A felületes szemlélo könnyen összetévesztheti a Lacépéde által 1802-ben leírt Amphiprion perculával, mely ugyan azonos anemónákkal él szimbiózisban, és szintén narancs alapon három függoleges fehér csíkot visel, de az Amphiprion ocellarishoz képest markánsabb a rajzolata, nagyobb a hátúszója, sötétnarancs színuek ikrái, valamivel kényesebb is és más földrajzi területeken - Újgínea, Nagy-Korallzátony, Salomon-szigetek, Újkaledónia - elterjedt. A tévedést még könnyebbé teszi, hogy a nagy hasonlóság miatt mindkét fajra használják a bohóchal nevet.

Bár az Amphiprion ocellaris anemóna nélkül is jól tartható, mégis anemónával, társas akváriumban érzi magát legjobban. Heteractis magnifica, Stichodactyla gigantea és Stichodactyla mertensi anemónákkal él szimbiózisban. Ha nincs anemóna az akváriumban, korallokba is hajlamos beköltözni, amit - pl. érzékenyebb kokorallok esetében - az állandó fürdozésével tönkre is tehet. Jól társítható doktorhallal (pl. Zebrassoma flavescens), gébekkel.

A bohóchal csapat ideális létszáma 8 példányra teheto, melyek körül a legnagyobb a nostény, a második legnagyobb a vele ívó hím. A rangsorban elfoglalt helyüket a halak méretérol könnyen leolvashatjuk. Ha a nostény elpusztul, helyét a megmaradt legnagyobb példány veszi át, az o helyét pedig a következo. A bohóchalak tehát szükség szerint képesek a nemüket változtatni. Az Amphiprion ocellaris ikrája sárga vagy világosnarancs.

Mivel a szállítás okozta stresszre nagyon érzékeny, az új helyen könnyen ledarásodhat, de a beszoktatási idoszak elteltével remekül bírja az akváriumi körülményeket. Etetése egyszeru, bárminemu finomabbeleséggel etetheto. eleséggel, akváriumi körülmények között akár szaporítható is.

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

Written by

Super User