Komposztálás Szerintem a városias, de családi házas környezetben élők elemi kötelessége és öröme lenne komposztálni. Erre programok is vannak, sok helyen tárolókat ad ingyen az önkormányzat, mégis ősszel a levélégetéstől bűzlenek városaink, falvaink, holott a levélből (dió és gesztenye is alkalmas, csak lassan, 1-3 év alatt bomlik) kiváló lombföld készíthető, ami a drága, és környezetterheléssel járó tőzegkitermelést csökkenthetné. Lombot lehet magában (lombföld) vagy egyéb szerves hulladékkal komposztálni.
A nagyfokú kavicsbányászat következményeiről olvashatunk amelyek beláthatatlan károkat okoznak.
|
2012. július 16.
|
A kavicsbányászat következtében a Pesti-síkságon összesen több mint 2000 hektár kiterjedésű nyílt víztükör párologtatja a talajvizet. A többletpárolgásból adódó veszteség – 15-20 ezer köbméter naponta – már meghaladja egy közepes város ivóvízszükségletét.
A Levegő Munkacsoport ombudsmani segítséget kért a kavicsbányászat, valamint a termőföldvédelem és a vízvédelem konfliktusát okozó jogszabályi hiányosságok miatt, amelyek a földtulajdonos gazdák és az önkormányzatok érdekérvényesítésének ellehetetlenüléséhez vezettek. A panasz alapja a termőföldterületek nagyarányú, felelőtlen megszüntetése, a talajvíz szintjének vészes süllyedése, ami az ország több területén, főleg Pest megye déli részén, valamint a Kisalföldön, Szigetközben és Miskolctól délre, a Sajó egykori törmelékkúpja vidékén jelentkezik. A hatások visszafordíthatatlanok, és a talajvíz süllyedése távolabbi tájakra kiható következményekkel is jár.
Egyik legizgalmasabb szakaszához érkezett, egyben nagy beruházású terepi munkálatoknak ad helyszínt a WWF Magyarország legnagyobb hazai természetvédelmi projektje, a Mohács melletti Szabadság sziget élőhely-rehabilitációja. Nyár közepén elkezdődött a mellékágban az iszapkotrás, ami a sziget újjáélesztésének talán legfontosabb, leglátványosabb állomása. A WWF Magyarország és stratégiai partnerei munkájának köszönhetően számtalan őshonos hal- és madárfaj veheti majd újra birtokba a területet, míg hazánk egyik legfontosabb ivóvíz-bázisa is tisztul! A projekt a civil, állami és vállalati szféra egyedülálló összefogásának eredménye, főtámogatója az Európai Unió és a Coca-Cola Magyarország.
A Loricariidae családba tartozó, L333 egy kistestű, 8-10 cm méretűre növő Hypancistrus faj. Igen tetszetős mintázatú, megfelelő körülmények között (vízminőség) színük sötétbarna, sárgásfehér csíkokkal. Formára nagyon hasonlít a fekete-fehér mintázatú L46 Hypancistrus zebrára, de talán kevésbé tetszetős, mint drágább rokona.
Brazíliából, a Rio Xinguból származik, ahol enyhén savas, meleg, 26.0-31.0°C hőmérsékletű, közepesen lágy vízben él.
Már régóta terveztük, hogy a könnyebben tartható Ancistrus fajok után megpróbálunk más, kissé több gyakorlatot igénylő, a Loricariidae családba tartozó fajt tenyészteni.
2012 tavaszán sikerült egy kisebb, ivarérettség küszöbén álló csapatra szert tenni, egy Németországban élő ismerősünk segítségével.
A halak 24 órás utazás után sikeresen megérkeztek, és mivel előző tulajdonosuknál is csapvízben úsztak, gond nélkül sikerült őket akklimatizálni.
A vízparaméterekből a keménységre, és Ph-ra kevésbé, a nitrátra, nitritre, hőmérsékletre inkább érzékenyek.
|
![]() Következő cikkemmel szeretném kicsit rendbe tenni a pirayákat övező tévhiteket és kicsit segíteni a tartásukban vagy akár lebeszélni róla |
A pirayak a pontylazacok családjába, azon belül is Serrasalmus nemzetségbe tartoznak.
Közös ismertetőjegyeik, melyek szinte kivétel nélkül minden fajuknál megtalálhatóak a tömzsi, rombusz alakú, izmos test és a bulldogszerű, erősen izmolt pofa, melyben háromszög alakú borotvaéles fogak sorakoznak.
Oldalainkat 952 vendég és 0 tag böngészi
Információk: