TARTáSA AKVARISTA.HU Akvarisztika témában tippek, fórumok, cikkek

Klubok -> Hazai halak tartása klub

Tengeri akvarisztika - fórumok -> Tartás

Édesvízi akvarisztika - fórumok -> Tartás

Édesvízi akvarisztika - fórumok -> Tartás -> Hazai halaink tartása és esetleges szaporítása

Klubok -> Hazai halak tartása klub -> hazai halak tartása klubélet

Kertitó - fórumok -> Tavak lakói -> Koi és tartása

Kertitó - fórumok -> Tavak lakói -> Aranyhal és tartása

Kertitó - fórumok -> Tavak lakói -> Hazai fajok tartása

Egyebek -> Archívum -> Védett állatok akvarisztikai tartása

Botia macracanthus;

A legbriliánsabb német nyelvü leirásokat  Dr. Rombach -tól olvastam, ennél a halacskánál a következöket irja: 

Botia macracanthus  BLEEKER, 1852  (német neve: Prachtschmerle) 

A Botia macracanthus; biztosan a legszinpompásabb és legfeltünöbb édesvizi halakhoz tartozik. Sok akvaristánál nagy közkedveltségnek örvend; habár a legkevesebb akváriumokhoz még csak távolról megközelitöleg is alig megfelelö, mivel egyrészt nagy lesz, másrészt egy úszás aktiv, és csapatot kedvelö kövihalról van szó. Az elsö behozatala 1935 -ben volt. 

Neve: Botia macracanthus; Prachtschmerle, a név macracanthus; "nagy tüskét" jelent.  

Nagyság és az életkor elvárása:  A Botia macracanthus; elér egy 30 cm -es nagyságot. A teljes nagysága az akváriumban kissé ez alatt van, de az embernek egy elérhetö 25 cm -es nagyságból kell kiindúlnia. Az életkor elvárása magas. Több izben jelentettek 18 éves állatokról. Az oka annak, hogy miért sok akvarisztikai Literaturban csekélyebb teljes nagyságot adnak meg, az azzal magyarázható, hogy csak pár akvarista az állatokat az életük végéig megfelelö tágas akváriumban ápolja. 

Elterjedése: Dél-Kelet-Àzsia; Szumatra és Borneo.  

Tartás:  A tartása a Botia macracanthus;-nak elvileg nem nehéz. A viz értékeket illetöen alkalmazkodóképes, habár a fö elterjedési területein inkább lágy, könnyen savanyú és meleg vizet találunk. De mivel kiterjedt ivási vándorlásokat a párzási idöben megtesz, igy egy magasabb tolerancia a váltakozó viz értékekkel szemben, elképzelhetö vagy jellegzetes. Sokkal fontosabb mint a viz értékek, a struktúrája és nagysága az akváriumnak. A magas elvárható életkora és az elérhetö teljes nagysága miatt, egy nagyon tágas akvárium szükséges. Semmi estre sem 500 liter alatt. Az állatoknak mint alsó határ egy medence, 150X60X60 cm (hosz x mélység x magasság) még elfogadható. A talaj nem kényszeritöen elöirt, habár az állatok nyilvánvalóan finomabb homoktalajban, szemmel láthatóan jobban érzik magukat. Az akvárium berendezésének nagyon változatos alkatúnak kell lennie, fedezékekkel, nem belátható barlangokkal vagy legalább részlegesen dús növényzettel. Az  anyag választás a fedezékek és a barlangokhoz másodrangú. Èn az 5 állatomat egy medencében tartom, nagyon sok fa gyökérrel, ahol az állatok egy nagyobb barlangot mint föfedezéket beköltöztek. Az akváriumi Club; Scalare Bad Neuenahr-Ahrweiler, él egy további csapat 6 halból. Nekik félkerek agyag(cserép)csövek lettek a talajba beépitve,  és csak a nyilásnál hozzáférhetöek. A csöveket az állatok direkt beköltözték, és visszavonúlási helynek tekintik az akvárium környékén történö zavarásoknál. A Botia macracanthus; -ok; tendenciálisan a talajban túró állatok, ami mindenek elött a homoktalajnál erösebb átkutatását a leesö mulmnak eredményezi, ami a tevékenységük által könnyü viz homályosodást okozhat. Ez az állatok jó közérzetét illetöen nemjátszik szerepet, de aki szereti a tiszta vizet, egy effektiv szüröt kell, hogy beépitsen. Az élelmezése a Botia macracanthus; -nak nem okoz gondot. Szivesen mennek az eléjük tett; - száraz, -fagyasztott, és -élö eleségre. De mindenesetre az embernek még növényi mellékételt; - uborkát, cukkinit, vagy hasonlókat is kell adnia.  

