Az akvárium mérete, elhelyezése 

Elõször is az akvárium méretét és helyét kell meghatároznunk. Fajtól függõen (illetve az adott egyed méretétõl) a minimális akvárium méretet és 180-200 l közé tenném. Ekkora akváriumban a kisebb hidegvízi halak már kényelmesen elférnek. Innentõl a határ a csillagos ég és a pénztárcánk. Általánosan egy 400-500 l-es akvárium elegendõ életteret nyújt a különbözõ pontyfélék, illetve kisebb ragadozók tartására. Ez a víztömeg már nehezebben hûl le, illetve melegszik fel, ezzel kiküszöbölhetõ a nagy hõingadozás is. 

Az akváriumot mindig úgy helyezzük el, hogy közvetlen napfény ne érje. Ezzel egyrészt a zöldalgák elszaporodása, másrészt pedig a víz felmelegedése elkerülhetõ. Általában északi oldalra helyezzük az akváriumot, mivel ilyen tájolásnál jóval kisebb a nyári nappalokon is a felmelegedés. Egy jól elhelyezett hazai halas akvárium pedig a lakás dísze lehet, és meglepetés a hozzánk látogatóknak, hogy nem diszkoszhalak vannak az akváriumunkban, hanem ponty, vagy csuka.

Az akvárium berendezése, dekoráció 

Természetesen az elhelyezni kívánt fajok, fajták életmódjától függ, hogy milyen aljzatot, köveket, dekorációkat, növényeket használjunk. 

Aljzatnak szerintem általánosan megfelel a trópusi akváriumokban is használt sóskúti kvarchomok, természetesen jól kimosva. 

Köveknek megfelelnek a Balatonnál található vörös homokkövek, illetve ha pataki, vagy folyami életteret szándékozunk kialakítani, akkor kisebb folyók partjáról származó köveket felhasználhatunk. 

Dekorációs elemként vízbe merült faágak, nagyobb kövek illetve víz alá süllyedt nád darabok, falevelek használhatók. Itt is annak megfelelõen használjuk a különbözõ anyagokat, hogy milyen életteret kívánunk utánozni. A süllõk, kõsüllõk homokos aljzatú víz alatti fagyökerekkel tarkított akváriumába nagyobb, kacskaringós szõlõgyökeret is tehetünk. Igen tetszetõs. 

A növényesítés kérdése egy kissé nehezebb dolog, megint csak fajta és élõhely függõ. 

Nádas, vagy nádas elõtti részhez különbözõ hínárfélék, mint érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), úszó békaszõlõ (Potamogeton natans). Víz közben lebegõ, de gyökeret eresztõ növényként a kolokán (Stratiotes aloides). Vízfelszíni növényként a békatutaj (Hydrocharis morsus ranae), békalencsék (Lemna trisulca, Lemna minor), bojtos békalencse (Spirodela polyrrhyza), a rence (Utricularia vulgaris), a zárvatermõk törzsébe tartozó, szúrós termésû sulyom (Trapa natans) kiválóan alkalmazhatók akváriumi növényként is. 

A nádast is kitûnõen betelepíthetjük az akváriumba, viszont ehhez egyrészt tápanyagban dús talajra (vagy tápszerezésre) másrészt tágas, fedetlen akváriumra van szükségünk. Amennyiben nincs módunk kisebb nádcsomó beszerzésére, száraz nádszálakat alkalmazhatunk. Ezeket egy kartonlapra ragasztva, majd az akvárium mögé téve háttérként használjuk. Másik megoldásként készítünk betonból egy kis téglát, és a friss betonba belenyomkodjuk a nádszálakat. Ha megkötött és nem oldódik belõle semmi, az akvárium aljzatába rejthetjük.

A hazai halas akváriumok szûrése, fûtése, hûtése, világítása 

Szûrésnél az egyszerûbb belsõ szûrõk csak a víz keringetését és a nagyobb mechanikai hulladékok kiszûrését végezhetik, ám erre nem szabad alapozni a szûrést. Szükség van egy alsópolcos szûrõmedencére, több okból. Egyrészt ezek a halak, méretüknél fogva többet ürítenek, mint kisebb testû társaik. Másrészt a szûrõmedencében maximálisan meg lehet szûrni a vizet különbözõ, többféle szûrõanyaggal. Harmadrészt elrejthetõ a szûrõmedencében a hõmérõ, a fûtõ, adott esetben pedig a vízhûtõ készülék is. Világításként normál, fénycsöves megoldás ajánlható. Még a szigorú adatokról végezetül annyit, hogy egy 200-250 l-es tengeri akvárium árából egy 500-600 l-es dekoratív hidegvizû akváriumot alakíthatunk ki lakásunkban…

Etetés 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a halak természetes vizekbõl valók és ott a leggyakrabban élõ táplálékot fogyasztanak (igaz ez legfõképp a ragadozókra). Törekedjünk tehát megfelelõ mennyiségû csõvájó féreg, vízibolha (daphnia és cyclops egyaránt), bolharák, szúnyoglárvák beszerzésére és azokkal történõ etetésre. Amennyiben szükséges átszoktathatók a halak fagyasztott, illetve száraz tápokra is.

Akváriumban tartható hazai (õshonos) halfajok (ABC sorrendben) 

Békés halfajok 

Bagoly keszeg (Abramis sapa) 
Hazánkban szinte minden nagyobb folyóban és azok mellékágban megtalálható e csapatban élõ halfaj. Lassú növekedésû, max. 30 cm méretet ér el. Szúnyoglárvákkal, kagylókkal és kisebb részt növényi eredetû táplálékkal tartsuk. 

