Kopoltyúférgek a diszkoszoknál és más halaknál!
1. Bevezetés
1.1 Tünetek
A kopoltyúférgek elleni küzdelem nem csak a haszonhalaknál, hanem a trópusi díszhalaknál is nagy szerepet játszik. A dél-amerikai sügéreknél, különösen a diszkoszok tenyésztésénél okoznak problémát, megjelennek a halak kopoltyúján és a testükön is, és jelentos veszteségeket okoznak a fiatal halállományban.
Kopoltyúférgek jelentosen elszaporodnak a gazdaállaton, nagy csokrokban lógnak a kopoltyú nyálkahártyáján, és élosködnek a kopoltyúfedélen. Ez a kopoltyúk elnyálkásodásához vezet, mely ezáltal összeragad. Súlyosabb esetben a kopoltyú nyálkahártya sejtjei károsodhatnak, a véredények elszakadhatnak, s így a gázcsere - azaz az oxigén felvétele és a CO2 leadása a kopoltyúkon keresztül - erosen legyengül.
Amíg az enyhén fertozött halak surubben nyitogatják a kopoltyúikat, addig egy erosebb fertozésnél (egyik vagy mindkét kopoltyúfedél eláll) szaporább a légzés és a betegség végso stádiumában a halak a vízfelszín alatt pipálnak. A férgek tömeges megjelenésénél kopoltyúpirosodás, vérzés, megnagyobbodás, és elnyálkásodás is megfigyelheto, de extrém esetben a kopoltyúk teljesen le is állhatnak.
A fertozés mértékétol függoen a kezeletlen fiatal állatok néhány nap alatt elpusztulhatnak, ez azonban nem csak diszkoszhalakra igaz, hanem hasonló megfigyeléseket végeztek a tavakban tartott pontyoknál is, akiket a dactylogyrus vastator fertozött meg. Az idosebb megfertozött halak általában nem károsodnak annyira.
A pontyoknál az alapfeltevés, hogy a halak speciális immunitással rendelkeznek. A környezeti tényezok rosszabbodásával - ami akváriumi körülmények között mindennapi szinten nem kizárható - és ebbol kifolyólag más tényezok rosszabbodásának hatására a felnott diszkoszokon is elterjedhetnek a férgek, így komolyabb károsodásokat okozhatnak. A halálos végkifejlet azonban ritka.
1.2 Kopoltyúférgek fajtái (Dactylogyrus sp)
Ezek a halparaziták a Monogenea rend Dactylogyridea (máshol Gyrodactylidae) családjába tartozó szívóférgek. A trópusi díszhalakat megtámadó parazita férgeket közelebbrol még nem azonosították. A diszkoszoknál (Sym
physodon Aequifasciatus) gyakran megtalálható kopoltyúféreg a „négyfeju” kopoltyúféreg.
Összehúzott állapotban 0,15 mm, kinyújtott állapotban 0,4 mm hosszúak. Az Amlacher 1992 évi száma utal arra, hogy díszhalaknál a dactylogyrus formuosus fajta fertoz, gyakoribb azonban a Tetraonchus monenteron (Wagner) pl. vitorláshalaknál (Ptero
phyllum scalare). Az még nem bizonyított, hogy a diszkoszokon is ez a féregfajta fordul-e elo. Az Amlacher legalább fél mm hosszúságról beszél, mely a diszkoszok férgeire nem jellemzo.
/más szakirodalmakban a diszkoszokon megtalálható férgeket Ancyloce
phallus-nak nevezik, ez a német szakirodalomban azonban nem fordul elo./
1.3 A kopoltyúférgek életciklusa
A kopoltyúférgek petéket raknak. A legtöbb pete a vízáramlattal kerül ki a kopoltyúból a vízbe és esik a talajra. Néhány pete a kopoltyúszöveten fennakadhat, ha véletlenül érintkezik azzal. Az aljzaton, vagy a szöveten lógva a petékbol lárvák fejlodnek. A fejlodés hossza homérsékletfüggo, minél magasabb a homérséklet, annál gyorsabban fejlodnek a lárvák. 5 °C alatt a fejlodés leáll, de a homérséklet emelkedésével még akár hónapokkal késobb is újraindulhat.
Vitatott, hogy a férgek képesek–e „tartós” petéket rakni, melyekbol hosszabb idotartam után gazdaállat jelenléte nélkül lárvák születnek.
A D. Vastator –nál megfigyelték, hogy az idosebb férgek egyre több életképtelen petét raknak.
A diszkoszhalak tekintetében Dieter Untergasser megfigyelte mikroszkópos vizsgálatok segítségével a peték lerakását és a lárvák kikelését. A fejlodés idotartama a petéknél mindig csak pár óra volt. A tartós peték létezésére nem talált bizonyítékot.
A petékbol kifejlodött és az aljzatra került lárvák apró lábakkal mozognak. A fejvégen elhelyezkedo pigmentfoltokat egyszeru szemeknek is nevezhetjük. Ezek a szemek lehetové teszik árnyékok felismerését, amelyek vonzzák a lárvákat. Ha az árnyékot egy hal veti, a lárvák a hal testén megkapaszkodva a fej felé igyekeznek, amíg a kopoltyút el nem érik, ahol kampóikkal megtapadnak. Csak megfelelo gazdaállaton folytatódhat a fejlodés, és csak a kopoltyúkban szaporodhatnak a férgek.
A férgek különbözo fajai többé-kevésbé gazdaállat specifikusak.
Ahogy a tavi tartásban, úgy az akvarisztikában is megfigyelheto, hogy a D. vastator számára más fajba tartozó halak (pl. más sügérek, vagy harcsák) is válhatnak gazdaállattá, amelyeken azonban a férgek nem, vagy nem erosen szaporodnak, de mégiscsak megélnek. Az ilyen módon megfertozött hal újra érintkezhet a paraziták számára megfelelo gazdaállattal, és így ismételten elkezdodik a fertozési ciklus.
Vizsgálatok kimutatták, hogy a vitorlás halak által hordozott féregfajta az egészséges diszkoszhalakat is megfertozheti. Az még nem bizonyított, hogy ez egy vagy két különbözo féregfajta-e, mivel a központi horgok felépítése nem mutat különbségeket.
1.4 Eddigi kezelési próbálkozások az akvarisztikában
Az eddigi terápiák gyógyszerekkel és más vegyi anyagokkal csak a lárvákat illetve a kifejlett férgeket károsítja, de a petéket nem öli meg. A Trichlor
phon a trópusi kopoltyúférgek ellen a hazai díszhalak tenyésztésében néhány éven keresztül hatásos volt, de a trópusi díszhalaknál sok mellé
khatást figyeltek meg. Gyakran a diszkoszhalakkal együtt tartott „kék antennás harcsák” (Ancistrus sp.) elpusztultak annál a gyógyszeradagnál, amely a férgek pusztulásához elengedhetetlen.
Néhány év alatt világossá vált, hogy ez a kezelés mind az akvarisztikában, mind pedig a haszon halaknál eredménytelen. Hasonlóak voltak a tapasztalatok a mebendazol terápiánál is. A közvetlen összefüggés a haszonhalak ellenállósága és az akvarisztikai kezelések sikertelensége között nem állapítható meg. Az akvarisztikában próbálkoztak a flubendazol kezeléssel, ez a trichlor
phon terápiához hasonló eredményekkel járt: néhány parazita fajtánál megfigyelték, hogy egy ido után nem reagál a kezelésre, rezisztensé válik.
A korábban ajánlott formalinfürdo sem hozta már meg a korábbi években a haszonhalaknál mutatott eredményeket. Ugyanez érvényes más anyagokra is, mint pl.: Kálium-permanganát, mebendazol, piperazin-citrát, és a többi, a díszhalaknál használt összetett gyógyszerkészítményre, amelyek általában hatóanyag kombinációkat tartalmaznak.
Ez vezetett el odáig, hogy újabb, hatékonyabb kezelési módokat keressenek, melyeknek célja, hogy a kopoltyúférgeket eloször legalább egy populációból vagy egy akváriumból irtsák ki.
Másrészt viszont felelosségteljes akvaristák zárt rendszeru akváriumokat építettek, amelyek biztosan nem fertozöttek kopoltyúférgekkel, azért, hogy felneveljék a fiatal állatokat, amelyek így sosem kerülnek fertozött anyagokkal kapcsolatba. De a rendelkezésre álló tenyésztett állomány mellett szükség lenne a vadvízi állomány, illetve más állományok keresztezésére, azért, hogy az alapveto genetikai sokszínuséget megorizzük. Ennek a lehetosége adott is lenne, mivel egyik állat sem áll a védett fajok listáján a washingtoni fajvédelmi egyezmény értelmében. A problémát a dactylogyrus okozza, mivel a vadvízi állomány fertozött lehet, illetve kevés a parazitamentes állományok száma, s így a keresztezési lehetoségek száma is alacsony.
1.5 Praziquantel és tartós fürdok, mint új kezelési lehetoségek.
A praziquantelt a Merck, Darmstadt és Bayer Leverkusen cégek kutató laboratóriumaiban fejlesztették ki „egyiptomi vérvizelés” ellen. Kristályos szerkezetu, keseru ízu, kloroformban, dimetil-szulfoxidban, és etanolban jól, vízben kevésbé oldódó vegyület.
Ezeket az anyagokat használják az állatgyógyászatban is számos féregfertozésnél. Schmahl és Taraschewski kezeltek tüskés pikót (gasterosteus aculeatus) Monogenea fajtákkal szemben (50 mg praziquantel/l). Diszkoszoknál a 20 mg/l-es kezelés mellett sok mellé
khatást figyeltek meg, de a 10 mg/l-es dózis sikeresnek bizonyult.
Ebben a 10 mg/l adagolásban a praziquantel eredményes terápiának bizonyult a dactylogyrusok ellen az európai harcsáknál és a meleg vízi kultúrákban is.
A kezelés azonban csak akkor eredményes, ha a 48 órás praziquantel fürdot 3 napi szünet követi (a kopoltyúférgek fejlodési ciklusához igazodva), amely után a praziquanteles fürdot meg kell ismételni.
A trópusi díszhalaknál (trichogaster trichopterus – kék gurámi) a próbálkozások nem voltak egyértelmuen hatásosak, és az európai harcsák (sinuris glanis) kezelésénél sem sikerült a paraziták teljes kiirtása.
A haszonhal tenyésztésben sikeres volt a kezelés orális alkalmazás mellett. A mi kis díszhalainknál azonban ez a kezelés problémákat vet fel, valószínu azért, mert az összetevok íze nagyon keseru.
Az utóbbi években pozitív eredményekrol számoltak be az 1 mg/l adagolású 78 órás tartós fürdonél, amelyet több napi szünet után ismételni kell.
Ugyanez vonatkozik az 5 napos fürdore is.
A 4 napos fürdo háromszori ismétlése - kezelésenként 2,5 mg/l adagolással (4 nap fürdo, két nap piheno) – azonban csak rövid távú megoldást jelent.
2. Hogyan közeledhetünk a kérdés megoldása felé?
2.1 A kezelés ismertetése
A kezelési sorozatokat vitorlás halakon és diszkoszszaporulatokon végeztük, amelyeket kopoltyúférgek fertoztek meg. Mivel sem adagmennyiségek, sem orvosi tapasztalatok nem álltak rendelkezésre, a fiatal szaporulatokat egyre növekvo adagolási soroknak vetettük alá, amelyek mennyiségét más halfajtáktól vettük át, miközben a harcsák által nem tolerált 100 mg/l adagküszöböt 5-10 faktorral aládozíroztuk.
Az eredményes adagolás kikísérletezése után más halfajok fertozött példányait is bevontuk a kísérletbe, miután vélheto volt, hogy az eddigi tapasztalatok más díszhalak számára is veszélytelenek, és hasonló biotópokra is átvihetoek:
Altum scalare, maróni akara, páncélos harcsa, és a „kék algaevo” (vélhetoen évek hosszú sora alatt akváriumban tartott ancistrus hibrid formája).
Számos vizsgálat kezdodött olyan akváriumokban, amelyeket egy mechanikus (szivacs) és egy biológiailag aktív szuro (nitrifikáló baktériumokban gazdag anyaggal töltve) tisztít. A fent nevezett díszhalak szükségleteinek megfeleloen enyhén savas (
pH 5,5-6,5), 100-200 μS/cm vezetoképességu, 27-29 °C-s vízben dolgoztunk, amelyet a visszatéro ozmotikus víz felkeményítésével készítettünk. Az akváriumok egy része rendelkezett aljzattal és növényekkel, másik része viszont egyikkel sem.
Ammónium és nitrit tartalmat a Merck által forgalmazott reagensekkel figyeltük, félkvantitatív vizsgálatokkal. Nitrát tartalom: 25-100 mg/l.
Mivel az elérheto kész gyógyszerekben oldott formában praziquantel, tartósító anyagok, és oldódást segíto anyagok is találhatóak (pl 75 mg benzilalkohol, 5 mg klórbutanol/ml), amelyek néhány kezelés alkalmával - legalábbis eleinte - a víz algásodásához és oxigén hiányhoz vezettek, a tartós fürdonél alkalmazott praziquantel tablettákat összetörtük, 100 ml vízben oldottuk, majd ráztuk, míg csaknem teljesen feloldódott, és utána oszlattuk el a vízben. A nem feloldódott aljzatra hullott maradványok 12 óra múlva teljesen eltuntek, azaz teljesen feloldódtak.
A tartós fürdo befejezése kétszeri 70%-os vagy egyszeri 95%-os vízcserével válik teljessé, kelátképzok hozzáadásával vagy aktív szén szurés segítségével.
