Fajtától függ, de néhány fajnak kicsi a csapdája, amibe nem fér az ivadékhal, és jó búvóhelyet nyújt nekik. Virágja sokféle, de amit be tudunk szerezni azoknak sárga lesz. Magot érlel. Telelőrügyet fejleszt, ami a nagy hidegben lesüllyed. Teleltetni úgy kell, mint az Aldrovandát. Tavakba szép, mikor sok kis sárga virágjuk kiemelkedik a vízből. Ha sok a szúnyoglárva, azt is összefogja.
 
Esővízes hordoba is helyezhetjük ezzeket a növényeket, amik meg fogják a szúnyoglárvát, és semmi odafigyelés nem kell. Persze azért ne száradjon ki. Tavakba is szép, és búvóhelyet adhat. Létezik egy akváriumba kifejlesztet Rence(Utricularia graminifolia). Az akvárium aljzatán nő, ami benővi.
                                                    Írta: Petróczki Márton
 

38. blogbejegyzés
Amano garnéla

Azt hiszem kevés olyan akvarista van, aki nem találkozott még ezzel a garnélával. Valószínűleg ez a faj bukkant fel legelőször a kereskedésekben és így természetesen az akváriumokban.
 
2006 óta a helyes megnevezése a Caridina multidentata, korábban Caridina japonica néven vált ismertté, de néhány tudományos vizsgálat fényt derített rá, hogy az általunk ismert Amano garnélát már korábban leírták C. multidentata néven.
 
Eredetileg Japánból, a Yamato folyóból származnak (innen ered a Yamato garnéla elnevezése is), de Koreában és Taiwanon is megtalálható. Az Amano nevet az "akvakertészet" szülőatyjától, Takashi Amano -tól kapta. Ő volt az, aki már az 1980-as években előszeretettel "használta" ezeket a garnélákat a szebbnél szebb növényes akváriumaiban, hogy kordában tartsa velük a felbukkanó algákat.
 
Ennek a garnélának a mérete jelentősen eltér a többi Caridina/Neocaridina fajtól, 4-6 cm nagyságot is elérhetik, ami többszöröse a többi fajnak. Lényegében átlátszó testét sötétbarna pöttyökből álló sávok tarkítják. Kereskedésekben már találkoztam kék színű Amano garnélával: ne legyenek kétségeink, ezek mesterségesen festett példányok. A nemek megkülönböztetése nem túl nehéz, a hímek jóval kisebbek és karcsúbbak, mint a nőstények.
 
Nem specializált típusú a szaporodásuk, azaz a nőstény mikor elengedi a petéit, apró kis lárvák kelnek ki belőlük, amik leginkább egy-egy kis felkiáltójelre emlékeztetnek. Egy ilyen alkalommal akár sok száz lárvát is elereszthet, viszont ezeknek az apróságoknak az életben maradásukhoz sós víz szükséges. Korábban próbálkoztam a szaporításukkal, de nem jártam sok sikerrel, 2 hét alatt elpusztultak az apróságok. Ha minden igaz 20-30 g/l sókoncentráció szükséges nekik, 4-5 hét alatt alakulnak át garnélává és ekkor lehet őket áttenni az édesvízbe.
 
Ha valaki nagyobb halak mellé keres garnélát, vagy arra a célra, hogy a felszaporodott algákkal kezdjen valamit, annak nagyszerű választás lehet ez a faj. Igazából valószínűleg neki a legjobb a tűrőképessége, nem igazán érzékeny a vízparaméterekre, viszont érdemes lefedni az akváriumot, amiben tartani szeretnénk őket, mert ha nem tetszik nekik valami, akkor könnyen meglógnak és előfordulhat, hogy hónapok után az ágy alatt találkozunk velük...
 

 
 
 

39. blogbejegyzés
375 l-es történet

A history-ban leírtam az akvarista előéletemet, most egy kicsit nagyobb lélegzetvételű blogot olvashattok jelenlegi akváriumom „születéséről”. Egy-két átfedés lehet a kettő közt, de így lesz kerek a történet.
Az akvárium terve azóta forgott a fejemben, amióta egy költözés miatt az előző 250 literesem el kellett adnom. Az volt az első komolyabb akváriumom. Értem ez alatt a méretét és azt, hogy amit lehetett magam csináltam rajta. A purhabos-perlites hátteret, az állvány borítását, a világítást. Visszagondolva a háttér elég ügyetlen szárnybontogatás volt. Inkább olyan lett ahogy sikerült anélkül, hogy túl sok tudatoság lett volna mögötte. J Bár azért még most is egy barátom otthonát díszíti. Aljzat gyöngykavics volt és a növényzet kimerült 4-5 tő fodros vizikalászban. Halak: 1 pár vitorlás, 3 db zacskós harcsa, 2 db angolna, 2 db morgóharcsa, egy pár anci és azok ivadékai.
2008 elejétől tervezgettem a következő akváriumom. Volt agy pár hónapos gondolati kitérő a tengeri akváriumok felé. Végül a témába kissé jobban beleásva magam elvetettem végül. Ha azt szívvel-lélekkel csináltam volna – mondjuk másként nem is lehet – igen nagy szabadidő és anyagi ráfordítást igényelt volna. Azóta is tisztelem-becsülöm a tengeri akvaristákat fanatikusságukért.
Idén januárban végül megszületett a döntés, hogy belevágok, a feltételek adottak. Az első lépés az akvárium helyének kiválasztása volt. Ebben azért párom is segített, hiszen nem csak nekem kell majd az akváriumot egész nap nézegetnem. J A hely ki lett választva, bár egy kis lakásátrendezést és átalakítást igényelt.
Miközben folyamatosan bújtam a netet és a fórumot március végén jutottam el odáig, hogy a korábbi lakó által itthagyott akváriumállványt átalakítassam. Erre szerencsére munkahelyemen volt lehetőség. Április első hetében hoztam haza a kész állványt.
Hosszas informálódás után döntöttem úgy hogy egy kecskeméti akváriumkészítőt keresek meg a 150x50x50-es méretű, bruttó 375 literes akváriumom megrendelésével. Döntésemnél sokat nyomott a latba, hogy itt Dunaújvárosban az akvarista boltokban kétszeres árért készítették volna el ugyanazon paraméterekkel rendelkező akváriumot.
Amíg a megrendelt akváriumot vártam az állványt kellett olyan állapotba hoznom, hogy az akvárium érkezése után többet ne kelljen mozgatni. Egy építőipari termékeket forgalmazó boltban vettem jó minőségű 1 cm-es polifoamot, ami az állvány alá került. Az állványra méretazonos bútorlap és 3 cm vastag lépésálló hungarocell került. Az állány szintezésével kissé meggyült a bajom. Végül 1 mm vastag acéllapokkal vízszinteztem ki, amit egy „vastelepről” szereztem.
Április közepén –az akvárium érkezését követő napon – szintén Kecskemétről húgom meghozta a technikát. Természetesen azt is hosszas fejtörés, beszerzési lehetőségek felmérése és a leendő akváriumban elgondolt áramlási viszonyoknak megfelelően választottam ki.
Az akvárium érkezése után indulhatott a háttér megépítése is. Ehhez a szükséges elméletet a netről, az alapanyagot a munkahelyről már korábban beszereztem. J A hátteret úgy terveztem, hogy minden rejtve lehessen és az elképzelt áramlatokat is ki tudjam alakítani. A háttér két szélén kialakítottam egy kisebb és egy nagyobb szűrőkamrát, a kisebbet a külső szűrő két ágának, a nagyobbat a szivaccsal ellátott powerheadnek. Miután az a szükséges lapokat összeragasztottam elsőként. A „domborzat” kialakítását tekintve először igen tanácstalan voltam. Végignéztem sok akvarista társunk képeit. Találtam is többet ami tetszett, de szinte az utolsó pillanatban elgondolkoztam azon, miért is kell nekem, hogy mástól lopjak ötletet. Szeretem az egyediséget és nem szeretném, ha valaki más akváriumát kellene itthon nézegetnem. Remélem értitek mire gondolok. J Így fogtam egy filcet és felrajzoltam egy vázlatot ahogy éppen jött. A formák kialakításánál már úgy véltem kicsit sűrű lenne a mintázat, ezért egy kicsit elnagyoltam. A kialakításnál megpróbáltam használni a forrasztópákát de az XPS-hez úgy ragadt mint valami pillanatragasztó. Ezért mindent szikével alakítottam ki.
A hátteren a kamrák nyílásait megpróbáltam úgy elhelyezni, hogy minél kevésbé törje meg a háttér egységét. Ez szerintem sikerült is. A nyílásokba beépítettem üvegszövetet szűrőrácsnak, így halak a kamrákba nem tudnak majd bejutni. Így utólag látom, hogy felesleges volt két nyílást csinálni kamránként, mert a szívóhatás nem érvényesül úgy ahogy kellene. De már van ötletem a módosításra. A visszatérő ágakat úgy oldottam meg, hogy kifúrtam a hátteret és egy darab PVC csövet ragasztottam be. A kamrákon belül ezekhez csatlakoztattam a nyomóágakat. A háttérből a PVC csövek nem igen lógnak ki és le is festettem, így azok elrejtése is jól sikerült.
Az akváriumot érkezése után első nap félig, a második nap teljesem feltöltöttem, hogy lássam a ragasztás bírja-e, van-e valahol gond, szivárgás. Természetesen nem tapasztaltam ilyeneket ezért elkezdtem háttér festését. Két rétegben kentem le csemperagasztóval, majd a harmadik réteget színeztem. Minden réteg közt 2 nap száradást hagytam. Színezéshez sárga, barna és fekete vasoxidot használtam. Három külön színt kevertem ki és azok kombinációjából született meg a végeredmény.
Ezekkel egyidőben a szőlőtőkéket letisztítottam és áztattam. Az áztatásnál fertőtleníteni is akartam, ezért úgy csinálta, hogy 3 napig Neomagnolos, 3 napig sós vízben áztattam és ezt 2x megismételtem. Közben folyamatosan alakítgattam a tőkéket.
Május első hetében lett a hátterem beragasztva. Számítottam rá, hogy kifehéredik, mert számos hasonló technikával készült háttérnél olvashattam már. J Én sem maradtam ki ebből, de 3 naponta 2-3 teljes vízcsere megoldotta a problémát.
Aljzatnak vettem egy negyven kilós zsákkal térkőhomokot, azaz kvarchomokot. Egy hétig naponta mostam és a végén kisavaztam. Pont elég is lett 5-6 cm-re, ahogy terveztem. Egyedül a színével nem békéltem meg. Szerettem volna sötétebb aljzatot, de nem találtam igényeimnek megfelelőt.
Május közepén beraktam a már süllyedő tőkéket és azzal egyidőben maláj tornyoscsigákat is. Elindítottam a technikát is. 3 nappal később másik akváriumból leengedett, érett vizet is töltöttem az akváriumba, plusz a szivacsos szűrőt is belemostam. Ezzel úgy gondolom egy kis hasznos bacikultúra került a vízbe.
Közben folyamatosan építettem a burkolatot is, amihez fenyő hajópadlót használtam. Nem lett túl profi munkalett, de az enyém! Mivel szeretek barkácsolni mindig is jobban tudtam a saját kézzel készült dolgokat értékelni.
Május utolsó napjaiban elkészült a világításom, ami jól jött, mert 30-án elmentem Szentkirályra ahol megvettem a növényeket, legalábbis az első turnust.  A fénycsöveket is hosszas informálódás után választottam ki. Nem akartam sok pénzért reflektort venni, ezért azt is magam készítettem. Nem kellett más hozzá csal egy 110-es PVC cső és aluragasztószalag. Ahogy nézegetem jó hatásfokkal reflektál.
Most tehát itt tartok. Növény van - hal nincs. Ahogy számolgatom 2-3 hét múlva elkezdek telepíteni. J Azt hiszem sikerült türelmesnek maradnom és nem kapkodtam el semmit. Sokan mondják ez mindennek az alapja és lehet igazuk van! Mindenkinek jó halazást kívánok. Ha valaki úgy gondolja kérdésére tudhatom a választ kérdezzen nyugodtan .
 
 

40. blogbejegyzés
CAU – Az aquascaping

 
Minden akvarista, aki rájön, hogy számára nem csak a halak jelentik a beteljesedést, és ennek eredményeképp belevág az aquascape-be, elkezd valamilyen irányzatot, tanítást követni. Ez egy egyéni ízlés kérdése is lehet, vagy épp az, amin először átesik, amit a legelőször a szájába nyomnak. Ezzel alapban nincs is gond, mert a valós érdeklődés, bizonyos tudás, a dolgok valamilyen szintű átlátása után formálódik csak ki, mikor a személyiség azonosul a cselekedettel, és ez a két dolog együtt megjelenik az alkotásban.
A világ nagyon sok részén foglalkoznak növényes akváriumokkal, csoportok jönnek létre az adott földrész ideológiáját követő hívekből, de ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy ezek között elég nagy különbségek lehetnek felfogásban, szemléletben. Sok dolog eredményezheti az eltéréseket, de véleményem szerint a kultúrák mássága a fő ok. Nem szeretnék nagyon belemenni, hogy ezek a másságok miként váltakoznak földrészenként, inkább beszélnék a számomra leghitelesebb, legeredetibb, legtermészetesebb vonalról, a távol-keleti aquascaper világról, illetve az egyik kiemelkedő csoportjáról. A folytatás itt: http://levinen.blogspot.com/2009_09_01_archive.html
 
 
 

41. blogbejegyzés
Egy birodalom alakulása

Rotyog az üst a boszorkánykonyha parazsa fölött. Nagy terveket forralok, és úgy néz ki, az ülepedő löttyből lesz valami.
 
Nagy hévvel újságoltam nemrégiben, hogy végre vettem egy nagyobb akváriumot, amelynek a saját vízbefogadó képessége übereli a meglévő négy együttes térfogatát.
 
Hát ez van/volt, szegény ember vízzel főz - halmozott klisédobálás, de legyen nekem megengedve.
 
Nos, az új vendégnek meg kell ágyazni, mivel nem fekhet a régi vacokba - vacokra, mert nem fér azon az régi íróasztalon, amit én önkényesen akváriumszentélynek alakítottam át.
 
A feleségem gyakran szóvá is tette, hogy kicsit gagyi az a halom akvárium együtt, és sajnos így az egyenként élvezetes kis flóra/fauna elveszíti igaz varázsát.
 
Uccu neki van ürügy, lehet terveket szövögetni. Szép terebélyes szövetem lett, ami nagyon azt kívánta már, hogy a képzelet világából a valóságban teljesedjen ki, valósuljon meg.
 
Első lépésként elkoptattam pár ceruzát a papírlapokon, amin sehogy sem akart úgy megjelenni az ötlet, mint ahogy elképzeltem. Ezer éve már, hogy gépeket terveztem A/0-ás pauszpapíron - meglátszott, mivel itt az A/4-gyel nem bírtam. Maszathalom, rengeteg radírozás. De a végén a "hódos boltban" a srácnak sikerült megértenie mit akarnak ábrázolni a nazca vonalaim.
 
Hurrá, leértékelés a "hódvárban", így a tervezett összeg feléért meglett az alapanyag!
Otthon a hévégén a szabad óráimat fúrással faragással töltöttem, és lőn...
Meglett az első polcrendszeres állvány, amely az aprónépnek készült.
Fotókat majd mellékelek.
 
Mivel végig ügyeltem péntek délutántól hétfő reggelig, így élveztem a mai szabadnapot. Kies időmben úgy véltem a maradék faanyagot felhasználva összeállítom a "nagy akvárium" szekrényét. Valahogy ez jobban ment - talán a  belerázódás miatt.
Most dobtam bele a szerszámosládába a T-kulcsot, és ültem a gépelé "frenkizni".
Kész! "A gép forog, az alkotó pihen."
 
Gyermeki lendületem, lelkesedésem a betűrengetegben ölt alakot.
Miután letiisztázok mindent, és belövöm a helyére a cuccot, megtalálom a vízszintest - ami a kőműveseknek anno nem sikerült - felkerülnek az első fotók a "rendszerről".

42. blogbejegyzés
Házi készítésű hordós szűrő

Először is szeretném megköszönni Ganeshanak a támogatást, amit a szűrő építése közben nyújtott. Sokszor jobban inzgult, mint én, hogy működni fog e :)
A saját szűrő ötlete ott fogalmazódott meg bennem, amikor kitaláltam, hogy kell nekem egy másik aksi, amihez pedig kelleni fog egy másik szűrő. Ekkor gondoltam arra, hogy mi lenne, ha a jelenlegi Atman 3338-at tenném az új akvárium alá, a nagyobb 360 literes akvárium alatt pedig lenne egy saját építésű külső. Ehhez természetesen jól átböngésztem a netet, illetve beszéltem olyan akvaristákkal, akik már építettek ilyen szűrőt.
Mire is volt szükségem:
- kell egy ház, amibe belepakolhatom a szűrőanyagot
- kell egy pumpa, ami az egészet hajtja
- kell szűrőanyag, mert anélkül nem sokat ér az egész :)
- továbbá kellenek mindenféle csövek, csatlakozók
A szűrő házára két nagyon jó megoldást találtam. Az egyik a Proci által is használt KGB típusú PVC cső. Ha jó szűrőt akarunk csinálni, akkor nem árt, ha a lehető legnagyobb keresztmetszetet választjuk, így a szűrőben kellően lelassítható az áramlás a bacik könyebb megtelepedéséhez és a későbbi jobb szűrés érdekében. Ez a cső azonban durván drágul az átmérő függvényében, illetve a hozzá használatos végzáró elemek ára miatt csak akkor célszerű használni, ha valaki hozzájut jutányos áron (épitkezési maradék :)).
A másik megoldás a szűrő házára egy hordó. Ezek közül rengeteget megnéztem neten és boltokban is. Ahol lehetett teszteltem a tetőt, mint gyenge pontot, de végül arra a követzkeztetésre jutottam, hogy ha nyugodtan szeretnék aludni, akkor a csatos fedelű hordót kell választanom. Méretét tekintve egy 30 literes műanyag hordó lett kinézve.
A pumpa kérdése véletlenül oldódott meg. A cégtől megint kiküldtek kínába, ahol szétnéztem egy kicsit, mit is lehet abban a nagy országban kapni.
A cél egy kétéltű pumpa volt, de sajnos vasárnap lévén mindössze 1 üzletet találtam, ami nyitva volt, itt pedig kétéltűből csak 1000 l/h volt elérhető. Atmanból (mi más :)) viszont volt egy 2000l/h teljesítményű víz alatti (AT-306). Elhoztam azért mindkettőt, hisz ropi áron nem hagyhattam ott.
Szűrőanyag. Gyorsan beláttam, ha gazdaságosan szeretném megúszni (nem számitva a pumpán spórolt pénzt), akkor nem vásárolok 30 liternyi siporaxot. Ekkora térfogatba ugy gondoltam megteszi a silányabb minőségű anyag is, aztán később majd elválik, mennyire válik be. Lávakövön gondolkodtam, de azt sosem szerettem. Végül egy tószűrő anyag az Ubbink tószűrő szubsztrátum lett a nyerő (http://tofolia.com/vmchk/vizminoseget-javit%C3%B3-kozetanyagok/t%C3%B3viz-szubsztratum-5kg/10l-ubbink.html). Az ára igen kedvező, két 20 literes zsák elég is volt. Valahogy nem stimmel a zsákban lévő mennyiség a ráirttal. Egy darabot próbaképp széttörtem, porózus. Szerintem lesz olyan jó, mint a lávakő. Tapasztalatokról később tudok beszámolni.
 
 
Ubbink tószubsztrát
 
Csövek és csatlakozóknál próbáltam a lehető legtökéletesebbre törekedni. Ezt a részét tartottam a rendszer leggyengébb pontjának, és egyszer már sikerült a 4 emeletes panel legfelső szintjáről a földszintig áztatnom a házat, így nem szerettem volna újabb kockázatot vállalni. Kutakodtam, olvasgattam és végül rátaláltam egy üzletre (http://www.ontozesbolt.hu/index.php?inc=aruk&inc2=almenu1&id1=5) a közelben, ahol mindenféle Irritec márkájú cuccokat árulnak. Ezek jellemzően menetes elemek (csőcsatlakozó, csap, könyökök átvezető elemek, karmanttyúk, T idomok, stb.).
Többen kérdezték, mi a neve annak az elemnek, amit a hordótetőbe tettem, mert nem találják az oldaon. Érdekes módon a kategóriák között én sem akadtam rá, de rákeresve van találat. A neve: Tartálycsatlakozó. Leírás: Műanyag tartályok, hordók megcsapolására szolgáló idom menettel.
Összeállitásnál először a tetőt raktam rendbe.


 
Cső és elemeinek elrendezése
 
Három lyukat fúrtam rá, kettőt a ki és bevezető csöveknek, és 1 kisebbet a pumpa tápkábelének, ugyanis a nagyobb teljesítmény miatt a víz alatti atman mellett döntöttem.
 
 
Hordótető belülről
 
Bekerültek a csatlakozó elemek, majd a pumpa is. Igyekeztem úgy megválasztani a méreteket, hogy inkább legyen egy kicsit túlméretezve, ezért a választásom olyan elemekre esett, amikre kényelmesen rácsatlakozhatok 19/25ös csövekkel. Azért ezt választottam, mert a későbbiekben, ha a 2000 l/h pumpa nem válik be, néhány perc alatt le tudom cserélni egy nagyobbra és mehet tovább nagyobb teljesítménnyel. A rendszer teljesen kompatibilis mindennel, ha nagyon akarok, akkor akár egy kétéltű pumpát is ráköthetek.
 
 
Hordótető felülről
 
A csatlakozó elemek meneteit sima teflonszalaggal tekertem körbe. Kell rá gazdagon, de legalább szigetel.
Jött az első teszt, és sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy üzem közben nem, de kikapcsolt állapotban bizony ereszt a hordó. A gyári tömítése nálam sem volt tökéletes és ott engedett. Oka, hogy kikapcsolt állapotban az akváriumból jövő nyomás elgé nagy volt ahhoz, hogy eresszen. Üzem közben viszont a pumpa még egy kis vákuumot is képez, így nem tud kifolyni a viz. Azt, hogy levegőt szivna a vákuum miatt, nem tapasztaltam. Mindenesetre bármikor jöhet egy áramszünet, s igy a hordó bármikor ereszthet. Ezt nem hagyhattam. Tető le, szigetelés ki. A hézagba nyomtam egy kis szilikont (pl. FBS) majd visszatömködtem a tömitést. Közben rendkíüli kézügyességemben köszönhetően elszakitottam az eredeti tömitést. Mint utóbb kiderült, ez nem probléma. Még egy 5 centis darbot ki is vágtam belőle, hogy pont passzosan beférjen. A szilikonnal óvatosan, mert ha kicsit is sok megy, akkor már nem fog rámenni a tető a hordóra és lehet kezdeni előrről! Tapasztalatból tudom.
 
A második teszthez már elkészítettem a hordó aljába az ülepítőt is... merthogy minden profi szűrőhöz tartozik egy ilyen is :) Ehhez egy sima vödör alját vágtam le. Kb. 8.10 centis peremmel. Erre fúrtam egy nagyobb lyukat a hordóba bejövő csőnek (ami a hordón belül egy lefolyócső), illetve sok kisebb lyukat a vissza áramló víznek. Javaslom ezt tévénézés közben, mert elég unalmas meló végigsorjázni a lyukakat :) Az egészet összedugtam, betettem a hordó aljába majd arra ment a szűrőanyag. Vízzel feltöltöttem és jelentem reggel óta üzembiztosan, cseppmentesen üzemel a szűrő.
 
 
Pozició tesztelése
 
 
Ülepítő
 
 
Ülepítő alulról
 
A bejövő csőre is fúrtam néhány lyukat. Nem szeretném szétszedni a szűrőt azért, mert esetleg eldugult :)
 
 
Kész az ülepítő
 
 
Összeillesztés
 
A kép az első tesztnél készült. Sajnos nem volt jó a lefolyócső és a menetes elem között a szigetelés, ezért itt erősen szívta a hordó tetején összegyűlt vizet. Ezt jól át is forgatta a szűrőanyagon. Érdekes látvány volt :) Később ezt úgy oldottam meg, hogy a menetes részre egy gumiszalag tömitéssel ráhúztam a lefolyócső végét, amit korábban levágtam, hogy megfelelő legyen a hossza.
 
 
Nyomócső
 
PVC ragasztóval (vinilfix) összeállított kábelcsatorna és könyk elemek.
 
 
Esőztető
(nem szép, de olcsó és működik és átmeneti)
 
Jelenlegi összeállitásban kb. 1200-1400 l/h teljesítmánnyel pöfög egy esőztetővel. Ez még ideiglenes, mert tesztüzemhez elegendőnek tarottam a 20as kábelcsatornát.
Összköltség:
Hordó 5390,- (de én drágán vettem, léteik jóval olcsóbban is)
Szűrőanyag: 4980,-
4m gardena locsolócső 1600,-
2db átmenő idom (tömitéssel), 2 db könyök és 2 db csőcsatlakozó: kb. 1000,-
Lefolyócső 300,-
Vödör, amit szétvágtam 299,- (by OBI)
20as kábelcsatorna (2m) + 2 könyök 500,-
Tömszelence, szilikon, PVC ragasztó a pipához volt itthon
 
Összesen: ~ 14.000,- (+ kb. 2000,- mire megtaláltam mindenből a tökéleteset :D)
 
Update (2013.06.24.): A szűrő azóta is működik, mindössze egyszer volt szétszedve, akkor nagyon sok iszapot szedtem ki belőle, de működött, mert az ülepítő része is igen nagy. Hamarosan teljesen szétszedem, mert elköltöztünk, és már lassan csak ez az egy bútor van a régi lakásban, nyilván az akvárium mellett, amit még nem volt erőm szétszedni. Akkor megmondom, mi van benne közel 3 év után.
 
 

43. blogbejegyzés
Egy kezdő akvarista szösszenetei

Sziasztok!
Remélem nem fog zavarni senkit egy kezdő írásba vetett agymenései , aki még e sorok írásánál nem rendelkezik akváriummal.
 
A kezdet: pár hónapja felmerült bennem a gondolat, hogy szeretnék egy szép akváriumot a lakásba ami még otthonosabbá és megnyugtatóbbá tenné otthonomat egy stresszes munkanap után, legfőképp ha még esetleg itthon is kell folytatnom a munkát. Régóta kedvelem a halakat, régen sokat voltam vízparton és mostanában, ha van lehetőségem mindig betérek nézelődni állatkereskedésekbe vagy csak szemem pihentetem a kirakatba kiállított akváriumokban.
 
A mostani időszakra jött el az a pillanat, hogy a gondolatot tett kezdi el követni. Régebben is volt egy két kisebb akváriumom, de ott sajnos nagyon rosszul csináltam mindent . Most úgy érzem így 1 hónapra a 3 x-től elégé érett vagyok hozzá, hogy teljes felelősséggel tudjam kezelni majd a dolgokat.
 
A kezdeti ötlet egy mindenképpen 100 liter feletti akvárium volt. Ekkor elkezdtem keresni a neten, hogy milyen áron találok ilyet komplett szettben. Találtam jó pár helyet, de viszont egyre több akvarista fórumot is kezdtem el olvasni így találtam el ide is. Az olvasásból leszűrtek után lemondtam az egybe szettekről és végül találtam egy 160 literes akváriumot bútorral és tetővel (2x30W világítást tartalmaz). Ezután elkezdtem megnézni mire lehet még szükségem és elkezdtem összeírni, hogy mire lesz mindenképpen szükségem és gyakorlatilag összeállítottam egy bevásárló listát.
 
Beillesztem a listát, hátha ad valakinek jó tippeket és én is kapok egy pár jó tanácsot az öregektől:
 
Akvárium+bútor+tető 160 l
 Atman AT-3338 (Aqua-Pro 4 / Evo 2212)
Evolution Bakto-Max 1 kg (kb. 1,3 liter)
Lávakő 1 kg
 Aquatic Nature Flexi halháló 6 (20x15 cm) (finom)
Aquatic Nature Precisions Thermometer (precíziós hőmérő)
Sera mágneses algakaparó analog hőmérővel T6
Aquatic Nature IC Heater 200W
szűrőbetét
szilikon ragasztó
időzítő kapcsoló
vödör
Leszívócső vékony
injekció
szivacs
szúnyogháló
8 db 5L FE6059.000.02
Háttér
2 db Mopani small
Halak:
10 db Red Cherry garnéla
10 db Green garnéla
30 db neonhal
10 db kék/királylazac
4 db Ancistrus sp.
8 db Corydoras paleatus
Növény:
Happy-Life HappyCarbo 500 ml
Happy-Life HappyPlant (Profito) 500 ml
Diversa Nutriplant 5L
szürke kvarchomok (1-2 mm) 7 kg
3 Dupla Ground 3L
Aquatic Nature CO2 Visual Test
 2 db Jávai moha
4 db Cryptocoryne nevelli
3 db Echinodorus tenellus
2 db Juncus repens
6 db Cabomba aquatica
2 db Echinodorus bleheri
2 db Echinodorus decumbens
 
(Az összes beszerzés ára kb 1000 Ft/l-re jön ki, ez tartalmazza az akváriumot bútorral és tetővel együtt.)
 
A beszerzéseket dátum szerint is jelöltem magamnak. Az akvárium a jövő hét végén kerül majd megrendelésre, a technikai felszerelés csak májusba, a nővények júniusban. Július elejére tervezem a garnélák beszerzését, majd rájuk 1-2 hétre a halakat.
 
Az akvárium háttere házi készítésű lesz, szerencsére itt az oldalon rengeteg jó leírást találtam. A teljes hátfalat és bal oldal egy részét fogja takarni. A bal oldalát a nap fény miatt fogja részben fedni, mivel az akvárium egy ablak előtt lesz elhelyezve. Tudom ez elsőre borzalmasnak hangzik, de az ablak észak-déli fekvésű és gyakorlatilag csak folyamatosan szűrt napfényt kap. Elméletileg a háttér ilyen formán történő kialakítása ezt teljesen ki fogja takarni.
 
Az akvárium aljzata két felé lesz választva az első 10 cm-es szakaszban csak alacsony növények lesznek összesen 4 cm-es talajban, majd következik egy szintelválasztó ami után 7-8 cm-es talajvastagság lesz. Ebbe 25 cm széles részbe 3 kisebb dombot tervezek kialakítani a háttérhez hasonló megoldással. Ezeket a dolgokat egyelőre excel-ben terveztem meg, hogy lássam milyen talajigény lesz és hová helyezzem a növényeket. A tervezet a képen látható.
 
 
Az táptalajt és a sima aljzatot szúnyoghálóval tervezem szétválasztani, bár tisztában vagyok vele, hogy ha belekapaszkodnak majd a növények, akkor szinte lehetetlen lesz belőle kivenni, de inkább ezt a kockázatot választom, mint hogy a házmesterek széttúrják őket.
 
Eszembe jutott még, hogy valakibe felmerül majd a kérdés, hogy miért folyékony Carbo-t használok majd és az ok egyszerű: a pénztárca vastagsága. Tudom lehetne házi CO2 adagolást is csinálni, de majd inkább összeszedem a pénzt egy sűrített levegős rendszerre.
 
Az első bejegyzésemet ezzel zárom is, aztán igyekszem beszámolni, hogy miként alakulnak a dolgok és közben is olvasom a tapasztaltabbak írásait.
 
FRISSÍTES 2011.04.04:
 
Még csak most indítottam a blogot, de már is frissítenem kell.:D A frissítés oka a kedves hozzászólók tanácsai amiért nagyon hálás vagyok.
 
Változtattam a lista összeállításán, azon belül is a szűrőn és a növények összeállításán.
 
A tanácsokat végig gondolva, tényleg jobb választásnak tűnik az AT-3338-as szűrő, amit először elvetettem az anyagi keret miat. Szerencsére megtaláltam a megoldást. A buborékolást kivettem a rendszerből így máris maradt egy kis plusz keret. Ezután átnéztem mi az aminek a beszerzését eltudom halasztani 1 hónappal, azt hiszem ilyenkor tényleg hasznos tud lenni egy lista ami mindent tartalmaz árakkal együtt.
 
Kaptam még ötletnek, hogy esetleg házilag csinálni szűrőt. Nagyjából fél napig agyaltam rajta és nagyon jó ötletnek tartottam és tartom most is, de maradok a gyári szűrőnél egyelőre.
 
Átnéztem a növényeket is, hogy mi az amivel nem tudnék boldogulni és szomorúságot okozna, ha kipusztulnának vagy nem úgy nőnének ahogy kellenének. Igaz valószínűleg így is maradt benne olyan ami nem kellene, de bízok benne, hogy erre is kapok jó tanácsokat.;) Bár ez még nehéz, mert nem tudom milyen fénycsövek lesznek a szettben, mert ha kell akkor inkább lecserélem a fórumban többször is ajánlott fénycsőre (T8 F30W/860 daylight 6400K 26x895mm G13). Ez nem tűnt akkora érvágásnak, mint az akváriumos márkák.
 
A halaknál történt még egy kis változás, itt a Cory-k számát 8-ra emeltem, mert ha már szeretnek bandázni, akkor bandázzanak. Bízva benne, hogy nem lesz az akvárium túlnépesítve, mert akkor más téren csökkenteni fogok.
 
 
No még egy utolsó hála a hozzászólóknak és mindenkinek egy virtuális korsó sör vagy amit szeretne.:D
 
A következő bejegyzés vagy frissítés már valószínűleg az akvárium érkezéséről fog szólni.
 
 
 

44. blogbejegyzés
Neolamprologus signatus avagy milyen sügeret tartsunk a válságban

Mini örömök a köbön avagy a törpe karcsú iszapsügér (Neolamprologus signatus) élete és munkássága
 
 
Azért döntöttem úgy, hogy leírom tapasztalataimat ezekről a kis jószágokról, mert azt remélem, hogy páran talán közületek is kedvet kapnak a tartásukhoz, és ezáltal részeseivé válnak mindannak az örömnek, amelyeket ezek a kis halacsok nyújtani tudnak.
Régebben rengeteg sügerem volt ramireziktől a márványig, nagyobb részüket sikerült szaporítani is, de érdekes módon gyakorlatilag mind délamerikai fajta volt. Valamilyen okból az afrikaiak teljesen kimaradtak nálam. Most, hogy újra halazok, ismét feltámadt bennem a régi gerjedelem sügér ügyben. Körülnézve a kínálatban rádöbbentem a fenti tényre, és elhatároztam, hogy afrikai faj kell nekem. Afrika...pálmafák, banán, szalmaszoknyás barna...öööö..bocsánat, tehát további fontos szempont volt, hogy ne legyen nagy helyigénye, valamint ne legyen túl kényes a hal. Végül rábukkantam a kis csigasügikre, és azonnal tudtam ők kellenek nekem! Kis helyigény, kis fogyasztás, tökéletes választás ezekben a nehéz időkben...A Lukács féle tenyészetből hoztam 7 darab kis signatust. 8 volt a terv, de valahogy 7 lett a csapat mire hazaértem pedig jól meg volt csommantva a zacsi nyaka. Lényeg a lényeg, bekerültek egy 120 literes (nagyjából kocka alapú) akváriumba, amely alját tenyésztőjük tanácsai alapján 4 részre osztottam kövekkel, hogy mindegyik hím (4 db volt) ki tudjon sajátítani egy kis territóriumot magának. Szedtem egy kalap csigát,amelyeket jól kimostam, majd behelyeztem az apró szemű sóder talajra. Homok jobb lett volna, de elmegy a sóder is, ha elég apró szemű ahhoz, hogy tudják túrni, ásni, odébb köpködni. (Ugye az eredeti élőhelyük biotóp iszapos környezetét elég nehézkes lenne kialakítani egy akváriumban, arról nem is szólva, hogy nem lenne valami túl esztétikus látvány. Egy iszapos lavór néhány lyukkal a talajban...) Szóval így megteremtve a kis világukat, feltöltöttem normál csapvízzel a kalitkát, ez tökéletesen megfelel nekik mind ívni, mind a mindennapi létezéshez. Hamar belakták az egész medencét, de sajnos nem úgy, ahogy vártam. Az történt, hogy a hímek között hamar kialakult egy erősorrend, aminek következtében lépcsőzetesen helyezkedtek el az akváriumban. Mivel 60 centi vízoszlop van, a halak pedig úgy 3 - 4 centisek voltak ekkor, erre bőven volt lehetőségük. A domináns hím elfoglalta az egész alsó régiót. Két gyengébb hím kb. középtájon lebegett egymástól a lehető legtávolabb, míg a leggyengébb hím a felszín közelében próbált láthatatlanná válni. A három kis nőstény hasonlóképpen volt egymással, a nemek nem törődtek a másik nemmel, csak egymást gyalulták egész nap. Mivel Lukács mester biztosított arról, hogy ez így van rendjén, nem tettem semmit ennek megakadályozására, bár jobban örültem volna, ha békésen iszogatnak egész nap, vagy esetleg pajkosan dögönyözik egymás hátát a legnagyobb cimboraság jegyében. Eltelt pár hónap ebben a felállásban, a halak szépen kifejlődtek, de persze egyéb nem történt. A hímek kb. 5, míg a nőstények bő 3,5 centisek lettek. Imádják a cyclopsot, adok nekik száraz apró granulátumot, az is nagyon bejön nekik, néha kevés szúnyoglárva is megy (a vörös állítólag nem szerencsés nekik, a fehéret meg nem nagyon csípik), és bevallom, néha napján kapnak egy kis válogatott tubit is amit viszont imádnak. Szóval szépen kifejlődtek, és a domináns hím végül eltűrt maga mellett egy kis nőstényt, amely természetesen a csajok közül a legbikább volt. Egyszer észrevettem, hogy kevesebben vannak. Eltűnt egy hím és egy nőstény is. Őket azóta sem találtam meg, pedig az aki jól le van fedve. X-akták vagy mi... Maradtak tehát öten, de ívásra semmi hajlandóságot nem mutattak. A kis domina csaj szépen felöltötte az imponáló színezetét (erről alább), ki is gömbölyödött a pocija, de ikrázni azt nem...Gondoltam egyet, és kitettem az egész csapatot egy 40 literes, tégla alapú kádba, ahol gondoltam jobban szét tudnak széledni,mint a kockában. Ennek az lett az eredménye, hogy egy nőstényt és egy hímet halára űztek gyakorlatilag néhány napon belül. Na itt fogyott el a cérnám. A maradék két hímet elvettem és a domináns pár magára maradt. Néhány napig agresszíven járták a medencét, és keresték kibe lehetne belekötni, de miután minden kutatásuk eredménytelen maradt, elkezdtek végre egymással foglalkozni. Volt pár kisebb pofon mire összesimultak, de utána annál nagyobb lett a lamúr. Egész nap együtt jöttek mentek, egy tálból cseresznyéztek, szóval minden a lehető legnagyobb rendben történt ezután. A hím gyönyörű színeket produkált és a kis nőstény is virágba borult. A Lukács-Sinkó féle alapműben "ezüstös" alapszínűnek írják le a halat, mint egy snecit (itt kérnék elnézést minden snecitől) szóval szélhajtó küszt (alburnus alburnus). Na, ez az egy szín, amit sosem láttam egyiken sem. Az enyéim alapszíne barna, a hím esetében az egész test függőlegesen csíkozott. A hím hátúszójának szegélye feketével szegélyezett, amely alatt egy második aranysárga csík húzódik az úszó kétharmad részében. A has a szivárvány minden színében pompázik mely színek átterjednek a szem és a pofa (kopoltyú) környékére is. A kis nőstény legmeghatározóbb színe a barna test és imponáláskor gyönyörű bronzarany a telt hasi rész. Ikrázás után ez eltűnik, és nála is a szivárványos kavalkád tűnik elő, de láttam határozottan bíbornak is a hasát. Mindez természetesen csak természetes fényben igaz, a lámpa fényében nem ennyire színesek. Mind a nőstény, mind a hím egyébként arany szemgyűrűjének a teteje gyönyörű kék. Még egy érdekes dolog van, néha a mellúszók opálosan kifehérednek. Ezt főleg vetélkedésnél láttam, amikor kifeszített úszókkal kerülgetik egymást, de néha a két nem között is előfordul talán egyfajta kommunikációként.
Egy nap azt vettem észre, hogy jelentősen átrendezték az általam gondosan megkomponált kis életterüket. Minden csigaház szépen fel volt stokizva az akvárium fala mentén, míg egyetlen darabot elhurcoltak ezektől jó messzire és beástak a sóderbe lyukkal felfelé. E fölött lebegett a nőstény néha be-be úszva a csigaházba. Ezt a hím is megtette olykor amitől a kis nőstény idegessé vált. Csipkedte az urát amely ezt csodák csodája jó ideig tűrte is, általában odébb állva és távolabb strázsálva a csiga környékén. Ha a kis nőstény azonban túlzásba vitte a zargatást, akkor a hím bevadult, és megmutatta ki hordja a gatyát a családban. A kis nőstény ilyenkor bepucsított és mindjárt helyre állt a családi béke. Érdekes volt megfigyelni, ahogy egy-egy arra tévedő gyanútlan csiguszt, hogy beterrorizáltak. Ütötték vágták, majd addig nem nyugodtak amíg odébb nem tudták cipelni. Felcsippentették és odébb úsztak vele, majd elhajították. Van két csíkos csiga, amik túl nagyok nekik ehhez, ezeket addig taszigálják és ütik, amíg a csiga jó irányba nem indul. Nagyon érdekes látni ezt az összetartást. A kis nőstény hasa karcsúbb lett és eltűnt a bronz szín, ebből arra következtettem, hogy végre, bekövetkezett a nász. Gübbedt szemekkel lestem jó ideig, hogy "kipattog"-é valami a csigabölcsőből, de semmit sem láttam. Lukács mester előre felhívta a figyelmem, hogy rendkívül nehéz észrevenni a kis ivadékokat, és igen. Már pár napja lanyhult a figyelmem valamint a szemem vöröse is hála a Visine szemcseppeknek, amikor is egy etetésnél észrevettem, hogy mozog a sóder. A szemem rendben volt, inni sem ittam, mondom akkor ez tuti tényleg mocorgászik. Nosza, odanyomtam a cserpákom az üveghez és fókuszáltam, ahogy csak bírtam. Halleluja! A sóderon tényleg egy rakás kis ivadék nyüzsizett. Na, egyből leizzadtam és filózni kezdtem, hogy mit is adhatnék nekik. Volt egy kis fáradt artémiám, még volt pár hét a lejáratig, de mondom mire ez kikel (ha kikel egyáltalán, mert ugyi lehet, hogy ez is kínai...) szóval mire ebből kaja lesz, előfordulhat, hogy elzsibbad az állomány. Tojássárgája! Á, az nem jó, mert megrohasztja a vizet. Na jó, elrohantam a frontosába és vettem sera micront. Ez bejött a kis csoffadékoknak. Ették, ahogy kell. Közben a kínai sórák is csak kikelt. Igaz kicsit vágottszeműek lettek, ahogy néztem, de ezek a signatusok nem rasszisták és így is benyomták őket egytől egyig. A szülők gyönyörűen óvták, terelgették őket, igazán büszke voltam rájuk. Először frászt kaptam amikor a hím egy elcsámborgó kis ivadékot beszippantott, de utána több ízben láttam, hogy a csigaház közelébe visszaérve ki is köpi azt. A nőstény esetében ez nyilvánvaló volt, hiszen ő egyenesen a csigaházba sercintette elkóborolt leszármazottait. Példás szülőknek bizonyultak halaim. Elképzeltem, ahogy büdösnagy tányérlazacaim így óvják az ivadékaikat. Vicces. Azok már ikrakorukban felzabálnák őket. Ez egy másik dimenzió. Talán ez a rendkívül fejlett és lenyűgöző ivadékgondozás az egyik legmegragadóbb sügértulajdonság, amely ismereteim szerint semmi más halnál nem figyelhető meg. Ezek ráadásul együtt gondozzák a kölkeiket. Lenyűgöző! Sok ember is példát vehetne róluk...
 
