HáZILAG AKVARISTA.HU Akvarisztika témában tippek, fórumok, cikkek

Egy éve indítottam az akváriumomat, a nyári hőségben. Szokásos dilemma, mivel hűtsek? Jégakkut próbáltam, nem túl hatékony. Ott kell lenni mellette és cserélgetni. Ventilátoros hűtéssel nagyon párolog a víz, ettől keményedik, nálam meg úgyis elég kemény. A fix, gyári lámpás tetővel meg nem fér össze. Vagy világítok, vagy hűtök. Radiátoros hőcserélő. Volt egy régi hűtőszekrényből kiszuperált hűtőrács (ami a hűtőgép hátulján van, fekete és sok görbe cső kanyarog benne egy síkban). Gondoltam, belevezetem a vízet, ventilátorral fújom és visszavezetem. De kicsi az áteresztő képessége, de főleg attól féltem, hogy ez rézből van és kioldódik belőle, a halak meg réz mérgezést kapnak.
Idén már komolyan gondolkoztam egy szoba klímán is. Már akciósan lehetett kapni kb 45000Ft-ért egy nagy barkácsáruház láncban (a márkája elég felejtős, ennyiért). Így én is jól járok, a lakással együtt (mind az összes 28m2) meg az akvárium is hűvösben van. Bár én bírom a meleget, csak nagyon muszályból vennék klímát. Tehát ennél olcsóbban kell megépíteni egy hatékony hűtőt. A gyári akvárium klímákról most ne beszéljünk, érthető anyagi okok miatt!

Már a kezdetekben piszkálta a fantáziámat a peltieres hűtés. Csináltam is egy korai verziót, de nem váltotta be a reményeket. Ez úgy működött, hogy egy aluminium tömbön átfúrtam két alu csövet. A belső szűrő kifolyójából pvc csővel vezettem a vízet az egyik alu csőbe, a cső túlsó végét pvc csővel visszavezettem a másik alu csőbe, onnét vissza az akváriumba. Az alutömb és egy processzor hűtőborda közé volt a peltier elem beszorítva. Nyilván a hideg fele az alut hűtötte, a meleg fele a hűtőborda felé nézett. A hűtőbordát egy hozzávaló ventilátor fújta. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a víz keveset töltött az alutömbben, a víz gyorsan átfolyt rajta, és hamar visszamelegítette. A hűtőborda-ventilátor kevésnek bizonyult. A Víz kivezetés-bevezetés kb 2x70cm szigeteletlen pvc cső.

Idén új megoldás jutott az eszembe. Bár eddig még több héten át tartó kánikula nem volt, de megcsináltam. Itt is az egész alapja egy 120x70x20mm-es alu tömb. Itt is az alutömb és az előző verzióban használt proci hűtőborda közé van a peltier elem beszorítva. Úgy, hogy négy csavar van az alutömbön átfúrva (csak furat) a peltier elem mellett. A hűtőbordába a csavarok számára meg menetet fúrtam. M3,5 csavar elég hozzá. Erről a hűtőbordáról levettem a ventilátort. Vettem egy brutális PC processzor hűtőt! (Ha nem válik be még mindig áttehetem a számítógépembe.) Ez egy Noctua NH-U9BSE2 hűtő, jó mind az Intel, mind az AMD akváriumokhoz :) Jó nagy hűtőtorony van hozzá és két zajtalan ventilátor. Ezt a hűtő egységet az alutömb másik oldalára szereltem a hozzá adott rögzítő szerelvényekkel. Én az AMD procira való felfogató íveket használtam. Itt is M3,5-ös csavart használtam. A csavart át kell dugni a felfogató íveken, kihézagolni alátétekkel és az alutömbbe menetet fúrni a csavar számára. A peltier elem mind két oldalára és a hűtőtorony talpára kenjünk hővezető pasztát vékonyan a jó hőátadás érdekében! Ezt egyébként adnak a hűtőhöz. A felfogató ívek és a hűtőtorony talpa közé be lehet dugni egy-egy 6-os alu rudat, ez fogja tartani az egészet az akvárium fölött. Úgy állítsd be a vízszintet, hogy a víz a lenti hűtőbordát épen ne lepje el (a peltier ne kapjon vízet, bár gyárilag jól van szigetelve). Merjél le a vízből, vagy tegyél valamit a rudak alá. Most nézd meg a képeket, mert már jobban nem tudom elmagyarázni!

Kell hozzá (recept):
- 1 db peltier elem 50x50x4,5mm 79,1W (15,4V, 8A). Beszerezhető a Conrad-nál 7990Ft
De ha teheted, inkább a nagytestvérét vegyed! Ez 49,5x49,5x3,9mm 123,5W (15,4V, 14A) 9990Ft. A piros vezeték a +12V a fekete a GND. Hogy melyik fele mit csinál, azt észre fogod venni, ha egy kicsit bekapcsolod üresen.
- 1 db PC tápegység. Lehet használt is bontóból. Kb 3000Ft. Fontos, hogy 12V-on tudjon 8(14)Ampert. Ez a régebbiekre, gagyibbakra nincs ráírva. Ez min 350-400W-os tápegység. Az új (ATX) tápegységeknek nincs bekapcsoló gombjuk, mert a számítógép alaplapja kapcsolja be őket. Úgy lehet őket bekapcsolni, hogy a 20 pólusú nagy csatlakozón egy dróttal összekötöd a zöld vezetéket az egyik feketével. Ezek a tápok csak akkor indulnak el ha terhelés is van a kimenetükön, üresen ne kapcsold be! Ha minden jó, akkor el kezd forogni a ventilátorja. A 12V a lapos, 4 pólusú csatlakozókból nyerhető. A sárga a +12V, a fekete a GND.
- 1 db Noctua NH-U9BSE2 processzorhűtő 15400Ft (pl QWERTY, Mammut) A ventilátorokon a piros vezeték a +12V, a fekete a GND.
- 1 db processzor hűtőborda kb 70x70mm felületű. Bontóból, ~500Ft. Ez elég nagy a hőátadáshoz és menetet is lehet bele fúrni a peltier mellé.
- 1 db 120x70x20mm-es alu tömb (a réz még jobb). (volt otthon) A méretek nem túl lényegesek csak ráférjen minden.
- 8 db M3,5x30-as csavar (lehet M3-M4 is), alátétek (A patikából  )
- 1 db 1m hosszú 6-os alu rúd. Barkács áruházból. ~500Ft. Félbevágni, a lényeg, hogy átérje az akváriumot biztonságosan.
- vezeték a peltier bekötéshez, sorkapocs (csoki), csatlakozó a PC táphoz, az apa fele kell (Lomex)

A peltierre maximum 15,4V kapcsolható, de ilyen táp ekkora terhelhetőséggel nem igazán szerezhető be! Ezért csak a PC táp jöhet szóba a 12V-tal (olcsó, elég erős, zárlatvédett...). Ezért a 79,1W-os csak kb 62W-ot, a 123,5W-os kb 96W-ot ad csak le. Ezért vedd a nagyobbat!

Mit tud? A 79,1W-os 12V-ról. Teszt: 2L víz a műanyag lavórba. A környező levegő 25Cfokos, fél óra alatt 27Cfokról 18Cfokra, egy óra alatt 14Cfokra hűtötte. Az 50L-es akváriumban óránként 1Cfokot hűt. Nálam a 28Cfokos vízet 3 óra alatt lehűtötte 25Cfokosra. Az egészet célszerű úgy elhelyezni, hogy a vízbe lógó hűtőborda a szűrő vízáramába kerüljön, a hűtőtorony ventilátorai meg szabadon tudjanak fújni a víz fölött, mert a párologtatás is segíti a hűtést! Nem olyan nagy a teljesítménye, hogy termosztáttal kelljen vezérelni, mert elég lassan hűt. Bár egy nano akváriumnál szükség lehet rá. Ha jól kitapasztalod elég lehet manuálisan kapcsolgatni, vagy egy kapcsolóórával.

Ezek után mindenki döntse el magának, hogy megfelelő e neki ez a hűtés, ennyiért...
Több száz literes akváriumokhoz biztos nem ajánlanám ezt a hűtési módot. Figyelembe véve a bekerülési költségeket, a fogyasztását, a hatékonyságát max 100L-ig működőképes lehet a rendszer (szerény véleményem szerint, bár olyan sok tapasztalatom még nincs).

És még felhívnám mindenki figyelmét az érintésvédelmi szabályokra! Vízzel és árammal dolgozunk, a kettőt meg távol kell tartani egymástól. Az áramot az embertől is távol kell tartani...
Mindent csak saját felelősségre, ha nincs meg a kellő tapasztalatod, vagy bátorságod, inkább el se kezd... Sok sikert !

