BÚVÁRSZAFARI A VÖRÖS-TENGEREN SZUDÁN FELÉ

Már több mint egy éve, lelkes látogatója vagyok az Akvarista oldalnak. Észrevételem szerint, ilyen-olyan okok miatt, a tengeris akvárium kedveloinek szóló téma, igen szerény mértékben van jelen. Kevés az információ és nem is sokat tudunk általában a sós vízi élolényekrol. Igazából akváriumi szinten az édes vízi halak érdekelnek, de egy gyönyöru hobbi révén betekintést nyertem a Vörös-tenger csodálatos világába. Szeretnék ezzel a cikkel hozzájárulni ehhez a mufajhoz, annak ellenére, hogy nem vagyok szakértoje, mint inkább csodálója.

Már több fórumban hangoztattam, hogy a legszebb és legérdekesebb elfoglaltságok közé tartozik a természet megismerése. Talán általánosságban elmondhatjuk, hogy az ember a tengerek, óceánok világát ismerik a legkevésbé - értelemszeruen.

Miután megszereztem a búvárvizsgát célommá vált, hogy elutazzak egy olyan tájra, ahol lehetoségem nyílik személyes kapcsolatba kerülni ezekkel a különleges élolényekkel. Több ilyen úton vettem részt, de a legszebbet és a legérdekesebbet szeretném nektek bemutatni.

Budapestrol néhány órás repüloúttal lehet elérni Egyiptom "búvár fovárosát", Hurghadát. Ez a város elég újnak mondható, szinte csak szállodákból és a halászattal foglalkozó lakosság, kisebb negyedeibol áll. Gyors fejlodése egyértelmuen az ide látogató turisták nagy számának köszönheto, ezen belül is a búvár turizmusnak.

Megérkezésünk másnapján elindult busszal kis csapatunkkal délre, Szudán felé a tengerparton, a kietlen sivatag mentén. Körülbelül 500 km volt az úti célunk Hamata kikötoje. Itt várt minket a hajó, ami az elkövetkezo 6 napban vitt minket merülo helytol, merülo helyig. A hajó luxusnak nem volt mondható, de kb. húsz lelkes búvárnak minden igényét kielégítette. A hajon arab személyzet volt, de minden esetleges eloítélet ellenére nagyon rendes, szorgalmas emberekbol álltak.

Elindult a hajó.

Az elso nap, délutáni kihajózásunk után szinte csak a hajó megismerésével, felszereléseink ellenorzésével telt. Kellemes vacsora, naplemente a fedélzetrol és egy nyugtalan álom után, másnap reggel a "merülés" szóra ébredtünk, hangos kolompolás kíséretében. Ez kb. reggel 7 órakor lehetett, de percek alatt kivertük a szemünkbol az álmot és rohantunk összerakni a cuccunkat, felöltözni a búvárruhába, és várni a boldogító "vízbe" vezényszót. Persze nem is kell mondanom, hogy a személyzet már órákkal ezelott felkelt, hogy palackjainkat feltöltsék és hogy, a reggelink az asztalon legyen, mikor befejezzük az elso merülést.

Minden ilyen út elso merülése az a Check Dive, ahol a merülés vezeto meggyozodik mindenki képességérol, és ennek fényében állítja össze a merülo párokat. Kis bemelegítésnek számító merülés is elég sok látnivalót jelentett. Szinte minden merülésnél találkozhatunk a korallerdok jellegzetes halaival, mint pl. doktorhalakkal, pillangóhalakkal, császárhalakkal, tuzhalakkal, de összesre a hihetetlen színpompa a jellemzo.

A merülés után reggeli közepette megbeszéltük az élményeket, kitöltöttük a merülés naplót és felkészültünk a következo alkalomra.

Minden helyszínnél mielott bevetettük magunkat a vízbe, vezetonk egy táblára rajzolta fel az adott hely víz alatti látképét. Ezen tájékozódási pontokat, látványosságokat, jellemzoket jelölt meg és felhívta mindenki figyelmét az esetleges veszélyekre. Itt jegyezném meg, hogy bármilyen érdekesnek is tunik, a Vörös- tengerben a veszélyt elsosorban nem az élolények jelentik, ha nem a különbözo áramlatok, amikre nem lehet elore 100%-ban felkészülni. Ezek képesek olyan erosek lenni, hogy simán kisodorhat egy búvárt a nyílt vízre, ahol könnyen ott is maradhat. Az élovilág csak közvetett veszélyt jelent, mint pl. a tuzhal esetleges megérintése. De ha a merülo személy tudatában van annak, hogy o ott csak egy látogató egy megturt valaki és betartja a szabályokat, akkor a veszélyt a minimálisra lehet csökkenteni.

A délutáni merülés már több kihívást jelentett. Szinte az összes lebukás a nyílt vízen történt, valamilyen korallszirt szomszédságában. Itt már elofordultak nagyobb mélységek is, amik akár 800-1000 métert is jelenthettek. Ezek a részek a rengeteg korallhala mellet, más nagyobb látványosságokat is hoztak számunkra. Szinte minden merüléskor találkoztunk cápákkal, amikrol azt kell tudni, hogy az ember teljesen hidegen hagyja oket. A tenger olyan gazdag élovilágban, hogy maximálisan kielégíti étvágyukat. Nagyobb halrajok se ritkák, mint a megint csak vérszomjáról híres, csapatban vadászó barrakudák.

A látnivaló körülbelül az elso 10-20 méteren a legszínesebb, számtalan korallfaj, a szivárvány színeiben játszó halak, rákok, polipok, de a nagyobb mélységek rejtik a nagy testu halakat. Nekem a kedvenceim az emberek társságát kereso napoleonhal, ami lehet akár 15-20 kg is vagy a tengeri rózsa biztonságos hajlékában játszadozó bohóchalak.

A második merülés után az ember már eléggé elfáradt, de a vacsora után még volt lehetoség éjszakai merülésre. Számomra nagyon érdekes és látványos dolog volt, mikor egy csoport lámpákkal pásztázva merült alá. Olyan érzés volt, mint ha egy sci fi-ben lennél egy szereplo.

Ennek érdekessége abban is rejlett, hogy éjjel más élolények merészkednek elo rejtekükbol. Ez foleg az ilyenkor vadászó halakra és egyéb élolényekre jellemzo. Ezek közül a villámgyors tintahalat tudnám megemlíteni, vagy a tenger fenekén vadászó kohalat, vagy a polipokat ...

Az elso nap történése szinte minden napra jellemzo volt, ezért most nem is mennék bele a további részletekbe. Remélem a képek látványa megfelelo kiegészítést jelentenek a leírtakhoz és segítenek jobban elképzelni ezt a világot, illetve ezt a élményt.