HOGYAN KÉSZÍTSÜNK TENGERI AKVÁRIUMOT 
- 10 KÖNNYÛ LÉPÉSBEN

Mielõtt nekikezdenénk, tegyük fel magunknak a következõ 3 kérdést:

Ha bármelyik kérdésre is NEM-el válaszolsz, azt javasoljuk most állj meg és szánj idõt az alapfogalmak megismerésére!

Ha mindegyikre IGEN-nel válaszoltál, akkor nézd meg a következõ 10 pontot, hogyan is kellene összeállítani az akváriumodat!

Nem csak egyféle képpen lehet tengeri akváriumot készíteni. Ha megnézed, hogy más akvaristák, hogyan csinálták, sok fejfájástól megszabadulhatsz már elõre, anélkül hogy kipróbálnád mindegyiket - hiszen lesz még úgyis épp elégben részed... Szóval, mielõtt bármit is vásárolnál akváriumodhoz, nézz körbe a különbözõ médiákon, hogy melyik gyártó milyen termékeit ajánlják más akvaristák!

Elsõnek el kell döntened: HALAS vagy SZIRTES akváriumot készítesz! Mi a különbség!? A halasban nincsenek élõ korallok, kevés vagy egyáltalán nincs élõkõ bennük! Helyettük a dekorációt a nem élõ kövek, kagylók, "száraz", mesterséges vagy szintetikus korallok alkotják. A szirtes akvárium mind azt foglalja magába ami a "halassal" ellentétes (kevés hal): élõköveket, korallokat, homokot, héjas állatokat és más gerinctelen állatokat!

Miután eldöntötted milyen rendszerût akarsz, biológiai, mechanikai és kémiai szûrésen kell elgondolkodnod! Milyenek lehetnek az "elsõdleges" biológiai tisztítóid? Undergravel Filter (UGF), Canister Filter ami tartalmazza a következõket: Bio-Media , Hang-On-Tank Filter with Bio-Wheel,Wet-Dry Trickle Filter, élõkõ, élõhomok, élõkõ és homok kombinációja, Fluidized Sand Bed Filter (stb.)

Akváriumszûrési és -tisztítási metódusok (Bruce Hallman nyomán): 
Ez a rész arról szól, hogy a szûrés miként segít az egészségben tartani az "akváriumot". Az elsõ rész a szûrõkrõl szól és mûködésük hogyanjáról, a második pedig kiértékeli a különbözõ típusokat. Tartalom:

Ne felejtsük el, hogy az akváriumban tartott halak lebetegszenek, ha silány minõségû vízben tartjuk õket, mert "vadon", a természetes elõfordulási helyükön a halak ürüléke és az egyéb maradékok azonnal higítódnak! Egy akváriumban azonban a kiválasztott anyagok gyorsan érhetnek el toxikus, azaz mérgezõ szintet, mivel belõlük ammónia képzõdik. Ürülék és elhasznált anyag a halak emésztésébõl, azok kopoltyújából, a halak puffadásából és az el nem fogyasztott eleségek hulladékából keletkezik.

Az eleség és a "gázok", végül is bomlásnak indulnak, ammóniává alakulnak. Bármilyen kis dóziusú ammóniától pedig a halaid el fognak hullani! Nyilvánvaló, hogy minél több halunk van, annál gyorsabb és nagyobb az ammóniaveszély: több hal, több ürülék! Egy kicsi, de túlzottan, sok nagy hallal feltöltött akvárium jóval több ammóniát "termel", mint egy nagyobb akvárium, amiben kisebb méretû és kevesebb létszámú hal található. De mindkét esetben szükség van tisztításra ill. szûrésre, hogy szabályozd a mérgezõ ammónia szintet. Vannak, akik az ammóniaszintet a víz cseréjével próbálják meg szabályozni. Mindez igen hasznos, de nem túl praktikus, mivel sûrûn és nagy vízmennyiségû cserére van szükség hozzá.

Szerencsére azonban van könnyebb út is! Valójában világunk tele van baktériumokkal, amik nem akarnak mást csak felhasználni az ammóniát, átkonvertálni alacsonyabb mérgezõ szintû anyaggá. Amikor nekivágsz egy új halas akváriumnak, a hasznos baktériumok kolóniájának még nincs meg a lehetõsége a fejlõdésre, így csak néhány hét eltelte után válik majd veszélytelenné az akvárium a halakra nézve! Az ammóniaszint növelésénél a fokozatosságra kell törekedni (pl.: kezdésnek csak 1 vagy 2 hal) és így idõt hagyni a hasznos baktériumoknak a fejlõdésre. Ezt hívják úgy, hogy "hagyni beállni" az akváriumot. Ne feletsük el, hogy a baktériumok az ammoniát CSAK lebontják (elsõször nitritekre, végül nitrátokra), de hatásukra pusztán kevesebb lesz a mérgezõ, mint a nem mérgezõ anyag! Bár sok hal megkehetõsen jól képes tolerálni a magas nitrát szintet is, de ha hosszú ideig vannak ennek kitéve, szervezetükben felhalmozódhat a nitrát, ami mérgezéshez vezet. A nitrát egyébként tárgyaként is funkcionál és így a magas nitrátszint azalgák túlzott elszaporodásához vezethet.