Rengetegszer előforult már velem, hogy

valamilyen apropóból kénytelen voltam az akvárium vízébe nyúlni. Beleesik valami, elpusztul egy hal és el szeretném távolítani, de előfordult már az is, hogy egy egy kényesebb akváriumi élőlény számára célirányosan kell bejuttatnom az élelmet, mert máskülönben esélye sincsen megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz jutni.

Például angolnák, rákfélék, félénkebb talajlakó halak.

Arról nem is beszélve, hogy nem szívesen motoszkálok a vízben ha nem muszáj.

Ezzel szemben saját bőrömön tapasztaltam már eleget a mondást:

"Minél kevesebbet piszkálja az ember az akváriumát (főleg könyékig), a benne élő élőlényeknek és a víz biológiájának annál jobb."

Ez természetesen akkor igaz, ha már be van álva valamennyire.

Legújabb szerzeményem egy amerikai vöröss rák.

A kisebb halak és az illatok hajkurászásán kívül, nem sok labdába rúg szerencsétlen.

A meggyhasú sügereimmel még így is meggyűlik a baja.

Így ki kellett találnom valamit, hogy a gyorsfagyasztott apróhalból, csak Ő részesüljön.

Hozzávalók:

-2db lufipálcika (merevfalú cső)

-1db 3cm-es levegőcső a két pálcikát összetoldani

-kb. fél méter célnak megfelelő horganyzott drót

-némi kézügyesség

Az általam készített videó szerintem önmagáért beszél.

http://www.youtube.com/watch?v=b-VFnJaYnGA

Jó ideje már a legfiatalabb ivadékhalaimat, akváriumba akasztható nevelő hálóban tartom néhány hétig, míg cseperednek valamelyest.

Ez idő alatt szinte kizárólag frissen keltetett sórákkal etetem őket.

A gond az idővel és a körülményekkel van.

Naponta 2x tudok etetni kora reggel és késő este, de akkor sem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretném.

Bizony sokszor hoppon maradnak szegények.

Ráadásul az alkalmanként beszórt artémiák hamar és szinte egyszerre a fenékre süllyednek, majd pár perc alatt kiszóródnak a nevelő háló alján. Nem mondom a nagy halak örülnek neki, bár a fél fogukra sem elég.

Nagy részük kárba megy. Ráadásul az édes vízben 4-5 órán belül elpusztulnak, így a kishalak már sok hasznukat nem látják, ráadásul a vizet is terhelik a bomlástermékükkel.

Az ivadékok annyit tudnak elfogyasztani belőlük, amennyit nagy hirtelen össze sikerül kapkodniuk.

Az ötletem lényege az, hogy egy tégelybe öntöm az artémiákat a sós vízzel együtt, amely akár 2 napon át is életben tartja őket, míg ki nem úsznak a funkciójuk betöltésére.

A tégelyből pedig csak a tetején lévő apró lyukon keresztül tudnak apránként kiúszni az édes vízbe.

Mivel nem egyszerre jönnek ki, így van idejük a kishalaknak összekapkodni őket, na meg újra megéhezniük a fogyasztásukhoz.

Ráadásul a kishalak nagyon hamar rájönnek, hogyan működik a dolog.

-2db 8-10ml-es fecskendő és a lehető legvastagabb tű

-pillanat ragasztó

-1db 20 forintos.

(esetleg egy hosszú csipesz)

Az etetőt az egyik fecskendőből készítjük, a másikat pedig az artémiák betöltésére és az etető kimosására használhatjuk.

Az összeállítás nagyon egyszerű. Nem is magyarázom. A képek magukért beszélnek. Annyit azért segítek, hogy a fecskendőt a pénzérméhez kell ragasztani. :D

 

 

 

 

 

 

 

Az utolsó képen az anci fiatalokat ne nézzétek, mert nem nekik van betéve hanem egy pici szárnyaszegett porcelán sügérnek, akit félholtra vertek a nagy marha testvérei.

Ő éppen nem látszik a videón, mert csak a kiúszás megörökítésére koncentráltam, de első alkalommal rájött mi a dolog értelme.

 

 

A másik fecskendővel felszívjuk az artémiás sós vizet és színültig töltjük vele az etetőt a fölső résen át.

A lényeg hogy ne maradjon a kivezető nyílást elzáró buborék.

Aztán egyszerűen finoman a pénzérmével lefelé ejtsük a vízbe a kishalak mellé. A súlyeloszlás miatt 10-ből 10x talpra esik és föl sem tud borulni.

Ha látjuk hogy kiürült vegyük ki egy csipesszel, egy fecskendőnyi friss vízzel öblítsük ki és tölthetjük föl újra.

Élelmesebbek egy vékony damillal praktikusabbá tehetik a ki és behelyezést a halak közé.

Mivel a fény általában a világítás miatt fölülről éri az etetőt, így az artémiák arra igyekeznek és előbb utóbb 99%-uk kijut a tégelyből.

A sós víz az édesvíznél nagyobb fajsúlya miatt pedig nem szivárog ki ha talpon áll, így nincs keveredés.

 Gondolom sokan próbálkoztak már CO2 beoldásával kisebb-nagyobb sikerekkel. Én leírom, hogy nekem melyik megoldás vált be a legjobban ill. melyik vált be a legkevésbé.

Pénz híjján én élesztős "rendszert" használok már lassan 9 hónapja/2 palck, más-más bekeverési idővel/. A beoldást sokáig sima porlasztókővel próbáltam megoldani, de nem volt igazán jó a hatásfoka.

Miután meguntam az állandó állítgatást és a kő ide-oda helyezgetését körbenéztem a net-en hátha okosodnék. Igen okosodtam, találtam rengeteg megoldást.

 

Pl.: - a belső szűrő légcsonkjára/ha van/ csatlakoztatni, de ez elárasztotta az aksit buborékokkal.

      - külső szűrőre kötött reaktorok/kicsit drágák, szerintem/, kétségtelenül jól működnek, de nem akrtam egy véletlen folytán eláztatni a szobát.

      - aztán találtam diffúzorokat, de ezek sem az én pénztárcámhoz lettek szabva

     - majd ekkor találtam meg a belső reaktorokat!!

 

Miután az ötlet meg volt már csak egy terv hiányzott. Hál' istennek találtam a net-en eleget így már csak alkatrészeket kellett beszereznem.

A már meglévő Resun belső szűrőm kifolyóágára kötök egy "tartályt", ahol is a víz intenzív mozgása beoldja a CO2-t.

Túl sokat nem kellett bajlódnom az átalakítással, mert a szűrőn van légcsonk/ide vezettem a CO2-t/. A szűrő tartozékai között volt még 90 fokos csődarab is így azt sem kellett megcsinálnom. A cső egy felső traktusára fúrtam egy lyukat és kötöttem rá egy légcsövet/kb. 30cm-t/ és egy kis légcsapot, ezt kivezettem az akváriumból ez lett a légtelenítő szelep, így egy váratlan áramszünet esetén a motortérbe kerülő CO2 könnyedén/szétszedés, rázogatás nélkül/ eltávolítható.

A reaktor maga nem más, mint 2db régi/még a "madaras" korszakomból/ madáritató. Az egyik tetejét kifúrtam olyan átmérőre, hogy a szűrő csöve passzoljon bele, ezt sziloplaszttal tömítettem/rögzítettem. A csöveket összeillesztettem/szigszallag és egy kis sziloplaszt/ majd méretre vágtam/20cm/. az átmérőlye 3cm körüli. Így az alja "lyukas" maradt.

Az aljába raktam sűrű szivacsot, hogy a bubik ne tudjanak megszökni. Majd egy növénykosarat keresztben elvágtam és ráhúztam, hogy a szivacs ne tudjon kijönni a helyéről. 

Összekötöttem a szűrővel és behelyeztem az akváriumba. A szeleppel légetelenítettem, majd beindítottam és láss csodát a bubik gyönyörűen táncoltak a reaktorban. Már csak olyan helyre kellett elhelyezni ahol megfelelő a vízáramlás és a CO2-vel vegyült víz a legjobban "átjárja" a növényeim. Az áramlat sajnos kevés volt így beszereltem még egy belső szűrőt/ 340 l/h / vele szemben. Így már megfelelőnek tartottam az áramlatot.

Több mint 2 hete, hogy megcsináltam és nem bántam meg. Az eddig is szép tojáslevelű kardfüvem már virágzott is!! A vízikelyhek is gyönyörűen beindultak.

Bár a várva várt "bubizás" elmaradt, de ez cseppet sem zavar, mert a növényeim gyönyörűen fejlődnek és gyarapodnak/a kis amazonasi kardfű túlságosan is/.

A reaktor látványa, hát...nem egy könnyen elrejthető "tárgy", de nem is szándékozom elrejteni, mert így láthatom az esetleges dugulást vagy épp a fegyülemlett CO2-t. Hozzátenném ilyen még nem fordult elő.

