Akvarista fórumokon, akvarista társainktól gyakran hallhatjuk, hogy némelyik díszhalunk nagyon agresszív. Sokszor hangzik el az a kérdés, hogy ez az agresszivitás hogyan csökkenthetõ, mi váltja ki, a más akvaristáknál tartott "szelíd" halacskák "harapósságát"? Most nézzük meg, hogy valóban agresszívitás e az a viselkedés, amit ezek a "harapós" halacskák tanúsítanak.
Akváriumban tartott díszhalaink természetes körülmények közötti életmódjának megfelelõ viselkedését figyelhetjük meg mely azáltal módosult, hogy egy szûkebb, zártabb környezetben kell élniük. A nemritkán túlnépesített akváriumban könnyebben kerülnek kapcsolatba más fajok. Olyan fajok is, amelyek élõhelye nem azonos. Ez némelyik fajok összeférhetetlenségét idézheti elõ.
Az egy fajból származó egyedek más-más viselkedési formát mutatnak különbözõ akváriumokban, melyeknek méretük és lakóik különbözõek. Az a faj, amelyik a természetes élõhelyén területvédõ életmódú, az az akváriumban is mutatja ezt. Mivel egy fajból rendszerint több egyedet tartunk egy medencében, a területvédõ magatartás agresszivitásnak tûnhet Az akvárium zártabb környezetében, ez fokozottabb formában jelentkezik. Ez a terület lehet egy állandó vagy idõszakosan (pl. szaporodási ciklus) védett élettér. Ennek nagysága a hal testméretével egyenesen arányos. Amelyik egyed reviert foglal, az elkergeti az odavetõdõ fajtársait, nem ritkán más fajokat sem tûr meg ott. Ez a terület akkora kell legyen, ahol a hal talál magának búvóhelyet, eleséget és ellenkezõ nemû egyedeket, melyekkel szaporodhat. A területvédõ halaknak ezt ez igényét az akváriumban ki kell elégíteni.
Hogy miért is érdekes a Csikóvári tó akvarisztikai szempontból? Megtudhatjuk Hankovszky Dezso írásából.
Forrás: Akvárium és Terrárium újság - 1957.
Nem hinném, hogy volna vérbeli akvarista, akiben ne merült volna fel a vágy, megismerni saját környezetében eredeti lelohelyén, akváriumban ápolt trópusi díszhalait. Sajnos a trópusok messze vannak és vajmi keveseknek adatott meg a lehetoség, hogy hatalmas költségekkel járó expedíciók keretében tanulmányozhassák a trópusok vizeinek életét.
HANKOVSZKY DEZSO
A CSIKÓVÁRI TOZEGLÁP
Akvaristák körében köztudomású, hogy trópusi halaink legnagyobb része meroben más életviszonyok között él, mint hazai állataink. Elég itt a trópusi vizek lágy voltára és savanyú pH-jára gondolni - és ugyanakkor hasonló szempontból vizsgálni hazai halas vizeinket - rögtön szembetunik a nagy különbség. Bár a trópusi díszhalak egyrészének meglehetosen nagy a turoképessége, a víz dH-ját vagy pH-ját illetoen, mégis szépszámmal vannak olyanok, amelyek évezredeken keresztül lágy, illetve savanyú vizekben élve, teljesen alkalmazkodtak az ilyen környezethez és ezért tartásukhoz, de foként tenyésztésükhöz elengedhetetlen feltétel hazai életviszonyaiknak megközelíto alkalmazása.
Azért tartom fontosnak e cikk megírását, mert a génmanipuláció (most nem beszélve a génkezelt élelmiszerekrõl) igen sok etikai és lelkiismereti kérdést vet fel.
Napjainkban egyre gyakrabban fordulnak elõ díszállat kereskedések kínálati listáján olyan halak, melyek tudatosan valamilyen géntechnikai eljárásnak köszönhetõen nyerték el formájukat, alakjukat, színüket. Ilyen halak például a papagájsügér vagy a már tárgyalt világító dánió.Géntechnológia vagy génmanipuláció alatt azt értjük, amikor egy élõlény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a céllal, hogy tulajdonságait megváltoztassák.
Mezõgazdasági szempontból érdekes elõször megvizsgálnunk e kérdést. Ebben az esetben általában olyan szervezeteket hoznak létre génmanipulációval, amelyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevõkkel vagy nehézfémekkel szemben, vagy amelyek olyan új tulajdonságokra tesznek szert, mint a hosszabb tárolhatóság, a megváltozott íz vagy a nagyobb terméshozam. A génmanipuláció nem egyszerû folytatása a hagyományos növénynemesítésnek, amelynek során egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek. A géntechnológia alkalmazásakor azonban, mivel egymástól törzsfejlõdésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be egy másik szervezetbe, nem lehet pontosan tudni, hogy a beültetett gén milyen kölcsönhatásokba lép, illetve milyen zavarokat okoz a befogadó sejt bonyolult mûködési rendjében. Ezért a következmények veszélyességét sem tudjuk megbízhatóan megítélni, ráadásul a különbözõ hatások sokszor csak hosszú idõ után jelentkeznek. Ugyan ez a dolog is képezheti vita tárgyát (képezi is), de lépjünk picit túl rajta.
1998 December 11.
Újonnan beszerzett halak karanténozása
Írta: Lloyd Spear
Küldte: mad_a
Forrás: Angelfish breeding FAQ - Bill Dawes engedélyével
Amikor az akvarizálás valaki számára már több lesz, mint egy egyszerű hobby, akkor az egyik legfontosabb kulcs lehet a további sikerek érdekében az újonnan beérkezett halak karanténozása.
Nos tudom, hogy egy újonnan beszerzett hal karanténozása néha fejfájást okoz és néha nem is praktikus. Ennek ellenére ha van egy magas pénzügyi vagy eszmei értékü halad, amit karanténozás nélkül teszel a többi közé, azzal a saját halad pusztulását okozhatod. Elmondom azt, hogy miért és leírok egy karanténozási folyamatot, ami praktikus és hatékony.
A halad baktériumok és paraziták lelõhelye. A halak élõlények és minden élõlény (te is és én is) hordozói vagyunk bizonyos parazitáknak és baktériumoknak. Ezek legtöbbje veszélytelen, legalábbis nagyrészt az. Például: minden ember hordoz baktériumokat a bõrén, amelyek halált okozhatnak a véráramba kerülve. Ezért van, hogy mielõtt injekciót kapsz a bõrödet fertõtlenítik alkohol tartalmú folyadékkal. Ez a baktérium az emberi bõrön teljesen veszélytelen. Másnyelven, mindannyian hordozunk bõrünkön mikroszkópikus élõlényeket, amelyek paraziták. Ezek nem okoznak fájdalmat vagy betegséget, de ott vannak.
Oldalainkat 1152 vendég és 0 tag böngészi
Információk: