Hirdetés

Az első ötlet persze gyerekkoromban született, szeretnék egy nagy akváriumot. Aztán elég sok idő, meg a valóság az ami feledtette velem eme illúzióm. Mígnem 2006-ban sok gondolkodás után építkezés mellett döntöttünk. Ekkor megint belémhasított „most vagy soha”, a házat úgy terveztük, hogy beleférjen egy 3000l-es térelválasztó aksi, közel 5 t terheléssel. Az akváriumba pedig Malwai tavi sügéreket gondoltam. Igen már ekkor eldöntöttem mit és hogyan. Minden ennek megfelelően készült. Erősített alap, szerelőbeton, vasalat, stb.. A padlófűtés kikerüli a lábazatot, Az állványzat már az építésnél bekerült, hogy lehessen körbeburkolni (80 mm x 80 mm, vastag falú zártszelvény (3 mm) – igen kicsit talán túlbiztosított) . Hideg-melegvíz felállás, valamint elektromosság, nem utolsó sorban pedig lefolyócső lett idevezetve. Az esetleges leengedés okozta terhelés miatt 63 mm-es csövet terveztünk, és építettünk be.

 

   

 Aztán eltelt még néhány év, sok gondolat, és anyagi erőgyűjtés következett. Ahogy édesapám fogalmazott, „ha nem lesz aksi legalább lesz egy jó nagy asztal a házban” (értsd beépített állvány). Ekkor nézelődni kezdtem, milyen anyagokból lehet akváriumot készíteni. Az első ötlet a ragasztott üveg akvárium (hagyományos), majd újabb: keretes akvárium. Aztán láttam betonból és műanyagból is üveg fronttal. Külföldi oldalakon fából műgyanta erősítéssel, burkolással. Mint kiderült kisvárosomban is több 2000 l körüli aksi van, megyémben pedig  van a duplájánál is nagyobb. A legtöbbről a neten semmilyen infót nem találtam, pedig igazán érdekelt volna hogyan működnek, és hogyan készültek. Mert ezek talán a legfontosabbak, ebben a kategóriában nemigen van semmilyen gyári használható eszköz, a tótechnikában, vagy a tengeri akvarisztikában, ill. külföldi honlapokon  kellett nézelődni. Talán pont ezen hiányok  miatt fogtam ennek megírásába. Több országban komoly hagyományai vannak a nagy akváriumoknak (ált. 500 gallontól fölfelé), és cégek szerveződnek köré, amelyek az installációt és a karbantartást végzik. Hogyhogy nem, ez egybeesik az országok életszínvonalával- kvázi fejlettségével.

A több megnézett akvárium is segített, ötleteket adott. Mivel térelválasztó volt a cél, ezért nálam 2 üveg frontot kellett tervezni. Apropó üveg, persze elgondolkodtam a plexi-akryl megoldáson, mert az Új Kontinensen több „fish tank” is ebből készült (majdnem csak ebből). Az ár a plexi mellett szól, de nagyon könnyen karcolódik, ezért takarítani is igen nehéz, a ragasztása speciális ismereteket igényel (főleg ilyen méretben), mivel nincs rutin, igazán szakember sem áll rendelkezésre.

Mindezen okok miatt a plexit elvetettem. A keretes megoldást gondoltam ki üveg frontokkal, de rövidesen a keretet is el kellett vetni, mert az üvegtáblák beemelése problémás lett volna (igazából csaknem lehetetlen). Az egészet pedig már nem lehetett egyben bevinni a házba (ez utóbbit modelleztem, az 500 kg-os akváriumhoz min. 10 ember kell, a bejárati ajtó 150 cm széles, az előszoba ajtaja 100 cm, és  tompaszöget zár be az előtérrel – eredmény nemhogy 10 ember de még 4 is alig fér el az aksival, az is csak szűken 125 kg/fő pedig kicsit soknak tűnik).

Elkezdtem kivitelezőt keresni, mert be kell látni csak rutinos ember tud ilyet megépíteni biztonságosan. Kb. fél tucat ajánlatot kaptam, korábbi tapasztalatokból nem is próbáltam cégeket keresni, mert ezek csak a teljes berendezéssel együtt vállalják, igen borsos áron. A 2 legjobb közül csak az egyik vállalta a helyszíni építést, és az üveg beszerzését így Őt választottam. Hát bátran mondhatom nem bántam meg, az üveget olcsóbban hozták szállítással ( 300 km), mint a helyi üveg nagykerben lett volna. (nem semmi!). Már a kivitelezés előtt tudtam, hogy Malawi tavi sügéreket szeretnék az akváriumban, tehát később is minden ennek szellemében született.

 

 

 

A kivitelezés előtt nem kevés éjszaka, és olvasgatás volt, milyen vastag üvegből, milyen módon legyen, nem egy fórum és cikk foglalkozik ezekkel. Három fontos kulcsa van a vastagságnak (persze ennél több, de ezek a legfontosabbak):

Akvárium (vízoszlop) magasság

Akvárium hossza (üveglapok elhajlása)

Merevítés

Az első két érték constans (mármint adott helynél, adott méretnél), az utolsó könnyen módosítható, és jelentősen csökkenti a szükséges üvegvastagságot.

 

 

Táblázatban a ( )-ben lévő érték az ún. biztonsági tényező.

 

Ebbol kiszámolhatod mit lehet építeni:

Az üveg tulajdonságai
Suruség: 2.5 kg/dm3 (21 °C)
Lineáris tágulási együttható: 86 x 10-7 m/ °C
Lágyulási pont: 730 °C
Rugalmassági modulus: 69GPa (69 x 109 Pa)
Nyomási ero: 25mm kocka: 248MPa (248 x 106 Pa)
Szakítószilárdság: 19.2Mpa - 28.4Mpa (folyamatos terhelésnél)

Számítások
Hossz: L (mm) (az akvárium hossza vagy a hosszabbik oldal)
Szélesség: X (mm) (az akvárium a szemközti oldaltól a hátsó oldalig /mélység/ )
Magasság: M (mm) (a teljes vízmélység az akváriumban)
Üvegvastagság: t (mm) 
Max. hajlítási ero: F (N)
Rugalmassági modulus: E (69GPa)
Elhajlás: l (mm)

Az L/M arány befolyásolja az üveg erősségét. A táblázat az alfa (a), és béta (b) értékeket tartalmazza:

 

L/M arány Oldal üvegek/Alsó üveg 
a b a b
0.5 0.003 0.085 
0.666 0.0085 0.1156 
1.0 0.022 0.16 0.077 0.453
1.5 0.042 0.26 0.0906 0.5172
2.0 0.056 0.32 0.1017 0.5688
2.5 0.063 0.35 0.111 0.6102
3.0 0.067 0.37 0.1335 0.7134

Ha az L/M < 0.5, akkor 0.5-t kell venni, ha L/M > 3 akkor 3-at kell venni.
Megjegyzés: Alsó üvegnél az L/X arányt kell venni.

Víznyomás (9.81 m/s2 gravitáció esetén):
p = M x 9.81 (N/mm2)
Max. hajlítási ero ( szakítószilárdság/biztonsági tényezo):
F = 19.2 / 3.8 = 5.05 (N/mm2)
Oldalüveg mérete:
___________________ 
t = V b x M^3 x 10^-5 / 5.05 (mm)

Elhajlás:
l = (a x p x 10^-6 x M^4) / (69000 x t^3) (mm)

A számítás merevítés nélküli akváriumra vonatkozik!! (Ez nagyon fontos) Alsó üvegre nem szoktak külön számolni mivel felfekszik egy felületre (optimálisan teljesen!).

Mindezek után tudni kellett volna mekkora különböző ragasztók szakító szilárdsága. Nem kevés keresgélés után ráakadtam az adatra 2 N/mm2 (ez speciális akváriumragasztókra vonatkozik, pl. a Dow Corning 881 2N/mm2 feletti (bizonyos mérések alapján 8N/mm2)). Mindezekből látszik, hogy egy hagyományos ragasztott akváriumnál milyen fontos a ragasztási felület nagysága, és a ragasztó minősége. Az általam számított adatokkal, és a saját akváriumomnál alkalmazott merevítéssel a terhelés a szakítószilárdság 1/20 részénél valamivel kisebb. Persze kiemelném, és ez főleg a kivitelező barát ( remélem nevezhetem így) leleményességét is mutatja, hogy minden lapot legalább 30 mm-es széles ragasztási felület tart. Az üveg vastagsága 15 mm lett.

 

Csak részletként említeném, hogy az akvárium alá 2 cm-es (30-as, puha) polsztirol, és 1 cm polifoam került. Mindezek történtek azért, hogy a fenéklapra eső súly egyenletesen oszoljon el, ill. a lap felfekvése tökéletes legyen. Építéskor 3 db fa alátétre került az akvárium, ezek végső kihúzása szintén nem könnyű feladatnak mutatkozott.

Amikor elkészült elkezdtem keresgélni, mennyi idő kell a száradásra. Levegőn a ragasztó gyorsan szárad, de az elzárt részeken a száradási idő jelentősen növekszik. Átlagosan 1-2 mm/nap értéket lehet számolni. Nem kevés ember van, aki az akvárium ragasztása után minél hamarabb szeretné feltölteni, hát az Én esetemben a biztonság kedvéért 4 hetet vártam, ekkor jött  a nyomáspróba. Ebben a fázisban már be volt építve a lefolyó, mert nyilván nem tömlővel szerettem volna leengedni a közel 3 m3 vizet. Hazudnék, ha azt mondanám nem izgultam a feltöltés előtt, 3 lépésben csináltam 1/3 – 2/3- és végül színültig (merevítés fölé). Az üveg és a ragasztás is bírta. A leengedést két részletben végeztem, az 50 mm-es lefolyó a 63 mm-es csatornára kötve összességében 10 min. alatt engedte le a vizet – persze nem kis robajjal (csak az érdekesség kedvéért ez  2400l/10 min  -   14400 l/h !!)

   

 Hát megvan –gondoltam és kissé fellélegeztem-, de hamar kiderült a neheze lehet, hogy ez után jön. Mivel a kezdetektől Malawi sügérekben gondolkodtam, így ez (persze egyébként is) igen hangsúlyos volt. Kezdetben 4-5 x-ös szűrést gondoltam, de ilyen vízmennyiségnél ez egyszerűen nem kivitelezhető – és gondolok itt a biológiai szűrésre, valamint a fenntarthatóságra. Igen a gépészet elég nagy kihívást jelentett. Végül elég sok mindent átgondolva, és baráti tanácsokra hallgatva kb. 2x-es alsópolcos szűrést készítettünk. A szűrő kiszolgálására komoly kiemelési rendszer kell, ezt hamar be kellett látni. Nem utolsó sorban a biztonság is fontos tényező volt. A kezdetben tokozott PVC rendszer minden elemét ragasztott  PVC nyomócsövekre és idomokra cseréltem. A szűrőbe juttatandó víz kiemelésére több megoldás létezik (sok vita is övezi, melyik a jobb) alapvetően az akvárium átfúrása, valamint a közlekedőedények elvén működő átemelő csövek, ezek mindegyike gravitációs elven működik, lehetőség van még motor segítségével (ezek a hagyományos külső szűrők). Az akváriumot nem akartam átfúrni (átfúratni – helyesen, ill. ilyen nagyságú és vastagságú lapnál ez nem is olyan olcsó), ezért az átfolyó - ablauf - vagy overflow rendszert alkalmaztam. Szintén igen kiterjed az irodalma, csak illusztrációként hoztam néhány képet a bemutatásra. Fontos, hogy az átfolyó rendszerek egyben védelmet is nyújtanak a víztől, tehát csak a meghatározott minimum szintig engedik a vizet nem tovább (ez pedig már a puffer tartály méretezésén múlik).

 

   
   

 

Nálam 4 db 50 mm-es cső került beépítésre egy külső üvegtartályba vezetve, a rendszer megakadályozza, hogy áramszünet esetén a lakást elöntse a víz.

 

Ablauf méretezése:

Röviden, hogyan érdemes mértezni az átemelő cső átmérőjét a pumpa maximalis teljesítményének ismeretében. Az átfolyási mennyiség természetesen függ a víz viszkozitásától, a cső ellenállásától (könyökök, súrlódás), a vízszintes cső hosszától (átkötő az akvárium üvege fölött), ill. a függőleges csövek hosszától, ha ez nem éri el az optimalis értéket, akkor az átemelési potenciál eltér a maximumtól (kevesebb):

Átmérő (mm):            l/h:

15                               567                        

20                               1275

25                               2271

32                               3546

40                               5110

50                               9084

 

Mindezekhez a minimális függőleges hossz 15 mm-es csőnél 51 mm, 20 mm-nél 127mm, 25 mm-nél 228mm, 32 mm-nél 356mm , 40 mm-nél 508mm, 50 mm-nél 914mm. Ezen értékek betartása mellett maximális az átfolyás (vigyázat a levegősödés csökkenti az átmérőt !!). Tehát érdemes túlméretezni.

A külső tartály alja 4+4 mm-es ragasztott üvegből van, hogy a belerakott 2 db 40 mm-es tömszelence, és annak csavargatása (szükség esetén) miatt ne törjön el. A 2 db 40 mm-es lefolyó egy ülepítő tartályba vezet (kb. 80 l). Az alsópolcos szűrésem 1 db 125x60x42 (315l bruttó), valamint 1 db 110x60x42 cm-es (277,2l bruttó) medencébe lett kialakítva. Az első szűrőben egy ülepítő (itt a 2 db 300 W sera fűtő) és 5 db 42 cm magas 5 cm széles valamint kb. 1 m hosszú szivacs kapott helyet ( a szűrőben a víz csak a szivacsokon átjutva tud továbbhaladni, megkerülni nem tudja). Ezt követően direkt átfolyással (szinteltolás) kerül a ballaszt tartályba, ahol egy kinyitható ládában némi lávakövön és zeoliton is átfolyik. Itt helyezkedik el a motor egy (remélem nem reklám) OR 6500 –ös pumpa. Itt biztonsági okokból egy úszókapcsoló is be van építve (a szivattyút védi a szárazon futástól, az ablauf már védi a tartály túltelődését). A szivattyú egy elágazáson (csapos) keresztül egy homokszűrőt is működtet. Itt csak pár szóban írnék a homokszűrésről. Sokszor az akvaristán is olvastam furcsaságokat erről. Alapvetően két típusa van (nem keverendő), az egyik a medencetechnikában alkalmazott nagynyomású homokszűrő, amely mechanikai tisztításra alkalmas. A másik a lebegtetett homokszűrő, amelyik kis nyomáson, egyenletesen áramoltatott vizet vezet finom homok alá, a lebegő homokszemeken tapadnak meg a baktériumok, ez előszűrt vízzel működik, és biológiai szűrést végez (zömében) (gyárilag is készül ilyen pl.: az aquamedic cégnél) .

  A szűrők kiemelő csövei alul, az akvárium aljától 10 cm-re vannak elhelyezve, a beömlők felettük, kettéosztva. Az akváriumban így két darab párhuzamos áramlási kör alakult ki, ezek működését próbaüzemben tej segítségével ellenőriztem. Gyönyörűen lehetett látni hogy halad a víz. Az áramlás kisegítésére az aksi közepére 1 db 4000 l/h-ás áramoltató is bekerült.

 

   
   

 A dekoráció, technika eltüntetése külön kihívás volt. Sokat olvastam. Nikecell, pur hab, csemperagasztó, alufólia stb.. csak a gyakoribb alkalmazásokat említve. Nálam -térelválasztó jellege miatt- egy középső kőfalat gondoltam. Ez persze úgy igaz, hogy tetemes mennyiséget gondolkodtam rajta, ötletek:

Teljesen polisztirol alapú háttér, csemperagasztóval színezve bevonva:

   Előny: könnyű (tömeg), viszonylag olcsó.

   Hátrány: az élethű elkészítés ilyen méretben rendkívül időigényes (2 x közel 3 m2), az általam gondolt, a sügéreknek megfelelő tagoltságú próbáim során számomra elkészíthetetlennek bizonyult.

Pur hab alapú háttér: egy kövekből kirakott 1x 0,5 m-es sablon alapján párosával összeforgatva és végeredményben csemperagasztóval színezve bevonva:

   Előny: könnyű (tömeg), megfelelően tagolt, részlethű lehet

   Hátrány: igen munkaigényes, sok száradási idő, nagy anyagszükséglet

Fából készítettem a keretet, amit fóliával vontam be. A kirakott köveket (igazodva az egysablonos öntés szabályaihoz – részletesen az interneten lehet szétnézni), forma leválasztó anyaggal kellet bevonni (próbálkoztam (csak mosható jöhetett szóba a cél érdekében) szappannal, folpack fóliával, alufóliával). Az öntőanyag, egyben a negatív próbálkozásaim során volt gipsz, és vályog (agyagot nem sikerült beszerezni, a szilikon ebben a nagyságrendben számomra megfizethetetlen volt). Hát őszintén mondom nem hozta meg az általam várt eredményeket. Általában eltört a negatív (főleg a mértek, súly miatt), vagy nem vált le rendesen a formáról. Igen, látni kell ez egy másik szakma, valószínűleg jobb alapanyagokkal (szilikon) és több idővel jó eredményt tudtam volna elérni (csak az idő és az anyagiak hiányoztak).

Perlit beton háttér: perlit beton, akár fehér, akár szürke cementtel. Hagyományos akváriumoknál sokszor az akváriumot elfektetve készítik (ez nálam nyílván nem jöhetett szóba). Lehet rétegenként, de rendkívül időigényes.

   Előnye: kis súly, könnyű alakíthatóság.

   Hátrány: nehéz az akvárium elfektetése nélkül nagyot készíteni. A tagolt részekhez merevítés szükséges a kötés idejére.

Kőből készített háttér: sok kő a kívánt formában kirakva, egymáshoz rögzítve (flexibilis csemperagasztó.

   Előnye: igen részlethű, mert valóságos, relatíve gyorsan készíthető.

   Hátránya: jó minőségű köveket nehéz beszerezni, kifejezetten nehéz, meglehetősen megterheli az állványt és az alapot. A kövek pakolása az akváriumba egy örökkévalóság. Sokszor több 10 kg-os köveket kell elvenni (nem utolsósorban beadni) és elhelyezni biztonságosan az akváriumban.

 

Minden eddig leírtat figyelembe véve az egyetlen járható út ami az általam kívánt minőséget eredményezte volna, ha igazi kövekből készítem a hátteret. Gránit, bazalt, mészkő és barna, ill. csillámpala volt az alapanyag. Gránitot, bazaltot útépítésekből lehet beszerezni (csak az alapba ment). Barna, valamint csillámpala lapokat Kőszeg, Sopron valamint Erdélyből (Fogarasi havasok) lehet beszerezni. Mészkövet pedig valamennyi hazai mészkőhegységből, kereskedésből lehet szerezni, venni. Az akvárium méretéhez képest kicsi háttérhez is több száz kg. Kő fogyott el. Valamennyi követ flexibilis csemperagasztóval erősítettem egymáshoz, de előtte minden követ a helyére próbáltam, és cserékkel addig próbálkoztam, amíg ragasztás előtt is stabil volt. A technikát teljes egészében eltakarja, igaz  a felső részét statikai okokból már polisztirolból készítettem. A sziklákat eredetileg szerettem volna magasabbra rakni, de pakolás közben bizony már úgy gondoltam elég lesz. Mind a súly, mind a borulásveszély (forgatónyomaték) elriasztott a kockázattól. Az egész kövezet alatt polifoam van elhelyezve, és minden alsó kő alapja csemperagasztóval simára lett egyengetve.

 

   
   

A hátteret sok héten át esténként feleségemmel pakoltam, nem kevés munkát öltünk bele, de a végeredmény pazar lett, még ilyen viszonylag kis magassággal is (65 , valamint45 cm).

 

   

 A száradás után a homokot töltöttük bele, ez kb. 200 kg Fehérvárcsurgói homokot jelentett (0,8-1,6 mm). Dekorációnak egy már évekig áztatott vasfa darab került bele.

 Világítás. Már az elején több cikket olvastam a világításról, típusokról. Nagyon megtetszett a ledes rendszere, és utánanéztem a led reflektoroknak. Mivel már az elején is írtam fontos cél volt, hogy a későbbiekben az üzemeltetés viszonylagosan olcsó legyen, ezért ez különösen kedvezőnek tűnt. Sajnos ki kellett ábrándulnom, mert a jelenleg elérhető technika még kifejezetten drága, és elég keveset tud. Egyszerűen fogalmazva a neonos rendszerhez képest - annak több éves üzemeltetési költségét is beleszámolva- aránytalanul drága. A döntés ezek után a T5 rendszerre terelődött. Mivel az általam kívánt lámpákat nem kaptam meg (nem gyártottak), építéshez folyamodtam ismételten. Az elképzelés alumínium ereszcsatorna reflektor és váz gyanánt, valamint elektronikus előtétek és 1449 mm-es csövek (Osram 865, 880), páramentes foglalatban. Az alapvilágítás 4x49 W, melyet időszakosan kiegészít 4x80 W. Az üzemeltetést időkapcsoló végzi (még itt leszögezném, hogy sügéres akváriumról van szó, ugyan került bele növény, de nem ezek igényei voltak az elsődlegesek).

A végeredmény szerintem bőségesen elegendő fény, igazán szépen tündöklő halak.

 

   
   
 

 

Ezt követte a feltöltés, a technika próbája.

   

 

 

Növények és halak:

Labidochromis caeruleus
Melanochromis interruptus
Pseudotropheus aurora
Pseudotropheus elongatus
Pseudotropheus saulosi
Aulonocara jacobfreibergi
Iodotopheus sprengerae
Labeotropheus trewavase
Nimbochromis venostus
Nimbochromis fuscotaeniatus
Fossorochromis rostratus

 

   

 

Növények:Valisneria gigantea
                  Anubias
                  Aponogeton crispus

 A növények és halak részletezését nem fejteném ki bővebben, erről már számos magyar honlapon és könyvben lehet bőségesen olvasni.

Összegzésképpen elmondanám, hogy a technika teljes finomítása kb. 4 hónapot vett igénybe, de ezt követően gyakorlatilag problémamentes működött. Áramszünet esetén a rendszer automatikusan és jól indult (magyar viszonyok). A karbantartás pofonegyszerű (persze csak amíg a szűrőt nem kell pucolni, de hasonló konstrukció esetén ez kb. 4 év!). A víz kristálytiszta, pedig mondanom sem kell, nem keveset esznek halaim. A látvány pedig káprázatos, talán még jobb is mint amire számítottam. Remélem ezzel a kis irománnyal - ami a teljesség igénye nélkül született - sikerül felkeltenem az érdeklődést a nagyobb akváriumok iránt. Az esetleges elírásokért, hibákért elnézést, amennyiben megírjátok javítani fogom (kvázi lektorálás).

 

 

 

A teljes cikk elérhető PDF formátumban is: images/../2400 l Akvárium készítése.pdf 

 

 Köszönöm hogy elolvastad a cikket.

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!


Written by
Dr. Ördögh Csaba

Keresés

Hirdetések

 
 
átvehető
Debrecenben az E-petnél:
 

Székesfehérváron a Tűzhal boltban:
 
 
Sopronban az Aqua-Zooban:
 
 
 Budapesten a Korallosakvárimban:
 
 
Budapesten a Vadvilágban:

Akvarista.hu a Facebookon

Chat

Ki van online?

Oldalainkat 942 vendég és 0 tag böngészi

Ajánló:

Kapcsolat:
 
Mizsák Norbert
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
+36 30 381-6969
Go to top