A kis csapat, 9 db hal egy 60 literes akváriumban kapott helyet, amit a könnyű kezelhetőség miatt a szokásos egyszerű berendezéssel láttunk el. Talaj nincs a medencében, csak agyagcsövek a halaknak, ahol elbújhatnak, és egy szőlőtőke, amit rághatnak.
A szűrést egy üvegtalpas 10x10x25 cm méretű szivacs látja el, porlasztóval a közepén.
Vízcsere 5- 10 naponta, kb. 30 % állott csapvízzel.

 
Mivel állati fehérjét igényelnek, táplálékul érdemes állati eredetű táplálékot adni számukra. Fagyasztott eleséggel, artemia, vörös szúnyoglárva, cyclops, harcsatablettával, vagy jó minőségű, magas fehérjetartalmú szárazeledellel lehet etetni őket.
Nálunk a már anciknál is bevált apró szemű nagy fehérjetartalmú szárazeledelt kapják, mivel minden számukra fontos tápanyag megtalálható benne, így az etetés nagyban leegyszerűsödik.

Aki többet szeretne, mint gyönyörködni bennük, és sikeresen (tudatosan, nem véletlenszerűen) tud ancistrusokat szaporítani, és felnevelni, érdemes ennek az igen attraktív fajnak a szaporításával is próbálkozni.
A siker érdekében érdemes kisebb, 6-8 fős csapattal próbálkozni. Ivarérettségüket 7-8 centiméteres méretükben, kb. 18 hónapos korukban érik el.
A hímek és nőstények megkülönböztetése nem nehéz, az ivarérett hímek mellúszóin apró “kefék” találhatók. Amennyiben ivarérett halakkal rendelkezünk, a vízparaméterek változásának hatására halaink igen könnyen ikrát raknak. A vízhőmérsékletet először tartsuk magasabban, 30 °C körül, csökkentsük a vízcserék számát, ezzel utánozva a száraz évszakot. Ez alatt természetesen ügyeljünk a megfelelő táplálásra, és szűrésre.

1-2 hónap után csökkentsük a vízhőmérsékletet 27-28 °C-ra és a víz vezetőképességét 300 µs körüli értékre.
Amennyiben halaink megfelelő kondícióban vannak, hamarosan számíthatunk az ikrázásra. 
Az ancistrusokhoz hasonlóan védett helyre rakják az ikrákat. Mi agyagcsöveket használunk, vannak, akik palából ragasztanak búvóhelyet, de akár egy kifúrt kókuszhéj is megteszi.

Párzáskor a hím a csőhöz csalogatja a nőstényt, amely ha hajlandó ikrázni, beúszik a hím elé. A hím addig nem engedi ki, míg le nem rakja 15-20 db sárga, nagyméretű ikráját. Eközben a hím teste jellegzetesen remeg, a családra jellemző módon.

 
Miután a nőstény lerakta ikráit, elhagyja a csövet, és az ikrák kikeléséig, ami 5-6 nap, a hím őrzi azokat. Kikelés után a kishalak  a csőben maradnak, míg a szikzacskó fel nem szívódik. Ezután úsznak ki, és kezdenek el táplálkozni. Ekkor már szüleik kicsinyített másai, talán a színük nem olyan kontrasztos, de 1 hónapos korukra teljesen kiszínesednek, és elérhetik a 2 cm testhosszúságot is. Etetésűk nem problémás, keltetett artemiát, és a szüleiknek adott szárazeledelt adhatjuk nekik, ügyelve a vízminőségre. A maradék táplálékot minden esetben távolítsuk a medencéjükből.

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a vízminőségre nem ügyelnek eléggé, és így elveszítenek egy egész csapat ivadékot. Amíg a halak el nem érik a 3 hónapos kort, a vízcserére fokozottan kell ügyelni. Ezután már eléggé ellenállóak, csapvízben, normál körülmények között is tarthatók.

Akinek sikerül ezt a tetszetős kistestű L-es harcsát szaporítani, annak egy saját kis csapat ivadék látványa a jutalom a befektetett munkáért és pénzért.

Mindenkinek ajánljuk ezt a fajt, mert összehasonlítva az L46 zebrával, elérhető áru, majdnem olyan szép, és kis szerencsével könnyen szaporodik.

A képeken saját halaink láthatók.

Jó halazást!

Edit & Attila

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

Written by

Super User