 
Az ivadékok szépen fejlődtek. Azonban a viszonylag bőséges táplálás ellenére is, mintha kissé lassan növekedtek volna. Persze ez nyilván az én tapasztalataim szerint tűnt csak így, hiszen általában nagyobb halakhoz voltam szokva, amelyeknél gyorsabb volt a növekedés. Az elúszást követő harmadik héten kezdtek hal formát ölteni a kicsik. A szülők ekkor már hagyták őket csavarogni, de minden akváriumon kívüli mozgásra hevesen reagáltak. Kifeszítették úszóikat és az üveg előtt parádéztak. Őszintén megható volt látni ezt a gondoskodást ezektől a kicsi lényektől. Sajnos minden igyekezetem ellenére eddigre némi szétnövés alakult ki, szerencsére azonban csak kb. 80/20% arányban. A fejlettebbek jelentős túlsúlyban voltak. A kicsik is egészségesnek tűntek, keresték a táplálékot, nagyobb testvéreik nem zargatták őket ellentétben néhány délamerikás fajjal, amelyeknél ilyenkor már simán falatozták a nagytesók a kis nyomikat. Volt olyan bíborsügeres esetem, ahol először azt hittem, hogy sikerült kitenyésztenem a fej nélküli kétfarkú halat, de végül rá kellett jönnöm, hogy sajnos csak sima kannibalizmusról volt szó...Szóval az elúszást követő harmadik héten, már egész hal jellegűek az ivadékok. Ugyan még nem nagyon emelkednek a magasabb régiókba, inkább csak a talaj közelében szédelegnek, vadászgatnak, de határozottan kezdenek ekkorra halnak látszani. A színük ekkor még több, mint látványtalan, konkrétan ha mozdulatlanok akkor nem is nagyon lehet őket felfedezni. Egyedül a kis arany szemgyűrűjük árulkodik róluk,amely ekkor már teljesen kialakult. Nyilván önvédelmi szempontok miatt néznek így ki ebben az időben. Kis testükön elszórva sötét kis pettyek vannak, teljesen beolvadnak a környezetükbe. Etetéskor csodálatos látvány, ahogyan megelevenedik a sóder, mozgásba lendül a sok kis vadász.
 
 
Az elúszást követő negyedik hétre határozottan megizmosodnak. Ekkorra már felfedezhető természetes fényben, a később csak a nőstényeket jellemző arany színű pocak. Napi ötször kapnak bőséges artémia utánpótlást, ezen gyönyörűen fejlődnek. Egyszer-egyszer adok még a sera micronból is, hiszen a változatosság gondolom őket is gyönyörködteti. Tény, hogy nem reklamálnak, eszik a port is, mint a gép.
 
 
Az ötödik hétre már nagyon halszerűek a kicsik és átlag 10-12 milliméteresek. Megfigyelhető a hátúszók szegélyén egy haloványan megjelenő sötét kis csík. Ekkor kezdenek már felbátorodni és a magasabb régiókban is kutatnak a táplálék után. Színűk még mindig a pettyes rejtőszín, de a pocakjuk egész látványosan csillog a nap fényében. Ha jól vettem észre ekkor kezdenek először foglalkozni egymással. Időnként el-elriasztják egymást, de ez a tulajdonság ekkor még nem egyértelmű.
 
 
A hatodik héten arra lettem figyelmes, hogy a kis nőstény hiper agresszívvé válik. Idegesen feszült egész nap a medencében, néha belekötött a hímbe, néha a kicsiket zargatta meg. Nem tudtam mi lehet a gond, tehát felhívtam Lukács mestert és milyen jól tettem! Mondom neki mi az ábra, erre mondja, hogy ha akarom még élvezni a kicsik látványát akkor gyorsan vegyem el őket, mert ilyenkorra (10-15 milliméteresek a kicsik) a nagyok már elkergetik őket, hogy kezdjék meg a saját életüket. Tehát szétválasztottam őket és láss csodát, a nőstény azonnal kisimult.
 
 
Eltelt három hónap. A kicsik gyönyörű kis halakká cseperedtek. Éppen olyanok, mint apu és anyu, csak kicsiben. Kapnak enni gazdagon, így nincs semmi gond a kádban. Egy-egy izmozás azért előfordul időnként, de semmi komoly. Most olyan 2-2,5 centi körül lehetnek és nagyon szépen elvannak egymással. Tényleg büszke vagyok rájuk! Nagyjából egyformák a méretüket illetően, egy-két kisebb makesz van csak közöttük, de őket sem bántják. Igazán elégedett vagyok!
 
 
Bréking nyúz! Anyu és apu ismét összebújt és pezseg a homok!!! :) Sórák keltetés izzítva!

45. blogbejegyzés
LED-es világítás házilag

Üdvözlet!
 
A történet  megközelítőleg 1 évvel ezelőtt kezdődik, amikor sikerült szert tenni egy 20 literes akváriumra, gyári és kevésbé gyári alkatrészeivel együtt. Ennek tartozékaként a világítás nem neonos módon, hanem normál izzóval volt megoldva, amivel az azóta eltelt időben több probléma is akadt:
  • kiégett az izzó, ekkor vettünk bele egy, a lehetőségekhez mérten a legkisebb teljesítményű energiatakarékos megoldást, és itt urorjunk a következő pontra...
  • az energiatakarékos az első kb 15 percben nagyon halovány fényt adott,
  • bár kis teljesítményű, mégis túlzottan felmelegítette az akvárium vizét,
  • valamilyen kontakt hiba lépett fel, aminek hatására inkább kiiktattuk.
Ezek után elkezdtük keresni a lehető legjobb megoldást, amely (lehetőleg) a pénztárcát is kíméli. Gyári világítást ehhez a tetőhöz nem találtam, a többi utólagos neonos megoldással az volt a baj, hogy hosszabb volt a cső, mint a tető, vagy irreálisan sokba került.
 
Itt született az elhatározás, hogy "barkács" megoldással készítsünk világítást. Más okokból amúgy is mentünk elektronikai boltba, és ott találtam rá az alábbi gyöngyszemre:
LED panel
 
Ezt az "eszközt" (ez itt a reklám helye) az ARWILL elektronikai boltban lehet beszerzni, "kockánkénti" ára nagyjából 700-800 Ft. Viszont a "kockák" egymással sorban fel vannak fűzve, vagyis annyit vehetsz belőle, amennyi az akváriumodba kell!
 
További előnye, hogy cseppmentes a kialakítása, talán látszik a fotón, hogy a panel műgyantával ki van öntve, direkt akváriumi környezetre találták ki!
 
Immár tapasztalatból tudom modani (írni?), hogy egy 20 literes akváriumhoz egy ilyen panel elegendő, de a nagyobbakhoz nyilván több kell.
 
Akkor lássunk neki!
Hozzávalók:
  • az akvárium mérete szerinti LED panelek,
  • egy tápegység (9V fölött már jó fénye van, nálam 12V-ról megy),
  • forrasztópáka,
  • szigetelőszalag,
  • zsurogcső,
  • szerszámok...
Először is kellett egy tápegység. Ezt egy barátunktól kaptam, mert nekem nem volt otthon megfelelő. Arra is figyelnem kellett, hogy a tápegység férjen bele a világítást kapcsoló időzítőbe.
A tápegység
 
Ezek után a LED panel egyik végét leszigeteltem, hiszen arra nem lesz szükség, az a "továbbmenő" oldal...
Szigetelés
 
Majd lecsupaszítottam a LED panel másik oldalán lévő vezetékeket, levágtam a tápegységről a csatlakozó részt, és ezt is lecsupaszítottam. Elővigyázatosságból már most ráhúztam a zsugorcsövet a kábelre - nem tudom ti hogy vagytok vele, az esetek felében elfelejtem... :)
 
Utána összesodortam a lecsupaszított végeket, előbb önállóan, majd egymáshoz is. Ügyelni kell a polaritásra!
Lecsupaszítás
 
Zsugorcső :)
 
Összesodrott vezetékek
 
Megmondom őszintén, nem hiszek a csatlakozósarukban. Nálam az elektromos kötés forrasztást jelent. Elővettem tehát a 16 éves koromban beszerzett, ütött-kopott, elégett hegyű pákámat :)
:)
 
Egy kis forrasztás, egy kis szigetelés, zsurorcső melegítés következett:
Forrasztva...
 
Egyik vezeték...
 
Másik is...
 
Zsugorcső
 
A puding próbája... az evés!
Világít... :)
 
Ezek után már csak be kellett szerelnem az akváriumtetőbe. Ez némi fejtörést okozott, mivel az előző világítás két csavarral volt rögzítve:
Az eredeti állapot
 
Viszont az általam barkácsolt megoldáshoz ezek a csavarok túlságosan messze vannak egymástól. A megoldást végül egy műanyag irattartó feláldozása jelentette az akvárium oltárán, erre fúrtam két lukat, ami az eredeti, és az akváriumtetőben kívülről süllyesztett csavarok fogadására szolgál.
Szöcske szét van szerelve... :)
 
"Kereszttartó"
 
Került még egy kis szigetelés és zsugorcső a LED panel másik oldalára is:
Zsugorcső megint...
 
És végül két kábelkötegelővel rögzítettem a LED panelt a "kereszttartóhoz". Ezt valószínűleg lecserélem valami jobb megoldásra, valószínűleg csavarral fogatom fel, de ez most tesztidőszak, fontos a mobilitás... :)
Rögzítve...
 
Hát ennyi lenne nagyjából.
Fontos még megjegyezni, hogy ez a panel nagyon enyhén sárgás, elég természetes hatású fényt bocsát ki.
 
Lássuk az eredményt!
Alulról...
 
Szemből
 
Egymás mellett
 
Uszikálnak... :)
 
Hát ennyi volt a "nagy" projekt... :)
További képeket találtok az albumban...
Üdv:
Vyktor

46. blogbejegyzés
Mézgurámik szaporítása 1

A videokat lassacskán töltögetem fel, nézz be újra kicsit később, ha érdekel.
 
A mézgurámi (Colisa chuna) az általam ismert legkisebb gurámi (ami semmit nem jelent, mert leginkább csak a boltokban kaphatókat, meg a könyvekben gyakran jelenlevőket ismerem). Gyönyörű színei miatt az egyik kedvenc halam, így már régebben elhatároztam, hogy megpróbálkozom a szaporításával. A szülőpár beszerzése nem volt könnyű. Az első párból a hím pár hónap múlva, mire ivarérett lett, meghalt. Gondoltam, most majd hazai tenyésztésűt veszek, biztos ami biztos alapon - érdekes, de senki sem tenyészti itthon, vagy csak nagyon elbújt az illető. Így aztán a második hím is import halacska lett. Kitettem a nősténnyel, és vártam. Hiába. Mintha nem is hím lenne, még be sem színesedett, nemhogy habfészket épített volna. Irány a bolt, vettem egy újat. Na ez már azonnal elkezdte hajtani a nőstényt.
 
A tenyészakvárium egy kicsi 25 literes medence, amibe tettem egy kis csomó jávai mohát, egy marék Ceratophyíllum demersumot (érdes tócsagaz), és a tetejére kaptam Riccia és Urticularia keverékét (szétválaszthatatlan, megkíséreltem). A víz forralt csapvíz (ezt használom  mindenhol), 28 fokosra felfűtve. A szűrést egy kicsit átalakított Aquael fan mini biztosítja: az akvárium egyik végét szivaccsal leválasztottam, onnan nyomja vissza a vizet a kis szűrő. De a habfészeképítés idejére kikapcsoltam. Az akváriumba betelepítettem néhány Neocaridina rákocskát és csigát is takarítószemélyzetnek majd a kicsik mellé. Az akváriumot üveglappal fedtem le, amit a halacskák elúszása után már csak etetéskor, rövid időre nyitottam ki.
 
Az új hím gyönyörűen beszínesedett, és hajtotta a nőstényt.
 
 
Anyuka is ott van
Egyetlen hibát találtam: szinte nulla habfészket épített, csak néhány négyzetcentiméternyi, egyrétegű valamit, leginkább a növényeket hordta oda, buborék alig volt. Ime a szorgos hím:
 
http://www.youtube.com/watch?v=Mpjr9n7lugk
 
Sajnos az ívást magát nem láttam. Néztem, hogy még mindig csak építi a semmi fészkét a hím, csalogatja a nőstényt, de semmi....míg egyszercsak észre nem vettem, hogy a fészekben kis fekete csikocskák vannak. Ha valamelyik potyogni kezdett, a hím már szaladt - bocs, úszott is, és szedte össze. A videok, amiket csináltam, már ebből az időszakból vannak. Elég rosszul is látszanak, mivel a nyugalom megteremtése miatt takarva volt az akvárium, és elég rosszak voltak a fényviszonyok. Azért még egyet felteszek, olyan, mintha csalogatná a nőstényt - pedig a fészekben már ott vannak az ikrák. Még ekkor is viszonylag békésen elvoltak. Ha a hím odaúszott, feszítettek egymásnak, mintha páros táncot jártak volna, de verekedés nem volt.
 
http://www.youtube.com/watch?v=Ps0i48dJ0Ws
 
Mikor észrevettem a lárvákat a fészekben, kivettem a nőstényt. Aztán egy napra rá a hímet is: már nem szedegette össze a lárvákat, csak úszkált fel és alá. Még egy kis idő elteltével elúsztak az ivadékok. Hát én ilyen apró kishalakat még nem láttam. Igazság szerint ezeket sem láttam. Szemüveggel és nagyítóval egyszerre sikerült csak nézegetnem őket, legalább egy hétig. Csak onnan tudtam, hogy van benne hal, hogy fénylő kis pontocskákként látszottak evés után (a teletömött pocakjuk visszaverte a fényt).
 
Most három hetesek, és már láthatóak szabad szemmel is könnyedén. Formájuk kezd gurámiforma lenni, az úszójuk is tipikus alakúvá változott, és némelyiken már egész hosszúak a kis tapogatók. Ilyenek:
 
kicsi guri
És messzebbről a dzsungelban, csigákkal együtt (balra lent egy csigaevő szép heléna):
kicsik a dzsungelban
 
Etetésük: az első héten csak papucsállatkát (kétszer) és Sera micront (egyszer) adtam nekik. Naponta csak háromszor tudtam etetni: egyszer kora reggel indulás előtt, egyszer délután, amikor megérkeztem, majd lefekvés előtt este. Eleinte a kishalak alig úszkáltak, inkább ami épp odaúszott hozzájuk, azt a táplálékot kapták el. A második héten már a nagyobbak be tudták kapni az egészen frissen kikelt apró sórákocskákat, így minden etetésnél adtam plusz egy kevéske sórákocskát is. Pár nap elteltével már nagyon sokan ették inkább ezt, és rohamosan nőni kezdtek. De még voltak nagyon picik is, ezért nem hagytam abba a papucsállatok etetését sem, csak azután, hogy a sórákot már minden kis halacska meg tudta enni. Ma már csak sórákkal etetek, illetve néha mikróval, de ez utóbbit nem eszik akkora kedvvel. És egy idő óta már aktívan vadásznak is, erősebbek is lettek, bírják az enyhe áramlást (úgyhogy nagyon alacsony fokozaton bekapcsoltam a szűrőt).
 
Mivel több helyen is azt olvastam, hogy az ivadékok nagyon kényesek a vízváltozásra és a hőmérséklet változására, idáig nem cseréltem vizet (három hét). A második-harmadik hétre írják a labirintszerv kialakulását, ez a legkényesebb időszak a könyvek szerint. Ha igazuk van, akkor én lassan fellélegezhetek. Már gondolkodom rajta, hogyan is cseréljek vizet, és hogy mikor tegyem át nagyobb medencébe a kicsiket. Azért még várok vele, terveim szerint egy-két hetet.
 
A csigákra, garnélákra nagy szükség volt idáig. A mézgurámik hajlamosak a szétnövésre, ennek megakadályozására viszonylag bőségesen etettem (és sokáig adtam a sórák mellé a papucsállatkákat is). A garnéla és csigahadsereg nagyon szépen eltisztította a maradékot a medence aljáról. Szerencsére most már a szűrő is dolgozik (kivéve etetéskor egy ideig). De a szétnövést nem sikerült meggátolnom: vannak olyan halacskák, amik már elérik az egy centimétert, míg mások még csak fél centisek. Nagyjából ez a két szélsőérték most, egyelőre nem tudják egymást megenni, remélem, addigra már szétválogathatom őket, mire ez bekövetkezne.
 
Remélem, hamarosan jó pár hazai tenyésztésű mézguri kerülhet az akváriumaitokba.

47. blogbejegyzés
Kezdőknek

Sziasztok!
Az utóbbi hónapokban nagyon sokszor volt, hogy az üzenőfalra írjátok a kérdéseket és blogokat írtok, azért mert a bohóchal csipkedi az aranyhalat és, hogy most akkor mit csináljak?...stb Ez így nem jó. Figyeljetek! Ott van a fórum, minden egyes halnak megvan a topikja, ahol ott van több 100 hozzászólás. Miért olyan nehéz elolvasni? Mindenkinek volt ideje végig olvasni, nektek is legyen.
Ott a topikon belüli keresés, azzal hamarabb megtalálnád a kérdésedre a választ, mint ha az üzenőfalon írnád a kérdéseidet. Én is kezdő vagyok, csak fél éve halazok kb, de egyszer nem volt olyan, hogy üzenőfalon, blogon kérdeztem volna, mindig végig olvastam mindent. Meg ott a könyvtár... Nem nehéz elolvasni 1-2 könyvet azért, hogy a halaid jól érezzék magukat. És arról ne is beszéljünk, hogy Emperor_, KiQsz, Kurcy, diapostal és copfy jobbnál jobb eBookokat írtak, azért, hogy a kezdők ne tegyék fel az "okos" kérdéseiket és legyen valami fogalmuk erről. De tudom, hogy a legtöbben el se olvassátok. (Persze tisztelet a kivételnek.) Megkérek mindenkit, hogy a kérdései előtt egy kicsit olvasson, és ha még mindig nem ért valamit, akkor nyugodtam tegye fel a kérdést a fórumon. ;) Higgyétek el unalmasabb 1001* válaszolni, mint elolvasni 1-2 oldalt...
Blog írása előtt mindenki feltétlenül olvassa el a "blog alapelveket"!
Nem szeretem azt olvasni egy blogban, hogy ezt meg azt a halat tarthatom együtt...?
A másik, ami nagyon zavaró tud lenni, a helyesírás. Kérlek titeket, ha nem megy, akkor másoljátok be előbb a Word-be, vagy nem tudom, de kicsit figyeljetek rá! Különösen a j-ly-re odafigyelni! :) Na jó, már ez a blog is a nyelvtanról szól... :)
Szóval a kérésem, hogy értsétek meg, hogy a kérdéseitekre a válasz már le van írva, csak keresni kell! Menni fog! (gondolom jelenteni fogják és törölni ezt a blogot is, vagy én törlöm majd ki, de ez a két blog most nagyon felhúzott:))
 

48. blogbejegyzés
Akvárium megépítése, kezdetek

Egy szép 2008-as napon azt határoztuk el barátnőmmel (most már feleségem a drága), hogy fellátogatunk a Camponába cápákat és halakat nézegetni. Nagyon jól sikerült nap volt, és valahogy, talán a látottak hatására elgondolkodtam, milyen szép is lenne otthon is egy saját aksi.
Mivel egy garzonban laktunk akkoriban, ez sajnos szóba se jöhetett, épp elég volt a kutya, de ahhoz elég volt, hogy interneten egyre többet olvassak akváriumokról, majd elkezdtem szakkönyveket kapni ajándékként, illetve magam is vettem párat. Egyre többet olvastam, tanultam, bár néha soknak tűnt a literek számolgatása, a különböző értékek kalkulációja, kezdett kissé egy mérnöki feladatra hasonlítani. Bár nem akartam mindent betű szerint követni (olyan dolgok is voltak, ami számomra már kicsit túlzás), de bizonyos dolgokat mindenképp szem előtt akartam tartani, fontos volt a megfelelő előkészület.
 A nagyobb lakásba költözvén, azt felújítva, végre belevághattam a megvalósításba, tele elméleti tudással, tapasztalat pedig nulla. Lista megírva, minden kikipálva (akkor még azt hittem minden) Nagy akvárium megvéve, aljzat kiválasztva, növények megrendelve, esővíz meghozatva. De szép is lesz gondoltam...
Gyakorlatban azonban elkövettem pár hibát. Például, azt olvastam, hogy valaki félig feltölti vízzel az aksit és utána ültet bele növényt. Nos, az illető csak azt felejtette el megírni, hogy volt egy ültetőpálcája, vagy 30 centi magas akváriumba ültet. Mert nekem nem volt,és egy gyötrelem volt, mire a növényeket szabadkezi módszerrel letáplátam a földbe... Egyet beraksz, 3 kijön, minden csurom víz, és alig látsz az aksi aljára. Köszönöm annak, aki azt a bizonyos tanácsot írta... :-) 500 forint egy jó kis kínai műanyag ültető, de életem egyik legjobb vétele volt (megóvott az idegosztálytól), de sajnos kicsit lekéstem vele ld. későbbi levegőporlasztós mizéria még javában e nélkül a kis szerkezet nélkül ért...
Másik hiba, a palákat nagyon szépen kigondoltam, de ahogy a képeken is látszik,sajnos nem helyeztem eléggé hátra. Igy soxor csak gyanítom, merre keverhetnek a páncélosharcsák, látni nem látom őket, csak ha enni jönnek...
Gyönyörűen kitaláltam, hogy a levegőztetőt hogyan helyezem el, de csak akkorra időzítettem, hogy bent voltak a növények, meg persze a víz... Szigorúan akkor tegyük, mikor az aljzatot behelyezzük és rejtsük a légvezetéket jól a talaj alá. Higgyetek nekem. Akárhol nyomtam a talaj alá a vezetéket, valahol mindig ujra feljött, vagy ez, vagy a frissen ültetett növények... Levegő van benne ugyebár... Végre 3 agyvérzés után sikerült, növények bent voltak valahogy, vizet is feltakarítottam, ami a felkaromról csurgott a hónaljamon át a padlóra (ültetőpálca, nem győzöm eleget hangsúlyozni...) és este mosollyal az arcomon elindítottam a porlasztókat. A felszálló buborékok reggelre a fele növényt kiszedték a talajból. Tanulság, ahol sok növény van, ott szeleppel csökkentsük a bubit... A szelep részt ne nyomjuk a talaj alá, mert akkor nem találod, és szétcsúsznak a veetékek, nem találod az oldalágat, így viszont agyrohamban a porlasztót fogod megfogni, és húzod ki a vezetéket teljes hosszában, és ismét jöhet a porlasztó behelyezéses játék...
Szóval az elején volt kaland rendesen. Azóta már egy nyirbáláson is túl vagyok, meg vettem reflektorokat a neoncsövekhez...
Nem tartom magam profinak, hiszen alig pár hete csinálom, (igaz, hogy egy éves szakirodalmazás áll már mögöttem :-) jó érzés létrehozni olyat, ami szebbé teszi a szobát és egyszerűen tetszik...de ennek ellenére lenyűgöző nézni a mókás halakat, drukkolni a kisebbnek, hogy az is kapjon a kajából, olvasgatni az egyes halakról, majd látni őket az akváriumba, hogy jól érzik magukat...
A vízcsere egy átok, de megéri!
Remélem, aki elolvassa majd, szintén szépnek találja az akváriumot, amit készítettem...
 

49. blogbejegyzés
Feltöltve!

Végre feltöltöttem! Azt hittem kicsit pihenhehetek, de nem. Most jött csak a java. Mindent beállítani, elrendezni, rendbe rakni... Kezdem inkább az elején:
Adott volt az akváriumom ami 240 literes,tetö nélkül, háttér nélkül szűrő nélkül, magyarul üres volt. Szerencsére szekrény volt hozzá.
Elhatároztam hogy a hiányzó dolgokat magam csinálom meg már amit tudok.
Kezdjük a háttérrel: Sokat vaciláltam, olvasgattam milyen is legyen. Ha nehezen is de eldöntöttem hogy hungarocelből lesz, és csemperagasztóval fogom burkolni. Szerencsére két barátom is építkezik így a hungarocel adott volt. 100x50x5cm-es táblákat használtam, számszerint kettőt.
FBS-vel ragasztottam össze őket a sarkában hagytam helyet a fűtésnek és a szívócsőnek. Ragasztottam még rá darabokat is meg terszokat. Előrajzoltam és elkezdtem kivágni tapétavágóval, utána pedig hőlégvúvóval finomítottam.
Csináltam még bele kis lyukakat meg vágásokat hogy életszerűbb legyen.
Elkezdtem lekenni Flexibilis, élelmiszerbarát, fagyálló, kültéri MUREXIN csemperagasztóval! Amiből vettem 25kg-ot, mikor hazaértem a vásárlásból akkor láttam hogy van itthon egy fél zsákkal, mivel édesapám kőműves. Kicsit sem voltam ideges! Az első rétegbe még nem tettem vaoxidportcsak simán kentem.
Az nekem túl világosnak tünt mikor kiszáradt, egy teljes napot hagytam száradni rétegenkén. A többi réteget már szineztem barna vasoxiddal, a végén meg kevertem három féle árnyalatot és azzal színeztem.
Ilyen lett:
 
Megvolt a háttér már csak bele kellett ragasztanom, maradt FBS-em egy fél tubus az pont elég volt a rögzítéshez. Azzal viszont jól szellőző helyen dolgozzatok mer brutális büdös bent az ecetsav.
Kész a háttér jöhetett a világítás: Azt tudtam hogy a tetőt bútorlapból csinálom már csak az volt a kérdés ogy milyen csövek lesznek. A hajlított 36wos csövek mellett döntöttem! Alá fényvetőnek pedig tükörfóliát vettem, mezei papírboltban.
A csöveknek nem vettem foglalatot, villanyszerelők által használt vezetékcsatornában helyeztem el egyszerű sorkapocsba kötöttem be őket.
Mellette még a gyujtó is elfért, az előtétek pedig lent vannak a szekrényben. Így nem látszik semmi csak a csövek.
Jöhetett a berendezés: A szőllőtőkegyökerek közben folyamatosn áztak de folyamatosan engedték a színüket is. Aztán mikor kipicoltam meg levágtam róla a puha korhadt részeket egyből nem egedett semilyen színt.
A köveket a tőlem 2 km-re lévő vulkáni tanúhegyről(Ság-hegy) szereztem be! Bazalt tufákat. Azokat is még kevesellem úgy hogy még majd tennem kell pár gyüjtő túrát.
Az aljzatot haverom öccsétől sikerült fillérekért megvennem még bezacskózva! Allúra apró szemű sodert erre pedig fekete fehér apró köveket.
Vettem pár növényt is amit addig a 75l-esben tároltam!
Ebben elötte csak műnövény volt a 240esben nem lesz.
 
Jöhetett a feltöltés: Bent volt a háttér az aljzat meg a kövek amiket persze lemostam és leforráztam. Vettem egy darab 7m-es öntötző tömlőt az pont elér a fürdőből az aksiig így azzal szépen lassan feltöltöttem. Egy régi tusolónaka fejével komináltam így egyzerűen szerelhető.
Az első feltöltés után kicsit zavaros letta víz de ez természetes a háttér meg az aljzat miatt.
KIcsit meg is rémültem de folyamatosan menettem a szűrőt meg fele vizet lecserétem és szépem le is tisztult. Beraktam a növényeket így is ment pár napot:
És jöhettek a meglévő halak meg a 75liter vizük. Ja és pár torony csiga.
Hát így állok most. Már készítettem pár vízalatti világítást meg készül a CO2 reaktor is, amit tudok továbra is megcsinálom magam. Egyenlőre ennyi.
 
Jó halazást mindenkink!

50. blogbejegyzés
360L hosszú tervezgetés után

Életem során már sok akváriumom volt hol kisebb (30-40 liter), hol nagyobb (450 liter), de még sohasem volt olyan akváriumom, amibe ne lettek volna valamiféle kompromisszumok. Minden akváriumom valamilyen formában már használt vagy csak félig kivitelezett volt.
Sorban:
1) kb. 20 éve 40 literes gyerek akvárium  Szakértelem és internet hiányában nem túlzott sikerrel
2) Kb. 18 éve 100-es állvány és normális világítás nélkül. A szakértelemnek még itt is hiányában voltam.
3) Amikor 15 éve 100 literest eladtam annak az volt az oka, hogy vettem használtan egy 450 literes akváriumot. Azt hiszen ez volt az a pont, amikor komolyabban kezdtem foglakozni az akvarisztikával. Ekkor egy ismerősömtől kaptam egy 160 literest felszereléssel, mert szerencsére megunta , így már egy sügéres akváriumot is ki tudtam próbálni. A lakásunkból költöztünk és a 450 literest nem tudtam volna megfelelő helyre tenni az új helyen, hát fájó szívvel eladtam . Ennek 3 és fél éve, és azóta csak a 160 literes akváriummal foglalkoztam, ami közben profilt váltott a sügérről újra a trópusi halakra.
1 éve már, hogy el kezdtem sóvárogni egy nagyobb akvárium iránt újra, de a tervem az volt, hogy most én építem, és olyan lesz amilyet mindig is szerettem volna.
Mivel elég sokat nézegettem az árakat és termékeket, így gondoltam megosztom veletek a tavaly évvégi tapasztalataimat, vagyis leírom, hogy miből raktam össze, és hogyan az új akváriumomat, hátha valakinek ötleteket tudok adni, vagy esetleg beindítom a fantáziáját egy új tank építésére .
(a fiam is örült az új akváriumnak, mert a 160-ast megnyerte )
 
Akkor sorban az elemek, melyik mennyiért és honnan:
 
Akvárium:
Egy csomó boltot és annak akváriumait átnéztem és megnéztem, kértem egy jó pár ajánlatot akvárium gyártóktól. Az elképzelésem az volt, hogy egy szépen ragasztott gépi csiszolt akváriumot szeretnék, hiszen ez lesz az lakás dísze, és nem szeretnék ezen spórolni. Persze nem is akarok csillagászati összegeket kifizetni egy tankért. A sok ajánlatnak, és néha kézi csiszolású nem túl szép akváriumok nézegetésének a vége a Szeged - Trópusból megrendelt akvárium lett. Vettem egy 120X50X60(magasság) akváriumot, amit a cég ingyen házhoz szállított Szegedről Pestre, ráadásul nagyon szép kivitelben, a piacon elérhető legjobb áron. Ebben azt hiszem verhetetlenek, így megérdemlik a dicséretet. Az akvárium ára: 32400HUF Ajánlom mindenkinek a céget!
A cég oldala: http://www.tropus-szeged.hu/
 
Bocs a képminőségért, de csak telefonnal készültek. Persze mind2 fiam kipróbálta:
 
Háttér:
Nem is tudom hol kezdjem. Végig túrtam a netet, megnéztem kismillió hátteret. Ami egy fontos szempont volt, hogy ne lógjon be az akváriumba 10 és néhány esetben 14 cm-ert, hiszen halaknak szeretnék életteret, és nem sziklákhoz keresek dekor halat. Persze ízlések és pofonok, nekem ez tetszik  Miután végig kutattam mindent, a JUWEL háttér stone lime granite (60x55) szürke mellett döntöttem. Ennek okai, hogy a vastagsága megfelelő, ki lehet fizetni, és az ancik sem fogják megzabálni  Sokat gondolkodtam az építésben is, de mivel művészi adottságaim kevésbé jók, így valószínűleg ebből nem tudtam volna jól kijönni. Mindemellett az hiszem a fórumokon található oktatások és leírások nagyon jók, és nagyon használhatóak, de hát a kézügyesség Ezt is a Szegedi cégtől szereztem be, akik már beragasztva szállították az akváriummal együtt. Ezt is külön köszönöm!
Ennek a pontos árára nem emlékszem, de ezt is sikerült jó áron az említett cégtől beszerezni. Emlékeim szerint 20e volt a háttér, de erre már nem vennék mérget.
 
A cég oldala: http://www.tropus-szeged.hu/
 A termék:
 
Polifoam:
Körbenéztem boltokban, de gondoltam, hátha a "kiadó" ezt olcsóbban tudja pzenetálni. A polifoam.com oldalon találtam egy céget, akik a 9. kerületben árulnak a mintaboltjukban polifoam-ot. Az üzletekben, amit találtam 120X50X1 (1 cm a vastagság) 1750HUF körül volt, a cégnél sikerült beszerezni egy 180X50X12 (1,2 cm a vastagság) polifoamot 800HUF-ért. Máris "kerestem" 950HUF-ot , és maradt a külső szűrő alá is egy jókora darab.
 
A cég oldala: http://polifoam.com/
Kb, így néz ki az akvárium alatt. A vastagságához ha a 18 mm-es bútorlapot nézitek, akkor magáért beszél:
 
Ajzat:
Fekete bazalt és csurgói fehér homok között bizonytalankodtam. Végül az akvaristáról rendeltem egy sráctól bazaltot. Igaz, nagyon sokszor kellett kimosni, mert nem akvarista bolti termék volt, de végső soron elégedett vagyok vele. Végülis 5440HUF -ban fájt a 25kg bazalt zuzalék.
 
A kapcsolat neve : Nem írnék nevet, de az aljatos topic-ban szokott hirdetni :-)
 Vízben így néz ki közelről:
 
 
Világítás:
T8-as csövekben gondolkodtam, a T5-ös kicsit drágállom. A trafón vacilláltam, de ami meggyőzött végül az elektronikus gyújtás mellett azok a következők voltak: Nem melegszik, állítólag kevebbet fogyaszt, hiszen a hő leadást sem kell megtermelnie, nem villog, így a csöveket is kíméli viszont kicsit drágább. Kellett még némi kábel és 1 villás dugó (Obi-ból). Kerestem a weben sok helyen, végül a Tungsramban vettem meg a csöveket és a trafót, az eladó nagyon korrekt, és szerencsére türelmes is a nem túl nagy hozzáértéssel rendelkező vevőkkel is
Termékek:
• 1 db Osram Fluora fénycső T8 30W/77 26x895mm
• 1 db Sylvania Aquastar akvárium fénycső T8 F30W/174 10000K 26x895mm
• 1 db Osram elektronikus fénycsőelőtét T5-T8 QTP5 2x24-39W; T8 2x30W
• 4 db T8 fénycső foglalat páramentes csavarozható
14300 HUF-ból úsztam meg + villás dugó + kábel, így a vége körülbelül :15000HUF volt
 
A cég oldala: http://bolthely.hu/tungsram/és http://www.obi.hu/hu/
 A világításról is egy valamiféle kép:
 
Időkapcsoló:
Sajnos a Baumax-ban vettem meg 680 HUF volt, de ezzel ráfaragtam, mert olyan hangos, hogy tervezgetem a cseréjét.
 
Cég oldala: http://www.baumax.hu
 
Szűrő:
Atman AT-3338 (Aqua-Pro 4 / Evo 2212) FULL az aquadepo-ból évvége felé akciós volt, emlékeim szerint 29000 HUF.
A cég oldala, bár nem hiszem, hogy itt be kellene mutatni bárkinek is: http://www.aquadepo.hu/
 Szekrénybe építve:
 
Bútorlap, szekrény, tető:
Megnéztem sok helyen illetve próbáltam az akvaristán is kérni ajánlatokat, de valahogy az lett a vége, hogy megcsinálom én. Anyagnak a kicsit drágább VASAFA fenyő bútorlapot választottam. A lapszabászat a Célpont Kft Zuglóban. Azért ezt a céget választottam, mert vágattam már több helyen bútorlapot, de ilyen pontosan és szépen még egyik cég sem dolgozott, mint ők. Az akvárium alá egy 3 rekeszből álló csak bútorlapból készült szekrényt készítettem, aminek minden rekeszét ajtóval zártam le. Az akvárium tetejét is én készítettem, amiben apósom "kekszvágó"-jának használata volt a legnehezebb, de ennek köszönhetően 1 darab csavar sincs a tetőben, így sokkal szebb szinte gyári . Arról nem írok inkább, hogy hogy nézett ki a lakás a marótól, de szerencsér e a párom nem volt itthon, és mire haza jött nyoma sem volt a pornak A tető nyitását nem szerettem volna zongorazsanérral megoldani, mert elég nehéz szerelni szerszámok nélkül. A kivetőpánthoz azonban megvolt minden eszközöm, így 3 darab olyan kivetőpántot szereltem a tetőbe, ami a 180 fok-on túl tud nyílni, így praktikus tetőnyitást sikerült eszközölnöm. A bútorlap (szekrény + tető) + 3 kivetőpánt a tetőbe + 4 ráütő és 2 féligráütő kivetőpánt a szekrényhez kb. 32e HUF volt. A célpont Kft-t is bátran ajánlom mindekinek, bár a nyitvatartásuk nem dolgozó barát
 
A cég oldala: http://butorlap.net/kapcsolat.html
Képek:
 
 A spéci kivetőpánt :
Az elkészült szekrény:
 
Refletor:
Hát ezzel nem voltam kibékülve, mert igazán jó áron nem tudtam szerezni. Azt gondolom, hogy ezen termék igencsak túl van árazva minden akvarisztikai kereskedésben. Amikor a kábelekért és villás dugóért voltam az Obiban belefutottam egy olyan dologba, amit hővisszaverő foliának hívnak. Gondoltam veszek egyet és kipróbálom, legfeljebb, később lecserélem. Most már hónapok teltek el és bátran állíthatom, hogy kitűnően működik és nem színeződik el. A fólia a tető egészére elég volt, sőt még maradt is, és mindezt 500HUF-ból megoldottam.
 
A cég oldala: http://www.obi.hu/hu/
 Valahogy így néz ki beragasztva:
 
Kapcsolófal:
Mivel nem szeretem a dugókat kihúzogatni etetéskor, így „terveztem” egy kis kapcsoló falat. Az akváriumba bejövő kábel egy elosztóba megy ami fixen áram alatt van. Ezt követi egy kapcsoló, melyre egy további elosztót kötöttem. A világítás a fixre van rátéve időkapcsolóval, a szűrő pedig a kapcsoló után, így ha etetés van csak kinyitom a szekrényajtót lenyomom a kapcsolót és meg is szűnt a víz keringetése. Etetés után (sajnos egyszer már elfelejtettem) visszakapcsolom és minden a régi kerékvágásban van. Ehhez a szükséges kapcsolót és a 2 szerelhető elosztót az OBI-ban vettem, nagyjából 2000HUF-ból. Mindent felszereltem a bútorlapra belülre, így nincsenek felesleges kábelek, és villannyal kapcsolatos problémák.
 
A cég oldala: http://www.obi.hu/hu/
Így sikerült:
 
Összességében az egész mutatvány a alábbi összegbe került, de a látvány megéri. Talán 1-2 dolog lehetett volna olcsóbb, de mivel inkább a minőségre próbáltam törekedni, így sikerült.
Termék                                   Ár
Akvárium                          32400
Háttér                               20000
Polifoam                                800
Aljzat                                   5440
Világítás                             15000
Időapcsoló                              680
Külső szűrő                         29000
Bútorlap + egyéb eszközök 32000
Reflektor                                 500
Kapcsolófal                           2000
Munkadíj                                    0, de jól esett a barkácsolás :-)
 
Összesen: 137820 HUF 
 
 
Remélem hasznos volt a cikkem, és 1-2 ötletet tudtam adni az új építőknek.
 
Az akvárium beindításáról, és az élőlényekről későbbi részekben írok, ha van rá érdeklődés
 
 Ja majdnem lemaradt a végeredmény!!!
Ilyen lett:

51. blogbejegyzés
Az elsők

 Oda kell egy akvárium!                                              Szögeztem le,kicsit ugyan aggódva a következményektől,hiszen csak nemrég költöztünk akkoriban a kicsiny,ám hangulatos másfél szobába.Becses nejem éppen csak túltette magát a traumán,amit a köznyelv csak költözésnek hív.Ám én már kora gyermek korom óta szerettem volna egy akváriumot.Úgy láttam,itt az idő, de az új bútor is kiáltott azért,hogy oda,valami kell....                           Oda kell egy akvárium! Legnagyobb megdöbbenésemre,támogatásra találtam a nej irányából,úgyhogy nemsokára el is vonultunk egy kisállatkereskedésbe,ahol diadal ittasan jelentettem ki,én bizony most megveszem a legszebb,legnagyobb és egyáltalán a leg akváriumot!!Aztán megmondták a kedves eladók,hogy mi,mennyibe kerül.A sokk elmúltával döntöttünk egy óóóóriási 57 literes szép kis akvárium szett mellett,mondván,...hát...izé....jóóóó lesz ez nekünk...khmm...úgyis kicsi a lakás..Meg ilyenek.              Na jó,mondom,de akkor legalább kérek vagy 50 gyönyörű,színes,békés,szép halacskát!!Ekkor ismét közölték mi mennyi,meg hogy kb 15-18 halnak megfelő az én méretem.Mármint az akváriumom.Az a hatalmas...  Ok.Mondtam,mintegy beletörődve a megváltoztathatatlanba,akkor legyen....és találomra ráböktem kb 20 halra a választékból.Kiváló érzékkel,sikerült egy olyan csapatot összeállítanom,ami az eladók szerint kb 20-25 perc békés együtt élést bírt volna ki, majd nagy egyetértésben,felfalták volna egymást.Igaz,közben nagyon szépek lettek volna.Volt közte guppi,neon,pár kis sügér(mert szép,mondta a nejem)vitorlás,valami cápajellegű,meg valami,ami leginkább egy mini loch ness-i szörnyre hasonlított.De annyira jól nézett ki,....Legalább szerencsére sikerült a lányomat lebeszélni,úgy a szakállas agáma,mint az ékszerteknős betelepítéséről az akváriumba.Jelzem,a lányka csakcsupán 5 éves volt akkoriban.
  Tehát ez sem annyira jött be.Következő hidegzuhany,a kedves eladólány,közli,hogy amúgy sem kéne bele még hal,majd csak kb 2 hét múlva.Kicsit aggódva sandítottam az eladó halak felé,miért,ezek nem jók?vagy csak dekoráció?Nem,be kell állni a víznek.-mosolygott rám.      Visszamosolyogtam,bár nem nagyon tudtam miről beszélt,de ha már mosolyog...ugye..Mondta,vigyek növényt,meg talajt,meg követ,oszt majd két hét múlva találkozunk.Hát...ok.
Hazavonultunk hát a szerzeménnyel kicsit csalódottan,de azért boldogan,hogy mi aztán most mit vettünk!!Meg azért is,mert apának sikerült egyetlen délután elköltenie félhavi fizetését....                                Csak Apa,vagyis én,azt az apróságot felejtette el,hogy a lakás,valamint vele együtt az akvárium után sóvárgó új bútor,a harmadik emeleten leledzik.Eredendően sporttól tartózkodó ember lévén,elkerülendő a többszöri fordulókat,mindent a hónom alá csapva támadtam a lépcsőknek.Egészen az elsőig.A kb 2 mázsányi kavics,növény,bujkáló,homok,dekoráció alatt ,egy rengeteg szitkot hangoztató serpa bőrébe bújva,lihegve,fújtatva,izzadva felkepesztettem valahogy a harmadikra,sok-sok-sok pihenőt beiktatva.Meg kell mondanom,a projekt ezen pontján,kezdett kissé fakóbbá válni az előzőleg felvázolt gyönyörű akváriumos kép.Bár lehet,hogy az egész csak a vérnyomásom,vagy a cukorszint változása miatt volt.Mondom a Nejnek,hogy ennyi,elég,majd holnap!Nem lehet,mondja,elpusztulnak a növények,meg különben is,itt ne merjem hagyni,meg ........ok.Álljunk neki.Ekkor volt kb este 7.Elmékeztem,hogy a kavicsot át kell mosni.Hányszor?Míg tiszta nem lesz.Hát,én kb a 25-ik öblítésnél döntöttem úgy,hogy SZERINTEM EZ TISZTA!!! Bele a növények, hevenyészve beletenni a dekort,technika beüzemelés,2 perc gyönyörködés a tök homályos vízben felsejlő növényekben,ahogy lobogtatja őket a szivattyú,alvás.Másnapra persze leülepedett,kitisztult,egész pofásan nézett ki.Pár nap múlva elmentem a boltba,(nem bírtam magammal)és vettem pár.......csigát.....Gondoltam hadd legyen abban az akváriumban  egy kis szaladgálás,élet.Így lett első lakónk Szélvész és Villám a két zebracsiga.Aztán persze két hét elmúltával jöttek a halak is de nekem akkor is két csiga volt az első....

52. blogbejegyzés
Led?

Ismét megjelent a világítás barkácsolós topicban a LED akváriumvilágítás készítésének kérdése. Úgy gondolom, hogy talán egy blogbejegyzés nem fog eltűnni a fórumok bugyraiban, és hasznos lehet azoknak, akik ezen gondolkodnak.
 
