eladĂł ĂźveggarnĂŠla

Egyet szögezzünk le, lehet, hogy túl érzékeny vagyok, ha halas témákról és tartásról van szó. Szerintem, ha valaki hal tartására adja a fejét, annak előbb meg kell ismernie ezeket az állatokat.

Nagyképű lehetek, mert komoly fél éve halazom, de ez a történet akkor is szomorúsággal tölt el.

A történet ott kezdődik, hogy elkezdtek a halaim darakórosak lenni ugyhogy söpörtem meló után parakillt venni. A kezelést ugyan elkezdtem már malachitzölddel, de jobb, ha van otthon az is, ha ez nem válna be.

Állok a sorban, várok, nézelődöm és észrevettem, hogy előttem halat vesznek. Zacsiban a két! pontylazac, az eladó akkor teszi a hölgye elé a zacskó kavicsot. kábé olyan 15-20 literes akváriumra elég. A hölgy lábához 7 év forma kislány csimpaszkodik. Eladó oktat:

"

-... no és a talajt akkor felhasználás előtt megmosni..."

- mit? és azt hogy?

- Vödörbe, vizet bele, leönt és ismétel míg tiszta nem lesz.. sötöbö- ekkor már szorult a szívem...

- (totál sötétség).. ahhha... - látszik hogy 0% az esély, hogy a hölgy otthon mosogatni fogja a kavicsot. Elvégre az eladó nem gondolhatja komolyan...

- Annya, kell bele hínááár!!

- eladó: khm, mivel nem lesz benne szűrő, meg világítás, nem fog megmaradni... (gondolom, a pilácsra gondolt, addigra már bezsákolt pár műnövényt. Fűtőt nem láttam a pulton, ugyhogy szerintem az sem lesz - még él a remény, hogy a radiátoron lesz az akvárium)

- de keeel! Meg gömbölyű is! - egyébként tündéri kislány. Rohangált a kószáló macskához, és udvariasan megkérdezte, meg lehet-e simogatni. Őn nem tehet róla, az biztos...

- Gömbmoha? Van, Jó. - Látom a fején, hogy szenved, közben oktatja az anyukát a legalapabb dolgokról. A két kis lazacnak szemre ugy 1-2 napot adtam, a nem dobják bele egyből a csapvízbe.

- Anyaa, megnézem a papagájokat! - oké, ha megdöglenek a halak, inkább a hörcsögöket kéne nézni, hogy az akvárium legyen vaalmire használható...

Sommázva, ha valaki szülő és a gyerek ordít valami miatt, miért nem lehet neki azt mondani, hogy NEM??? Messziről látszik, hogy a kislány nem tud felelőséget vállalni egy állat tartásáért, a hal meg nem hörcsög, ami otthon is ugyanazt a levegőt szívja, meg néha meg kell dobálni rágcsával. Mennyit számít 2 hal élete? Pusztultak el már halaim, meg most is fognak a darakór miatt, de teljesen más a morális felelőség a között, hogy gondoskodom róluk és próbálom meggyógyítani őket, vagy szarok bele és hagyom ezeket a lényeket 2 napig szenvedni, csak, hogy ne ordítson a gyerek. A kölköt nem érdekli, majd azt mondják neki, hogy elúsztak, a szülő meg leszarja. Az eladót sajnáltam, tényleg megpróbált hasznos információkat ontani, de lássuk be, ez még gyorstalpalónak is rossz. A növények fény nélkül... halak szűrő, fűtés nélkül.

Meg kéne érteni, hogy az állat tartásához felelősség is jár, meg kell tanulni róluk gondoskodni. Azt tudom, hogy az eladónak magának is vannak otthon halai, sőt, lehet, hogy ezt az oldalt is olvasgatja néha, és megértem, hogy nem monhatja, hogy így nem ad el halat, és az becsülendő, hogy legalább a legfontosabbakat megpróbálta elmondani, beleértve a klóros víz veszélyeit. (remélem, rossz az emberismeretem és otthon mégicsak kiengedik legalább a vizet a halaknak.)

Kérem az illető hölgyet, ha magára ismer, irjon ide és küldjön el a francba azzal. hogy ő ért a halakhoz, és a halak jól fogják érezni magukat, mert otthon van minden más szükséges cucc. Addig meg csak remélem, hogy néhány szülő majd úgy tekint a halakra, mint értékes lényekre, nem pedig eldobható cuccra, amig a gyerek hóbortja kitart.

Egyre rosszabbul vagyok. Már étvágyam sincs, a közérzetem is pocsék. Megfulladok itt, a víz rettentő rossz.. Már csak kevesen vagyunk, testvérkéim már mind elúsztak az örök nagy vizek felé....

 

Pedig emlékszem milyen jól indult minden! Egy nagy tágas medencében játszottunk egész nap a testvéreimmel. Jókat fogócskáztunk, a kristálytiszta oxigéndús vízben. Esténként mikor megéheztünk, finom kukaccal, szúnyoglárvával tömtük degeszre magunkat. Boldogok voltunk.

 

Aztán egy hideg téli napon, egy nagy ronda hálóval nyúltak be hozzánk. Nagyon megijedtünk, de nem tudtunk elmenekülni. Az a nagy háló gyorsabb volt és sarokba szorított. Kifogtak engem és pár testvérkémet is. Nagyon rossz volt a levegőn. Egy szűk tasakba dobtak, majd egy idegennek adtak oda minket aki belerakott a szatyrába. Nagyon gyorsan kezdett hűlni a víz. Fáztunk, kiabáltunk, de senki ránk se hederített. A víz vadul lötykölődött mindenfelé. Nem láttunk semmit, szédültünk, és egyre jobban fáztunk.

Azt reméltük, talán hamar véget ér ez, de még sokáig fogságban voltunk. Új gazdánk (mostmár tudom, hogy ő volt az) egész délután cipelt minket magával, és mindenhol kivett a szatyorból, ahol sok ember bámult nevetve minket.

Nem is emlékszem mikor kerültünk ki a zacskóból. Annyira kihűltünk, és annyira fulladoztunk az oxigén hiánytól, hogy ájultan csobbantunk bele egy medencébe.

 

Rémálmokkal teli éjszaka után kábultan ébredtem a kelő nap sugarával. Valami nagyon kaparta a kopoltyúm. Rossz íze volt ennek a víznek. Később megtudtam egy öreg guppitól, aki nem sokáig bírta itt, hogy a klór nevű vegyszer az, ami irritál.

-Az emberek megisszák, őket nem zavarja, majd én is megszokom-, mondta.

Soha nem szoktam meg. Mindig utáltam mikor nagynéha, amikor már alig volt vizünk, kisgazdánk hozott egy vödörrel a medencénkbe.

 Körülnéztem. A víz zavaros volt és kellemetlen. Úszni kezdtem. Elértem egy növényig, de olyan fura volt, olyan rideg, nem volt jó hozzáérni. Később megtudtam, hogy nem igazi, csak műanyag. Mint az az egy kőszerű valami is, ami mögé el szoktam bújni, mikor meglátom a gazdámat, ha közelít. Nem kedvelem mikor ütögeti az üveget és vigyorog. Olyankor tudom, valami készül.

 Tovább is úsztam volna, de a látvány megállított. Kis testvérkéim közül négy már nem élt. Élettelen, kifehéredett testük fent lebegett a víz szinén. Sírtam. Nagyon egyedül éreztem magam. Szerencsére találkoztam a többiekkel, és együtt elbújva sóhajtóztunk a homályos rossz szagú vízben.

 Többen megbetegedtek az elkövetkező napokban, és a víz is tovább romlott. Gazdánk tehetelenül csapkodta az asztalt, szitkozódott, majd leült egy gép elé és olvasott, majd elrohant. Visszatérve kezében egy üveggel közelített felénk. Elbújtunk.

 Egyszer csak egy nagy zöld köd közelített felénk. Próbáltunk menekülni előle, de nem lehetett. Mindent beterített, és iszonyatos íze volt. Kábultan pipáltunk estig, de nem lett jobb a helyzet.

Este megint megjelent gazdánk egy dobozzal, melyből egy marék száraz valamit szórt a vízbe. Valami étel lehetett, de senkinek nem volt kedve, étvágya enni. Gazdánk megint csapkodott, kiabált ránk, aztán eltűnt.

 

Reggelre még rosszabb lett minden, a víz bebüdösödött. Ekkor gazdánk kifogott minket, majd egy vödörbe dobott. Kis idő múlva visszakerültünk a helyünkre ahol tiszta vizet kaptunk, de ez is nagyon klóros volt és kaparta kopoltyúm.

 

Így megy ez hetek-hónapok óta. Szinte minden nap elvesztünk valakit, gazdánk csapkod, de nem történik semmi. Már mi sem bírjuk sokáig. Szeretnénk neki elmondani, mire lenne szükségünk, de hát ő nem ért a mi nyelvünkön. Talán egy másik ember elmondhatná neki, hogy bajban vagyunk, de úgy látjuk őt, ez már nem nagyon érdekli....

 

Csak azt nem értjük kisgazdánk, miért kellettünk neked?

 

 

 

 

 

 

November eleje, közepe tájékán vettem észre, hogy a társas akváriumomban megjelent pár túlélő, mexikói kardfarkú ivadék. Sikeresen elbújtak a vízfelszín alatt szétterülő májmoha és vízipáfrány képezte dzsungelben.

Az első hetek továbbra is a bujkálással teltek.

Az etetés idején különösen nehéz dolguk volt, mivel színviláguk, méretük és alakjuk kísértetiesen hasonlított a kedvencnek számító fagyasztott szúnyoglárvára.

Aztán ahogy cseperedtek, úgy lettek egyre bátrabbak.

Folyamatosan nagyobb és nagyobb távolságra távolodhattak el a biztonságot jelentő növénytakarótól, majd mikor elérték a másfél-, két centis méretet és pirosodni kezdtek, teljes jogú tajgává válhattak a felnőttek társadalmának.

A következő három azonos korú kishalat december elején vettük észre.

Az előző pároshoz hasonlatos túlélőtechnikát kellett alkalmazniuk, de a beilleszkedés sokkal rövidebb időt vett igénybe.

Már színtelenebb és rövidebb állapotjukba kerülvén elfoglalhatták az őket megillető „nemvagyoktáplálék” rangot.

És itt jön a különlegesség.

A mostani, kb 1 hetes kicsiknek semmilyen bujkálásra nem volt szükségük.

Egyből kimerészkedhettek a nagyok közé. Etetéskor sem tűnik úgy a felnőtteknek, hogy egy mozgó célpont úszik előttük.

És ezzel el is érkezett akváriumom arra a menthetetlen állapotra, amikor is felborult az eddig jól szabályzott élőhely, és elindult a szinte megállíthatatlan túlnépesedéshez vezető úton.

Már kezdem nézegetni, hogy milyen ragadozót kellene választanom, hogy ne vegyék át kontrollálatlanul az irányítást a mexikóik.

 

A napokban betettem egy hungarocellapot az akiba hátha a torik nekifognak az ikrázásnak. 3 nőstény 3 féle méretben van bent a közös akiban. Na meg a jól megtermett hímem, aki nekifogott a fészek építésének. a nőstények folyamatosan ott ólálkodtak és figyelték. Na király, kivenni már nem tudom.

Eltelt vagy 4 nap is és semmi változás a fészek körül, a nőstények elmaradoztak s a fézekben semmi ikraszerűség. majd látom az 5 naponhogy a hím fent úszik s mindenkit elhajt. az egyik nőstény odaúszik s hát a hím ivarszervénél ténykedik a szájával (olvastam hogy a hím ivarsejtjeit a szájába veszi s így valahogy zajlik a megtermékenyítés), majd félreúszott s a hasa alatti úszúit összezárja s meg sem mozdul, majd a fészekhez úszik hassal felfelé köröz kicsit majd a hasát felnyomja s szétnyilt úszókkal megy tovább. s látom megjelentek az ikrák.

 

s látom a máski nőstény is megy, de ő csak túrja a fészket. Gyors telefon, segítséget kérek. Lehetséges több nősténnyel az ívás? Válasz: nem, ő felfalja azokat.

 

Hmm.... most mi legyen? lehetetlen kivadászni a másik nőstényt. megvártam a reggelt lesz ami lesz. reggelre látom van a fészekben pár ikra. sötét van így a hím nem nagyon vesz észre, s a hungarocelt gyorsan kivettem egy kissebb akiba (ami szerencsére üresen szűréssel fűtéssel pár hete üzemel). remélem kikelnek. nem volt itthon semmi fertőtlenítő vagy penészgátlóm.