 

Ja, egy képen látható is a galériámban. 

Remélem sikerült kedvet csinálnom egy is barkácsoláshoz.

Üdv:titi

 

Mint már jó páran előttem, én is egy házi készítésű szűrőt szeretnék bemutatni.

A 110 literes társas akváriumomban eddig egy shark és egy aqua el mini belső szűrő üzemelt. Egyszerű szivacs szűrők, amik csak mechanikailag szűrték a vizet. Kb. két hetente takarítottam őket, de általában ekkorra már nagyon lecsökkent a hatékonyságuk a sok szennyeződés miatt. Egy vödrös külső szűrő alkalmazása nekem is és az akvárium lakóinak is régóta áhított vágya volt.. Ezen szűrő típus borsos árfekvése miatt hamar ráébredtem arra, hogy még a szerény barkácstudásommal is érdemesebb nekivágni egy saját szerkezet építésének, mert az asszony elé terjesztett 20 000ft-os kiadás valami „berregő vödörért” halva született projekt lenne.. Így hát elkezdtem bújni a különböző hazai és nemzetközi oldalakat annak érdekében, hogy az általános iskolai technika órán elsajátított tudást felhasználva elkészítsem saját, lehetőleg működő és legfőképpen olcsó készülékemet. Legtöbb helyen a PVC csöves módszerről találtam leírást, de az internetnek köszönhetően rengeteg jobbnál jobb ötlettel lehet találkozni. A dunsztos üvegből készült verzió nekem túl törékeny, a háttérbe rejtett szűrő kiváló, viszont az én medencémnél kivitelezhetetlen, ezért úgy állt a dolog, hogy a PVC-s módszer lesz a nyerő. Minden rendben ment egészen addig, amíg el nem kezdtem összeszedegetni a szükséges alkatrészeket. Hamar rá kellett ébrednem, hogy a különböző sziloplasztokhoz, ragasztókhoz és még inkább a tömítésekhez kapcsolódó tudásom egyenlő a nullával. Ahogy az összeszerelésre került a sor, megvilágosodott előttem, hogy az elméleti felkészültségemnél csak a gyakorlati tudásom hiányosabb. A PVC-s projekt asztalról való lesöprése után nyilvánvalóvá vált előttem, hogy csak a legegyszerűbb szűrő létrehozására vagyok alkalmas. Ezen fontos információ birtokában, néhány órás akvárium előtt való álldogálás és méricskélés után kigondoltam az általam megvalósítható legkönnyebben összerakható és leginkább költséghatékony berendezést.

 - 1db Tetszőleges űrtartalmú és formájú palack vagy doboz

- 1db motor

( Bármilyen belső szűrő feje vagy vízpumpa megteszi, én az aqua-el minit használtam fel)

- 1 db. Tömszelence

( Ezidáig elképzelésem sem volt róla, hogy mi lehet, a hozzám hasonlóaknak annyit kell róla tudni, hogy villanyszerelési boltban kapható )

- 1,5 m műanyag cső

- 1db ásványvizes palack

- Szűrőanyag

 

 

Én egy, a Tescoban vásárolt 2 liter űrtartalmú műanyag dobozt alkalmazok( ha jól emlékszem, spagetti tartóként árulják). A doboz oldalán, a lehető leg közelebb a tetejéhez kifúrtam és reszelővel addig tágítottam a lyukat, amíg a tömszelence be nem fért.

 

Az ásványvizes palack tetejét levágtam, a kupakot átfúrtam és a kis lyukakat csináltam a levágott darabon.

 

 Az ásványvizes palack tetőn átvezettem a csövet és a doboz aljára helyeztem. Ez fogja biztosítani, hogy a bemenő cső ne tömődjön el.

 

 A dobozt ezután feltöltöttem az itthon talált szűrőanyagokkal. Alulra itong tégla darabokat helyeztem, majd következett a jó öreg krumplis zsák, a bútorszivacs és végül némi perlon vatta.

A bejövő csövet átvezettem a doboz fedelén, a kimenő csövet pedig a tömszelencén keresztül az akváriumba irányítottam. A motort a szűrő egysége nélkül az akváriumba tettem és a bemenő csövet a szűrő kivezetésére kötöttem.

A berendezést csak áram alá kellett helyezni és magától feltöltötte a dobozt. Szivárgástól nem kell tartani, mivel a rendszer nyitott, nem tudja elszívni a vizet a halaktól, maximum a szűrőben lévő víz folyhat vissza az akváriumba. Szerintem kimenő csőnek érdemes egy kicsit nagyobb keresztmetszetűt használni, hogy a víz visszaáramlása könnyebb legyen, de nem feltétlenül szükséges. Én ugyanazt a keresztmetszetet használtam, mert az akvárium egy polcba van beépítve és vastagabb cső nem férne el. Mivel a szűrő doboz az akvárium szintjénél magasabban van és a rendszer nyitott, ezért a visszaáramló víz levegőt is szív magával. A visszaáramlás során oxigénnel telítődik, ami a légpumpa alkalmazását is feleslegessé teszi.

 

- Doboz: 399Ft

- Műanyag cső: 275 Ft

- Tömszelence: 50Ft

 

 

A rendszer egyenlőre próbaüzemben van, de eddig hibátlanul működik.

 

 - A motor a vízben van, tehát a látványt rontja.

( hozzátenném, hogy közel sem annyira, mint az ezt megelőző két belső szűrő)

- A szűrő dobozt az akváriumban lévő víz szintjénél magasabbra kell helyezni.

- Esetleges áramszünet esetén a szűrőben lévő víz         visszafolyik az akváriumba, ami hosszabb leállást követően a baktériumok elhalálozását jelenti

 

- Könnyű, gyors kivitelezés

- Minimális költség

- Alacsony szivárgás veszély

- Áramszünet után automatikusan újraindul

- Légpumpa nem szükséges az akváriumba

 

 

 

Ancicső házilag!

 

 

Pár éve, amikor elkezdtem ancikkal foglalkozni, ahhoz a pár tenyészállatomhoz nem tűnt nagy kiadásnak a kerámia ancicső 7-800Ft-os ára. De szerencsére idénre annyira sok ancipárom lett, hogy gondba kerültem. Elég nagy kiadás elé néztem, hogy beszerezzek 10-15 ancicsövet. Még rá is adtam magam, hogy kifizetem az árát, de hónapról hónapra csak ígérgette az egyik pesti kereskedés, de mégsem hoztak. Ezért is kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan is tudnám megoldani házilag.

 

Eszünkbe jutott, hogy húgomék építkezéséből kimaradt pár szál KPE cső. Szerencsémre több méretben is! Vékony és vastag is. Kaptam belőle ajándékba pár szálat. De ahogy rákerestem a neten, nem nagy az áruk, kb 150-200Ft métere. Apóséknál az udvaron vas-fűrészlappal 15-16cm-es darabokra vágtuk, flex-el lesorjáztuk a széleit, majd sima konyhai dörzsivel simára csiszoltuk. Nem volt nehéz meló, de lakásba nem ajánlom, elég nagy kosszal jár a flexelés miatt.

Hazahoztam a csöveket, vágtam bele 4-5cm-es szivacs darabokat, hogy az egyik végét betömve kellemes sötét kuckójukká váljanak az anciknak. Azért is hasznos az eltávolítható szivacs, mert, ha ki kell mosni a csőből az ivadékokat, akkor elég könnyű dolgunk lesz!

És kezdődtek a problémák :-) Nem süllyedt le! Semmi gond, tettem rá nagy köveket nehezéknek. Nagyon megkedvelték az ancik azonnal! Szinte mindegyikbe bele is költöztek! Mivel nálunk az akváriumok inkább díszakváriumként is vannak kezelve a feleségem által, ezért nem nézte valami jó szemmel a „csúnya” fekete csöveket egymás hegyén hátán!

 

Kitalálta, hogy mi lenne, ha „bepaníroznánk” őket.

Íme a receptje:

Pár db. 15cm-re vágott KPE cső

1 tubus F.BS ragasztó

30 dkg tört bazalt (vagy apróbb kavics)

4-5cm-es kockákra vágott szivacs

1 kenőkés

1 tálca

 

 

Egy tálcára kiöntöttünk fekete tört bazaltot. Kenőkéssel F.BS ragasztót kentünk egyenletesen a csövekre.

Majd meg hempergettük benne.

Bazalt helyett megfelel bármilyen más apró szemű kavics vagy homok is. Kézi szórással rásegíthetünk. Az egész folyamat nagyon hasonlít a „panírozáshoz”. Nálunk 1 tubus ragasztó 10-12 ancicsőre volt elegendő. A kenőkésről a rászáradt ragasztó pár percen belül eltávolítható könnyedén.