Néhány alapfogalom:
A fényforrás teljesítménye (mértékegysége: watt), amely a fényforrás elektromos fogyasztásával áll kapcsolatban. Számítása: P=U x I (a fényforrás feszültsége x a rajta áthaladó áramerősséggel). Azonos teljesítményű fényforrásnak ugyanakkora az elektromos áram fogyasztása függetlenül attól, hogy mekkora a működési feszültsége. Ha ugyanaz a teljesítmény kisebb feszültségről üzemel, akkor nagyobb lesz az áramerősség.
 Fényáram: Valamely térszögön vagy keresztmetszeten az időegység alatt áthaladó fénysugár energiája. Egysége a lumen (lm). Gyakorlatilag a fényforrás által kibocsátott összes fény mennyisége
 Egy 60 W-os izzólámpa fényárama kb. 600 lumen. Egy modern háromsávos fénycsőé 3250 lumen (Tungsram Polylux XL 860 Daylight 36W)
 Megvilágítási szög: Azt mutatja meg, hogy egy adott fényforrás mekkora szögben képes kisugározni a fényt. A mi esetünkben ez egy kúpszöget jelent. értékét általában fokban adják meg, ahhoz, hogy a különböző értékeket átszámíthatóvá lehessen tenni térszögben kell számolni (mértékegysége:szteradián) Nagyon leegyszerűsítve egy 360 fokban (teljes gömbfelület) sugárzó fényforrás 12,57 sr térszögbe bocsátja ki a fényét.
 Fényerősség: Az egységnyi szögben kisugárzott fényáram. Értékét gyakorlatilag úgy kapjuk, ha a fényáramot elosztjuk a megvilágítási szöggel. (A megvilágítási szöget itt is térszögben kell számolni) Mértékegysége: candella.
 A fényforrás hatásfoka: fényáram/teljesítmény. Gyakorlatilag azt mutatja meg, hogy 1 W elektromos teljesítmény mekkora fényáramot képes létrehozni. Az előző pontban említett izzólámpa hatásfoka 10 lumen/watt, a fénycsőé 90 lumen/watt
 Színhőmérséklet: A fényforrások valós színe az adott fényforrás által kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlásával írható le. Ez a jelleggörbe megmutatja, hogy az adott fényforrás mennyi energiát sugároz ki a különböző színű komponensekből. Összességében a fényforrás színét határozza meg.
 
A LED-ről néhány szóban:
Jelenleg három féle LED érhető el a kereskedelmi forgalomban.
A hagyományos LED fényárama annyira kicsi, hogy visszajelzőnek lehet használni őket. Világítási célra nem alkalmasak.
A nagy fényerejű LED fényességét mcd (milicandella) értékben adják meg. Emellett jelzik a megvilágítási szöget is, persze fokban, hogy jó sokat lehessen számolni. . Ezek a LED-ek viszonylag kis szögben képesek a fényüket leadni. Általában ebből készülnek a kereskedelemben kapható olcsó LED spot lámpák.
Power LED: A teljesítmény LED-ek fényereje hasonlít leginkább a hagyományosan elterjedt fényforrásokhoz. Jelenleg a kereskedelmi forgalomban leggyakrabban az 1 és 3w-os terjedt el, de kapható már 10W-os is. Hírek szerint már kész az 50 W-os változata is. Itt kell megjegyezni, hogy a PowerLED kizárólag komoly hűtéssel használható. Ha hűtés nélkül bekapcsoljuk, akkor pillanatok alatt tönkremegy.
 
Fény az akváriumban:
Vegyünk egy hagyományos megvilágítást. Egy 100 literes medence felett a 2x30W T8 fénycső szinte minden esetben elegendő. Ha az egyik cső az Osram Lumilux Daylight (2350 lumen), a másik az Osram Fluora (1000 lumen), akkor összesen 3350 lumen fényárammal világítunk. Most próbáljuk meg ugyanezt a fényáramot LED-ekkel elérni.
Ha nagy fényerejű LED-et használunk, akkor fehér színben 10 candella fényerőt ad ki magából 20 fokos szögben. Ha ezt a fenti alapfogalmaknál leírtak felhasználásával fényáramba átszámoljuk, akkor 0,7 szteradián térszögben sugároz és ez 7 lumen fényáramnak felel meg. 478 db kellene belőle ahhoz,  hogy lecserélhessük a fénycsöveinket.
A power LED használatával már egy kicsit kedvezőbb a helyzet. Az adatokat a Philips Luxeon K2 LED adatlapjairól lehet megnézni. A Neutral White (Daylight?) színhőmérsékletű  120 lumen fényáramot sugároz ki. Ebből már 28 db elegendő lenne a fénycsövek cseréjéhez.
 
Megvilágítási szög: 
A fénycső gyakorlatilag minden irányban kibocsátja fényét, ezért a vízzel ellentétes oldalára tükröt kell helyezni, hogy a hátrafelé induló fénysugarak ne a plafont világítsák. 
A nagy fényerejű LED 20 fokos szögben adja ki a fényét. Ez az előbb említett 100 literes akváriumban (40 cm magasságot feltételezve) egy 14 cm átmérőjű fénykört rajzol a medence aljára. Természetesen a diffúz visszaverődés (egyszerűsítve: fényszóródás) miatt mindenhol világos lesz valamennyire, de ezeknek a visszavert fénysugaraknak az energiájának egy részét már elnyelte a talaj a víz és a berendezési tárgyak, akkora fényességet nem fognak okozni, mint az elsődlegesen a fényforrásból érkezők. Fontos tehát, hogy a LED-ek egyenletesen legyenek elosztva az akvárium felett
A Power LED már jóval nagyobb, 120 fokos szögben sugározza ki a fényét. Ez ugyanennél a medencénél 68 cm alsó átmérőjű fénykúpot jelent. ez már nagyobb mint az akvárium szélessége, mégsem tehetjük a LED-eket pl. középen egy sorba. A kúp miatt a magasabbra növő növényeink felső része ebben az esetben nem fog elegendő fényhez jutni.
 
Elektromos fogyasztás:
Fénycső: 2 x 30  W az pont 60 W
Nagy fényerejű LED: Itt már számolnunk kell egy kicsit. Az általam nézett nagy fényerejű LED munkaponti feszültsége 3 V miközben 20 mA áram folyik rajta keresztül. Ez 0,06 W teljesítménynek felel meg. A 478 db ezek szerint mindösszesen 29 W fogyasztást produkál.
Power LED: Az adatlapon megadott fényesség 1000 mA áram áthaladásakor hagyja el a fényforrást. A feszültség itt is 3V. (Míly csoda. Pont 3W-os LED-ről van szó.) Összességében a 28 db 84 W fogyasztást fog produkálni.
 
Energiatakarékosság:
A fénycső esetében a 56 lumen fényáramot tudtunk előállítani 1 W elektromos teljesítménnyel. Természetesen ez az érték csak akkor helyes, ha a teljes kisugárzott fénnyel számolunk. Ennek kb. a fele az akváriummal ellentétes irányban indul el és nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elkóborolni a lakásban. Fényvisszaverő tükröt kell mögé tenni, hogy a medence felé tereljük. Sokan használják az alufólia bélelést. Pazarló megoldásnak tartom, hiszen a tükörnek nem csak a visszaverő képessége, hanem az alakja is fontos. A szabálytalan alumínium bár visszaveri a fényt de szórni is fogja azt. Egy parabola formára hajlított tükör viszont párhuzamos fénnyalábként a medence felé irányítja az összes fénysugarat.
A nagy fényerejű LED energiatakarékossága egyértelműen kimutatható. kb. feleannyi áramot fogyaszt mint a T8 fénycsövek. Ha T5 fénycsövekhez hasonlítjuk, akkor még mindig jelentős a megtakarítás. 1 watt elektromos teljesítménnyel 115 lumen fényáramot produkál, ami nagyon jó érték. Itt kell megjegyeznem, hogy a T5 fénycsöveknél ez az érték elérheti a 95 lumen/watt-ot is.)
A Power LED energiatakarékosságát nem értem. Mindenki ezt emlegeti, de akárhogy is számolunk mindig nagyobb teljesítmény jön ki mint a fénycsöveknél. Ezt támasztja alá a termelt hő mennyisége is. (39 lumen/watt) Egy 3W-os Luxeon LED 20 perc üzem után gyári értékeken hajtva megfoghatatlanná tudott felmelegíteni egy 10 cm-es alumínium hűtőbordát. A Luxeon K2 üzemi tokhőmérséklete 150 C és a megengedett legnagyobb hőmérséklete 180 C.
 
A világítás ára:
Ha nem foglalkozunk a lámpatest megépítésének járulékos költségeivel (akváriumtető, lámpatest, drót, egyebek) és csak a világításhoz közvetlenül szükséges alkatrészekkel számolunk, akkor a kép a következőképpen alakul (Továbbra is a 100 l-es akvárium 2x30W fénycsövet tekintve alapnak):
Fénycsöves világítás: Szükségünk van hozzá a 2 db fénycsőre amit kb. 2500 Ft-ért beszerezhetünk a villanyszerelési boltban. Ehhez egy Tridonic 2x30W elektronikus előtét 7200 Ft. Kell még 4 db páramentes foglalat 600 Ft / db áron. Ez mindösszesen: 12100 Ft.
Nagy fényerejű LED világítás: Ha egész csoimagot vásárolunk (500 db), akkor a Ledland-nál 34 Ft-ért kapjuk darabját, ez 17000 Ft. Szükségünk lesz egy megfelelő tápegységre. Ez 8400 Ft-ért beszerezhető. Bár fentebb azt írtam, hogy a járulékos költségektől tekintsünk el, mégis itt meg kell jegyezni, hogy a majd 500 LED elhelyezése, rögzítése nem egyszerű feladat, és valószínűleg ennek ára jelentős tétel lesz a világítás költségvetésében. Az alkatrészek ára ezek nélkül összesen 25400 Ft.
Power LED: Itt sem számolunk a járulékos költségekkel, pedig a hűtés valószínűleg összemérhető az alkatrészek beszerzési árával. A keletkező jelentős hőt valószínűleg csak egy rendes ventillátoros hűtéssel lehet az alumínium hűtőbordákról elvezetni. A Luxeon K2 ára 1300 Ft, a világításhoz szükséges mennyiség 36400 Ft-ért vehető meg. Ehhez már komolyabb tápegységre van szükség. Én 150 W-osnál nem tennék bele kisebbet, ezt 16300 Ft-ért lehet megvenni. A lámpatest anyaga összesen 52700 Ft-ba kerülne.
 
És akkor jöjjenek a színek...
A fénycsövek színhőmérséklete könnyen megkereshető, és rendesen publikált. Ha valakinek nincs kedve keresgélni akkor egy akvarista szaküzletben megveheti a "speciálisan akvarisztikai célra kifejlesztett" csövet többszörös áron. Színspektrumuk összeállítása az adott feladathoz éppen megfelelő.
A LED-ek esetében a helyzet már egy kicsit más. Legnagyobb hibájuknak a változó színhőmérsékletet szokták emlegetni. Nagy a gyári szórás is. Talán nem véletlen, hogy csak ritkán adják meg a Kelvinben mért színhőmérsékletet, hanem ehelyett a jellemzően kibocsátott fény hullámhosszát jelölik rajtuk. Úgy gondolom, hogy házi, barkács körülmények között sok kiísérletezéssel, és a különböző színű ledek használatával lehet elérni azt a fényspektrumot, ami a jó megvilágításhoz szükséges, ha csak nincs valaki abban a szerencsés elyzetben, hogy hozzáfér egy optikai spektrumanalizátorhoz. Vigyázni kell azonban arra, hogy a fentebb említett fényáram adatok a fehér LED-re vonatkoznak, és a színes fényárama jelentősen kisebb ezeknél. Ha keverjük a különböző színű LED-eket, akkor a felhasznált darabszám növekedni fog.
A Luxeon K2 power LED színspektrum eloszlását közölték az adatlapján. Tessék összehasonlítani egy Opti Natural és egy Sera Plant csövek spektrumával. A nagy pukli a 400 és 450 nm közötti hullámhosszon van, ami a kék szín közepe táján helyezkedik el. Az algák ezt a tartományt egészen bitrosan szeretni fogják.
Luxeon K2:
Opti Natural:
Sera Plant:
 
Miért nincs LED világításom?
Időről időre megjelennek a külföldi oldalakon a LED akváriumlámpák.
Ezek a sokezer dolláros árukkal rettentenek el, és mivel Power LED-ek építik fel, a fentiek után egyáltalán nem vagyok meggyőződve az energiatakarékosságukról. A nagy fényerejű LED-ek már jobbak lennének, de itt meg a sokszáz darab összeszerelése tart vissza attól, hogy belevágjak. . A megtakarított energia pedig csak nagyon hosszú távon térülne meg. Marad tehát egyenlőre a hagyományos és jól bevált fénycső.
 
Álljon itt végezetül egy idézet. A neten találtam, és szégyen gyalázat de nem tudom ki az az M. Conors, de azt hiszem, hogy tévedett:
"A villanyizzók és a neonlámpák a közeljövőben elavult fényforrásokká válnak, mert a LED-világítás öt éven belül bárki számára elérhető lesz.” /M. Conors, 2003. október/
 
P.s.: A blogbejegyzésben szereplő adatok, képek, képletek és számítások mind az interneten találhatóak. Ha ők tévedtek, akkor én is.
 
 
 
 

53. blogbejegyzés
Interjú egy hobbi díszhaltenyésztővel

 
Az alábbi beszélgetést egy olyan akvaristával folytattam le, aki 3 éve elhatározta, hogy komolyabb haltenyésztési szándékait, álmait megvalósítva "halodát" épít.
 
 
 
én - Akkor kezdjük az interjút.
HP. -Kérdezz olyat amire egy szóban lehet válaszolni!
én - Mikor lett kész halodád?
HP. - 2007 szeptemberében, már több, mint 3 éve működik a jelenlegi helyiségben.
én - Hány négyzetméteres? Hány liter víz van benne?
HP. - 6nm, 3000 liter vízzel.
én - Hány akváriumra oszlik el ez a mennyiség?
HP. - Ívató medencéket is beleszámolva 45 akvárium van bent.
én - Hogyan fűtesz, mennyit fizetsz havonta a fűtésre?
HP. - Egy komolyan szigetelt, igaz, nagy belmagasságú halodáról van szó, 4 rétegű ablakkal, így egy kis elektromos hősugárzó, termosztáttal és ventilátorral egybekötve az egészet befűti. Nagyjából 7-9ezer Ft a számlám.
én - Mennyi vizet cserélsz havi szinten?
HP. - Heti 30%-ot, tehát nagyjából havi 3000Ft költséggel jár a víz.
én - Mennyit fogyaszt a kompresszorod, egyáltalán hogyan szűrsz?
HP. - Minden medencében egyedi szivacsszűrő, központi levegőrendszerre (pannonpipe csövekből készült hálózat) kötve, amit a plafon alatt egy 4200 liter/órás kompresszor üzemeltet.
én - Mennyi volt a teljes haloda építési költsége?
HP. - A szivacsokat és a szigetelést ügyesen megoldottam, az állványokat magam hegesztettem, így csak csöveket, vasanyagot kellett venni, illetve a fő teendő a helyiség kipakolása volt, mert korábban spájzként üzemelt. Az akváriumok nagy részét használtan vásároltam vagy egyedi méretek szerint magamnak ragasztottam. Szerintem nem költöttem az egészre 70-80ezer Ft-nál többet, plusz a kompresszor ára!
én - Mennyi a havi haltáp fogyasztásod? Szárazat és fagyasztottat is belevéve?
HP. - Az enyém semennyi, ugyanis nem ízlenek! A halak viszont szeretik :)
én - Mégis?
HP. - Teljesen halmennyiség függő!
én - Ha teljesen tele vagy?
HP. - Szerintem még akkor is keveset, talán havi 1kg tápot esznek meg, ugyanakkor rendszeresen etetek élő planktonnal is.
én - Ahogy számolom akkor havi 15-18ezer Ft a működési költséged, ez reális?
HP. - Igen, de közelebb van 15000Ft-hoz.
én - Mennyi halat tudsz "megtermelni" ekkora helyen, havi szinten?
HP. - Nagyjából 1000db a felső határ ami eladható lehet, de ezek értékesítése már problémás.
én - Milyen halak a kedvenceid tenyésztés terén?
HP. - Az ikrázó fogaspontyok (killik) és az Ancistrus változatok.
én - Volt valamilyen említésre méltó nagy sikered vagy kihívásod az évek terén?
HP. - Hal terén vagy az élet terén?
én - A halakra gondolok, vagy a halas élet!
HP. - Mivel a térdsérülésem eléggé befolyásolja a halazást, kihívás nyomorékon halazni.
én - Hogy sikerült mégis megoldanod? Mennyi időt töltesz általában a halaiddal?
HP. - Átlagosan napi 4 etetés mellett talán 30-40 perc, de ha vízcsere van, vagy ívni rakok ki állatokat akkor 3-4 óra is eltelik.
én - Tudnál nagyobb hozamot is kihozni a halakból? Mi számít jó eladásnak egy hónapban? Melyek a fő akadályok?
HP. - Nem hiszem, fix állás mellett, idő hiányában nem lehet. Az értékesítésben mindenképp kell segítség!
én - Mi a gond azzal?
HP. - Nincs rá időm, utána járni, szállítgatni, de nem ám rám száll majd az apeh a cikk miatt!
én - Dehogyis, hova adod el a halakat?
HP. - Egy Br*** nevű halkupecnek általában De volt több felvásárló is, akik viszont besültek idő közben. Egy helyi kereskedésbe szállítok, illetve néha börzékre. Számlaképesség és magánvállalkozás hiányában nettó áron adásvételi papírral tudom hivatalosan adni a halaim, így a boltosok is el tudják könyvelni a vásárlást.
én - Mennyi halat adsz el havonta?
HP. - Muszáj erre felelnem?
én - Örömmel venném, majd álnévvel szerepeltetlek :)
HP. - Tudod, hogy nem értek az eladáshoz és mindig túl kommersz fajokat csináltam... Így 25-30ezer Ft már egy jó hónap sajnos. Most már kezdek átállni, de mint mondottam, drágább hal, több macera a szabadidőm meg kevés...
én - Milyen halakkal próbálkoztál még az utóbbi időben?
HP. - Kommerszekkel amiket aztán nem is tudtam rendesen eladni: guppi, neon, red cherry garnélák, Corydorasok, díszmárnák és társaik, holott ezekre látszott igény a környéken.
én - Valami extra? Mit üzensz az akvarista ifjúságnak?
HP. - Extra talán a fehérszájú iszapteknősök szaporítása. Most az L- harcsák és vörös lorikáriák vannak projektem, illetve ritkábbnak számító Killiket tenyésztek. Az üzenetem: "Igyatok turmixot!" Kis vízmennyiségű tenyészetből ugyan megélni nem lehet, de szórakozásnak első rangú!

Jelenleg az alábbi halfajok úsznak HP. akváriumaiban:
Ancistrus: normál, fátyolos, arany, lda16, L182, L050
Aphyosemion: australe, australe Gold, filamentosum, sjoestedti, walkeri
Bécsi Xifó
Koi Xifó
Kolibrihal
Rózsás díszmárna
Ramirezi Gold
Vörös lorikária (L10a)

54. blogbejegyzés
Első Magyar Pico verseny 2010

Először is örömömre szolgál, hogy segíthettem Petinek (Peti44>Barton Péter) a Pico verseny lebonyolításában. Mikor megkérdezte, hogy vállalom-e, egyből igent mondtam. Ha jól emlékszem, talán még én irányítottam az Akvaristáról a növényesek világába, így a döntésem nyilvánvaló volt. Sajnos nem sok időm van a hétköznapokban, így nem nagyon tudtam segíteni a verseny összerakásában, de arra is gondoltam, hogy Ő a szervező, neki kell a saját tapasztalataiból okulnia, tanulnia. Sok-sok tapasztalás és meg lesz a kitartó munka gyümölcse. Annak ellenére, hogy néhány ember mennyi energiát öl ennek a „sportnak” a népszerűsítésébe, elég kevés nevezés érkezett, de így legalább nagyobb figyelmet tudott szánni a zsűri egy-egy munkára. Bár korábban még soha nem bíráskodtam ilyen területen, de megpróbáltam az értékelésnél a lehető legkörültekintőbb lenni. Nem gondolom, hogy mindenki egyet fog érteni a kritikáinkkal, de reményeim szerint sikerül megvilágítani a problémákat, az esetleges változtatásra szoruló részeket. Folytatás itt: http://levinen.blogspot.com/2010/06/elso-magyar-pico-verseny-2010.html
 

55. blogbejegyzés
High-tech gányolás...

Az interneten találtam rá egy érdekes eszközre, amely a TankedCam nevet viseli. http://www.tankedcam.com (Az igazság az, hogy egy másik hazai blog http://viktorlantos.com/wordpress/2009/06/15/technika-tankedcam-akvarium-monitoring/ tulajdonosa írt róla egy cikket, és így jutottam el oda.)
 
A termék azt ígéri, hogy ha elmész nyaralni, akkor is felügyelheted az akváriumodat. Egy webkamerán keresztül nézheted az internetes kapcsolat segítségével, hogy mi történik a medencében, és néhány ponton be is avatkozhatsz a dolgok menetébe. Érdemes megnézni a termék oldalán az online demot, amint igazi és életszerű példák felsorakoztatásával próbálja felkorbácsolni az érdeklődésünket. A műanyag krokodil szájának távvezérelhető kinyitásáról már én is régóta ábrándozok...
 
Először kedves barátom örökbecsű mondata jutott eszembe, mely szerint: Ül a mérnök az íróasztalánál, és görcsösen azon gondolkodik, hogy mit nem talált fel még az emberiségnek… Majd kipattan a szikra…
 
Aztán arra gondoltam, hogy biztos sokan lesznek, akik éjszaka a legszebb álmukban a párnájuk csücskét gyűrögetve azon fognak merengni, hogy hogyanl tudnák ezzel a roppant hasznos eszközzel bővíteni az otthoni rendszert.
 
Mindezek után előtört belőlem a barkácsoló kedv, és eszembe jutott, hogy ezt itthon is meg lehet csinálni egy kis kézügyességgel és minimális informatikai ismeretekkel. Lássuk hogyan:
 
Kell egy számítógép…
 
Ha csak látni szeretnénk az akváriumot és rögzíteni a benne történt eseményeket, akkor arra bármilyen ipari megfigyelő kamera jó lesz. Válasszunk egy dómkamerát, ami alap esetben egy nagytotált fog mutatni a medencéről. Ha kicsit mélyebben nyúlunk a pénztárcába, akkor ugyanezt a kamerát zoomolható és forgatható kivitelben is megkapjuk. A PC-hez vásárolnunk kell egy Geovision, http://www.geovision.com.tw/english/index.asp vagy egy Eurovideo kártyát http://www.eurovideo-cctv.com/index.sqn?&lg=en&md=pr&id=37
. Mindkét kártya alkalmas arra, hogy a számítógépünket webszerverré alakítja, és az interneten keresztül is nyomon követhetjük az eseményeket. Mindkettő jó arra is, hogy vezérelje a kamera mozgását, és ezt az internetes kapcsolattal távolból is megtehetjük. Persze ezek az eszközök képesek digitálisan rögzített felvételt készítseni a merevlemezre, így egyetlen pillanatáról sem maradunk le kedvenc guppynk mozgásának, és a hazaérkezésünk után visszanézhetjük, hogy merre is járt a kis drágaságunk.
 
És mi lesz a vezérléssel? Hogyan avatkozhatunk be a z akvárium működésébe?
 
Jó 10 évvel ezelőtt megjelentek az itthoni kínálatban a Bentel cég vagyonvédelmi (riasztó) központjai. Forgalmazza: http://www.riarex.hu Ezek két fontos újdonságot tartalmaztak:
 
  • A programozása a központnak egy soros porton rákapcsolt számítógépről elvégezhető volt, akár telefonvonalon keresztül is távprogramozással.
  • A programozása során a bemenetek és a kimenetek szabadon kezelhetőek voltak.
Ennek a második pontnak az állítása azt hiszem némi magyarázatra szorul: Egy riasztóközpontnak vannak bemenetei és kimenetei. Pl. ha egy bemenete érzékel egy változást (kinyílt az ajtó) akkor a kimenete aktiválódik. (megszólal a sziréna) A szabad programozás azt jelenti, hogy meghatározhatjuk, hogy valamelyik bemenet aktiválásakor melyik kimenet kapcsoljon. Ugyanezek a központok alkalmasak arra is, hogy telefonvonalra kötve hívást fogadjanak, és megfelelő kódot beütve aktiváljanak kimeneteket. A Bentel Kio riasztóközpontja alapesetben 8 bemenettel és 3 kimenettel rendelkezik, de bővítő modulokkal ez a szám tovább növelhető.
 
Példa a használatra:
 
1. A nyaralásunk alatt látjuk a kamerán keresztül, hogy kedvenc halunk kóvályog az éhségtől. Azonnal felhívjuk telefonon az akváriumot vezérlő központot, és aktiváljuk azt a kimenetet, ami az automata etetőt kapcsolja, és jó adag koleszterinforrást juttat a medencébe. Mindeközben az internetes kamerarendszeren keresztül figyelemmel kísérjük, hogy a jóllakott hal elégedetten mosolyogva úszkál tovább.
 
2. Az internetre kapcsolat kamerán keresztül azt látjuk, hogy a medencében a vízszint csökkenni kezdett a párolgás miatt. Szintén egy telefonhívás, és máris kapcsoltuk azt a kimenetet, ami nyitja a vízvezetékre kötött mágnesszelepet, amely haladéktalanul megkezdi az akvárium utántöltését. Majd megszakad a telefonvonal, (elfogy az egyenleg, lemerül a telefon stb.) és mi az interneten keresztül egyenes adásban végignézzük, ahogy a kikapcsolhatatlan vízáram elönti a lakásunkat. Kis szerencsével azt is megvárhatjuk, amíg az alattunk lakó kihívja a tűzoltókat, és az ajtót feltörve berontanak és elzárják a vizet. Az akcó végén pedig a nagybajuszú tűzoltóbácsi belemosolyog a kameránkba és mi integetünk neki. Milyen megnyugtató érzés, hogy gondoskodnak rólunk és mi nyugodta áztathatjuk a lábunkat a gyógyfürdőben abban a biztos tudatban, hogy a halaink biztonságban vannak a felügyeletünk alatt.
 
Amíg lósz@r van addig veréb is van… Lehet, hogy hamarosan valaki komolyan veszi és elkészíti ezt a rendszert?
 
 

56. blogbejegyzés
Amano garnéla tenyésztése III.

Az elengedés és az átrakás.
 
Amennyiben eddig minden előkészülettel végeztük akkor készülhetünk a kicsik elengedésére.
 
A mama hőmérsékelettől függően 3-4 hete hordozza a lárvákat. A magányossága, meg az immár jelentősen megnövekedett testsúlya miatt eléggé letargikasan viselkedik, enni szinte alig eszik és a hátán jól látszik az újabb nyereg. Hamarosan megpillanthatjuk a garnélákra még korántsem emlékeztető lárvákat.
 
Az elengedésre valószínűleg éjjel fog sor kerülni, ne próbáljuk meglesni. Az akvárimot most a lehető legnyugisabb helynek kell találnia. A figyelmünkkel csak megzavarnánk.
 
Ideális esetben egyetlen éjszaka alatt elengedi a kicsiket, de gyakori, hogy 2-3 napig is eltart a folyamat.
 
Ekkor általában egyáltalán nem eszik, ne is erőltessük.
 
Esetleg egy jobban bealgásodott követ vagy egy kisebb csomó jávai mohát még betehetünk, erről szemezgethet, ha épp mégis megéhezne.
 
Amikor megtörténik az elengedés, kb 500-1000 db pindur fog úszkálni a vízben. Fejjel lefele csüngenek, hosszuk kb. 2-3 mm, szélességük egy fél hajszál. :) Mozgásuk inkább lebegés, mint úszás, szinte alig hihető, hogy nem csak a víz áramlása mozgatja őket.
 
Alakjuk egy kicsit deformált T-re elékeztet, aminek a kalapja kicsit féloldalas, az alján pedig mintha egy pont lenne.
 
Nem kell kapkodnunk, a természetben 3-4 nap alatt sodorja be őket a folyó áramlása a tengerbe, így nekünk is van időnk az átrakásra.
 
A kicsik az édesvízi időszakban nem táplálkoznak, így most még ezzel sem kell foglalkoznunk.
 
Amikor az első eresztést vártam, az átrakástól féltem a leginkább. Hisz olyan picik és törékenyek lesznek, meg hogy fogom kigyűjteni őket? És egyáltalán, milyen fokozatokkal pakoljam át, és közben hányszor fognak megsérülni?
 
Nos, van egy jó hírem.
 
Egyáltalán nincs szükségük fokozatos átmenetre az édes és sós víz között.
 
Amire szükségünk lesz, az
 
* 1 lámpa
* 1 merev műanyag cső,
* 1 hajlékony levegőztető cső,
* 1 kisebb edény
* esetleg egy nagyon sűrű szövésű szűrő
 
Az átrakást az esti órákra érdemes időzíteni, mert ilyenkor könnyebb a fényviszonyok befolyásolása.
 
A lámpát helyezzük el úgy, hogy az akvárium egy könnyen hozzáférhető élét (sarkát) érje a világítás.
 
Várjunk 5-6 percet. Ekkorra a kicsik zöme összegyűlt a fényforráshoz a tőlük telhető legközelebbi részen.
 
A merev műanyag csövet és a levegőztető csövet összeillesztjük, így mutatópálca szerűen precízen tudjuk majd szabályozni, hogy honnan akarunk "szivni".
 
Hogy a legkevésbé kavarjuk fel a vizet, egy a célterülettől távoli részen bemerítjük a "pálcás" végét.
 
A hajlékony végnél picit megszívjuk, és a vizet az előre odakészített edénybe vezetjük.
 
Balkezünkkel befogjuk a hajlákony véget, hogy fölös viz ne jöjjön, majd a pálcás véget átvisszük a "sűrűjébe", most már jöhet a koncentrált lárva.
 
Ha végeztünk, akkor az egészet, édesvizestől, lárvástól beleöntjük az előkészített sósvízű akváriumba.
 
Mielőtt az édesvizet beleöntenénk a sósvizes akváriumba, jelöljük meg az üvegen, hogy hol van a vízszint, így tudni fogjuk, hogy újabb utántöltésre csak akkor lesz szükség, ha az alá sűllyedt a vízszint.
 
Ha csak viszonylag sok (1 liternél több) vízzel együtt sikerült begyűjtenünk a piciket, akkor óvatosan szívjunk le a vizből, vagy egy sűrű szitán öntsük át, és akkor csak a kicsik mennek a sósvízbe.
 
Ha nagyon elhúzódik az eleresztés, akkor kétnaponta érdemes begyűjteni a kicsiket.
 
Az eleresztést követően a mama vedleni fog, ha ez bekövetkezett, adjunk még 1-2 napot az új páncél megerősödésére, és csak utána helyezzük vissza a közös akváriumba.
 
Ha ekkor már nincsenek kicsik a medencében, akkor a vedlést követő 2. napon adjunk jó "húsos" falatokat a mamának. Talán a vörös szúnyoglárva a legjobb erre a célra.
 
A sorozat következő, befejező részében (megjelenik szeptember 2., szerdán) a sósvízi időszakról és az édesvízbe visszahelyezésről lesz szó.
 
 

57. blogbejegyzés
Akváriumháttér készítés #2

Sziasztok!
 
Jelentkezek 2.blogommal, ami az előzőhöz hasonlóan a háttérkészítésről fog szólni.
 
A mai napon kezdtem el Édesapám akváriumának a leendő hátterét csinálni. Az előzőhöz képest itt vékony, hosszúkás sziklákból fog állni az egész, és homokszínűhöz közeli színt célzok meg a festésnél.
 
 
1. ütem - Faragás előtt, szűrőakna kialakítása:
 
 
A fenti képeken a háttéret az összeragasztás, valamint a szűrő beszívóágának kialakítása után látjátok.
 
 
2. ütem - Faragás:
 
A faragásnál először a szűrő beszívó ágának rácsát ragasztottam be, hogy amíg az szárad, tudom faragni máshol a hátteret.
 
 
 
A fenti összes képen azt látjátok, hogyan haladtam idővel előre a faragással, hogyan alakultak a formák, élek, stb.
 
 
Ez akar lenni az esőztetőnek a helye. Remélem jó lesz.
 
 
A kép a 11-i állapotot mutatja. Nagyjából kész van a faragás, cirka 2 órát vett el az időmből.Következő nap már szinte csak a sziklák felületét kell formálnom.
 
 
 
 
Jelentem, kész a faragás, a sziklák felülete, minden. Egy hibát követtem el közben: sikerült kilyukasztanom a szűrő aknáját, mert túl mély vályatot csináltam elé. Szerencsére sikerült megoldanom a problémát, betömtem a lyukat FBS-sel.
 
 
3.ütem - Festés:
 
Nagy nehezen elérkeztem a festés fázisához. Egy kicsit megcsúsztam magánéleti dolgok, valamint iskolai kötelezettségek miatt, de kedden este megcsináltam az első réteg csempreragasztót, szerdán a második réteget.
 
 

Hát így nézett ki a háttér 2 réteg csempreragasztó után. 

A következő lépésben a mai nap (2009.12.17) felkerült a következő réteg: fehércement sárga valamint egy pici barna oxid-porral színezve. Ennél a rétegnél már körültekintőbben kell dolgozni, mert nagyon hamar szárad, megköt. Emiatt egy kicsit folyékonyabbra kevertem a masszát.
 
 
 
Hát itt tartok jelenleg. Ez még nem a végső színezés, arra holnap fog sor kerülni. Változás ehhez képest az lesz, hogy nem lesz ennyire homogén a szín, árnyékokat tervezek a kövek alá, valamint a kövek is színesebbek lesznek.
 
A képek a színt nem adják vissza teljesen, mert egy kicsit sötétedett amikor fényképeztem, és már fel kellett kapcsolnom a lámpát. Majd a végső formánál megpróbálok napfényes képet csinálni.
 
 
 
 
Hát ezt is megértük. Elkészült a háttér. Még azért jónéhány tennivalóm van vele: öntözöm, mert félek, hogy kirepedezik, aztán ki kell vágnom ideiglenesen a merevítőket, hogy ne a hátteret kelljen darabolni, stb....

Remélem tetszett ez a blog is, a háttérrel együtt. Majd jelentkezek, ha be van ragasztva, és víz alá is került, majd kaptok képeket a berendezett medencéről is. nem ígérek semmit, mert még a  bútora sincs kész, de igyekszem minél hamarabb megcsinálni. 

Köszönöm a figyelmet!
 
 
2010. 11. 17.
 
Hát eltelt egy év a háttérkészítés után. Azóta bekerült a háttér az akváriumba, be lett rendezve, ami egy kicsit elhúzódott. De szerintem jó lett végül, bár nagy munka volt vele.
 
Néhány észrevételt szeretnék közölni a háttérrel kapcsolatban. Az esőztető helyét nem sikerült eltalálni. Ahogy átcsapott rajta a víz nagyon csobogni kezdett, nem lehetett kibírni. Egyszerű módszert választottunk ennek megoldására. Levágtuk azt a részt, ami nem zavaró. Legközelebb majd ki kell valami jobb ötletet találni erre.
 
A szűrő beszívó ága viszont jól üzemel. Amit legközelebb megcsinálok, hogy a fűtő is beférjen a beszívó ág mellé, mert így azt se kellene nézni. 
 
A következő észrevétel, hogy a színezést még mindig nem sikerült jól eltalálni. Bátrabban kell csinálnom, az árnyékok most is egy kicsit haloványra sikerültek, lehetne jobb. 
 
Sajnos a háttér megrepedezett. Az okát nem tudom, 1 hétig folyamatosan öntöztem, mégis megrepedt 1-2 helyen. Gondolom a cement rugalmasságának hiánya miatt. Végül nem lett ez zavaró, de legközelebb megpróbálom ezt elkerülni valahogy. 
 
Azóta algásodik valamelyest, de ezt nem vélem problémának, eredetibb lett tőle az akvárium.
 
Hamarosan készítek róla néhány képet, amit megosztok veletek, hogy lássátok végül mi sült ki belőle.
 
 
Üdv. Petya

58. blogbejegyzés
Betta foerschi Formacsoport 2. rész

Hol volt, hol nem volt, avagy Betta rubra (Perugia, 1893)!
 
 
 A címben az utalás szándékos. Ezt a Bettát csak az elmúlt években sikerült újra visszahozni a hobbiba, habár már majdnem 120 éve felfedezték. Egy lelőhelye volt ismeretes 2007-ig, a szumátrai Tobo tó (Lake Tobo), ahonnan több kutató expedició is sikertelenül tért vissza és kijelentették, hogy ott vagy egyáltalán nem élt rubra vagy kihalt. Több száz km-el északabbra, Aceh környékén fedeztek fel néhány példányt mindenki nagy örömére, hogy mégsem pusztult ki a faj.
 
Ez a régió volt a gócpontja egy súlyos polgárháborúnak, amit a Szabad Aceh szeparatista Mozgalom ( Gerakan Aceh Merdeka ) vezetett. A problémák a holland gyarmatosítókig nyúlnak vissza, de mélyebben nem szeretnék belemenni ebbe a politikai probléma körbe. A lényeg, hogy a harcok megnehezítették a kutatást. Jelenleg jobb körülmények között dolgozhatnak az expediciók és mára több ekülönült populációt is felfedeztek. A rubrák dús vegetációjú esőerdők árnyékos, lassú folyású, vagy éppen pangóvizes, mocsaras részein élnek, ahol a csak minimális a vízbe hatoló napsugarak mennyisége és a bomló, rothadó szerves anyagoktól a pH érték igen alacsony (5-5,5).
 
Első próbálkozásom a fajjal nem jól kezdődött, beteg Oodiniummal fertőzött kicsiket kaptam, amiket sajnos már nem tudtam megmenteni, pedig sokszor legyőztem ezt a rajzóspórás darakórra hasonlító betegéset. Másodszorra már teljes volt a siker. Fiatal párokat kaptam, amiket jól tápláltak és megfelelő fizikai állapotban helyeztem be őket a számukra kialakított 40 literes akváriumba, ahol tiszta Revers Ozmo vizet, sok kocsánytalan tölgylevelet és tőzeget használtam, ami szépen levitte a víz pH értékét 5,6 körüli értékre. Egy 25-30 literes akvárium bőven megfelel egy párnak, mivel nem nő 5-5,5 cm-nél nagyobbra. A hőmérsékletre nem különösebben kényesek, de a 27 fok feletti vízhőmérsékletet már nem jól tolerálják. Felgyorsul az anyagcseréjük és lerövidül az élettartalmuk.
 
A 3 pár megérkezése után a domináns hím szépen átvette az uralmat az akváriumba és a legvitálisabb, legerőteljesebb nősténnyel szaporodott. Az első szájköltése a hímnek sikeres volt, ami viszonylag ritka. A későbbiekben a többi hím is sikeresen szaporodott és jelenleg kb. 23 fiatal állatot nevelgetek egy kb. 100 literes akváriumban. A szájköltés időtartalma kb. 15-20 nap és közel 20-30 db apróságot engednek ki a szájukból. Nagyon fontos, hogy jól fedjük le akváriumunkat, ha emellett a faj mellett döntünk. A legkisebb résen is képes kiugrani!
A Betta rubra önmagában nem nehéz faj, nála sokkal kényesebb vad Betták is léteznek. Tarthatjuk keményebb csapvízben is, de ekkor is tegyünk a vízbe kis tőzeget pl. harisnyába kötözve, vagy lombleveleket (bükk, tölgy, tebang), égertobozt. A pH nem fog változni, viszont halaink kényelmesebben érezhetik magukat ebben a teaszerű, zavarosabb vízben. Társítani tudjuk pl. kisebb Pontylazacokkal, más vad Bettákkal, de igazából neki is a fajspecifikus medence az ideális.
Táplálásuk sem nehéz, elfogadják a száraz eleséget is, de előnyben részesítik az élőt, pl. Daphnia, Cyclops, Tubifex, Drosophila, ugróvillások, garnélák.
A nemek meghatározás problémás, többnyire csak kifejlett állatokon láthatóak. Az egyik legbiztosabb határozási bélyeg az operculum (kopoltyúfedő) színe. A hímeknek 2 piros függőleges lefutású csík dísziti ellentétben a nőstényeknek arany színű. A másik kulcs a hímek lenyűgöző függőleges piros csíkos testszíne.
 
Képekkel együtt itt is olvasható: http://labyrinthparadise.blogspot.com/
 
Horváth Balázs Gergő

59. blogbejegyzés
megyhasu sügér

karácsonyra kaptam 4 db 3-4 cm-es kishalat.
Nemsokára kivált közülük 1 pár ,öket külön akváriumba tettem esővizbe, kaptak kerámia bujocskát és kókuszt is.
Azt olvastam hogy nem szeretik az erös fényt ezért lámpát nem tettem az akvárium fölé.
Mostanában sokat dolgozom igy kevéss időm marad a halakra.
mult héten etetéskor szomoruan láttam hogy a him átúszott az amazonas örök vizeire.
Gondoltam megpróbálok betenni 1 másik fiut hátha elfogadja a lány sajnos másnapra ő is holtan uszott a viz tetején.
Megharagudtam a lányra és betettem a közösbe nagyobb halak közé mondván bennük nem tesz kárt.
Hétvégén a szokásos vizcserénél kiakartam üriteni az akváriumot hogy berendezzem a bettáknak, ugy láttam mintha valami mozogna benne.
visszaraktam a lámpát és meglepődve tapasztaltam hogy 1 csapat kis megyhasu úszkál a medencébe,nem tudom eddig mit ettek a picik de tulélték az első napokat.
most már etetem és szemmel tartom öket.
Igy már érthetö az anya agresszivitása.

60. blogbejegyzés
Anentome helena / Csigaevő Csiga

Nemrég volt szerencsém beszerezni néhány érdekes csigát egy fórumtársunktól és mivel szinte semmit sem tudtam róluk, felkerekedtem és kutakodni kezdtem mifélék, kifélék is ők valójában? Meglepetésemre alig található valamicske kis információ magyarul, így összegyűjtöm ide amit megtudtam, talán hasznára válik a közösségnek!
Fogadjátok szeretettel!
 
Tudományos neve : Anentome helena
És még : Clea helena, Anentome cleo
Angol nyelvterületen úgy ismerik, mint : Assassin Snail/Killer Snail/Bee snail
 
Eredet:
A kis "nindzsacsigánk" (a szerk.) Délkelet-Ázsiából származik, megtalálható Indonéziában Thaiföldön, Malájziában és egyre inkább a lelkes akvaristák medencéiben.
 
Forma:
Háza kűrt szerűen felcsavarodó, erősen bordázott, sárga-barna csíkos, mint egy méhecske potrohája - innen az angol Bee Snail elnevezés. Teste szürkés színű. Maximum 2cm-re nő meg, jellemzőbb a 16-18mm-es hossz. A háza csúcsa általában letörik, az nem betegség jele, teljesen normális.
 
Tartás:
Közeli rokonsában áll a tengeri kűrtcsigákkal (Buccinidae), azonban ő nem bírja a sós vizet, ahogyan a víz réztartalmára is érzékeny. Ellenben kedveli a kemény és a szobahőmérsékletnél valamivel melegebb vizet, ami enyhe áramlású. 23-27C° körül lesz a legboldogabb. Jó körülmények között 3-5évig is elélhet (inkább 3 a jellemző), mely időt aktívan tölti. Pihenni, illetve védekezés céljából a talajba ássa magát, így ajánoltt homokos, vagy apró kavicsos akváriumban tartani.
 