Bodorka (Rutilus rutilus) 
25 cm-es maximális méretet elérõ, egyik leggyakoribb halfajunk. Folyó- és állóvizekben egyaránt megtalálja életfeltételeit. Szintén szúnyoglárvákat, puhatestûeket és növényi táplálékot fogyaszt. 

Compó (Tinca tinca) 
Elsõsorban lassú folyású, iszapos medrû folyókban és állóvizekben található. Szúnyoglárvákkal, csõvájó féreggel és vízibolhával táplálhatjuk. Lassú növekedésû halfaj. 25 cm az átlagos testmérete. Érdekes, akváriumban kiválóan tartható szép, színes halfaj. Elõfordulhat sárga, fekete és piros színváltozata. Általános színezete szép olajzöld. 

Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) 
Elsõsorban gyors folyású hegyi patakok lakója, ezért a megfelelõ áramlást biztosítani kell számára. Rovarlárvákat illetve vízre hulló rovarokat fogyaszt. Táplálásukra a már említett szúnyoglárván kívül, kereskedelmi forgalomban is kapható apró méretû tücsköt is alkalmazhatunk. 10 cm körüli nagyságot érhetnek el. 

Karika keszeg (Blicca bjoerkna) 
Magyarországon szinte minden vízben, elsõsorban állóvízben él. Igen lassú növekedésû, talajlakó szervezetekkel táplálkozó hal. 

Kurta baing (Leucaspius delineatus) 
Lassan áramló és állóvizek lakója, olyan részeket, ahol igen dús a növényzet. 8-9 cm-re nõ meg maximum. Kisebb-nagyobb rajokban él, így tartsuk mi is. Szúnyoglárvákkal, vízibolhákkal, bolharákokkal, vízre hulló rovarokkal és algákkal táplálkozik. 

Leánykoncér (Rutilus pigus virgo) 
Maximálisan 40 cm-re megnövõ ritka halfajunk, mely elsõsorban folyóvízi életet él. Növényi és állati eredetû táplálékot egyaránt fogyaszt. Lassú növekedésû, csapatban élõ hal. 

Széles kárász (Carassius carassius) 
Iszapos, növényekkel sûrûn benõtt tavakban, holtágakban él szívesen. Lassú növekedésû, tág tûréshatárú hal. Növényi eredetû táplálékot és rovarokat is szívesen fogyaszt. Csapatban tartsuk! 

Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus) 
Köznapi nyelven snecinek is nevezik. Tömegesen élõ rajhal, ragadózó halaink egyik fõ tápláléka. 15-20 cm-es méretet érhet el. Elsõsorban a felszíni vízrétegek lakója. Etethetjük szúnyoglárvával, tubifex-szel, vízibolhával és kisebb rovarokkal. 

Veresszárnyú keszeg (Scardinius erytrophthalmus) 
20-25 cm-re megnövõ, lassú növekedésû, gyakori halfaj. Dekoratív hal, hasonló táplálkozással mint a többi keszegfélénél. Csapatban tartsuk. 


Ragadozó halfajok 

Balin (Aspius aspius) 
Fiatal korában akváriumban tartható, nagy étvágyú ragadozó hal, mely a pontyfélékhez tartozik. Rovarokkal, kishalakkal etethetõ. 

Csuka (Esox lucius) 
Állóvízi életmódot folytató halfaj. Nemes egyszerûséggel mindent megfog, ami mozog. Halat, békát, kis vízimadarat stb. Étvágya csillapíthatatlan. Fiatal korában tartsuk saját, számára berendezett akváriumban. Jellemzõ a kannibalizmus. 

Fogas süllõ (Stizostedion lucioperca) 
Jellemzõen gyökerek, vízbe dõlt faágak, tuskók, kõrakások között fordul elõ, medencéjét is ennek megfelelõen rendezzük be. Fiatal korában tartható akváriumban. Táplálékát kisebb halak adhatják. Más halakkal, fajtáján kívül, ne társítsuk. 

Kõsüllõ (Stizostedion volgense) 
A fogas süllõhöz hasonló helyeken él. Kifejlett korában is tartható szobai akváriumban, hisz csak 35 cm-re nõ meg maximálisan. Szintén ragadozó, mint a fogas süllõ, viszont szívesen fogyaszt más gerinctelent is. 

Sügér (Perca fluviatilis) 
Szinte minden folyó- és állóvízben fellelhetõ. Dúsan növényesített akváriumban érzi jól magát. Táplálékként kis halakat és gerincteleneket fogyaszt. Nagyobb kárásszal, keszegekkel társítható. A 30cm-es példányok már ritkának számítanak.

Az õshonos halfajokon kívül tartható még a Naphal (Lepomis gibbosus) mely agresszív, territoriális halfaj. A Kínai razbóra (Pseudorasbora parva), mely érdekes ivadékgondozásáról és csapatos életmódjáról ismert. Illetve a Törpeharcsa (Ictalurus nebulosus), mely élõ szervezetekkel táplálkozik és az iszapos, dúsnövényzetû vizeket kedveli. A védett halfajokat szándékosan nem említem, mert az akvarisztika a környezetvédelemrõl is szól. Nem volna okos dolog olyan halakat népszerûsíteni, melyek így is ritkák a természetben és az otthoni „kísérletezgetéssel” csak tovább gyengítenénk a hazai populációkat. 

Remélem, még ha csak pár embernek is, de meghoztam a kedvet, az érdeklõdést õshonos halaink tartásához. Ez egy teljesen más világ, mint a trópusoké, de megéri a fáradozást. Ne felejtsük el, hogy kirándulásaink során gyûjtött élõ és élettelen vízi és vízparti szervezetek mind akváriumunk biotóp jellegét erõsíthetik! 

Sok szerencsét!

Like-old a Facebook-on, +1-eld a Google-n, twitteld vagy osszd meg egyéb helyeken!

Written by

Super User