Rendkívül dekoratívak, és igazi ritkaságoknak számítanak! Egyes fajtáinak értéke elérheti a több ezer eurós nagyságrendet is.

Kereskedelemben leginkább a Potamotrygon reticulatus kapható. Az édesvízi ráják “királyai” a Motoro nemhez tartozók.

A legtöbb faj Dél-Amerika legnagyobb folyóiban (Amazonas, Orinoco, Rio Magdalelna, Rio Tocantis) él. Esős évszakokban az elárasztott területeken is.

Egyes fajok széles körben elterjedtek, és a keresztszaporulatok révén keletkeztek új alfajok, valamint hybrid változatok. A többi faj endemikus, ami azt jelenti, hogy csak egy meghatározott területen vagy folyóban fordul elő.

 

Viselkedésük a természetben

 

Az édesvízi rája ritkán látható nyílt vízben úszva, mivel a talajon élnek, ezért a sekélyebb vizekre korlátozódik a megfigyelése. Nappal leginkább táplálékát keresi, ami férgekből garnélákból, kagylókból, csigákból és halakból áll.

Akváriumi tartásnál a legkiválóbb eleségek melyeket előszeretettel fogyasztják: kagylóhús, halhús, garnélák, giliszta, élő rákok stb.

A fiatalabb példányok szívesen fogyasztják a vörös szúnyoglárvát is.

Amennyiben kézből szeretnénk etetni rájáinkat, ennek semmi akadálya, sőt élvezetes dolog lehet. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a ráják könnyen megijednek, melynek következtében a másodperc töredéke alatt használják a védekező tüskéjüket! Javasolt egy etetőcsipesz beszerzése, melynek segítségével biztonságosan etethetjük kedvenceinket.

Ne feledkezzünk meg róla, hogy a ráják ragadozó halak!

Ha szeretnénk hogy megőrizzék természetes szokásaikat és igazán jól érezzék magukat az akváriumunkban, akkor adjunk lehetőséget arra, hogy vadászni tudjanak! Kisebb halakat szívesen fogyasztanak élő eleségként.

Nappal és éjszaka egyaránt vadásznak.

Időnként éjszaka is aktívak, de általában pihennek a homokba ásva magukat. Beásva az aljzatba érzik magukat biztonságban, de pont ez a viselkedésmód az emberre nagyon veszélyes, mert egy beásott rájára könnyen rá lehet lépni. Dél-Amerikában évente több ezer sérülést okoznak a ráják, ami kisgyermekeknél akár halálos kimenetelű is lehet.

 

Szaporodás

 

A fogságban tartott állatok mintegy 2 év után válnak ivaréretté.

A hímek a farokúszóik mellett - jól látható módon - úgynevezett klasper-eket viselnek, melyekből 2 darab látható már fiatal koruktól kezdve.

A nőstények nem rendelkeznek klasper-rel, tehát így jól azonosíthatóak akár már 3-4 hónapos korban is.

A kihordási időt befolyásolja a bébik száma is, de azt lehet mondani, hogy kb. a 3-4. hónap után biztosan megszületnek. A sikeres párzás után 6-8 héttel látható már a kicsik mozgása az anyában. A várandós állatot nyugodt körülmények között kell tartani.

Az édesvízi ráják elevenszülők, és mintegy háromhónapnyi vemhesség után 1-10 egyedet hoznak a világra. Az újszülöttek már teljesen kifejlett állapotban születnek. A kicsik átmérője 5-15 cm attól függően, hogy mekkora volt az anya, illetve, hogy mennyi volt az alom száma. Különösebb gondoskodást nem mutat az anya irántuk, de a kicsinyek még egy pár napig a közelében maradnak a biztonság kedvéért. Születésükkor már a színek, melyek a szülőket jellemezték, jól megfigyelhetőek. Ivari hovatartozásuk azonban csak a 3-4. hónaptól kezd láthatóvá válni. A hímnemű egyedek azonosítása nem okoz nehézséget, hiszen szembetűnő nemi jellegzetességet hordoznak magukon.

Csakúgy, mint minden más állat esetében, a szaporodás a ráják számára is biológiai szükség, mely megfelelő nagyságú teret, bőséges és jó minőségű élelmet, elfogadható akváriumi feltételeket, valamint figyelmes gondozást igényel ahhoz, hogy kedvencünk jól érezze magát. Mindez, a már egyébként is elbűvölt akvarista számára még élvezetesebbé teszi akváriuma megfigyelését.

Ideális akvárium méretek

 

Ha egy mondatban kellene megfogalmazni a rájáinknak megfelelő akvárium méretet, azt mondhatnánk, hogy: MINÉL NAGYOBB, ANNÁL JOBB!

Ennek előnye, hogy rendkívül stabil vízminőséget tudunk biztosítani halainknak, valamint a mozgásukhoz is elégséges helyet teremtünk.

A minimális akvárium méret 300-500 liter!

Legjobban a “kádszerű” medencét részesítik előnyben, melyeknek nagy az alapterülete.

Nem szükséges nagyon magas akváriumban tartanunk őket, hiszen legtöbbször a talaj közelében tartózkodnak. Az akvárium magassága legalább akkora legyen, mint a rájáink teljes testhossza a farka végéig, annak érdekében hogy amikor az üvegfalra felúsznak, akkor a farkuk ne sérülhessen meg a visszaérkezés következtében.

Az akváriumunk alsó része mindenképpen akadálymentes legyen, és főként ne legyenek benne éles tárgyak!

A fűtést lehetőség szerint a külső szűrőben helyezzük el, vagy tegyünk rá burkolatot, (melyek kereskedelmi forgalomban kaphatóak, sőt egyes típusokhoz a gyártó adja őket), hogy a rájáink bőrét nehogy véletlenül megégessék.

 

 

Világítás

 

Az akvárium világítására kifejezetten nincs szabály. A ráják nem kifejezetten szeretik az erős fényt, mert természetes élőhelyükön a víz összetételének következtében a talajon nem éri őket erős napsugárzás. Ennek ellenére kiválóan alkalmazkodnak az akár intenzív megvilágításhoz is.

Amennyiben megoldható, a világítást több lépcsőben kapcsoljuk ki és be, mert a hirtelen megváltozott világítási szintek sokkolóan hatnak rájuk. Éjszakai fényként használhatunk kék színű LED sort, vagy más, kis fényintenzitású világítást, ami szimulálja a hold fényét.

Növény, tárgyak, fadarabok elhelyezése az akváriumba nem javasolt, mert a ráják úgyis kiásnák táplálékkeresés közben. Éppen ezért is mindegy, hogy milyen fény spektrumú lámpát helyezünk el.

 

Talaj

 

A talajt lehetőleg 1,5-ös szemcseméretű, vagy annál akár durvább homokkal borítsuk.

Ne használjunk túl finom szemcséjű talajt vagy púderszerű homokot, mert ezek ráragadnak a rájáink testére, és az esztétikai látványt csökkentik.

Kifejezetten kedvelik, ha legalább 1-2 cm-es vastagságban van talaj az akváriumban, hiszen időnként egy gyors mozdulattal elássák magukat, valamint a talajban keresgélik az elsüllyedt táplálékot.

A másik célja a talajnak, hogy az elhalt hámrétegeket folyamatosan “koptatják” a ráják bőréről, miközben beássák magukat a homokba.

A beásás mindenekelőtt azonban védelmül szolgál, ha valami nyugtalanság van az akváriumban.

A talaj finomságának egy másik szempontja, hogy időnként ki kell “porszívóznunk” az aljzatot, hogy az elbomlásnak induló szennyeződések ne ronthassák le az akváriumunk vizének minőségét.

Ne használjunk semmiképpen korallzúzalékot, éles, zúzott kavicsot, pl. márványzúzalékot, vagy olyan anyagot, ami szilícium-dioxidot tartalmazhat!