Etetése:
Elsősorban ragadozó, sok proteinre van szüksége. Más (kannibalizmus nem jellemző), főleg nála kisebb csigákat fogyaszt. Így remek módja annak, hogy kordában tarthassuk a medencénkbe lopakodó kis mocsári és/vagy postakürt csigákat mindenféle vegyszer használata nélkül, kímélve ezzel halainkat, növényeinket és főleg garnéláinkat. Ehhez persze megfelelő számú nindzsára lesz szükségünk, hiszen egy éhesebb példány is naponta jó ha egy csigát fogyaszt.
Ragadozó ugyan, de a csigákon kívül más élőlény nem érdekli. Az elhullott állatokat azonban jóízűen fogyasztja, így a sűlyedő haltápokat is szereti, mint a wafer chips.
Itt meg kell jegyeznem: olvasni pár helyen, hogy a Clea ÉLŐ garnélát falatozott, de hosszas kutatás után sem találtam egyértelmű bizonyítékot arra, hogy a csigákon kívül bármi más veszélyben lenne mellette! Ellenkezőleg, rengetegen tartják garnélákkal együtt mindenféle rossz tapasztalat nélkül. De mint tudjuk az éhség nagy úr, így jobb ha gondoskodunk a kellő táplálásukról.
Érdekes itt megjegyezni még azt, hogyan vadásszák le áldozatukat. Ehhez nem árt megismernünk kicsit a fejrészük felépítését. A csigák álltalában, ahogyan a helena is a szaglásuk alapján tájékozódnak, így zsákmányukat is a kopoltyúhoz közel eső osphradium szervükkel észlelik. Ezt sokáig másodlagos légzőszervnek hitték, de bizony a szaglást szolgálja. Ezzel nem csak a prédáját találja meg, hanem folyamatosan "szkenneli" a víz minőségét is. Ide egy hosszú, rugalmas csövön keresztül jut a víz, amivel folyamatosan keres. Az ő szarvai inkább csak tapintó szervek. Igaz, hogy aktív életmódot folytató csigák ők, de mint mindenki ezen a világon ők is lusták, amennyire csak lehet és szeretnek lesből támadni.
Ha a préda nem rendelkezik fedéllel, könnyű dolguk van. Azonban az sem jelent problémát, mert ügyesen használva nyelvüket a fedél mellett bevezetve azt, szépen -a tengeri rokonaikhoz hasonló módon- megmérgezik a prédát.
Találtam utalást arra, hogy közeli rokonaik az ormánnyá nyúlt arcorrukban található mirigyeikben, melyeket nyálmirigyeknek hittek sokáig, a préda meszes héjának áttörésére alkalmas váladékot termelnek, így egy-egy problémásabb zsákmány sem jelenthet gondot számukra. Így nem elképzelhetetlen, hogy helenánk is képes erre!
 
Szaporodás:
Szaporodásuk lassú, egyszerre kevés petét raknak jellemzően elszórva mindenfelé. Értem ezt úgy, hogy egyesével kis gélcsomagban ragasztgatja kövekre, üvegre, növényekre, rendszerint nem elrejtve. Ez nem jó hír annak, aki társas akváriumban szeretné szaporítani őket, mert a szabadon lévő peték bizony étlapra kerülnek. De egyedül tartva a helena-k lassan, és  könnyen szaporíthatók.
Kétivarúak, így nagyobb számú csapat kell a sikerhez, mert a nemek megkülönböztetése szabadszemmel nem lehetséges. A párzás ideje változó, akár órákra, napokra beáshatják magukat a szerelmesek.
Ha a peték túlélik és kikelnek a csigák, első dolguk eltűnni a szemünk elöl - természetesen a talajba. Elő sem jönnek jellemzően 4-5 hónapig! Fél év alatt érik el a 7-8mm-es nagyságot.
 
 
Ha bármivel ki tudod egészíteni a leírtakat, kérlek ne tartsd vissza, írd meg nekem, hogy minnél teljesebbé váljon a leírás!
 

61. blogbejegyzés
Nano akváriumaim

Az elhatározás.
Másfél éves kisfiam élénken érdeklődik minden élőlény iránt, főleg ha az mozog is. Párom ötlete volt hogy ismét „készítsek” akváriumot. Ugye a halak nem büdösek, nem piszkolnak, és nem adnak ki hangot. Nem kell sétáltatni őket, ha kimarad egy-egy etetés (esetleg egy hét) azt is jól bírják. Tehát egy lakótelepi lakásban ideális állatok és nem utolsó sorban egy szépen berendezett, karbantartott akvárium a lakás dísze is egyben.
Na de hogyan is kezdjem ismét el kb. 20 év után? Ekkor jött az ötlet ne mindjárt egy 100 literessel indítsak, hanem jó lenne egy kis kb. 10 literes nano akvárium. Kis hely igény, kis költség, kis felfordulás stb.
 
A terv.
Legyen akkor nano akvárium, de hová tegyem? Szekrénysorunk két végét egy-egy háromszög alaprajzú sarokpolc zárja le. Ide gondoltam megfelelő magasságban elhelyezni. Mivel kedvelem a szimmetriát, adta magát az lehetőség hogy mind a kettőre egy-egy akváriumot tegyek. Mivel háromszög az alaprajz, nyilván az akvárium is háromszögletű kell legyen. Nosza elő a mérőszalag, és már meg is vannak a méretek 30*30*25 cm ahol a 30*30 a háromszög két befogója. Kell rá üvegtető, világítás, szellőztetés. A technika számára elsőként a sarokpolc hátfalába a megfelelő helyen egy-egy 25 mm-es átmérőjű furatot kellett fúrnom.
 
Az akváriumok.
Fel az internetre, keressünk egy olcsó és jó gyártót az „akik” számára. Ez viszonylag gyorsan ment, 60 Ft/liter áron meg is lettek. Megrendelés mailben, valamint telefonos egyeztetés pontosan értik e az igényem. Természetesen értették (nem az első akvárium volt, amit rendelésre készítettek), egy héten belül meg is lett, mehettem értük. Kemény 1200 Ft-ért el is hozhattam őket, hazaérve egy gyors tisztítás következett, itt szembesültem a háromszög alaprajz egyetlen hátrányával, a sarkok bajosan tisztíthatók, de egy mosogató szivacs segített a probléma megoldásában.
 
A világítás.
Nehezebb feladat volt megoldani, mint hittem volna! Ugye senki nem akar egy 600 Ft-os akváriumra 10.000 Ft-os világítást tenni? Bejártam néhány nagy szaküzletet, semmi, ami elfogatható lett volna. Ekkor jött az idea, ha nincs készen, csináljunk egyet! Fénycső, kompakt fénycső, halogén izzó még csak lett volna, na de foglalat? Na az aztán sehol, csak komplett lámpák. További gondom volt, hogy a helykihasználás optimalizálása miatt az akváriumok tetején csak 3 cm hely ált rendelkezésemre a következő polc aljáig! Végül szinte véletlenül, helyben (Budafokon) betértem egy kis villamossági szaküzletbe, ahol megtaláltam a nekem valót. MENTAVILL márkájú, ML-HT 200108 típusú fénycsöves kis világító test. Mivel az eredeti fénycső nekem túl fehér fényt adott, egy másikat vettem még hozzá, ami 2700 K-s sárga fényt ad és ami szintén fontos, a kettő világítótest plusz két másik fénycső (az eredeti 6400K-s, amit még vettem hozzá, az 2700K) mindössze 5700 Ft volt.
 
Berendezés.
Mivel a technika másik része a levegő pumpa régről még megmaradt és tökéletesen üzemel, így már „csak” a berendezés volt hátra. Betértem egy szaküzletbe az egyik nagy bevásárló központban, ahol szép vízinövények voltak és viszonylag mérsékelt ár. Itt vettem 3 liter JBL Manado talajt (3700 Ft), 3 cserép, különböző növényt (2000 Ft), két habkő-porlasztót (250 Ft/db) levegő csövet (60 Ft/m) tapadó korongot (150 Ft/db). Egy másik szaküzletben (szintén bevásárló központ) vettem egy szép viszonylag kicsi 15cm-es fadarabot (1800 Ft) sajnos a fajtája kérdéses, valamint egy doboz (tő, cserép?) vízinövényt (1500 Ft). Hát nagyjából ennyi, minden megvan, kezdhetem a telepítést.
 
Telepítés.
Egy szép szombati napon nekiláttam, az volt a cél, hogy két egymástól eltérő akvárium belső szülessen. Nevezzük őket (a helyük szerint) ball oldalinak (B) és jobb oldalinak (J). A „B” akváriumba három szikla (nagyobb kő) került, a háttérben nagyobb növények, takarják a porlasztót, az előtérbe aprók kerültek (sajnos a pontos nevüket nem jegyeztem meg, ezt majd pótolom ). Elől 2-3 cm-nyi talaj lett hátrafelé emelkedő módon elterítve. A „J” akváriumba került a gyökér darab, 10 perc, zubogó forró vízben történő forralás után. Ide is hátra és középre került a nagyobb méretű vízinövény (sajnos a pontos nevüket nem jegyeztem meg, ezt majd pótolom ), az előtérbe nyílfüvet telepítettem három adagban, ebből próbaképpen kettőt kicsit fazonra nyírtam. Itt is a hátrafelé emelkedő terep volt a cél, így jobban látható az akvárium belső. A gyökér a ball oldalra lett beállítva. Aki kíváncsi, megnézheti a fényképeket.
 
Dupla bosszúság.
Két nap alatt a gyökeret a „J” akváriumban ellepte valami nyúlós áttetsző izé! Valószínűleg baktérium vagy gomba? Nem tudom hogy mi, de a víz teljesen beopálosodott, borzasztóan nézett ki. Nem volt mit tenni, újra kezdeni az egészet. Növények ki, alaposan lemosni őket, ez volt az első feladat. A köveket, talajt alaposan kimosni, akváriumot kitakarítani. Ez utóbbi közben az akvárium sarka nekiütődött a fürdőkádnak. Következmény, az alja elrepedt! Lehet újat rendelni. A készítő szerint: Nincs is ennyi sarok egy szobában ! Minden esetre néhány nap múlva elhoztam az új akváriumot. Ez alatt a gyökeret újból takarítás (sikálás körömkefével, dörzsi szivaccsal) után jó negyed órán át, forraltam ezt követően Neomagnol-os vízben további 5 napig áztattam.
 
Újra telepítés.
Ismét szombat (van időm) amíg a gyerek alszik, újratelepítem a „J” akváriumot. Törekedtem arra, hogy az előző állapot szerinti, vagy legalább hasonló legyen a belső kialakítása. Az eredményt a képeken, nyomon követhetitek.
 
Jönnek a lakók.
Eltel ismét egy hét. Az akváriumokban fejlődésnek indultak a növények, elszaporodtak a planktonok is (szemmel látható módon), a vízinövényekkel kerülhettek be. Szép a víz, tiszta, átlátszó, nem büdös, nem megtört és nem opálos! Beálltak az akváriumok, jöhetnek a lakóik. A növényekkel 3 db vízi csiga is érkezett az elmúlt héten szépen növekedtek (így vettem őket észre ).
Előzőleg az interneten nézelődtem. Egy régi kis halas boltba mentem el, mivel őket régről ismertem, valamint relatíve közel is vannak hozzám így rájuk esett a választásom. Elsőként egy helyszíni terepszemle következett, kiválasztottam a halfajtákat, kicsit elbeszélgettem a kedves eladóval. Ezt követte egy péntek délutáni napon a tényleges vásárlás. Vettem 5 db Neon halat (akcióban 120 Ft/db), 5 db Edler guppy (300 Ft/db), 2 db Tigris csiga (100 Ft/db), valamint 4 db Red cherry garnéla (400 Ft/db). Hazaérve bő egy órát hagytam akklimatizálódni új szerzeményeimet, a víz hőfoka átvette a szoba hőmérsékletét ezt követően az akváriumokba kerültek új kedvenceim. A „B” –be a Neon halak két garnéla valamint egy Tigris csiga került. A „J” lett az Endlerek új otthona két garnélával és egy Tigriscsigával társbérletben. Lemezes eleséggel etetem őket, naponta egy alkalommal, de hetente csak hatszor! Egy nap koplalás, nem árt, és így megszokják, hogy amit kapnak etetéskor, megegyék. Valamint nincs minden nap kaja! Ha véletlenül úgy alakul, hogy nem kapnak egyszer-egyszer enni, egy kiesés nem fog nekik meglepetést okozni.
 
Az első vízcsere.
Egy újabb hét elteltével lecseréltem az akváriumok vizének 1/3-át, Háztartási vízszűrő berendezésen keresztül szűrt vizet kaptak (kétszeres nano szűrő, egyszeres aktívszén szűrő). Kicsit rendezni kellett a növényzetet, mivel az aktív Tigriseim mint egy kis víz alatti buldózer az üvegfalakhoz közeli növényzetet (melyekbe beleakadhatott mászás közben a házuk) kitúrták, így a víz felszínén lebegtek. Valamint a szaporodó (vízikehely?) hajtásait, csemetéit kellett meg rendszabályozni. Természetesen egy-egy barnuló, elhaló levelet levágtam, a front üvegről az algát zsilettpengés algakaparóval (nekem ez régről bevált, jól használható szerszám ) eltávolítottam.
 
Második vízcsere.
Egy hét megint eltelt, a „J” akváriumban meglepetésemre az Endlerek szaporodni kezdtek, még nem említettem, hogy 4 hím és 1 nőstény osztozik a vízterületen. Egyik délután három kis ivadékot fedeztem fel, vagy keveset szül (eleven szülők), vagy kannibálkodtak nem tudom. De ez a három megmaradt, szépen megszokták őket, nem kergetik bántják az ivadékot. Az egyik reggel apró hófehér „gyöngyöket” találtam össze vissza az üvegen, berendezési tárgyakon (kövek, fa gyökér). Nagyon masszívak, alig lehet őket eltávolítani (persze a jól bevált zsilettes algakaparóval gond nélkül ment, de egyébként nem igen boldogultam velük). Bizony a Tigris csigám úgy gondolta itt az ideje az ő család alapításának is, petéivel telerakta a kis akváriumot.
Ismét vízcsere de mivel eléggé elkoszolódtak, sok mulm anyag gyűlt össze, ezt a vízcsere során leszívva tudtam eltávolítani így kicsit többet 1/2-részét kellett friss szobahőmérsékletű vízzel pótolnom. A vízpótlás során külön ügyelek rá, hogy vagy azonos, vagy 1-2 celsius fokkal melegebb legyen a pótolt víz min az eredeti. Nagy rendrakás következett a „J” akiban a nem igazán fejlődő nyílfüvet eltávolítottam és a másikból a csigák által lebegővé tett előtéri apró levelű növénykék kerültek át ide is. A gyökeret is másképpen helyeztem vissza, és a sziklák száma is egyel csökkent. Ez a mostani állapot. A „B” akiba átkerült a három ivadék. A Tigris csigák mindkettőből száműzve lettek. Nem szeretnék még egy „gyöngytelenítést” csinálni (eléggé macerás ). Viszont eltűnt az egyik garnéla. Lehet hogy kimúlt szegény viszont a nyomát semm találtam. A csigák megették? A Neonokról nem feltételezem és a másik garnéláról semm . A mostani képeket is feltöltöttem.
 
 

62. blogbejegyzés
DIY Overflow

2011.03.23 22:00
Ez a bejegyzés is egyike a sok akvarisztikával kapcsolatos projektem egyikét mutatja be.
Forrás:
http://akvarisztika.budapet.hu/2010/07/16/mame-nano-overflow/
Nigro Akvarisztika Blogjában találkozam elősször a Mamo nano overflow (túlfolyó) berendezéssel. Szinte azonnal láttam is, hogy mikre használhatnám, pontosabban milyen "problémákat" oldhatunk meg ezzel az eszközzel. Sajnos a beszerezhetősége ill. az ára miatt egyből le is mondtam róla, ám arról nem, hogy fabrikálok magamnak egy ilyet.
Az első prototípus:
A túlfolyó 9db 90fokos, 1db T-idomból, 1db külső menetes karmantyú és kevesebb mint 1m 20mm átmérős PVC csőből raktam össze.
 
Mivel még csak próbálgattam, hogy működik e a dolog, így nem rakasztottam össze az egészet, hanem szigszalaggal tömítettel el az illesztéseket és így működött! :)
Igaz nem folyt ki olyan szépen a víz, mint várható lett volna. A probléma szerintem az volt, hogy a csőben maradt némi levegő, ami így a cső keresztmetszetét lecsökentette. A csökkent keresztmetszet miatt folyt lasabban ki a víz.
 2011.03.24 22:00
Ma volt egy kis időm tovább próbálgatni a rendszert. Arra jöttem rá, hogy nem feltétlen kell, hogy túlfolyóként használjam. Megoldható a hagyományos szűrőkosaras kivitelezés is, ha egy fontos részletet szem előtt tartunk. A T-idom elhelyezése!
Ez az a rész, ami befolyásolja, hogy meddig eressze le a vizet. A Mamo-nál ezt a beömlőnyílás végzi el.
Az egyik 90fokos idomba meg beillesztettem a légtelenítéshez szükséges kis levegő szűkítőt, amire a levegőzettő csövet helyeztem. Amikor a csőben vákkum keletkezik, megszívom, akkor szépen elindul a rendszer. Elég csak 1x megszívni, aztán már önműködő a dölög.
 
2011.03.26 19:00
Nos megvan a légtelenítő cső. Íme.
 Nagyon egyszerű megoldást választottam. Egy kis lyukat fúrtam, amibe egy levegőztető cső szűkítőtjét helyeztem. A légtelenítés nagyon egyszerű, már ha két apróságra figyelünk.
1. az 5-ös és 6-os 90fokos idomokban legyen víz!
2. elég víz legyen benne.
Arra gondolok, hogy a távolság a T-idom és a 6os között elég nagy legyen. Inkább nagyobb legyen mint kisebb, mert, ha túl kicsi ott a vízoszlop, akkor a légtelenítés során keletkező vákkum a 6oson keresztül levegőt szívhat be, így a víz az akváriumból nem kerül be a csőbe, ami meg nem tud máshol távozni, mint az üveg peremén.... = Árvíz.
 
Vízszint szabályozása:
Erre 2 lehetőségünk van.
1. az 1.-es idomba heylezett függőleges cső magasságával
2. a T-idom üveg magasságához való elhelyezkedésével
 
Úgy tapasztaltam, hogy ha az 1es idom alacsonyabban van, mint a T idom, akkor a T idom szabja meg, hogy mennyire engedje le a vizet.
Ha egy lehabzós, felszínleszívós túlfolyót szeretnénk, akkor az 1es idomnak magasabban kell lennie a T idomnál.
Ha a T-idommal akarjuk szabályozni, akkor az 1es és 2es idomok nem is kellenek. Az S (szívó) részt csinálhatjuk hosszabbra is és egy pipakosarat is rárakhatunk, mint a legtöbb hagyományos külsőszűrős szívóágra.
!!!FONTOS!!!:
ltsoma egy fontos dologra hívta fel a figyelmemet.
Ha az utóbbi megoldást választjuk és az S rész hosszú, a 8as 9es és Z(záró) részek meg légmentesen zárnak, akkor fenn áll a veszélye annak, hogy "túlszívja" magát. A csőben csak víz lesz, így lényegében az történik, mint ha csővel elkezdenénk leszívni az akvárium vizét. Ez addig nem biztos, hogy gond, amíg megy a pumpa ami fel is nyomja a vizet, csak ha valamiért az megál... Ismét Árvíz veszély.
 
Az Árvíz veszély minimalizálása:
Több dolgot is tehetünk.
1. Az S részbe fúrunk pár lyukat olyan mélységbe, ha az alá esne a vízszint, akkor onnan is tudjun levegő bejutni a szívóágba, ami megszakítja a víz tovább áramlását. Hátránya, hogy ha rossz helyre tesszük, akkor az üzem közben is néna néha levegőt szívhat be, ami zavaró zajt jelent.
2. A Z, 9, 8as idomon egyikébe fúrunk 1 lyukat.
3. A Z kukapot rá sem tesszük. A kupak nem biztos hogy fontos része a rendszernek. Én csak a zaj csökkentése miatt helyeztem fel, de a teszt alatt nem derült ki, hogy zajos e vagy sem.
 
A víz kifolyására van sajnos még 1 veszélyforrás. Maga a pumpa. Ha valamiért a túlfolyó nem tudja elvezetni a befolyó vízmennyiséget, akkor sajnos a pumpa túl tudja tölteni az aksit. Erre egy automatikus elektromos megszakítón gondolkodom, ami lekapcsolja a pumpát ha a vízszint elér egy bizonyos szintet.
 
 
Folyt.

63. blogbejegyzés
Tavak a télben

Noha a valódi tavas szezon még nagyon messze, a kinti hőmérséklet emelkedésével drasztikusan megnőtt azon leveleim száma, amelyekben hazai vizekben is honos vagy legalábbis áttelelésre képes fajokat keresnek akvaristák. Beszerzési források után érdeklődnek, úgy mint honnét lehetne a kerti tóba Tüskét pikót szerezni/fogni/venni vagy épp amurokat.

Néhány sort próbálok összerakni a szóba jöhető fajokról, létjogosultságról, előnyéről, aztán hátha lesz aki visszaolvassa a nyár derekán is. Szigorúan akvarisztikai és nem pedig gasztronómiai szemlélettel.
 
Ctenopharyngodon idella - Amur, Arany amur

1 méteresre növő, ázsiai eredetű, faunaidegen, betelepített, növényevő, gyors mozgású, robosztus hal, minek akarna ilyet bárki is a tavában látni? Vagy mert teljesen megőrült, vagy csak mert annak nézik mások... Lévén közismerten soknövényi anyagot fogyasztanak az amurok, akár a testsúlyuk napi 140%-át is Szárított növényzetből! Ezt lehet kihasználni. Nagyjából egy évvel ezelőtt kerestek meg tavi halakkal foglalkozó kereskedők ivadékokkal, illetve az amur albínó változatával, azt állítva, hogy ez egy "Csodahal lévén, annyira ostoba, hogy még a fonalas zöld algát is megeszi," miközben legfeljebb a hínárokat fogyasztja, nem nyúl a tavirózsákhoz! De főként, amíg van fonalas alga, addig ő a tápra sem néz rá, azt eszi, mintha csak makaróni lenne. Mutattak linkeket, felvételeket olyan nyugati egészen kicsi tavakról, ahol a tavirózsa rengetegben tűnnek fel jó 40 centis lélegzetelállítóan szép arany amurok (sárga, piros szemű tényleg meseszép állatok). A tartásuk érdekelt, így múlt nyáron szüleim kerti tavába is kihelyeztem egy kis csapatot. Valahányszor etették az aranyhalakat, aranycompókat, legfeljebb 1-1 szem tápot raboltak le az amurok, szinte láthatatlanok voltak, felülről feketének tűntek. De ami igazán érdekes, hogy a korábbi évekkel szemben Nem volt zöld fonalas alga a tóban! Némi üledék, lerakódás igen, de a megszokott gazdag, marékszám szedhető fonalas moszatnak híre hamva nem volt egész nyáron. Igaz a tópartról benyúló vékonyabb levelű növényeket is mintha csak levágták volna a víz magasságában. Komolyabb növényzetet viszont egyáltalán nem bántottak.
Amikor nálam Pesten állomásozott egy nagyobb csapat normál amur, előfordult, hogy egy egy egyed kiugrott az akváriumból, illetve kellően fürgén mozgott az egész csapat, szinte üvegnek csattanva, amikor a macskát meglátták. Viszont ez semmi nem volt ahhoz képest, amikor először albínókat kaptam. Már az átvétel is érdekes volt, az eladónál egy fekete 600-900 liter körüli űrtartalmú tartály, benne sok száz hal világított, a tartály tetején pedig apró szemű acél rács kifeszítve, téglákkal lesúlyozva. Az összes többi halnál nyílt víztükörrel néztem szembe vagy legfeljebb krumpliszsák-szerű fedéssel. A halakat megpróbáltam magamnak leválogatni, ez súlyos tévedés volt...nem tudom mi lett volna a helyes megoldás a tető levételére, de több kilónyi kishal ugrott hirtelen az arcomba, nyakamba, ruhámra, százszámra egyszerre vágódtak ki a vízből, ahogy elhúztam a rácsokat. Szerencsére jórészük vissza is esett, a földön lévőket felmertük vödörbe, majd megpróbáltam új halakat kiszedni hálóval...Ahogy a háló leért, új roham jött, ismét százak vágódtak ki a vízből, záporozott a ritka díszhal.... Innét kezdve meg is értettem az árukat, nem csak azért 6-8x annyi, mint egy vad színű, mert ennyivel különlegesebb, hanem mert a nevelés során ennyi kiugrik, ennyivel nehezebb a kezelésük... Valószínűleg a gyengébb látásuk miatt reagálnak hevesebben minden veszélyre.
Akváriumban is megfigyeltem ezt a borzasztó érzékenységet és ugrálást, a csomagolásuk kész tortúra volt mindig is, a medencéjüket nagyon erősen fedni kell, viszont kerti tóból kiugró egyedet érdekes mód sosem láttam, ott már inkább a tündérrózsa levelek közé menekültek.
Az amurok pár év után kinövik a tavak többségét, így a tartók többnyire szabadon engedik őket a vad vizekbe, helyükre növendékeket telepítve. Kerti tavi körülmények között spontán szaporodásról az albínó formánál sincs esély.
 
Hypophthalmichthys molitrix - Fehér busa

Szintén egy törpének nem nevezhető ázsiai növényevő, amely a lebegő szemcséket szűri a vízből, ugyanakkor a pettyes busánál nagyobb részben fogyaszt növényi táplálékot, fitoplanktont! Ennek megfelelően a hamar/erősen bezöldülő vizű kerti tavak számára adhat egy esélyt, egyfajta tüneti kezelést ez a gyorsan fejlődő hal. Tényleg meglepően hatékonyak! Cetek módjára szűrik naphosszat a tavakat. Tartása nem okoz problémát, akváriumban is jól fejlődnek, különösen ha némi fagyasztott planktont is kapnak, problémamentesek. Túlszaporodni ők sem fognak a kertekben. Akvarisztikai célokra általában importból tiszta vérű, nem keresztezett példányokat szánnak, míg a hazai vizekben főleg pettyes busával alkotott hibridekkel találkozni.
 
Silurus glanis Albino - Lesőharcsa

Piros szemű, fehér, sokan elsőre axolotlnak nézik/mások meg pont az axolotlokat lesőharcsának/ mégis talán ez az egyetlen tavi faj amelyet igyekszem egész évben tartani, és minden börzén el is visznek belőle néhány 8-10 centis fiatal egyedet. Meglepő tempóval képesek növekedni, akár félév alatt 30-50centit is fejlődve, kis tavakba vagy dús, értékes állomány mellé így nem igazán alkalmas, de 200nm-re, elszaporodott razbóra, kárász állomány közé elgondolkodtató választás. Hőtűrésük verhetetlen, az 5-6 centis akváriumban nevelt kishalak is minden gond nélkül kibírták a december közepén történő kerti tóba való kiengedést.
Mint kuriózum először bécsi börzéken láttam a fajt néhány évvel ezelőtt, majd saját részre,akváriumi tartásra is többször szereztem. Közel sem annyira jámbor, mint látszik, fiatalon sokkalta inkább beússza az összes vízréteget, mint azt egy hasonló Clarias teszi. Több horgász kért tőlem megfigyelni a mozgásukat, szokásaikat, hogy is kellene hatékonyabban harcsát fogni. Az egy év körüli példányok széles fejükkel már tóban is igazán mutatósak, rejtőzködve is jól észrevehetők. Ezeket általában 7000-9000Ft körüli összegekért lehet beszerezni. Látszólag egészen okos halak, láttam már szinte kézre szoktatott, a benyúló gondozó kezéből táplálékot elvevő példányt is.
 
Sander lucioperca - Süllő

Elsősorban akváriumi tartásra szoktak keresni csuka és süllő ivadékokat, megfigyelni a viselkedésüket, rablási szokásaikat, életmódjukat. Kerti tóba legfeljebb erős razbóra telítettség esetén szokták kihelyezni őket, vagy igazi biotópot utánozva, fajgazdag nagy területre. Mivel meglehetősen oxigénigényes, a sűrűn tartást akváriumban, nagykeres körülmények között is rosszul viseli, ritkán tartják őket készleten. Első ízben nekem is csak a napokban sikerült beszereznem egy 10centis halakból álló süllő csapatot. Mondhatni "életművészek", nem tudom meddig lesznek el granulátumokon.
 
Misgurnus anguillicaudatus - Bársonycsík

Ismét egy ázsiai halfajt, noha a kevésbé ismert tólakók közül. Miután a hazai csíkfajok mindegyike védett, mégis többen keresnek egyfajta "takarítószemélyzetet" a tavuk aljára(compók mellé is akár), az utóbbi időkben egyre gyakrabban találkozni a bársonycsíkokkal. Ez a faj Kelet-Ázsiában északra egész Szibériáig felhatol, így nem csoda, hogy Kanada számos vidékén is átteleltek dísztavakba kihelyezett példányaik. Akváriumban 15, kerti tóban akár 25centis méretet is elérhetnek. Különösen esős időben élénkülnek meg, kutatják át a partmenti régiókat. Sárga színváltozatuk különösen dekoratív.
 
Danio rerio - Zebra dánió

Néhány éve egy nagyon kedves vásárlóm számolt be a teleltetési tapasztalatairól. Mint megtudta a természetben Nepálban is honos a zebra dánió, lévén néhány kis patakban egészen a Himalája magasabb vidékeire is felmerészkednek. Ennek megfelelően Budapesten próbálta meg kerti tóban teleltetni őket, ahol meglepő mód néhány ujjnyi jégborítás mellett is, a kicsi, mindössze pár m3-es tavon vágott lékben is lehetett látni a vízközt mozgó, aktív zebra dánió csapatot! Később a tavasz folyamán szaporodásnak is indulnak a tóban. Más beszámolóról azóta sem hallottam, minden esetre egy próbát megérhet a faj tartása olyan helyeken is, ahol nincs lehetőség a lehalászásra.
 
Myxocyprinus asiaticus - Nyúlhal


Legalább tucatnyi akvarista keresett már meg annak kérdésével, hogy nyúlhalat lehetne e "jobb árasítva" szerezni, akár nagyobb mennyiségben, teleltetési tesztekhez. Lévén számos külföldi irodalom számol be arról, hogy különösen a nagyobb példányok jól viselik a hideg időjárást is, számos esetben áttelelve a jég alatt kisebb tavakban is. Valós hazai próbálkozásról sajnos nem hallottam, de remélem lesz aki beszámol eredményeiről. Nem egy olcsó, ám meglehetősen lassan fejlődő fajról van szó, így szerintem legalább 2-3 hány éven keresztül akváriumban nevelt példányokat lenne célszerű kitelepíteni. A felső képen egy kifejlett, kiszínesedett példány.
 
Tinca tinca - Compó

Pár évvel ezelőtt még kirobbanó sláger volt a kerti tó tulajdonosok körében az aranycompó. Feltűnő, világos sárga az aranyhalaktól és koiktól nagyon elütő színezetű, a talaj közelében mozgó faj, amely még némi hasznos is hajt az esetleg elszaporodott férgek, apró nadályok irtásával, a mulm csökkentésével, túrásával. Sőt akár az aranyhalak módjára szaporodhat is a kerti tavakban. És emellé nem is igényel fél hektárt a tartásához. Igazán ellenálló hal. A sekély, erősen felmelegedő vizeket is jól tűri. Táplálék terén gyakorlatilag bármit elfogad.
 
Csak felsorolásként néhány érdekesebb tavi hal még, ami időnként beszerezhető, ám sajnos nem mindegyikkel volt még tartósabb tapasztalatom:
Fekete sügér
Tüskés pikó
Arany vörösszárnyú keszeg
Arany jászkeszeg
Kék jászkeszeg
Tigris jászkeszeg
Tricolor compó
Tőponty, Tükörponty
Lapátorrú tok
Vágó tok
Lénai tok
Hibrid tokfélék
Viza - (hihetetlennek hangzik, hogy egyesek tóban tartják, de egy osztrák tenyészet rendszeresen áruba bocsájt 50-80centis növendékeket 300-500eurós darabáron!)
Arany fürge cselle
Arany szivárványos ökle
Normál, tenyésztett, eredetigazolt szivárványos ökle
__________________
 
A tavas írás mellé néhány személyes hír:
 
Az akvarista börze óta viszonylag kevés érdekességgel bővültem. Geophagus surinamensisből sikerült hozzájutnom egy újabb, meglehetősen népes növendék csapathoz. Kevesen keresik, noha jól fejlődő, szép és érdekes fajról van szó, amely diszkoszos tartási körülmények biztosítása nélkül is jól érzi magát. A fő ellenérv a kifejlett kori méretük szokott lenni, amely bizony meghaladhatja a 20centimétert.
 
Az almacsiga "gyűjteményem" néhány thaiföldről származó új példánnyal sikerült kiegészítenem, így mostanra már Sárga, Barna, Barna kék talpú, Fekete, Zöld, Kék, Fehér, Rosa és Lila példányokat is tartok egy különösen nagyra megnövő "óriás" faj mellett. A színváltozatok peterakása nálam elég rapszodikus, mostanában leginkább a fehérek tettek ki magukért.

Aktuális tervem még az A. spixi, a csíkos almacsiga beszerzése, nagyon szép faj, noha inkább a Marisa cornuarietissel, az óriás tányércsigával áll rokonságban. Leírások szerint kereszteződhetnek is egymással!
 
Miután többen is tenyésztési próbálkozásokhoz kerestek nálam törpe szívóharcsákat (Otocinclus affinis, mariae stb.), Németországból hozattam akváriumi szaporulatból származó Nannoptopoma spectabilis nevű "Otókat". Ez egy márványos-csokoládébarna színű, erős szín és minta változtató képességgel rendelkező faj, amely a többi Otocinclussal ellentétben rendszeresen szaporodik akváriumban, növények levelére vagy az üvegre rak ikrákat minden ráhatás nélkül is, egy-egy jól fejlett nőstény fél év alatt összesen akár 60 szemet is.
Áruk sajnos a befogott affinisekével nem versenyezhez, az 1200Ft körüli összeg pedig ezidáig minden érdeklődőt elriasztott. Nálam Apistogramma hongsloikkal vannak együtt egy 60 literes medencében. Közel sem annyira félénkek, mint a közismertebb rokonaik, a csipeszről felkínált tubifex csomón is elcsámcsognak, de láttam már a talaj között aktívan turkáló, táplálék maradványokat kereső egyedeket is. A kép egy szlovák fórumból származik, úgy tűnik az ottani akvaristák már felfedezték maguknak ezeket az aranyos törpe halakat.
 

64. blogbejegyzés
A Betta Splendens (A Sziámi Harcoshal)

Mi is az a betta splendens egyáltalán?
 
 
Sziám Harcos Hala... a Betta Splendens. Az akváriumi halak közül az egyik a legkülönlegesebb, legintelligensebb és legérdekesebb. A betta splendens Thaiföld melegebb térségeiből származik, ahol általában a sekély vizű rizsföldek lakói. Ahogy neve is mutatja, a Harcos Hal különösen területvédő természetű, harcias, agresszív. Ez a viselkedés általában a hím bettáknál figyelhető meg.
 
 
A modern betta splendens alig hasonlít ahhoz a halhoz, amiből kitenyésztették (és ami vad formában még mindig megtalálható Dél-Ázsiában). A Vad Típusú Betta splendens sokkal rövidebb úszókkal rendelkezik, és kevésbé élénk a színük. A nőstényeket nehezen lehet megkülönböztetni a hímektől.
 
 
Fajtársaik jelenlétében a betták gyakran pózolnak. Amikor a hím egy másik hímet lát (legyen az akár a saját tükörképe) a kopoltyúfedőit kimereszti, az uszonyait szélesre tárja hogy megmutassa ellenfelének, milyen nagy, és erős. Ez hamarosan ahhoz vezethet, hogy testével ütlegelni kezdi vetélytársát, megtépi úszóit, ha az nem vonul vissza azonnal. Ez órákon keresztül is tarthat, és csak akkor lesz vége, ha az egyik hím visszavonul, vagy túlságosan sebesült ahhoz, hogy folytatni tudja a küzdelmet. Éppen ezért nem szabad a hímeket egy akváriumban tartani.
 
 
 
Testfelépítése
 
Természetük ellenére a betták az akvaristák kedvencei, hiszen élénk színűek, látványosak az úszóik, és van egy különleges képességük: olyan életfeltételek között is életben maradnak, amiket más akváriumi halak már nem bírnának. A betták ugyanis egy különleges légzőszervvel rendelkeznek, a labirintszervvel*, aminek segítségével képesek életbenmaradni az alacsony oxigénszintű thaiföldi állóvizekben. Ahelyett, hogy a vízből nyerné ki a testének szükséges oxigént, a betta időközönként feljön a felszínre, hogy levegőt vegyen. Ennek a képességnek köszönhetően lehet a bettákat igen kis mennyiségű vízben tartani (a túl kicsi és alaktalan akvárium nem humánus, és hihetetlenül egészségtelen a hal számára).
 
*A kis zsákra emlékeztető labirintszerv a kopoltyúk felett helyezkedik el, réteges szerkezetű, erekkel sűrűn átszőtt, így a hal által beszippantott oxigént fel tudja dolgozni.
 
 
Tartása
 
Először is felejtsük el azokat a fél-, egy-literes kis akváriumokat, amiket a boltok úgy hirdetnek, hogy tökéletesen megfelel a bettáknak, és állítják, hogy a betták szeretik a kis akváriumokat. Ez nem csak valótlan állítás, de ezek a "dobozok" a bettákra nézve igen károsak! Az ammónia és nitrát olyan gyorsan felhalmozódik ezekben a konténerekben, hogy a halnak minden nap 100%-os vízcserére lenne szüksége, hogy egészséges maradhasson. Mint minden hal, a betta is szereti körbeúszkálni, felfedezni az akváriumot, és embertelen őt arra kényszeríteni, hogy egész életét egy pohárnyi vízben élje le. 2 liternél kisebb űrtartalmú tárolóban már ne tartsuk!
 
Ügyelni kell arra, hogy a 4 liter alatti akváriumokban hetente akár többször is kell teljes vízmennyiséget cserélnünk. A 4 liter feletti akváriumok már jobbak, mert ebben az esetben elég hetente 1-2 alkalommal teljes vízcserét csinálni. Minél nagyobb egy akvárium, annál inkább kihúzódhat a vízcserék között eltelt idő (minél nagyobb, annál jobb). A betták igazán jól a kb. 18 literes akváriumokban érzik magukat, melyben van fűtő és szűrő, nővények, bújkálók. Itt van helyük úszkálni, felfedezni, melegben tartja őket a fűtő, és tisztán tartja vizüket a szűrő.
 
 
Vízparaméterek:
Hőmérséklet: 24-28 °C
pH: 6,8-7,5 (semleges)
Keménység: 5,6-11,2NK° (enyhén/közepesen kemény)
 
Etetés:
Ami a táplálékot illeti, adhatunk neki élő vagy fagyasztott tubifexet, vörös vagy fekete szúnyoglárvát, artemiát. A száraz tápot is elfogadják, de vitathatatlanul az élő/fagyasztott táplálék a legjobb. Azonban a jóból is megárt a sok, csak óvatosan és mértékkel adjunk enni halainknak, mert a betta hímek könnyen elhíznak.
 
 
Szaporodása
 
A betta élete egy víz felszínén lebegő "boborék-óvodában" kezdődik. Ezt a habfészket az apa készíti és gondozza. Különleges légzőszervét használva, a hím a levegőt boburék formájában fújja ki száján, és amint ez a buborék távozik, a hal cement-mirigyeiből származó váladékot vesz magához. Ennek köszönhető, hogy a buborékok képesek egymáshoz, illetve növényekhez tapadni, továbbá tartósságágukat is ennek a mirigy-váladéknak köszönhetik. A hím a buborékfészek építését 25-30 fokos vízben kezdi. A habfészek elkészülte után a hím kész az ívásra.
 
A hím és nőstény betta kapcsolata távol áll az édes romantikától. Ha egy nőstény, ami elúszik a fészek előtt, sexuális téren tapasztalatlan, túl fiatal, vagy rossz kondícióban van, azonnal eliszkol a helyszínről, és ez a hímet üldözésre provokálja. Ez a hajsza a hím agresszív támadásával fejeződhet be. Ha a nőstény nem reagál a hím akciójára, akár meg is ölhetik. Ellenkező esetben a nőstény higgadtan a fészek alá úszik, és elkezdődik az udvarlás. Az udvarlás első szakaszában a hím kifeszíti úszóit, kopoltyúfedelét felemeli és mutogatja a nősténynek. Amikor a nőstény kész a párzásra, fejét lehajtva és úszóit szorosan testéhez szorítva, alázatosan megközelíti a fészek alatt várakozó hímet. A hím ezután, testével ölelésbe szorítja a nőstényt, mely kibocsájta ikráit, majd a hím megtermékenyíti azokat. Az lepotyogó ikrákat általában a hím (de van hogy a nőstény is) összegyűjti szájában, és a habfészekbe köpi őket. A párzás egészen addig tart, amig a nőstény vissza nem vonul (vagy el nem üldözik).
 
A hím az ívás után 3 napig őrzi teljes odaadással a fészket. Szükségük is van az ikráknak a fokozozott figyelemre. A betta ikrák nehezebbek a víznél, hajlamosak elsüllyedni. A hím a leeső ikrákat gyengéden elkapja a szájával, és visszaköpi a fészekbe, segít az ikráknak vízközelben maradni. Azért fontos az ikráknak, hogy a felszínhez közel legyenek, hogy a gázcsere végbemehessen, és hogy oxigénelérésük fokozottabb lehessen fejlődésük érdekében. A hím gondoskodása továbbá segít az ikráknak a betegségek, gombák leküzdésében. A rendellenesen fejlődő embriókat az apa megeszi, ezzel is csökkentve az életképtelen utódok számát.
 
 
Szaporítása
 
A betták szaporításához sok módon hozzá lehet kezdeni. Saját tapasztalataimat osztom most meg:
 
Amire szükség lesz:
-20 liter feletti akvárium (lassabban koszolódik)
-növények (jávai moha, hínárfélék, puha műnövények)
-bújkáló (a nőstény ide el tud bújni udvarlója elől /nem fontos, ha sok növényt raktunk be/)
-úszó növény, hungarocell vagy nagy kupak (rossz fészeképítő hímeknek segít a habfészket stabilizálni)
-állítható fűtőszál (28-30 fokos víz érdekében)
-szivacsszűrő (a kishalak elúszása után)
 
Mielőtt beleraknánk a halakat az ívatóba, javasolni szoktam, hogy ismertessük meg halainkat egymással. 2-3 napon keresztül, napi 2x10-15 percre a hímhez lógassuk be pohárban a nőstényt. Ennek köszönhetően nem csak megszokják egymás jelenlétét, de a hímet ösztönzi a habfészeképítésre, a nőstényt az ikratermelésre. Továbbá ezzel a módszerrel megbizonyosodhatunk róla, hogy nőstényünk készen áll-e a párzásra (világos, függőleges sávok jelennek meg oldalán, ha készen áll /világos testszínű nőstény nem csíkozódik!/). A szoktatás alatt elkezdhetjük előkészíteni az ívató-medencét.
 
Töltsük tele az akváriumot csapvízzel, míg tart az ismerkedés (aljzatot ne rakjunk bele se most, se később! /a leeső ikrákat nem találná meg a hím/). Mire vége a szoktatásnak, állott vizet kapunk, amibe már belekerülhetnek a dekorációk. Helyezzük el a növényeket és a bújkálót, rögzítsük a kupakot/hungarocellt, ha szükséges, végül állítsuk be a fűtőszálat. Ha stabilan elértük a 28-30 fokot, minden készen áll az ívatáshoz, már csak a halak hiányoznak.
Vegyük ki a nőstényt, és a hímet is egy pohárba, majd lógassuk bele őket az ívatóba, hogy megszokják az ívató vizének hőjét. Kb. 10 perc kell a pohárban lévő víznek, hogy átvegye az ívató vizének hőfokát. Bár többen is a hímet szokták kiengedni először, nekem más a taktikám. A nőstényt eresszük szabadon először. Várjuk meg, míg kiúszkálja magát, megjegyzi a bújók helyét. Ha végzett a felfedezéssel és készen áll az ívásra, a hím pohara küröl kezd úszkálni, jelzi számunkra, hogy készen áll a hím fogadására. Ekkor eresszük ki a hímet is, és kezdődhet a fogócska. Ne aggódjunk, ha lesznek tépések a nőstényen, vagy a hímen, ez normális. Azonban a túlzott agresszió esetén közbe kell lépnünk, különben elveszíthetjük az egyik halat. Ha az egresszió a normálisnak mondható tartományban marad, hagyjuk halainkat magukra (fél szemmel azért mindig figyeljük őket). Hagyjuk őket estére is egymás mellett. Ha szerencsénk van, másnap a délelőtti órákban már kész a habfészek, és el is kezdhetik az ívást. Azonban ha a rákövetkező két nap sem történik semmi, vegyük ki őket, pihentessük a dolgot kb. egy hétig, aztán próbáljuk újra. Az ívatás alatt lehetőleg minél kevesebbet, vagy egyáltalán ne etessük a halakat, mert nem nagyon szoktak enni ilyenkor, és a lehulló étel bomlása szennyezi a vizet.
Ha befejezték az ívást, ennek jeléül a nőstény elúszik a habfészek alól (vagy elzavarják onnan). Ekkor a nőstényt távolítsuk el az ívatóból. A hímet javasolt benn hagyni az ikrákkal legalább addig, míg a kishalak el nem kezdenek elúszni a fészekből. Ezután az apát már csak stresszelni fogja a kishalak gondozása. Gondoljunk csak bele, mennyire reménytelen a helyzete, mikor 100 ivadékát próbálja a fészekben marasztalni, de azok meg folyton elúsznak.
 