Szociális viselkedés és a nemi különbségek: A Botia macracanthus; egy kövihala az alsó viz régióknak. De ennek ellenére gyakran az élelem után átkutatja az egész medencét, és a viz felületére is megy, ahol a háton úszva, a vizinövény takarót lelegeli. Okvetlenül csapatban, 5 vagy több állatot együtt tartani. A Botia macracanthus; -ok, rendkivüli módon társaságot kedvelöek és tönkremennek (elsatnyúlnak) egyedüli tartásnál, ami pontos megfigyeléssel izoláltan tartott állaton észrevehetö és látható. Ezek az egyedül tartott állatok, szabályszerü viselkedési zavarokat mutatnak, tendálnak félénkségre (ilyedösek) és csak nagyon ritkán lesznek szelidek. Az állatok egy csapatban induviduálisan ismerik egymást, idöközönként képzödhet egy rangsorrend, de a legtöbb esetben minden egyes állat a csapatban egyenrangú. Pontosan ugyanugy megismerik az állatok egy megszokási idö után, ami induviduálisan külöbözö hosszú lehet, a medence ápolóját is. Ezt azon könnyen fel lehet ismereni, hogy nem vonúlnak vissza, ha nekik ismert személyek az akváriumhoz közelednek, - de a számukra idegen embereknél, a fedezékükhöz menekülnek. Angol nyelvhasználatban a Botia macracanthus;-t, "Clown Loach" -nak nevezik. Jobban nemlehetne a fajt karakterizálni mivel gyakran valóban mint egy Clown (bohóc) lép fel. Valóban a legfurcsább viselkedési formák jelentkezhetnek; egy formájú halott állás, amikkor az állat percekig az oldalán fekszik mintha elhalálozott volna. Utánna a következö pillanatban ismét elevenen úszik az akváriumon keresztül és felkeresi a csapatját. Viselkedés pszichológiai nézetböl, sajnos meg kell állapitanunk, hogy az életmegnyilvánúlása, ennek az állatnak idáig a számunkra alig érthetö. A Botia macracanthus; hangok kiadására képes. Ami ropogtatásban nyilvánúl meg, ahol a hangok különbözösége is felismerhetö, de amit nem egy egyértelmüen megállapitható viselkedési formához lehetne sorolni. De a fenyegetö hangokat biztonsággal meglehet állapitani. A képessége a hang produkálásának egy jó hallási képességgel kötödött, az állatok a környezetükböl jövö hangokra  reagálnak, nálunk válaszolnak idönként a zongora játékra, -ropogtatással. A nemi különbségek nem biztosan ismertek. A Mergusz Atlaszban levö adatokat, egy kis óvatosággal kell kezelni.  

Tenyésztés: Szabályozott és tervszerü tenyésztés nem ismert. Véletlenszerü tenyésztésekröl alkalom adtán jelentenek. Egy kevés közös faktornak kell lennie egy erös átrendezése a tartó medencének elsösorban a téli hónapokban, összekötve nagyobb változásokkal a viz paraméternél. Az oka a szaporodási viselkedése a Botia macracanthus;-nak, a természetben. Az állatok a szabad természetben téli ivók ami összefügg az esös idövel; és ivási vándorlásokat tesznek. Az adatok az ivási vándorlásokról, ez idáig ellentmondásosak. Vándorlásokról a patakok és folyók felsöfolyásainál  beszélnek, más populációk a folyók torkolatvidékeire vonúlnak és a brakkvizben ivnak. A következö években még tisztázni kell, hogy ezek a különbözö adatok, igazolhatóak és hogy milyen konzekvenciák ebböl az akváriumi tartás, és a tenyészpróbálkozásokra következtethetöek. De egy egyértelmü, az állatokat principiálisan (elvileg) a Kirschbaum módszerrel kell a tenyésztésre elökésziteni. Ez átfog nagyobb vizcseréket, beleértve hidegebb vizzel, a változásokat a viz paramétereknél, össze kell kötni az akvárium átrendezésével..stb. Mindezek a faktorok, szinlelik az ivási vándorlását az állatoknak. Akvarista körökben ismételten vannak hiresztelések hormonok általi stimulárási szaporodásokról. Ezek viszont ha megtörténtek és sikeresek voltak, nem idézhetöen publikáltak.  

Különös megjegyzések: Azt monják, hogy a Botia macracanthus; -nak egy nagy betegségre való hajlamossága lenne az Ichthyophthirius multifiliis -kórokozójával szemben. De ez igy nem egésszen stimmel. Egészséges és a fajnak megfelelöen gondozott állatok rendkivül ellenállóképesek. Gyakori nagyobb infekciók a kórokozókkal csakis frissen importált állatoknál, mindenek elött akkor jelentkeznek ha alúltápláltak.  

A Botia macracanthus;-t, sajnos nagyon gyakran a csigák tömeges elszaporodása elleni bajlódás végett szerezik be, és ugyancsak ajánlják, de itt egy alapvetö meghatározását az állatvédelmi törvénynek rendkivüli gyakorisággal eklatáns módon ezáltal semmibe sem veszik. Helyes az, hogy egy jó csiga pusztitó, de figyelemmel a teljes nagyságára, az elérhetö életkor elvárására, és a szociális viselkedésére, ennek az állatfajnak semmi keresni valója nincs kis és közép nagyságú medencékben. 

Összecserélhetöségi lehetöségek: nincsenek  

Literatur: Riehl, R. & Baensch, H. (2001) Mergus Aquarienatlas

(Irta: Dr. Ralf Rombach)  

Bleeker Pieter (1819 - 1878) Holland természetkutató és orvos. Hosszú évekig Indiában és Jávában élt, és itt összeállitott egy terjedelmes gyüjteményt a halak állatvilágáról (Fischfauna). Egy nagy számmal elsö leirásokat publikált; és a müve  "Atlas ichthyologique des Indes Orientales Néerlandaises, publié sous les aspices du Gouvernement colonial néerlandais" ami 9 kötetben 1862-1877 -ben, Amszterdamban jelent meg, Ö állitotta fel az elsö összefoglaló átvizsgálást a Dél-Kelet-Àzsià-ból származó halakról.  

