A Syngnathidae család 56 nemet és 230 fajt foglal magába. Két nagy alcsaládja a tengeri tuhalak (Syngnathinae) és a csikóhalak (Hippocampinae).

Egyik család tagjainak sincsenek pikkelyei, testüket sorokba rendezett, porcosodott borlemezek fedik. Borpáncéljuknak, hiányzó hasúszójuknak és kisméretu hátúszójuknak köszönhetoen lassú úszók, legtöbbjük akár kézzel is kifogható. Jellegzetes a fejformájuk, a szájrész hosszan nyújtott, csoszeru. szájuk végállású, szemüket külön-külön tudják mozgatni. Táplálkozás során a száj kinyitásával keletkezo nyomáskülönbség segítségével villámgyorsan szívják be a táplálékot. Életmódjuktól függoen vagy lebego zooplanktonnal vagy az akgák között élo apró élolényekkel táplálkoznak.

A legtöbb faja a trópusi tengerek lakója, de a mérsékelt övi és hideg vizekben is találunk belolük, sot néhányuk a trópusi édesvizekben és brakkvizekben is otthonra talált. Elsosorban a nyugodt, algával vagy tengerifuvel borított élohelyeket kedvelik, de egyes fajai a korallszirteken, vagy éppen homok vagy iszapos aljzaton érzik jól magukat. Az alcsaládok fajainak megkülönböztetése a testet és a farokrészt borító lemezgyuruk száma, a farokrész hossza és a hímek költozsebének elhelyezkedése alapján történik. A csikóhalak alcsaládjának rendszertani tagolása meglehetosen hiányos és várhatóan átdolgozásra kerül majd.

Bővebben...

méret: 8-9 cm
hofok: 23-28 C

A kb. 8-9 cm-re növo Amphiprion ocellarist Cuvier írta le eloször 1830-ban, tehát egy meglehetosen régóta ismert és mindmáig közkedvelt hallal van dolgunk. A faj az Indiai-óceán keleti és a Csendes-óceán nyugati részén, Thaiföldön, Malájziában, a Fülöp-szigeteken és Taiwanon, 1-15 m mélységben, napos vagy közepes fényu vízrétegekben honos. A narancsárga testet három függoleges fehér sáv mintázza, az úszók feketével szegettek. Ausztrália környékén létezik fekete változata is.

Bővebben...

méret: 18-20 cm 
pH: 6
hofok: 28-30 C
KH: 5
GH: 9

A diszkoszhalak eredeti élohelye az Amazonas vidéke, ahol Heckel (S. discus), barna (S. aequifasciatus axelrodi), kék (S. aequifasciatus haraldi)és zöld (S. aequifasciatus aequifasciatus) diszkoszokkal találkozhatunk számtalan természetes színváltozatban. Ezeket mára a tenyésztett diszkoszok széles választéka egészít ki.

Bővebben...

A köznyelv az algázók gyűjtőnévvel illeti a vértesharcsák (Loricariidae) családba tartozó fajokat. Az algázók természetes elterjedési területe Közép- és Dél-Amerikára korlátozódik és a tudományosan leírt algázó fajok száma meghaladja a hatszázötvenet.

Bővebben...