Az éles szemcsék felszíni sérüléseket okozhatnak rájáink testén, ami később baktériumos fertőzéshez vezethet.

 

Látás

 

A fejük első részén, valójában a hátukon helyezkednek el az igen éles szemek, melyek 360 fokos szögben látnak.

A kiálló "periszkóp" szemeknek köszönhetően látja, mi folyik a vízben, amíg ő el van temetve a folyómederben. Éles látásuk teszi lehetővé számukra, hogy navigálni tudjanak a sötét környezetben, ahol élnek. A legtöbb Amazonas folyó meglehetősen zavaros, és gyakran megrakott üledékkel, törmelékkel, és ráadásul még a kis lebegő szervezetek is vagy elnyelik, vagy tükrözik a napfényt, mielőtt az eléri az alsó vízrétegeket. Azonban a rája különleges módon alkalmazkodott az alacsony fényviszonyokhoz. Ha megnézzük a rája szemét a félhomályban, észrevehető, hogy világítanak a sötétben a macskáéhoz hasonlóan. Egy réteg található a szem hátsó felén, amely visszaveri a fényt a retinára, így téve lehetővé az éjszakai látást.

 

Lorenzini ampullák (elektromos szenzorok)

 

A zselés érzékszervi pórusok - melyek az orr és a száj körüli bőrön találhatók a rája alján - teszik lehetővé, hogy érzékeljék az élőlények által generált elektromos mezőket. Ez különösen hasznos az édesvízi rájáknak, mert segít levadászni áldozatát úgy, hogy közben el van temetve a folyómederben és elrejti a sötét víz.

Ezek az elektro-receptorok a legapróbb statikus mozgásokat is érzékelik, mint pl. a közelben lévő halak úszóinak evezését, vagy akár még a szívdobogását is megérzi áldozatának!

 

Légzőnyílások

 

Mind a tengeri, mind az édesvízi rájáknak két sorban öt rés van a hasi oldalán, és két darab módosult légzőrés a háti oldalon a szemek mögött.

Ez teszi lehetővé, hogy könnyebben kapjon “levegőt”, amikor a talajban bujkál.

 

Mérges tüskék

 

A rája hírhedt gerincfarka két részből áll: az erőteljes tüske, és egy vékony hüvely körülötte, amely tartalmazza a mérget. Amikor az állat megijed, vagy védekezni akar (például rálépnek), a tüske a méregtömlővel együtt áthatol az áldozat bőrén, és mérgező nyálka kerül a sebbe.

A tüske rendkívül éles (még a csontba is behatol), és ugyanazon az elven működik, mint egy nyílhegy. A húsba könnyen becsúszik, de a recés élek miatt nagyon nehéz és fájdalmas kivenni. A farok nagyon rugalmas, és a másodperc tört része alatt tud fordulni, ezzel is komoly károkat okozva. Amellett hogy nagyon fájdalmas, a méreg, szöveti halált okozó enzimeket tartalmaz.

A ráják néhány havonta elhullajtják faroktüskéjüket, melyek mikor ismét kinőnek, már nagyobb méretűek.

Hasonlóan a cápafogakhoz, ha a rája elveszíti faroktüskéit, vagy sérülés következtében leszakadnak, újranőnek.

A ráják alapvetően békés halak és kerülik a konfliktusokat.

A tüskéiket kizárólag védekezési célokra használják.

Otthon tartott rájáknál ritkán fordulnak elő ilyen jellegű balesetek.

Az állatok könnyen hozzászoknak az akváriumi körülményekhez és kifejezetten barátságos állatokká válnak még a vadon fogott példányok is.

Könnyen felismerik a gondozójukat, és szinte követelik az élelmet az akvárium üvegének nyomkodva a szájnyílásukat.