 
Ivadékok fejlődése
 
Az ikrák 24-30 órával a megtermékenyítés után kikelnek a habfészekben. A pár órás ivadékok a habfészek buborékjain csüngenek. Egy-egy néha lepottyan, ilyenkor eszeveszetten keringve próbál visszajutni a fészekbe. Van, amikor ez sikerül is, de ha nem, a figyelő apuka azonnal ivadéka segítségére siet. Szájába veszi, és felköpi a habfészekbe. (Ne ijedjünk meg, ha a kishal nem úszik vissza, vagy apja nem segít neki visszajutni a fészekbe, nem lesz semmi baja a földön sem /figyeljünk, hogy ilyenkor még ne legyen csiga az ívatóban, amúgy sincs még szükség rá, hiszen nem etetünk/.)
A 80 órás (kb. 3 napos) ivadékok már elég fejlettek ahhoz, hogy búvóhelyet keressenek maguknak, és idejük nagy részét a növények közötti bújkálással töltik. A 14 napos betta már növeszti a labirintszervét, teste már elég erős ahhoz is, hogy áttörje a vízfelszínt, de a labirintszerv oxigénfelvételre még nem képes.
A 21 napon kezd el kialakulni a színezet. A betták életében a 21-től 30 napos korig terjedő szakasz a legkritikusabb. Sok pusztul el attól, hogy nem jut élelemhez, vagy nem megfelelő hőmérséklet, esetleg a hideg vízfelszín-közeli levegőtől. Ha az ívatónk csak félig volt töltve, akkor most elkezdhetjük pótolni a vizet., napi 1-2 liter állott vízzel.
Ekkor elkezdhetünk vízcseréket is alkalmazni. Ha nem rakunk szivacsszűrőt a kishalakhoz, akkor a heti 2x-i vízcsere ajánlott, egyébként elég a heti 1 (20-50% vízmennyiség).
A negyedik hét nagyon fontos mérföldkő a kishalaknak. Elég idősek ahhoz, hogy egyediségük megmutatkozzon mind viselkedésükben, mind színükben. Ekkor észrevehetünk néha ilyesztően nagy méretkülönbségeket. Ez azért van, mert a betta ivadékok, ahogy nőnek, olyan hormont termelnek, mely megakadályozza a többi növekedését (minél nagyobb a hal, annál több hormont termel). A tenyésztők ebben a korban szokták kiszedni a hímeket, hogy ne okozzanak egymásnak kárt a rivalizálás során.
A 3-5 hét körül már láthatunk kishalakat a felszínre jönni levegőért. Ekkor nagyon fontos, hogy a vízfelszín tiszta legyen (ne legyen rajta hártya-szerú réteg), és a vízzel azonos hőmérsékletű legyen, mert máskülönben a kishalak megfázhatnak a hideg levegőtől, és hasonúszóvá válhatnak.
 
Nem nőnek a kis bettáid? A betta tenyésztők halai már 3 hónaposan kifejlettek, de a tieid még csak most színesednek? Ha tudni szeretnéd miért, és hogy hogy küszöbölheted ki a problémát, akkor http://bettysplendens.com/articles/page.imp?articleid=1769 << (angol) /fordítás hamarosan/.
 
 
Ivadékok etetése
 
Az ivadékok addig, míg szikzacskójuk fel nem szívódik, a habfészek buborékjain csüngenek. Onnan tudjuk, hogy felélték szikzacskójuk tartalmát, hogy elhagyják a habfészket. Ez általában a kikelésük utáni 2-3. napon következik be.
Ha már látunk "hal módjára" (vízszintesen) úszó kishalakat, kezdjük el az etetést. Nem szabad abba a hibába esni, hogy ha még vannak a habfészekben csüngő kishalak, nem etetünk, mert ezzel éhhalálra ítélhetjük a már elúszottakat.
Kezdésnek etethetjük őket főtt tojás sárgájával. Főzzünk keményre egy tojást. A sárgájából törjünk le egy kiskörömnyi darabkát, majd ezt morzsoljuk bele a kishalak vizébe. Azonban vigyázni kell! A tojás hamar beszennyezi a vizet! Hogy elkerüljük a bomlást, reggel oldjunk fel egy kis tojást a vizükben, majd este takarítsuk fel a maradékot.
Ha nem szeretnénk tojással próbálkozni, akkor bármely száraz bébi-haltáp megteszi, azonban figyelni kell arra, hogy ezek általában túl nagyok a kisbettáknak. Ezt könnyen orvosolhatjuk. Két kiskanál között morzsoljunk szét egy kevés bébi tápot, és ezt szórjuk be a kicsikhez, ezeket az apró szemeket már meg tudják enni.
Esetleg még etethetünk infuzóriával, mikroval, frissen kelt sórákkal (néha még ez is nagy nekik).
 
Két hetesen a kicsik elég nagyok már ahhoz, hogy megegyék a pár napos sórákot. 2-3 hetes kicsiket naponta 2x max. 3x etethetjük. Ha a későbbiekben száraz táppal is szeretnénk etetni őket, akkor legalább az egyik etetésnél adjunk nekik szárazat, hogy hozzászokjanak. A nap végén a maradékot csővel szívjuk fel az akvárium aljáról, vagy tegyünk be hozzájuk egy almacsigát takarítónak (nem fogja bántani a kishalakat).
 
4-6 hetesen már megpróbálkozhatunk felnőtt bettáknak való tápok apróbb darabokra vágásával/törésével (lsd. Tartása).
 
 
Úszótípusok
 
Rövid úszójú (Plakat):
 
 
A rövid úszójú bettákat gyakran Plakát-ként is emlegetik. Ezek a halak sokkal agresszívabbak és aktívabbak, mint hosszú úszójú fajtársaik, és igazi fenyegetést jelentenek önmagukra nézve is. Hagyományos és modern formái is ismertek.
 
A hagyományos plakátok olyan betták, melyek úszói hasonlítanak a vad betta úszóihoz.
A modern plakát a legújabb kiállítási típus. Általában a HM, SD, DT és CT rövidúszós változatai.
 
Rövidítés: PK
 
 
Fátyolúszós (Veiltail):
 
 
Ez a leggyakoribb forma, és ha kisállatkereskedésben veszed a bettád, nagy valószínűséggel ilyen úszójú a halad. A farokúszó fátyolként hullik alá a hal mögött. A fátyolúszós gén nagyon erős, ami azt jelenti, hogy ha az ívatni kívánt bettáid közül az egyik fátyolos, a másik pedig például HM (HalfMoon), az utódok nagy valószínűséggel mind fátyolosak lesznek. A fátyolúszósak a szivárvány minden színében megtalálhatóak.
 
Rövidítés: VT
 
 
Szívfarkú (SpadeTail): A szívfarkú nagy valószínűseggel egy rövidebb változata a fátyolúszónak, vagy pedig egy hosszabb verziója a hagyományos plakátnak. Szívfarkúakat plakat-fátyolos párral kaphatunk.
 
Rövidítés: SpT
 
 
Kerekúszójú (RoundTail): Ez egy szimmetrikus úszótípus, ahol a farokúszó lekerekített, ellentétben az éles és egyenes élű úszóval, mely a delta, superdelta és a halfmoon úszó meghatározó eleme. Sok bettát hisznek deltának, vagy szuperdeltának, ami valójában kerekúszójú.
 
Rövidítés: RT
 
 
Duplafarkú (DoubleTail):
 
 
A bettások kedvencének, a duplafarkú bettának tulajdonképpen két jól elkülöníthető farokúszója van egy helyett. Létezik fátyolos, kerek, koronás, plakát és halfmoon duplaúszójú betta is.
 
Rövidítés: DT
 
 
Delta:
 
 
A delta bettának a faroktőnél szűk, majd a vége felé egyre szélesedő farokúszója van, háromszög alakú, legyezőre hasonlít. Bár a kerek úszójú bettákat gyakran összekeverik a delta típussal, az igazi deltáknak egyenes farok-élei vannak, nem pedig kerekek.
 
Rövitítés: DeT
 
 
SzuperDelta:
 
 
Egy sokkal extrémebb verziója a Deltának. A Super Delta bettának ugyanolyan háromszög alakú és egyenes élű farokúszója van, de a kifeszített úszó szöge valahol a Delta és a Halfmoon között van. Mikor beszélünk tehát Szuper Deltáról? Akkor, amikor a farokúszónak egyenes élei vannak, de a kifeszített úszó szöge csak éppen hogy nem éri el a 180 fokot, akkor Szuper Deltáról beszélhetünk.
 
Rövidítés: SD
 
 
Félhold (HalfMoon):
 
 
A krémek krémje. A halfmoon betta kifeszített farokúszója 180 foknál kezdődik, alakja a "D" betűre emlékeztet. Nincs "170 fokos" halfmoon! Ha a kifeszített úszó akár egy fokkal is kevesebb a 180 foknál, már Szuper Deltáról beszélünk.
 
Rövidítés: HM
 
 
Rózsásfarkú (RoseTail):
 
 
A forma akkor alakult ki, mikor a tenyésztők arra törekedtek, hogy minél többfelé ágazó úszó-sugárral* rendelkező HM-eket tenyésszenek. Az eredmény egy olyan hal lett, melynek 4-nél több felé ágazó úszó-sugarai lettek. Néhány példány úszója, ahogy az ágazások egymásra borultak úgy nézett ki, mint egy virágszirom. Ez ihlette a Rózsafarkú elnevezést.
 
Rövidítés: RT
 
*Úszó-sugár(Fin-Ray): A betta farkának tövéből sugárszerűen szerteágazó szálak.
 
 
Tollfarkú (FeatherTail):
 
 
A RoseTail egyik formája, ahol a sugarak elágazásai egy tollra emlékeztető formát alkotnak.
 
Rövidítés: FT
 
 
Fésűs (CombTail): Olyan hal, melynek úszó-sugarai között kevesebb az uszonyfelület, ezzel egy fűrészes hatást kelt. Azokat a fésűsöket, melyek képesek úszóikat 180 fokban kifeszíteni, gyakran nevezik FélNapnak (Halfsun) is. Koronás bettát egy normál cakkozott úszójú bettával leívatva kaphatunk fésűs ivadékokat.
 
 
Koronás (CrownTail):
 
 
Egy extrém változata a fésűsnek, szelektív tenyészet eredménye. Viszonylag gyakran találkozhatunk a formával a kisállatkereskedésekben. A hímek sokkal aktívabbak hosszú úszójú társaiknál, hiszen kevesebb uszonyfelülettel rendelkeznek. Ritkán van uszonyrothadásuk, és valamivel ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Minden színben és mintázatban megtalálhatóak.
 
Rövidítés: CT
 
 
Források: www.bettysplendens.com, saját tapasztalatok
Képek: Google

65. blogbejegyzés
vitorlás

A vitorlás tenyésztése nem ördöngösség,ha megfelelő párod van a közös akváriumban is leikráznak,de sajnos az ikra állandó elvétele a szülőktől elsorvasztotta az ivadékgondozó ösztönüket ezért álltalában meg eszik azt a szülök.
A megfelelő körülmények közt tartott állatok 1 éves korukban párt választanak és széles levelü növényekre vagy mülevélre ikráznak.
A párválasztás a lány dolga ha nincs neki tetszö fiu akkor nem ikrázik ,vagy 1 másik lánnyal áll össze és mindketten ikrát raknak,ebből persze nem lessz semmi.
Ivari külömbségek csak ikrázáskor a tojó cső alakjábol látszanak a lányé nagyobb kövérebb a fiué vékonyabb hegyesebb.
Lényeges hogy lágy vizben legyenek mert 12 nk felett a picik nem tudnak kikelni.
A kelés a 72ik orában szokott megtörténni a picik az aljzaton fekszenek 1 pici gömb és parányi farkinca vergödik 4 napig.majd szinte egyszerre uszik az egész csapat a felszinre levegőért feltőltik az úszóhólyagjukat és ettöl kezdve úsznak és vadásznak a sórák naupliuszra.
SZáraz kaján nem lehet őket felnevelni.
1 jol sikerült ikrázásbol 6-8száz pici is lessz aminek több 100 literes akvárium kell a felneveléséhez.
Az első ikrázás után 8-10 nap mulva ujra ikráznak és ezt többször megismétlik majd pár hónap pihenés és kezdik előlről.
sikerült két nevelö párt is összehoznom.
mindkettö 100 literes akváriumban van lágyvizben,böszen védik a piciket,
az elsö párom már a negyedik generáciot neveli.
a másodiknál nem voltam biztos hogy jó szülök lesznek és elvettem az ikrát 1 5 literes akváriumot lógattam be a nagyba ebben keltek ki a picik,mire elusztak, a nagyok ujra ikráztak a keltetö akváriumfalára igy nem tudtam kivenni .
az uj ikrákat szépen gondozták és nevelik azota is ha benyulok az akváriumba bőszen rontanak a kezemnek.
kiváncsiságbol a második pár picinyeiből áttettem néhányat az elsö szülökhöz és nagy örömömre sajátjukként gondozták öket.
késöbb az összes pici átkerült az elsö párhoz.
a második pár most a harmadik generáciot gondozza a másodikkal 1 akváriumban.
 
Két viszonylag új eleség állat került a birtokomba az elmult időszakban.
A banán és a Walter féreg,kipróbáltam velük felnevelni a mostani csapatot sikerrel.
1 hétig  a két férget kapták felváltva,most második hetesek,már mikro grindál mixet is kapnak és vágott tubit is.
Szépen nönek.
Megdőlt a régi igazság hogy vitorlást sórák nélkül nem lehet felnevelni.

66. blogbejegyzés
Új helyre szoktatás

Talán az egyik legnagyobb kihívással akkor szembesülünk, mikor a frissen megvásárolt kis állatokat hazavisszük, és be akarjuk tenni őket az új otthonukba. Ugye azzal mindenki tisztában van, hogy a garnélák nagyon érzékenyek mindenféle hirtelen változásra, és hát ilyenkor minden változik, mert nincs 2 olyan akvárium, amiben teljesen egyforma lenne a víz.
 
Elöljáróban viszont egy kis kitérőt tennék... A legtöbb helyen, vásárláskor műanyag halszállító zacskóba teszik a garnélákat. Ezzel nincs is baj, mert egyszerű, praktikus, kéznél van, viszont én sokkal jobban szeretek kemény falú szállító edényt használni, legyen az akár üveg, akár műanyag. Ugyanis könnyen előfordulhat az, hogy a zacskóba beszorul az állat, ahogy gyűrődik, úgy beragad 1-1 láb... Ez kemény falú edényekkel megelőzhető.
 
A másik dolog pedig a megvásárolt garnélák méretét illeti. Én álatalában bő 1-1,5 cm méretű garnélákat szoktam kiadni, ugyanis ezek bírják a legjobban a szállítást, és az új helyhez való hozzászoktatást. Célszerű ezt is keresni a boltokban.
 
Most pedig egy "képriportban" bemutatom, hogy hogyan szoktattam én be a legújabban garnélámat, a black tiger-t. Sajnos a képek nem lettek túl jók, mivel épp nem volt kéznél normális fényképező, és hát sietni kellett :)
 
"Egyszerűbb", azaz kevésbé érzékeny garnéláknál az egész eljárás ideális esetben kb 2 óra, viszont ezeknél a kifejezetten érzékeny állatoknál (pl a crs is) érdemes minél több időt rászánni. Én kb este 10 óra körül értem haza a garnélákkal, és az utolsót másnap dél körül engedtem ki, természetesen éjszaka is többször felkeltem :)
 

 
 
 

67. blogbejegyzés
Külső szűrő házilag

Szia!
 
Ott kezdem, hogy ez a szűrő nem az én agyamból pattant ki, tomm ötlete alapján készítettem és úgy döntöttem, megosztom veletek.
 
Annyi az egész, hogy kell egy 200-as PVC cső, egy 32-es PVC cső bele, krumpliszsákok, siporax vagy mondjuk substrat, perlonvatta és egy sima keringető motor.
A 200-as cső lehet akkora, hogy a földtől érjen az akvárium tetejéig, tehát akár 1,5-2 méter hosszú is, akkor 4-5 évig nem kell takarítani.
Nekem nincs helyem, hogy földig érjen, ezért az aksi asztalára van állítva és olyan hosszú, amilyen magas az aksi. A lényeg, hogy a 200-as cső teteje az akvárium tetejéig érjen, így elkerülhető, hogy áramszünet esetén elússzon a rendszer.
A 200-as cső alsó felére lehet kapni ilyen sapkaszerű zárófedelet, ezt rá kell ragasztani szilikonnal, PVC ragasztóval.
A csőbe lehet építeni a szűrőrétegeket.
1. Az alján kell hagyni egy 2-4 centi réteget, ahol csak víz van.
2. Nagylyukú szita, vagy dryvit háló 2-3 rétegben.
3. Krumplis (városban burgonyás :) zsákok, 3-4 db, hogy kb. 5-6 centi legyen finoman belenyomva.
4. 1 réteg dryvit háló.
5. Szűrőanyag. Nekem substrat van, de lehet siporax is, esetleg zeolit, de ha jól tudom a zeolit nem hagy tápanyagot a növényeknek, ennek utána kell járni. A szemcsenagyság minimum 1 centis, hogy ne tömődjön el, max. 3-4 centis, mert ott már egyre kevesebb lesz a hasznos felülete. A szűrőanyag magassága attól függ, mekkora a csöved, minél több, annál jobb. Ha mondjuk 2 méteres csöved van, érdemes úgy, hogy 8-10 centi szűrőanyag után 3-5 centi krumpliszsák, vagy az erős nagylyukú szivacs, hogy a vízáramlatot eloszlassa és utána megint szűrőanyag, a rétegek közé 1-1 karika dryvitháló, hogy egyenletes legyen.
6. A szűrőanyag oszlop magassága az akvárium vízszint alatt kb. 10 centi. Erre dryvitháló, 1-2 centi perlonvatta (pufajkabélés) majd megint 1-2 réteg dryvitháló, hogy ne úszkáljon a vatta.
7. Kész.
8. Ez volt a rétegrend, még ezek előtt a 32-es csőből kell egy akkora darab, hogy ha beleteszed az üres 200-as csőbe, alul elmarad 2-3 centi, ahol a vízréteg van, a 200-as tetejétől meg rövidebb valamivel, kb. 5 centivel. Valami távtartóval, ami nem akadályozza a víz útját meg kell alul támasztani, hogy ne érjen le a nagy cső aljára, mehessen rajta át a víz lefelé. Ha megvan a távtartó, beállítod a 200-as közepére és köré pakolod a rétegeket, amit leírtam, így középen lesz egy cső, ami az ülepítő rétegig leér.
9. Az akváriumba kell egy szűrőszivacs, ami nem hagyja a retket és a kis halakat beszippantani, ebbe a szivacsba beledugni egy legalább 20-as gumicsövet, a cső másik vége belemegy a 32-es PVC-be, legalább a cső feléig bele érdemes ledugni, a 32-es cső fölső peremén be is lehet tömíteni körbe a gumicsövet egy gumikarikával, szigetelőszalaggal, stb.
10. Nekem a víz az aksiba egy esőztető csövön keresztül érkezik, ez 16-os gumicsővel van bevezetve, ez a szűrőcső tetején lévő vízrétegbe nyúlik bele, ahol csatlakozik a keringetőhöz.
Nekem 300liter/órás keringető motor van benne, ez simán rá van „dobva” a perlonvatta tetejére.
Ennyi.
Kaptam kérdést idő közben, a választ is bemásolom ide.
 
Elhagyható a középső PVC cső, én azért raktam ezt a betétcsövet, mert ha szét kell kapni, egyszerűbb, illetve nincs az a hibalehetőség, hogy a szűrőanyag összenyomja a szívóágat. Van, aki a 200-as aljánál, oldalt csinál egy csonkot és arra van ráhúzva a szívócső.
Van még egy lényeges szempont:
Amikor indítod a szűrőt, az úgy zajlik, hogy meg kell szívni a szívócsövet, hogy az bubimentesen tele legyen vízzel, ennek a legegyszerűbb módja, ha az aksiban benne van a szívó rész, szivaccsal, mindennel és a másik végén megszívod, de azt is lehet, hogy teleengeded a 200-ast vízzel, a motorra ráteszed a szívóágat (gyorsan) és az teletolja vízzel. Ezek miatt nem árt, ha könnyen bontható a szívóág.
Van ugyan egy harmadik módja a szívóág légtelenítésnek, ha nem akarsz külön csövet, hanem egyből a szívócső megy le a 200-asba:
Összerakod a szűrőt, csövek a helyükön, a motort berakod az aksiba, a szívó oldalra odateszed a szívócsőhöz és elindítod a vizet. Ha elindul a víz, utána már automata lesz, van időd a motort berakni a szűrőbe, rátenni a nyomóágra, hisz a szint fölé úgysem megy a víz.
A szűrő réteget én csak a saját fejem után raktam össze, van, aki csak krumpliszsákot tesz, semmi mást, van aki biolabdázik, ezer féle képen meg lehet tölteni, a lényeg, hogy az áramlást ne fojtsa le az ember, mert sosem telik meg a vízoszlop, vagy a motor kirántja a vizet, nem tud utánnafolyni elég gyorsan.
Ha ilyen sok krumpliszsákban gondolkodsz, talán nem is kell külön szivacs.
Egy tipp még, a szűrőanyagot (siporax, zeolit, bármi) érdemes egy necchálóba tölteni, így könnyen kiszedhető. Én sok kisebb hurkát formáltam a Substratból, így jól elhelyezhető, könnyen kiszedhető, pucolható, nem szakad ki a zsák a nagy súlytól. Ilyen necchálót kérhetsz a zöldségestől, abba van csomagolva pl. a kiwi doboza is. Amúgy érdemes a zöldségessel kooperálni, hogy mihamarabb gyűjtögessen krumpliszsákot, így az is ingyen van.
Ha lesz időm, lesz kép majd. Ha tetszik az ötlet, de valamit kihagytam a leírásból, írj üzit és segítek.
Üdv
Gábor
Eltelt a szűrő fölött egy hónap.
Gyakorlatilag semmi változás nincs, a vizeim gyönyörűek, a halacskáim tök jól érzik benne magukat. Szerintem a szűrőben a lebontó bacik már beálltak csatasorba és pucolják a piszkot szépen.
Nekem már megérte a szűrőt megcsinálni, mert egy hónapja nem kellett piszkálni a halakat a takarítás miatt. Egyszer próbáltam a vízcserekor szívni az aljáról a piszkot, de nem volt mit kiszedni, úgyhogy azóta a szűrőn keresztül csinálom a vízcserét is, hogy addig se zavarjam az akvárium lakóit.
2010.08.06
Kb. 3 hónapja megy a szűrő. Nagyjából havonata 1x kell hozzányúlni, de nem a szűrőhöz, csak az aksiba lógó szívóágon lévő szivacshoz. Ezt kell leszedni, kinyomkodni és mehet vissza.
Egyszerűen rá lehet jönni, hogy mikor kell pucolni a szivacsot, mert a szűrőben lecsökken a vízszint és elkezd szürcsölni a szivattyú. Ami nem mindegy, hogy a szivattyú leadott teljesítménye nem csökken, mert nem fojtja le semmi, amíg nem szürcsöl, végig nyomatja a vízmennyiséget.
Arra kell figyelni, miközben megy a pucolás, le kell állítani a szűrő szivattyút, nehogy beszippantsa a kisebb halakat és figyelni kell azt is, hogy a szívócsőről úgy szedje le az ember a szivacsot, hogy ne kapjon levegőt a cső, magyarán víz alatt kell maradnia a cső végének.
Tettem fel (végre) képeket is a szűrőről. Mivel nekem nem látszik a szűrő, nem tapétáztam le, de ha látszik, csak a fantázia szab határt, hogy mivel csinosítja az ember, legyen az függöny, tapéta, festék stb.
2012.02.19.
Csak egy kis helyzetjelentés.
A szűrő azóta is teszi a dolgát, évente egyszer azért nem árt kipucolni. A tisztításra itt is érvényes az aranyszabály, ha hagyunk a bacikból és visszatesszük tisztítás után, akkor hamarabb el fog újra terjedni.
Amúgy a vizem gyönyörű, stabilak az értékei, néha szoktam tesztelni. A szivattyúk tök jó állapotban vannak, hiszen tiszta vizet tekernek, nem akarnak tönkremenni, zörögni, stb.
 
 
 

68. blogbejegyzés
Egy kis biotóp

Régóta foglalkozom akvarisztikával, de komolyan csak az utóbbi évben kezdtem utánnaolvasni.
Szépen tiszáztam magamban az alapokat, és sok kísérletezgetés után összeállítottam egy akváriumot ami idén nyár végén került üzembe helyezésre. Sajnos csak 55 liter: többre jelenleg nincs helyem.
Nem tudom, ki hogy fogadja ezt a képet, de nekem komoly előrelépést jelentett, mivel tudatosan gyűjtöttem össze, rendeztem el a tereptárgyakat.
Pár hónapja ment így az akksi amikor hirtelen eszembe jutott a fogalom: biotóp. A homlokomra csaptam: hát nem az a célom, hogy jól érezzék magukat ezek a kis virgonc pontylazacok? A többi lakóról nem is beszélve?
Valljuk be, nagy szerencsém volt hogy a halfajták az akváriumban többé kevésbé egy területről származnak, mind Amazonas vidéki. (ezt sajnos elfelejtettem figyelembe venni a vásárlásnál)
Na ha már az állomány megvan, kezdjünk nézelődni, milyen növényeket is tehetnék a vízbe, hogy otthonosabb legyen az akvárium. Képeket, videókat néztem, és sajnos továbbra is kevés ismerettel a növényekről egy pár amazóniai kardfüvet, és egy kis csomó más fűfélét szereztem be: próba céljából.
Ugyanakkor ezentúl a vízcserénél kb 50-50% arányban desztillált vizet használok a megszokott csapvíz mellé.
Nos, az eredmény ez lett:
Nem vártam nagy dolgokat, nem is történt sokminden, de az ancik előszeretettel tapadnak a széles fonákú levelekre, a neonhalak nagyon jól érzik magukat a vékony levélkék között: előszeretettel úszkálnak megváltozott élőhelyükön. A két kis C. palateus is megtalálja a búvóhelyeket, ki is sajátították azokat.
A pontylazacok közt kicsi kergetőzés folyik, aminek az okát nem sikerült kiderítenem, viszont láthatóan nem bántják egymást, és ha valamitől megriadnak, a növények közt könnyen eltűnhetnek.
 
Az albumaim között megtalálhatjátok a további képeket is.
 
Ez az én kis biotópom, lehet, hogy nem tökéletes, de a legjobb tudásomnak megfelelő. Amennyiben építő jellegű kritikád van, kedves Olvasó, örömmel meghallgatlak!

69. blogbejegyzés
A hétvégi CO2 rodeó....

 Ismét egy mozgalmas hétvégén vagyunk túl!
Az ember már megnyugszik, hogy valahogy kinéz az akvárium, halak sem pusztuknak, a ramik meg ívnak, a szokásos lágyvízmennyiség után már nem is méri a keménységet, kitapasztalja az élesztős CO2 palackot, és akkor kicsit hajlamosabbak vagyunk lazábban venni a követendő szabályokat. Na ilyenkor üt be a krach...
 
 
Pénteken hazaérkeztem a távfűtő műből hozott szokásos lágyvízmennyiségemmel és annak rendje és módja szerint elvégeztem a heti ütemezett 40%-os cserét. A kH-t már nem is ellenőrzöm fix 9nk.
 
Ilyenkor a frontlapon fejlődő pontalgákat letörlöm, az elpusztult leveleket összegyűjtöm, esetleg levadászom a túlszaporodott csigaállományt (ezt mostanába nem kell). Ellenőrzőm az élesztős palack állapotát! 
 
Minden rendben is volt így nyugodtan mentem éjszaka aludni!
 
Szombaton is teljesen jól indult a nap, megkapták a szokásos Greenakvás tápadagjukat és a tubifagyikockát is.
 
Délutánra, mint gondolom másoknál is 34-35C-ra is emelkedett a külső hőmérséklet és mivel itthon voltunk (lám hétvége van) egész nap nyitva volt az ablak és az erkélyajtó, minek hatására a max 26C-os nyári szobahőmérséklet a 29-30C-t is elérte, amit a ventillátoros hűtés sem tudott lejjebb nyomni (amióta a tetőbe beleerőszakoltam a második fénycsövet egy kicsit hajlamosabb az akvárium a túlmelegedésre, ráadásul, hogy az egy 8cm-es ventillátort 2db 4 cm-re cseréltem, minek a teljesítménye össze sem vethető az előzőjével.)
 
Szóval a nagy meleget még tetézte, hogy a kislányom délután menekülve a kinti hőség elől a TV elé pozicionálta magát. Ami szintén jelentős hőt bocsát ki.
 
Az élesztős CO2 palack, hogy az avatatlan szemek elől rejtve legyen a TV mögé van elrejtve. (Ha már ugye a plazma TV vastagsága töredéke a képcsövesnek, akkor ne vesztegessük el az a 20-30cm-t)
 
Szóval a magas hőmérséklet hatására az én kedves élesztő gombáim fenevaddá változtak és őrült munkába kezdtek.
Hatására nem egész egy óra leforgás alatt az akváriumot buborékfelhövé alakították. Az összes növény ontotta az O2-t ilyet még nem láttam, pedig nem ma kezdtem az akvariumozást. Az anubiások leveléről felszálló buborékok között nem volt szünet. A hydrocotyl levelén szemmel láthatóan nőt a buborék kb. 0,5 cm-re mielőtt felszált.
Fantasztikous látvány lett volna ha közben a halak, csigák, rákok nem kapkodtak volna segítségért... A neonok a víz tetején pipáltak az összes Red Cherry a kagylótuttajba kapaszkodva tört a levegő felé. A nöstény rami már sajnos fel is adta a harcot (valószínüleg egyébként valami baja volt, mert furcsán viselkedett napok óta)
 
Természetesen az észlelést gyors tett követte. 70%-os vízcsere, majd az elpusztult tetemek kihalászása, CO2 palack "leállítása". Az eredmény -1 rami, -1 repólő róka, -1 neon.
 
Viszonylag olcsón megúsztam és hamar helyreállt a rend... legalább is azt hittem! 
 
Folyamatos ellenőrzést követően nyugodtan mentem éjszaka aludni.
Vasárnap nagy meglepetésemre tejszerű víz fogadot. És a halak ismét pipáltak. Nem értettem, mert az előző napi népszámláláskor mindenki meg volt... Túletetésről szó sem lehetett, mivel nem kaptak enni.
 
Hja.... A dús növényzetben nem ellenőriztem az almacsigákat! Sajnos a nagyobbik is az előző napi baleset áldozata lett és iszonyatos bűzt árasztva kezdett a kb. 28 fokosra hűlt (ugye közben megérkezett a hidegfront is) vízben bomlani. Szerencsére ennek már nem voltak áldozatai...
 
Ismét 70%-os vízcsere, ami úgy néz ki, hogy stabilizálta a helyzetet. Remélem holnap nem valami újabb meglepetés fogad.
 
Szóval ajánlom minden kedves kollegának, hogy ne tespedjen bele a rutinba, mert az nagy meglepetéseket tud okozni!
 
 
 
 
 

70. blogbejegyzés
Akváriumvezérlés házilag.

Amióta elkészült az akváriumom gondolkodtam azon, hogyan lehetne automatizálni a benne zajló folyamatokat. Természetesen az ép ész és a megfizethető költségek határain belül.
Az akvárium: 300l növényekkel pontylazacokkal, törpesügerekkel.
 
A technika:
Világítás: 1 x 30 W T8 Osram Fluora + 4x 39 W Sylvana Daylight
Szűrés: Eheim Classic 2217 + Aqua Pro SP4
Fűtés: JBL 300W automata
Növénytáp: Easy Life Profito, Ferro
CO2: 5kg palack + Grundfos Alldos pH controller + Aqua Medic Reactor 1000
UV: Atman 9W
Vezérlés: Siemens Logo 12 IN 8 OUT programozható relé
 
Siemens Logo:
A logo gyakorlatilag egy egyszerűen kezelhető PLC. A bemeneteire kapcsolókat, érzékelőket köthetünk, és a belső programja határozza meg, hogy a kimenetein mi fog történni. A programozását a Logo!Soft Comfort programmal végezhetjük PC-n, majd az adatkábellel áttöltjük a Logo memóriájába. A Soft Comfort jó arra is, hogy az elkészített programblokkokat a számítógépen teszteljük. A képernyőn szimulálhatóak a folyamatok, és a bemenetek függvényében a kimenetek állapota beállítható. A bemenetekre 24V feszültséget kapcsolhatunk. A kimeneteken relék dolgoznak , terhelhetőségük max. 230V 10 A. (Induktív terhelésnél 4 A)
 
Programblokkok:
A programblokkok a bemenetek és a kimenetek között helyezkednek el, és „véletlenül” pont olyan elemeket tartalmaznak, amik a gyakorlatban jól hasznosíthatók. A legegyszerűbbek a logikai kapuk, (AND, OR, NAND, NOR, XOR, NOT) de találunk időzítő modulokat, és összetett kapcsolásokat is. A Logo rendelkezik egy beépített órával és naptárral, így programozható egész éves időkapcsolóként is használható. A legkisebb időtartam amit ismer 0,05 másodperc, a leghosszabb 1 év. A késleltetéseknél használható leghosszabb idő 99 óra
Az eszköz típusszáma meghatározza a használható be-és kimenetek számát valamint a funkciókat. Lehetséges variációk:
OBA0 – OBA6
Az OBA1-3 verziók készültek 8 bemenet 4 kimenet, valamint 12 bemenet 8 kimenetes változatban is. A nagyobbiknak van AS interface-el ellátott verziója is, amit további 4 bemenet, 4 kimenetes modulokkal lehet bővíteni. Az OBA4-6 típusok már csak a 8 bemenettel és 4 kimenettel készülnek, viszont mindegyiknek van bővítési lehetősége. A modult egyszerűen hozzá kell dugni az alapkészülék oldalához, mintegy meghosszabbítva azt. Minél nagyobb a verziószáma annál több speciális és összetett programblokkot találunk az utasításkészletében, de az a tapasztalatom, hogy az akvárium vezérléséhez elegendő funkcióval rendelkeznek a régebbi verziók is. A 4 kimenetes változatok is el tudják végezni az alap funkciókat, de jobb a 8 kimeneteset választani. (Bár mostanában én már ezt is kevésnek érzem. )
A típusszámban mindenképpen szerepelnie kell a C jelölésnek, mivel csak ezek a verziók rendelkeznek beépített órával, és erre mindenképpen szükségünk van.
 
Programozási szabályok:
A Logo programozása abból áll, hogy a képernyőn egy bemenete és a kimenete közé programblokkokat helyezünk, majd a kívánt feladatnak megfelelően összekötjük őket. Egy bemenet több programblokkra is csatlakozhat (egy kapcsoló több funkciót is kapcsolhat egy időben), ám ha egy kimenetet több helyről is szeretnénk kapcsolni, akkor valamilyen logikai kaput kell elé kötnünk. Egy bemenet és a kimenet között maximum 7 programblokkot helyezhetünk el. A teljes programban maximum 56 programblokkot használhatunk, amiből legfeljebb 16 lehet időzítő.(Hogy ez mire elég? Az általam megírt program 26 blokkból áll, amiből 8 időzítő)
Ha valaki ki szeretné próbálni, hogyan is működik egy ilyen eszköz programozása akkor a http://array.sh/download/QuickII6.1.21E.rar címen talál egy ingyenesen letölthető programot. Ez ugyan nem a Siemens logo-hoz való, de gyakorlásnak jó lesz. Ha egy kicsit keresgélsz a neten, akkor a LogoSoft Comfort is megtalálható, de ez egy fizetős program. Mindkettő alkalmas arra, hogy a vezérlő nélkül is próbálkozzunk és a számítógép képernyőjén szimuláljuk a folyamatokat.
A Logo teljes dokumentációja letölthető a következő linkről: http://www.taborunk.hu/logo.zip
 
Programvédelem:
A megírt és feltöltött programot áramkimaradás esetén is bármeddig megőrzi. A beépített óra 80 óra áramkimaradást visel el. A programblokkok közbenső értékei abban az esetben tárolódnak maradandó módon, ha azt a beállításában jelöljük. (pl. bekapcsolási időzítés aktuális állapota, számlálók) Ellenkező esetben ezek az értékek a program újraindulásakor törlődnek.
 
 
A vezérlés mechanikai felépítése:
A Siemens Logo szabvány DIN sínre rögzíthető. Ez minden villanyszerelési boltban kapható. Én egy DIN sínes dobozt vásároltam, és ebben helyeztem el. Mellé került egy 24 V-os kapcsolóüzemű tápegység és egy 4A-es kismegszakító is. A kimenetek közvetlenül kapcsolják a fázist az egyes készülékekre. Ha valaki atombiztosra szeretné építeni, akkor a kimenetekkel kapcsolhat reléket is. Ha nem szeretjük az ezzel járó kattogást, akkor használhatunk szilárdtest reléket, de ilyenkor már drágább lesz a leves mint a hús. A bemenetekre én egyszerű nyomógombokat kötöttem, és a tartást a programból oldottam meg. Ennek az az értelme, hogy ugyanazt a bemenetet így több célra is használhatom. (Lásd a program felépítésénél.)
 
Árak:
Új Siemens Logo ára a csillagos éghez közelít http://bolthely.hu/termicont/fokat/4b02bcaf42fxx_LOGO!_modular_Basic
, de szerencsére az aukciós oldalakon mindig van néhány eladó darab, és ezekhez 15 és 25e Ft között hozzá lehet jutni. A tápegység szintén innen származik 3500 Ft-ért. Kell még egy megfelelő méretű doboz valamint a kapcsolók, visszajelzők, konnektorok és némi drót. Jelentős tétel a beszerzésnél a programozó kábel, ami a Logo és a számítógép közötti kapcsolatot biztosítja. A soros porrtra csatlakozót majd 10e Ft-ért mérik. Az USB portos változat ennek több mint duplájába kerül.  Az én összeállításom ára a végén közel 30e. Ft volt.
 
 A vezérlés felépítése:
 
1. Világítás:
Az akvárium világításánál fura szokásokat követek. Vessenek a mókusok elé, de én szeretem, ha az akvárium akkor világít, amikor nekem szép. Ezért a 30W-os fénycső megy reggel 7 és este 9 óra között. A 4 x 39 W pedig délután 1 és este 9 óra között. Ez mindjárt két kapcsolóórát jelentene, de ezt itt két programblokkal oldottam meg. Felhasználtam két bemenetet a világítás kapcsolására. Mindkettőre nyomógomb került. Alap esetben a lámpákat az időzítő kapcsolja. Ha a két gombot egyszerre nyomom meg, akkor a vezérlés átvált manuális üzemre. Ilyenkor ugyanezeknek a gomboknak a nyomkodásával lehet be-illetve kikapcsolni a lámpákat egyenként. Ehhez felhasználtam még egy kimenetet, ami jelzi, hogy a világítás melyik üzemmódjában van. Betettem a programba egy üzemóra számláló blokkot is, ami figyeli, hogy a fénycsövek élettartama mikor jár le, és egy újabb kimeneten figyelmeztet, ha cserélni kell őket. Természetesen csak akkor lépteti a számlálót, ha a fénycsövek ténylegesen világítanak. Tartozik ehhez a funkcióhoz egy nyomógomb is amivel nullázni lehet a számlálót, ha megtörtént a fénycsövek cseréje. Ennek a véletlen megnyomását úgy kerültem el, hogy a reset gombot 5 másodpercig nyomni kell ahhoz, hogy az üzemóra számláló értéke törlődjön.
 
 2. Szűrés:
Alap esetben a szűrőknek mindig bekapcsolva kell lenniük, így ezt nem is kellene vezérelni csak egyszerűen bedugni a konnektorba. Mégis kaptak egy be- és kimenetet, mivel etetésnél le szoktam kapcsolni a szűrést pár percre, hogy az áramlás ne hordja szét az etetőanyagot az akváriumban. Ez most automatizálható. Az etetés nyomógomb megnyomása azt eredményezi, hogy a szűrők 5 percre leállnak, és a világítás ugyanennyi időre felkapcsol függetlenül az időzítők aktuális helyzetétől. A két külső szűrőt ugyanaz a kimenet vezérli. Csak egyszerre lehetnek be vagy kikapcsolva.
 
3. UV szűrő:
Úgy vettem észre, hogy az UV szűrő akkor dolgozik nálam a leghatékonyabban, ha ciklikusan üzemel. Ezért egy asszimmetrikus jelgenerátort kötöttem elé, ami 2 óra működést követően 4 órára kikapcsolja az UV-t. Ha a szűrők bármilyen okból kifolyólag leállnak az UV is kikapcsol.
 
4. Növénytápozás
A folyékony növénytápot egy dózispumpa adagolja a medencébe. Az általam használt tápból naponta 5 ml-t kell a medencébe juttatni egyenletesen elosztva. A dózispumpa percenként 25 ml-t adagol és ehhez 10 fordulatot tesz meg egy perc alatt. Ez azt jelenti, hogy naponta kétszer 1 fordulatra (6s) kell bekapcsolni miközben a világítás is megy. Mivel a napi időkapcsoló legrövidebb kapcsolási ideje 1 perc, ezért utána kapcsoltam egy aszimmetrikus jelgenerátor modult. Ez 6 s bekapcsolás után 99 s kikapcsolásra van beállítva. Ha elérkezik a tápozás ideje, akkor az időkapcsoló indítja a jelgenerátort. Mire a generátoron az újabb bekapcsolási idő elérkezne, megszűnik az indítójel az időkapcsolóról.
 
5. CO2 adagolás:
Mivel a mágnesszelep vezérlését a pH controller végzi, ezt nem is kellett volna bekötni a teljes akvárium vezérlésébe. Két ok miatt kötöttem be végül is. A mágnesszelepet ugyanazzal a 24 V-os feszültséggel tudom így kapcsolni, ami a vezérlőt is ellátja árammal, és a későbbiek során ha szeretném használni valamire ezt a jelet, akkor már programból tehetem, és a vezetékezésen nem kell változtatni.
 
6. Fűtés
Mivel az automata fűtő pontosan dolgozik, ezt nem kötöttem rá a vezérlésre. Igaz, hogy nem is maradt már olyan kimenetem amit felhasználhattam volna a kapcsolására.
 
A teljes program diagramja megtekinthető a következő linkre kattintva: http://www.taborunk.hu/akvarium.png
 
 
 

71. blogbejegyzés
A kezdet (ami nehéz)

Egy éves írás, folytatása következik majd... remélhetőleg gyorsabban felkerül majd, mint ez.
 
Honnan is kezdjem… Kb. 15 éve foglalkozom akvarisztikával, akkor kaptam az első 25 literes akváriumomat egy pár guppyval, Corydorassal. Na, jó. Túlzás, hogy foglalkozom. Azóta van. És ez nagy különbség, ezt most már tudom. 2009 júliusában úgy döntöttem, hogy elég a szórakozásból, és belevágok valami nagyobb, komolyabb dologba. A cél egy minimum 100l-es akvárium beszerzése volt minden szükséges felszereléssel együtt. Körbenéztem a helyi boltokban, meg a neten, végül egy komplett szettre esett a választásom: AquaEl Classic 80.
 
Ez állt legközelebb az elképzelésemhez: nem hatalmas cucc, de már érdemes arra, hogy kellő tapasztalatot gyűjtsek egy későbbi, igazán nagy akvárium elkészítéséhez.
 