A szemek alatt elhelyezkedö csont tüskék Praeorbitalstachel amit egyes hal fajok védekezésre használnak  pl.  (Acanthophthalmus, Acanthopsis, Botia, Cobitis, Misgurnus).  Ezek a szem tüskék pl. a Botia fajoknál nagyon hosszúak, villázottak (két águak), fel állithatóak, és egy különleges ízülettel szabályoz- és zárhatóak. Az akvarisztikában ismert, hogy a Cobitidae a szem tüskéjükkel gyakran a hálók lyukacsázatába bele akadnak.  Ezek a koponya csontból képzödött szem tüskék sérülése a halainknak nagyon fájdalmasak.  ( Quelle: Sterba) 

Botia macracanthus; Prachtschmerle, 24 évig élt, de lehet idösebb is;  Quelle: Harald Kaspar

Pantodon buchholzi - Pillangóhal

Pantodon buchholzi      Pantodontidae  Pillangóhal 

Megjelenés: a trópusi Nyugat-Afrika;  

Nagysága: 10 cm;  

Nemi különbségek: A himnél a középsö úszósugara a végbél úszónak erösen meghosszabbitott,  a végbél úszó széle a nösténynél egyenesen fut;  

Igényei:  Egy csapat 8 - 10 állat tartásához egy medence 100 cm hosszal elegendö. A vizfelület és az akváriumot letakaró fedél között legalább 10 cm távolságnak kell, hogy maradjon. Az állatok szivesen ugrálnak és megtalálnak minden rést (nyilást) a lefedö tetön, ami e-miatt rés mentes kell hogy legyen, a viz 2 - 10° GH, tartása tenyésztési cél nélkül 25° GH -ig lehetséges, pH érték 6,3 - 6,8; vizhömérséklet 23 - 30° C.  A talaj sajátosságának (jellegének) a felületi halaknál nincs jelentösége, de egy kis tözegrész a leadott humin-anyagok miatt elönyös.  

Vizinövényként mindenek elött nagylevelelü Cryptocoryna -fajok ajánlottak, mivel a vizszintes levelek között a halak szivesen nyugszanak. Egy erös- filter szükséges, hogy az akváriumba való viz vissza-folyásánál egy felületi-áramlatott teremtsen. A mulmot hetente el kell távolitani, és az ugy 14 napok közötti  vizcseréknél 1/4 részét a viznek meg kell újitani. Elökészitése a viznek különösen akkor szükséges, ha a friss viz klórral megterhelt. Az etetés kizárólag felületi eleséggel történik, az eleséget szolgáló állatokat vagy azok részeit, amik több mint 4 cm -rel a viz felülete allá sülyednek nem fogadják el. Ebböl az okból kifolyólag egy jó rovar tenyészet a feltétele a sikeres tartásához a Pillangóhalaknak. Megfelelöek,  csótány, (moly, svábbogár) legyek, fiatal vándorsáskák (locusta migratoria), és idönként frissen vágott lisztkukacok. Mélyfagyasztott szúnyoglárvákat akkor vesznek fel, ha a jég-feleresztödése után kiszáritottak lesznek, és igy a vizfelületén úszva maradnak. Kis harcsa-fajok, akik a tartó-medencében a talajra esö élelem darabokat felveszik nem szabad, hogy hiányozzanak. 

Tenyésztése:   A tenyésztése akkor néz ki sikeresnek, hogyha az állatok változatosan tápláltak, és ha a nöstények egy egyértelmü ivásra való kezdetet mutatnak. A szaporitása egy 50 literes medencében párban történik. A tenyésztéshez használt vizet többszörösen tözegen keresztül kell filterolni amig egy barna szinezetet fel nem vesz, de ugyanakkor világosnak és tisztának kell lennie. Pár úszónövények a gyökereikkel a medencébe elegendöek.  A tulajdonképpeni párzás elött -mintha lovagolna, olyan módon úszik a him a nöstény felett. A nemi termékek leadása a szabad vizbe vagy az úszónövények gyökere között történik meg. A tojások a vizfelületére felemelkednek, és ott le lehet öket venni (kikanalazni) és egy lapos felnevelö medencébe át kell vinni, aminek a vize ugyanolyan viz értékekkel kell, hogy rendelkezzen mint a tenyész medence.  

A tojások száma lehet ugy 80 és kissé nagyobb mint 200 felett. A fiatal állatok kibújnak 25° C vizhömérsékletnél ugy 36 - 40 óra hossza után. Lesülyednek a talajra amig a szikzsákjuk felszivódik és utánna a vizfelületre felemelkednek. A fiatal állatok felnevelése a legnagyobb problémát okozza a tenyésztésnél, -mivel csakis felületi élelmet vesznek fel és nem vadásznak. Ezért egy gyenge viz-felületi áramlatnak állandóan az élelmet elötük kell, hogy mozgassa (hajtsa). A legnagyobb tenyésztési eredményt akkor lehet elérni, ha megfelelö idöben tojás-csomagokat szúnyogoktól tudunk gyüjteni, mivel a frissen kibújt piciny szunyog lárvák az ideális élelmet képezik. Kárpótló élelem lehet; levéltetvek, muslica-lárvák, valamint más piciny rovarok vagy naupliusok vagy kis vizibolhák, akiket a fel etetés elött kissé megszáritunk, hogy a vizfelületén lógva maradjanak. A kis Pillangóhalak még nincsenek a helyzetben a vizfelület ellenállását legyözni,  e-miatt példaképpen ugróvillások =nagyon kis ösrovarok (Collembola),  akik a viz felületén fekszenek mint élelem nem megfelelöek. Ha mind ezek az élelmezési anyagok nem állnak rendelkezésre, akkor legalább a nehéz elsö héten egy részét a fiatal halaknak hússal vagy vér liszttel  lehet táplálni. A további felnevelésük ha mindenek elött muslica a rendelkezésre áll nem nehéz...

