Akvaristák a természetvédelemről

Mit teszel a vízért?

Átütött falú derítőbe engeded, vagy bekötöd a csatornahálózatba? Ha (már) zárt a derítőmedence, akkor éjszakánként a patakba nyomod ki barkácsáruházas szivattyúval, vagy kifizeted az egyre borsosabb árú szippantós autót?

Egyre több településen vizsgálják már, hogy mennyi az elfogyasztott vízmennyiség, és mennyi a szippantott. És ha nagy a különbség, akkor büntetnek. Legalábbis fognak. Remélem.

Miért remélem? Miért jó nekem az, hogy egyes embereknek rossz, és akár havonta is ki kell fizetniük 10-15e Ft-ot a szippantásért? Nem, nekem nem jó. A gyerekeimnek, és az ő gyerekeiknek jó. Meg mindenki gyerekeinek. Mert nem az emésztőben még be is sűrűsödött, berohadt szennyvíz folydogál bele a talajba, onnan a talajvízbe, szép lassan megmérgezve ezáltal azt, és ihatatlanná téve.

Miért drága az ivóvíz, és a szennyvízszoltáltatás? Mert egyre jobban kell tisztítani a vizet, hogy iható legyen. Erre rájöttek a vezetők is, és megfelelő előírásokat adtak a szennyvíz tisztítására, aminek a betartása sokba kerül. Ezzel együtt ezek az előírások jók. Mert a jövőbe mutatnak, nem azt nézik, hogy most drágább, hanem azt, hogy a jövőben lesz tőle víz.

Sokakban felmerülhet, hogy: ugyan már, eddig is volt, ezután is lesz, majd találnak megfelelő technológiákat, hogy a magas nitrát tartalmat és a többi szennyezést kivegyék belőle, hiszen már ma is hallani arról, hogy koszos tócsákból iható vizet tudnak előállítani. Persze, ez a technológia adott, és elérhető. De szerintem senki sem szeretné látni azt a vízszámlát, amit egy ilyen technológiával tisztított vízműtől kap, az elfogyasztott havi mennyiség után.

Mit csinálnak a szennyvíztisztító telepeken?

Ugyanaz, mint a mi akváriumi szűrőink, csak nagyban. Ugyanazok a baktériumok, ugyanúgy tisztítják a vizet. Persze az akváriuminál lényegesen szennyezettebb vizet, általában nem hordozóanyagra tapadva hanem lebegésben tartva, és kiegészítő tisztítási fokozatokkal, de az elv ugyanaz.

Az ammóniából könnyű nitritet és nitrátot is csinálni, ez megy a telepeken is. A nitrát eltávolítása nehéz. Általában megkétszerezi a szennyvíztisztító telep árát, és az üzemeltetést is drágítja. Ami pedig drágítja a szennyvíz-díjat. Nem is beszélve arról, hogy 14C vízhőfok alatt szinte teljesen leáll, nem működik. Vagyis a hideg téli hónapokban alig, vagy egyáltalán nem tudja a telep az ammóniát eltávolítani. Amitől nem olcsóbb az üzemeltetése sajnos, csak kevésbé hatékony a tisztítás.

Fenntarthatóság.

Rossz szó, nem szeretem, de hadd magyarázzam meg, hogy én mit értek alatta. Nekem azt jelenti, hogy ha a fenntarthatóság jegyében működtetjük a dolgainkat, akkor az a jövőben is fog tudni működni. A közeli, és a távoli jövőben is.

És akkor a hosszúra nyúlt bevezető után a rövidre fogott lényeg. Mi mit tehetünk azért, hogy a jövőben is legyen ívóvíz?

Ne engedjük a szennyvizet a környezetbe. Sem a derítőből, sem közvetlen a csövekből, sem sehonnan. Kössünk rá a szennyvízhálózatra, szippantassuk a derítőt megbízható céggel, mértékkel használjuk a mű- és szerves trágyákat, lehetőség szerint ételmaradékot, szilárd (szerves) hulladékot ne dobjunk a WC-be, vagy a csatornába. Ne vezessük az esővizet a csatornába (kivéve ahol ezt engedélyezik -ilyen csak Bp-en van!).

Persze ez áldozatokat követel, mert a hivatalos szippantós pénzért tudja csak leadni a szippantott szennyvizet a telepen, míg a fekete szépen szétöntözi az erdőben, ami ugyanaz, mintha otthon folyatnánk szét, csak messzebb büdös. Az ételmaradékot semmibe sem kerül a szemetesbe dobni, vagy ha valakinek van, a komposztra. Az esővizet lehet tárolni a száraz időszakra locsoláshoz, akár hordókban is, jóval kedvezőbb azzal öntözni, mint csapvízzel. A mű- és szerves trágyák általában ammóniát és nitrátot tartalmaznak, ami a növényeknek jó, de ha nem tudják felszívni, az eső azt is belemossa a talajvízbe, ami viszont nekünk nem (lesz) jó, ezért csak a megfelelő adagolásban szabad alkalmazni őket.

Ott van az akvárium.

Szeretjük, nézegetjük, gondoskodunk róla. Innánk is belőle? Ugye nem! A halak belepisilnek, és belekakilnak. Mi miért várjuk el az unokáinktól, hogy abból a vízből igyanak, amivel mi ugyanezt tettük?

Vigyázzunk a vízre, hogy amiből most még sok van, abból jövőre is maradjon elég.