Különböző kalcium adagolási módszerek összefoglalása tengeri akváriumi alkalmazásokhoz - Tibs tollából

Kálcium hydroxyde Ca(OH)2 

Oldhatóság : 1,7g/l 

Erosen felemeli a Ph értékét ami veszélyes mértéku is lehet, kevés hatása van a kálciumra és a Kh-ra . A kevés elpárolgás lecsökkenti a használhatóságát, Hátránya hogy elosegíti a kálcium kicsapódását és veszélyes a belélegzése az adalék elkészítése közben . 

Olcsó megoldás, ha kézi úton adagoljuk.

Bővebben...

Hogy miért is érdekes a Csikóvári tó akvarisztikai szempontból? Megtudhatjuk Hankovszky Dezso írásából. 
Forrás: Akvárium és Terrárium újság - 1957.
Nem hinném, hogy volna vérbeli akvarista, akiben ne merült volna fel a vágy, megismerni saját környezetében eredeti lelohelyén, akváriumban ápolt trópusi díszhalait. Sajnos a trópusok messze vannak és vajmi keveseknek adatott meg a lehetoség, hogy hatalmas költségekkel járó expedíciók keretében tanulmányozhassák a trópusok vizeinek életét.

HANKOVSZKY DEZSO 

A CSIKÓVÁRI TOZEGLÁP 

Akvaristák körében köztudomású, hogy trópusi halaink legnagyobb része meroben más életviszonyok között él, mint hazai állataink. Elég itt a trópusi vizek lágy voltára és savanyú pH-jára gondolni - és ugyanakkor hasonló szempontból vizsgálni hazai halas vizeinket - rögtön szembetunik a nagy különbség. Bár a trópusi díszhalak egyrészének meglehetosen nagy a turoképessége, a víz dH-ját vagy pH-ját illetoen, mégis szépszámmal vannak olyanok, amelyek évezredeken keresztül lágy, illetve savanyú vizekben élve, teljesen alkalmazkodtak az ilyen környezethez és ezért tartásukhoz, de foként tenyésztésükhöz elengedhetetlen feltétel hazai életviszonyaiknak megközelíto alkalmazása. 

Bővebben...

Likoma szigeténél több, a Pseudotropheus. Zebrához /Metriaclima zebra/ hasonlatos faj él, az üledékben gazdag görgetegzónában. Valószínuleg itt élnek a legrégebben ezek a nagyon szép színu és, kellemes természetu halak.

A hímek színezete szokatlan, mert a világoskék testen sötétebb kék foltok díszítik ami az úszókra is kiterjed. A hímek homlokán jellegzetesen két neonosan világító kék csík látható. A nostények színe a piszkos sárgától a világító sárgáig terjed. 
Az itt élo fajok közül a Metriaclima sp. ”Membe-deep” a legkisebb. Elterjedési területüket az északkeleti partnál Likoma szigete határolja. Itt korlátozott számban találhatóak, míg Membe-point és Maingano között az üledékben gazdag görgetegzónában 15-30 méteres mélységekben nagyszámban élnek. 
Algalepedéket és az abban élo apró élolényeket fogyasztják. Sok planktont és lárvát esznek 
A hímek nagyon gyorsan képesek a színüket váltani sötétkék és szürkés-világoskék között. 
A „Membe-deep” nagyon atraktiv, de sajnos csak ritkán importált faj. Valószínuleg a befogásuk nehéz, a sziklás,üreges és viszonylag nagy mélységekben ahol élnek. 

Bővebben...

Azért tartom fontosnak e cikk megírását, mert a génmanipuláció (most nem beszélve a génkezelt élelmiszerekrõl) igen sok etikai és lelkiismereti kérdést vet fel. 

Napjainkban egyre gyakrabban fordulnak elõ díszállat kereskedések kínálati listáján olyan halak, melyek tudatosan valamilyen géntechnikai eljárásnak köszönhetõen nyerték el formájukat, alakjukat, színüket. Ilyen halak például a papagájsügér vagy a már tárgyalt világító dánió.Géntechnológia vagy génmanipuláció alatt azt értjük, amikor egy élõlény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a céllal, hogy tulajdonságait megváltoztassák. 

Mezõgazdasági szempontból érdekes elõször megvizsgálnunk e kérdést. Ebben az esetben általában olyan szervezeteket hoznak létre génmanipulációval, amelyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevõkkel vagy nehézfémekkel szemben, vagy amelyek olyan új tulajdonságokra tesznek szert, mint a hosszabb tárolhatóság, a megváltozott íz vagy a nagyobb terméshozam. A génmanipuláció nem egyszerû folytatása a hagyományos növénynemesítésnek, amelynek során egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek. A géntechnológia alkalmazásakor azonban, mivel egymástól törzsfejlõdésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be egy másik szervezetbe, nem lehet pontosan tudni, hogy a beültetett gén milyen kölcsönhatásokba lép, illetve milyen zavarokat okoz a befogadó sejt bonyolult mûködési rendjében. Ezért a következmények veszélyességét sem tudjuk megbízhatóan megítélni, ráadásul a különbözõ hatások sokszor csak hosszú idõ után jelentkeznek. Ugyan ez a dolog is képezheti vita tárgyát (képezi is), de lépjünk picit túl rajta. 

Bővebben...