Quelle: Meyer Rolf; Lexikon Süßwasser Aquarienfische; Naturbuch, 1993 Weltbild Verlag, Augsburg;

Gyrinocheilus aymonieri - Tapadószájú hal

Subphylum Gnathostomata  (Kiefertiere) àllkapocsos állatok - Classis Osteichthyes (Csonthalak) - Subclassis  Actinopterygii (Sugaras úszójúak) -  Teleostei  (Igazi/magasabb rendü Csonthalak) - Supraordo Ostariophysi  (Pontyhalhoz hasonlóak) - Ordo Cypriniformes ( Pontyhalszerüek/félék) - Subordo         Cyprinoidei  (Pontyhal rokonok) - Familia Gyrinocheilidae  - (Saugschmerlen) Algaevök - Genus   Gyrinocheilus (Szivó/tapadószájú/kövihalak) - Species   

Gyrinocheilus aymonieri   (TIRANT, 1883)  Tapadószájú hal  

Gyrinocheilus aymonieri egy termékeny hal, és a szabad természetben gyakran tömegesen megjelenik. Ennek ellenére fogságban semmi hir arról, hogy szaporodna. De azt nem lehet elölröl teljesen kizárni, hogy egy nagy meleg medencében a párzása csak megtörténhet.  

Ezt alátámasszák megfigyelések egy nagy tartályban a prágai botanikus kertben. Itt elértek a halak egy 15-20 cm testhosszat és nemi érettek lettek. Végeredményben kiüritése a tartálynak, és átköltöztetése a halaknak egy mutatós, disz akváriumba, meghiúsitotta sajnos a megválaszolását ennek az érdekes kérdésnek. Hogy a tenyésztése ennek a halnak tulajdonképpen fogságban is sikeres lenne, az azzal a körülménnyel van alátámasztva, hogy Gyrinocheilus aymonieri ugy a hegyi patakokban, mint a különbözö állóvizekben a mélyföldön (alföld) is megjelenik, tehát nem egy speciális élet területhez kötött.

Karakterisztikus ennek a fajnak, hogy a tapadószája a légzéstöl teljesen elkötödött, amit igy kizárólag az alga bevonatok leráspolyázásához használ. A széles szájnak, szivó/tapadó képes ajakja van, és dúrva szegéllyel ellátott. Idösebb halaknak egy kellemetlen tulajdonsága, hogy nyugodt nagy testü halakra tapadnak, és igy megsebezhetik a börüket.  

A hal bört ugyancsak megsebezhetik a parazitális piócák: Piscicola geometra; és Hemiclepsis marginata. Tubifexel együtt gyakran találhatók piócák, Glossiphonia heteroclita és Glossiphonia complanata; de ezek a halakat nem kárositják.  

Elterjedése:  Tájland, Kalimantan (Borneo)  

Nagyság:  a természetben 30 cm -ig, fogságban gyakran csak 15 cm;  

Nemi különbség:  nehezen felismerhetö, nöstény nagyobb és erösebb, nemi érett himeknek ivószemölcs van a fejükön;

Tartás és tenyésztés:  fiatal állatok jámborok, és jó alga irtók. Ellentétben az idösebb állatokkal akik nagyon agresszivak lesznek. Igénytelen. Vizhömérséklet úgy 25° C. Tartása világos megfelelöen levegöztetett, és napsütött akváriumokban. Tenyésztése fogságban még nem sikerült.  

Táplálék:  minden evö, növényi élelmet ha nincs alga növekedés, hozzá etetni. 

Quelle: AQUARIENFISCHE zweite Auflage, 1990; Text von Ivan Petrovický, Ins Deutsche übertragen von Jürgen Ostmeyer, Bearbeitung der deutschsprachigen Ausgabe von Klaus Wilkerling; 1990 Aventinum, Praha. /1. Auflage Artia, Praha 1982/ 

Prof. Sterba irja:  Gondozása hasonló mint más ugyanolyan nagyságú talajhalaknak. Megfelelö szellöztetés és dús növényzet elösegiti a jó közérzetét. Mint fiatal hal jó alga irtóként hasznos, de nem annyira hatásos mint az Ancistrus fajok. Èlelemként az ember algát ad, vagy saláta leveleket, és száraz eleséget is elfogad. A szaporodásáról semmi nem ismert.  A fiatal állatok igénytelenek és békések, az idösebbek gyakran összeférhetetlenek és támadó kedvüek. Gyrinocheilus aymonieri mutat egy tipikus élet tér védö viselkedést. HANEL (1982) azt hiszi, hogy a többszáma az akvarisztikában gondozott Gyrinocheilus aymonieri, -nek; a Gyrinocheilus kaznakovi -hoz; (BERG, 1906) tartozik. Ö utal a karakterisztikus nagy ajak szegélyre az orrnál, ami a Gyrinocheilus kaznakovi -nál hiányozna. A kutatása még nem tisztázott, és bizonyitandó.  