„Panírozás” után a csöveket 48 órát száradni hagytam(lehetőleg szellős helyen, mivel az F.BS száradása „szaggal” jár!). Betömtem a végüket a szivacsdarabokkal, és már mehettek is az akváriumba.

Izgalommal figyeltem, hogy lesüllyed-e?! És igen! Lesüllyedtek! Nem kellett ezután egyéb segédeszköz a víz alatt tartásukhoz!

 

Most már dekoratív részei az akváriumomnak!

Készíthető különböző színekben, egyéni ízléseknek megfelelően!

 

Az első adagot kb egy hónapja készítettük. Azóta mindegyik cső gazdára talált. Nagyon sokba már bele is ikráztak! Most is őriz bennük pár hím ivadékokat, ahogy a képeken is látszik. A mai képeken szürke tört bazaltot használtam.

 

Fránya anyagiak:

1 kg tört bazalt 300Ft(kb 30db-ra elegendő)

1 tubus F.BS 530Ft(10-12-re elegendő vastagságtól függően)

nekem a cső ingyen volt, de métere 150-200Ft

szivacs (nálam kimaradt szivacsok voltak, árat így nem tudok mondani)

Nekem egy cső 80Ft-ba jött ki végül!

 

 

Az utóbbi pár napig tárolhatóvá teszi a többlet artémiát addig, amíg ki nem kel az új adag. A probléma ezzel az, hogy 3-4-5 napig kell etessek ugyanabból a kelésből.

Ez frissen "született" pici halaknál több problémát is fölvet.

Az artémia 4-5 napos korára már dupla akkora, míg a tápértéke harmadára csökken. Az lenne a jó, ha folyamatosan a frissen kikelt rákocskákkal lehetne etetni.

Ehhez az kellene, hogy egyszerre 2-3 palackban keltessek.

Ráadásul a 48 órás kelési idő csak akkor igaz, ha 28-29 fokon keltetem őket. A lakás nálunk eleve hidegebb és az akvárium belsejébe akasztva is csak 26 C fok.

Így a 2. napon még csak 30% kel ki, a harmadik napon pedig az összes többi. :S

Ráadásul többet kell keltessek, hogy a többlet kitartson az új kelésig.

Aki nagyüzemi szinten etet halivadékokat, azoknak nem gond, ha több keltető is kotyog a háttérben.

Nekem erre sem helyem, sem nagy tűrő képességgel megáldott feleségem sincsen. :)

Szabad időm viszont van !

Fabrikáltam egy egyesített 3 palackos keltetőt házilag.

- 3db fél literes CocaCola pet palack

- némi kb. 3mm vastagságú műanyag lap

- kb. 3 méter levegő cső és egy darab ujjnyi vastag PVC cső

- 3db mini csap

- 1 pillanat ragasztó

- 4db tapadó korong

- 4db kis kötegelő

- néhány nagyobb tűzőgép kapocs és pár gémkapocs

Először is a műanyag lapból le kell szabni a 3 palack összetartásához és rögzíthetőségéhez szükséges vázat.

 

A felső két elem tartja egyben a palackok nyakát.

Az alsó két elem a palackok karcsúsodó részét fogja egybe.

A jobb oldali két-két elem köti össze őket és tartja a tapadó korongokat.

Az értékek miliméterben vannak megadva.

A palacktartó elemeket a nagyobb tűzőgép kapcsok tartják össze, amelyeket érdemes előre lukasztani.

A távtartókat az előre kivágott stiftek tartják a helyükön.

A kialakításnak csak a fantázia szab határt.

Én erre a célra átlátszó infúzió csövet használtam, de a célnak tökéletesen megfelelő a megszokott zöld levegőcső is. A csöveket a kupakba szorosan illesszük be és egy fél csepp pillanat ragasztóval rögzítsük is.

Ezt követően a kupak belselyében vágjuk nagyon rövidre.

Mivel nekem infúzió csövem is volt, ami nem passzolt a csapokra, de pont jó volt a szabvány levegő cső belselyébe, így pillanat ragasztóval illesztgettem össze.

Tökéletesen bevált.

Természetesen a szoros illesztéseknél egy fél csepp pillanat ragasztó itt is megteszi a hatását.

Az egyik végét bekupakoltam és leragasztottam.

A másik végén veztem bele a levegőt.

 

A flakon tetejét egy forrasztó pákával vagy egy felhevített lemezlapkával vághatjuk méretre.

A design-olás mindenkinek szive joga.

Használatakor előre bekeverek 5 liter keltető sós vizet (persze palackonként csak fél liter fér bele) és 1-1-1 nap eltéréssel üzembe helyezem őket.

Egyszerre csak annyi petét rakok palackonként, amennyit föl is tudok etetni és minden nap a legrégebbit cserélem frissre. Így a kelés állandó és ideális.

Nyáron vagy jó meleg lakásban az akváriumon kívül is elhelyezhető illetve télen vagy egy hidegebb lakásban az akvárium belső oldalán, a fűtött vízben is üzemeltethető.

Remélem másnak is tetszik az ötlet és használható a leírás.

 

 

 

 

Túl az első "komolyabb" hungarocelles háttér elkészítésén megérett bennem egy akvárium dekorációs

tárgy megalkotása. Régebben egy poszteren láttam egy félig épp és félig korhadó törött fa győkér és sziklás háttér együttesét. Mindkettő nagyon tetszett. A gyökér elkészítéséhez már-már művészi érzékkel megáldott emberre lenne szükség. Ez rám legkevésbé sem igaz.

Ezt a hiányosságomat gyakorlatiassággal és lelkesedéssel próbáltam pótolni. Nem vagyok én végül is annyira szerencsétlen, de ez mégis csak egy olyan terület, ahol bármelyik fázisban el lehet cseszni az egészet. Még a színezéskor is.

Sohasem voltam a mű dolgok híve, de efféle gyökeret nem lehet valódi forrásból beszerezni vagy legalábbis nem tudok róla. Ilyen formában szerintem nem is fordul elő az eredeti környezetében a víz alatt.

A képen valahogy mégsem volt giccs érzésem tőle.

A biotóp irányzatok kedvelői nyilván fanyalognak majd... Végül is mindent szabad de semmit sem muszály.

A végső felületet én kétkomponensű műgyantával impregnáltam, tehát tettem vízállóvá. Ennek köszönhetően nem kezd majd idővel mállani vagy színezni a vizet. Nyilván nagy gondal és szakértelemmel ez is nélülözhető. Sajnos pont ez a műgyanta réteg teszi leginkább mű kinézetűvé. Ez van. Idővel ugyanúgy megtelepedig ezen is az "élet".

Kezdjünk is neki a hozzávalókkal...

A koncepció alapja egy trópusi fa gyökerének imitálása, amelynek lényegében csak az egyik oldala látható, így a hátulját nem alakítjuk ki teljesen. A belselye legalábbis a törzs része üreges, így a halak bejárhatják vagy ülthethető bele növény is. Én az előbbit választottam.

Azt hogy mekkorát csinálunk azt döntsük el magunk.

Nyilván érdemes harmónizánia a rendelkezésre álló akváriumunk méretével és a meglévő hungarocell-ünk vastagságával.

 

Először is kigondoltam a magasságot és kirajzoltam 5 db különböző méretű gyökeret. A magasságuk megegyezik, de a hosszuk más. Az egyenes részeiket tapéta vágóval, a hullámosakat pedig forrsztó pákával vágtam ki (lent).

 

 

Miután ezzel végeztem meg kellett törjem a gyökerek vonalait. Végül is nem rakétát akarok csinálni.

Ezen az alulnézeti képen próbálom számotokra bemutatni az összeállítás koncepcióját és a gyökerek törésének logikáját.

 

 

A gyökereken a töréspontok mentén kivágtam vékony csíkokat, majd újra összeragasztottam őket FBS-el.

Az 5 narancssárga nyúlványról beszélek (fönt).

Végül ezek így néznek k (lent):

 

 

Ne felejtsünk neki elegendő száradási időt hagyni, mert a továbbiakhoz az erős tartás elengedhetetlen lesz.

Miután megszáradt a ragasztás a törzs elemeit kezdtem kiszabni. Figyeljünk a szögekre és az arányok betartására. Az alulnézeti képen ezek a piros kis négyszögek.

 

 

 

 

Összeillesztéskor az FBS ad annyi tartást, hogy megálljon addig míg megköt.

Ragasztani kell egy hátlapot is, amely fölül jóval túl kell hogy lógjon viszint alul nem kell teljesen leérjen.

Annyi hely maradjon, hogy a halak tudjanak benne közelekdni, ha kedvük támad.

Miután megszáradt jöhet a faragást.

