Fórumtásrsunktól imperatore-tól egy újabb nagyszerű cikket olvashatunk a vitorláshalak tartásáról.
Ez alkalommal már bevezet minket a genetika alapvető rejtelmeibe mintegy kedvcsináló, ízelítő gyanánt.
Pterophyllum scalare (Schultze, 1823)
A vitorláshalak közül a legismertebb és a leggyakrabban tartott faj. Ahogyan a vitorláshalakkal kapcsolatos előző írásomban olvashattátok, eme vitorláshal faj körül volt a legtöbb hercehurca a besorolásukat, leírásukat illetően. Ez talán abból is adódhatott, hogy Dél-Amerika több országának folyóiban, vizeiben is megtalálhatóak és az egyes fajleírók nem azonos élőhelyről fogták be a mintapéldányaikat, melyek leírásuk alapjául szolgáltak. Többek között Brazília, Kolumbia, Peru és Ecuador vizeiben találhatóak meg. Véleményem szerint, ennek a nagy területet felölelő elterjedésének köszönheti az akvarisztikában való elterjedését is.
Részletes leírás sokak kedvencéről a vitorláshalról.
Bemutatásra kerül mind a három fajtája, élvezetes olvasnivalót kínálva rajongóinak
A vitorláshal elnevezés hallatán, a legtöbb akvaristának a fekete, vagy szürke alapszínű, megnyúlt úszójú, csíkos, furcsa formájú hal jut az eszébe. Nem tagadom, sokáig én is így voltam ezzel és egyáltalán nem jutott volna eszembe írni ezekről a halakról, mivel úgy gondoltam, hogy mindenki ismeri őket és lerágott csont a velük kapcsolatos téma. Személy szerint tisztában voltam vele, hogy több faja is létezik, de ez idáig nem mélyültem túlságosan bele a témába. Aztán egyik akvarista társunkkal váltottunk néhány üzenetet az elmúlt hétvégén és felvetődött, hogy a vitorláshalakkal kapcsolatban nagyon kevés info van és lehetne egy velük kapcsolatos blogbejegyzést, vagy témát feldobni, ide az akvaristára. Mondanom sem kell, hogy rögtön megpróbáltam belemélyedni a témába és meglepetésemre rengeteg használható információt találtam róluk, azonban ezek az információk, túlnyomó része idegen nyelven íródott. Az alábbi írásban, néhány hasznos és érdekes információt találtok a vitorláshalakról. Elsősorban az elnevezésükkel kapcsolatos hercehurcáról olvashattok, de néhány mondatban megemlítésre kerül az egyes Pterophyllum fajok jellemzője és tartási körülményei is. A későbbi terveim között szerepel az is, hogy megpróbálom külön-külön is bemutatni az egyes fajokat, illetve változataikat is. Remélem, sokatok számára szolgál majd megfelelő és értékelhető információval az alábbi írás. A képek minőségéért előre is elnézéseteket kérem, sajnos nem minden esetben lehet megfelelő minőségben találni az egyes halfajokról képeket!
Egy hazai viszonylatban talán ismeretlen, de kiváló hermafrodita haleleségre szeretném felhívni a tisztelt fórumtársaim figyelmét.
Sziasztok, én is megpróbálkoznék egy írással egy általam korábban tartott nagy kedvencemről. Remélem sikerült nagyjából körbejárnom a témát ahhoz, hogy ne írjak nagy hülyeségeket, persze ez mégsem kizárt, ezért a kritikákat szívesen fogadom.
Geophagus steindachneri
Hazája a Rio Magdalena és mellékfolyói Kolumbiában és a Maracaibo medence Venezuelában. Geophagus hondae néven is ismert és pellegrinit is eladnak néha ilyen néven, de ez utóbbi már egy másik faj Kolumbiából, ami kiskorában nagyon hasonló a steindachnerihez, viszont jóval nagyobbra nő annál. Élőhelyén a víz kémhatása 6.5-7ph, keménysége 10-15nk, hőmérséklete 24-26 fok. Érzékenységüket szokták említeni a vízparaméterekre, de jól tolerálja a csapvizet, ami tartásához és tenyésztéséhez is megfelelő, természetesen jól beállt vizű akváriumban tartsuk ahol nincsenek hanyagolva az időnkénti részleges vízcserék. A felnőtt hímek 12 cm nagyságúak, fejükön vöröses színű “púpot” viselnek. A nőstények 10 cm körüliek. A nemek megkülönböztetése már kisebb korban is könnyű. A hímek hamarabb színesednek, gyorsabban nőnek, formájuk karakteresebb, később még határozottabb formai különbségeket mutatnak. Alapszínük sárgás. A hímre jellemző a markáns homlokvonal, megnyúlt hátúszó sugár és a nőstényénél “csillogóbb” színezet. Jellemzőek a testen az aranyszín fénylő pikkelyek és kékesen irizáló pikkelyek pontsor szerű elhelyezkedése. Az úszókat is kékesen fénylő pontok illetve vonalak díszítik a mellúszók kivételével. A hátúszó vörössel szegélyezett. A nőstényen halvány fekete csíkok láthatóak, amik “hangulatváltozáskor” jobban kivehetőek.
A ráják akváriumban való tartásának fő vonzereje, azok viselkedése és intelligenciája. Az egészséges rája nagyon gyorsan megtanulja felismerni gazdáját, és azt, hogy annak kezéből vegye el a táplálékot. Mindazok, akik kézből etetnek egy nagyméretű ráját, ezt a tevékenységet örömteli interaktív élményként tartják számon. Természetesen a rája “nem evilági” megjelenése, nyilvánvaló szépsége és különleges egyénisége csak növeli a róla való gondoskodás élvezetét. A legtöbb rája gyorsan növekszik, és ha megfelelően gondozzák, akkor hamarosan kinövi a kisebb akváriumokat. A rája már a lakásba való költözése kezdetén is nagy akváriumot igényel.
Édesvízi ráják különösen a trópusi országokban élnek. Néhány ideiglenesen elvándorol a tengerek torkolatvidékére, de a legtöbb édesvízi rája egész életét édesvízben tölti, ahol szaporodik is.
Az akvaristák körében leginkább a Potamotrygonidae nembe tartozó fajok ismertek.
Ezek a porcos halak osztályába tartozó élőlények különleges mozgásuknak, és akváriumban viszonylagosan könnyen tartható tulajdonságaiknak köszönhetően kezdenek elterjedni az európai díszhaltartók köreiben is.
Oldalainkat 874 vendég és 0 tag böngészi
Információk: