Nem sokáig gondolkoztam, rögtön ”bevásároltam” egy 10 darabos kis csapatot magamnak. Még szerencse akkoriban nem volt ki mondja, "hogy már megint új halakra költötted a pénzed"!

E törpeszájú halak Dél-Amerika északi vidékén az Amazonászi oserdo, foleg a Rio-Negro és Brit Guyana lassúfolyású kis vizeiben találnak menedéket. Kedvelik az erosen benott növényes, lágy, enyhén barnás tozegelt vizeket. Nem nagy halacskák, átlagnagyságuk alig éri el az 5 centimétert. Érdekes ferde testtartásuk és úszásuk fölkeltette a figyelmemet: a halacskák apró, kis rángatózó, egyenetlen mozgással, a páratlan úszóik segítségével úsznak.

E halak színezete szintén érdekesen eltéro: a nostények szurkések, az oldalvonalon végig sötét, majdnem fekete csík húzódik a farokig. A hímek sokkalta szebbek: a has alsó kidomborodó része aranysárgás, az oldalvonali hosszanti sötét csík fémes-kékes amit a felso részen ismét sárgás vékony csík kísér. A hátrész az barnás-szürke színu ami sötétpiros foltokkal telített. Az úszók és a farokúszó úgyszintén élénk sötétpiros fehéres szegéllyel. Mindezz színezetleírás inkább a kifejlett hím nászruhájára iktat, de egy kedvezo feltételekkel ellátott növényes akváriumban mindez érvényesülni is fog.

Én inkább tíznél nagyobb csapatban javasolnám még kisebb akváriumba is, mert így érvényesülnek legjobban és leginkább más törpeszájúak társaságában. Az etetésnél figyelembe kell venni apró szájnyílásúkat és aszerint kell etetni. Kedvelik az apró élo, úszó eleséget: vízibolhát, ciklopszot, sóféreglárvát, grindált és apróra vágott tubifexet. A beakvarizált halak megeszik a száraz minoségi tápot is, de tenyésztéshez az nem elég. Élo eleséggel való etetéskor az ivarérett nostények hamarosan beikrásodnak és a test hosszanti irányában kitelnek. Ilyenkor kiválnak a már bevörösödött domináns hímek is állandó ”hencegésükkel”.

Ikráztatási alapelvek könnyuek: nálam az ikráztatás elso alkalomra bevált, holott egyesek nehezen ívókként emlegetik. A ”csapat ”vize az olyan 7 pH, 8-10 NK és 24-25 C homérsékletu volt. Amikor láttam, hogy kezdodik az udvarlás: leszívtam egy kis 5 literes aksiba félig vizet a közösbol és hozzátettem lágy ozmóvízet, kis ”tozegteát” egy porlasztót és egy melegítot. A vizet beállítottam 6-6,2 pH-ra és a homérsékletet 26 fokra. A 2-3 órai szelloztetés után a levegoztetést leállítottam és beletettem az akváriumba a legvagecebb hímet és azt a nostényt, amelyik után a legjobban hajtott. Az elso alkalommal emlékszem volt még ikrarácsom is, növények közül a jávai mohát és a lándzsás vízipáfrányt használtam, másnap reggel már volt ikra. Az ikrák száma nem volt nagy 50-60 darab egy fiatal párnál már szép eredmény. Ikráztatásuk, kis ido elteltével már nem okozott egyáltalán ”erofeszítést”, sima egyharmad részes csapi vízcsere is megtette a magáét és egy jó csomó jávai moha. Az ikrák kb. 0,8 mm-ek, halványan világosbarnás üvegesen átlátszóak, számuk pedig olyan 50-70 darab volt általában. A lárvák 48 órára keltek ki és további 4 nap után úsztak el. 
Indításként papucsállatka kultúrából etettem és úgyszintén az ecetféreg (Turbatrix aceti) fiatal példányaival. Emlékezetem szerint az Artemia naupliuszát csak a nyolc-tízedik napon tudták megenni.
Amikor a sóféreglárvát meg tudták enni azután már nevelés nem jelentett gondot, és a változatos élo eleséggel a kis úszó ferde halacskák lenyugözoen alakultak. Heti 1/3-os vízcsere és rendszeres etetés mellett is eléggé lassan nottek de a negyedik hónapra már szépen beszínesedtek. Már hat hónap után ivarérettek voltak és kezdtek kiválni a táncoló, kacérkodó hímek. Gyönyöruséges látvány egy szép növénydús akváriumban, kristálytiszta vízben egy ilyen sajáttenyésztésu 60-100 példányból álló beckfordi csapat. Szívbol ajánlom mindenkinek. Sajnos képekkel nem szolgálhatok. 
 

© Bacsó Levente

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

Written by

Super User