Sajnos a filctollas vázlatolásról nem csináltam képet, ezért ezt megpróbálom utólag rárajzolni a képre, mert egyáltalán nem lényegtelen.

Azért ez is több lesz a semminél (lent):

 

 

A piros mutatja a felső perem forrsztó pákás vágásának az éleit. A kék vonal pedig a fa korhadó hatásának határait, ahonantól a kéreg még épp lesz (fent).

A bal második gyökérre elfelejtettem rárajzolni ugyanezt.

Először a piros mentén levágtam a felesleget, majd a kékig összevagdostam és lekerekítettem a hungarocell-t.

A nyers darab valahogy így nézett végül ki (lent):

 

 

Ezt követően jön a törzs ívelése.

Itt arról van szó, hogy ennek a fának a gyökere nem egyenes. Úszóhártya szerűen fedi a kéreg a gyökérzet környékét. Az egyenes vonalak itt megengedhetetlenek.

Tenyérnyi szűnyogháló darabokat illesztettem a gyökér és a törzs találkozásahoz, majd filcel berajzoltam őket és levágtam a felesleget. Ezt követően egyenként csemperagasztós ecsettel a felületekhez illesztettem őket.

Az összes csemperagasztós száradás gyorsítható ha sima szobai ventillátorral fújjuk a tárgyat 1-2 méterről.

A képen sárga vonallal jelöltem a szűnyogháló vágási határait (lent).

 

 

 

És itt lesznek kiemelés nélkül is (lent):

 

 

 

 

 

Ha meghúzott a csemperagasztó, akkor kenhetjük a szúnyoghálókat is.

 

 

 

Az első 1 mm-es cseperagasztós réteget még nem kell színezni. Próbáljuk nem kitölteni a fölső korhadó hatású rész réseit, mert akkor jellengetelen lesz a hatása.

Kötés után a kéreg nélküli részre már került egy teás kanálnyi középbarna porfesték a csemperagasztóba.

Kicsit fos színe van, de ha megköt, majd jobb lesz (lent):

 

 

 

Száradás után (lent):

 

 

 

 

Alulról (lent):

 

 

 

A szúnyogháló és a törzs közötti lyukakat öntsük ki csemperagasztóval, lehetőleg több lépésben, mert száradáskor a ragasztó zsugorodni fog és berepedezik.

A második és harmadik réteg felhordásakor törekedjünk rá, hogy az ecsetre húzott több csemperagasztó segítségével kihangsúlyozzuk a kéreg és a fa belső részének találkozását. Próbáljunk gallért csinálni a kéreg szélére, hogy érzékelhető legyen a kéreg vastagsága.

Az utolsó csemperagasztó rétegbe a kéreg felhordásakor tegyünk egy lehelletnyi barnát is az anyagba. 2mm körüli réteget hordjunk föl és egy erre alkalmas eszközzel csíkozzuk ösze.

Én egy 65-ös szeget használtam erre.

A gyökér oldalain 45 fokban, az éleken pedig vízszintesen (lent):

 

 

 

 

Száradás után fogtam egy kevés mohazöld porvestéket és vízben elkevertem azt. Erre a célra egyébként megfelel egy porrátört spirulina tabletta is. :D

A dörzsivel fölitattam, kinyomkodtam és a betonon kicsit kikoptattam a szivacsból. mikor már csak gyengén fogott, akkor átdörzsöltem vele műgyökér kérges részét foltokban.

Ez a képeken halványan látszik is (lent):

 

 

 

 

 

Ezen a ponton már sokat nem tudtam művészileg hozátenni. :D

Ha jó a csemperagasztónk és jól színeztünk, akkor megfelelő kiáztatás után tehetjük is az akváriumba.

A vízben nyeri el végleges színét.

Sokkal sötétebb lesz.

Magától azért nem fog a víz alatt maradni soha.

Mégis csak könnyű hozzá.

Erre két dolgot találtam ki.

Az egyik hogy az odvába nem látható helyre ragasztott kővel megnövelem a súlyát, ami majd az aljzaton tartja.

A másik verzió, hogy az aljára ragasztok 5db 2x2cm-es kemény szivacs csíkokat és ezekkel ragasztom az akvárium aljához, amelyek aléggé belesüllyesztve tartják a kavicságyban. Ha egyszer mágis ki kell bontani, akkor egy késsel egyszerűen levágom a szivacsot az akvárium aljáról.

Nekem nem igazán volt kedvem kísérletezni az áztatással és egyéb kérdőjeles tényezőkkel, így bevontam az egészet műgyantával.

Ez lényegében vízhatlanná és erőssé teszi a felületét és nem hagyja mállani vagy leválni.

Ráadásul nagyon jó színt ad neki.

2 részletben kentem le kétkomponensű műgyantával.

Először a külső kérget, aztán a korhadó részt a belsővel.

Negyed deci műgyanta 0.7ml edzővel elkeverve és a felületre kenve 1 óra múlva porszáraz, 24 órával később használható. Száradás közben ventillátorral hűtsük, mert melegedni fog.

Íme a végeredmény (lent):

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És végül egy kép velem a méretarány végett (lent):

 

 

Aki kiváncsi a teljes jobb minőségű képgalériára, az megtekintheti itt:

https://picasaweb.google.com/116258240404433684758/Gyoker?authkey=Gv1sRgCP2AmqiR6cLfEg

 

 

Köszönöm a figyelmeteket.

Sziasztok !

 

Időközben készítettem még egyet:

 

https://picasaweb.google.com/116258240404433684758/Gyoker2?authkey=Gv1sRgCNSA2sWHz_-pOw

 

 

 

 

 

NEM. Nem hetek óta egy pólóban vagyok. Ki lett mosva közben. :)

 

 

 

Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy az alábbi írás még csak a tervezés szintjén készült el, a valódi kivitelezése még várat magára.Továbbra is a Siemens Logo programozható relét használom a vezérléshez. Erről a leírás előző blogbejegyzésemben található.

 

A szűrő vizsgálatához be kell iktatnunk az áramlásba egy átfolyás érzékelőt. Az általam választott típus a Gems ST 10 érzékelője, ami 1 és 15 l/perc közötti értékeket képes figyelni. (Ez szűrő teljesítményre lebontva 60 tól 900 l/h valós vízforgatásnak felel meg.) 1l/perc-nél a kimenetén 76 Hz-es négyszögjel, 15 l/percnél pedig 1150 Hz négyszögjel jelenik meg. Ezt a jelet felhasználhatjuk a Logo egy digitális bemenetén egy threshold trigger meghajtására. Ez a programmodul arra képes, hogy ha a bemenetére érkezik egy változó frekvenciájú jel, akkor beállíthatunk rajta egy be, illetve kikapcsolási értéket. Esetünkben ez azt jelenti, hogy ha az áramlás jeladó frekvenciája 1000 Hz-re csökken, akkor a megfelelő kimeneten a szűrő tömítettségére figyelmeztető jelzés megjelenik. Amennyiben a jel 1100 Hz fölé növekszik ismét, a figyelmeztető kimenet is kikapcsol.

A program blokkdiagrammja nagyon egyszerűre sikeredett:

Kérdések a szűrő vizsgálatával kapcsolatban:

Az áramlásérzékelő egészen biztosan megfogja, lassítja valamennyire a vízáramlást. Azt, hogy mennyire szerintem csak méréssel lehet megállapítani. Nem ír az adatlapja arról, hogy a kimeneti frekvencia a vízáramlással lineárisan változik-e. Ezért a kapcsolási pontot szintén méréssel kell meghatározni.

Alkatrészek, árak, beszerzési helyek:

Az átfolyásérzékelő kapható a https://www.distrelec.com/ishopWebFront/catalog/product.do/para/keywords/is/173938,173938,Gems,%C3%81tfoly%C3%A1s%C3%A9rz%C3%A9kel%C5%91,%C3%81tfoly%C3%A1s-%C3%A9rz%C3%A9kel%C5%91k_nagy_m%C3%A9r%C3%A9si_pontoss%C3%A1ggal/and/language/is/hu/and/shop/is/HU/and/series/is/1/and/id/is/01/and/node/is/DC-27030/and/artView/is/true/and/productNr/is/241612.html címen. Ára 54 EU.

 

 

Sziasztok!

 Sokszor merülnek fel a fórum CO2-es topicjában egy nagynyomású CO2 rendszer összeállitásával kapcsolatos kérdések és sokan állnak kicsit elbizonytalanodva vásárlás előtt az alkatrészek forgatagában. Kissé unalmasan telik az este igy gondoltam összeállitok egy kis összefoglalót a témával kapcsolatban hátha valaki hasznositani tudja az itt elhangzottakat.

Vágjunk is bele...

 

A palack megvásárlása a rendszer egyik sarkalatos pontja, ugyanis ez azaz alkatrész amin lehet és talán érdemes is spórolni. Lehet kapni „eldobható” patronokat, kisebb – 500 grammos – akvarisztikai palackokat, azonban a legjobban talán akkor járunk ha legalább egy 2Kg-os palackban gondolkodunk. Természetesen az akvárium méreteihez képest ennél nagyobb is indokolt lehet, de 2Kg alá nem érdemes menni, két okból. A szép reklám ígéretekkel szemben - amit például a Sera is hirdet a CO2 szettjén – miszerint az 500 grammos palackot 400 literre ajánlja, a megfelelő CO2 szint tartásához 400 literre a 500 gramm kb. 2 hétre elég aztán lehet töltetni. Ez már alapjaiban véve gondot jelent, hisz egyik fő oka a palackos CO2 rendszerek használatának hogy nem kell vele annyit pepecselni mint az élesztősökkel, de a másik nagy problémát az jelenti hogy a legtöbb helyen 2Kg-os töltés alatt szóba sem állnak az emberrel, ami azért elég kellemetlen lehet egy közel 10.000Ft-os akvarisztikai célú palack megvásárlását követően. De még ha töltik is a palackot a töltés ára közel azonos a 2Kg-os palack töltésével ami általában 4.000Ft körül mozog.

200 literes növényes akvárium esetén a 2 Kg-os palack nagyjából 2-2,5 hónapig elég diffúzort használva, míg külső reaktort használva a jobb beoldás miatt kevesebb gázra van szükségünk, így ez kitolható kb. 3-3,5 hónapra. 2 Kg-os palack felett a töltet ára szintén nem arányosan növekszik a mennyiséggel, mert míg a 2-5Kg-os palackokat 4-5000Ft-ért töltik, addig a 20kg-os palackot 6-7000Ft-ért, tehát ha van hely a nagyobb palacknak érdemes azt választani hisz a gáz nem romlik meg, megfelelő csatlakozásokkal nem is szökik és egy nagyobb palackkal akár több évre biztosítható a CO2 ellátás.

Tehát az egyik amivel a CO2 rendszerünk ár/érték arányát növelhetjük az a megfelelő méretű CO2 palack megválasztása. A másik ami rendkívül jó hatással van a pénztárcánkra, azaz ha nem akvarisztikai célú palackot vásárlunk hanem hegesztés technikait. Egy akvarisztikai 2Kg-os palack, csak mert „szép Sera logo” van rajta 35-40.000Ft, és dettó ugyanazt tudja mint a hegesztés technikai, csak esetleg kapsz hozzá egy jó kis tartófület. A hegesztésre készült vagy élelmiszeripari palackok viszont rosszabb esetben is beszerezhetőek boltból, vagy megfelelő aukciós oldalakról 10-15.000Ft között ráadásul jóval nagyobb méretben és semmivel sem tudnak kevesebbet. A vásárláskor azért érdemes ellenőrizni hogy van-e a palacknak érvényes nyomáspróbája, mert ennek hiányában bizony kellemetlen meglepetésként érhet minket amikor töltetni visszük a palackot és nem vállalják el.

Összegezve: Hacsak nem ér meg nekünk egy Sera matrica +25.000Ft-ot akkor a CO2 palackunk kb. 15.000Ft-ba fog kerülni töltettel. (Én most egy 20Kg-ost néztem, tehát térfogatra 10x annyi mint a Sera, és egy 200 literes akváriumot véve nagyjából 2 évig lát el minket gázzal.)

 

 

Én többnyire a precíz dolgok híve vagyok, főleg esetünkben amikor egy nagynyomású rendszer összeállítását tűztük ki célul magunk elé, így én mindenképpen akvarisztikai célú reduktor használatát javaslom. Egyre több gyártó kínálatában jelennek meg a CO2 reduktorok, ebből a teljesség igénye nélkül kiemelnék párat. Itt is jelen van természetesen a Sera bár ahogy azt már a CO2 palack esetében is láthattuk itt is borsos felárat fizethetünk a logóért. Az Aqua Medic reduktora már közelebb áll a szívemhez, árban is barátibb, egyetlen hátránya hogy fix kimenő nyomásra van beállítva, és csak egy tűszelep van rajta amivel finom hangolható. Ez persze nem egy tragédia, de minél több beállítási lehetőségünk van annál precízebben beállítható a rendszer, és ha ilyen áron van más jó alternatíva, akkor meg miért is korlátoznánk önmagunkat. Ezt az alternatívát pedig a Papillon kínálja, melyben a kimeneti nyomás is szabályozható és a tűszelep lehetőséget kinál a finomhangolásra, valamint árban is az egyik legjobb készülék a maga 20.000Ft körüli árával.

Van még egy harmadik típusú reduktor amit pl. az ISTA kínálatában találhatunk meg, melyben egybe van építve a mágnesszelep és reduktor. Nekem például ilyen van, mert épp jó lehetőség adódott a megvásárlására. Ennek előnye a kompaktságban rejlik, valamint az egybeépítésnek köszönhetően egyel kevesebb helyre kerül cső ami potenciális hibaforrás lehet. Előnye egyben hátránya is, hisz az egybeépítésnek „köszönhetően” ha a két összetevő bármelyike meghibásodik úgy az egész szerkezet használhatatlanná válik.

A mágnesszelepe fordítottan működik az alapesethez képest, azaz akkor van nyitva ha áram alá helyezzük, és akkor van zárva ha kihúzzuk az áramból. Ennek talán annyi előnye van hogy áramszünet esetén a szelep zárva marad.

Szintén az ISTA-nak van egy reduktora ami jó alternativát kinál azok számára, akik kicsit vissza szeretnék fogni a költségeket. 10.000Ft környékén adják és lényegében a normál reduktoroknak egyfajta „butított” változata. Csak egy óra van rajta, kevesebb beállítási lehetőséggel, de ettől függetlenül a feladatát tökéletesen ellátja, teljesen szabványos, és nem utolsó sorban fele annyiba kerül mint a többiek.

Ha viszont nem ragaszkodunk annyira az akvarisztikai precizitáshoz, akkor jó alternatívát kínál ismét a hegesztés technika. A hegesztésre való reduktorokat megkaphatjuk 6-10.000Ft között márkától és minőségtől függően, a hátrányuk viszont az hogy nem olyan precizek mint az akvarisztikai reduktorok hisz ezeket nem ilyen 1-10 buborék/másodperces használatra találták ki. Ezek egyszerűen egy kimeneti nyomást állító kar van, így tűszelep hiányában rendkívül nehéz beállítani őket, ezért ajánlott hozzá külön tűszelep vásárlása is, ami további 3-5000Ft-ot jelent. Ekkor viszont már ott járunk hogy ~15.000Ft-ba került a reduktor, tehát szerintem megér +5.000Ft-ot hogy egy precízebb, akvarisztikai célra készített műszert vegyünk. A hegesztés technikai reduktorhoz még hozzátartozik az is hogy a legtöbb típushoz szükséges adaptert készíteni amivel csatlakoztatható az akváriumnál használt CO2 cső, mert a hegesztéshez nem 4/6-os csövet használnak, ami egy újabb potenciális hibaforrás a rendszerünkben.

 

Összegezve: Amennyiben akvarisztikai célú reduktort választunk, és –talán- a legjobb ár/érték arányú Papillon reduktort választjuk úgy 20.000Ft-ból úszhatjuk meg a reduktor vásárlást. Ha hegesztés technikai alkatrész vásárlása mellett döntünk akkor pedig 10-15.000Ft közötti árral számolhatunk.

 

 

Fontos hogy rendszerünknél ne sima levegő csövet használjunk. Bár első ránézésre jó ötletnek tűnhet, de a későbbiekben kellemetlen meglepetéseket okozhat. A sima szilikon levegőztető cső viszonylag puha és vékony anyagból készül, így már a cső falán is CO2 gázt enged át valamint a csatlakozásoknál se biztosit olyan masszív kötést mint az eredetileg CO2-höz szánt cső. A CO2 cső lényegében ugyanaz a méret mint a levegőcső, de merevebb anyagból készült is a falvastagsága is duplája a sima levegőcsőének, így nem kezdi ki a CO2, masszivabb, és a falán se tud „átszivárogni” a gáz. Ha drága üveg eszközöket használunk beoldásra (kerámia diffúzor) akkor érdemes jelentős ráhagyással vásárolni a csövet, igy amikor a diffúzor takarítására sor kerül, egyszerűen levághatjuk azt a pár cm-es darabot az üvegről nem kell róla lefeszegetni. A diffúzorok könnyen törnek, így érdemes ezt a megoldást választani, mert egy új diffi többe kerül mint egy méter plusz cső.