A készletben benne van az akvárium 6 mm-es üvegből, fekete ragasztással, egy tető két 60 cm-s, vízhatlan neon foglalattal, AquaEl neoncsővel (típus nincs feltüntetve, de daylightnak tűnik), egy AquaEl FAN 2 szűrő, egy AquaEl vízmelegítő, és 2 tasak starter baktérium. Egész igényes cucc, a vásárlás pillanatában ez maga volt a tökély. Érdemes körbenézni egyébként a neten, mert kb. egy tízessel olcsóbban is hozzá lehet jutni, ha türelmes az ember. Miután megvettem, és hazavittem a dobozt, tudatosult bennem, hogy az előre tervezett méreteket túlléptem, az 80*35*53 cm sehogy sem stimmelt a 60*30*30-ba, de ekkor már nem érdekelt a dolog. A lényeg, hogy megvolt, amit már 10 éve szerettem volna. Egy nagy akvárium tele lehetőséggel... és persze buktatóval.
Augusztusban a következő lépés volt egy tisztességes háttér megépítése. Mert ugye, akkori szemléletem szerint, anélkül nem létezhet egy jól kinéző akvárium. Gyorsan rá is szakadtam az internetre, és kedvenc szolgám (google) segítségével találtam is sok tippet, és ötletet az elkészítéshez. A koncepció egyszerűnek tűnt: nikecell + csemperagasztó + színezék (+műgyanta). Rövid mászkálás után meg is lett minden, a lehető legjobb áron. Vettem egy 100*50-es 2 cm vastag hungarocell lemezt kemény 300 Ft-ért, egy 5 kg-os flexibilis csemperagasztót 2k-ért, és 1 kg ferrit port 1k-ért. Ezután úgy éreztem, hogy a lehetőségeknek csak a kreativitásom szabhat határt. Mint később kiderült, a biológia is belezavart a képbe... Egy palakő jellegű hátteret gondoltam ki, ami megvalósítható viszonylag kevés űrtartalom veszteséggel, ugyanakkor kellően dekoratív. Az elképzelésem az volt, hogy csinálok egy szürke köves hátteret fekete fúgával, ami a belső szűrőt, és a vízmelegítőt is elrejti. Ebbe a tervbe a 2 cm vastag nikecell tökéletesen beleillett. A kivitelezéshez kellett még egy szike, egy vasfűrészlap, egy pillanatforrasztó, és egy palackos kézi gázégő.
 
A kezdeti lépések remekül mentek. A forrasztópáka kiváló nikecell vágónak bizonyult, pillanatok alatt megvolt a méretre szabás. Kivágtam a fúga mintázatát, és a gázláng hőjével kialakítottam az érdes felületet. Itt meg kell említeni, hogy a meleg hatására mérgező gázok szabadulnak fel, így a vágás, és perzselés csak nyitott helyen végezhető. Ezután 4 réteg flexibilis csemperagasztóval egy kb. 1-2 mm vastagságú burkolatot vittem fel a nikecellre. A ragasztóval vigyázni kell, hogy ne legyen túl híg. A még kenhető állag a megfelelő. Lassan szárad, úgyhogy nem kell vele sietni. A fúgához és a „kövek” érdesebb hatásúvá tételéhez a csemperagasztót egyszerűen megszíneztem a fekete vasoxid porral, és ezt felvittem utolsó rétegként.
A teljesség kedvéért próbáltam utánajárni némi műgyantának is, azzal terveztem lekezelni a felületet az Ancik miatt. Gyakorlatilag egy helyen ajánlottak műgyantát, ott is két komponensút, 10 liter/komponens kiszerelésben, 15k értékben. Ekkor eldöntöttem, hogy nem lesz lekezelve a felület. Ennyit nem ért az egész project. Az epoxi műgyanta ilyen célú felhasználása a legtöbb boltban ismeretlen, beszerzése lehetetlen. Éljen Pécs... Ez mint később kiderült nagy öngól volt, gyakorlatilag az egész sztori ezzel halálra is lett ítélve, de erről majd később.
 
A háttér elkészült, a végeredmény egész pofás lett. Apró megjegyzés, hogyha az ember két darabból állítja össze a hátteret, nem árt, ha a darabok mintái illeszkednek a folyamatosság kedvéért. Nálam ez a gondolat kimaradt.
 
Miután a háttér száradt 5 napig, megtörtént a beragsztás. Ehhez F.B.S. szilikonkaucsukot használtam. Kiváló ragasztó, kicsit ugyan büdös a benne levő ecetsav miatt, de miután ez elpárolog, gyakorlatilag inert, így teljességgel ártalmatlan az akváriumra nézve. A ragasztást ajánlott szellőztetés mellett végezni, kicsit be lehet szédülni a szagtól zárt helyen. Bőséges ragasztó használata, és a 6 évnyi egyetemi szakirodalom nehezékként való felhasználása után egy tökéletesen betapadt, elvileg vízhatlan háttér lett az eredmény. Tutira akartam menni, úgyhogy a széleket még egy extra réteg szilikonkaucsukkal szigeteltem a tökéletes vízhatlanság érdekében. Mint később kiderült, ilyen nincs, ugyanis a háttér mögött pára csapódott le, amit nem értek, hogy került oda. Még furcsább, hogy pár hónap után 1-2 kiscsiga is megjelent a nikecell és az üveglap között. Hogy hogyan, azt a mai napig nem értem.
Aljzatnak hengerelt feketemárvány, és bazalt keverékét választottam, mivel mindenképp sötét talajt szerettem volna. Mind később kiderült, ez nem volt a legjobb döntés. Extraként egy kis házi CO2 rendszert is beüzemeltem. Ez a következőből áll: egy 1,5 literes PET palack, abba negyed kg cukor, 4 dl langyos víz, 1/6-od csomag élesztő, mindez hetente utántöltve, és egy másik palackban vízen keresztül átszűrve. Ez egy porlasztón át nagyjából biztosítja a szükséges CO2-t a növények számára. Azt nem állítom, hogy állandó a CO2 szint, de legalább van, és ahogy elnézem, ez is segíti szépen a növények növekedését.
 
Ezt követően a kész akváriumot feltöltöttem vízzel, beüzemeltem a szűrőt, hozzáadtam a starter baktérium flórát, amit gyárilag kaptam, és vártam. Egy hét után bekerült pár növény: Cryptocoryne wendtii, Bacopa, és vízi petrezselyem. Úgy tűnt, minden rendben. A víz kezdett érni, lett egy minimális színe, és kellemes volt a szaga. További 2 hét múlva bekerültek a halak: 6 guppy, 2 molly, 1 páncélos törpeharcsa, 2 Anci és egy Thoracatum. Minden rendben zajlott, a növények éltek, hajtottak is, a halak közül egy sem pusztult el. Ezután érkezett még 3 tő cryptocoryne crispatula, és egy tő Vallisneria spiralis, pár tő tündérhínár, valamint egy 2 éves Anci. Elvileg innentől már a biológia szabályai érvényesültek a vízben, sajnos jelen esetben ez nem jelentett túl sok jót.
 
Két hónapig minden rendben volt. A halak fejlődtek, bár nem szaporodtak. Kicsit gyanús volt, de betudtam annak, hogy a még gyér növényzet miatt a kishalak nem tudnak elbújni, és megeszik őket. A növények nagyon lassan bár, de nőttek, kivétel volt a wendtii, az szép nagy lett, és hozott új töveket is. A hínár novemberre kihalt a petrezselyemmel együtt, de akkor még nem törődtem vele, vettem helyettük 4 tő újabb tündérhínárt, és megoldottnak tekintettem a problémát. Közben megindult az algásodás (fonalalga, pokolalga), ezt a kereskedő tanácsára Happyplant algairtóval kezeltem. Vettem egy Sera automata etetőt, ami remekül működik. Karácsonykor hazautaztam 2 hétre, így a CO2 utánpótlás elmaradt. Ennek következtében visszaérkezve szomorú kép fogadott. A tündérhínár levelei kicsit megfogyatkoztak, felkopaszodott, a maradék levelek fokozatosan elsárgultak, széthullottak. A Cryptocoryne crispatula levelinek kocsánya elkezdett kontúrtalanná válni, majd gyakorlatilag szétesett, és a levelek elpusztultak. A Vallisneria spiralis levelei lebomlottak.
 
Ekkor egy kis pánik lett úrrá rajtam, ugyanis 4 hónap után az akvárium elég szomorúan festett. Internetes keresgélés után vettem egy Neptun GH, és KH mérőt 300 forintért, ami 27 össz, és 16 változó keménységet mért (aki igényes, vehet Sera típust is 2k-ért. Kimértem, nincs különbség pontosságban). Na, ez baromi magasnak számít. Megmértem a csapvizet is, a GH 25 nk volt Pécsen, ami nem épp ideális. Mivel ez alacsonyabb volt, mint az akvárium vízének összkeménysége, kezdtem gyanakodni, hogy valami még emeli a keménységet az alkatrészek közül, méghozzá nem is szerény mértékben. Elkezdtem keresgélni, hogy mi okozhatja ezt az értéket. Első körben a márványról derült ki, hogy nem jó aljzat. (a tiszta bazalt túl drága volt, a kereskedő pedig a márvány azon tulajdonságát, hogy emeli a keménységet, elfelejtette említeni). Utólag belátva ez az én hülyeségem volt, a sima folyami sóder is remekül mutat. A háttérre egy kis háztartási, 20%-os sósavat cseppentve élénk pezsgést tapasztaltam, ami ugye szintén a mészkőre utalt. Nagyon elbaltázott gondolat volt lehagyni azt a műgyanta borítást. Sügeres akváriumba teljesen jó lett volna, de ebbe nem.
Ezt követően más lehetőség nem lévén az akváriumot nullára szétszedtem. A hátteret is kibarmoltam, ami az alapos ragasztásnak köszönhetően nagy szopás volt. 2 óra kapirgálás késsel, szikével, és pengével érte el a kívánt hatást, a háttér tejes eltűnését. Addigra elfogyott 5-6 orvosi penge, meg 3 gilette, a kezemről pár bőrréteg, de megérte. Az aljzatot kukáztam, és kisósavazott, kb. harmincszor átmosott folyami sóderrel helyettesítettem (1 mm szemcseméret). A sósavas áztatás azért kell, mert a sóderben is van mészkő. Amit a sav remekül szétszed kalcium-kloridra és CO2-re. Savazás csak nyitott helyen vágezhető, a háztartási sósav gőze nem egészséges. Ezen kívül, ahogy éreztem még valami kénes cuccot is talált a sav, mert a záptojásszag képződő kén-hidrogénre utalt. Lehet, hogy ez a művelet egy ilyen jellegű akváriumnál kihagyható lenne, de mondjuk ott, ahol kifejezetten a lágy víz az igény, ott nem. Meg, itt ekkor mát tutira mentem, nem akartam pont ezen elcsúszni. A sóder alsó 1 cm-es rétegét kevertem JBL Proflora aljzattáppal. Ez majd kiderül, beválik-e. Annyi hátrányát már tapasztaltam, hogy a nagy Anci szereti körbeásni a mangrove gyökeret. Ami problémás, ugyanis simán felkeveri a tápot is. Ez valami agyagos cucc, amitől a víz teljesen szürkés, homályos jellegű lesz. Amikor először megláttam az akváriumot egyik reggel, majdnem dobtam egy hátast a látványtól, de gyorsan kiderült, mi az ok. Megoldás: növények (Anubias nana), illetve szúnyogháló a gyökér köré/alá. Azon azért nem megy át a hal. Az akvárium egyik felét bazalt zúzalékkal még 1 cm vastagon borítottam a látvány kedvéért. Ez még maradt a régi talajból, egy sima szita segítségével kiválogattam a márványból, és a biztonság kedvéért kisavaztam. Mint mára kiderült, ez takarítási szempontból nem volt jó ötlet, mert megül a nagy bazalt szemcsék között a kosz, de ez még nem zavaró egyelőre.
 
A szétszerelést egy költöztetéssel is egybekötöttem, és az egész szett az irodámba költözött, mivel az albérletben helyhiány alakult ki, illetve egyéb gubancok is voltak. Visszaköltözött a főbérlő, és nem tudott aludni a belső szűrőtől, így azt éjszakára ki kellett húzni. Azóta már tudom, hogy ez könnyen végzetes lehetett volna a szűrőben levő baktériumok pusztulása miatt, de szerencsére ezt a merényletet is túlélte minden. A költöztetés húzós dolog. Míg az ember egy 25l-es akksit simán szétszed fél óra alatt, itt egy kicsit körülményesek a dolgok. Egy hétvége ment rá a projectre, de minden jól sikerült. A szállítás alatt a halak egy 20 literes vödörbe kerültek a növényekkel együtt, természetesen frissen leszívott akváriumvízbe. 100 liter víz felét sikerült átvinnem az új helyre, és a szűrő szivacsa is megvolt, ezt simán belemostam a friss vízbe. Ekkor persze mindenféle ronda dolog jön ki a szivacsból, de ettől nem kell félni. Nem a kosz a lényeg, hanem a baktériumok, amik a szivacsban élnek. Ezek megtapadnak minden felületen, elszaporodnak, és a fölösleges anyagok lebontásával nélkülözhetetlen szerepet játszanak az akváriumban. A koszt a szűrő meg úgyis összeszedi pár óra alatt. A régi víz, és a használt szűrő miatt viszonylag gyorsan beindíthattam az új helyen a medencét. A növények 4 napig, a halak 8 napig voltak egy kicsi, 30l-es átmeneti szállásban, utána visszaköltöztek a kissé még nyers, viszont immár csak 12-es keménységű, jó szagú, és színű vízbe. Szerencsére mindenki túlélte a kalandot.
Azóta még beszereztem egy Osram Flura neoncsövet, valamint egy szép mangrove gyökeret, egy tő Anubias nanat, gömbmohát, egy pár Xifot, és most már a lakás tulaja sem szab gátat a folyamatos szűrésnek, és a CO2 adagolásnak. 5 hét után elmondhatom, hogy minden hajt ezerrel, a maláj csigák szaporodnak, és a gyuppyk, és a xifok násztánca felejthetetlen pillanatokkal ajándékozott meg. A növények meghálálták a törődést. A wendtii hajt, mintha misem történt volna, a crispatula régi leveli folyamatosan cserélődnek, de mivel 4-5 új levelet hoz szinkronban ez nem észrevehető. A Vallisneria spiralis pedig hozott már 4 új tövet. A jávai moha szépen nő, az újonnan beszerzett Anubias nana virágzáshoz készülődik, a gömbmoha pedig üde zöld.
 
Ezek után úgy érzem, hogy rendben van az akvárium. Egy valami még zavar: a pokolalga. A költözés után megjelent, és növekedésnek indult. Úgyhogy, most tervben van egy biológiai szűrő összegányolása, hátha ez megoldja a problémát. Játszok a fénnyel, a tápozással, lehet kipróbálom a borostyánt is. Bízok benne, hogy az egyre nagyobb növényzet, valamit, a beszerzés alatt levő sziámi algázó, esetleg almacsiga is segít az algásodás megoldásában. Amit betartok: heti 10-20%-os vízcsere, és a heti 5 ml happyplants adagolása. Jelenleg még adok 10-15 ml happy alga gátlót is, de mivel az alga erre nagy ívben tesz, ezt be fogom szűntetni, mivel tök felesleges vegyszer a vízben.
 
Egyelőre ennyi, egy év alatt többet tanultam az akvarisztikáról, mint eddig 15 év alatt összesen. Ez egy komoly hobbi, van még hova fejlődni benne. Szeretnék köszönetet mondani cJoe barátomnak a költöztetés során nyújtott segítségéért (nyitott vödröt kocsiban szállítani nem jó móka), illetve Soma barátomnak, akihez mindig fordulhatok, ha valami gubanc van, tuti, hogy végül találunk rá valami megoldást.
 
 
Érdeklődés esetén majd beszámolok a biológiai szűrő építéséről, és hasznáról szerzett tapasztalatokról is.
 

72. blogbejegyzés
Egy új akváriumban zajló folyamatok

Kedves kolléga,
 
 
Tekintettel arra, hogy új akváriumot - talán az elsőt - indítottad, engedd meg, hogy a magam szerény képességével (a teljesség igénye nélkül) megpróbáljak némi segítséget nyújtani.
 
Első sorban azt tanácsolom, hogy türelem. Sok türelem és semmi kapkodás!
 
Miért mondom ezt?
 
Hát lássuk csak! Milyen folyamatok kezdődnek el egy új akváriumban?
 
Egy újonnan beindított akváriumban még nincs kialakult ökoszisztéma. Ezt az akvaristák biológiai egyensúlynak szokták nevezni. Hiába van felszerelve az akvárium minden technikával, beültetve növényekkel esetleg betelepítve halakkal, az ökoszisztéma minden összetevője vagy azok helyes aránya még nincs meg. Egy új akvárium fő hátránya a lebontó mikroorganizmusok túl csekély száma/típusa. Ebből az következik, hogy a keletkező salakanyagokat még nincs ami lebontsa, azok szabadon felhalmozódhatnak a vízben, ami káros az élőlényekre.
 
Mikor első alkalommal berendezed az akváriumot és már letisztult - az aljzatnak használt szubsztrátumból származó - a lebegő részecskéktől, még nagyon szép és már-már természetellenesen kristálytiszta. De ez az állapot általában nem tart sokáig. Egy-két nap múlva egy kicsit párásabbá válik a víz, majd néhány nap múlva akár felhőssé is válhat. Ekkor szoktak a kezdő akvaristák pánikba esni, pedig tulajdonképpen semmi okuk rá.
 
Milyen folyamatok idézik ezt elő? A csekély számú, de már jelen lévő csillósok elkezdik birtokba venni az új életteret. Azaz meghódítják. Ők okozzák a felhősödést. Az elején tehetik ezt minden különösebb akadály nélkül, mivel még nincs ami szabályozza, vagy kordában tartsa őket. A természet ebben a kicsinyke kialakulóban lévő élettérben is csak teszi a dolgát. Ezt a folyamatot fontos megérteni és szükségességét nem lebecsülni.
 
Itt nagyon sok akvarista elköveti azt a hibát, hogy teljesen vagy a víz több mint 50%-át lecseréli. Véleményem szerint ez nagy hiba, mivel ezzel szinte újra kezdődik az egész – egyébként szükséges - folyamat. Ha türelmes vagy és pár napot, egy hetet vársz, akkor a víz zavarossága magától elmúlik és a csillósok populációja egyszer csak összeomlik. Egyrészt mert felélik a rendelkezésükre álló tápanyagokat, másrészt a felszaporodó jótékony baktériumok tömege fosztja meg őket ettől. A víz átláthatóvá és enyhén sárgássá válik. Azaz kezd „élő” víz lenni minden szükséges kellékével.
 
Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy az újonnan indított akvárium világításának mértékét, az elején szerencsésebb az optimálistól kissé alacsonyabb szinten tartani. Ellenkező esetben a még kialakulatlan viszonyok között könnyen algavirágzás is lehet.
 
A magam részéről bátran kijelenthetem, hogy az akvarizálásban legjobb barátaim a jótékony baktériumtelepek sokasága. Kezdetben ezeket nem nagyon fogod látni, de egy régi szűrőfelületen már jól észlelhetők kolóniáik. Legalább úgy vigyázok rájuk, mint a többi látóhatáron belüli élőlényre. Ők nem játszanak semmilyen szerepet a vizuális élményem terén, de tulajdonképpen a munka legnagyobb részét ők végzik el helyettem. Becses segítőtársaim. Az, ahogyan a baktériumok és a növények együtt semlegesítik a káros anyagokat az akváriumban, szoktuk biológiai szűrésnek nevezni.
 
Akkor felmerül az örök akvarista kérdés: Kell- e mesterségesen szűrni az akvárium vizét?
Szerintem erre a kérdésre lehetetlen a tutit megválaszolni. (Most gondolom meglepődtél…)
 
Ahhoz, hogy beszélhessünk erről a kérdésről, meg kell értenünk, hogy milyen láthatatlan kémiai és biológiai folyamatok alakulhatnak ki egy olyan kisméretű élettérben, amit akváriumnak nevezünk. A mesterséges szűrés segíthet-e és ha igen, akkor hogyan?
 
Egy akváriumban az ammónia halálos méregnek számít. A koncentrációjának mértékét a különféle élőlények más és más mértékben képesek elviselni, de kedvelni egyik sem kedveli. (No azért van kivétel, de erről majd később.) A halak számára halálos ammóniakoncentráció függ a víz hőmérsékletétől és az oldott különféle só koncentrációktól, de a halak fajtájától is.
 
De honnan kerül az ammónia az akváriumba?
 
A halak salaktermékeiből, ételmaradékokból és egyéb bomlásnak indult szerves anyagokból. Pl. rothadó növényekből.
 
Ez alapján nyugodtan azt feltételezhetnénk, hogy egy akváriumban az ammóniaszint folyamatosan és progresszíven növekszik.
 
De akkor egy olyan akváriumban amelyben már hosszú ideje nem volt vízcsere, mégis miért élnek és akár szaporodnak is a halaink? Hová tűnik a mérgező ammónia?
 
A természetben az ammónia koncentráció - a mértékek miatt és egyéb tényezők miatt - sokkal kisebb, de ott is jelen van. Sőt extrém esetekben olyan mértékű, hogy halpusztulást is okoz.
Az ammóniát bizonyos baktériumfajok átalakítják nitritekké, majd más baktériumfajok a nitriteket nitrátokká alakítják. A nitrátokat a növények tápanyagként szívják fel. És a körfogás nagyvonalakban meg is valósult. Semmi nem veszett el csak minden átalakult. Ugyanez történik az akváriumban is, ha a méreteihez képest megfelelő arányú a növényzet és a halpopuláció.
 
Az akvaristák jelentős része nem elégedett egy buján növényesített és két-három kis hallal betelepített nagyobb akváriummal. Szeretné benépesíteni az akváriumát a lehető leghamarabb különféle méretű és mennyiségű halakkal. Ennek a késztetésnek nehezen tud ellenállni.
Ezzel csak egy a baj. Éspedig az, hogy az arányok nagyon el fognak tolódni negatív értelemben. Majd a nagyszámú halpopuláció és növények által termelt bomlási hulladék miatt az ammóniaszint elkezd meredeken emelkedni.
 
Mit lehet ebben az esetben tenni?
 
A legegyszerűbb, ha az akváriumvíz egy részét minden nap lecseréled. Ebben az esetben a régi vízzel együtt az akváriumban felhalmozott ammóniának egy részétől is megszabadulsz. Ezt a módszert alkalmazzák a bizonyos tenyésztők is, ahol a szaporító és nevelő akváriumok igencsak puritán módon vannak berendezve. Csakhogy ott rendelkezésre áll a folyamatos vízcseréhez szükséges minőségi cserevíz, a technikai eszközök és az elengedhetetlen szaktudás, mérési eszközök. Egy díszakvárium esetén, ami a szobában vagy egy irodában található, ezt nem lehet sem kényelmi sem egyéb okokból megvalósítani.
 
Az akvaristáknak illetve az akvarisztikához eszközöket gyártóknak ki kellett találni egy másik módját annak, hogy az ammóniát semlegesítsék, vagy elfogadható szintre csökkentsék az akváriumban.
 
Nos, ebben nyújthat segítséget az akváriumszűrő. A kezdő akvaristák úgy gondolják, hogy önmaga a szűrés nem más, mint a vízben található lebegő részecskék fizikai eltávolítása. Hát, ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor mindjárt nem kellene vízkémiával foglalkozni.
 
Milyen egy jó akváriumszűrő?
 
A jó vízszűrő nemcsak mechanikai szűrést végez, hanem biológiai szűrést is, amelynek során az ammónia semlegesítése megtörténik. (A különféle szűrő közegek, mint az aktív szén, ioncserélő műgyanták sok káros anyagot képesek kiszűrni a vízből (pl.nehézfémek, klór stb) de sajnos az ammóniát nem vagy csak kis mértékben. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a szűrőközegek idővel kimerülnek, eltömődnek, ezáltal csökken a hatékonyságuk.)
 
Szóval a legegyszerűbb, leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja az ammóniától való megszabadulásnak egy biológiai szűrő üzembe állítása. (annak méretezéséről egy külön cikket lehetne írni)
 
Már említettem, hogy az ammónia semlegesítését bizonyos baktériumfajok képesek elvégezni. Ezek ammóniával táplálkoznak és a végtermékük lesz a nitrit. A nitrit szintén mérgező a halakra, de arra szintén vannak hasznos baktériumok, amelyek a nitriteket esznek és a végtermékük nitrátok lesznek. A nitrátokat algák és növények fogják hasznosítani. Ezt így együtt nevezhetjük biológiai vízszűrésnek.
 
Ha a jótékony baktériumoknak megfelelő környezetet teremtünk, akkor nekik sikerül majd semlegesíteni az ammóniát.
 
Hogyan kell ezt csinálni, mire van szükségük ezeknek a baktériumoknak?
 
Élelemre és oxigénre. Ha van ammónia/nitrit és oxigén akkor gyakorlatilag minden rendelkezésükre áll ahhoz, hogy boldogok legyenek és elkezdjenek szaporodni. Azonban egy nagy baj mégiscsak van velük. Éspedig az, hogy nem képesek az önálló mozgásra, így nem tudják üldözőbe venni az ammónia vagy nitrit molekulákat. Ők csak lebegnek a vízben, vagy megtapadnak valamilyen tárgyon és várják, hogy az étel a szájukba essen. (A sült galambra várnak. Hi-hi-hi)
 
Ha úgy sikerül ebédelniük, hogy véletlenül a szájukba úszott egy ammónia vagy nitrit molekula, akkor szerencsésnek mondhatják magukat, boldogok lesznek és szaporodni fognak. Ha nem tudnak enni, akkor szomorúak lesznek és éhen fognak halni. Tehát különleges intézkedések nélkül hiába lesz az akváriumban elegendő ammónia, nitrit és oxigén ezek a baktériumok nem fognak tudni olyan mértékben elszaporodni, hogy a halak számára is megfelelően alacsony szinten tartsák a mérgező anyagok koncentrációját.
 
Ehhez szükség van arra, hogy megfelelően nagy közeget és élőhelyet alakítsunk ki számukra, ahol valóságos kolóniákká nőhetnek. Ahol folyamatos a víz, az oxigén, az ammónia és a nitritek jelenléte. Ezt nevezzük biológiai szűrőnek.
A baktériumok még a legegyszerűbb szivacsszűrőket is képesek gyarmatosítani, azonban a kis felület miatt nem képesek nagyobb kolóniává fejlődni és áldásos tevékenységüket kifejteni.
Egy hatékony és jó biológiai szűrő kellően nagy felületű szűrő-betététekkel, jól oxigenizált bemenő vízzel és megfelelő teljesítménnyel (liter víz/óra) kell rendelkezzen. Annak pontos méretezése egy adott akváriumhoz és a benne található élővilághoz bonyolult feladat. Maradjunk inkább abban, hogy egy akváriumot nem lehet túlszűrni, de rosszul igen.
 
Egy új akvárium létrehozásakor és beindításakor általában a szűrő is új, azaz még „steril”.
A jótékony baktériumokkal való telepek létrehozását elősegítik a különféle kereskedelmi forgalomban lévő oltóanyagok, amelyek általában a célnak megfelelően válogatott baktériumkultúrákat tartalmaznak. (Én egy rég működő szűrőből nyert baktériumokkal végzem el a beoltást)
Az oltófolyadékban nagy mennyiségben koncentrálódnak, azonban általában még kevesen vannak a hatékony vízszűréshez. Ezért a beoltott szűrőnek 3-4 hétre van szüksége ahhoz, hogy a baktériumtelepek – megfelelő táplálás mellett – kialakuljanak, és maximális kapacitással dolgozzanak. A korai szakaszban főleg az első második héten az ammónia szint akár drámaian is felmehet. Ezt a halak által megtermelt hulladékok, rothadó elhalt növényi részek, el nem fogyasztott haleledel, stb. okozzák. Ekkor még a szűrő nem képes kellő hatékonysággal az ammóniaszintet befolyásolni, hiszen azok a baktériumok, amelyek átalakítják az ammóniát nitritté még nem szaporodtak el kellő mértékben. Körülbelül egy-két hét szükséges nekik ahhoz, hogy ez a folyamat elkezdjen változni és az ammónia szint fokozatosan csökkenjen.
 
És itt jön a második varázslat. Az ammóniafaló baktériumok végterméke a nitrit, így aztán az ammónia szint csökkenni, viszont a nitrit szint emelkedni fog az akvárium vizében. (a nitritet sem szeretik a halaink)
Most érkezett el a másik barátunk, a nitrifikáló baktériumok aranykora. Kaja bőséggel, ezért ők boldogok és szaporodnak. Termelik a növények számára fontos nitrátokat. Eközben az ammónia szint lecsökken és az ammóniafaló baktériumok egy része éhen hal, és stabilizálódik arra a szintre, amit az ammónia újratermelődése lehetővé tesz számukra.
 
Második barátunk étvágya miatt elkezd csökkenni a nitrit szintünk is. Hurrá! Arányosan „beáll” a baktériumok száma. Növekszik viszont a nitrát szint, amit a nitrifikáló baktériumok termeltek.
 
 
 
Kb. újabb két hét múlva, a két baktérium populáció teljesen stabilizálódik. Számuk arányos lesz a szűrőbe bemenő víz ammónia mennyiségével, és igazodik a termelődő nitritmennyiséghez.
 
Egy érett és jól működő akváriumszűrő a viszonylag ártalmatlan nitrát szintet növeli, amelynek egy részét felszívják a növények (ez attól függ) és a másik részét heti 20-25%-os rendszeres vízcserével kell eltávolítani.
 
A biológiai szűrő teljesítménye idővel csökken, ami a szűrőbetét különféle törmelékkel való eltömődése miatt fordul elő. Azt időközönként tisztítani szükséges. Ezt nagyon körültekintően és óvatosan kell elvégezni abban a vízben, amely az akváriumból származik, hogy a már érett baktériumtenyészetünket ne tegyük tönkre.
Az a jó szűrő (mindegy, hogy házi barkács vagy gyári), amelynek van egy fő szűrőeleme, amely megakadályozza, hogy a baktériumtelep hordozók eltömődjenek. Ezt a részt szoktuk előszűrőknek nevezni. Ez az, amit időnként ki kell mosni, a baktérium kolóniákat tartalmazó részt akár hónapokig sem kell. Amit azokon látsz az nem kosz vagy „dzsuva” hanem a barátaid és a rabszolgáid. A baktériumhordozó tisztítását csak nagyon felületesen és úgy ímmel-ámmal kell elvégezni, hogy csak a víz szabad áramlását biztosítsuk, de a baktériumokat ne tegyük tönkre.
 
A már élő szűrőt túl sok ideig nem szabad kikapcsolni, mert amennyiben a víz áramlása leáll, úgy a jótékony segítőink elpusztulnak, és kezdhetjük újból az egész folyamatot.
 
Ha visszakanyarodunk az elején feltett kérdésünkhöz: Szükséges-e a szűrés?
 
A válasz az, hogy a legtöbb esetben, különösen a biológiai szűrésre, feltétlenül szükség van. Legyen ez az előfeltétele az új akvárium indításának.
 
(Egy nagy növényekkel sűrűn benőtt és néhány kis hallal betelepített akváriumban nem feltétlenül van rá szükség.)
 
Még egy dolgot szeretnék megjegyezni: a jól működő biológiai szűrő, nem jelent megoldást minden problémára, de az egyik legfontosabb. A halbetegségekre, a különféle vegyi mérgezésekre nem fog megoldást nyújtani.
 
A fentiekre való tekintettel én azt javaslom, hogy az első héten semmilyen halat, a másodikban néhány kisebb méretű és szívósabb halat, majd az egy-másfél hónapos érési idő után a nagyobb halakat is betelepítheted. A halak, a növények összeválogatásánál célszerű figyelembe venni az igények azonosságát.
 
Kevésbé elterjedt még, de hatékonyságát illetően kiemelkedőbb teljesítményt nyújthat egy az akvárium mellett vagy fölé kiépített aquapóniás szűrés. De ez már egy másik téma.
 
Fenti irományomban nem akartalak semmilyen száraz nehezen emészthető vízkémiával meg miegymással terhelni, ezért a fenti anyag csak amolyan belépőszint lehet, amit a magam módján és a teljesség igénye nélkül írtam meg számodra. Célom inkább az volt, hogy nagyvonalakban lásd a folyamatokat.
 
Tanácsom: Légy türelmes, mert a természet is az. Ott nincsenek határidők, nincsenek normák és ott semmi sem sietős.
 
20011. május 18.
 
üdvözlettel:
 
Mátéfi Gyula
 
Ezt az irományomat ajánlom Gyufff fórumtársamnak.
 

73. blogbejegyzés
Olvasok, tehát vagyok.

Kezd érdekes lenni – legalább is nekem,ez a blgosdi az akvaristán. Mikor ismerkedtem az oldallal nem volt ilyen. Most van,és legnagyobb meglepetésemre az új felhasználók körében nagyon is népszerű. Most úgy gondolom, ez azért van, mert alapjában nem tudunk kommunikálni, megbeszélni dolgokat, vagy egy értelmeset vitatkozni. Azt még nehezen fogom fel, hogy többen megvallják, a fiatal bogosok,hogy alapjában nem szeretnek olvasni.
Akkor ők írni szeretnek. Többször látható hogy olvasni tényleg nem, mert ugye a helyesírás bizonyítja is, hogy leírták, de olvasni, na azt már nem. Akkor most itt az idő, és dobok egy hátast.No csak jelképesen, mert a Richter- skála jól kilengene Terézvárosban.
Hogy lehet az, hogy valaki nem szeret olvasni? Jó tudom demagóg a kérdés, és több évtizedes tanítás után, tudom, meglehet gyűlölni is az olvasást.De csak ideig-óráig.De hogyan bizonyítsam én be azt az állítást, olvasni kell, olvasni jó, olvasni fontos. Kezdem azzal,nem voltam egy „olvasógép” 14-16 éves koromig. Géplakatos édesapám, konyhalány édesanyám, örültek, hogy a tankönyveimet próbálom elolvasni. Nekik a mozi volt fiatalon a szórakozás, és nem az olvasás. Viszont, áldom őket ma is, hogy ha nem is tudták,milyen könyveket kell a kezem adni, ezért jeles napokon, én lexikonokat kaptam ajándékba. Mert ugye,abból baj nem lehet. Tévedésből felvettek egy jó nevű gimnázium nyelvtagozatára.Oppááá.Társaim, nagykövet gyerekek, attasék lányai, voltak, akiket haza küldtek a szülök,Magyarországra, hogy itt is szippantsanak a tudásból.Az első fél év, egy rettegés volt számomra. Nem értettem miről is beszélgetnek. Olyan szavakat használtak amit én egy korházi zárójelentésben maximum. Így a lexikonok ára, kezdett megtérűlni.Annyit kellett lapoznom,de annyit. Lassan de felzárkóztam. Legyen akkor ez az első érvem. Olvass, hogy ne legyél hülye. (javítom butára)
Azt elfelejti az ember, hol is olvasott egy jó cikket a neten, de ha hátranézek ott a tuti segítség, egy Zsilinszky,Pasaréti,vagy bármely más szakkönyv.Ha már akvarisztikai oldalon vagyunk,legyen ez a másodok érvem. Weblap elszáll, könyvespolc marad.
Persze nem kedvelem, ha valaki olvasottságával kérkedik. Mert az buta ember. Mert minél többet olvas valaki, annál inkább beismeri,megismeri, mennyi mindent nem tud. Erre örök példám a Biblia.Ha valaki kiejti a száján, hogy ő „kiolvasta” helyesebben elolvasta a Bibliát,akkor ránézek, és megkérdem,és?!Mert hogy a Bibliát, egy életen át lehet, kell olvasni. Persze lehetne a tóra vagy más is példa erre.
Vén fejjel a Vuk, vagy a Bambi, vagy a Csendes Don,Ketten a halál ellen, Legyek ura, Zabhegyező, Nyúl, újra és újra párnám környékén kalandoznak. Olvasni azért is kell, és jó mert több lehetek tőle.Műveltebb.Miért is jó ez nekem,kérdem már magamtól. Talán azért mert ma már legyen a fenti művekből, példa a Bambi,bátran tudok érvelni, hogy nem egy fajelméleti könyv.( Sokan vádolják F. Saltent ezzel még ma is )
Olvasni azért is jó, mert tudok érvelni, többet és szebb szavakat tudok használni anyanyelvemből..Na ez barokkos túlzás, de bocsánat vén fejemnek ezért. Nem akarom én fényezni magam, de gondoljatok csak bele, egy átlagos ember 3-4 ezer szót használ, vagy raktároz a fejében passzívan, várakozva. Arany Jánosnak, senki nem mondhatja, hogy nehezen olvasható, közel 8 ezer volt az aktív szókincse.!!!! Nem véletlen hogy Shakespeare műfordításait egy – kettőt,a mai napig szó szerint használjuk.
Egy könyvnek nem csak lelke, szaga, bocsánat, illata is van. Ezek az illatok felelevenednek, átértékelődnek, zamatosabbá válnak,vagy éppen vesztenek varázsukból.
 
 

74. blogbejegyzés
Én is megcsináltam (Élesztős CO2)

Üdv minden kedves olvasónak!
 
Egyszer fórum böngészgetés közben rábukkantam egy olyan kifejezésre hogy "Élesztős CO2 rendszer". Hát ez rögtön felkeltette az érdeklődésemet Vegyiparis tanulmányaimnak köszönhetően :D. Ekkor még nem gondoltam, hogy a növényeimnek ezzel jót fogok tenni. Nah szóval, ahogy utána olvasgattam megkörvonalazódott a gondolat, miszerint MEGÉPÍTEM.
Így is tettem. Találtam egy izgalmas leírást és nekiláttam!
Szükségletek a rendszerhez:
- 2db visszaváltható üdítős/szódás üveg
- 1m-1.5m levegőztető cső
- 2db műanyag kupak
- 2db porlasztó
- 1db visszafolyás gátló (Én egy szabályozható, csappal rendelkező T-idomot tettem helyette)
Élesztős rendszer Terv
Miután összeszedtem a hozzávalókat, nekiláttam barkácsolni. Először is fogtam egy fúrógépet és hozzá olyan hegyet, amelynek a külső kerülete megegyezett a gumicső belső kerületével. Kifúrtam az 1. kupakra 1 lyukat, a 2. kupakra 2db lyukat így sokkal kisebb rések keletkeztek mint a gumicső kerülete. Ez azért fontos, mert így nem fér át rajta a gumicső, csak úgy ha hegyesre vágjuk a végét és egy fogóval áterőszakoljuk a lyukon. Ezzel elérjük a majdnem 100%os szigetelést.
A Gumicsövet 2 részre osztjuk(cső1 és cső2), mint már írtam hegyesre vágjuk az egyik végét a "cső1-nek" és áthúzzuk először, a 2. kupak egyik lyukán belülről, majd az 1. kupakon kívülről.(2 cm-nél ne hagyjunk többet belelógni az üvegbe nehogy a felfutó élesztő átjusson a másik tartályba.) A cső végére amelyet bele eresztünk a vízzel teli tartályba húzzunk egy porlasztókövet. A "cső2-es" hegyes végét kívülről húzzuk át a 2es kupak utolsó nyílásán.(itt se hagyjunk 2cm-nél többet) Ennek a vége már az akváriumba fog landolni a porlasztóval. A vizes üveget töltsük fel 3/4 részig hideg vízzel. Ennek az lesz a szerepe, hogy megszűri a fejlődő gázunkat, mert ugyebár nem szeretnénk az akvárium faunáját tönkre tenni. Az élesztős üvegbe teszünk egy Kocka élesztőnek az 1/4 részét, meg 2 dl cukrot és ehhez adunk az üveg 3/4 részéig langyos vizet. Rá csavarjuk a kupakokat. Megvárjuk míg felfut az élesztő (kb. 10-15 perc) és már vígan eregeti a bubikat a rendszer.Beszerelhetünk, ha az akvárium alatt helyezzük el, egy visszafolyás gátlót. Én ennek helyére egy csappal ellátott T-idomot raktam be mivel, a rendszer az aki felett van, és így tudom szabályozni a bejutó gáz mennyiségét. Ha az áramlás útjába rakjuk a porlasztót elég jó hatásfokkal oldhatjuk be a CO2-t a vízbe.
Egy adag nekem 5-6 napig megy reggel este folyamatosan.
Már egy hónapja használom és a növények csak úgy szerzik az újabb és újabb területeket. CO2 mellett tápozok is. A  növények termelik az O2-t, a halak vígan úszkálnak. Minden rendben megy 1 teljes hónapja.
 
Köszönöm, hogy végig olvastad a blogom! Remélem sok embernek segítettem :D
 
Ui: estére szabadon ahgyni a CO2 útját, mert különben szét durranhat a rendszer a nyomástól!! Véletlen se adagoljunk estére CO2-t!
 
 

75. blogbejegyzés
Április

Mai írásom fő oka, hogy hosszú idő után végre sikerült néhány képet kapnom a szlovákiában élő magyar díszhantenyésztőtől, akivel korábban interjút készítettem.
Csak az emlékeztető kedvéért, 2-3m3-ben tenyésztett Vitorláshalakat, Kakadu és borelli törpesügereket, ramireziket, időnként érdekesebb elevenszülőket éveken át, mellette biológiatanárként dolgozott, időnként állatkereskedési munkákat is elvállalva. Majd kellő tőke összegyűjtése után halodáját elköltöztetve sikerült 8000literre bővítenie a tenyészetét. Itt jelenleg első sorban fekete fátyolos vitorláshalakat szaporít, meglehetősen nagy mennyiségben, de emellett rengeteg aranyanci, ramirezi is fellelhető nála.
Tenyészetének fotói a blog végén tekinthetők meg. Halai magánszemélyek számára a legtöbb szlovákiai díszhalbörzén, így a közelgő Nagyszombaton/Trnavában rendezetten is megvásárolhatók!
 
 
Pont egy hete, hogy visszaértünk Németországból, ahol egy ritka halakkal foglalkozó nagykereskedést látogattunk meg. A cég felépítése szokatlan, pláne a hazai nagykereskedésekhez szokva. Közel sem az a rendszer, hogy mondd mi kell, fogd és vidd. Inkább az, hogy aki egyszer eljön, többé ne akarjon más hasonló cég után nézni!
Az előzetes e-mail váltások során rögtön az jött le, hogy itt valami szokatlan készülődik. Megírtam honnét érdeklődöm, milyen halak után, mekkora mennyiség iránt és egyáltalán nem néztek "keletinek". Sok cég válaszra sem méltat onnét, hogy Hungary... Itt nagyon kedves válaszok, segítőkészség, egy órán belüli válaszadás minden felmerülő őrült kérdésre. Állatorvosi papírok körüli szakszerűség "Tudjuk, hogy Magyarország EU tag, de sok Szerb vásárlónknak volt már gondja a kilépéskor, így jobban jár, ha minden létező okmányt kifizet, mintsem bárhol, bármiért megállítsák út közben".
A cég kínálatában nagyon sok főleg nagytestű dél-amerikai, közép-amerikai sügérfaj szerepelt, amelyekről ezidáig itthon nem is hallottam, nem hogy itthon láttam volna őket.
Ez a kínálat és a szokatlan szívélyesség együttesen rávett, a mintegy 20 órás kiruccanásra.
 
Maga a cég egyáltalán nem "bolt" vagy "kereskedés" jelleget árasztott, sokkalta inkább egy irodaház és akvarisztikai logisztikai központ keveréke.
A levelekre is válaszoló hölgy várt a telepen, bemutatta az egész komplexumot. A földszint görgősorokkal, futószalagokkal a végletekig behálózott, az egyik oldali ajtón az érkező halakat pakolták le a kocsikról, fel a szalagokra, amik az akváriumokig vezetnek a másikon a vásárlók dobozai jöttek ki egészen a bejáratig.
A csomagolás egy központi helyiségben történt. Egy korombeli srác forgószékben több különféle csomagológép között egy asztalnál nagy sebességgel zacskózza a halakat. Egészen a plafon szintjéig felemelve 1m3-es tartályok, különböző színű csövekkel, a tartályok oldalán felfestve, hogy azokban milyen keménységű és kémhatású csomagolóvíz van. A dobozok összerakásán, a halak kifogásán, odaszállításán legalább 8-10ember tevékenykedett.
Az emeleti részen 10-15nm körüli irodák sora a vevők számára. Mint kiderült minden vásárló mindig azonos ügyintézőhöz kerül, aki hivatott mindenre válaszolni és minél több halat, terméket eladni számára(gondolom teljesítmény alapú a bérezésük), miközben a földszinten és a halodában folyik a csomagolás, a kért állatok kiszedése. A számlák, papírok intézése, a fizetés minden részfolyamat az ügyintézőnél történik, a többi alkalmazott dolga, hogy ne foglalkozzon a betérő látogatókkal. Ezt jól példázta, hogy amíg körbejártunk betért egy helyi idős bácsi, hogy ő XY-t (talán az ott dolgozó fiát?) keresi! A csomagoló részen vagy a halaknál vissza sem köszöntek neki a munkások, egy beszállító igazította el, hogy menjen fel, majd segít egy ügyintéző megkeresni az illetőt...
 