Habár több lehetõség is van a magas nitrát szint csökkentésére, a leghatékonyabb mégis a víz egy részének a cseréje. Ez az egyik leginkább elhanyagolt és legfontosabb része a tengeri akvárium fenntartásának! De ne akard egyszerre lecserélni a teljes vízmennyiséget, mert a víz kémiájának változása stresszelheti halaidat! A vízcsere gyakoriságának eldöntésére a legjobb módszer a vízminõségének tesztekkel történõ ellenõrzése. Új akvárium beindítása során legalább az ammónia- és a nitrátszintet figyeld! Egyébként beállt akváriumban is célszerû folyamatosan figyelned a nitrátszint alakulását. A víz rendszeres tesztelése a legmegbízhatóbb módja annak, hogy ellenõrizzük az akvárium szûrésének és tisztításának hatékonyságát.

Egyátlagos akvárium esetében optimális esetben a vízmennyiség 1/3-át célszerû lecserélni, de statisztikai adatok alapján azt mondhatjuk, hogy az akvaristák nagy része minden második héten cseréli az akvárium vízmennyiségének 1/4-ét. Ha akváriumod az átlagostól eltérõ, mindenképpen a nitrátszint rendszeres mérésére van szükség a vízcsere megfelelõ mennyiségének és ütemezésének meghatározására.

A biológiai szûrés az alapvetõ feltétele annak, hogy baktérium telepekkel elõsegítsük az ammónia semlegesítését. Egy jól mûködõ akváriumban nagyon fontos, hogy megfigyeljük, mit is jelent ez a folyamat és hogyan mûködik. A természetben adva van néhány olyan típusú baktérium, ami az ammónát (NH4) fokozatosan lebontja alacsonyabb toxikációjú összetevõkre nitritekre (NO2) és nitrátokra (NO3). Ezek a baktériumok nem károsak és bõségesen megtalálhatóak a természteben. Mivel mindennaposak, így nem szükséges ezeket az akváriumunkba külön beletennünk, majd a természet gondoskodik róluk... Ammónia és oxigén jelenlétében ezek a baktériumok természetesen szaporodnak! A baktériumok megtelepednek az akváriumon, a sziklákon, az aljzaton és az egyéb dekorációs tárgyakon.

Majd meg kell még említenünk a mechanikai szûrõket is, de a biológiai szûréshez elsõdlegesen baktériumok kellenek. A baktériumok életbenmaradásához pedig ammónia és oxigén-dús víz szükséges... Ez elég egyszerûen hangzik, úgyhogy felmerül a kérdés: minek nekünk a mechanikai szûrõ? Igazság szerint korlátozott számú hal tartása esetén elegendõ lenne a természetes bioszûrés és nem lenne szükség a mechanikai szûrésre is. Sok hal tartása esetében azonban sajnos nem elegendõ a természetes szûrési teljesítmény.

Az elmúlt néhány évtizedben ezen hobby mûvelõi igen sok féle biológiai szûréssel találkozhattak, így pl. kitaláltak olyan megoldát is, ami mérhetetlenül megnöveli a biológiai szûrésrõl gondoskodó baktériumtelepek méretét. Lényegében minden típusú szûrõnek gondoskodnia kell olyan megnövelt felületrõl a baktériumtelepek számára, ahol biztosítható számukra a porlasztott oxigénnel való megnövelt mennyiségû ellátás.

Emlékezzünk rá, hogy az ammónia elsõsorban a halak ürülékébõl, az eleség maradékaiból keletkezik. Ha nem gondoskodsz mechanikai szûrésrõl, komoly harcot kell majd folytatnod hogy az ürülék és a maradékok ne kezdjenek el bomlani. Egyébként a már említett biológiai hatásokon túl az akvárium összképét is negatívan befolyásolják ezek a vízben maradó anyagok. Ebben a "játékban" mindig egy lépessel elõbbre kell gondolkodni! Az egyszerûen felállított mechanikai szûréssel viszont problémás a víz homogén részeinek szûrése. A mechanikai szûrés ugyanis nem távolítja el közvetlenül a lebontott ammóniát és a legtöbb átlagos mechanikai szûrõeszköz nem távolítja el a mikroszkópikus baktériumokat és az algákat sem a vízbõl. Továbbá azt is leszögezhetjük, hogy egyik mechanikai szûrõ sem károsítja az akvárium berendezését, a dekorációt.

Más alternatívára van tehát szükséged ahhoz, hogy eltávolítsd a szennyezõdéseket a sarkokból, szögletekbõl ill. bemélyedésekbõl! Az egyik legkönyebb eljárás a VÁKUM használata a szokásos vízcserekor, pl. az aljzaton. Ezt a módszert sokan használják, de még így sem kellõen elterjedt. (Megjegyzem, hogy azok a tengeri akváriumok, amikben élõ alsó talajréteget használnak, kivételek ez alól.) Számos akvarista által alkalmazott módszer a cirkulációs szivattyúk (hullámoltatók, power head) használata, hogy segítségükkel az egyszerûbb hulladékot a mechanikai szûrõbe tereljék.

Más népszerû mechanikai tisztító eszközök a szivacsos, a papír betétes és a tamponbetét jellegû eszközök melyek csak korlátozott számban újrafelhasználhatóak. A papíros szûrõbetétnek van a legkisebb nyílása, a tamponszerûnek a legnagyobb, a tiszta szivacs valahol a kettõ között van. A kis nyilású tisztító eszközökkel a finomabb lebegõ részeket távolíthajtuk el, de ezeknél gyorsabb az eltömõdés és a hatástalanná válás veszélye is. Az eltömõdött szûröeszköz rendszeres tisztításáról mindenképpen gondoskodnunk kell! ÖSSZEGEZVE: Egy jó mechnaikai szûrõvel vizünket könnyebben tudjuk tisztán és egészségben tartani!

Folytatás >>

Angolból fordította: Sandorek
Forrás: http://saltaquarium.about.com/