A kezdõ akvaristáknak is ajánlható mutatós malabári dánió békés természetû, de eleven rajhal, a dániók között a legnagyobb méretûre növõ faj. Háta zöldesszürke, hasa világos rózsaszín, oldalát pedig élénk világoskék és sárga vízszintes csíkok mintázzák. A kopoltyúfedõ mögött néhány függõleges keresztcsík látható. A szem írisze aranysárga. Ha megfelelõ körülményeket biztosítunk számára, közel 10 évig is akváriumunk dísze lehet. Mivel a malabári dánió rajhal, ezért akváriumban is legalább 6-8 példányt tartsunk belõle!

Homokos aljzatú, hosszú levelû növényekkel dúsan beültetett, tágas úszóteret biztosító, min. 120 cm-s, medencében érzi magát legjobban, amit jól fedjünk le, mivel kiugorhat. Bár nem érzékeny a vízminõségre, meghálálja a jó szûrést, a rendszeres vízcserét és kedveli az áramlást. Etetése sem problémás, falánk, mindenevõ hal, mindent megeszik, ami befér a száján. Adhatunk neki élõ tubifexet, vörös szúnyoglárvát, vzibolhát, fagyasztott szúnyoglárvát, artémiát, egyéb planlton eleséget, száraz lemezes díszhaltápot. Az élõeleség különösen szépen kihozza a halak színét!

Akváriumi körülmények között is könnyen szaporítható, már a 7 cm-s egyedek is ivarérettek. A nõstények teltebbek, fakóbbak, az oldalukon futó kék csíkok felfelé megtörnek, míg a hímeké egyenes. Az ívatáshoz a tartó akvárium hõmérsékletével megegyezõ hõfokú vízzel metöltött , 25-30 literes medencében tegyünk kb. 4-5 cm magasságban ikrarácsot vagy az akvárium alját teljesen elfedõen mogyorónyi kavicsokat, esetleg üveggolyókat. A levegõztetésrõl porlasztókõvel gondoskodjunk.

A medencébe elõbb a betelt nõstényt tegyük ki, pár órával késõbb egy-két hímr, majd emeljük a vízhõmérsékletet 26 fokra. Az ívási kedvet segíti, ha megadjuk nekik a növényes környezet érzését az akváriumba helyezett jávai moha vagy perlonvatta csomóval. Mivel elõszeretettel ívik napsütéses reggel-délelõtt, az a legjobb, ha olyan helyre állítjuk az ívató medencét, ahol éri a reggeli napsütés.

Ha minden jól megy, a hímek másnap reggelre, legkésõbb harmadnapra kihajtják belõle az ikrát. Nagyszámú ikrát rak, egy-egy villámgyors párzási aktus alkalmával 30-40 ikra préselõdik ki a nõsténybõl. Amikor a nõstény hasa már nem telt és a hímek már nem kergetik, vegyük ki a szülõket az akváriumból, különben megeszik az ikrákat! Ha ikrarácsot használunk, nem olyan sietõs kivenni õket, ami azért is elõnyös, mert nem jó, ha ikra marad a nõstényben.

Ha nem kerül sor ívásra, tegyük vissza õket a társas medencébe és egy hét múlva próbálkozzunk újra. A sikertelenségnek több oka is lehet, pl. a kirakott példányok túl fiatalok, a nõstény nincs betelve, vagy a halak elhízottak és egy úgymevezett zsírdugó gátolja õket a szaporodásban. Ez utóbbi egybként ha fogyókúrára fogjuk õket, felszívódik.

A lárvák 24-28 óra elteltével kelnek ki, de egy részüknél ez akár 2-3 napig is elhúzódhat. Az ikrák penészedését Xantakridinnel, Acriflavinnal vagy Triplaflavinnel elõzhetjük meg. Ha kikelnek, kis rovátkaként az akvárium üvegére kapaszkodnak a lárvák. Szikzacskójuk felszívódása után, 4-5 nap elteltével úsznak el az ivadékok.

Mivel elúszáskor nagyon még nagyon kicsik a malabári dániók, infusoria, apró rotatória, tojássárgája, aprószemû frissen keletett sórák segítségével indíthatók. Mivel gyorsan fejlõdnek, néhány nap elteltével már nem okoz nehézséget az etetésük, mikróval, frissen keltetett sórákkal, grindállal, vágott tubival, morzsolt száraz ivadéktáppal könnyen nevelhetõk.

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

Written by

Super User