Gyrinocheilus aymonieri; Siamesische Saugschmerle, fogságban az élet elvárása 21 év; Quelle: Willem van Eijk 

Guppi tenyésztése,tartása!

Vízminőség fent tartása!

amano vedlés

Ma reggelre újabb 2 vedlésmaradvány volt az aksiban.

Egyébként kicsit elbizonytalanodtam, mert az egyik német nyelvu lap szerint az igazi amano-knak viszonylag nagy "homlokuk" van, ami8 elre lóg a szemek között, az enyémeknek pedig ilyen nincs, csak a sokkal rövidebb.

Ha jól értem, akkor ezek ezekszerint nem ajapán, hanem a tajvani partoknál élnek. Azt nem tudom, hogy ezek tartása/tenyésztése különbözk-e az ehte amono-któl.

Catostomidae - Myxocyprinus asiaticus (Bleeker, 1864)

MEGDOLGOZÁS ALATT..!

Catostomidae - Suckers - Sauger - szívósszájúak (családja)

ordo Cypriniformes, a Cyprinidae; a pontyfélék családjához nagyon közeli rokonságban állnak.  

3 alcsalád: Catostominae, Cycleptinae, Ictiobinae. 12 nemzetség több mint 60 fajjal. 

Elterjedés: Közép és Észak Amerika (Guatemalától Alaszkáig), Észak-Kelet Szibéria, Kina.  

A Cyprinidae -tól a garatcsontok és azok fogasitottságával különböztethetöek meg: garatfogaik mindig egy sorban és a számúk jóval nagyobb mint a Cyprinidae családnál (legalább 16), a legtöbb esetben zápfog szerüek.  A Cyprinidae-nak karakterisztikus (örlö kö/fog) a pontykö hiányzik.  

(Örlö kö/ fog;   a pontykö= rágó, szarufelület az alsó a garatfogakkal szemben a torok tetön a pontyhalféléknél. Ez a koponyaalapon oda erösitett, és ellentétes helyként szolgál az alsó garatfogaknak, egy széles, lapos, nagyon kemény lemez. Ezen rágófelület segitségével nyomják össze vagy morzsolják fel az állatok az élelmüket.)

A száj elöre nyújtható (kivétel: Moxostoma lacerum), fogatlan, ajakok vastagok és húsosak, a bajusszok hiányoznak. Pikelyek cycloid (kerek, sima felületü), a fej pikelytelen. A zsir úszója hiányzik, Dorsale hát úszó összehasonlitásképpen más hát úszókkal hosszú, legalább 9 úszósugárral.  Az úszóhólyag relativ nagy, 2 - 3 al részre felosztódik, és nem zárodott be egy csontkapszulába. 

A teljes test nagyság 1 méter, de a legtöbb esetben 60 cm.  Biológiailag rendkivül érdekes család amiböl közép-Európában idáig csak Myxocyprinus asiaticust idöként gondozzák. 

 

Myxocyprinus  GILL, 1878 

Monotipikus nemzetsége a Catostomidae családnak, alcsalád Cycleptinae. 

Elterjedés: A Jangce-folyónak a folyami területén és Hwang Ho, Kina. 

A test magas hátú, a hát vonal hátúl a fej mögött meredeken emelkedik az elsö úszósugarakkal a magas Dorsale hát úszóval majdnem egy egyenes vonalat képez, oldalról csak kissé ellaposodott. A Dorsale hát úszó hosszú az elsö úszósugarakkal összehasonlitva meredeken leesö. Az Anale végbél úszó 12 - 14, a Dorsale hát úszó 52 - 54 úszósugárral. A pikelyek relativ kicsinyek. 

 

Myxocyprinus asiaticus   (Bleeker, 1864)  

Wimpelkarpfen, Fledermausschmerle, Steilflossen Saugkarpfen, Dschunken-Schmerle, Engl. Chinese sucker 

Elterjedés: Kelet Kina. 

A teljes nagysága ugy egy méter. Test alakzat, nézze a nemzetség leirást↑. Idösebb állatok gyakran egyértelmüen soványabbak. Alakzatban és szinezetben erösen változó, ugy, hogy gyakran több alfajokat, söt részben fajokat feltételeznek. De pontos ez irányú vizsgálatok hiányoznak. 

Az alap ezüstszinek, gyakran könnyü rózsaszintöl világosbarnán csillogó, szabálytalan csokoládé barna foltokkal és csikozatokkal. Általában 4 keresztkötödés képzödött ki, amelyekböl az elsö a szemen keresztül fut, a második a fej mögött, a harmadik a Dorsale hát úszó alatt és a negyedik a farok nyelen helyezkedett el. Az úszók szabálytalan barna foltokkal és pontokkal. A nemi különbségek ismeretlenek.  

Tartása: 18 - 25° C, pH érték ugy 7, ugy 15° GH -ig. Minden fajtájú erösebb (tartalmasabb) élö eleség, növényi kiegészitö élelem mint pl. leforázott spenót vagy hasonlók, algák.  

Gondozása nagy akváriumokban minimum 540 liter (150 X 60 X 60 cm..!) erös filtrálással és nem annyira sürü vizi növényzettel. Gondozása nem annyira nehéz. Tenyésztése az elérhetö test nagysága miatt az akváriumban nem lehetséges.