A vízmennyiség: 2 l / hal - az átlagos testtömegtol függoen (3 g-tól 1,3 g-ig)
Etetés: naponta 1-2 alkalommal történt: kizárólag magas tápanyagtartalmú, halak által megszokott pehely és granulátum szárazanyagokból, vagy mélyfagyasztott artémiából ill. tenyésztett vörös és fehér szúnyoglárvából állt.
2.2 Speciális dolgok a vizsgálato
khoz
A nagy szaporulatot produkáló díszhalaknál még jó tartási körülmények között is rendszeresen megfigyelheto, hogy az ivadékoknál jelentos deformáció, és más súlyos károsodás jelentkezik, amelyek az állatoknak igen nagy gondokat okoznak, egészségüket hátrányosan befolyásolják, szenvednek, a növekedésben jelentosen visszamaradnak, és a tapasztalatok szerint egy éven belül elhullnak.
Ezeket a mutáns halakat mindig szakszeruen megöltük, ha a károsodások általi állandó szenvedés szemmel láthatóvá vált. A „szemmel láthatóság” idopontja a szenvedéseknél minden ivadékcsoportban más. Néhány ilyen okból megölt állatot a kezelési szériák keretein belül megvizsgáltunk. Ezek indikátorként muködtek az állatorvosok által vezetett kezeléseknél: a halakat egy eroteljes nyakszirtvágással szakszeruen megöltük, és fénymikroszkóp alatt vizsgáltuk a parazitáikat. Az összes vizsgált hal kopoltyúját 40x, 100x, és 400x -os nagyítás alatt vizsgáltuk.
Nagyobb példányok esetében – a jobb mikroszkopikus vizsgálat érdekében – a kopoltyúfedelet leválasztottuk a kopoltyúívrol. Minden vizsgálatról írásos jegyzokönyv készült.
3. A kezelési szériák folyamata és eredményei
3.1 Általános megfigyelések
A praziquantel magas kezelési biztonsága, valamint az emlosöknél, madaraknál, az európai harcsáknál és más akváriumban élo gerinceseknél – az összeférhetoség figyelembevételével – kapott pozitív tapasztalatok hátterében a tartós fürdo adagolása áll.
Az elso vizsgálatoknál 10 hetes fertozött vitorláshalaknál 6 nap alatt a dózist 1 mg/l-rol 5 mg/l-re növelték (60 állat kb. 3 g testsúly, kb. 140 l vízben) nem kívánatos hatások nem jelentkeztek, a halaknak még a táplálékfelvétele sem csökkent.
A második kísérlet alkalmával „8 hetes vitorlásoknál” a dózist 6 nap alatt 5 mg-ról 10 mg/l -ra emelték. (ld. tábl.) Nem kívánatos mellé
khatások, egy enyhe mozgáscsökkenésen kívül, itt sem volt megfigyelheto. A halak továbbra is táplálkoztak.
Egy harmadik kísérlet alkalmával 9,5 mg/l-es adagolásnál kezdték egy harmadik akvárium kezelését, és naponta 2 mg/l-el növelték az adagot, mindaddig, amíg a 6. napon el nem érték a 19,6 mg/l-es elméleti maximális koncentrációt (elméleti, mivel a biológiailag aktív rendszerben a gyógyszer esetleges bomlását nem követtük). A kezelés vége felé 15,5 mg/l-es telítettségnél a halak spontán mozgása gyengült, és kevesebbet ettek. Amikor az állatok lassulása az elméletileg maximálisan elért koncentrációnál (19,5 mg/l) egyre feltunobbé vált, és a védekezo mozdulatok is gyengültek, a vizsgálatot befejeztük, anélkül, hogy az állatok sérültek volna. 12 óra és 95%-os vízcsere után a táplálékfelvétel normalizálódott.
7 nap után, miközben minden második nap 30%os vízcserét hajtottunk végre, a halak megszokott mozgékonyságukat mutatták. Teljesen normálisan viselkedtek, és tovább növekedtek.
Ezekbol a megfigyelésekbol megállapíthatjuk, hogy a praziquantel adagolása a kezdeti 1-5 mg-ról a maximális 10 mg-ra 5 napos tartós fürdo alatt az egyedek számára jól turheto. A kumulatív adagolás 15 mg/l felett nem kívánt hatáso
khoz vezetett, amelyek visszafordíthatóak. Ezek a megfigyelések összecsengnek más megfigyelésekkel, melyeket más halfajtáknál ill. emlosöknél és madaraknál végeztek.
3.2 A hatás megnyilvánulása
Egy 80 l-es akváriumba 15 mg/l praziquantelt juttattunk a vízbe.
Az akvárium halállománya:
• felnott példányok: 70 g/állat
• 40 fiatal példány (10 hetes): kb. 3 g/állat
• 6 ancistrus sp,: 20g/állat
• corydoras julii: 10 g /állat
Az ancistrusok néhány órával késobb már lassultak. Oket az elso 12 órában kétszer egy-két óra idotartamra friss vízbe raktuk, ahol gyorsan magu
khoz tértek. Mivel a példányok a második napon is a spontán és védekezési mozgások lassulását mutatták 33%-os vízcserét hajtottunk végre úgy, hogy az elméletileg elvárható koncentráció 10 mg/l lett. Az ancistrusok ezentúl is a kezelt akváriumban maradtak. A következo napokban egészen a kezelés 15. napjáig minden 3. napon lecseréltük a víz 20-50%-át, és adagoltuk a megfelelo dózisban a praziquantelt, úgy, hogy az elméletileg maximális koncentráció 7 és 13 mg/l között mozgott.
Mivel ismeretlen, hogy biológiailag aktív rendszerekben a praziquantel milyen mértékben bomlik le, a megsaccolt minimál koncentrációval számoltunk: 24 óra alatt 50% - os anyaglebontás. Ez az érték a 14. napig 0,8 és 6,4 mg/l között mozgott és a 15. napon 0,4 mg/l-es eredményt mutattott. 3 napi és 6 órai kezelés után felnott dactylogyrus sp.-k vagy lárvák a vizsgált halak kopoltyúján nem voltak kimutathatók.
A többi vizsgált hal is tünetmentes volt.
12 héttel a kezelés után újra férgeket mutattunk ki a kopoltyúkon: a kezelés kezdetekor 8-10 férget találtak egy kopoltyún, a 12. héten újra megjelent három.
A 12 hét alatt a vitorlás párocska többször, az ancistrus egyszer ikrázott. Mindkét halfajtól fiatal, egészséges egyedeket neveltünk, tehát a halak ennél a praziquantel adagolásnál nem szenvednek el szaporodási károsodásokat.
Egy másik kérdés a terápia megfigyelésen keresztül válaszolható meg. 7-10-15 mg/l adagolásnál a vitorlások kopoltyújában megtapadt kifejlett férgek és ezek lárvái valamivel több, mint 3 nap után elhalnak, annak ellenére, hogy kezdetben nem volt túl eros a beavatkozás.
Mellékes tényként megjegyezném, hogy a kezdeti 15 mg/l-es adagolás az ancistrusok számára túl magas. Egy további - itt nem ismertetett - kezelési eljárásnál 160 l-es akváriumba 12,5-19,5 mg/l-ig tartó koncentrációnál, kifejlett diszkoszhalaknál egyértelmu, de visszafordítható nem kívánt és már ismert hatások léptek fel (lassulás, étvágytalanság, ijedtség).
3.3 Egy kezelési eljárás kipróbálása és fejlesztése, melynek célja a férgek tartós kiirtása az akváriumból
A fentebb leírt kezelésnek elméletileg átgondolt terápiasémák nyújtottak alapot, melynél a cél a teljes és tartós féregirtás egy zárt rendszeren belül. 3-4 napba telt, amíg az utolsó lárvák és kifejlett férgek is - egy viszonylag eros behatás eredményeként - elpusztultak. A legutolsó példányok az elhullás elott még életképes petéket ra
khattak. Ha abból indulunk ki, hogy legkésobb 4 nap után az utolsó lárvák is kikeltek a petékbol, melyeknél ismételten maximum 4 nap telik el az elhullásig, a teljes kezelési idotartam legalább 12 napi állandó magas praziquantel koncentrációt jelent a teljes kiirtásig.
Amint a fentebb mutatott vizsgálat 12 hét után mutatta, nem ez volt a jellemzo. 7 héttel a kezelés vége után (elméleti max. koncentráció. 2-9 mg/l, megbecsült min. konc. 1,4-4 mg/l – 12 napon keresztül) vitorlásoknál, maroni akaráknál és mohazöld páncélos harcsáknál nem mutatkozott megfelelo hatás, de újabb fertozés sem.