A halas helyiség két részből állt, egy csarnokból(tornaterem jellegű), amely eleve valamivel mélyebben helyezkedett el, mint a földszint és egy pincében lévő tenyésztelepből, ahol neonhalakat(sima, ezüst, albínó, sárga, narancs, fátyolos), több féle kolibrihalat, rózsalazac változatokat tételben termeltek. Az ívató medencék érdekessége volt itt a nagyon nagy vízmélység, pl. 20x10centis akvárium, ikraráccsal az alján, de 30centis magassággal! Az itt nevelkedő neonokkal nem találkoztam még korábban, neonsárga csík, látványos narancssárga test... 20db-ot hoztam belőlük, de egyszerűen nem akartak adni... "ezek a halak ma ettek, ha ideszólt volna 4 nappal korábban, akkor rakunk ezekből is félre, előkészítjük..." Végül csak kiszedték a kért egyedeket... egy nagy felületű lapos tálba vettek ki egy merítésnyi halat az akváriumból, majd onnét üvegegénnyel, egyesével válogatták ki az elhozhatókat. Az esetleges hullás fedezésére ezekből 10%-al többet adtak, de végül semmi probléma nem lépett fel, ma már mind a 22 egyed egy szegedi neonhal tenyésztőnél úszik. Így remélhetőleg őszre a hazai boltokban is megtalálható lesz ez a variáns! Képet róluk a neten sem találtam.
 
A gyors csomagolás, logisztika végül vetett némi árnyékot is a cégre, a vásárolt több mint 40 féle hal közül, 3 halfaj és egy garnéla esetén előfordult, hogy más került a zacskókba, mint amit kértünk, de ez remélhetőleg 2 hét múlva, a következő látogatásunknál rendezésre is kerül. Akkor már igyekszem fotókat is készíteni.
 
Fotók... Használható fényképezőgéppel továbbra sem rendelkezem, egyszerűen nincs szerencsém velük.
Az év elején egy kamerára ruháztam be, a neten megrendelt termék gyárilag hibás volt, majd a csere darab is alig 2 nap után hasznavehetetlenné vált, ezt szerencsére visszavették... Akkor egy ideig letettem a projektről. Majd pár hete pont a fórum hatására vaterán vásároltam egy fényképezőgépet, ahol az eladó a pénz átutalását követően hirtelen eltűnt... 2 nappal később a vaterától kaptam levelet, hogy többeket is átvert, ne várjak a készülékre, jelentsem fel a rendőrségen... Az eladó mint kiderült, 35 vásárlótól, közel 1,5millió forintot "zsákmányolt", megvett több készüléket kereskedésekben, amelyeket áron alul értékesített, majd 40db pozitív visszajelzés után felhagyott a postázgatással, lakhelyét elhagyta, lelépett... Az ügy érdekessége, hogy egy kelet-magyarországi kisváros előző alpolgármesteréről van szó! Némi remény ugyan van rá, hogy 2 uszkve 4 év múlva talán pénzt lássak viszont...
 
Múlt héten hozzám került indonéziából egy véletlen kapcsán (más fajt rendeltem) egy zacskónyi Prambanan csiga. Latinul Thiara winteri. Nevüket a világörökség részeként nyílvántartott kolostorokról kapták:
 
Párom továbbra sem érti miért lelkesedem értük, max. 2,5cm-re nőnek meg, messziről nézve hasonlítanak a maláj tornyoscsigákra, csak épp a színük és a házuk alakja más egy kissé... És nem mellékesen, nem özönfaj, nem ássa el magát, csak szépen komótosan, a talajon mozog. Elevenszülő, de szaporodási rátája közelebb áll a nyúlcsigákhoz/Tylomelaniakhoz, mintsem a Melanoides fajokhoz.
 
Velük együtt érkezett rengeteg különféle porceláncsiga is, köztük olyan változatok is, amiket sosem láttam még. Noha ezek befogott állatok, a spenótpürét jó étvággyal fogyasztják.
 
De hogy egy másik spenótevőről is írjak a Sewellia lineolata egy érdekes és általam nagyon kedvelt pontyféle.
Valamikor, ha jól emlékszem 2004-2006 között tűnt fel a nemzetközi akvarisztikában köszönhetően a Saigon Aquarium nevű cégnek, akik a Vietnámi határvidéken találtak rá a fajra. Akkoriban a cég tulajdonosa még az alapító, egy Cseh állampolgár volt, akinek prágában is jelentős telephelye van/volt... (később az egész cég vietnámi kezekbe került, legutóbb mikor próbálkoztam, nem sikerült a cseh telepet sem elérnem) Nem sokkal a fajt övező "Bumm"-ot követően látogattam ki erre a cseh farmra Axolotlok vásárlása ügyében, a prágai "ipartelepen" egy vicces nevű utcában bezárt butiknak tűnő épület, nagy üvegezett, pókhálós utcafronttal, rácsozott ajtóval mögötte viszont hatalmas raktár-rendszer, a plafonig állványozva(fém nélkül! Minden üveg állványzaton). És minden szabad felület, minden fal, ajtó kitapétázva embernyi méretű Sevellia poszterekkel!
 
Képen akkor is tetszett, élőben nem fogtak meg.
 
2007 körül már megjelentek az első cikkek szerte a neten, lineolata tenyésztés, szaporodott a sewellia... egy olyan palacsinta algaevő, amely nem igényel erős vízmozgást! Majd ezt követően jelentősen csökkent a faj ázsiója, az ára is némiképp mérséklődött, "beállt" egy 5-7eurós szintre.
Néhány napja a tatabányai Dánió Díszhal Diszkont (www.daniodiszkont.hu) kínálatában figyeltem fel meglepően jó áron fiatal példányokra,így nem váratott sokat magára, hogy belőlük néhány hozzám kerüljön... Rendkívül aranyosak, noha eleinte a zacskót sem akarták elhagyni, hamar beilleszkedtek. Egy 360 literes akváriumba kerültek nagyon sok csiga mellé, így még egy ideig figyelem őket, nem fognak e kárt tenni bennük.
 
Ahogy jött a tavasz, almacsigáim ismét szaporodni kezdtek, télen gyakorlatilag leálltak, de most óriás, zöld, kék csigákból is jónéhány petecsomó vár a kikelésre, hófehér almacsigából pedig már legalább 400 egyed nevelkedik! Jól mutatnak, ahogy az apró fehér gömbök valósággal elborítanak egy nevelőmedencét, ahol egyébként aranyhal ivadékok után takaríthatnak.
 
Sok hal lenne még, amiről írjak, édesvízi tűhalak indonéziából, Aplocheilus panchax, mézgurámik(eredeti, vad színű), de ma ennyi fért bele.
 
Újabb képek feltöltése, helyesírás ellenőrzés, szerkesztés stb. folyamatban (még úgy 2-3 napig).
 
Legközelebb videóriporttal vagy börzés élménybeszámolóval jelentkezem, addig is jó halazást mindenkinek!
 

76. blogbejegyzés
Újabb ikrázás, újabb kishalak...

 Sziasztok!
Sok sok minden történ az elmúlt héten, annyi, hogy szinte nem is tudom követni 
 
Kezdem ott, hogy a malabári dánióim szépen cseperednek. Van köztük egy aki nagyon elnőtt a többiektől, kb háromszor akkora mint a legkisebb. 
Már artémiát esznek, mit esznek zabálnak Természetesen az Ismeretlen kis halak is jól vannak, még mindig nem tudom milyen fajtájúak De ők is szépen cseperednek.
 
A gurámi projekt:
Mint kiderült volt egy kis tévedés a fajukat illetően, és ezért kellet némi változtatásokat eszközölnöm a szaporodásuk érdekében.
A szakirodalom szerint külön kell tenni őket egy időre, és jó minőségű fagyasztott vagy élő eleséggel kell eteni őket. Ezeket mind biztosítottam, majd a nőstényt előre beraktam az ívatóakváriumba. Vártam egy napot és a következő reggel beengettem a hímet is.
Egyből nekiállt építeni és folyton elzavarta a nőstényt.
A nőstény a sarokba állítva...
Sajnos a fészek építés nem úgy sikerül ahogy terveztem, a hím eléggé rutintalan volt. A fészek állíndóan szét úszott. 
Fészek
Az apa
Többször összeölelkeztek, de nem láttam ikrákat. 
Három napig így ment. Gondoltam visszateszem őket a nagy akváriumba, nem stresszelem tovább a lányt.
Kezdtem lemerni a vizet az akváriumból, mikor észre vetem apró kis úszó golyókat a víz tetején.   Kicsit megijedtem, hogy mindent elrontottam. Na jó, nagyon mérges voltam... 
Kimentettem az ikrákat egy kicsi akváriumba, mondván úgy sem maradnak meg, de az esélyt megadom. Nem gondoltam, hogy sikeres lesz az ikrázás, mert azt olvastam, hogy ha a fészek szétúszik az ikrák nagy része nem kel ki. 
Reménykedtem és vártam...
És ma megláttam egy csomó kis ivadékot!!! Rengeteg van! Úgy örültem!!! 
Egyenlőre még csak ott lógnak az üvegen, de néha kicsit úszkálnak is  Sajnos róluk nem tudtam képet csinálni, hiába próbáltam, nagyon picikék. 
Pár nap múlva elúsznak, akkor csepp-táppal kezdek és egy hét múlva megpróbálom az atémiát. De ahogy elnézem lehet csak két hét múlva tudnak majd enni belőle. Tényleg nagyon picik. 
 
És ez nem minden  
 
Van két sajica sügerem is. Sikerült két fiút vennem anno két hónapja. 
Mivel mostanság egyre gyakoribbak a kisebb  kergetőzések úgy döntöttem, hogy cserét fogok végre hajtani. A közelembe lévő törzshelyemen megkértem tulajokat, hogy szerezzenek nekem egy lányt sajicát.
Ez meg is történt, nagyon kedvesek voltak, szép kis leányzót kaptam. Gondoltam beteszem a két hímhez lássam ki lesz a kiválasztott.  
Ki is derült hamar. De egész jól elvoltak egymással hárman, örültem is, hogy nem kell megválnom senkitől sem. 
Ám egyszer csak nőstény beindult. Eszeveszett ,,fészek,, keresést rendezett, mindenkit elzavart maga mellől. Egyszer összeverekedett a bozóthalammal is. Akkor kicsit berágtam rá... 
De végül kiválasztott egy barlangot. Csak neki nem egészen tetszett úgy ahogy volt... Volt ott egy nagy ág. Nem tudom hogyan csinálta, de bedobta az akvárium elejébe!  A növényeket is átrendezte kicsit, hogy neki jó legyen.
De a lényeget megértettem: jól őrizhetővé kell tenni, könnyen tudja védeni. Ez volt a célja.
Egyébként élmény volt figyelni miket csinál. Milyen gondosan pakolgatja el a köveket, tisztogatja a barlangot, tépkedi a növényeket...  
És végül megtörtén aminek kell. Egyszer csak észere vettem, hogy már nem babra megy a játék, itt már ikrákoról van szó! A barlang belső oldalára ragasztotta őket és nagyon nagyon védte! 
A kép elején látható ág ott volt ahol most a lány úszkál...
 
Jól lehet látni a kis sárgás-barnás ikrákat a bazalt belső oldalán.
Vártam egy darabig, hogy rakja le mindet, majd kikértem a tapasztaltabb társaink véleményét az elkövetkezendőket illetően. Végül úgy döntöttem, hogy a béke kedvéért és a kicsik túlélésének érdekében kiveszem a követ az ikrákkal.
Nos, engem még nem harapott meg hal... eléggé meg lepődtem. Aztán egy idő után már kezdtem megszokni a dolgot, mivel többször be kellett nyúlnom, hogy visszarendezzem a dolgokat, de a nőstény még mindig fenyegetésnek érzett...
 
Tehát kivettem az ikrákat a következő képpen:
Leszívtam egy 40l-es akváriuma az eredeti akvárium vizéből és beállítottam egy szivacszsűrőt az egyik sarokba. Majd kivettem egy edénnyel a követ, úgy hogy ne kerüljenek a szárazra és persze vigyázva ne sérüljenek. Ezek után a követ úgy helyeztem, hogy a víz áramoljon rendesen körülötte. A vízbe tettem xantakridint. 
És vártam... Három napot írtak a neten kikelési időnek, de annyira nem bíztam bennük mert azt is írták, hogy a hím őrzi a ,,fészket,,...
És láss csodát ma megjelentek az első kis halak!!! Egy időben a gurámikkal! (2nap telt el)
Nem tudtam melyik akváriumhoz fussak. 
Most még csak 4-5 kicsit láttam, de remélem reggelre kikel az összes. 
Ők is eléggé picik, tehát őket is cseppel indítom. Később artémia van tervbe véve. 
Hát most rendesen lesz dolgom! 
Ilyen még nem volt velem, hogy ennyi kis halam legyen, sőt nem is voltak még kis halaim. A dániók voltak az elsők!
Szóval most nagy boldogság van itt Balatonalmádiban :)
Mindenkit az őrületbe kergetek a kis és nagy halaimmal XD
De most egy ideig nem lesz több szaporítás, majd csak szeptemberben. (nem szeretném hogy a halak egészségének rovására menjen a nyaralás vagy az időhiány)
Már alig várom, hogy a szép kifejlett saját tenyésztésű halaimról tehessek fel képet nektek!
Persze ahogy cseperednek fogok helyzetjelentést írni.
 
Köszönöm a figyelmet és a sok sok jó tanácsot és segítséget amik nélkül nem lenne most témája a blogbejegyzésemnek! 
További jó halazást mindenkinek! 

77. blogbejegyzés
Az akvarista és a házasság

Előre leszögezném, hogy az alábbi iromány nem az én nejem tollából származik.
Címkék: humor
Forrás: AquaArticles klikk
 
Az akvarista és a házasság
(Egy régóta szenvedő feleség írása)
 
Az akvaristához figyelmeztető üzenet kellene járjon: "ha hozzám jössz, veszélyben az épelméjűséged". Sajnos nem jár. Meg különben is, ki olvassa el az apróbetűs részt? Kezdetben a szerelem vak, de amikor megkopik a csillogás, és az első idegösszeroppanásod felé tartasz, ideje reálisan látni az életet és megbírkózni néhány alapvető ténnyel.
 
1. A hal az első, az utolsó, és egyáltalán.
Lehet, hogy egy eseményt már hetek óta vársz, vagyonokat költesz egy új ruhára, kínokat állsz ki a fodrásznál és maximálisan kicsíped magad. Mindezt csak azért, hogy az uraságot borostásan találd egy retkes farmerban és pólóban mondván: "de hát ívnak!" vagy "Áááá, fehér pötty!", vagy valami hasonló világrengető fontosságú dolog. Tehát könyörögsz, érvelsz, hízelegsz, fenyegetsz és végül fél óra késéssel, az egész utat végigzsémbelve, elvonszolja magát veled. Az este eme ígéretes kezdetétől minden fokozatosan romlani kezd. Nem fog táncolni, senkivel sem foglalkozik az asztalnál, és minden kérdésre egyszótagú morranásokkal válaszol. Azután neki fog látni, hogy leigya magát és el fogja mondani a csaposnak valamint a dögös vörös démonnnak - aki egy olyan ruhát visel (majd' lecsúszik róla), ami után megérdemli, hogy tüdőgyulladás vigye el -, hogy a "felesége nem érti meg őt". Nincs értelme duzzogni, vagy veszekedni. Egyszerűen nem fogja megérteni, hogy miért vagy kiborulva (az apja már mindent elmondott neki a nőkről és fura hangulataikról).
 
2. Semelyik tárgyat ne ócsárold a lakásban.
Ha már elkövetted ezt a hibát, akkor bele kell nyugodnod, hogy azt a tárgyat soha többé nem látod viszont. El fog tűnni a halas szobában és soha többé nem kerül napvilágra. Nem számít, hogy mi az, meg fogja találni a módját, hogy hogyan hasznosítsa! A kenyeres kosarak tökéletesek azokhoz a vicik-vacak kis üvegcsékhez és dobozokhoz. Az ételhordó dobozok a legtökéletesebb halhordozó eszközök, hiszen vízhatlanok. A csészelajak számtalan dologra használhatók kivéve a csészéket. A sajtreszelőt, ha csak fagyasztott marhaszívhez használta, akkor még van esélyed, hogy visszaköveteld, de ha már gilisztákhoz, akkor egy újra lesz szükséged. A mindenféle ketyerével felszerelt korszerű konyhában erősen ajánlott, hogy a turmixgépet kulcsrazárható szekrényben tartsd.
 
3. Növessz vastag bőrt, fejlessz humorérzéket, és képességet annak elviselésére, amikor az egyik vendéged hisztériás rohamot kap.
Az első kettő magától értetődőnek tűnik, azonban a harmadik némi magyarázatra szorul az avatlanok számára. Íme néhány példa arra, hogy mi tudja kiborítani a vendégeket. A Tubifexszel minden rendben van amíg a helyén, a halas szobában van. A klotyóban lévő vödrökben viszont már nem, függetlenül attól, hogy mennyi vízcserére van szükségük. A vécétartályba való kicsi tárolók még rosszabbak, így a csészébe mindig kerülnek élő és haldokló férgek. Ez különösen a hajadon nagynéniket zaklatja fel. A fiúk általában megértő lények, de ők is kiakadnak amikor az egész estét és egy heti keresetüket áldozzák egy lányra, hogy addig fűzzék, mire az végre felmegy a lakásra, és sikerül végre a kanapéig eljutni vele abban a (tév)hitben, hogy a szerencse végül rájuk mosolygott. Hanem aztán kiderül, hagy Apuka televényférgei (kép kép, további képek további képek) vagy bogarai kiszabadultak és szanaszét mászkálnak a szőnyegen vagy a lány lábain.
televényférgek
Ez egy közismerten hangulatgyilkos esemény, és a lányok úgy tűnik nem fogadnak el több "kávé-meghívást". Valamint hogy egy 6 láb hosszú (kb. 1,8 m) medence milyen hatással van a plébános feleségére, amint annak oldala kirobban rá, azt saját szemével kell látnia, hogy elhiggye az ember.
 
4. Sose vedd szó szerint, amit mond.
"Kissé nyúzottnak tűnsz, rád férne egy szabadnap." - fura, mert egy Akváriumban (itt most olyan létesítményről van szó, mint ami pl. a Campona-ban a Tropicarium-ban Tropicarium van - via_mala) sincs valami sok napfény vagy napsütés. "Tanulj meg vezetni, gondolj csak az előnyökre." - elvihetsz pár halat ennek meg annak, vagy elhozhatsz egy medencét, stb. A kedvencem, amilyen romantikus vagyok: "Elviszlek Franciaországba pár napra" - már az összes helyi halkereskedést látta.
 
5. Legyen valaki, akinek a válán kisírhatod magad.
A beledet kidolgoztad a háztartásban, hogy minden ragyogjon, de ő úgy dönt, hogy a medencét a nappaliban át kell rendezni. A koszos vízzel teli vödrök lenyűgözik a kismacskákat és tönkrevágják a szőnyegeket. Segítőkész akar lenni, ezért emlékezve, hogy legutóbb a rumli miatt ordítoztál vele, úgy dönt, hogy felporszívózza a nedves sódert, amitől a porszívó kiveri a biztosítékot.
 
Miért maradunk mégis? Hogy vagyunk képesek elviselni ezt egyre súlyosbodó helyzetet? Mondhatjuk, hogy "Ő a férjünk, és szeretjük" - vagy mondhatjuk az igazat: Valium (erős nyugtató - via_mala).


78. blogbejegyzés
Jóból is megárt a sok? - Tápanyag túladagolás

Jóból is megárt a sok tartja a mondás.Igaz ez a mi esetünkben is,hiszen a mint minden élő szervezetnél,úgy a növényeknél is nagyon fontos az egyensúly,minden szinten.
 
 Aki kezdőként akváriumi növényeket tart,annak értelemszerűen legtöbbször a tápanyag hiány miatti tünetekkel kell szembenéznie.A növények tápanyag hiánytüneteiről sok helyen olvashatunk a neten.Mivel ezek megszüntetésére nagyszerű termékeket,tápoldatokat lehet kapni manapság,és rengeteg információ van róla,így egy hiány tünetnél viszonylag könnyű a dolgunk manapság.
 
 Az utóbbi évtizedben a növényes akvarisztika rohamos fejlődésen forradalmon ment át.Gombamód szaporodtak a tapasztalatok,a növények igényeit kielégítendő technikák,tápozási módszerek sokaságát dolgozták ki lelkes akvaristák,növény kedvelők.
 
 A szén-dioxid alkalmazása mint a leghatékonyabb szénpótlás is általánossá vált manapság.A rengeteg tápozási módszer közül bizony elég nagy fejtörést okozhat a megfelelő és a saját akváriumunkhoz legkiegyensúlyozottabban alkalmazhatónak a kiválasztása.
 
 Sok tápozási módszer alapul azon az elven,hogy az akvárium vizében mindig legyen megfelelően nagy mennyiségű tápanyag,mely a növények rendelkezésére áll.E módszerek alkalmazói azon az állásponton vannak,hogy a tápanyag többlet nem okozhat gondot növényeinknél.Ezt nagyon sok gyönyörű és egészséges akvárium is alátámasztja.
 
 Én azonban mindig gyanakvó és kötekedő vagyok. :-)
 
 Sok fejtörést okozott kertész létemre az,hogy alapvető törvényszerűségekkel áll szemben a tápanyag túladagolás elve.Persze,tudom,más közeg a vízi élet,de a növények ott is növények,sőt sokuk mindkét (szárazföldi-emers,és víz alatti-submers) életformát képviselik.
 
 Zavaromat csak fokozta,hogy akváriumomban minden rendben volt (co2,világítás,szűrés,flow) ,minden tápanyagot bőséggel adagoltam,mégis növekedési zavarokkal küzdöttek növényeim.
 
 A szárazföldi növény termesztésben nem ismeretlen a tápanyag túladagolás ténye.Az egyes elemek túlzott adagolása miatt bekövetkező növekedési zavarok legalább olyan károsak és látványosak mint azok hiánya.
 
 Természet anyánk az egyensúlyra törekszik,én igaznak tartom ezt a tápanyag felvételnél is.Ha egyik tápanyagból sokat adagolunk,akkor az a másik relatív hiányát is okozhatja (antagonizmus)
 
 Nem elegendő a tápelemek abszolút mennyiségét vizsgálni, figyelembe kell venni az egymáshoz viszonyított arányukat is. Egy-egy tápanyag túladagolásával olyan elem hiánya is kialakulhat, amely egyébként az akváriumban elegendő mennyiségben van jelen. A tünetek alapján nagyon nehéz eldönteni, hogy egy adott elem hiányzik, vagy annak az ún. antagonista eleméből adtunk többet a kelleténél.
 
 Kertészeti alkalmazásban az alábbi ion-antagonizmus jelenségekkel lehet gyakrabban találkozni,tehát ezek a párosok egyik elemének túladagolása akadályozza a páros másik elemének hasznosulását,hiába van jelen a vízben látszólag megfelelő mennyiségben.
 
 
NH4-K    NH4-Ca     Al-P
Mg-K       P-Fe          B-Mo
Na-K       Zn-Fe        Mg-Mn
Ca-K       Mn-Fe       Ca-B
Ca-Fe     P-Zn
 
 Megoldásként a türelmesen megválasztott és a saját akváriumunk,növényeink igényeihez igazított kiegyensúlyozott arányú tápozást vélem.Ez a legnehezebb,sok türelmet,kitartást igénylő feladat.Minden akvárium más,tuti receptet nem is lehet adni,hiszen még a növények fajtánkénti igényei is különböznek.
 
 Tudom,sok akvakertész,növényes akvarista a fentebb leírtakkal vitába száll.Ez a gondolatsor is csak egy, a kertészeti gyakorlatban elfogadott tényt és a saját megfigyeléseimet taglalja.
 
 Végezetül egy kis lista arról,hogy az egyes elemek túladagolása során milyen tüneteket produkálhatnak a növények.E tünetek beazonosítása sok tapasztalatot,odafigyelést kíván,gyakran összetéveszthető egy hiánytünettel is! A lista a szárazföldi növénytermesztésből átvett túladagolások tünetei.A vízinövényeknél ilyen irányú kutatással még nem találkoztam,így az alábbi sorok tájékoztató jellegűek,jómagam néhányukkal viszont találkoztam víz alatt is.
 
 A nitrogénbőség tünete a feltűnően sötétzöld lombozat, szokatlanul terjedelmes levélzet. A termés hozama viszont csökken, minősége romlik, és az érés is késhet. Csökken a növény ellenálló képessége. A káposzta, gyökérzöldség, retek, karalábé gyorsan felrepedhet, a paprikánál, paradicsomnál és a padlizsánnál csúcsrothadás léphet fel.
 
 A foszforbőség nem jelent kóros elváltozást, viszont zavarja egyéb elemek felvételét. Az ebből következő mikroelemhiány sietteti a beérést, s ezzel csökkenti a termés mennyiségét és minőségét is.
 
 A káliumtöbblet tünete a vontatott növekedés. A leveleken perzselésnyomok jelennek meg, varasodás és korai lombhullás következik be. Súlyosabb esetekben a gyökérzeten barnás foltok mutatkoznak.
 
 A kalciumbőség nem okoz zavart, mert a növények nem vesznek fel több kalciumot, mint amennyit beépítenek. A talajban levő magas mésztartalom a mikroelemek felszívódását akadályozza.
 
 A magnéziumbőség a kalciumhiányhoz hasonló tünetekkel jelentkezik, a fűfélék és egyszikű növények levelei ilyenkor besodródnak, gyakran a levélhüvelyben rekednek.
 
 Kénbőség esetén a növények fejlődése visszafogott, leveleik sárgulnak, majd perzselési tünetek megjelenése után lehullanak.
 
 Bórbőség a műtrágyák használatakor léphet fel, túladagolása mérgezésbe csaphat át. Az alsó leveleken először apró barna foltok mutatkoznak, majd a vízhiány tünetei is jelentkeznek.
 
 Mangánbőség esetén klorotikus sárgulás, illetve barna foltosodás lép fel a levélszélektől kiindulva, és a folyamat elhalással végződik.
 
 Ritkán cinkbőség is előfordul, amely kis levélmérettel minimális növekedés mellett klorotikus sárgulással jelentkezik, vörös színeződés után bekövetkezhet a növény elhalása.
 
 Vastöbbletkor a levelek nagyon erősen sötét vagy kékeszöld színűek, a hajtások, levelek, gyökerek visszafogottan fejlődnek. Súlyosabb esetben a levelek elhalása színeződés nélkül is bekövetkezik.
 
 A rézbőség tünete vashiányban nyilvánul meg, és akár teljes pusztulást is okozhat.
 
Blogom:http://zsotyi.blogspot.com

79. blogbejegyzés
Barkácsolt világítás

Sziasztok!
Sajnos nem volt pénzem megvenni a drága de jó világítást, így barkácsoltam 1-et. Leírom hogyan.
A világítás.
Szereztem 1 alumínium esőcsatornát és méretre vágtam 70cm az aksi 74cm-re vágtam a csatornát. Kicsiszoltam a belsejét szép fényesre (ha újat veszel akkor nem kell) és lemostam. Amikor megszáradt kimértem a kerámia foglalat helyét és kifúrtam a 2 lyukat. Ahol a lyukak voltak, ott a csatorna belső szélébe csináltam flexel 2 bemetszést és ide bújtattam a kábelt. A kábeleket bekötöttem a kerámia foglalatba majd felcsavaroztam a helyére. A kimenő vezetékre ráraktam 1 kapcsolót. A csatorna külső részét zöld kartonpapírral burkoltam be, de természetesen profi módon le is lehet festeni a kívánt színre. Belecsavartam 2  14 Watt (75Watt)energiatakarékos égőt és ráraktam az aksira.
Csatorna: tudtam szerezni ingyen volt.
Kerámia foglalat:200Ft
Kapcsoló: 250ft
Égők: Philips 990ft/db/fél év gari
Vezeték: ingyen volt
Vezetékre dugó: 250ft
 
Tapasztalatok:Több mint 1 hónapja van fent a világítás de még semmi negatívat nem tapasztaltam. A növények növekednek, alga nincs. Kopp kopp. 
Ha van valami kérdésed, kérésed: imre.voros@invitel.hu
 

80. blogbejegyzés
Akvárium indítása számokkal, képekkel, kezdő szemmel

Sziasztok!
 
 
Én egy igazi kezdő akvarista vagyok. Nagyon megtetszett ez az akváriumosdi, és belevágtam. 2004-ben lett készen a szobám, és azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy kellene egy akvárium a szobámba. Ez most 2009 júniusában meg is valósult.
 
Nem pont a legszebb részt szeretném megosztani, mert arról sok jó írást lehet itt találni. Én azt szeretném megmutatni, hogy mennyibe is kerül egy akvárium elindítása majdnem nulláról.
 
Itt egy felsorolást fogtok találni, amiben tételszerűen lesznek benne azok a dolgok, amikre szükségem volt az akvárium elindításához, valamint azt is leírom, hogy mit honnan szereztem be. (helyesebben csak leírnám, mert most kaptam a levelet, hogy nem szavad reklámozni :(  )Természetesen az akvárium elindításának néhány részletét részletesebben fogom leírni, mint egyszerű felsorolás.
 
Ezt a bejegyzést csak azért írom le, hogy aki új akváriumon töri a fejét, az ténylegesen lásson tisztán, hogy mi is kell az akvárium elindításához. Mivel kezdő vagyok, ezért bizonyára voltak hibák, amiket még most sem tudok, és biztosan sokan fogjátok kritizálni, hogy miért pont azt, miért pont úgy csináltam.
 
Tehát a tényleges felsorolás.
 
-akvárium: 53*53cm-es sarokakvárium 35 cm magas. 4mm-es üvegből tetővel, ami nem csúsztatható, hanem levehető. 7000Ft
-bútor: egy sarokpolc volt a szobámban, de nem akartam, hogy az akvárium ragasztása látszódjon (nem lett túl szép), ezért elmentem a lapszabászatra (Gödöllő), és vágattam bútorlapokat, vettem élfóliát, majd ezt a lapok éleire ragasztottam vasalóval :D A lapok, az élfólia, és egy fogantyú ára: 5800Ft
 
 
 
Az akvárium elindításához egy webáruház budapesti raktárához vezetett az utam, ahol a következő szükséges dolgokat szereztem be:
-2 csomag 2-3mm-es aljzat 2*420Ft
-2 csomag 3-4mm-es aljzat 2*420Ft
-sarokba tehető háromszög alakú akváriumszűrő vattával, aktívszénnel 990Ft
-RiSheng 150w-os fűtő 990Ft
-hőmérő 250Ft
 
 
Innen egy másik boltba mentem:
-növények (2 db + 1 gömbmoha) 2*600Ft + 380Ft
-JBL Aquabasis táptalaj 2,5l 2200Ft
-akváriumi aljzat fekete, kb. 1mm-es szemcse, valamilyen zúzalék. 5kg 1500Ft
 
Háttér
Saját magam készítettem a hátteret hungarocellből, hőlégfúvóval, és csemperagasztó helyett fugázóanyaggal, mert szerintem az egyrészt gyorsabban szárad, másrészt vízálló, és vízzáró. Ez amilyen gyorsan készült olyan is lett. Egy nagyobb helyen lepattant a fuga, és ott most kilátszik a hungarocell. Ki fogom cserélni a hátteret egy jobban átgondolt és megtervezett háttérre.
 
-hungarocell 3cm vastag. Ezt otthon találtam egy házimozis dobozban, de ez nem egy nagy összeg, ha tényleg meg kell venni.
-fugázóanyag: 2 kg CIMSEC szürke színű fugázóanyag 1590Ft (falubeli barkácsbolt Vácszentlászlón)
-egy pici sima fekete színű vízbázisú színező 450Ft (falubeli barkácsbolt Vácszentlászlón)
-természetes szilikon 1100Ft (Madaras tacskó)
-kinyomó pisztoly 300Ft (ezt az egyszer használatosak közé sorolnám…) (tacskó Gödöllő)
 
Világítás
 
A világítást úgy oldottam meg, hogy az akváriumhoz készített bútorra belülről felcsavaroztam egy bútorvilágításra kitalált 18w-os 60 cm-es fénycső armatúrát. Itt hívnám fel mindenkinek a figyelmét a fénycsőarmatúra melegedésére! Bizony be kell tartani az előírt távolságot az ilyen beépített fénycsőarmatúrák esetében! Az első armatúrát édesapámtól kaptam, mivel volt neki itthon. Ez addig hibátlanul üzemelt, amíg teljesen be nem illesztettem a sarokba. Ezután már csak két napig bírta. Ezért kell vennem egy másikat, amit ki is néztem már a Brico Store-ban.
-fénycsőarmatúra: 2200Ft (BS)
-digitális időzítő kapcsoló: 2500Ft (ezt olcsóbban is be lehet szerezni) (Madaras Tacskó)
-kapcsolható 3m-es hosszabbító: 400Ft (Madaras Tacskó)
-kapcsolóval szerelt vezeték: ~800Ft (BS)
 
 
 Az elindítás előtt a lapszabászat után a gödöllői kisállatkereskedésbe mentem.
 
-Sera Aquatan 50ml 660Ft
-Sera Nitrivec 50ml 820Ft
- 2 db növény 2*450Ft
 
Miután berendeztem és el akartam indítani az akváriumot, feltöltöttem vízzel, és olyan volt, mintha eddig egy nagy sártengert csináltam volna a sarokba… Rettentő boldog voltam. Sikerült ugyanis több hibát is elkövetnem. Az aljzatot nem mostam ki. Valamint a táptalajra igen vékony réteg aljzatot tettem. (Így ismét beigazolódott, hogy az olcsó a drága.) Ennek következtében sikerült a táptalajt úgy felkevernem, hogy teljes vöröses-barnás színben pompázott a vizem :D Ezek után sor került az akvárium leengedésére, az aljzat kiszedésére, majd kimosására. A 2.5l táptalajból sikerült megmentenem, kb. 1l-t. Ezt a megmentett maradékot a következőkben úgy terítettem le, hogy nem az egész akvárium aljára, hanem csak sávokban oda, ahová a növényeket terveztem. Az aljzat erősen összekeveredett a táptalajjal, ezért egy egész délelőtt csak mostam. Természetesen sikerült ebből is megmentenem kb. 1-1,5 kg-ot, ami nem volt összekeveredve (ez az amit lespóroltam korábban). A megmentett tiszta aljzatot összekevertem a korábban vásárolt nagyobb szemcséjű kavicsokkal, és ez lett a fedőréteg a végén.
 
Az első indítás után Gödöllőn jártam, és bementem a Tacskó területén található állatos boltba. Itt vettem egy akváriumi fát 890Ft-ért, és 5 kg akváriumi homokot a későbbiekre gondolva.
 
Mivel ezelőtt vagy 3 évvel kaptam egy gömbakváriumot 1 aranyhallal, ezért volt még régről otthon egy légpumpa. 96l/h-s Az új feltöltést követően beüzemeltem a sarokszűrőt a légpumpával. Benne a növényekkel, és a fűtővel is.
 
Ez a Risheng fűtő is az „olcsó a drága” kategóriába tartozik. Az akvárium járatásának első éjszakáján a termosztátos 24fokra állított fűtőm kb. 32 fokra főzte a vizemet, így természetesen repült az akváriumból. Lehetséges az is hogy egy nagyobb 100-150l-es akváriumba megfelelő lenne, de sajnos az én kicsi 50 l-esemhez nem volt megfelelő, amit igazából a termosztátos volta miatt sosem fogok megérteni.
 
5 nap járatás következett vízelőkészítő szerek használatával. Már ezalatt az idő alatt rájöttem, hogy sajnos a légpumpa bizony hangos teremtmény, aludni nem igazán lehet tőle. A 6. napon vettem egy kicsi, használt AquaEl fűtőt, valamint egy új PowerClean belsőszűrőt. És megvettem a halakat is.
 
-használt AquaEl fűtő: 1500Ft (akvarista.hu fórum)
-PowerClean belsőszűrő: 2980Ft
 
-9db neonhal: 9*90Ft
-2db pandaharcsa 2*600Ft
-1db arany anci 980Ft
-1 újabb növény + gömbmoha 600Ft + 380Ft
-Sera Vipagran baby 24g haltáp ~1000Ft 
 
 
 
A halakat még aznap betettem az akváriumba. Volt nagy megilletődöttség az új helyen nekik. Minden nap azt néztem utána, hányan vannak még, de nem fogynak hál’Istennek.
 
Másnap kikísérleteztem, hogy a belső szűrő levegőztetése hogyan lesz halkabb. Erre a következő a megoldás. Lehet kapni bandázs, vagy más néven szövetes szigetelő szalagot. Ez a szalag, mint a nevéből is kiderül szövetes. A szövetszálak között át tud jutni a levegő, viszont a levegőszívó csőben keletkező jellegzetes „gluttyogó” hangot teljesen lecsillapítja. Mivel az új belső szűrőben még nem alakult ki a megfelelő baktérium kultúra, ezért egy csövön keresztül vezettem a kiáramló vizet a régi háromszög szűrő belsejébe. A korábbi kísérletek azt mutatják, hogy nem szabad a cső keresztmetszetét csökkenteni, mert akkor az ellenállás miatt szépen visszadolgozza a vizet a levegő szívócsövébe, és természetesen semmi levegő nem jut a vízbe. Sikerült vennem 8mm-es átmérőjű csövet Hatvanban a mezőgazdasági boltban.
 
2m 8-as cső 2*120Ft (mezőgazdasági bolt)
 
Így áll a mostani formájában az akváriumom. Vannak dolgok amiket most már máshogyan csinálnék, de ez az első igazi akváriumom. Tervezem egy Philips Aquarelle fénycső beszerzését. Valamint vízteszteket is kell még venni, és növényeket is. A halakat nem hiszem hogy egy ideig bővíteni fogom, mert elég kicsi az akvárium, és szerintem elég népes a medence, ha az 1cm-1literes szabályt veszem figyelembe, akkor már így is kicsi. Ha újra kezdeném, megnövelném a sarokpolcot, és magasabb medencét csinálnék, igaz ehhez meg kellene erősíteni is a polcot.
 
Így a végére összeadom az összegeket is: 41310Ft
 
Sajnos a növények közül csak a 2 gömbmoha, valamint az először vásárolt 2 maradt meg, ezért elég szomorú vagyok, de majd pótolom őket valamikor. Érdekesnek találom azt is, hogy ha bekapcsol a világítás, akkor a neonhalak lemennek a víz aljára, és nem nagyon akarnak úszni. Ezért az akvárium előterébe kevesebb fényt engedek, mégpedig úgy, hogy az armatúra búrájára egy sávban fekete szövetes szalagot ragasztottam. Azóta azon a részen úszkálnak a halak. Erre várom megoldásként az Aquarelle fénycsövet.
 
 
Üdv mindenkinek innen Vácszentlászlóról: mesztomika
 

81. blogbejegyzés
Bútorépítés

Sziasztok. Már egy ideje készülök lecserélni az akvárium állványomat, de idő híján ez mostanáig váratott magára. Közben az jutott eszembe, mi lenne, ha megörökíteném az eseményt, hátha valaki kedvet kap egy kis barkácsoláshoz, a sokkal egyszerűbb vásárlás helyett
Igazából ezért íródott ez a blog. Ha csak egy embernek is hasznos lesz, akkor talán már nem hiába pötyögtem.
Szóval bútorépítés… a legfontosabb szerintem az, hogy akarjuk. Ha nincs hozzá kedvünk, időnk, energiánk… bele se vágjunk. Akkor csak nyűg. És ha már akarjuk, akkor sokat tervezgessünk, rajzoljunk, számoljunk át mindent inkább többször, hogy később ne érjen meglepetés. Engem még így is szinte mindig ér  de ezt most inkább hagyjuk. Az is fontos, jelen esetben főleg, hogy mi célt fog szolgálni az adott bútor. Jelen esetben ugye egy akváriumot kell tartania a nap 24 órájában. Ezt figyelembe véve kell terveznünk!
A legelterjedtebb, legtöbb helyen beszerezhető bútorlap a 18mm-es. Tehát ezzel kell számolnunk. Nézzünk jól körül, hogy hol vágatjuk le a lapokat, nem keveset spórolhatunk, ha felmérjük a lehetőségeket. Én most az országos barkács intézetet -obi- választottam, mert a tölgy bútorlap jó áron volt. 2e/m2. és nekem pont erre volt szükségem. Azt ugye már eldöntöttük, hogy akarunk barkácsolni… de a rendelésnél van az a pont, amikor eldönthetjük, mennyire is akarunk? Ha szeretnénk, kérhetünk gépi él zárást is a lapokra, ahogy az ajtók kivető pántjának helyét is örömmel elkészítik nekünk, némi felárért persze. A fólia folyómétere 100 és 200 forint között változhat felragacsozva. A pántfurat pedig általában 150ft/lyuk. Én a „nehezebbik” -de olcsóbb- verziót választottam és azt mutatom be. Megrendeltem hát a lapokat, pár nap múlva mehettem is érte.
Íme a lapok, már itthon.
 
Jöhet a fóliázás. Szóval én csak egy kis 5centis mintadarabot kértem a fóliából és az egyik kedvenc barkács boltomban vásároltam meg. Möbel business. Ha jól tudom 30ft volt métere. Itt egyébként sok minden mást is megkapunk nagyon jó áron.
Ragadjunk vasalót! Ha lehet, valami kiszuperáltat. Ne azt, amit amúgy ruhák vasalására használunk. A fóliázáskor könnyen összekenhetjük a vasaló talpát ragasztóval, majd ugyanezzel a vasalóval később a ruhákat.
 
Törjünk le a fóliából egy akkorát, hogy a bútorlapon túlnyúljon mindkét szélén kb 2-3 centit. A fólia 21mm széles. A lapunk élére úgy tegyük, hogy nagyjából ugyanannyira lógjon le mindkét oldalra. Azt a nagy okosságot ne akarjuk meghúzni, hogy a bútorlap egyik oldalához illesztjük a fóliánkat, hogy aztán csak a másik oldalon lévő sorját kelljen lehúzni. Nem lesz pontos. Rakjuk csak középre, és vasaljunk.
 
Pár csík után rá fogunk érezni, milyen sebességgel haladjunk. Ha végighúztuk, párszor erőteljesen simítsuk végig az egészet egy kis darab bútorlappal vagy bármilyen lapos, sima akármivel, ami épp a kezünk ügyébe akad. Néha picit megdöntve az éleket is dörzsöljük végig.
Törjük le a két végét ugyanezzel az akármilyen tárggyal.
 
Csak azokat az éleket zárjuk le, amik látszanak. A többit felesleges.
Jöhet a következő fázis.
 
Én ezt favésővel szeretem csinálni. De itthon nem találtam éles vésőt. Maradt az eredetileg is fóliázáshoz kitalált vágó izé. Nekem nem jön be. Felesleges ilyen éles penge ehhez a művelethez. Belevághatunk a bútorlapba, kezünkbe. Mindegy, aki teheti, inkább vésővel csinálja. Szóval le kell tolni mindkét oldalon a fólia lelógó részét. Ezután egy csiszolószivaccsal kicsit menjünk át az éleken. Nem kellemes, ha összevagdossuk magunkat egy éles bútorlappal. Erre amúgy is vigyázzunk. A lapszabászatról elhozott lapok cipelésénél, pakolászásánál is előfordulhat, hogy megvágjuk magunkat. Olyan a vágása, akár a papírnak. Nem kellemes. Úgyhogy csiszoljunk…
Ha megvagyunk a fóliázással jöhet a méricskélés. Ceruzával bejelöljük, hova kerülnek a furatok.
Jó ha végigjelölünk az elején mindent, aztán nekieshetünk a fúróval. De gondoljuk át nyugodtan többször is, mindent oda jelöltünk-e ahova kell. Elég bosszantó tud lenni pár bónusz lyuk. Én csak tudom, csináltam már párat
Itt látszik, hogy a csavarfejnek is kisüllyesztettem a helyet. Én így szoktam meg. De akárhogy is csináljuk, ne lógjon ki a csavar feje a bútorból. Legyen szintbe csavarva, vagy kicsit legyen beljebb.
 
