Hirdetés

 

Vagyunk azonban néhányan, akik nemcsak ezért szeretjük õket. Imádjuk nézni, ahogy bajuszkáikkal a homokban turkálnak, akár a kismalacok a sárban, ahogy gondozóikra „kacsintgatnak”, ahogy egymással fogócskáznak, egyszóval ahogyan élettel töltik meg az akvárium alsó régióját. Mondhatni, betegesen rajongunk ezekért a kétségkivül bájos halakért, az egyszerûbb fajoktól a ritkaságokig. Azonban a legszebb és legcsodálatosabb látvány, amikor a szaporulat felnõ, és a két-három centis apróságok minden fáradozásukért kárpótolják az akvaristát. Ilyenkor sokan azt kivánják, hogy bárcsak ekkorák maradnának! A természet nekik találta ki a törpe páncélosharcsákat, amelyek a többi fajjal ellentétben csak 2-3, max.4 cm-re nõnek meg. Ezek az apróságok sajnos manapság még ritkaságnak számitanak, vagyis bármelyik üzletbõl nem lehet õket beszerezni, de kitartó munkával, akvaristáknál, tenyésztõknél bárki megtalálhatja õket. 

Tartásuk viszonylag egyszerû, bármely olyan halfajjal társíthatóak, amelyek nem tesznek kárt benne. Legjobb kisebb pontylazacos akváriumban elhelyezni, vagy saját medencét készíteni számára. Ez kb. 50 literes legyen, apró szemû homokaljzattal, vasfával, buja növényzettel. Nálam erre a célra a jávai moha vált be leginkább. Mivel mint minden páncélosharcsa, õk is társas lények, minimum egy 10 fõs csapatot szerezzünk be, melyben mindig kétszer annyi hím legyen, mint nõstény. Ez tenyésztésüknél igen fontos, mert csapatban ikráznak a legszívesebben, tehát tartómedencéjük tenyésztõ is egyben. 

Tartásukhoz a 24-25 C-os csapvíz (10-12 nk) tökéletesen megfelel, csak tenyésztésükhöz szükséges lágyabb vizet készíteni. Én erre a célra esõvizet használok, ikráztatásnál a víz háromnegyedét leszívom, majd hideg (14-15 C-os) tiszta esõvízzel töltöm fel. Ez az ún. hidegvíz-sokk könnyen kiválthatja a nászt, és akár már másnap ikrázhatnak halaink. Ez megtörténhet egy nap alatt is, de több napig is elhúzódhat. A második esetben az ívás közben is etetni kell a tenyészállatokat, mert elõfordulhat, hogy leszedegetik saját ikráikat. Egyébként nem hajlamosak az ikrafalásra. 
Tapasztalataim szerint az esõvízben tartott tenyészállatok nehezebben bírhatók ikrázásra, mint a csapvízben tartottak. 
Mikor az ikrázás megtörtént, vegyük ki a tenyészállatokat. Bár a kikelt ivadékot nem bántják a szülõk, igazán szép halakat csak külön etetve tudunk nevelni. 
A mintegy 30-50 ikrából a 3.-4. napon kel ki az ivadék, és további két nap múlva kezd el táplálkozni. Természetesen ez erõsen függ a hõmérséklettõl is. 
Az ivadék rotatóriával, vagy frissen keltetett sórákkal indítható, majd vágott tubifexszel etetve fejlõdik a leggyorsabban. Ezt a menüsort a felnõtt állatoknál is betarthatjuk. Bár a kifejlett példányok gond nélkül megbírkóznak a hosszabb tubifexszel is, mégis jobb vágva adni nekik. Nemcsak azért, mert így kisebb a betegségek veszélye, hanem könnyebben fogyasztják el a halak. Én fagyasztott cyclopsszal, valamint elmorzsolt lemezes tápokkal egészítem ki étrendjüket.

Jelenleg három fajt tartunk számon, ezek közül a leggyakoribb a 
Corydoras hastatus (Eigenmann 1888). Braziliából, a Mato Grossoból származik. Magyarul sarlófoltos páncélosharcsának nevezzük, mert a faroktövén fekete, sarló fomájú foltot visel. Alapszine ezüstös, a hímek zöldes csillogásúak, a nõstények nagyobbak, teltebbek. Egyedülálló érdekessége, hogy a Corydoras fajok közül õ képes egyedül a lebegõ úszásra, vagyis nemcsak a fenéken, hanem gyakran vízközt is szívesen tartózkodik, esetleg más csapathalak közé verõdve. Az én 15 fõs csapatom legtöbbször a neonhal-rajt tiszteli meg társaságával, amelyek ezt a gesztust nemhogy eltûrik, de kifejezetten örülnek is neki.

Hasonló színezetû, de kissé szerényebb csöppség a 
Corydoras pygmaeus (Knaack 1966). Õ a Rio Madeirából származik, és szürkés alapszínével igencsak beleolvad eredeti élõhelye iszapos, kissé zavaros környezetébe. Testén a fejtõl a farokig egyetlen vékony fekete csík halad át, és itt véget is ért „színkavalkádja”. No de nem is a szépségéért szeretjük! Ilyen kedves, békés, aranyos kishal bizony kevés van. Tapasztalataim szerint ez a faj bírható legkönnyebben ikrázásra, tehát elsõsorban azoknak ajánlom, akik még nem foglalkoztak törpe páncélosharcsákkal.

Végül, de nem utolsósorban a legdekoratívabb faj a 
Corydoras habrosus (Weitzman 1960). Ez a törpe páncélosharcsa Venezuelából, valamint Kolumbiából származik. Alapszíne sárgásfehér, a fejtõl a farokig szabálytalan fekete csík húzódik, a fejen és a háton szintén szabálytalan rajzolatok találhatóak. Az úszók csíkosak, vagy foltosak lehetnek. Legeltérõbb méretkülönbség ezeknél a halacskáknál található, a hím 2 cm-nél nem nõ nagyobbra, míg a nõstény akár 4 cm-es is lehet. Sajnos a legritkábban beszerezhetõ faj, ezt fõként nehéz tenyészthetõsége magyarázza. Bár ívatása megegyezik az általánosságokban leírtakkal, sokszor elõfordul, hogy nem hajlandóak ikrázni. Ilyenkor hetente váltogassuk a vizét csapvízre és esõvízre, és etessük intenzívebben, ez könnyen célravezetõ lehet.

Utószóként csak szokásomhoz híven szeretnék minden akvaristának sok sikert és szerencsét kívánni a törpe páncélosharcsákhoz, higgyék el, megéri!

Kasi Mátyás

 

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!


Written by
Super User

Keresés

Hirdetések

 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:

Akvarista.hu a Facebookon

Chat

Ki van online?

Oldalainkat 72 vendég és 0 tag böngészi

Ajánló:

Kapcsolat:
 
Mizsák Norbert
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36 30 381-6969
Go to top