Tegnap elmentem a fiaimmal (3 és 5 évesek) a rendezvényre. Annyit elöljáróban elmondanék, hogy születésük óta állatok veszik körül őket (kutyák, cicák, nyulak, teknős, halak), folyamatosan magyarázunk, tanítjuk őket az állatok TISZTELETÉRE is. Azt gondolom (és ebben az óvodapedagógusaik megerősítenek), hogy korukhoz képest az átlagnál többet tudnak az állatokról, mert tőlünk ezt látják. Egyrészről nyilván jó, hogy ilyen sokan megnézték a kiállítást, másrészt a legtöbb helyen egyszerűen én nem fértem oda a gyerekekkel, ha mégis, akkor nem egy esetben nemes egyszerűséggel simán fellökték a 90 cm magas gyerekemet, vagy éppen vágták fejbe egy-egy táskával. Megoldás lehetne szerintem, hogy egy színpadon-emelvényen a kiállítók felváltva beszéljenek az állatokról, a tartási körülményekről, érdekességekről. A sünisekkel, tengerimalacosokkal és a csigásokkal sikerült beszélgetnünk, a gyerekek új ismereteket szerezhettek. A pókoktól és a kígyóktól tartottak, a rákok-garnélák érdekelték volna őket, de nem sikerült olyan kiállítóhoz közel kerülnünk, aki hajlandó lett volna mesélni ezekről a kis élőlényekről. A kiállítónak lehet, hogy az a fontos, hogy eladjon x mennyiségű állatot, én viszont azt hiszem, hogy ugyanilyen fontos lenne a gyerekekkel megismertetni az élővilágot. Igen, biztos, hogy tegnap nem vásároltam volna, mert a gyerekeimet arra tanítom, hogy egy állat befogadásához, tartásához nem elég az, hogy tetszik. Az állatnak szükségleteik vannak és nekünk el kell rajta gondolkozni, hogy érzelmileg-anyagilag képesek vagyunk-e biztosítani neki ezeket. Ha a válasz igen, akkor először a felszereléseket kell megvásárolni, berendezni és utána lehet az állatot kiválasztani. Nem fordítva. Szóval örülnék, ha egy másik alkalommal már úgy mennénk, hogy a gyerekeknek is lehetőségük legyen megismerni a bemutatott állatokat. Ehhez először beszélni kell róla, a kicsik csak utána fognak tudni kérdéseket feltenni. De utána garantáltan:) Az, hogy megnézhetik, még édes kevés. És még egy utolsó gondolat. Több, mint 20 éve kutyázom, most is vannak kutyáink. A gyerekeim nem félnek, ismeretlen kutyához nem közelítenek. Ettől függetlenül barmira nem örültem, amikor egy közepes-nagy testű kutya, ugyan rövid pórázon és szájkosárral, de szemben állt a 3 éves gyerekemmel a tömegben. Nem érdekel, hogy a gazdi szerint mennyire megbízható, képzett,stb. Tapasztalatból tudom, hogy szájkosárral is képes a másodperc tört része alatt iszonyat nagyot ütni. Ilyen tömegbe, egy nem kutyás rendezvényre miért kell beengedni? Azt már meg sem merem kérdezni, hogy ellenőrizte-e bárki is, a kutya oltási könyvét, egészségi állapotát?