Inkább tapasztaltabb akvaristáknak! Ez a nyugodt hal az élelmét lassan veszi fel, és e -miatt nemszabad gyorsan úszó halakkal társitani. (Quelle: Zarske & web..)

Pterophyllum scalare - Vitorláshal

Prof. Sterba irja:   Pterophyllum nemzetség;  (HECKEL, 1840)  

A test korongformájú. A hát úszó (Dorsale), a végbél úszó (Anale), és a has úszók (Ventralen) erösen meghosszabbitottak. Èszaki Dél-Amerika. Három faj.  

Pterophyllum scalare  (LICHTENSTEIN, 1823)

Amazonas, Tapajos és más mellékfolyói; úszókkal 15 cm testhossz és 26 cm magas, de fogságban kisebb marad.  

(D XI - XIV/21-28; A V - VII/22-30; mLR 29 - 40; SL 12 - 18/8 - 14) Hát úszó (Dorsale) tizenegy - tizennégy csukott kemény úszósugárra, következik 21 - 28 legyezö szerüen nyitott lágy úszósugarak. Végbél úszó (Anale) öt - hét zárt kemény úszósugárra, következik 22 - 30 legyezö szerüen szét tárt lágy úszósugarak. mLR; középsö hossz irányú sorban, a kopoltyúnyilás és a farok úszó között  29 - 40 pikelyek; SL (linea lateralis); az oldalvonalnál 12 - 18 pikely/kereszt irányban, a test legmagasabb pontján, az oldalvonaltól számitva felfelé a hát úszó kezdetéig 8 - az oldalvonaltól lefelé a has úszóig 14 pikely;  

A testhossza 1,5 -szöröse a test magasságának (úszók nélkül), oldalról nagyon erösen lapitott. A homlok profilja a szemek elött a nélkül vagy csak csekély nyeregszerü behúzódással (a Pterophyllum altum -hoz viszonyitva). Idösebb állatoknál a homlok kidomborodik és szélesebb lesz. Hát, nyak és az orr kormos barnasárga, olykor több vagy kevesebb összefolyó barnavörös foltokkal. A test oldalak ezüstösek, négy hangulatott kifejezö mélyfekete vagy szürke keresztcsikokkal. Az elsö lefut a nyaktól ivelten a szemen keresztül; a következö úgy (kb.) a középsö részétöl a keménysugarú hát úszónak a végbél úszó kezdetéig; a legszélesebb magától kinyúlik a hát úszó csúcsától a végbél úszó csúcsáig; és az utolsó a farok úszó gyökerén fekszik. További keskeny keresztcsikok (kötödések) az emlitettek között gyakran csak a hát részen mutatkoznak. Az elsö sugara a hát úszónak sárgabarna feketésig, a lágy része a hát és a végbél úszósugaraknak szabálytalanúl gyengéd szürkés-fehéren keresztcsikozott; hasonlóan a farok úszó is (Caudale). A has úszók (Ventralen) elöl legtöbbször acélkékkek, hátúl feketék, csúcsai kékes-fehérek, a mell úszók (Pectoralen) szintelenek. Az Iris (szemgyürü) idösebb korban piros. A nemek megkülönböztetése nehéz még a nemi szemölcsnek a formája sem ad mindig egyértelmü választ.  

Gondozása: nagy medence csoportos beültetéssel és szabad úszó térrel. Meleget kedvelö, vizhömérséklet télen 22 - 24° C, és nem lényegesen ez alatt. Hidegebb tartásánál homályosodása a szaruhártyának a szemen, és gombásodások lépnek fel, amik mindenek elött meleg és jó szellöztetéssel a legtöbb esetben gyorsan visszamennek. Nagyon érzékeny a kémiai anyagokra, a gyógyszerekkel való fürdetésektöl  e -miatt ha  lehetöség van rá tartózkodni, mindenesetre megpróbálja az ember elöször a betegségeket meleggel (33° C; -ig) kezelni.  

Èlö eleségként; szúnyoglárvák, kukacok, vizi bogár lárvák, és szitakötö lárvái, kis rákok, és fiatal halak. De ugyancsak lemezes eleség, és idönként leforázott vagy fagyasztott növényi táplálék. Nem sokat etetni és lehetöség szerint az élelmet gyakran cserélni. Túl etetésnél egy fajtájú eleséggel, fel léphet az élelem megtagadása. Egy ilyen esetben segit legtöbbször; többszörös viz -és élelem csere, vagy tengeri só hozzá adása a medence vizéhez. Békés, nem turkáló. A faj jól hagyja magát más halakkal társitani.  

Tenyésztés: lágy, gyengén savanyú vizben, a nemeket az ember hagyja magukra találni egy csoport fiatal állatokból. Tipikus nyitott/szabad ivók, karakterisztikus szülöi családdal. A legszivesebben széles levelü viz alatti növényeken ivnak (Cryptocoryne; Echinodorus;), amit elötte algáktól és mulmtól megtisztitanak. Az ivadékokat mindig mind a két partner gondozza, és friss vizzel belegyezi. 24 - 36 óra után (26 - 30° C) -nál, kibújnak a fiatalok, és a szülök kirágják öket a tojások héjából, majd újból a levelekre köpik, ahol elösször rövid szálacskán lógnak, késöbb a szülö állatok a fiatalokat lapos gödrökbe viszik. 4 - 5 nap után következnek az elsö úszási próbálkozások, további két nappal késöbb a szülök vezetik az utódokat. A szabad úszás után a fiatal halak frissen kibújt artemia-naupliusokat azonnal esznek. A felnevelésük nem nehéz. Egy jó tenyésztés hoz 1000 fiatalt és többet is. Racionális (ésszerü/gazdaságos) tenyésztésnél az ember odatesz az akváriumba egy nagy Schusterpálma levelet (Aspidistra elatior), amin az állatok elöszeretettel leikráznak. A levelet az ikrákkal úgy 24 óra után, egy üres medencébe ugyanolyan vizminöségbe vagy állt forrásvizbe átvinni, és itt a szellöztetést úgy beépiteni, hogy az ikrák egy lassú viz áramlatban legyenek (semmi talaj, semmi növényzet!). Rivalizáló, vetélkedö (ellenszenves és viaskodó) vagy párzó kedvben levö himek morgó (recsegö) hangokat adnak ki, amit az állkapocsal képeznek. SCHULTZ szerint (1976) Pterophyllum eimekei; (AHL, 1928) egy Synonyme ennek a fajnak.  

A nyitott ivókról  Prof. Sterba; a következöket irja:  A szabad/nyitott ivóknak a szabálynak megfelelöen, jelentéktelen (egyszerü) álcázott szinü tojásaik vannak egy ragadó/tapadó szerkezettel. A tojások száma mindig nagyon nagy. A him és a nöstény a legtöbb esetben hasonló kinézetüek, szinezettek, és nagyon nehéz öket egymástól megkülönböztetni. A párzási partnerrel tipikus nyitott ivók, pl. Cichlasoma-, Pterophyllum-, Hemichromis-, Symphysodon -fajok; képeznek igazi párokat, akik gyakran a párzási idön kivül is megmaradnak. Azonkivül karakterisztikus, hogy az ivási fázisban mindkét partner udvarol mindketten megvédik az élet területet (teritóriumot), tisztitását az ikra helynek vagy az épitésében az ikra gödörnek együtt résztvesznek. A párzást elöször gyakran napokig tartó udvarlás elözi meg, majd lassanként adagolva a nöstény leikrázik, a him siklik; (csúszik) a tojások felett és megtermékenyiti öket. Ezt több alkalommal megismétli. A tojások lerakása után, gondozza és megvédi a pár együtt az ikrákat. Mindenek elött a tojásokra friss vizet legyeznek, és minden esetleges piszkolódást megakadályoznak. Ahogyan az embrionális fejlödés befejezödik, leszedi több faj az érett tojásokat, kirágják a fiatalokat a tojások burokjából és beleköpik egy elöre elkészitett gödörbe, ahonnan többször új gödörbe viszik. Ugyancsak a gondozását az úszásképes fiatal halaknak együtt végzik. Az együtt léttel a partneroknak az ivadékok gondozásában elöáll egy ún. szülöi család. Az idötartama és a specializálódása a szülöi családoknak, több mint négyszeres esetben karakterisztikus a fajnak vagy a nemzetségnek. Egy különösen szép példát egy szokatlan specializálódást nyújtanak a Symphysodon- fajok, akik a fiatal halakat elöször egy bör váladékkal táplálják.  

Pterophyllum scalare; Segelflosser, Skalar;  fogságban az élet elvárása 8 - 10 év van megadva; Quelle: Akvarista fórum; Club; (egyesület, 1949)

Trichogaster leeri (BLEEKER, 1852) - Gyöngygurámi

Subphylum     Gnathostomata  àllkapocsos állatok - Classis    Osteichthyes (Csonthalak) - Subclassis  Actinopterygii (Sugaras úszójúak) -  Teleostei  (Igazi/magasabb rendü Csonthalak) - Supraordo  Acanthopterygii (Tüskés úszójúak) - Ordo              Perciformes  (Sügérszerüek/félék) - Subordo Anabantoidei (Kúszóhal rokonok) - Familia   Belontiidae   (Labirintkopoltyús halak) - Genus    Trichogaster

Species   

Trichogaster leeri  (BLEEKER, 1852)  Gyöngygurámi  

Trichogaster leeri; a Maláji félsziget, Tájland, Szumátra, és Borneon él. Nagy tömegben fogható ahol szennyvizet a bennszülött falvaktól közvetlenül a vizbe vezetnek. Ennek a csinyos halnak szüksége van egy nagyobb akváriumra és úgy 25 - 30° C, vizhömérsékletre. Mondható, hogy kicsit kényes és szüksége van sok figyelmességre a tartásánál.  

Nem tiszta, túl telepitett és elhanyagolt medencékben a halakat inváziószerüen megtámadják ostoros állatok az Amyloodinium nemzetségböl, vagy kapnak bör baktérium infekciós betegséget, ami vörös fekélyekben, késöbb mint kiterjedt szövet roncsolásban nyilvánúl meg, és utánna halálhoz vezet.  

Elterjedése: Maláji félsziget, Tájland, Szumátra, és Borneo;  

Nagyság: 11 cm -ig; nöstény általánosságban kicsit kisebb;  

Nemi különbség: him, vérvörös hasrésszel és hosszú hegyesre felfutó hátúszóval. Végbél úszó, hatalmasabb kirojtozott szerü meghosszabbitott sugarakkal.  

Tartás és tenyésztés: Meleget szeretö, békés de félénk hal. Szüksége van jól beültetett akváriumra úszónövény takaróval és alacsony vizállással. Csakis nyugodtabb, békés, összeférö fajokkal társitani. Tenyésztés lehetséges, de szüksége van tápanyagban gazdag élö eleségre az ikra érés eléréséhez.

Ivásnál átfogja a him gyürüszerüen a nöstényt; a viz áramlattal a zsircseppben gazdag tojások a viz felületére a habfészekbe felemelkednek. Az ivadékok nagyon kicsinyek és az elsö 3 - 4 napban infuzoriák, késöbb artemiát lehet adni. Nagyon produktiv.  

Táplálék:  kis élö és száraz eleség

Quelle: AQUARIENFISCHE zweite Auflage, 1990; Text von Ivan Petrovický, Ins Deutsche übertragen von Jürgen Ostmeyer, Bearbeitung der deutschsprachigen Ausgabe von Klaus Wilkerling;  1990 Aventinum, Praha. (1. Auflage Artia, Praha 1982 )

Prof. Sterba irja:  Nagyon békés, meleget szerö faj. Èpit egy nagy területü habfészket nagyon kicsiny buborékokból, legtöbb esetben növényi részeket is beletesz. Csak majdnem kifejlödött állapotban nemi érett. Az egyik legszebb Belontiiden.  

Trichogaster leeri; Mosaikfadenfisch, fogságban az élet elvárása 10 év van megadva; Quelle: E. Reusch  (1987)  

Csak magyarázatként: Unterordnung Anabantoidei Labyrintfische; Der Anabantoidei sind eine Unterordnung, die folgende vier Familien umfaßt: die Anabantidae (Kletter- und Buschfische), die Belontiidae (Labyrintfische), die Helostomatidae (Küssende Guramis) und die Osphromenidae (Großguramis).

Lamprologus brichardi POLL, 1974

Subphylum  Gnathostomata (àllkapocsos állatok) - Classis           Osteichthyes (Csonthalak) - Subclassis  Actinopterygii (Sugaras úszójúak) -  Teleostei  (Igazi/magasabb rendü Csonthalak) - Supraordo  Acanthopterygii (Tüskés úszójúak) - Ordo Perciformes  (Sügérszerüek/félék) - Subordo  Percoidei (Sügér rokonok) - Familia  Cichlidae  (Buntbarsche) Diszsügérek - Genus  Lamprologus

Species       

Lamprologus brichardi     POLL, 1974  (Prinzessin von Burundi oder Feenbarsch)  

Ez a hal nemcsak a csodálatos szinezetével megnyerö, hanem az elegáns kinézetével is. Az arisztokratikus megjelenése miatt joggal kapta a „ Burundi Hercegnöje“ elnevezést. Erösen a sziklás régiókhoz a Tanganyika tóhoz kötödött. Elösször ezt a halat 1952 -ben mint Lamprologus savoryi elongatus -ként irták le. Ez a tudományos név, összetétel két faj nevéböl, a Lamprologus elongatus és a Lamprologus savoryi. A lehetséges félre értések elkerülése végett a nomenklatúrában, 1974 -ben a Belga ichtiológus, Prof. Poll egy átvizsgálást hajtott végre és ezt a halat egy önálló fajjá Lamprologus brichardi -ra (fel)emelte.  

Lamprologus brichardi  egy vadászterületet alapitó hal, aki tartósan párocskában együtt él. A szülök intenziv ivadék gondozók. Gyakran több generációk egyidejüleg nönek fel, a nélkül, hogy konfliktusok, összeütközések lennének. Megfigyelték, hogy a nagyobb testvérek az ivadék gondozásban részt vesznek, és a kisebbik testvéreiket segitik. Egy sziklás/köves meredek partra emlékeztetö berendezése az akváriumnak, számos barlangokkal és résekkel az alapfeltétele a sikeres tartásához a Lamprologus brichardi  -nak.  

Rokon fajok: Lamprologus compressiceps; Lamprologus leleupi;  

Elterjedése:  A Tanganyika tó, sziklás részéhez kötödött.  

Nagyság:  Ùgy (kb.) 8 cm -ig.  

Nemi különbség:  Alig látható, az öregebb himeknek gyakran egy kis zsir púp van a fejükön.  

Tartás és tenyésztés:  Általában békés hal, de az ivási idöszakban területet elfoglal amit agresszivan megvédelmez. Vizhömérséklet nem 25° C alatt, pH érték 7,0; felett. A viz középkemény - kemény. Az akváriumot kö/szikla felépitésekkel berendezni. A növényeket kitúrás ellen védeni. A tenyésztése, ha a körülmények megfelelnek nem nehéz. Ivadék gondozóak. A nöstény lerak 200 sötétpiros tojásokat a barlang tetejére. Az ivadékok kibújnak a 3. napon és 9 nappal késöbb szabadon úsznak.  

Táplálék:  Az élelem felvételnél válogatós, de nem erös evö. Egyértelmüen kis élö eleséget elönyben részesit, mint artemia, Cyclops, vizibolhák, szúró -és bokorszúnyoglárvákat. Száraz eleséget a legtöbb esetben nem szivesen fogadnak el. 

Quelle:  AQUARIENFISCHE zweite Auflage, 1990; Text von Ivan Petrovický, Ins Deutsche übertragen von Jürgen Ostmeyer, Bearbeitung der deutschsprachigen Ausgabe von Klaus Wilkerling;  1990 Aventinum, Praha. (1. Auflage Artia, Praha 1982 )  Megjegyzések: A Horn - Zsilinszky Akvarisztikában egy jó leirás olvasható a fajról.