 

egy két nap s a fészek lassan feloldódott, az ikrák lepotyogtak. gondoltam végük bepenészedtek. jobban megnézve mindegyikben van valami ki s fekete izé, hmmm.. időm van kivárom hátha kikelnek mégiscsak.

Vasárnap reggel nézem s már csak az ikraburkok vannak. a kicsik kikelve nyugszanak a fenéken, kicsi fekete pontok apró farokkal.

még szerencse hogy most utazom pár napra vidékre....

remélem túlélik. van ki etessen de ugye az nem az igazi.....

De végre sikerült!

Ez a téma már nagyon régóta foglalkoztatja a Betta tartókat, főként a vad Betták szerelmeseit, köztük engem is.

Hogy tisztán láthassunk az alap defeníciókat kell értelmezni.

Fakultatív: szabadon választható, nem kötelező

Obligát: kötelező, elmaradhatatlan

 

Az obligát szaprodású Betták közismertek és többnyire minden ember ilyeneket tart. Léteznek habfészeképítők és szájköltő Betták. Ez eddig rendben is van. Megszokott, hogy egy Betta splendens fészket épít és a hím a nőstényből kipréselt ikrákat oda köpi, majd gondosan őrzi is. Sokan azt gondolják, hogy minden Betta / Harcoshal habfészket épít, pedig ez nagy tévedés. A jelenleg biztosan beazonosított közel 70 Betta fajból csak 17-18 habfészkes Betta van, a többi mind szájköltő és hogy miért van ez? Egy kis fejtöréssel könnyen meg lehet magyarázni, nem kell hozzá biológusi végzettség. A kezdetekben, amikor kialakult az evolúció során a labirintkopolytú, mint az élőhelyi feltételekhez való alkalmazkodás hatékonyabb módszere magával vont egy újfajta szaporodási módszert is.

Ami kiváltotta a labirintszerv létrejöttét, vagyis az oldott oxigénben szegény víztömeg, az a probléma hívott életre egy másikat, mégpedig, hogy az ikráknak és bennük az embriónak folyamatosan megfelelő oxigéntartalmú környezetet biztosítson. Amikor egy labiritkopoltyús hal felúszik levegőt venni és onnan visszatér a mélyebb vízrétegekbe, levegőbuborékokat enged ki szájából, ami az álló vízben megreked. Innen már „csak egy lépés” hogy felismerje hogyan tudja az ikráinak biztosítani a fejlődésükhöz szükséges oxigént. Kialakult a habfészek építés és halaink nagyon hatékonyan használják mind természetes élőhelyükön, mind pedig akváriumainkban. Viszont most érkeztünk el arra a pontra, amikor a következő evolúciós ugrás jött. A habfészek egy immobil építmény, amit könnyű megbontani, szétzilálni. A hímnek folyamatosan őriznie is kell, hogy a már kikelt 1 napos lárvák a védelmet jelentő fészekben maradjanak és más ragadozó ne támadhassa meg azokat. Sok problémát jelent!

Miközben a hím rendezgeti, gondozza a fészekben az ikrákat/ivadékokat önkéntelenül is a szájába veszi őket, de ha éppen egy olyan biotópon él, ahol az oldott oxigén mennyisége nem tragikus és nem kényszerül rá a fészek építésére, akkor egészen egyszerűen a szájában is tarthatja, így tökéletesítve a szaporodás 2. szakaszát, az ikrák védelmezését, kiköltését. Szájában az ikrák nagyobb biztonságban vannak, mert pl. egy ragadozó támadásával a kifejlett hím hatékonyabban tudja felvenni a harcot, vagy gyorsabban tud elmenekülni, így megmentve saját maga és ami a legfontosabb, az új generáció életét is. Másfelől a kopoltyú mozgatásával folymatosan oxigénben gazdag friss vizet tud pumpálni az ikrákhoz, vagy a már kikelt ivadékokhoz. Régóta rebesgetik azt az információt, hogy napjainkban is megfigyelhető ez az evolúciós ugrás és vannak olyan rugalmas fajok, amellyek képesek váltogatni a kölönböző szaprodási stratégiákat a helyzettől függően és mindezt akváriumban is.