 

Táplálkozás

 

Az egészséges rájának farkasétvágya van, és sokféle táplálékot kedvel. Legkönnyebb élő táplálékkal etetni. A kaliforniai feketeférget és a földigilisztát jó étvággyal kebelezi be. Az üveggarnéla szintén nagy kedvenc és a kisebb ráják a szó szoros értelmében pörögni kezdenek az örömtől, ha ilyet kapnak. Ha megszokják, akkor a legtöbb rája szívesen fogyasztja a friss, vagy fagyasztott garnélát, meg a hasonló táplálékot. A viaszlazac és a közönséges lazac darabokat, a különféle rákféléket és az egyéb tengeri táplálékot, halhúst valamint kagylóhúst legtöbbször szintén elfogadják. A ráják emellett hozzászoktathatók a házi receptek szerint készült táplálékhoz, illetve az előre elkészített, az akvárium aljára süllyedő, tömeggyártású ételhez is.

Saját rájánk kézből való etetése az egyik legnagyobb megelégedést kiváltó élmény, mely garantáltan ámulatot vált ki még a legközönyösebb emberből is. A rája nem hajlamos arra, hogy ok nélkül szúrjon, de etetéskor gyakran csapkod örömében. Kézből való etetéskor fontos, hogy mindig tudjuk hol a rája farka, s az is, hogy az állat lássa, hogy közeledünk hozzá, és ez ne érje váratlanul. Egy idő után a ráják egészen megszelídülnek, megengedik, hogy simogassák őket, ők maguk pedig gondosan megvizsgálják gazdájuk kezét, hátha találnak benne valami finomságot.

  

Ideális vízminőség

pH:	6,5-8
NH 4 + / NH 3 (mg / l):	0
NO 2 - (mg / l):	0,0-0,3
Hőmérséklet:	28-30 ° C

 

Az állatokat javasolt 28-30 fokos hőmérsékleti viszonyok között tartani. A víz keménysége általában nem okoz gondot a rájáknak. Amire fontos ügyelnünk, hogy ne tegyük ki hirtelen változásnak őket.

Ne változtassuk hirtelen sem a víz hőmérsékletét, sem a víz keménységét. Ha lehetséges oldjuk meg a heti, de akár a napi rendszeres friss víz adagolását. A heti vízcsere az akváriumi vízmennyiségének max. a 20-25%-a legyen, de sokkal jobban érzik magukat, ha kétnapi, vagy akár napi rendszerességgel egy minimális (3-5%) körüli vízcserét csinálunk. Ezáltal biztosítva van a folyamatos friss víz utánpótlás, és a víz túlterheltségének esélyét gyakorlatilag kizárhatjuk.

Az akváriumnak fontos, hogy kellő nagyságú, és elégséges intenzitású szűrése legyen!

A ráják a tiszta, kis terheltségű vizet kedvelik. Fontos a víz folyamatos oxigén ellátottsága.

Az akváriumba célszerű külön áramoltató motort elhelyezni, hogy a víz áramlása folyamatos legyen, ezzel is megakadályozva az elbomló anyagok lerakódását.

 

A városi csapvizet a legtöbb esetben klórral kezelik annak érdekében, hogy a víz fertőtlenítését biztosítani tudják.

A halainkra ez kifejezetten rossz hatással van!

A klór és az ammónia az első számú méreganyag, amit az akvárium vizébe juttathatunk!

Védekezhetünk ellene azzal, hogy a vizet kb. 24 órára egy nyílt tetejű tárolóedényben állni hagyjuk, hogy a klór a levegőbe távozhasson.

Másik módszer, hogy aktív szénnel töltött hengeren keresztül engedjük az akváriumunkba.

Figyeljünk arra, hogy az aktív szenet cserélni kell, mert egy idő után telítődik mérgező anyagokkal!

Szóba jöhet még a kereskedelemben kapható “vízelőkészítők” használata, melyek lekötik ezeket a káros anyagokat.

 

Az akváriumunk vizébe adagolhatunk jódmentes sót, mellyel megakadályozhatjuk egyes kórokozók elterjedését.

