Már régóta vártam arra, hogy írhassak valamit a blogomba. Valami, ami hosszú, na mindegy, ez nem érdekes. és megjegyezném megint hibát követtem el, tuti, amit biztos, hogy megint véletlenül meg fogok említeni a blogomban. Ezzel a bejegyzéssel valami kis sztorit is elmesélek, bár nem hiszem, hogy sok sikerrel járok majd.

Na akkor, elég ebből a dologból, hogy felsorolom, hogy mit fogok elcseszni ezzel a bejegyzéssel, mert sose sikerül normálisat írni. (Amúgy, ha tudom, hogy csak balhé lesz belőle, minek írok? Cöhh, hülye vagyok.) Kezdjük is.... Nos, fölkelek, szokás szerint minden reggel megnézem a halakat, mi van velük. Amikor fölkapcsoltam a lámpát, Cherry, a bettám (igazán Jó név egy HíM bettának) szokatlanul feküdt a dekoráció oldalánál, jobban megnézem.

Hát igen, ez elpusztult.

Nem ütött nagyon szíven a dolog, mivel már 2 hete csinálta azt, hogy állandóan a növények között egyhelyben, egész nap, ott bújdokolt, talán egyszer-háromszor szépen átvándorolt egy másik törzshelyére. Aztán, a másik furcsa szokása volt, hogy talán, az elmúlt héten, összesen hárosmzor, tán még annyiszor sem evett. Odaszórtam a feje fölé, meg sem mozdult, pedig megjegyzem, régen mindig ő ment oda először a kajához.

Tudtam, ez fog vele történni, tudtam, hogy baja van, de amit most láttam, szörnyű volt. A feje picikét hátra volt hajolva, (nem kell nagyon borzasztóra gondolni)a kopoltyúja belseje nagyrészt kikukucskált a kopoltyúja alól...

De a legrosszabb az volt, hogy a gyönyörű, lilásan-ezüstösen-pirosasan, és olykor bordó testét most összevissza hatalmas,halvány ,sárga-világosbarna foltok borították. A fején is lehetett egy kicsit látni belőlük. Nem akartam megfertőzni a többi halat, de nem is akartam kivenni, mert sietnem kellett suliba. Másrészt pedig a hálót normálisan nem tudom kimosni, így gumikesztyűvel kiszedtem végül. Egyébként azóta, hogy elsőnek láttam, a szűrő szépen arréb sodorta, körbejárta szinte az akváriumot. Biztos az volt az oka, hogy egyszer 2 hétig nem tisztítottam a szűrőt, a szivacs már mocskos volt benne, kicseréltem. Rohadtul nem belevaló szivacsot adott a boltos, de végül megvettem, mert nem volt más, hát végül is belefért, de hiába tisztítottuk minden héten, csak bajt okozott. Szóval, nem tudom , én vagyok-e a hibás, vagy más.

Na mindegy, továbbra is jöhetnek a szidó kommentek nyugodtam oda a bejegyzés alá. Egyébként öregség is lehetett a halála oka, mert mikor megvettük, már akkor is nagy, hatalmas fátyolos úszói voltak. Ja, igen, akkor meséljünk arról is, hogyan került hozzám, milyen kis szokásait ismertem meg. Igen, emlékszem, amikor teljesen elhagyatott volt az akvárium(szinte) csak 2-3 guppi volt benne, meg a növények, semmi más élőlény.

Bementem a kisállatboltba, venni új guppit, volt egy gyönyörű guppi, és egy gyönyörű betta. Rögtön megtetszett, a rikító piros színe miatt, meg hogy lilásan csillog. Baromira gyönyörű volt. és vagy 5x megkérdeztem magamtól, melyiket vegyem. Nem tudtam eldönteni, még a boltost is megkérdeztem, szerinte melyik szebb, mert ismerősünk. ő is azt mondta, én válasszak. Végül, a betta mellett döntöttem. Mikor hazaértünk, akkor elgondolkoztam azon hogy, mivan ha kinyírja mindet? Mi van ha csak bajnak vettem meg, tényleg nem való nekem?

De végül, másnapra jól megvigasztalódtam, 3 hónapig remekül megvoltak, akármilyen halat vettem, páncélost, guppit, mollit, mindegy volt neki, és megjegyezném a 2. hónapban... kis buborékokat vettem észre az akvi sarkában. Meg hogy védi, és építi. Hát istenem, ez egy habfészek! De örültem neki.... Viszont másnapra, majdnem készen lett volna, semmi sem volt már ott. Nem tudom, nem tetszett neki, vagy a szűrő...de egész nap ment, és nem is lett semmi baja... Szóval nem értem. és vagy 4x-5x épített habfészket, én legalábbis annyira emlékszem. Nem egymás után, időközönként. Bár volt olyan, mikor kétszer-háromszor is próbálkozott, mert mindig rejtélyesen eltűnt. Az okára máig sem jöttem rá, örök rejtély marad.... Mikor habfészkes kedvében volt, vagyis épp építette, akkor persze, agresszív volt, az akvárium minden szegletében űzte a halakat.

Persze időközönként betért a műve mellé, megnézni, minden renben van-e, és mikor azt tapasztalta, igen(ez legtöbbször így volt) lenyugodt. De később megint kezdte. Nyáron felfigyeltem rá, hogy agresszív lett. Kergette, a halakat, pedig nem volt habfészke. Aztán később megint nyugalmi korszaka volt. Aztán így szeptemberbe-októberbe kezdte az egészet, hogy most nincs kedvem enni, köszi, hagyjál békén. Persze akkor evett egy héten háromszor is. Aztán egyre csökkentette, végül már nagyon étvágytalan volt, aztán néha evett egy kis szúnyoglárvát, de utána már semmit. Ekkor kezdődött ez, hogy egyhelyben van, nem eszik. Végül ez lett az eredménye: elpusztult. így most olyan színtelen az akvárium....nélküle...és unalmas. Persze van egy másik bettám, Sziszi, a lány, akivel már sose fogom pároztatni Cherryt, pedig terveztem...de Szisziért is ugyanúgy rajongok.

Most így Cherry halálával korán sem ért véget a bettás korszakom, egyrészt még van egy Sziszim, és ugyanúgy rajongok, és megint fogok venni egy hímet. Mert tetszenek. Szépek. Minden percben valami újjal állnak elő. és az ember órákig tudná nézni a nagy, hosszú úszóikat, kecses mozgásukat... Egyébként ő volt az első bettám, Cherry. Véletlenül vettem meg, mert hirtelen megláttam, á, harci halat nem veszek, de vettem mégis. így nagyon megszerettem ezt a fajt, és remélem, egyszer lesz majd lehetőségem tenyészteni is, bár nem hiszem, hogy eljutok odaáig. Hát ennyi lett volna, nem sok értelme lett, sőt, nem is hosszú, és valószínűleg senkinek sem fog tetszeni, senkit sem fog érdekelni.

Szép napot mindenkinek! Bettagirl

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

Written by

Gyenge Zsófia