12 héttel ezután az egyes
táblázatban bemutatott kezelésnél sem mutatkozott újabb fertozés. Az egyszeri sikertelenség azonban további változtatásokat igényelt a kezelésben. A megfigyelés szerint (D.U szerzo megfigyelésein alapszik) hogy a peték adott homérsékletnél azonnal elkezdenek fejlodni. A legvalószínubb feltételezés az volt, hogy a megfeleloen hosszú és kielégíto praziquantel adagolás és tartós fürdo ellenére néhány kifejlett féreg vagy lárva megmaradt és késobb újra szaporodott. Elméletileg feltételezheto lenne, hogy a paraziták egy nem specifikus védelmi reakciót (pl. védelmi nyákot képeznek) mutatnak, amelyek segítségével rövid távon a nem kívánatos környezeti változásoktól védhetik magukat. Ez a feltételezés magyarázatot adna a formalinfürdo elleni rezisztenciára is.
Ezen kívül – mivel közvetlen koncentráció meghatározására nem volt lehetoségünk – a lebomlási folyamatok is vezethetnek biológiailag aktív rendszerekben praziquantel koncentráció eséshez (a megfelelo utóadagolás ellenére is.).
Ezeknek az elméleti feltételezéseknek az alapja Schlotfeldt tanulmányaiból származik, ahol kipróbáltak egy másik kezelési sémát, amikor a megismételt praziquanteles tartós fürdot többször gyógyszermentes szünettel szakították meg. Két újabb kezelési eljárásban, amelyben vitorlások, diszkoszok és ancistrusok vettek részt 5 napon keresztül naponta 2,5 mg/l praziquantelt adagoltunk azért, hogy az 5. nap végére, ill. a 6. napon (108-120 óra) a tartós fürdot vízcserével befejezzük. Elvárásainknak megfeleloen - mivel az elméleti maximális koncentráció alig volt 10 mg/l felett- nem kívánt mellé
khatás csak a csökkent tápanyagfelvételben jelentkezett a kezelés végén néhány állatnál. Ennél az eljárásnál (2. tábl) késobb (enyhe fertozés esetén ugyanabban a halpopulációban) nem találtunk férgeket.
A fent leírt terápiaséma (több mint 5 napig naponta 2,5 mg/l adagolás) a további eljárás folyamán az 5. nap után gyógyszermentes szünetet igényelt. A kezelést négy hét és 9 hét szünet után meg kellett ismételni.
Egy másik kezelés alkalmával a kiinduló pont a hosszabb 12 napos terápia volt, amelyet az 5 napos terápia követett 9 hét szünet után.
Kopoltyúvizsgálatot végeztünk mindkét sémából 1-1 vitorláson és diszkoszon 12 héttel a terápia vége után, egy állatnál pedig a testfelületet is megvizsgáltuk. Egyetlen egy vizsgálat sem mutatott ki férget annak ellenére, hogy a legutolsó kezelési széria állatainál és akváriumaiban kopoltyúféreg veszély „biztosított volt”.
4. Eredmények összegzése
Ezeknek a kezelési sorozatoknak a célja az volt, hogy kifejlesszünk egy új gyógyszeres terápiát a kopoltyúférgek ellen, amely hatásos diszkoszoknál és néhány más Dél-Amerikai akaránál és harcsánál.
Megtaláltuk a praziquantel megfelelo magas adagolását, amely a halak számára még mellé
khatások nélkül elviselheto. Felhívom azonban a figyelmet, hogy a haszonhalak kutatási eredményeit csak nagy körültekintéssel lehet alkalmazni az akváriumi halaknál. Kölle és Hoffmann felhívják a figyelmet arra, hogy a férgek könnyebben vállnak rezisztensé, ha gyakori kezelés mellett alacsony az adagmennyiség, vagy csak rövid ideig tart a kezelés.
A férgek ellenálló képességének fejlodése a trichlor
phon és flubendazol hatóanyagokkal szemben gyakran a nem állatorvosi felügyelet alatt zajló, hanem díszhal tenyésztok és tartók által végzett kísérletek eredménye.
A mi kezelésünk alatt az adagolás 10- max. 15 mg/l-ig a halak számára még jól viselheto, ha az utóadagolás lépcsozetesen - több napon keresztül - történik, és a kezdeti adag nem több 2,5 mg/l-nél. Egy kezelés alkalmával azt is megfigyelhettük, hogy egy vitorlás halpár egy nappal a praziquantel kezelés elott ikrázott. A kezelés alatt a halak teljesen normálisan viselkedtek, ápolták az ivadékokat. 5 mg/l–es adagolásnál kikeltek a „hallárvák”, a terápia befejezo napján 12,5 mg/l-es koncentrációnál pedig szabadon úsztak. A fiatal állatok további felnevelésében sem akadtak problémák.
Más vitorlás halak a terápia ideje alatt ikráztak. A legtöbb állat 15 mg/l-es koncentrációig vett fel táplálékot, még akkor is, ha a terápia alatt nem volt ugyanolyan az etetés. A szer kimondottan jó elviselhetosége, amelyet már Schlottfeldt korábbi tanulmányaiból ismerünk, itt is megmutatkozott. Ennek ellenére nem kizárható, hogy más halfajtáknál összeegyeztethetetlenség mutatkozik.