Az amazóniai folyóknak nagyon lágy a vizük és csak kevés ásványt tartalmaznak. Csak a nagymennyiségű esővíznek köszönhető, hogy a vizek pH-értéke nem zuhan le túlzott mértékben. A legtöbb esetben az édesvízi ráják élőhelyeinek pH-értéke 6.5 körül mozog. Ha már megfelelően akklimatizálódtak, akkor a rája fajok egyedei általában szépen fejlődnek a csapvízben is, és nincs szükség a víz messzemenő kémiai kezelésére ahhoz, hogy életben tartsuk őket. Mindazonáltal a ráják sokat esznek, következésképp sokat is ürítenek, tehát a figyelmes gondozás igen fontos, ideértve a víz tisztántartását és a szűrők mentesítését a lerakódásoktól. A ráják hajlamosak az ammónia-, és salétrommérgezésből származó szervi károsodásokra, tehát létfontosságú, hogy rendszeresen ellenőrizzük ezek jelenlétét a vízben, s lényegében előfordulásukat zéró szinten tartsuk a rendszeres vízcsere, és valamilyen jó minőségű, biológiai vízszűrő használata által.

A sérülés, a belső mérgezés legtöbbször a szállításkor keletkezik. Előfordul, hogy a rájákat sokszor több mint 36 órán át utaztatják a szállító dobozban, kritikus életkörülmények között. Az ekkor keletkezett betegség után (melynek sokszor külső nyomai nincsenek), a rája még él néhány hétig, míg végül elpusztul, mivel nem hajlandó enni és vagy éhen hal, vagy a belső mérgezés végez vele. Tehát nem mindig tudjuk, hogy összefüggés volt a rossz, szennyezett vízben történő szállítás és a bekövetkezett halál között.

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy NE vásároljunk olyan állatokat amelyek vadon fogottak, és éppen most érkeztek valamelyik dél-amerikai országból. A beakvarizált és már jól táplálkozó ráják azok, amik jó eséllyel életben maradnak akváriumunkban.

 

 

Potamotrygon motoro

Hétköznapi nyelven: pávaszemes folyami rája, pettyes folyami rája

A Potamotrygon motoronak általában jók a táplálkozási szokásai. Általában szeretik az élő táplálékot, de az elválasztott bébik az előkészített ételeket is megszokják. Kifejezetten kedvelik a vörös szúnyoglárvát, ill. a kisebb gilisztákat is.

Dél–Amerika szinte minden vízgyűjtőjében megtalálhatóak.

Több tucat változata és színárnyalata ismert. Ezen belül is széleskörű a mintázatainak változatossága, mint pl. márványos, három-pötty, lánc, mozaik, virág, stb. minták.

 

 

 

Egészségügyi kérdések, betegségek

 

Amennyiben a tartási körülmények megfelelőek, úgy jó eséllyel soha sem lesz egészségügyi problémája a rájáinknak.

Van azonban néhány dolog, amire oda kell figyelnünk, főként abban az esetben, ha új példányok érkeznek az akváriumunkba.

 

A rájás akváriumban kifejezetten hasznos lehet egy megfelelően méretezett UV lámpa használata, mellyel a vízben lévő paraziták egy részét hatástalaníthatjuk.

Ezzel megakadályozhatjuk a legtöbb gombás fertőzést, vagy egyéb paraziták megtelepedését.

Kifejezetten hasznos lehet a már korábban említett jódmentes só használata is.

 

Ha bármilyen betegségre utaló jelet tapasztalunk, forduljunk szakemberhez, mielőtt gyógyszeres kezelést alkalmaznánk!

Semmiképpen se használjunk a hagyományos akvarisztikában használt gyógyszereket, főként olyanokat, amelyek réz-szulfátot, káliumot, vagy egyéb, a rájákra kifejezetten életveszélyes anyagokat tartalmaznak!

 

Írta: Pintér Péter (worldinvestman)

www.edesviziraja.hu

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

---