Fontos hogy a rendszer összeállítását követően minden csatlakozást ellenőrizzünk le borotvahabbal, vagy szappanos oldattal nincs-e szivárgás. Ez azért lényeges mert a CO2-nek nincs szaga, nem fogjuk észrevenni ha szivárog, csak azt látjuk hogy gyorsan kiürül a palack.

 

 

 

A mágnesszelep nem „kötelező” eleme a CO2 rendszerünknek, inkább csak kényelmi kellék, így akár rendszerünk összeállításakor ha kordában szeretnénk tartani a költségeket akkor elhagyható elem és a későbbiekben bármikor utólag is beszerelhető.

Az akvarisztikai mágnesszelepek márkától függően 10-20.000Ft között vannak. Itt is szerintem az Aqua Medic mágnesszelepe az egyik legjobb ár/érték arányú készülék. Egy időkapcsolóra kötve pontosan beállíthatjuk mikortól induljon akváriumunk CO2 ellátása, és mikor zárja el a gázt. Hosszabb távon mindenképpen megtérül a használata, mert estére felesleges CO2-t adagolni a vízbe, így néhány töltés után visszahozza az árát. Persze lehet kézzel is zárkálni a csapot, de akkor minden alkalommal újra be kell lőni a megfelelő mennyiséget, szóval elég macerás.

 

Természetesen itt is lehetőség nyílik a költségcsökkentésre, bár itt rendkívül körültekintően szabad csak spórolni. Többen próbálkoztak itt is hegesztéshez használt mágnesszelepek használatával azonban a 230V-os mágnesszelepeket nem ilyen több órás igénybevételre tervezték és bár áruk rendkívül meggyőző (kb. 5000Ft), annyira melegszenek hogy volt akinek leolvadtak reggelre a CO2 csövek a szelepről, és akkor még nem is beszéltünk az esetlegesen tűzveszélyes helyzetről, szóval ha ilyen téren költségcsökkentésre szánjuk el magunkat feltétlen teszteljük előtte külön máshol, üresjáratban az alkatrészt mert kellemetlen meglepetésekben lehet részünk.

Mostanában viszont egyre többen vesznek kis feszültségű (pl. 24V-os) mágnesszelepet, és használják még alacsonyabb feszültségen (pl. 9-12V) amin már zár a szelep, így viszonylag olcsón megoldható a mágnesszelep kérdése (3-5000Ft), és nem is melegszik veszélyes módon, tehát ez egy lehetséges alternatíva az akvarisztikai gyártók termékeinek kiváltására, azonban itt is azt tanácsolom hogy próbáljuk ki előtte a szerkezetet, mert jobb a bajt megelőzni…

 

 

Összegezve: Egy precíz, erre a célra készített akvarisztikai termék ára kb. 13.000Ft (Aqua Medic), amely árban természetesen nagyban jelen van a márkanév megfizetése, de szerintem talán ennyi felárat megér a biztonság. Ha egyéb (pl. 24V-os) mágnesszelet választunk, hozzá való trafóval úgy nagyjából 5.000Ft környékén oldható meg az automatizálás.

 

 

Visszacsapó szelepet szerintem nem nagyon kell bemutatnom, itt egyedül talán annyit emelném ki hogy érdemes minőségi darabot választani. Volt itthon több Sera visszacsapó szelepem innen-onnan kimaradva, de ezek rendre széthullottak a CO2 rendszerben. Egyszerűen a gáz annyira meggyengítette hogy szétesett. Ha ez mondjuk olyankor történik amikor nem vagyok itthon akkor könnyen elázhatott volna fél szoba. Furcsa mód amióta Tetratec visszafolyásgátló van a rendszerben semmi gond sincs. Ezzel nem azt akarom mondani hogy csak Tetratec-et kell venni, de érdemes masszívabb darabot választani.

A buborékszámláló elé szokás kötni hogy az abban elhelyezett víz a rendszer lezárása után ne folyhasson vissza akár a mágnesszelepbe, vagy akár a reduktorba. Egy pótdarabot mindenképpen érdemes otthon tartani, mert jobb a békesség.

 

 

 

A buborékszámláló segítségével pontosan be tudjuk állítani hogy mennyi CO2 gázt szeretnénk beoldani az akváriumba. Ez egy egyszerű szerkezet melynek egyik ágán be, a másik ágán ki megy a CO2 gáz, de az egyik ág a víz alatt helyezkedik el, így a felszálló gázbuborékok láthatóvá válnak, és megszámolhatóak. A beoldott CO2-t buborék/másodperc formátumban szokták számolni, és a tűszelep segítségével szinte buborékonként szabályozható. Ezt mindenki egyéni igényeinek megfelelően lőheti be, de fontos a fokozatosság mert könnyen a CO2 túladagolás hibájába eshetünk, ami akár a halak elvesztésével is járhat rosszabb esetben.

Lehet kapni „divatos” üveg illetve akryl buborék számlálókat, melyek többnyire az alsó és felső részükön rendelkeznek 1-1 csatlakozással, és egy fecskendő segítségével tölthető bele a gáz számlálhatóságát segítő vízmennyiség. Előnyük hogy diszkrét látványt nyújtanak, sőt már már szépek, viszont hátrányuk hogy törékenyek, tehát utántöltés vagy a rendszer szétszedése esetén fokozott óvatossággal kell eljárni a csövek eltávolításánál különben új buborékszámláló után kell néznünk, és bár csak egy kis üvegcsőről van szó, az ára 2-3000Ft.

Lehetőség van a buborékszámláló elkészítésére házilag is, mely fillérekből megvan, és a funkcióját tökéletesen ellátja. Egy átlátszó üvegcsére lesz csupán szükségünk és egy kis ragasztóra. Az üvegcse tetejét két helyen ki kell fúrni, a bejövő és kimenő CO2 csöveket elhelyezni a lyukakban, úgy hogy a bejövő vége az edény aljára kerüljön amit majd ellep a víz. Ezt követően rögzítjük ragasztóval a csöveket és már kész is a házi buborékszámlálónk.

Hasonló megoldás kapható készen is 1000Ft körüli áron.
 

Összegezve: Egy szép üveg buborékszámláló kb. 2-3000Ft-ba kerül, míg házilag elkészítve ugyanazt az eredményt érhetjük el párszáz forintból, persze nem lesz olyan dekoratív az eszköz, de a funkcióját tökéletesen ellátja.

 

 

A beoldás a rendszer talán legfontosabb pontja, ezen áll vagy bukik az egész hatékonysága, és talán itt kínálkozik a legnagyobb mozgástér a számunkra szimpatikus megoldás kiválasztására. A teljesség igénye nélkül a legelterjedtebb megoldásokat szeretném egy kicsit bemutatni:

 

Manapság nagyon elterjedt az akvakertészet térhódításának köszönhetően eme szép készülék. Egy üveg testbe rögzített nagyon finom kerámia lap porlasztja rendkívül apró buborékokra a beérkező CO2 gázt, melyek a kis méretüknél fogva viszonylag gyorsan beoldódnak a vízbe, de természetesen a vízfelszínt elérő buborékok így is veszteségként jelentkeznek. A működtetéséhez nagy nyomás szükséges, így ne lepődjünk meg ha esetlegesen élesztős rendszerünkkel nem üzemel megfelelően. Ebből is több árkategória létezik amit főleg a kerámia lapkák minősége határoz meg. Vannak belőle olcsóbb, 2000Ft körüli változatok amiknél gyakrabban előfordul hogy nem a lapka teljes felületén porlaszt. Ez sajnos többnyire velejárója az olcsóbb terméknek, de egy egyszeri hirtelen nyomásnövelés néha javít a helyzeten és nagyobb felületen tud porlasztani. Ezt követik árban a japán diffúzorok amik már 4-5.000Ft-os áron kaphatóak, azonban itt már ritka hogy a fent említett probléma felmerül. Lehet természetesen abszolút profi non-plusz ultra kategóriát is kapni több tízezres áron, de ez nem feltétlen hoz annyi pluszt a beoldásban hogy megérje érte kifizetni ezt a borsos összeget.

A diffúzor használatnak igazából talán két hátrányát emelném ki… az egyik hogy nem 100%-os a beoldás tehát ahogy a palacknál már írtam, több gázt kell adagolni, igy gyorsabban ki is fogy a palack, de ez nem akkora veszteség hogy valaki csak ez miatt lemondjon ezen eszköz használatáról hisz nem drasztikus veszteségekről beszélünk. A másik hátránya hogy gyakran kell tisztítani a lerakódásoktól és algáktól mert ezek is csökkentik a beoldás hatékonyságát, ez pedig főként egy speciális oldattal végezhető ami további kiadásokat eredményez.