Egyedi esetekben praziquantel tartalmú tabletták, amelyeket felaprítottak és szuszpendáltak víz zavarosodását okozták, amely egy esetben a halak vízfelszín közeli tartózkodását eredményezte. Mivel ezek a mellé
khatások csak a Droncit® tablettáknál mutatkoztak - melyek 5,5 x nehezebbek mint az Albrecht cég tablettái – ezeket a segédanyagoknak tudtuk be. Ha azonban az akváriumban komolyabb mellé
khatások mutatkoznának, amelyek az állatok egészségét komolyan veszélyeztetik (pl.: oxigén elvonó zavarosodás) lehetoség szerint visszanyúlhatunk a teljesen tiszta anyagból eloállított szuszpenzióhoz is (az állatorvossal felíratott anyagot a gyógyszerész gyógyszerkönyvnek megfelelo minoségben szerzi be).
A mi kezelési szériáink alatt nem találkoztunk feltuno negatív vízminoségi változásokkal, mint pl. nitrifikáció és
pH érték változás. A növényekre sem gyakorolt negatív hatásokat. Hogy milyen mértékben befolyásolják a növények, a megvilágítás, a vízminoségi adatok, a berendezési tulajdonságok vagy a bakteriális folyamatok a hatóanyagokat nem tudtuk a vizsgálataink során megfigyelni. A gyógyszerhatást csökkento hatás miatt ajánlott a kezelés idejére minden kémiai szurorol (aktív szén, ion cserélo) lemondani. A tozegszurés, a kelátképzok és a humin anyagok képesek különbözo anyagokkal komplexeket, inaktív molekulákat képezni, ezért ezekrol is le kell mondani. Módszertani és praktikai szempontból kívánatos lenne a praziquantel szintet a vízben meghatározni, de mivel a praziquantel nem vizes oldatban használatos, ez csak különbözo bonyolult analitikai módszerekkel lenne lehetséges.
A következo tanulmányban a problémát metodikai szempontból vizsgáltuk a preparátum adagolt mennyiségébol kiindulva az elméleti max. és becsült min. koncentrációkból. (Számított lebomló ráta: 0-50% /24 óra) Nem szabad elfelejteni, hogy az elméleti koncentráció kifejezés, itt kiszámolt, és nem valóban megmért koncentráció.
Jóllehet a hatóanyag veszteség biológiailag inaktív rendszerekben - újonnan berendezett, fertotlenített akváriumok - csökkentheto, és a kezelés alapvetoen ilyen körülmények között kívánatos, a továbbiakban nem olyan terápia módról írunk, amely a mindennapi akváriumi körülmények között használható.
Miután a hatóanyag lebomlása biológiailag aktív akváriumokban nagyon ingadozó azt ajánljuk, hogy a terápiát, ha lehetséges berendezetlen, biológiailag aktív szurok nélküli akváriumban végezzük (ún. karanténkádakban).
A továbbiakban felmerül a kérdés, hogy mennyi ido múlva számolhatunk egy tartós fürdo után a kopoltyúban élosködo kifejlett férgek és lárvák elhullásával. 7-15 mg koncentrációnál – közepesen eros fertozöttség esetén – valamivel több, mint 3 nap ez az idointervallum. Nagyobb kezelési biztonság eléréséhez legalább 5 napos terápia ajánlott. Az idotartam hosszának meghatározásánál azonban a praziquanteles kezelés hátrányait is figyelembe kell venni.
A dactylogyrus a jelentosebb tünetek megjelenésénél már néhány fiatalabb állat elhullását is okozhatja.
Fény és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal igazolták, hogy a praziquantel támadáspontja a férgek külso felülete, de a pontos hatásmechanizmus még nem ismert. Valószínuleg a férgek kalcium háztartásának a megzavarásáról van szó. Vitatott a kalcium-ionok hatóanyag-közvetíto befolyása és a magnézium ionok hatásmegakadályozó vagy hatáskéslelteto befolyása.
Mivel a diszkoszhalak és más D-Amerikai akarák ionszegény vízben, relatíve kicsi kalcium-ion koncentrációkban élnek (német vízkeménység 1°), és tartásuk is ilyen vízhez kötött (német vízkeménység 5°), a lehetséges összefüggés vizsgálata nagyon érdekes klinikai téma lehet.