Őket angolul switch hitters Bettákként is emlegetik és 3 fajt sorolnak ide: Betta brownorum, Betta coccina és a Betta rutilans.

Amikor utána jártam annak, hogy kinél lehet ilyen fakultatív Betta egy embert találtam csak meg, de őt is igen nehezen. Neki van elm. egyedül Európában szájköltő Betta brownoruma, ami nagyon nagy szó, nem csak amiatt, mert maga a faj fészeképítő, hanem mert a brownorum egy igazán gyönyörű Betta faj. Sajnos nem tudtam tőle kifejlett példányokat szerezni, ezért az információ áramlás akadozása miatt meg is szakadt a kapcsolat.

Viszont nemrégiben egy kedves osztrák ismerősömnél is történt valami nagyon érdekes. Egy vadonfogott Betta brownorum párt vett meg közel 2 éve és tavaly novemberben arra lett figyelmes, hogy a brownorum hímnek van valami a szájában. Le is fotózta és megengedte, hogy megosszam mindenkivel ezeket a képeket.

Jelenleg is a következőt teszi a hím. Épít egy habfészket és abba az ikrákat belehelyezi, majd 3-4 nap elteltével a kikelt lárvákat a szájába veszi és ott őrzi tovább, amíg azok meg nem erősödnek és fel nem használják a szikzacskó tartalmát. Habár ezt még nem nevezhetnénk kifejezetten szájköltésnek, de már jó úton halad.

Ne feledjük, ezt a felfedezést nem egy kutató csoport vagy egy laboratóriumi vizsgálat során tudtuk meg, hanem egy egyszerű és gondos akvarista révén, aki fontosnak tartja, hogy olyan fajokkal is foglalkozzon amiknek nincsenek 4-5 cm-es farokúszói, nem pompázik 10 féle színben és kereskedelmi értéke sem nagy. Rengeteg dolog vár még ehhez hasonlóan magyarázatra és okfejtésem csak karistolja a felszínt, de ha nem törekszünk minél többet megtudni állatainkról, akkor a hobby, amit űzünk felszínessé válik A fajmentő programok azért veszik bele az „átlag akvaristákat” is a kutatási témájukba, mert a lelkesedésük, elkötelezettségük révén olyan megfigyeléseket tudnak tenni, mint amire egy rosszul fizetett állatkerti gondozó nem képes.

 

Horváth Balázs Gergő

Fotókkal együtt itt lehet megnézni: http://labyrinthparadise.blogspot.com/

 

 

Nagy öröm számomra, hogy a nyilvánosság elé tárhatok ilyen szuper felvételeket, amiket Csaba bajtárs vett fel akváriumában a méltán híres (inkább hírhedt) Csoki Gurámiról ( Sphaerichthys osphromenoides).

 

 

Videó elérhetősége: http://labyrinthparadise.blogspot.com/2010/02/szenzacios-ikrazas-turoczi-csabanal.html

 

 

Horváth Baláz Gergő

 

 

 

 

 

A halakról ugyebár sok szépet és jót elmondanak az emberek, de hogy nagyon okosak lennének, aligha. Nem az eszükért szeretjük őket, na.

 

 

 

 

 

 

Mi emberek, sokszor lebecsüljük azzal a baromi nagy eszünkkel a nálunk alacsonyabb fejlődési szinten lévő állatkákat, aztán tapsolunk örömünkben, mikor a kutya odajön a füttyszóra: " Azta, nézd milyen okos!!!"

 

 

Oké, persze, azt azért mindenki tudja, hogy a kutya egy okos állat. De egy hal?!?!

 

 

Na, ezzel a meglátással a fejemben halazok már 2 és fél éve, és szenvedek egy piszokul agresszív császárlazaccal egy éve. ( Aki emlékszik még régebbi blogbejegyzéseimre, annak talán ismerős lehet Rettegett Iván neve. De ha nem, az se baj. Az eddigi történet dióhéjban: Iván, a császárlazac napról napra az akvárium sarkába zavarja, terrorizálja fajtársait és a neonokat, és én mióta hozzám került - durván egy éve - keresem, próbálom ki, majd káromkodva vetem el az újabb és újabb ötleteket és kísérleteket a békés akváriumi légkör megteremtésére.)

