Monk - Sajátkészítésű külső szűrő

Azután beálltam a zuhany alá...
Az alap ötlet az volt, hogy a belsõ szûrõ, általam nem használt levegõztetõ diffúzorát felhasználva biztosítani tudom a keringetéshez szükséges lassú áramlást. Miután az egész rendszer a szabad vízfelszín alatt mûködik, nem kell különösebben nagy szívóhatás, csupán a keringetést kell megoldani.

Persze nem mûködött. De ekkor jött az következõ ötlet, a jó öreg buborékszivattyú. Bevált! Ráadásul teljesen önlégtelenítõ a rendszer, ami nagyon fontos a helyes mûködéshez.

A következõ feladat az anyagok összeszedése volt.

A berendezés ûrtartalma az akvárium térfogatának 1-2%-ka legyen.
A berendezés légmentesen zárt legyen, az átáramlás nem lehet gyorsabb, mint 1-4 liter óránként. (Az akvárium teljes vízmennyisége körülbelül 1-2 hét alatt kell, hogy átáramoljon)
A szûrõ táplálására szánt víz már minden más szennyezõdéstõl mentes legyen, és ne tartalmazzon lebegõ buborékokat.
A berendezésben elhelyezett kis teljesítményû keringtetõ motor, lehetõleg a berendezés aljára kerüljön, elkerülendõ az esetleges levegõ beporlasztást.
A berendezés biolabdával, kerámiával, tölthetõ meg, az élõkõ alkalmazása itt kerülendõ.
Egy denitrifikációs szûrõben a beüzemeléstõl számított 2-3 héttõl kezd stabilizálódni az oxigénszegény környezet.
A berendezés belsejében a víz redoxpotenciálja kb. –100 és -300mV között alakuljon.
A szûrõben élõ baktériumokat speciális készítményekkel rendszeresen táplálni kell. (pl: AquaMedic – Denimar)"
(http://www.scalare.hu/eloszur.htm)
A tartálynak egy csavaros tetejû egyliteres befõttesüveget használtam. (ár kupakkal együtt kb. 150 Ft)
A nyomó és szívóvezeték illesztéséhez csapos T elosztót vettem egy akvarista üzletben (ár: 150 Ft)
A pumpához még egy T elosztó, nem kell rá csap (ez is 150 Ft körüli)
A vezetékek egyszerû légpumpához való szilikoncsõ (ár: 100 Ft/fm)
És kevés FBS vagy Vinilfix kinek mi van a sufniban.

Már csak össze kellett állítani:
2 db 5-es lyuk a dunsztosüveg tetejére (egy középre a szívóágnak, egy a szélére a nyomóágnak).
a T elosztó szétszedése, nem nagy kunszt
egy összekötõcsap egyik csonkjának levágása (lásd fenti kép)
a nyomóágnak (amelyiken a tartályból távozik a víz) a levágott csapot ragasztottam be alulról a gallérral. (csak egy apró ötlet, gyufára tûztem a csapot, így könyebben tudtam fogni.
a szívóágnak (amelyiken befolyik a víz) egy egész csapot ragasztottam gallérral fentrõl.
a tartályon belüli szívóvezeték kb. 2 cm-vel legyen hosszabb, mint a tartály magassága.
A szivócsövet a tartály közepére állítva a tartályt megtöltöttem gyûrûs kerámiával (ide kellett a +2cm csõ :) ) (1280Ft/60dkg)

Elvi vázlat:

Szinte kész is! (a képeken még töltet nélkül)

A rendszert töltsük meg vízzel, csatlakoztassuk a légpumpához, és a szorítógyûrûvel addig csökkentsük a beáramló levegõ mennyiségét, amíg kb. 1cm vízoszlop keletkezik két buborék között.

Méréseim alapján kb. 4-6 liter/órás áramlási sebességet lehet a fojtás állításával beszabályozni, ami a cikk szerint tökéletes eredmény!

Megjegyzem, a rendszer csõvezetékeinek, különösen a nyomóvezetéknek közel függõlegesen kell állni a mûködéshez. (különben a buborékok leelõzik a vizet, és nem mûxik )

Ja és még egy trükk a végére: A beömlõ-vezetéket a szûrõ és a fal közé szorítottam, így nem férnek be a kisebb halak a szûrõ mögé, és stabil a vezeték rögzítése is.

Tanulságok:
Mindig a dolgok pozitív oldalát kell nézni, még halpusztuláskor is.
Nem árt, ha az ember sokszor és sokáig zuhanyozik.