Végül az volt a célunk, hogy kifejlesszünk egy módszert, amellyel tartósan és megbízhatóan kiirthatjuk a kopoltyúférgeket az akvárium viszonylag lágy vizébol. A legalább 12 napig tartó tartós fürdo elegendo praziquantel adagolás mellett csak egy esetben nem volt eredményes, ott a 12 hetes kontrolnál újabb fertozés mutatkozott. Ennek a terápiamódnak a kivitelezése azonban nagyon költséges, mert többszöri vízcserére van szükség (hogy a 10-15 mg/l-es koncentrációt ne lépjük túl).
Gyakorlati szempontból a következo módszer vezetett a teljes kipusztításhoz: a többszöri min 5 napig tartó tartós fürdo megszakítva gyógyszermentes szünetekkel. Az eredmények ismeretében tehát ajánlott összesen 3-4 tartós fürdo legalább 5-6 napos (120-144 óra), napi 2,5 mg/l-es adagolással 5 egymást követo napon keresztül. A 6. napon be kell fejezni a kezelést egy kimeríto vízcserével, amikor nem szabad használni vízelokészítoket azok hosszú hatóideje miatt. Az 5-7 napig tartó gyógyszermentes szünet után újabb 5-6 napos kezelés szükséges. Ezután 4 heti gyógyszermentes szünet kívánatos, majd azt követoen ismét 5-6 napos kezelés. Szükség esetén újabb 4 hét után az 5 napos kezelés megismételheto.
Mivel nem csak a gyógyszer-koncentráció a vízben, hanem a halnépesség az akváriumban és a halak nagysága is befolyásoló tényezo a vízmennyiség 3 g-os halaknál nem lehet 1,5 l/halnál kevesebb. Kiinduló pontnak jó, hogy az akváriumban nem lehet fél liter/testsúlynál (g) kevesebb víz.
Még egyszer le kell írnunk, hogy minden tartós fürdo után megfigyeléseink szerint 1x 95%-os vagy 2x 70%os vízcsere jobban bevált, mintha kizárólag szurokön, aktív szénnel vagy kation-anion cserélovel szurtük volna a vizet. Ahhoz, hogy az utolsó gyógyszermaradványokat is eltávolítsuk a vízbol tanácsos 1-2 napig tartó aktív szén (carbo activatus) szurés a vízcsere után.
A kezelések ismétlése ajánlott akkor is, ha a két legutolsó kezelés sikeresnek bizonyult (csináljuk végig a kúrát!).
Továbbiakban nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kezelések relatíve ionszegény és enyhén savas közegben történtek. Az ismétlodések más összetételu vízben - különösen ionszegényebb vagy más kalcium és magnézium koncentrációnál és magasabb
pH értéknél - is lehetségesek. Hasonló megfigyeléseket végeztek tenyésztett vitorlás halaknál és diszkoszoknál, valamint egy másik akaránál is, a széles körben elterjedt ancistruson és 3 corydoras fajtán, továbbá az altum vitorláson is.
5. Végkövetkeztetés:
Jobb megelozni, mint kezelni.
Végül meg kell jegyeznünk, hogy ez a kezelés nem csa
khogy tudományosan hangzik, hanem valóban nagy szakértelmet és türelmet feltételez. Nem akváriumi házi receptrol van szó. A továbbiakban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egyszer majd talán ez az eljárás sem hozza meg a kívánt eredményt. Ezért a legcélravezetobb, ha azon fáradozunk, hogy egészséges halakat tartsunk és tenyésszünk, amelyek lehetoség szerint parazitamentesek. Különleges módon létrejött az ún. parazitamentes tartás és tenyésztés a diszkoszvilágban. Akkor is, ha aktívan foglalkoztunk beteg állatok gyógyításával célravezetobb a betegség megelozése, parazitamentes állatok tartásával.
Arról van szó, hogy érdemes mind a fiatal, mind pedig a kifejlett példányokat a leheto legjobb kondícióban nevelni és tartani, azért, hogy az akváriumi körülmények között gyakran eloforduló diszkosz-stressz szindrómával ne találkozzunk. Ennél fogva magától értetodo, hogy nemcsak a parazitákat kell kiirtanunk, hanem kiváló vízminoséget is kell biztosítanunk egy megfelelo nagy akváriumban búvóhelyekkel, a legjobb élelemmel és genetikai lehetoségek szerint természet-közelien tenyésztett diszkoszokkal. Ha ezeket betartjuk sok-sok gyógyszeres kezelést kerülhetünk el, amelyek minden kétséget kizárva szakembert igényelnek.
Rendeki Péter (Kocka) forrás: (Diskus Jahrbuch 2004)
Köszönet novéremnek és a páromnak a szakszeru fordításért
Az ozmó vizem 
így elso körben talán a 