 

 

Legutóbbi ötletemmel a végletekig elmentem, arra gondolván, hogy az embereket is bezárják, ha veszélyesek a többire, na meg inkább Iván szenvedjen, mint az összes többi. Magyarán szólva: szúnyogháló elő, műanyag izével szép kis keretet csinálni neki, akvárium egy részét leválasztani, Iván beletenni, rajta kívülről röhögni...

 

 

Nem ecsetelem az Iván elfogásával járó nehézségeket. Tényleg. Csak képzeld el, kérlek, hogy egy nálad tízszer fürgébb egeret akarsz elkapni egy dzsungelben egy tejfeles dobozzal. Na, kb. így nézett ki, amikor én nekiestem Ivánnak a halhálóval a buja víz alatti vadonban...

 

 

A válasz rövid és tömör. Nem.

 

 

1. tapasztalat: Iván megismeri a hálót. Amint az a "nagy fehér izé" megjelent az akvi üvege előtt(!), ő már a jávai moha beláthatatlan sötétségében forgatta riadtan égszínkék szemeit.

 

2. tapasztalat: Mindeközben a többi hal felől akár ágyúval is lövöldözhetnék, az sem zavarta volna őket. Hát úgysem rájuk célzok, nem?

 

3. tapasztalat: Iván ismeri a fény és árnyék mikéntjét. Amint a hálót a víz fölé teszem,ő a már említett jávai mohában forgatja már említett kék szemeit. Akvi fölé tett kéz ugyanezen reakciót eredményezi. Iván összeköti az "égből jön egy árnyék" jelenséget a "be akarnak zárni" következménnyel. Pont.

 

4. tapasztalat: A többi hal ugyanúgy tesz az árnyékra, mint az ágyúra.

 

5. tapasztalat: Amikor véletlenül Iván helyett egy rá nagyon hasonlító császárlazac hímet sikerült tök büszkén bekasznizni, az akvárium többi lakója kétségbeesett nyüzsgésbe kezdett a szúnyogháló előtt, mintegy jeleznve, hogy "béna vagy, ember, az ott nem Iván, ő jó fiú, engedd ki MOST!!!"

 

6. tapasztalat: Amikor Ivánt sikerült végre valahára a szúnyogháló másik oldalára juttatni, senki egy könnyet sem ejtett érte. Értsd: egy pillantást sem vettetek felé a szúnyoghálón keresztül, amíg a békés havernál majd meg őrültek. Következmény: EZEK ISMERIK EGYMÁST!?!

 

7. tapasztalat: Alig sikerült Ivánt bebörtönözni, egy másik császárlazacfiú ugyanúgy bekergette az egész bagázst a sarokba, mint Iván annak idején. Ergo: közel két hónapos vesződésnek pontosan annyi értelme volt, mintha mesét olvastam volna nekik.

 

 

         a) A halak valószínűleg sokkal értelmesebbek, mint gondolnád.

 

         b) Soha többé nem akarok császárlazacokat tartani.

 

 

 

 

 

 

Sziasztok!

Úgy gondolom, minden kezdőnek az egyik legnagyobb élménye, ha halait szaporodni látja. Ez tanúskodik arról, hogy maximálisan jól érzik magukat és megfelelően ingerdús számukra a környezetük. Ez különösen az ikrázókra igaz, az elevenszülőket nagyon le kell építeni fizikailag, hogy csökkenjen a libidójuk.

Már évek óta tenyésztek mindenféle elevenszülőt, dániókat, kalászhalakat, meggyhasúkat és yellowkat.

6 hónapja megláttam a kereskedésben (Black Molly, Veszprém, nagyon értik a dolgukat) valami számomra egészen újat: egy pici, kígyófejű halhoz hasonlóan mozgó, mégis sügérszerű, nyúlánk, ezüstös szemű, színes halacskát, amelyik a vele együtt levő 10-szer akkora halak elől sem tért ki, ő volt a legkisebb, mégis a legnagyobb egyéniség a medencében! :) Meg is kérdeztem, mivel van dolgom (farokfoltos díszküllő). Mihelyst megtudtam mik az igényei, vittem is 3 darabot. 1-2 hónap alatt szépen kifejlődtek: 4,5-5 cm, a hímek homloka jó kis romboló-formát vett fel, a nőstény hasa meg ídővel narancssárgás és duzzadt lett az ikráktól.