 

 

Összegezve: Egy minőségi diffúzort kb. 5000Ft-ból vásárolhatunk meg

 

 

Több gyártó kínál belső reaktort (Aqua Medic, Sera, JBL) de ez talán az általam bemutatott három alternatíva közül a leggyengébb lehetőség a CO2 bejuttatására az akváriumba. A szerkezet lényege hogy egy –többnyire- hengeres test maga a reaktor melynek két bemenete van. Az egyiken keresztül érkezik a CO2 gáz, míg a másik a külső szűrőről vagy belső szivattyúról leágaztatott csövön keresztül jön a víz (nyomás) ami az áramlat segítségével beoldja a CO2-t a vízbe… vagyis csak oldaná! Volt szerencsém a Sera ezen termékéhez, és bár a gyártó 400 literre ajánlja, még 200 literbe sem felelt meg. Én egy külön neki fenntartott 400l/h-s szivattyúval hajtottam, tehát a teljes teljesítmény a reaktorba jutott egy 3cm-es csövön át, és még így se tudta beoldani a számomra szükséges CO2 mennyiséget. Talán egy 100 literest elvisznek ezek a reaktorok, de nagyobba nem igazán jelentenek hatékony alternatívát.

További hátrányuk hogy méretes műanyagdarab mivoltunknál fogva jelentősen rontják az akvárium összképét, nem is beszélve arról hogy ha külső szűrő ágáról vesszük hozzá az áramlatot, akkor az ott elhelyezett –elég egyszerűcske- szabályozócsapnak köszönhetően jelentősen romlik a szűrő által keltett áramlat.

Bár árban elég baráti megoldás mert gyártótól függően 4-10.000Ft között hozzájuthatunk egy-egy darabhoz, ennél sokkal jobb megoldás egy külső reaktor, vagy egy diffúzor használata.

 

 

Összegezve: Igazából csak ismertetés céljából írtam le ezt a lehetőséget, de szerintem az árát látva nem jelent komoly alternatívát hisz ennyi pénzért már egy jó diffúzort kaphatunk, vagy készíthetünk egy DIY reaktort. Ára: 5000Ft

 

 

Ez a CO2 beoldás jelenleg ismert –talán- leghatékonyabb módja, hisz itt a CO2 gáz 100% -ban beoldásra kerül és nem utolsó sorban az akváriumon kívül helyezkedik el, így nem rontja az általunk oly gondosan felépített összképet. Működési elve hasonlóan a belső reaktorhoz azon alapul hogy a CO2 gázt egy zárt házba juttatjuk ahol az áramlat segítségével az beoldásra kerül, és a kimenő ágon már a CO2-vel dúsított víz távozik. Az eltérés főként abban keresendő hogy a külső reaktorok méreteiket tekintve jóval nagyobbak belső „testvéreiknél” és általában valamiféle töltetet/szerkezetet tartalmaznak hogy teljes legyen a beoldás.

Vannak a „hagyományos” külső reaktorok, amik olyan töltetet tartalmaznak melybe az áramlat által belemosott nagyobb CO2 buborékok egészen apró buborékokra törnek, és ennek köszönhetően gyorsan beoldódnak. Ilyen gyári megoldás például az AquaMedic AM1000-res reaktor, amit nagyon sokan használnak teljes megelégedéssel. A szerkezetnek talán két hátrányát említeném. Az egyik a külső reaktorok közös jellemzője, hogy a külső szűrőre kell őket felszerelni és a töltetnek „köszönhetően” valamelyest csökkentik a szűrő által az akváriumban keltett áramlatot. Ez típustól és töltettől függően változik, de lehet akár 10 vagy akár 30% is. A másik kifejezetten ennek a típusnak a hátránya, ami pedig nem más mint az ára… ez a reaktor ugyanis 15-20.000Ft közötti áron mérik ami véleményem szerint meg barátok közt is elég borsos ár egy műanyag hengerért és néhány biolabdáért.

Vannak innovativ jellegű külső reaktorok, amivel például a Sera is előhozakodott a nem túl távoli múltban. Itt hasonlóan egy hengeres, a külső szűrő kimenő ágára köthető szerkezetről beszélünk, azonban itt nem töltet van a reaktorba helyezve hanem két szabadon –az áramlattal- forgó rotor, ami apróra töri a Co2 buborékokat, így segítve a beoldást. Volt szerencsém a modellhez, és ismét elszomorított a „német minőség”. A rotoroknak van hangja… mégpedig olyan amikor műanyag ütődik műanyaghoz, hisz a reaktort szétszedve szomorúan konstatáltam hogy egy műanyag csőre csak simán rá van húzva két műanyag lapátkerék és még lötyög is rajta kb. 2mm-t. A megfelelő CO2 beoldással pedig szintén nem tudott megbirkózni a készülék, mert az 500 literre ajánlott reaktorba annyi CO2 gyűjt össze hogy a szobai csobogónak nem volt olyan hangja mint annak, és a reaktorból a bubik is szöktek rendesen. Aztán végül az vetett véget a „reaktor horrornak” hogy szerettem volna áthelyezni a reaktort a szerkénybe egy még zártabb helyre a hangszigetelés végett, de a fröccsentett műanyag Co2 csőcsatlakozó a kezemben maradt… Hát ennyit kapsz a Sera névért és 6000Ft-ért, úgyhogy részemről kezelje mindenki fenntartással és maximális óvatossággal a nevezett készüléket.

Végére hagytam a számomra –utolsó mentsvárként- legkedvesebbé váló külső reaktor megoldást, amit saját maga készít az ember. Erre több lehetőség kínálkozik, akár bogarászhatunk az interneten, de le is másolhatjuk a nagy gyártók termékeit, ahogy azt már sokan tették pl. az Aquamedic AM1000-res esetében is… sőt tökéletesítették! (N-Dee) Itt olvasható: http://akvarisztika.budapet.hu/2008/12/03/kulso-co2-reaktor-hazilag/

Tehát mindenkinek csak javasolni tudom saját hibáimból is tanulva, hogy nem mindig a márkanév számit, ha van egy jó egyéni elgondolásod egy próbát mindenképp megér a megvalósítása, mert lehet hogy „fillérekből” sikerül megalkotnod a számodra tökéletes megoldást!

 

 

 

Ez az írás azért született mert sokan félnek belevágni egy nagynyomású rendszer megvalósításába, vagy esetleg anyagilag irreálisnak érzik a bekerülési árat, de hosszútávon a rendszer visszahozza az árát ha például a méltán elterjedt élesztős rendszerhez viszonyítjuk, a növényeink pedig természetes pezsgőfürdővel hálálják meg törődésünk, amihez fogható látvány szerintem nagyon kevés van a vizi világban.

Nézzünk azért két lehetőséget a megvalósításra:

 

- Heg.tech.Palack -> 10.000Ft

- Heg.tech. Reduktor -> 15.000Ft

- CO2 cső -> 1.500Ft

- Visszacsapószelep-> 500Ft

- DIY Buborékszámláló -> 500Ft

- Japán diffúzor - > 4000Ft

 

- Heg.tech palack -> 10.000Ft

- Akvarisztikai reduktor -> 20.0000Ft

- Akvarisztikai mágnesszelep -> 12.000Ft

- CO2 cső -> 1.500Ft

- Visszacsapószelep -> 700Ft

- Üveg buborékszámláló -> 3000Ft

- DIY külső reaktor / Japán Diffúzor -> 5000Ft

 

Tehát a „minőségibb” rendszer összeállítása nagyjából 30%-50%-os felárat eredményez, ugyanazon hegesztés technikai palack használata esetén. Ezt azért nem változtattam a szettben mert semmi jelentősége sincs, a gyári palackok is ugyanilyenek max szépen le vannak festve.

Az hogy valakinek megér-e +30-50% felárat a minőség és a valamivel precízebb eszközök használata azt mindenki döntse el maga, ezen kár is lenne vitatkozni…

 

 

Ha folyamatosan fenn akarod tartani az élesztős rendszerben a nyomást, hogy ne legyen ingadozás és ennek folyományaként algásodás, akkor 3 naponta érdemes frissíteni a töltetet a palackban. Ez durván számolva havi 500Ft-nyi cukrot (2Kg) az élesztő ára pedig mondjuk fél év alatt 1000Ft. Tehát egy évre a cukor 6000Ft az élesztő pedig 2000Ft, így 8000Ft az üzemeltetés és akkor a sok szenvedést még nem is számoltuk.

Vegyünk alapul egy 100 literes akváriumot mert azt még nagyjából ki tudja szolgálni az élesztős rendszer.

Egy 5Kg-os palackkal ellátott nagynyomású rendszer ezt 1 évig tudja ellátni egy töltettel, ami 4000-4500Ft.

 

Tehát hosszú távon mindenképpen olcsóbb a nagynyomású rendszer üzemeltetése, valamint nagyobb akváriumokhoz már nem is elég az élesztős rendszer.