És íme a csavar:
 
Én ezt szoktam használni. 4x50-es torx. 4mm vastag, 5cm hosszú és a feje torx bitfejjel csavarható jobbra-balra. Jobban szeretem, mint a csillagcsavart. Könnyebb vele dolgozni, mert sosem ugrik ki a bitfejünk a csavarból. Ennek a 4-es csavarnak 5-ös fúrószárral szoktam előfúrni.
Itt már alakul a dolog. Hátul, azaz ülő izé, az egy ember. Nem rossz, ha van belőle egy, ilyen esetekben. Esetleg tud segíteni. Ha viszont egyedül vagyunk kénytelenek szerelni, vagy az emberünk egy kutyamosó vasutas, mint jelen esetben, és inkább csak ül… akkor jó, ha van ezekből pár darab. A 2 jó, de a 4 még jobb.
Helyére került a két középső lapunk is. Jó, ha van belőlük pár darab, hiszen nagy súlyt kell tartania a bútornak minden gond nélkül. Úgyhogy jobb, ha túl van kicsit biztosítva. Az sosem árthat.
 
A hátlap is a helyén és a nyomáspróba is megvolt
Akkor állítsuk lábra. Persze előbb kapjon lábakat.
 
Ide 3,5x16-os csavart használtam. Ennél hosszabb ne nagyon legyen. Jobb nem átcsavarozni a bútort.
 
A lábakat a függőleges tám lapok alá csavarozzuk. A súly túlnyomó része ide fog nehezedni.
Na, most már lábra állhat.
 
 
Én hátlapnak is bútorlapot használtam. Így erősebb a bútor. Ekkora súlynál még lehet használni a 4mm-es bútorhátlapot is. A hátlaphoz csavarozzuk oda pár csavarral mindegyik függőleges lapot.
Zsupsz. Már a helyén is van. Na persze ez nem így ment. Nagyobb halak ki, aki leenged majdnem teljesen, két ember jön…egyik sem ül, mindkettő kiveszi a részét a munkából… és zsupsz.
Az állvány 101x31 alapterületű, 85cm magas lábakkal együtt. A lábak 6 centisek, állíthatóak.
A hátfalba némi lyukfúrás, egyenlőre csak a külső szűrőnek:
 
 
Elég a legkisebb, ami jelen esetben 60mm.
Nem ártana ajtó is erre a bútorra, hogy eltakarjuk, amit el kell.
A kivetőpántok helyét megjelölhetjük egy ilyen sablonnal is:
 
 
 
De ha nincs sablonunk, akkor sincs nehéz dolgunk. Az „ajtó” tetejétől és aljától 10centire jelöljünk, míg a szélétől pedig 21,5mm-re. 35mm átmérőjű lyukat fogunk marni. Az ebbe a lyukba való pánt a legelterjedtebb méretű. A kisebb, a 28as a kevésbé.
A pántfúráshoz jól jön egy fúró állvány és egy pánthely maró. Fúróállvány nélkül ne nagyon próbálkozzunk. Sikerülhet, de inkább az a valószínű, hogy nem
 
 
Itt se rossz, ha van aki segít. Nehéz lehet egyszerre a lapot is helyén tartani és a fúrót is kezelni. A lényeg, hogy ne csússzon el semmi a fúrás közben.
 
Íme, az eredmény. Pfff. A háttérben is látszik a gégecső. Igen, az egy porszívó. Legyen csak kéznél, kelleni fog.
Ekkora ajtókhoz elég ha ajtónként 2 pánttal számolunk. Csavarozzuk fel a pántokat az ajtóra, majd a bútorra. Az előbbi sablont ehhez is lehet használni. Én nem szoktam. Inkább segítsen valaki. De ha van némi rutin, megy egyedül is. Talán annyira csak nem ronthatjuk el. A pántokat később még pár csavar segítségével lehet mindenfelé állítani, és kell is, hogy szépen szintben legyenek az ajtók.
 
Kész a mű.
A fogantyúkat már nem lesz nehéz feltennünk, ha idáig eljutottunk.
Úgyhogy talán ezt már nem is részletezném.
Némi számolás a végére, hiszen tudjuk „minden a matekon múlik…hogy mennyi az annyi”
Bútorlap 3m2 6ezer forint.
Élfólia 15 métert vettem, maradt belőle. 450ft.
6db kivetőpánt kb 420ft.
Bútorláb 8db, állítható 2400ft.
3 fogantyú 700ft
Csavarok, polctartó pöckök voltak itthon. De max 500ft.
Összesen kb : 10500ft
 
Remélem, van, akinek a cikk olvasásával megtetszett a bútorépítés. Egy jól megtervezett bútor szinte bármekkora akváriumot elbír. Persze nem egy tropikáriumos cápás medencére gondolok, de egy lakásban előforduló akváriumnál nem lehet gond. Legyen az akár 1000literes vagy nagyobb. A zártszelvényből készült állványoknak is megvan a létjogosultságuk. Egymás fölötti akváriumoknál ideális és bútorlappal nehezen lenne helyettesíthető. De normál körülmények között én nem választanám.
 
Ja igen, még valami. Egy kis segítséget szeretnék kérni. Az előző állványomról lementettem 2 db fém, kagylóforma fogantyút. Az új bútor 3 ajtós. Kellene még 1 ebből a kagylóból. Ha valakinek van elfekvőben, vagy tudja hol lehet még esetleg kapni belőle, akkor kérem üzenjen egy privátot. Sajnos ma azt a hírt kaptam a Forest-től, hogy ők már 2 éve nem forgalmazzák ezt a terméket Magyarországon.
 
Jó halazást és barkácsolást mindenkinek!
üdv
Skillet.
 
 

82. blogbejegyzés
Rachovii és Guentheri

Először is, átrendeztem a 100L-es akváriumomat, és egy-két kakukktojást leszámítva csak ikrázó fogaspontyokat tartok bennük. A külső szűrőbe tettem tőzeggranulátumot, ami szépen beszínezte a vizüket, és kifejezetten jól néz ki most.
 
A halaknak szerencsére nagyon tetszik az új környezetük, át is rendezték az általam pontosan a szűrő szívó ágához lejtő terepet. Ha visszarendezem, másnap ismét átvariálják, ezért már nem is nyúlok hozzá. Így most hogy az ízlésük szerint van minden, meg is szűnt az ásás.
 
A kis Guentherik a nevelő akiban, már színesednek, nemsokára hirdethetőek lesznek. A náluk idősebb plattik és guppik viszont még nem, ők sokkal lassabban nőnek.
Már alig győzöm venni nekik a tubifexet, most már szinte mindegyik halam csak azt eszik, kiegészítve egy kis szúnyoglárvával és vízibolhával.
 
Történt egy nagyon szuper dolog a mai nap folyamán! Kikelt kb. 10db Rachovii, 2 hónap inkubációt követően! Valószínűleg az utóbbi 1-2 hónapban tomboló iszonyat hőség miatt sikerült 6 hónap helyett 2 hónap alatt kikeltetni őket.
 

83. blogbejegyzés
Akvarisztikai napok az álatkertben on/off

Az üzenőfalon leírakhoz szeretnék csatlakozni,de félek mondandom hosszabb lenne mint kellene,hát leírom inkább egy blogban.
 
Az a kiállítás kapott hideget meleget. Nekem is sikerült ma kijutnom(köszönet ezért Hajninak és a kedves párjának!)Hihetetlenül vártam már ezt a napot több minden miatt.
1.eldöntöttem,hogy a szétszort figyelmemet inkább kevesebb dologra öszpontosítom nagyobb hatásfokkal,és ezek között ott szerepel az akvarisztika.
2. Az elmult időben túl sokat ülök itthon és itt az ideje kimozdulni nézelödni egy kicsit
3. az egyik legfontosabb számomra: új ismeretségeket kötni.Hiszen sose lehet elég barátom! Itt meg a legkönnyebb hisz egy közös téma már tutira van:D.Mindezek mellett végre sikerül kilépnünk a virtuális világból és a kis oldal csapata személyesen is találkozhat.Ezuttal is nagyon örülök mindenkinek akinek legalább személyesen sikerült bemutatkoznom!
4. Mielött kapok jópár offot le kell szögeznem sosem voltam egy nagy rajongó tipus. nincsenek aláírás hegyek a tinikoromból meg stb. azonban van egy két olyan ember aki a szememben valamiért hihetetlenül becsülök,felnézek rá. Többen is van azonban van Valaki aki számomra igen jelentős személy,Ő: a Pasaréti Gyula.Hogy miért? Ennek több oka is van sorolhatnám,de inkább a legföbb:az 1. könyvem töle van amit rongyá lapoztam é segített abban hogy sikerélményem legyen és olyan nagy hévvel kezdjek halazni mint most teszem.Szoval aminek nagyon örülök,hogy vele is sikerült megismerkednem(lányosan zavarba is jöttem:))
 
    Ami nekem azonban kicsit csalódás volt az a kiállítás nagysága; sokkal,de sokkal nagyobbra számítottam.
Igazán semmi extra különös/érdekes dolgot nem láttam halas és növényes részről.Pedig éhezett a szemem a különleges és érdekes élölények látványára(jó tudom ott az állatkert nézzek körül)
A betta szépségversennyel is egyet kell értenem nem volt túl sok hal  és nem is a legszebb legköülönlegesebb,pedig ezen az oldalon én láttam pár tárunk olyan bettáit,hogy simán tartolhatott volna sajnálom,hogy nem nevezett be!
A másik nagy csalódásom a nano verseny volt.hát hmm.
Szóval mikor kiírták a versenyt én is ki akartam magam probálni,na egye fele jó buli lesz címszóval,de tapasztalatlan vagyok ezen a téren így nem igazán akartam lebögni.Így utolag indulnom kellett volna. Sajnos sok nevezőnél  nem láttam olyannak az akváriumot amit szerintem tükröznie kellett volna.1-2 szebb aért tényleg volt,de én olyan 80% ba olyanra számítottam mint amiket megszoktam a nigro blogjába.
 
Summázva a napot maga a kiállítás nem volt olyan nagy szám,de  számomra minden hiányosságot potolt az hogy személyes kontaktusok is kialakulhattak.
Tanulság: ott kell lenni minden kiállításon a tölünk telhető élegaktívabban hiszen így az annak minőségéhez is hozzájárulunk.Én azért nagyon jól éreztem magam jól el is pilledtem és az évenként számomra kötelező pillangókertes turámat is megejthettem:)

84. blogbejegyzés
Hurrá!

- sóhajtottam fel ma este, miután elkészült első saját készítésű hátterem első munkafázisa. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyszeű volt, de a bonyodalom csakis a tervezés, és az alapos átgondolás hiányára vezethető vissza.
Kezdem az elején. Az előző bejegyzésem arról szólt, hogy mindent megvettem, nekiugrottam, de a munkát felfüggesztettem, míg megérkeznek a műszaki berendezések.....DE JÓL TETTEM! Még sokkal-sokkal több felesleges munkát csináltam volna....
 
Tegnapi nap megjöttek a cuccok. A hátterem egyik fele végülis használható volt, csak a felületet kellett még alakítanom, ill. beletervezni a belső szűrőt és a fűtőt. A szűrőkamrát úgy alakítottam ki, hogy fogtam egy 3cm vastag hongarocell lapot, és lépcsőzetesen eltolva egymásra ragasztottam őket úgy, hogy a két alsó lap ragasztott része egy vonalban legyen, ezáltal kialakuljon a kamra.
Véstem, faragtam, beleterveztem a szűrő esőztető kivezetőjét, kialakítottam a sziklákat, felragsztottam, a szűrő bevezetőjét szépen elrejtettem egy szikla mögé, fűtő mehet ugyancsak ebbe a kamrába. Hozzáláttam a háttér másik részéhez, ott egy 5cm-es hungi lappal dolgoztam, épp csak akkora "kamrát" faragtam a hátuljába, hogy a külső szűrő csöve elférjen. Jól állok-gondoltam-mehetnek a szikla formák a felületre, kicsit elégedetlen voltam vele itt-ott, de fáradt voltam, és nagyon akartam sietni a munkával, hogy mielőbb kenhessem a csemperagasztóval.
 
DE! Este eszembe jutott, hogy hogyan fogom takarítani a szűrőket???? Hiszen be vannak passzítva, alig férek hozzájuk!!!
 
Ma reggel szembesültem a dologgal, hogy esélyem sincs kiszedni a csöveket, max. a háttérrel együtt! Az pedig nem jó!
Az egyik felén elég volt az átalakítás, viszont a másik felét teljesen újra kellett csinálnom. Megfordult a fejemben, hogy feladom, de ha már ennyi mindent megvettem hozzá, és a tapasztalataimat meg szeretném osztani másokkal is, akkor végig kell csinálnom.
 
Aki háttér építésbe kezd, az számoljon vele, hogy a farigcsálás elég kimerítő tud lenni...főleg ha az ember a saját meggondolatlansága miatt harmadszor áll neki....
Végülis ugyanazzal a módszerrel csináltam meg a B felet, mint A-t, lépcsőzetes ragasztás, faragás, sziklák ragasztgatása.
Ma estére sikerült befejeznem(remélem tényleg!), ígyhát ahogy ígértem megosztom veletek az eredményt.
Holnap indul a csemperagasztó felkenés, 3 réteg-3 nap, aztán a színezés...meglátjuk!

85. blogbejegyzés
Garnélás kezdet

Sziasztok!
 
Nézegettem képeket a garnélákról, akváriumokról, majd olvasgattam is sokat róluk és arra jutottam hogy nekem tetszenek és muszáJ lesz berendeznem nekik egy külön kis akváriumot.
 
Rengeteg képet találtok róluk a google-n, érdemes megnézni!
 
Így hát ezen a héten szerdán vettem egy kis 15 literes aksit. Szeretnék bele red cherry garnélákat majd. Az akvárimot egy Atman F300-as kis belső szűrő tisztítja, és egy olvasólámpa világítja. 
Egyenlőre ott tartok hogy megvan az aljzat, ami bazalt zúzalék lett egy zacsi nagyobb és egy zacsi apróbb szemű.
Növénynek 2db Brazil mini kardfű és 3db Paprikanövénynek mondott valami. Jávai moha nem volt, de meg van rendelve és jövőhéten megyek érte. A növénytáp PlantaMin lesz de még nem használom elkerülendő a korai algásodást.
 
Brazil mini kardfű
 
Paprika növény
 
A garnéla vétel is jövőhétre esik, remélem majd szépeket hoznak és kezdésnek 3 darabot vennék. Lehetőség szerint 1 hím és 2 nőstényt. Tudtommal könnyen szaporodnak erre utal egy segítőkész akvarista kolléga mondata: Szerintem még egy pohár vízben is szaporodnak. Természetesen várom majd a kicsiket is, lesz kinek ajándékozni és szerintem még egy párat elbír az a 15 liter.
Itt tartok:
 
Ahogy tudom, úgy egészítem majd ki a blogot...
 
(2009.11.14.)
 
Végre megvannak. Sajnos én nem tudtam ott lenni a megvásárlásnál. Az állatkereskedésben nem tudták megmondani melyik fiú és melyik lány, én úgy látom hogy 2-2 arányban vannak.
Első benyomásra, az akváriumba betéltelnél meg sem mozdultak. Szüleim meg is ilyedtek hogy mi lesz, de mire hazaértem már alig lehetett őket szemmel követni. Le se tudom őket fényképezni egyenlőre. Rendkívül érdekes élőlények, fürgék és úszásmódjuk is figyelemre méltó. Méretükkel kapcsolatban annyit hogy sokkal kisebbek mint az interneten :) 3-4 centisek és ők már kifejlettek max pár milimétert nőnek még. Enni még nem tudom mit kapnak valószínűleg száraz halkaját később majd veszek nekik valamit.
 
És ma még bekerült egy gömbmoha is az akváriumba. Nem sokára érkezik a jávai moha is. Remélem tetszett a blogom nekem ez volt az első szóval nincs nagy tapasztalatom az ilyenben.
Legközelebb, a garnélák szaporodásával és életével kapcsolatban fogok írni, most még nem tudok mert fel vannak dúlva szerintem még szokják a helyet. Köszönöm mindenkinek aki elolvasta!
 
(2009.11.18.)

86. blogbejegyzés
Szükség-állapot

Ülök a monitor előtt és azon gondolkodok, hogy miért? Miért történt ez az egész, szánalmas mizéria az egyedi medencével, és miért nem sikerült megvalósítani normálisan? Ez van, megbirkóztam a feladattal, aránylag hól jöttem ki a dologból. De. És mindig van DE - micsoda közhely, DE igaz!
 
Jelen esetben a DE alatt azt értem, hogy szertefoszlott az elképzelés, és közben az idő sürget. Ugyanis a 12 literes medencében nem voltak jó helyen a rákok.
 
Tehát, jöhet egy szükségmegoldás. A zsebemben a visszaszerzett pénzzel portyára indultam. Ismét autós városnézés, ismét kalkulációk. De most biztosra megyek! - ismételgetem magamban és betérek az első akvarisztikába. Ismerős arc köszönt a pult mögül, nem tökölök, gyorsan rátérek a lényegre - medence kell.
 
Ezen a kijelentésemen némi vigyorgás - kifejti, neki is jó lenne egy a nappali mellett üvegtetővel. Jelzem az nekem is kell, csak nekem kisebbe.
 
Tehát félre az idióta humorra, de még ott a helyszínen le is hervadt a mosoly az arcomról, ugyanis egy 40 literes akvárium úgy a'la nature 5 ropi volt.
 
A szarkazmusom megkérdeztette velem, hogy vajon ez hegyikristály, vagy valami ólomkristály, hogy ennyibe kerül. Ennyi az ára - hangzott a válasz. Ezzel egy időben, nyomtam egy "csőt" és már téptem is ki a bejárati ajtón.
 
Ismét a kocsiban ülök. Előkapom egy gyors mozdulattal a telót és felhívok egy vidéki akvarisztikát - hátha...
 
Felveszik, kérdezek, válaszolnak, leteszem. Nem jön be. Azaz, az ár kedvező, csak a méret nem. Négy ropi egy 48 literes. Csakhogy, kicsit amorfnak tűnik a dolog, ugyanis 55 cm hosszú, és 38 cm magas, 23 cm mély. Ez nekem sehogy sem jó, főként annak tükrében amit terveztem, és a dekoranyagok miatt sem.
 
Tehát a teló süllyed a táskába én pedig rálépek a gázra. Befutok a másik akvarisztikába. Itt tömeg, valahogy mindenki most toppant be.
 
Ledobom a tömegundorom és befurakszom a technikai sarokba, ahol a számomra hasznos dolgok vannak. Böngészek, előkapom a "véletlenül" nálam lévő mérőszalagot és nekilátok válogatni. Elszomorító, de itt is egy keskeny, de hosszú darabot találok. Gondolkodásként megnézem a halakat, lenyugszom, a kétségbeesést elhessegetem.
 
Megpillantok néhány érdekes csigát. Szép csúcsos tornyok, csodás sárga-fekete sávokkal! Túrják a talajt, és különleges "lövegük" van. Arra téved a hulla fáradt eladó néhány értetlenkedő vevővel. Halakat bányászik, gondoltam nem várok a soromra, arcátlanul rákérdezek mik ezek.
A hölgy kedvesen válaszol, hogy fogalma sincs, annyit tud gyilkos csigák, és megöli a többi csigát. Kétkedés ül ki az arcomra. Elő a telót, irány a net. Bingó! Csigaevő csiga - anentome helen http://diszhal.info/Anentome_helena.php . Kell!
 
Még visszatérek az üvegdzsungelbe és ekkor megpillantok egy eddig fel nem fedezett szegmenst! Wonder!
 
Széles, inkább négyzet alapú medencék. Elő a szalagot és mérek. Megvan! 40 liter 46x36x24!
 
Miután bejött és elviharzott egy nézelődő óvodáscsoport a pénztárhoz jutottam és fizettem. Két csiga már az akváriumban, igaz zacskózva.
Hazaértem és indult a munka. A két napja ázó homok már kristálytiszta, a magróve kiázott, a kövek csillognak.
 
Aljzatrendezés, dekor és technikai felszerelés, próbaüzem.Szükség-állapot medence
Nekem tetszik az eredmény. Bár a műgyanta fatörzs helyett egy természetes jobb lenne, de most csak egyet tudtam venni, mert nem volt több mangróve.
 
Lehet, hogy szentségtörés, de négy óra elteltével megnyitottam a szállodát. Az első vendégeket betessékeltem. Vad száguldásba kezdtek a csíkos "gyilkosok" és frankó mintákat szántanak a fövenybe.
 
Lassan a rákok is megérkeztek és egyből a mangróve körül sertepertéltek. Gyors bejárás, majd elvesztek a fatörzs odujában. Az este még figyeltem őket, vad tombolás a csúcshelyért - lökdösték le egymást a mangróve csúcsáról. Vicces volt!
 
Szinte az egész estét itt töltötték.
 
Még, jó hogy az egyik szaki http://www.hircity.hu/cgi-bin/hircity/index.cgi?view=ck&tID=615&nID=48758&nyelv=hu azt állítja, nem kell nekik száraz hely.
Most azon gondolkodok, hogyn fogom megvalósítani a száraz részt, hogy ne kelljen ekkora medencébe 1 köbnéter homokot vennem.
* ENNYI *
 

87. blogbejegyzés
A világítás ...

Nos nézegetve a fórumok ide vágó témáit, némi gondolkodás és számolgatás után megállapítottam, hogy a 250 literes akváriumomhoz ha literenként 0,5W teljesítménnyel számolok az 125W teljesítmény igényt feltételez.
 
A HQI lámpákról elég hamar lebeszéltem magam. Lakásrészletek fizetése mellett egy jó kis villanyszámla nem hiányzik pluszba. 8)) Na és ugye az 50 cm-es mélységet a fórumon olvasottak alapján tökéletesen bevilágítja a fénycső.
 
Ekkor jött, hogy mi lenne ha haladnék a korral és T5-ben gondolkodnék. El is kezdtem nézegetni a lehetőségeket, kapcsolási rajzokat és itt jött képbe az elektronikus előtétek alkalmazása. Keresgéltem neten, de mivel nem vagyok "elektromos" végzettségű úgy döntöttem, hogy bevonok szakembert.
 
Felhívtam az egyik budapesti világítástechnikai céget, ahol némi várakozás után ígéretet kaptam egy visszahívásra. Legnagyobb meglepetésemre 10 percen belül már hívtak is és ráadásul pont olyan embert sikerült kifognom, akinek magának is van akváriuma. 8))
 
Kicsit eldiskurálgattunk, vázoltam az elképzelésemet, majd fel lettem világosítva, hogy ugyan jó marketinges szöveg, hogy a T5-ös csövek mennyivel kevesebbet fogyasztanak, de előtétekkel és mindennel együtt már nem is olyan szignifikáns a különbség. Szóval így dőlt el, hogy akkor T8 a nyerő. Minden van hozzá, nagy a kínálat a fénycsövekből ... nem lesz ez rossz választás. Azt még megtudtam, hogy az adott üzletnek hamarosan lesz akváriumvilágítás vezérlő csodacucca is, de ahhoz szabályozható elektronikus előtét kell. Nálam ez egyenlőre nem prioritás, de mivel már a nem szabályozható elektronikus előtétekkel is hatékonyabbak a fénycsövek és ugyan akkor némileg kevesebbet is fogyasztanak, így ez a megoldás azért szimpatikus. A bolt weboldala amúgy a holux.hu  http://www.holux.hu/
 
Szóval elkezdtem nézegetni a csöveket és belátva, hogy a 100x50x50 cm-es akvárium fölé 120 és 150 cm hosszúságú csöveket betenni nem túl esztétikus maradtak a 90 cm-es csövek a maguk 30W-os teljesítményével. Így 4 db csővel elérem a 120W-os teljesítményt, ami ugyan nem 125W, de remélem azért ezt a teljesítmény különbséget meg sem érzik majd a lakók. 8))
 
Leültem rajzolgatni és gondolkodni milyen is lenne az ideális akvárium tető. Legyen könnyű, de szép, könnyen hozzá lehessen férni az akváriumhoz, tehát legyen nyitható, beférjenek alá a szerelvények, de szellőzzön is. Ergó 1mm-es lemez szinterezve a megfelelő formára kialakítva jó lehet és még esztétikus is.
 
A bele való elektromos szerelvényeket a fenti weboldalról halásztam, szóval elméletben minden itt van amire szükség lehet. 8))
 
 
Kicsit hullik a hajam, mert töltenék fel rajzokat, de valahogy mindig annyira lebutítja őket az oldal, hogy használhatatlanok lesznek ... :-S tudom itt max 400 pixel lehet a szélesség, de akkor is. 8))
 

88. blogbejegyzés
Csigainvázió-villámháború!

 Csigagondokkal küzdő akvatársaim!!!!
A botik villámháborúban kerekedtek felül a csigák fenemód vérszojas seregén. Ma esti kajánál, gondoltam elenőrzöm a csiga-boti meccset.
Keresgélnem kellett a csigákat , ez két csíkos vadász levadászta majdnem mindet, röpke 36 óra alatt.  
Lehet, hogy a kereskedésben nem kaptak enni....
5 csigát találtam, akik könnyekben tocsogó szemekkel esengtek életükért.  Nincs kegyelem. 
 
Éjszaka az új lakók rendesen felforgatták a növényeimet többet a vízen úszva találtam meg, de ez nem probléma. Lehet, hogy az éjszakai csigakeresés ezzel jár.
Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan végeznek a csigákkal.
Nálam hamar megtalálták helyüket a dús növényzet-dzsungel- adta rejtekhelyeken. Csak ajánlati tudom csigák ellen valóban hatásos kis teremtmények.
Köszi Botikák, szép volt! 
 
 

89. blogbejegyzés
HELP: Fogalmam sincs mi is ez?! - FOTÓ!!!

Nos, talán nem egy blogbejegyzés keretében kellene tárgyalni a dolgot, de komment is van mellé.
 
Néhány hete egyik rokon, aki egy huszonX literes medencét üzemeltet - szivacsszűrővel - felhívott telefonon.
ELőször nem értettem mit akar mondani igazán, de végre sikerült kisilabizálni miről is szól a fáma: "Meghízott a kék nagyfarkú halam, olyan kerek".

Translate: A koronás betta hímnek kerek pocakja lett.
 
Ismerve az etetési szokásait - ezerszer korholtam már érte - nem lehet csodálkozni. Elég sokszor megremeg a keze, és ilyenkor picit, sokkal több eleség jut az uszonyosoknak.
 
Telt-múlt az idő, és ismét jött egy telefon. A nagyfarkúnak sokkal nagyobb lett a hasa, de, most már az egyik plattinak is.
Mondtam neki, hogy iktasson be pár böjtölős napot és egy ideig kétnaponta adjon csak nekik enni.
 
Igaz, az elhízás volt az első gondolatom, de felmerült bennem a hasvízkór is. Gyorsan vissza is hívtam és rákérdeztem, észre vett-e valami változást - dülledt szem, borzas pikkelyek. A válasz határozott nem volt. Véleménye szerint ez a két hal a legfalánkabb. Sőt,a többi is kerekded. Jól élnek - fűzte hozzá.
Megjegyeztem, ez nem biztos, hogy jó. És igazam lett. Ismét néhány nap és jelentkezett. A hat guppyból egy lesűllyedt az aljzatra és ott néhyány napot pihent, majd kimúlt.
Egyből kérdeztem, hogy kerek volt-e a hasa. Jelezte igen, de csak annyira, mint a többinek. De hozzátette, a betta még durvábban kövér.
 
Már nem bírtam tovább a telefonos segélyszolgálatot, ma este arra robogtunk az autóval és az alábbit tapasztaltuk:
 
A két molly tökéletes állapotban van. A két platty közül az egyiknek - szemből nézve - a jobb oldalán a pocakja kicsit nagyobb.  A maradék guppyk jól vannak - látszatra - próbálkoznak a szaporodással.
 
 
És a betta. Nos, ilyet csak az Alien sorozatban lehetett látni, miután az embrió kifejlődött az áldozat hasában, csak itt nem akaródzik neki kijönni.
 
Nem a nagyotmondás hajt, de a normál testalakhoz képzeljünk oda egy 1.5 centiméter átmérőjű, formátlan gombócot. A hal úszkál, kajál, csipkedi a növényeket.
 
 
A pikkelyek szabályosan állnak, nincs szemkidülledés. Olyan, mintha lenyelt volna egy csapágygolyót, bár - szemből nézve - a jobb oldalán a nagyobb gombócon egy kisebb kitülemkedés is észrevehető. Az alhasa vöröses-rózsaszín, nagyon feszül.
 
Mi lehet ez?
 
u.i.: Este felhívtam, és mondtam neki, hogy kellene kép, hogy legyen eredmény. Így ma reggel fogadott. Azt tudni kell róla, hogy egy idős emberről van szó, és gyermekeiként szereti a halait!
 

90. blogbejegyzés
100 x 40 -es akváriumtető készítése házilag

Sokan készítettek már akváriumtetőt házilag, így én is kipróbáltam. Fontos szempont volt, hogy az akváriumszekrény és a tető egyszínű legyen (a többi bútorral együtt), és a tetőn csavarozás nyomait ne lehessen észrevenni.
Erre két megoldás létezett:
  • bármilyen színű farostlemezt használok, amit rácsavarozok a keretre, majd ezt középbükk színű öntapadós tapétával bevonom,
  • vagy eleve középbükk színű anyagból vágatom ki a farostlemezt, de ekkor nem csavarozhatok, csak a ragasztás jöhet szóba.
Én az utóbbit választottam. A farostlemez levágását alapos tervezés és számolgatás előzte meg. A tető felső része két részből fog állni, mint a gyári „Diversa„ tetők. (A másik, 450 literes akváriumom tetején egy ilyen gyári tető van, ami akkor 50e ft volt. Többek között emiatt nem vettem erre tetőt, inkább barkácsoltam egyet.) Tehát ez a felső, két részből álló borítás belesüllyed a tetőbe. De akkor lássuk a képeket, melyek önmagukért beszélnek.
Anyagok :
  • 20 x 20 (mm) –as fenyőlécből 6m
  • 20 x 40 (mm) –es fenyőlécből 1m
  • Farostlemez (1200 ft)
  • Szilikonos akváriumragasztó
  • 8db Sarokvas
  • 1db T8-as ORSAM elektronikus előtét (4200 ft)
  • 1db 90cm-es T8-as ORSAM Fuora fénycső (2200 ft)
  • 2db T8-as csavarozható foglalat (140 ft) (direkt nem páramentes foglalatot vettem, mert az akváriumon van üvegtető)
  • 1,5m 220V-os vezeték dugvillával
Anyagok egy része
 
Először a keretet készítettem el, abból is a rövidebb oldallal kezdtem. A reizercsavarok fejét besüllyesztettem, becsavarás előtt előfúrtam, nehogy szétrepedjen a fenyőfa.
Rövidebb oldal csavarozva
 
 
Illesztés
 
Rövidebb és hosszabb oldal összecsavarozása
 
Sarokvas elhelyezése
 
A keret kész
 
Hátfalon a csövek kivezetéseinek a kifúrása
 
majd kivágása
 
Ragasztás megkezdése előtt a borítást ráillesztettem a keretre, majd körberajzoltam az illeszkedéseket, így pontosan tudtam, hogy hová kell ragasztót felvinni.
Ragasztó felvitele
 
Az egyes oldalakat egy-egy nap különbséggel ragasztottam össze, és sajnos egy átlátszó és egy fehér szilikont kellett használnom, mert ez volt otthon és mindkettő már korábban használva volt.
Szárad a ragasztás
 
A világítás alkatrészei
 
A vezetékek rögzítését tűzőgéppel csináltam.
Bszerelve, vezetékelve
 
Az előtét fölötti fa összekötőn látható jópár fekete paca. Ez szilikon ragasztó, és azért került rá, mert volt egy kis görbeség a fának. Kicserélni már akartam ... maradt a korrekció. (na ez már gányolás, de a tető takar)
Felrakva, de még felső borítás nélkül
 
Közelről
 
Összhangban

91. blogbejegyzés
NANO BONSAI 2. RÉSZ

 
Senki sem tökéletes, még én sem - de a kommentek alapján már hihetem, hogy jó úton járok.
Az ember nem véletlenül blogol – kell a megerősítés. Nem írok esszét a KOGNITÍV DISSZONANCIÁRÓL (már írtam) – akit érdekel mi az, nézzen utána.
Ezért – és mert kicsit maximalista is vagyok, nem is halogattam tovább az akvárium (átalakítását) BEFEJEZÉSÉT!
Leeresztettem a víz felét, és leszedtem a zavaró mohacsomót (engem zavart, na!), kicsit feljebb pedig rákötöztem. (És rögtön feltűnt a fatörzsön egy érdekes repedés, amit kár lenne eltitkolni. Olyan nőies…) Amúgy ilyen esetben nem simán kell használni a cérnát, hanem klasszikus módon, egy tűbe fűzve. Nagy nehezen találtam egy megfelelőt, egy stoppolása váró ruhakupac alatt. (Lehet, hogy a kis feleségem még nem engesztelődött ki teljesen?)
A lyukas bal hátsó (hatos) illetve sarokba megtaláltam a megfelelő növényt: ott is van meg nincs is, légiesen könnyed, szinte csak jelzésszerű, de kitölti a teret. Japános, igazi ZEN. Nem tudom mi a neve, olyan „bambusz-szerű” szára van - nekem tetszik. Két alacsonyabb szál bekerült jobb oldalra is – csak a szimmetria kedvéért. (Olyan mintha Érdes tócsagaz lenne???)
A helyéről kicibált Brazil kardfüvet pedig beültettem hátra, az üveg mellé. Így befejezettnek tűnik a háttér.
(Most már van egy jó nagy hangsúlyos közepe - kicsit jobbra húzva, van jobb oldal, van baloldal. Meg az LMP.)
 Na, ezzel megvolnék. Pihi, sör, kávé. Cigi már nincs, egy éve…..
 Most a technikai rész jön: szereztem egy reflektort a fénycső fölé, valamicskét javult a helyzet. Ezt egyszerűen méretre vágtam és betettem a GYÁRILAG KIALAKÍTOTT TARTÓKRA. Az a gyanúm, hogy ezt valaki menet közben kispórolta belőle.
De a fény még mindig nem elég. Ezért a következő bővítést ötlöttem ki:
Szereztem – én már csak ilyen vagyok – 70 cm sorolt LEDet. (Félbevágva 2 x 35 cm- kiszámoltam.) Ez kb. 3,5 Watt, viszont fényerőben annyi mint egy 10 W-os T8-as cső. Vagy több.
Felragasztottam egy 40 x 4 cm-s alumínium küszöbsínre,
aminek a két végén lehajtottam 1-1cm-t, hogy távolabb legyen a víztől
és elől, a felhajtható fedél alatt betettem a peremre.
Azért 4 cm széles, , mert ha nem elég, tudok még rátenni 2 csíkot. Persze ez egy ideiglenes megoldás, de ez volt „ingyen”. Majd kicserélem egy vízmentesre, de most másra kell a pénz.
Virágzó, ám kevéssé gyümölcsöző vállalkozásomat érzékenyen érintette a válság és a zsíros állami megrendelések is elapadtak.…
De semmi baj, ahogy Hans bácsikám mondta, keze fejével letörölve a sörhabot bajuszáról:
„Hál’ Istennek egészségesek vagyunk, és az asszonynak van munkája….” –majd lekopogta a viaszosvászonnal leterített asztalon, ahogy kell, bal kézzel, alulról….
 
A betápot megoldottam egy 12 voltos hálózati adapterrel, kapcsoló ugyan nincs rajta, de kihúzom, bedugom, és kész.
Még a hátteret kellett megoldanom. A3-at nyomtatni tudok színesben a plotteren (mi van, nincs plottered? – HÖ ), és laminálni is – csak egy A3 méretű lamináló fólia kellett. 100 db 7.300 Ft, 1 db 230 Ft, ezt jól kimatematikázták. Jó, hogy lehet kapni….
Töltöttem le pár képet, majd kiválasztottam a nekem tetszőt.
Gyakorlatilag „ennyit tudok erről mondani” – Forrest Gump
 További képeket találsz az albumomban.
Azért összehasonlításnak: Ilyen volt:
 
Ilyen lett:
 
 
 
Azért van különbség, nem????
Vízparaméterek: vasárnap óta folyamatosan figyelem a víz alakulását, NO2, NO3, gH, kH, pH, Ammónia, vízhőmérséklet, és írom a vízcseréket is. Majd lesz szép kis táblázat, meg grafikon.
Lehet statisztikákat gyártani, bár ezzel úgy vagyok, mint Churchill – „Csak azokban a statisztikákban hiszek, amiket én magam hamisítottam.”
Annyira jó, hogy már most lehetne bele tenni bármit. Akár halakat is.
Az ADA Amazónia talaj fantasztikusan stabilizálja a vizet, pH 7 körül, inkább alatta, kH 4-6, gH 12, és minden híresztelés ellenére sem tapasztaltam ammóniaszint növekedést. Persze majd ha beindulnak a növények és elkezdik ledobni a régi leveleket, meg lesz benne pár hal…. De fent van egy Seachem Ammonia Alert, azt figyelem.
Csütörtökön majdnem tettem bele pár halat, de valamilyen isteni sugallatra meggondoltam magam.
És milyen jól tettem. Másnapra a NO2 (nitrit) az egekben, az ammónia is felment.
Hamar lett volna egy csomó döglött halam.
De nem lett, ezért paprikás krumpli volt a vacsora.
 ERRŐL KÉP NEM KÉSZÜLT, DE JÓ VOLT.
Ja, és hogy mire is kell a pénz? Szeretnék egy új Maserat… Harley David… új bicik... használt biciklit.
IS. De tényleg, nem nevetni!
 
Na! Meg kell építenem valami garnélásat, de mint a villám, mert 2 hét múlva jönnek a drágáim. Azért ezt nem volt egyszerű eladni az asszonynak.
1. fázis: Sikítófrász, örök harag, elköltözöm. – „Már megint egy új baromság!”
2. fázis: Fásult beletörődés. - „Végül is a szobádban azt csinálsz, amit akarsz.” – (A jó házasság titka a külön hálószoba.)
3. fázis: „ Na jó, ha ennyire akarod, csak ne kerüljön sokba!” – Azért ehhez kellet nemsokára bekövetkező házassági évfordulónk felemlegetése, és némi értékesebb sárga nemesfémtárgy – lehetőleg csillogó kővel – lehetőségének kilátásba helyezése….. Nem fog sokba kerülni. – ígértem, és rögtön kifizettem egy kisebb vagyont a garnélákra – előre.
 
Jelentem, családi engedélyt kaptam névnapom alakalmából létesítendő garnélatelepemre!
 
Csak azt nem tudom, 1 nagyot építsek, vagy több kicsit.
Először úgy gondoltam, hogy gyorsan összedobok 3-4 15 literes LOW BUDGET–ot, az 2 hét alatt simán beáll (Beáll ????? vagy nem????)– majd lakik benne addig 1-2 Red Cherry tesztpilóta - csak hogy legyen mibe tenni őket, azután a jelenlegi RC-s átköltözik a gyerekszobába, a Bonsai Nano a nappaliba, és a kettő helyére kerül egy „nagy” 50-60 literes nem gyenge iwagumi. 70 x 30 x 30 cm. Persze blogolva, ahogy kell.
A kisebbek meg megmaradnak tartaléknak, karanténnak, szaporítónak, mittudoménminek. Akváriumnak. Attól nem félek, hogy nem lesz benne előbb utóbb valami állat. Mondjuk pár kardinális.
Esetleg Ninja, Panda…… Vagy mosómedve.
De lehet, hogy inkább fordítva, mert külön szeretném tartani őket.
Összedobok egy 40 – 50 literes egyszerűbb akváriumot, bazalt aljzat, némi homok, használt, bejáratott szivacsszűrő, (addig járatom a másikban). Plusz bele egy belső szűrő - 2 kamrás, némi aktív szénnel. Feltöltöm fele használt akváriumvíz- fele RO, némi moha és növény, pár szikla, vasfa, miegymás. Fölé egy ledes lámpa, abban nagy vagyok. Használt víz, használt szűrő… nagy baj nem lehet. A vizet belövöm 3-4 kH-ra, pH 7, hőmérséklet 25C, szénszűrő megy… Heti vízcsere az lesz (20 %), tápozás, CO2, EasyCarbo pedig nem .
Aztán csinálok négy profi nanot. Vagy hatot. Vagy akármennyit. Annyiféle tervem van, azt nem lehet bezsúfolni egy be. Mind más stílus, más lakókkal.
E második verzió mellett döntöttem.
Nekiláttam beszerezni a dolgokat, jelentem, minden megvan. Persze most sem sz*rral gurigázunk majd, meglehetősen jó tervem született. De ez legyen a következő blog témája.
Annyit azért elárulok, hogy mélytengeri búvár, elsüllyedt kalózhajó, tetejét emelgető kincsesláda (angol wc), színes üvegkavics aljzat, és műnövény NEM LESZ BENNE!!!!!!!!
Aki ilyenekre éhezik, NE IS OLVASSON TOVÁBB. "Persze az is tud szép lenni……anyósoméknál van ilyen forgó-szinváltós-száloptikás asztali dísz lámpa, az is szép -nekik..."
De addig is:
„ Fojtatása következik. Addig is marattam 10telettel – Nagyrabecsületem kifejlesztésével. don Fülig di St. James sajátúlag”
Köszönöm, hogy benéztél:
Dezső
 
 

92. blogbejegyzés
Így kezdtem halazni

   Az előző írásomban megígértem, hogy írok egy "Így kezdtem halazni" postot. Mivel szabadidőm van, írni szeretek, ezért most belevágtam. Még itt az elején szeretném leszögezni, ezt a postot már egyszer megírtam, de elveszett az éterben... Pedig esküszöm hogy jól sikerült :).
 
   A boltok nevét ahol vásároltam, nem írom ki, ezeket az egyszerűség kedvéért Bolt1, Bolt2, Bolt3 és Bolt4-ként fogom emlegetni. Az 1-4 a tapasztalataim alapján felállított rangsort is jelenti, ha esetleg valakit érdekelne, hogy melyik-melyik, pü-ben szívesen válaszolok!
 
   Általános iskolás koromban sokat jártam horgászni az unokabátyámmal. Róla inkább nem kezdek el írni, akkor nagyon gyorsan egy sör és cigaretta reklámmá fajulna ez a post :). Szóval horgászat... Nyár vége, ősz eleje körül lehet látni úszó fekete foltokat a tavakon, holtágakon. Ezek kis törpeharcsák. Rajban úsznak, ami egy nagy amőbára hasonlít. Ha hínáros helyen horgászunk, akkor kis halakat láthatunk a part közelében is. Engem ezek a dolgok inspiráltak. Szerettem nézni őket. A saját természetes közegükben szépek voltam még ezek a hétköznapi halak is. Az akvarizálással is a horgászaton keresztül ismerkedtem meg. Horgász és Akvarisztika bolt... Mostanság már nem látok ilyeneket, de 7 éve, amikor belekezdtem, én innen vettem mindent. Ez volt csak nálunk. Internet és segítség nélkül, kezdő fiatalként sok hibát követtem el, amelyeket mostani tudásom birtokában kicsit szégyenlek is.
   Az első akváriumom egy 4 literes kis csoda volt. Imádtam, de ha jól belegondolunk, az első halam jobban járt volna, ha szerzek egy jó nagy befőttes üveget neki. Egy kis aranyhalacska úszkált benne mindössze. Felszerelés nem volt, se fűtés, se szűrés, se levegőztetés. Fél év után cseréltem nagyobbra, látva hogy a hal növekszik. Egy 20 literes medencét vettem, de ezt már elláttam rendesen. Egy Aquael filtert vettem, erre emlékszem. Arra is hogy jó drága volt, no meg persze arra, hogy büszke voltam rá, hogy nekem nem kell külön légpumpa, mert a szűrő fújja a levegőt be. Volt vízmelegítő, az állandó 26-27 fokot tudtam tartani vele. Haltápból nem volt nagy választék. Lettek műnövények, szép kövek, algaevő hal, almacsiga, majd kaptam egy barátomtól guppikat. Nagyon örültem nekik. Ebben a medencében még egy évet élt az aranyhal, majd elpusztult. Saját kis sírja volt az udvar végében. Sajnáltam, csak másfél évig gondoztam, megszerettem.
   A guppik mellé vettem egy sziámi harcoshalat. Szép nagy piros úszói voltak, mesés példány volt. Azt viszont sajnos nem mondta senki, hogy a guppik megcsipkodják a betta farkát... Szegény elpusztult. Gondoltam veszek két kis vitorlás halat. Be is szereztem őket rövid úton, de megint gubanc volt. A guppik nem tudtak elbújni, a vitorlások pedig csaptak egy nagy mészárlást. Két nappal élték túl a t&oum