Szó-szó, jöhet a részletes leírás:

Érdekes hal, szeretném minden kezdő figyelmébe ajánlani, aki színt akar vinni a guppyhalomba mind formában, mind pedig természetben. Persze haladóknak ugyanígy egy mindig üde színfolt.
Nem gyakori hal. Igazi egyéniség. Egy afrikai sügér lelkét tömték a kis testbe és ez néha meg is látszik a guppyk farkán!
Így elsősorban olyan akvaristáknak ajánlom, akik kis helyen szeretnének valami apró, sügérszerűt tartani, tenyészteni.
Tartójával szemben nem támaszt különösebb igényeket: jól elvan a kemény csapvízben, 24-25 fokon. Persze a megfelelő szűrést és levegőztetést valamint a 2 hetente minimum 30%-os vízcserét meghálálja. Enyhe sózás sem árt (csapott teáskanál/20l).
Szeret bújkálni a növények levéltövei között, de sokat úszik a nyílt vízben is - bár legtöbbet az aljzathoz közel mozog.
Szereti az élő vagy fagyasztott szúnyoglárvát, tubit - szépen vadászik is - bár lassan, szakaszosan mozog, egész nap éberen figyel.
4-5 hal 40 literre ideális. Egymást néha megkergetik, de nincs komoly bunyó, csak úszófeszítés és tetszelgés. A hímeket ekkor öröm nézni! A győzteshez a nőstény közeledik, ha érett ikrái vannak: színei felélénkülnek és kifeszített úszókkal rázza magát a hím előt, aki azonnal veszi a lapot és az általa választott ikrázóhelyre kíséri - ez általában egy 1-2 cm átmérőjű járat/cső, a bejárata az akvárium egyik jól eldugott, gyenge áramlású sarkában legyen, jó ha van egy "vak" vége, ami zárt, általában ide telepszik a hím. A csövet legjobb agyagból építeni, ujj köré tekerve. Gyárilag kevés megfelelőt láttam eddig. Akit nem zavar, belógathat egy sima műanyag csődarabot is FÜGGŐLEGESEN, az oldalára egy-két 1-1,5 cm átmérőjű lyukkal. A sötét színeket jobban szeretik (fekete, szöld, szürke, barna).
Ezt a helyet a nőstény szemrevételezi, benéz - ekkor a hím már néha nem is hagyja kijönni - enyhe nemi erőszak. Fontos a 2 kijárat vagy legyen elég tágas a 2 halnak, mert ikrázás után a hím el akarja kergetni a nőstényt, aki néha nem tud merre menekülni és beszorul.
Az ikrák neonsárgák/zöldek, max 20-40 db. A hím vadállat-mód vigyáz rájuk - nálam a 10 centis nőstény mollyval harcolt kb 1 percig és győzött! :)
Az ikrákat 7-10 napig vigyázza, legyezi aztán a kishalak kikelnek, de amíg nem mozdulnak a cső faláról, a hím figyel rájuk. Aztán 1-2 nap alatt veszi az adást, hogy a porontyok kirepültek és megy is vissza szonyákat hajtani.
A tenyésztőnek kb a 7. napon kell az ikrákat csővel együtt kivenni és a szülőketrecbe lógatni vagy nevelőmedencébe tenni - az aprólékok szépen kipotyognak majd, de akár ki is lehet kotorni őket a csőből 1-2 ivadék ekkor sajnos elpusztulhat.
A kicsik 2-4 nap alatt elúsznak, ekkor PORRÁ morzsolt lemezessel etethetők vagy egész egyszerűen gyári ivadéktáppal, főtt tojás sárgájával. Az ember a méretük alapján be tudja lőni, mit tudnak bekapni.

A kicsik szépen nőnek, mindent megesznek - aki sóféreg lárvát tud adni nekik, természetesen tegye meg, mert gyosabban fejlődnek tőle, de a morzsolt lemezessel sincs gáz.

Remélem ez alapján páran kedvet kaptok majd hozzájuk!

 

Szép napot mindenkinek!